Verbálisan zaklatta a szenátusban Serban Nicolae /Szociáldemokrata Párt – PSD/ szenátort Eckstein Kovács Péter RMDSZ-es szenátor egyik fiatal meghívottja. A meghívott a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Tanács (CNSAS) működését szabályozó törvény megvitatásán vett részt, ahol lekommunistázta Nicolaet, akit Ion Iliescu szolgájának, valamint a szekusok védelmezőjének nevezett. A szenátor kilépett a folyosóra ahol a fiatallal további szópárbajba keveredett. A bekiabálót George Simionnak hívják, és az Új Golánok szervezet képviselőjének vallotta magát. Mint elmondta, Eckstein Kovács Péter meghívottjaként vett részt a szenátus plénumában. A szenátor elismerte, hogy meghívta mindazokat, akik részt vettek a CNSAS-törvény megvitatásán, azonban sajnálatosnak nevezte az incidenst. /Botrány a szenátusban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

Függetlenként indul a parlamenti választásokon Ötvös Mózes, a Szarvasmarhatartók Egyesületének Kovászna megyei elnöke. Ötvös az erdővidéki választókerületben pályázik képviselői mandátumra. Ötvös kétszer próbálta meg függetlenként megszerezni a sepsiszentgyörgyi polgármesteri széket, mindkétszer sikertelenül. Az erdővidéki képviselői körzetben az RMDSZ részéről Márton Árpád képviselő, a Nemzeti Liberális Párt színeiben Kósa Árpád indul, és a MPP is bejelentette, hogy támogat egy független jelöltet, akit még nem nevezett meg. /Kovászna megye. Függetlenként indul Ötvös Mózes. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

Európa érintetlenül megmaradt őserdeinek egyike és az egyedüli vegyes őserdő található a Retyezát rezervátum 38 ezer hektárnyi védett övezetében, 1800 hektáros, fokozottan védett területen. Európa-szerte Románia az egyetlen ország, amely nem biztosít állami támogatást a nemzeti parkoknak. /Barabás Cs. Márti: Az erdélyi őserdő halála. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Véget ért az V. Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely, amely idén – Eltűnt értékek nyomában címmel – az ezredfordulót követő korszak társadalmi, kulturális, építészeti változásait kívánta feltérképezni, zárt falusi közösségekben. Hozzájárulni a falusi kultúrák eltűnésének megakadályozásához – ezzel a céllal kerekedett fel öt ország húsz fotósa, és látogatott el egy hétre Székelyföldre, Szászföldre és Bukovinába. „Ez talán az utolsó pillanat, amikor még fel lehet lelni a hagyományos paraszti életet. Bármilyen szomorú is, félek, hogy 15 év múlva már semmit sem találunk belőle. Kihal az a generáció, amelyik még kötődik a földhöz, a föld megműveléséhez, és eltűnik egy életforma – nekünk meg kell örökítenünk ezeket az utolsó perceket”, magyarázta a mesterműhely alapvető feladatát Szabó Béla, győri fotóművész. A fotósok Székelyföldön Háromkút, a Varság mindennapjait, a Gyergyói-medence életét, Szászföldön Erked értékeit kapták lencsevégre. /Barabás Cs. Márti: Kultúrák mentőöve. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

A starsbourgi európai parlamenti plenáris ülésen Sógor Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség európai parlamenti képviselője bírálta mindazokat – elsősorban bizonyos szlovák politikai erőkről van szó – akik a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumában valamiféle veszélyes és a világban példa nélkül álló szervezetet látnak. Példának hozta fel a Francia Ajkúak Nemzetközi Szervezetét /Organisation Internationale de la Francophonie/ mely 55 tagállamban közel 200 millió franciául beszélő politikai, kulturális és gazdasági együttműködését segíti, a Zsidó Világszövetség csaknem 100 országban hangolja össze tagjainak érdekvédelmét, létezik a Zsidó Parlamenti Képviselők Világegyesülete is. /Az RMDSZ a KMKF védelmében az Európai Parlamentben. = Felvidék. ma, okt. 20./

Tévesek és kampányfogásnak minősülnek Markó Béla RMDSZ-elnök arra vonatkozó kijelentései, hogy kötelezővé kellene tenni a magyar nyelv tanulását Erdélyben, fejtette ki Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke. Szász Jenő szerint természetes dolog, hogy az Európai Unió tagországában, egy valódi demokráciában a kisebbség országos szintem megtanulja a román nyelvet, illetve a magyarok által többségében lakott megyékben megtanulják a kisebbség nyelvét. „Mindenki hibázik, aki kötelezővé tételről beszél, szélsőnacionalista tendenciákat ápolva, függetlenül attól, hogy a barikád melyik oldalán állnak” – mondta Szász Jenő. Az MPP elnöke másrészt úgy véli, „szép lenne”, ha a több tucat éve Kovászna, Hargita és Maros megyében élő románok magyarul is beszélnének a régió többségi lakosságával. /Markó magyar nyelvoktatási javaslata. Szász Jenő sem tenné kötelezővé. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 21./

Tizenötödik alkalommal szervezik meg idén a Műkedvelő Színjátszó Találkozó Gyergyószentmiklóson. A rendezvényen nyolc amatőr színjátszócsoport és két hivatásos társulat lép majd fel. November 7. és 9. között szervezi a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ és a Fábián Ferenc Színtársulat a már hagyományos MŰSZÍT-et. „Ami a legfontosabb egy műkedvelőnek, az a taps, ezért is van felírva a zászlónkra: hobbink a színház, bérünk a taps” – mondta Danaliszyn József, a Fábián Ferenc Színtársulat vezetője. Közölte, hogy társulata idén 30 éves, és ennek a hosszú időnek a terméséből állítottak össze kabaréműsort a MŰSZÍT-re. /Lázár Hajnal: Idén is lesz MŰSZÍT. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Göncz Kinga, a Gyurcsány kormány külügyminisztere, a reggeli Napkeltében azt nyilatkozta, hogy Romániában nincs magyarellenesség, s ha van is, elenyésző. Ez a kijelentés híven tükrözi a Gyurcsány kormány nemzetietlen politikáját. A nyílt nacionalizmus visszaszorult Romániában, de ez nem vehető véglegesnek, mert Romániában bármikor visszatérhet a nacionalizmus. Sehol sem mondtak le a kárpát-medencei magyar kisebbség beolvasztásáról. Romániában passzív magyarellenesség van: nem fogadják el a székelyföldi autonómia követelést; a parlamentben áll a kisebbségi törvény, a kulturális autonómiát visszautasítják. Létezik a románságot kiszolgáló áruló magyarok segédletével aktív magyarellenesség is, rejtett utakon. Létezik törekvés az autonómia iránti vágy demoralizálása, szétzilálása. Ilyen lejárató vélemény, hogy gazdasági alap nélkül nincs autonómia. Ebbe az autonómia ellenességbe a magyar baloldal besegít. Sokan nem veszik észre, hogy minden törekvést már csírájában akarnak szétzilálni. A magyar, székely ingatlanok felvásárlása két évszázada folyik. Románok vásárolták fel a székely ingatlanokat, így változott a nemzetiségi arány. Alsó-Háromszéket és Gyergyó környékét románok vásárolják fel. Miért nincs össznemzeti összefogás, egy pénzalap létrehozására, a kárpát-medencei magyar ingatlanok felvásárlására? Hol rejtetten, hol nyíltan működik ellenünk a kis-antant. Jogot adnak, hogy felemás helyzetet teremtsenek, amely bénítólag hat a kisebbségi magyarságra. Aki már élvez bizonyos jogokat, az nem lázad. /Nagy Attila, Puli: Székely autonómia – Göncz Kinga szerint, Romániában, nincs magyarellenesség. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./

Sipos Beáta „rendhagyó eset”: tehetségével nevet szerzett magának a magyarországi televíziózásban, aztán hagyott csapot-papot, és idén januárban áttelepedett Erdélybe, pontosabban „szerelmetes” városába, Csíkszeredába. Nincsenek erdélyi kötődései, vallja. 31 évesen itt akar élni és dolgozni. Színháztörténész-, bölcsészdiplomája van. Az RTL Klubnál rendező asszisztensként kezdte, majd a későbbiekben öt tévécsatornánál dolgozott szerkesztőként: Duna TV, ViaSat, ATV, Viva, TV2. Áttelepedése előtt hívták a Mindentudás Egyeteme műsorba – ez volt az álma –, de ő a csíkszeredai tévés felkérést választotta. Nem azt kapta, amit ígértek – nagy csalódás volt. Most az udvarhelyi Aves Media produkciós irodánál dolgozik. Elsősorban magyar tévés csatornának dolgoznak, főként az MTV-nek. /Lázár Emese: A Szerkesztő-riporter. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./

A két székely megye, Kovászna és Hargita kapta országos szinten a legkevesebbet a kormány tartalékalapjából a múlt héten kiutalt összegekből, állítják a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) háromszéki vezetői. „Az is feltűnő, hogy Kézdivásárhely alig kapott pénzt, míg Barótnak semmi se jutott, mert mindkét település vezetősége MPP-közeli” – jelentette ki Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke. Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke szerint viszont „mértéktelenül nagy pénzösszeg” érkezett a kormánytól. „A kormány és a megyei tanács azokat a településeket támogatja, ahol vannak elképzelések, de a kézdivásárhelyi és baróti polgármesterek egyetlen projekthez sem kértek támogatást” – magyarázta Tamás Sándor. /Kovács Zsolt: Kormánypénzek: kié a babér? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Október 25-én, székelyföldi látogatásának harmadik napján Sólyom László köztársasági elnök kijelentette: maga is és a magyar állam is támogatja az erdélyi, a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Kifejtette: magától értetődik, hogy Európában a kisebbségeknek joguk van az autonómiához, annak különböző – személyi, kulturális vagy területi – formáihoz. Sólyom cáfolta, hogy székelyföldi látogatása romániai magyar választási célokat szolgálna. Leszögezte: az erdélyi magyar politikusokkal – Markó Béla RMDSZ-elnökkel, Tőkés László püspökkel, illetve a SZNT tagjaival – folytatott megbeszélései kizárólag tájékozódási célokat szolgáltak. Hangsúlyozta: örülne, ha az erdélyi magyarság átlagon felüli számarányban járulna az urnákhoz. A magyar államfő október 25-én Sepsiszentgyörgyön tanácskozott az SZNT vezetőivel és Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével. Ezt követően Eresztevényben megkoszorúzta Gábor Áron síremlékét, Felsőcsernátonban Rákossy Árpád volt bíró szobrát, s felkereste a felsőcsernátoni Néprajzi és Ipartörténeti Múzeumot, sétát tett Kézdivásárhely főterén, ahol számos helyi lakossal is elbeszélgetett, megkoszorúzta a székely hősök és áldozatok emlékművét, majd Gelencére hajttatott, ahol megtekintette az 1245-ben épült, nemrég restaurált római katolikus templomot. Koszorút helyezett el az ezeréves határ közelében, a Bákó megyei Ojtoztól néhány kilométerre, a Sósmezőn álló, első világháborúban elesett magyar, román és német katonák emlékművénél. Ezt követően Kovászna megye önkormányzati vezetőivel tárgyalt. Délután a Nyerges-tetőn, a szoros védelmében 1849-ben elesett székely hősök emlékművénél és tömegsírjánál helyezett el koszorút, meglátogatta a Csíkszentmártonban levő gyermekközpontot és leányanya otthont. Este Csíkszeredában Sólyom László részt vett a művelődési házban az erdélyi magyar hivatásos néptánc-együttesek gálaelőadásán, amelyen a Háromszék, a Nagyvárad, a székelykeresztúri Pipacsok, a Maros néptánc-együttesek és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes produkcióiban gyönyörködhetett. Az előadás után az elnök beszédet mondott. Rámutatott: nagy öröm számára, hogy Székelyföldre látogathatott, és megismerhette a térség nevezetességeit és embereit. Kijelentette: útja során Hargita és Kovászna megye mellett, Brassó, Bákó és Maros megyébe is ellátogatott, hogy ezzel is jelezze: a történelmi Székelyföldet kívánta felkeresni. Az államfő és kísérete este Gyergyószentmiklósra utazott, ahol Sólyom László tárgyalást folytatott a térség településeinek polgármestereivel. Október 26-án, vasárnap az államfő megtekintette a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomot, a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt, az abban működő alkotóközpontot, és megkoszorúzta a madéfalvi veszedelem emlékművét. A koszorúzást követően Sólyom László beszédet intézett az ünneplő székelyekhez. Kijelentette, három napja járja a Székelyföldet, mindenütt találkozott azoknak az áldozatoknak az emlékével, amelyeket a székelyek hoztak a szabadságért. „Azért is jöttem Erdélybe, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” – mondta. Kifejtette, nagy öröm volt számára, hogy Csíkszeredában a román televízió és a világ nyilvánossága előtt elmondhatta: a magyar nemzet egységet alkot, azonos a nyelve, a történelme, az öntudata, és azonos a jövője is. Rámutatott: látogatását nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is figyelemmel kísérik, és ott is belátják, hogy aki Erdélybe jön, nem múzeumba jön, hanem egy élő, hatalmas nemzetrészt látogathat meg. Kevés nép van így szétszóródva, és mégis ennyire egy legyen a nyelve, állapította meg. „Nagyon remélem, hogy Székelyföld ezt a megbonthatatlan egységet, amit ezer éven keresztül meg tudott őrizni, továbbra is megtartja” – fejtette ki. Hozzátette: a román állam számára az volt az üzenete, hogy tekintsék értéknek az itt létező magyar világot, és ne akarják fellazítani. A magyar államfő délután Gyimesközéplokra utazott, ahol a helyi polgármesterrel és a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének vezetőivel folytatott megbeszélést. Délután felkereste a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumot, a gyimesközéploki csángó értékmegőrző tábort, és a Rákóczi-vár romjainak közelében, az ezeréves határon álló, nemrég felújított vasúti őrházat. Sólyom László csángó gyermekekkel és szülőkkel találkozott, s a helyi elöljárókkal is elbeszélgetett. Kovászna megyei látogatása során az államelnököt a hivatalos kísérete mellett Tamás Sándor megyei tanácselnök kísérte végig, a Hargita megyei látogatás helyszínein pedig Borboly Csaba megyei tanácselnök kalauzolta. /Tibori Szabó Zoltán: ”Azért jöttem, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” Sólyom Lászlónak természetes az erdélyi, a székelyföldi autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./ Székelyföldi látogatása az ’56-os évforduló jegyében zajlik, mondta a magyar köztársasági elnök. Sólyom kifejtette: szívmelegítő érzés volt olyan székelyföldi falvakon átutazni, amelyek nevét, és amelyek szülötteit egész Magyarország ismeri. A köztársasági elnök ideutazását nagy érdeklődés fogadták Gyergyószentmiklóson, őt megelőzően utoljára 1940-ben járt Gyergyóban magyar közjogi méltóság, amikor Horthy Miklós a honvédség élén végigvonult Székelyföldön. /Székelyföld Sólyom-szemmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ „Látogatásomnak legfontosabb célja az 1956-os forradalomnak a megünneplése. Tegnap is mondtam, a forradalom nemzeti egységet teremtett a magyarok között, és egységet az akkori, szabadságra vágyó más népekkel is. Ezért hangsúlyozom mindig, mennyi román résztvevője volt az akkori eseményeknek, sőt nagyon sok román áldozata is volt” – mondta. „Látogatásom másik célja az itteni magyarságnak szól. A magyar alkotmánynak és az én személyes meggyőződésemnek is az az alapja, hogy a magyar nemzet kulturális egységet képez. A kulturális nemzet fogalmát igyekszem mindenhol elfogadtatni Európában” – nyilatkozta Sólyom. Romániában „külön magyar világ” létezik, érték Románia számára, mint ahogy Magyarországnak is az ottani román, szlovák és más nemzetiségű világ– fejtette ki. Csíkszerdában az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége és a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért szervezet vezetői várták az államfőt. „Szívmelengető élmény találkozni székelyföldi nagycsaládosokkal, hiszen ők igazán tudják: ahhoz, hogy a magyarság fennmaradjon, az kell, hogy szülessenek magyar gyerekek” – mondta a vendég. Meglátogatta a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai fiókintézményét is, ahol dicsérően nyilatkozott az intézményről, annak kiadványairól, az akkreditációs folyamat előrehaladásáról. Később Tőkés László EP-képviselővel tanácskozott zárt ajtók mögött. Sólyom László jelenlétében Baróton október 25-én két emlékművet is avattak az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, egyszersmind a Nagy Imre-perben, a Szoboszlai-perben, valamint az érmihályfalvi perben halálra ítéltek kivégzésének 50. évfordulójára emlékeztek. A baróti iskola udvarán a világon egyedülálló emlékművet lepleztek le, mely az 1968. évi prágai tavasz vérbe fojtását követő szovjet megszállás elleni tiltakozásaként önmagát felgyújtó cseh egyetemista, Jan Palachnak (1948–1969), a Magyarország szovjet megszállása elleni kiállásaként önmagát lángba borító budapesti Bauer Sándor (1952–1969), valamint a diktatúra miatt a brassói pártszékház előtt magát felgyújtó Moyses Márton volt egyetemi hallgató (1941–1970) arcképét és emlékét őrzi. „Nagyon nagy szó, hogy a mai fiatalok ezt megismerhetik, és az is nagyon nagy szó, hogy ők már szabadon élhetnek és gondolkodhatnak” – mondta Barót főtere szomszédságában felállított 1956-feliratú emlékmű avatóján Sólyom László, majd megkoszorúzta az Élthes Barna szobrász alkotta emlékmű talapzatát. A gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban Kassay Péter, a kulturális és művészeti központ igazgatója házigazdaként köszöntötte Sólyom Lászlót, és az alkotóközpont tevékenységét ismertette. /Sólyom: külön magyar világ Romániában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

Sólyom László köztársasági elnök megfigyelő, érzékeny emberként érkezett Székelyföldre. 2006 tavaszán Határon túli magyarság a 21. században címmel olyan konferenciasorozatot indított, amelynek célja a határon túli magyarok helyzetének és problémáinak pontos megismerése, „mindenekelőtt a magyarországi közvélemény és a közélet számára”. A négy elméleti konferencia után természetes a folytatás: a köztársasági elnök a terepen is tájékozódni akar, harmadik és leghosszabb erdélyi látogatása éppen a Székelyföldet érintette. „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. ” Az alkotmány mindössze egyetlen mondatba sűríti mindazt, amelyre határon túli magyar viszonylatban az államelnöknek és hivatalának a tevékenysége épül. Sólyom László számára ez a feladatkör válik kulcsmondattá: „A magyar nemzet mint kulturális nemzet egységet alkot: azonos nyelv, történelmi tudat, azonos kultúra és magyar identitás által összetartott közösség vagyunk. Ám a kulturális nemzet egysége nem áll ellentétben azzal, hogy a magyar nemzet különböző politikai nemzetekbe integrálódva él, különböző államok lojális állampolgára. ” Mindenütt kiemelte, hogy jelenléte a magyar nemzet egységét jelképezi. /Székedi Ferenc: Jött és látott. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

Az egy főre eső Wass Albert szobormások alapján azt vélné valaki, hogy W. A. a legnagyobb magyar író, írta Sebestyén Mihály. Kifogásolta, mért nem Reményik Sándor, Kemény János, Tamási Áron /szülőfaluján kívül/ szobor készül, továbbá gróf, Bánffy Miklós, Áprily Lajos, Dsida Jenő stb. szobrát készítik el, a cikkíró folyatja az írók felsorolását. Ők „jobb ízlésű, Erdélyhez hűségesebb, egyetemes magyar irodalmat teremtettek”, mondott ítéletet a cikkben. „Miért a maga korában jelentéktelen író-nagyúr túldagasztott utókora?” Miért nincs inkább Kacsó Sándornak kultusza? /Sebestyén Mihály: Szoboröntők között. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ Megjegyzés: Kacsó Sándor dicstelen szerepet játszott a Magyar Népi Szövetség élén! A hiányolt írók közül többnek készült szobra:1995. június 24-én Marosvécsen leleplezték Kemény János író domborművét, Hunyadi László szobrászművész alkotását. 2007. október 27-én felavatták Marossárpatakon Kemény János szobrát, a helybéli Miholcsa József alkotását. Székelyudvarhelyen 1993. május 29-én ünnepélyesen felavatták Tamási Áron mellszobrát. 2003. jún. 13-án Korondon a középiskola előtt felavatták az Erős várunk nékünk az anyanyelv témájú térkompozíciót, Miholcsa József marosvásárhelyi képzőművész monumentális alkotását. Leleplezték azoknak a nagy személyiségeknek féldomborműveit – szám szerint 10 reliefet –, akik anyanyelvünk ápolásáért sokat fáradoztak, köztük a Tamási Áronét is. 2004. szeptember 25-én Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban leleplezték gróf Bánffy Miklós bronzba öntött mellszobrát. Stróbl Alajos művének másolatát. Szatmárnémetiben az egykori Deák téren 1997. május 16-án volt a Dsida Jenő mellszobor felavatása. Baróthi Ádám szobrászművész elmondta, hogy Dsida Jenőnek állítanak emléktáblát, aki hajdanán Abafáján volt házitanító Huszár báró kastélyában. Marosvásárhelyen az Aquaserv vízüzemnél a vízüzem épülete tervezőjének, Kós Károlynak emeltek szobrot. A mellszobor tervét Gyarmathy János és Kiss Levente szobrász készítette. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2001. júl. 3./ Székelyudvarhelyen leleplezték a Vándor székely, Szent László, Hunyadi László, Báthory István, Bethlen Gábor, Fráter György, II. Rákóczi Ferenc, Wesselényi Miklós, Bem József, Bethlen István, Nyírő József, Kós Károly, valamint Csaba királyfi mellszobrát. /Krónika (Kolozsvár), 2004. máj. 24./ 2003. május 16-án leleplezték Kolozsváron, a Báthory István Elméleti Líceum folyosójának falán a Kuncz Aladár írót ábrázoló domborművet, amelyet alkotója, Kő Pál magyarországi szobrászművész ajándékozott az iskolának. 1991. október 13-án Bölönben ünnepélyesen felavatták a falu nagy szülötte, Bölöni Farkas Sándor szobrát, Jecza Péter szobrászművész alkotását. 2004. júl. 8-án felavatták Bölöni Farkas Sándornak a felújított síremlékét a Házsongárdi temetőben. Az obeliszk tetején, a Ledniczky Tamás szobrászművész által Bölöni Farkas Sándorról készített új mellszobor áll, az eredeti, Szathmári Pap Károly által kivitelezett mellszobor ugyanis egy közelmúltbeli viharos időjárás miatt kettétört.

Romániában az állami alkalmazottak tömege tengődik folyamatosan segítségből. Bukarestbe is eljutott Schwajda György színdarabja, a Himnusz, és Segítség címmel játsszák. Aki rászokik a segítségre, elveszett. Előbb-utóbb tudatosodik benne, hogy képtelen rendezni saját ügyeit, nem teljes értékű ember... 1956 után a Kádár-rendszer igazított valamit a szocializmuson. Bevezette az új gazdasági mechanizmust: mindenkinek jutott gulyás. Megengedte a vicceket, a kabarét – működtette a szelep-effektust. És közben vallatta, kínozta, börtönben tartotta vagy kivégezte az ’56-osokat és öröklakást adott az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet hadsereg tisztjeinek. Húzd meg, ereszd meg –így ment évtizedekig. Ezt a barkácsolást eltanulták tőle a mai vezetők is – és nemcsak Magyarországon. Most így akarják kezelni a kibontakozóban lévő gazdasági válságot. Romániában tanárok, egészségügyiek, közigazgatási tisztviselők, a közművelődés munkásai, színháziak stb. tengődnek folyamatosan segítségből. Az állami alkalmazottak tömege. Hiába emelgetik, az állami alkalmazott fizetése csak segítség. Véget kellene már vetni egyszer a tüneti kezelésnek! A cikkíró Amerikát hozta példának, ahol az egészségügy és az oktatás is nagyrészt magánvállalkozás. A színészeket szerepekre szerződtetik. Egy jól eljátszott szerepből meg lehet élni egy évig. Ezt a magánosítást szorgalmazza a cikkíró, Zsehránszky István is. /Zsehránszky István: Mint a Himnuszból a balsors. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

Érdemes-e megóvni a politikai ellenfelek választási részvételét? A kérdés immár sokadszor vetődik fel az erdélyi magyar közéletben. 2004-ben RMDSZ-es közreműködéssel sikerült elérni, hogy formai hibákra hivatkozva zárják ki a Magyar Polgári Szövetséget (MPSZ) a helyhatósági választások versenyéről. Az idei helyhatósági választásokon a csíkszeredai polgármesteri székre függetlenként pályázó Bokor Márton ellen óvott eredménnyel az RMDSZ. Bokor azért nem szállhatott versenybe a szavazatokért, mert közhivatalnokként pályázott városvezetői mandátumra; az RMDSZ gyergyószentmiklósi polgármesterjelöltje esetében viszont nem tűnt fel ugyanez az összeférhetetlenség. Bírósági úton próbálta Kincses Elődöt is távol tartani a hatodik parlamenti mandátumára pályázó Markó Béla útjából a szövetség – sikertelenül. Mérlegre kell tenni, hogy rokonszenvet vagy ellenszenvet vált ki a választókból a bírósági megoldásra tett kísérlet. Amikor a magyar párt egy köztiszteletnek örvendő magyar jelölt ellen lép fel, azzal nem biztos, hogy növeli táborát. Népszerűtlen lépés volt a Kincses Előd kizárására tett kísérlet. Ezzel ugyanis az RMDSZ a független szenátorjelöltet juttatta többletlehetőségekhez. /Gazda Árpád: Óvakodni kell az óvástól. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./

Olosz Gergely parlamenti képviselő meghívására október 29-én és 30-án Felső-Háromszékre látogatott dr. Semjén Zsolt országgyűlési képviselő, a magyar Kereszténydemokrata Néppárt elnöke. Semjén Kézdiszék római katolikus lelkészeivel találkozott, elsősorban az egyházi ingatlan-visszaszolgáltatások gondjairól tájékozódott. Másnap a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumot látogatta meg; ott tartott sajtótájékoztatóján elmondta: ,,Mindannyiunk célja, hogy megvédjük a valódi vallásos közösségeket az elburjánzó szektákkal szemben. E tekintetben Románia szerencsésebb, hiszen a történelmi egyházak kevésbé vesztettek erejükből. " Semjén Zsolt megtekintette a Nagy Mózes Elméleti Líceum régi, ötezer kötetes könyvtárát is. Bokor Tibor iskolaigazgató elmondta: a székely furfangos észjárásnak köszönhető, hogy a felbecsülhetetlen értékű, nagyrészt XIX. századi lexikonokat, tankönyveket tartalmazó állomány a kommunista korszakban nem került zúzdába. Az akkori iskolavezetés befalaztatta a könyvtár bejáratát, majd az ajtó helyére egy Ceausescu-képet helyezett el, ahhoz pedig senki nem mert hozzányúlni, így sértetlenül átvészelte az aranykorszakot az értékes könyvtár. /Iochom István: Semjén Zsolt Felső-Háromszéken. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

Legendák keringtek arról, hogy milyen körülmények között mondott le I. Mihály román király 1947-ben a trónról, illetve hogyan hagyta el az országot. Magyar nyelven eddig egyetlen könyv jelent meg az 1947-es év végi eseményekről, Sugár András És mit mond a román király című kötete, amely a Magyar Televízió Panoráma című adásában 1989 júliusában sugárzott interjú anyagát tartalmazza. Ez a könyv a történéseket I. Mihály szemszögéből mutatja be. László-Herbert Márk könyve /És mit mondanak a dokumentumok a király lemond(at)ásáról? Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/, alcíme: Végjáték I. Mihály román király körül amerikai, brit és francia dokumentumok tükrében/ egy másik oldalról világít rá az eseményekre: miként látták, érzékelték a király lemondatását és száműzetésbe vonulását az európai kancelláriák, a nagyhatalmak követei, s észrevételeik miként tükröződnek a diplomáciai levelezésben, a jelentésekben, jegyzékekben. A szintén szovjet megszállás alatt álló Bulgáriában már 1946 szeptemberében menesztették II. Szimeon cárt, így előrelátható volt, hogy hamarosan I. Mihályon a sor. A rendszerváltás után utazhatott haza I. Mihály, akárcsak II. Szimeon. Kettejük otthoni pályafutása azonban kevés hasonlóságot mutat. Szimeon visszakapta vagyona egy részét, bekapcsolódott a politikába, és egy cikluson át Bulgária miniszterelnöke volt, ezzel szemben Mihály beutazását többször megakadályozták, megalázták, javainak visszaadása pedig korlátozott mértékben történt meg. Az első román király, I. Károly, akárcsak unokaöccse és utóda, I. Ferdinánd Sigmaringenben született. I. Károly még német érzelmű volt, de I. Ferdinánd 1916-ban szembefordult – az ugyancsak a Hohenzollern-ház által vezetett – Németországgal. László-Herbert Márk könyve a nemrégiben indult csíkszeredai Gutenberg Nyomda első könyve. /Sarány István: Királyi legendák helyett. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

Törvénytelenül tűzte ki a városvezetés Csíkszereda polgármesteri hivatalára a székely zászlót, jelentette ki Constantin Strujan Hargita megyei prefektus. A kormánybiztos a szankcióval megvárja a választások végét. Antal Attila csíkszeredai alpolgármester szerint a zászló senkit sem sért, ezeknek a szimbólumoknak ott van a helyük. A világoskék alapon aranysárga holdsarlót és napot ábrázoló zászló Sólyom László köztársasági elnök székelyföldi látogatása előtt került az önkormányzat főbejárata fölé. A székely zászló a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatalon is ott díszeleg. Augusztusban a prefektus a gyergyószentmiklósi polgármesternek és jegyzőnek küldött levelében a zászló eltávolítására szólított fel. A helyi tanácsosok akkor azzal replikáztak, hogy a székely zászló nem egy másik állam zászlaja, hanem a székely népé. A zászló azóta is a helyén van. /Horváth István: Zászlós büntetések Mikulásra. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Budapesten az Új Színházban adták át nemrég a Gyulai Várszínház 45. évadának művészeti díjait. A Gyulai Várszínház által alapított Őze Lajos-díjat Bogdán Zsolt kolozsvári színművész vehette át a III. Richárd címszerepének magas színvonalú megformálásáért. A Tompa Gábor rendezte III. Richárd – a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójának bemutatója július 5-én volt a gyulai Shakespeare Fesztivál keretében. Kolozsvári bemutatója november 19-én az Európai Színházi Unió Fesztiválja keretében lesz. /Őze Lajos-díj Bogdán Zsoltnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Makfalván tartott sajtótájékoztatót a Magyar Polgári Párt (MPP) megyei elnöksége, illetve a község felfüggesztett MPP-s alpolgármestere, Vass Imre. A polgáriak szerint a község RMDSZ-es polgármestere, dr. Zsigmond Venczel nyomására a községi tanács jogtalanul függesztette fel tisztségéből az alpolgármestert, továbbá azzal vádolják az elöljárót, hogy diktatúrát vezetett be a községházán. Vass Imre kifejtette, a 7 RMDSZ-es, hat MPP-s képviselőt számláló helyi tanácsban úgy nyerte el az alpolgármesteri tisztséget, hogy egy RMDSZ-tanácsos átszavazott. Vass szerint ezért a feleségét, Vass Gabriellát tette felelőssé az RMDSZ, bár az átszavazást a voksolás titkossága miatt nem lehet bizonyítani. Vass Gabriellát felfüggesztették a községi tanácsból, és helyére új képviselőt juttattak be az RMDSZ-listáról. Ez is jogsértő módon történt, mert az adott ülésen sem volt meg a tanács szükséges létszáma. Szeptember 24-én Vass Imre alpolgármesteri tisztségét is felfüggesztették, az érintett szerint törvénytelenül. A polgáriak szerint a lakosság érdekében véget kellene vetni a törvénytelenségeknek és az ellenségeskedésnek a községi önkormányzatban. Dr. Zsigmond Venczel polgármester szerint az önkormányzat jogszerűen járt el az alpolgármester, illetve a volt RMDSZ-es tanácsos felfüggesztésében egyaránt. /(benedek): MPP–RMDSZ perpatvar Makfalván. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

Dicsőszentmárton főterén népviseletben vonultak fel a néptáncosok, akikre a történelmi egyházak helyi vezetői adták áldásukat az idén második alkalommal tartott táncos találkozóra. A szervezők nevében Fodor József, a Traian Főgimnázium aligazgatója szólt az egybegyűltekhez. A táncokat megtanító koreográfusokat emlékoklevelet kaptak. Újra világossá vált: a néptánchagyomány, a zenei anyanyelv továbbadása csak szervezett keretek között hoz eredményt. Így elkerülhetik a szórványközösségek az elidegenülést, az anyanyelv elvesztését. A dicsőiek a Kökényes mellett létrehozták a Kis-Kökényest, és most már van legkisebb Kökényesük is, nagyjából három nemzedék tanulja az anyanyelv mellé a zenei és táncanyanyelvet. Dicsőszentmárton és környéke igen gazdag néphagyományokban. Sokáig fehér foltnak számított a néptánc-térképen. Ma már széles körben ismerik például a vámosgálfalvi, haranglábi, csávási, dombói, magyarkirályfalvi tempót. /Bölöni Domokos: Néptáncos seregszemle Dicsőszentmártonban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

Olyan amatőr videofelvételeket mutattak be Dunaszerdahelyen a helyi futballcsapat vezetői és a város polgármestere, amelyeknek egyetlen jelenete sem igazolja a szlovák rendőrség állításait, ellenkezőleg: a képsorokon látható, hogy az egyik kommandós minden ok nélkül odalép egy békésen ácsorgó idősebb magyar szurkolóhoz, és megüti. A dunaszerdahelyi sajtóértekezleten levetített jelenet közvetlenül megelőzi azokat a pillanatokat, amikor a szombati Slovan–DAC mérkőzésen a népes rendőrosztag elkezdi kiszorítani a „magyar” szektorból az ellenállást nem tanúsító embereket. A szlovák rendőrség azt állítja, hogy ellenkező bizonyítékok vannak a birtokában, de ezeket egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Pázmány Péter polgármester sajtótájékoztatóján ismertették a DAC nyilatkozatát, melyben a klub vezetősége „teljes mértékben elhatárolódik” a mérkőzés 17. percében történt fejleményektől, „a rendőri alakulatok szurkolók elleni beavatkozásától”, nemkülönben a szlovák rendőrség minden megnyilatkozásától mindaddig, amíg alaposan ki nem vizsgálják a történteket. A klub vezetői jelezték: a szurkolók elleni rendőri fellépés indítékainak tisztázása érdekében jogi lépéseket tesznek, egyszersmind felszólítják a szurkolókat: bocsássák a klub rendelkezésére a birtokukban levő hang- és képhordozókat. Pázmány többek között arra vár választ a rendőrségtől, a beavatkozás előtt elhangzott-e a szükséges figyelmeztetés, és miért voltak leragasztva a rendőri sisakon feltüntetett azonosítószámok. /Bizonyíték a brutalitásra. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./

Újra menesztették Vincze Jánost, a gyergyószentmiklósi GO Rt. közüzemek igazgatóját. Egy hónap alatt immár másodszor távolította el vezetői tisztségéből Vinczét a közüzemek közgyűlése, aki szerint politikai okok vannak a háttérben. Az igazgató október 7-i leváltását a csíkszeredai törvényszék érvénytelennek nyilvánította, de Vincze nem ülhetett vissza a székébe, mert a közgyűlés a napokban újra a leváltására szavazott. Hasonlóan az előző gyűléshez, a tanács RMDSZ színeiben megválasztott képviselői távoztak az ülésről, mivel nem értettek egyet bizonyos napirendi pontokkal, és ellenezték, hogy Árus Zsolttal kibővüljön a vezetőtanács. A többségben lévő magyar polgári párti tanácstagok újra megszavazták az igazgató menesztését, Vincze szerint ismételten törvénytelenül. Vincze úgy látja, hogy menesztését Árus Zsolt, az MPP-színeket képviselő megyei tanácsos tervelte ki. Mezei János polgármester szerint nem politikai döntésről, hanem a város érdekeiről van szó. Vinczét amiatt váltották le előzőleg, mivel nem végezte megfelelően munkáját. /Barabás Cs. Márti: Gyergyó: politikai okokat sejt a menesztett igazgató. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

Kovászna és Brassó megye elöljáróinak évek óta fennálló problémája a háromszéki Bölön és a Brassó megyei Szászmagyarós közötti területen, a két megye határán évek óta élő romák helyzete. A mintegy hatszáz fős roma közösség jobbára engedély nélkül épített házakban él. A romák személyazonossági igazolványaik szerint Brassó megyei, szászmagyarósi lakosok, de házaik Kovászna megyei köz- és magánterületeken állnak, törvénytelenül. Most azt találták ki az elöljárók, hogy medermódosítással eltérítenek egy patakot, ezzel pedig a romák lakhelye fizikailag is Brassó megyébe kerül át. Jóval egyszerűbb egy patakot eltéríteni, mint egy eszmei jellegű megyehatárt módosítani. Kovászna megye pedig nem veszít területéből, mert odébb visszakanyarítanak egy ugyanakkora területet Brassó megyéből. /Fall Sándor: Hidrodemográfia. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./

A vita kedvéért képletesen két „szembenálló” tábor tagjaiként írók és újságírók vettek részt azon a Látó szépirodalmi folyóirat által szervezett marosvásárhelyi találkozón, amelyen a napi sajtó és a szépirodalom kapcsolatát elemezték a jelenlévők. A marosvásárhelyi Látó írói és szerkesztői köre azt szerette volna felmérni a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) segítségével szervezett vitaestjén, hogy a helyi napi sajtóban dolgozó újságírókat mennyire érdekli a kortárs irodalom, és közvetve maga a szépirodalmi folyóirat. Kovács András Ferenc /KAF/, a Látó főszerkesztője már a beszélgetés kezdetén némi keserűséggel állapította meg: több mint negyven meghívót küldtek szét, de csak néhány újságíró volt kíváncsi a találkozóra. Vita volt arról, hogy miként kaphatna a szépirodalom nagyobb teret a napi sajtóban, rádió- és tévéadásokban. A Látó írógárdája szerint, ha rendszeresen létezne a sajtóban „betölteni való tér”, akkor az meg is telne tartalommal. A jelen levő újságírók zöme szerint az íróknak meg kellene szólalniuk a hétköznapi vitákban. KAF ismertette a Látónál bekövetkezett változásokat: Szabó Róbert Csaba főszerkesztő-helyettessé avanzsált, az új belső munkatárs, Demény Péter pedig – Kolozsvárról és időnként a marosvásárhelyi szerkesztőségben – az esszérovatot szerkeszti. KAF szerint a lap megjelenése mellett fegyvertény a Látó Irodalmi Színpadának léte. /Máthé Éva: Ívlapról hírhasábra? = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./

Az elmúlt napokban Csíkszeredában zajlottak a Kárpát-medence fejlesztési fórumának munkálatai, melyen részt vett Törzsök Erika, a magyar kormány Miniszterelnöki Hivatalának Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának főigazgatója is. Törzsök Erika az újságírónak kifejtette: „egy nemzet sikerét a bizalom biztosítja. Mit látunk mostanában magunk körül? A bizalom teljes hiányát. Nem bízunk a politikusainkban, a vezetőinkben, s egymásban sem. A bizalom hiánya a nemzet vitalitásvesztéséhez, az emberek magábafordulásához vezetett, ezt láthatjuk a demográfiai adatokból és a gazdasági mutatókból egyaránt. A XX. század kudarcaiból okulva a XXI. század lehetőségeket kínálhat. Közösen kell válaszokat találni, hiszen ugyanazokkal az EU-csatlakozás által előidézett, megváltozott gazdasági viszonyokkal, szabályokkal kell szembenéznünk Romániában és Magyarországon egyaránt. A magyar kormány 2006-ban paradigmaváltás mellett döntött az ország határain kívül élő magyarságot illetően. Ha addig pusztán a romániai magyarságnak tekintették a román államban élő magyar anyanyelvűeket, 2006-tól ez megváltozott. Az új alapelvek szerint egy kisebbséget nem számbelisége alapján, hanem önszervezkedési, politikai megnyilvánulásai alapján lehet megítélni. Amennyiben a romániai magyarság folyamatosan jelen van a román politikai életben, parlamenti és önkormányzati képviselői vannak, úgy kell tekinteni, mint erdélyi magyar társadalmat. ” Az erdélyi társadalommal közösen kell megtalálni az utakat, szorosan együttműködnek az Unió területi forrásainak hasznosításában. Fontosak a közös határ menti kataszterek, továbbá az infrastrukturális fejlesztés összehangolására. A román és magyar sínpályák és országutak találkozzanak. A határ két oldalán élő bihariaknak közösen kell meghatározni a régió céljait, attól függetlenül, hogy Bihor vagy Hajdú-Bihar megyében élnek. A Törzsök Erika által vezetett hivatal technikákat, eszközöket kínál egyes települések számára, ahová nemzetközi forrásból nagyobb összegeket kívánnak lehívni fejlesztési célokból, esetenként elérhetővé tenni számukra indítóforrást a Szülőföld Alapból. A települések fejlesztéséről van szó, „nem egyes politikai klientúrák érdekeiről”. Szerinte „belharcok és betarthatatlan, rövidlátó ígérgetések jellemzik politikusainkat, és sajnos ez így van talán már az 1200-as tatárjárás óta a térségben. Ez a politikai mentalitás honosodott meg, nem az Egyesült Államokra jellemző különböző etnikumok közötti bizalmi légkör”. A megoldás Törzsök szerint „a bizalom megteremtése” és a „szívós munka”. „Nem munkanélküli főiskolásokat kell képezni, hanem kiváló tudású szakmunkásokat”. „A jövőt csak a nyitás biztosíthatja a fejlett Európa, annak tőkeerős cégei irányában. Az elszigetelődési politika a régió gettósodását vonja maga után”. „A befelé fordulás, köldöknézés veszélye, hogy a XXI. század egyre inkább elhalad a székelyek mellett. Például a brassói minta lehet a Székelyföld gazdasági felvirágoztatás sikerének kulcsa. ” /Hompoth Loránd: A köldöknézés csak elszigetelődéshez vezet. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./

Megsemmisítette a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium valamikori tanári lakásainak ügyében hozott, a volt bérlők számára kedvező ítéletet a brassói táblabíróság. Közben az egyik érintett család ― id. Benedek Levente és felesége ― új pert is indított, de nem lakásuk, hanem az iskola miatt, amelyet szerintük törvénytelenül kapott meg az egyház. Ennek legelső következménye, hogy a per tárgyát képező iskola nem pályázhat anyagi támogatásért, és jelentős lehetőségektől esik el. /Demeter J. Ildikó: Fordulat a Mikó-perben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./

Olvassuk újra címmel sorozatot indít az ÚMSZ. A sorozatot Cs. Gyimesi Éva kezdi, Magyarságképek az erdélyi irodalomban címmel. Az erdélyi magyar irodalomban Trianon óta nagy feszültség alakult ki a politikai helyzet- és az identitástudat között, amelyet legfőképpen az alkotó értelmiség tudatosít. Cs. Gyimesi Éva ez alatt azt érti, hogy a kisebbségi lét mint történelmi-társadalmi adottság politikai korlátot, határt állított az erdélyi magyarok és a magyar nemzet egésze közé. Mindez enyhült az 1989-es fordulat óta, hiszen az anyanemzetbe történő szimbolikus és mindennapi nyelvi-kulturális integrálódás, az erdélyi kultúra betagolódása a magyar kultúra egészébe egyre fokozottabb mértékben valósul meg. Az itthon élő fiatalabb írók körében újra élni kezdett az egyik, közvetlenül Trianon utáni gondolat: „Erdély az én hazám”. Gyakran felmerül ma is, hogy a magyarországi irodalomtörténészek, kritikusok az erdélyi magyar irodalmi munkák értékelésénél, kanonizálásánál nem alkalmaznak azonos mércét. Legújabban az is megütközést kelthetett, hogy a három kötetes, referenciamunkának ígérkező A magyar irodalom történetei (2007) a transzilvanizmus témáját egy teljes avatatlanságról és tájékozatlanságról árulkodó fejezetben „intézi el”. (Még Dsida Jenő és Wass Albert neve sem fordul elő benne.) Ebből fakad újra az erdélyi érzékenység, sértettség. Ez a kitaszító, vállveregető magatartás új erdélyi önérzetet alakít ki: egyik-másik erdélyi írástudó ismét külön erdélyi azonosságtudatot tesz magáévá. Cs. Gyimesi Éva szerint erdélyi irodalmi körökben mintha „a bezárkózottság, a gőg, az agresszivitás nyelve, a Wass-kultusz aratott volna inkább”. Hozzátette: „megújult irodalmunk sem tudta immunissá tenni ebben az irányban az erdélyi olvasókat. ”A cikkíró szerint az „anyaországban kultúrpolitikai nagyhatalommá lett az a kiadó, amelyik a kárpát-medencei magyar dominanciát, a magyar nemzeti szupremációt sugalló Erdély-képek forgalmazója. ” Közben Erdélyben a másságok együttléte minden itt élő ember számára nyitott. Ámde egymás elfogadása nem védekezési, hanem elfogadási reflexet feltételezne. „Ilyen reflexünk pedig már avagy még nincsen. ” /Cs. Gyimesi Éva: Magyarságképek az erdélyi irodalomban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

A Szegeden élő Dávid Júlia marosvásárhelyi festőművész tárlata nyílt meg Sepsiszentgyörgyön a Gábor Áron Teremben. A művésznő a szászrégeni református egyházközségnek adományozott, ősi magyar motívumokkal díszített üvegfestményeit állította ki. Egy-egy őstörténeti elemet ,,belopott" minden egyes négyzetbe. Ugyanis kutatásai során arra a meggyőződésre jutott, hogy a festett népi bútorokon vagy székely kapukon, szőtteseken jelentkező elemek, akár Székelyföldön, a Mezőségen vagy Kalotaszegen, még a honfoglalás előtti időkből a „kincstárunkban" meglévő motívumok. Ilyenek a nap és hold, a palmetták, indás motívumok, griffek, szarvasok, kerecsensólymok. Dávid Júlia ezeket egy-egy kazettán megfestette, sőt, tarsolylemezformába is helyezett el mintát.,,Absztrakt festményt az amerikai, francia meg osztrák festő is készít. Tele vagyunk nyugati szeméttel, s ahogy termékeink kiszorulnak a piacról, ki a művészetünk is. Ezért nekünk, magyaroknak nagyon fontos, hogy ne fordítsunk hátat múltunknak” – vallja a festő. „A múltat nem szabad elfelejtenünk, ez erőforrás. ” Dávid Júlia úgy érzi, hogy a mai világban erdélyi festőnek ennél szebb küldetése nem lehet. Az, hogy Szegeden él, pillanatnyi állapot, hozzátette, a végállomás valahol a Székelyföldön. Textilművészként kezdte pályáját, szőtt, anyagra festett, ruhákat tervezett, jelmeztervező is volt, bútort is festett, aztán a grafikával is próbálkozott, az üvegfestés már küldetéssé erősödött benne. /Szekeres Attila: Ősi magyar motívumok (Egy elsikkadt kiállítás – Dávid Júlia üvegfestményei). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára megjelent a találó című emlékkönyv Önzetlen pulpitus. Írások Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára /EMKE – Mentor Kiadó, Kolozsvár – Marosvásárhely, 2008/. Dávid Gyula jelleméről és munkabírásáról, töretlen lendületéről szólnak a kötet írásai, mellettük Egyed Péter Laudatio című írásában kísérletet tett a szerkesztő (hosszú éveket töltött mellette a Kriterion kolozsvári fiókszerkesztőségében) és irodalomtörténész, irodalomszervező Dávid Gyula pályaképének megrajzolására.,,Megkerülhetetlenül fontos az a monográfia értékű tanulmányfüzér, amelyet a kisebbségi intézményrendszer kialakulásáról, történetéről, úgyszintén mindaz, amit a kisebbségi irodalom, magyar irodalom és világirodalom paradigmájáról írt. Világosan megfogalmazta, hogy ebben a sajátos közegben mi az érték, hogyan kell érteni és értelmezni az értékrendiség, értékváltás és értékválasztás kérdéseit. (…) Ilyen alapon rajzolt aztán fontos szellemi portrékat Makkai Sándorról, Bánffy Miklósról – akinek a regénytrilógiáját is kiadta –, Tamási Áronról, Jordáky Lajosról, Szabédi Lászlóról…" Sokan rajzolják az ember, a töretlen ember portréját. Árulkodó Cs. Gyimesi Éva vallomásának már a címe is: Gerincoszlop… Dávid Gyula élete nem volt könnyű, irodalomtörténészi pályáját megakasztotta és derékba törte az ötvenhat utáni ítélet, majdnem hét esztendőt töltött politikai fogolyként, együtt Páskándi Gézával és Páll Lajossal, a román börtönökben, lágerekben. Irodalomtörténészként Tolnai Lajos Marosvásárhelyen című monográfiájával tért vissza, foglalkoztatta az összehasonlító irodalomtudomány, sokat írt román írókról is, szerkesztett irodalmi lexikont /Romániai magyar irodalmi lexikon/, éppen úgy, mint politikai elítéltek lexikonát /1956 Erdélyben/. S írt sikerkönyvet Mikó Imrével közösen: a Jókai Erdélybent. /Bogdán László: Önzetlen pulpitus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./