A kormányátalakítás legfontosabb tétje a továbbiakban az államtitkári tisztségek elosztása, a Demokrata Párt ellenzékbe vonulásával számos ilyen poszt betöltetlenül marad. Az államtitkári tisztségek elosztásáról a liberálisok és az RMDSZ elkezdik a tárgyalásokat. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője jelezte, az RMDSZ azt szeretné, hogy megtartsa államtitkárait azokban a minisztériumokban, ahol már léteznek ilyenek. A tárgyalásokon azt szorgalmazzák, hogy valamennyi tárcánál legyen legalább egy RMDSZ-es államtitkár. Az új kormány hét minisztere nem teljesíti a feddhetetlenségi kritériumokat, amelyeket a jelenlegi kormánypártok és a Koalíció egy Tiszta Parlamentért civil szervezetek szövetsége közösen állapított meg 2004-ben, olvasható a Koalíció egy Tiszta Kormányzásért (CGC) kiadott közleményében. Szerintük az új kabinet tagjai közül erkölcsi szempontból alkalmatlan tisztségére Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Nagy Zsolt informatikai és távközlési, Ludovic Orban szállításügyi, Decebal-Traian Remes mezőgazdasági, Paul Pacuraru munkaügyi, Cristian David belügy- és Teodor Melescanu külügyminiszter. A külügyminiszter személyével kapcsolatban azt kifogásolják a civilek, hogy a kommunista rendszerben is a külügyi tárcánál dolgozott, továbbá 2002 és 2004 között igazgatótanácsi tag volt a Dinu Patriciu tulajdonában levő Rompetrol vállalatnál. Patriciut több gazdasági bűncselekmény elkövetésével vádolják. Ugyancsak Patriciu-közeli cégek igazgatásában való részvétel miatt tartják alkalmatlannak tisztségére Ludovic Orban szállításügyi minisztert. Cristian David belügyminiszterrel szemben a CGC kifogása az, hogy 2004-ben 107 millió régi lejt adományozott a Nemzeti Liberális Pártnak, holott vagyonnyilatkozata szerint összjövedelme 83 millió régi lej volt abban az évben. Hasonló kifogásokat emeltek Markó Béla ellen is. Markó szerzői jogdíjként több mint egymilliárd régi lejt vett fel előre egy, a könyvpiacon ismeretlennek számító csíkszeredai kiadótól. A CGC emlékeztet: Nagy Zsolt ellen hazaárulás és kémkedés gyanújával indítottak vizsgálatot. Kétes gazdasági ügyletek kötődnek Paul Pacuraru munkaügyi miniszter nevéhez is. A CGC közleménye óriási felháborodást váltott ki a liberálisok és az RMDSZ köreiben. Markó Béla miniszterelnök-helyettes ízléstelennek nevezte a szervezet közleményét. Anca Boagiu leköszönő integrációs miniszter arra célzott, hogy Borbély László a székelyföldi megyéket részesíti majd előnyben a fejlesztési projektek finanszírozása során. /F. B. : Rajtra készen áll a PNL–RMDSZ kormány. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./

Visszaküldte a képviselőház plénuma az emberjogi és kisebbségvédelmi, valamint a jogi bizottsághoz azt a mindössze két és fél soros törvénytervezetet, amely a román többség védelmét teszi lehetővé Romániában. A tizenegy Nagy-Románia párti képviselő és Gheorghe Funar szenátor közös indítványaként a szenátus által a korábbiakban elutasított tervezet sorsáról a képviselőház dönt. Adrian Moisoiu PRM-s képviselő a közös indítványt alátámasztására a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok novemberi találkozójára hivatkozott, továbbá kijelentette, orvosolni kell olyan problémákat, mint a magyar többségű területek román oktatásának, vallásos intézményeinek, valamint sajtójának finanszírozása. „Ezeken a területeken két lehetőség közül választhat a román lakosság: vagy elmagyarosodik, vagy elköltözik. Mert még a közintézményekben sem kaphat munkát, ha nem tud magyarul” – fűzte hozzá Moisoiu. „A kisebbségek státusára vonatkozó törvénytervezettel egy időben kellene erről szavazni, mert másként nem valósítható meg a két törvény összehangolása, ahogy azt önök is javasolták” – mondta Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője. Moisoiu hangsúlyozta: pártja törvénytervezetének elfogadásával nincs már szükség a kisebbségi törvényre. Az RMDSZ-es törvénytervezet „konkurenseként” létrejött indítvány mindössze két cikkből áll. Elismeri a kisebbségi közösségekhez tartozó személyeknek a többségi lakosságával azonos jogait és kötelezettségeit, ám a kölcsönösség elvére is hivatkozik: a hazai kisebbségek ugyanolyan jogokkal rendelkezhetnek, mint amilyenekkel az ő anyaországukban élő románok. /Kovács Adrienn: Kisebbség- és „többségvédelem” egy csónakban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./

Gyergyditróban az Idősek Klubjában író-olvasó találkozót szervezett az Magyar Polgári Szövetség. Csíki Sándor nyárádszeredai újságíró volt a vendégük, aki testnevelés tanári munkája mellett ír, utazik, vitatkozik, szervez, lelkesít, hogy erőt öntsön a fásuló erdélyi magyarságba. Csíki Sándor beszélt a romániai magyarság jogainak határozott követeléseiről, amiért többször „megkapta a magáét”. Írásait közölte többek között az Erdélyi Napló, a Polgári Élet, a Népújság, az Európai Idő, a Góbévilág világhálós újság és az Erdély. Ma honlap is. Válogatott publicisztikai írásai 2002–2007-e között jelentek meg három kötetben (Nem elfogyni (2002), Állj meg, madár, fejem fölött dalolva! (2006), Véreim, árva magyarok! (2007)) Határozottan kiáll az olyan kérdések védelmében, mint a történelmi múlt, a nemzeti hagyományok, szimbólumok, anyanyelvi oktatás, a sokgyermekes családok. (Nem véletlenül lett Csíki Sándor a Pro Familia Egyesület vezetője.) Könyve keményen bírálja a hatalom beolvasztó politikáját, ennek hű kiszolgálóit: a megalkuvókat, az árulókat, a belföldi és magyarországi hintapolitikusokat. Nem kíméli az RMDSZ vezetőit sem. /Gergely Géza: Meg kell maradni! = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), ápr. 12. – 15. sz. /

Szejkefürdő Székelyudvarhelytől 3 km-re, a Sóspatak völgyében fekszik. Ez a város egyetlen szabadidőközpontja, hajdanán virágzó üdülő- és gyógytelep volt. Ivókúrára alkalmas petróleumos borvize, kénes meleg fürdője, gyógyiszapja van. Ugyanitt található a város jelenleg egyetlen működő strandja. A domboldalban lévő szabadtéri színpadon rendezik meg évente a Szejke Folklórfesztivált, az unitárius világtalálkozót és a rockfesztivált. Orbán Balázs (1829–1890), a legnagyobb székely, író, történész sírhelye és emlékműve a borvízoldalban van. Az emlékműhöz 14 székely kapu alatt sétálva lehet eljutni. /Kudelász Nóbel: Tavaszi séta Szejkefürdőn. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 13./

Rendhagyó módon a Szeben megyei Vízaknán tartja idei táborát a Hargita Megyei Kulturális Központ. Az Ádám Gyula fotóművész köré csoportosuló, többségükben Hargita megyei fotográfusok a Nagyszebeni Magyar Kulturális Irodának tett korábbi ígéretüket váltják valóra a hagyományos tábor „kihelyezésével”. /Jánossy Alíz: Székely fotósok Vízaknán. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./

Elek Tibor /sz. Nyíregyháza, 1962/ 1999-től dolgozik Békéscsabán a Békés Megyei Könyvtárban irodalmi osztályvezetőként, a Bárka főszerkesztőjeként. Megalakulása óta (1999) elnöke a Körös Irodalmi Társaságnak. 2004-ben szerezte meg a doktori (Ph. D) tudományos fokozatot Székely János erdélyi íróról szóló monográfiájának megvédésével. 2004 óta szerkeszti az Aradon megjelenő Irodalmi Jelen című folyóirat kritikai rovatát. Fő kutatási területe a kortárs magyar irodalom, határoktól függetlenül. Kötetei: Szabadságszerelem (Magatartások és formák a nyolcvanas évek kisebbségi magyar irodalmából). Kalligram Kiadó, Pozsony, 1994; Helyzettudat és önismeret (Magyarság és európaiság kérdései napjaink esszéirodalmában). Felső-magyarország Kiadó – Tevan Kiadó, Miskolc-Békéscsaba, 1997; Értékválasztás (publicisztikák). Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1999; Székely János (monográfia), Kalligram Kiadó, Pozsony, 2001; Fényben és árnyékban (Az irodalmi siker természetrajza). Kalligram Kiadó, Pozsony, 2004. Elek Tibor időnként Kolozsváron, Budapesten vagy Békéscsabán szervez irodalmi esteket. Nemrég volt a vendége Csoóri Sándor Békéscsabán. Március 28-án a Gyulai Tavaszi Fesztivál programsorozatának részeként szerepelt az Irodalmi Jelen, úgy is, mint Gyula testvérvárosának, Aradnak az irodalmi folyóirata. – Erdélyi irodalmár barátai miért működtetnek önálló irodalmi szervezeteket, miért osztanak saját díjakat, miért íratnak erdélyi irodalomtörténetet, adnak ki mai erdélyi „szép verseket”, novellákat, ha csak egy magyar irodalom van, határok nélkül? – kérdezte Elek Tibor, érintve a határon túli magyar irodalom jelzőt. A www.barkaonline.hu Ablak a kortárs magyar irodalomra címmel januártól indult az interneten, teljes spektrumú irodalmi portál: hírekkel, helyszíni tudósításokkal, kritikákkal és első nyilvánosságú irodalmi alkotásokkal. Nemrég Szepesi Attila számolt be erdélyi útjáról, de Ilia Mihály is gyakorta idézi föl erdélyi (irodalmi) emlékeit, élményeit. /(hmj): Quo vadis literatura? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./

Egy ideig nem lesznek kolozsvári élő bejelentkezések a Duna Televízióban. A televízió korábbi kolozsvári élő műsorait szolgáltató Videopontes stúdió ugyanis nem írta alá az élő bejelentkezésekre vonatkozó szerződést. „A kolozsvári adások szolgáltatásáról szóló szerződést a Duna Televízió bontotta fel velünk, amikor megkérdezésünk nélkül arról döntött, hogy a Világunk című műsort beolvasztja a reggeli műsorba, délutánonként pedig csak válogatást közöl a reggeli műsorból – jelentette ki Marius Tabacu, a Videopontes stúdió igazgatója. – A mi szerződésünk a péntek délutáni műsor szolgáltatására vonatkozott. ” Marius Tabacu, elismerte hogy anyagi vonatkozásai is vannak a kérdésnek. A Világunk pénteken délután sugárzott 45 perces kolozsvári műsoráért 350 ezer forintot fizetett a Duna Televízió. Úgy vélte, a most felajánlott bejelentkezésenkénti 40 ezer forintos keretből nem lehet műsort készíteni. „Jó ideje veszteségesen működik a cég, saját pályázatok által próbáljuk pótolni a hiányzó pénzt” – magyarázta Marius Tabacu. A Videopontes stúdió munkatársainak a kényelmi szempontjaival magyarázta Cselényi László, hogy a kolozsvári bejelentkezések dolgában nem tudtak még megállapodni. „Sajnálom, mert a Videopontes régi, kipróbált partnerünk – jegyezte meg a Duna Televízió elnöke –, de nemcsak belőlük áll a világ. ” A határon túli élő jelentkezések ügye nem problémamentes. A Duna Televízió híradója közölte, hogy ellehetetlenülhet határon túli tudósítóinak munkája, mivel a Szülőföld Alap nem vállalja át az élő adások sugárzását biztosító optikai kábeles összeköttetés finanszírozását. Cselényi hozzátette, a múlt héten ennek ellenére aláírták a májusban lejáró szerződés meghosszabbításáról szóló elvi megállapodást a kábelszolgáltatást nyújtó Magyar Telekom Részvénytársasággal. /Gazda Árpád: Búcsú Kolozsvártól? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 16./

Balczó András, háromszoros olimpiai- és tízszeres világbajnok öttusázó az arad-belvárosi magyar baptista gyülekezetben április 14-én és 15-én tartott előadást, eleget téve a helybeli gyülekezet, illetve az Aradi Alma Mater Alapítvány meghívására. A 69 éves, 12 gyermekes, evangélikus-lutheránus vallású családapa, az öttusa minden idők legnagyobb egyénisége az utóbbi 30 évben több mint 2600 előadást tartott az anyaországban és az elszakított részeken. Amint elmondta, Isten őt arra rendelte, hogy felekezeti hovatartozástól függetlenül felkeresse a magyar közösségeket, és a közismert ember meggyőző erejével hirdesse a hit igazságát. Az öttusában a nyerés kegyelmében Isten őt részesítette a legtöbbször; Istent nem szabad megrövidíteni azzal, hogy valamilyen általunk elért sikert magunknak tulajdonítunk; Jézus nevének hatalmát használni kell! – hirdette mély vallásos meggyőződéssel. /Balczó András előadásai Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 16./

„Furcsállom, hogy a nyolcmilliárd forintos költségvetéssel rendelkező Duna Televízió úgy véli, problémáit annak a Szülőföld Alapnak kell megoldania, amely 2,2–2,3 milliárd forinttal gazdálkodik, és hét ország magyarságát támogatja” – jelentette ki Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának vezetője. A kábelt a Magyar Telekom Rt. fektette le, bérleti díját viszont eddig a Szülőföld Alapba beolvasztott Illyés Közalapítvány fedezte. Májusban jár le az optikai kábel bérlésére vonatkozó szerződés, a Duna Televízió arról számolt be, hogy ellehetetlenülhet a határon túli tudósítók munkája, ha a Szülőföld Alap nem finanszírozza a kábel bérlésének a költségeit. A Duna Televízió vezetője, Cselényi László jelezte, akkor sem mondanak le az erdélyi élő közvetítés lehetőségéről, ha a költségeit a Duna Televíziónak saját forrásaiból kell kigazdálkodnia. /Gazda Árpád: Ki fizeti az optikát? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./

A szenátus plénuma megvitatta a Nagy-Románia Párt törvénytervezetét, amely kitiltotta volna a közéletből az RMDSZ-politikusokat, mivel ,,1990 után etnikai szeparatizmust akartak megvalósítani Romániában”. A tervezet nemcsak a politikusokat, de majdnem minden magyar értelmiségit sújtott volna, tanárokat, újságírókat, intézményvezetőket. A Törvényhozási Tanács alkotmányellenesnek és alapvető emberi jogokat durván sértőnek ítélte a tervezetet, amely ellentétben áll a Románia által aláírt valamennyi nemzetközi egyezménnyel. Ennek ellenére a javaslatot 25-en megszavazták – 15 SZDP-s szenátor, köztük Ion Iliescu volt államfő és 8 nagy-romániás -, 18-an tartózkodtak. A tervezet ellen voksoltak a liberálisok és az RMDSZ szenátorai. /Megbukott az RMDSZ-ellenes tervezet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

Április 17-én sem gyűlt össze elég képviselő a három – jogi, emberjogi és oktatási – képviselőházi bizottságban a kisebbségi törvény megvitatására. A patthelyzet már hosszú hónapok óta tart. Márciusban döntést hoztak a képviselők, hogy politikai állásfoglalással kényszerítik döntésre a pártokat, akkor Márton Árpád RMDSZ-frakcióvezető úgy vélte, közvetlenül húsvét után kimozdulhat a holtpontról a kisebbségi törvény bizottsági vitája. /Patthelyzetben a kisebbségi törvény. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

Az Élet és Irodalomban Köteles Lajos, a Tessedik Sámuel Főiskola gyulai fakultásának igazgatója kifejtette, hogy a „román határ menti együttműködésnek nagy perspektívái vannak, de nem a békési, csongrádi, és bihari agrártérség számára. Vagy észrevettük, vagy nem, de a határ túloldalán már újjászerveződött az a nagyvárosokból – Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Brassó, Temesvár, Nagyszeben, Szatmárnémeti – álló modernizációs erőközpont, amely viharos gyorsasággal fejlődik. Nem kérdés, ezek a városok néhány éven belül megkérdőjelezhetetlenül a valóságos történeti és gazdasági régió motorjaivá válnak. Mi pedig nem alkalmazkodunk hozzájuk, szűklátókörűen, csak az országhatárokon belül gondolkodunk. ” Magyarországnak ezen a vidékén a szocializmus a maga módján és átmenetileg „megoldotta” a helyi társadalom nincstelenjeinek problémáit. Az állami gazdaságok, a termelő- és ipari szövetkezetek és a hetvenes évek elejétől kitelepülő fővárosi nagyipar vidéki telephelyei felszívták a tömeget. Azonban ennek már vége, nő a leszakadás, a munkanélküliség. A térségi, hálózati és innovációs gazdaságfejlesztésnek szinte minden feltétele hiányzik. /Lokodi Imre: Hazafelé. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ A hivatkozott cikk: Bod Tamás: „Politikai elitünk még mindig nem hiszi, hogy a tűzzel játszik” /Élet és Irodalom, 2007. márc. 30./

A magyar kormány pénzelvonása érinti a közszolgálati médiát, többek között a Duna Televíziót is. Kevesebb pénz jut a határon túli stúdiók működtetésére. Kolozsvárról egyelőre nem lesz élő kapcsolat, a helyi Videopontes stúdió nem írta alá az új szerződést, mert Marius Tabacu stúdióvezető szerint sokkal kevesebb pénzt kínálnak a műsorgyártásra. Cselényi László, a Duna Televízió elnöke cáfolta a karcsúsítás hírét. Ugyanakkor a határon túli magyar munkatársak Budapesten tartott ülésén Cselényi László elismerte, hogy ellehetetlenülhet a Duna Televízió határon túli tudósítóinak munkája, mivel a Szülőföld Alap nem tudja átvállalni az optikai kábeles összeköttetés finanszírozását. Az Autonómia csatorna a Duna Tv kebelében pénz hiányában már új műsort nem készít, csupán a régieket ismétli meg. Egy magát megnevezni nem akaró tévéalkalmazott elmondta, hogy már azért is komoly belső konfliktusok vannak, ha valamelyik műsorkészítő például Tőkés Lászlót szeretné adásba hívni. Az RMDSZ vezetői emiatt már nemcsak a Duna Tv elnökénél tiltakoznak, hanem magyar kormánykörökben is nyomást próbálnak gyakorolni, hogy az erdélyi magyar nemzeti oldal jelesebb képviselői, Tőkés László, Szász Jenő, Szilágyi Zsolt és mások ne kerülhessenek műsorba. Legutóbb az utolsó pillanatban állították le dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogász meghívását a Duna Televízió egyik műsorába. /Megélhetési gondok a Duna Televízióban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 18./

Köntzey Józseffel és Incze Lászlóval majdnem egy időben eltávozott a matuzsálemi kort megélt bélafalvi Orbán Lázár, a messzi földön híres bicskakészítő, csűrmúzeum-alapító és falukrónikás. Százegyedik életévét a múlt év szeptember 15-én töltötte. Aggódott, mi lesz a csűrmúzeummal, az összegyűjtött több mint ötszáz tárggyal? Egy életen át gyűjtötte a Szentföld falvainak tárgyi örökségét. Fazekak, tányérok, korsók, régi vasalók, sótartók, lószerszámok, mozsarak, régi lámpák, osztováták, tulipános ládák a csűrmúzeum kincsei. A gyűjtés mellett Orbán Lázár Bélafalva krónikáját is megírta. Munkája kéziratban maradt, nem élhette meg könyv formájában való megjelentetését. Boldizsár Béla, a Tuzson János Hagyományőrző Társaság vezetője azt szeretné, ha a gyűjtemény érintetlenül a faluban maradna, esetleg a Székely Nemzeti Múzeum megvásárolná a csűrmúzeumot az elhunyt Brassóban élő két fiától. /Iochom István: A bélafalvi csűrmúzeum alapítója is elment. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

Látogatói rekordot döntött Sepsiszentgyörgyön a (M)érték – Világhírű Magyar Fotográfusok című kiállítás. A három hete megnyílt fotótárlatot mintegy ezren tekintették meg. A tárlaton több mint kétszáz, 1912–1962 között készült alkotás tekinthető meg: olyan neves fotográfusoktól, mint Brassai, Robert Capa, André Kertész, Moholy-Nagy László és Munkácsi Márton. A képek a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumból érkeztek. Az öt fotográfust Párizstól Tokióig mindenütt ismerik, azonban Erdélyben még soha nem állították ki a munkáikat – holott Brassai és Munkácsi Márton innen származnak. /Kovács Zsolt: Rekorddöntő fotótárlat. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 19./

Bürokratikus akadályok miatt nem tudta tartani a támogatási szerződésben megszabott határidőket a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), ezért az Apáczai Közalapítvány kénytelen volt úgy dönteni: eláll az intézet által Kolozsvárra tervezett Szakkollégiumi Központ építésének finanszírozásától. A KMEI ezáltal 150 millió forintnyi vissza nem térítendő támogatást veszített el. A magyar kormány tavaly a közalapítványok megszüntetéséről döntött, ennek következtében az Apáczai Közalapítvány is tevékenységének utolsó szakaszában van. A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának egyes szakjai mellett működő háttérintézmények szövetségeként 2004-ben megalakult Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet közvetlenül létrejötte után döntött egy olyan szakkollégiumi központ építéséről, amely befogadná a magyar nyelvű felsőoktatásban részt vevő egyetemi hallgatókat, programok és képzések megszervezését tenné lehetővé. A központ a kolozsvári magyar felsőoktatási és tudományos élet tanulmányi központja lett volna, konferenciateremmel, könyvtárral, multimédia-központtal. A központ épületének engedélyeztetési eljárását a kolozsvári polgármesteri hivatal városrendezési bizottsága akadályozta. Emil Boc polgármester kijelentette, hogy „amíg ő a polgármester, nem építhetnek ilyen típusú épületet erre a telekre. ” A KMEI nem mulasztott, amikor ugyanis a KMEI benyújtotta az építkezési engedélyt igénylő iratcsomót, még nem döntötték el, melyek azok a városrészek, ahova nem szabad többemeletes ingatlanokat építeni. A városi tanács később hozta meg az erről szóló határozatot. Miután világossá vált, hogy a 150 millió forintos támogatásra nem számíthatnak, a KMEI más források után nézett. /Lázár Lehel: Odaveszett forintmilliók. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./

Kettős célt szolgál a Civil nap – hangsúlyozta Bereczki Kinga a CIVEK (Civilek Háromszékért Szövetség) elnöke április 19-én azon a fórumon, amelyen a szervezet első nyílt napját tartotta. A szervezetek forrásigénye szempontjából nagy jelentőséggel bír a személyi jövedelemadó két százaléka, amelyet minden adófizető közvetlenül juttathat el. Emellett rögtönzött kiállításon, illetve multimédiás ismertetők révén bemutatkozott a meghívásnak eleget tevő tucatnyi szervezet. Kiadták a CIVEK első füzetét, amelyben a tizenöt alapító tagszervezet célkitűzéseit, tevékenységét ismertették. /(Fer-): Szervezkednek a civilek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 20./

Balczó András tízszeres világ-, háromszoros olimpiai bajnok a közelmúltban Aradon a baptista imaházban tartott előadást. – Miért mellőzték minden idők legnagyobb öttusázóját visszavonulása után? – kérdezte tőle a lap munkatársa. A sportág szakmai irányítója kellett volna hogy legyen, de nem kérték fel erre. Ez részben azzal magyarázható, hogy ismerték Krisztus alapú gondolkodásmódját, emellett sem párttag, sem ügynök nem volt. Balczó András Isten kegyelmének tekinti győzelmeit. Vallja, hogy ha az ember Jézust követi, részese lehet az igaz boldogságnak. Ő minden emberrel külön nyelvezetet, viszonyulást épít ki, üzenetek segítségével. Kósa Ferenc elkészítette róla a Küldetés című filmet, ebben Balczó kimondta: életét Isten fogja elrendezni. Az elmúlt évtizedekben 2600 előadást tartott, a hitről, Jézusról beszél mindenütt. /Balta János: Exkluzív interjú Balczó Andrással. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 23./

A kisebbségi jogok európai uniós védelmének hiányosságaira hívták fel a figyelmet egyebek között az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén, április 25-én Gál Kinga (Fidesz-MPSZ) és Tabajdi Csaba (MSZP) képviselők. Az ülésen Az emberi jogok helyzetéről a világban és az EU ezzel kapcsolatos politikája című jelentésről folyt a vita. Gál Kinga az etnikai, illetve őshonos nemzeti kisebbségek sorsára hívta fel a figyelmet, az ugyanis megoldásra vár az EU-n belül, valamint közvetlenül az unió szomszédságában található Vajdaságban és Kárpátalján. /Figyelmeztetés a kisebbségi jogok uniós védelmének hiányosságaira. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 27./

A hazai politikai osztály kedvezőtlen lépési ellenére „Románia lassan, de biztosan halad afelé, hogy regionális középhatalmi státust szerezzen magának” – írta Salamon Márton László főszerkesztő. Szerinte gazdasági téren sokat elértek. Erre mondott példát: most a napokat sokan arra használták, hogy elutazzanak, a bolgár tengerparton szinte kizárólag csak románul beszéltek, az éttermek étlapjai román nyelven kínálták a menüt. Vannak viszont, akik a minél rosszabb, annál jobb elve alapján gondolkodnak. /Salamon Márton László: Minél rosszabb, annál jobb? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./

Oktatási és művelődési központot létesít a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szatmár megyében, Hadadon a Dégenfeld-kastélyban. A grófi család hajdani kastélyának használati jogát Dégenfeld Pál engedte át 39 évre a református egyháznak, miután tavaly visszakapta az épületet. A felújítási munkálatok költségeinek fedezésére az elmúlt hétvégén jótékonysági bált szervezett az egyházkerület az itt kialakított Dégenfeld Oktatási és Művelődési Központ javára, jelezte Kurta-Tőtös Beáta, az intézmény igazgatója. A központban jelenleg kőműves-tanfolyamnak ad otthont, idén már két tábort is szerveznek. Az egyházkerület ugyanakkor két termet bocsátott a hadadi református gyülekezet rendelkezésére, itt tartják az istentiszteleteket, valamint az imaórákat. A község temploma ugyanis 1991-ben földcsuszamlások következtében súlyosan megrongálódott, tavaly pedig összedőlt az imaterem. A hadadi immár a harmadik magyar oktatási és művelődési központ, amelyet a királyhágómelléki egyházkerületben alapítanak – a nagyváradi Sulyok Istvánról, illetve a Lorántffy Zsuzsannáról elnevezett intézetek mellett –, és még idén létrehoznak egy negyediket a Szatmár megyei Krasznamihályfalván. Ez utóbbit szintén egy Dégenfeld örökös, Dégenfeld Sándor jóvoltából alapíthatják meg, aki a köz javára ajánlotta fel a faluban nemrég visszakapott ingatlanát. „A Dégenfeld család azon igazi erdélyi arisztokráciához tartozik, akik számára a nemesi származás nemcsak rangot, hanem elkötelezettséget, hivatástudatot is jelentett. Ezért hoznak áldozatokat a közösség érdekében – hangoztatta Tőkés László királyhágómelléki református püspök a jótékonysági bált megnyitó köszöntőbeszédében. – A nemesi réteg felszámolásával eltűnt az a gazdasági elit, amely közcélokra adakozhatna. Az újgazdagok többségében még nem alakult ki az a lelkület, ami hajdanán az arisztokráciát jellemezte. Ezért nagyon keveset áldoznak a nemzeti önazonosságunk megőrzését célzó tevékenységekre” – tette hozzá a püspök. /Babos Krisztina: Szatmár megye – Művelődési központtá alakul a Dégenfeldek hadadi nyári lakja. = Krónika (Kolozsvár), máj. 2./

Orosz tiltakozások dacára az észt kormány eltávolította fővárosából a “felszabadító” szovjet katonát dicsőítő műemléktől. A szovjet megszállást, az észt nemzet fél évszázados bebörtönzését nem lehet felszabadításnak nevezni. Budapesten a szocialista hatalom inkább vaskerítéssel vette körül, s őrséget állított, ahelyett, hogy szembenézne a kérdéssel: egyáltalán mit kereshet a szovjet “hőstetteket” dicsőítő emlékmű a magyar szabadság terén? Lengyelországban az új lusztrációs törvény értelmében 700 000 embert – állami elöljárókat, egyetemi tanárokat, újságírókat, bírákat, egyházi- és közéleti személyiségeket, politikusokat – világítanak át, illetve eltávolítanak tisztségükből, ha bebizonyosodik, a kommunista diktatúrát szolgálták. Végre meg kell szabadulni a múlt rendszer szellemi, tárgyi és személyi maradványaitól, írta a lap munkatársa. Naivitás volt elvárni, hogy a rendszer emberei önként vonulnak vissza. Nem lehet etikus magatartást elvárni azoktól, akiknek etikájuk az alapvető erkölcsi normák sárbatiprása volt! A múlt rendszer ugyanis beférkőzött az élet szinte valamennyi területére. Bármilyen eszközt – hazugság (Magyarország), választási csalás (Ukrajna), bányászjárás (Románia), vagy nacionalizmus (Szerbia), a többé-kevésbé mindenütt jelen lévő korrupcióról nem is beszélve – megragadnak, hogy hatalmon maradjanak. A porig lerombolt Németország 1945-ben rájött, hogy a kórokozókat el kell távolítani, különben a szervezet nem gyógyulhat meg. 20 évvel később az egész világ elismeréssel tekintett a német csodára! /Chirmiciu András: Felszabadulás. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 4./

A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót mutatott be romániai magyar közösség vallási életéről, ezt angol és román nyelven is közölte. Romániában a román többség zömmel görögkeleti vallású. Ez a felekezet évtizedeken keresztül – egyfajta államvallásként – kiváltságos helyzetben volt. A románok között jelentős volt a görög rítusú katolikusok száma, ezt a felekezetet a kommunizmus idején törvényen kívül helyezték, templomaikat elkobozták, és a görögkeleti felekezetnek adták. A hívek egy része beolvadt a „nemzeti” egyházba, de sokan római katolikus hitre tértek. A románság keretében jelentős teret hódítottak az újprotestáns felekezetek is. A magyar lakosság zömmel a négy történelmi egyház híve, lélekszám szerinti sorrendben: református, római katolikus, unitárius ás evangélikus-lutheránus. Az újprotestáns felekezetek közül a magyarság körében a baptisták, illetve a hetedik napot ünneplő adventisták közössége számottevő. Az újság bemutatta a magyar lakosság hitéletét, felvázolva az egyes történelmi egyházak múltját. A Római Katolikus Egyházat illetően a kommunizmus idején az egyházi vagyont elvették, számos papot, püspököt bebörtönöztek, többen ott haltak meg. Megkísérelték létrehozni a Rómától független állami egyházat, de ez nem sikerült. Az ellenállás vezéralakja Márton Áron püspök megjárja a kommunista börtönöket, majd évekig házi őrizetben volt. Ő már a második világháború idején felemelte szavát az antiszemita rendelkezések ellen. A rendszerváltozás után lassan, nehezen megindul az ingatlanvagyon visszaszolgáltatása, az egyházi élet fejlődése. Az újság csak az Erdélyi Református Egyházkerületet mutatta be, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületetről nem adott számot. A kommunisták az egyházak iskoláit, intézményeit államosították. Az 1989-es változást követően lassan halad az államosított javak visszaadása. Ennek ellenére előbb Kolozsváron sikerült újraindítani a református kollégiumot, majd Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Kézdivásárhelyen is indultak református osztályok, állami középiskolák keretében. Az Evangélikus Lutheránus Egyház jelenleg mintegy 32 500 tagot számlál. Az istentiszteletek látogatottsága megnőtt, megszervezték a vallásoktatást, a diakóniai munkát és a kulturális tevékenységet. Az unitárius vallás az egyedüli magyar, erdélyi alapítású keresztény felekezet. A rendszerváltás után lehetőség nyílt a fejlődésre, testvérkapcsolatok jöttek létre az angliai és amerikai unitárius egyházakkal. /A romániai magyar közösség vallási élete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ 6/ A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót adott az állami magyar felsősoktatásról Kolozsváron hat állami finanszírozású felsőfokú oktatási intézmény működik, magyar nyelvű képzést csak Babes–Bolyai Tudományegyetem biztosít. Az intézmény az egykori magyar Bolyai Egyetem, illetve a román Victor Babes Egyetem összeolvasztásából jött létre, és az elmúlt évtizedek során a magyar struktúrák mérete és helyzete sokszor változott. Az egyetem részben politikai nyomásra 1995 óta vállalta fel azt a programot, amit képviselői multikulturálisnak tartanak. A BBTE 21 karából jelenleg 17 biztosít román és magyar, 11 pedig román és német nyelvű képzést. Két karon (a Református-, illetve a Római Katolikus Hittudományi Karon) az oktatás kizárólag magyar nyelven folyik. Az egyetemi szintű képzés 157 szakot kínál (89-et román, 51-et magyar, 14-et német és 3-at angol nyelven). /Állami magyar felsőoktatás Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ Az impériumváltás után, 1918-1919 volt a Ferenc József Tudományegyetem utolsó féléve. A beiratkozott 2570 diák 83%-a magyar volt. A második világháború után Bolyai Tudományegyetem néven Kolozsváron magyar tannyelvű egyetem létesült négy karral. 1958-ban a kommunista hatalom parancsára megkezdődtek a magyar és román egyetem egyesítését szorgalmazó gyűlések, amelyek néhány hónap alatt a két egyetem teljes összeolvadását eredményezték. A folyamatot Nicolae Ceausescu későbbi államfő és Ion Iliescu akkori KISZ-elnök vezette. Az így keletkezett Babes–Bolyai Tudományegyetemen fokozatosan megszűntek a magyar csoportok. Az 1989-ben lezajlott változások után követelték az önálló anyanyelvű oktatást, de az egyetem kérdésében nem születtek döntések. Az továbbra is összevont maradt, a magyar csoportok nem élvezhettek önállóságot. 1990-ben az erdélyi magyarság tízezres utcai tüntetéseken követelte az önálló romániai magyar oktatási hálózat megteremtését, a magyar tannyelvű állami egyetem újraindítását. 1992 és 1997 között az RMDSZ több mint 600 ezer aláírást gyűjtött össze ugyanezen célok támogatása érdekében. 2001-ben két, még 1998-ban benyújtott, erre vonatkozó törvénytervezetet utasított el a román parlament. 2006 februárjában 80 nemzetközi elismertségnek örvendő professzor, köztük 11 Nobel-, Fields- és Wolf-díjas tudós kérte a Bolyai Egyetem újraindítását. Petíciójukra, melyet Románia elnökének és miniszterelnökének, valamint az Európai Bizottság elnökének címeztek, nem érkezett válasz. Megalakult a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), amely kül- és belföldön látványos akciókkal próbálja tárgyalásra kényszeríteni az egyetem vezetőségét – mindmáig sikertelenül. Tavaly novemberben a szervezet egyik alelnöke, Hantz Péter az egyetemi vezetés és az adminisztratív személyzet ellenállása dacára magyar nyelvű feliratokat helyezett el három épületben. Ezeket leverték, összetörték és megtaposták, Hantzot pedig társával, Kovács Lehellel együtt, az általános hazai és külföldi tiltakozás ellenére azonnal elbocsátották. /Ercsey Ravasz Ferenc: Kollégiumtól a Babes–Bolyai Tudományegyetemig. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Az Eduard Benes államfő vezette Csehszlovákia meg akarván szabadulni német és magyar kisebbségeitől, ezeket a közösségeket a kollektíven háborús bűnösnek minősítette, s 1947 májusában elkezdték erőszakos kitelepítésüket, elűzetésüket szülőföldjükről. A németek több mint hárommillióan voltak, a magyarok egymilliónál kevesebben, Szlovákia déli határsávjában, olyan színmagyar entitásokat alkotva, mint a Csallóköz, Mátyusföld, Gombaszög, Dél-Göröm, az Ipoly völgye, Délkelet-Szlovákia... A németeket bevagonírozták, s embertelen körülmények között, mindenüktől megfosztva elindították őket a legyőzött, nyomorgó, koldusszegény Németország felé. A magyarok elűzését ,,lakosságcserének” álcázták, s valóban a maradék Magyarországon élő szlovákokat igyekezett Csehszlovákiába csábítani, a magyaroktól ,,megtisztított” területekre, településekre. Beleültetvén őket a hátrahagyott vagyonokba, sok-sok nemzedék munkájának eredményébe. Azonban a paritás leghalványabb jegyeit sem lehet kimutatni, a magyarok elűzetése durva és kíméletlen volt, a Dunán kergették át őket, marhavagonokban vitték át a határon a magyar családokat. Akik maradhattak, azokra még keservesebb sors várt, egy részüket a Szudéta-vidékre deportálták, az elűzött németek helyére, lágerekbe zárva, majd kényszerlakhelyekre erőltetve őket. A Szlovákia területén megmaradtak állampolgárságát megvonták arra kényszerítettek egész közösségeket, hogy ,,reszlovakizáljanak”, azaz tagadják meg magyarságukat. Eduard Benes Sztálin szlávbarát bólintása mellett kiadta hírhedett dekrétumait, melyek milliók sorsát pecsételték meg. Azóta hatvan év telt el, enyhült a légkör, a felvidéki magyarok visszakapták állampolgárságukat, iskoláik vannak, pártjuk és egyesületeik, de a sebek máig sem forrtak be, mert sem Csehország, sem az időközben függetlenedett Szlovákia nem hajlandó hatályon kívül helyezni a hírhedett benesi dekrétumokat. /Magyari Lajos: Hatvan év gyalázat. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./

„Ugyanazt az elvet érvényesíti az RMDSZ, amit annak idején Rákosi Mátyásék vallottak: aki nincs velünk, az ellenünk” – jelentette ki a Krónikának Makkay József, az Erdélyi Napló hetilap főszerkesztője a Communitas Alapítvány idei sajtópályázatának eredményét értékelvén. A 790 ezer lejes támogatási keret elosztási listája a napokban felkerült a Communitas honlapjára. Az RMDSZ tevékenységéhez kritikusan viszonyuló, anyagi nehézségekkel küzdő Erdélyi Napló sem az idén, sem tavaly, sem tavalyelőtt nem kapott támogatást abból a keretből, amelyet a román költségvetésből az alapítvány a magyar kisebbség kulturális programjaira oszt szét. Ezzel szemben Verestóy Attila szenátor többségi tulajdonában levő Erdélyi Riport hetilap tavaly húszezer, idén harmincezer lejt könyvelhetett el pályázatai nyomán. A lap főszerkesztője, Szűcs László maga is jelen volt a pénzosztó testületben. Elmondta, nem vett részt az általa képviselt lapokról szóló szavazásokon. A Communitas-forrásból bőségesen merítettek az RMDSZ-közeli napilapok. A Verestóy-tulajdonban levő Új Magyar Szónak, valamint a Népújságnak 15-15 ezer lejes támogatást ítélt meg a testület. A szövetséghez kritikusan viszonyuló Krónika pályázatait elutasították, a szintén kritikus Háromszéknek pedig be kellett érnie kétezer lejjel. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke is problémásnak tartotta a Communitas pénzosztását. Elmondta, a szaktestületben fele-fele arányban vannak aktív újságírók és politikusok, így elkerülhetetlen, hogy a politikai szempontok is megjelenjenek a döntésekben. Kelemen Hunor, a szaktestület elnöke nem válaszolt a Kritika munkatársának telefonhívásaira. /Gazda Árpád: Pártpénzek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 8./

Gondba kerülhet a Duna Televízió, mert május 10-től ellehetetlenül a határon túli tudósítói hálózat és az élő kapcsolat az erdélyi stúdiókkal. Ekkor jár le a Magyarországot Erdéllyel összekötő optikai fényszálas kapcsolat fenntartásáról kötött szerződés a Szülőföld Alapba (SZA) olvasztott Illyés Közalapítvány és a Matáv (jelenleg T-Com) között. Cselényi László, a Duna TV elnöke jelezte: már hónapokkal ezelőtt többször megkeresték az SZA-t, és a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős államtitkárát, Gémesi Ferencet, hogy kérjék a költségek átvállalását. „Két hivatalos levelet küldtem át a MeH-nek, amire öt hónapon keresztül nem voltak hajlandóak válaszolni. Most már megvan a hivatalos válaszuk is, ami úgy hangzik: nem. Vagyis nem újítják meg a szerződést” – mondta el Cselényi. Hozzátette, Törzsök Erikától, a nemzetpolitikai főosztálytól azt a választ kapta: „Nem gondolkozunk a Duna TV-ben, nem értjük, miért is van két közszolgálati televízió, de hát ez nem a maguk baja, majd mi megoldjuk. ” Cselényi furcsállja, hogy az SZA, amit a határon túli magyarság támogatására hoztak létre, miért nem tekinti a nemzetstratégia részének a Duna TV-t, amelynek alapító okirata a határon túli magyarság tájékoztatását jelöli meg fő feladatnak. Törzsök Erika a Népszavának kifejtette, ha az élő erdélyi összeköttetés közfeladat, akkor a Duna Televíziónak kell kigazdálkodnia annak ellátását. „Nagyon jó, ha Törzsök Erika a mi költségvetésünkkel óhajt gazdálkodni, viszont a költségeket soha nem a Duna Televíziónak kellett fedeznie. Az Illyés Közalapítvány nagy jótéteménye volt, hogy a határon túli stúdiókat ellátta felszereléssel. Ezentúl megteremtette az optikai szál-összeköttetést, és azt finanszírozta” – szögezte le Cselényi. A Duna TV elnökének tájékoztatása szerint a médium 2 milliárd 800 millió forintot költhet műsoraira. Az idén a közszolgálati csatorna 700 millió forinttal kap kevesebbet, mert első alkalommal nem kapják meg az inflációt kompenzáló összeget. /Lokodi Imre: Mínusz-gazdálkodik” a Duna Televízió. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./

Tömegesen vállalnak külföldi munkát a pedagógusok. Elvándorolnak a háromszéki pedagógusok, tömegesen mondanak fel a tanítók, tanárok, jelezte Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő. Sokan kérnek fizetetlen szabadságot is – a törvények szerint tízévente három év javadalmazás nélküli szabadságra jogosultak –, és külföldön próbálnak szerencsét. A többség nem is a szakmában vállal munkát. Keresztély Irma szerint a tanításban nem okoz fennakadást a pedagóguselvándorlás, mert mindig jelentkeznek megfelelően képzett szakemberek a megüresedett katedrákra. /Kovács Zsolt: Pályaelhagyás Háromszéken. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./

A marosvásárhelyi fejedelmi beiktatásról érkezett Kolozsvárra 1707. áprilisában II. Rákóczi Ferenc. Akkor avatta fel a volt jezsuita kollégiumban a Kolozsvári Nemes Ifjak Társaságát. Erre a 300 évvel ezelőtti eseményre emlékeztek Kolozsváron a Kibédi Általános Iskola kisdiákjai Mátyus Ilona tanítónő vezetésével. A kirándulás csupán töredéke annak a tanítónő több mint egy évtizedes szellemi építőmunkájának. A tanítónő diákjaival a fejedelem és Mikes Kelemen nyomdokain járt Zágonban, Gyergyószárhegyen, Radnóton és Marosvásárhelyen. Régmúlt események helyszíneit keresték. A csoport tevékenysége része annak a nagyobb programnak, amelyet a Magyarország Felfedezői Szövetség gondosan megtervez évről évre, abból a meggondolásból, hogy járhatóbbá tegye az egymáshoz vezető utakat. Pályázatokat hirdetnek meg, amelyeken bárki részt vehet – gyerek, ifjú, felnőtt – határoktól függetlenül. Várfelderítői játékos kirándulásokat szerveznek. Kolozsváron, Tőkés Elek igazgató adott otthont a megemlékező ünnepségnek, a történelmi játéknak a Báthory István Elméleti Líceumban. A Kibédi Általános Iskola tanulói kapcsolódtak ahhoz a megemlékezés sorozathoz, amelyet az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a marosvásárhelyi Vártemplom szervezett a háromszáz évvel ezelőtti eseményekről, Marosvásárhelyen. /Csekéné Kolcsár Irén: Kolozsvári Nemes Ifjak emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Bagoly Zsolt megnézte Czika Tihamér RMDSZ-es alkalmazott fiatalember blogját, vajon milyen reakciók érkeztek az ő cikkére /Miért vagyunk szélsőjobboldaliak és hogyan ne legyünk azok, Erdélyi Napló, ápr. 25./ Czika ugyanis előzőleg kifejtette, szélsőjobboldali az, aki nemzetben gondolkodik, ismeri történelmét, keresztény, kommunistaellenes, heteroszexuális, nem Gyurcsány-párti, csatlakozik egy szervezethez, magyar gyereket nevel. Bagoly Zsolt azt tapasztalhatta, hogy Czika bologjából az EMI-re vonatkozó bejegyzését valamennyi hozzászólással együtt magyarázat nélkül törölte. Örvendetes, írta Bagoly, hogy egy szélsőséges nemzetellenes liberális töröl egy olyan bejegyzést, melyben azt akarja elhitetni, hogy egy nemzeti elkötelezettségű szervezet szélsőjobboldali, az erdélyi magyarság pedig ezt azért nem veszi észre, mert maga is nacionalista. Bagoly Zsolt ajánl még Czikának további törlésre vagy módosításra szoruló bejegyzéseket. Ilyen a Bibliát profin felállított csapdának nevező bejegyzés, az, mely szerint Kolozsvár „multikulti” volna, továbbá: az Erdélyi Napló Orbán Viktor kihelyezett pártlapja, a székelyföldi autonómiát népszerűsítő portál náci blog, melyben „haldokló erdélyi irodalmároknak és művészeknek” hívja a Sólyom László által március 15-én kitüntetett alkotóinkat, melyben arra szólít fel: vegyék el a március 15-én felvonuló teológusoktól zászlóikat, melyben azt állítja, az egyházi ingatlanokat azért követelik vissza, hogy ismét az egyházfők lehessenek „a megkérdőjelezhetetlen, egyetlen legitim urak…” /Bagoly Zsolt: Visszavont becsmérlés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 9./

Május 21-re kért eljárási javaslatokat Bogdan Olteanu képviselőházi elnök a kisebbségi törvénytervezet további sorsát illetően, a jogszabályt tárgyaló három házbizottság szavazóképes létszámhiány miatt ugyanis már hónapok óta tehetetlen. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője kezdeményezésére a jogi, emberjogi és tanügyi bizottságok elnökeinek részvételével vitatták meg a kisebbségi törvénytervezet helyzetét. „Ha az a döntés születik, hogy a törvénytervezetet napirendre tűzzük a képviselőházban, akkor minden politikai frakció elmondhatja, hogy nincs politikai akarat, és lássuk, ki vállalja fel ezt ország-világ előtt” – fogalmazott Márton Árpád. /Gujdár Gabriella: Népszavazás után plénumba kerülhet a kisebbségi törvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./