Tőkés László EP-képviselő és az EMNT Bánsági Regionális Tanácsa kezdeményezésére, szeptember 19-én Magyar jövőkép a Bánságban címmel szerveztek kerekasztal beszélgetést Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban. Toró T. Tibor EMNT alelnök elmondta: a most induló értelmiségi műhelymunka célja a valós helyzet feltárása, egy átfogó közösségmegtartó stratégia kidolgozása céljából. Ifj. Toró Tibor szociológus Demográfiai trendek a Bánságban című dolgozata a helyi magyar közösség fogyásának okait elemezte, riasztó prognózist festve: ha 2002-ben még 50. 000 volt a Temes megyei magyarság lélekszáma, 2032-re kevesebb mint a felére, 24. 000 főre apadhat a közösség! Erdei Ildikó pszichológus Nyelvi környezetünk állapota című dolgozatában egy 2004-es kutatás eredményeit tárta a nyilvánosság elé, amelyből kiderül: a Temes megyei magyar fiatalok több mint fele vegyes házasságban él és a “tiszta magyar” családokban sem beszélnek feltétlenül magyarul. Sok esetben azért adják magyar óvodába, elemi iskolába a gyereket, hogy majd “ott megtanul a gyerek magyarul” A magyar iskolában a szünetben románul beszélnek a gyerekek egymással. Mészáros Ildikó, a Régi(j)óvilág honismereti folyóirat főszerkesztője elmondta: a magyar nyomtatott és elektronikus sajtóban megfogalmazott üzenet nem biztos, hogy eljut ahhoz a célcsoporthoz, amelynek szánták. Dr. Bodó Barna A politikai érdekképviselet dilemma és viszonya a civil társadalommal című előadásának lényegét, a szerző távollétében, Toró Tibor ismertette a hallgatósággal. A végszóra érkezett Tőkés László a temesvári Új Ezredév református központ helyzetét szimbolikusnak nevezte. “1990-ben elhelyeztük a központ alapkövét, jövőbe vetett hitünk szimbólumát. A központ jelenlegi helyzete ugyanakkor megmutatja, hogy mekkora szakadék tátong az általunk megálmodott jövő és a mai valóság között”. Az EP-képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a romániai magyar kisebbségi kérdés Brüsszel számára gyakorlatilag nem létezik: jelentéktelennek tartják. Tőkés László ezért azt javasolja, hogy a 13–15 milliós magyar nemzet ügyét egységesen kezelve, a magyar ügyet kell képviselni Brüsszelben. /Pataki Zoltán: Bánsági magyar jövőkép. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 22./

Bemutatkozó körútja során Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet Kolozsvárra érkezett, szeptember 19-én a Bethlen Kata Diakóniai Központ termében tartott fogadáson hangsúlyozta: Kolozsvár rendkívül fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar kulturális élet terén. Elmondta, a kapcsolatok az utóbbi években töretlenül és jól fejlődnek a két ország között. /(köllő): Kolozsvárra látogatott Füzes Oszkár. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

Az 1988. szeptember 6-án megszületett, a romániai falurombolás elleni első állásfoglalás szövege: A Temesvári Református Egyházmegye Lelkészi Közösségének folyamodványa A Kolozsvári Református Egyházkerület Főtiszteletű Igazgatótanácsának, A Nagyváradi Református Egyházkerület Főtiszteletű Igazgatótanácsának, A Románia Szocialista Köztársaságban lévő Református Egyház Főtiszteletű Zsinatának. A hazai tájékoztatási eszközök híradása szerint az ország területrendezési terve köztudomásúlag mintegy 8000 falusi települést érint. A családok, a hagyományos falusi közösségek, a népi kultúra tűzhelyei kényszerű átrendeződésnek néznek elébe, melynek nyomán azok részben vagy egészükben megszűnhetnek, mindaz ami bennük érték, elpusztulhat. A tervnek politikai, gazdasági, társadalmi, etnikai vonatkozásai mellett egyházi vetülete is van. A 8000 falu, számításba véve, hogy a helységek legalább felében 2–5 vagy több vallásfelekezet él együtt, legalább kétszer annyi templomot és imaházat jelent. A falvak felszámolása templomok és gyülekezetek ezreinek a felszámolásával jár együtt. A különböző egyházak és vallásfelekezetek számára nem lehet közömbös gyülekezeteiknek, kultuszhelyeiknek jövőbeli sorsa. Ezért javasoljuk a két egyházkerület vezetőinek, a két igazgatótanácsnak, az egyházkerületi közgyűléseknek, illetve a zsinatnak, hogy vegyék fel a kapcsolatot a testvéregyházak, az elismert vallásfelekezetek vezetőségével, s rámutatva a közös érdekekre, hassanak oda, hogy az egyházak közös, külön-külön mindegyik egyház szempontjait figyelembe vevő akcióterv alapján folytassanak párbeszédet a területrendezést előkészítő megfelelő állami szervekkel és személyiségekkel, s jussanak velük egyezségre. Amennyiben a gazdasági-politikai megfontolások nagyobb súllyal esnének latba, mint a felszámolással járó veszteségek anyagiakban, lelkiekben, szellemiekben, s a pusztítás elkerülhetetlen, feltétlenül ragaszkodni kell valamiféle kompromisszumhoz. Az egyházaknak ki kell alakítaniuk a szükséges szempontokat, s azokat érvényesíteniük kell. 1. Elengedhetetlenül ragaszkodni kell ahhoz az elvhez, hogy a területrendezés nyomán kialakított új központok közé számítson minden olyan település, melynek területén muzeális értékű templomok, imaházak, temetők s egyéb történelmi, építészeti, vallásos szempontból értékes épületek (kolostorok, kastélyok, várak stb.) vannak, illetve a román és együtt élő nemzetiségek jelentős kulturális személyiségeinek szülőhelyei. Ha ezeket felszámolják, a múltat semmisítik meg. Bármely nép jelene és jövője talajtalanná, torzzá válik, ha múltját egyszerűen eltörlik a föld színéről. 2. Ragaszkodni kell ahhoz, hogy a gyülekezetek az előző lakhelyükhöz legközelebb eső, újonnan kialakított központban telepedhessenek meg, hogy az elszakadás minél kevesebb szenvedést okozzon a népességnek. 3. Ragaszkodni kell ahhoz, hogy a lerombolt parókiák, templomok helyett az állam építtessen új templomokat és parókiákat. Ha nem is a leromboltak számával azonosat, de megfelelő számút ahhoz, hogy a kultikus tevékenység ne szenvedjen károsodást – például: - 1000 léleknek egy templom és parókia – átlagos létszámhatár; - 500 lélek – minimális létszámhatár (ha több helyről kerülnek össze);- létszámhatár nélküli jog, amennyiben egészében ültetnek át egy önálló gyülekezetet egy másik helyre;- létszámhatár nélküli jog, állami támogatással és jóváhagyással, saját és egyházi alapokból, valahol erre igény van. 4. Általános alapelvként követendő szempont legyen, hogy a lebontással és áttelepítéssel járó veszteségekért az elérhető legnagyobb előnyökkel igyekezzenek kárpótolni a híveket, illetve egyházi közösségeket. Az „előnyösség elve" azt jelenti, hogy semmiképpen ne kerülhessenek a megelőzőnél hátrányosabb helyzetbe, s ezzel együtt az egyetemes egyházi létérdekek se szenvedjenek alapvető károsodást. Így például ragaszkodni kell a pillanatnyi felekezeti egyensúly fenntartásához, az egyházkerületek, egyházmegyék, régi és új gyülekezetek szervezeti épségéhez, illetve ezeknek az egyház számára lehető legelőnyösebb átalakításához. Közelebbről: - az egyes vallási közösségek (gyülekezetek) teljes épségükben kerüljenek át új lakóhelyükre (ne osszák szét őket); - a gyülekezetek száma és a lélekszám adott egyház közigazgatási területen (egyházmegyében) ne csökkenjen, illetve az egyes egyházak területi-történelmi folytonossága fenntartassék; - a gyülekezetek száma abszolút értékben se csökkenjen, a felszámolandók helyett újak alakuljanak, minimális és indokolt eseteket kivéve; - a lelkipásztorok, egyházi szolgák létszáma legalábbis a jelenlegi szinten tartassék; - az új gyülekezetek létrehozása járjon a megerősödés előnyével, így például a szórványok, leányegyházak teljes értékű, önálló gyülekezetekké szerveződjenek; - tiszteletben kell tartani a hívek és egyházi közösségek akaratát, kívánságát, követeléseit; - a rendezés, átszervezés során – alternatív – választási lehetőségeket kell biztosítani az egyes települések lakosságának, vallási közösségeinek. Mindezen túl, az egyházak egyenként és együttesen, részletekbe menően dolgozzák ki a létérdekeiknek megfelelő, az „előnyösség elvén” alapuló követelményeiket, hogy ezáltal is elejét vegyék a területi átrendezések reájuk nézve esetleg katasztrofális következményeinek. 5. Ki kell dolgozni a gyülekezetek átmentésének komplex programját (létszám, hova, hogyan; tervszerűség, egyeztetés, koncepció stb.). 6. A területrendezés folyamán, amikor a gyakorlati lépésekre kerül sor, de már a tervezés stádiumában is, jelöljenek ki az egyházak részéről biztosokat, akiknek jog- és hatáskörük legyen arra, hogy megakadályozhassák az esetleges visszaéléseket, melyek ilyen nagyléptékű változások alkalmával óhatatlanul kitermelődnek. Arad, 1988. szeptember 6. A Temesvári Református Egyházmegye Lelkészi Közössége. FÜGGELÉK: A jelen folyamodványt elfogadó lelkészi gyűlést követően folytatódó csoportos megbeszélések során az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy a leírottakat a következőkkel szükséges kiegészíteni: 1. A lelkipásztorok tudomására hozzák egyházi vezetőiknek és vezető testületeiknek, hogy gyülekezetük körében, híveik között lépten-nyomon szembetalálkoznak a felvetett kérdéssel, illetve annak számtalan vonatkozásával, melyek megválaszolása elől tiszta lelkiismerettel és hitelveszteség nélkül nem tudnak kitérni. Jelen folyamodásukban következésképpen nemcsak saját aggodalmaiknak és véleményüknek adnak kifejezést, hanem gyülekezetük tagjai iránti kötelességüknek is eleget kívánnak tenni. 2. Másfelől a lelkipásztorok tájékozatlannak érzik magukat az úgynevezett területrendezéssel kapcsolatban általában, annak egyházi vonatkozásaival kapcsolatosan pedig különösképpen. Ennek következtében mértékadó – központi – egyházi tájékoztatást kívánnak az ügyben. Arad, 1988. szeptember 6./Erdely. ma, szept. 21. 21,23./

Az utóbbi hetekben szinte napi rendszerességgel megrongálják a lévai magyar általános iskola épületét ― panaszolta Andruska Csilla, az iskola igazgatója. A szlovákiai magyar iskola és a hozzá tartozó épületek rongálói egyértelműen magyarellenes indítékokat tanúsító nyomokat hagynak maguk után. A Juhász Gyula nevét viselő magyar általános iskola a közelmúltban költözött az épületbe, amelyet azóta számos támadás ért. A főépület és melléképületek ablakait ismeretlenek kőzáporral bezúzzák, az iskolakert virágait már többször leperzselték, és a hét végén az épületbe is behatoltak, ahol szándékos gyújtogatás nyomait látni. Az épület falára festékszóróval felírt Fuuj Hungary a magyarellenességet bizonyítja. A magyarellenes indulatokat szító Ján Slota vezette kormányerő, a Szlovák Nemzeti Párt kezében levő építési és vidékfejlesztési tárca eddig közel kétszáz iskolának juttatott pályázati úton felújításokra szánt pénzeket. Ebből csak egyetlen magyar oktatási intézménynek jutott egy kisebb tétel. A szaktárca vezetője, Marian Janousek tagadta, hogy a pályázatok elbírálásánál diszkrimináció érvényesülne. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) a kormányfőnek, Robert Ficónak címzett nyílt levélben hozza nyilvánosságra a megkülönböztetés ellen szóló tiltakozását, melyben jelzi: ha nem tesznek rendet, az MKP közvetlenül Brüsszelben tesz panaszt a tűrhetetlen megkülönböztetés miatt. /Vandálok kövekkel ostromolják a lévai magyar iskolát. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Nyáron a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány volt a házigazdája egy érdekes tanári továbbképzőnek. Kooperatív tanítási módszerek, a kritikai gondolkodás fejlesztése a pedagógiai gyakorlatban, az aktív tanulás elősegítése – így lehetne összefoglalni a tanfolyam témáját. A képzést a Tanügyminisztérium hirdette meg és finanszírozta, a Kolozs megyei Pedagógusok Háza szervezte, előadói Darvasi Gyöngyvér és Ömböli Irma magyar szakos tanárnők voltak. A néprajzi ismeretek bővítésére Kallós Zoltán bemutatta csodálatos ritkaságait. Felmerül a kérdés: a Tanügyminisztérium, a kisebbségi főosztály miért nem gondoskodik arról, hogy egy magyar nyelven tartott, a tanári munkát közvetlenül segítő tanfolyamon kreditpontokat szerezhessen a magyar pedagógus? Hány magyar nyelvű akkreditált képzés-program létezik Romániában? /Dvorácsek Ágoston: Válaszút. Pedagógus továbbképzés tanítási módszerekről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Még év végéig sem adják át az első olyan háromszéki létesítményt, melyben fogyatékkal élő felnőtteknek biztosítanak védett munkahelyeket, és oktató-, illetve terápiás központként is felszereli. A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztény Alapítvány (DKA) által indított beruházás azért maradt félbe, mert az országos szakhatóság eddig egy lejt sem utalt át a februárban elnyert pályázati pénzből. Háromszéken több száz fogyatékkal élő fiatal várja a lehetőséget, hogy dolgozhasson, tanulhasson. Makkai Péter árkosi református lelkész, a már működő kis létszámú védett munkahely irányítója több ízben fordult segítségért RMDSZ-képviselőkhöz, hogy járjanak közben a pályázati pénz ütemterv szerinti folyósításához, mindeddig eredménytelenül. /Fekete Réka: Leállt egy hiánypótló szociális beruházás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

A mai erdélyi politika legkényesebb kérdése az ún. „magyar egység” problematikája, Van-e egyáltalán erdélyi magyar egység? A rendszerváltás óta eltelt 18 év után nincs egységes erdélyi (vagy székelyföldi) magyar gazdaság- és kultúrpolitika. Számos törvényt az Európai Unió által megkövetelt demokratikus minimum nyomására fogadtak el a román parlamentben (földtörvény, ingatlan-visszaszolgáltatás, nyelvhasználat, nemzeti szimbólumok), az erdők magántulajdonba való kerülésének jogszabályát pedig egy román képviselő dolgozta ki. Románia európai integrációját segítette a kormányzásba (kényszerűségből) bevett RMDSZ. Frunda György szenátor még 1996-ban kérte, hogy az Európa Tanács szüntesse meg Románia monitorizálását, azt sugallva, hogy az erdélyi magyarság jogos követelései teljesültek, Románia demokratikus ország. Minden kisebb-vagy nagyobb eredményt RMDSZ diadalként közvetítenek az erdélyi közvélemény felé. Markó Béla szelektív emlékezettel megírt cikkének (Élet és Irodalom, szeptember 19.) ellentmondanak a tények. 1991-ben a Székelyföldi Politikai Csoportosulás megfogalmazta az autonómia igényét. Az RMDSZ csúcsvezetése és helyi szervezetei állásfoglalásokban tiltakoztak ez ellen. Verestóy Attila szenátor a román parlamentben „kisebbségi szélsőséges nacionalistáknak” titulálta a csoportot. Az RMDSZ vezetés „radikálisoknak” nevezte az autonómia pártiakat, saját magát „mérsékeltnek”, és a „kis lépések politikáját” tűzte zászlajára. 1994-ben Csapó József elkészítette az autonómia-tervezetet. Az SZKT tíz év alatt nem volt hajlandó napirendre tűzni, megvitatni az autonómia-kérdést, elzárkózott az ún. „belső választások” megszervezésétől is. Az önálló magyar tudományegyetem, a Bolyai visszaállítását feláldozták a politikai hatalomban való részvétel oltárán. Eltávolították az RMDSZ politikájával szemben kritikát megfogalmazó, autonómia-párti politikusokat. 2003-ban megalakult a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség. Célkitűzésük: a Székelyföld autonómiájának kivívása. Székely Ervin képviselő a Romániai Magyar Szóban „lehitlerezte" az autonómia-tervezetet kidolgozó dr. Csapó Józsefet. Hirtelen váltással az RMDSZ a parlamenti választásokon 2004 novemberében az RMDSZ plakátjain megjelent: Autonómiát Székelyföldnek! Együtt az autonómiáért! Ennek ellenére 2005-ben nem autonómia tervezetet nyújtanak be a román parlamentbe, hanem a kisebbségi törvénytervezetet. Az RMDSZ-nek nincs kidolgozott autonómia-koncepciója. Az autonómia szemszögéből nézve az elmúlt 17 és fél esztendő elvesztegetett időszak volt. Az SZKT (Szövetségi Képviselők Tanácsa) „bólogató jánosok” testületévé szűkült. Az értelmiségi elit egy részét magába foglaló SZET (Szövetségi Egyeztető Tanács) elsúlytalanodott. Az RMDSZ vezetés a román nacionalista sajtóval karöltve megpróbálta lejáratni Tőkés Lászlót, míg végül 2001-ben megszüntették tiszteletbeli elnökségét. Ez a politikai ballépés osztotta meg az erdélyi magyarságot, és távolított el számos értelmiségit és kisembert az RMDSZ-től. Markó Béla képviselőhelyeket ajánlott fel román személyeknek, közben „eszementeknek” titulálta azokat a magyar embereket, akik megpróbálnak elindulni a parlamenti választásokon. A Magyar Polgári Párt nem az RMDSZ-t akarta legyőzni, hanem egy másfajta, közép-jobboldali, keresztény értékrend felmutatásával, az autonómia program cselekvő megvalósításával kívánt belépni a helyi önkormányzatokba. /Papp Kincses Emese író, publicista: Erdélyi kecske és káposzta – Reflexió Markó Béla helyzetelemzésére. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. szept. 26., 27./ Előzmény: Markó Béla: Egy elmaradt egyezség története. = Élet és Irodalom, szeptember 19., átvette: Szabadság, 2008. szept. 23., 24./

1944 őszén a bosszú és a gyűlölet uralkodott el Erdélyen. A déli országrészbe tömegesen hurcolták internálótáborokba az akkori román hatóságok a magyarok ezreit: lelkészeket, tanárokat, tanítókat, ügyvédeket, vállalkozókat, tollforgatókat, de gyermekeket és asszonyokat is. Észak-Erdélyben tömeggyilkosságok sorozatáig menő véres leszámolásokkal kellett szembesülnie a magyaroknak. Ebbe a magyarellenes atrocitássorozatba illeszkedett az 1944. szeptember 26-ai szárazajtai mészárlás. 1944. szeptember közepén Sepsiszentgyörgyön Gavrila Olteanu, a Maniu-gárda parancsnoka beszédében a magyarokról szólva így fogalmazott: ,,E gyilkos banditák által kiontott vér nem marad megbosszulatlanul, a visszavágás kegyetlen és kemény lesz. " Az akkori háromszéki román megyevezetés támogatásával a Maniu-gárdák szócsöveként megjelenő Desrobirea című lap a magyarokkal szembeni teljes és végleges leszámolást célzó törekvéseket világosan megfogalmazva hirdette, hogy "kegyetlenül meg lesz torolva a magyarok által a múltban elkövetett minden gyilkosság és bűn, akárcsak az 1940 óta megölt 50 000 román élete. (…) A vihar pillanatai keménységet és hússzaggatást követelnek, nem pedig bocsánatot és sajnálatot. (…) Csak a halál és a vérontás jelenthet igazságos elszámolást köztünk és a puszták barbárjai között. (…) Most tudjuk, hogyan kell megfizetni az ezer éve ellenünk elkövetett minden gyilkosságért és rablásért", következésképpen a magyarokat "vagy meg kell semmisíteni, vagy vissza kell üldözni Ázsiába". A szárazajtai tragédiához "természetesen" az is kellett, hogy a korabeli közigazgatás – vagy annak egyes képviselői – áldásukat adják a gyűlöletre. A Maniu-gárda sepsiszentgyörgyi parádéján a Nemzeti Parasztpárt háromszéki elnöke, a prefektusi tisztséget 1944 szeptemberének derekán átvevő dr. Victor Cerghi Pop gyógyszerész azt hangoztatta, hogy "a rossz megsemmisítése létszükségletté vált", s hogy "meg kell semmisítenünk minden fészket, amely a román nemzet létérdekeit szabotálja". Ebben a hangulatban már csak ürügy kellett a leszámoláshoz, ami Szárazajta esetében adott volt: a román–német katonai, emberveszteséget is követelő csetepaté a falu határában 1944. szeptember 4-én. Amelyről a legújabban előkerült román törvényszéki és katonai források is megerősíteni látszanak azt, amit az emberek már akkor tudtak: a szárazajtai magyar civileknek nem lehet a számlájára írni a katona-halottakat. Akkor mi másként lehetne értelmezni a kihullt vért s a könnyeket, ha nem a gyűlölet gyümölcseként? /Benkő Levente: Gyűlölet és gyümölcse. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

Mártírjaikra emlékeztek szeptember 26-án a szárazajtaiak: többször elhangzott, a hatvannégy esztendővel ezelőtt történteket készek megbocsátani, de azt, hogy elfeledjék, ne kérjék tőlük. Az Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László vértanúságát jelző emlékműnél a hozzátartozók mellett több, távolról érkező rótta le kegyeletét. Bartalis Sz. Pál református lelkész tartotta beszédében párhuzamot vont a bibliai zsidóság megpróbáltatásai és az erdővidéki kis falu közösségét ért csapás közt, majd feltette a kérdést: ,,Vajon a tettesek közül hányan gondolkodtak el azon, hogy mit cselekedtek, hány családot tettek örökre csonkává?" Márton Árpád képviselő úgy fogalmazott: Szárazajta örökségének egyik fontos szeletét képezi a történelme is, azt pedig ápolnunk, tovább örökítenünk kötelességünk. A Székely Nemzeti Tanács bardoc-miklósvárszéki széki elnöke, Szabó Miklós felidézte: a falu népét meg akarták félemlíteni, s ezért kényszerítették, hogy nézze végig kegyetlen tetteiket. Erdélyben sok helyen történtek hasonló kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok, de a román állam részéről a mai napig nem érkezett bocsánatkérés, sőt, elhallgatják, megpróbálják eltussolni szégyentelen tetteiket. A falu főterén 1994-ben felállított, Vargha Mihály szobrász által készített emlékműnél előbb a hozzátartozók rótták le kegyeletüket, majd politikusok, intézmények és magánemberek helyezték el az emlékezés virágait. /Hecser László: Megbocsátani, de feledni nem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

Románia utolsó uralkodója, Mihály király Romániában él. László-Herbert Márk 2005-ben részt vett egy nyári egyetemen, amelynek témája a levéltári kutatás módszertana volt. Szerencsés véletlen, hogy a helyszín, a George Washington Egyetem alig órányira van az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb levéltárától, a marylandi National Archives and Records Administration-tól. László-Herbert Márk doktori értekezésével kapcsolatban semmilyen hasznos anyagot nem talált, ezért témát váltott, új kérdéssel rukkolt elő: Mit tudott az amerikai kormány Mihály király lemond(at)ásának körülményeiről? Így került elő az a doboz, amelyben László-Herbert Márk most megjelent könyvében /És mit mondanak a dokumentumok a király lemond(at)ásáról? Végjáték I. Mihály román király körül amerikai, brit és francia dokumentumok tükrében, Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ idézett iratokat is tárolták. Fél évvel később a szerző Londonban és Párizsban böngészett, az ottani külügyminisztériumok levéltáraiban. László-Herbert Márk jelenleg doktori értekezése befejezésén dolgozik. A téma: három egykori Sztálinváros társadalomtörténetének összehasonlítása. A három „eszményinek” mondott szocialista (élet)teret – Sztálinvárost (Dunaújváros), Stalinstadt-ot (Eisenhüttenstadt) és Orasul Stalint (Brassó) – vizsgálta. László-Herbert Márk 1975-ben Kolozsváron született, 1998-ban a budapesti Külkereskedelmi Főiskola szakdiplomácia szakán szerzett közgazdász oklevelet, majd az ankarai Bilkent Egyetemen és a budapesti Közép-Európai Egyetemen ért el magiszteri fokozatot nemzetközi kapcsolatokból (2001), illetve történelemből (2002), jelenleg a Torontói Egyetemen doktori tanulmányokat folytat. Szakterülete a kelet- és közép-európai országok társadalomtörténete az 1950-es és 1960-as években. /Cseke Gábor: „Nincs nagybetűs történelem” Interjú László-Herbert Márk történésszel a román király lemond(at)ásáról szóló könyvének keletkezés-történetéről. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 30./

Göncz Kinga külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy az autonómiát csak a többség beleegyezésével, párbeszéddel lehet elérni, mert nyugaton is így történt. Ez jól jön a románoknak, nem sietnek, van türelmük a lassú beolvasztáshoz. A párbeszéd, amire esküszik az RMDSZ is, nagyon jól jön a románoknak, ők értenek az időhúzáshoz. Nem ülnek tétlenül, felvásárolnak, betelepítenek. Háromszéken, a Trident, Billa szupermarketekben román alkalmazottak vannak többségben, betelepítettek. A helyi sajtónak tiltakozott, ennyi volt. A Göncz-féle kijelentések felérnek egy nemzetárulással. Az erdélyi magyarok magunkra vannak utalva, még vezetőikre sem számíthatnak. /Nagy Attila, Puli: Székely autonómia – Göncz Kinga, nyilatkozatával, eladott a románoknak. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 1./

A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöksége szeptember elején eldöntötte, független jelölteket támogat az őszi parlamenti választásokon, ennek ellenére Szász Jenő, az MPP elnöke nem zárja ki a pártként való indulás elvi lehetőségét. Elmondta, hogy minden eshetőségre felkészülve bejelentették a Választási Irodának választási jelünket, a fenyőt, jelezve ezzel, hogy az MPP-nek joga van indulni a választáson. Szász Jenő szerint az RMDSZ nem tud a közös, nemzeti érdekben, csak párt, vagy egyéni érdekekben gondolkodni. Az MPP szerint jusson be az RMDSZ is, és az MPP által támogatott jelöltek is, mert ez a közösség érdeke. Az MPP területi szervezeteinek türelmetlensége érthető, de higgadtságra, türelemre, további építkezésre van szükség, szögezte le Szász Jenő. /Kovács Csaba: „Akár pártként is indulhatunk” Interjú Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./

Az RMDSZ hosszú időn keresztül takargatta a magyarországi baloldalhoz fűződő kapcsolatait. Ezzel párhuzamosan a szervezet sajtóholdudvara egyfajta konszolidált, finoman nemzeti hangvételt ütött meg. Az RMDSZ szemérmeskedése megszűnőfélben van. A választók nagy részét csak az olyan direkt kitételek sokkolják, mint Szent István jobbjának tetemcafatként való említése, vagy esetleg a Szent Korona tökfödőnek csúfolása. (Majsai Tamás írása a Magyar Narancsban). Másrészt egyre kevesebben olvasnak írott sajtót. E helyzetben az Erdélyi Riport, az Új Magyar Szó nem egy esetben az Élet és Irodalomra, Mozgó Világra vagy a 168 Órára emlékeztető balos szövegei a jövendő elit ideológiai indoktrinációját szolgálják. Kinevelnek sok kis Czika Tihamért, akik már függetlenek a magyar nemzeti értékrendtől. Mindeközben az RMDSZ egyre nyíltabban kokettál az SZDSZ-szel és az MSZP-vel, írta Borbély Zsolt Attila. Ide illeszkedik az is, hogy Markó Béla az Élet és Irodalomban írta meg vallomását az RMDSZ és az MPP viszonyrendszeréről. Ebben Markó kifejtette, hogy Tőkés Lászlóval azért nem jött létre a megegyezés, mert az ő lételeme az ellenkezés. Borbély Zsolt Attila emlékeztetett: mindaddig, amíg az RMDSZ az autonómia építésének útján haladt, addig Tőkés László és Markó Béla együttműködése kifogástalan volt. A Neptun ügyben sem ők feszültek egymásnak, Azután jött Nagy Benedek támadása a tiszteletbeli elnök ellen, amit a hivatalos vezetés hátulról fedezett, majd Markóék balfordulata. Tőkés László az autonómia markói tagadására mondott csak mindenkoron nemet, éppen az autonómia igenlésének jegyében, hangsúlyozta a cikkíró. Markó azt akarja igazolni, hogy Orbán Viktor nem is a magyar egységet, hanem valójában a magyar széthúzást kívánta elősegíteni. Ez a belemagyarázás arra a kérdésre is választ ad, hogy Markó Béla miért az Élet és Irodalomban s nem a Heti Válaszban közölte pamfletjét. /Borbély Zsolt Attila: A sapka. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 1./ Majsai írása: „El lehet temetni példának okáért a náci Horthyt, kísérgetni lehet István király tetemcafatját és soha nem használt tökfödőjét, kongatni lehet a vészharangot különféle nemzetszaporulati ügyekben vagy mondjuk eutanázia- /veszélyben az utolsó kenet!/ és hálószobakérdésekben. ” /Majsai Tamás: Dávid és Jonatán. Egyházak, keresztények, Biblia és homoszexualitás, Magyar Narancs, 2001. aug. 30./ Előzmény: Markó Béla: Egy elmaradt egyezség története. = Élet és Irodalom, 38. sz. 2008. szept. 19.

Két hete avattak emlékoszlopot a bonchidai református temetőben a tordai csatában súlyosan megsebesült, és a Bánffy-kastélyba berendezett 25. hadikórházban elhunyt 109 magyar honvéd emlékére. Most pedig az aranyosegerbegyi református templomkertben avattak kopjafás emlékoszlopot az itt elesett 64 magyar katona tiszteletére. Mindez Solt Péter budapesti lakosnak köszönhető, akinek édesapja, dr. Solt Kornél zászlós részt vett a tordai csatában az aranyosegerbegyi vonalon. Élve hazakerült, s fiának, Péternek ő beszélt az iszonyú véres harcokról, aki ezért fontosnak tartotta emléket állítani az itt életüket vesztett katonáknak, saját költségén kopjafát és emléktáblát készíttetett. Szeptember 28-án volt az avatás a református templomkertben. Mihály Lajos esperes prédikációjában a hősökre emlékezett, hangsúlyozva, hogy felejtenünk nem szabad. Fábián Zsigmond történelemtanár az akkori háborús eseményekről tartott előadást, majd Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke ismertette a civil szervezet szerepét a hadisírok létrehozásában és rendezésében. Aranyosegerbegy határában a harcok után a helyi magyar lakosság közös sírba temette az elhunyt honvédeket. Időközben az ortodox egyház saját területévé nyilvánította ezt a részt. 2001. november 1-re a helyi RMDSZ támogatásával sírkövet emeltek az elhunytak emlékére. Hamarosan a román veteránok a sírkő lebontását és a holtak magyar temetőbe való átszállítását követelték, mondván, román temetőben nincs helye magyar katonáknak és magyar feliratoknak. A polgármesteri hivatal egyeztetni próbált, sikertelenül. Az ortodoxok drasztikus lépést tettek: a sírkövet betonnal bevonták, eltüntetve a magyar feliratot, a betonkeretet pedig cementréteggel öntötték le. A THHB emiatt a templom falán helyezett el emléktáblát a hősök névsorával. /Pataky József, a THHB elnöke: Múltidéző. Honvédek emlékére avattak kopjafát Aranyosegerbegyen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

Szeptember 20-án a Békési Kulturális Központ aulájában felavatták Wass Albert szobrát. A műsorvezető bemondta: ,,Most fővédnökünk, Gál Kinga következik, aki Európa Parlamenti néppárti képviselő, bizottsági alelnök, Erdély szülötte, a Wass Albert Védnöki Kör tagja, és aki kizárólag azért repült ma Brüsszelből haza, hogy szobrunkat felavassa, és az ünnepség után azonnal utazik is vissza. ” Gál Kinga belevágott: ,,Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt, és népem a magyar... ” Beszédében 2004. december ötödike egyik előjeleként említette a magyar állampolgárság meg nem ítélését az író számára, beszélt a népszavazást követő Wass Albert-reneszánszról, a szinte dermedten egymásra tekintő emberek nemzeti öntudatra. Példának állította a hallgatóság elé az erdélyi költő-író műveiből kisugárzó ember- és hazaszeretet, a nemzetért való elkötelezett, kitartó munkát. Gál Kinga leleplezte mellszobrot, Lipovics János munkáját /Pálmai Tamás: Wass Albert-szobrot avattak Békésen (Békési levelek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 1./

A romániai törvénykezés kimondta: a Felső-Maros mentén az erdők visszakerülnek a Bánffyak tulajdonába. Báró Bánffy Miklós /sz. Budapest, 1948/ elmondta, az erdészeti hatóságok, ahol csak tehetik, gátolják a restitúciót. Hiába van a kezében a jogerős táblabírósági ítélet, még nagyon sok a kérdőjel. Az, hogy ő nem Erdélyben született, a történelem „műve”. Ugyanis 1940-ben Teleki Pál miniszterelnök felkérte az apját, báró Bánffy Dánielt, hogy vegyen részt az általa alakított kormányban, ami a Budapestre való költözését feltételezte. A háború után már nem lett volna szerencsés hazaköltözni, Budapesten maradtak. 1951-ben kitelepítették őket rózsadombi házukból, és egy kis húsraktárt jelöltek ki számukra, ahol két és fél esztendeig kilencen laktak szűkösen. Bánffy Dániel közben balesetet szenvedett és megbénult. Felesége kétkezi munkájából meg az idegenek jóakaratából nevelte fel hét gyermekét. Minket öntudatos, gerinces, ország- és nemzetszerető magyarnak neveltek, emlékszik vissza Bánffy Miklós. Tízéves korától kezdve a szünidőkben rendszeresen elment dolgozni. Elvégezte az élelmiszer-ipari főiskolát. Leányváron – a faluban, ahol él – lemondatták az addigi elöljárót, majd 1990-ben a Magyar Demokrata Fórum, melynek egyik alapító tagja, felkérte, hogy vállalja el a polgármesterséget. Akkoriban nem gondolta volna, hogy négy cikluson keresztül fog Leányvár élén állni. 2006-ban viszont látta, hogy az ország gazdasági és politikai helyzete nem kedvez a jobboldali érzelmű önkormányzati vezetőknek, ezért többé nem jelöltette magát. Másrészt régóta érlelődött benne, hogy most már éppen ideje lenne feladatot vállalni ősei Erdélyében is. Tudja, hogy már jó ideje a Bánffyak ellen lázítják a Felső-Maros mentieket. Azzal riogatják őket, hogy „visszajön a báró, és kisemmiz benneteket!” Valójában munkahelyeket akar teremteni. Bethlen Farkas fia már hazaköltözött. Sok szervezőmunkával, sokszor a saját két kezével végzi ezt a „második honfoglalást”. Bánffy Miklós is tervezi a kétlakiságot. /Szucher Ervin: Az ősökre legyünk büszkék, ne önmagunkra. Beszélgetés báró Bánffy Miklóssal. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

Aradon az A. D. Xenopol Megyei Könyvtár kiállítást rendezett az Orczyak könyvtáráról. Dr. Szörényi László professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, a régi könyvek kiváló ismerője bevallotta: régen szerette volna látni az Orczyak könyvtárát, de mindeddig nem nyílt rá lehetősége. Nem is nyílhatott, mert az Aradon Orczy–Vásárhelyi alap néven ismert gyűjtemény a raktárakban áll, feldolgozása még tart, noha a mostani kiállítás szervezője, Kakucska Hartmann Magda budapesti kutató hosszú évek óta rendszeresen jár Aradra, tanulmányozza, osztályozza az Orczyak egykori könyvtárát. Az Orczy család a XVIII–XIX. században jelentős szerepet játszott a magyar közéletben, 1736-ban bárói rangot kapott a család, s több tagja korában kiemelkedőn értékesnek számító könyvtárat gyűjtött. Ez a könyvtár (vagy annak része) került Orczy II Lőrinc révén Aradra: az ő főispánsága (1830–1837) idején lett Arad szabad királyi város (1834), s ekkor ajándékozta a városnak könyveit, amely 1913-ban része lett az első városi könyvtárnak, mely végül a megyei könyvtárba került. Kakucska Hartmann Magdának eddig mintegy félezer kötetet sikerült azonosítania a 8000 körülire becsült állományból, de a munkának közel sincs vége: az egykori gyűjtemény ugyanis nem maradt meg egy tömbben, elkülönítve, s ma már nem tudni, hogy megvannak-e maradéktalanul az egykori listákon szereplő alkotások, hol kell keresni őket a könyvtár raktárában. /Jámbor Gyula: Az Orczyak Arad történelmében. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 4./

A szervezők százezres tömeget vártak Budapesten a Tarka Magyar békemenetre, melyet a kirekesztés és rasszizmus elleni fellépésnek szántak. A rendezvényre alig néhányezer ember jött el. A rendezvény neve a szürkemarhára, meg a szimentáli fajta keresztezéséből származó magyar tarkára emlékeztetett. A menet címe sokaknak alattomos és provokatív, mások derültek rajta: hajrá, magyar tarkák. Nagy útlezárások voltak, kordonokat állítottak. A megjelentek a délvidéki magyarveréseket, a felvidéki magyarokat megbélyegző Benes-dekrétumokat, vagy Európa legveszélyeztetettebb kisebbsége, a csángók miatti aggodalomat említhették volna. De nem tették. Megjelent magánemberként Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, bár a szervezők nem hívtak politikusokat. „Magánember körül ennyi biztonságit még nem láttam!” – fakadt ki a helyszíni tudósító. A tüntetésnek volt olyan médiatámogatója is, amelynek egyik munkatársa karácsonyesti műsorban vallotta meg: ha tehetné, kiirtaná az összes keresztényt… A radikalizmus jellemzően mindig akkor kap erőre, amikor az éppen regnáló hatalom nem tud megfelelő választ adni a társadalom problémáira. A kommunizmustól kétszeresen sújtott erdélyi magyarságnak is volt már alkalma posztkommunistát segíteni hatalomba csak azért, hogy szabaduljon a Vadim-jelenségtől! Érdekes módon Magyarországon a csuklyás-bakancsos masírozásnak nyoma sem volt az ún. polgári kormányzás idején (1998–2002), ellenben avattak világszínvonalú Terror Háza Múzeumot, és törvénybe iktatták a Holokauszt Emléknapját. Az őszödi beszéd (2006) azonban kitermelte a saját szolgálati fasisztáit, akik idestova két esztendeje büntetlenül garázdálkodhatnak végig a magyar ünnepi kalendáriumon, a vészkorszak túlélőinek érzékenységén. A kukagyújtogató kontra rendőrkommandó persze látványosabb és hálásabb téma mind a média, mind pedig a kormányzat szempontjából, mint mondjuk az adócsomag és parlamenti vitája. /Laczkó Vass Róbert: Tarka türelem-játék. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

Várhatóan még a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt napirendre tűzik a képviselőházban a ciántechnológia bányákban való használatának betiltását szorgalmazó törvényjavaslatot, amelyet Eckstein Kovács Péter (RMDSZ) és Gheorghe Funar (PRM) szenátor dolgozott ki. Amennyiben a jogszabályt megszavazzák, a beruházást tervező Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vegyes vállalat helyzete ellehetetlenül. Kiderült, az erdélyi római katolikus egyház eladta egyik verespataki ingatlanját a bányavállalatnak, annak ellenére, hogy a hivatalos nyilatkozatokban ellenzi a verespataki aranybánya megnyitását, adta hírül a Szabadság napilap. /Gyergyai Csaba: Verespatak: kútba eshet a bányaberuházás. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./

Ráfér a magyarországi diákokra egy kis múltismeret, többek között ebben segítsétek őket az eljövendő együttműködés során – szólt a jelenlévőkhöz Berencsi Attila, a nyíregyházi Vay Ádám Honvédség és Baráti Kör elnöke az október 4-én tartott sepsiszentgyörgyi GTP (Global Teenager Project) nyílt napon. A nemzetközi virtuális iskola romániai és magyarországi csoportjait képviselő tanulók és tanárok hetedik alkalommal találkoztak ,,élőben”, az évközi kapcsolattartás és közös tanulás interneten keresztül történik angol nyelven. A sepsiszentgyörgyiek nem véletlenül házigazdái az évente tartott nyílt napoknak, mert az Amőba Alapítvány és Oktatási Központ a koordinátora az országos hálózatnak, és tavaly októberben itt alakult meg az első romániai GTP Klub. Romániában huszonhárom iskola több mint hatszáz diákja vesz részt a virtuális oktatásban, a világon harminckét ország diákjai kapcsolódtak be a GTP-tanulóláncokba. /Fekete Réka: Sok évtizedes munkát kell bepótolni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./

Szeptember 29-én tartotta idei őszi évadja első összejövetelét Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság. A mai magyar nemzettudatról beszélt felkészülten Székelyhidi Ágoston Nemzettudat és nemzetpolitika 1988-2008 című előadásában. Az előadó aktív résztvevője volt az 1956-os forradalomnak, ezért börtönbe is került. A kilencvenes években kétkötetes munkában dolgozta fel a forradalmat. Az 56-os Emlékbizottság elnöke, a rendszerváltás előkészítésében is részt vett, a Magyar Demokrata Fórum alapító-tagja. 1956-ban a debreceni egyetem volt az első, amely meghirdette a forradalom húsz pontját. Ebben először és ott egyedül szerepelt az a követelmény, hogy a mindenkori magyar állam vállaljon felelősséget a határon túli magyarokért. Székelyhidi Ágoston Kiss Ferenccel és Für Lajossal állította össze 1956-ban a húsz pontot. Az '56-os forradalom talán a világ első és egyetlen konzervatív forradalma volt. A magyar öntudat helyreállítását tűzte ki célul, valóban népi-nemzeti forradalom volt. -1988 fordulópont volt a magyar történelemben és a magyar öntudat történelmében. 1956 után először erdélyi menekültek tudatosították azt, hogy ez nem Magyar Népköztársaság, hanem Magyarország. Ez a felismerés az erdélyi menekülthullámnak köszönhető. A vesztesek győzelme volt, a korszaké, amely felrázta a magyar öntudatot. Most, 2008-ban, Európában is nagy kérdésre készülünk. Jövőre dől el, hogy Európa a '92-es egységesítés után föderáció lesz-e, vagy konföderáció? Ha nem az államok együttműködő szervezete akar lenni, az számunkra hátrányos. Most az amerikai válság miatt Európa birodalommá akar válni. Ez pedig rossz lesz a nemzeteknek– mondta az előadó. „Magyar az, aki vállalja” – mondta Illyés Gyula. 1992 óta a nyugati magyarság körében a közösség- és nyelvvesztés 22 százalékos. A szórványmagyarság világában a közösségvesztés 18 százalékos, a nyelvvesztés 20. A magyarság által összefüggően lakott területeken is megjelentek a szórványosodás jelei. A nemzettudat és a nemzetpolitika kölcsönhatásban működik. A nemzetpolitika rosszabbul áll, mint a nemzettudat. Antall József nemzetpolitikai kiállása és akarata néhány hónap után puccshoz vezetett, amit annak idején taxisblokádnak neveztek. 1988 után a magyar nemzetpolitika hamis alternatívákat állított fel. Ezek arra valók, hogy a nemzetben gondolkodó fiatal nemzedéket eltávolítsa a felelősségtől és a magyarságot szembeállítsa Európával. A szembeállított tételek hamis alternatívák: centrum a periféria, modernség a hagyományelvűség, piaci sikeresség a szellemi érték ellenében. Ezen hamis alternatívák a nemzettudatot cselekvésképtelenné változtatják. Intézményes nemzetpolitikára van szükség. A nemzetvesztés közösség- és intézményvesztés, és mint ilyen: halálos. Ezért kell a nemzettudatot megőrizni, helyreállítani. Nem szabad elveszítenünk az intézményeinket. /Nagy Botond: Szerves folytonosság: a vesztesek győzelme. Lebilincselő előadás a Kultúrpalotában. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 8./

Éles hangú felszólalásokban utasították vissza szlovák európai parlamenti képviselők az Európai Parlamentet (EP) brüsszeli plenáris ülésén, napirend előtt országuknak a magyar kisebbségre vonatkozó politikáját ért vádakat. Tőkés László előzőleg felszólalva arról beszélt, sajnálattal állapítja meg, hogy „szélsőségesen nacionalista propaganda folyik a szlovákiai magyarok ellen, megfélemlítő hisztériakeltés érvényesül”. A püspök arra kérte az EP-t, annak elnökét és az Európai Bizottságot, hogy „lépjenek fel az emberi jogok durva megsértése, a Szlovákiában eluralkodó etnikai intolerancia, verbális agresszió és diszkrimináció ellen”. Tőkés László egyúttal késznek mondta magát „közvetítői szerepet vállalni a magyar-szlovák megbékélés érdekében”. Négy szlovák EP-képviselő viszont ezt követően bizonygatta, hogy a szlovák kisebbségi politika megfelel az európai normáknak, és a kormány ráadásul a javítására törekszik. Az egykori miniszterelnök Vladimír Meciar pártjához (Néppárt-HZDS) tartozó Kozlík azt állította, „a magyarok évek óta azt a benyomást keltik, hogy a magyarságot a határon kívül elnyomják”. Mint mondta, az európai vezetők ugyanakkor „nem tudnak arról”, hogy a magyarok sokszor „Nagy-Magyarországról beszélnek”. Párttársa, Belohorská asszony úgy vélte, míg Magyarországon „a szlovák kisebbséget kegyetlenül asszimilálták”, Szlovákiában „főleg a magyar kisebbség kivételes előnyöket élvez”, mint a magyar nyelvű oktatás. A vezető kormánypártot, a Smert képviselő Benová azt hangoztatta, Szlovákia tiszteletben tartja az etnikai kisebbségi jogokat. Sajnálatát fejezte ki egyúttal, hogy a magyar EP-képviselők az egyperces felszólalásokat kihasználva „minden egyes alkalommal a szlovák kormányt és polgárokat támadják meg”. Kifejtette: a szlovák kormány szeretne jószomszédi viszonyt kialakítani Magyarországgal, de ehhez két partnerre van szükség, és eddig úgy tűnik, „csak a szlovák kormány nyújtja ki a kezét”. Koterec (ugyancsak Smer) szintén azt hangsúlyozta, hogy a szlovák kisebbségi politika már ma is megfelel az európai normáknak. „Ha a feszültséget szítjuk, az mindenki számára lehetetlenné teszi az életet” – szögezte le. Mással foglalkozó felszólalásának végén Olajos Péter (MDF) eljárásjogi kérdést vetett fel a témával kapcsolatban. Arról érdeklődött, hogy „a magyarok ellen gyűlöletbeszédet mondó képviselők miért beszélhettek kétszer”. /Éles felszólalások az EP-ben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Maros megyében két független jelöltet is támogat a Magyar Polgári Párt (MPP), Bihar és Kolozs megyében viszont az RMDSZ jelöltjeinek várhatóan nem lesz MPP-s magyar ellenfelük. Kiss István, az MPP marosvásárhelyi szervezetének elnöke bejelentette: Kincses Előd támogatása mellett Kozsik József helyi színész kampányát is segítik, aki Kelemen Atilla RMDSZ-es jelölt ellenében fog indulni. A legtöbb magyar ellenjelölttel egyelőre Markónak kell megküzdenie, ugyanis Kincses mellett a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) Schwartz László orvost indítja szenátori mandátumért, ugyanabban az egyéni választókerületben. Tőkés László nagyváradi sajtótájékoztatóján elmondta: sem az RMDSZ, sem az MPP mellett nem foglal állást. Az egyházkerület papjaihoz és híveihez intézett körlevélben kifejtette: „egyházkerületünk elsőrendűen nem pártokat, hanem értékeket, társadalmi, nemzeti és egyházi érdekeket támogat. Ennek megfelelően, az őszi országos választásokon egyházkerületünk valamennyi hiteles magyar jelöltet támogatásáról biztosít – függetlenül pártbéli hovatartozásuktól” – áll a dokumentumban. „Az egyházkerület továbbra is eltökélten támogatja az EMNT párbeszédre és megegyezésre irányuló erőfeszítéseit – közös nemzeti érdekeink szolgálatában –, és ugyanerre szólítja fel közéletünk meghatározó szereplőit, valamint az egyes gyülekezeteket. Egyben felszólítja őket, hogy semmilyen idegen – politikai – érdeknek ne engedjenek, hanem az egyházuk érdekeit híven képviseljék a küszöbön álló választásokon. ” /(-or-): Két független jelöltet támogat Maros megyében az MPP. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Eredménytelenül zárult a szakszervezetek és Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök tárgyalása a közalkalmazottak 50 százalékos fizetésemelése témájában. A miniszterelnök fenntartja, nincs pénz a béremelésre, a közalkalmazottak viszont nem hagynak fel követeléseikkel, és október 16-tól sztrájkba lépnek. /Bérek: nincs kompromisszum. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

A magyar tudósok 1996-os világtalálkozóján november 3-át a magyar tudomány napjának nevezték el, az Országgyűlés pedig 2003-ban hivatalosan is felvette a jeles napok sorába. A magyar tudomány napjáról számos tanácskozáson, konferencián emlékeznek meg, az MTA és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság agrártudományi és társadalmi szakbizottságai néhány nappal ezelőtt például a csíkszeredai Sapientia Egyetemen értekeztek. A romániai magyar természet- és társadalomtudományi tábor csendesen gyarapszik, közben terjed a tudománytalanság, a dilettantizmus, az amatőrködés. Az erdélyi magyar történelemtudomány hiába mondja ki, hogy az egykori, magyarok elfoglalta területeken a székelység nyugatról keletre való fokozatos megtelepedése a legvalószínűbb, mégis vannak, akik amellett kardoskodnak, hogy a székelyek a magyar honfoglalás előtt már a Kárpát-medencében éltek. Könczei Csongor figyelt fel arra, hogy a Maros Művészegyüttes csak román címszó alatt, de magyarul bejelentkező honlapján néhány menüpontot rovásírással is megjelentettek. „Tánctörténeti tény, hogy a Kárpát-medencei hagyományos tánckultúra és ezen belül a magyar paraszti tánckultúra (sőt még a hangszeres tánczene) legrégebbi rétegei is késő középkori és reneszánsz nyugat-európai gyökerekre vezethetők vissza, (…) azaz a XX. századi magyar néptánc-kultúra azt őrizte és hagyományozta, amit az angolok, franciák, németek, olaszok stb. néhány évszázada elfelejtettek. Hogy ennek mi köze az ősi magyar honfoglaló kultúrához? Semmi. A rovásíráshoz? Még annyi se. Mert képletesen fogalmazva: ahogyan latin betűkkel írunk, úgy latinul táncolunk is. ” – írta Könczei. /Székedi Ferenc: Latinul táncolók. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

Az RMDSZ-ben is előfordul, hogy mindenáron érvényesülni akarók kapnak tisztséget. Marosvásárhelyen a tanács RMDSZ-es frakciója számon kérte a polgármesteri hivataltól, miért építtet törvénytelenül zöldövezeti zónában, ha nem kapta meg arra a tanácstól a beleegyezést. A frakció ezért pert indított. A bíróság a múlt hét végén halasztott a perben, mert, Csegzi Sándor RMDSZ-es alpolgármester visszalépett a frakció jogi kezdeményezésétől, cserbenhagyta a csapatot. Csegzi összeférhetetlenségre hivatkozott. Az újságíró szerint az összeférhetetlenséget jelezhette volna korábban is. Dávid Csaba frakcióvezető szerint Csegzi Sándornak alapos érvekkel kell megmagyaráznia döntését, ha ezt nem tudja megtenni, „akkor elkönyvelhetjük, hogy az RMDSZ ellen fordult. ” /Lokodi Imre: Kifordulok, befordulok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

Eltérően magyarázta Basescu államfő és a miniszterelnök a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) október 14-i ülésének felfüggesztését. Basescu azzal indokolta döntését, hogy a CSAT tagjainak előzetesen nem mutatták be a nemzetbiztonsági szempontból fontos intézmények költségvetését, ugyanakkor kifogásolta a belügyminisztérium autóbeszerzéseit. Tariceanu kormányfő az elnök politikai játszmájának nevezte a vádakat. Felfüggesztette az október 14-i kormányülést Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök, mert a pénzügyi és a munkaügyi tárca vezetői csak a kormányhoz közvetlenül tartozó ügynökségek fizetéseit tartalmazó jelentéssel érkeztek a megbeszélésre, míg a kormányfő a minisztériumokhoz tartozó hatóságokét is kérte. /B. S. : Asztalt borított Basescu. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./

Három, a kisebbségekre vonatkozó törvénytervezetről szavaz a képviselőház plénuma. Várhatóan mindhárom kezdeményezést elutasítják – ennek csak örülhetnek a Romániában élő nemzeti közösségek. A kisebbségek jogállásáról, a nekik folyósítandó kedvezményekről és a lojalitásukról szóló tervezetek kezdeményezői a Nagy-Románia Párt (PRM) jelenlegi vagy volt törvényhozói. Mindhárom javaslatot májusban elutasította a szenátus, a képviselőház szakbizottságai szintén nem ajánlják elfogadásra ezeket a plénumnak. Az első törvényjavaslat nyilvánvaló célja a korábban előterjesztett kisebbségi törvénytervezet „helyettesítése”. A nyíltan magyarellenes Nagy-Románia Párt javaslata szerint létre kell hozni a kisebbségek tanácsát, de ennek hatásköre minden téren konzultatív. Ugyanakkor a tervezet a kisebbségek társulása kapcsán olyan szabályokat vezetne be, amelyek a törvény elfogadása esetén, három hónap alatt az RMDSZ felszámolásához vezetnének. A második törvénytervezet csaknem kizárólag az RMDSZ ellen irányul. A kezdeményezés címe: A kisebbségekhez tartozó állampolgárok lojalitása Románia és az egységes román nemzetállam iránt. Ez a törvény előírná, hogy a kisebbségi szervezetek képviselői a parlament ünnepi ülésén esküdjenek hűséget az egységes nemzetállamnak. A harmadik, a szerző által „kedvezménytörvénynek” keresztelt javaslat értelmében az etnikai kisebbségek tagjai ezer eurós támogatásra jogosultak az országhatár átlépésekor, az egyetlen feltétel az, hogy ne térjenek vissza. Ez a jogszabály azokra vonatkozna, akik nem ismerik el az 1918. december elsejei „Nagy Egyesülést” és Románia nemzetállam területi egységét. /Szőcs Levente: „Kisebbségi nap” a parlamentben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./

Románia és Magyarország mulasztást követett el az Európai Bizottság állásfoglalása szerint azzal, hogy tűrhetetlenül sokat késik a nyugdíjak kiszámítása és átutalása a Romániából Magyarországra áttelepültek esetében. A Marosvásárhelyről az anyaországba kivándorolt Ráduly Andrásnak például két évig kellett telefonálgatnia, kilincselnie, és még nem kapta kézhez járandóságát. A nyugdíjasok két magyarországi európai parlamenti képviselőhöz, Gál Kingához és Őry Csabához fordultak támogatásért. A politikusok hónapokig dolgoztak az ügyön, azonban Romániában, Magyarországon és Brüsszelben egyaránt falakba ütköztek, amikor az ügyintézés felgyorsítását sürgették. A panaszosok leveleit végül az Európai Bizottság szociális ügyekért felelős biztosához továbbították kivizsgálás végett. A válasz kimondja, hogy a hatóságok mulasztást követtek el. Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő elmondta, találni kellett egy olyan nemzetközi tevékenységgel rendelkező bankot, amely vállalja, hogy egyik országból a másikba folyósítja a nyugdíjakat, ugyanis Románia iránt nincs túlságosan nagy bizalma a bankoknak. Végül a City Bank vállalta az ügyintézést. /Máthé Éva, Szucher Ervin: Nyugdíjkálvária határok nélkül. = Krónika (Kolozsvár), okt. 15./

Az egyházi személyek és a volt kommunista pártaktivisták múltjának átvilágítását szorgalmazta október 15-én a szenátus plénumában Eckstein-Kovács Péter. A szenátus jogi bizottsága kivonta az egyházi személyeket a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) által vizsgálhatók köréből. Eckstein-Kovács Péter a szenátus jogi bizottsága által megszavazott előírások módosítását kérte az RMDSZ frakció nevében. „Ebben a tekintetben maradéktalanul egyet értek Tőkés Lászlóval” – mondta a Szabadságnak az RMDSZ-es szenátor. Korábban Tőkés László EP-képviselő is bejelentette: az Európai Bizottsághoz fordul, ha a most készülő átvilágítási törvénytervezet mentesíti az egyházakat az átvilágítás alól. /Eckstein-Kovács teljes átvilágítást szorgalmaz. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./