Az RMDSZ-nek az Európai Néppártból (EPP) való kizárását kezdeményezi Markus Ferber, az Európai Parlament néppárti frakcióvezetője, amiért a szövetség nyíltan szembeszállt Monica Macovei-jel, akit Brüsszel a román igazságügyi reform motorjának tart, és amiért Traian Basescu leváltását támogatja. Mind az RMDSZ, mind a Demokrata Párt (PD) az EPP tagja, ennek ellenére a román államfő felfüggesztésének ügyében a barikád két különböző oldalán helyezkednek el. Toró T. Tibor képviselő szerint Markus Ferber kijelentése mögött a demokraták lényegesen erősebb lobbija húzódik meg. A PD nagy párt, több EP-képviselője van, és valószínűleg még több képviselőt küld majd az Európai Parlamentbe, ezért a Néppárt számára vélhetően fontosabb, mint az RMDSZ. Toró T. Tibor szerint az RMDSZ vezetősége hibázott, amikor egyértelműen állást foglalt a felfüggesztés kérdésében, amely megosztja a román politikát. Az RMDSZ részesévé vált ennek a politikai küzdelemnek, amelybe megpróbálja belerángatni a teljes magyar közösséget, ez nem szerencsés. Toró akkor is ezt mondta, amikor Markó Béla egyértelműen a Basescu-ellenes koalíció pártjára állt, és akkor is, amikor Szász Jenő pro-Basescu kampányt hirdetett meg. A képviselő csúsztatásnak tartja, amikor az RMDSZ egyes vezetői magyarellenes kirohanásokról beszélnek. Toró a legtisztességesebbnek azt tartaná, ha minden köztisztviselő elmondaná saját érveit, de hozzátenné, hogy a választópolgárok szavazzanak saját lelkiismeretük szerint. /Székely Kriszta: Hibázott az RMDSZ, mert elkötelezte magát. Beszélgetés Toró T. Tibor Temes megyei képviselővel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

A Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN) képviselői május 15-én több városban az RMDSZ székházai előtt tüntettek, tiltakozva az ellen, hogy Nagy Zsolt informatikai minisztert nem függesztették fel tisztségéből. Az akció során minden RMDSZ-es irodának átadták Cozmin Gusa-nak, a PIN elnökének Markó Bélához intézett levelét. Markó Béla, az RMDSZ elnöke politikai jellegűnek nevezte a PIN által szervezett akciót, és úgy vélte: a szavazatok reményében gondolták úgy, hogy „érdemes belekötni a magyarokba”. /Nagy Zsolt menesztését követeli a PIN. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Gróf Teleki Sándor szobrának, Dinyés László budapesti szobrászművész alkotásának leleplezése lesz a hét végén, Nagybányán megszervezendő Teleki Napok fénypontja. A mellszobrot május 19-én leplezik le a felújított épület udvarán. A szoborállítást egy nagybányai román vállalkozó is komolyabb összeggel támogatta. Gróf Teleki Sándor nagybányai háza ma a Teleki Magyar Háznak nyújt otthont. A szoboravató ünnepséget megelőzően Teleki-vetélkedőt szerveznek gyermekeknek, fiataloknak. Tudományos konferenciát tartanak, illetve gróf Teleki Sándor életét bemutató kiállítás nyílik. A szoboravató ünnepségen többek között Dávid Gyula irodalomtörténész, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke, Szaniszló József, a nagybányai Teleki Társaság alelnöke és Bona Gábor hadtörténész mondanak beszédet. /Dávid Lajos: Teleki Sándorra emlékeznek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 16./

Polgármesterekkel, önkormányzati tagokkal, RMDSZ-politikusokkal találkozott május 17-én Sepsiszentgyörgyön Markó Béla RMDSZ-elnök. Elmondta, esély lenne Románia regionális átszervezésére, ha erős kormány és meggyőző parlamenti többség lenne. Véleménye szerint most kellene előkészíteni a regionális átalakítást, hogy 2009 után megvalósítható legyen. A kisebbségi törvénnyel kapcsolatban úgy véli, szerencsésebb lenne, ha a bizottsági jelentések megszületése után kerülne plénum elé. /Farkas Réka: Markó Béla Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 18./

Sólyom László köztársasági elnök a 2006 tavaszán indított Határon túli magyarság a 21. században konferenciasorozat keretében harmadik alkalommal tanácskozik a Sándor-palotában a határon túlról és Magyarországról érkező tudósokkal, értelmiségiekkel. A mostani konferencia az „autonómia, regionalizmus, regionális fejlesztés” címet viseli. Az első tanácskozás után az államfő azt mondta: ismételten beigazolódott, hogy nem lehet általában a határon túli magyarságról beszélni, az egyes országokon belül is rendkívül tagolt a magyarság helyzete, régiónként gyökeresen mások a magyar emberek kilátásai. A 2006. november végén tartott Identitás-megőrzés tömbben és szórványban című második konferencián Sólyom László úgy fogalmazott: a konferencia előnye, hogy „itt a határon túli közösségek egymás álláspontját is meg tudják ismerni”, Magyarország pedig a határon túli magyarokról érkező híreket nem politikai pártokon keresztül kapja, hanem közvetlenül. A résztvevők azt hangsúlyozták: az autonóm módon történő integrációban látják a szórványban élők jövőjét. Az asszimilációval szemben az autonóm módon történő integráció lehet az identitás megőrzésének biztosítéka – állapították meg. Konferencia a határon túli magyarságról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

Lázadoznak a civil szervezetek Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség teljhatalma ellen, főleg mert a budapesti és a bukaresti kisebbségi támogatásokról is egyedül dönt. A magyar kisebbségi szervezetek vezetőinek, valamint a budapesti kormány képviselőinek részvételével megtartotta alakuló ülését február végén a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezette Regionális Egyeztető Fórum. Ezután megkezdték a pályázatok kiírását. „Kliensrendszer alakult ki, az erdélyi civil szervezetek aszerint kapnak pályázati pénzeket, hogy mennyire támogatják a Romániai Magyar Demokrata Szövetség célkitűzéseit” – vázolta a helyzetet Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke. A több mint száz civil szervezetet tömörítő szövetség igazgatótanácsa április 20-án állásfoglalásban nehezményezte, hogy létfontosságú területekre (ifjúság, mezőgazdaság, nem szakkönyvek kiadása) nincs pályázati kiírás, s „elfogadhatatlanul kevés” összeget irányoznak elő például az egyházakra, vagy hogy nincs lehetőség az uniós pénzek lehívásához szükséges önrész megpályázására, miközben a civil szervezetek 95 százaléka ezt képtelen letenni az asztalra. A külön ifjúsági keret megszüntetése a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségét is váratlanul érte. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója az állásfoglalásra válaszul Kolozsváron kijelentette, azok számára idegen az új nemzetpolitika, „akik etnobizniszben gondolkodnak”. Bodó ezt úgy kommentálta a HVG-nek, hogy Törzsök „Erdélybe exportálja a magyar politika gondjait, mert éppen Magyarországon létezik etnobiznisz”, és „cinizmus ennek emlegetése”, amikor a civileket oda sem engedik a tárgyalóasztalhoz. Az RMDSZ, egyedül dönt a Bukaresttől idén kapott 265 millió forintnak megfelelő lej sorsáról. Rossz nyelvek szerint az RMDSZ közpénzt pumpál a politikáját támogató lapoknak, hisz a legtöbbet, 57,5 millió forintnyi lejt a sajtó kapott, miközben művelődésre 45 millió, ifjúsági célokra 26,8 millió, szociális pályázatokra pedig mindössze 11 millió forintnyi lej jutott. Szembetűnő, hogy a Verestóy Attila szenátor, Communitas-kurátor birtokolta Scripta Kiadó által megjelentetett Új Magyar Szó napilap és Erdélyi Riport hetilap összesen 3,3 millió forintnyi lejt kapott. Az RMDSZ-ellenes, sepsiszentgyörgyi Háromszék napilapnak csak némi morzsa jutott, a szövetséggel szemben ugyancsak kritikus kolozsvári Krónika napilapnak pedig, forráshiányra hivatkozva, egy lejt sem ítéltek meg, ahogy a megszűnés határára sodródott Erdélyi Napló hetilapnak sem. „Az elvük, hogy aki nincs velük, ellenük van” – mondta a HVG-nek Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Sokan fanyalognak amiatt is, hogy a szintén a Communitas által finanszírozandó, várhatóan júniusban induló Erdély FM rádió a dugába dőlt Erdélyi Magyar Televízió számára Budapestről átutalt 300 millió forintot is megkaparintotta. Az erdélyi magyar média ezt csak RMDSZ-rádiónak becézi, Bodó szövetsége panaszlevelet írt Gyurcsánynak, de csak egy udvarias választ kapott, aminek az a lényege, hogy a pályázatok elbírálásába Budapestről nem szólnak bele. A megoldás a civil szervezetek szélesebb körű bevonása lenne. Kelemen Hunor RMDSZ-képviselő, a Communitas kuratóriumának tagja a HVG-nek csak annyit mondott: hajlandók tárgyalni erről. /Irházi János / Kolozsvár: Harc a kisebbségi pénzekért Erdélyben − Egy a buksza! = Heti Világgazdaság, május 19./

Dr. Marton József dékán elmondta, még nem tisztázódott, hogyan alakul a bolognai rendszerben a BBTE hittanári szakjaira való felvételi. A bolognai rendszer ezt elvileg nem ismeri, kérvényezték e típust, de nem kaptak még minisztériumi választ. Az egyetem vezetésének engedélyével továbbra is kétszakos képzésben vesznek részt a diákjaik. A bolognai rendszer magiszterképzőinek elvárásai igen szigorúak. Az elmúlt év nyarától sokat cikkeztek a nem hivatottak a gyulafehérvári teológia helyzetéről, a Hittudományi Főiskola integrálódásáról a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara keretébe. Vallási ellentéteket gerjesztő cikkek jelentek meg. A legelső vád az volt, hogy feladják a papnevelde autonómiáját. Szó sincs erről. Az intézmény egészében Gyulafehérváron marad. A teológia szemináriumi részlege nem is integrálódik be az egyetembe, hanem csak a főiskolai részleg, előbbi négyéves alapképzéssel, s majd ehhez hozzájön a kétéves magiszterképző. A másik vád szerint a Vatikán és a román állam szorgalmazza a belépést. Megalapozatlanok ezek az állítások. Az újságok eléggé katolikusellenes beállítottságúak. Protestáns részről is érkeztek vádak, durván beavatkoztak a katolikus egyház belügyeibe, erre 500 év óta, amióta Erdély magyarságának vallási egysége felekezetekre tagolódott, nem volt példa. Ha ezekre válaszolnak, a vallások közötti feszültséget szították volna. Egy országban létező tanügyi intézmény nem működhet az ott létező tanügyi szabályoktól függetlenül. A „játékszabályok” betartása még nem jelenti az autonómia feladását. A református egyház már 1993-ban létrehozta a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem keretén belül a Teológia Kart, a katolikusok ezt utolsóként tették. Az egyetem Római Katolikus Teológia Kara, s ezen belül az oktatás és a nevelés autonóm, csupán a törvényes szabályokat kell betartani. 2005-ig a gyulafehérvári hittudományi főiskola mint 1989 előtt is létező intézmény akkreditáltnak minősült. Igaz, hogy a romániai Hivatalos Közlönyben a nem akkreditáltak csoportjában volt mindig feltüntetve. A bolognai rendszer alkalmazásának éve (2005) a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Főiskolát – akárcsak a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetet –kellemetlenül érintette, az akkreditált állapotból ideiglenes (autorizált) működési állapotba került. Ezért ettől az évtől kezdődően a kolozsvári Teológia Kar keretén belül rendezik a végleges vizsgákat, melyre külön engedélyt kaptak. /Bodó Márta: Tények a teológiai oktatásról (2). = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 27./ Előző: Bodó Márta: Tények a teológiai oktatásról (1). = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 20./

„Mind a népszavazás részvételi számait, mind az államelnök maradására adott voksok számát figyelembe véve csúfosan megbukott az RMDSZ – nyilatkozta Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke. – Egy szakadék fele tartó buszra akarták ismét felültetni a magyar közösséget, szerencsére most sikertelenül. ” Szerinte a népszavazás után erkölcsi kötelességük lemondani mindazoknak a képviselőknek, szenátoroknak, akik az államelnök felfüggesztésére szavaztak. „Az MPSZ számára egyértelműen siker volt a népszavazás, és remélem, a magyar közösségen belüli tisztulási folyamat kezdetét is jelenti” – mondta Szász. /Kovács Csaba: Szász: megbukott az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./

Markó Béla lemondását kéri az RMDSZ éléről Kincses Előd, az RMDSZ Maros megyei szervezetének volt elnöke. Kincses szerint hasznos lenne, ha Markó lemondana, és visszatérne az irodalomhoz, mivel így a magyaroknak nem kellene szenvedniük „politikai rövidlátása” miatt. „Egyébként is meg kell írnia azokat a műveket, amelyekre már szerződéseket kötött 7 millió forint értékben” – mondta Kincses. A volt megyei elnök szerint rendkívüli tisztújító kongresszust kellene összehívni, de úgy vélte, kevés a valószínűsége annak, hogy ez megtörténik: „Az RMDSZ vezetői továbbra is ragaszkodni fognak a hatalomhoz, és folytatják a jelenlegi politikát, amely főként nekik hoz eredményeket, és nem a magyar közösségnek”. /Kincses: Markó mondjon le! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Az öt éve elhunyt író élete és munkássága előtt tisztelgő kétnapos tanácskozás kezdődött május 21-én a Kolozsvár Társaság székhelyén, A zokogó majom könnyei – Bálint Tibor emlékkonferencia címmel. Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke a most hetvenöt éve született, több nyelvterületen is ismert irodalmi nagyságról kijelentette: ha ma élne Bálint Tibor (1932–2002), alternatív Nobel-díjra jogosulna, annyival egyénibb, egyetemesebb másoknál. Orbán János Dénes, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke azt a tavaly novemberben született írását olvasta fel, amellyel Bálint Tibort post mortem eredménytelenül ajánlották a Pro Cultura Hungarica-díjra. Török Katalin színművész a prózaírónak a kolozsvári szülőföldről szóló vallomását tolmácsolta. Jakab Gábor pápai káplán, Egyed Emese költő, esszéíró Antall István irodalmi szerkesztő (Magyar Rádió) és Láng Gusztáv irodalomtörténész (Szombathely) tartott előadást. Délután az EME-székhelyén Zsehránszky István műkritikus és Csép Sándor tévészerkesztő, író értekezett, majd levetítették a Sánta angyalok utcája színdarab 1972-es kolozsvári előadását. /Ördög I. Béla: Emlékezés Bálint Tiborra. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./ „Bálint Tibor Zokogó majom című nagyregényében a közép-kelet-európai kisember léttapasztalatának egész megrendítő mélységében tárulkozik föl” – fejtette ki Bertha Zoltán debreceni irodalomtörténész előadásában. A Bálint Tiborról könyvet is írt Bertha Zoltán részletesebben elemezte a Forrás-nemzedék egyik kiemelkedő alakjának életművét. /Stanik Bence: A zokogó majom könnyei. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Az Arad megyei Pankotán három nemzet él egymás mellett egyetértésben. Többségben vannak a románok, több mint négyszáz magyar, alig kétszáz német lakója is van a településnek. A magyar nyelvű iskolába összesen kilenc gyerek jár, egyetlen nyugdíjas tanítónőjük van. Nem azt jelenti, hogy ilyen kevés a magyar, hanem a szülők román iskolába adják a kicsiket. A szintén magyar plébános románul tartja a hittanórát számukra. Csiky Gergely szülővárosában, Pankotán a magyarok kiejtése furcsa, a mondatképzés is sajátos. A magyarok évente szüreti bált szerveznek, Csiky Gergely születésnapján pedig megkoszorúzzák a szülőházán pár évvel ezelőtt elhelyezett emléktáblát. Ciurariu János plébános megerősítette, a magyar gyerekeknek is románul tartja a hittanórát, mert van egy román fiúcska is köztük, magyarázkodott. Szász Zoltán református lelkész feleségével, Tündével nyolc hónapja érkezett Pankotára, próbálják összefogni a magyarságot. Jóval kevesebb a városban a református, mint a katolikus, mégis egyre többen jönnek templomba. Tünde tartja a fakultatív magyar órákat, s több mint húsz kisebb-nagyobb lurkó vesz részt ezeken. Rajtuk kívül Gulyás László tanár karolta fel a magyarságot, ő vezeti a Csiky Gergely Alapítványt, s a tiszteletessel együtt próbálják elkerülni a pankotai magyarok elrománosodását. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke szerint a pankotai nem az egyetlen olyan bánsági példa, ahol az egyház nem a magyar kultúrát ápolni akaró egyént, hanem csak a hívőt látja az emberben. Több olyan település van, ahol nemcsak a katolikus, a református hittanórát is románul tartják, s a misét, istentiszteletet legjobb esetben két nyelven. „Ezen települések mindegyikén van viszont olyan véleményformáló személyiség, aki fontosnak tartja az anyanyelvápolást, az ilyeneknek kell segítenünk. ” – mondta Bodó. /Both Abigél: Már csak törik a magyart Pankotán. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Kudarcot vallott az államelnök leváltásáért indított akció, a régi/új elnök kiütéses győzelmet aratott az ellene létrejött többpárti koalíció és a parlament fölött. Traian Basescu több szavazatot söpört be, mint megválasztásakor. A tömeges távolmaradás el kellene gondolkoztassa a politikai osztályt. A legtermészetesebb az volna, ha Popescu Tariceanu miniszterelnök lemondana. A cikkíró nem érti, hogy az RMDSZ miért nem maradt ki ebből a politikai cirkuszból. Az RMDSZ szavazótáborának 58%-a ellentétesen szavazott azzal, amit a szervezet vezetői ajánlottak, a magyar szavazók egészét véve ez az arány 70%. A romániai politikai elit – benne a hazai magyar politikai elittel – válságban van. Beszélni kellene az okokról és a lehetséges kivezető útról. /Gábor Attila: Válságtünetek. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 23./

A 70 esztendős Wittner Mária, 56-os halálra, majd életfogytiglanra ítélt szabadságharcos emlékezetes beszédet mondott 2001. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján Budapesten, a Parlamentben. Vádolta a pribékeket, gyilkosokat és hazaárulókat, mert nemzetünk kiváló tagjait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is. Vádolta őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársai nevében. Vádolta őket a „legdrágább kincs” a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát és az otthon melegét… Wittner Mária tizenhárom évet töltött börtönben. A vele készült beszélgetésben elmondta, az apácák nevelték az iskolában emberségre, hazaszeretetre. 1950-ben egy éjszaka elhurcolták az apácákat, államosították az iskolákat. Wittner Mária végig részt vett a forradalomban, amíg meg nem sebesült november 4-én. Letartóztatása után elmondta a nyomozónak, hogy Divatcsarnokot szovjet katonák rabolták ki. A forradalom leverése után külföldre távozott, majd hazatért, mert Kádár János pártvezető büntetlenséget ígért, a gyermeke pedig itthon maradt. 1957. június 16-án letartóztatták. Különböző vádakkal illették, például fegyverek rablásával, közértek kifosztásával. A Történeti Hivatalban betekinthetett a peranyagába. A kihallgatási jegyzőkönyvek tanulmányozásakor tudta meg, több tanú azt állította, hogy november 4-én délután száz pár cipőt lopott. Valójában ekkor sebesülten feküdt a Péterfy Sándor utcai kórházban. Mégis ezeket a hazugságokat veszik át a lexikonok és a tankönyvek. A vádirat és a valós tények több pontban ellentmondanak egymásnak. Mégis úgy állítják össze a lexikonokat, az emlékezéseket, hogy teljes egészében elfogadják a Népbíróság anyagait. Ezt adják ki a könyvekben, holott ez történelemhamisítás. Wittner Mária részt vett a forradalomban, fegyver volt a kezében. A rendőrséget leszerelték, ez igaz. Az is igaz, hogy – a parancsnok engedélyével – a kilőtt gyógyszertárból vittek tápszert egy pici, hat hónapos babának a szomszéd házba. Azonban ez nincs benne a bírósági anyagban. Azok a történészek, akik ebből az anyagból dolgoznak, nem hámozhatják ki az igazságot. A halálos ítélet kihirdetése után átvitték a Kisfogházba, ahol a halálraítélteket őrizték. Naponta akasztottak embereket. Íratlan szabály szerint mindenki elköszönt. Bemondta a nevét. Mondott néhány szót, ilyeneket például: Isten veletek! Bosszuljatok meg! Volt, aki a himnuszt énekelte, a hazát éltette. A pusztítás ma folytatódik, csak finomabb formában, állapította meg Wittner Mária. Az egész „módszerváltást” felülről vezényelték 1989–90-ben. Ők azt mondják: vértelen forradalom. A vértelen forradalom helyett hatalomátmentés zajlott. /Frigyesy Ágnes: Vádolnak az élők és a holtak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 23.

Hihetetlenül sokat változott a diákok mentalitása, életérzése, életfelfogása az IKV (Irodalmi Kreativitásverseny) kezdete óta. A kilencvenes évek elején a vetélkedő akkori résztvevőinek nagy többsége szomorú, elvont, szürreális írásokat hagyott hátra az antológiakészítő utókornak, addig a maiakra az életöröm, életvidámság, az irónia, önirónia, a gyilkos cinizmus a jellemző. A világot nem sötét és zárt gömbként, hanem vidám helyzetek egymásutániságaként élik meg a legtöbben. Az IKV, teljes nevén az Április 11 Irodalmi Kreativitásverseny országos döntője zajlott Marosvásárhelyen a hét végén, a Maros Megyei Magyar Középiskolások Diákszervezete (MMKD) és a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) szervezésében, valamint a Látó szépirodalmi folyóirat társszervezésében – tizenkettedik alkalommal. /Nb. : „Ez a verseny szabad. Még annál is szabadabb”. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24./

Hazai és magyarországi szakemberek taglalták az erdélyi magyarság érdekérvényesítési lehetőségeit azon a kétnapos, Kolozsváron szervezett konferencián, amelyet a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány (MFHNA) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezett. Az Erdély és Magyarország: két ország, egy nemzet az Európai Unióban címet viselő tanácskozás fővédnöke Gál Kinga európai parlamenti képviselő (FIDESZ) volt. Az előadások május 24-én elkezdődtek, az autonómia kérdése került a figyelem középpontjába. A jelenlevők megtekintették a Wass Albert földjén című dokumentumfilmet, amelyben mezőségi falvak lakói emlékeztek az íróra. Turcsány Péter író, a Kráter Műhely Egyesület elnöke elragadtatással szólt a „zsebkendőnyi tájról”. Fábián Gyula nemzetközi jogász, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) előadótanára ismertette azt a hat nemzetközi dokumentumot, amely a kisebbségi autonómia kérdéskörét taglalja. Bognár Zoltán politológus az európai uniós autonómia-megoldásokról, valamint az 1989 utáni erdélyi autonómiatervezetekről értekezett. A rendszerváltást követő tizenöt erdélyi autonómiatervezetet magánszemélyek, az RMDSZ vagy szakértői csoportosulások dolgoztak ki. Az első 1991-ben, a legutolsó 2005-ben látott napvilágot. Az egyik legizgalmasabb előadás Bárdi Nándor történészé (MTA Kisebbségkutató Intézet) volt, aki a budapesti kormányzatok 1989 utáni magyarságpolitikáját taglalta. Rávilágított a rendszerváltást követő anyaországi kormányok magyarságpolitikájának kulcsszavaira, mint például az összmagyarság gondolatának tudatosítása (Antall-kormány), a pragmatizmusra való törekvés (Horn-kormány), a határon túli magyarság kérdéskörének adottságként való felfogása (Orbán-kormány), a nemzeti közép politikájának legitimitása (Medgyessy-kormány) és a baloldali identitásközösség építése (Gyurcsány-kormány). A magyarságpolitika bénultságát elsősorban a pártpolitikai versengés okozza, másodsorban az összmagyarságra vonatkozó Antall-doktrína átalakulása, a határon túli magyar elitek megváltozott szerepe, azaz a kulturális érdekképviselettől eltávolodva a regionális és gazdasági érdekcsoportok képviseletének dominanciája, a támogatási politika alapfeladatainak megváltoztatása stb. Gál Kinga európarlamenti képviselő arról értekezett, hogy az EU nem oldja meg az erdélyi magyarság gondjait, ezek továbbra is az itteniekre hárulnak Toró T. Tibor képviselő a kisebbségi törvénytervezetről, Bakk Miklós politológus a státustörvényről, állampolgárságról, nemzetkoncepcióktól, Sándor Krisztina MIT-elnök a magyar ifjúsági érdekérvényesítésről, Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke pedig az európai kisebbségi egyetemekről tartott előadást. /Nagy-Hintós Diana: Konferencia az erdélyi magyarság érdekérvényesítési lehetőségeiről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

Május 25-én Kolozsváron Kónya-Hamar Sándor EP képviselő mutatta be a Romániai Magyar Évkönyv 2006 c. kiadványt. Szerinte a kötet tematikai szerkezete jó, hiszen tartalmaz minden kérdéskört, amely tavaly foglalkoztatta a magyar társadalmat. Érdemes lenne angolra, franciára, románra stb. lefordítani ezt a könyvet, amelynek értékes tanulmányai felhasználhatók a jövőben. Az RMDSZ tizenhét évnyi kirakatpolitikájából hiányzik a településstratégia – újjá kell építenünk saját közösségünket, szögezte le a képviselő. Bodó Barna, a sorrendben hetedik ilyen kiadvány főszerkesztője elmondta: a múlt év decemberére tervezett megjelenés anyagi okokból késett meg, amiért tíz tanulmányt a szerzők visszavontak és máshol jelentettek meg, de sikerült azokat pótolni, ami a közösségben rejlő potenciált igazolja. A magyarországi támogatási rendszerre jelenleg nem lehet számítani, a jövőben a kiadási költségeket önkormányzati és vállalkozói szponzorálásból próbálják előteremteni. Az eseményen társszerkesztők (Somai József, Bakk Miklós) és néhány tanulmány szerzője voltak jelen, akik a soron következő kiadványról beszéltek. /Ördög I. Béla: Tavalyi erdélyi tükörképünk. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

A magyar oktatás jelene és jövője a Kárpát-medencében című, 15 éve folyó oktatási fórum-sorozat ötletgazdája, kezdeményezője, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke a legutóbbi, Kisiratoson megszervezett oktatási fórumon elmondta, a rendezvénysorozat lényege, hogy a Lakiteleki Főiskolán a Kárpát-medencei magyar kisiskolák rendszeresen találkoznak, különféle formában. Többek között, évente hét tantárgyversenyt szerveznek, ugyanennyi összejövetellel matematika, anyanyelv, zene, történelem, környezetismeret, számítástechnika, versmondás terén. Különféle területek tehetségkutató versenyeit, találkozóit szervezik. A kisiskola is nevelhet tehetséges gyermeket, ha jó pedagógusai vannak. A Kárpát-medence nyolc országában más-más tanterv szerint tanítanak magyar nyelvet. A hatékonysága a pedagógus lelkiismeretességén múlik. Ezt a felfogást akarják megtartani, megerősíteni. Nyugaton rájöttek: nem olcsóbb, sőt hosszú távon sokkal károsabb, ha meggondolatlanul, felelőtlenül számolnak fel egy-egy iskolát. Egy település népességmegtartó képessége attól függ, milyen erős az iskolája. A drámai népességfogyással nemcsak a magyar, hanem a Kárpát-medence minden nemzete küszködik. Nem lehet betelepülés-politikával helyettesíteni a családpolitikát. Egészséges családoknak kell megteremteni az életfeltételeket, jó iskolákat, munkahelyeket kell teremteni. Az anyanyelvű oktatás soha nem látott reneszánsza előtt áll a Kárpát-medencében. Búvópatakként van jelen egy új szemlélet, egy új stílus, amelyik nagyon ügyel arra, hogy a magyar nyelv újjászületést érjen meg. Nagyszerű fiatal pedagógusok, ha nem találnak munkát az országban, a Csángóföldre mennek tanítani. Szinte missziós küldetésként élik meg az anyanyelvű oktatás továbbvitelét. A Kárpát-medence említett nyolc országa kormányzati szinten fejkvótában gondolkozik. A Lakiteleki Főiskolán kidolgozták a Klebelsberg-programot, amelyik kimondja: egy iskola fenntartása elsősorban, másodsorban és harmadsorban is állami feladat, kötelezettség. Magyarországon jelenleg 2000 iskola van olyan fenyegetettségben, hogy a kormány bezárja őket pénzhiányra hivatkozva. Iskolánként átlagosan 20 millió forint hiányzik a költségvetésből, ami összesen 40 milliárddal terhelné azt az állami költségvetést, amelyből a kormány 40 milliárd forintot akar elkülöníteni az iskoláknak digitális táblákkal történő felszerelésére. Kisiratos előtt Kárpátalján, jövő héten Délvidéken tartanak oktatási fórumot. Utána befejeződik a sorozat, mivel a Lakiteleki Népfőiskolán kezdődik a Klebelsberg Szabadegyetem, október 13-án a parlament felsőházi termében 600 kisiskola vezetői tanácskoznak. /Balta János: Iskola, a népességmegtartó képesség záloga. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./

Fábián Gyula kolozsvári ügyész nem tud arról, hogy vizsgálatot indított volna ellene a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM), amiért részt vett az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) konferenciáján, ahol a kisebbségi autonómiák nemzetközi jogi keretéről tartott előadást. A román sajtó Cecilia Morariu ügyészre, a CSM szóvivőjére hivatkozik, aki szerint a tanács azért kezdett hivatalból kivizsgálást, mert Fábián „a legradikálisabb autonomisták által szervezett, és az Orbán Viktor vezette Fidesz európarlamenti képviselője, Gál Kinga védnöksége alatt álló rendezvényen szólalt fel”. Fábián Gyula értetlenül fogadta a hírt. Kifejtette: nem ügyészi minőségben, hanem adjunktusként vett részt egy felsőfokú oktatási intézményben megtartott konferencián, amelynek védnöke egy európarlamenti képviselő volt. /Sz. K. : Légből kapott vádak kolozsvári magyar ügyész ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

A falunapok keretében elhelyezték Rugonfalva református templomában ereklyeként a falu fél évszázada rejtegetett országzászlóját. A falu piros-fehér-zöld, koronás címeres zászlóját 1945-ben két helybéli férfi rejtette el a román hatóságok elől. Kérésükre 1971-ben dr. Rugonfalvi Kiss Csaba Budapestre menekítette tovább a zászlót, mert a helybéliek már nem tudták biztosítani a megőrzését. Hazahozatalát már 1990 januárjában, közvetlenül a rendszerváltás után kezdeményezte a két, azóta elhunyt rugonfalvi zászlóőrző férfi, a marosvásárhelyi fekete március miatt azonban akkor lemondtak róla. A zászlóátadás ünnepi istentiszteletének meghívott szónoka dr. Hegedűs Lóránt, a Dunamelléki Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke volt. A falunapokon a helyi műkedvelők mellett a székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttes is fellépett, majd Papp László 2003-ban elhunyt többszörös ökölvívó olimpiai bajnokra emlékeztek, akinek édesanyja rugonfalvi származású volt. /Kovács Csaba: Ismét Rugonfalván az országzászló. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Nagy Mihály történész úgy véli: külön kellene választani a Trianonnal kapcsolatos közgondolkodást, a szaktörténészek munkáját és az évforduló kapcsán elő-előbukkanó politikai visszhangokat. Nagy Mihály szerint a közgondolkodás egyik meghatározó eleme az, hogy a magukat magyarnak valló személyek fejében Nagy-Magyarország tudat él. Trianon a közgondolkodásban traumát, küzdelmet teremtett, amely a nemzeti és a politikai határok összeegyeztetésére irányult – sikertelenül. Az akkori eseményeket a magyar történetírás objektíven felvállalta, a kérdéseket megválaszolta, a román történetírók legfeljebb csak próbálkoztak ezzel. Magyarországon a közvélemény elfogadja a szaktörténészek álláspontját, Romániában viszont a közgondolkodás felülírja és elutasítja azt. A romániai magyarság tudatában, ameddig a jövőkép rejtett, ameddig az integrálódás célpontja Magyarország marad, addig Trianon fontos hivatkozási alap lesz. Nagy Mihály szerint beszélni kell arról, hogy mi vezetett a jelenlegi határokhoz. Néhány évvel ezelőtt az emberek féltek nyilvánosan beszélni Trianonról – emlékezett Nagy Mihály. Tény, hogy a Magyar Királyság nemzetpolitikája 1868-1869-ben, a vonatkozó törvények létrejöttekor korszerű volt. Azonban ezt helyi szinten nem mindig alkalmazták megfelelő módon. Nagy Mihály rámutatott: immár a román szakemberek között is akadnak olyanok – például Lucian Leostean, akik igyekeznek objektíven foglalkozni a kérdéssel. Fontos lenne, hogy a román–magyar történész vegyes bizottság végre foglalkozzon azokkal a kényes kérdésekkel, amelyeket egyelőre elkerül. Az értelmiségiek felelőssége, hogy ezt a kérdést felvállalják. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Beszéljünk objektíven Trianonról Interjú Nagy Mihály történésszel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

”Óriási élmény számomra azok között a falak között énekelni, ahol hajdanán Erdély nagy fejedelme, Bethlen Gábor is megfordult” – jelentette ki Sebestyén Márta előadóművész erdélyi előadás-sorozatának gyergyószárhegyi állomásán. Sebestyén Márta erdélyi koncertsorozata a marosvásárhelyi színházban június 6-án tartandó előadásával ér véget. /Jánossy Alíz: A szárhegyi kastély vendége: Sebestyén Márta. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./

Nyilvánosságra kerültek a magyar rendőrség botrányos ügyei. A híradások szóra bírták Tamás Gáspár Miklós filozófust, az SZDSZ volt korifeusát, aki rendszeresen rasszizmussal, nácizmussal rágalmazza a jobboldalt s gyalázza a nemzeti gondolkodást, de időnként a baloldalt is bírálja. Május 31-én a Népszabadságban megjelent írásában többek között kifejtette: „Ellenzéki politikusok és publicisták sűrűn mondták ezekben a napokban, hogy ha a rendőröknek szabad volt a 2006. szeptemberi-októberi napokban már ártalmatlanná tett, védtelen tüntetőket bántalmazni (ahogyan azt a világ majd’ minden rendőrsége megteszi – bár ez nem mentség!), akkor úgy érezhetik, hogy a békés hétköznapokban is használhatják a polgárháborús káoszban (vagy a hivatásos bűnözők között) megszokott erőszakformákat. ” A „többlethatalommal fölruházott hatósági személyek – többlethatalmukért cserébe – nagyobb felelősséget is viselnek”, írta TGM. Borbély Zsolt Attila megjegyezte: „aligha állítható, hogy „a világ majd’ minden rendőrsége” így viselkedik. Túlkapások mindenütt vannak, de túlzás nélkül leszögezhetjük, hogy Európa bármely államában elképzelhetetlen, hogy a nemzeti ünnepen bejelentett megemlékezés békés részvevőit kardlapozzák, lovasrohamot vezényeljenek nők és gyermekek ellen, hogy fejmagasságban lőjék ki a könnygázgránátokat és a gumilövedékeket, hogy addig tapossanak ártatlan és védtelen embereket, amíg csontjuk nem törik. S az meg különösen elképzelhetetlen, hogy mindezek után a média nagyobbik része a rendőrnek öltözött terroristákat védelmezze. ” A cikkíró másik megjegyzése: „Tamás Gáspár Miklós nem sok szót veszteget arra, hogy „milyen perverz helyzet, hogy a főrendőrök most buktak meg, egy olyan eset kapcsán, melyben személyes felelősségük, ha van is, elenyésző” és nem 2006. október 23-án, amikor történt a rendőri erőszak. /Borbély Zsolt Attila: Bűn és bűnhődés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 6./

Miért vannak erdélyi „külön-szervezetek”, ha az erdélyi írók összmagyar irodalomban gondolkodnak? – kérdezte Elek Tibor, a békéscsabai Bárka folyóirat főszerkesztője. Elek Tibor, aki egyben az aradi Irodalmi Jelen kritika rovatának szerkesztője, időnként Kolozsváron, Budapesten, Békéscsabán szervez kulturális rendezvényt. A Bárka folyóirat 2000 óta táborokhoz való tartozástól függetlenül közöl a magyar nyelvterület egészéből. A www.barkaonline.hu Ablak a kortárs magyar irodalomra címmel januártól indult interneten, teljes spektrumú irodalmi portál. Mind a nyomtatott, mind az internetes változatban gyakran tekintenek az erdélyi irodalom felé. Elek Tibor /sz. Nyíregyháza, 1962/ 1986 óta él Gyulán. 1999-től a Bárka főszerkesztője. 2004-ben szerzett doktori fokozatot Székely János erdélyi szerzőről írt monográfiája megvédésével. 2004 óta szerkeszti az Aradon megjelenő Irodalmi Jelen kritikai rovatát. /Hevesi Mónár József: Régi-új irodalmi „csontok”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Durva támadást intézett június 7-én Traian Basescu államfő ellen Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. A bizalmatlansági indítvány felolvasása után a kormányfő a sajtónak nyilatkozva Basescura utalva kijelentette: „Ha az édesapja lennék, ugyanazt mondanám neki, mint a fiamnak, aki vendégek jelenlétében összetörhetne valamit a házban, vagy egyéb csintalanságra vetemedhetne. Ilyenkor azt mondom neki: menj be a szobádba és légy szófogadó”. A kormányfő levélben is megkereste Basescut, s közölte vele, hogy nem vesz részt az államfő és a pártok között június 8-án sorra kerülő újabb konzultáción. Távolmaradását azzal indokolta, hogy nem kíván részt venni „hazugságra és félretájékoztatásra alapuló politikai játékban”. Közölte, hogy a liberális párt – hűséges maradva az intézményekkel szembeni tiszteletet feltételező demokratikus elvek iránt -, részt vesz küldöttséggel a megbeszélésen. /Tariceanu a sarokba küldené Basescut. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./

Eredménytelenül végződött június 8-án Traian Basescu államfő és a politikai erők közötti konzultáció, mivel sem a Nemzeti Liberális Párt (PNL), sem a Szociáldemokrata Párt (PSD) nem fogadta el a Basescu által javasolt új kormánykoalíciót. Basescu javasolta előzőleg, hogy a jelenlegi PNL és RMDSZ alkotta kisebbségi kormányt a PNL, a Demokrata Párt (PD) és a Liberális Demokrata Párt (PLD) váltsa fel. A megbeszéléseken részt vett még az RMDSZ, a Konzervatív Párt (PC) és a többi nemzeti kisebbségek frakciója. Basescu államfő szerint az említettek jóindulatukat bizonyították az átlátható parlamenti többség megteremtésére. Az államfő beszédében ismét rendkívül élesen bírálta a kormány tevékenységét. /Borbély Tamás: Eredménytelen Cotroceni-i konzultáció. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./ Traian Basescu elnök bejelentette, hogy eredménytelenül végződött konzultációja a politikai pártokkal, elismerte, hogy súlyos kommunikációs hiány tapasztalható közte és a kormányfő között. Emil Boc, a demokraták /PD/ elnöke hangsúlyozta, a demokraták nem fognak olyan kormányban részt venni, amelynek a szociádemokraták /PSD/ is tagjai. /Eredménytelen konzultáció. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) június 9-i marosvásárhelyi együttes ülésén elemezte a Traian Basescu államfő leváltásáról szóló május 19-i népszavazást. Mind Markó Béla RMDSZ-elnök, mind pedig a felszólalók többsége azt hangsúlyozta: a romániai magyarságnak továbbra is szüksége van saját érdekképviseletre, és a népszavazási kudarc tanulságait levonva továbbra is egységben kell tevékenykednie. Eckstein-Kovács Péter szenátor ismételten elhibázottnak nevezte az RMDSZ-nek a népszavazással kapcsolatos álláspontját. Markó Béla bejelentette, június végéig lemond miniszterelnök-helyettesi tisztségéről, és teljes figyelmét az elnöki feladatok ellátására fordítja. A magyarság miniparlamentje Kelemen Hunor képviselő személyében új ügyvezető elnököt választott a leköszönő Takács Csaba helyébe. A népszavazással kapcsolatban Markó feltette a kérdést: „Ugyan bizony miért kellett volna támogatnunk azt, akit nem támogattunk, mivel kellett volna egyetértenünk?” Basescu elnöki köztársaság megteremtésére törekszik, rendőrállamot akar kiépíteni, és nagy szerepe van abban is, hogy a román pártok ma ki akarják penderíteni a magyarokat a parlamentből és a kormányból. Az RMDSZ elnöke azonban belátta, hogy mindezen érvek ellenére a szervezet hibázott. A politikus szerint együtt kell maradnia az RMDSZ-nek. „Sem a román demagógoknak, sem magyar konjunktúralovagoknak nem engedhetjük át sorsunk irányítását!” – jelentette ki. Markó szerint Európa is, sőt a magyar kormány is túlságosan hamar jutott arra a következtetésre, hogy „minden rendben van velünk, nem kell már idefigyelni”. Hangsúlyozta: párbeszédre van szükség, szorosabb kapcsolatra a civil szervezetekkel, az egyházakkal, értelmiségiekkel és szakmai egyesületekkel. Eckstein-Kovács ismételten felszólította az RMDSZ vezetőit: e népszavazási kudarc után „tegyenek egy lépést hátra”. A felszólalók nagy része nem tagadta, hogy az RMDSZ hibázott, de helytelenítette, hogy Eckstein-Kovács Péter nyilvánosan szólította fel visszavonulásra az RMDSZ vezetőit. Kelemen Atilla európarlamenti képviselő, Maros megyei elnök úgy fogalmazott: a népszavazási kudarc „hideg zuhanyként” érte a szervezetet, de ez a tanulságok levonására készteti a szövetséget. Frunda György szenátor, az SZKT elnöke nehezményezte, hogy Eckstein-Kovács a szervezet vezetőinek a leváltását nem „családon belül” kezdeményezte. Lakatos Péter Bihar megyei képviselő elismerte a szervezet hibáit, de hangsúlyozta, hogy ebben a belpolitikai helyzetben, az RMDSZ-nek nagyon sok dolga van a romániai magyarság ügyeinek a megoldása terén. Veres Valér egyetemi tanár kiemelte a miniszterelnök-helyettesi tisztség fontosságát az oktatás szempontjából, hangsúlyozva, nem lenne jó megoldás lemondani erről. Hasonló véleményt fogalmazott meg Borbély László miniszter is. Toró T. Tibor képviselő „monumentálisan rossz döntésnek” nevezte a népszavazással kapcsolatos álláspontot. Hangsúlyozta, a felelősséget nem kell másokra hárítani. Szerinte világos jelt kapott a szövetség a választók részéről arra vonatkozóan, hogy az erdélyi egypártrendszer leáldozott. Toró a párbeszédben látja a megoldást, erre megfelelő keretet teremtene az erdélyi magyar kerekasztal. „Tetszik vagy nem, Tőkéssel ki kell egyezni. Nem szeretetből, hanem mert a helyzet így kívánja’’ – fogalmazott Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke, nem tartotta korrektnek azt, hogy Frunda György a területi elnököket okolta a kudarcért. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke felvetette az elnöki szóvivői státus létrehozásának az ötletét. Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) több RMDSZ-es tisztségviselővel egyetemben korrupcióval vádolja, mivel „etnikai alapon” támogatáshoz segített magyar településeket. Markó kifejtette: párbeszédet ajánl Tőkés Lászlónak is, akivel az elmúlt időszakban többször is egyeztettek a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációja ügyében. Az ülésen Markó Béla köszönetet mondott Takács Csaba leköszönő elnöknek az 1993 óta kifejtett munkájáért, amiért Ezüstfenyő díjjal és Bethlen Gábor plakettel jutalmazta. Ezt követően az RMDSZ elnöke bejelentette, hogy Kelemen Hunort javasolja Takács Csaba utódjának. Kelemen Hunor öt főosztály létrehozását javasolta a következő személyekkel az élen: Borbély László, kormányzati kapcsolatokért, Cseke Attila, önkormányzatokért, Kovács Péter területi szervezetekért felelős alelnök, továbbá Lakatos András oktatási és Szép Gyula művelődési alelnök. Ugyanakkor bejelentette a gazdasági és ifjúsági főosztály megszűnését, ezek helyett programirodákat hoznak majd. A testület állásfoglalást fogadott el azoknak az RMDSZ-es tisztségviselőknek az ügyében, akik ellen az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) nemrég büntetőjogi eljárást indított. A dokumentumban aggodalommal állapították meg, hogy a DNA egyes ügyészei alkotmányos jogállásukat túllépve vizsgálatot kezdeményeztek parlamenti képviselők és szenátorok ellen. Az SZKT–SZET határozatot fogadott el a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) megválasztásáról és megalakulásáról, valamint az SZKT megválasztásáról. /Papp Annamária: Markó: Szükség van Romániában a magyar érdekképviseletre. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ „Mi támogatjuk az erdélyi magyar politikai élet szereplői közötti reprezentatív kerekasztal létrehozását, aminek kétségkívül az RMDSZ is tagja kellene legyen. Én azonban úgy látom továbbra is, hogy az RMDSZ-ben a megújulásnak semmiféle jele nincs” – fejtette ki Szilágyi Zsolt. /Lokodi Imre: Befelé fordul és kifelé nyit az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./ „Sem nélkülünk, sem helyettünk nem teszi meg más a munkát” – jelentette ki Verestóy Attila, aki a lemondásra való felszólításra csak azzal reagált, hogy ennek a családja örvendene a legjobban. Antal István képviselő szerint a sajtó nagy mértékben felelős amiatt, hogy a népszavazáson a magyarság kihátrált az RMDSZ mögül. A terem vastapssal állt ki az ügyészek által vizsgált Cseke Attila helyettes államtitkár mellett. /Gazda Árpád: Mérsékelt önvizsgálat. = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./

Borbély László miniszter bejelentette, indul a jövőre esedékes marosvásárhelyi polgármester-választáson. Reméli, a román lakosság is meggyőződik arról, hogy egy polgármester nem feltétlenül attól jó, hogy román nemzetiségű. Borbély László úgy érzi, elég volt tizennyolc év Bukarestben. /Szucher Ervin: „Nem félek a megmérettetéstől” = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./

Az erdélyi magyar szervezetek sikertelenül pályáztak a minisztérium Promocult 2007 programján. A kortárs román kultúrát az Európai Unióban népszerűsítő alkotások számára kiírt programban egy-egy pályázat legtöbb 400 ezer lej vissza nem térítendő támogatást nyerhetett a tízmilliós alapból, képzőművészet, színház, zene, tánc, film és irodalom kategóriában. „Nem a román művészeket, nem a kortárs román kultúrát képviseli a tervezet” – indokolta az elutasítást a Nemzeti Kulturális Alap (AFNC) a temesvári Csiky Gergely és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház esetében, továbbá a sepsiszentgyörgyi Háromszék és az udvarhelyi Kékiringó Táncegyüttes pályázatát is hasonló indokkal utasították el. Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója szerint etnikai diszkrimináció miatt nem kaptak pénzt a magyar pályázók. „Úgy látszik, minket nem tekintenek a romániai kultúra részének, tehát nekünk nem jár pénz” – háborgott Nagy Pál, aki fontolgatja, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul az ügyben. Az AFNC előadója, Cristina Vlad szerint a nemzetiségi részrehajlásnak még a látszatát is igyekeztek elkerülni. A tanácsos szerint általános elvárás volt minden pályázóval szemben, hogy a világnyelvi elérhetőséget megteremtse, például fordítással. A Háromszék Táncegyüttes a Duna Karnevál nevű nemzetközi néptánc-fesztiválon vett volna részt Budapesten. A tánchoz ugyan nem szükséges szinkrontolmácsolás, a pályázati kiírás szerint azonban a szellemi örökséget bemutató előadásokat, műveket nem támogat a Promocult 2007 program. „Úgy látszik, magyar pályázó csak politikai közbenjárásra kaphat pénzt Bukarestből, nem a teljesítményére” – vélekedett Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója. „A Duna Karneválon már tizedik éve rangos olasz, görög, spanyol, lengyel együttesekkel közösen veszünk részt. Még mielőtt európai uniós tagállam lett volna Románia, mi a hazai kortárs táncművészetet képviseltük a fesztiválon. Most először írtak ki részvételi támogatásra pályázatot, de ki is zárnak belőle” – tette hozzá. A Temesvári Állami Csiky Gergely Színház egy Kirkegaard-adaptációval, A csábító naplójával vett volna részt a kecskeméti dán kulturális intézet tízéves évfordulójának ünnepségén. Pályázatukat elutasították. /Kovács Csaba: Pályázni művészet. = Krónika (Kolozsvár), jún. 12./

Leonard Orban többnyelvűségért felelős EU-biztos a vele készült exkluzív interjúban kifejtette, azokban a tagállamokban, ahova ellátogatott, fokozódó érdeklődést tapasztalt. Elsősorban nyelvi és kommunikációs kérdésekkel foglalkozik, szembesülnie kell az érzékenység változatos formáival. Ezt az érzékenységet tapasztalhatta az EP kisebbségi frankcióközi csoportjával május 9-én lezajlott találkozón is, amikor a képviselők elégedetlenül távoztak. Leonard Orban kifejtette az Európai Bizottság álláspontját a kisebbségjogi, nyelvhasználati, oktatási kérdéseket illetően: az EB illetékessége korlátozott, tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét, mely szerint ezeknek a kérdéseknek a megoldása az illető tagországok vagy régiók kompetenciájába tartozik. Mindezt emberi jogi, kisebbségvédelmi szempontból is kezelni kell, de az ő illetékessége csak kis részben fedi le ezeket a kérdéseket. Az Intergroup által felvetett tárgykör nem került az EB kollégiumának napirendjére. /Szilágyi Aladár: Az európai uniós kompetencia korlátai. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Nagy Zsolt felfüggesztett miniszter hangsúlyozta: egy jogállam alapja az ártatlanság vélelme. Amióta elindult az ellene és az RMDSZ ellen irányuló lejárató hadjárat, sok téves értelmezés és információ jelent meg. Ezért összefoglalta a történteket, hogy nyomon követhető legyen, hogyan alakult ez az ügy. Az ügyészség 2006. december 5-én fordult az államelnökhöz. A felsorolt vádak: hazaárulás, kémkedés, a nemzetbiztonság veszélyeztetése, csatlakozás szervezett bűnözői csoporthoz. A bizottság (három hónapnyi hezitálás után) nem javasolta az eljárás megkezdését, megállapítva, hogy nincsenek sem indítékok, sem bizonyítékok arra, hogy elkövette volna a felrótt bűncselekményeket. Ettől függetlenül az államfő zöld utat adott a kivizsgáláshoz. Az elnöknek lehetősége van felfüggeszteni a kormány tagját az eljárás kérésének pillanatától, azaz esetében december 5-e óta. Az „ügy” kronológiája 2006. november 22-én lát napvilágot a „kémügy”, amelyben 8 személyt vádolnak meg, közülük az egyik Nagy Zsolt személyes tanácsadója – December 5-én az ügyészség kéri a Nagy Zsolt elleni eljárás engedélyezését az államelnöktől. 2007. március 12-én Traian Basescu telefonon értesíti Markó Bélát, hogy zöld utat ad az eljárásnak. Március 13-án Nagy Zsolt találkozik az államelnökkel, aki elmondja, hogy ez az ügy hülyeség, alaptalan stb. és elmondja, hogy hivatalosan bejelenti a döntését. Május 4-én bejelenti az ügyészség, hogy elindította Nagy Zsolt miniszter ellen az eljárást. Május 7-ére beidézik, olyan dátumot választanak, amikor tudják, hogy a miniszter hivatalos magyarországi látogatáson van. Június 8-án a cotroceni-i egyeztetésen az államelnök tanácsosai azt kérik az RMDSZ-től, hogy lépjen ki a kormányból, mert ez szerintük megoldaná a helyzetet. Az RMDSZ nyilvánosan elutasítja a Demokrata Párt által benyújtott bizalmatlansági indítvány megszavazását. Június 11-én az államfő aláírja a felfüggesztési rendeletet. /Nagy Zsolt: A tisztázás szándékával. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./