November 30-án szavaz az Európai Parlament (EP) Pierre Moscovici raportőr Romániáról készült jelentéséről. Az eredetileg szűkszavú jelentésben a magyar EP-képviselők lobbijának köszönhetően kiegészült a magyar kisebbségre vonatkozó passzus. A vitában több magyar EP-képviselő is felszólalt. Harangozó Gábor (MSZP) megemlítette a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) kifüggesztett kétnyelvű táblák eltávolításával, a két magyar oktató kizárásával kialakult helyzetet. Elmondta: szükség van a 1,5 milliós magyar kisebbség jogának tiszteletére, a kulturális és közigazgatási önrendelkezésre, mert a problémákat a szubszidiaritás elve alapján azon a szinten kell megoldani, ahol azok jelentkeznek. Gál Kinga (Fidesz) elmondta: az EP elismeri a román kormány igyekezetét a felzárkózás terén, az ország lakossága megérdemli, hogy az ország EU-taggá váljon. De Romániában továbbra is tabu téma a kisebbségi kérdés, amelynek terén még nagyon sok a tennivaló. Sokan csak hangoztatják a multikulturalitás fontosságát, de szankcionálják azokat a magyar oktatókat, akik például ki merik tenni magyarul a Dohányozni tilos táblát. Dobolyi Alexandra (MSZP) elmondta: Romániának és Bulgáriának még számos reformot és intézkedést kell végrehajtania annak érdekében, hogy országaik az Unió szerves részévé váljanak. Felhívta a román kormány figyelmét a kisebbségi törvény elfogadásának szükségességére. Kónya-Hamar Sándor, RMDSZ-es EP-megfigyelő tájékoztatása szerint felszólalásában maga Olli Rehn bővítési biztos is azt hangoztatta: az ország megérdemli, hogy az EU teljes jogú tagja legyen január elsejétől, de sok gond van még Romániában, ami a vállalt kötelezettségek teljesítését illeti, többek közt a multikulturalitás tiszteletben tartásának terén. Kónya elmondta: az ülésen jelen levő román EP-megfigyelők felháborodottan hallgatták a felszólalásokat. Egyesek idegességükben még nyomdafestéket nem tűrő vulgáris bekiabálásoktól sem riadtak vissza. /Sz. K.: EP-vita a Moscovici-jelentésről. A parlament plénumában felmerült a Babes–Bolyai-ügy is. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

November 30-án Hantz Péter és Kovács Lehel, a két állásából menesztett magyar oktató sajtótájékoztatót tartott. Elmondták, hogy meghallgatásra hívta őket a rektorátus gyűléstermébe az úgynevezett kivizsgáló bizottság. Erről a két magyar oktatót külön-külön levélben értesítették, amelyek azonban sem iktatószámmal, sem pecséttel, sem aláírással nem voltak ellátva. Ezért Hantz és Kovács a sajtó jelenlétében levélborítékokkal, írószerekkel ajándékozta meg a BBTE vezetőségét, amelyek továbbítására az intézmény kapusát kérték meg. A BKB két alelnöke úgy vélte: mivel a kapott értesítők formailag nem feleltek meg a jogi előírásoknak, nem tettek eleget a felszólításnak. A két magyar oktató Nicolae Bocsannak, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorának és Szamosközi Istvánnak, az Akadémiai Tanács alelnökének lemondását követelték. Szamosközi István támogatta az egyetemről való eltávolításukra vonatkozó javaslatot. A két oktató jó és határozott lépésnek tekinti a magyar rektor-helyettesek – Nagy László és Salat Levente – lemondását. Beszámoltak arról, hogy egyelőre semmiféle hivatalos értesítést nem kaptak az elbocsátásukat szentesítő szenátusi határozatról, folyamatosan megtartották óráikat. Köszönetet mondtak annak a három román tanárnak is, akik a menesztésük ellen szavazott. Elmondták: ha kézhez kapják az írásos felmentésüket, akkor beperelik az egyetem rektorát és magát az intézményt is. Szándékukban áll tovább folytatni az elkezdett akciót, várhatóan jövő hét elejére készülnek el azok a magyar és német nyelvű táblák, amelyeket a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken helyeznek majd el. A BBTE kivizsgáló bizottsága november 30-án közlemény adott ki, miszerint előzetesen értesítették Hantz Pétert és Kovács Lehelt, ennek ellenére nem jelentek meg az ülésen. A bizottság szerint a két oktató nem is szándékozott a felkérésnek eleget tenni, olvasható a Radu N. Catana főkancellár által jegyzett iratban. Hantzék beszámoltak arról, hogy egyre több román kolléga és diák szimpatizál a magyar tagozat álláspontjával. A román oktatók és kari vezetők körében felháborodást váltott ki a rektornak az a megállapítása, miszerint a leköszönő két rektor-helyettes nem végezte volna szakszerűen munkáját, hiszen Salat Levente és Nagy László számos olyan területtel foglalkozott, amely nem a magyar tagozattal, hanem az egész egyetem működésével volt összefüggésben. Nicolae Bocsan rektor ugyanis közölte: sajnálja a magyar rektor-helyettesek lemondását, ugyanakkor elmarasztalta szakmai tevékenységüket. A rektor szerint a két magyar tagozatvezető tevékenységét túlságosan beárnyékolta a „más ügyekért” folytatott küzdelmük, ezért munkájukban számos feladatot nem valósítottak meg. Bocsan úgy véli: Hantz és Kovács magatartása elfogadhatatlan, és a szenátus döntése a két oktató sorozatos szabálysértése alapján történt, s nem a véleménynyilvánítás miatt. A BBTE rektorátusa által kibocsátott közlemény hangsúlyozza: az elmúlt években az egyetem vezetőségét az foglalkoztatta, hogy az intézményt a világ ötszáz legjobb egyeteme közé sorolják. A BBTE elítéli mind az 1989-et követő román, mind a mostani magyar szélsőséges megnyilvánulásokat, és a kormánytól várja a helyzet megoldását. Nyílt levelében Salat Levente lemondását azzal indokolta, hogy az események túlléptek azokon a módszereken, amelyekben bízva 2004 márciusában elvállalta a magyar tagozat rektorátusi szintű képviseletét. „Most azoknak az ideje jött el, akik az elmúlt két és fél év során mindent megtettek annak érdekében, hogy az általam választott módszerek eredménytelenek maradjanak. Lemondásom tiltakozás kíván lenni ugyanakkor az ellen a vezetési stílus, illetve döntéshozói eljárások ellen, amelyek az utóbbi időben, az egyetemet ért támadások nyomán kialakult hangulatban váltak gyakorlattá az egyetemvezetés legfelsőbb szintjein” – olvasható a nyílt levélben. Kollégája, Nagy László az egyetemvezetés merev viselkedésére hivatkozott, arra a módra, ahogyan az utóbbi időben a rektori hivatal döntéseit meghozta, és nem a BKB – általa nem helyeselt – akcióira. „Az egyetemvezetés és a BKB viszonya olyan, mint egy tanár és egy szemtelen, provokatív viselkedésű gyerek közötti viszony. Egy bölcs tanár tudja, hogyan kezelje az ilyen helyzeteket. Más esetleg felmérgesedik, és hirtelen haragjában egy kiadós pofont ad a gyereknek. És tudjuk jól, ha egy tanár fizikailag bántalmaz egy gyereket, akkor nem mentség az, hogy az szemtelen volt, vagy sértegette. Ezért döntöttem úgy, hogy egy ilyen, „pofozkodó” egyetemvezetéssel nem tudok tovább együttműködni” – szögezi le. Tovább özönlenek a szerkesztőségbe a magyar nyelvű oktatásért síkra szálló Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) két alelnökével szolidarizáló különböző nyilatkozatok és állásfoglalások. Az Erdélyi Református Egyházkerület is tiltakozott a két tanársegéd elbocsátása ellen. Közleményében leszögezte: a református egyház kötelességének tartja az alapvető emberi jogok, így az anyanyelv korlátozás nélküli használatának védelmében való síkraszállást és erdélyi magyar közösség minden jogos követelésének pártolását. Hangsúlyozták: a BBTE református tanári kara képviseletének a szenátusi ülésen kinyilvánított véleménye nem egyezik az igazgatótanács álláspontjával. Ezért elhatárolódnak a két magyar oktató kizárását lehetővé tevő szavazástól. Egyúttal elmarasztalták a BBTE református tanári karának képviseletét a nézeteiknek ellentmondó megnyilvánulásáért. A közleményben felszólították a BBTE szenátusát, hogy Hantz Péter és Kovács Lehel kizárását vonja vissza, tegye lehetővé a magyar nyelvű táblák kifüggesztését és az önálló magyar karok megalakulását. Közös állásfoglalásukban Jakubinyi György római katolikus érsek, Tempfli József római katolikus püspök, Tőkés László és Pap Géza református püspökök erkölcsileg szintén elítélik a szerintük jogtalan és méltatlan eljárást, és felszólítják az egyetem vezető tanácsát diszkriminatív határozatának visszavonására. Ugyanakkor a kétnyelvű feliratozás bevezetésével teljes mértékben egyetértenek. „Messzemenő testvéri szolidaritást vállalunk a BBTE tanári karából eltávolított két egyetemi tanárral, akik jogos és békés küzdelmet folytatnak a magyar tanuló ifjúság – Európában honos – esélyegyenlőségéért. Meggyőződésünk, hogy az egységes Európa tagjaként országunk nem engedheti meg magának az őket és az általuk képviselt ügyet sújtó hátrányos megkülönböztetés alkalmazását” – szögezik le állásfoglalásukban. Tiltakoznak a BBTE-n történtek ellen az akadémikusok, aktív és nyugalmazott egyetemi tanárok is: Benkő Samu, Brassai Zoltán, Csetri Elek, Demény Lajos, Egyed Ákos, Gábos Zoltán, Gyenge Csaba, Jakó Zsigmond, Kolumbán József, Maros Dezső, Nagy Tóth Ferenc, Péntek János, Péter Mihály, Toró Tibor, Uray Zoltán. Megállapítják, hogy a Victor Babes és Bolyai Egyetemek egyesítése valójában a Bolyai Egyetem felszámolásával, a magyar nyelvű oktatás fokozatos megszüntetésével volt egyértelmű. Az 1990-es években multikulturálisnak kikiáltott BBTE-n a magyar oktatás tért nyert ugyan, de a kétnyelvűség, az egyenjogúság a mai napig sem valósult meg. A többnyelvű feliratok nem jelentek meg sem az egyetemi épületeken, sem azok belsejében (az egyes karok, hivatalok, termek stb. jelölésére). A feszült helyzetet csakis az európai normák szerint, az egyetemi magyar (és német) oktatási vonal autonómiája, tanrendjének újragondolása, a kétnyelvűség minden vonatkozásban való érvényesítése oldhatja meg. A többnyelvű feliratok kifüggesztését Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktus hajtotta végre, de mögötte az egyetemi magyar oktatók nagy többségének akarata és az egyetem vezetőségének közel másfél éves határozata áll. A két említett egyetemi oktató munkaszerződésének felbontása semmiképpen sincs arányban az ellenük felhozott kitalált indoklással. Schöpflin György, a Fidesz európarlamenti képviselője november 28-án az Európai Parlament plénuma előtt tiltakozott a történtek ellen. Emlékeztetett arra, hogy múlt héten a BBTE többnyelvűségét bemutató európai parlamenti kiállítást rendezett Brüsszelben. A két egyetemi tanársegéd elbocsátása azonban komoly kételyeket vet fel e többnyelvűség realitását illetően. /P. A. M.: Bocsan és Szamosközi lemondását követelik. Kivizsgáló bizottság elé rendelték a két magyar oktatót. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./

A békéscsabai Bárka folyóirat arra törekszik, hogy ne vegyen figyelembe a magyar irodalom darabokra szaggatottságát. Igyekszik felülemelkedni sok mindenen, és a nevéhez illően begyűjteni az alkotásokat, határoktól függetlenül – határozta meg Elek Tibor főszerkesztő a folyóirat „ars poeticáját” a Kolozsvár Társaság székhelyén megtartott olvasótalálkozón. Az erdélyi irodalom berkeiben is meglévő ellentétekre sincs tekintettel a Bárka. – A folyóiratban megférnek egymás mellett Esterházy Péter és Csoóri Sándor, vagy Ferenczes István és a napokban elhunyt Határ Győző alkotásai. /Köllő Katalin: Darabokra szaggatott irodalom Bárka-szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

Két éve, 2004. december 5-én a határon túliak mikulási ajándékba kettős állampolgárságot várták, helyette elutasítást kaptak. Az önzés vezette az elutasítókat. Mi, határon túli magyarok „nem kellettünk”, „nem kellünk most sem”. Ezt mutatja, hogy az elmúlt két évben a határon túli magyarok számára létrehozott közintézmények szűntek meg, támogatások álltak le. És a magyar külpolitika semmit sem tett annak a kizárt ötmillió magyarnak az érdekében. Sokat nem értek el testvéreink a kettős állampolgárság megtagadásával, állapította meg Szondy Zoltán. Botrányok, hazugságok, csődök, vereségek – a negatív hírek országa lett Magyarország. Egyre több olyan anyaországbeli magyar bukkan fel Erdélyben, akinek december ötödikének sokkja kellett, hogy felfedezze a határon túli világot, akit az akkori NEM ébresztett rá arra, hogy létezik Kassa és Munkács és Kolozsvár, és ott ő magyarnak számít, hiába is mondaná, hogy én csak turista vagyok, kérem… A két évvel ezelőtti szégyen megalkotói jól élnek, hatalmon vannak. Néha alamizsnát is dobnak jól kiválasztott intézményeknek, személyeknek. Cserében hálát, köszönetet kapnak itthoni elvtársaiktól. /Szondy Zoltán: Apró emlékeztető. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 5./

A marosvásárhelyi 7-es iskola 100. évfordulójának ünnepét megelőzően kedvezőtlenül alakult az iskola névadási kísérlete. Andrássy Árpád igazgatónak, a magyar pedagógusoknak és a magyar szülőknek nem sikerült elérniük, hogy a tanintézményt az alapító dr. Bernády György egykori polgármesterről nevezzék el. A névadásra tett próbálkozás hatszor bukott meg. Bernády nevét még az emléktábláról is száműzték. /Mezey Sarolta: Beárnyékolt iskolaünnep. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./

Salamon Márton László a Transindex internetes portálon közölte „Anarchista-e?” címmel a Bolyai Kezdeményező Bizottság táblakifüggesztési partizánakcióját elítélő írását. Erre válaszolt Németországban élő valamikori osztálytársa, Tamás Péter. Salamon szerint nézőpontja a Nyugatra emigrált erdélyi magyarok sajátja. A múltban élnek, nem tudják elfogadni, hogy közben megváltoztak a dolgok. Tamás Pétert felháborította Salamon írása, és védelmébe vette Hantz Pétert, a BKB alelnökét, akinek akciójában nem talál semmi kivetnivalót, semmi törvénysértőt. Tamás Péter az RMDSZ-t is elítéli. Salamon Márton László válasza: Temesvárról Németországba kivándorolni, majd onnan okosakat mondani „az erdélyi magyar kisebbség megfosztott jogainak kétségbeesett hangjáról” – az igen. Az aztán a bátor cselekedet. Eine echte Ungarische Kunst. /Salamon Márton László: Ungarische Kunst. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./ Előzmény: Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke szembeszállt a karhatalmat képviselő egyetemi portásokkal, biztonsági emberekkel, hogy látványosan kinyilvánítson egy politikai véleményt, amelynek a lényege a következő: “Mi, erdélyi magyarok, igényt és jogot formálunk arra, hogy intézményeinken magyar nyelvű feliratok legyenek. Ha ezt az igényünket a román állam nem veszi tekintetbe, akkor készek vagyunk akár erőszakkal érvényt szerezni neki.” Nos, anarchista-e Hantz Péter? Kétségtelenül az, hiszen a meglévő rendet kérdőjelezi meg azzal, hogy tetteivel a törvényes hatóságok fölé helyezi magát. Békeaktivista-e? Nos, az már nem. Sokkal inkább a háború aktivistája, minthogy tette nemcsak törvény betűjét sérti, hanem a többségi románok érzékenységét és ezáltal hozzájárulhat az oly nehezen eltemetett csatabárd kiásásához. /Salamon Márton László, az Új Magyar Szó felelős szerkesztője: Anarchista-e? A háború aktivistája. = Transindex.ro, nov. 24./ Tamás Péter hozzászólt Salamon Márton László cikkéhez. Érdekes, sőt cinikus méreteket ölt, ahogyan Romániában egyesek a rend, a polgári biztonság és a jogiság miatt aggódnak. Tamás Péter egyetért abban, hogy Hantz Péter akciója főként látványkeltés volt, üzenete közérthető. Mi ebben a kivetnivaló, a törvénysértés? Hantz Péter a kétnyelvű táblákat akasztott ki egy olyan egyetemen, mely multikulturális nyitott európaiságáról beszélt. Salamon Márton László úgy véli, hogy Hantz Pétert el lehet ítélni és kijelenteni, hogy a kolozsvári tanár anarchista. Az RMDSZ politikája: csak lassan a testtel, kompromisszumokkal, hol előre, hol hátra. Van egy magyar miniszterelnök-helyettesünk, ez nagy eredmény. Hantz Péter üzenete politikai jellegű, jogosan tiltakozás, az erdélyi magyar kisebbség megfosztott jogának kétségbeesett hangja. /Tamás Péter, az Erdélyi Világszövetség elnöke, a Németországi Magyar Szervezetek alelnöke: Válasz Salamon Márton Lászlónak. = Transindex.ro, dec. 5./

Mivel a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen a szenátus határozata ellenére a mai napig nincsenek magyar nyelvű feliratok, a vezetőség kizárja azokat, akik tenni kívánnak a multikulturalitásért, másrészt pedig a megfélemlítésre törekednek, az Erdélyi Magyar Ifjak tüntetést jelentett be november 7-re a kolozsvári Farkas utcai Szent György-szobornál. Ezzel egy időben Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön szimpátiatüntetéseket tartanak. A szervezők így kívánnak tiltakozni a BBTE-n jelentkező kirekesztő többségi nacionalizmus megnyilvánulásai ellen. A felhíváshoz már csatlakozott a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Magyar Ifjúsági Értekezlet, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Országos Magyar Diákszövetség, de az EMI várja a többi szervezet csatlakozását is irányultságától, célkitűzésektől és nemzetiségtől függetlenül. /Az Erdélyi Magyar Ifjak közleménye. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 6./

December 5-én több budapesti és vidéki helyszínen megemlékezést tartottak a Fidesz és a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett, 2004. december 5-én, a kettős állampolgárság kérdésében eredménytelenül végződött népszavazásról. A Magyarok Világszövetsége Budapesten, a Belvárosban rendezte összejövetelét, míg a fővárosi Polgárok Házában Tőkés László királyhágómelléki református püspök, Martonyi János, a Fidesz-kormány volt külügyminisztere, Hende Csaba, az Országgyűlés jegyzője, valamint Jókai Anna Kossuth-díjas író kért szót. /A kettős állampolgárságról tartott népszavazásra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 6./

Egy gödi tanárember, Czadró József, csángó évet hirdetett saját magának. Elhatározta, hogy 2006-ban a lehető legtöbbet próbál összegyűjteni arról, amit a moldvai csángó magya­rokról tudni kell. Megvásárolt minden elérhető irodalmat, és kéthavonta helyszínel. Minden alkalommal színültig tölti személygépkocsija csomagtartóját, mert a Gyimesektől a Szeret partjáig mindenütt megsokasodtak a barátok, és egy kis apróság, figyelmesség nagy öröm lehet odaát. Pusztinára betért, mert november 24–26. között itt rendezték meg a III. Szeret Menti Népdalvetélkedőt a Pusztinai Magyar Házban. Klézsén is járt, ahol épül a Sze­ret–Klézse Közösségi Ház, magyarul oktatnak benne. /Balázs Árpád: Csángó év. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 7./

December 7-én Kolozsvár a Farkas utcán az úttest egyik oldalát megtöltötte a tüntető tömeg, amely kifejezte szolidaritását a Babes-Bolyai Tudományegyetemről kizárt két oktatóval és az önálló magyar felsőoktatási intézményekért folyó harccal. A résztvevők „Ma őket – holnap minket”, „Bolyai Egyetemet” és hasonló feliratú transzparenseket mutattak fel. Felszólaltak a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) vezetői, felolvasták a különböző támogató nyilatkozatokat. Ez nem románok és magyarok közötti konfliktus, ellenkezőleg, olyan ügy, amelyben – talán 1989 óta először – a két nemzet tagjai közösen harcolnak a kriptokommunista, diktatórikus egyetemvezetés ellen – fejtette ki Hantz Péter. Az egyetemről menesztett oktató leszögezte, az intézmény oktatói és vezetői számára nincs más út: vagy felismerik a pillanatot, vagy ellehetetlenülnek. Hantz említést tett azokról a tanárokról is, akik nyíltan vállalták, hogy elveik nincsenek, csak érdekeik. A BKB másik alelnöke, Kovács Lehel azoknak is válaszolt, akik – a munkahelyvesztés küszöbén – saját két gyereke iránti felelősségére figyelmeztették. Kijelentette: éppen ez a felelősség sarkallta tettekre, mert nem mindegy, hogy gyerekei és a többi magyar gyermek milyen világban nő fel. Felolvasták Máté András Levente és Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselők üzenetét, az Országgyűlésben egyhangúlag megszavazott ötpárti nyilatkozatot és a magyar EP-képviselők közleményeit. Szőcs Judit, a SZET Oktatási Bizottságának elnöke a testület által elfogadott nyilatkozatot ismertette. Nagy ovációt váltott ki a Történelem és Filozófia Kar román oktatójának, Aurel Codoban professzornak az üzenete, amelyben az ellenvéleményeket és a kritikát kegyetlenül megtorló egyetemi vezetőket bírálta. A felszólalók sorát a BKB elnöke, Bodó Barna zárta, aki arra a felelősségre utalt, amely ma az ügy minden résztvevőjét terheli. Elmondta: az egyetemen ma is a félelem uralkodik, sok kollégáját ez gátolja meg abban, hogy állást foglaljon. Megnevezte azt a négy magyar oktatót, akik Hantz és Kovács menesztését megszavazták: Szamosközi István, Buzogány Dezső, Marton József és János Réka. A Becali-féle Új Generáció Pártjának négy tagja próbált zavart kelteni, üvöltve éltették a BBTE-t. A rendfenntartók utánuk eredtek. Az egyetem román tagozatának néhány vezetője közleményben biztosította támogatásáról a rektort. Érdekes módon, az aláírókat leszámítva, a nyilatkozat szóról szóra azonos volt a múlt heti rektori közleménnyel. December 8-án nem csak Kolozsváron, de Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson is tüntettek a BKB ügyével szimpatizálók. Ülésezett a BBTE magyar tagozatvezetőinek tanácsa. A testület szóvivője, Magyari Tivadar szerint a bizottság tagjai a rektori hivatallal folytatott megbeszélésen napirendre tűzték a kétnyelvű feliratozás problémáját, az elbocsátott adjunktusok ügyét, a tagozat alapszabályzatának elfogadását. Az ülésen többen bírálták a BKB nyomásgyakorló tevékenységét. Eckstein-Kovács Péter szenátor üzenetében leszögezte: állampolgárként, jogászként és politikusként kötelessége, hogy felemelje szavát, amikor a BBTE rektora nem tartja tiszteletben a törvény betűjét és szellemét. Az egyetemi szenátus döntése ellentétes a hatályos jogszabályokkal, a szabad véleménynyilvánítás alapvető emberi jogával. Levelet juttatott el a szerkesztőségbe Kása Zoltán egyetemi tanár is. Ebben kifejtette: Nicolae Bocsan rektor legutóbbi közleménye „tele van hazugságokkal”. A volt rektor-helyettes rákérdezett a rektor állításaira: Mikor ellenezték magyar képviselői a német tagozat fejlesztését? Mikor nem akartak judaisztikai szakot? És kik? /Ercsey Ravasz Ferenc: Több mint ezren tüntettek a magyar egyetemért. Becali-pártiak zavarkeltéssel próbálkoztak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Több százan vonultak utcára december 7-én Erdély négy városában, követelve a Babes–Bolyai Tudományegyetemről kizárt Hantz Péter és Kovács Lehel visszafogadását, valamint az önálló Bolyai Egyetem újjáalapítását. Kisebb incidens csupán a kincses városban történt, a sepsiszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi és csíkszeredai megmozdulások békésen zajlottak. Megszervezésükben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) mellett a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), az Országos magyar Diákszövetség (OMDSZ), illetve más civil szervezetek is részt vállaltak. Kolozsváron, a Farkas utcában, a tüntetésen Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) alelnöke szégyenletesnek nevezte azt a diktatórikus vezetést, amely a BBTE-n sem a román, sem a magyar ellenvéleményeket nem tűri. A gyűlésen felolvasták romániai, magyarországi és európai politikusok – köztük Gál Kinga, Szentiványi István, Tabajdi Csaba, Ignasi Guardans Cambo, Michl Ebner –, valamint az öt magyar parlamenti párt közös állásfoglalását, amelyekben teljes támogatásukról biztosítják a két tanársegédet és az önálló magyar felsőoktatás ügyét. Sepsiszentgyörgyön mintegy 200, többnyire idősebb résztvevője volt a prefektúra épülete előtt megszervezett tüntetésnek. Nemes Előd, az EMI helyi elnöke felolvasott egy nyilatkozatot, amelyben a két adjunktus menesztésére vonatkozó határozat visszavonását, illetve magyar és német nyelvű táblák elhelyezését követelték. A sepsiszentgyörgyi tüntetéssel egy időben zajlott Szövetség a Székelyföldért Egyesület alakuló ülésén Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a BBTE-n kirobbant táblaügy kapcsán alkalmazott módszerek vitathatók, de ma már Erdélyben a kétnyelvűség nem terv, hanem megvalósult megoldás, amelynek vannak törvényes alapjai. „Aki tagadja vagy halogatja ennek érvényesítését, azt kénytelen vagyok intoleranciával vádolni” – szögezte le Markó. Gyergyószentmiklóson száznál alig többen vettek részt a tüntetésen, amelyről hiányoztak a BBTE földrajz karának Gyergyószentmiklósra kihelyezett idegenforgalmi szakának képviselői. Dombay István, az oktatási intézet igazgatója elmondta, az általa vezetett intézményben 1997 óta magyar és román nyelvű feliratok vannak. „Célunk szolidarizálni a Babes–Bolyai Tudományegyetemről törvénytelenül elbocsátott két magyar oktatóval, illetve a parlamenti beszédében megakadályozott Garda Dezső képviselővel” – hangoztatta Magyari Levente, az EMI és a Gyergyói Fiatal Fórum képviselője. Csíkszeredán a transzparensek között egy székely rovásírással teleírt tábla is látható volt. Ez utóbbira az „Ébredj székely!” felszólítást írták a szervezők A Szabadság téren közel 300 résztvevő fejezte ki szolidaritását a BBTE-ről kizárt két magyar oktatóval, illetve követelte az önálló Bolyai Egyetem visszaállítását. A diákok és tanárok mellett a római katolikus egyház képviselői és idős csíkszeredai polgárok is részt vettek a demonstráción. /Elítélték a nyelvháborút. Négy erdélyi városban tartottak a BBTE-ről eltávolított oktatókkal szolidarizáló utcai demonstrációt. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./

A képviselőház megszavazta azt a törvénykezdeményezést, amely a kisebbségi nyelven oktató pedagógusok bérezésének méltánytalanságát orvosolja. Asztalos Ferenc RMDSZ-es képviselő dolgozta ki azt a javaslatot, amely lehetővé teszi a román kollégáiknál heti 4 órával többet dolgozó magyar pedagógusok pluszóráinak kifizetését. A plénumi vita során teljes körű támogatást élvezett a kezdeményezés, még az ellenzéki pártok képviselői is megszavazták. Asztalos Ferenc képviselő elmondta, hogy külön-külön, személyesen kellett kollégáit meggyőznie arról, hogy ez nem nemzetiségi kérdés, hanem egyszerűen egy létező munkaügyi probléma. Még várni kell, amíg a kezdeményezésből hatályos jogszabály lesz. A képviselőházi igen után a szenátusnak kell döntenie a törvényjavaslatról. /A képviselők megszavazták. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./

A kolozsvári csendőrség székhelyén kérdőre vonták a december 7-i tüntetést megzavaró négy fiatalembert. Az Új Generáció Pártja (PNG) képviseletében hangoskodó Ionut Tene és három társa elmondták: nem akarták megzavarni a tüntetést, csupán békés párbeszédet kezdeményeztek a jelenlevőkkel. A csendőrök figyelmeztetésben részesítették, majd útjukra bocsátották őket. Ennek dacára az Erdélyi Magyar Ifjak azt fontolgatja, hogy bűnügyi feljelentést tesz ellenük. A Bolyai Kezdeményező Bizottsággal (BKB) szolidarizáló nyilatkozatot tett közzé a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ). Ebben elítélte a BKB két alelnökének, Hantz Péternek és Kovács Lehelnek a tanári állásából való menesztését. A MISZSZ az Európai Népcsoportok Ifjúsága (Youth of European Nationalities – YEN) teljes jogú tagjaként az egyik legbefolyásosabb európai ifjúsági ernyőszervezethez fordul, hogy az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN) szintjén is megjelenítse a két kizárt magyar oktató ügyét. /E.-R. F.: Figyelmeztették a BKB-tüntetés rendbontóit. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Kormányfők, népvezérek látványos gesztusokkal állnak elő (némelykor épp azért, mert nehéz helyzetből akarnak kitörni), s nyilván az is megfordul a fejükben, hogy a megvalósult eredményt az ő nevükkel társítja majd a jövő. A román-magyar történelemkönyv ötlete ilyen meggondolatlan, naiv elképzelés mostanság, amikor érzékelhető, hogy az erdélyi magyarság ismét lehangoló napokat, regresszív időt él meg. Parlamentben, megyei, városi szinten megengedhetetlen sértések, támadások célpontja, a román politikában és a közvélemény előtt nemegyszer első számú közellenségnek számít minden, ami a magyar nemzeti kisebbség jövőképében szerepel. Egy ország nyilvánossága előtt büntetlenül lehet „a lovak nyelvét” emlegetni, a honatyák megvonják a szót magyar képviselőtársuktól, mihelyt a kötelezettségeket meri emlegetni. Ennek az agresszív „nemzetállamnak” a történészei hangoztatják buzgón, hogy meg lehet s meg kell írni közös történelmünket. /Lászlóffy Csaba: Ne add, Uram Isten, most azonnal! = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Kevés olyan programpont volt az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletének igénylistáján, amelyben minden politikai szereplő egyetértett. Még az autonómia és a kettős állampolgárság sem tartozik ezek közé. A kettős állampolgárságot csak akkor karolta fel az RMDSZ, amikor a Magyar Polgári Szövetség a Népi Akció pártjának színeiben a 2004-es választáson ezzel kampányolt. Az önálló Bolyai Egyetem viszont olyan követelés volt, melyről egyetlen politikus sem mondott le. Történt egy SZDSZ-es sugallatú kemény támadás a Bolyai Egyetem ellen, amelyet az erdélyi SZDSZ, a Szabadelvű Kör balszárnya indított 1997-ben, de a Szabadelvű Kör vezetősége kénytelen volt hivatalosan elhatárolódni a bajkeverőktől. Akkor Törzsök Erika a Magyar Hírlapban adta meg az alaphangot, majd Cs. Gyimesi Éva és Magyari Nándor László vezérletével megindult a konszenzustörő sajtóoffenzíva, akárcsak fél évtizeddel korábban ugyanezen személyek vezetésével az autonómia elleni koncentrált médiatámadás, írta Borbély Zsolt Attila. Ezúttal azonban az egész erdélyi magyar értelmiséget megmozgató, százas nagyságrendű cikket és közleményt produkáló társadalmi vita bontakozott ki, melynek eredményeképpen éppenséggel a Babes–Bolyai Egyetemen tanító s a Bolyai Egyetem önállósodását ellenző említett oktatók magukra maradtak. Az események akkor vettek újabb lendületet, amikor a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) aktivizálta magát és hat Nobel-díjas tudós, valamint félszáznál több elismert egyetemi oktató és tudományos kutató aláírásával nyílt levelet intéztek a Bolyai Egyetem ügyében az illetékes román és európai fórumokhoz. Kovács Lehet és Hantz Péter kirúgása végre egyfajta nemzeti egységet teremtett. Úgyszólván minden hivatalos magyar közszereplő kiállt mellettük kül- és belföldön egyaránt. A balliberális sajtó erdélyi orgánumaiban sajnos akadt néhány disszonáns megszólalás is. A Transindex hasábjain, jellemző módon a „Fütyi” rovatban jelent meg az Új Magyar Szót szerkesztő Salamon Márton László eszmefuttatása. Salamon úgy véli, hogy „a szélsőségesség fogalmának meghatározása nehéz feladat, hiszen a határvonalak elmosódottak, és egyedi elbírálás alá esik, hogy adott helyzetben szalonképes-e egy bizonyos megnyilvánulás. Jelen esetben is a jogszerűséget helyreállítani igyekvő Hantz Péterről derül ki, hogy szélsőséges: „Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság kezdeményező kedvű alelnöke (…) szembeszállt a karhatalmat képviselő egyetemi portásokkal, biztonsági emberekkel, hogy látványosan kinyilvánítson egy politikai véleményt, politikai üzenetet a román közvélemény felé. Amelynek a lényege a következő: »Mi, erdélyi magyarok, igényt és jogot formálunk arra, hogy intézményeinken magyar nyelvű feliratok legyenek. Ha ezt az igényünket a román állam nem veszi tekintetbe, akkor készek vagyunk akár erőszakkal érvényt szerezni neki.« Nos, anarchista-e Hantz Péter? Kétségtelenül az, hiszen a meglévő rendet kérdőjelezi meg azzal, hogy tetteivel a törvényes hatóságok fölé helyezi magát. Békeaktivista-e? Nos, az már nem. Sokkal inkább a háború aktivistája, minthogy tette nemcsak a törvény betűjét sérti, hanem a többségi románok érzékenységét és ezáltal hozzájárulhat az oly nehezen eltemetett csatabárd kiásásához.” Ez a fajta újságírás emlékeztet a Ceausescu korabeli magyartalan pártsajtóra, mely rendelésre elhatárolódott az „irredenta, revizionista, szélsőséges” magyar pártvezetéstől, amikor az engedélyezte Erdély történetének megjelenését. Salamon nem említette, hogy a szélsőséges anarchista mindössze egy érvényben levő, de elszabotált határozatot kívánt a gyakorlatba ültetni. Mindig akadtak olyan újságírók, akik az áldozatot pocskondiázták. /Borbély Zsolt Attila: Bolyai-ügy: cseppben a tenger. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 12./

December 13-án, vasárnap egy Brassóból mentőautóval Marosvásárhelyre szállított beteg elhunyt dr. Benedek Imre kardiológus műtőasztalán. Ez a haláleset hatalmas vihart kavart Benedek professzor szerint a szívinfarktust szenvedő életben maradhatott volna, ha nem ilyen a kórházi bürokrácia. Benedek és csapata nem férhetett hozzá a klinika számára érkezett stenthez, mivel vasárnap nem dolgoznak a raktárosok. A főorvos az épületben működő másik szívkórháztól próbált kölcsönözni egy értágításra használt gyűrűt, de Radu Deac professzor klinikája sem rendelkezett ezzel a kis műszerrel. Lucian Baila igazgató szerint viszont a halálesetért csakis a műtétet felelőtlenül végző orvos okolható. Benedeknek ugyanis kötelessége lett volna tájékozódni, mielőtt műtőbe küldi a beteget, állítja Baila. Benedek Imre professzor szerint a kórház vezetősége tudatosan és folyamatosan bojkottálja őt, az egésznek pedig etnikai és szakmai háttere van. „Amit én beszerzek a kórháznak, azt elzárják előlem, és elvárják, hogy szépen kérjem, majd hajlongva köszönjem meg. A beteg érdekében ezt is megtettem volna, de vasárnap nem volt kitől elkérnem a raktáron lévő műszert” – panaszolta Benedek. Az orvos maroktelefonján tárolt hívásokkal igazolni tudja: több ízben is kereste Lucian Baila igazgatót. Mivel azonban nem válaszolt, Radu Deac szívspecialista klinikájáról kért segítséget. /Szucher Ervin: Halálos bürokrácia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./

A Bolyai Kezdeményező Bizottság két alelnöke december 12-én kihallgatásra jelentkezett a rendőrségen. A nyomozó arra volt kíváncsi, hogy óhajtanak-e nyilatkozni. Nemleges válaszuk után érdeklődtek, hogy mi a vád ellenük. A rendőr rombolást emlegetett. A Babes–Bolyai Tudományegyetem rektori hivatala „Agresszió és manipulálás” címmel közleményt adott ki, amelyben elítéli bizonyos „csoportocskák” tevékenységét. A hivatal arra panaszkodik, hogy néhány diák tiltakozó jelszavakkal zavart meg egy karácsonyi zenei műsort az Akadémiai Tanács székhelyén. A közlemény többek között kifejti: sehova sem vezet az, ha Kolozsváron folytatják azokat a vandál tetteket, amelyeket Európa Budapesten láthatott az 1956-os megemlékezések kapcsán. A rektori hivatal felszólítja az egyetem magyar oktatóit, hogy határolódjanak el a „csoportocskák” tevékenységétől. Mihail Hardau oktatásügyi miniszter úgy döntött, hogy bizottságot létesít, amelynek feladata az lesz, hogy december 12. és 15. között kivizsgálja Hantz és Kovács elbocsátását. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Villámkihallgatáson Hantz és Kovács. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

A romániai családok több mint egyharmadának, mintegy két és fél millió háztartásnak legalább egy tagja dolgozott már hosszabb ideig külföldön – derül ki a Nyílt Társadalomért Alapítvány (Fundatia pentru o Societate Deschisa) által Ideiglenes külföldön tartózkodás címmel nyilvánosságra hozott tanulmányból. A rendszerváltás után a 18 és 59 év közötti munkaképes lakosság 12 százaléka vállalt munkát külföldön. A romániaiak vállalkozó kedve 2002-ben tovább nőtt, mivel attól kezdve már szabadabban mozoghattak a schengeni övezetben. A legtöbben Moldvából, Havasalföldről és Olténiából választották a külföldi vendégmunkát, Erdélyből viszont többnyire turistavízummal látogattak Nyugat-Európába. Az utóbbi öt évben a munkakeresők fele Olaszországot kereste fel, míg egynegyedük Spanyolországot választotta úti célnak. /K. E. G.: A romániaiak egyharmada dolgozik külföldön. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Az EU az uniós állampolgárok számára kínál lehetőségeket. Nagyon fontos, hogy a romániai magyar közösség összefogjon, közös célokat tűzzön ki, hogy a lehetőségek elérése egy erős érdekérvényesítésen keresztül valósággá váljon, fejtette ki Gál Kinga EP-képviselő a vele készített interjúban. Szükséges, hogy legyen magyar nyelven felsőoktatás, hogy legyen magyar nyelven gondolkozó értelmisége a magyar közösségnek. Továbbá, hogy rendelkezzék olyan intézményrendszerekkel, amelyek képesek megfogalmazni a közösség igényeit, ezt lehet autonómiának is hívni. A romániai magyar közösség először lesz képes arra, hogy érdekeit közvetlenül nyilvánítsa ki Európa felé. Évtizedek óta erre most nyílik először lehetősége. Problémáit képviselői útján közvetlenül tudja megjeleníteni Európában. Az újságíróknak nagy felelősségük van abban, hogy a közösség élni tudjon a lehetőségekkel. Nagyon fontos az a problémafelvetés, ami a médiában megjelenik. Gál Kinga jelentésében hangsúlyozta, fontos, hogy a kisebbségi törvény, ne kirakattörvény legyen, ugyanúgy fontos az anyanyelvű felsőoktatás kérdése. A szubszidiaritás, az önkormányzatiság elvei alapján a magyar közösségnek létesüljön olyan intézményrendszere, ahol választott testület döntési kompetenciákkal rendezheti a maga közösségi sorsát. Ezt valamilyen autonómiatípussal lehet leírni. Minderre ellenvetés a román megfigyelők részéről érkezett. /Ferencz Csaba: Az érdekek érvényesítésének európai színterén. Interjú Gál Kinga EP-képviselővel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 15./

Nem egyeznek bele a marosvásárhelyi Bolyai Alkotótábor Dorin Florea polgármester által javasolt névmódosításába a szervezők, a Bolyai Ház és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT). „Jövőre a polgármesteri hivatal anyagi támogatása nélkül, ám változatlan névvel szervezzük meg a tábort” – jelentette ki Csegzi Sándor, a város alpolgármestere, aki a műszaki társaság helyi vezetője is. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester kikötötte, csak akkor támogatja a hagyományossá vált kulturális rendezvénysorozatot, ha a tábor elnevezését megtoldják egy román személyiség nevével is.”Tudtommal Bolyai János neve legfeljebb csak Gauss vagy Lobacsevszkij nevével társítható, román matematikuséval semmiképpen. De a tábor elnevezésétől függetlenül a magyar és a román alkotók is jól érezték magukat” – fejtette ki Csegzi. Az előrelátható nehézségek ellenére az EMT a nyári tábor bővítését tervezi. Az anyagi gondok ellenére az EMT továbbra is folytatja a Teleki Tékában őrzött Bolyai-örökség digitalizálását. Bolyai János mintegy 14 ezer kéziratából eddig 12 ezret sikerült lefotózni. „Miután lefényképeztük az összeset, és tisztáztuk az ügy jogi hátterét, a legnagyobb magyar matematikus kéziratai felkerülhetnek a világhálóra” – vélekedett Csegzi Sándor. Az alpolgármester szerint a műszaki társaság felpezsdült élete a tizenegy hónapja működtetett Bolyai János Háznak is köszönhető. /Szucher Ervin: Nem „házasítják” Bolyait. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./

A magyarországi belpolitikai válságában elsikkadt a magyar nemzetpolitika ügye. A szocialista-liberális kormányzat nem folytatja a nemzeti újraegyesítés politikáját, egymás után szünteti meg az ezen a területen munkálkodó intézményeket. Ez idő tájt gyakorlatilag csak Sólyom László fordít figyelmet a határon túli magyarokra. Több mint két éve nem ült össze a Magyar Állandó Értekezlet, megszűnt a Határon Túli Magyarok Hivatala és az elszakított országrészek magyar kulturális életét támogató Illyés Közalapítvány, a felsőoktatást előmozdító Apáczai Közalapítvány, valamint a tudományos-kutatási célokat segítő Teleki László Alapítvány, fölszámolták a Magyarországon tanuló határon túli magyar diákok elhelyezéséről gondoskodó Márton Áron Szakkollégiumot – úgy tűnik, a kormány határozott: felszámolja a nemzetpolitikát. Szerte a Kárpát-medencében mindmáig indulatokat vált ki a szocialisták és a liberálisok két évvel ezelőtti magyarellenes kampánya. Amelynek állításai, mint azt Gyurcsány Ferenc maga is elárulta, nem voltak igazak. Ezt a beismerést a kormányfő egyébként hírhedt balatonőszödi szónoklatában meg is erősítette („nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”). Az intézmények felszámolása vagy beolvasztása a Szülőföld Alapba újabb bizonyíték arra, hogy a baloldal számára ez az egész kérdéskör pusztán fiskális problémát jelent. Ennek jegyében hozták létre a Szülőföld Alapot, amely nagy kommunikációs csinnadratta közepette született meg, ám valójában nem jelent egyebet, mint a már létező, de adott esetben a kormányzattól függetlenül működő források központosítását, egy kézbe vételét, vagyis a rendelkezésre álló pénzösszegekre való rátenyerelést. A Szülőföld Alap azután kiépítheti saját, politikai szempontból a szocialistáknak és a liberálisoknak megfelelő klientúráját az elszakított területeken. Ennek következményei látszanak Felvidéken, ahol számos magyarellenes atrocitás történt. A Nyitrán brutálisan összevert magyar diáklányt, Malina Hedviget immár gyanúsítottként üldözi a szlovák hatalom, mondván, bántalmazását csak kitalálta. Jellemző a budapesti külpolitika érzéketlenségére, hogy a szlovák nagykövetet egyetlenegyszer sem hívták be számot adni a felvidéki magyarságot érő támadásokról. S azután sem, hogy a pozsonyi kormány cinikusan bejelentette, a tengerszint feletti 277 méternél magasabban fekvő települések több pénzt kapnak majd, mint az alacsonyabban lévők. Mint köztudott, a Felvidék déli részén található színmagyar területek mind alatta vannak a megállapított magasságnak. A januárban az Európai Unióhoz csatlakozó Románia és Bulgária például ezekben a hetekben adja meg határain túl élő véreinek a román, illetve a bolgár állampolgárságot, s így tett korábban Szlovákia és Horvátország is. Magyarországon azonban a baloldal retteg a magyaroktól, s ezért – ahogy Orbán Viktor megállapította tavaly Tusnádfürdőn – időről időre ráront nemzetére. Jelenleg Sólyom László köztársasági elnök az egyetlen, aki rendszeresen fölemlíti a nemzetpolitika szükségességét. Az államfő immár két alkalommal találkozott az elszakított országrészek magyar civil szervezeteinek vezetőivel, közgazdászokkal, szociológusokkal, egyházi elöljárókkal. Míg Románia és Bulgária magával viszi testvéreit az unióba, addig a budapesti vezetés kirekeszti a magyarokat. Figyelemre méltó tény, hogy Délvidék minden anyaországgal rendelkező nemzetisége megkapta a neki megfelelő állampolgárságot, csak a magyarokról nem akar tudomást venni a budapesti vezetés. /Ágoston Balázs: Kivégzett nemzetpolitika. Sólyom László kimozdíthatja a holtpontról a magyar–magyar kapcsolatokat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 19./

Hantz Pétert és Kovács Lehelt nem zárták ki kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatói testületéből, mivel mindketten lemondtak – állapította meg az Oktatási Minisztérium, válaszolva a két tanársegéd beadványára. A Mihail Hardau vezette tárca december 20-i közleménye – a miniszter által kinevezett vizsgáló bizottság jelentése alapján – leszögezte: a két oktató ellen nem is foganatosíthattak szankciókat, mivel az egyetemen még nem fejeződött be az ellenük indított fegyelmi vizsgálat. A közlemény szerint az egyetem két magyar rektor-helyettese önszántából lemondott, illetve az „oktatási tevékenység a megszokott körülmények között zajlik”. A minisztériumnak nincs tudomása olyan döntésről, amely a szimbólumok használatát érinti; erről a közlemény szerint a Külügyminisztérium európai uniós főosztályától értesültek. A tárca kérte a BBTE vezetőségét, hogy minél sürgősebben tisztázza a kérdést. December 19-én Hantz és Kovács Budapesten, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottsága előtt kért fokozottabb politikai támogatást. Hantz szerint alapot kellene létrehozni 100 millió forintos költségvetéssel, ami a Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar karok létrejöttét támogatná. Egy másik alap segítené elő a magyar diákok továbbtanulását az általános iskola után. /Hantz és Kovács lemondott a tárca szerint. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./

Traian Basescu államfő december 18-án a parlamentben hivatalosan elítélte a romániai kommunista rendszert, a BBC-nek adott interjúban a kommunizmus maradványainak a jelenlegi román politikai és gazdasági életre kifejtett hatásáról beszélt. Az államfő szerint a december 18-án bekövetkezett parlamenti botrány a régi rendszer híveinek tudható be, akik mindenhova befurakodtak: a politikába, a gazdasági életbe, a sajtóba stb. A volt kommunista rendszer hatalmi pozícióiban lévő személyek ma fantasztikus gazdasági potenciállal rendelkező trösztöknél tevékenykednek. Traian Basescu szerint a Nagy-Románia Párt (PRM) erősen kötődik a volt Szekuritátéhoz, hiszen a pártban több volt szekus is található. Az SZDP-ről úgy vélekedett, hogy azt továbbra is Iliescu vezeti, Geoanat pedig éppen csak „elviselik”. / kommunizmus mindenütt jelen van. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Először ismeri egy hivatalos dokumentum Romániában az 1989 előtti rezsim kisebbség- és magyarellenes politikáját. „Noha a kommunizmus áldatlan hatásai egyazon módon érintették Románia valamennyi polgárát nemzetiségre való tekintet nélkül, néhány területen a kommunista hatóságok politikája különösképpen hátrányosan hatott a magyar kisebbség tagjaira veszélyeztetve közösségi létét, illetve hagyományai, nyelvi és kulturális identitása megőrzését” – áll a Tismaneanu- jelentésben. A kommunista hatóságok tervszerűen törekedtek, illetve léptek fel a magyarság gazdasági erejének megtörése érdekében. A jelentés megjegyzi, hogy a magyarság – amely 1945-ben Románia lakosságának mintegy 7,5 százalékát tette ki – erőforrásainak nagy részét kiterjedt gazdasági és hitelszövetkezeti rendszerbe összpontosította: „...összetett intézményi rendszerrel bírt: gyárakkal és feldolgozó üzemekkel, raktárakkal, a saját előállítású termékeket értékesíteni hivatatott üzletláncokkal stb. 1945 szeptemberében a két szövetkezet 1002 tagot számlált. Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete a mezőgazdasági termelők érdekeit képviselte és a falvakon gépparkokat tartott fenn. 1945-ben a szövetség 1100 fiókszervezete 80 ezer bejegyzett tagot számlált. A székely hagyományok szerint szerveződött közbirtokosságok kezelték a legelő- és az erdővagyont. 1946-ben a Románia területén található erdők mintegy 11 százaléka (651 ezer hektár) a közbirtokosságok kezében volt.” A vagyon elkobzására a kommunista hatóságok többféleképpen léptek fel: az úgynevezett ellenséges javak felügyelete /CASBI-törvény/, az 1945-ben végrehajtott „földreform”, az 1948-ban kezdődött államosítás, valamint a szövetkezetek beolvasztása révén. „Noha ezek az intézkedések nem közvetlenül a kisebbségeket vették célba, az alkalmazási kritériumok és szabályok megfogalmazása, illetve gyakorlatba ültetése révén a kisebbségi közösségek tagjait a többségi lakosságnál jóval súlyosabb gazdasági veszteségek érték” – áll a jelentésben. „A Mezőgazdasági Minisztérium 1946-os kimutatásából kiderül, hogy Kolozs megyében a kisajátított összterület 87 százaléka magyar nemzetiségűek tulajdonában volt, miközben a földhöz juttatottak között mindössze 35% volt magyar. Hasonló volt a helyzet Maros megyében (72, illetve 36 %).” 1944 őszén a magyar oktatási rendszer nagy részét az egyházi iskolák alkották. 1041 ilyen működött Erdély-szerte. 1948-ban valamennyit államosították, az ötvenes évek második felétől pedig elkezdődött a magyar oktatás szisztematikus leépítése. Fokozatosan megszűnt a magyar nyelvű szak- és művészeti oktatás előbb középiskolai, majd egyetemi szinten. A jelentés kiemeli a magyar egyetem „elkobzását”, amely „ma is erősen érzékelhető hatással van a kollektív köztudatra”. A jelentés egyértelműen megállapítja, hogy a Babes, illetve a Bolyai Egyetem összevonása „a magyar közösség asszimilációját célzó stratégia” része volt. Ez utóbbi vetületeként említi a dokumentum, hogy „általános gyakorlattá vált, hogy a magyar nemzetiségűeket egyetemi tanulmányaik elvégzése után nem helyezhették ki erdélyi megyékbe. „1988-ben például a 951 végzős közül 689 a Kárpátokon túli megyékbe kapott kihelyezést. Ugyanakkor az egyetemi – közvetve pedig az egyetem előtti – oktatást veszélyeztette a tanári gárda fokozatos leépítése. A nyolcvanas évektől kezdődően nem hirdettek versenyvizsgát a nyugdíjba vonult egyetemi oktatók helyének elfoglalására, a már hivatalban lévő tanároknak pedig nem volt lehetőségük az előlépésre.” Erdély legtöbb városát többségében magyarok lakták. A kommunista hatóságok homogenizáló politikájának köszönhetően az arányok gyökeresen megváltoztak. A jelentés hosszú lajstromot közöl arról, hogy miként módosult a fontosabb erdélyi nagyvárosokban – Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Nagyváradon – a magyarok arányszáma rövid másfél évtized alatt. A magyarok beolvasztását célozta a jelentés szerint az ország területi felosztása, illetve a területi egységek finanszírozása. „1951–1959-ben a Maros Autonóm Tartomány, noha Románia lakosságának 4,5 százalékát összesítette, a központi költségvetésből mindössze 2,4 százalékos részesedést kapott, ami előidézte a lakosság elvándorlását más, jobban iparosított régiók felé”. A dokumentum említést tett a „mintegy hatvanezer magyar ajkú csángó nyelvi identitásának elvesztéséről” is, amihez az egyház is messzemenően hozzájárult. A dokumentum részletesen taglalja a magyar ellenállást is, külön megemlítve a Molnár Gusztáv által elindított Limes Kört. /Sz. L.: Tismaneanu-jelentés: elégtétel a magyaroknak is. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa december 20-i ülésén megszavazta a fegyelmi bizottság jelentését, amelyben Hantz Péter és Kovács Lehel egyetemi oktatók elbocsátását kérték. Hantz Péter és Kovács Lehel elbocsátása mellett 71-en szavaztak, 5-en voksoltak ellene és 9-en tartózkodtak. Az egyetem rektorátusa által kiadott közlemény megállapítja, hogy a leadott szavazatokból világosan látszik, hogy ez nem etnikai jellegű volt. Magyari Tivadar, a magyar tagozat vezető tanácsának képviselője elmondta: a szenátusi ülésen felolvasták az egyetem fegyelmi bizottságának határozatát, amely a két oktatót azzal vádolja, hogy a BBTE szétzúzására, destabilizálására törekedtek, megrongálták az intézmény javait, a sajtón keresztül uszítottak, becsmérelték a BBTE-t, sértegették az egyetem vezetőségét, és kétségbe vonták azt, hogy az egyetemen létezik magyar nyelvű oktatás. Ezek alapján a fegyelmi bizottság a két adjunktus elbocsátását javasolta. Ezután vita alakult ki, amelynek során többnyire román dékánok szóltak hozzá az ügyhöz. Magyari szerint rendkívül szenvedélyesen fejtették ki, hogy a két adjunktus az önálló állami egyetemért és a BBTE-n különálló magyar karok létrehozásáért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) égisze alatt kifejtett tevékenységükkel „sokat ártanak az egyetem arculatának”. Hozzátette: olyan román oktatók is a menesztésüket szorgalmazták, akik „a magyar tagozat őszinte barátai”. Veress Károly, a filozófiai tanszék magyar tagozatának vezetője azt kifogásolta, hogy a magyar oktatók ellen megfogalmazott vádak nem eléggé pontosak, mire Nicolae Bocsan válasza az volt, hogy a tettek ismertek. A magyar tagozat vezető tanácsának nevében Magyari Tivadar azt kérte, amennyiben mégis a két tanár fegyelmezése mellett döntenek, akkor enyhítsenek a kirótt büntetésen, mert a két oktató munkájára szükség van a matematika és fizika kar magyar tagozatán. Magyari szerint a szenátus elég hiányosan jelen lévő magyar tagjainak a többsége tartózkodott. Ezt azzal magyarázta, hogy a két adjunktus nem egyszer a magyar tagozat vezetőit is erőteljesen bírálta, ezért az ellenük indított fegyelmi eljárás kapcsán a magyar oktatók is megosztottak. A magyar tagozat vezetőtanácsának szóvivője közölte: szóvá tették, hogy beadványaikra mindmáig nem kaptak semmilyen választ a rektorátus részéről, a megadott határidő 2007. január 8-a. Az eddigi jelek szerint a BBTE vezetősége nem veszi figyelembe kéréseiket, azokat nem tekinti tárgyalási alapnak. Emlékeztetett: eddig már kétszer is eljutatták írásban javaslataikat, de konkrét választ nem kaptak. A történtekre reagálva Kovács Lehel közölte: a sajtóból értesültek arról, hogy a BBTE szenátusa ismét megszavazta az elbocsátásukról szóló határozatát. Úgy értékelte, hogy az intézmény vezetősége döntésével nem hazudtolta meg önmagát, a saját hibáiból nem tanulva tovább folytatta törvénytelenségeit. A szenátus ülésén jelentést tevő fegyelmi bizottság nem hallgatta meg őket, tehát esélyt sem biztosított a védekezésre. Kovács Lehel hangsúlyozta: a döntés meghozatalánál nem konzultáltak a magyar vonallal, súlyosan megsértették a munkaügyi és az oktatók statútumáról szóló törvényt. Szerinte ezt az elfogadhatatlan állapotot csak az egyetem rektorának lemondatásával lehet megszüntetni, ezért az Egyetemi Charta alapján elkezdik a visszavonási eljárást. A két oktató a Nép Ügyvédjéhez fordult, mivel szerintük a BBTE vezetősége megsértette alapvető alkotmányos jogaikat, a szabad véleménynyilvánításhoz és a védekezéshez való jogot. /Elbocsátották Hantz Pétert és Kovács Lehelt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Petrás Mária népdalénekes, kerámiaművész a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy idén nem lesz otthon szüleinél Csángóföldön. Nyolcan vannak testvérek, azoknak párjai és gyermekei – csak nyáron tudják megoldani, hogy egyszerre hazamenjenek mindannyian, télen ez lehetetlen. Petrás Mária grafikai iskolában, Klement Béla osztályában tanult három évig. Közben grafikából, festészetből tartotta fenn magát. Közben megszülte a gyermekei: Róbert és Alina. Lánya kertészmérnöki egyetemre jár és közben kerámiázik. Néhány héttel ezelőtt átvette a Szervátiusz Jenő díjat. Petrás Mária írt egy dolgozatot Szervátiusz Jenő művészetéről. Később Szervátiusz Tibor nyitotta meg Petrás Mária egyik kiállítását. Petrás Mária különös véletlen folytán jött el Csángóföldről. Jól tanult, bekerült a hétfalusi iskolába, az elektrotechnikai osztályba. 1990-ben, amikor Domokos Péter Pál születésnapját ünnepelték Budapesten, Petrás Máriát is meghívták erre az eseményre, s ekkor ajándéknak elhozta néhány rajzát. Abban az időben Csoóri Sándor szervezte, Balogh Júliával együtt a határon túliak kijövetelét – azért, hogy Magyarországon tanulhassanak. Ekkor hívták meg Petrás Máriát is Magyarországra. Pályafutása az énekléssel kezdődött. Szobrai közül az egyik Déván áll a ferences kolostor épületében, ez a diplomamunkája, két és fél méter magas, a fülke egyik felében angyalok láthatók az egyik oszlopfőn, míg a másik fele átalakul dombormű-oszloppá. A fülkében Mária, a fájdalmas Szűzanya látható a kereszt alatt, mellette Mária Magdolna. A kerámiaművész Mária-szeretete gyermekkorából való. Akkoriban szinte beléjük nevelődött, hogy Mária mindenütt jelen van. Isten- és Mária-központú világban nőtt fel, biztonságban, miközben nyomorban éltek. Petrás Mária a csángó kultúra képviselője Magyarországon és immár a nagyvilágban is. „Nekem az életem az Úristen segítségével úgy alakult, hogy olyan helyzetekbe kerültem, amelyekben meg kellett találnom, fel kellett fedeznem a szépet. A Jóisten úgy irányított, hogy az otthonról elkerülésemmel megláthattam, micsoda csodálatos világban éltem.” – vallja. /Frigyesy Ágnes: Világot jelentő tarisznya. Beszélgetés Petrás Mária népdalénekessel, kerámiaművésszel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

Kádár Gyula tizenegyedik osztályos tanuló megírta Illyefalva monográfiáját. Derék történész válhat még belőle, mondták. Így is történt. A harminchat évvel ezelőtti diákból valóban derék történész vált! Kolozsváron egyetemet végzett; volt helyettesítő tanár, iskolaigazgató, tanár, tanfelügyelő és immáron tizedik esztendeje egyszemélyes szerkesztőség és kiadó. Úgy döntött 1996-ban, hogy megmarad ifjúkori eszménye mellett: önzetlenül szolgálni a romániai magyarságot nemzettudatának kialakításában, erősítésében. Ezért ír-szerkeszt közel húsz történelemtárgyú könyvet, ezért szerkeszti évtizede a Történelmünk című folyóiratát, 1999-től Történelmi Magazin címmel. /Ferenczy L. Tibor: Széljegyzetek egy jubiláló folyóirathoz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./

Szélesebb körű, autonómiáról szóló konzultációt kezdeményezett Brassóban is az RMDSZ Nemzeti Liberális platformja. A Cenk alatti város – Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely után – az utolsó állomása volt a közvetlenül karácsony előtt megszervezett Autonómia és liberalizmus című konferencia-körútnak. Az RMDSZ országos vezetőségét Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke képviselte a rendezvényen. A fórum brassói résztvevői szerint valamennyi autonómiaforma közül a kulturális a legmegfelelőbb a szórványközösségnek. „Lényegileg különböző igényeink és problémáink vannak, mint a tömbmagyarságnak” – vélte Gábor Imre városi tanácsos, aki azt is hangsúlyozta: a brassói magyar közösség kulturális önrendelkezésében a kisebbségi törvény elfogadása jelentette volna az első lépést. Székely Ákos, a Brassói Magyar Diákszövetség ügyvezető elnöke úgy vélte: az RMDSZ-nek elsősorban a magyar közösséget kellett volna tájékoztatnia az autonómia-törekvésről, s csupán ezt követően kellett volna a közös igényt a többségi társadalom előtt is megjeleníteni. /Bartha Réka: „Autonómiakonzultációt” tartottak Brassóban is. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

Egy prosperáló Románia és Szlovákia közös térséggé váló régióiban a többségeknek és kisebbségeknek is új helyzete van – vélte Törzsök Erika szociológus, a magyar miniszterelnök nemzetpolitikai főtanácsadója, akinek a Népszabadságban megjelent, a kisebbségi lét új dimenzióiról szóló írását átvette az ÚMSZ. Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány igazgatója szerint az elmúlt 16 évben a magyar kormány két kijavíthatatlanul nagy hibát követett a kisebbségi helyzetben lévő magyarsággal szemben: hiba volt kimaradni a privatizációs folyamatokból, és hiba volt nem létrehozni azokat az alapokat, amelyek lehetővé tették volna, hogy a visszakapott földeket, erdőket ne kótyavetyéljék el az emberek. „Miközben nem szűnünk meg vereségeinkre emlékezni és gyászolni, remekül tudunk temetni, és újratemetni, és nem vesszük észre annak a jelentőségét, ami jelenünket, de főleg a jövőnket jelentős mértékben meghatározza” – írta Törzsök Erika. A politikusok szerte a Kárpát-medencében az ún. Szülőföld Alap jövőbeni mintegy kétmilliárd forintját és annak elosztása fölötti rendelkezést vitatják, a magyar 2007-es költségvetés határon túli magyarok támogatására szánt, mintegy 10 milliárdnyi támogatásnak az előző évihez viszonyított nagyságrendjét féltik a „nem nemzeti” kormánytól, nem veszik észre a történelmi változásokat. Törzsök Erika szerint „szeretünk megvertek lenni”, megrovóan írta, hogy a vereségekre emlékezés tömegeket tud megmozgatni, ugyanakkor ha a rendszerváltás utáni években kialakult intézményeken vagy a megszerzett jogokon változásokat kezdeményez egy kormány, akkor ellenállnak. Közben megváltozott a világ. „Itt tizenhat évvel a rendszerváltás után mindenki sértett, kifosztott, a kommunizmus áldozata lett.” „Csillogó szemű egyetemisták követelnek elégtételt nagyszüleik 1951-ben elvett tanyája okán, és követelnek tandíjmentességet 2006-ban.” Törzsök Erika szerint az emberek nem akarják a szabadságot, „inkább legyen Hatalom, és gondoskodjon róluk”. „A kisantanttól reszketünk” – tette hozzá, „az örök vesztes és szomszédgyűlölő szerepében.” Törzsök Erika elítélte a Bolyai Kezdeményező Bizottságot is: „A kolozsvári táblaügyről szóló magyarországi tudósítások és a magyarországi pártok, mintha nem tudnák, hogy közel 10 ezer magyar diák tanul 58 szakon magyarul a Babes-Bolyai Egyetemen.” Közben nem figyelnek arra, hogy virtuálissá válik a határ. Törzsök hozzátette: „Magyarországnak oda kell figyelnie, többek között azokra az egyenlőtlenségekre is, melyek a kisebbségi létből adódnak. A tudomány, a kultúra, az oktatás területén jelen kell lenni”. Most már arra kell figyelni, hogy például az adott régió központja Temesvár, mert az volt évszázadokig akkor milyen szerepe lesz Szegednek, a nála négyszer nagyobb Temesvárral szemben. Törzsök Erika szerint egy prosperáló Románia és Szlovákia közös térséggé váló régióiban a többségeknek és kisebbségeknek is új helyzete van. A cikkíró megállapította, az ágazati és operatív programok nyolcezermilliárdos nagyságrendje 2007 és 2013 között Magyarország esetében, – együttműködve Szlovákiával és Romániával, ahol ugyancsak jelentős források jelennek meg, -, jelentősen javíthatják versenyképességet, szerinte ennek részesévé válik a kisebbségben élő magyarság nagy többsége is. /Törzsök Erika: Vereségeink ünneplése helyett… = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából sorra jelenjenek meg a visszaemlékezések és a kezdődött kegyetlen megtorlások dokumentumai. A frissiben megjelent magyarországi kiadványok között van az 56-os Intézet két könyve, az egyik a Budapestről jelentjük című másfélszáz szemtanú vallomását tartalmazza a forradalomról, a másik címe Személyes történelem, mely a forradalmat hol kényszerből, hol önként megtagadókról nyújt elszomorító képet. Pál-Antal Sándor átfogó munkája: Áldozatok – 1956. A forradalmat követő megtorlások a Magyar Autonóm Tartományban. Ebből kiderül, hogy 1956. október 28. és 1965 között a Magyar Autonóm Tartományban (MAT) összesen 1089 személy ellen indult bűnvádi eljárás, közülük 821-et állítottak bíróság elé és ítéltek el. Emellett a katonai ügyészség további 101 székelyföldi személyt állított bíróság elé. Egy-egy elszólásért, indulatkitörésért, rádióhírek kommentálásáért, a kollektivizálás ellenzéséért akár halálbüntetést, 25 év kényszermunkát, életfogytig tartó raboskodást is kiszabhattak a törvénybírák. Akadt olyan író is, Hajdú Zoltán például, aki szerint a Rákosi-féle pártvezéreknél ezerszer nagyobb felelősséggel tartoznak a magyar írók – köztük Illyés Gyula, Tamási Áron – az októberi magyarországi zavargásokért. Mindez összecseng Gh. Gheorghiu-Dej Marosvásárhelyen tett kijelentésével: „A Magyar Írószövetség íróinak kezét és lelkiismeretét a magyar nép tiszta vére szennyezi.” A könyv mellékletében több tárgyalás jegyzőkönyve olvasható, köztük a Fodor Pál és társai ellen hozott katonai törvényszéki ítélet (Fodor Pál 25 év kényszermunka, Csiha Kálmán 10 év nehézbörtön stb.). Korábban Csíkszeredán egy emlékező rendezvény vendégei voltak Rácz Sándor, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke és Vanek Béla 56-os forradalmár. Példaadó életút Rácz Sándoré. A szovjet invázió után, 1956. november 16-án választották az említett munkástanács elnökévé, a tankok árnyékában szervezte és országos méretűvé duzzasztotta az ellenállást. Ígérgetésekkel próbálták meghátrálásra bírni – Apró Antal miniszteri tisztséget ajánlott fel számára –, s mert nem értek célt, akárcsak hajdanán Török Bálintot, tőrbe csalták, december 11-én Kádárék tárgyalni hívták a Parlamentbe, ahol azonnal letartóztatták. Életfogytiglani börtönre ítélték, de a nyugatiak nyomására 1963-ban kénytelenek voltak amnesztiában részesíteni. Szerszámlakatosként dolgozott, a rendszerváltást követően kezdett újból aktív politizálásba. Rácz Sándor hű maradt önmagához, a kommunizmus és maradványainak következetes elutasításával. /Borbély László: Reminiszcencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 30./