Robert Fico szlovák kormányfő és belügyminisztere azt állítja: a nyitrai magyar lány saját magát verette félholtra, hogy elkerüljön egy vizsgát. És mögötte húzódik a szovjet típusú rendőrségi eljárás, a lány meghurcoltatása. Feltehető a kérdést: mit old meg az Európai Unió? A nyitrai áldozatot már közvetlenül az események után zaklatták a hatóságok: a lezajlott bűncselekmény részletei helyett politikai meggyőződéséről faggatták. Nemrég újra bekísérték, és hat órán keresztül, megfélemlítéssel, kiabálással próbálták rávenni, hogy vonja vissza feljelentését. Sértegették, hazugnak nevezték. Családjának erélyes fellépésére bocsátották szabadon. Ezután Ján Slota pártvezér kijelentette, hogy Szlovákiában minden feszültségért a magyarok a felelősek. A brüsszeli és a strasbourgi bürokratikus gépezet rendkívül nehezen mozdul meg, a legtöbb ami várható, egy kis diplomáciai ejnye-bejnye. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Megmaradunk, de hogyan? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

A gyermeklétszám csökkenése miatt nem indulhat magyar nyelvű kilencedik osztály idén Nagyszebenben az Octavian Goga Gimnáziumban, bár Keresztes Gizella aligazgatónő úgy vélekedett, hogy megfelelő politikai akarattal fenn lehetne tartani az anyanyelvi oktatást. A megyében a nagyszebeni középiskola mellett már csak Szászmedgyesen működik magyar kilencedik osztály, és az ingázás helyett a diákok többsége inkább román tagozaton tanul tovább. Keresztes Gizella szerint a középiskolai osztály megszűnésével a nagyszebeni magyarság megmaradása kerülhet veszélybe. A tanárnő szerint az Oktatásügyi Minisztériumban az RMDSZ-t képviselő Murvai László igazgató nyugdíjazása után a Szeben megyei magyarság támogatás nélkül maradt. – Kötő József volt államtitkárhoz hiába fordultunk segítségért. Egyszerűen azt mondta, hogy szerezzünk gyerekeket – mondta az aligazgatónő. – Ezt azonban, nem olyan egyszerű megoldani, hiszen nagyon sok a vidéki fiatal, aki az ingázás és a bentlakási költségek miatt nem választja iskolánkat – tette hozzá. A nagyszebeni pedagógusok úgy érzik, hogy az oktatási tárca igazságtalanul a Szászmedgyesi Országos Gázipari Szakközépiskola javára döntött, hiszen ott indulhat magyar nyelvű osztály. Keresztes Kálmán helyettes főtanfelügyelő úgy vélekedett, hogy a szászmedgyesi középiskola semmivel sem gyengébb, de az érettségi eredmények ennek az ellenkezőjét bizonyítják, mert a szászmedgyesi szakközépiskola összes magyar diákja sikertelenül vizsgázott. Az idén kisérettségiző diákok fele választotta a szakközépiskolát, a többiek Kolozsvárra és Székelyudvarhelyre mentek. Varró Sándor református lelkipásztor Nagyszebenbe kerülése óta egy szórványkollégium létrehozásán fáradozik. Az Apáczai Közalapítvány támogatásával 2004-ben sikerült befejezni az épületet, amely jelenleg húsz diákot tud befogadni. Tavaly csupán tízen választották a szórványkollégiumot szálláshelyül. Varró Sándor egyelőre abban látja a megoldást, hogy a Szeben megyei magyar gyermekeket valamelyik neves egyházi iskolába Nagyenyedre, Marosvásárhelyre, Kolozsvárra vagy Kőhalomra irányítsák. Serfőző Levente, a HID – Szebeni Magyar Egyesület elnöke elégedetlen a Szeben megyei magyar nyelvű oktatást képviselő szakemberekkel. Még az Octavian Goga Gimnázium magyar tagozatának tanárai is a román tagozatra küldik saját gyerekeiket ahelyett, hogy példát mutatva magyar nyelven iskoláztatnák őket. /D. I.: Nem indul líceumi magyar osztály. Nagyszeben diákjai román tagozaton tanulnak tovább. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

Politikai vihart kavart Magyarországon Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöknek szeptember 17-én, vasárnap nyilvánosságra került május végi, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) balatonőszödi frakcióülésén elhangzott beszéde. A beszéd következményei egyelőre kiszámíthatatlanok. A vasárnap estétől a Parlament előtt zajló tüntetésen megjelentek felkérték Sólyom László köztársasági elnököt, oszlassa fel a parlamentet, és írjon ki új országgyűlési választásokat, ha Gyurcsány Ferenc mégse mondana le. Felkérték továbbá a nemzeti-keresztény politikai erőket, hogy minden törvényes, parlamentáris és politikai eszközt vegyen igénybe „a csalással hatalomra került kormány megbuktatására”. Sólyom László köztársasági elnök a felkérések ellenére nem szólította fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a lemondásra, de rámutatott morális felelősségére. Erről maga az államfő beszélt szeptember 18-án. Mint mondotta, a miniszterelnök és a kormány nem a köztársasági elnöknek tartozik felelősséggel, hanem az Országgyűlésnek, csak az országgyűlési képviselők többsége vonhatja meg a bizalmat a miniszterelnöktől és egyúttal kormánytól. /Tüntetők követelték a Gyurcsány-kormány lemondását. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök májusban, Balatonőszödön az MSZP frakcióülésen mondott beszédet, amely szeptember 17-én nyilvánosságra került. Részletek a nagy vihart kavart beszédből: • Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. • Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltak tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét a tárgyalásokon. Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a p…ba ezzel. Gyerünk előre. • Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. • Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib…ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni, gyerekek, nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. • Odajön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700–800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy őneki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. • Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírnák ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni. • Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között. Muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. • És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat. • Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. • Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként a 7 százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány. Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. • De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. Egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. • És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. • Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. • Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kib...ott jó könyveket a modern magyar baloldalról. /Gyurcsány: hazudtunk reggel, éjjel meg este. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Több ezren követelték Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a kormány lemondását szeptember 18-án a Parlament előtti demonstráción. A túlnyomó többségében fiatalokból álló tömeg vasárnap késő este óta folyamatosan fütyül, sípol és az „Áruló!”, „Mondjon le!”, „Vesszen a kormány!”, „’56,’56” szavakat skandálta. A közfelkiáltással elfogadott petícióban a több száz egybegyűlt felkérte Sólyom László köztársasági elnököt, oszlassa fel a parlamentet, és írjon ki új országgyűlési választásokat, ha Gyurcsány Ferenc mégse mondana le. Felkérték továbbá a nemzeti-keresztény politikai erőket, hogy minden törvényes, parlamentáris és politikai eszközt vegyenek igénybe, „a csalással hatalomra került kormány megbuktatására”. Az MSZP támogatja Gyurcsány Ferencet és azt a politikát, amit a miniszterelnök folytat, jelentette ki Hiller István MSZP-elnök. – Aki eljuttatta a sajtónak a májusi frakcióülés hangfelvételét, rosszat akart tenni a miniszterelnöknek, mégis használt a magyar politikai életnek. Kitörve a hazugságspirálból végigvisszük a reformokat, amelyek a korszerű és modern Magyarországhoz vezetnek – közölte. A Parlament épülete előtt a miniszterelnök és a kormány távozását szeptember 17-e, vasárnap este óta követelő demonstráció kapcsán az MSZP elnöke azt mondta, az alkotmány és a jogszabályok betartása mellett mindenkinek joga van véleményét kifejezni, akár egyénileg, akár csoportosan. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke: a történtek nem befolyásolják a koalíció működését. Úgy fogalmazott, a beszédet nem ő mondta, nem ő vállalja a tartalmát, másként vélekedik az elmúlt négy évről és a kampányról. A Fidesz-KDNP-frakciószövetség felkérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy az alkotmány alapján tegye meg a szükséges lépéseket az általuk alkotmányos válságként értékelt helyzet megoldására – jelentette be Semjén Zsolt, a KDNP-frakció vezetője hétfőn Budapesten. „Úgy látjuk, hogy ez az erkölcsi válság immár politikai és alkotmányos válsággá fajult, ezért az alkotmány 29. szakasza alapján, amely arról szól, hogy a köztársasági elnök őrködik az ország demokratikus államszervezete felett, ezen rendelkezés alapján felkértük a köztársasági elnök urat, hogy az alkotmányos válság megoldása érdekében a szükséges lépéseket tegye meg” – fogalmazott az ellenzéki politikus. Hozzátette: az alkotmányos válság megoldása a Gyurcsány-kormány menesztése lenne. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elvesztette a kormányzáshoz elengedhetetlen bizalmat, ezért arra kérik, távozzon a magyar közéletből – mondta Dávid Ibolya MDF-elnök. Sólyom László köztársasági elnök nem szólította fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a lemondásra, de rámutatott morális felelősségére. „A köztársasági elnöknek az alkotmány erre a helyzetre nem ad közjogi felhatalmazási lehetőséget” – mondta az államfő. Kiemelte: a vasárnapi hír „morális válságot” okozott Magyarországon, és a miniszterelnök reakciói ezt a válságot fokozták. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a televízió Nap-kelte című műsorában szeptember 18-án reggel azt mondta: arra készül, hogy Magyarországot szembesítse az elmúlt évekkel. Gyurcsány Ferenc a Népszabadság című napilapnak leszögezte: esze ágában sincs lemondani posztjáról. Büszke arra, hogy végre valaki – és nem csak belső körben – ki meri mondani az igazságot: azt, hogy a politika hosszú évek óta hazugságokra épült. /Tüntetők követelték a Gyurcsány-kormány lemondását. Politikai botrányt kavart a balatonösződi beszéd. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Nem hiszem, hogy utcai harcokkal most, a 21. században meg lehet, vagy meg kell dönteni ebben a régióban a politikai hatalmat – nyilatkozta Kelemen Hunor képviselő, az RMDSZ Szövetségi Operatív Tanácsának tagja. – A miniszterelnök zárt körben fogalmazott, és szabadabban beszélt, amit mondott, az nem föltétlenül szalonképes, de ezzel nincs egyedül: hasonló helyzetben mindenki másképpen beszél, mint a nyilvánosság előtt – szögezte le a politikus. Úgy tűnik – vélte Kelemen – most az a gond, hogy kimondta az igazságot, hiszen egyértelmű, hogy Gyurcsány Ferenc ezúttal nem hazudott. Úgy véli: 1956 után fél évszázaddal Magyarországon nincs szükség forradalomra. /Kelemen Hunor: Magyarországon nincs szükség újabb forradalomra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

Gyurcsány Ferenc kormányfő kimondta, hogy hazudott, többes szám első személyben ismerte be, és közvetlen politikustársai nem tiltakoznak az ellen, hogy a nevükben is beszélt. Cs. Gyimesi Éva szerint a „politikai-társadalmi reakció azonban megdöbbentőbb, mint a szocialisták által beismert hazugság mértéke.” Szerinte a jobboldal politikai szereplői mintha azt tekintenék tűrhetetlenül „példátlannak”, „morálisan megsemmisítőnek”, hogy valaki fokozatosan, avagy hirtelen eljutott oda, hogy kimondja: Elég volt! Az igazat kell végre kimondani. Cs. Gyimesi Éva eszmefuttatása szerint egyre gyűlt a hazugságpohár, a hazugság, sok „civil” családban is. Cs. Gyimesi Éva megértette a miniszterelnököt: Most „Gyurcsánynak betelt a keserű pohár. Nem beszélt illemtudóan, és hiba, hogy más aktorok hazugságaira is kitért, visszamenőleg. De álszentség, ha valaki magáról azt állítja: neki nincs ilyen pohara. Inkább illemtudóan hazudjunk tovább?” /Cs. Gyimesi Éva: Elvették a játékát? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 20., Népszabadság, szept. 21./

A parlament két háza szeptember 20-án együttes ülésen fogadta el Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és Gheorghe Fulga, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetőinek lemondását. A két hivatalvezető eredetileg július 20-án nyújtotta be lemondását, de a parlament akkor nem volt hajlandó tudomásul venni a döntést. Timofte kifejtette: lemondására az elnök bizalmatlansága miatt került sor. Fulga a lemondás okai közé sorolta a politikai szokásjogot is, amely szerint választások után, ha a hatalom átadására kerül sor, a szolgálatok vezetői általában lemondanak. A titkosszolgálatért felelős parlamenti bizottság alelnöke, Verestóy Attila szenátor bemutatta a testület jelentését. /Elfogadták Timofte és Fulga lemondását. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./

Sólyom László köztársasági elnökkel folytatott megbeszélést Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke szeptember 20-án. A találkozót a miniszterelnök kezdeményezte, a napok óta tartó tüntetések miatt. A három legfőbb közjogi méltóság közös nyilatkozatban leszögezte, hogy minden tömegrendezvény szervezőinek mérlegelnie kell, képesek-e szavatolni, hogy a résztvevők nem lépik át a törvényesség határát. Gyurcsány úgy fogalmazott: nincs türelem a rendbontókkal szemben, a leghatározottabban fel kell lépni ellenük. Az MSZP azt kéri, követeli a Fidesztől, hogy az ellenzéki párt ne tartsa meg szeptember 23-i demonstrációját – jelentette be Hiller István MSZP-elnök. „Azzal vádolom Orbán Viktort, hogy a nyugalom helyett a felfordulást erősíti. Azzal, hogy az alkotmányos rend kereteit feszegető kezdeményezéseivel a megválasztott és felelős kormány helyére olyan kormányt akar, amely saját önös hatalmi érdekeit szolgálja” – fogalmazott Hiller István. Az éjszaka folyamán elkövetett rongálásért 98 embert vettek őrizetbe a rendőrök, az előző napi 104 után újabb 24 rendőr sérült meg. Kuncze Gábor SZDSZ-elnök szerint Orbán Viktor hazudik, amikor azt állítja, hogy az önkormányzati választás a népszavazás, hogy nem volt szükség stabilizációs intézkedésekre, és hogy a Fidesznek semmi köze nincs a megmozdulásokhoz. Dávid Ibolya, az MDF elnöke szerint ebben a helyzetben felelőtlen és érthetetlen Orbán Viktor magatartása, aki továbbra is arra biztatja az embereket, hogy „ne húzódjanak meg a házaikban”, maradjanak az utcákon. Románia számára figyelmeztető jel a budapesti „zendülés” – véli a román sajtó. A Ziua két teljes újságoldalt szentelt a budapesti „zendülésnek”. /Ellenzik a szeptember 23-i demonstrációt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) nem hajlandó kommentálni az intézmény tavalyi éves jelentését, amíg azt a parlament el nem fogadja – nyilatkozta Marius Bercaru szóvivő. Bercaru szerint a jelentés mindaddig titkos, amíg a törvényhozás plénuma elé nem kerül. A SRI szóvivőjét azzal kapcsolatban akarta a lap megkérdezni, hogy a hírszerzés a tavalyi év folyamán állítólag „megfigyelés alatt tartott radikális csoportokat, amelyek szeparatista-etnikai tézisek terjesztésében voltak érintettek”. A szóvivő nem cáfolta a Mediafax hírügynökség birtokába jutott szöveg valódiságát. A jelentés szerint a SRI 2005-ben megfigyelt etnikai csoportokat, amelyek „propagandisztikus akciókkal megpróbáltak követőket szerezni, hamis kifogásokkal léptek fel Románia ellen, és céljaik elérése érdekében megpróbálkoztak a törvények módosításával”. A jelentés megjegyzi, hogy az etnikai alapú szeparatizmus hívei veszélyt jelentenek a közrendre és a társadalmi békére, valamint Románia európai uniós betagolódására. A dokumentum „autonomista-szeparatista” jelzővel is említést tesz a megfigyelt csoportokról, „amelyek híveket toboroztak és lépéseket tettek annak érdekében, hogy az általuk hirdetett eszmék minél szélesebb nyilvánosságot kapjanak”. Ezek a csoportok „provokatív akciókat hajtottak végre, amelyeket az európai fórumokhoz benyújtott észrevételek és panaszok követtek úgynevezett »problémák« kapcsán, amelyekkel állítólag az etnikai kisebbségek szembesülnek.” A SRI azt is felrótta a „radikális csoportoknak”, hogy „szeparatista céljaik elérése érdekében a törvények módosítását szorgalmazták, azzal álcázva erőfeszítéseiket, hogy célkitűzésük az európai típusú jogrendszer biztosítása”. Az etnikai indíttatású szeparatizmus állandó szereplője a Hírszerző Szolgálat jelentéseinek. Tavaly készített beszámolójában például a SRI felhívta a figyelmet arra, hogy – 2004-ben – nőtt az etnikai alapú autonomista-szeparatista projektek létrehozásában részt vevő radikális csoportok agresszivitása. „A propagandisztikus kezdeményezésekkel párhuzamosan, radikális magyar körök (érdekelt külső entitások támogatásával folytatott) akciói hozzájárultak olyan szervezési formák kikristályosodáshoz és megerősödéséhez, amelyek a »Székelyföld Régió« széles körű autonómiáját szorgalmazzák, illetve azoknak a törvényhozási lépéseknek a folytatását, amelyek lehetővé tennék a kitűzött cél megvalósításához szükséges jogi keret megteremtését.” Hasonló tartalmú megjegyzések találhatók a Szolgálat korábbi jelentéseiben is, csupán a megfogalmazás és veszély leírásának terjedelme változott. Fontos eltérés, hogy a korábbi jelentésekben a SRI apró betűs megjegyzést fűzött a magyarveszély leírásához, amelyben pontosította, hogy az autonomista-szeparatista akciók nem élvezik a romániai magyarság jelentős többségének támogatását. /Ismét magyarveszéllyel riogat a hírszerzés. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./

Szeptember 19-én rokonszenvtüntetés zajlott Székelyudvarhelyen, ahol békés demonstráción a mintegy négyszáz résztvevő őszinte részvétét fejezte ki a magyar népnek, akiket – szerintük – a Magyar Szocialista Párt (MSZP) vezetősége „aljas és galád módon átvert.” Szeptember 20-án a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) kezdeményezésére Sepsiszentgyörgyön szerveztek tüntetést. Meg nem erősített hírek szerint erdélyi résztvevői is vannak a budapesti tüntetéseknek. Markó Béla, az RMDSZ elnöke először szólalt meg nyilvánosan a magyarországi események kapcsán. Szerinte az RMDSZ-nek nem kell beleszólnia a magyarországi belpolitika ügyeibe, de kétségtelen, hogy a romániai magyarságot is érintik a budapesti fejlemények. Markó úgy látja: nemcsak Magyarországon, hanem Európa e térségében mindenütt másfél évtized után elfáradt a politikai osztály, nem mindig tud szembenézni a kihívásokkal, a közélet táborokra szakadt, a mostani magyarországi helyzet ennek is a következménye. A budapesti események Markó szerint Románia számára is figyelmeztetést jelentenek. Romániában is „föl kell ébrednie” a politikai osztálynak – mondta. Az erőszakos cselekmények távlatilag a demokráciát is csorbíthatják, hiszen – mint fogalmazott – az ilyesmi indokolttá teszi a korlátozásokat. „Az a tény, hogy nagyon hamar megszületett Budapesten egy ötpárti közös nyilatkozat, feljogosít a reményre, hogy a magyarországi parlamenti pártok – minden nézetkülönbség dacára – a demokrácia alapértékeivel kapcsolatosan a továbbiakban is egyet tudnak érteni, képesek megtalálni a megfelelő megoldásokat” – mondta. /Markó Béla. Szimpátiatüntetés lesz Kolozsváron is. Markó a budapesti eseményekről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

László Sándor negyedik éve az Újvidéki Színház igazgatója, a vele készült interjúban kifejtette, hogy a Kisvárdára elhozott előadásaik (Várkonyi Mátyás – Nagy Viktor: Szép új világ, Brian Friel: Pogánytánc, Csehov: Sirály) mellett az Újvidéki Művészeti Akadémia is jelentkezett (Paul Portner: Hajmeresző), szereplői azóta már a színház tagjai. Az Újvidéki Színház általában öt-hat bemutatót tartanak egy évadban. Önkormányzati fennhatóság alatt áll az intézmény. Mindig is a nyitottság volt jellemző a színházra. Nem volt soha házi rendezője, főrendezője, mindig vendégrendezők dolgoztak itt. Harag György szinte hazajárt Újvidékre, de anyaországi rendezők is, Babarczy, Székely rendezett itt. Mezei Kinga tavaly többedmagával elhagyta az újvidéki színházat, Budapestre szerződtek. Nagyon boldogan, és nagyon-nagyon nehéz szívvel engedte el őket. Mindegyik a tanítványa volt, és mérhetetlenül büszke volt rájuk. Elmentek, ez a felnövésnek egy fázisa. Időnként visszajárnak. Tulajdonképpen csak egy másik városban élnek, de sokat vannak együtt. Kisvárdával kapcsolatban felvetődött, hogy meg kellene szüntetni a „határon túli” kategorizálást. László Sándor ezzel kapcsolatban leszögezte: ha nem írják ki a plakáton, attól még határon túliak. „Ez sajnos belénk ívódott, ebbe születtünk bele. Hadd tudódjon ki, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk.” /Köllő Katalin: A tudatomban úgyis határon túli vagyok. Beszélgetés László Sándorral, az Újvidéki Színház igazgatójával. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

A szabadkai egyházmegye több száz fiatalja zarándokolt el szeptember 10-én a nyugat-bácskai Doroszló Mária-kegyhelyére, hogy egy ifjúsági találkozó keretében könyörögjön a céltalanul élőkért. A találkozó mottóját Sillye Jenő éneke adta: „Ó, Istenünk, eléd letérdelünk, könyörgünk hozzád, téged kér szívünk, áldd meg a népünk, áldd meg nemzetünk!” A nemzet lelki megújulása mellett a fiatalok imádkoztak családjukért, Bácska, Bánság és Szerémség magyarságáért, a boldogabb jövőért, minden határon túli magyarért és az anyaország magyarságáért. Pénzes János megyéspüspök köszöntötte a jelenlévőket, majd a szentbeszédben Serfőző Levente szentesi plébános kiemelte a nemzetünkért meghirdetett imaév fontosságát. /Bende Zsolt: Ifjúsági találkozó Szabadkán. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 24./

Több mint százfős közönség közel egy órán át állt sorban Nagyváradon Varga Gábor könyvének dedikáltatásáért. Nem véletlenül Nagyváradon volt Varga Gábor Toronyiránt, avagy toborzó léleknagyobbításra /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyvének bemutatója. A szerző ugyanis – akit sokan az ország más részében inkább úgy ismernek, mint a Szabványvédelmi Hivatal vezetőjét, mintsem közírót – annak idején Váradon, az Arlusban, péntek esténként az Ady Endre Irodalmi Kör aktív tagjaként, szervezőjeként volt ismert. Így magától értetődő volt, hogy a többnyire 1989 előtt megjelent írásaiból készült válogatáskötetet itt mutassák be. A Mentor igazgatója, Káli Király István visszaemlékezett a Varga Gáborral együtt töltött egyetemi évekre is. „1968-ban, még Temesváron Gábor Tábornokok című drámájából olvastam fel, akkoriban nem értettem azt az időszakot, nem találtam a helyemet, ő igen. Bár fiatalabb két évvel, mint én, tíz évvel idősebb volt már akkor is” – fogalmazott Káli Király. Szilágyi Aladár, a Nagyváradi Ady Társaság elnöke, a könyvben fellelhető, harmincöt évet átfogó negyven írást úgy értékelte: Varga Gábor a szónoki fordulatoktól sem riad vissza, és nem egyszer hangoztatja a kívülállóságát. /Both Abigél: Léleknagyobbítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

– Az RMDSZ programja kezdettől fogva tartalmazta az autonómia-célkitűzéseket: megalakulásától fogva hangsúlyozta, hogy a kisebbségek érdeke az autonómia különböző formáinak, így a kulturális autonómia, valamint a területi autonómia megvalósítása. Meggyőződésünk, hogy a decentralizáció és a szubszidiaritás elveinek megfelelően egy olyan társadalmat kell felépítenünk, amelyben a döntéseket az érintett közösségekhez minél közelebb kell meghozni – hangsúlyozta szeptember 25-én tartott bukaresti sajtóértekezletén Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes. Elmondta: nem örvend az RMDSZ és a személye ellen irányuló támadásoknak, de fontosnak tartja, hogy közvita kezd kialakulni az autonómia, az etnikumközi kapcsolatok mentén. A román pártok részéről folytatódtak a vádaskodások: a konzervatívok továbbra is Markó Béla lemondását követelik, a szociáldemokraták pedig Calin Popescu Tariceanuét, amennyiben a miniszterelnök nem határolódik el. Gheorghe Funar a Nagy-Románia Párt színeiben pedig azzal fenyegetőzik, pert indít a csíkszeredai találkozó valamennyi résztvevője ellen. Markó Béla szerint természetes, hogy a kisebbségi közösségek az állam intézményeivel együtt részt vegyenek az őket érintő döntések meghozatalában. A területi autonómiával kapcsolatban leszögezte: meggyőződése, hogy nagyon sok döntésnek nem Bukarestben kell megszületnie, ezeket az egyes közösségeknek kell meghozniuk. „Ezek a közösségek, akik ugyanúgy adóznak, joguk van arra, hogy pénzük egy része helyben maradjon, és maguk döntsenek arról, hogy mi történjen ezekkel az összegekkel. Ez lenne az autonómia alapgondolata.” Markó hangsúlyozta, hogy az RMDSZ célját kizárólag parlamenti eszközökkel, a törvényhozás módosítása révén kívánja elérni. A jelenlegi jogi keretek között is megvannak a helyi közigazgatási autonómia kiszélesítéséhez szükséges eszközök. Markó Béla kijelentette: az RMDSZ kész arra, hogy a területi autonómia kapcsán nyilvános vitán részt vegyen. Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke üdvözölte az RMDSZ kezdeményezését. Ezt tette Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki elnöke is, aki szerint a területi autonómia megvalósítása érdekében még Románia EU-csatlakozása előtt sürgős lépéseket kell tenni. Emil Boc polgármester, a Demokrata Párt (DP) elnöke kijelentette: nem lesz itt semmiféle területi autonómia! Hozzátéve, hogy az RMDSZ elnökének szavai csupán a romániai magyarságnak címzett politikai üzenetet képviseltek. Ioan Rus, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) alelnöke, úgy véli, hogy Markó Béla csíkszeredai nyilatkozatai által az RMDSZ veszélyes „mutációról” tesz bizonyságot a diskurzusokban. – A szegregációs SZNT és az MPSZ felé való eltolódással Markó kétségbeesett kísérletet tesz arra, hogy összefogja az RMDSZ-t, amelyet az a veszély fenyeget, hogy nem jut be még egyszer a parlamentbe. Az RMDSZ lépése azért is veszélyes, mert vezetője nem más, mint Románia miniszterelnök-helyettese, akinek feladata az európai integrációs tevékenységek koordinálása – áll Rus sajtónyilatkozatában. Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt képviselőházi frakcióvezetője szerint „egész Európában nem beszélnek már etnikai alapú területi autonómiáról”. Mircea Chelaru, a Konzervatív Párt (PC) alelnöke a nemzeti érdek elleni támadásként értékelte az RMDSZ-elnök csíkszeredai beszédét, és egyenesen a miniszterelnök-helyettesi tisztségéről való lemondásra szólította fel a politikust. /Közvita helyett egyelőre perpatvar. Boc: Nem lesz itt semmiféle területi autonómia! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Végre észhez tért az RMDSZ, és a csíkszeredai polgármester-találkozón felvállalta azt, aminek halogatásáért, valójában inkább nem támogatásáért oly sok bírálatot, egykori híveinek és szavazóinak elidegenedését kellett megélnie, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. A román média és politika éppoly ellenségesen és értetlenül áll a Markó-beszéd egy-egy élesebb részlete előtt, akár korábban, nem akarja megérteni, miért akar mást, többet az RMDSZ a Székelyföld fejlődése, hagyományainak, nyelvének és kultúrájának megőrzése érdekében. Székelyföld gazdaságilag a legelmaradottabbak vidékek egyike. Most kell számba venni a tennivalókat, és párhuzamosan Bukarestben el kell érni a megfelelő törvény- és alkotmánymódosításokat. /Simó Erzsébet: Késő, de korszakos felismerés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Magyarországon az úgynevezett magyar ,,demokrácia” csődjének lehetünk tanúi. A Gyurcsány-kormány és annak holdudvara, az ,,új típusú szocialisták”, balliberálisok végtelenül elszántak abban, hogy a hatalmat semmiképpen nem engedik ki a kezükből. Gyurcsány Ferenc nagy hazugságvallomásának kiszivárogtatása után szabadult el a pokol, s a miniszterelnök ahelyett, hogy bocsánatot kért volna a magyar társadalomtól, csak legyintett, mondván, bármilyen tiltakozási hullám is lesz, majd ,,lecseng”, s megy minden tovább a régiben. A jól megfizetett bértollnokok, a mindenféle ,,politológusok” többsége, a tévécsatornák kommentátorai különös véd- és dacszövetségben harcolnak Gyurcsány és cimborái hatalmának megtartásáért. Démonizálják Orbán Viktort, aki Antall József után egyedül volt képes nemzetben és nemzeti érdekekben gondolkodni, írta Magyari Lajos, a lap főmunkatársa. /Magyari Lajos: Lecseng-e a lecsenghetetlen? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Az Európai Bizottság szeptember 26-án jóváhagyta Románia és Bulgária csatlakozását az Európai Unióhoz 2007 január elsejétől, szigorú feltételeket szabott a két ország számára, amilyeneket még soha nem támasztott az új belépőkkel szemben. A dokumentum számos területen (mindenekelőtt az igazságszolgáltatásban, az EU-pénzek felhasználásában és az élelmiszerbiztonságban) még problémákat jelez, ezért a két államot az EU-bizottság továbbra is monitorizálni fogja, s szükség esetén – a belépéstől számított három éven belül – szankciók, védzáradékok is életbe léptethetőek ellenük. A dokumentum szerint a kisebbségvédelem terén csak korlátozott előrehaladásról lehet beszélni. „A nemzeti kisebbségek státusával kapcsolatos, valamint az egyenlőség, a diszkrimináció-mentesség, illetve a multikulturalitás alapelveit leszögező törvénytervezetről még mindig csak vitáznak a parlamentben. Ezt a törvényhozási folyamatot behatóan követni kell” – olvasható a dokumentumban, amely a következőkben a romák helyzetével foglalkozik részletesebben. /Január 1-től Románia az Európai Unió tagja. Szigorú feltételekkel „párosították” a befogadásról szóló döntést. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./

Szeptemberben ünnepelhették volna Balogh Edgár századik születésnapját. Egykori hívei sem tülekedtek feleleveníteni élményeiket, egykori ellenfelei is mélyen hallgattak, noha Balogh Edgár hosszú, tapasztalatokban, reményekben, csalódásokban oly gazdag életútja szinte követeli a szembenézést, írta Bogdán László. Annál is inkább, mert a lapszerkesztő és közíró Balogh, akinek szerepe nélkül felfoghatatlan, megírhatatlan, értelmezhetetlen a romániai magyar irodalom története, főművében, négykötetes emlékirataiban – Hét próba (1965), Szolgálatban (1978), Férfimunka (1986 – ez már a cenzurális viszonyok szigorodása miatt Budapesten jelent meg!), Számadásom (1999) – maga is megpróbált szembenézni életútja (ön)ellentmondásaival. Nem véletlenül idézi már a változó viszonyok között, 1993-ban memoárjai utolsó, zárókötetében II. János Pál pápát, feltéve a nagy kérdést: kaphat-e felmentést a ,,csalódásokba fulladt hiszékenység” bűne alól? Kántor Lajos az ,,elhallgatás” okát abban látja, hogy a szerző ,,...nemigen tud szabadulni... egy régi beszédmódtól”, minősítései vitathatóak. Balogh Edgár elkötelezett baloldali értelmiségi volt, e kihalóban levő emberfajta egyik utolsó mintapéldánya. /Bogdán László: Balogh Edgár számadása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) – függetlenül a Magyarországon kialakult helyzet politikai megítélésétől – a Magyar Televíziót ért szeptember 19-i támadást, amely műsorának néhány órás felfüggesztésére kényszerítette a közszolgálati adót, úgy értékeli, mint a nemzeti médiaintézményt ért súlyos támadást – olvasható MÚRE közleményében. A romániai magyar közvéleményt azáltal is közvetlenül érintheti az MTV ellen intézett, százmillió forintos nagyságrendű garázdálkodás, hogy néhány hónapja a köztelevízió vezetői műsoridőt ajánlottak fel az Erdélyi Magyar Televízió önálló műsorainak sugárzására. A MÚRE szimbolikus értékű segélyt nyújt a károkat szenvedett MTV-nek. Felkéri tagjait, hogy szimbolikus értékű adományaikkal támogassák azt a kezdeményezést, hogy a megrongált, eltulajdonított eszközök egyikét gyűjtésük eredményeként pótolhassák. /Szimbolikus segélynyújtás az MTV-nek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

Stefano Bottoni elmondta, hogy több mint egy éve fedezte fel ezt a jelentést, teljesen véletlenül. Az egyik bukaresti ismerőse, Bányai Éva, aki a hungarológia szakon tanít, szintén látta ezeket az anyagokat. Elment Szász Jánoshoz, és megkérdezte: '65-ben találkozott-e Szilágyi Domokossal és Domokos Gézával együtt, és miről beszélgettek. Szász János nagyon pontosan emlékezett ezekre a dolgokra, amelyeket a jelentések is tartalmaznak. /Isán István Csongor: Stefano Bottoni: valamit tenni kellett. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./

Regionális szennyvíztisztító állomás épül Gyergyóremetén, amely három település, Remete, Gyergyóditró és Gyegyószárhegy szennyvízkibocsátással kapcsolatos gondjait oldaná meg. A három település együttműködési szerződést kötött. Jelenleg Gyergyóremete közel 2500 házának csupán fele rendelkezik csatornázással. /Barabás Márti: Regionális derítőállomás épül Gyergyóremetén. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere az utóbbi időben túl sokat támadta az RMDSZ-t, ezért szükségesnek tartjuk, hogy állást foglaljunk az ellenünk elhangzottakkal szemben – mondta a sajtótájékoztatón dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke és dr. Kolozsváry Zoltán helyi tanácsos. Dr. Kelemen Atilla elmondta, Dorin Florea ráadásul megszegte választási ígéreteit, hiszen már rég nem „minden marosvásárhelyi lakos független polgármestere”. Egyre kevesebbet foglalkozik a város ügyeivel, inkább a Demokrata Párt megyei szervezetét építi. Az RMDSZ-nek volt és van önkormányzati programja, amit következetesen véghezvisz. Kolozsváry Zoltán közölte, számos olyan helyi tanácsi határozat született, amelyet a testület egyöntetűen elfogadott, de nem alkalmazza a polgármester, annak ellenére, hogy a törvény kötelezi őt erre. /Vajda György: Tyúkból nem lesz kondorkeselyű. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 3./

Most jó erdélyiként nagyon kellene örülni annak, hogy Magyarország térképe szinte teljes egészében narancsliget lett, írta Lokodi Imre a lap munkatársa. A válságnak nyugvópontra kell jutnia, különben „magyaráznunk kell román barátainknak” hogy Magyarországon nincs szó újabb ötvenhatról. Elsősorban a két nagy párt, az MSZP és a Fidesz közötti megméretkezésről szólt a választás, de nem szabad eltekinteni az újságíró szerint a magyar s kormányzati politika „meghatározó erejéről”, a liberális párttól sem. A Szabad Demokraták Szövetsége kétségtelenül bajban van, folyamatosan egy sípot fújt „a szocikkal”. Lokodi Imre szerint a felelős Kuncze Gábor. A magyar liberális pártnak is új arcokra van szüksége. /Lokodi Imre: Dudapest. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./

Markó Béla szenátusi beszédében emlékezett az elhunyt Sütő Andrásra, a romániai magyar irodalom és kétségtelenül, a romániai kultúra egyik meghatározó képviselőjére. Alkotói munkássága számos remekművel gazdagította a magyar és világirodalmat. Markó felvázolta Sütő András életútját. Sütő András egyike volt azon romániai értelmiségieknek, akik – vállalva a hatalom megtorlását – szembefordultak a kommunista diktatúrával. Az 1989-es fordulat után Sütő András szintén meghatározó szerepet vállalt a romániai közéletben: alapító tagja volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek. 1990. márciusában bátorsággal és következetességgel hirdette az emberi és kisebbségi jogok, de a nemzetek közötti békés együttélés üzenetét. Kiállásáért súlyosan bántalmazták, elveszítette fél szemét is, de ő továbbra is a nemzeti megbékélés híve maradt. Személyes példájával bebizonyította azt, hogy a nemzetiségek közötti viszony tekintetében az egyetlen járható út az együttműködés, a párbeszéd politikája. /Markó Béla Sütő András emlékére mondott szenátusi beszéde. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./

Cs. Gyimesi Éva egy budapesti kisebbségkutató intézmény munkatársa, Jakab Attila kérdéseire adott válaszait a nyilvánosság elé tárta, hogy kialakuljon a társadalmi párbeszéd. A romániai magyar politikai képviselet vonatkozásában megoldatlan a legitimitás kérdése, mert nincsenek belső választások. Amíg ezek „le nem zajlanak, nehezen oldhatók fel a belső feszültségek és az ellenszervezetekkel fennálló folytonos konfliktusok.” Az RMDSZ betagolódott az államhatalmi struktúrákba és a települések önkormányzatába, a közigazgatásba. Az RMDSZ hivatásossá vált politikusi rétegének legjava megállja a helyét, példa rá Frunda György és Kónya-Hamar Sándor az EP-ben. Közülük azonban Cs. Gyimesi Éva a megélhetési politikusokat nehezen tűri, különösen azokat, akik szekusmúlt vagy korrupciós ügyek gyanújába keverednek. Kialakult egy olyan réteg, az ún. „civil szervezetek” országos és helyi vezetői, bizonyos újságok szerkesztői, publicistái, megyei igazgatóságok dolgozói, politikailag elkötelezett egyetemi oktatók és mások, akik egzisztenciálisan függnek az RMDSZ vezetőitől. A függetlenségre vágyó értelmiségiek egy része szenved ettől. Cs. Gyimesi Évának több gondot okoz a mai öncenzúra, mint hivatalos hajdani. Szerinte vannak olyan intézmények, amelyek túlnyomóan múltorientált, szimbolikus tevékenysége nem a mai romániai magyar civil társadalom reális értékorientációját jeleníti meg, nem szólítják meg a fiatalabb nemzedékeket. Életellenesnek látja az erdélyi magyarság oly módon való megosztottságát, mintha a szemben álló felek közti korlátok nem lennének átjárhatók. Létezik-e romániai magyar civil társadalom? Erre a kérdésre Cs. Gyimesi Éva megjegyezte, hogy ízléstelenül átpolitizált „a (férfi szabású) romániai magyar civil társadalom”. Az értelmiségtől nem várható el, hogy „áldozati nemzedék” legyen. Nem baj, ha elhagyják Erdélyt, gazdagodik velük az egyetemes emberiség. /Cs. Gyimesi Éva: Alulnézet – Colloquium Transsylvanicum. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), 2006. okt. 5./

Milliók figyelme összpontosult a magyarországi politikai helyzetre az elmúlt napokban. Borbély Tamás, a lap munkatársa szerint „Budapest várhatóan még legalább egy hétig az érdeklődés középpontjában áll majd”. A nemzeti oldal retorikájának nagyobb a keletje Erdélyben, mint a szocialisták vagy a szabaddemokraták üzeneteinek. „Üde színfoltként hatott az az egy-két írás, amelyet a higgadtság jellemzett” – olvasható a cikkben. Az újságíró hiányolta az önálló erdélyi magyar gazdasági, politikai, kulturális és művelődési életet a meglevő kényelmes szokás helyett: a budapesti, illetve a bukaresti szelekhez való igazodást. „A Markó- és a Tőkés-féle politizálás is hozzájárult” ehhez, „a civil értelmiség is magatehetetlenül asszisztált a Budapest–Bukarest közötti vergődésben.” Az újságíró számára „tökmindegy, hogy Gyurcsány marad kormányon, vagy Orbán Viktor ismét megszerzi törvényes módon vagy kevésbé az alkotmányos előírások szellemében a hatalmat”, mert ez „szikrányit se befolyásolja életem”. Azt kellene megvitatni, hogy miként kerültek erkölcsi válságba a politikai osztályok, továbbá van-e ebből kiút. /Borbély Tamás: Elevenbe vágó kérdések. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

Gheorghe Funar, NRP-s szenátor bűnügyi pert indított mindazok ellen, akik azon rendezvényeken vettek részt, amelyeken a területi autonómiát követelték, jelentette be a Nagy-Románia Párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor. A csíkszeredai találkozón, ahol a területi autonómiáról tárgyaltak, az RMDSZ mind az 50 állami tisztségviselője, minisztere, prefektusa részt vett. „Mindegyiküket ki kell rúgni és bűnvádi eljárást indítani ellenük”, húzta alá Vadim Tudor. Az NRP elnöke hozzátette, megunta, hogy a romániai kulcstisztségeket „szemtelen és műveletlen” kisebbségiek töltsék be. „Semmi bajom a kisebbségekkel, de tartsuk be az arányokat”, húzta alá az NRP elnöke. Mindezeket azok után közölte, miután más két „kisebbségiről”, Claudiu Saftoiuról és George Maiorról beszélt, akiket az RHSZ és külföldi titkosszolgálat /SIE/ élére nevezett ki a parlament. Vadim Tudor a két titkosszolgálati vezetőről kifejtette, hogy „dilettánsok” és mindketten roma nemzetiségűek. /Funar pert indított az autonómia-rendezvények résztvevői ellen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./

A történelmi múltra, a szabadságért életüket áldozókra való emlékezés alapvető feltétele annak, hogy a magyarság határoktól függetlenül is megőrizhesse nemzeti önazonosságát és kereszténységét – ezt az alapgondolatot fejtette ki október 6-án Aradon a vértanú tábornokok kivégzésének évfordulóján tartott szentmisén Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek. Idén is nagy tömegben érkeztek a magyar közösség tagjai Erdély különböző helyeiről és Magyarországról is. A szertartáson részt vett Göncz Kinga külügyminiszter és Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke is. Jakubinyi György mondanivalójának lényege az volt, hogy csak az a nép, csak az a nemzet képes megtartani önazonosságát, amely nem felejti el történelmi hőseit, azokat, akik életüket adták a szabadságért. Az ünnepség a Megbékélés Parkjában, a két évvel ezelőtt újra köztérre helyezett Szabadság-emlékműnél folytatódott, Göncz Kinga és Markó Béla beszédet mondott. Magyarország azt kívánta és kívánja, hogy a magyar és a román nemzet együttélése az Európai Unió határain belül további érdemi minőségi változásokhoz vezessen, és hogy kapcsolatainkat minél kevesebb nemzetállami bürokratikus elem akadályozza – hangoztatta Göncz Kinga külügyminiszter. Szerinte Románia európai uniós csatlakozása a romániai magyarok számára még fontosabb, még nagyobb távlatokat nyitó esemény lehet, mint a többségi nemzet számára. „Még semmi sincs rendben. Látjuk, mi történik Szlovákiában és mi van Magyarországon, hogy még semmi sincs rendben Európának ebben a részében. Itt, Romániában sem igazán szabad, nem igazán egyenlő, nem igazán testvér még a magyar” – fejtette ki Markó Béla. /A vértanúkra emlékeztek Aradon. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./

Bányai Péter elmondta, hogy apja /Bányai László/ kommunista volt. Illegalitásbeli. Hosszú évek, évtizedek vak sztálinizmusából az ’56-os budapesti, valamint a ’68-as prágai események gyógyították ki. Egy darabig még az emberarcú reformkommunizmus és revizionizmus híve maradt, élete végén azonban leszámolt kommunista hitével. Nagynénje az 50-es években ügyésznő Kolozsvárott; közben férje, a román ügyvéd politikai fogoly a hírhedt Duna-csatornánál. Bátyját 1958-ban, szovjet- és szocializmusellenes kijelentéseiért, kizárták az egyetemről. Akkor apja éppen oktatásügyi miniszterhelyettes volt. – Bányai Péter kapcsolatba került «nemkívánatos személyekkel», disszidensekkel, külföldi állampolgárokkal, követségi alkalmazottakkal. Később kiderült, 1970 óra figyelték. Először 1974-ben beszélgetett el vele az egyik szekus, de erről nem maradt feljegyzés a dossziéjában. Egy 1977-ben kelt dokumentum szerint Bányai elköltözött szülei lakásából, de a szeku nem tudta beazonosítani a pontos lakcímét. Bányai Péter szerint ez érthetetlen, mert a néptanács adta a lakást, ez a cím szerepelt személyazonossági igazolványában, munkahelyi nyilvántartásában stb. A szeku másik melléfogásáról Bányai Péter számolt be. Nicolae Manolescu irodalomkritikus lakásában mikrofonokat helyeztek el. Amikor sok év múlva Manolescu felfedezte dossziéját, ideges lett, számára súlyosan kompromittáló dolgok szerepeltek az említett beszélgetésekben. A dossziék szerint Manolescu minden szapulta a „Suszter”-t (ez volt Ceausescu gúnyneve), méghozzá szokatlanul trágár, és nyelvtanilag helytelen beszédmodorban. A lehallgatott beszélgetések igazolták, hogy Manolescu képtelen korrektül beszélni románul. Azután kiderült, miről is van szó. Pár ház távolságra tőle lakott egy Nicolae Manolescu nevű segédmunkás, tévedésből az illető lakásán helyezték el a mikrofonokat. Az 1977-es szekus jelentés jó magaviseletű emberként írja Bányai Pétert, akinek nincsenek negatív megjegyzései a politikai rendszerre. A Bányai-dossziéban 1983 és 1989 közt egy nagy „lyuk” tátong. A szeku érdeklődése Bányai iránt akkor éledt fel, amikor 1988 márciusában kérte az Izraelbe való végleges kitelepedést: elkezdték az ellenőrzését, álnevet kapott (ő lett „Banu”). Kiderült, hogy elfogtak egy Bányai László nevű személy által írt levelet, melyben azt írja le, hogy sikerült illegálisan kivándorolnia, és melyek az első benyomásai Ausztriáról. Ez valószínűleg félreértés: Péter állítása szerint soha nem kapott levelet Ausztriából. Öccse, Bányai László akkor már évek óta Nyugat-Németországban élt. Végül 1989 novemberében kelt jelentésben ajánlották, hogy hagyják jóvá Bányai kivándorlási kérelmét. 1989 november 18-án az ellenőrzést megfigyeléssé javasolták változtatni, mert Bányai rendszerellenes nyilatkozatot tett. A dosszié utolsó jóval a forradalom után, 1990. szeptember 28-án keltezték, fejlécén már a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szerepel. Bányai nem csinált semmi olyasmit, ami az állambiztonságot fenyegetné, ezért ekkor javasolták a megfigyelés leállítását, és nevének a nyilvántartásokból való törlését. Ezt 1990. november 3-án jóváhagyták. „Ha igaz volna az, amit mondanak, vagyishogy a Szeku és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) közt nincsen semmilyen kapcsolat, akkor ’89 decembere után kivétel nélkül minden politikai alapon történő megfigyelést le kellett volna állítani. A dossziém azt mutatja, hogy ez nem így történt, jogi értelemben ez az oldal a bizonyíték a Securitate-SRI kontinuitásra. Bár ellenem minden vád politikai volt, tíz hónappal Ceausescu bukása után jutott eszükbe újraelemezni a rólam szóló iratokat. Apropó, vajon mit csináltak ’89 december 22. és 1990. november 3. között? Elméletileg követniük kellett volna engem, mert az utasítás nem volt visszavonva. Megkaphatnám ezen megfigyelések dokumentumait?” /Sípos Zoltán (Transindex.ro): „Banu”, a megfigyelt – Bányai Péter szekusdossziéja. Kutyákkal, macskákkal eszik egy tányérból. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6., folyt.: okt. 7./