A lap átvette a Népszabadságból a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel készített interjúból az általa új nemzetpolitikának mondott részt. A nemzetpolitika célja a „nemzet felemelkedése, megerősödése. Kitörni a történelmi sértettségből, s ha megváltoztatni nem tudjuk, akkor fordítsuk javunkra az új regionális realitást. Fejlesszünk, építkezzünk. Kössük össze a határ két oldalát utakkal, sínekkel.” „A szülőföld megőrzése nem röghöz kötést, lecövekelést jelent. Menni kell a világban, kapcsolatot teremteni, és a megszerzett tehetséget hazavinni. Eddig azt mondtuk: maradj otthon, ha kell, viseld ennek a keresztjét! De a maradásnak nem keresztnek kell lennie, hanem a felemelkedés lehetőségének.” Gyurcsány szerint a különböző országokban élő kisebbségi magyar közösségek kötődése az anyaországhoz nem egyforma. „Javuló feltételeket kell teremteni a szomszédos régiókban. Jobb munkahellyel, közlekedéssel, az identitás megőrzésének szabadságával és kiterjedt lehetőségével.” „Régióközi programokra, térségfejlesztésre 100 milliárd forintnyi összeg áll rendelkezésre. Azonban világosan látnunk kell, ez nem arról szól, hogy a gazdag magyar nagybácsi kisegíti a határon túlit. Ugyanis időközben olyan változások következtek be, amelyek eredményeképpen Temesvár tőkevonzása vetekszik, vagy meghaladja Debrecenét vagy Szegedét. Arad mondjuk Békéscsabának olyan vetélytársa lesz, hogy föl kell kötni a gatyát. Ezek a kihívások sokszínűbb, életközelibb, nem egyoldalú áldozatvállalást kérő, nem bezárkózó, hanem az együttműködő, mobilis és nyitott politikát igényelnek.” A Népszabadság közbevetette: a szerb, a román és a szlovák politikai elit egy részének célja a magyar nyelvterület csökkentése. Gyurcsány megmagyarázta: „A nacionalistáknak nem kell magyarországi kapaszkodó ahhoz, hogy nacionalisták legyenek. Magyar zászló égetéséhez nem kell budapesti biztatás. Ahhoz sem, hogy magyarokat verjenek a Vajdaságban. Praktikusan pedig, ha háromszor annyi pénzt költenénk kulturális támogatásra, és négy egyetemet építenénk föl minden határon túli városban, akkor is azt mondanák a nacionalisták, hogy hazaáruló vagyok.” Kijelentette: „Én a nemzeti progressziót képviselem a nemzeti radikalizmussal szemben.” A Népszabadság jelezte: nagy a lelki igény a határon túli magyarság körében, hogy közjogi kötődés jöjjön létre Magyarországgal. Gyurcsány ezzel nem foglalkozik, kijelentette: „Mi a politikai nemzetet köztársaságként értelmezzük, az állampolgárok cselekvő, jogokat, felelősséget és kötelességet tartalmazó viszonyban állnak egymással, ennek eredménye a köztársaság.” „Azt, hogy lehessen magyarként élni és boldogulni, és ez ne igazolványon múljon, hanem természetes legyen Kolozsvárott is, meg Kassán is, meg Újvidéken is, hogy büszkén lehet a magyarságot megvallani. Ebben kell segítenünk.” Gyurcsány a határon túli magyarok vezetőnek feltette a kérdést: „a magyarországi pártpolitizálásban akarnak részt venni a kisebbségi vezetők, vagy egy nyitott, új kapcsolatrendszert hozunk létre?” Nincs egység a határon túli politikában, lényegi különbség van a Magyarországon bal- és jobboldal között, a nemzeti radikálisok és a progresszívak között. A lelki igényre vonatkozóan jelezte, jövő év augusztusától rendszeresen megrendezik a világ magyarságának kulturális fesztiválját. A kapcsolatok súlypontja áttevődik a határ menti területek együttes és intenzív fejlesztésére. Gyurcsány a szomszédos országok kormányaival való együttműködést hangsúlyozta. Leszögezte, kiemelkedik 8–10–12 olyan határon túli intézmény, amelynek nemzetpolitikai jelentősége is van. Ezek egyetemek, iskolák, kollégiumok, médiumok. Ezek támogatására három-ötéves átfogó megállapodást kötnének. Szerinte az átszervezés célja, hogy világosan legyen, a támogatás „nem párt- és nem politikai finanszírozás.” Gyurcsány ismét bírálta a Magyar Állandó Értekezletet. Helyette miniszterelnöki szintű konzultációs fórum lesz. Nagy Csaba, Füzes Oszkár, Népszabadság, 2006. augusztus 19. /Gyurcsány: Merünk és tudunk változtatni. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

Háborús helyzet alakult ki augusztus 22-én a Perzsa-öbölben. Hadihajóról ágyúval, mások szerint helikopterről lőtték az Orizont elnevezésű román tengeri olajfúrótornyot, majd az iráni katonák megszállták a platformot, 19 román és 7 indiai állampolgárságú személyzetét foglyul ejtették. Teherán kereskedelmi nézeteltéréssel indokolta az intervenciót, de elemzők szerint ennél többről van szó. A román hatóságok visszafogottan kezelték az ügyet, azt állítva, hogy egy kereskedelmi konfliktust nem szabad túlméretezni. Teodor Athanasiu védelmi miniszter nem is állított fel válságstábot az ügy kezelésére. Niculescu Tóni külügyi államtitkár szerint kereskedelmi konfliktusról van szó. Hasonló hangnemben nyilatkozott Teodor Atanasiu védelmi miniszter is. /Isán István Csongor: Iráni támadás egy román tengeri olajfúrótorony ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./ Molnár Gusztáv, az amerikai Stratfor Geopolitikai Intézet szakértője emlékeztetett, ennek előzménye az, hogy egy nappal ezelőtt Törökországban leszállásra kényszerítettek egy iráni repülőgépet, amely fegyvereket szállított a Hezbollahnak Libanonba. Molnár Gusztáv szerint mindez közelíti a háborús helyzetet, a levegőben lóg egy Irán elleni katonai akció. Ezt ő kockázatosnak tartja és hibás lépésnek. Románia véletlenül csöppent bele ebbe a helyzetbe. Kelet-Európában, ebben a térségben Lengyelország mellett Romániát számítják az Amerikai Egyesült Államok legszorosabb szövetségesének. Ez azt jelenti, hogy nincs széles játéktere. – Egy esetleges háborúban Irán célpontjává válhat Románia. Ez is ott van a lehetőségek között. /Isán István Csongor: Romániát is elérhetik az iráni rakéták. Interjú Molnár Gusztávval, az amerikai Stratfor Geopolitikai Intézet szakértőjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

Budapesten az augusztus 20-án történt nagy viharban négy halálos áldozatot követelt, közülük három erdélyi magyar. Szomorú, hogy a magyar írott és elektronikus sajtó jelentős része románként említi őket. Így még halálukban is megfosztják őket attól, amire egész életükben vágytak, hogy egyszerű magyarok legyenek állampolgárságtól, születési helytől függetlenül. Felháborító –, hogy először egy román tévétársaság mondta ki az áldozatokról, hogy „magyar nemzetiségű román állampolgárok“. A határon túli magyarok tájékoztatására létrehozott Duna Televízió augusztus 21-én délután hatkor, a fő híradójában a következő hangzott el: „egészen friss hírek szerint a román televízió úgy tudja, hogy mindkét, a hajóról eltűnt személy román állampolgár, egy házaspár volt.“ /Áldozatok a határon túlról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 23./

A romániai, a kormánykoalíciós és a szövetségen belüli helyzet alapos kiértékelésére készül az RMDSZ – mondta sajtótájékoztatóján Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter. A miniszter szerint nem feltétlenül szükséges az RMDSZ-nek politikai párttá alakulnia. A Nagy Zsolt távközlési miniszter által az utóbbi időben gyakran hangoztatott belső fiatalítással kapcsolatban Winkler Gyula megjegyezte, nehéz meghatározni, hogy a politikai életben ki számít fiatalnak. Szerinte januárban újra kell tárgyalni az együttműködésre vonatkozó koalíciós szabályokat, mert az RMDSZ és természetesen a romániai magyarság számára rendkívül fontos tételeken egyszerűen átsiklanak. /Gáspár-Barra Réka: Mérlegel az RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 23./

Tordatúron a katolikus plébánia vendégháza adott otthont augusztus közepén a János Zsigmond Unitárius Kollégium Péterffy Gyula Kórustáborának. Az országszerte jól ismert kóruscsapat Majó Julianna karnagy vezetésével műhelymunkára vonult el, amely már évek óta a legfontosabb szakmai készülést jelenti az egész évi fellépések sorozatára. A kórus már egy évtizede komoly létszámot mozgat meg– vallási felekezettől függetlenül -, a generációk állandóan váltakoznak. /Solymosi Zsolt: Kórustáborban az unitárius kollégisták. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

Augusztus 23-án a kolozsvári sajtóval találkozott Rácz Sándor, aki 1956-ban a magyar forradalom és szabadságharc idején a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöki tisztségét töltötte be, jelenleg pedig a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke. Rácz Sándor szerint túlságosan keveset foglalkoznak 1956 valós képével, mi több, az elmúlt ötven évben eltorzították, elhallgatták annak értékeit. Az igazságot azonban ki kell mondani, vallja, s ha ezt mi nem tesszük meg, akkor helyettünk senki sem fogja. A valós magyar forradalom és szabadságharc legfőbb erénye, hogy – a történelemből ismert francia és más forradalmaktól eltérően – nem engedett teret a szociális kérdések előretörésének, hanem mindvégig megőrizte szabadságkövetelő jellegét. Közvetett módon Románia is a „hős pesti srácok”-nak köszönhette, hogy területéről, a felkelés leverésében tanúsított buzgósága elismeréseként, a szovjet hatalom kivonta megszálló csapatait. Az utókor az anyaországban meglehetősen hálátlanul viseltetett 1956 emléke iránt, sőt sokak szemében ma már teher erről beszélni, fejtette ki. Az a társadalmi réteg, amely évtizedeken keresztül ellenforradalomként ismerte a történteket, már nem mutat érdeklődést a valós értékek feltárása iránt. Be kell érni annyival, hogy a tisztességesen gondolkodók rétege elfogadja az igazi múltat. – Történelmünk fekete pontja, hogy Mátyás király óta nincs egységes politikánk. A mai Magyarországot az idegenek egyszerűen meg akarják szüntetni, jól tudván, hogy számíthatnak a szomszédok velünk szembeni ellenszenvére. Európa magyarellenessége szintén kitűnő táptalaj a maguknak új hazát itt létrehozni szándékozók számára – vallja. A Kárpát-medence azonban, véli, egy és oszthatatlan, ezt mindenkinek érdemes tudomásul vennie. Rácz Sándor szegény munkáscsaládból huszonhárom évesen került a forradalom sűrűjébe. A barikádon őt „úr”-nak szólították, amiként ő is úrnak, nem pedig elvtársnak szólította Kádár Jánost, aki – miután tíz éjjelen keresztül tárgyaltak – két lehetőséget ajánlott fel neki: a miniszteri tisztséget vagy az országból való kiutasítást. Mindez Rácz Sándor elveivel nem volt összeegyeztethető, így a felkelés leverése után életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szerinte az akkori munkások nemzeti érzése volt a garancia a tökéletes önrendelkezési forma elérésére. Kifejtette: a jelenlegi magyarországi politikai hatalom a Kádár-rendszer folytatója, ezért 1956 ma még élő hősei nem állhatnak a Gyurcsány-kormány mellé. A forradalom idei ötvenéves évfordulójára rendezendő őszi ünnepségen nem közösködnek a hatalommal, nem fogadják el az arra érdemtelenek részéről felállítandó két szobrot, hanem maguk emlékeznek a 301-es parcellánál, és külön utcai nagygyűlést hívnak össze – mondta el. Rácz Sándor nemrég értesült arról, hogy a kolozsvári önkormányzat határozatot fogadott el egy 56-os emlékmű felállításáról a Sétatéren, idén októberben. Úgy véli, ez a normalizálódás jele, de egy szobor akkor jó, ha azt az arra méltó emberek emelik. Rácz Sándort 1956. november 16-án a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökévé választották. A tanács 48 órás sztrájkot hirdetett Kádár János ellen, követelte Nagy Imre szabadon bocsátását. November és december hónapokban különféle ügyekben tárgyal a kormánnyal és a szovjet katonai vezetőkkel hol eredményesen, hol eredménytelenül. December 11–12-én a második 48 órás sztrájk során a NBKM követelte a letartóztatott munkástanács-elnökök szabadon bocsátását, és tiltakozott a 131 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz ellen. December 11-én Kádár a parlamentbe hívta tárgyalni, ahol letartóztatták. 1958. március 17-én, 25. születésnapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Büntetését különböző fogházakban töltötte, olyan társakkal együtt, mint Bibó István, Mécs Imre, Nagy László vagy Faddi Ottmár. Ablaka a vesztőhelyre nézett, ahol egy hónapon keresztül naponta öt-tíz forradalmár kivégzését látta. 1963-ban, külföldi politikai nyomásra, amnesztia révén szabadult. A Híradástechnikai Szövetkezetnél tudott elhelyezkedni, de ott is zaklatták. 1972. október 23-án balesetnek álcázott merényletet követtek el ellene, amelyben élete végéig tartó súlyos gerincsérülést szerzett. A hetvenes évek elejétől mintegy húsz éven keresztül illegális előadásokat tartott több magyar nagyváros magánházaiban, általában egyetemista hallgatóság előtt az ’56-os forradalomról és a kommunizmus bűneiről. 1987-től kezdve enyhült a rendszer szorítása. Rácz külföldi utakat tehetett, találkozott például Zbigniew Brzezynskivel, és fogadta id. George Bush is. 1988-ban még Göncz Árpáddal és Litván Györggyel együtt szervezni kezdték a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), de Göncz és Rácz útjai hamar elváltak. 1989. június 16-án Nagy Imre újratemetésén az egyik szónok ő volt. 1993-ban az FKGP vezetését megszerző Torgyán Józsefhez csatlakozott, aki azonban később egyszerűen kitette őt a pártból. 2003. augusztus 18-án az MVSZ tiszteletbeli elnökévé választották. /Ördög I. Béla: Rácz Sándor: sokak számára 56 már teher. Kolozsváron járt az 1956-os forradalom egyik vezetője. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

A Szabadság Kanadában élő olvasója szólt hozzá szülővárosa, Kolozsvár gondjaihoz. Az erdélyi magyarság országalkotó, történelmi kisebbség, ezért nemzeti szintű jogok illetnék meg. A 20 milliós román nemzetből egy kézen megszámlálhatók azok, akik a magyar törekvéseket jogosnak tartják. Egy nemzetnek Európában ahhoz, hogy megmaradjon, feltétlen szüksége van anyanyelvű egyetemre. Ha egy külön nyelvet beszélő népcsoportnak nincs értelmiségi rétege, akkor az eltűnő etnikummá züllik. Sajnos egyre többen ködösítenek. Sokan az egyetemet láthatóan összetévesztik az inasiskolával vagy szakiskolával. Borbély Tamás újságíró több cikkében hajtogatja a románokkal való „közreműködést”, a „betagolódást”. Felhozza, hogy az erdélyi magyarság és annak vezetősége egy „délibábot üldöz” az önálló magyar egyetem képében. Ez a délibáb ott van Kolozsváron. Magyarok építették, a románok elvették. Az erdélyi magyaroknak ki kellene állniuk az egyetem mellett, bár Borbély Tamás maradinak, provinciálisnak nevezi őket. Borbély Tamás cikkeiben ott szerepel a feltételezés, egy távlati, ködös jövő, amelyben erdélyi magyar és román nemzet testvériesen együtt él majd. Azonban az a tapasztalat, hogy a románság mindig is türelmetlenül, elnyomó módon lépett fel minden olyan megnyilvánulással szemben, ami magyar. /Macovei-Benczúr Sebastian László: Egyetemi önállóság közelnézetben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Bán Péter /Székelymuzsna, 1946. júl. 14. – Székelymuzsna, 2006. júl./ elhatározta, hogy a szláv nyelvek ismerőjévé lesz, és megtanulja a balti nyelveket is. Kolozsváron elvégezte a Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelv és irodalomot, ,,másodállásban” az Egyetemi Könyvtárban fellelhető nyelvtankönyveket és szótárakat böngészte, közben hihetetlenül szerteágazó levelezésbe kezdett, felvette a kapcsolatot a litván irodalom akkori költőfejedelmével, Eduardas Miezelaitisszal, akitől litván nyelvtankönyveket, szótárakat kért és kapott, s nagy erőbedobással, buzgalommal, aránylag rövid időn belül elsajátította a litván nyelvet. Utána következett a többi: román, orosz, lett, bolgár, cseh, szlovák. És elkezdte költők, írók munkáinak átültetését magyar nyelvre, és azok publikálását a hazai lapokban, antológiákban, majd könyvekben. Ő volt az első, aki olyan tekintélyes költőket, mint: Dsida Jenő, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Magyari Lajos, bemutatott a litván olvasóknak. Szorgalmasan dolgozott. Fordítások ezreit végezte fáradhatatlanul, kézirataival valósággal bombázta a szerkesztőségeket. Közben a levelezést, a nagyvilággal való kapcsolattartást, kapcsolatteremtést sem szüneteltette meg. Idén júniusban még tele volt újabb és újabb tervekkel. Barátjának, a most róla emlékező Simó Edmundnak beszámolt a kiadás előtt álló könyveiről. Összegezte, hogy eddig 23 egyéni fordításkötete látott napvilágot, 40 kötetre való anyaga van, ha ez mind megjelenik, akkor meg lesz elégedve. A sors másképpen döntött. Talán éppen a születésnapján, július 14-én ,,csillagösvényre” lépett. /Simó Edmund: Csillagösvényen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

A szlovák kormány könyörtelenül és kemény kézzel fellép a szélsőséges faji és nemzetiségi gyűlölködés minden megnyilvánulása ellen – jelentett ki Robert Fico szlovák kormányfő a szlovákiai magyarok elleni erőszakos jelenségek kapcsán. Augusztus 25-én Nyitrán megvertek egy magyar diáklányt. Augusztus 26-án Besztercebányán a stadion lelátóján három kassai fiatalember óriástranszparensen hirdette: „Halál a magyarokra!” A nyitrai lány támadóit még keresi a rendőrség, a kassai fiatalembereket faji és nemzetiség elleni uszítás miatt már vád alá helyezték. /Erélyes fellépés a szlovákiai magyarverőkkel szemben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

A választások utáni magyar kormány külügyminiszterének, Göncz Kingának első bukaresti látogatását nem a két ország közötti vitás kérdések határozzák meg. Göncz Kinga bukaresti jelenléte elsősorban egy európai uniós tagország külügyminiszterének jelenléte. A romániai magyar nemzeti közösség helyzetét egy időben a „sajátosság méltósága” kifejezéssel jellemezték, ez volt a hátrányos sors méltóságteljes vállalása. Ezt váltotta fel a „sajátosság természetessége” paradigma. Magyarország töretlenül járta atlanti-európai útját. Ezzel vált Románia számára is követendő példává, írta elismeréssel Ágoston Hugó főszerkesztő. /Ágoston Hugó: Távlatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Arad megyében, Kisiratoson augusztus 26-án ötödik alkalommal tartottak gazdanapot. Halai János alpolgármester, gazdaköri elnök zenészek társaságában lovas szekérrel végigjárta a falut, zeneszóval ébresztették az embereket. Fogadták a testvérgazdakör, a Békés megyei kamuti gazdatömörülés küldöttségét. Ezt követően közel 20 lovasfogat indult a rét felé, sikeres volt a fogathajtó verseny. A helyszínen megalapították a Kisiratosi Lovas Klubot. A gazdanap este a kultúrotthonban ünnepi előadással folytatódott, fellépett a simonyifalvi Pitypang néptáncegyüttes, a békési citerazenekar, a kisiratosi Gyöngyvirág és a Gazda Dalárda. /Balta János: Az ötödik Gazdanap Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint mérséklődött a népességfogyás üteme Magyarországon. Tamás Pál szociológus szerint az irányzat ennek ellenére nem változott, és Magyarországnak bevándorlókra van szüksége. A 2005. január-júniusi 22 978-cal szemben 2006 első hat hónapjában 18 262 fővel csökkent a népesség száma a születések és halálozások különbözetéből adódóan. Azonban a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege következtében az ország lakossága ténylegesen ennél kisebb mértékben, mintegy 7000 fővel lett kevesebb. A népesség lélekszáma az időszak végén a nemzetközi vándorlás becsült értékeit is figyelembe véve 10, 070 millió volt.” Tamás Pál szociológus, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója. kifejtette, a népességfogyási trend a jellemző. „A többi kelet-európai országgal együtt Magyarország azon európai államok közé tartozik, ahova nagyon kicsi a bevándorlás, miközben általában a bevándorlás, mindenütt az EU-tagállamokban, a legnagyobb kiegyenlítő azon tényezők között, amelyek a népességfogyást ellensúlyozzák” – jelentette ki. /Guther M. Ilona: Bevándorlás: elhallgatott igény. Magyarországnak is szüksége van bevándorlókra. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./

Ötödik alkalommal tartotta meg táborát Zetelakán az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MÍL). A rendezvényen az erdélyi magyar írószövetség 150 tagjának mintegy harmada vett részt. ,,Elsőként a munkakörülményeket kellett megteremtenünk, az infrastruktúrát. Ez elég hosszas procedúra volt, de idén nyár elejére végre sikerült megfelelő irodát, felszerelést összeszednünk. Most következik a tőkeszerzési szakasz, amely igen fontos” – összegezte eddigi munkájukat Orbán János Dénes, az E-MÍL elnöke. Tervük a liga közhasznú társaságként való bejegyeztetése, amely azt jelentené, hogy a Román Írószövetséggel egyenrangú, hasonló jogokat élvező szervezetté válna, tagjai ugyanúgy jogosulnának a pótnyugdíjra és más állami kedvezményekre, mint annak tagsága. ,,Ehhez hatalmas jogi dokumentációt kell benyújtani, kormányrendelet szükséges hozzá, és legalább 5000 euróba kerül a szükséges iratcsomó ügyvéd általi összeállítása. Ez nagyon nagy pénz, nem lehet egyik napról a másikra összeszedni” – mondja az elnök. Irodalmat a vidéknek címmel indítanának egy programot, mely során minden magyarlakta faluba szeretnének eljuttatni egy-egy kisebb-nagyobb író- és költőtársaságot. Számítanak a polgármesterek, lelkészek, a falusi értelmiség segítségére. A könyvterjesztés Erdély-szerte akadozik, ebben a formában köteteiket, kiadványaikat is eljuttathatnák a nagyközönséghez. A romániai magyar irodalmi élet, könyvkiadás jelen pillanatban részben pályázatokból, részben a mecénások támogatásából próbál fennmaradni. A pályázatok itthon és Magyarországon politikafüggőek, eddig nehezen és csak kis összegeket ítéltek meg az E-MÍL-nek, az EU-s csatalkozás új távlatokat nyit . A zetelaki rendezvény megnyitójára hiába hívták meg Markó Bélát, Szász Jenőt, Takács Csabát, még csak válaszra sem méltatták megkeresésüket. /Farkas Réka: Irodalmat minden településre (Zetelaki írótábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

Borbély Tamás Integrálódás és önállóság című /Szabadság, aug. 21./ írására két válaszcikk is érkezett, Macovei-Benczúr Sebastian Lászlótól és Kötő Józseftől. Ezekre reagált cikkíró. Megmagyarázta, hogy Kötő József félreértette őt, ugyanis nem az önálló entitás feladását szorgalmazta. Borbély Tamás szerint az integrálódás és az autonómia összeegyeztethető. Az együttműködés a tapasztalatszerzés miatt is szükséges. Borbély elutasította a Kanadában élő Macovei–Benczúr Sebastian László felfogását: „a románság mindig is türelmetlenül, elnyomó módon lépett fel minden olyan megnyilvánulással szemben, ami magyar”. Ugyanis „nyolc év alatt, amióta Ön elköltözött Kanadába, sokat változott jó irányba a román–magyar kapcsolat.” A „magyar intézményrendszer rákfenéje, amitől véleményem szerint rothad, a szegénység.” Továbbá Borbély szerint „minél több civil szervezetünk van, annál kevesebb pénz jut ezek működtetésére.” A „szervezetek maroknyi személyt tömörítve, pénztelenül csak vegetálva rothadhatnak, napszámosaik pedig sokszor öt-hat ember munkáját végezve a méltóságos halált fogalmazhatják meg csak programként.” A fiatal nemzedék sutba dobta a transzszilvanizmus gondolatát. Emiatt fölösleges folytatni az intézményépítést. Emiatt az intézményrendszert a román társadalomba kell integrálni. /Borbély Tamás: Pontosítás az integrálódásról és az önállóságról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./ Előzmény: Macovei-Benczúr Sebastian László: Egyetemi önállóság közelnézetben /Szabadság, aug. 26./ Kötő József: Harmadik út /Szabadság, aug. 29./

Főképpen a Romania Mare hetilap 16 év óta következetesen démonizálja a magyarságot. A szélsőségesség térhódítását jelzi, hogy július elején a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége meghaladta a szociáldemokratákét. Corneliu Vadim Tudor, az NPR elnöke 15 éve jósolja, hogy ő lesz Románia elnöke. Megszállottságában a véres eszközöktől sem riad vissza. 1999. január 15-én felhívást intézett a Zsil völgye tüntető bányászaihoz, hogy foglalják el Bukarestet, a hatalom fényűző irodáit. Miron Cozma szakszervezeti vezetővel (akkor egyben a Nagy-Románia Párt alelnöke volt) az élen mintegy kétezer bányász el is indult Bukarest főváros felé, miközben állandó kapcsolatban álltak C.V. Tudorral. A karhatalomnak csak az olténiai Stoeneti-nél sikerült a menetoszlopot szétszórnia, és Miron Cozmát őrizetbe vennie. Az esemény után több személyiség követelte a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezését, de ezt nem tudták elérni. Barabás István emlékeztetőnek idézett a szélsőséges lapok előző évfolyamaiból. Romania Mare, 1990. november 9.: Mikor magyar fiatalok Sepsiszentgyörgyön valamilyen államellenes akcióba kezdenek, a házak ablakaiba gyertyát vagy asztalilámpát helyeznek, hogy veszély esetén a harcosok oda menekülhessenek. Hargita és Kovászna megyei erdők mélyén olyan fiatalok sátoroznak, akik budapesti akcentussal beszélnek, a lakossággal nem érintkeznek, hanem beintésre várnak, hogy elinduljanak célpontjaik felé. Mivel az RMDSZ segíti őket, követeljük e szervezet azonnali betiltását, ellenkező esetben „a nagyon közeli jövőben” Erdély-szerte súlyos zavargásokra kerül sor. A Nagy-Románia Párt lapjában, a Politica címűben 1992. március 14-én Eugen Barbu /azóta elhunyt/ író felhívással fordul olvasótáborához: „Testvérek, készítsétek elő fegyvereiteket, és vonuljatok ki az utcára, mert ez így nem mehet tovább: mindenféle idegbetegek éjjel-nappal álmodoznak sokat próbált ősi földünk megszerzéséről!” A hang nem változott az évek során. Romania Mare, 2006. június 23.: „Hargita és Kovászna megyében kitört az autonómia hisztériája. Ennek szellemében, az RMDSZ üldözi a románokat, leváltja őket tisztségeikből, szükség esetén tettlegességtől sem riad vissza. Megmentésük csak úgy lesz lehetséges, ha a NRP kerül hatalomra, és az RMDSZ vezetőit nyakukon kővel a Balatonba veti.” Vasile Mateinek, a Román Nemzeti Egységpárt képviselőjének 1997. november 18-i sajtónyilatkozatából: A román állam elvesztette befolyását Hargita és Kovászna megyében, a helyi hatalom irányító központja Budapest lett. A két megyét félkatonai jellegű magyar alakulatok hálózták be, de van már belőlük Moldvában és a Duna-deltában is. Valamennyien felkészültek egy esedékes polgárháborúra. Ziua, 1997. december 16.: Miután találkozott a Vatra Romaneasca tagjaival, George Pruteanu szenátor a marosvásárhelyi ortodox esperesi hivatalban tartott sajtóértekezletén úgy értékelte, hogy a Székelyföldön náci, rasszista mentalitás érzékelhető. Tricolorul, 2005. január 15.: A NRP felhívja a figyelmet a magyar irredentizmus egyre veszélyesebb terjedésére. Ha Traian Basescu elnök nem zárja ki a kormányból a terrorista RMDSZ-t, úgy napjai az állam élén meg vannak számlálva, mert egy minden eddiginél hevesebb népfelkelés végképp elsepri székéből. Gheorghe Funar (jelenleg szenátor, a NRP főtitkára) kezdettől reményteljes harcosa az extrémizmusnak. Egyik jellemző megnyilvánulása a szatmári Informatia Zilei 1994. október 27-i számában: „A magyar nép és romániai kisebbsége nomád, barbár szelleme nem tűnt el az ezer év alatt. Nekünk, románoknak kell kigyógyítanunk, hogy civilizált, európai, békés néppé változzék és ne fájjon a foga idegen területekre. Isten óvja attól, hogy mancsát még egyszer román területek felé nyújtsa.” Funar bálványa, C.V. Tudor közben a roma közösséget vette célba (Romania Mare, 1998. augusztus 21.): „A cigányokat munkatáborokba kell küldeni.” National, 1997. szeptember 14.: Lazar Ladariu képviselő, a Vatra marosvásárhelyi ideológusa: „A magyar szeparatisták régi terve, hogy saját külön iskoláik legyenek. Így térünk vissza Marosvásárhely 1990. márciusának mini-államcsínyjéhez. Ha az erdélyi fejlemények veszélyes méreteket öltenek, megtaláljuk a módját, hogyan lépjünk fel az RMDSZ provokációi ellen, mert ez így nem mehet tovább!” C.V. Tudor rálicitál (Romania Mare, 1997. november 21.): „Mikor kormányra kerülünk, megalakítjuk Erdély Újjáépítésének Minisztériumát, hogy végre lecsillapítsuk a magyarokat, vegyük el Ázsia szülöttjeinek kedvét attól, hogy beavatkozzanak a mi kétezeréves nemzeti konyhánk dolgaiba. Vegyük kézbe a puskát!” Gheorghe Funar hozzáfűzte (Jurnalul National, december 10.): Hargita és Kovászna megyében szükségállapotot kell bevezetni, amíg nem késő! Evenimentul Zilei, 1998. október 15.: A NRP Kovászna megyei szervezetének elnöke ismerteti a helyi Román Nemzeti Gárda felépítését. 127 tagja közül heten zsoldosok, akik harcoltak Jugoszlávia megmentéséért is. A gárdák állandó készenlétben állnak, miközben kapcsolatot tartanak fenn Brassó és Bákó megyei alakulatokkal. Joguk van védelmezni őseik földjét, ahogy a kurdok, baszkok és palesztinok is teszik. Ha az RMDSZ gyakorlatba ülteti autonómia-terveit, vezetőit lakásukon fogják el és kivégzés céljából törvény elé állítják őket. A soviniszta-rasszista uszítás mindmáig legfőbb fóruma, a Romania Mare hetilap első száma – Ion Iliescu államelnök engedélyével – 1990. június 8-án jelent meg az erőszak kultuszának és az Erdély-hisztériának teljes fegyvertárával. Június 22-én már arról cikkezett, hogy a magyarok mozgolódnak, „veszélyben vagyunk államként és nemzetként egyaránt.” Atentie la Ungaria! (Figyeljünk Magyarországra!) cím alatt szeptember 7-én kezdi el közölni cikksorozatát, mint a „védekezés” stratégiáját és taktikáját. 1990. december 7-én C. V. Tudor írta: „Az ország veszélyben. Vegyük hát kézbe Horea lándzsáját, védjük meg magunkat nemcsak Magyarország, hanem az ENSZ ellen is!” Felhívta Ion Iliescu elnök figyelmét arra, hogy ha nem tudja elfojtani a magyar sovinizmust, ahogy Ceausescu tette, katonai diktatúrára lesz szükség. 1998. szeptember 13.: „Az RMDSZ hiába határolja el magát Tőkés Lászlótól, mert ugyanazokat a revizionista eszméket hirdeti. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy Budapesten horthysta kormány került hatalomra. Mivel az RMDSZ halálos veszély a román államra, követeljük, hogy vezetőit állítsák bíróság elé, szervezetüket helyezzék törvényen kívül, Tőkés Lászlót sürgősen toloncolják ki az országból, az etnikai tisztogatásnak alávetett Hargita és Kovászna megyében vezessék be a sürgősségi állapotot, és legkésőbb 1998 novemberéig szervezzük meg az előrehozott választásokat. Ha az RMDSZ-t nem sikerül megfékezni, a NRP erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy a lakosságot önvédelemre mozgósítsa, ahogy a világon mindenütt történik, a terrorista szervezetek ellen.” Ez a hang nem változott: 2006. június 23-án C.V. Tudor a Romania Mare vezércikkében büszkén hirdette, hogy mindaz, amit ő 1990-ben az Atentie la Ungaria! cikksorozatban jósolt, mind beigazolódott, mert a magyar revizionizmus ma is Trianon revízióját hirdeti, hogy Erdélyt bekebelezze. Az erőszak hirdetésében már 1990 őszétől új erők csatlakoztak C. V. Tudor mellé. Zig-Zag, 1993/20.: Radu Sorescu, a frissiben alakult Noua Dreapta neofasiszta párt vezére nyilatkozott programjáról: „Szükségesnek tartjuk az erőszakot, hogy fajtánk megtisztuljon erkölcsileg. A demokrácia a nemzeti szellem árulója. Ha egymillió magyar nem ismeri el a román államot, egymillió magyart ki kell tiltani az országból. A cigányok számára rezervátumokat kell létesíteni. A csavargók és az idegen elemek megfékezésére javasoljuk nemzeti gárdák létrehozását. Mi nem irodai politikát akarunk művelni, hanem nyílt harcba kezdünk, első lépésként katonai diktatúra segítségével.” Ion Solcanu szociáldemokrata szenátor 1997 novemberében a parlamentben politikai nyilatkozattal és a sajtóban felhívással fordult a Demokrata Konvenció kormányához: „Nemzeti érdek megtartani Hargita és Kovászna megye román lakosságát a maga iskoláival, templomaival, ortodox püspökségével, múzeumaival és román katonai alakulataival együtt, ideje lenne tehát felépíteni a sepsiszentgyörgyi csendőr-zászlóalj laktanyáját. Megtörténhet, hogy szükség lesz a csendőrökre, hamarább, mint bárki is gondolná”. National, 1997. szeptember 17.: Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor nyilatkozatából: „Erdély kérdésében Románia rendkívül nehéz helyzetben van. Még néhány év, és elveszíthetjük, mert Magyarországé lesz. A megelőzésre legjobb megoldásnak látom azt, amit 1990-ben is javasoltam az akkori hatalomnak: Erdély militarizálását. Telepítsünk be ezredeket, hadosztályokat, növeljük meg a helyőrségek állományát, tehát helyezzük ide a Román Hadsereg súlypontját. Nem háborús meggondolásból, mert egy NATO-tagállam ellen nem győzhetünk, hanem megfélemlítés céljából. Jó volna nagyvállalatokat is létesíteni és oda más tájakról román munkásokat hozni. Ameddig nem szórjuk szét Erdély magyarságát, addig nem tudjuk asszimilálni és nem szabadulhatunk meg az ősi román föld elvesztésének rémálmától.” 1999. március elején Anghel Andreescu tábornok meglátogatta a Hargita és a Kovászna megyei csendőrparancsnokságokat, majd Marosvásárhelyen találkozott a sajtóval. „A régió specifikumával” kapcsolatban bejelentette, hogy a csendőrség kötelékében külön alegységeket képeznek ki a szeparatista próbálkozások meghiúsítására. C. V. Tudor 1999. november 29-én megjelent kiáltványából: „Ha a magyarok abszurd módon kikiáltják Erdély autonómiáját, ti, románjaim, hogyan reagáltok? Tudom, én mit teszek: fogok egy gépfegyvert, mert megelégeltem, hogy csúfot űzzenek belőlünk; inkább haljak meg oroszlánként, mintsem patkányként. Nem vagyunk extrémisták, de azt akarjuk, hogy a magyarok, cigányok, zsidók, egyéb kisebbségek tiszteljenek bennünket, románokat, mert mi vagyunk a házigazdáik. A NRP készen áll, hogy átvegye a hatalmat.” Ziua, 2006. március 10.: Bizonyára közelgő nemzeti ünnepünkre való tekintettel, riportot közöl a Hargita és Kovászna megyei interetnikai konfliktusok megelőzésére kiképzett PSYOPS rohamosztagról. Ugyanebben a lapszámban a kolozsvári Sarmisegetuza hazafias alapítvány figyelmezteti az államelnököt, hogy napirenden van a Székelyföld autonómiájának kikiáltása. A megelőzés érdekében fel kell oszlatni a félkatonai Székely Légiót, és román nemzeti gárdákat kell alapítani. Romania Mare, 2006. március 3.: Az Ungurii oldal szalagcíme: Közeledik március 15.: riadó, fegyverbe! Revizionista utcai tüntetések várhatók, hogy átalakuljanak területi követelésekké! 1998. október 29-én Kerekes Károly, az RMDSZ Maros megyei képviselője politikai nyilatkozatban figyelmeztette a parlamentet a veszélyre: a Nemzeti Egységpárt (PUNR, akkori elnöke Gheorghe Funar) Maros megyei szervezete sajtóértekezleten jelentette be, hogy egyetért a NRP kezdeményezésével az Erdélyi Nemzeti Gárda megalakítására. A képviselő hozzátette: az erdélyi magyarok bőrükön érezték, mit jelentett számukra a Vasgárda meg a Maniu-gárda, ezért fenyegetésnek fogják fel a tervet, annál inkább meglepő, hogy sem az Államelnökség, sem a kormány, sem a politikum nem foglal állást ellene. Hogy mi lett a figyelmeztetés foganatja, bizonyítja Kónya-Hamar Sándor képviselő 2000. március 7-i politikai nyilatkozata: Kolozsvárott, a NRP keretében újra szervezkedik a legionárius mozgalom, első lépésként megalakult a Keresztény Nacionalista Klub. Az extrémizmus térhódításával egyidejűleg, Ion Iliescu elnök a Tineretul Liber 1992. június 5-i számában megnyugtatta a kedélyeket: „Mind törvényhozási, mind intézményi szempontból, de társadalmi-politikai gyakorlatunkban is, a kisebbségeknek minden jogot megadtunk.” /Barabás István: Az extrémizmus vért kíván. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Nem előzmény nélkül való Kibéden a tudományos ülésszak, hiszen dr. Mátyus István emléke előtt tisztelegve nem is oly rég tömegesen vett részt a falu és a környék népe. Az önállóságát visszanyert Kibéd község meg tud állni a lábán, sugalmazta a helyi termékeket bemutató kiállítás. A mostani konferenciát az önkormányzat és a Kis-Küküllő Térségi Társulás (KKTT) szervezte, a téma az EU-integráció, a testvértelepülések kistérségi tapasztalatainak hasznosítása. Borbély Emma KKTT-elnök után Zalalövő testvértelepülés jegyzője beszélt a magyarországi régiókról, kistérségekről, működési területekről, hatáskörökről. Az unióból az úgynevezett e- közigazgatást erőltetik, de a számítógépes ügyintézésre nem mindenütt sikerült műszakilag és kellő szakmai színvonalon felkészülni. Borbély Emma bejelentette: megpályázzák a támogatást a kibédi konferencia előadásait tartalmazó kötet kiadására. A SAPARD-típusú EU-s pályázatok több önkormányzat (kistérségi vagy egyéb alapon szerveződő) összefogását követelik meg. Balla Zoltán és Lázár László a Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesületének képviseletében beszéltek. Az Európai Unió kifejezetten szorgalmazza az állami, önkormányzati szervezetek és civil szervezetek összefogásán alapuló regionális szövetségek működését. Románia e tekintetben nem áll valami fényesen. Több magyarországi előadó különböző témákról, gondokról beszélt. /Bölöni Domokos: Itt az EU: mit vetettünk s mit aratunk? Jövőbe néző eszmecsere Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./

Szükség van az RMDSZ reformjáról szóló vitára, hiszen azt ő maga kezdeményezte, szögezte le a vele készített interjúban Markó Béla RMDSZ-elnök. Az RMDSZ mindig képes volt a változásra és a megújulásra. Amikor Kelemen Hunor és Nagy Zsolt elégedetlenségüknek adnak hangot, azt semmiképp sem ellenzéki álláspontról teszik. Markó szerint a mostaninál felelősebb viszonyokat kell kialakítani az RMDSZ-en belül, továbbá újragondolná a civil szervezetekkel, egyházakkal, szakmai és ifjúsági szervezetekkel való munkamegosztás kérdését. Nem kell feltétlenül az RMDSZ-nek elvégeznie azt a munkát, amely ezekre a szervezetekre hárul. Ilyen értelemben újragondolná az RMDSZ különböző testületeinek, az Ügyvezető Elnökség, a Szövetségi Egyeztető Tanács, de a SZKT szerepét is. Előbb-utóbb létre kell hozni a magyar kulturális autonómiatanácsot. Markó kijelentette, meghív minden civil, szakmai, ifjúsági szervezetet és az egyházakat, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselőit, hogy üljenek le külön-külön, beszéljék meg a közös gondokat. Arra a kérdésre, hogy elképzelhetőnek tartja-e az együttműködést az EMNT-vel és a Magyar Polgári Szövetséggel, Markó azt fejtegette, hogy „megpróbálnak megosztani bennünket. A román politikai életben az egyik feladatunk: egységesnek maradni”. Az RMDSZ-en kívül állóknak föl kell ajánlani a lehetőséget az RMDSZ-ben való együttmunkálkodásra, és meg kell kérdezni, hogy szerintük mi nem jó az RMDSZ-ben. Markó kijelentette, vállalja az elnöki tisztet a jövőben is. /Gujdár Gabriella: Interjú Markó Béla RMDSZ-elnökkel a Szövetség belső reformjáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

A szlovák kormány betartja az európai normákat és mindent megtesz az idegengyűlölet megfékezésére – közölte Robert Fico miniszterelnök. „A szlovák köztársaság szuverén állam”, és a kormányon lévő pártok „tisztában vannak azzal, hogy mi a szélsőségesség, nacionalizmus, idegengyűlölet” – mondta a kormányfő, hozzátéve, hogy nem érzik szükségét annak, hogy e téren bárkinek is elszámoljanak. Kifejtette: szeretné, ha a magyar oldalon ugyanolyan aktívan folynának az ottani esetekkel kapcsolatos rendőri eljárások, mint Szlovákiában, ahol egyes tettesek már börtönben vannak, mások ügyét a rendőrség vizsgálja. Azt mondta, „elítéli az ilyen ügyekből való politikai haszonszerzést. Kijelentette, hogy a szlovák oldalon nem reagáltak „túlfűtötten és agresszíven” arra, hogy festékszóróval lefújták a budapesti nagykövetségük épületét, vagy hogy futballmérkőzéseken „súlyos szlovákellenes” transzparensek jelentek meg. Szlovákiának nem érdeke, hogy „folytatódjon az ellentétes vélemények csatája”. A Ján Slota vezette nemzeti párt kormányra kerülésének hatásával foglalkozó kérdésre Fico felidézte, hogy Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke azt mondta, hogy a szlovák kormány közel áll a fasizmushoz – nem feltétlenül pontosan idézve – „szlovák fasiszta kormányt mondott”. Mit kellett volna tenni? Háborút indítani? Nemzetközi visszhangot kelteni, panaszkodni, vagy nemzetközi eljárást kezdeményezni? – sorolta Fico a kérdéseit, majd azzal zárta le a témát, hogy a „politikusoknak különös szókincsük van” és Németh Zsolt Szlovákiához való hozzáállása különös. Kormányát szociáldemokrata kormányként minősítette, amely – tehát nem az egyes politikusok – soha nem cselekedett az európai normákkal ellentétesen. Az állampolgárok jogaival törődik és nem azzal, hogy „valakik mesterségesen szítják a belső viszályt”. Leszögezte, hogy „az MKP (Magyar Koalíció Pártja) vezetői mindennapos vendégek a magyar minisztériumokban, hivatalokban, folyamatosan egyeztetnek”, és – mint mondta – azt hiszi, hogy „a mostani helyzet elsősorban az ő érdemük”. „Azt hiszem, ez a téma egyedül csak az MKP-ról szól. Én már többször megmondtam, hogy a kialakult helyzet csak nekik felel meg. Az MKP vezetői gazdasági és szociális téren is kudarcot vallottak, hisz ma Szlovákiában épp azokon a magyarlakta területeken a legnagyobb a szegénység, ahol az elmúlt nyolc évben az ő hatalmuk dominált. Úgy tűnik, vissza akarnak kerülni a politikai hatalomba, és ezért egyes egyedi esetekből, melyek bárhol előfordulhatnak a világban, politikai hasznot akarnak húzni” – mondta a szlovák kormányfő. A nyitrai magyarverést „egyoldalúan bemutatott „one side story”-ként minősítette, amelyben a rendőrség majd kideríti, hogy mi történt. /Fico: Szlovákiának nincs szüksége elszámoltatásra. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

Székelyföld autonómiája tárgyában kezdeményezett népszavazást a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága (SZNT ÁB). A Sepsiszentgyörgyön szeptember 2-án tartott ülés után kiadott közleményben az SZNT ÁB megerősítette a testület önállóságát szavatoló alapelveket. A közlemény szerint ,,az SZNT mindazoknak egyenrangú partnere, akik támogatják Székelyföld autonómiájának elnyerését, a székely nép önrendelkezését”. Az ÁB ,,kezdeményezi a székelyföldi népszavazás kiírását Székelyföld autonómiaigényének tárgyában, amelyet még Románia Európai Unióhoz való csatlakozása előtt szükséges lebonyolítani” – áll a dr. Csapó I. József elnök által aláírt közleményben. Az SZNT ÁB üdvözli az RMDSZ elnöke kezdeményezését, hogy ,,a magyar politikai szervezetek és a nemzeti tanácsok közösen szervezzenek megemlékezést Agyagfalván, és javasolják, hogy ennek kapcsán haladéktalanul kezdjék meg az egyeztetést. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének kezdeményezésére válaszolva az SZNT ÁB akkor vesz részt a kerekasztal-egyeztetésen, ha a résztvevők az önállóságra vonatkozóan megfogalmazott alapelveket tiszteletben tartják, a javasolt Erdélyi Magyar Állandó Értekezletet pedig az erdélyi magyar szervezetek és intézmények fórumának tekintik, amelynek nem lehet döntéshozó hatásköre. /(Dánél): Népszavazást kezdeményeznek (Székelyföld autonómiája). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./ Erdélyi magyar népszavazást kezdeményez a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájának ügyében – jelentette ki Gazda Zoltán, az SZNT sepsiszéki szervezetének elnöke. Az állandó bizottsági ülés és a közlemény kiadása között eltelt időben olyan elektronikus levél keringett az interneten, amelyben Beke Gábor bejelentette Csapó József SZNT-elnök lemondását utóbbi szekusmúltja miatt. Az álhírrel kapcsolatban Gazda Zoltán elmondta: a szervezet vezető testületében nincs Beke Gábor nevű tag, és a hétvégi ülésen fel sem merült, hogy Csapó József valami miatt lemondana tisztségéről. /I. I. Cs.: Erdélyi magyar népszavazásra szólít a Székely Nemzeti Tanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4

Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke szeptember 4-én fogadta a DRIFI Alapítvány és az EUSTORY nemzetközi ifjúsági egyesület által szervezett Otthon című történelmi verseny résztvevőit. A beszélgetés központjában a romániai magyarok politikai, társadalmi és történelmi helyzetének elemzése állt. Kelemen előadásában ismertette a romániai magyarok sajátos kisebbségi helyzetét. „A romániai magyarok helyzete javulóban van, de több olyan kérdés van, melyek legitimizálják érdekvédelmi szervezetünk létét. Manapság, függetlenül a nemzetiségi hovatartozástól, az embereket elsősorban jólétük érdekli, ami nem magyar–román, hanem gazdasági kérdés. De az is tény, hogy a jó társadalmi közérzet feltétele a nemzeti identitás teljes jogú elismerése és tisztelete. Romániában elsősorban nem a törvénykezéssel van a gond – bár a kulturális autonómia kérdése mentén kiéleződő viták némileg megkérdőjelezik ezt az állítást –, hanem inkább az alkalmazás terén tapasztalunk aberrációkat” – mondta Kelemen Atilla. /Külföldi diákok tájékozódtak a magyarság helyzetéről. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5/

Dr. Péter Miklós, a Partiumi Keresztény Egyetem tanszékvezető tanára a vele készült beszélgetésben börtönéveire emlékezett. Harmadéves teológus volt 1956 őszén. A rádióból tudták meg, hogy a budapesti utcai harcokban ottani református teológusok is elestek. A hír hallatán elhatározták, hogy meggyászolják őket. Péter Miklós vette meg a fekete szalagot, melyet két hétig minden teológus hordott. A következő időben mindenütt gyűléseket tartottak és ott el kellett ítélni a magyarországi forradalmat. Péter Miklós több társával nem ment el erre a gyűlésre. Vásárhelyi János püspök mentegette őket, a szekusok kérdésére azt válaszolta, hogy tanulnak szegények, azért nem tudtak eljönni. Vártak 1959 márciusáig, amikor elhatározták a Teológiai Intézet átszervezését, hogy a református, evangélikus, német evangélikus és unitárius kar helyett egységes irányítás alá vonják, egyetlenegy, könnyebben ellenőrizhető rektornak az irányítása alá. Ekkor tartóztattak le több hallgatót. Ürügyül egy középiskolás kislány verseit hozták fel, melyek közkézen forogtak. Jellemző módon vele együtt a tanárnőjét, Imre Magdát is elítélték, amiért nem állította le a lány tevékenységét. 1959. március 15-re időzítették a teológia átkutatását, körülbelül 200 szekus végezte. Egy héttel később tartóztatták le Péter Miklóst. Előzőleg kinevezték helyettes lelkésznek egy Bihar megyei faluba, Biharvajdára. Az ottani lelkészt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, kinevezett utódját behívták munkaszolgálatra, akkor kapta meg a kinevezést, hogy virágvasárnap kezdje el a szolgálatot. Ott tartóztatták le Péter Miklóst, hogy a gyülekezet tanúja legyen, hogy őket is megfélemlítsék. Két hónappal a letartóztatása után volt a tárgyalás. Egyik kihallgatója, Ioan Onac mostanában a teológiára is ellátogat gyógyszert koldulni, a külföldi segélyszállítmányokból. A vád a gyászszalag megvásárlása és elosztása volt. Ezért ítélték 14 év kényszermunkára. Öt és fél évet töltött a szamosújvári börtönben. Az ügyvédet egyszer látta a tárgyalás során, akkor sem beszélhetett vele. Az akkori perrendtartás nem engedte meg, hogy az ügyvéd védencével szóba álljon. A börtönben volt olyan idő, amikor egy 25 ágyas cellában 160-an voltak. Később jobb körülmények közé kerültek. Az első évben a vízzel volt gondjuk, vízvezeték nem volt a cellákban, hordták a vizet, be kellett osztani, egy csupornyi víz jutott az embernek egész napra, inni és tisztálkodni is. Később civilizáltabbak lettek a körülmények. A hasmenés állandó volt és szinte gyógyíthatatlan, ő a hidegtől szenvedett a legtöbbet. 1964-ben amnesztiával szabadult. /Vincze Judit: Erdélyi ötvenhatosok. Virágvasárnapi út a börtönbe. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29., folyt.: szept. 5./

Nicolae Ceausescu szerint a magyarság volt az ország belső ellensége, és amikor a kommunizmus idején egyre erősebb lett a nacionalizmus, Ceausescu is egyre gyanakvóbbá vált a kisebbségekkel, különösen a magyarokkal szemben, nyilatkozta Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke. A kijelentés válasz volt arra a kérdésre, hogy vajon igaza van-e Kincses Előd ügyvédnek, amikor azt állítja, hogy a volt Szekuritáté több magyar értelmiségi behálózott. Az elnök asszony véleménye szerint igaza van Kincsesnek, viszont ez tudományosan még nem bizonyított. A „belső ellenséget” jobban meg kellett figyelni. Ezért a Szekuritáté magyarokat is bevont a hálózatba. Enache elmondta, őt is megkörnyékezték, ugyanis folyékonyan beszélte a magyar nyelvet. Smaranda Enache válasza az volt, hogy a magyarok neki, a románnak nem mondanak olyasmit, amit ő aztán továbbmondhatna a Szekuritáténak. /(mózes): A „belső ellenséget” jobban kellett figyelni? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 9./

Romániában az anyakönyvi kivonat, útlevéllel és sok egyéb fontos irat háromnyelvű, de a három nyelv közül az egyik véletlenül sem magyar. Az, hogy egy magyar embernek saját szülőföldjén fontosabb legyen a francia vagy az angol megnevezés az anyanyelvű feliratnál – az önmagában is diszkrimináció. A szomorú az, hogy – megszokták az emberek. /Ferencz Csaba: Több nyelven, de ne magyarul (Kármentő). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./

A burgenlandi kisvárosban, Felsőpulyán rendezték meg a múlt héten az első nagyszabású, az 1956-os forradalommal kapcsolatos megemlékezést, amelyen nem csak a nyugati magyarság, hanem az anyaország, valamint a Kárpát-medence más országaiban elő nemzetrészek is képviseltették magukat, így 1956 romániai vonzatairól Dávid Gyula, az EME elnöke tartott előadást. Több mint háromszázan vettek részt az idén az immár kilencedik alkalommal az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége által megrendezett Kufstein-konferenciasorozaton, melynek Felsőpulya városa hatodik alkalommal adott otthont. Ausztria 1956 októberének végétől mintegy 180 ezer magyar menekültnek biztosított menedéket. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke is megjegyezte, hogy a rendszerváltás utáni magyar kormányok – politikai színezettől függetlenül – nem fordították a nemzet javára azt a szellemi hozadékot, amelyet a nyugati emigrációs magyarság önkéntesen felajánlott. „Az idő azokat igazolta, akik következetesen kitartottak 1956 eszméi mellett. A nyugat-európai magyar közösségek ébren tartották 1956 emlékét, hűséggel megőrizték nemzeti örökségünket, magyarságunkat, kiépítve azok szervezeti hálózatát és szellemi műhelyeit” – fogalmaz a felsőpulyai rendezvény társszervezését ellátó Nyugat-Európai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének (NYEOMSZSZ) zárónyilatkozata. A NYEOMSZSZ kifogásolta, hogy máig sem sikerült rendezni a nyugat-európai magyarság számára a magyar állampolgárság felvételének lehetőségét alanyi jogon, illetve a szervezet még ma sem teljes jogú tagja a Magyar Állandó Értekezletnek. Szabó Vilmos, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke jelezte, jelenleg folyik az egyeztetés a nemzetpolitika átalakításáról, s ebben a folyamatban a nyugat-európai magyar szervezetek álláspontját is figyelembe veszik. /Králik Lóránd: Nyugati-magyar konferencia Ausztriában. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

Három hónapos szünet után szeptember 18-ától ismét folyósítják a szociális segélyt a rászoruló sepsiszentgyörgyi családoknak. Tankó Vilmos, a sepsiszentgyörgyi közösségfejlesztési igazgatóság vezetője közölte, a segély folyósítása azért szünetelt, mert az erre a célra elkülönített 7,3 milliárd régi lej nem elég egész évre. Szeptembertől megnyitották az ingyenkonyhát is. Kovászna megyében eddig közel négyezer család kapott szociális segélyt; a rászorulók többsége roma, akik közül csak kevesen végezték el a törvény által meghatározott 72 óra közmunkát. Tankó Vilmos szerint a 620 szociális segélyre jogosult sepsiszentgyörgyi családból alig 30–35 személyt lehetett munkára bírni. /Kovács Zsolt: Közmunka helyett lemondanak a segélyről. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./

– Az államfő felfüggesztését csak igen súlyos tett elkövetése indokolná, az erre vonatkozó rendelkezések megtalálhatóak az alkotmányban. Végrehajtásához nemcsak megfelelő alap, hanem a politikai pártok támogatása is szükséges – hangsúlyozta Eckstein-Kovács Péter szenátor. – Voiculescu rosszul időzített: nem tartom komoly politikushoz méltó kezdeményezésnek az államfő tisztségéből való felfüggesztését szorgalmazó kérést közvetlenül az ország EU-csatlakozása előtt, amikor a honvédelmi miniszter, a vezérkari főnök ellen eljárás indult – vélte Ecktsein-Kovács. /Eckstein-Kovács Péter: Voiculescu rosszul időzített. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

Háromnapos tárgyalást folytat az Európai Unió képviselőivel, és közös álláspontot képvisel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ politikusaiból álló küldöttség Brüsszelben. A Tőkés László EMNT-elnök vezette delegáció tagjai – Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök, Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke, Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő, valamint Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor – a romániai magyar kisebbség égető problémáinak megoldását igyekeznek sürgetni, illetve ezekhez az EU támogatását elnyerni. „Az álláspont az, hogy az utolsó utáni órában próbáljunk az országjelentésbe bevinni olyan információkat és megfogalmazásokat, amelyekre a Románia csatlakozását követő monitorizációs folyamatban hivatkozni lehet. Attól függetlenül, hogy ki kihez áll közel, mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy az erdélyi magyarság és általában a kisebbség kérdése Romániában nincs megoldva” – nyilatkozta Brüsszelből Toró T. Tibor képviselő, aki azt is elmondta, hogy szenátorkollégájával együtt Markó Béla megbízásából képviselik az RMDSZ-t a küldöttségben. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke kiemelte, Brüsszelben nagyon jó kicsengése van annak, hogy az erdélyi magyar közösség pluralizmusát megjelenítő reprezentatív delegáció az összefogás üzenetét hordozza. A delegáció tagjai egységesen fölvállalják az erdélyi magyarság sorskérdéseit, és függetlenül attól, hogy milyen szervezetet képviselnek, azt szorgalmazzák: az EU kövesse figyelemmel a restítúció és az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését, az anyanyelvhasználat és a magyar egyetem ügyét, illetve az autonómiatörekvést. „Az Unió ne felejtse el az erdélyi magyarokat, hanem azokat a megoldatlan problémákat, amelyek közösségünket sújtják, a megoldás és ne a halogatás vagy a szőnyeg alá seprés felé vigye” – fogalmazott az EMNT-alelnök. Arra a kérdésére, hogy a közös brüsszeli tárgyalás jelentheti-e az EMNT és az RMDSZ esetleges jövőbeli együttműködésének kiindulópontját, mindkét alakulat képviselői bizakodó választ adtak. Tőkés László EMNT-elnök szerint a mostani közös fellépés többek között a tusnádfürődi nyári tábor eredménye, ahol az RMDSZ több képviselője jelenlétében Gál Kinga FIDESZ-es európai parlamenti képviselő figyelmeztetett az utolsó vonat megy el az őszi országjelentéssel, tehát ideje volna lépni Brüsszel irányába. „Én akkor meg is hívtam Markó Bélát, hogy tartson velünk. Sajnáljuk, hogy feltételes ígéretének nem tett eleget” – nyilatkozta Tőkés László. Aljas diverziónak nevezte Gazda Zoltán, a sepsiszéki Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke azt a levelet, amelyet saját e-mail címéről egyelőre ismeretlen személy a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszentgyörgyi szervezete nevében juttatott el az ÚMSZ szerkesztőségébe. A levél írója az MPSZ elnöksége „mélységes csalódásának” ad hangot amiatt, hogy az RMDSZ ellenőrzése alá vonta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a bihari Polgári Egyesületet. A levél írója többek között azt sérelmezi, hogy „az RMDSZ kirakatpolitikájának behódolt személyekből verbuválódott” Brüsszelbe látogató küldöttségben az MPSZ-t senki sem képviseli. . Gazda Zoltán a levél tartalmával kapcsolatosan tiltakozásának adott hangot, egyelőre nem is sejti, hogy ki állhat az ügy hátterében. /Gujdár Gabriella: Az RMDSZ és az EMNT politikusai közös küldöttségben tárgyalnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./

A napokban teszik közzé annak a kivizsgálásnak az eredményeit, amelyet a szászrégeni rendőrverés ügyében indítottak. A Maros megyei városban ugyanis 17 ember sebesült meg szeptember 7-én, amikor a roma kolóniát a rendőrök az operatív csoport tagjaival együtt felkeresték. A verekedésre egy aznap délutáni esemény szolgáltatott alapot: a szabadságát töltő Radu Ioan Olimpiu rendőrparancsnokot két büntetett előéletű roma fiatalember felismerte egy vendéglő teraszán, és számon kérte tőle, miért indított ellenük korábban bűnügyi eljárást. A rendőrség közlése szerint Olimpiut tettleg is bántalmazták. A rendőr – aki maga is roma származású – hatóság elleni testi sértés címén állított ki idézést a 33 éves B. Augustin és a 27 éves C. Attila nevére, az okmányt pedig a fekete álarcot viselő operatív csoport hét tagjával együtt akarták a roma negyedben lakó fiataloknak kézbesíteni. Az Abafáji negyed lakói viszont azonnal a két fiatal védelmére keltek, vasvillákkal, dorongokkal és kövekkel támadtak a hatóságiakra, egyiküknek betörték a védőpajzsát, másikuknak a könyökébe szöget szúrtak. A rendőrök állításuk szerint csak gumilövedékekkel és könnygázzal védekeztek, ennek ellenére másnap a házak falából éles töltények maradványait is előkaparták a lakók. Két rendőr és 15 civil sebesült meg a verekedés során. A rendőrparancsnok szerint szászrégeni kollégái az előírásoknak megfelelően használták fegyvereiket. /Lukács János: Rendőrverés Szászrégenben. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

Kerekes Károly képviselő örömmel számolt be arról, hogy bár a szenátusban durva támadások érték mind a tervezetet, mind az RMDSZ-t, mégis sikerült átvinni, hogy néhány Maros megyei település visszanyerje történelmi nevét. A képviselő által felsorolt falvak között szerepelt Szőkefalva neve is, ez azonban véletlenül kimaradt a tudósításból. Kerekes Károly Szőkefalváról, Káposztásszentmiklósról, Folyfalváról és Csibáról beszélt, amikor beszámolt Gheorghe Funar Nagy-Románia párti szenátor goromba támadásairól, aki egyebek között azzal vádolta meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, hogy magyar falvakat akar létrehozni Erdélyben. /(mózes): Szőkefalva is visszanyerte eredeti nevét. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

Florea, Marosvásárhely polgármestere szerint a restitúciós törvények miatt a városok egyrészt ingatlanok nélkül maradnak, másrészt megoldhatatlan helyzetekbe sodródhatnak. Florea a magyar történelmi egyházaknak visszaszolgáltatott iskolákat hozta fel példaként, mondván, ha az egyházak más célra akarják felhasználni az ingatlanokat, a városnak sem területe, sem pénze nincs rá, hogy más oktatási intézményeket létesítsen ezek pótlására. A polgármester kifejtette, ő luxusbordélyt létesítene a Bolyai Farkas Líceum épületében, mivel ez a legjövedelmezőbb üzlet, és az egyházat semmi nem akadályozza meg, hogy az iskola helyett más célokra használja fel az ingatlant. Sebestyén Mihály megjegyezte, hogy még mindig nincs jogegyenlőség Romániában, ugyanis ha ezt a kijelentést, miszerint egy nagy múltú tanintézményből leginkább kuplerájt kell csinálni, Nagy Győző vagy Fodor Imre tette volna az ortodox vagy görög katolikus egyházra értendő, máris országos per lenne belőle, fejek hullanának, növekedne a hivatásos átokmondók száma. Szembesülni kellene a valósággal, hogy ez a város a felekezeti intézményein keresztül oldotta meg a századok folyamán a gyermekek oktatását. Marosvásárhelyen a református és katolikus hívek, kik a város lakosságának szinte abszolút mértékét jelentették, saját erőből létesítettek iskolákat és óvodákat. Ugyanezt tette az izraelita felekezet is. Minden felekezetnek jogában állott 1848-tól saját intézményt létrehozni oktatási céllal. Ehhez nem kellett belügyminiszteri engedély, a kuplerájhoz igen. A Református Kollégium létrehívása vagy felélesztése a református egyház alapvető feladata mindenkor, mindenütt Romániában, ahol már korábban is létezett ilyen intézmény. A református egyház 475 éves történelme során Erdélyben nem kobzott el erőszakkal egy iskolát sem. De épített, működtetett, akkor is, amikor erre egy fityinget sem kapott az államtól. Az egyház jogos tulajdonát kérte vissza. A református egyház, mint minden keresztény egyház, nem híve a prostitúciónak. Sebestyén Mihály hozzátette: nem tagja, nem híve a református egyháznak, sem fizetett ügynöke. /Egy idézet kapcsán. Kevés tisztelettel: Sebestyén Mihály. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./