Elhunyt Szász János író, költő, újságíró /Belgrád, 1927. júl. 14, – Bukarest, 2006. júl. 29./, miután agyvérzés miatt több héten át feküdt kómában. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyik a múlt század közepén, közvetlenül a második világháború után kezdte pályáját. Egyetemistaként lett az Utunk helyettes főszerkesztője Kolozsváron, 1957 és 1968 között a bukaresti magyar napilap, az Előre rovatvezetője, később is, nyugdíjazásáig, a lap belső munkatársa. 1968 és 1977 között a Román Írószövetség főtitkára volt. Könyveinek száma – verseken kívül elbeszélések, kisregények, regények, útirajzok, esszék, műfordítások – meghaladja a harmincat. Bejárta a világot, jelentős irodalmi díjak kitüntetettje, publicisztikai munkásságáért elnyerte a MÚRE Életműdíját, a MÚOSZ Aranytollát és a budapesti Pulitzer Emlékdíjat. /Á. H.: Elhunyt Szász János. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./ Szász János neve után, a róla szóló írásokban, lexikonok szócikkeiben mindig hosszú felsorolás következik, jelezvén munkásságának, írásformáinak, szellemi alkatának sokoldalúságát. Költő, prózaíró, esszéista, szerkesztő, műfordító, közíró. Szüntelenül fürkészte az értelem működésének természetrajzát, törvényszerűségeit. /Gálfalvi Zsolt: Az értelem történésze. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

Tariceanu kormányfő bejelentette: ha a minisztereknek nincs bátorságuk véghezvinni a kormányátalakítást, elvégzi azt ő maga, úgy, hogy a koalíción belüli erőviszonyok nem fognak megváltozni. Tariceanu szerint alapos szerkezetváltásra van szükség: elsősorban az államtitkárok és a kormány szintjén működő hivatalok és ügynökségek számát kellene csökkenteni. Tariceanu javaslatának eredményeképpen számos tevékenység a megyei hatóságokhoz kerülne, ami növelné a közigazgatás hatékonyságát, és a csatlakozás utáni időszakban megkönnyítené a különböző uniós pénzalapok felhasználását. Főleg a Demokrata Párt miniszterei, nem értenek egyet a kormányfő szándékával. Monica Macovei igazságügyi miniszter például közölte: továbbra is igényt tart mindhárom államtitkárára. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke úgy véli: az átalakítás előtt feltétlenül tárgyalni kell a miniszterekkel is. A kormánykoalíció vezető politikusai tárgyaltak a kormányátalakításról, és egyetértettek abban, hogy a módosítás nyomán az államtitkárok száma a jelenlegi 82-ről 51-re csökkenjen, a DP-nek 14, a NLP-nek 20, az RMDSZ-nek és a KP-nek pedig 8–8 államtitkára legyen. A DP nem vett részt a megbeszéléseken. /Tariceanu bekeményít kormányátalakítás-ügyben. Egyetlen államtitkárukról sem mondanának le a DP-miniszterek állampolgárságért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

Puskás Attila írásában rendet akar rakni a használt fogalmak tartalmában. Valamennyi kommunista zsarnokság ősforrása a Szovjetunió volt, illetve a KGB, azaz Állambiztonsági Biztosság. A bolsevista Szovjetunió terrorszervezete – változó nevekkel, de mindig ugyanazzal a céllal – általánosan elismerten messze felülmúlta a CIA-t, a Moszadot mind szervezettségben, mind ügynökeinek tömegbázisában. Természetes, hogy a román Szekuritáté felépítésében a szovjet ,,tanácsadóknak” meghatározó szerepük volt. Ők sohasem bűnhődtek meg elkövetett gyilkos bűneikért: Gheorghe Pintilie (Pantelei Bodnarenko), Alexandru Nicolschi (Boris Grünberg), Vladimir Mazuru (Vladimir Mazurov). Alexandru Draghici volt tábornok, belügyminiszter mondása volt: ,,...a törvényességet úgy értelmezzük, ahogy az nekünk megfelel.” Draghici is ,,ágyban, párnák közt” halt meg Magyarországon, nem adták ki őt a román államnak... A bonyolult szervezés – valamennyi csatlós államban – alig áttekinthető. A román Szekuritáté eleinte a belügy keretében, majd 1952-56 között önálló minisztériumként (Ministerul Securitii Statului) működött, 1956. június 11-től újra a belügyhöz tartozott, önálló ügyosztályként. A Szeku­ritáté fegyveres egységei a kezdeti 30 600-as létszámról az ötvenes évek közepére már 165 000 főre nőttek. Ennek megfelelő az eredményes működéshez szükséges ,,hálózat” is. Később az eredménytelen informátorokat eltávolították, ugyanakkor fokozzák a ,,minőségi” informátorok (tanárok, orvosok, mérnökök, közélelmezési dolgozók, postások, köztisztviselők stb.) beszervezését, ,,információs hálózat” kiépítésére. Fedőnevet nem csupán a besúgók viseltek, hanem a megfigyeltek is. Dossziét nyitottak a jelentések, elemzések részére is. Valamennyi intézmény, gyár, hivatal a besúgók egész hálózatával volt betelepítve, akik felett egy ,,rezidens” állt, aki az ,,irányító tiszttel” tartott állandó kapcsolatot. Mindegyik informátornak külön dossziéja volt. Puskás Attila példának hozta, hogy őt a következő ,,besúgók” figyelték 1989 végéig: Antonescu, Kemény, Chilachi, Kovács Károly, Olteanu, Málnási, Miklós István, Ötvös Géza, Kovács István, Poenaru Ioan, Lemhény Attila stb., valamennyi fedőnév. Ki a ,,besúgó? Karol Sauer­land német történész könyvében (Harminc ezüst – besúgások és árulások, Helikon Kiadó, 2001) nem találta elégségesnek azt a meghatározást, hogy ,,...olyan bejelentés, amit a besúgó önként és alantas szándékkal tesz egy intézménynél, amelytől azt várja el, hogy a besúgottat bűnösnek nyilvánítsa és elítélje”. ,,Denunciáns, aki valamit a felsőbbségnek bejelent.” Azaz – a névtelenségbe rejtőző denunciáns – jogi következményű jelentése egy ,,hatalmi intézményhez” kötődik. Korunkban tömeges jelenséggé vált egyrészt a társadalmi szervezettség összetettsége, bonyolultsága, másrészt az önkényuralmi rendszerek fenntarthatósága miatt. /Puskás Attila: A hálózat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Rendkívüli találkozóra hívta augusztus 1-jén a sajtó képviselőit a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB). A testület társelnöke, Kovács Lehel beszámolt a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem helyzetéről, ismertette azt az óvást, amelyet Hantz Péter és Bodó Barna nyújtott be a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Etikai Bizottságának elmarasztaló döntése miatt, végül Bolyai-emlékplakettet adományozott azoknak a sajtótermékeknek – köztük a Szabadságnak is –, amelyek az elmúlt időszakban rendszeresen ismertették a BKB tevékenységét. Az emlékplakett Gergely Zoltán szobrászművész munkája. A BKB ismertette azt a tíz pontot, amelyet a testület marosvásárhelyi részlege továbbított az ottani Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem tanári karának. Ebben kifejtik: követelik három magyar kar – egy általános orvosi, egy gyógyszerészeti és egy fogorvosi – létrehozását. Kérik olyan magyar csoportok létesítését, amelyben a gyakorlati oktatás magyar, a klinikai gyakorlat pedig román és magyar nyelven folytatódjon. A magyar oktatást terjesszék ki a hároméves kollégiumi képzésre is. A magyar diákok számára évfolyamonként legalább 150 helyet tartsanak fenn, különítsék el a magyar oktatóknak fenntartott helyeket, és emeljék 50 százalékra a magyar szenátusi tagok számát. A magyar nyelvet minden szinten használhassák, és jelenjenek meg a kétnyelvű feliratok. Vizsgálják ki a magyar diákokat és tanárokat ért sérelmeket, végül pedig: az államvizsga, a diplomamunkák megvédése és a rezidensi vizsga magyar nyelven is legyen lehetséges. A felsorolt követelések megvitatására kérik, hogy üljön össze a magyar oktatók testülete. A BKB két vezetője, Hantz Péter és Bodó Barna megfellebbezték a BBTE Etikai Bizottságának elmarasztaló döntését. Az aláírók kifogásolják az Etikai Bizottság döntésének valamennyi pontját. Kifejtik, hogy a második pontban ez szerepel: „Kétségtelenül, ezek a vádak az egyetem akadémiai vezetősége ellen irányulnak, amely egyedül képes ilyen intézkedésekre, és nyomások gyakorlására”. Az elmarasztaltak hangsúlyozták: a szóban forgó újságcikkben nem utaltak a nyomás forrására. Hantz a tárgyalás idején kijelentette: tanúkkal tudja igazolni, hogy a Fizika Kar dékánja utasítást kapott arra, hogy őt szakmailag lehetetlenítse el, és nem egyezett bele. Dr. Karácsony János helyettes dékánról van szó. Hantz és Bodó értetlenségének adott hangot amiatt, hogy az egyetem vezetősége támadásnak minősíti egy olyan információ hangoztatását, amely a tanintézmény egyik hivatalos kiadványában szerepel – a Jogi Karon dolgozó magyar oktatók számáról lévén szó. Hantz Péter az igazolatlan hiányzásokkal kapcsolatosan is állást foglal: az Etikai Bizottság véleményével ellentétben nem tíz, hanem csupán három napra utazott el, és úgy véli, etikailag elfogadhatatlan az, hogy eljárást indítsanak ellene akkor, amikor ő a doktori címét védi egy nagy hírű egyetemen. /Ercsey-Ravasz Ferenc: BKB: megfellebbezték az Etikai Bizottság döntését. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Gyurcsány Ferenc magyar-magyar kormányzati konzultációra cseréli a MÁÉRT-et. Magyar-magyar kormányzati konzultáció, nemzeti jelentőségű intézmények és programok meghatározása, a határon túli magyar szervezetek vezetőinek az Országgyűlésben évente történő felszólalása, a világ magyarsága kulturális fesztiváljának megrendezése: így foglalható össze tömören a magyar kormány új, nemzetpolitikai koncepciója, amelyet a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a határon túli magyar szervezetek vezetői között nemrég lezajlott konzultáció-sorozat nyomán dolgoztak ki. A megújuló nemzetpolitika elvei és intézményrendszere elnevezésű dokumentum leszögezi: a Gyurcsány-kormány meg kívánja újítani a magyar-magyar kapcsolatokat, az anyaország és a határon túli magyar közösségek viszonyát, ezért koncepcióváltásra törekszik a nemzetpolitikában. „A magyar kormány és a külhoni magyar közösségek kapcsolata a kölcsönös felelősségvállaláson és együttműködésen alapul. A magyar-magyar együttműködés alapvetése a be nem avatkozás politikája gyakorlati alkalmazásának kötelező érvényű igénye a határon inneni és túli magyar közösségek vonatkozásában egyaránt” – tartalmazza Gyurcsány Ferenc nemzetkoncepciója. A dokumentum szerint a nemzeti identitás megőrzésének támogatása mellett sokkal jobban kell koncentrálni a szülőföldön való megmaradás és gyarapodás gazdasági-szociális feltételeire. A jelenlegi kormányzati struktúrában a nemzetpolitikai stratégia kidolgozása és a koordináció a Miniszterelnöki Hivatalban (MeH), a szakmai tevékenység ellátása pedig a szaktárcáknál zajlik. Emellett létrejön egy, a kormány és a magyar közösségek közötti megállapodások végrehajtását ellenőrző szakértői szintű „monitoring mechanizmus”, amely havonta beszámol az elvégzett feladatokról. Azt tervezik, hogy a már meglévő grémiumok – például a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) – mellett létrehozzák a budapesti kormány, valamint a határon túli magyar szervezetek képviselőiből álló Magyar-magyar Kormányzati Konzultációt (a Magyar Állandó Értekezlet egyféle utódját), amely alapvető fontosságú kérdésekben hivatott egyeztetni. Ezen túlmenően a miniszterelnök évente legalább két alkalommal külön is konzultál nemzetpolitikai kérdésekben az RMDSZ, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja és a Vajdasági Magyarok Szövetsége vezetőivel. Gyurcsány támogatja, hogy a KMKF által megvitatni javasolt nemzetpolitikai kérdések kerüljenek az Országgyűlés illetékes bizottságai elé, illetve hogy a határon túli magyar szervezetek képviselői évente egyszer az Országgyűlés plénuma előtt szólhassanak fel az adott közösségek helyzetének alakulásáról. „Új elemként, a magyar kultúra egységének demonstrálására 2007-től kétévente – a választási éveket kikerülve – megrendezésre kerülne a világ magyarságának kulturális fesztiválja, amelynek finanszírozását a kormány külön forrásból vállalja” – tartalmazza a határon túli szervezetekhez eljuttatott anyag. A Gyurcsány-kabinet együttműködések rendszerévé, fejlesztéspolitikává kívánja átalakítani a jelenlegi támogató-segélyező elvet, például azáltal, hogy a politika ne uralhassa a támogatásokat, ezért konkrét döntéseket a továbbiakban „felelős magyarországi tisztségviselők, grémiumok” hoznak, amelyek „felesleges, célszerűtlen projekteket a magyar szokásjog alapján sem támogatnak.” Az új koncepció egyébként a nemzeti jelentőségű intézmények, programok meghatározását javasolja a külhoni magyar közösségek képviselőinek, amelyek hosszú távú, kiszámítható finanszírozását vállalja a magyar kormány. Ezen intézmények, programok tervezett listájának erdélyi „érdekeltségei” között a felső- és szórványoktatás, valamint kolozsvári tanári lakások és kollégiumok építése – két-három éves kötelezettség szintjén – szerepel. /Rostás Szabolcs: Be nem avatkozó nemzetpolitika. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./

Megújulni készül az RMDSZ, nyitást tervez. Olyan szövetséget kívánnak létrehozni, amelyben mindenki megtalálhatja a helyét – jelentette ki Tusnádon Markó Béla. Az RMDSZ-en belül, prominens vagy kevésbé ismert politikusok mondanak véleményt. Egy azonban közös bennük: mindannyian úgy vélik, egyetlen szervezetnek, pártnak kell képviselnie a romániai magyarság érdekeit. Vitaindítónak is tekinthető Borboly Csabának, a Hargita Megyei Tanács fiatal alelnökének eszmefuttatása, aki kifogásolta, hogy ,,ma a szervezeten belül számos bebetonozott szereplő van, olyanok is, akiknek vezetői posztját nem a teljesítmény, hanem a kapcsolati tőke szavatolja”. Hasonlóan Nagy Zsolt miniszter úgy látja, jól leosztott szerepek vannak az RMDSZ-ben, nehéz elérni, hogy valaki bekerüljön a ,,sztárcsapatba”. A fiatalításra alapozott. Előretörőben tehát az ifjú farkasok. Verestóy Attila úgy véli, alulról, minél több embert bevonva kell megkezdeni az újraépítkezést, ,,az RMDSZ-ben helye van mindenkinek, aki vállalja a munkát” – jelentette ki. Kelemen Hunor a struktúrák megújításában látja a lehetőséget. A szövetségi elnököt senki sem kritizálja. /Farkas Réka: Faldöngetés kívül, belül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

A megújuló nemzetpolitika elvei és intézményrendszere elnevezésű dokumentumban Gyurcsány Ferenc gyökeres változásokat ígérve vázolta fel a megújulást. Szerinte az 1990 óta kialakult intézmény- és kapcsolatrendszert azért kell módosítani, mert egyrészt elavult, másrészt pedig azért, mert Magyarország és Szlovákia európai uniós csatlakozását követően 2007. január 1-jétől minden bizonnyal Románia is EU-tagállammá válik. Így tehát – a gyurcsányi tervezet is így fogalmaz – a Kárpát-medencei magyarságnak legalább kilencven százaléka az EU közös otthonában találja majd magát, s ez az új helyzet kétségtelenül új lehetőségeket is kínál. Benkő Levente, a Krónika munkatársa szerint a gyurcsányi szemlélet sem képes túllépni azon a beidegződésen, miszerint van belhoni, és van külhoni magyarság. A tervezet továbbra is a magyar kormány és a külhoni magyar közösségek kapcsolatáról tesz említést, amit nem lehet kompenzálni sem évenkénti felszólalásokkal az Országgyűlésben, sem a világ magyarságának fesztiváljával. Ráadásul a tervezet továbbra sem szavatolja a politikai és a gazdasági kliensrendszer megszüntetését. Márpedig egy és oszthatatlan magyar nemzet létezik, ez volna az alfája és ómegája az új magyar nemzetstratégiának. /Benkő Levente: Tovább. Másképp! = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

Mircea Dinescu, a Szekuritaté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagja bejelentette, hogy az első szállítmányban 28 politikussal kapcsolatos dosszié került át az átvilágító bizottsághoz. A Szociáldemokrata Párt (SZDP) színeit képviselő Ion Stan bizottsági tag szerint a titkosítási kötelezettség feloldása diszkriminatív. Ugyanakkor egyetért az akták hozzáférhetővé tételével. Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor korábban jogi aggályainak adott hangot az LVT-döntésével kapcsolatban. Szerinte erről a kérdésről a parlament plénumának kell döntenie. /Nincs egyetértés a politikus-aktákról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Kása Zoltán professzor reagált az egyetemmel kapcsolatos cikkekre. Cs. Gyimesi Éva Soliloquium az erdélyi magyar egyetemről (Élet és Irodalom, 2006/22.) bírálta az önálló magyar egyetemért küzdőket, azt állítva, így akarják magunkat előléptetni professzorrá ott, ahol még csupán adjunktusok lehetnek, „hiszen a tanszékvezetéshez rögtönözni kell a tudományos és tanári titulust.” Cs. Gyimesi Éva nagyon jól tudja, hogy ez nem lehetséges. Romániában a gyakornoki, tanársegédi, adjunktusi, docensi és professzori állásokat csak versenyvizsgával lehet elfoglalni. Az egyetemi szenátus javaslatát még jóvá kell hagynia a minisztérium mellett működő országos szakbizottságnak. Sokszor előfordul, hogy nem adják meg a beleegyezésüket. Ugyancsak Cs. Gyimesi Éva írta Szilágyi N. Sándor Mi-Egy-Más című könyve méltatása kapcsán (Élet és Irodalom, 2006/27.), hogy „ezt a könyvét is Erdélyben szinte teljes hallgatás övezi”. Valójában az egyetem bölcsészkarán volt a könyv bemutatója. Ezt a találkozót a Szabadság beharangozta, majd 2003. december 19-i számában részletesen beszámolt a bemutatóról, és méltatta a könyvet. A Transindex internetes újság szintén december 19-én részletes méltatást közölt, továbbá A Székelyföld c. folyóirat 2005. februári száma is foglalkozott a könyvvel. Ezek a cikkek a magyarországi olvasókat tájékoztatja arról, hogy az erdélyiek bezárkóznak, haragba vannak a románokkal, és általában elég elmaradottak. Ez fokozhatja bizonyos körökben a határon túli magyarok iránt kialakult ellenszenvet. „Ha ezt a véleményt Törzsök Erika fogalmazza meg a Szabadság hasábjain (jún. 23.), akkor sejtjük, miért teszi. De Cs. Gyímesi Évának miért érdeke ez?” Demény Péter A szükségtelen kiegyensúlyozottság c. cikkében (Szabadság, júl. 12.) hivatkozott egy régebbi írására, hogy „nem érzem még feltétlenül szükségesnek az önálló magyar egyetemet”, majd néhány gondolatot fogalmaz meg, talán épp ennek igazolására. Egyik: „A (bölcsész) diákok többsége nem elég tájékozott és felkészült, hogy egyetemista legyen – nem értem tehát, miért kellene növelni a hallgatók számát.” Miért növelné az önálló magyar egyetem a hallgatók számát? Esetleg elvonná máshonnan. Nem panaszkodni, inkább tenni kell valamit. Méghozzá egyetemi szinten. Kása professzor a matematika és informatika szakokon társaival már évek óta foglalkoznak azzal, hogy a jó képességű hallgatókat „felhozzák” a megfelelő szintre, Demény szerint: „A román államtól és a balkáni bürokráciától független Sapientia immár évek óta létezik, mégsem sikerül egyenletesen magas színvonalú oktatást biztosítania.” Milyen fogalmai lehetnek az egyetemi oktatásról annak, aki ilyesmit leír? Hogy lehet olyasmit elképzelni, hogy egy öt éve létező egyetem „egyenletesen magas színvonalú oktatást” biztosíthat? A Sapientián eddig végzettek sokkal nagyobb arányban államvizsgáztak sikeresen (állami egyetemeken!), mint ahogy azt az akkreditációs törvény kéri. /Kása Zoltán: Kánikulai gondolatok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Kereken 45 esztendő szolgálat után Csanádi János nagyzerindi magyartanár nyugdíjas lett. Szerette szülőfaluját, Nagyzerindet. Aradon érettségizett. Érettségi után helyettes tanerőként belépett a tanügybe. Közben elvégezte a főiskolát Marosvásárhelyen, és véglegesített magyartanára lehetett Nagyzerindnek. Irodalmi kört hoztak létre, ebben támogatta őket a közelükben, Kisjenőben élő Olosz Lajos helikonista költő. Az ország első falusi képtára Nagyzerinden jött létre. Csanádi János járta a környező falvakat, így sikerült 25 esztendő alatt összegyűjtenie a Körösköz értékes néphagyományait. Büszke a népballadákra, amelyekből egy könyvecskét sikerült összeállítania ismerősei, tanítványai segítségével. Manapság már nincs olyan tekintélye a falusi tantestületnek, mint hajdanán. Lassan a körösközi falvak elnéptelenedtek, az iskolák már nem olyan életképesek. /Jámbor Gyula: Érdemes volt. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./

Lehallgatási botrány robbant ki Szlovákiában, miután a Hospodárské Noviny című szlovák gazdasági napilap megírta, hogy az elmúlt években a politikai pártok központjait hallgatta le a szlovák titkosszolgálat /SIS/. Az új titkosszolgálati igazgató, Jozef Magala arról tájékoztatta a parlament titkosszolgálatokat felügyelő bizottságát, hogy már megtette a jogszerűtlen lehallgatások megszüntetését célzó intézkedéseket. Magala elődje, Ladislav Pittner nevetségesnek nevezte és tagadta, hogy a vezetése alatt bármilyen jogszerűtlen lehallgatásra sor kerülhetett volna. Az elmúlt években több – akkor kormánypárti és ellenzéki – párt parlamenti képviselője nyilatkozott arról, hogy gyanúja szerint a SIS magánlakásokat és pártházakat hallgat le bírói engedélyek nélkül, törvénytelenül. Erről annakidején Köteles László, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselője, a SIS-t felügyelő akkori parlamenti bizottság alelnöke is többször nyilatkozott. A Fico-komány új belügyminisztere elismerte, a múltban valóban voltak információik a tiltott lehallgatásokról. Gyurovszky László, az MKP képviselője 2002-ben azt állította, hogy egyes pénzügyi csoportok még üzletelnek is a lehallgatások során rögzített hanganyagokkal. Robert Fico, az új miniszterelnök korábban szintén kijelentette, hogy lehallgatják. Az MKP elnöke, Bugár Béla 2002-ben arról beszélt, hogy érzéseik szerint a magyar párt képviselőit lehallgatják. /Hosszúfülek-botrány Szlovákiában. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

Megkezdődött az 5. Kárpát-medencei Nyári Egyetem Nagyváradon. „Meg kell találni azon hírközlési eszközöket, amelyeken új gondolatokat közvetíthetünk az autonómiáról”- szögezte le augusztus 7-én, a nyitónapon Nagyváradon Csoóri Sándor író. Az Antall József Alapítvány és a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete által, az európai integráció témájában szervezett egyhetes rendezvény másik meghívottja Balogh Júlia, a Duna II. Autonómia csatorna igazgatója volt. Balogh Júlia szerint az önrendelkezés kérdése megkerülhetetlen, hiszen az Európai Unió tagállamaiban már számos formája létezik. „Önrendelkezés nélkül nincs jövőnk. El kell érnünk, hogy biztosítsák számunkra az autonómiát; nem ajándékként, hanem azért, mert kijár nekünk” – hangsúlyozta. Leszögezte, a Kárpát-medence magyarságának egységesen kell fellépnie céljaiért, mivel így számbelileg is jelentős erőt képvisel. „Az utódállamok vezetői összehangoltan működnek, mindenütt egyformán támadják a magyar közösséget. Bár sok mindent szabad, nincs meg az a szabadság, amire valóban szükségünk lenne” – hangsúlyozta az igazgató. Csoóri Sándor előadásában saját életútja és a népi kultúra közötti viszonyt vázolta. Előadásában kifejtette, összefüggés mutatható ki a népi és a modern költészet között, és úgy vélte, a népi kultúránál nincs nagyobb nemzeti értékünk. „Ha nincs parasztság, aki őrizze, az értelmiségnek kell megőriznie” – vélte Csoóri. Hozzátette, véleménye szerint a 20. és 21. században felszínessé vált a kultúra, és fontos lenne a folyamat visszafordítása. /Balogh Levente: Csoóri: új gondolatok szükségesek az autonómiáról. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./

Garda Dezső, Gyergyószék RMDSZ-es parlamenti képviselője az utóbbi időben vészjelzéseket fogalmazott meg a magyar közösségnek, s legutóbb egyenesen apokaliptikus jövőképet vázolt fel arra az esetre, ha tovább tarolják-pusztítják, felelőtlenül rabolják Székelyföld erdőit. Garda szerint nem csupán a környezeti hatások beláthatatlanok, de az erdőállomány felelőtlen kiirtásával egyáltalán a székelység megélhetése és megmaradása is veszélybe kerülhet. El fog néptelenedni a régió, hiszen itt mindenkoron az erdőkhöz (is) kötődött a lakosság megélhetése. Évek óta figyeli dr. Garda Dezső hősies küzdelmét az erdők védelmében, írta Magyari Lajos, a lap munkatársa. Úgy tűnik, sziszifuszi harcnak minősül. Ahogy ő mondja: a ,,fabárók”, az erdőkkel üzérkedők, a tájat pusztítók és kirabolók jelentős hányada magyar nemzetiségű, helyi ügyeskedők, lelkiismeretlen jövőrombolók táborából való. Ők azok, akik az erdővagyon elkótyavetyéléséből, annak mesésnek tűnő bevételeiből építenek kacsalábon forgó villákat. A közbirtokossági erdőkre és a magánerdőkre alapozó magánerdészetek egyelőre szegett szárnyúak, az állami erdészet pedig példátlan rablógazdálkodást és erdőpusztítást produkál azáltal, hogy a magán- és köztulajdonba visszaszolgáltatandó területeket kopaszra-tarra vágatja. Iszonyatos pusztításokat végeztek, mert a cég és vezetőinek érdeke úgy kívánta, hogy az új tulajdonos ne kapjon meg egyebet, mint letarolt, üres területet, ahol viszont az újraerdősítés költségeit már neki kellene elvégeznie. Kölcsönből vagy anélkül, de mindenképpen a maga terhére. Garda Dezső mindezt saját gyergyói tapasztalataira alapozza. Székelyföld egyéb területein sem jobb a helyzet. Háromszéken sem. Pusztulunk, veszünk, s erdeink sorsában fogunk osztozni, állapította meg a cikkíró. /Magyari Lajos: Pusztulunk, veszünk?? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

Duray Miklós, Tőkés László és Toró T. Tibor tartott előadást az 5. Kárpát-medencei Nyári Egyetem Nagyváradon. – Az idei parlamenti választásokon megváltozott Szlovákiában a politikai légkör, ma már az egyre fokozódó magyarellenesség a jellemző – tájékoztatta Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) alelnöke hallgatóit. A kormánykoalíció tagjai politikai nézetük alapján annyira különbözőek, hogy csupán két dolog kapcsolja össze őket: a magyarellenesség és a hataloméhség. „Jelenleg újraéledőben van a hétköznapi utcai magyarellenesség, amikor rászólnak az emberre, ha magyarul beszél, és lefestik a magyar nyelvű feliratokat, emellett pedig erősödnek a neonáci csoportok” – vázolta a felvidéki közállapotokat a politikus. Az előző években a felvidéki magyarság kormányzati szerepvállalásra ugyanazon okokból került sor, mint Romániában. Nem azért szorgalmazták Nyugaton, mert Washingtonban vagy Brüsszelben annyira szeretnék a magyarokat, hanem a Kárpát-medencei magyarság helyzetének rendezetlensége miatt, valamint azért, mert szükség volt az elszakított országrészek magyar politikájának ellenőrizhetőségére – fogalmazott. A magyar kormányzati szerepvállalás azért ért véget, mert az ország 2004-ben az EU tagjává vált, és már korábban, az MKP választási sikereit látva elkezdődött egy olyan folyamat, amely a magyar közösség politikai életből való kiszorítására irányult. Tőkés László királyhágómelléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a Duray által mondottakhoz kapcsolódva emlékeztetett, a romániai magyarságot is „domesztikálni” kellett, hogy ne képezzen akadályt a román nemzetstratégiai célok elérésében, ennek eredményeként jött létre a neptuni egyezmény az RMDSZ vezetői és az akkori román kormányerők között. Tőkés úgy vélte, az RMDSZ teljes mértékben föladta az önálló magyar politizálást. „Ennek legnagyobb áldozata az autonómia, amelyet módszeresen szőnyeg alá söpörtek” – szögezte le a püspök. Az állami magyar egyetem, illetve a kisebbségi törvény elmaradása miatt az RMDSZ-vezetőkben fölmerült a párbeszéd lehetősége is, és talán létrejöhet egy autonómia-kerekasztal, majd a dialógus állandósulhat is egy Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet Keretében – hangoztatta a püspök. Toró T. Tibor, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője szintén intő példának minősítette a felvidéki fejleményeket, és leszögezte, az egyezkedésre alapuló kamarillapolitika kudarcot vallott Romániában és Szlovákiában is. /Balogh Levente: Növekvő magyarellenesség, stratégiai kudarc. = Krónika (Kolozsvár), aug. 9./

Egy kétszobás házba szól a személyazonosságija hatszáz embernek egy térképén nem létező erdélyi faluban, írta a bukaresti Cotidianul. A Brassó megyéhez tartozó Szászmagyarós községben van olyan ház is, amelyet 600 ember személyazonossági igazolványában jelöltek meg lakhelyként. Ez a település a Korlát patak által elválasztva, közvetlenül Kovászna megye szomszédságában található. A zömükben roma nemzetiségűeket számláló helyi közösség tagjai évekkel ezelőtt Szászmagyaróson kezdtek el törvénytelenül építkezni, de a patakon túl, vagyis Kovászna megyében is folytatták. A házak többsége így most már a székelyföldi megyében található. A hatszáz ember háza a székelyföldi településtől jól elkülönül. Ezért a helyiek külön faluként emlegetik, de hivatalos neve nincs. A Brassó megyei lakosság-nyilvántartási hivatal vezetője szerint a rendszerváltás óta az ország minden sarkából érkeztek ide folyamatosan hajléktalanok. /Kétszobás ház hatszáz lakója. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./

Nem a településhez kötődő gyászos esemény, az oktalan gyilkolás most a legfontosabb Szárazajta életében. Sokkal inkább az, hogy sok a roskadozó-omladozó családi ház, apad a falu lakossága. Felkészületlenül éri ezt a faluközösséget is az Európai Unió előírásrendszere. 1944. szeptember 26-án a bevonuló Maniu-gárdisták a helyi iskola udvarán tizenhárom ártatlan embert kegyetlen módon kivégeztek. A tett színhelyén, az iskola belső falán elhelyezett emléktáblán ez áll: 1944. IX. 26-i halottainkért – RMDSZ. Az emléktábla előtt egy faragott kopja rajta: 1991. Faragta Péter Attila és Máthé Imre. A falu szívében 1994-ben a tizenhárom vértanúnak tizenhárom bazaltoszlopból álló emlékművet emelt az utókor (Vargha Mihály alkotása). ,,Ott és akkor gyilkosság történt, tömeggyilkosság. Szántszándékkal, előre megfontoltan, emberi mivoltukból kivetkőzött és szabályszerűen vérszomjas bérgyilkosokká vedlett emberi teremtések által óraműpontossággal megszervezve és hidegvérrel végrehajtva. Az egyetlen olyan megoldást választva – az emberölést -, amelyhez nyúlni soha nem lenne szabad” – írta Benkő Levente Szárazajta című, 1995-ben kiadott könyvében. Még ebben az évben megkezdik az út korszerűsítését. Minőségi ivóvizet akarnak bevezetni a faluba. Orbán Balázs idejében Szárazajta lakosainak száma 1695 volt. A 2002-es népszámláláskor már csak 782-en éltek itt. A falu I-VIII. osztályos iskolájában még az elkövetkező tanévben is összevont osztályokkal fog működni a felső tagozat, az óvodások lélekszáma növekedőben van. A szárazajtai iskola tánccsoportja idén fellépett Budapesten. Szeretnék megjelentetni a falumonográfiát, melynek szerzője a sok értékes adatot hangyaszorgalommal összegyűjtő Mihály Gábor helybeli nyugalmazott tanító. /Kisgyörgy Zoltán: Emlékező Szárazajta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./

A titkosszolgálatok vonzóbbá tételét is szolgálják – a magyar fiatalok számára – azok a javaslatok, amelyeket a nemzetbiztonsággal kapcsolatos törvénytervezetek kapcsán fogalmazott meg az RMDSZ. Az RMDSZ szakértői augusztus 9-én egyeztették észrevételeiket Markó Béla államminiszter hivatalában. „Sajnálatos módon a szolgálatokban a magyarok számaránya messze áll a magyarság számarányától” – nyilatkozta Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető, a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) ellenőrző parlamenti bizottság alelnöke. A magyarok jelenléte a nemzetbiztonsággal kapcsolatos intézményekben – a titkosszolgálatokban, hadseregben, rendőrségben és a diplomáciában – nem először kerül terítékre. Markó Béla szövetségi elnök – a 2003-as szatmárnémeti kongresszus után – az utóbbi időben többször is kitért a kérdésre. Verestóy szerint változás ezen a téren csak akkor várható, ha a szolgálatok rendszere demokratikusabbá válik. „A titkosszolgálatok, a hadsereg, a diplomácia »rossz hagyománya« ez, monopólium, amelyről nagyon nehezen mondanak le. Ha demokratikus rendszer alakul ki, a magyar fiatalok is nagyobb késztetést éreznek majd, hogy ezen a téren fussanak be karriert” – vélte. A titkosszolgálatok működéséről szóló törvénytervezetek első olvasatban kerültek a kormány elé, de még messze állnak a véglegesítéstől. A kabinet átdolgozza az államfő által „átküldött” valamennyi projektet – jelezte Szabó Károly, a szenátus védelmi bizottságának titkára. „Egy ilyen törvénycsomag esetében az alkotmányosság védelme, az általános emberi jogok és a közösségi jogok védelme, illetve sérülésmentessége az elsődleges szempont” – összegezte az RMDSZ észrevételeit Verestóy Attila. A szenátor szerint a törvényekbe be kell kerülnie egy cikkelynek is, amely előírja, hogy – a politikai pártok mellett – a szolgálatok nem épülnek be kisebbségi szervezetekbe, illetve nem figyelhetik meg ezeket. Verestóy szerint az RMDSZ legfontosabb javaslata az irányítás, a koordinálás, az ellenőrzés, illetve az engedélyeztetés elkülönítése. Szabó Károly szenátor szerint az ellenőrzés azáltal is erősödne, hogy a szolgálatok felügyelete a kormányhoz kerülne. Az RMDSZ egy másik fontos javaslata a titkosszolgálatok gazdasági tevékenységének megtiltására vonatkozik. /Magyarok felemás viszonya a román nemzetbiztonsággal. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

Villámlátogatást tett augusztus 9-én Baróton Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke. A felvidéki politikus elbeszélgetett a Székely Nemzeti Tanácsot képviselő Egyed Istvánnal, a Magyar Polgári Szövetség erdővidéki szervezetének elnökével és Molnár Józseffel, a református egyház presbitériumának képviselőjével, és röviden ecsetelte a szlovákiai magyarság helyzetét. Duray Miklós a XX. századról szólt, amikor feldarabolták Magyarországot, az utódállamok pedig szemérmetlenül kiaknázták kedvező helyzetüket, s magyarul beszélő románokat és szlovákokat igyekeztek faragni a magyarokból. Duray szerint fel kell venni a harcot azokkal, akik a nemzet megsemmisítését tűzték ki célul, de ezt csak úgy lehet, ha egységesen lépnek fel. Nem politikai vagy vallási egységről van szó, hanem a nemzet közös jövőjében gondolkodóknak kell minden külön érdeket félretenniük, és közösen cselekedniük a nemes cél érdekében. /(hecser): Egységesen fellépni (Duray Miklós Baróton). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./

Az elmúlt évszázad különösen tisztelt, kiemelkedő erdélyi nagyságainak Panteonjában kimagasló helyet foglal el Isten Szolgája, boldogemlékű Márton Áron római katolikus megyéspüspök – hangsúlyozta jeles életrajzírója Marton József dékán, egyetemi tanár. Márton Áron 110 évvel ezelőtt, 1896. augusztus 28-án született Csíkszentdomokos nagyközségben. Szülei egyszerű földművesek voltak. Tanulmányait szülőfalujában, Csíkszeredában, valamint Gyulafehérváron végezte. Végigharcolta az első világháborút, négyszer sebesült meg. 1920-ban jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. 1924-ben szentelte pappá Majláth Gusztáv püspök. Gyergyóditróra, majd Gyergyószentmiklós, ezután Marosvásárhelyre nevezték kit. 1934-ben főpásztora az Erdélyi Katolikus Népszövetség igazgatójává nevezte ki. 1932-től következett Márton Áron kolozsvári szolgálata: az egyetemi ifjúság lelkipásztora, majd a Szent Mihály központi egyházközség plébánosa. György Lajossal és Venczel Józseffel megalapította és szerkesztette az Erdélyi Iskola című népnevelő és kulturális folyóiratot. 1938 karácsonyán XI. Piusz pápa kinevezte a 42 éves Márton Áront erdélyi megyéspüspökké. 1940-ben Észak-Erdély visszatért, a határváltozás kettévágta egyházmegyéjét, azt, ő azonban az ősi székhelyen, Gyulafehérváron maradt, kisebbségi sorsba került hívei mellett. 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban felemelte szavát az erdélyi zsidóság deportálása ellen. A hatóságok ezért azonnal kiutasították Észak-Erdélyből. Ma Jeruzsálemben, a Yad Vashem hősök temetőjében, az Igaz Embert jelző emléktábla hirdeti bátor tettét. Márton Áron a második világháború után mindent megtett, hogy a határok újrarendezésének igazságossága érdekében hallgassák meg az erdélyi magyarságot is. 1948-ban egyházmegyéjét mindenéből kifosztották. Elvették az európai hírű Batthyaneum könyvtárat, valamennyi katolikus tanintézetet, az ezekhez tartozó összes ingatlant, felszámolták a katolikus sajtót. Moszkvai mintára, az erdélyi katolikus egyházat el akarták szakítani a római pápától. Márton Áron tiltakozó álláspontra helyezkedett. Körlevélben emelte fel szavát a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Inkább lemondott az államsegélyről, de nem volt hajlandó csökkenteni papjainak létszámát. 1949. június 21-én letartóztatták. Perét katonai törvényszék tárgyalta titokban, s életfogytiglani börtönre ítélték. A börtönben is alázatos, másokat szolgáló, imádkozó segítője volt sorstársainak. 1955 januárjában büntetését a nemzetközi tiltakozás miatt felfüggesztették, s február 2-án kiengedték a börtönből. Gyulafehérvárra csak március 24-én érkezett meg, addig „feljavító” kezelésen tartották a bukaresti érsekségen, mert úgy ki volt éheztetve, hogy nem merték a nép elé engedni. 1955 és 1957 között szabadon mozoghatott egyházmegyéjében. Mindenütt hatalmas lelkesedéssel fogadták. 1957-től kezdődően, tizenkét évi házi fogságra kényszerítették. Az egész püspöki palotába (beleértve a kertet is) lehallgatókészülékeket rejtettek el. Csak a székesegyházba mehetett át. 1967-ben azután, külföldi nyomásra, a szobafogságát feloldották. A püspök 1969-ben és 1971-ben Rómába is eljuthatott. A megöregedett püspök újra szabadon mozoghatott, bérmaútjai diadalmenetekké váltak. Betegségére hivatkozva négyszer kérte a felmentését, de csak 1980 áprilisában hagyta jóvá II. János Pál. A püspök 1980. szeptember 29-én elhunyt. Már életében szentnek tekintették. 1992. november 17-én az Apostoli Szentszék engedélyezte, hogy egyházmegyei szinten elinduljon Márton Áron szenttéavatási pere, ami jelenleg is folyamatban van. /Fodor György: Főhajtás az Emberkatedrális emléke előtt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

Az Illyés Közalapítvány pártpolitikai kuratóriumával ellentétben a Szülőföld Alapnál különböző, egymástól elválasztott szintek biztosítanák a határon túliaknak szánt támogatások politikamentességét – mondta Gémesi Ferenc, a MEH határon túli ügyekért felelős szakállamtitkára. Gémesi Ferenc szerint a tervezett Magyar–Magyar Kormányzati Konzultáció nem lépne a Magyar Állandó Értekezlet helyébe. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök konzultált a határon túli vezetőkkel. Gémesi Ferenc elmondta, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) sorsáról „sajnos gyakran több szó esik, mint a tartalomról. Kissé anakronisztikussá vált, ami a HTMH körül kialakult. Az intézmény 1992-es megalakulása óta alapvetően változtak meg az események, és most nemcsak a térségről, hanem a hazai közigazgatásról is beszélek. Ez utóbbi most is nagyon jelentős átalakuláson megy keresztül. Ha tehát nem nyúlunk hozzá a HTMH-hoz, elvész a hatékonysága. Azzal, hogy a MEH-be került, nyilvánvalóan csökkenteni kellett a létszámot, a feladatok pedig visszakerülnek a szaktárcákhoz – ez elsősorban az oktatási és kulturális minisztériumot érinti.” A Magyar Hírlap munkatársának megjegyzésére, hogy a rendelet szerint a HTMH július elsejével olvadt volna be a MEH-be, ennek ellenére még mindig működik a hivatal, Gémesi kifejtette: „Július elsejével a MEH lett a HTMH felügyeleti szerve. A teljes körű integráció azonban hosszadalmasabb, többlépcsős feladat, és december 31-ig kell végrehajtani. Ennek elsősorban költségvetési megfontolásai vannak, így tartani tudjuk a dátumokat, és nem kell belenyúlnunk a már futó projektekbe. A MEH-ben alapvetően hármas szervezeti felépítést alakítanánk ki a HTMH-nak: külön részleg foglalkozna a koordinációval, a stratégiával, és a terepmunkával, valamint a támogatáspolitikával. Ez az átalakításnál világossá teszi, ki hova fog kerülni, mivel fog foglalkozni.” A HTMH épületének sorsával még nem foglalkoztak. Gémesi szeretné, ha olyan szakemberekből állna a HTMH, akik eddig különböző szaktárcáknál foglalkoztak a határon túli magyar ügyekkel. A Magyar Hírlap jelezte, a határon túli vezetők, értelmiségiek többször aggodalmunknak adtak hangot, hogy túlságosan átpolitizált lesz a pénzek elosztása, ha a feladat teljes egészében a Szülőföld Alaphoz kerül. Gémesi erre úgy reagált, hogy a Szülőföld Alapban – azon túlmenően, hogy a miniszterelnök nevez ki tagokat a tanácsba, a miniszter pedig a kollégiumba – nincsenek pártpolitikusok. A támogatási rendszernek pedig három szintje lenne: egy politikai, amely meghozza a stratégiai döntéseket, egy szakmai döntéshozói és egy végrehajtói, amely a szerződéseket köti meg, végrehajtja a döntéseket. A cél, hogy ezek a szintek egymástól elválasztva kizárják a pártpolitikát. Listát készítenek a nagy, nemzeti jelentőségű projektekről, mely a költségvetésben is megjelenne. Ide tartozna például az erdélyi magyar felsőoktatás, de nem feltétlenül csak a Sapientia Egyetem. Közéjük sorolnák a kárpátaljai magyar felsőoktatás intézményeit, a szórványtámogatásokat vagy a vajdasági kollégiumépítést is. A megújuló nemzetpolitikáról készített dokumentumban, melyet szétküldtek a határon túli magyar szervezeteknek, szerepel a Magyar–Magyar Konzultációs Fórum létrehozása, melyet a Krónika a Máért lehetséges utódjaként emlegetett, vetettet fel a Magyar Hírlap. Gémesi úgy reagált, hogy a magyar–magyar párbeszéd olyan sokrétűvé vált, hogy ennek egy hasonló fórumon is meg kell jelennie. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „világosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy megállapodásokat felmutatni képtelen Máértot nem hív össze” – hangsúlyozta Gémesi. Gémesi Ferenc 1972-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott. A Külügyminisztériumba 1997-ben került, ahol a FÁK-országokért felelős referensként dolgozott, majd egy évvel később a közép- és kelet-európai országokat, valamint a regionális együttműködést és a konzuli szolgálatot felügyelő helyettes államtitkár titkárságának vezetője, 1999-től osztályvezető. 2000 és 2002 között Magyarország moszkvai nagykövetségének beosztott diplomatája, majd a külügy délkelet-európai országokkal foglalkozó főosztályának vezetője lett. 2004 májusától 2005 márciusáig a határon túli magyarok ügyeinek miniszteri biztosa, 2005 és 2006 között helyettes államtitkár. /Serdült Viktória: A cél kizárni a pártpolitikát a határon túli támogatásokból – „Magyar–Magyar Kormányzati Konzultáció nem lépne a Magyar Állandó Értekezlet helyébe...” = Magyar Hírlap, 2006. aug. 11./

Augusztus 9-én Tordán a polgármesteri hivatal előtt az amerikai David Keyes unitárius univerzalista lelkész vezetésével egy tíztagú turistacsoport imádkozott Kiss László unitárius lelkészért. A résztvevők egy-egy szál gyertyával és könyvvel a kezükben emlékeztek meg a februárban elhunyt lelkipásztorra. A vendégeket Nagy Albert református esperes köszöntötte. – Úgy gondolom, hogy ez szolidaritásvállalás velünk, és ezt szívből köszönjük – nyilatkozta a lelkész. Emlékezetes, hogy Kiss László lelkész részt vett azon a februári tanácsülésen, ahol a magyar iskola létrehozásának ügyét tűzték napirendre. Doru Anca nagy-romániás tanácsos sértő, rendkívül durva szavakkal illetve a magyar tanácsosokat és a jelenlevő lelkészeket. Kiss László közvetlenül a tanácsülés után szívrohamot kapott, és elhunyt. /Ladányi Emese Kinga: Imádkoztak Kiss László tordai unitárius lelkészért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./

Jogilag nem vonhatók felelősségre azok a politikusok, akikről megállapítják, hogy másoknak ártva, együttműködtek a kommunista hatalmat kiszolgáló Szekuritátéval, noha korábban ennek ellenkezőjét vallották, jelentette ki Frunda György, az RMDSZ szenátora, hozzátéve: őket csak a szavazópolgárok „büntethetik meg” a következő választásokon. A legutóbbi parlamenti választások előtt ugyanis minden törvényhozónak nyilatkozatot kellett tennie arról, hogy együttműködött-e az egykori Szekuritátéval, vagy sem. Augusztus 11-én a Gandul című napilap nyilvánosságra hozta annak a 29 politikusnak a listáját, akikről a titkosszolgálatoktól az elmúlt hetekben újabb dossziék érkeztek a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (CNSAS). A neveket Cazimir Ionescu, a CNSAS szóvivője nem erősítette meg, ugyanakkor megállapítható, hogy az elmúlt napok kiszivárogtatásainak zöme hitelesnek bizonyult. Ezen a listán a politikusokat több kategóriába sorolták annak függvényében, hogy milyen viszonyuk volt az egykori politikai rendőrséggel. A megfigyeltek iratcsomójával rendelkezik az a személy, akinek minden lépését az egykori Szekuritáté nyomon követte. A hálózati típusú iratcsomóval azok rendelkeznek, aki nyilatkozatban vállalták, hogy jelentéseket írnak a politikai rendőrségnek. Ha valakiről megfigyelési dosszié kerül elő, az még nem garancia arra, hogy nem működött együtt a Szekuritátéval, hiszen a titkosszolgálat a megfigyelt személyek egy részét is behálózta. Így például a Gandul szerint Frundának a megfigyelési dossziéja mellett hálózati iratcsomója is előkerült. A helyzetet bonyolítja, hogy az iratok között sincs rend, s az átvilágítók sokszor a megfigyelési dossziékban egyértelműbb, besúgói múltról tanúskodó bizonyítékot találnak, mint a hálózati aktákban. Az RMDSZ-es vezetők közül eddig mind cáfolták azt a gyanúsítást, hogy együttműködtek volna az egykori politikai rendőrséggel. Korábban Markó Béla, Verestóy Attila és Frunda György is hangsúlyozta, hogy csak megfigyeltek voltak, Borbély László pedig tagadta, hogy aláírt volna nyilatkozatot a Szekuritáténak. Sógor Csaba is cáfolta, hogy együttműködött volna az egykori titkosszolgálattal. Közölte: Tőkés Lászlóval folytatott kapcsolatáról kellett három jelentést írnia, az első kettőt 1984-ben, a harmadikat pedig 1989-ben, a Román Kommunista Párt novemberi kongresszusa előtt, amikor nyílt levelet intézett Nicolae Ceausescuhoz, hogy a hatóságok hagyják abba Tőkés László zaklatását. Kelemen Hunor elmondta: két egyetemista társát fedezte fel besúgói közül az eddig rendelkezésére bocsátott iratokból. Garda Dezsőt sem lepte meg, hogy megfigyelték, szerinte a Szekuritáté utóda, a Román Hírszerző Szolgálat az ő telefonbeszélgetéseit még manapság is lehallgatja. /B. T.: Frunda: Csak a szavazók ítélkezhetnek a politikusokról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

Székely Szabó Zoltán szerkesztésében megjelent a bécsi Europa-Club 13. évkönyve Közszolgálatban címmel. A kötet törzsanyagát Teleki Pál emlékezete és a Csokonai Vitéz Mihály halálának 200. évfordulójára szervezett előadóműsor anyaga alkotja. A Teleki-tanulmányok szerzői: Bakos István (Teleki Pál, a nemzetnevelő államférfi élete és utóélete) és dr. Kubassek János (Teleki Pál, a földrajztudós). Ezeket a műveket az teszi izgalmassá, hogy Teleki Pál Budapestről való száműzetésének eredményeként, miután a magyar fővárosból kitiltott szobrát csak Balatonbogláron lehetett felállítani, Bécsben kell a 20. század egyik legjelentősebb magyar személyiségének érdemeiről szólni, írta Sylvester Lajos. Kubassek János Teleki Pált, a tudóst a politikai földrajz nemzetközileg is jelentős művelőjét idézi, aki az első világháborút lezáró párizsi béketárgyalások bebizonyította a Kárpát-medence földrajzi, vízrajzi egységét, nemzetiségeinek egymásra utaltságát, ,,hiszen Európa szívében a Kárpátok koszorújától övezett Magyarország olyan táj, amelynek megbontása ezernyi új keletű problémát zúdíthat az ott élő emberekre”. Teleki Pál elkészíttette európai hírű ,,vörös térképét”, amelynek fő érdeme, hogy ,,a nemzetiségeket úgy ábrázolta, hogy azok arányban voltak az általuk lakott területekkel és a nemzetiségek lélekszámával”. A román térképek ugyanis félrevezető ábrázolásokat közöltek. A ritkán lakott hegyvidéki területeket túlsúlyban lévő nemzetiségi területekként tüntették fel, s így a sűrűbben lakott magyar települések kis foltokká zsugorodtak a nagy román népességi tengerhez képest. Teleki térképe reálisan ábrázolta a nemzetiségi arányokat, térképének és tanulmányainak döntő szerepük volt az első és a második bécsi döntés előkészítésében, amely a túlsúlyban magyarok által lakott területek visszacsatolásával enyhítette a magyarság trianoni traumáját. Bakos István Teleki Pált a 20. század nemzetnevelő államférfijaként mutatta be, akinek emberi jellemvonásai, szellemisége a korabeli magyar társadalomra rendkívüli hatással volt, s akit ,,a liberál-bolsevik politikai erők által generált médiahadjárat következtében” mélyen megalázva mellőznek hazájában, amelynek becsületéért és tisztességéért életét áldozta. Bakos ízekre szedte a Teleki ellen felhozott vádakat, és J. F. Montgomery, az egykori magyarországi amerikai nagykövet szavait idézi: ,,Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhető, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fennmaradni mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonságának időszaka kétségtelenül sokkal gyorsabban véget ért volna, mint a valóságban”. A szerző Teleki Pál érdemei melletti érvelésébe bevonja a külföldi, elsősorban a lengyel értékeléseket, akik saját hősüknek tekintik, s akik, a mai Magyarország örök szégyenére, azt is felajánlották, hogy ha nem kell a Teleki-szobor Budapestnek, akkor menekítsék lengyel földre azt. Az ,,Europa-Club évkönyvének Teleki-tanulmányai becses módon egészítik ki A Bethlen Gábor Alapítvány negyedszázada című, ugyancsak Bakos István által összeállított kötet (Püski Kiadó, 2005) Teleki Pál-tanulmányát. /Sylvester Lajos: Egy magyar évkönyv Európában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 12./

Az átvilágító tanács (CNSAS) két héten belül dönt annak a 29 politikusnak az esetleges besúgói múltjáról, akiknek szekuritátés dossziéja nemrégiben került a testülethez. A sajtó által megszellőztetett nevek között nyolc RMDSZ-es honatya szerepel. Frunda György szenátor szerint éppen az RMDSZ vezetőinek hitelrontása a cél, azokat támadják akik „személyesen ki tudtak állni, akik a rendszerváltás után közvetlenül a Szekuritaté ellen szót mertek emelni, akik olyan törvényeket képzeltek el, amelyek a volt Szekuritáté embereinek érdekeit sértik.” Frunda hozzátette, mindig távollétében éri a támadás. Februárban támadták, édesanyja halálakor, amikor azt nyilatkozta, hogy ő nem Románia, hanem elsősorban a választói érdekeit képviseli. Most is távollétében próbálják besározni. Frunda hangsúlyozta: „nem írtam alá semmiféle dokumentumot, aminek alapján bármilyen formában elköteleztem volna magamat, hogy a Szekuritáté besúgója legyek. Nem írtam jelentést, feljegyzést egyetlen emberről sem, se jót, se rosszat nem közvetítettem senkiről, azt viszont írásban utasítottam vissza, hogy bármilyen formában a Szeku spiclije legyek.” Egyetem alatt nem egyszer zaklatták. Ügyvédi praxisa alatt is többször behívatták, mert védte a Jehova tanúit, a homoszexuálisokat és azokat az orvosokat és nővéreket, akiket Ceausescu rendszere elítélt tiltott abortuszért. Nem mondatták, hogy van egy papír: kötelezettséget vállalt a Szekuritátéval szemben. „Épp ahogy felmutatták Tőkés Lászlóról, rólam is felmutathatták volna, csakhogy nem tehették.” Látható, hogy az RMDSZ-t kétszer is jobban támadják, hogy bebizonyítsák, a szövetségben is vannak besúgók. Frunda rámutatott, egyformán kezelik az üldözöttet és a besúgót. /Lokodi Imre: Egyformán kezelik az üldözöttet és a besúgót. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./

Nagy Zsolt visszakozott: mégsem párt-RMDSZ-re van szükség, ahogy néhány nappal ezelőtt állította, hanem csak „bizonyos elemeiben” pártszerűbb működésre. Mindez jelzi, milyen hatalmi belviszonyok között lehet felvetni az RMDSZ-ben – ha egyáltalán fel lehet vetni – a belső reform kérdését. Csakhogy ez az árnyalatosdi egyáltalán nem kedvez a probléma helyes megfogalmazásának, írta Bakk Miklós. Akik pártot mondanak ugyanis, azok a hatékonyabb politikai cselekvést, a gyors döntéseket, a bukaresti kontextusnak való megfelelést állítják az előtérbe, de eközben annak elfogadását is kimondják, hogy egy „másik pártnak” is létjogosultsága van. Akik viszont a szövetségi jelleget hangsúlyozzák, azok az RMDSZ párt minél szélesebb támogatottságát gondolják fontosabbnak, egy „másik párt” létjogosultságát inkább tagadnák. Nagy Zsolték óvatoskodása fölött ott lebeg Markó, Frunda és a többiek kivárása, illetve struktúra-konzervativizmusa. /Bakk Miklós: A generációs seprű. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

A magyar kormány egyik fontos feladata lenne, hogy újból megteremtse a magyar–magyar párbeszéd kereteit – szögezte le az MTI-nek nyilatkozva Nagyváradon Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A fideszes politikus az V. Magyar Református Világtalálkozó erdélyi eseményeinek alkalmából tartózkodott Nagyváradon, ahol részt vett és beszédet mondott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) központi rendezvényén, az ifjúsági nagytalálkozón. Az MTI-nek kifejtette: napjainkban a határon túli magyar ügy kettős kihívással szembesül. Egyrészt számolnia kell a szomszédos országokban ismét megerősödő nacionalizmussal. A politikus szerint ez részben azzal magyarázható, hogy megszűnt az európai uniós csatlakozás folyamatában korábban érvényesülő korlátozó hatás az említett országok nacionalista köreire. Ebben a helyzetben van ma a felvidéki magyarság, és félő – mondta a honatya –, hogy hasonló sorsra juthat majd az erdélyi magyarság is. Németh Zsolt utalt arra, hogy Romániában a Szekuritatéval együttműködőkről a román közéletben az a hiedelem kezd kialakulni, mintha mindenkinek, aki abban az országban „szekus” ügynök volt, feltétlenül magyarnak kellett lennie. Németh Zsolt szerint e szemlélet terjedése az elszabaduló magyarellenesség előszele. A másik kihívás, hogy az anyaországban a nemzetpolitika erős belpolitikai jelleget öltött a 2004. december 5-i népszavazás kapcsán. Úgy véli, a mai kormánypártok vannak nehéz helyzetben. Hiszen – mint fogalmazott – egyértelműen el kellene ismerniük, hogy a népszavazási kampányban rövid távú pártpolitikai megfontolásokból használták fel a határon túli magyarság ügyét, e téma révén manipulálták a magyar közvéleményt. Eddig legalább háromszor alkalmazta ezt a módszert a magyar baloldal – állította Németh Zsolt. A jelenlegi kormányzó koalíciónak be kellene látnia – mondta –, hogy ez megengedhetetlen politikai magatartás a határon túli magyarokkal szemben. Ki kellene alakítani egy egységes összmagyar nemzetpolitikai szemléletet – szögezte le a fideszes politikus. /Németh Zsolt: újból meg kell teremteni a magyar–magyar párbeszéd kereteit. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./

Vitéz Salamon László mondhatni véletlenül keveredett az 1956-os októberi forradalomba. Látogatóba ment nővéréhez a magyar fővárosba, amikor október 23-án kirobbant a tüntetés. A gyergyói Salamon is egyetértett az elnyomás elleni harccal, így ott vonult a nagy tömegben. Két nappal később már dúltak a harcok is, a Köztársaság téren, Szabadság téren. Október 31-én a politikai foglyok szabadulásakor ő is segített nekik átöltözni. Ezt fényképen megörökítették. Azután jelen volt egy letartóztatásnál, az is megvan fényképen. E két fénykép alapján tartóztatták le, és a kolozsvári katonai törvényszék elé került. Ezekért e fényképekért 10 év nehéz börtönre, öt év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Következett a börtönélet, Szamosújváron. „A börtönben az ember kapott 10 deka kenyeret, egy tányér tercset, ami olyan mint, a híg puliszka, csorog ki a kanálból, délre zöldséglevest de zöldség nélkül, estére pedig zsírtalan árpakását meg egy darab málét. Napi 1400 kalória.” Elvitték a Duna-csatornához, Brailára. Naponta térdig érő vízben ültették a rizspalántákat, aztán vitték őket a hideg hajóba, a szállásra. Hat hónapon keresztül. Azután más munka következett. Ha nem volt meg a norma, este megverték őket. Vitéz Salamon László 1963-ban, az amnesztiával került haza Gyergyószentmiklósra. Azt mondják, Romániában semmi nem történt 1956-ban, de ez nem igaz. Diákok és tanárok százai voltak bezárva ’56 miatt. Magyarországon létezik egy külön '56-os Vitézi Lovagrend. A Lovagrendek Nemzetközi Uniója három esztendeje döntötte el, hogy 1956 hősei lovagok, ennél fogva befogadja őket a lovagság közösségébe. Azóta az 1956-os Vitézi Lovagrend nemcsak nevében, hanem nemzetközileg elismerten és erre méltóan lovagrend. Vitéz Salamon László erdélyi törzskapitány mellett az '56-os Vitézi Lovagrend Gyergyó két szülöttjét, a napjainkban Csíkszeredában élő Szilágyi Árpádot és a tekerőpataki születésű, ma Gyergyószentmiklóson élő Antal Jánost felvette soraiba, és vitézzé avatta, 2005 november 6-án. /Barabás Márti: Két budapesti fénykép buktatta le. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

Statisztikai léptékben nézve pár ezer 1956-1959 között letartóztatott ember, több mint ezer kicsapott egyetemista, súlyos börtönbüntetések, húsz halálos ítélet történelmével szembesíti hamarosan Romániát egy Bukarestben készülő, Varga Andrea történész által koordinált kiállítás. Eredeti, egyedi, romániai '56-os dokumentumok bemutatásával készül megismertetni a közönséggel a kommunista/szocialista korszak történéseit az a vándorkiállítás, melynek anyagát a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) archívuma alapján készítenek elő jelenleg Bukarestben. A tervezett állomásokon Craiova, Temesvár, Arad, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Iasi, Brassó, Bukarest – a korszak bemutatásának célközönsége egyrészt a diákság, és célja a tudatosítás, a tolerancia is – mutatott rá Varga Andrea projektvezető, történész. A magyarországi események ugyanis jelentős rokonszenvhullámot keltettek a romániaiak, elsősorban az erdélyi magyarság körében. Ezért a Szekuritáte kíméletlenül lépett fel a magyar közösség ellen, részben az etnikum rendszerhez hű tagjainak segítségével. 1956-ban erős magyarok iránti szimpátiahullám volt megfigyelhető a román diákság részéről is, de ezt később, sajnos, nem sikerült életben tartani. Mindent egybevetve, a magyar közösségek részéről a szervezők több mint 30 ezres látogatói létszámra számítanak. A kor hangulatának érzékeltetése céljából a kiállítási tárgyak mellett az ötvenes évek vizuális-akusztikai emlékeiből is ízelítőt nyújtanak korabeli újságcikkek, hirdetések, a kor slágerzenei számai, hazafias énekek, vagy híradórészletek a rádió archívumából. A kiállítást októberben Brüsszelben egy Románia csatlakozásáról szóló rendezvényen, majd novemberben Budapesten a második magyar-román közös kormányülésen is bemutatják /Gergely Edit: Szembenézés a rácson át. Romániai '56-os dokumentumokból készül áttörő, interaktív vándorkiállítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

Cozmin Gusa, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának (PIN) elnöke sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy „Ioan Talpes közel állt a Ceausescu családhoz és a Kémelhárító Szolgálat egyik olyan igazgatója volt, aki semmit sem tett a Szekuritáté felfedése érdekében”. Gusa szerinte Teodor Melescanu, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke szintén „egykori titkos tiszt”. „A Szekuritáté titkos tisztjei többnyire megmaradtak titkos tiszteknek a jelenlegi titkosszolgálatoknál. Azt hiszem, elég kevés annak a valószínűsége, hogy mindez nyilvánosságra kerüljön” – tette hozzá Gusa. Ami az RMDSZ-vezetőket illeti, a politikus kifejtette: „Hogyan mondhatná bárki is a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságról (CNSAS), hogy ő nem vádolható politikai rendőrséggel, amikor nyilvánosan maga is elismerte: információkat szolgáltatott a Szekuritáténak magyarországi írókról, akik Romániába látogattak. Ott van még Frunda György és Verestóy Attila esete is”. Ioan Talpes, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt elnöke, független szenátor kijelentette: egy második és egy harmadik „hullám” is következik, ami a Szekuritátéval együttműködők felfedését illeti, és ezek komoly meglepetéseket fognak jelenteni, mivel, „a politikusok jó része úgy tudja, hogy két levéltár létezett, de valójában három volt”. Talpes szerint „a harmadik levéltár” filmeket és különleges mikrofilmeket tartalmaz. Elmondta: ezek jelenleg a titkosszolgálatok adminisztrálásában vannak, és véletlenül fedezték fel, amikor az irodáját kifestették. Szerinte második dossziéhullám lesz, amely az 1990 utáni eseményekkel is kapcsolatos, de egy harmadikra is lehet számítani. Ezek azon titkosszolgálati tisztekre vonatkoznak, „akik hamis identitással rendelkeztek, és most a romániai politikában tevékenykednek”. /Talpest és Melescanut vádolja Gusa. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

A többség nem törődik a bánsági kisebbséggel, ezen változtatni kell, a kisebbségi értékeket be kellene emelni a helyi közös értékvilágba – hangsúlyozta Buziásfürdőn a hagyományossá vált Szent István-napok megnyitóján Bodó Barna, a szervező temesvári Szórvány Alapítvány elnöke. A szakmai tanácskozás célja a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió magyar közösségeit felölelő honismereti stratégia bemutatása és megvitatása volt. „A többségben is tudatosítani szeretnénk, hogy Temesvár legrégebbi műemlék épületét Hunyadi-kastélynak hívják” – tette hozzá az elnök. A komplex szemléletmódra alapozott, történelemmel, irodalomtörténettel, néprajzzal és természettudományokkal is foglalkozó honismereti stratégiát Erdei Ildikó pszichológus ismertette. Eszerint e stratégia kulcsszavai: önismeret, önbecsülés, a regionális identitás átérzése és építése. Fontos eleme a stratégiának, hogy fakultatív tantárgyként a kisebbségi oktatási folyamatba bekerüljön a honismeret. Schwarz Katalin pszichológus bemutatta a Bánsági kronológiát, amelynek alapján elkészül majd a honismereti tankönyv. Fontos elem, hogy a kronológiába bekerülő sajátos és különleges történelmi eseményeket egységes szemlélet alapján írják le, attól függetlenül hogy az eurorégió melyik térségében jelenik meg a tankönyv. A tanácskozáson szó esett még a bánsági magyar életrajzi lexikon elkészítéséről. Augusztus 20-án a résztvevők megkoszorúzták Trefort Ágoston egykori kultuszminiszternek a buziásfürdői református imaház kertjében felállított szobrát. Ünnepi beszédet mondott Toró T. Tibor parlamenti képviselő. /Pataki István: Buziásfürdő – honismerettel. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./