Az 1980 óta működő Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi, szellemi támogatásával, díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép- európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság magyarországi megismertetésében. A szervezet alapítója Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. A Bethlen Gábor Alapítvány szeretné elérni, hogy az EU keretében a magyarság ne csak a bajban, a vészben, hanem az értékőrző küzdelemben, a nemzet jó ügyeinek szolgálatában is legyen szolidáris nemzettársaival. A kuratórium idei ünnepségén tizenegy díjazott kapott Bethlen Gábor- és Tamási Áron-díjat, valamint Márton Áron- és Teleki Pál-emlékérmet. A díjátadó ünnepséget a 2004. december 5-i, a kettős állampolgárságról szóló – eredménytelen – népszavazás évfordulóján tartották meg. Bethlen Gábor-díjban részesült Erdélyi Géza szlovákiai református püspök és Rózsás János író. Erdélyi Géza egyházi munkásságát és helytállását Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke méltatta. A második világháború után a kilencéves szovjet hadifogságot túlélő, az idén elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin orosz író rabtársa, Rózsás János életútját Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke ismertette. A Márton Áron-emlékérem (Szervátiusz Tibor alkotása) kitüntetettjei dr. Bábel Balázs kalocsai érsek, laudációját Lezsák Sándor országgyűlési képviselő tartotta; Kiss József, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum ny. természetrajztanára, munkásságát az alapítvány kurátora, dr. Németh Ágnes vegyész, Németh László író leánya méltatta, és Szente Imre Svédországban élő költő, műfordító, laudálta Gyurácz Ferenc, a Magyar Nyugat Könyvkiadó vezetője. Tamási Áron-díjat kapott dr. Sipos Lajos irodalomtörténész, laudációját dr. Márkus Béla irodalomtörténész, egyetemi tanár mondta el. Teleki Pál-érdemérem kitüntetést kaptak: Makovecz Imre építész, dr. Papp Lajos szívgyó-gyász, Illyés Mária művészettörténész, alapító-kurátor és dr. Vekerdi László tudománytörténész, alapító-kurátor. Az ünnepségen közreműködött Écsi Gyöngyi felvidéki ref. lelkész, népdalénekes Hetényből. A díjazottak között Kiss József tanár az egyetlen erdélyi. Pedagógusi munkásságának koronája ez a díj, melyet személyesen vehetett át Budapesten. Kiss József tanár életfilozófiájában azt vallja, amit Márton Áron 1946. október 27-én, Kolozsvárott elhangzott prédikációjában tisztán és világosan megfogalmazott: „Csakis az erkölcsileg érett, lelkiismeretes és a felelősségük tudatában levő emberek tudják a köz javát őszintén és önzetlenül szolgálni, és csak az ilyen emberekből álló társadalom tudja az ember méltóságát és elidegeníthetetlen jogait tiszteletben tartani. A közösség ügye tehát a demokráciában a társadalom minden tagjának személyes ügye…” /Bölöni Domokos: Márton Áron-emlékérmes Kiss József ny. tanár. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./

A magyarellenes kirohanásairól elhíresült Cristian Tudor Popescu a Gandul című lapban vezércikkében /2008. nov. 27./ felidézte Markó Béla, az RMDSZ elnöke köszönő szavait, aki fontosnak tartotta három évvel ezelőtt, hogy gratuláljon Popescunak az előző napi Marius Tuca show-műsorhoz! Markó kifejtette, hogy Raffay Ernő történész és Koltay Gábor rendező, a többrészes, megrendítő, felkavaró Trianon-dokumentumfilm alkotói, az Antena1 adón megrendezett vita résztvevői, NEM képviselik a magyar nemzetet, „szélsőséges alakok. ” Markó véleménye egybecseng C. T. Popescuéval: „két csúszós és egyben mérges fullánkú vén csataló, akik egyenesen Budapestről jöttek, hogy a románok szemébe köpjék Trianont”. Popescu megdicsérte Markó Bélát: nézzék csak uraim, ez az ember racionális, jóérzésű, képes túllépni a korlátain, pedig magyar politikus. Történt mindez 2005-ben… 2008. november 25-én pedig ugyanez a Markó Béla a marosvásárhelyi választási kampányzáró rendezvényen fájdalmas hangon mondta a mikrofonba, hogy „Fáj nekünk Trianon, fáj nekünk 1918, fáj, mert a történelem eme fordulata után 70 év agónia következett” (Nem 70, hanem 90 éve.) Raffay Ernőt és Koltay Gábort több száz székely ember vastapssal köszöntötte december 6-án a csíkszeredai református templomban a 2008-as évi Julianus-díj átadási ünnepségén. A díjat olyan személyiségeknek adományozzák, immáron 16 éve, akik önzetlenül szolgálják a magyar népet, akiknek nemzeti, erkölcsi helytállása erőt adó, szellemi értéke példamutató. /Papp Kincses Emese: Trianon: mikor fáj és mikor nem? = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11., újraközölte: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./

Folyik a vita a budapesti Gondolat Kiadónál 2007-ben, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megjelent A magyar irodalom történetei című háromkötetes kiadványról (főszerkesztő: Szegedy-Maszák Mihály). A közelmúltban Görömbei András a Kortárs októberi számában mondotta el róla elítélő véleményét. Erdélyben mindeddig kevés szó esett erről a nagy vállalkozásról. A harmadik kötet az 1920-tól napjainkig terjedő időszakot tárgyalja (szerkesztői: Szegedy-Maszák Mihály és Veres András; a szerkesztők munkatársai: Jeney Éva és Józan Ildikó. 51 szerző dolgozata olvasható a kötetben). Nagy Pál irodalomtörténész megdöbbenve a kötetből csak a legjelentősebb hiányzó erdélyi írókat sorolta fel: Bánffy Miklós, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Berde Mária, Szentimrei Jenő, Bartalis János, Olosz Lajos, Endre Károly, Jékely Zoltán, Szabédi László, Nagy István, Asztalos István, Horváth István, Horváth Imre, Bajor Andor, Szabó Gyula, Farkas Árpád, Király László, Ferenczes István… Nem történik említés a következő irodalomtörténészekről: Kristóf György, György Lajos, Jancsó Elemér. Eszerint Szegedy-Maszák Mihályék az imént felsorolt erdélyi magyar írókat, irodalomtörténészeket nem tekintik említésre méltóknak. Ugyanakkor egész fejezet található – A ponyva klasszikusa címmel – Rejtő Jenőről… A kötetben Jeney Éva ilyen különös, lekicsinylő címen foglalkozik az erdélyi magyar irodalommal: „Maorik és transzszilvánok”. A szerző többek között ezt írta: „Napjainkban kérdésessé vált a nemzeti és a világirodalom fogalom is, s egyidejűleg létjogosultnak látszik az az elgondolás, hogy valamely nemzeti irodalom ugyanabban a történelmi korszakban több irodalomhoz is tartozik. ” Vagyis: nincsenek, nem lesznek önálló nemzeti irodalmak. Továbbmenőleg: „Az ún. »nemzeti hagyományok« is műhagyományok, »történeti fikciók«, s a piacgazdaság közepette elsődlegesen gazdasági érdekeket szolgálnak. ” Tehát 1848 vagy 1956 nem egyéb, mint „történeti fikció”, s a rá való emlékezés valaminő gazdasági érdeket szolgál, vonta le a következtetést Nagy Pál. Az erdélyi magyar irodalom szerves része az egyetemes magyar irodalomnak. Még akkor is, ha voltak (s még ma is akadnak), akik kétségbe vonják ezt a megkérdőjelezhetetlen tényt. Szegedy-Maszák Mihályék szerint a nemzeti kultúrák – ide értve az egyetemes magyar irodalmat is – halálra vannak ítélve, s csak „kizárólag a heterogén elemekből álló, töredezett hagyományú magyar művelődés egyes elemeinek, önmagukban álló részeinek van esélyük a továbbélésre: a többi osztályrésze provincialitás, a lassú haldoklás” – ahogyan Papp Endre írta e kötetekről szóló, Rút sybarita váz című, A nemzetnélküliség programja alcímet viselő kiváló tanulmányában. (Megjelent a Hitel 2008. februári számában.) Ez érvényesül a szóban forgó három kötetben. Ugyancsak Papp Endre kritikájában olvasható: „Érdekes, hogy a trianoni tragédia által szétszakított magyarság irodalmának területi válfajai, a határon kívülinek vagy nemzetiséginek nevezett változatai közül önálló fejezetként csak az Új Symposion alkotó köre kap helyet – a neoavantgárdhoz kapcsolható művészi törekvések reprezentációjától nem függetlenül. ” Nincs önálló fejezete az Erdélyi Helikonnak. Leírva sincs itt, hogy volt egyszer Erdélyben, Kolozsvárott egy Termés című folyóirat. Persze: sem Bánffy Miklós prózája, sem Reményik Sándor lírája, sem Tamási Áron novellisztikája, sem Dsida Jenő Psalmus hungaricusa nem függ össze mélyen a neoavantgárd törekvésekkel; így aztán nemlétezőnek kell tekinteni. (Ámde az avantgárdhoz oly közelálló erdélyi Bartalis János vagy Szentimrei Jenő neve sem íródott le A magyar irodalom történeteinek harmadik kötetében.) Végeredményben mit is várjunk egy olyan magyar irodalomtörténet-áttekintéstől, melyben Petőfi Sándor „megélhetési költőként” szerepel, s ahol 1848 azért fontos dátum, mert ekkor jelent meg Pesten egy kiadvány Első magyar zsidó naptár és évkönyv 1848-ik évre címmel… Bőséggel lehetne idézni, említeni ilyen és hasonló „furcsaságokat”. Leíródott ezeken a lapokon, rosszalló éllel – egyebek mellett – ilyesmi is: „(…) a XX. századi magyar kultúra egyik legnagyobb tehertétele az a hagyomány, az a »prófétai szerep«, mely Illyés Gyulától és Németh Lászlótól Juhász Ferencen és Nagy Lászlón Csoóri Sándorig követett minta lehet (…)”. Jelen van ezekben a kötetekben – méghozzá erős hangsúllyal – a közösségi indíttatású, nemzeti és társadalmi kérdések iránt érzékeny irodalmisággal való „leszámolás”. „Juhász Ferenc, Nagy László és társai olyan vita részesei, amely részben kilép az irodalom s általában a művészet közegéből a társadalmi kérdések megoldásának terepére” – írja az egyik szerző. Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című remekművét nem is említi meg a kötet. /Nagy Pál: Ami benne van – és ami hiányzik. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

Sorra bénul meg a légi, a vasúti és a közúti közlekedés Magyarországon, miután a Ferihegyi repülőtér szakszervezete után december 14-én estétől a magyar vasutasok is sztrájkot hirdettek, s munkabeszüntetéssel fenyegetőznek a fővárosi közlekedési vállalat alkalmazottai is. A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete szombaton folytatta újra az idén februárban megkezdett, de többször felfüggesztett, határozatlan idejű munkabeszüntetést, ami most az egész országra kiterjed. Továbbra sincs esély a megegyezésre a Ferihegyi repülőtér vezetősége és a szakszervezetek között. /Kánya Gyöngyvér: A MÁV is sztrájkol. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Tőkés László erdélyi európai parlamenti (EP) képviselő nyilatkozatban bírálta a Markó Béla vezette RMDSZ politikáját, mondván az RMDSZ – kiesvén a PD-L és a PSD nagykoalíciójából – csak most jött rá arra, hogy a román pártok többé-kevésbé valamennyien magyarellenesek. Tőkés még Theodor Stolojan miniszterelnök-jelölt visszalépése előtt juttatta el nyilatkozatát. „Sajnálatos és nevetséges, hogy Markó Bélának és elvtársainak közel húsz évre volt szükségük annak felismerésére, amit minden világosan látó erdélyi magyar ember mindig is tudott, éspedig hogy a román versenypártoknak – akárcsak a szlovákoknak – pártállástól függetlenül, többé vagy kevésbé a legfőbb közös jellemzőjük a magyarellenesség. Több mint tízévnyi kormánybeli vagy kormányoldali politizálás közben ezt nem látni, nem észrevenni: csapnivaló politikai helyzetfelismerésre, mondhatni vétkes politikai vakságra vall” – olvasható a nyilatkozatban. Tőkés szerint súlyos hiba volt, hogy az RMDSZ, tizenkét évvel ezelőtti kormányra kerülése óta, a román politikai nacionalizmus kisebbségi „szekértolójaként” segítette elhitetni a nemzetközi közvéleménnyel, az Európa Tanáccsal, a NATO-val és az Európai Unióval, hogy Romániában jó úton halad a kisebbségi ügyek megoldása. Másfelől viszont – folytatódik a nyilatkozat – nem valószínű, hogy a történtek után a román politikum a heves magyarellenesség hibájába esne. Valószínűleg igazat mond Mircea Geoana pártelnök, amikor ismételten kijelenti, hogy az eurokonformitás minimumát betartva ezentúl is tartják majd magukat a társadalmi befogadás elvéhez, és elítélik az etnikai diszkriminációt. /Tőkés bírálja Markót. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Az új kormánynak 18 minisztériuma, egy kormányfő-helyettese és egy tárca nélküli minisztere lesz; ez utóbbi a parlamenttel való kapcsolattartásért felel, jelentette ki Emil Boc PDL- elnök, a PDL–PSD+PC koalíciós partnerek találkozása után. A hét végén hallgatják meg a miniszterjelölteket a parlamentben annak érdekében, hogy a parlament plénuma hétfőn, december 22-én megszavazza a jövendőbeli kabinet összetételét, jelentette ki Emil Boc. /Megállapodtak a kormánystruktúráról. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

Ünnepi tanácsüléssel vette kezdetét december 16-án Temesváron az 1989-es forradalomra való megemlékezés. Az események szervezői attól tartanak, hogy a megemlékezések szinte észrevétlenül zajlanak. Az 1989. decemberi eseményekről emlékezett meg december 16-án európai parlamenti felszólalásában Tőkés László EP-képviselő, a 19 évvel ezelőtti események egyik főszereplője. Tőkés az 1989-es kelet-közép-európai rendszerváltozás közelgő 20. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév keretében arra emlékeztetett, hogy 1989 decemberében, a temesvári református templomnál éppen ezen a napon vette kezdetét a Ceausescu-diktatúra bukásához vezető felkelés. „1989-ben az erdélyi Temesvár lett Románia első szabad városa. Isten kegyelméből a cselekvő hit kivívta a szabadságot. Áldott legyen a hősök, a mártírok és az áldozatok emléke! A demokratikus rendszerváltozást tovább kell folytatnunk! Romániából Temesváron át vezet az út – Európába” – hangoztatta felszólalásában Tőkés László. /Bálint Eszter: ’89-re emlékeznek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

Megjelent Horváth Béla Levettük a vörös csillagot /Budapest, Papirusz Book Kiadó/ című kötete az 1988-1990-es történelmi időkről. Történt-e rendszerváltás 1988–90-ben? Ha igen, miért ülnek nyakunkon ismét a kommunisták? Ha nem, mi történt velünk idestova húsz esztendővel ezelőtt? Horváth Béla egykori alapító MDF-es, majd kisgazda országgyűlési képviselő „belül nézetből” tárja fel e rendkívüli évek eseménysorozatát. Horváth Béla így kezdte kötetét: „Hihetetlen korban éltem, a XX. század közepén születtem. 1945-ben bejöttek a szovjetek, pontosabban – ahogy minden magyar ember mondja – az oroszok, és utána több generáció úgy érezte, soha nem fognak elmenni Magyarországról. ” A kommunista rendszerben kitelepítettek családokat, bebörtönöztek nagyon sok értelmiségit, a parasztságtól elvették a földjét, lakásuktól, vagyonuktól fosztottak meg családokat. Horváth Béláék családját is kitelepítették. Ha valaki eredményt akart elérni, be kellett lépnie a pártba. Sokan ellenálltak, mint például Horváth Béla édesapja is. Szinte minden családban volt „osztályidegen elem”, ahogy a kommunisták nevezték a „rendszer árulóit”: az X-eseket, a magyar értelmiséget, az arisztokratákat, vagy a tehetősebb magyar parasztságot. A társadalmi igazságtalanságot évtizedeken át némán cipelte magával a magyar nép jelentős része. Váratlanul megjelent egy nyilatkozat, 1987. szeptember 27-én Lakiteleken a magyar szellemi élet több mint másfél száz tagja baráti eszmecserére gyűlt össze. A lakitelki találkozón a nyilatkozatban megállapították: „A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe. ”Volt-e értelme a rendszerváltozásnak, ha ma ugyanott tartunk, mint húsz évvel ezelőtt? Nehéz kérdés. Mindenesetre 1988-ban nagyon sokan hittek a rendszerváltozás akkori fő erejében, a Magyar Demokrata Fórumban. Horváth Béla, az MDF XII. kerület elnöke lett. Lezsák Sándor alakja többször szerepel a kötetben, ő az MDF atyja, a lakiteleki sátor felállítása után ekkor már éjt-nappallá téve járta az országot. Horváth Béla szól arról a rágalomról is, amikor a New York Times antiszemitizmussal vádolta meg a megszülető MDF-et. Horváth Béla erre az időszakra így emlékezett: „Nagy volt az MDF-ben a felháborodás, és mindnyájan éreztük, hogy alpári kampányra számíthatunk. Az szinte mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a nemzetközi sajtót az SZDSZ mozgatja ellenünk…”Horváth Béla 2000-ben a Kommunizmus áldozatainak emléknapja kezdeményezője az Országgyűlésben, most megjelent kötetével segített felidézni a majd húsz évvel ezelőtti történelmi eseményeket. Ma már tudjuk: az MDF rendkívüli indulása után valahol, valakik kisiklatták a „rendszerváltozás vonatát”. Az sem véletlen, hogy 2002-ben épp az alapító honatyákat zárták ki a rendszerváltó pártból Lezsák Sándor alapítóval az élen. De, mint Lezsák írja utószavában: „a múltúnkból bennünket kizárni nem lehet. ” /Frigyesi Ágnes: Kik akadályozták a rendszerváltozást húsz évvel ezelőtt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 17./

A román pedagógusok nyitottan, a román diákok inkább kelletlenül fogadták azt a hírt, hogy jövő tanévtől a középiskolákban az ország kisebbségeinek történelme választható tantárgy lesz. A segédeszközül szolgáló tankönyvet december 18-án, a kisebbségek napján mutatják be Bukarestben. „Ha már fakultatív tantárgyról van szó, inkább a rajzot vagy zenét választom” – ehhez hasonló kijelentéssel reagált több kolozsvári román középiskolás diák, amikor megtudta: jövő tanévtől választható tantárgyként tanulhatja az ország kisebbségeinek történelmét. A nagyváradi román diákok többsége is inkább kihagyná ezt a fakultatív történelemórát. A tantárgy oktatására hivatott – elsősorban román nemzetiségű – történelemtanárok zömében üdvözlik a tankönyv megjelenését. Annak ellenére, hogy egy 2007-es minisztériumi rendelet Romániában lehetővé teszi a többségi gyermekek számára is a nemzeti kisebbségek történetének választható tantárgyként való bevezetését, csak pár héttel ezelőtt sikerült elfogadtatni a tárgy oktatásához szükséges tantervet. Így a 2009–2010-es tanévtől kezdve a román anyanyelvű diákok elkezdhetik tanulni a 19 nemzeti kisebbség történetét. A Project on Ethnic Relations (PER) regionális központja és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által kezdeményezett projekt keretében a tantárgy oktatásának megkönnyítése érdekében dolgozták ki A romániai nemzeti kisebbségek története című könyvet, amely elsősorban a történelemtanároknak szól, és tömör áttekintést ad 19 kisebbség múltjáról és jelenéről. „A kisebbségek úgy érzik, identitásukat, kultúrájukat, nyelvüket, történelmüket aláásták, az országhoz való tartozásuk pedig értelmetlen. Jelen pillanatban például a XI-es román történelem tankönyvben mindössze négy sor van a kisebbségekről” – magyarázta Koreck Koreck Mária, a PER munkatársa. A késés okáról Matekovits Mihály, a minisztérium kisebbségi főosztályának igazgatója elmondta: minden kisebbség szakértőjével hosszas konzultációra volt szükség a terv véglegessé válása előtt, amely csak ezután kerülhetett országos történelmi bizottság elé. Összetartónak, büszkének és önzőnek látja a magyarokat a többség a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Etnikumközi viszonyok változása című, 2008 októberében és novemberében végzett kutatása szerint. A romákat piszkosnak tartják a legtöbben, közel 40 százalék szerint lusták. A megkérdezettek szerint a román-magyar viszonyt leginkább a kölcsönös együttműködés jellemzi, ezt a magyarok 44, 2 százaléka és az ország lakosságának 46 százaléka látja így. /Hézagpótló kisebbségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Az új kormány majdnem felét egykori miniszterek alkotják. Az újak közül több személyt illetően is az a gyanú merül fel, hogy személyes-politikai kapcsolatuk miatt foglalhatják el a miniszteri tárcákat, nem feltétlenül szakértelmük jogosítja fel őket arra. A legszembetűnőbb példa Elena Udrea, Traian Basescu államfő volt tanácsadója, a „szőke ciklon”, akinek pályafutása a Demokrata Liberális Pártban (PD-L) is szédítően gyors iramban ívelt felfelé, most az idegenforgalmi miniszteri széket is elfoglalhatja. Basescu közvetlen munkatársai is várhatóan tagjai lesznek a kormánynak. Mihai Stanisoara, a védelmi miniszteri poszt várományosa jelenleg is az államfő tanácsadója. Elena Udrea az államfőt körülvevő szakapparátus ex-ei közé tartozik, hiszen ő korábban távozott az elnöki hivatal tanácsadói posztjáról. Udrea a 2004-es kormányzás elején Basescu tanácsadójaként robbant be a politikai életbe. A PSD részéről a kormányfő-helyettesi tisztséget a 2000–2004 között vezető Nastase-kabinetben is már miniszterként tevékenykedő Dan Nica tölti be. Kormányzati szerepkörben új arcnak számít Gabriel Oprea, a belügyminiszteri poszt várományosa, Adrian Nastase egyik leghűségesebb embereként tartották számon. /B. T. : Régi-új arcok egyaránt találhatók a Boc-kabinetben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./ A Basescu államfőhöz közel álló PDL küldöttsége a kabinet összetételéről egyeztettek Basescuval. Boc beismerte, hogy a PDL számára szerette volna megszerezni a belügyi tárcát, de a PSD-vel kötött megállapodás értelmében paritásos alapon kellett elosztani a minisztériumokat. Mircea Geoana, a PSD elnöke elmondta: ő lesz a szenátus elnöke, majd egy törvénymódosítás nyomán a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) most létrehozandó alelnöki tisztségét is megkapja, így a PSD számára kedvező egyensúlyi viszony áll majd elő. /Balogh Levente: Megosztoztak a tárcákon. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

1998-tól kezdődően, december 18-án tartják a nemzeti kisebbségek napját Romániában. Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaság és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet közösen szervezett konferenciát Romakutatások: eredmények és tervek címmel. A megnyitón Fosztó László, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa az intézet romakutatási stratégiájáról, Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke pedig a romákkal kapcsolatos kutatásokról és publikációkról beszélt. Ezt követően romakutatásról szóló kiadványokat mutatták be. /Kisebbségek napja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./ A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és az Etnikumközi Viszonyok Központja bemutatta az Etnikumközi viszonyok változása című, 2008 októberében és novemberében végzett kutatás előzetes eredményeit, ugyanakkor az intézet éves tevékenységét is összegezték. Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke elmondta: az intézet a román–magyar kölcsönös viszonyok alakulását 1996-tól kezdődően tanulmányozza. A jelenlegi vizsgálat ennek a kutatássorozatnak az egyik állomása. A felmérések szerint a románok és magyarok közötti viszony fokozatosan javulnak. Korábban országos szinten többnyire konfliktusosként jellemezték a magyarok és románok közti kapcsolatokat. Egyre inkább megerősödik a magyarok körében az a vélekedést, hogy a románokhoz való viszonyt mindenekelőtt helyi szinten, de országos szinten is az együttműködés jellemzi. Az erdélyi románság is azon az állásponton van, hogy az utóbbi években a román–magyar viszony inkább az együttműködés felé hajlott. /F. Zs.: Együttműködés jellemzi a román-magyar viszonyt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./ A romániai magyarok jobban bíznak Traian Basescu államelnökben, mint Markó Béla RMDSZ-elnökben – derül ki felmérésből: a megkérdezett magyarok 46,8 százaléka nagyon bízik Basescuban, míg Markóban csak 46,1 százalékuk. Emil Boc D-LP elnök 22,3 százalék bizalmát élvezi, míg Mircea Geoana csupán 9,4 százalékét. Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója elmagyarázta, minek köszönhető ez a különbség Basescu és Markó között.,,A magyarok számára a román politikusok más szinten vannak, őket nem feltétlenül a magyar politikusokkal hasonlítják össze” – szögezte le. A közvélemény-kutatás szerint a magyarok 42,1 százaléka és a románok 39 százaléka számára egyáltalán nem bír fontossággal a politika. A magyarok 85,5 százaléka, illetve a románok 79,5 százaléka vallotta azt, hogy a legnagyobb bizalma az egyházban van, és legkevésbé a parlamentben bíznak: a magyaroknak 21,9 és a románoknak 15,6 százaléka. A kutatás eredményei szerint a romániai magyarok jobban bíznak az állami intézményekben, mint a románok. Erdélyben a románok 68 százaléka véli úgy, hogy jó az együttműködés románok és magyarok között, szemben a 2000-ben mért 43,1 százalékkal. A magyarok 72,8 százaléka nyilatkozta azt, hogy bízik a románokban. A felmérésből kiderül: a románok szerint a magyarok büszkék, egységesek, önzőek, civilizáltak és szorgalmasak. A romániai magyar közösség, szorgosnak, becsületesnek, megosztottnak és civilizáltnak tartja magát. /Jobban bízunk Basescuban, mint Markóban? (Közvélemény-kutatás a román–magyar viszonyról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./

A Krónika napilaphoz közel álló források szerint a magyarországi tulajdonosi kör azt közölte az utóbbi napokban a kolozsvári kiadóvezetőséggel, hogy nem tudják tovább finanszírozni az országos magyar napilap működését. Ezért új befektetőket keresnek január közepéig, s amennyiben nem találnak, a lap hosszú távú megjelenése ellehetetlenül, sőt, meg is szűnhet. Értesülések szerint Széles Gábor magyarországi üzletember (a Magyar Hírlap és az Echo TV tulajdonosa) már több hónapja érdeklődik a lap iránt, ő tekinthető az egyik lehetséges új befektetőnek. Fall Sándor megbízott felelős szerkesztő lemondása után jelenleg a szerkesztőség munkáját Rostás Szabolcs vezető szerkesztő koordinálja. (Transindex) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./

Egy csíkszeredai civilszervezet nagy vállalkozásba fogott: létrehozzák Erdély fotográfiai múzeumát. A célt maga a szervezet neve jelöli meg: Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület. A régi képek gyűjtése, digitalizálása, archiválása már elkezdődött, az anyag hozzáférhetővé tétele érdekében. A Hargita Megyei Kulturális Központ partnerségi megállapodást kötött az egyesülettel, elvállalva a gyűjtés és a feldolgozás folyamatában a szakmai, módszertani segítségnyújtást, a digitalizáláshoz szükséges felszerelés befogadását. Molnár Attila, az egyesület létrehozásának egyik kezdeményezője a kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetem doktorandusz diákja, kutatási témája az erdélyi fotográfia története. A szervezet törekvése, hogy egy honlapon jelenítse meg a már begyűlt fényképeket, gyűjteményét. Az újságíró megjegyezte, hasonló ötlet kivitelezésén fáradozik Székelyudvarhelyen Zepeczáner Jenő múzeumigazgató. Kézdivásárhelyen a hajdanán híres Bogdán-műterem is múzeummá alakul, az épületet a magyar állam vásárolta fel, és a helyi múzeum ügykezelésébe adta. Jó lenne tehát összehangolni a hasonló kezdeményezéseke. /Sarány István: Erdélyi fotográfiai múzeumot létesítenének. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./

Érdekes javaslatok, indulatok és kizárás az RMDSZ-ből – így lehet összegezni az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 21-i marosvásárhelyi ülését. A tanácskozás célja a parlamenti választások eredményének a kiértékelése, valamint a jövő feladatokra való felkészülés volt. Az ülésen bejelentették, hogy kizárják a szövetségből Benedek Imre Maros megyei tanácsost, aki bíróságon támadta meg Kötő József parlamenti képviselői mandátumát. Ennek következtében a bukaresti ítélőtábla – egyelőre nem jogerős ítéletben – érvénytelenítette Kötő mandátumát, amely így bizonytalanná vált. Markó Béla Politika és érdekvédelem című beszédét mondta el, amit a szövetség elnöke vitairatnak szánt. Markó élesen bírálta Tőkés László református püspököt, „aki palástját hol felöltve, hol levetve, hol prédikálva, hol szitkozódva, de folyamatosan az RMDSZ ellen kampányolt”. Tőkés most sem veszi észre, hogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntené, amikor az RMDSZ-szel szemben már a Szociáldemokrata Pártot is ,,bölcsnek” mondja. „Román politikusokat is inkább agyba-főbe dicsér, józansággal, felelősségérzettel ruházva fel egytől egyig őket, csak nehogy valaki is el merje hinni, hogy az RMDSZ nélkül esetleg rossz irányba csúszhat, magyarellenessé válhat a kormányzás” – vélte Markó. Az RMDSZ elnöke szerint Tőkés kritikájára szükségük lenne, de „szenvedélyes RMDSZ-gyűlöletével Tőkés lassan magára marad, és már azt sem fogják meghallgatni az emberek, amiben igaza van”. A választási eredményeket elemezve úgy értékelte, hogy egyetlenegy megyében, Háromszéken volt az átlagosnál jóval alacsonyabb a részvétel, minden bizonnyal emiatt nincsen Kolozs megyének szenátora, és Temes vagy Hunyad is képviselő nélkül maradt. Az RMDSZ-nek a szövetség jellegét kell erősíteni, hangsúlyozta. „Romániában nem magyar–liberális, magyar–demokrata vagy magyar–szociáldemokrata együttműködésben kell hosszú távon gondolkodni, hanem magyar–román együttműködésben. Ez nem politikai, hanem etnikai kérdés. Mindig a kormánytöbbségnek vannak hatékony eszközei, ezért az RMDSZ-nek mindig vállalnia kell a kormányzást. ” Hangsúlyozta: az RMDSZ-nek az ellenzéki szerepben meg kell keresnie az eszközöket arra, hogy az eddigi törvényes keretek ne csonkuljanak, az anyanyelvű oktatási intézmények tovább működjenek, és etnikai alapon egyetlen magyar embert se tegyenek ki az állásából. Kereskényi Gábor azt sérelmezte, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójában és a parlament vezetőségében minden tisztséget a székelyföldi képviselők és szenátorok szereztek meg, Partium pedig nem kapott semmit. Borbély László azt javasolta, hogy az RMDSZ forduljon az államfőhöz, és az etnikai paktumot tegye lehetővé, akárcsak az oktatási együttműködési megállapodást, amely szintén a Basescu irányításával jött létre. Borbély sérelmezte azt, hogy a kormányprogramban fél mondat van a kisebbségekről, ami veszélyt jelent a jövőre nézve. Biró Rozália, az SZKT elnöke a jelenlévők tudomására hozta, hogy a Maros megyei szervezet kezdeményezésére kizárják Benedek Imrét, aki visszafordíthatatlan kárt okozott az RMDSZ-nek a Kötő József mandátuma ellen indított perrel. A tanácskozáson jelen lévő Benedek megpróbált felszólalni, de az ülésvezető Biró Rozália arra hivatkozva, hogy kizárása miatt Benedeknek az SZKT-tagsága is megszűnt, nem adott neki szót. A kizárt a teremből adott hangot nemtetszésének kijelentve, hogy „totál antidemokratikus intézkedés” volt. Kovács Péter ügyvezető alelnök szerint meg kell vizsgálni, hogy az öt székelyföldi területi szervezet közül miért csak egy működik. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke szerint a román pártok több száz szavazatot vittek el azzal, hogy magyar lelkészeket kerestek meg személyesen, és olyan konkrét ígéreteket tettek nekik, hogy központi fűtést vezetnek be a református templomba, utat aszfaltoznak le. Kelemen Atilla, a Maros megyei szervezet elnöke kifogásolta Frunda György kijelentését, miszerint az ellenzékbe vonulás miatt a következőkben a területi szervezetek felelőssége lesz nagyobb. Kelemen szerint eljött az ideje annak, hogy mindenki „tolja a sárban a szekeret”, még azok „a primadonna politikusok is, akik belibbennek, és mondanak egy-két okosságot”. Olosz Gergely Kovászna megyei parlamenti képviselő szerint Háromszéken új politizálásra van szükség, és nem a választókat kell hibáztatni a távolmaradás miatt. Olosz a háromszéki fiatal politikusok és a régi vezetőség között már hónapok óta lappangó konfliktusra utalt. Markó az SZKT záróbeszédében szokatlan keménységgel intette le a partiumi elégedetlenkedőket. Úgy vélte, hogy „agresszíven és arrogánsan dicsekedtek” választási eredményeikkel a székelyföldi kollégáikat szidva, márpedig ez nem eredményez szolidaritást. Markó is elmarasztalta a háromszékieket, akik nem tudnak szembenézni saját kudarcaikkal. Hozzátette: ő is azt szorgalmazza, hogy az RMDSZ-en belül a partiumi szellemiség érvényesüljön minél jobban, és „ne a székelyföldi búvalbéleltség”. /Borbély Tamás: Etnikai paktumot ajánl az RMDSZ a román pártoknak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./ A román pártokkal való etnikai paktum megkötését tartja a legfontosabbnak Markó Béla RMDSZ-elnök: etnikai paktumot – vagyis együttműködési megállapodást az etnikumközi dialógus folytatására, az etnikumközi problémák megoldására kell kötni. Nagyon messze vannak attól, hogy arányos képviseletről lehetne beszélni. A magyar emberek leváltásának „etnikai okai és következményei lennének oktatásban, művelődésben, egészségügyben, mindenütt” – mondta Markó. „Most kell megkérdeznünk mindazokat, akik a választásokon mellettünk álltak, hogy miképpen látják a jövőt. Márpedig mellettünk állt a romániai magyar közösség túlnyomó része, támogattak az egyházak, a civil társadalom, az értelmiségiek nagy többsége. ” Fel kell kérni a romániai magyar értelmiségieket, vegyenek részt ebben az elemzésben, mondjanak véleményt. Az SZKT-n elhangzott: az RMDSZ még az EP-választások előtt tartaná meg a következő kongresszusát. Winkler Gyula EP-képviselő, a szórványfrakció képviselője rámutatott arra, hogy a romániai magyarság egyharmada szórványban él, és a legnagyobb empátiával tud viszonyulni a szövetségi elnök legfontosabb javaslatához, az etnikai paktumhoz, a román–magyar együttműködéshez. A román pártok vezető politikusai visszafogottan reagáltak a Markó Béla által javasolt etnikai paktumra. Cristian Diaconescu külügyminiszter-jelölt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivője úgy fogalmazott: érdeklődve várja az RMDSZ konkrét elképzeléseit a tervezett megállapodásról. /Antal Erika: RMDSZ: merre tovább? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./ Az SZKT elnöke, Bíró Rozália bejelentette, hogy az RMDSZ megvonta dr. Benedek Imrétől a politikai támogatást és kizárta a szövetségből, felolvasta a Maros megyei RMDSZ erről szóló határozatát, nem adott szót Benedek Imrének, hogy álláspontját kifejtse. Ezért Benedek a sajtónak nyilatkozva kijelentette: „Az Állandó Bizottság úgy fogalmazott, hogy kizártak az RMDSZ-ből. Mivel nem vettem részt a tanács ülésén, nem tudtam megvédeni a jogaimat, ezért mind a megyei, mind az országos Állandó Tanács döntését érvénytelennek tartom, abból is kiindulva, hogy írásban kértem az Etikai Bizottság összehívását, amikor a választásokkal kapcsolatos furcsaságokat észleltem. Választ nem kaptam. Markó Béla szövetségi elnököt telefonon kerestem meg, és megkértem, kapjak lehetőséget, hogy elmondjam, miről van szó. Visszautasította. Egy rablógyilkost sem utasítanak el úgy, hogy meg ne hallgassák. A jogaimba tiportak és megalázó helyzetbe hoztak”. Hozzátette, „továbbra is az RMDSZ-ben fogok tevékenykedni, továbbra is megvédem a jogaimat”. El fog menni egészen az európai jogi fórumokig, hangoztatta. Nem az RMDSZ ellen indított eljárást a román bíróságokon, hanem az Országos Választási Bizottság ellen. /Mózes Edith: Benedek Imrét kizárták az RMDSZ-ből. Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

A parlament nem fogja elfogadni a kulturális autonómia projektjét amíg az RMDSZ ellenzékben lesz, de a Szövetség tovább küzd ennek eléréséért, nyilatkozta Frunda György RMDSZ-es szenátor. Frunda emlékeztetett arra, hogy a választási kampányban azt mondta, az elkövetkező évek célkitűzése a kulturális és a területim autonómia megszerzése, hangsúlyozva, az utóbbin az ország közigazgatási újrafelosztását értette. „Azt mondtam, egyik célkitűzésünk az, hogy megszerezzük az etnikai jellegű kulturális autonómiát, illetve a területi autonómiát, amelyen az ország közigazgatási újrafelosztását értem. Kifejtettem, ez utóbbit az EU kéri, és függetlenül attól, hogy kormányon, vagy ellenzékben leszünk, az elkövetkező négy évben ezt el kell érni. Észrevehették, hogy erről beszélt a PNL, a PSD és a PDL is, mivel mindannyian tudják, hogy az EU ezt elvárja tőlünk. Amíg ellenzékben vagyunk, nem hiszem, hogy átmegy a parlamenten a kulturális autonómia terve. Nagyon nehéz ellenzékben kiszélesítened a jogaid körét, azok inkább szűkülnek. Nem hiszem tehát, hogy ellenzékben lévén elérjük ezt, de mindenesetre küzdeni fogunk érte” – fejtette ki az RMDSZ szenátora. /Autonómia-törvény. Frunda aggódik. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

Kényelmes többséggel iktatta be december 22-én a parlament két háza az Emil Boc miniszterelnök által vezetett kormányt. A beiktatási voksoláson a kormány támogatottsága majdnem a 75 százalékot is elérte, a minimális szükséges szavazatszámhoz képest száz vokssal kapott többet a Boc-kabinet. Az új kormányfő kijelentette, hogy a kemény intézkedésektől sem rettennek majd vissza. A közigazgatásban drasztikus kiadáscsökkentést hajtanak végre. A kormány a jelek szerint több olyan intézkedést nem tud betartani, amit a nagykoalíció tagjai a választási kampányban felelőtlenül megígértek. A pedagógusok 50 százalékos fizetésemelése ködbe vész, akárcsak a fokozott nehézségű munkakörülmények között dolgozók nyugdíjának és a gyermeknevelési segély megemelése. A nagykoalíció a törvényhozói testületben 70 százalékos többségre számíthat. A november végi parlamenti választásokat követően összesen 471 képviselői és szenátori mandátumot osztottak ki, Boc kormánya 324 támogató voksot kapott. A kabinet ellen 115 törvényhozó szavazott, hat voks pedig érvénytelen volt. Összesen 445 képviselő és szenátor adta le voksát a parlament két házának együttes ülésén. Az új kormány tagjai december 22-én letették az esküt Traian Basescu államfő előtt, Emil Boc miniszterelnök bejelentette, hogy december 23-án megtartják az első kormányülést. A kormányprogram szerint az új kormány 20 százalékkal csökkenti az állami közigazgatás kiadásait. Búcsút vehetnek magas béreiktől azok a luxus közalkalmazottak, akik havonta 30-40 ezer eurót is kerestek különböző ügynökségekben – hangoztatta. Calin Popescu Tariceanu leköszönő kormányfő, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke „homályosnak és tartalmatlannak” nevezte a kormányprogramot. A szintén ellenzéki RMDSZ nevében Markó Béla bejelentette: nem szavazhatnak bizalmat olyan kabinetnek, amelynek programjából hiányzik a kisebbségi kérdés. Megállapította, hogy a dokumentum egy egész fejezetet szán a határon túl élő románoknak. Szerinte a romániai nemzeti kisebbségek ügyének is hasonló fontosságot kellett volna tulajdonítani a kormányprogramban. A pártsemleges személynek szánt igazságügyi miniszteri posztot végül Catalin Predoiu tölti be, akit az új kormány a Tariceanu-kabinetből örököl át. Emil Boc saját kormányát válságellenes kabinetnek nevezte. /B. T. : Bizalmat szavazott a parlament a kormánynak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./ A kormányváltással mintegy ezer magyar tisztségviselő sorsa vált bizonytalanná. Ha az egyik kisebbségi képviselő nem figyelmeztet az 1989-es forradalom 19. évfordulójára, talán csak az estébe nyúló szavazás végén lett volna megemlékezés. Markó Béla, az RMDSZ elnöke felszólalásában kiemelte, mindenki tagadja az etnikai problémák fennállását, tehát a magyarok jelenléte nem segíthet olyan probléma megoldásában, amely nem létezik, másfél millió magyar jelenléte pedig nem megszokott dolog. /Mihály László: Áldás a „pártnászra”. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

Már csomagolnak az RMDSZ kormányzati tisztségviselői. „Napokon belül bekövetkezik a váltás” – mondta Kovács Péter, az Országos Ifjúsági Hatóság (ANT) elnöke. Ő egyike annak a mintegy ezer RMDSZ-es tisztségviselőnek, akinek a szövetség ellenzékbe vonulásával meg kell válnia munkahelyétől. Egy részük a miniszteri, illetve államtitkári kabinetekben dolgozik, és az RMDSZ javaslatára került a posztjára, más részük versenyvizsgával jutott tisztségébe. „Az utóbbiak szerződése tulajdonképpen meghatározatlan időre szól, és törvényesen nehéz őket elmozdítani, de nem lehetetlen” – magyarázta Kovács. Az RMDSZ szerint a szakértői gárda sorsának nem kellene kormányoktól függnie, és figyelembe kellene venni az etnikai arányokat. A kormányváltás által érintett ezer személyből körülbelül százhetvenen dolgoznak Bukarestben, a többiek megyei intézményeknél tevékenykednek. /Benedek Sándor: RMDSZ-telenítés Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./ Tárcavezetőket, államtitkárokat és helyettes államtitkárokat, illetve a miniszteri és államtitkári kabinetek szakértőit is beleszámítva közel százhetven munkatársat foglalkoztatott a központi kormányhivatalokban az RMDSZ. Közülük egyelőre mintegy húsznak a tisztségét érinti a kormányváltás. A távozó tisztségviselők egy része visszatér korábbi munkahelyére, mások új foglalkozás után néznek. Kovács Péter is érintett, az általa vezetett intézmény beleolvad a leendő ifjúsági és sportminisztériumba, 2009. januárjában tehát a Kovács Péter ANT-elnöki mandátuma megszűnik. „Az RMDSZ országos ügyvezető elnökségén betöltött, területi szervezetekért felelős alelnöki tisztségemet a központi megbízatás idejére sem adtam fel, úgyhogy Kolozsvárra visszatérve azt a munkát folytatom tovább” – mondta Kovács Péter. Horváth Anna, a Középítkezési, Területfejlesztési és Lakásügyi Minisztérium államtitkára a családdal szembeni adósságainak törlesztését tartja az elkövetkező hetek legfontosabb teendőinek. Horváth Anna december 22-én nyújtotta be tisztségéről való lemondását, ezzel egyidejűleg viszont aktiválódott a kormány főtitkársága keretén belül működő kisebbségvédelmi hivatalban tíz éve versenyvizsgával elnyert állása. A közlekedési minisztérium leköszönt államtitkára, Tánczos Barna közgazdászként magánvállalkozóként fog dolgozni. Pásztor Gabriella oktatási államtitkár eredeti munkahelyére tér vissza. A magyar nyelv és irodalom szakos tanár a magyar, illetve roma oktatásért felelős tanfelügyelőként a Bihar megyei tanfelügyelőségen fog újra dolgozni. Székely Ervin egészségügyi államtitkár újságíróként folytatná. A Bihar megyei politikus az 1989-es rendszerváltozás az Ifjúmunkás című hetilap rovatvezetője, majd ennek jogutódja, a Fiatal Fórum, illetve az Ifi Fórum főszerkesztő-helyettese volt. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke szerint a most hazatérők teljes mértékben számíthatnak a szövetség támogatására. Borbély László szerint küzdeni kell az RMDSZ-tisztségviselőkért, mivel nagy többségük a román közvélemény előtt is bebizonyította szakmai hozzáértését. „Paktumot kell kötni a románsággal, hogy a többségiek is értsék meg: ezeknek az embereknek nem azért kell funkcióban maradniuk, mert az RMDSZ tette oda őket, hanem azért, mert valóban jók” – hangsúlyozta. Frunda György kifejtette, hogy a cél eléréséért mindent be kell vetni a parlamenti felszólalásoktól, a lobbimunkán keresztül egészen a személyes kapcsolatok kiaknázásáig. Verestóy Attila megígérte: mindenütt, ahol csak lehet, szavát emeli a magyar tisztségviselők érdekében. Eltérő Eckstein-Kovács Péter álláspontja, kijelentette, hogy „nem hullat könnyeket azokért, akik havi három órás tevékenységért annyit kerestek, mint más egy egész hónapos munkájáért”. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester, a Liberális Demokrata Párt országos vezetőségi tagja egyetért azzal, hogy a magyaroknak helye van a megyei intézmények vezetőségében. Megjegyezte ugyanakkor, hogy nem feltétlenül „az RMDSZ által odatett” személyekre gondol. Marosvásárhelyen ki fog nevezni tisztségekbe magyarokat, de olyanokat, akiket ő tart megfelelőnek, szögezte le Florea. /Szucher Ervin, Benkő Levente: Csomagol az RMDSZ-es tisztségviselők egy része. = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./

Ismét támadás érte Ion Iliescut: a volt államfőt az 1989-es rendszerváltás évfordulójára szervezett bukaresti megemlékező ünnepségen december 22-én tojással dobálták meg. A tettes egy 78 éves politikai elítélt volt, 17 évet ült a nagyenyedi börtönben. A férfi azzal vádolja a volt államfőt, hogy felelősség terheli gyermekei haláláért, akik az 1989-es forradalomban vesztették életüket. Az őrző-védő szolgálat (SPP), az egyik titkosszolgálat szóvivője szerint Iliescut szóbeli agresszió is érte. Az incidenst követően az idős embert a rendőrségre vitték, és 200 lejre büntették. Ion Iliescu nem volt hajlandó kommentálni az esetet. Csupán annyit jelentett ki, hogy „irányt vesztett, eltájolódott emberek mindenütt vannak. Nem kell őket figyelembe venni”. Iliescut előzőleg december 21-én pénzérmékkel dobálták meg. /Érme után tojással dobálták meg Iliescut. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

Az oktatási tárca elismerte: tehetetlenül szemléli, hogy a hazai egyetemeken könnyedén jutnak törvénytelenül diplomához a külföldiek. „Nincs Romániában központi nyilvántartás arról, hány külföldi diák tanul az országban, ugyanakkor nem létezik egységes módszer arra sem, hogyan lehetne ellenőrizni a külföldi diákok oktatásával is foglalkozó egyetemek, főiskolák tevékenységeit” – összegzett a minisztérium ellenőrző testülete azután, hogy vizsgálat alá vett 12 romániai orvosi és fogorvosi egyetemet. Az ellenőrzésekre májustól kezdődően az olasz hatóságok kérésére került sor, miután kiderült, hogy Olaszországban olyan személyek dolgoztak fogorvos-technikusként, akik gyakornokoskodásukkal egyidőben szereztek egyetemi oklevelet Romániában. A legtöbb rendellenességet az aradi Vasile Goldis Egyetemen, a Nagyváradi Egyetemen, a iasi-i Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, valamint a bukaresti Titu Maiorescu Egyetemen tapasztalták. Az olasz nagykövetség már 2000-ben figyelmeztette az akadémiai akkreditáló tanácsot a csalásokra, amikor kiderült, 63 olasz állampolgárnak a iasi-i orvosi egyetemen szerzett diplomája törvénytelen. Két éve a nagyváradi felsőoktatási intézmény olyan tantárgyakból is adott diplomát, melyeket Romániában nem is oktatnak. /O. M. : Zöld út a hamis a diplomáknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./

,,Európa jövője a keresztény gyökereken alapszik, amelynek letéteményesei vagyunk. Ez az identitásunkból fakadó elhivatásunk, függetlenül attól, hogy katolikusok, protestánsok, anglikánok, ortodoxok vagy más valláshoz tartozóak vagyunk. Keresztény gyökereink nagyon erősek, és kötelességünk azokat védelmezni. ” – többek között ezekkel a szavakkal nyitotta meg december 9-én Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke a brüsszeli parlamenti épületben első alkalommal rendezett európai bibliakiállítást, amelynek kezdeményezője Tőkés László püspök, független EP-képviselő volt, fővédnöke Sólyom László magyar köztársasági elnök. Másnap, a szintén Tőkés László által indítványozott Keresztény Európáért program keretében tartott Kereszténység és Európa című konferencia résztvevői – köztük erdélyi református lelkészek, egyházközeli értelmiségiek – egyetértettek abban, és ezt a tanácskozás záródokumentumába is belefoglalták, hogy az Európai Unióban a ,,gazdasági érdekeken túlmenően az egymással egyesítő, közös értékeknek kell érvényesülniük”. Az Európai Parlament hétszáznyolcvanöt képviselője évente száz-száz látogatót hívhat meg saját költségén, ezt valamennyien ki is használják. December 8-11-e között Tőkés László egy harminchét főnyi látogatócsoportot fogadott vendégül Erdélyből, két felvidéki résztvevővel. Tőkés László elmondta, Hans Gert Pöttering EP-elnök jelenléte a bibliakiállítás megnyitóján nagy megtiszteltetés az egész Kárpát-medencei magyarság számára, és ez azért is bír különleges jelentőséggel, hiszen ,,keresztyénségünk a szekularizált nyugati világban nagyon háttérbe szorult, és itt, az Európai Unióban, az Európai Parlamentben is tovább él a francia forradalomban eredeztethető egyfajta szublimált egyházellenesség. Én, aki Kelet-Európából jövök, az ateista kommunizmus örökségével, megrökönyödéssel kerülök a ló másik oldalára, ahol egy vallástalan, szekuralizált világ vallásidegenségével találkozom. Megítélésem szerint fontos, hogy a kereszténységet, a keresztény gyökereinket, amelyek kimaradtak az európai alkotmányból, mértékadó módon és méltó módon képviseljük”. Tőkés László szerint ,,Európa mélységes erkölcsi válságban van, a gazdasági, pénzügyi és egyéb válságok ezt háttérbe szorítják, márpedig talán az európai keresztyénségnek ez a legsúlyosabb válsága”. Ilyen körülmények között keresi a szövetségeseket, és talál társra ,,más képviselőkben, katolikus istentiszteleti csoportokban, főként lengyel képviselők körében, protestáns imareggeli közösségben, ortodoxok társaságában, akik itt is gyakorolják a hitüket”. A nagyváradi püspök indítványozza, hogy a jövő esztendőben hozzanak létre egy ,,keresztény pártállású” frakcióközi csoportot, ,,amelyik tudatos és hitvalló módon lenne képes képviselni hitünkből fakadó értékeinket, erkölcsi és világrendünket, mert szét vagyunk szóródva a szekularizált, laicizált Európában, nem mutatkozik eléggé meg a mi hitünk és identitásunk. János Pál pápa szerepe, az EU alapító atyáinak öröksége viszont jó kezdetet jelent ahhoz, hogy most se hagyjuk elfakulni a mi hitünket, és egyházunk értékeit jelenítsük meg az Európai Unióban és ezen belül itt, a parlamentben. ”,,A Gutenberg-galaxis harmóniájában a mai napon az ország nélküli népekkel is találkozunk – a skótok, a walesiek, a katalánok, a baszkok, a frízek, a lappok és a cigányok nyelvén megszólaló Ige által” – mondta a bibliakiállítás megnyitóján angol nyelven Tőkés László. A magyar kezdeményezésre létrejött, az európai nyelveken kiadott bibliák tárlatán Hans-Gert Pöttering azt hangsúlyozta, ,,Isten minden nyelven beszél, de ma kiemelten magyarul”. Az EP elnöke megköszönte Tőkés Lászlónak a kiállítás szervezését, aki ,,Európa egy olyan régiójából érkezett, a Partiumból, amely népének évszázadokon keresztül harcolnia kellett vallási és személyi szabadságáért”, és kiemelte, hogy ,,nekünk, keresztényeknek kötelességünk harcolni minden vallási meggyőződés védelméért”. A bibliakiállítás megnyitóján Sólyom László felolvasott üzenetében leszögezte, hogy az ,,Ó- és Újszövetség nem kizárólag vallási dokumentum, hanem nyelvi, filozófiai, művészeti forrás, amelyből gazdagon merítettek Európa népei”. A konferecián Gál Kinga magyarországi EP-képviselő a családon belüli és a társadalomban is megnyilvánuló egymás iránti szeretet szerepét hangsúlyozta; Fejes Anzelm Rudolf, a nagyváradi római katolikus premontrei rend prépostja a keresztény nevelésről beszélt; Inzce Zsolt, a sepsiszentgyörgyi szemerjai református gyülekezet lelkésze az egyházi oktatás hazai nehézségeit ismertette; Csíki Sándor, az Erdélyi Nagycsaládosok Szövetségének elnöke a családok értékteremtő szerepét hangsúlyozta; Forró László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület tanácsosa az egyházaknak a fenntartható fejlődésben betöltött szerepéről beszélt; Surján László magyarországi EP-képviselő szerint az európai ember boldogtalan, nem vállalja vallási önazonosságát, és míg a kelet-európaiak négy évtizedes vallási üldözöttség idején veszítették el hitüket, a nyugati ember önként mond le vallásosságáról. /Fekete Réka: Keresztény misszió a gyökértelenné váló Európában (Tőkés László helytállása Brüsszelben). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 24./

Gazdag évet zárt Dicsőszentmártonban a Kökényes néptánccsoport. Gagyi Zoltán tanár, főszervező elmondta, hogy sikerült két teljes rend új népviseletet készíttetniük az együttesnek, mezőségit és kalotaszegit. A Kis-Kökényes két új táncrendet, a vajdaszentiványit és a küküllőmentit tanulta be, a nagy Kökényes hárommal rukkolt elő, ezek: kalotaszegi, mezőségi, küküllőmenti román táncrend. A Kökényesben jelenleg három korosztályban 84 gyerek táncol, számuk a múlt évhez képest megkétszereződött: a Kökényes és Kis- Kökényes mellett van már Apró- Kökényes is. A Kökényes teljes jogú tagja lett a Romániai Magyar Néptáncegyesületnek. Elkészült honlapjuk: www.kokenyes.ro. Dicsőszentmártonban minden szombaton gyermektáncház működik, novembertől pedig, ugyancsak szombatonként, játszóház is. 2008 júniusában Budapest közönsége előtt táncoltak, több ezren nézték műsorunkat a Hősök terén. Az elmúlt időszakban három nagyobb volumenű fesztivált szerveztünk, ezek: a Vízmelléki hagyományőrzők II. találkozója, a Maros megyei I. elemi osztályosok játékfesztiválja és a Kiöntött a Kis-Küküllő elnevezésű néptánctalálkozó. December 27-én a művelődési ház zsúfolásig telt, a Kökényes és Kis-Kökényes táncosainak újra sikere volt. /B. D. : Gyertyafényes ünnep Dicsőszentmártonban. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 30./

A kárpátaljai magyarság 2008-ban kapott hideget-meleget, történtek vele kedvezőtlen dolgok, de voltak életében pozitív fejlemények is – írta december 30-i számának évértékelő vezércikkében az ungvári Igazi Kárpáti Igaz Szó című lap. Kőszeghy Elemér, az újság főszerkesztője a kárpátaljai magyarságot kedvezőtlenül érintő idei események között említette az év eleji ungvári magyarellenes tüntetést és a nemzetiségi iskolák oktatási nyelvének ukránosítását célzó miniszteri rendelet megjelenését. Pozitív fejleményként értékeli a honfoglalási emlékmű felavatását a Vereckei-hágón, a turulmadaras emlékoszlop visszahelyezését a munkácsi várba, továbbá Petőfi Sándor szobrának felállítását ugyanott. Pozitívum, hogy ősszel Beregszászon megnyílt az Európa-Magyar Ház, amely rövid fennállása alatt tucatnyi jeles rendezvénynek adott otthont. Fontos volt a kárpátaljai magyarság szempontjából a magyar mesterképző akadémia alapkőletétele a Beregszász melletti Makkosjánosiban és a magyar kar megnyitása az Ungvári Nemzeti Egyetemen. /Felemás évet zár a kárpátaljai magyarság. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 31./

A médiát sem hagyja érintetlenül a pénzügyi válság. A lapok elsőoldalas reklámozásra kényszerülnek, több sajtóorgánum pedig bezárja kapuit. Két lap – a kolozsvári Agenda Clujeana hetilap, valamint a jászvásári Jurnalul de Est napilap – vezetősége váratlanul közölte munkatársaival, hogy a továbbiakban nem jelennek meg, utolsó fizetésüket hónap végén megkapják. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke elmondta, a válság kapcsán differenciáltan kell kezelni a többségi, illetve a kisebbségi sajtót. A nyomdák, a terjesztőkre szintén emelik áraikat, ami lapár emelkedést von maga után. /Fleischer Hilda: A sajtóromantika válsága. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Folynak a találgatások, miért éppen Eckstein-Kovács Péterre, az RMDSZ volt szenátorára, a szövetség egyik befolyásos politikusára esett az államfő választása. Amikor Basescu felkérte, hogy fogadja el a tanácsosi, miniszteri ranggal járó tisztséget, még nem lehetett tudni, milyen területen kell dolgoznia. Csak kinevezése előtt derült ki, hogy kisebbségi ügyekben ad tanácsokat Eckstein-Kovács Basescunak. Elemzők úgy vélik, hogy az államfő elsősorban európai nyomásra vett maga mellé kisebbségi tanácsost. Azt is írják, hogy Basescu azért választotta a volt kolozsvári szenátort, mert ő néhányszor konfliktusba keveredett az RMDSZ hivatalos álláspontjával. Ekcstein-Kovács 2008 márciusában lemondott a felsőház jogi bizottságának elnökségéről, amikor az RMDSZ nem támogatta az ANI-vel kapcsolatos álláspontját. A kinevezés, illetve maga a kisebbségi tanácsadói tisztség létrehozása meglepetésként érte úgy a román politikumot, mint az RMDSZ-t. A legvitatottabb elnöki tanácsos kétségtelenül Elena Udrea, a „szőke ciklon” volt. Az ő nevéhez fűződik a cetli-botrány, amikor azzal vádolták Taricenu kormányfőt, hogy befolyásolni kívánta az igazságszolgáltatást. Udrea az ismeretlenségből került a magas tisztségbe, s alig négy év alatt látványos politikai karriert futott be. Időközben Basescu mellől egyre-másra távoztak is a tanácsosok. Elsőként a neves értelmiségi, a Constantinescu-éra volt külügyminisztere, Andrei Plesu mondott le. Eckstein-Kovács Péter megbízatása nem egészen egy évre szól, a novemberi elnökválasztás után új tanácsosokat nevezhet ki a megválasztott államfő. /Simon Judit: Az elnök magyar embere. Plesuék sorsára jut Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi tanácsadó? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős megbízott felelős szerkesztője hozzászólt Csutak István RMDSZ: mer-e tovább lépni? című írásához. Újraolvasva Kós Károly 1921. januárjában megjelent híres röpiratának „kiáltó szavait”, megállapítható, mintha az azóta eltelt nyolcvannyolc év semmi nem lett volna: Kós Károly minden egyes szava úgy érvényes, úgy igaz, ahogy akkor is érvényes volt – talán azzal az egyetlen kivétellel, hogy Romániában kétmillió helyett ma már csak másfélmillió magyarról beszélhetünk. A szervezkedésre, építkezésre és munkára felszólító Kiáltó Szó a trianoni sorscsapástól bénult erdélyi magyarsághoz szólt, az újrakezdés üzenetével. Ma a tucatnyi év után a román államhatalomból kiszorult erdélyi magyar képviseletnek kell mindent elölről kezdenie – és az üzenet csakis ugyanaz lehet, ami akkor volt. Az, amit az 1921 nyarán kisbaconi birtokára végleg hazatelepülő Benedek Elek is egyetlen tanácsként tudott adni mindenkinek: „Dolgozzatok, dolgozzatok!” Balázs Ferenc világjáró útjából hazatérve szintén kereste az új erdélyi életkezdés útjait. Németh László 1935-ös erdélyi útinaplója, a Magyarok Romániában nagy visszhangot keltett. Az író három magatartástípust különített el: a minden sérelmet számon tartó dohogót, a feltétel nélküli kompromisszumokat kötő lojálist, valamint a szerinte legférfiasabb típust, a szervezőt. Szervezőnek lenni, programot adni elszánás és önfeladás kérdése. „Ehhez képest szép számmal vannak dohogóink. Akik vagy semmit nem tettek még le az asztalra, vagy pedig volt az életüknek egy kiemelkedő pillanata, amely – legalábbis így gondolják – feljogosítja őket a folyamatos dohogásra. Egy olyan, egyszer volt kegyelmi állapot, amiből most már örök időkre meg lehet élni. És amely feljogosít arra a destruktív kritikára, amelynek művelője úgy bírálja a szervezőt, hogy nem mutat fel semmilyen építő jellegű alternatívát. ” – hangsúlyozta az újságíró, bizonyára Tőkés Lászlóra célozva. A lojálisok pedig közel kerülnek a tűzhöz. Az RMDSZ-nek most ellenzéki pozícióból kell politikai eredményeket felmutatni, ahogyan tette azt az 1990 és 1996 közötti években. Akkor az RMDSZ ismertségre és tekintélyre tett szert a román politikai porondon, gerincességével, következetességével és európaiságával elnyerve a demokratikus hazai (és nemzetközi) közvélemény elismerését. Most a PNL-re és az RMDSZ-re hárul annak a demokratikus aktusnak a gyakorlása, amit az ellenzékből való politizálás jelent. /Salamon Márton László: Hogyan tovább, RMDSZ? (Csutak István múlt heti Szempontban megjelent írásának – RMDSZ: mer-e tovább lépni? – margójára) = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./ Előzmény: Csutak István: RMDSZ: mer-e tovább lépni? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9.

Az RMDSZ az elkövetkező időszakban a szövetség előtt álló tennivalókat leltározza fel, ezeket a kérdéseket január 9-én az ügyvezető elnökség és a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT) keretében tárgyalták meg. Markó Béla szövetségi elnök kifejtette, a júniusban esedékes európai parlamenti választások, az önkormányzati munka, illetve a decentralizáció folytatásának elősegítése jelentik a legfontosabb tennivalókat az RMDSZ számára. Az RMDSZ monitorozni fogja a kormány munkáját, a törvényhozási frakciók tagjai ezen a téren pontos feladatokat kapnak. Markó indokoltnak tartja dr. Benedek Imrének RMDSZ-ből való kizárását. /(benedek): Az EP-választások és az önkormányzati munka az RMDSZ idei prioritásai. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 10./ Az RMDSZ-t aggasztja, hogy ellenzékbe kerülvén, az etnikumközi feszültségek növekedhetnek Romániában, mondta Markó Béla RMDSZ-elnök, példának felhozta, hogy Nyárádszeredában az ortodox egyház az önkormányzat és a lakosság ellenkezése dacára erőlteti egy ortodox templom törvénytelen építését, aggasztó a madéfalvi eset is, ahol a rendőrség törvénytelenül eltávolíttatta a magyar nemzeti színű zászlókat. Közölte: az RMDSZ tiltakozni fog minden olyan esetben, amikor magyar tisztségviselőket próbálnának eltávolítani. Kifejtette: az RMDSZ számára nem prioritás a Tőkés Lászlóval való esetleges párbeszéd. /Markó Béla: növekedhetnek az etnikumközi feszültségek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Jogászokkal egyeztetett Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, hogy miként tudnának jogilag fellépni a sürgősségi kormányrendelet ellen, amelynek értelmében az önkormányzatoktól visszaveszik a beruházásokra és folyó költségekre kiutalt, de az év végéig el nem költött összegeket. Ha nem sikerül jobb belátásra bírni a kormányt, felkérik mindazokat az önkormányzati vezetőket, akiket hátrányosan érint a rendelet, hogy bíróságon érvényesítsék igazukat. Erről is tanácskoztak Kovászna és Hargita megyei elöljárók január 11-én Ojtozon. Borboly szerint egy másik járható út, hogy felkérnék a honatyákat, függetlenül attól, hogy RMDSZ-esekről van-e szó: a jogszabályt csak az önkormányzatok számára kedvező módosításokkal szavazzák meg. A Kovászna megyei önkormányzatok megvizsgálták már annak lehetőségét, hogy a közigazgatási bíróságon támadják meg a Boc-kormány intézkedését. Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti alpolgármestere attól tart, hogy a kormány megszorító politikája miatt nem kezdhetik el a már előkészített fejlesztéseket, a 300 ANL-s és 28 szociális lakás, valamint az olimpiai méretű fedett uszoda megépítését. /Antal Erika, Horváth István, Kovács Zsolt, Sike Lajos: Kormányellenes bojkott. Megtagadják az RMDSZ-es önkormányzatok a költségvetési pénzek visszafizetését. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

Nyárádszeredában nem épül egyelőre új ortodox templom, a polgármester utasítására a polgármesteri hivatal alkalmazottai eltávolították a törvénytelenül letett alapkövet és az ortodox kereszt megmaradt csonkját. Csíki Sándor, a városi önkormányzat képviselője tájékoztatta a sajtót, hogy pártállástól függetlenül, az RMDSZ-es és MPP-s tanácsosok összefogtak az ügyben, és egyöntetűen adtak hangot véleményüknek, miszerint a városka központi parkjában nem épülhet új görögkeleti templom. A törvénytelenséget elkövetők részéről senki sem jelent meg. /Antal Erika: Nem a román templomra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

Az egyelőre félmillió, de a nagyra törő városfejlesztés szerint millió lakos felé haladó Kolozsvár és a mintegy nyolcmilliós Erdély súlya növekvőben van. Magyar vagy román, román vagy magyar nemzetiségű a vezető? – ez változatlanul központi kérdés a média (és jórészt a lakosság) számára. Most éppen Emil Boc kormányfővé avanzsálása és Bukarestbe távozása után, az új polgármester-választást megelőző intervallumban vált ez disputa tárgyává. A másik alpolgármester, a román (PD-L-s) Apostu szabadságon van, maradt az egyetlen törvényes lehetőség: László Attila (RMDSZ) irányítja pár napig a várost. Erre megszülettek a kommentárok, hogy 65 éve nem volt magyar polgármestere Kolozsvárnak. A Financiarul megnevezte a negyvenes évek első felének, így az 1940–1944 közti szakasznak a (magyar) polgármestereit, hozzájuk adva Demeter Jánost is – aki alpolgármester volt a változás után. – A volt szenátor Eckstein-Kovács Péter kinevezése államelnöki tanácsossá kisebb csodának mondható, mert az eddigi román elnökök legfeljebb ígérgették egy ilyen RMDSZ-es igény kielégítését, most viszont Traian Basescu váratlanul tett egy gesztust a kormányzásból kimaradt romániai magyarok, illetve az RMDSZ irányába. A csodák közé sorolható: a romániai magyar bal és jobb egyaránt pozitívan értékelte, hogy Eckstein-Kovács Péter személyében lesz egy hozzáértő ember az elnök közelében. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

A hetvenötödik életévüket betöltő megyéspüspökök kötelesek benyújtani hivatalból való lemondásukat a pápának – aki ügyükben az összes körülmények figyelembevételével hozza meg döntését. Ezt tette Tempfli József /sz. Csanálos, 1931. ápr. 9./, az 1990-ben újrainduló nagyváradi római katolikus egyházmegye első megyéspüspöke is. Tudomásul véve lemondását, az Apostoli Szentszék felkérte feladatköre további betöltésére az új főpásztor kinevezéséig. XVI. Benedek pápa a temesvári egyházmegye általános püspöki helynökét, Böcskei László pápai prelátust, székeskáptalani kanonokot nevezte ki nagyváradi megyéspüspöknek. Böcskei László a romániai katolikus püspöki kar legfiatalabb tagja, 1965. július 11-én született a Temes megyei Gátalján. Temesváron szentelték pappá, 1990. június 24-én. Előbb Temesváron volt segédlelkész, majd 1991 elején Kräuter Sebestyén megyéspüspök titkára lett. Roos Márton, a jelenlegi temesvári főpásztor közvetlenül püspökké szentelése után, 1999. augusztus 28-án, Böcskei Lászlót általános helynökévé és irodai igazgatóvá nevezte ki. Feladatait hűségesen, nagy hozzáértéssel, odaadással, pontossággal és hűségesen végezte – hangsúlyozta a kinevezett püspök jellemzésében eddigi főpásztora, Roos Márton. A Szent István király alapította bihari (nagyváradi) egyházmegye történelmi sorrendben 82. püspökét 2009. március 7-én szentelik püspökké a nagyváradi székesegyházban. /Fodor György piarista confrater: XVI. Benedek pápa kinevezte az új nagyváradi megyéspüspököt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./