Az RMDSZ a Demokrata Párt (PD) döntésétől függetlenül továbbra sem hívja vissza államminiszteri tisztségéből Markó Béla RMDSZ-elnököt. Az RMDSZ vezetése már összeállította a távozásra ítéltek listáját, a döntés véglegesítéséig a neveket nem hozzák nyilvánosságra. Az információk szerint Szabó Sámuel, a SAPARD-ügynökség elnöke is azok között van, akiknek le kell mondaniuk tisztségükről. Az RMDSZ-nek jelenleg egy teljes tárcás minisztere, két megbízott minisztere és kilenc államtitkára van a kormányban. /Gujdár Gabriella: Marad államminiszter Markó Béla. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Kolozsváron a városi tanács egyhangúan jóváhagyta azt a javaslatot, hogy mostantól kezdve a törvénytelenül felépített ingatlanokat bontsák le. Ha egy ilyen építményért már indult korábban valamilyen eljárás, a bontási rendelet már nem alkalmazható. A tervezők és a műépítészek régóta kárhoztatják a városházi hivatalnokok túl merev magatartását. Úgy vélik: a polgármesteri hivatalban sokszor mondvacsinált okok miatt tagadják meg az építkezési engedélyt. Egész utcákat nyilvánítanak lezártnak azért, mert korábban a lakosok közül néhányan meghaladták a terület elfoglalására és a magasságra kiszabott értékeket. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Zöld jelzés a buldózerakciónak. A kolozsvári városi tanács egyhangúan döntött. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke, háromszéki látogatása során részt vett az árkosi Európai Tanulmányi Központ avató ünnepségén, ahol kijelentette: a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet el lehetne fogadtatni rendkívüli ülésszakon, őszig. Hangsúlyozta, hogy a kulturális autonómiáról nem mondanak le. /Kisebbségi törvény őszig? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Az amerikai kongresszusból az Európai Parlamentbe költözött a rendkívül erőteljes lobbi, amely a román árvák külföldre történő örökbeadásáért küzd. A Financial Times június 12-én egész oldalas reklámcikket közölt A romániai gyermekvédelmi rendszer rejtett válsága címmel. Az írás megjelenését harminchárom, az örökbefogadásokban közvetlenül érintett szervezet finanszírozta mintegy százezer euróval. Az alapítványok kezdeményezésére aláírásgyűjtés kezdődött az Európai Parlamentben. A kezdeményezők indoklása szerint a család nélküli árvákkal rosszul bánnak a romániai intézmények. A román hatóságok egy jelentés kiszivárogtatásával válaszoltak. Ebből kiderül, hogy ezerháromszáz, 1997-2005 közötti időszakban külföldre örökbeadott romániai árvának nyoma veszett. A bukaresti hatóságok semmiféle visszajelzést nem kaptak a gyerekekről annak ellenére, hogy az örökbefogadásban közvetítő szervezetek szerződésben vállalták, hogy negyedévenként jelentést készítenek a kiskorúak állapotáról a Hágai Egyezménynek megfelelően. Teodora Bertzi államtitkár, a Román Örökbefogadási Hivatal (ORA) elnöke szerint a legtöbb árva az Egyesült Államokban „tűnt el”, majd a feketelistán Olaszország és Görögország következik. Az államtitkár szerint az is sűrűn előfordul, hogy a bukaresti hatóságok „hazug” jelentéseket kapnak, majd később kiderül, hogy az árvák helyzete messze nem olyan rózsás, ahogyan azt lefestették. /Sz. L.: Nyoma veszett 1300 árvának. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Telekeladási kampányt kezdeményez Verespatakon az ide tervezett aranybánya megvalósulása ellen küzdő Alburnus Maior szervezet vezetősége. A helyi lakosok által alapított civil Vanessa Redgrave angol színésznőnek egy négyzetméter telket adományoztak. A számkivetettekért és a hátrányos helyzetűekért kezdeményezett jótékonysági akcióiról is ismert filmcsillag június elején a Kolozsváron rendezett Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivál gálarendezvényén jelentette be, hogy a zsűri által neki ítélt életműdíját az Alburnus Maiornak ajánlja. A kolozsvári Nemzeti Színház színpadáról mondott beszédében – amit a román közszolgálati televízió is egyenes adásban közvetített – arra hívta fel a figyelmet, hogy bármely felelőtlenül kihasznált terület nemcsak a környező vidékeket érinti, hanem hosszú távon az egész kontinensre is károsan kihat. Az Alburnus Maior a világhálón keresztül is meghirdeti telekvásárlási kampányát. Hangsúlyozta: bárkinek szívesen eladnak szimbolikus áron egy négyzetméter telket Verespatakon. Azt szeretnék, hogy minél több személyt hátrányosan érintsen a kanadai-román Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) által kezdeményezett aranybánya. Az eladás előtt azonban minden jelentkező kilétét alaposan ellenőrzik, hogy az eladott telekrész nehogy az RMGC kezére kerüljön. /B. T.: Négyzetméterenként adnák el a verespataki földet. Az Alburnus Maior újabb fronton nyitott háborút az RMGC-vel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

Visszavonta a képviselőház Állandó Bizottsága (ÁB) a szakbizottságokból a kisebbségi törvénytervezetet, amelyet jövő héttől a plénum kezd el tárgyalni. Lehetőség van arra, hogy egy törvénytervezet szakbizottsági véleményezés nélkül kerüljön a plénum elé, de erre a román parlamentben azért még nem volt példa. Az ÁB precedens értékű döntését az immár fél éves huzavona indokolja, a bizottságok minden határidőt meghaladtak. A javaslat az RMDSZ-től származik, az előterjesztő, Márton Árpád képviselő azzal érvelt: a három bizottság, amely együttes ülésén vitatta a tervezetet, hónapok óta döntésképtelen, és kevés a valószínűsége annak, hogy ez a továbbiakban másként lesz. Victor Ponta, az ÁB szociáldemokrata tagja cinikusan megjegyezte: a plénumban gyakorlatilag elölről kell kezdeni mind a 800 módosító indítványnak a megvitatását, ami első ránézésre is legalább 8 év. /Székely Kriszta: Visszavonták a szakbizottságokból a kisebbségi törvényt. Folytatódik az időhúzás a képviselőház plénumában? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Nagyszabású átépítések foglalkoztatják a szatmárnémeti katolikus egyházat, a terv a székesegyház melletti Nyári Színházat és a környező területeket érinti. A templomra törvénytelenül „ráépült” Nyári Színház a szertartásokat félbeszakította hangzavarával. „A román törvények szerint egy templomhoz közelebb, mint 300 méterre semmiféle nyilvános szórakoztató intézmény nem működhet, ezt a törvényt a katolikus egyházzal kapcsolatban mégis semmibe vették: meg lehet nézni, a szatmárnémeti Nyári Színház nemhogy ennél jóval kisebb távolságot sem tart, de egyenesen ráépült a püspöki székesegyházra!” – mondta Schupler Tibor atya, a szatmári római katolikus püspökség gazdasági igazgatója. Idén a már lekötött koncerteket még megtarthatják. Schupler szerint kidolgozott tervük van a hasznosításra. Lesznek lakások, irodák, üzletek és konferenciaterem, ahol esetenként még koncerteket is tarthatnak. Ilyés Gyula polgármester közölte, a városvezetés az ilyen kulturált, minden körülményt figyelembe vevő megoldásokat támogatja. Az építkezést már a jövő tavaszon megkezdenék. /Sike Lajos: „Megtér” a Nyári Színház. Irodát, üzleteket, konferenciatermet épít Szatmáron a katolikus egyház. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

„Nem tartom igazán európai eljárásnak, hogy néhányan úgy vádaskodnak és ítélkeznek, hogy nem teszik lehetővé a nyílt vitát „ – így reagált a Hírszerző.hu határon túli magyar politika átszervezéséről szóló, tíz nappal ezelőtti írására az egyik „érintett”, Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő. A Hírszerző a nyílt vita híve: íme az állítások és a képviselő reagálása. „A külügy bevétele után a kormányfő jelentős átszervezéseket helyezett kilátásba a Határon Túli Magyarok Hivatalában is. A külhoni támogatásokat, pályázati pénzeket kezelő intézmény visszakerül a Miniszterelnöki Hivatalba, felügyelője a külügy jelenlegi helyettes államtitkára, Gémesi Ferenc lesz” – írta június 12-i Hírszerző-cikkében M. László Ferenc, aki azt a kérdést járta körül, hogy „a bürokrácia karcsúsítása együtt jár-e majd szemléletváltással, a magyar-magyar kapcsolatrendszer átrendeződésével”.”Most kell lépni, mert a nép-nemzeti szociknál teljes a pozícióvesztés, a Fidesz pedig meg van zavarodva, így a nemzeti kártyával nem tudják sarokba szorítani Gyurcsányt” – fogalmazott akkor egy liberális szakpolitikus. „Információink szerint a kormányalakítás során felmerült Komlós Attila, a januárban kinevezett HTMH-elnök távozásának szükségessége is, akiről köztudott, hogy a ‘népi szocialista’ Tabajdi Csaba támogatottja” – írta M. László Ferenc. „A strasbourgi képviselő az MSZP korábbi kisebbségpolitikai koncepciójának kidolgozója, és bár komoly eredmények fűződnek a nevéhez, sokan őt hibáztatják a kijárásos támogatáspolitika kialakulásáért, ráadásul a nemzeti kérdésről alkotott felfogását Gyurcsány környezetében többen korszerűtlennek tartják.” Erre reagált Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő, aki egy Népszavának adott, 2005. karácsonyi Gyurcsány-interjú részletével kezdte levelét: „...December 4-én tanácskozást tartottak a népi baloldalhoz sorolt személyiségek és körök, amelyen részt vettek olyanok is, akiket hagyományosan a párt belső világában nem feltétlenül így tartanak nyilván. És kiderült, hogy Tabajdi Csaba, Kósa Ferenc és jómagam egyet tudunk érteni abban, hogyan értelmezzük a nemzeti felelősséget közösen.” A szocialista EP-képviselő levele teljes terjedelmében: „A kijárásos politika értelmezhetetlen” „Ennek fényében a cikk írója, de főképp forrásai megkérdőjelezik, ‘korszerűtlennek’ ítélik Gyurcsány Ferenc nemzetpolitikai felfogását is? Mit jelent Gyurcsány Ferenc köreinek lenni? Az MSZP Európai Parlamenti Delegációjának vezetőjeként én is oda sorolom magam. Nem ismerek olyan hozzá közel álló embert, és olyan – a cikk írója által a miniszterelnök köreinek nevezett – csoportot sem, akik korszerűtlennek nevezték volna a nemzetről alkotott felfogásomat. Nem tartom igazán európai eljárásnak, hogy néhányan úgy nyilvánítanak véleményt, hogy nem merik vállalni nevüket, úgy vádaskodnak, és ítélkeznek, hogy nem teszik lehetővé a nyílt vitát. Politikai pályám, tapasztalatom alapján erre az egyeztetésre bármikor készen állok. Érthetetlennek és méltánytalannak tartom az arra való utalásokat, hogy a kijárásos politikát én honosítottam volna meg. A névtelenségbe burkolózó ítélkezők csak a tényeket nem ismerik. Az Országgyűlés pártjait a nemzeti kérdés is megosztja l994-98 között államtitkárságom idején minden felügyeletem alá tartozó alapítványt közalapítvánnyá alakítottunk át, a szükséges átláthatóságot biztosítva. A kuratóriumokban helyet kaptak a kormánypárt és az ellenzék képviselői, valamint a szakértők egyaránt. A határokon túl olyan alkuratóriumi rendszert szerveztünk, amely nem tette lehetővé, hogy egyes erők hegemón helyzetet teremtsenek (ilyen egymással vitatkozó szervezetek voltak Kárpátalján, a Vajdaságban, Horvátországban és mára már Erdélyben is). Mellesleg a kijárásos politika értelmezhetetlen, hiszen a szabályozott keretek között történő lobbizás uniós gyakorlat. A cikk szerzője talán a klientúraépítésre gondolhatott, ami viszont 1998-2002 között, a Fidesz-kormány regnálása idején volt gyakorlat. Erről az a régi vicc jut eszembe, mely szerint a hír igaz, csak nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Azoknak pedig, akik úgy érzik, hogy eljött az ő idejük, mert a ‘népi-szocialista’ baloldal romokban hever, csak egy üzenetem van: egy sor évtizedek óta nehezen megoldható, sőt megoldhatatlan feladat áll előttünk a nemzetpolitikában a határon túliak vonatkozásában, amelyekre bizony megfelelő kezelési módot kell találnunk. Ez az igazi kihívás. A kormányokat nem szándékaik, hanem tetteik alapján ítélik meg! A névtelen nyilatkozók ideje lejárt. Én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrral értek egyet, és hiszek az őszinteség, a nyíltság erejében. Európai módon, baloldali értékek alapján, európai szocialistaként teszem a dolgom tovább” – írta a Hírszerzőnek Tabajdi Csaba /”Úgy nyilvánítanak véleményt, hogy nem merik vállalni a nevüket.” – Hírszerző.hu, jún. 22./

Jó néhány hete, a magyarországi választások végeredményének kihirdetése óta folynak a találgatások Erdélyben a régi-új Gyurcsány-kormány határon túli magyarsággal kapcsolatos politikájáról. Átalakul-e a HTMH? Átcsoportosítás jön vagy megszüntetés? Elsorvad-e a MÁÉRT? Szőcs Levente, a lap munkatársa szerint a folytonos Budapest felé tekintgetésnek megvan az a káros hatása, hogy idehaza „az erdélyi magyarság képtelen rendezni a létét valóban befolyásoló dolgait. A magyar egyetem ügye is bizonyára előbbre tartana, ha nem Budapestről várnánk a kétmilliárd forintokat. Igaz, hogy e nélkül nem létezne Sapientia, és feltehetőleg Bolyai sem.” Az újságíró szerint az állam se rázná le olyan könnyen a követelést, amelyet a Sapientiával félig megelégedett oktatói és diákgárda terjeszt elő. „A Magyarországról folyó – Erdélyből nézve csordogáló – támogatások, miközben számos területet eltartanak, fenntartanak egy skizofrén állapotot. Ha Budapesten a csapot elzárnák, az – a tünetek rövid távú akuttá válása után – a gyógyulást hozná. Bizonytalanná válna az alapítványok helyzete – mondanák erre egyesek, megfeledkezve arról, hogy a jelentősebb költségvetésű erdélyi szervezetek csak azért léteznek, hogy a magyar állami támogatásokat szétosszák.” „A jó kérdés az, hogy miért bízná az erdélyi magyarság másra a közösség helyett való gondolkodást?” „A fenti kérdésre pedig – tizenhat évvel a rendszerváltás után – egyetlen válasz lehetséges: el kell vágni a köldökzsinórt!” /Szőcs Levente: Elvágni a köldökzsinórt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

A gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés előestéjén egy gyergyószentmiklósi diszkóban a helyi televízió szerint négy gyergyószentmiklósi fiatalt vertek meg. „A verekedés pillanatokon belül kitört, a közel 30 csendőr ellen még védekezni sem tudtunk” – állította egyikük, M. V. „A fiúkat a földre rúgták, de egy-két pofon a lányoknak is jutott. L. E. eszméletét vesztette, A. J.-nek két fogát is kiverték, mire sikerült kihívni a mentőket” – állította az Objektív TV híradójának M. V. Az Új Magyar Szónak névtelenül nyilatkozó szemtanú másként beszélt erről. Szerinte mindkét bandában voltak részegek. Ők összekaptak, a többiek védték a saját fajtájukat. A csendőrök erősebbek voltak. /Barabás Márti: Kocsmai verekedés politikai felhanggal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Ismét ülésezett Kalotaszentkirályon az RMDSZ-en belül tavaly alakult Kezdeményező Kedvű Kalotaszegi Képviselők Köre (5K). A hat megye törvényhozóiból, megyei tanácsosaiból, megyei önkormányzati elnökeiből és alelnökeiből álló testület kormányzati meghívottakat fogadott. Jelen volt Markó Béla miniszterelnök-helyettes, RMDSZ-elnök, Nagy Zsolt távközlési miniszter és Cseke Attila kormányfőtitkár. Máté András parlamenti képviselő elmondta: az ülésen felmerült az a gond, hogy a választópolgárokhoz nem jutnak el az RMDSZ fontos törvénykezdeményezései, amelyek etnikai hovatartozástól függetlenül kedvezően befolyásolják a községek életét. Ilyen: a kültelkek után fizetett adó kerüljön a helyi költségvetéshez, ugyanakkor nemsokára hatályba lép az a jogszabály-módosítás mely szerint a városok között ingázó pedagógusok útiköltségét is támogatják állami költségvetésből. A tavaly Kolozs, Szilágy, Szatmár, Bihar, Arad, Máramaros megye tisztségviselőiből alakult 5K célkitűzése, hogy a szórvány megyék is megfelelő mértékben hallathassák hangjukat, hiszen problémáik, jellegüket tekintve, eltérnek Székelyföld gondjaitól. /B. T.: Ismét ülésezett az 5K. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./ Vissza kell adni az Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) súlyát – fogalmazódott meg a Kezdeményező Kedvű Képviselők Kalotaszegi Körének (5K) hétvégi találkozóján. A szórvány gondjainak hatékony képviseletéért küzdő csoportosulás összejövetelén elhangzott: az SZKT-n elmaradnak a viták, nem történnek érdemi döntések. Markó Béla RMDSZ- elnök elfogadta a bírálatot, és felkérte a „kezdeményező kedvűeket”, hogy három hónapon belül dolgozzanak ki tervet az SZKT megújításáról. Tartalommal kell megtölteni a jövő év elején tartandó RMDSZ- kongresszust, vissza kell adni az Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) súlyát, és nem szabad lemondani a kormányzati szerepvállalásról, sem a miniszterelnök-helyettesi tisztségről – fogalmazódott meg Kalotaszentkirályon, az 5K találkozóján. A Kezdeményező Kedvű Képviselők Kalotaszegi Köre (5K) egy éve alakult. A kezdeményezők, Máté András Levente Kolozs és Lakatos Péter Bihar megyei képviselők már akkor hangsúlyozták: nem valami – és főleg nem a Székelyföld – ellen szervezkednek, hanem a szórvány gondjainak megoldásáért és hatékony képviseletéért küzdenek. /Simon Judit: Megújult SZKT-t sürget az „5K”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

„Itt az ideje nagyobb figyelemben részesíteni az erdélyi tudományos szellemiséget” – jelentette ki Markó Béla kormányfő-helyettes az Apáthy István Biológiai Oktató- és kutatóközpont megnyitásán. Sárkány-Kiss Endre, a BBTE magyar biológia szakos oktatóit tömörítő Apáthy István Egyesület elnöke kifejtette, a közel ötven személy befogadására alkalmas központban az első- és másodéves biológiai szakos egyetemisták kötelező terepgyakorlata zajlik majd. Az intézmény az Apáczai Közalapítvány, a Communitas Alapítvány, valamint több cég támogatásával, több mint 2 milliárd lejes beruházással épült fel a Hargita megyei Szemétén. /Barabás Márti: Kutatóközpont nyílt Szenétén. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./ – Egy egészséges erdélyi magyar jövő megteremtéséhez elengedhetetlenül szükségünk van az értelmiségiekre, ezért a továbbiakban is kiemelten támogatni kell az erdélyi magyar szellemiséget, a tudományosságot – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök a Hargita megyei Szemétén, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Biológia Kara kutatási és oktatási központjának ünnepi felavatásán. Dr. Sárkány-Kiss Endre, az Apáthy Egyesület vezetője elmondta, a közel ötven személy befogadására alkalmas központban az első- és másodéves biológia szakos egyetemisták kötelező terepgyakorlata zajlik majd, de kiváló feltételeket biztosít szakirányú kutatások folytatására is. Markó úgy értékelte, az elmúlt másfél évtizedben a magyarság szobrok, emlékművek révén számos alkalommal állított emléket a múltnak, most itt az idő, hogy az erdélyi szellemiség, a magyar tudományosság erősítésével a jövőnket mutassuk fel. /Erdély nemcsak a balladák földje. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

Még nem került a plénum elé, máris elhalasztotta a kisebbségi törvény vitáját a képviselőház. A házbizottság úgy döntött: június 27-e helyett június 29-re tűzi ki a jogszabály tárgyalását, jelezte Márton Árpád RMDSZ-es frakcióvezető. A tervezetet előzőleg közel hét hónapig, összesen 16 ülésen vitatták a bizottságokban, ahol a 18. cikkelyig jutottak el. /Cseke Péter Tamás: Kisebbségi törvény: máris halasztás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Június 22-én Szombathelyen, másnap Gödöllőn zajlott Wass Albert-szoboravatás. Mindkét ünnepen képviseltette magát Wass Albert családja. Wass Albert mellszobrát Gödöllőn közvetlenül a művelődési ház mellett avatták fel, a város polgármestere, Gémesi György, volt országgyűlési képviselő védnökségével. Beszédet mondott Tőkés László püspök és Bartha József holtmarosi lelkész. /Lukácsi Éva: Új Wass Albert-szobrok Magyarországon. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem etikai bizottsága elé citálták a magyar tagozat három oktatóját. Mára sokat változott a társadalom. Kicserélődtek az erdélyi magyar újságírók, a vezető politikusok egy része, de jelentős személyi összetétel-változáson esett át az oktatói gárda is. Azonban az erdélyi magyar felsőoktatás stratégiáját mai napig sem sikerült megbeszélni. Tavaly novemberben szervezte a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) azt a tüntetéssorozatot, amellyel a szervezet az egyetemvita homlokterébe került. Több mint fél év telt el, és azóta sem sikerült ésszerű keretek közé szorítani az eszmecserét. A magyarországi lapokban zajló értelmetlen vagdalkozás is bizonyítja, hogy a párbeszéd lebonyolítása ellehetetlenült. Aggasztó, hogy a magyar oktatók közül kevesen vállalják a nyilvános megszólalás bátorságát, holott az etikai bizottság elé idézett három oktató ezt megérdemelné. A mai „elidegenedett” világban luxuscikknek számít a szolidaritás. A március 2-i megbeszélés óta a magyar tagozat vezető tanácsát nem hívták össze. Ötven év kommunizmus és tizenhat év felemás demokrácia után „elfelejtettünk” őszinték lenni, állapította meg Borbély Tamás, a Szabadság munkatársa. Nagy mulasztás, hogy a már létező magyar tagozat jó működtetéséért kevés erőfeszítés történik. Az egyetem román vezetőségére jellemző a szűklátókörűség. Semmi szükség nem volt arra, hogy Hantzékat az etikai bizottság elé idézzék. /Borbély Tamás: Mutyizás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

A moldvai csángókról értekeztek a hónap elején, magyarországiak, romániaiak – Teleki Alapítvány, Pro Európa és a moldvai csángómagyarok szervezetei. Az értekezlet színhelye a nemrég épült csángómagyar közösségi ház volt Pusztinában. A házat az értekezlet alkalmával felszentelte egy katolikus püspök, a munkácsi Majnek Antal. Ez már újdonság: Csángóföldön értekezlet a csángómagyarokról, nacionalista izgatás és ellentüntetés nélkül. És Csángóföldön házszentelés magyarul. A moldvai csángók legnagyobb kincse, az általuk megőrzött, ma már máshol sehol sem beszélt régi magyar nyelv rohamosan apad, akárcsak a beszélőinek száma. A moldvai csángók ma már román-magyar kétnyelvű közösséget alkotnak, amelyben az öregek beszélik még az egyedülálló nyelvi és kulturális kincseket őrző régi magyar nyelvjárást, a közép generációból is még néhányan értik és esetleg beszélik apáik nyelvét, a fiatalok viszont már szinte kivétel nélkül „román egynyelvűként szocializálódnak” – állapította meg az egyik tudós hozzászóló. Zsehránszky István szerint a kétnyelvűség többet ér az egynyelvű elszigeteltségnél – nyelvi szigetállapotnál. Amikor a csángók nyelvi életbentartásáért küzdünk, lényegében a kétnyelvűséget kell erősítenünk, hangsúlyozta. Ez a bákói-pusztinai értekezlet első nagy tanulsága, amit a jelenlévők hallgatólagosan elfogadtak. Csupán az egyik egyházi személy, a moldvai katolikus püspök küldötte berzenkedett, mondván, hogy ő csak románul tud, és mint vívmányt állította ezt. Pedig, mint kiderült, maga is a Csángóföld szülöttje... Ő elítéli azokat, akik más nyelvet is használnak, mindenekelőtt azokat, akik a csángómagyar nyelvjárást beszélik. Az értekezleten megfogalmazott igényt, miszerint „harmonikus és kölcsönös kétnyelvűséget kell teremteni”- nem fogadja el. Ez mutatja, hogy Iasi-ban és Bukarestben semmi sem változott a csángók – a leghűségesebb moldvai katolikus hívek! – megítélésében. A iasi-i püspök továbbra sem hajlandó engedélyezni azt, hogy a csángók anyanyelvén – tehát magyar nyelven – is tartsanak istentiszteletet az általuk lakott moldvai falvakban. Annak ellenére sem, hogy a csángók számtalanszor kérték ezt. Még a legutóbbi egyházmegyei zsinatra is elvitték a kérésüket, de mindhiába. Iasi és Bukarest hajthatatlan. A pápai nuncius is ismeri a csángók kérését, de nem szólhat bele a helyiek dolgába. Ezért ők a nacionalista kurzust megvalósító hatóságok cinkosai. Továbbra is kitartóan kell kérni a csángók számára és a csángók által a magyar nyelvű istentiszteletet minden lehetséges fórumon. A kérés megoldása érdekében segítséget kell kérni a romániai kisebbségi hivataltól, a diszkrimináció elleni tanácstól, a nép ügyvédjétől, az egyházügyi hivataltól, az emberi jogok érvényesítéséért küzdő hazai és külföldi civil szervezetektől, akár az Európa Tanácstól is stb. /Zsehránszky István: Hajtani kell a malmot! = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

A volt elnökök közül többen aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy június 30-án jogutód nélkül megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), az 1989-es rendszerváltás utáni korszak egyik sajátos állami intézménye. Az új kormányzati struktúrában közvetlenül a kancellária-miniszter alá besorolt Gémesi Ferenc szakállamtitkár felügyeli majd a határon túli magyarok ügyét. A főosztály vezetőjét még nem nevezték meg. Entz Gézát Antall József magyar miniszterelnök bízta meg a határon túli magyarság ügyeinek vitelével, 1990 és 1992 között politikai államtitkárként tevékenykedett a MeH-ben, majd a vezetése alatt megalakuló HTMH elnöke lett 1994-ig. Antall József koncepciója az volt, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos ágazati ügyek egy helyen, a kormányfő közvetlen irányítása alatt álló MeH-ben legyenek. Entz Géza szerint a területnek ma is a MeH-ben lenne a helye, de megfelelő súllyal. Főosztályként „az ügy politikailag (...) súlyát veszti”, így nem érvényesíthető a kormánypolitika – figyelmeztetett. Véleménye szerint sodródás figyelhető meg Antall József óta, a határon túli magyarok ügye gyakran alárendelődött a belpolitikának. Lábody László, aki 1997-ig vezette a HTMH-t, és jelenleg az Új Kézfogás Közalapítvány kuratóriumi elnökeként tevékenykedik, az MTI-nek korábban „szigorúan magánemberként” kifejtette, hogy jó megoldásnak találná, ha a jövőben a határon túli magyarok ügye a MeH-hez kerülne. Szabó Tibor, aki a Fidesz-kormány idején elnökölte a HTMH-t, úgy értékelte, hogy a hivatal a Magyar Állandó Értekezlet, valamint a közalapítványok mellett az elmúlt 15 évben kialakult intézményrendszer része. Szerinte a HTMH a magyar közigazgatás határon túliakat érintő ügyeiben gyakorlatilag koordinációs feladatokat látott el. A HTMH megszüntetése helyett inkább az említett intézményrendszert kellene megerősíteni. Szerinte a támogatási rendszer átalakítását mindenképpen el kéne végezni, azzal a céllal, hogy a támogatások és a segélyek helyett a fejlesztést szolgáló forrásokat nyújthassanak. A magyar közigazgatáson belül kell tehát egy megerősített egység, „amilyen egy megerősített HTMH lehet”. A MeH-ben létrejövő, alacsonyabb közigazgatási szintű főosztály nem lesz képes ezt a koordinációt ellátni – figyelmeztetett. Kitért arra is, hogy a közalapítványi rendszer átalakítását nem csak a sok átfedés és az „esetlegességek” indokolják, hanem az is, hogy az uniós fejlesztési források elnyerése érdekében ahhoz kell igazítani a magyarországi támogatási rendszert. Bálint-Pataki József, aki 2002 júniusától három évig állt a HTMH élén, örömtelinek tartja, hogy a határon túli magyarok ügye újra a MeH-be kerül. A kérdés számára az, lesz-e ugyanakkora súlya, mint 1990–92 között volt? Mint mondta, örülne annak is, ha nem csökkennének a határon túlra szánt források. Komlós Attila, a HTMH jelenlegi, utolsó elnöke, aki január 1-je óta tölti be hivatalát, elmondta, „szerencsés és előrevivő dolognak” tartja, hogy a határon túli magyarok ügye a MeH-be kerül be. Kérdésesnek mondta ugyanakkor, hogy a hivatal által eddig ellátott „bonyolult és összetett feladatsort” egy főosztály keretében hogyan oldják meg. (MTI) /Megoszlik a volt elnökök véleménye a megszűnő Határon Túli Magyarok Hivataláról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29., Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./

A Szekuritáté megmaradt az Igazságügyi Minisztérium belső hírszerzésében. A rabokat is törvénytelenül kihallgató, nagyrészt a szeku embereiből álló szolgálat felszámolás alatt áll, de a személyzet a rendszerben marad. Munkamódszereik sem igazán különböztek sokkal a szekusokétól – emlékezett vissza az Igazságügyi Minisztérium keretén belül működő SIPA (Belső Korrupcióellenes Szolgálat) embereivel való találkozására a marosvásárhelyi börtönben raboskodott egykori elítélt. A SIPA fő feladata a börtönökben büntetéseket töltőktől való információgyűjtés volt, az igazságszolgáltatásban elkövetett korrupciós esetek feltárása érdekében. Aki ismeri egy börtön belső viszonyait, az nagyon jól tudja, hogy mennyire lehet megbízható az olyan információ, amit a raboktól őrzőik gyűjtenek össze” – mesélte egy neve elhallgatását kérő volt rab. A fogoly egy csomag cigiért szinte bármit elmond, amit hallani akarnak tőle. A „besúgó osztályként” emlegetett ügynökség felszámolás alatt áll. Ennek ellenére a marosvásárhelyi börtönben még fenntartanak egy irodát is. A SIPA emberei továbbra is bejárnak a börtönbe. A Börtönigazgatóságon megerősítették: az Igazságügyi Minisztérium belső hírszerző szolgálataként emlegetett SIPA ügyosztály még mindig létezik. A SIPA felszámolásának már le kellett volna zárulnia, de a minisztérium halasztást kért. A „besúgó osztály” felszámolásában a tét az archívumok megszerzése. A SIPA-t 1997-ben hozta létre az akkori igazságügyi miniszter, Valeriu Stoica. Létrehozása eleve alkotmányellenes volt, mert egy ilyen szolgálatot nem lett volna szabad létrehozni és működtetni miniszteri határozat alapján. A szociáldemokrata kormányzás alatt sem helyezték törvényes alapokra a működését, csupán átkeresztelték. Cristian Diaconescu PSD-s igazságügyi miniszter a DGPA (Korrupcióellenes Védelmi Ügyosztály) nevet adta neki, a működését azonban nem törvényben szabályozzák, hanem kormányhatározatban. A 637/2004-es kormányhatározat alapján a DGPA országos börtönigazgatóságot, valamint a bíróságokat érintő, a nemzetbiztonságra vonatkozó információkat megszerezheti, feldolgozhatja és felhasználhatja. Ezzel az átkereszteléssel a szolgálat nemcsak más nevet, hanem kiterjesztett hatásköröket nyert. A „besúgó osztály” közvetlenül a miniszternek számolt be tevékenységéről. A DGPA alkalmazottai hatvan százalékban a volt Szekuritáté reaktivált embereiből kerültek ki. A szolgálat egyik parancsnokáról a Szekuritáté Levéltárát Átvilágító Országos Tanács (CNSAS) ki is mutatta, hogy politikai rendőrségi feladatokat látott el 1989 előtt. Marian Ureche parancsnoksága alatt a DGPA nem mutatott be tevékenységéről egyetlen jelentést sem a parlament védelmi bizottságának. A börtönöket felügyelő igazgatóság többször is jelezte, hogy a DGPA tudtuk nélkül folytat információszerző tevékenységet a börtönökben. A szolgálat emberei speciális igazolvánnyal vagy titkosügynökök és informátorok beszerzésével behálózták a börtönöket. A szolgálatnak irodái voltak a börtönökben, kihallgattak embereket, nyomást gyakoroltak rájuk, hírszerző tevékenységekhez használták fel őket. A civil szervezetek képviselőjeként akkor a jelenlegi igazságügyi miniszter, Monica Macovei is követelte ennek a szolgálatnak a beszüntetését. A kihágások sora nagyon hosszú, a DGPA a javítóintézetekben is folytatott tevékenységet. Kiskorúaktól csikartak ki a szüleikre, rokonaikra vonatkozó információkat. De bírák és ügyészek megfigyelésével is foglalkoztak. Az eddigi titkosügynökökből egyszerű börtönőrök válhatnak. Azért csak válhatnak, mert Alexandru Serban, az országos börtönigazgatóság vezetője a közelmúltban javasolta egy, a SIPA-hoz hasonló hírszerzési szolgálat létrehozását az igazgatóságon belül, csak „más működési elvek mentén.” Amennyiben a miniszter elfogadja ezt a javaslatot, akkor a börtönkápók újra akcióba lendülhetnek. /Felszámolás alatt van a SIPA, de az ügynökök a rendszerben maradnak. Aktívak maradtak a szeku börtönkápói. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./

Az Ezer Székely Leány Napjának életben tartásában benne van Domokos Pál Péter nagy kultúraszervező személyisége iránti tisztelet is. Százöt éve született a ma Csíkszereda részét képező Csíkvárdotfalván Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas néprajztudós, zenetörténész /1901. jún. 28. – Budapest, 1992. febr. 18./ 1919-ben szerzett kántortanítói oklevelet. Budapesten a főiskolán 1926-ban matematika–fizika–kémia, valamint ének–zene szakos tanári diplomát szerzett. Hazatérése után ének–zene tanár volt, 1936-tól az Erdélyi Katolikus Népszövetség titkára. 1929-ben indult első gyűjtőútjára a moldvai csángó magyarok falvaiba, s ettől kezdve e népcsoport elismert tudósa lett. Nagyjelentőségű könyve /A moldvai magyarság/ 1931-ben jelent meg Csíkszeredában. A könyvnek nagy visszhangja volt, sokan felfigyeltek a csángókra. Ő gyűjtötte össze Moldvában a 18. század hangszeres tánczenéjét. 1933-ban a románok felismerték, milyen veszélyes számukra Domokos munkássága a magyar-székely nemzeti öntudat erősítése terén, ezért eltiltották a katedrától. Ezután kántor lett Gyergyóalfaluban, később egyházmegyei tanfelügyelő, majd 1940–44 között a kolozsvári Tanítóképző igazgatója lett – itt védte meg néprajzi, majd magyar irodalmi és történelmi doktorátusát. Népművészeti kiállításokat rendezett, lerakta a csíkszeredai Székely Múzeum alapjait. A háború alatt segítette a bukovinai magyarság hazatelepülését. Népzenével, néprajzzal, történelmi zenével, nyelvészettel és irodalommal, Erdély nemzetiségi és vallási kérdéseivel, Csíksomlyóval mint a katolikus székelység lelki központjával foglalkozott. 1945–49 között Budapesten a Népjóléti Minisztérium tisztviselője lett, majd elbocsátották. Ezután a Baranya megyei Szárászpusztán több tucat, Moldvából áttelepült csángó család között gazdálkodott, itt folytatta a gyűjtést, de 1951-ben az ávósok elvitték. Hamarosan szabadon engedték, de földjét elvették. Az építőiparban dolgozott, majd 1951–1961 között, nyugdíjazásáig Budapesten általános, majd középiskolákban tanított, s írta néprajzi, népzenei és irodalomtörténeti munkáit, olykor ezekért is zaklatták. A határon túli magyarság élő lelkiismerete lett. Lefordította és közreadta a Bandinus-kódexet és több, a moldvai katolikusok múltjára vonatkozó okmányt. Dallamokkal kiegészítve adta ki Kájoni János 17. századi csíkcsobotfalvi énekgyűjteményét, a Cantionale Catholicumot /”...édes hazámnak akartam szolgálni...” Szent István Társulat, Budapest, 1979/. A Kájoni-gyűjtés révén került Kodállyal, majd Bartókkal is kapcsolatba. Márton Áron erdélyi püspökről Rendületlenül címmel írt könyvet, 1988-ban a történelem-, illetve néprajztudományok doktora lett, a Széchenyi- és a Bethlen Gábor-díjat 1991-ben kapta meg. /Százöt éve született Domokos Pál Péter. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./

Folytatja a határon túli magyarok kettős állampolgárságáért a harcot a Magyarok Világszövetsége – jelentette ki a szervezet elnöke, Patrubány Miklós. Haszontalanul és eredménytelenül telt el a 2004. december 5-ei népszavazást követő esztendő – vélekedett. Páratlan gesztus volt, és Brüsszelnek szankcionálnia kellett volna, hogy egy hivatalban levő kormányfő arra biztatja a polgárokat, ne éljenek véleménynyilvánítási jogukkal, és ne menjenek szavazni – fejtegette Patrubány. Az MVSZ arra kér mindenkit, hogy mozgósítsák ismerőseiket, barátaikat, rokonaikat a következő népszavazásra, amelynek kiírásáról az MVSZ nem mond le, hiszen ,,lennie kell hárommillió magyarnak”, akik számára fontos a nemzetegyesítés. Az 1940 és 1944 között Magyarországhoz tartozó észak-erdélyiek magyar állampolgárságának megszűnése egyébként vitatott kérdés, a legújabb (magyar) belügyminisztériumi álláspont szerint ennek időpontja 1948-ra tehető, az MVSZ szerint egy 1981-ben titokban megkötött Ceausescu–Kádár egyezményre. Patrubány Miklós a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetésével sem ért egyet, lefokozásnak tartja a helyette létrejövő új minisztériumi osztályt. /(demeter): Lennie kell hárommillió magyarnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

A magyar honfoglalást a Kárpát-medencében kisszámú idegen történeti forrás említi, s ezek is időrendi pontatlansággal.   Lehet-e biztosan a honfoglalás időpontjának a 895-ös vagy a 896-os évet tekinteni? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a legújabb történeti kutatás állapítja meg, hogy ,,895–900 között szállták meg a magyarok a Kárpát-medencét egy vagy két fázisban” (Tóth Sándor László: A honfoglalás időpontja, Acta Universitatis Szege­diensis de Attila József Nominatae Acta Historica, Tomus. CII. Szeged, 1995.). Történeti tény, hogy a Bizánccal szövetséges magyarok 894-ben megtámadták Simeon bolgár kánt, aki a Bizánc ellen indított hadjáratának irányát megváltoztatva a magyarok ellen fordult, de vereséget szenvedett. A Bizánccal kibékült bolgárok megverték az Árpád fia, Levente által vezetett magyar sereget, s ugyanakkor a bolgárok új szövetségesei, a besenyők is megtámadták a magyarok etelközi szállásait. Emiatt az etelközi magyarok s Levente seregének maradványai a Keleti-Kárpátok szorosain ke­resztül Erdélybe jöttek.  A honfoglalásnak ezt az útvonalát a honfoglalás kori régészeti leletek is bizonyítják. Ezek a Tusnádi- és az Ojtozi-szoroson keresztül vezető utak mentén kerültek elő Háromszék területén. A legjelentősebb honfoglalás kori lovas sírt Sepsiszentgyörgyön, az Olt bal oldali partján, az Epres­tetőn 1943-ban találták meg. A csontváz mellett egy kard, egy lándzsacsúcs, vasdarabok, (valószínű, vaskengyel maradványai), lóko­ponya s lólábszárcsontok voltak.   Egy másik lovas sír Köpecen, ugyancsak az Olt völgyében került felszínre, s leletei a budapesti Földtani Intézetbe kerültek. Egy lovas sírt pedig Kőcsukkon a két világháború között, kőrobbantás alkalmával találtak.  A Feketeügy völgyéből ismeretes a Réty–Eresztevény közelében – jelenleg Maksa községhez tartozik – levő Zádogostető nevű magaslaton egy lovas sírból előkerült vaskengyel és vaslándzsa­csúcs. Ugyancsak lovas sír melléklete lehet az a szablya is, amelyet magyar honfoglalás kori edénnyel együtt találtak 1907-ben Kézdi­vásárhely és Bereck között. Feltehetőleg lovas sír tartozékai Za­lánban a Sasos-völgyben, valamint Kézdi­már­kos­falván a Kismart nevű helyen előkerült vaszablák is. A Gesta Hungaro­rum a magyarok útvonalát jelöli meg, mégpedig a Kárpátok szorosain keresztül, s megpihenésüket, vagyis letelepedésüket Erdélyben. Az Olt, valamint a Feketeügy völgyében talált honfoglalás kori régészeti leletek alátámasztják a Gesta Hungaro­rum adatait. Nem hihető el, hogy a tusnádi Olt-szorost, valamint az ojtozit a magyarok őrizetlenül hagyták volna. Ezt bizonyítja, hogy a megszilárdult magyar királyi hatalom már a XII. században a Keleti-Kárpátok külső lejtőjére helyezi a magyar állam határát, amit a Piatra Neamt melletti Batca Doamnei-en feltárt magyar erődítmény, település és temető bizonyít. /Székely Zsolt: A honfoglalás Délkelet-Erdélyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

Kolozsváron 1947-ben, a IV. gimnáziumi osztály elvégzése után letették a kisérettségi vizsgát az Unitárius Kollégiumban, emlékezett Dr. Dezső István. Kolozsváron négy magyar fiúgimnázium volt: Piarista Fiú Főgimnázium, Református Kollégium, Unitárius Kollégium és az Állami Magyar Fiú Gimnázium, vagy Gyakorló Gimnázium. A négyből kettőt természetesen csak úgy lehetett összevonni, ha kettőt megszüntetnek. Áldozatul esett a nagy diáklétszámú, rangosabb Piarista Főgimnázium és az Állami Magyar Fiú Gimnázium vagy Gyakorló Gimnázium. 1948-ban megszüntették az egyházi iskolákat. A Kolozsváron megmaradt, két elméleti magyar fiúgimnázium közül az egyik, a volt Unitárius Kollégium az 1. számú Elméleti Magyar Fiú Gimnázium nevet kapta, a második pedig a volt Kolozsvári Református Kollégium, amiből a 2. számú Elméleti Magyar Fiú Gimnázium lett. 1948-ban a kolozsvári Szekuritáté behatolt a Ferenc-rendiek épületébe, az összes szerzetest elvitték, még azt sem engedték meg nekik, hogy szobájukba felmenjenek, és a létfontosságú dolgaikat elhozzák. A rendházban maradt javak egy részét szétosztották a két magyar fiúlíceum konviktusai között. Dr. Dezső István emlékszik arra, hogy ők, az 1. számú Elméleti Magyar Fiúlíceum bentlakói kis kézi szekérrel mentek, hogy a számunkra megítélt javakat elhozzák. Ez elsősorban a ferencesek élelmiszer raktárából kerülhetett ki. Emellett nagy mennyiségű nyomdapapírt, valamint füzeteket, íróeszközöket is kaptak, itt működött addig ugyanis a Szent Bonaventúra Nyomda. Szigorúan megtiltották a diákoknak, hogy az emeletre is felmenjenek, a szerzetesek szobáiba. 1948-tól a rendházban helyezték el a város zene- és képzőművészeti iskoláját, még mindig ott működnek. 2006. június 3-án a fizika előadóteremben gyülekezett az erősen megfogyatkozott és szétszóratott egykori lelkes diákcsapat, az 1951-ben érettségizett tíz ősz hajú veteránja Fazoli Sándor, egyetlen élő tanáruk, osztályfőnökük és egykori igazgatójuk köré. Tudomásuk szerint 24-en élnek még az osztályból, de a találkozónkra csak tízen tudtak eljönni. Mindnyájukat megajándékozták Brassai Sámuel Elméleti Líceum Évkönyvvel. A tíz hajdani diák életútját mondta el a találkozón. Ajtay Ferenc a Bolyai Tudományegyetemen geológiát végzett, a majd középiskolai tanár lett. Nyugdíjas éveiben könyveket ír, eddig három kötete jelent meg, a következőt az ivóvíz jelentőségéről írja. Ábrahám Ottó a Szovjetunióban végzett bányamérnökit, hazajövetele után a Zsil-völgyi bányák magas vezetőségi posztjait töltötte be. Egyike volt a párt kinyújtott karjának. Nyugdíjasként újra politizálni kezdett, most a román Konzervatív Párt tagja. Fia anyanyelvét elvesztette, ennek ellenére magyarul érez. Dr. Dezső István nyugalmazott sebész főorvos elhagyta szülőföldjét, az anyaországban próbált beilleszkedni, úgy érzi, sikertelenül. Mihálik András látványos pályát futott be, miután Moszkvából hazatért ukrán feleségével. A romániai 1989-es fordulat után tökéletes orosz nyelvtudását kihasználva állandóan utazott, tolmácsolt, Nagyvárad alpolgármestere lett és Nagyváradon az egyetem építészeti karának professzora, a műszaki tudományok doktora, több találmánya van. Botár Ferenc Tordán dolgozott és ott él családjával ma is. Darvas István Izraelbe, aztán Amerikába ment, de meghalni Budapestre jött. Cozma Károly (Kozma) Kijevben végezte a Diplomáciai Főiskolát, külügyi diplomáciai szolgálata folytán bejárta a fél világot, világnyelveket beszél, 20 évnél több időt töltött külügyi szolgálatban. Széll Kálmán szenvedélyes sakkozó, műgyűjtő, de főleg könyvgyűjtő és magánzó agglegény. Veress Endre egyedül lett ügyvéd az osztályból. 1940-ben az Észak-Erdélyből kivonuló román bosszúállók úgy megverték ügyvéd édesapját, hogy később belehalt sérüléseibe. /Dr. Dezső István nyugalmazott sebész főorvos: Provokatív beszámoló a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumban érettségizettek 55 éves érettségi találkozójáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28., folyt.: júl. 1./

Július 1-jén tartotta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa ülését Marosvásárhelyen. – Olyan kisebbségi törvény kell nekünk, amely az eddigiekben megteremtett egyéni jogok területéről átlép a kollektív jogok területére – jelentette ki Markó Béla az ülésen, melyen mintegy 150 RMDSZ-es polgármester, alpolgármester és más önkormányzati vezető is részt vett. A fórum napirendjén az RMDSZ önkormányzati tevékenységének elemzése is szerepelt. Markó Béla rámutatott: szükséges az elemzés, mert két év telt el a helyhatósági választások óta. Óriási vehemenciával lángol fel továbbra is a nacionalizmus, az idegengyűlölet – tette hozzá. Az RMDSZ-nek ma is naponta szembe kell néznie a nacionalizmus próbálkozásaival. Romániában még ma sem visszafordíthatatlan mindaz, amit az etnikumközi viszonyokban elértek. Az RMDSZ majdnem másfél éve kínlódik sikertelenül a kisebbségi törvénytervezet elfogadtatásával. Markó kifejtette, hogy az RMDSZ a koalícióban senkinek nem a csatlósa. Az RMDSZ a 1,5 milliós magyar közösség képviselője. Az RMDSZ ellenzi azt, hogy mindenkit lehallgassanak, hogy rendőrállami intézkedésekkel korlátozzák az emberi jogokat, hogy a titkosszolgálatok hatáskörét bővítsék. Egyetért azzal, hogy a szekuritátés múltat fel kell tárni. A vajdasági és a felvidéki magyar erők kiszorulása a kormányzatból és az RMDSZ-re mért ütések olyan folyamat részei, amelyre oda kell figyelni, mondta Markó. Ugyanakkor úgy vélte, a gyergyóditrói székely népgyűlés paródia volt. Markó bírálta a székely megyéket, amiért a hónapokkal ezelőtt elhatározott együttműködés részteleit nem alakították ki. Frunda György SZKT-elnök arra biztatta az önkormányzatokat, hogy éljenek az adott jogokkal, használják az anyanyelvet, adják vissza a tulajdonokat. Követelte a magyarlakta vidékeken több magyar bíró és ügyész kinevezését (Maros megyében egyetlen magyar ügyész sincs), illetve közösségi rendőr alkalmazását. Kónya-Hamar Sándor kolozsvári képviselő hiányolta, hogy Markó nem elemezte az anyaország és az erdélyi magyarság viszonyának alakulását. Eckstein-Kovács Péter kolozsvári képviselő nehezményezte, hogy a szövetségi vezetők az ellenzéket ellenségnek tekintik. Felülről akarnak ellenzéket létrehozni az SZKT-n és az RMDSZ-en belül – mondta. Felhozta Sógor Csaba szenátor esetét, akit a szövetség vissza készül hívni az Interparlamentáris Unióból amiatt, mert elment Ditróba. Egyetértett azzal, hogy Ditró paródia volt, de úgy vélte, hogy ott mégiscsak magyar emberek voltak jelen, akikért meg kell próbálni tenni valamit. Toró T. Tibor képviselő szerint a kisebbségi törvény elfogadása megfeneklett, s az RMDSZ vezetősége a kulturális autonómiát valami mással próbálja kiváltani. Azt ajánlotta, hogy az RMDSZ karolja fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómia-kerekasztal összehívására tett javaslatát. Sógor Csaba csíkszeredai képviselő a külső és a belső ellenzékkel való párbeszédet hiányolta. Borbély László képviselő szerint az RMDSZ erős, és meg tudja védeni a magyarságot. Takács Csaba ügyvezető elnök kifejtette: az RMDSZ-t önállósága miatt, kormánytól függetlenül, Budapesten sem szeretik maradéktalanul, de tisztelik. Az RMDSZ nem örvend a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszűnésének, inkább a hatékonyságát kellett volna növelni. Elismerte, hogy a HTMH alkalmassága megkérdőjelezhető a jelenlegi körülmények között. Megköszönte viszont az elvégzett munkát a HTMH valamennyi vezetőjének, munkatársának, akik az elmúlt 15 évben sokat dolgoztak a határon túli magyarságért. Takács figyelmeztetett: jóhiszeműen kell viszonyulni a magyar kormány által javasolt változtatásokhoz. „Be vagyunk avatva a határon túli magyarságot érintő átszervezéssel kapcsolatos kérdésekbe” – jelezte. /Tibori Szabó Zoltán: Közös érdek a nacionalizmus visszaszorítása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./ Markó Béla azt szeretné, ha a magyar tanítók több fizetést kapnának, mint a románok. Markó elmondta, hogy ezek az elemi osztályokban oktató pedagógusok több tanórát tartanak mind románból, mind anyanyelvből, ezért természetes lenne, hogy magasabb bért kapjanak. Frunda György, RMDSZ szenátor a mellett érvelt, hogy a magyar iskolákban csak magyar nyelven oktassanak, kivéve a földrajzi megnevezéseket, ugyanis azzal ő is egyetértett, hogy ezek román megnevezésének ismerete fontos. Frunda szerint szükséges, hogy a magyar lakosság aránya a rendőrségi állományban is tükröződjék; példaként Marosvásárhelyt említette, ahol a magyar lakosság aránya 50 százalék, de a rendőrségen alig 10 százalék a magyar anyanyelvűek száma. Az RMDSZ-szenátor sürgette, hogy azokban a megyei tanácsokban, ahol az RMDSZ többségben van, beszéljenek magyarul. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 3./

Több milliárd dollárt érő földgáz- és kőolajtartalék, illetve a Duna-delta természetvédelmi övezetének épsége a tétje a Bukarest és Kijev között július 4-én kezdődő tárgyalássorozatnak. A román és az ukrán külügyminiszter Odesszában a Fekete-tenger kontinentális talapzatának elosztása és a Bisztroje-csatorna felépítése miatt kialakult, évek óta húzódó konfliktusra próbál megoldást keresni. Mihai Razvan Ungureanu és Borisz Taraszjuk találkozója csupán az első fordulója lesz az egyeztetés-sorozatnak. Románia és Ukrajna hatvan évvel a második világháború lezárása után még a két ország közötti határ meghúzásán vitatkozik. A talapzat elosztásáról még 1967-ben kezdődtek az egyeztetések az akkori Szovjetunióval. A tárgyalások húsz év után eredménytelenül végződtek, és Ukrajna függetlenné válása után kezdődtek el újra. A két ország 1997-ben aláírta ugyan a jószomszédsági alapszerződést, de a közös határokat rögzítő, illetve a talapzat elosztásáról szóló iratokat nem. A román Külügyminisztérium 2004. szeptember 26-án fordult a Nemzetközi Bírósághoz. Ennek megfelelően a román fél 2005 augusztusában eljuttatta hivatalos álláspontját Hágába, Ukrajna pedig idén májusban tette meg ugyanezt a lépést. A Duna-deltai Bisztroje-csatorna megépítése körüli diplomáciai viszály újabb keletű. Az ukránok két évvel ezelőtt azért kezdték meg a munkálatokat, mert jelenleg kizárólag román felségvizeken, a Duna-delta Sulina-ágán hajózhatnak ki a Fekete-tengerre, s ennek használatáért az elmúlt öt évben 600 millió dollárt kellett fizetniük. Azonban a Duna-delta természetvédelmi övezete mintegy kilencven hal- és háromszáz madárfajtának ad otthont. Kijev a múlt év szeptemberében, a Bukarest által kért környezeti hatástanulmány elkészültéig felfüggesztette a munkálatokat – tervéről azonban nem mondott le. /Cseke Péter Tamás: Kijevet „puhítja” Bukarest. Román-ukrán külügyminiszteri találkozót tartanak Odesszában. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./

Vannak a világon olyan intézmények, amelyeknek a helyét sóval kellene behinteni, mert fennállásuk ideje alatt amúgy is csak sóhivatalként tudtak működni. Koncz Attila /Budapest/ szerint ilyen a Határon Túli Magyarok Hivatala. A cikkírónak már a hivatal neve is problémás, mert indokolatlanul tesz különbséget az anyaországi és a szomszédos államokban élő magyarok között. Koncz szerint a szomszédos államokban működő magyar szervezeteket a legutóbbi időkig az anyaországi belpolitika alárendelt szereplőiként kezelték. A Határon Túli Magyarok Hivatala működését „soha sem a nyitottság és az átláthatóság, hanem a rejtőzködés és az információk visszatartása jellemezte.” A HTMH a rossz nyelvek szerint komoly pénzösszegek eltűntetésére is alkalmas volt. „A koronát minderre a Mucuska-ügy tette föl”. A cikkíró szerint a Magyar Állandó Értekezlet életképtelensége nyilvánvaló. A Magyar Tudományos Akadémiához kötődő, illetve önálló kisebbségkutató műhelyeket hasznos volna egy közvetlenül kormányzati finanszírozású intézményben egyesíteni. A források elosztását érdemes lenne ezért egy önálló kormányzati ügynökségre bízni. /Koncz Attila attila.koncz@vipmail.hu: Tabula rasa. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

Egészen bizonyosan nem sikerül elfogadtatni ebben a rendkívüli parlamenti ülésszakban a kisebbségi törvénytervezetet, ugyanis nem készült el a házbizottsági jelentés a jogszabályról. Varga Attila képviselő elmondta: az RMDSZ frakcióvezetője ismét kérni fogja, hogy a képviselőház plénuma házbizottsági jelentés nélkül tűzze napirendre a jogszabályt. Markó Béla, az RMDSZ elnöke elítélte a koalíciós partnereket, mivel nem jelentek meg a kisebbségi törvénytervezet vitáján. A jogszabály vitájának halogatása komoly elégedetlenséget váltott ki mind az RMDSZ-ben, mind pedig a romániai magyar közösségben – mondta Markó. /P. A. M.: Holtponton a kisebbségi törvénytervezet? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

Nem valami jó volt a hangulat Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum falain belül. Az idők folyamán négy beadványban fordultak panasszal a múzeumi alkalmazottak az intézmény fenntartójához, a megyei tanácshoz, de az önkormányzat mintha tudomást sem szerzett volna ezekről. Mi több, Kató Zoltán igazgató tevékenységének minősítésekor minden évben megadták a maximális pontszámot. Aztán robbant a bomba: a Krónika napilap május 11-i számában az alkalmazottak egy csoportja névtelenül nyilatkozott az igazgató ellen. Ugyanott a megyei tanács elnöke arról beszélt, hogy Kató Zoltán mandátuma lejárt, és belső ellenőrzés folyik a múzeumban: kivizsgálják, hogyan gazdálkodott az igazgató a közpénzzel. Az intézményben alkalmazottak nagy része fél az igazgatótól. Az alkalmazottak képviselője, aki a külvilág felé nem vállalta nevét, a kollégáktól összegyűjtött panaszok lajstromát írásban adta át a Háromszéknek. A néprajzi részleg vezetője, Szőcsné Gazda Enikő viszont vállalta szavait. Elmondta, hogy két évvel ezelőtt az igazgató lebontatta a néprajzi alapkiállítást, s azóta is üresen tátong a terem. A múzeum közben pályázott vitrinekre és bábukra. Erről a részlegvezető nem tudott, s csodálkozására névre szóló levelet kapott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától (NKÖM), amelyben elszámolás-kiegészítést kértek, ugyanis nem értették a múzeum elszámolását. A levélből tudta meg, hogy őt tüntették fel pályázati felelősként. Gazda Enikőnek van még egy rossz élménye. Két nappal azután, hogy műtét után hazakerült, az igazgató rátelefonált, 24 órán belül legyen meg egy pályázattal. Betegen ezt természetesen visszautasította.  Jelenleg fél vitrinek tátonganak a kiállító­te­remben. A tárgyakat nincs, aki konzerválja, mert a konzervátorokat odatették leltározni. Az igazgató nem állt szóba a munkatársakkal, csak levelezett velük. Az alkalmazottak képviselője által a szakemberektől összegyűjtött panaszok között szerepel az épület állagának fokozatos romlása, anyaghiány az amúgy is korszerűtlen konzerváló-la­borban, irodák megszüntetése. Az igazgató kisajátította a múzeum szolgálati gépkocsiját, öt év alatt háromszor cserélte le az adminisztrációs személyzetet, kiállítótermeket számolt fel. Kató Zoltán nem volt hajlandó nyilatkozni addig, amíg kezébe nem kerül az ellenőr jelentése. Közölte, lejárató kampány folyik ellene, de nem tagadja, hogy vannak bizonyos feszültségek. Megszűnt az Acta (a Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeum és az Erdővidéki Múzeum évkönyve), az igazgató állítja, nem ő szüntette meg az Actát. /Szekeres Attila: Zűr a Székely Nemzeti Múzeumban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./

Őszre halasztotta július 4-én a képviselőház plénuma a kisebbségi törvénytervezet vitáját. Az RMDSZ képviselőházi frakciója tiltakozásul úgy döntött, jelen lesz a rendkívüli parlamenti ülésszak munkáján, de csakis az európai integráció szempontjából fontos törvények megtárgyalásában vesz részt. Ugyanakkor az RMDSZ képviselői megszavazzák az adóügyi törvénykönyvet módosító kormányrendeletet, mivel a szóban forgó jogszabály közvetlenül érinti az ország uniós csatlakozását. Márton Árpád bírálta, hogy a parlamenti csoportok nem tartották be azon ígéretüket, miszerint felgyorsítják a kisebbségi törvénytervezet megtárgyalását a bizottságban. Mint fogalmazott, a szóban forgó jogszabállyal az RMDSZ-t nem lehet zsarolni. A képviselő szerint a politikai pártok közül a DP gördítette a legtöbb akadályt a testület munkája elé. Márton Árpád emlékeztetett: eredetileg a házbizottságnak 2005. december 16-ig kellett volna elkészítenie jelentését a törvénytervezetről, de mivel ez nem sikerült, 2006. február 15-ig kitolták a határidőt. Azóta a bizottság szabálytalanul dolgozott. A pártok minél tovább húzzák-halasztják a döntést, hátha időközben bekövetkezik a pozitív országjelentés, és akkor elfelejthető lesz az egész. Markó Béla szövetségi elnök úgy nyilatkozott: egyértelmű, hogy jelenleg Romániában nincsen többségi politikai akarat a kisebbségi törvény elfogadására. Arra a kérdésre, hogy felvetődött-e az RMDSZ-nek a koalícióból való kilépése, Markó Béla elmondta: ezáltal sem a kisebbségi törvény helyzete, sem más problémák nem oldódnak meg. /P. A. M.: Őszire halasztották a kisebbségi törvénytervezet vitáját. Az RMDSZ bojkottálja a parlament munkáját. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

Eredménytelenül zárult a román külügyminiszter Ukrajnában tett látogatása. Mihai Razvan Ungureanu utalt arra, hogy semmi remény „objektív és civilizált” megoldást találni az ukrán féllel. Ungureanu minden eddiginél határozottabban kérte az Ukrajna területén élő román kisebbségek jogainak tiszteletben tartását. Megállapodás született arról, hogy ősszel elkezdődhet a helyzetfelmérés az EBESZ és az EU küldötteinek részvételével. Ungureanu felhívta kijevi kollégája figyelmét egy Odessza környékén élő román ortodox pap esetére. Anatol Curtevet a moszkvai érsekség hívei nemrégiben súlyosan bántalmazták, azonban az ukrán hatóságok szemet hunytak az eset fölött. /Sz. L.: Hágában feszül egymásnak Románia és Ukrajna. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

Tariceanu miniszterelnök tanácsosa, Marius Oprea, aki jelenkori történész is, azt állítja: Romániában legalább tízezer, de lehet, hogy húszezer olyan vezető van, aki hajdanán együttműködött a kommunista titkosrendőrséggel, a Secutitatéval. (Hirszerzo.hu) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./