Hitelezői nyomásra lemondhat a kormány az áfacsökkentésről
A kormány elhalaszthatja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által ellenzett, és januártól tervezett négy százalékpontos áfacsökkentés elfogadását – erről a Szociáldemokrata Párt (PSD) egyik képviselője beszélt. A parlament pénzügyi és költségvetési bizottságában ülő Aurelia Cristea szerint a halasztást az indokolja, hogy a most elfogadás előtt álló adótörvény és adóeljárási törvény legyen összhangban az IMF és az Európai Bizottság elvárásaival.
Mint arról több ízben is írtunk, az új adótörvénykönyv tervezete januártól 24 százalékról 20 százalékra tervezi csökkenteni az általános áfakulcsot, miután június 1-jétől valamennyi élelmiszerre kiterjesztették a kedvezményes, 9 százalékos áfát. A nemzetközi hitelezők által ellenzett adócsökkentés esetleges halasztásáról először beszélt kormánypárti politikus.
Cristea elmondta, neki kezdettől fogva fenntartásai voltak, hogy már most elfogadják a január 1-jétől tervezett áfacsökkentést. Szerinte ezzel meg kell várni az őszt, és az idei költségvetés bevételeinek alakulása, valamint a jövő évi büdzsétervezet függvényében az év végén a kormánynak még mindig van lehetősége, hogy sürgősségi rendelettel végrehajtsa az adócsökkentést.
Olcsóbbak lehetnek a könyvek
A kormány által tervezett 9 százalék helyett 5 százalékos lehet a könyvek, újságok, folyóiratok, múzeumi, illetve állatkerti belépők, mozijegyek általános forgalmi adója, miután a képviselőház költségvetési bizottsága megszavazta a vonatkozó módosító indítványt.
A javaslatra még az alsóház plénumának is rá kell bólintania, ugyanakkor a parlamenti vitán levő új adótörvénykönyv végleges formája a kormányzati bejelentések értelmében azon is nagyban múlik, hogy milyen intézkedéseket fognak támogatni az ország nemzetközi hitelezői.
A képviselő ugyanakkor hangsúlyozta, még nem született végleges döntés arról, hogy a tervezetet áfacsökkentéssel vagy anélkül fogadják el, de az adótörvényeket mindenképpen megszavazza a parlament júniusban, mert több egyéb fontos rendelkezést is tartalmaznak. „A halasztás az egyik lehetőség, nem tudom, hogy valóban megtörténik-e, de fontos, hogy a módosított adótörvény élvezze az Európai Bizottság támogatását" – fogalmazott a képviselő.
A két jogszabálytervezet plenáris vitája várhatóan a jövő héten kezdődik a parlamentben. Mint ismeretes, jelenleg Romániában tartózkodik az Európai Bizottság szakértői küldöttsége, amely a Románia által az IMF szervezésében kötött többoldalú, nemzetközi, elővigyázatossági típusú hitelszerződés keretében Bukarest által vállalt kötelezettségekről tárgyal.
Ennek eredményétől függ, hogy július 15-én az IMF küldöttsége is ellátogat-e Bukarestbe, hogy folytassák a tárgyalásokat. A kiszivárgott inormációk szerint a brüsszeli illetékesek nem támogatják az áfacsökentést, mivel a kormány nem jelölte meg az így kieső források kompenzálásának lehetőségeit.
Az IMF küldöttségének két legutóbbi felülvizsgálati látogatása – mint beszámoltunk – kudarccal végződött, miután a felek bizonyos feltételekről nem jutottak megállapodásra.
Krónika (Kolozsvár)

Így fest Klaus Johannis féléves mandátuma
Fél évvel ezelőtti beiktatásakor Klaus Johannis egy sor ígéretet tett, amelyeknek csak egy részét tudta megvalósítani. Időközben folyamatosan romlott az államfő viszonya a miniszterelnökkel és a parlamenttel, elsősorban az politikusok ellen indított bűnvádi eljárások miatt. Hat hónapja Románia elnöke Klaus Johannis. Mandátumát 2014. december 21-én vette át, és akkor igen fontos dolgokra tett ígéretet. Így például céljául tűzte ki az igazságszolgáltatás függetlenségét, a védelmi minisztérium költségvetésének növelését, a pártok átalakítását, megreformálását, az Egyesült Államokkal fenntartott stratégiai partnerség megszilárdítását, Románia belépését a schengeni övezetbe. Ezek az ígéretek azonban csak részben valósultak meg.
Az elmaradt „pártreform”
Belpolitikai téren a pártok vezető képviselői nem panaszkodhattak arra, hogy nem volt lehetőségük látogatást tenni a cotroceni-i elnöki palotában. Klaus Johannis ugyanis hat hónap alatt hatszor hívta meg őket az államfői hivatalba. Első találkozójuk alkalmával sikerült megszavaztatnia a pártok képviselőivel a védelmi minisztérium költségvetésének a bruttó nemzeti össztermék két százalékára történő emelését – ezzel eleget tett a beiktatás alkalmával tett egyik ígéretének.
A pártokkal sorra került következő megbeszéléseken szó esett a diaszpóra szavazásának, a választási kampányok finanszírozásának, a parlamenti mentelmi jog megvonásának, a „Big Brother” törvénycsomagnak, a nemzetvédelmi stratégiának a kérdéseiről. Az utóbbi stratégia elkészült – a többi kérdésben azonban nem mutatkozott haladás, vagyis Klaus Johannisnak nem sikerült „megreformálnia” a politikai pártokat.
Ellenséges kormányfő, parlament
Egyébként a fő kormánypárttal és annak elnökével – egyben az ország miniszterelnökével – Klaus Johannis viszonya mára már egyáltalán nem felhőtlen. Miután Victor Ponta ellen bűnvádi eljárás indult korrupciós ügyekben, az államfő nyomban a lemondását kérte, a kormányfő azonban nem állt kötélnek.
Az államfő és a parlament viszonya nagyjából hasonlóképpen alakult. A törvényhozás szerve Klaus Johannis mandátumának elején még hallgatott az államfőre, és igyekezett nem megakadályozni az igazságszolgáltatást tevékenységében, Dan Șova vagy éppen Victor Ponta esetében azonban a honatyák már nem engedélyezték a bűnvádi eljárás beindítását. Túl azon, hogy a parlament nem adta ki az igazságszolgáltatásnak a gyanúsítottakat, a büntető törvénykönyv, a büntető eljárás, a bírák és ügyészek jogállását szabályozó törvények módosításával tovább kívánta erősíteni a honatyák védelmét. Mind a politikai pártok, mind pedig a parlament esetében Klaus Johannis igyekezett bizonyos távolságot megtartani, elkerülni a nyílt konfliktusokat, illetve azok rendezését megpróbálta csaknem minden alkalommal harmadik félre áthárítani. Az viszont igaz, hogy a „félrelépéseket” minden alkalommal kemény bírálattal illette. Az államfő, a politikai pártok és a parlament viszonya feltehetően a következőkben tovább romlik majd. Az államfő pontosan tudja, hogy a még mindig viszonylag nagy népszerűsége nagyjából azzal magyarázható, hogy a legfontosabb kérdésekben mindig ellentétes álláspontra helyezkedik a törvényhozókkal, valamint a szociáldemokrata kormányfővel, ám azzal is tisztában van, hogy célkitűzései eléréshez szükséges van a parlamentre, és – legalább – egy pártra, a Nemzeti Liberális Pártra. Jogász szakértők úgy vélik, hogy az államfő nagyjából helyesen, az alkotmány biztosította jogi keretek között maradva járt el az igazságszolgáltatás esetében. Az igazságszolgáltatásra – bár látszólag nagyrészt függetlenül működik – árnyékot vet egyébként a (a Román Hírszerző Szolgálat egyik vezető képviselője által megerősített) gyanú, hogy, legalább is részben, engedelmeskedik a legfőbb titkosszolgálat nyomásának. Persze, Klaus Johannis nem sokat tehet az igazságszolgáltatás esetében, legfeljebb bírálhatja tevékenységét vagy az alkotmánybírósághoz fordulhat az általa kifogásolt döntések esetében.
Washington, Moszkva, Budapest kimaradt
Klaus Johannis saját emberét ültette a Román Hírszerző Szolgálat élére. Eduard Hellvig, aki korábban Crin Antonescu embere volt, az elnökválasztási kampány során mindvégig az államfő-jelölt mellett állt – a tisztség feltehetően hűségének jutalma volt. Az államfő azonban még mindig nem talált megfelelő személyt a Külső Hírszerző Szolgálat élére, jóllehet a tisztség már több mint hét hónapja üresen áll. Politikai szakértők úgy vélik, a megfelelő ember kiválasztását elsősorban az nehezíti, hogy a Külső Hírszerző Szolgálat igazgatójának első helyettese, Silviu Predoiu még mindig nem döntött arról, kinek a keze alatt szeretne dolgozni.
Romániában a külpolitika elsősorban az államfő hatáskörébe tartozik. Ilyen tekintetben Klaus Johannis kellőképpen tevékeny volt: a hat hónap alatt hét látogatást tett Franciaországban, Németországban, a Moldovai Köztársaságban, Ukrajnában, Lengyelországban, Olaszországban és Horvátországban. Emellett részt vett az Európai Tanács két ülésszakán is. Elmondható tehát, hogy nagyrészt letudta a legfontosabb stratégiai látogatásait. Igaz, nem járt Washingtonban és Moszkvában sem, egyben pedig Magyarországot is kihagyta látogatásai sorából.
Nem tudott Ponta bakui útjáról?
Felróható viszont neki az, hogy – állítása szerint – nem tudott semmit Victor Ponta közép-keleti látogatásáról és arról sem, hogy a román államfő részt vett a bakui európai játékok megnyitóján, amelyet pedig az európai demokratikus államok vezetői bojkottáltak. Nehezen hihető azonban, hogy a titkosszolgálatok, esetleg tanácsosai nem tájékoztatták minderről idejében. A román kormányfőnek ezek az útjai nem tettek jót Románia nemzetközi megítélésének.
Klaus Johannis nem jutott előbbre Románia schengeni tagságának kérdésében sem, jóllehet mindezt érintette az érintett országok vezetőivel sorra került megbeszélésein.
A román államfő nem feledkezett meg egy másik fontos problémáról: Románia euróövezethez történő csatlakozásának kérdéséről sem. Ebben az ügyben tanácskozott mind Victor Ponta kormányfővel, mind pedig Mugur Isarescuval, a Román Nemzeti Bank kormányzójával. A hivatalos álláspontnak megfelelően Románia 2019-ben vezetheti be az eurót – talán nem véletlenül éppen abban az esztendőben, amelyben államfő-választások lesznek.
Bogdán Tibor
maszol.ro

Kié a nagyobb?
Romániában 1998 óta rendelkezik törvény a nemzeti lobogó napjáról és annak megünnepléséről.
Tizenhét évvel ezelőtt a törvényhozók annak apropóján nyilvánították állami ünneppé június 26-át, hogy 1848-ban Havasalföld akkori, Craiován székelő forradalmi kormánya az összrománság zászlajává avatta a trikolórt; igaz, annak még nem a jelenlegi függőleges, hanem vízszintes sávos változatát. A román államiságot szimbolizáló nemzeti lobogó napján elsősorban a védelmi és a belügyminisztérium, továbbá állami intézmények rendeznek ünnepségeket.
És ez így van rendjén, hiszen a hivatalos zászló az egyik legszentebb állami, nemzeti jelképnek számít mindenütt a világon. A budapesti Országgyűlés például tavaly decemberi határozatában március 16-át nyilvánította a magyar zászló és címer napjává, amelyet először idén ünnepeltek meg szerte a Kárpát-medencében.
Amúgy a két lobogó békésen elfér egymás mellett, ha valaki nem hiszi, tekintse meg a népesebb román közösségek lakta magyarországi települések polgármesteri hivataláról készült felvételeket. És ez megint csak rendjén van így. Ott kezdődik a baj, amikor egyesek szerint Románia nemzeti lobogója nem tűr meg maga mellett közintézményen más zászlót, legyen az piros-fehér-zöld vagy aranysávos-kék lobogó. Vagy amikor úgy gondolják, az övék attól lesz szebb és kedvesebb a többinél, ha hosszabbra, szélesebbre, egyáltalán nagyobbra varrják, amit aztán jó magasra kitűznek.
A csíkszeredai óriástrikolór felvonását beharangozó Mircea Duşa védelmi miniszterből nem először könyököl ki a grandománia, avatott ő már 24 négyzetméteres trikolórt is a Székelyföldön. Persze nem véletlen, hogy miért éppen itt, és nem mondjuk Galacon. A vele egy követ fújó román politikusok szerint leginkább a többségében magyarok lakta vidékeken kell fitogtatni a román államiságot, egyáltalán azt, hogy ki az úr a háznál.
Merthogy Duşa fejében erről szól a román zászló emléknapja, nála ez a nemzeti önérzet és büszkeség csimborasszója: hogy kié a nagyobb. Nála a félelem ott kezdődik, ha ez a bizonyosság nincs. Az attól való rettegés, hogy nem neki(k) áll a zászló, hogy a Székelyföld és Erdély ne adj’isten nem Románia.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Védelmi stratégia: erős Romániát akar Johannis
Erős Románia Európában és a világban – ez az alapja Románia 2015 és 2019 közötti védelmi stratégiájának, amelyet hétfő délután ismertetett a parlament két háza előtt Klaus Johannis államfő.
Az elnök leszögezte: az erős állam tiszteli és megvédi polgárait, ezért a nemzeti érdekek közé minden állampolgár jogainak tiszteletben tartását és biztonságának garantálását is belefoglalták. Rámutatott: egy ország akkor erős, ha a demokratikus intézmények is erősek, és a polgárokat szolgálják. Kijelentette: a polgároknak mindenütt érezniük kell, hogy a hatóságok vigyáznak rájuk.
Az elnök szerint az erős Románia képes megóvni az értékeit, nemzeti javait és erőforrásait, mivel a kulturális és természeti örökség megóvása is nemzetbiztonsági kérdés.
„Az erős Románia olyan állam, amely hozzájárul a demokráciához és a szabadsághoz, amely szövetségeseivel együtt részt vesz a biztonság megteremtésében, és hiteles” – jelentette ki, hozzátéve: az országnak biztonságexportőrnek kell lennie.
Johannis emlékeztetett: ma a nemzetbiztonságot egyetlen ország sem képes magában biztosítani, a régió történései, a kibertámadások és a terrorizmus jelezték: a biztonság nem magától értetődő. Kiemelte: a nemzetbiztonság szempontjából lényeges az Egyesült Államokkal való stratégiai partnerség, valamint a NATO-n és EU-n belüli, illetve a szomszédokkal való együttműködés mélyítése.
„Az ország biztonságának fő garanciája a NATO és az erős Európai Unió – az országnak képesnek kell lennie a közös védelemben való részvételre” – állapította meg.
Az elnök emlékeztetett: a védelem, a rendvédelem és a hírszerzés mellett a biztonsághoz szükséges a pénzügyi stabilitás, a működőképes állami rendszerek, valamint a környezetvédelmi problémák kezelésének képessége. Kiemelte: lényeges a folyamatosság a partnerekkel fenntartott viszonyban és a demokratikus intézmények megszilárdítása terén.
Az államfő beszéde végén bírálta a parlamentet, amiért továbbra sem engedélyezi a bűnvádi eljárást minden meggyanúsított tagja esetében, és azért, mert nem biztosították a levélben szavazás lehetőségét a külföldön élő román állampolgárok számára.
A stratégiáról, amelyet a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) már jóváhagyott, kedden egy órakor szavaznak a parlamentben.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Halállal fenyegetik Parászka Boróka újságírót
Már a sajtószabadság elleni támadásokat feltérképező MappingMediaFreedom portál is felhívta a figyelmet annak a marosvásárhelyi magyar újságírónak az ügyére, aki a szélsőséges kuruc.info buzdítására napok óta fenyegetéseket kap különböző személyektől. A marosvásárhelyi rádió munkatársával, Parászka Borókával – véleményei miatt – nem először foglalkozik gyalázkodó hangnemben a fasisztoid portál, és nem is ez az első alkalom, hogy buzdításukra az újságírót fenyegetések érik. Most az apropót egy Krónikában megjelent cikk jelentette, amelyet a kuruc.info teljes egészében átvett és saját kommentárjaival látott el.
A kommentekben az erdélyi napilapban megjelent írással egybemosva rengeteg antiszemita és egyéb gyűlöletkeltő kifejezés szerepel. A kuruc.info emellett arra is nyíltan buzdítja olvasóit, Facebook elérhetőség megadásával, hogy a marosvásárhelyi újságírót kommentekkel zaklassák, ennek hatására az üzenőfalára számtalan minősíthetetlen, emberhez méltatlan bejegyzés érkezett, sőt e-mailen és telefonon is halálos fenyegetéseket kapott.
Parászka: családirtással fenyegettek
Parászka Boróka a maszol.ro-nak elmondta, fenyegettek már családirtással, nemi erőszakkal, gyilkossággal is. A telefonszámát és a pontos lakcímét is ismerik a zaklatók, akik közül vannak beazonosíthatók és névtelenül fenyegetőzők is.
„Nem csak engem: családtagjaimat is megkeresték, megfélemlítették. Nem ez az első ilyen kampány, tíz éve időről időre újrakezdődik. Már gyakorlatom van a kezelésében (ez főleg a gyerekeim felkészítését és biztonságuk garantálását illeti). Nem ijedek meg, és nem is veszem félvállról: minden olyan kísérlet, ami egy újságíró elhallgattatását célozza meg, a szólásszabadságot sérti, komolyabb ez egy egyszerű személyes támadásnál” – mondta az újságíró.
Parászka úgy véli: a Krónikában megjelent cikk, mely szerint "baloldali beállítottságú" interjúalanyokat "preferál" a rádiós műsorában, eszközt adott a kuruc.info támadásához. „Ez a felület jellemzően ideológiai, etnikai, faji alapú illetve homofób támadásokat folytat. Úgy gondolom, ezekkel a leszámolásokkal szemben politikai beállítódástól függetlenül fel kell lépni” – vélekedett.
Szerinte ez a történet arról is szól, hogy újságírók élnek vissza azzal a nyilvánossággal, amelyhez hozzáférésük van. „Az újságírói munka nem segíti ebben az esetben a szólásszabadságot, hanem korlátozza azt, a média a médián belüli leszámolás terepévé vált. Nagyon veszélyes helyzet ez, minden kollégának szembe kell néznie ezzel” – fogalmazott Parászka Boróka.
Rostás: engem is gyaláztak a kuruc.infósok
Az ügyben Tasnádi-Sáhy Péter, az Erdélyi Riport munkatársa nyílt levelet intézett a Krónikában megjelent cikk szerzőjéhez, a napilap vezető szerkesztőjéhez. Ebben arra kéri Rostás Szabolcsot, szólítsa fel a kuruc.infót az átvett anyag törlésére. „ Fontos jelzés lenne sokak számára, ha elhatárolódna a szélsőséges megnyilvánulásoktól” – fogalmaz levelében Tasnádi-Sáhy.
Rostás Szabolcs a maszol.ro megkeresésére elmondta, nem tesz eleget az Erdélyi Riport munkatársa kérésének, annak ellenére, hogy maga is elfogadhatatlannak és gyalázatosnak tartja a kuruc.info eljárását. „Szerintem Tasnádi-Sáhy Péter sem gondolhatja komolyan, hogy a kuruc.info magába száll, ha én vagy bárki felszólítja egy anyag eltávolítására. Ez csak olajat öntene a tűzre” – jelentette ki.
Az újságíró felidézte: néhány éve maga is a Parászka Borókáéhoz hasonló bánásmódban részesült a kuruc.infón. Hozzátette, határozottan elutasítja, hogy bárkit a véleménye miatt fenyegetés érjen. „Ám nagyon jól tudjuk, hogy sem a magyar állam, sem az amerikai hatóságok nem voltak képesek betiltani, vagy akár kordában tartani ezt a honlapot” – fogalmazott.
Cs. P. T.
maszol.ro

Zászlólengetők
„A trikolórnak Hargita megyében is otthon kell lennie” – jelentette ki Mircea Duşa védelmi miniszter, közölvén, hogy pénteken, a román zászló ünnepén Hargita megye legmagasabb zászlórúdjára a megye legnagyobb román zászlaját vonják fel Csíkszeredában. Sajtóértesülések szerint a megyeszékhely rendőrsége előtt tartják majd a ceremóniát, hasonló lobogót egy évvel korábban Gyergyótölgyesen is kitűztek.
A trikolór minden bizonnyal eddig is otthon volt nemcsak Hargita megyében, hanem Székelyföld-szerte mindenütt. Közintézményeken, házakon, erkélyeken lobogtatja a szél, egyrészt, mert törvény írja elő, másrészt, mert ha román nemzetiségű sorstársaink úgy érzik, hogy e zászló a mindenük, hát tegyék ki, hiszen szívük joga. Miként a többségi magyar nemzetiségűeknek is jogában állna a kék-arany székely zászló lengetése.
Ha életünk normális körülmények között zajlana, annak, hogy éppen ki, hol, mikor és mekkora zászlót kíván elhelyezni, semmilyen hírértéke nem lenne. A világ legtermészetesebb dolga ugyanis, hogy európai értékeket is magukénak tartó sorsközösségek tagjai saját nemzeti szimbólumaikat szabadon, érzésük és hitük szerint használják.
De életkörülményeink távol állanak attól, amit jobb helyeken normálisnak tartanak. Mert Székelyföldön tilos közintézményekre székely lobogót kitűzni, a hatalom nem tűri a magyar szót – homlokzatainkról még az épület születésével egyidős községháza feliratot is eltávolíttatják –, olykor még egy hivatalos levél fejléce is vitát, nézeteltérést, pert okoz. Újra energiát és időt emésztő, értelmetlen zászlóháborúkra kényszerítenek, anyanyelvünkért és jogainkért ismételten küzdenünk kell, olyasmikért, amit már feledhetőnek, a múlt átkának hittünk. Arról nem is beszélve, hogy éppen Csíkszeredában a lemondott polgármester és alpolgármester ellen különös, nagyon vitatható korrupcióellenes eljárás zajlik.
Furcsa és akár provokációnak is tekinthető az újabb csíkszeredai trikolór magasba lendítése, hiszen a hatalom sehol, semmilyen körülmények nem szorul erődemonstrációra. Mert az erő legfőbb, mindenkori ismérve, hogy nem fitogtatják.
Mózes László
Háromszék
Erdély.ma

Van értelme szervezetet építeni
Szeptemberben szándékoznak újraalakítani az RMDSZ vásárhelyi körzeteit
A múlt hét végén a marosvásárhelyi RMDSZ belső ellenzékének vezetője felhívással fordult a közvéleményhez, és arra figyelmeztetett, hogy az RMDSZ megyei elnöke "alapszabályzat-ellenes akcióra" készül. Az elnök azt javasolta, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ hozzon létre választmányt. Ezt a szándékot, belátva, hogy a tervezett formában valóban alapszabályzat-ellenes lenne, Brassai Zsombor elnök egy konzultatív testület létrehozására változtatta. A találkozóra hétfőn délután került sor, amelyre a sajtó nem kapott meghívást. Tegnap több olvasói kérdés és kérés nyomán kerestük meg Brassai Zsombort, tájékoztasson, mi történt a gyűlésen?
– Az RMDSZ Maros megyei szervezete rendszeresen szervez találkozókat tisztségviselőivel, elsősorban a megyei, városi önkormányzati tisztségviselőkkel, az RMDSZ által támogatott közintézmény- vezetőkkel és vezető funkciójú pedagógusokkal is. Egy ilyen találkozásra került sor, az utóbbi időben ez a harmadik, amelyen a marosvásárhelyi RMDSZ ügye volt napirenden. Tekintettel arra, hogy nem lehet karba tett kézzel nézni, hogy a marosvásárhelyi magyarság oldott kéveként hullik szét, és vannak ugyan politikai szervezetek, nem is egy Marosvásárhelyen, de olyan hálózat, amely összefogja a magyarságot, ebben a pillanatban nem létezik, úgy gondoljuk, hogy mindazok, akik felelős tisztséget töltenek be az RMDSZ szintjén, felelősséget kell vállaljanak azért is, hogy ezt az áldatlan állapotot feloldjuk, és egy olyan szervezeti struktúrát alakítsunk ki, amely közösségi hálózatba fogja össze a marosvásárhelyi magyarságot, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy jövőre az önkormányzati választásokon egységes politikai közösségként tudjunk fellépni, és erősítsük a magyarság érdekvédelmi bástyáit. Ennek jegyében szerveztük a hétfői találkozót is. Nagy örömmel konstatálom, hogy megfelelő érdeklődés övezte a témát, és a jelenlévők is hozzászólásaikkal egyértelművé tették, hogy segíteni akarnak.
– Ez a találkozó azért váltott ki nagyobb érdeklődést a szokásosnál, mert előtte az úgynevezett belső ellenzék eleve alapszabályzat-ellenesnek minősítette, és erre fel is hívta a közvélemény figyelmét. Ott voltak a gyűlésen? Mi történt?
– Felmerült korábban egy gyors megoldás lehetősége, ami nyilván felülről szervezésként hatott volna, és ez ellen emeltek kifogást egyesek. Én ezt az alapszabályzati kifogást természetesen tiszteletben tartom, belátom, hogy az alapszabályzat szerint a választmányt valóban másképp kell megszervezni. Őszintén, választmánynak neveztem volna ezt a testületet pusztán csak azzal a szándékkal, mert ennek a megnevezésnek van egyfajta közismertsége, hiszen 25 éven keresztül Marosvásárhelyen találkozhatott vele a közvélemény. De beláttam, hogy pillanatnyilag, ha alapszabályzati kifogások merülnek fel, nem kell erőltetni, nem konfliktusokat kell kreálni, hanem megoldásokat kell találni. Úgyhogy ennek értelmében újrafogalmaztuk a javaslatunkat, és a következő döntésre jutottunk: szeptember 1-je és 30. között nyolc városnegyedben megtartjuk a körzeti alakuló gyűléseket. Ezek előkészítéséről a marosvásárhelyi szervezet ügyvezető elnöksége vállal felelősséget, és annak rendje és módja szerint, az alapszabályzat előírásainak megfelelően megszervezzük a városnegyedi körzeti alakuló gyűléseket. Úgy gondolom, hogy így a szervezeti struktúra teljes legalitásba lép, és onnantól kezdve lehet folytatni a választmány felállításával, s mondhatni, normalizálódik a szervezeti élet. Ezt a szándékot hoztuk a jelenlévők tudomására. Hozzá kell tennem, hogy rendkívül konstruktív beszélgetés volt, úgy gondolom, hogy a tegnapi gyűlésről sokan úgy mentek el, hogy van értelme küzdeni, van értelme szervezetet építeni, és hogy a hangsúlyokat a torzsalkodásról át kell tenni a konstruktív törekvésre.
– Ez mind igaz. De sokaknak az a véleménye, hogy annak idején nem kellett volna szétverni a városi szervezetet, s akkor most nem kellene újraépíteni. Ezt, két év távlatából, hogyan gondolja, elnök úr?
– Az igazság az, hogy ez a kérdés az elmúlt két évben gyakran felvetődött, sőt az elmúlt hónapokban is többször terítékre került, és elismerem, hogy az átszervezési kísérlet sajnálatos módon nem járt sikerrel, a szervezeti struktúrát nem sikerült újraszervezni. Ennek több oka van. Nyilván, a rossz hangulat, ami az átszervezéssel együtt járt, nagymértékben okolható. Úgy gondolom, hogy most nem vissza kell nézni, hanem előre. Nem vagyunk abban a kényelmes helyzetben, hogy a múlt kérdéseit firtassuk és vitassuk reggeltől estig, hiszen ezzel egy helyben fogunk topogni. Megoldást kell találni. Úgy gondolom, hogy az, amit most eldöntöttünk, előrelépés. Az alapszabályzatnak megfelelően fogjuk ezt az eljárást érvényesíteni, és remélem, hogy így egy olyan keretet teremtünk, amelyben mindenki, aki Marosvásárhelyen tenni akar a magyar érdekért, megtalálja a helyét. A találkozón a civilek és tisztségviselők részéről is elhangzott ez az elvárás, hogy valahogy most már abba kellene hagyni a feszültségkeltést, a torzsalkodást, a múltban keletkezett sérelmek felemlegetését, és végre el kellene kezdeni építkezni. Ez egyértelmű, kifogásolhatatlan cél, és ha ez mindenki számára az, akkor biztos vagyok benne, hogy fel is tudunk sorakozni, és mindenki megtalálja a helyét a szervezetben. Az, hogy bárkit is ki szeretnénk zárni, egy álságos, alattomos gyanúsítás, ellentmond minden politikai projektünk logikájának, amit az elmúlt két évben folytattunk, hiszen az elmúlt két évben sikerült Marosvásárhelyen azt a politikai összefogást megteremteni, amit hosszú éveken át kértek a vásárhelyi magyarok, éppen az RMDSZ javaslatára és kezdeményezésére. E politikai projekt logikájának mondana ellent, ha igaz lenne az a vád, hogy mi bárkit ki akarunk zárni. Az RMDSZ, úgy, ahogy eddig is, továbbra is nyitott, mindenki megtalálja a helyét, az is, akinek kifogásai vannak, az is, aki más prioritásokat lát, mindenkinek lehetősége van – ezt egyébként a tegnapi gyűlés is bizonyította –, ha úgy tetszik, az utcáról bejövőnek is –, hogy másképp látja a világot, másképp képzeli el a marosvásárhelyi magyar közéletet.
– Ezek szerint nem áll szándékukban lemondani, ahogyan azt többen is szorgalmazzák?
– Miért mondanánk le? Manapság nem lemondókra van szükség, hanem felvállalókra. Rettentően sajnálom, hogy egyfajta divattá válik lassan a lemondás, a visszalépés. Azt gondolom, ma azokra van szükség, akik felvállalják a múlt tévedéseit, felvállalják a jelen tévedéseit is, felvállalják a kritikákat, felvállalják azt, hogy jobbítani kell, és erősíteni kell a marosvásárhelyi magyar közösséget. Én a felvállalókat támogatom.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Hajléktalankérdésben tehetetlenek a hatóságok
Beviszik, s fél óra múlva újra az utcán vannak
Egyre gyakrabban látni az utcákon rongyos, piszkos öltözékben, megpakolt nejlonzacskókkal kószáló hajléktalanokat. A kékszesz a kezükben, vagy legalábbis jó pár méterről érezni a szagát. A járókelők sajnálkozva néznek végig rajtuk, sokakat pedig egyenesen zavar az ittason kóválygó, vagy a padokon, bokrokban fekvő hajléktalanok puszta látványais. Az emberek a rendőrségtől várják, hogy intézkedjen, viszont a rend őrei hiába viszik be őket, fél óra múlva ismét az utcán vannak.
A Tudor negyedből érkezett a panasz, hogy egy tízemeletes tömbház aljában, ahol több orvosi rendelő működik, hónapok óta egy hajléktalan húzza meg magát, és a bokorban, a rendelők ablaka alatt, a járókelők szeme láttára végzi a dolgát. Sajnos ez nem egyedi eset, s mintha egyre gyakrabban botlanánk a város utcáin hajléktalanokba. Általában parkokban, tömbházak környékén a bokrokban alakítanak ki kuckót maguknak, különféle hulladékszámba menő tárgyakat, ruhadarabokat, műanyag palackokat halmoznak fel, amit a környéken lakók természetesen nem néznek jó szemmel, hiszen amellett, hogy a hely bűzlik, valóságos fertőzési góc lehet. Ezek az emberek sok esetben csendben meghúzzák magukat, viszont előfordul, hogy alkoholos állapotban hangoskodnak és kötekednek a járókelőkkel.
Miért nem gyűjti össze őket a rendőrség? – teszik fel magukban gyakran a kérdést a felháborodott városlakók, akiket zavar, hogy úton-útfélen hajléktalanokba botlanak, és úgy tűnik, a hatóságok tehetetlenül nézik mindezt. Megkeresésünkre Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője közölte, ha a lakosok részéről bejelentés érkezik, vagy a rend őrei járőrözés közben észreveszik a hajléktalant, beviszik az őrsre, igazoltatják, és a Rozmaring utcai szociális központba szállítják. Ha kiderül, hogy nem marosvásárhelyi, akkor az állomásra kísérik. A hajléktalanok sok esetben alkoholt fogyasztanak, ami közterületen szigorúan tilos. Ellenben ha az illető nem akar a központban maradni, a rendőrök nem tehetnek semmit. – Senkinek a szabad mozgását nem korlátozhatjuk – hangsúlyozta a rendőrfőnök.
Major Márta, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szociális osztályának a vezetője elismerte, hogy sajnos hiába viszik a rendőrök a hajléktalanokat a szociális központba, ahol tisztálkodhatnak, élelmet is kapnak, fél óra múlva újra az utcán látni őket. Az elutasítás fő oka, hogy a központ belső szabályzata szigorúan tiltja az alkoholfogyasztást. Az igazgatónő hangsúlyozta: ha nem is akarnak ott aludni, a Rozmaring utcai központban lehetőség van arra is, hogy a hajléktalanok bemenjenek, és tisztálkodjanak, de ezt is nagyon kevesen veszik igénybe. Ezen a téren a város jól együttműködik a Coming Home elnevezésű holland keresztyén alapítvánnyal, amelynek vásárhelyi fiókja a Dózsa György utcában található, és többek között a hajléktalanok támogatásán munkálkodik. Az alapítvány székhelyén tisztálkodási, borotválkozási lehetőséget biztosítanak a hajléktalanoknak, alkalomadtán ruhát is kapnak itt, illetve amikor betérnek hozzájuk, egy-egy szelet kenyérrel, szendviccsel mindig megkínálják őket, hogy éhségüket csillapítsák. Major Márta szerint az utcán kószáló hajléktalanok pontos számát lehetetlen követni, mivel nagy a mozgás ezen a téren, folyamatosan érkeznek a környező településekről is. A becslések szerint Marosvásárhely utcáin 30-50 körül van a számuk.
Közvécé hiányában ott a bokor
Háborgunk ugyan, hogy ahol érik, bokrokban, parkokban végzik el a dolgukat, ám valójában a városban alig van egy-két közvécé (az is csak a főtéren), ahová esetleg betérhetnének. Az utcai mellékhelyiségeket pedig nem a hajléktalanok, hanem a városlakók nagy része hiányolja, a turistákról nem is beszélve. Mircea Moldovan, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal közterületekért felelős igazgatóságának a vezetője érdeklődésünkre elmondta, a Petőfi téri közvécén több mint öt éve lakat van, viszont tervezik, hogy újból megnyitják, amint befejeződik a vár felújítása, az idelátogató turistákra való tekintettel. Az illetékes szerint a város főterén két közvécét lehet igénybe venni, a Művész mozival szembenit, valamint a Színház téri aluljáróban lévőt, ahol zuhanyozni is lehet, előfordul, hogy a hajléktalanok is betérnek ide tisztálkodni. A városlakók zöme mégis a főtéri bevásárlóközpont mosdóit használja, ha a szükség úgy hozza, ugyanis ott legalább civilizált környezet, tisztaság fogadja a betérőket.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

PARÁSZKÁNAK ANNYI
A Rostás cikkéből megismert beadványosok levele jelez ugyan valamiféle csapatszellemet, de a tartalma inkább szórakoztató, mintsem harcias.
Amióta egy teljes oldalon népszerűsítette a verespataki Gold Corporationt, azóta nem szeretek Krónikát olvasni. Most a Tasnádi-Sáhy Péter nyílt levele miatt mégis előkerestem a lap június 16-i számát. Tasnádi-Sáhy az Erdélyi Riportban közölte levelét, címzettje Rostás Szabolcs, a Krónika vezető szerkesztője. Rostás arról írt cikket, hogy „a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének 18 főállású tagja közül tizenöten 2013 augusztusában beadványban fordultak a területi stúdió vezetőségéhez, amelyben súlyos szakmai vétségekkel, minősíthetetlen magaviselettel vádolják kollégájukat [Parászka Borókáról van szó], és javasolják külsős munkaviszonya megszüntetését.” A nyílt levél azért született, mert Rostás cikkét átvette akuruc.info, arra buzdítva olvasóit, hogy „írjanak” Parászka üzenőfalára, és telefonon se hagyjanak neki békét, Tasnádi-Sáhy pedig úgy gondolta, mindettől Rostásnak el kellene határolódnia.
Tasnádi-Sáhy Péter feltehetőleg abból indult ki, hogy létezik valamiféle céhen belüli szolidaritás, hogy az újságírók, miként a szabadságért harcoló katonák, egymásnak vetett háttal, egymást védve küzdenek nemes céljaikért. A tények viszont azt mutatják, hogy a kuruc.info brigádjaiban sokkal több a csapatszellem, kakasszóra akcióba lépnek, mint a dénéás maszkácok.
A Rostás cikkéből megismert beadványosok levele jelez ugyan valamiféle csapatszellemet, de a tartalma inkább szórakoztató, mintsem harcias. Olvasom: „a piacon megállított hallgatók” (nem tudni, bevásárlókról és/vagy kofákról van-e szó) „élesen bírálják Parászka műsorát”. Vagy olvasom: „sorban állnak az olyan újságírók az állásért, akik többet letettek az asztalra Parászkánál”.
Tekintsünk az asztalokra. A Látó szerkesztőség könyvtárában itt vannak a Parászka Boróka szerkesztette A Hét bekötött évfolyamai. A ’89 utáni évek egyik legkiemelkedőbb sajtós teljesítménye! Képzőművészetről, színházról, irodalomról, filozófiáról, építészetről, társadalomról, politikáról írnak benne, nemcsak művészek, írók, kritikusok, politológusok, hanem tudósok, kutatók, mérnökök is – friss nevek, friss gondolatok, az ember hetente örülhetett a helynek, ahol élni lehet mégis. És akkor ott vannak a többi asztalok. Jönnek a „sorba állók”, leteszik a maguk életművét, és az asztalok összedőlnek a súly alatt. Ekkor odalép a rádió igazgatója az asztalrogyasztókhoz, és megszorítva valahány kezüket, közli velük, Parászkának annyi, ti kelletek nekünk.
Ismerek én is egy hallgatót, Párizsban él, az ottani piacokon meglelhető. Interneten hallgatja a Vásárhelyi rádiót. Akkor kezdte el hallgatni, amikor Károlyi Csaba rádiókritikáját olvasta az ÉS-ben (Élet és Irodalom, 2013. október 4. – egyébként ez az interneten fellelhető egyetlen kritika a vásárhelyi rádióról). Károlyi dicsérően beszélt a rádió műsorairól, név szerint is említve Parászka Borókát. Párizsi barátom először az ő műsorait kereste ki, de ma már mást is meghallgat, a Jó reggelt, Székelyföldet vagy Agyagási Levente közéleti műsorát vagy Kiss Csaba Naprakészét vagy Kiss Dénes és Kányádi Orsolya Kultúrpresszóját. Miközben továbbra is Parászka a kedvence. Gyakran, nem véletlenül, a legtüskésebb bokor érleli a legfinomabb gyümölcsöt.
Láng Zsolt
Trandindex.ro

Levelekkel „bombáznák” a Kovászna megyei prefektust
A himnuszéneklés kapcsán fogalmazott meg egy beadványt a Magyar Polgári Párt-, illetve az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete a Kovászna megyei kormánymegbízotthoz. Az űrlapot bárki kitöltheti, mindegyiket egyenként iktatják, így a prefektus mindenkinek külön levélben kell válaszoljon.
Kulcsár-Terza József, az MPP Kovászna megyei szervezetének elnöke elmondta, a prefektus megtámadta a sepsiszentgyörgyi bíróság által a himnuszperben hozott határozatot, és alapfokú újratárgyalást kér. Az MPP helyi vezetője ugyanakkor kitért arra is, nem ért egyet ezen kéréssel, hiszen egy ország himnuszának eléneklését úgy a romániai, mint az Európai Unió által biztosított törvénykezés is jóváhagyja. „Arra megy ki a játék, hogy a Magyar Polgári Pártot és, ami még súlyosabb: magyar himnuszunkat megalázzák” – jelentette ki Kulcsár-Terza, hozzátéve: ennek szellemében fogalmaztak meg egy levelet, amelyben a romániai és a nemzetközi jogszabályokra, továbbá a bírósági határozatra hivatkoznak, magyarázatot kérve a prefektustól. Az a szándékunk, hogy minél többen aláírják a levelet, ezeket összegyűjtjük, eljuttatjuk a kormánymegbízottnak, aki mindenkinek személyesen kell válaszoljon harminc napos határidőn belül – fejtette ki az MPP háromszéki elnöke. Az ívet különben magyar nyelven fogalmazták meg, mint Kulcsár-Terza fogalmazott: a háromszékieknek joguk van saját anyanyelvükön fordulni a prefektushoz.
„Eljött az az idő, amikor a magyar politikai szervezetek értelmes ügyekben össze kell fogjanak, és amikor nem az a fontos, hogy ki hány százalék szavazatot kapott különböző megmérettetéseken” – jelentette ki Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki területi szervezetének elnöke, aki hozzátette: egyre inkább visszatért a múlt szelleme, és nem, hogy újabb jogokat nem akarnak adni a magyar közösségnek, hanem a meglévőket is el akarják venni. Több példát is mondott Tamás Sándor ez utóbbit illetően: hat hónappal a rendezvény után indítottak eljárást a himnusz eléneklése miatt, a Bod Péter Megyei Könyvtár ügyében kilenc hónapot vártak a kiírás azon pontjának megtámadására, miszerint a vezetőnek kötelező ismernie a magyar nyelvet, illetve utalt a kovásznai Dr. Benedek Géza szívkórház nevének megváltoztatási szándékára is.
„Ellenünk összehangolt, Bukarestből kiinduló támadásról van szó” – magyarázta az RMDSZ háromszéki vezetője, hangsúlyozva: nem lehet nemleges válaszokra építeni Székelyföldet, ezért szükségek a magyar pártok összefogása fejlesztési és nemzetpolitikai ügyekben egyaránt. „Felháborítónak tartom, hogy 2015-ben bármely ország himnuszának eléneklése gondot okoz. Romániában megtehetik, mert hatalmukban áll, de ez nem azt jelenti, hogy övék az ország, ez az ország minden román állampolgáré, beleértve minket is, és nem kérünk mást, mint azt, ami bárhol az Európai Unióban normálisnak számít” – fejtette ki Tamás Sándor.
Az Erdélyi Magyar Néppárt helyi vezetősége nem kíván az akcióhoz csatlakozni, mint üzenik: nem áll szándékukban az MPP akcióiban segédkezni, amíg partnerséget ápolnak az RMDSZ szervezetével, ennek ellenére azonban az EMNP két megyei önkormányzati képviselője kiáll az ügy mellett. Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben tevékenykedő megyei önkormányzati képviselő kifejtette: „a Székelyföldön élők nem engedhetik meg a pártoskodást, hiszen egységben az erő”.
Az űrlapot különben legkésőbb július 20-ig lehet kitölteni, ezeket a baróti, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és kovásznai RMDSZ irodákban naponta 8 és 16 óra között, míg az MPP megyeszékhelyi irodájában naponta 9 és 13 óra között lehet igényelni. Az említett két párt színeiben tevékenykedő polgármesterekhez is lehet fordulni, valamint helyi és megyei önkormányzati képviselőktől is igényelhető az indítvány. Emellett a dokumentum elektronikus formában is letölthető az RMDSZ háromszéki szervezetének hivatalos honlapján. Az űrlapot tehát az említett irodákba lehet eljuttatni, ugyanakkor személyesen is be lehet nyújtani a Kovászna megyei kormányhivatalhoz.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Ráduly Róbert: gátlástalanul lefejezték városainkat
lőször nyilatkozott Ráduly Róbert, Csíkszereda lemondott polgármestere öt héttel őrizetbe vétele, és későbbi megvádolása után.
Ráduly Róbert jelenleg bírósági felügyelet alatt áll, ami azt jelenti, hogy nem lépheti át az országhatárt, és időről időre jelentkeznie kell a helyi rendőrségen.
Csíkszereda volt polgármestere és egyik alpolgármestere ellen a korrupcióellenes ügyészség indított eljárást, de a nyilvánosságra hozott vádak inkább apróbb szabálytalanságok.
Ráduly Róbert az Oláh-Gál Elvirával folytatott beszélgetés során elmondta: amikor Mezei Jánost, Gyergyószentmiklós polgármesterét semmiségért „elvitték”, azzal a céllal, hogy ne tudja az önkormányzatok autonómiahatározatát fenntartani az Európa Tanács Önkormányzati Bizottsága előtt, akkor már látszott a román állam leszámolási szándéka. Ráduly szerint a román állam van annyira gátlástalan, hogy nem fog megállni, a megválasztott vezetőink éppen ezért szemlélik rettegve és passzívan a fejleményeket.
Aki elolvassa a vádiratunkat, az csak kacagni tud a hazugság és csúsztatás-soron, amivel minket és városunkat ellehetetlenítettek – jelentette ki Csíkszereda volt polgármestere. Hozzátette: azért mondott le, hogy a városházán a munka minél hamarabb elinduljon és reméli, hogy minél hamarabb kerül valaki, aki az elkezdett projekteket továbbviszi.
Aki ellen vádat emelnek, annak le kell mondania, függetlenül attól, hogy ezek a vádak jogosak, vagy sem, ez a nyugati kultúra része, ez az én ügyem, én fogom kiharcolni az igazam – jelentette ki Ráduly. Kossuth Rádió
Erdély.ma

Victor Ponta: Klaus Johannis átvert!
Keményen „nekiment” Klaus Johannis államfőnek a térdműtéte után Törökországban lábadozó Victor Ponta miniszterelnök amiatt, hogy az elnök Mihai Răzvan Ungureanu volt miniszterelnököt, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátorát javasolta a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) élére – adja hírül Balogh Levente a kronika.ro-n.
A miniszterelnök – aki egyben a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke – a Romania TV hírtelevíziónak telefonon nyilatkozva szerdán este azt mondta: a PSD nem szavazza meg Ungureanu kinevezését a parlamentben, mivel az államfő senkivel sem konzultált erről a pártból, „becstelen módon megszegve adott szavát.”
„Úgy látom, Johannisnak már nincs szüksége a szavazatainkra, vagy nem tartja fontosnak, hogy betartsa az ígéretét. Azt mondta, hogy legalább egyeztetni fog, vagy előzetesen tájékoztat, de ezúttal nem tartotta be a szavát. Eltelt hat hónap a megválasztása óta, és azt hiszem, már nem érdekli, hogy betartsa az embereknek tett ígéreteit. (…) Becsapott, nem egyeztetett velünk” – panaszolta Ponta.
A pártelnök-kormányfő elmondta: több PSD-s politikussal is egyeztetett, de egyikük sem gondolja úgy, hogy a párt megszavazhatja Ungureanu kinevezését. Hasonlóan nyilatkozott csütörtökön a pártot Ponta távollétében vezető Rovana Plumb is.
Annak kapcsán, hogy koalíciós partnere, a Románia Fejlődéséért Nemzeti Szövetség (UNPR) elnöke, Gabriel Oprea ideiglenes miniszterelnök azt mondta, támogatja Johannis döntését, Ponta kifejtette: a koalíciós megállapodás csak a kormányzásról szól, a hírszerzési vezetők kinevezéséről nem, így az UNPR azt támogatja, akit akar.
Oprea nem tudta, hogy előre, hogy Ungureanu lesz a jelölt
Gabriel Oprea szintén szerdán este azt mondta: nem tudott előre Johannis azon szándékáról, hogy Ungureanut jelölje, de amikor kiderült, „szárazon” tudatta Pontával, hogy támogatja az elnök döntését. Közölte: az ügyet nem politikai, hanem stratégiai szemszögből nézi, és emlékeztetett: jól együttműködött Ungureanuval, amikor az kormányfő volt, ő pedig védelmi miniszter. Arra a kérdésre, hogy Johannist vagy Pontát választja, úgy válaszolt: Romániát választja, mivel az UNPR politikai programja „gazdasági stabilitást hozott az elmúlt öt évben.”
Ungureanu kinevezése ugyanakkor bizonytalan, mivel a parlament plénumának összehívása a kormányzati többségen múlik, amely nem kívánja elsietni a dolgot. Alina Gorghiu, a PNL társelnöke úgy vélte, Ungureanu jelölése növeli a parlamenti erőviszonyok módosításának esélyét, és közölte: ha hétfőig nem hívják össze a parlamentet, akkor a rendkívüli ülésszak is szóba jöhet. Ezt annak kapcsán fejtette ki, hogy a tavaszi ülésszak 30-án, azaz kedden véget ér. A parlament vezetése várhatóan hétfőn dönt a plenáris ülés összehívásának időpontjáról.
Mint ismeretes, Ungureanu 2007 és 2012 között egyszer már vezette a külügyi hírszerzést, amelynek éléről akkor távozott, amikor miniszterelnökké nevezték ki. Érdekesség, hogy kormányának megdöntésében a PNL is aktív szerepet játszott, hiszen 2012-ben a Szociálliberális Unió (USL) tagjaként szoros szövetségben állt a PSD-vel.
Dragnea: fejetlenség van a PSD-ben
A PSD-ben fejetlenség van, ezért Victor Pontának minél hamarabb haza kellene térnie Törökországból – jelentette ki Liviu Dragnea, a párt koordinátora, korábbi ügyvezető elnöke, akinek azért kellett kormányfő-helyettesi tisztségéből távoznia, mert alapfokon egyéves felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték a Traian Băsescu államfő leváltásáról szóló 2012-es népszavazáson elkövetett csalások miatt. Ponta közölte: előfordulhat, hogy már a jövő hét után hazatér, addig azonban még fizioterápiás kezelésen kell átesnie. Jelezte: eredetileg 28 napos távollétre készült, de igyekszik ezt lerövídíteni – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Óriás román zászlót vontak fel Csíkszeredában
Gabriel Oprea ideiglenes román miniszterelnök jelenlétében vontak fel pénteken egy 28 négyzetméteres román zászlót Csíkszeredában a Hargita megyei rendőrség épülete előtt.
Gabriel Oprea a román zászló ünnepe alkalmából mondott beszédében katona neveltetésére hivatkozva emelte ki a nemzeti értékek jelentőségét. Utalt a geopolitikai helyzetre és azokra a külső kihívásokra, amelyek közepette Romániának helyt kell állnia. Említést tett arról a véráldozatról, amelyet Erdélyben és a világon bárhol a románok hoztak a nemzeti terület megvédéséért.
„Csak együtt, vallási, etnikai hovatartozástól, vagy politikai nézetektől függetlenül szolgálhatjuk az országot, védhetjük állampolgárait, megmutatván, hogy valódi románok és valódi európai állampolgárok vagyunk" – jelentette ki az ideiglenes román miniszterelnök. Gabriel Oprea azt is elmondta: „az állami intézmények a demokratikus állam tartópillérei, és egy olyan modern államban, mint Románia, csak ezek hivatottak a nemzeti szimbólumok terjesztésére és védelmére".
Mircea Dusa védelmi miniszter rövid beszédében megemlítette, hogy a miniszterelnökkel együtt jelen akart lenni Csíkszeredában, a megye legnagyobb román lobogója felvonásánál.
A hét méter hosszú és négy méter széles zászlót Kovászna és Hargita ortodox püspöke szentelte meg a ceremónia előtt. Az ünnepség a csíkszeredai, és más városokból érkezett mintegy négyszáz katona felvonulásával végződött.
A székelyföldi Hargita megye székhelyén, a 38 ezer lakosú Csíkszeredában a lakosság 81 százaléka vallotta magát magyarnak a 2011-es népszámláláson.
hirado.hu / MTI
Erdély.ma

Jogszerűtlen, igazságtalan és méltánytalan a Mikó Kollégium újraállamosítása
A Generális Konvent, vagyis a Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testülete a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium újraállamosításáról szóló bírósági döntést "jogszerűtlennek, igazságtalannak és méltánytalannak" tekinti – olvasható a csütörtökön véget ért, kétnapos budapesti ülés zárónyilatkozatában.
"A Generális Konvent aggodalommal tekint Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában azon köznevelést érintő törvények hatályba lépésére, amelyek a szülőföldjükön, anyanyelven folytatható oktatás terén méltatlanul sújtják a magyar közösségeket, és felhívja Magyarország kormányának figyelmét is a magyar nemzetrészeket ellehetetlenítő intézkedésekre" – olvasható a találkozót követő sajtótájékoztatón közreadott nyilatkozatban.
A Generális Konvent továbbá tiltakozik "a világban sok helyen folyó keresztyénüldözés ellen".
Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke elmondta, a plenáris ülésen tárgyaltak Kárpátalja nehéz helyzetéről, a romániai magyar reformátusok ügyeiről, a diaszpóra reformátusságáról, egyházalkotmányi kérdésekről, a közös képviseletről, valamint a reformáció 500. évfordulója jubileumának megünnepléséről.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke az ukrajnai helyzetről szólva elmondta: a Kárpátalján élő magyarokat nagyon mélyen érinti a gazdasági krízis. "Az elszegényedés problémája, a kilátástalan helyzet mindenkire rátelepszik" – fogalmazott.
Közölte, ma még nem tudni, hogy elértek-e a krízis mélypontjára, vagy ennél még mélyebb lesz. A megélhetés, a szociális háló egyre bizonytalanabb Ukrajnában – mondta Zán Fábián Sándor.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta, hogy romániai jogerős bírósági ítélet született a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium újraállamosításáról. Közölte, az egyházkerület a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult jogorvoslatért.
Kató Béla kijelentette: a helyzetet nem tudják elfogadni, a végsőkig küzdeni fognak. Ha nem járnak sikerrel, "újat" építenek, mert nem veszíthetik el a fiataljaikat – mondta, majd hozzátette: az egyház jövője múlik azon, hogy létezik-e anyanyelvi oktatás.
Népújság (Marosvásárhely)

Redenta lennék?
Egyre többen állítják, hogy Trianon az újkori politikai gazemberség rekordja, és a nagyon időszerű megemlékezések újfent lidércálomként hozzák elő a kérdést, hogy jómagam irredenta vagyok-e. Redenta állat nincs is, mondaná a székely, és Székelyföldön biztosan nincs...
Elismerem, hogy könyveim között fellelhető egykori szomszédom Mikor Oláhország háborút üzene... című dedikált kötete és más szerzők értekezései is, amelyek azt bizonyítják, hogy az új kor történelmében még nem húztak meg határokat ilyen nagy néptömegek akarata ellenére. A fiatalabb nemzedék nem élte át (és ne is élje), amikor az ilyen olvasmányok miatt szúrós szemű állami emberek pecsétes írással feldúlták a lakást, kirázták a szalmazsákot az ebédlő közepére... Azt is bevallom, hogy az 1980-as években elhoztam Budapestről az Utazások Erdélyben című útikalauzt, habár a magyar vámtiszt figyelmeztetett, hogy ezt elveszik ideát; átmentettem a gatyaszárban. Lehet, hogy már akkor bennem volt az irredenta vírus?
És ha a többségi nemzetből való barátaimnak (igenis, vannak ilyenek!) helyeselek, hogy a Prut folyón virághidat készítsenek testvéreik felé, akkor is irredenta vagyok? Fogas kérdés, már nem is merek a tükörbe nézni, nehogy irredentát lássak, hiszen nagyszámú üvöltő politikus rohan felém, hogy tüzes vassal süsse rám a bélyeget...
Mivel a mai élet tele van csapdákkal – nálunk csak az biztos, hogy minden bizonytalan – , nem csoda, hogy kétségek között él az ember. És kitől kérhetnék tanácsot, hiszen még a magas tudású Dâmboviţa-parti politikusok sem tudják eldönteni, hogy mi vagyok: román nemzetiségű magyar vagy magyar nemzetiségű román? Ha engem kérdeznek, egyik sem...
TÖLGYES LAJOS, Sepsiszentgyörgy
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az egyetem méltósága
Befejeződött a kicsengetések időszaka, elballagott már a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyre kihelyezett tagozatán végzett diákok utolsó csoportja is. Bizonyára örültek maguk a fiatalok, igen a szüleik és tanáraik, talán jelen voltak a barátok, ismerősök, s bámészkodók is, hisz ilyenkor szívet, lelket gyönyörködtető az ünnepség, mosolyt, örömet fakaszt azokban is, akik látszólag egyáltalán nem érdekeltek az eseményben.
Azt viszont nem tudom megérteni, miért nem lehetett közös kicsengetést rendezni mindenkinek, akinek utoljára szólt a csengő? Akkor lehetett volna igazi, az egész várost megörvendeztető eseménnyé növeszteni az egyetemről való kilépés pillanatát, ha mindannyian együtt búcsúznak tanintézetüktől. A főiskolának is kétségtelenül ez a legnagyobb ünnepe, mint a középiskoláknak a ballagás, s miért ne kapcsolódhatnék be ebbe a nagy közös ünneplésbe a megyeszékhely közössége is? Ugyanis sokunkat érdekel, mi történik az egyetemünkön. Egészen új minőségi csoport jelentkezett
Amikor – több évvel ezelőtt – a lányom a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemre felvételizett, éjszaka hívott telefonon egy volt évfolyamtársam, és örömmel gratulált a bejutásához, pedig csak feltételezte, hogy nem másvalaki nevét olvasta. Sokan megvárták, míg kitették éjfél körül az eredményt, mert érdekelte őket, ha nem is volt senkijük a vizsgázók között; a vásárhelyieknek annak idején nem volt közömbös, kik is járnak a színire, s kik az orvosira.
Bátorkodom tehát kijelenteni, hogy mi mindannyian, akik itt, a megyeszékhelyen, annak környékén, sőt, a megyében, Székelyföldön élünk, igenis érdekeltek vagyunk nem csupán a középiskolát végzettek ballagásában, hanem egyetemistáink elbúcsúztatásában is. Az ő örömük a közösség öröme is, hisz az egyetem, a főiskola nem csupán azoknak jó, akik ott tanulnak, tanítanak. Vannak, akik fizikailag nem érintkeznek vele, az is lehet, lábukat soha be nem teszik az esztétikailag kissé elpuskázott hatalmas épületbe, de azért érzi, tudja mindenki, hogy az utóbbi másfél évtizedben, amióta létezik ez a felsőfokú tanintézet, a város értéke is növekedett. Egészen új minőségi csoport jelentkezett a megyeszékhely lakossági térképén, az egyetemistáké és az egyetemi oktatóké. Jómagam, ahol csak tudtam, kiigazítottam azokat, akik elmarasztaló szavakkal illették lakóhelyünknek ezt az új létesítményét, fiatalokat irányítottam oda, ecsetelni próbáltam sok-sok előnyét annak, hogy helyben tanulhatnak, a kolozsvári, brassói vagy más egyetemi városban fizetendő lakbér megtakarításával. És végzett itt már több volt tanítványom, néhányan mesteri fokozatot is szereztek (ezt most már egyik-másik szakból itt is megtehetik), a diplomát érvényesíteni is tudták. Pár alkalommal részt vettem az egyetemisták szakmai bemutatkozásán, s valahogy megnyugtató volt látni, tapasztalni, hogy szakmailag, de emberileg is egyre érettebbek. Valahányszor beléptem az egyetem épületébe, az a méltóságteljes hangulat ragadott magával, amit annak idején Kolozsváron tapasztalhattunk meg. Akkor, fiatalon a tudományok titkai, felfedezésük szándéka hatott át mindannyiunkat, itt, Sepsiszentgyörgyön pedig ugyancsak megérintett az a magasztos érzelem, amelyet csak kivételes helyzetekben él át az ember. S ha ott korosabb, tapasztaltabb professzorok emberi közelségéből áradt a bátorítás, a tisztelet, az őszinteség, az egymás és diákjaik iránti megbecsülés, úgy gondoltam, itt is be kell ennek következnie, a fiatal, az egyetemi oktatásba éppen belekóstolt ifjú tanárok felnőnek a követelmények szintjére. Személy szerint soha nem hagytam szó nélkül, ha valahol valakik ezekre az oktatókra rosszat mondtak s a mi egyetemünket elmarasztalták. Úgy gondolom, éppen ezért valamilyen formában meg kell őrizni azok emlékét, akik ötletgazdái, kiharcolói voltak ennek a tanintézetnek. Megérdemlik. Akár úgy, hogy termet neveznek el róluk, esetleg emlékszobát rendeznek be. Meglepett, hogy nem mindenki karolja fel ezt az ötletet, vannak, akik nem értenek egyet ezzel az ötlettel. Nem is olyan rég, az egyetemen járva, s éppen e szándék megvalósításának lehetőségét keresve találkoztam ilyen véleménnyel. Persze, mindezek dacára megmaradok a mi közös egyetemünk tisztelőjének, ha úgy adódik, biztatom is a diákokat, bizalommal iratkozzanak be a meghirdetett szakokra, mert aki tanulni akar, erre lehetőséget itt is kap, s bizonyára megtanulja azt is, milyen nagyszerű átélni, átérezni az egyetem méltóságát.
Péter Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összefogás az újmoldovai magyarságért
A Krassó-Szörény megyei, Duna-menti Újmoldován egy kb. 140 fős székely-magyar közösség él, mindenféle nemzeti infrastruktúra, közösségi tér nélkül.
A resicabányai Református Egyházközség a Templom és Iskola Szórvány Egyesülettel együtt felekezettől függetlenül évek óta szívén viseli az ottani magyarok sorsát, ezért fő célkitűzéseink között van egy Magyar Ház vásárlása az újmoldovai szórványközösség számára – erre adott is egy, a település magyar részén lévő, igen rossz állapotban lévő ingatlan. A lakás megvásárlása, teljes felújítása, bebútorzása, infrastruktúrális felszerelése 12000 euróba kerül. Ekkora összeg nem áll rendelkezésünkre, ezért – mivel a pályázati rendszerek malmai bizonytalanok, s amúgy is lassan őrölnek – a nyilvánossághoz fordulunk: szeretnénk segítséget kérni, hogy valóra válhasson a mélyszórvány magyarság álma: Magyar Ház kerülhessen az újmoldovai magyarok birtokába. Most bárki lehet a magyar kultúra nagykövete: segítsen Ön is a közösségi tér létrehozásában, hogy a helyi szórvány saját helyen élhesse meg a nemzeti identitását! Az internetes felületeteken (elsősorban a Diaszpóra Alapítvány weboldalán és a Facebookon) folyamatosan beszámolunk a gyűjtésről és a munkálatok aktuális állásáról. A támogatók névsorát (amennyiben az érintettek kívánják), nyilvánosságra hozzuk, s egy dicsőségtáblán kitesszük a leendő magyar ház falára is.
Akár egy euró átutalását is nagy köszönettel vesszük, mert sok kicsi sokra megy!
Köszönettel: Megyasszai Attila, Resicabányai református lelkész, Templom és Iskola Szórvány Egyesület Elnöke.
erdon.ro

Érvényesülnek-e nyelvi jogaink?
A felmérés
Az RMDSZ ügyvezető elnöksége 2015. június derekán elhatározza, hogy felméri és orvosolja a nyelvi jogok használatában észlelhető hiányosságokat, megvizsgálja, milyen mértékben valósulnak meg. A társadalomszervezést irányító ügyvezető alelnök úgy véli, többnyire ott nem ültetik gyakorlatba, ahol nincs magyar polgármester, de nagyszámú magyar többségű település vezetősége sem él a lehetőséggel.
Szerintem sok helyen – még színmagyar településeken is – gyakran azért nem gyakorolják a nyelvi jogokat, mert a román nacionalista hatalom intézményei – a prefektúra, a bíróság, az ügyészség – fenyegetéssel, büntetőperekkel akadályozza. Köztudott, hogy olyan országban élünk, ahol a törvényeket lehet csűrni-csavarni, értelmezni, ez a magyarokkal szemben vígan érvényesül. Épp ezért is tartjuk kitűnő ötletnek az RMDSZ-kezdeményezést, remélve, nem silányul kampányfogássá, nem lesz kérészéletű.
Valóban jó lenne, ha az erdélyi falvakban és városokban, ahol a magyarok számaránya meghaladja a húsz százalékot – mintegy ezer településen –, ellenőriznék a nyelvi jogok gyakorlatba ültetését, fotókkal, videofilmekkel dokumentálva. A helységnév és az intézménytáblák, az önkormányzatok által működtetett honlapok kétnyelvűsége könnyen leltározható. Nehezebb – de nem lehetetlen – pontos képet rajzolni arról, hogy a hivatalokban hogyan érvényesül a magyar nyelvhasználat. Jó gondolat, hogy az észlelt rendellenességekről értesítik a polgármestereket, intézményvezetőket, és ismertetik a megfelelő törvényeket a jogsérelmek orvosolására. Ha erre nem hajlandók, jogi úton lépnek fel. Nem ártana a médiában ismételten – pontos értelmező magyarázattal ellátva mind román, mind magyar nyelven – közzétenni, ismertetni a nyelvtörvényeket, szabályokat. Korlátozott anyanyelvhasználat
A hatósági fenyegetettség visszahúzó erő a magyar nyelv és megnevezések használatában. A Sepsiszentgyörgy melletti Gidófalván, egy magyar közösség lakta településen tilos a Községháza felirat. A feliratháború 2013-ban kezdődött. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács és a prefektus fellépésére az épület homlokzatára kétnyelvű felirat került. A polgármester háromévi pereskedés után súlyos pénzbüntetés terhe alatt arra kényszerült, hogy a kétnyelvű táblát levegye, mivel az zavarja a prefektust, aki a magyar megnevezés eltávolítását kéri, és a brassói táblabíróság végzése is erre utasítja. Ide kívánkozik egy régi emlék. 1987-ben – a kommunista parancsuralmi rendszer tombolása idején – egy csoport mikós középiskolás diákkal még magyarul olvastuk a gidófalvi tanács épületének falán elhelyezett táblák feliratait. Igaz ugyan, hogy a helyi (román) rendőr – akárcsak nagyajtai társa, amikor a Kriza-emlékház falán álló emléktábla magyar feliratát böngésztük – keményen ránk förmedt. Látszott rajta, rajtuk, hogy zavarja a táblák tanulmányozása. Akkor nem gondoltuk, hogy negyedszázaddal a diktatúra megdöntése után a demokrácia oly magasan fog szárnyalni, hogy egy magyar szó több évi pereskedés tárgya lehet. Az ötvenes-hatvanas, talán még a hetvenes években is, szülőfalumban (Illyefalván) magyarul olvashattam a köz-ségháza megnevezést, csak az 1942-ben elesett Horthy István repülő főhadnagy és kormányzóhelyettes nevét takarta piros festék a közeli hősök emlékművén.
Nemrég Kézdivásárhely tanácsának jegyzője visszautasította a város polgárainak kérvényét, melyet egy helyi civil szervezet terjesztett elő. Az indoklásban olvasható, hogy Romániában a „hivatalosan bejegyzett szervezet és a közhivatalok közötti levelezés az állam hivatalos nyelvén, tehát románul történik. Anyanyelven írt beadvánnyal csak a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok (tehát nem szervezetek) fordulhatnak a helyi közigazgatási szervekhez.” Abszurd helyzet, egy magyar településen, a magyar jegyző a formai hibák kiküszöbölése mellett kénytelen kérni a beadvány román nyelvű elkészítését – erre kötelezi a törvény –, amikor a tanács is magyar! Székelyföld népének érdeke a kollektív jogok békés rendezése A marosvásárhelyi bíróság mellett működő ügyészség hosszú vajúdás után június derekán dönt a magyar utcanevek ügyében. A munkaerő ésszerű elosztása címén román többségűvé (55 százalék) tett városban a toleranciát nem ismerő román nacionalistákat sérti a kétnyelvű tábla látványa. A rendőrparancsnok – a bűntény súlyának megfelelően – azonnal intézkedik, és több havi fizetéssel egyenértékű pénzbüntetést helyez kilátásba azoknak, akik házuk falára (a hivatalos táblákhoz hasonló) kétnyelvű táblát szerelnek fel. A bűnben leledző 12 marosvásárhelyi magyar polgár azonban nem érti, hogy a román rendőr a „demokráciát”, az „egyenlőséget” védi, és bűnvádi eljárást kezdeményez. A pártatlan román ügyészség megszünteti az eljárást, igazat a törvény őrének ad. A település-, az intézménynév-használatot Maroshévíz, Hargita megye egyetlen román többségű városának vezetése sem tartja szívügyének. Bár a prefektushoz több írásos kérelem érkezik, azokat válaszra sem méltatja. Teszi ezt akkor, amikor – ha jogsértést észlel – kiáll a megye 13 százalékát alkotó románok érdekében. Feltűnő a kettősség, a részrehajlás, kimeríti a diszkrimináció fogalmát. Érdekes, hogy a nyelvi jogokat szabályozó önkormányzati törvény kiadása idején Hargita megye prefektusa épp a mai védelmi miniszter, Mircea Duşă volt, akit Victor Ponta miniszterelnök a székelymagyar ügyek szakértőjének tart. A székelységet jól ismerő politikust ma sem foglalkoztatja a kétnyelvűség kérdése, annál inkább a román hegemónia székelyföldi bizonygatása. 2015. június 22-én nyilvánosan jelenti be, hogy Csíkszeredában „a román zászló ünnepén Hargita megye legmagasabb zászlórúdjára a megye legnagyobb román lobogóját vonják fel”. Egy óriáslobogót már egy évvel korábban Gyergyótölgyesen is felavattak, hadd lássa a világ – teszem hozzá –, hogy ez „ősi román föld”. Gondolkodjunk azok fejével, akik nem tudják, hogy a Székelyföld megnevezés 5–600 éves dokumentumokban latinul, magyarul és németül is olvasható. Mennyire zavaró lehet számukra, hogy a székelymagyarok szűkebb szülőhazájukat, szülőföldjüket így nevezik. Egyébként semmi bajunk nem volna a román óriástrikolórral, ha nem tiltanák a székely zászlót, egy településnév magyar nyelvű tábláját, miközben tovább perelnek nemzeti himnuszunk énekléséért.
Magyarul beszélni tilos?
Kézdivásárhelyen pénzbeli bírság sújthatja az anyanyelvhasználat jogával élőt. Egy olyan ősi székely településen, ahol 1910-ben a románság számaránya mindössze 0,83 százalék, 2011-ben a román népszámlálás szerint pedig 6,92. Történt az Úr 2015. esztendejében, nyárelőn, Szent Iván havában, a trianoni megemlékezés napján, amelyen mintegy félszáz személy vesz részt, hogy pénzbeli büntetést szabtak ki. A szervezők a megemlékezés megtartására engedélyt kértek és kaptak. Ezért érthetetlen, hogy a hatalom miért vezényel ide brassói csendőröket, miért kéri az egyik brassói csendőr a szervezőt, hogy ismertesse a rendezvény programját. A felszólított fiatalember román nyelven kér tolmácsot. Azt nem kap, de 500 lejes büntetést igen.
Szimbolikus, hogy a büntetés kiszabására a gyászos trianoni diktátum, békeszerződés 95. évfordulóján kerül sor. A tolmácskérés elvileg azért jó, mert könnyen ki lehet forgatni egy székely ember szavait. Azonban, mint az említett példa mutatja, kiválthatja a hatalom megsértésének vádját, és a románul nem beszélő máris büntethető. Kérdés az is, hogy egy magyarlakta városba miért nem küldtek olyan csendőröket, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét? A „kis magyar időben” nagynéném férje magyar rendőrként románok lakta településen csak úgy teljesíthetett szolgálatot, ha román nyelvből vizsgázott. Nem volt apelláta, mert a Horthy Miklós Magyarországa rendőreitől megkövetelte a helyi lakosság nyelvének ismeretét.
A Kézdivásárhelyen történteket akár helyi incidensként is kezelhetnénk, csakhogy épp ekkor vált ismertté, hogy a parlamentben többen szeretnék Trianon napját kötelező ünnepléssel összekötve nemzeti ünnepé emelni. Erről a diktatúra keserű emléke villan elém. Az a korszak, amikor milliós tömegeket, köztük magyarokat is, kirendeltek tapsolni. Nem elég megalázó, hogy – 2009 óta hatósági segédlettel – december elsején fasiszta jelszavakat ordítozó bandák lepik el a székely városokat, most még Trianont is ünnepeltetni szeretnék!
Tanuljunk románul?
Köztudott, hogy Székelyföldön a román nyelvet nem idegen nyelvként, hanem anyanyelvként oktatják, amikor abban a közegben, ahol a gyermek él, a hivatalokon kívül senki nem beszéli azt. „Igazságos dolog, hogy az iskolában nem biztosítják számodra a megfelelő körülményeket, hogy megtanuld annak az országnak a nyelvét, melynek területén megszülettél?” – kérdi Florina Vaipan, aki empátiával keresi a nyelvoktatás helyes útját. Rámutat, hogy az iskolai kisebbségi oktatás eredménye „a művi és a bemagolt akadémikus nyelvezet. Jelenleg, sajnos, nem beszélhetünk esélyegyenlőségről. Mert ehhez nincs sem törvényi keret, sem megfelelő intézkedések, melyeket differenciált tananyagnak kellene tükröznie.”
Azzal, hogy kijelentik, a székelyek Romániában élnek, és kutya kötelességük tudni románul, a románnyelv-ismeret nem javul, még hazafias szólamokkal sem! 1980 táján iskolaigazgatóként megdöbbenve szembesültem azzal, hogy a román nyelvszakos tanár kolléga (Ch. B.) így ösztönzi a nyelvtanulást: „A román nyelv tanulása hazafias kötelesség.” Nos, ez messze áll attól, amivel hajdanán az öregek biztatták a nebulókat: „Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy!” A román nyelvszakos kolléga elmondhatta volna, hogy a nyelvismeret miért fontos. Elmondhatta volna, hogy a román nyelvben és a magyarban is több ezer kölcsönszó található, amelyre támaszkodva játékosan, könnyen tanulható a mindennapi életben szükséges szókincs. Mert a láda az ladă, a lakatos lăcătuş, a pálinka palincă stb.
Strasbourgban is küzdeni kell!
A székely önkormányzatok határozatait Székelyföld autonómiájának megteremtéséért – bár szélmalomharcnak tűnik –, minden nemzetközi fórumra el kell juttatni. Némi reményre jogosít fel, hogy a strasbourgi Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa monitoring bizottsága 2015. márciusi ülésén Franciaországba tényfeltárókat küld a közigazgatási átszervezéssel kapcsolatos panaszok kivizsgálására.
Az Európa Tanácsot is rendszeresen tájékoztatni kell, hogy Románia miként teljesíti vállalt kötelezettségeit. Meg kell értetni, hogy Székelyföld népének érdeke a kollektív jogok békés rendezése. Ha elkészül az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége által tervezett, a nyelvi jogok használatában észlelhető hiányosságok feltárása, azt fehér könyv formájában el kell küldeni Strasbourgba és más fórumokra. Rá kell mutatni, hogy Románia az erdélyi magyarságtól nemcsak a kollektív jogokat tagadja meg, de nem biztosítja az elemi nyelvi jogok gyakorlatba ültetését sem.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ilyen a román hazafi? (Lili Crăciun)
Minden alkalommal, amikor megjelenik egy cikk a magyarok óhajáról, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, akad valaki, aki hazafias fellengzősséggel kijelenti: „Ha román állampolgár vagy, erkölcsi kötelességed a román nyelv ismerete, Románia, a zászló és a himnusz szeretete.”
Bizonyos pontig egyet is értenék ezzel. Persze csak akkor, ha a tősgyökeres románok tökéletesen beszélnének románul, hebegés nélkül mondanák el a nemzeti himnuszt, és legalább néhány szót tudnának a zászló színeinek jelentéséről. Ráadásul lenne némi valós ismeretük történelmünkről, mellyel mindig veregetjük a mellünket, ha a hazafiasság kerül szóba.
Az ilyenfajta viták holmi üresfejű pópák viselkedésére emlékeztetnek, akik nem tűrnek ellentmondást vallási kérdésben, nem ismerik el, hogy a vallásos szövegekben vannak kétértelmű részek, és felvetésedre azt válaszolják, hogy eretnek vagy, Isten a vallást azért hagyta ránk, hogy „higgyünk, ne kutassunk”, nem tisztázva a kételyeidet. Ilyen a két-háromszáz évvel ezelőtti gondolkodásmód is, amikor hozzá kellett menned ahhoz a férfihez, akit szüleid választottak. „Szeresd, drágám, ő a választottad!” – mutatták be a kerítőnők. Mintha a szerelem parancsra vagy erőltetett szabályok szerint működne.
Az efféle megjegyzések is kihoznak a sodromból: „Egy csomó bolond van köztetek, akik ki akarnak rekeszteni.” Vagy: „Székelyföldön jártam, és szégyenszemre képtelen voltam a hazám nyelvén megértetnem magam.”
Az elsőre azt válaszolnám, hogy igen, az erdélyi magyarok között is vannak bolondok, mint ahogy köztünk, románok között is. De ez nem jelenti, hogy az egész nemzet, akár a magyarról, akár a románról van szó, csak bolondokból áll.
Mulatságosnak tartom. Velem sohasem történt meg, hogy a székelyek lakta térségben járva ne értettem volna meg magam, pedig nem tudok magyarul. Senki sem nézett rám gyűlölettel vagy lenézően, minden információt megkaptam, igaz, néha nyakatekert módon, annak ellenére, hogy ha megszólalok, rögtön kiderül, hogy moldvai vagyok. Máskor viszont a megszólított magyar tökéletes románsággal válaszolt, jobban beszélte a nyelvemet, mint számos nemzettársam. Lehet, hogy azért voltak udvariasak, mert én magam is az voltam?
Amikor azt látod, hogy mi, románok űzünk gúnyt abból a földből...
Úgy gondolom, a dolgokat a tükör másik oldaláról is meg kell nézni. Hozz létre egy virágzó Romániát, tedd lehetővé a magyarnak, hogy saját nyelvén tanuljon, ha ezt akarja, és biztosíthatlak, nem akar elmenekülni abból az országból, mely számtalan lehetőséget nyújthat számára. Biztosíthatlak, önként megtanul románul, ha ráébred, hogy az ország más gazdag térségeiben is, ahol az emberek nem értenék a nyelvét, orvos, mérnök vagy ügyvéd lehet. Cselekedj úgy, hogy ne szégyellje romániainak nevezni magát, és meglátod, büszkén áll a román zászló előtt, szívesen hallgatja a himnuszt, és kellő alkalmakkor elmondja, hogy román állampolgár és Románia a hazája.
De amikor tőrőlmetszett románok gyilkolásszák a román nyelvet, olyan tudásalappal kerülve a parlamentbe vagy más köztisztségbe és -méltóságba, amelyből pont a román nyelv és nyelvtan alapvető fogalmai hiányoznak, amikor mi, románok űzünk gúnyt abból a földből, melyről fellengzősen azt állítjuk, hogy szeretjük, de csak a himnusz első versszakát ismerjük – azt is csak akadozva –, akkor hogyan követelhetjük meg a magyaroktól, hogy legyenek román hazafiak és tudjanak románul? Erőszakkal? Ahhoz, hogy valakit oktass, előbb magadat kell képezned, majd meg kell értened őt, példát kell neki mutatnod, tökéletesen kell ismerned azt, amit elvársz. Néha – az utóbbi időben egyre gyakrabban – nekem is vannak pillanataim, amikor már nem tetszik ez az új Románia. A szépségeken túlmenően, amelyekkel a természet megáldotta, Románia az ott lakó embereket is jelenti. És évről évre, minél többet látok és hallok, egyre inkább az az érzésem, hogy az ezeken a tájakon született emberek – akiknek a többsége román, nem? – csak fellengző szóban szeretik Romániát, de még ez a szeretet is tele helyesírási és kiejtési hibákkal. Megjátszás, képmutatás… vagy mind egyszerre, és még ennél is több. Akárcsak a látszathazafiságunk, közben pedig kihajítjuk az autónk ablakán az üres zacskót vagy „suksükölünk”. Vagy amikor külföldön kirándulgatva nem igazán akarjuk elárulni, hogy Romániából jöttünk, inkább angolul vagy spanyolul pöntyögünk két-három szót.
(Forrás: Corbiialbi.ro, Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Biblia nem „a máglyák kézikönyve”
Mint mindig, most is érdeklődéssel olvastam Bíró Béla Egymást gerjesztő szélsőségek című írását a Szabadság június 25-i számában. Eddig is figyelemmel kísértem mind a rádióban elhangzott, mind az írott sajtóban megjelent kisebbségi kérdés, drámaelmélet és irodalom szemiotika témájú értekezéseit, melyek tartalmával legtöbb esetben egyetértettem.
Ez alkalommal azonban háromszor is átolvastam írását, kiemelten a következő mondatát: „Mintha a mi zsidó-keresztény Bibliánk ne lett volna jó ezer éven át a máglyák kézikönyve.” Állításával kapcsolatban többen is felhívták figyelmemet, személyesen és telefonon, katolikus és református lelkészek, hívek, sőt ateista gondolkodású ismerősök egyaránt, helytelenítve fogalmazását, amely egyeseket valósággal sokkolt.
A Biblia vallása történelmi kinyilatkoztatáson alapszik; ez a tény sajátos helyet jelöl ki neki. Egyes vallások nem nyúlnak vissza semmilyen kinyilatkoztatásra: a buddhizmus kiindulópontja például egy bölcs teljesen emberi megvilágosodása. A Bibliában ellenben a kinyilatkoztatás ellenőrizhető történelmi tény: a közvetítők ismertek, szavaikat megőrizték akár közvetlenül, akár megbízható hagyomány révén. A Koránnal kapcsolatban ugyanez a helyzet. A bibliai kinyilatkoztatás azonban – eltekintve az azt hitelesítő jelektől, nem egyetlen alapító tanítására épül – hanem 15-20 évszázad folyamán bontakozott ki, míg elérte teljességét a krisztusi eseményben. Krisztus a sajátosan vett kinyilatkoztató. Hinni a keresztény számára annyit jelent, mint elfogadni ezt a kinyilatkoztatást, amely a történelmen keresztül érkezik az emberhez.
Isten bibliai meghatározása az Ószövetségben sem filozófiai spekuláció következménye, hanem átélt tapasztalat eredménye. És ez a konkrét ismeret, amely évszázadok folyamán méginkább elmélyült, sugallja azt a magatartást, amelyet az embereknek magukra kell ölteniük vele szemben: a hitet és a bizalmat, a félelmet (az iránta való legmagasabb fokú tiszteletet) és a szeretetet. Nyoma sincs sehol a máglyahalálba küldésre való biztatásról!
Szabadság (Kolozsvár)

Múltidézés a jelen kihívásaival
Az erdélyi fül-orr-gégégyógyászat múltját elevenítették fel, és aktualitásait ismertették a hétvégén Hargitafürdőn tartott konferencián. Az esemény apropóját az adta, hogy idén száz éves Erdélyben a fül-orr-gégegyógyászat.
„Vendégeink magyarországi klinikák vezető professzorai és neves budapesti kórházak főorvosai. A résztvevők erdélyi fül-orr-gégészek, magyarországi és hazai magyar rezidensek” – mondta el Szentannai Dénes, a székelyudvarhelyi kórház fül-orr-gégészeti részlegének osztályvezető főorvosa, aki két orvostársával, Andrészek Csaba székelyudvarhelyi fül-orr-gégész főorvossal, valamint Fodor Istvánnal, a csíkszeredai kórház fül-orr-gégész főorvosával szervezte a konferenciát.
A centenáriumi rendezvényt a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI), a Hargita Megyei Orvoskollégium és a Pro ORL Egyesület közös rendezésében tartották, az esemény fővédnöke Szász Jenő, az NSKI elnöke volt.
„Őszinte elismerésem a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőségének, munkatársainak, a szervező orvosoknak, hogy létrehozták ezt a fontos eseményt, hiszen az erdélyi magyar orvostársadalom jövője, az egészségünk helyzete valóban nemzetstratégiai jelentőségű, nemcsak az erdélyiek, hanem az összmagyarság szempontjából is. Midőn az erdélyi fül-orr-gégészet száz évét ünnepeljük, fontos felidézni a jelen kihívásait is. Magyarország, illetve a magyar egészségügy a térség többi kelet-európai államához hasonlóan számos gonddal küszködik. Ugyanakkor ezek a gondok az erdélyi magyarságot hatványozottan érintik. Székelyföldön hiányos a magyar nyelvű egészségügyi ellátás, nagy ütemben vándorolnak el a fiatal végzősök és a magyar orvosképzés elé is állandóan akadályokat gördítenek. Az utóbbi években a honosításnak köszönhetően számos erdélyi magyarnak segítséget jelent a magyar állampolgárság, tudjuk, hogy a rászorulók szükség esetén bizalommal fordulhatnak az anyaországi orvosokhoz” – hangsúlyozta beszédében a jelen levő Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja.
Szász Jenő, az NSKI elnöke a nemzetstratégiai gondolkodásba nyújtott betekintést. „Jó, ha úgy közelítjük meg az ügyeinket, hogy valamennyiünknek küldetésünk van, s mint olyan, az a dolgunk, hogy a közösség szolgálatán, felemelkedésén keresztül próbáljuk fölépíteni, megteremteni saját boldogulásunkat is” – fejtette ki, majd a jelenlevőknek bemutatta az intézet Kárpát-haza programját. „Valamennyi gazdasági és természeti erőforrásnál van egy nagyobb kincsünk: a magyar kultúrkörhöz tartozó ember, a magyar ember. Ezért a magyar humánerő megóvása valamennyiünknek feladata. A szülőföldön való boldogulás elengedhetetlenül fontos kihívás.”
A két nap alatt 31 előadást hallgathattak meg a résztvevők, többek között olyan tematikákban, mint újdonságok a gyermek fül-orr-gégészetben, a mindennapi gyakorlat tükrében, halláskárosodások a családorvos és a szakorvos szemszögéből, beültethető hallásjavító eszközök, fejfájás a neurológus és a fül-orr-gégész szemszögéből, a magyar fül-orr-gégészet fejlődésének főbb mozzanatai, új műtéti eljárások, eredmények, sőt még a Fül-orr-gégészeti vonatkozások a képzőművészetben címmel is tartottak előadást.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

A székely autonómiáért
Székelyföldi Autonómia Alap létrehozását sürgeti a Székelyföldért Társaság és az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület a György-Mózes Árpád, illetve Csíki András elnök által aláírt közleményben.
Székelyföld autonómiája döntően azon múlhat, hogy van-e még, lesz-e személyes áldozatvállalási készség a helyben vagy a nagyvilágban élő székelységben, magyarságban – olvasható a közleményben, mely így folytatódik: A kisantantállamok – köztük Románia is – mindaddig következetesen elutasító álláspontra helyezkednek a párbeszédet illetően, amíg az erdélyi magyarság számaránya jelentéktelenné nem válik. Ez a folyamat már elérte a tűrési határértéket a Közép- és Dél-Erdélyi szórványban, Délvidéken és Kárpátalján is.
Nem elég áhítani, sóhajtozni róla, tömeges részvétellel, tevőlegesen is támogatni kell a Székely Nemzeti Tanácsot, amelynek vezetői hitelesen képviselik az autonómia ügyét mint a székely nép megmaradásának egyetlen lehetőségét.
Az Európában megvalósult (Dél-Tirol) vagy a megvalósulás felé tartó területi autonómiakövetelések hordozó gyutacsa mindenütt a helyi közösség tömeges akarata, kitartása és ereje volt. Napjainkban is így működnek a katalán, a baszk vagy a skót közösségek, ezért van esélyük arra, hogy – belátható időn belül – akaratuk megvalósul (lásd a legutóbbi brit parlamenti választásokon a Skót Nemzeti Párt elsöprő sikerét!).
Ennek jeleire várunk Székelyhonban és más nemzetrészeinkben is!
Nem elég áhítani, sóhajtozni róla
Összhangban a Székelyföldért Társaság 2013. december 1-jén elindított kezdeményezésével (Mozgalom Székelyföld Autonómiájáért) és az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület 2015. május 22-én tett felhívásával (Székelyföldi Autonómia Alap) az aláíró civil szervezetek felkérnek mindenkit, akinek fontos Székelyföld autonómiájának ügye, hogy minden hónapban havi jövedelmük 1 százalékát, minimálisan 1000 forintot, 15 lejt vagy 5 eurót utaljanak a Székelyföld Autonómia Alapba, ezzel támogatva a Székely Nemzeti Tanács munkáját, amivel lehetőségük nyílna a hatékonyabb tevékenységre országhatáron belül és kívül, pl. egy Strasbourgban felállítandó székely lobbiiroda létrehozásával. A kezdeményezéshez csatlakozók névsora nyilvános lesz, de lehetőség van névtelen adományozásra is. A rendszeres anyagi támogatáson túl vállalják azt is, hogy személyesen és kapcsolataik révén ezentúl is megadják az SZNT-nek a szükséges segítséget.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Beszterce és a szórványiskolák védelméért
Példás összefogásról, segíteni akarásról tettek tanúbizonyságot mindazok a résztvevők, akik a Fehér Holló Médiaklub Egyesület meghívására a májusban létrejött önálló besztercei magyar iskola indulásához, eredményes működtetéséhez adtak ötleteket, jó tanácsot, erőt és biztatást a tanintézmény vezetőségének és pedagógusközösségének.
Június 24-én a besztercei Magyar Házban tartott megbeszélésre a Fehér Holló Médiaklub Egyesület keretében működő Szórványtengely mozgalom nagyenyedi, dévai, medgyesi, lupényi küldöttségei hozták el ötleteiket, megoldási javaslataikat, eredményeiket és gondjaikat, hogy megosszák az új testvérintézménnyel. A megbeszélés végén a résztvevők a Fehér Holló Médiaklub Egyesület javaslatára levélben fordultak Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz azzal a kéréssel, hogy magánemberként legyen tiszteletbeli munkatársa a Szórványtengely mozgalomnak.
A besztercei csoda, amiért tenni kell
Besztercén mondhatni csodának számít, hogy a rendszerváltás óta eltelt 25 év után ősztől önálló intézményként működhet első osztálytól az érettségiig a magyar tannyelvű oktatás a Hunyadi János iskola keretében. Az örömöt részben beárnyékolta a környező szórványtelepüléseken végzett "gyöngy-halászat", amelynek során a székelyföldi iskolákba toboroztak és nyertek meg diákokat az ingyenes ösztöndíj, étkeztetés és utaztatás ígéretével. Távozásuk felboríthatja a fogyó gyermeklétszám miatti kényes egyensúlyt az új besztercei iskolában.
Az elcsábítás kérdéskörét Szabó Csaba, a Fehér Holló Médiaklub Egyesület vezetője a kolozsvári televízió munkatársaként göngyölte fel, bejárva a besztercei iskola körzetébe tartozó falvakat, ahol elbeszélgetett az érintettekkel. A tényfeltáró riport során arra a következtetésre jutott, hogy nem a magyar-székely konkurencia miatt kell keseregni, hanem a gyermekek számára kell az új önálló besztercei magyar iskolában olyan feltételeket teremteni, hogy ne kívánkozzanak máshova, kivéve, ha valóban olyan szakma iránt éreznek vonzódást, amelyet lakhelyükhöz közel nem tudnak elsajátítani.
– A víz meg a halak ott vannak előttünk. Halászni kell megtanulni, nem a kukkerek üvegét csiszolgatni – hangsúlyozta a besztercei tanácskozás ötletgazdája.
A besztercei magyar iskola létrejöttéről Antal Attila, az Andrei Muresanu Főgimnázium magyar tagozatért felelős aligazgatója, a helyi tanács képviselője számolt be.
Az ötlet már a rendszerváltást követően felmerült Besztercén, ahol a magyar oktatás szerepét és tekintélyét a jelenlegi főgimnázium 1912- ben épült patinás épülete igazolja (képünkön). Kezdetben leányiskola, majd 1940–44 között a Hunyadi János fiúiskola működött az épületben, amelyből 1989 után a magyar tanárok nem akartak kivonulni, így az önálló iskoláról szőtt elképzelés 2000-ig szunnyadt, majd újra felmerült, de összefogás hiányában ki is hunyt hamar.
– Májusban a városi tanács 21 tagjából 15-en az önálló magyar iskola mellett szavaztunk – mondta Antal Attila történelem szakos tanár. Úgy gondoltuk, hogy a csökkenő diáklétszámot figyelembe véve, önálló intézményként a magyar oktatás hosszabb ideig fenn tud maradni, mint egy közös iskolában. Ezenkívül olyan szakokat tudunk indítani, amelyek megfelelnek diákjaink képességének, s a 2016–17-es tanévtől bevezetnénk a szakoktatást is. A kérdést megvitattuk a helyi érdekvédelmi szervezetben, a tanári kar kezdettől mellénk állt, sikerült meggyőzni a szülőket is, akiknek bemutattuk, hogy mit tudunk megvalósítani, és azt is, amiről álmodunk, de megígérni még nem merjük. Egyelőre az adminisztráció és az V-VIII. osztályok számára biztosít külön épületet az önkormányzat, a többi osztály a főgimnázium épületében marad, majd egy olyan európai pénzekből feljavított épületbe költözhetünk át, ahol az iskolaközpont minden osztálya elfér.
A trójai faló jót is hozott
A szépen alakuló tervezgetést zavarta meg a székelyudvarhelyi szakiskolaközpont képviselőinek jelenléte a megye községeiben, ahol magyar nyelvű oktatás folyik. Ígéretük ellenére nem csak azokat a gyermekeket szólították meg, akik román nyelven készültek szakmát tanulni, hanem bárkinek, aki érdeklődött, megígérték az ingyenes ellátást.
– Bár trójai falónak éreztem őket, rá kellett jönnöm, hogy minden rosszban van valami jó is. A református egyház keretében működik egy 41 férőhelyes bentlakás Besztercén, de arra, hogy ingyenessé tegyük az étkeztetés és ingázás költségeivel együtt, álmodni sem mertünk. Most azonban rá kellett jönnünk, hogy az ingyenességben gondolkodva kell járjuk a falvakat és ajánlatot tegyünk. A megyében hat általános iskolában, Szentmátén, Bethlenben, Magyar- décsén, Árpástón, Vicén, Magyarnemegyén működik magyar tagozat, ahonnan a középiskolai utánpótlás biztosítható, Felőrön és Tekében sajnos megszűnt a magyar nyelvű oktatás.
Sikeres keresztszülőprogram
A tanácskozás során a közelebbi vagy távolabbi szórványközpontokból érkezett iskolaigazgatók, pedagógusok, szervezők megosztották az évek során szerzett tapasztalataikat, azt, hogy milyen módszerekkel sikerült iskolájukat vonzóvá tenni, megnyerni a diákok, szülők bizalmát, az egyházak és a sajtó támogatását.
– Novemberre befejeződik a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium mindhárom épületének a felújítása a regionális operatív program keretében – hangzott el Szőcs Ildikó igazgatónő beszámolójában. Az iskolában közel 700 diák tanul, Aradtól Pusztináig, egész Erdély területéről, és 120 bentlakó van. Vonzerejét a tanítóképző jelenti, szakközépiskolai osztályában turisztikát-közélelmezést oktatnak, szakiskolai szinten pincéreket képeznek.
A bentlakó diákok támogatását pályázati pénzekből és a sikeresen működő keresztszülőprogram révén oldják meg, önkéntesen végezve ezt a munkát. Diákjaik ingázási költségeit is támogatják, holott a tanügyi törvény szerint ezt állami pénzekből kellene fedezni, de az előírás gyakorlati útmutatóját sajnos nem dolgozták ki. A szülőket is sikerült megmozgatni a diákokkal, pedagógusokkal szervezett közös programok révén. Az igazgatónő felajánlotta segítségét mind a pályázatírásban, mind a keresztszülőprogram beindításában az induló besztercei szórványiskolának.
Nem szabad a gyermeket megvásárolni
Egy bentlakó diák havi 270, évi 2545 lejbe kerül – mondta Kocsis Attila, a dévai Téglás Gábor Líceum igazgatója, aki szerint Besztercén is ingyenessé kell tenni a bentlakást és az ingázást, amit közadakozásból, alapítványi pénzekből lehet fedezni. Véleménye szerint a teljes ingyenesség nem jó, ezért Déván az államilag biztosított gyermeknevelési támogatás összegét elkérték a szülőktől, mert úgy vették észre, hogy jobban értékelik, amit kapnak, ha ők is hozzájárulnak a gyermekük taníttatásához. Mivel az utazási költségeket egy ideje csak részben fedezi az állam, néhány ingázó diákot elveszítettek, de a költségek 50 százalékos térítésével sikerült őket visszacsalogatni. Bár Hunyad megyében nagy a munkanélküliség, a keresztszülőprogram Déván nem járt sikerrel, mindössze négy esetben találtak olyan keresztszülőket, akik négy éven át vállalták egy-egy gyermek taníttatását. Diákjaik egy része viszont jelentős segítséget kap a Szent Ferenc Alapítványtól.
– Tanulmányi ösztöndíj annak a diáknak jár, aki előmenetele alapján megérdemli. Nem szabad a gyermeket megvásárolni csak azért, mert magyar iskolába jár – hangsúlyozta. A bentlakó, ingázó gyermekeknek az oktatás terén olyan komolyságot, szabad idejükben olyan programokat, tevékenységeket kell biztosítani, ami feledtetni tudja, hogy hátrányos helyzetben vannak. A külföldi testvériskolai kapcsolatok hasznosak, de óvatosan kell felvállalni, mert a nagy távolságok miatt költségessé válhatnak, egyébként lehet partneriskolákat találni Erdélyben is. A saját példájukból kiindulva arra figyelmeztette a beszterceieket, hogy a kezdeti három-négy évben megnyilvánuló lelkesedést követően számítsanak a megtorpanásokra is.
Demográfiai mutatók
Szeben megyében egyre kevesebb a magyar gyermek – figyelmeztetett a demográfiai mutatók fontosságára Orosz Csaba, aki a medgyesi Báthory István Általános Iskolát képviselte a besztercei tanácskozáson. A rendszerváltást követően megalakult iskolának az alapításkor 350 tanulója volt, számuk 2015-re a felére csökkent. Mivel a városban kevés az iskoláskorú gyermek, az egyetlen Szeben megyei önálló magyar iskolába, amelynek épületét 2010-ben újjáépítették, a környező településekről ingáztatnak 30 diákot. Az utazásukat biztosító két kisbusz fenntartása és működtetése óriási erőfeszítést igényel. Ezt az összeget pályázatokból, cégek, magánszemélyek adományából gyűjtik össze, besegít a városi és a megyei helyhatóság, a testvérváros és a testvériskola is. A tanulók egy része vegyes házasságból született, s a magyar iskolának fel kell vennie a versenyt szervezettség és minőség dolgában a német tannyelvű iskolákkal.
A fordított példáról tett említést Benedekfi Dávid, az épülő lupényi szórványközpont ötletgazdája, aki elmondta, hogy a bányavidéken a hajdani párhuzamos osztályok helyett mára már csak összevont osztályok működnek. A vegyes házasságbeli gyermekeket nem adják magyar iskolába, de néha mégis könnyebben meg lehet győzni a szülőket, mint egyes székely családokat, akik a román tagozat mellett döntenek.
A nyárádszeredai származású bányamérnök elmondta, hogy a túlélés megkönnyítését szolgálja a tervezett 1400 négyzetméter alapterületű szórványközpont, ahol egyéb rendezvények mellett táborokat, románnyelv-tanfolyamokat szerveznének a székely gyermekek számára például.
Támogassuk őket!
– Ne egymás ellen hadakozzunk – legyük jobbak, mutassunk példát, népszerűsítsük a tevékenységünket, a sajtó segítségét kérve juttassuk el a híreket minden szórványtelepülésre – hangzott el egymás felé a biztatás. A Magyar Ház termét megtöltő pedagógusok civilként aláírták a helyben megfogalmazott levelet, amelyben megbízták a Fehér Holló Médiaklub Egyesületet, hogy a nagyenyedi, dévai, lupényi, medgyesi és besztercei szórványiskolák túlélési költségvetésének vázlatával együtt adja át a levelet a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőségének, hogy elemezzék és továbbítsák az iratokat a magyar Miniszterelnöki Hivatalnak.
– A Szórványtengely mozgalom újszerűen próbál közelíteni a megoldandó feladathoz, olyan közéleti személyiségeket kérve fel adakozásra, akik önszántukból és saját zsebükből szeretnének feláldozni egy keveset az ősztől induló besztercei magyar szórványiskola túlélési költségvetésébe, és ezen túlmenően a szórványoktatási intézményeknek, hogy az újonnan előállt versenyben helyt tudjanak állni, meg tudják mutatni értékeiket. Más szóval: támogassuk őket, hogy labdába tudjanak rúgni! A meccs végét úgysem befolyásolhatjuk – nyilatkozta Szabó Csaba.
– Jó érezni, hogy ennyire felfigyeltek és mellénk álltak – nyilatkozta a tanácskozás végén lelkesedéssel és örömmel a hangjában Antal Attila, aki a megelőlegezett bizalomért cserébe komoly, felelősségteljes munkát ígér.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Mihai-Răzvan Ungureanu volt miniszterelnök vezeti a Külügyi Hírszerző Szolgálatot
Megszavazta a parlament kedden Mihai Razvan Ungureanu volt miniszterelnök, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora kinevezését a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) élére.
A jobbközép Klaus Iohannis államfő így fontos politikai csatát nyert azáltal, hogy sikerült jelöltje mellé parlamenti többséget szerveznie, miközben Victor Ponta kormányfő Szociáldemokrata Pártja (PSD) ellenezte az egykori jobboldali miniszterelnök kinevezését a SIE igazgatói tisztségébe.
A PSD és szabadelvű koalíciós partnere, az ALDE törvényhozói nem voltak jelen a szavazáson: így próbálták elérni, hogy a parlament határozatképtelen legyen. Az ellenzéki oldalnak Gabriel Oprea ideiglenes kormányfő – aki gyógykezelése idején helyettesíti Pontát – és pártja, a koalícióban részt vevő Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) segített a kémfőnök megszavazásában.
A kétkamarás román parlament együttes ülése 278 törvényhozó jelenlétében határozatképes: a kémfőnökről rendezett voksolás idején 289 képviselő és szenátor volt jelen. Magához a kinevezéshez egyébként a jelenlévők egyszerű többsége is elegendő volt. Ungureanunak 278 törvényhozó szavazott bizalmat. Korábban is megtörtént, hogy a PSD körüli koalíció által irányított bukaresti törvényhozásban megszavazzák a jobbközép államfő valamely javaslatát. Először fordult viszont elő, hogy ez a szociáldemokrata frakció akarata ellenére történt.
Az, hogy Iohannisnak sikerült a parlament több mint felét a maga oldalára állítania, azt jelzi: a PNL körül is kialakulhat egy kormánytöbbség, amennyiben a korrupciógyanúba keveredett Victor Ponta – a rá nehezedő nyomásnak engedve – lemondana kormányfői tisztségéről.
A mérleg nyelvét képező UNPR elnöke, Gabriel Oprea egyértelművé tette, az UNPR voksa nem Ungureanunak szólt, minden nemzetbiztonsági kérdésben támogatják az államfőt. Oprea ugyanakkor azt állítja: pártja nem akarja megbuktatni Pontát, továbbra is megbízható tagja marad a PSD körüli kormánykoalíciónak, amíg azt Victor Ponta vezeti.
A parlament határozatképességéhez valamennyi ellenzéki frakciónak, köztük a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) is mozgósítani kellett törvényhozóit.
Miután a PSD képviselőházi frakcióvezetője ironikusan megjegyezte, hogy Kelemen Hunor Budapestről érkezett megszavazni Ungureanut, aki (külügyminiszteri ténykedése idején) szerinte „Magyarországnak ajándékozta" a Gozsdu-örökséget, az RMDSZ elnöke (Ungureanura utalva) azzal vágott vissza: a „Holdról is szívesen eljön" olyan emberekért, akik betartják az adott szavukat.
Az Ungureanu-kabinetet, amelyben az RMDSZ is részt vett, 2012-ben a szociálliberális ellenzék bizalmatlansági indítvánnyal buktatta meg, azt kifogásolva, hogy a kormány a marosvásárhelyi magyar orvosképzésnek kari önállóságot biztosító határozatot hozott.
A SIE igazgatójává kinevezett Mihai Razvan Ungureanu letette a hivatali esküt a parlament előtt.
Romániában kedden véget ért a parlament tavaszi ülésszaka: az őszi ülésszak szeptemberben kezdődik. MTI
Erdély.ma

Egyéves születésnap a Gondviselés Házában
Június 27-én ünnepelt az idősotthon közössége Búzásbesenyőben. Míg Simon István polgármester bográcsgulyást készített, addig a Dósa Dániel Általános Iskola gyermekei táncos, verses műsorral szórakoztatták az időseket és vendégeiket.
A Gyulafehérvári Caritas 16 bentlakó minőségi ellátását vállalta fel közel egy évvel ezelőtt, azzal a céllal, hogy egy olyan közösséget teremtsen, ahol gondozott és munkatárs egyaránt otthon érzi magát. Az itt élőknek nem csak a testi szükségleteit igyekszünk ellátni, hanem odafigyelünk a lelki és szellemi igények kielégítésére is.
Minden kezdet nehéz, tele van kihívásokkal: egy új csapat megszervezése egy közös cél érdekében nemcsak munkával jár, hanem tanulási folyamat is. Össze kellett szoknunk, meg kellett ismernünk lakóinkat és egymást is mint munkatársakat. A tapasztalatgyűjtés, a mindennapok kihívásai formálta ki bennünk az összetartozást, a kitartást és nem utolsósorban a személyes és szakmai fejlődésünket.
Ha a tények és események tükrében vizsgáljuk meg otthonunkat, meg kell említenünk a mindennapi gondozást lelkesen ellátó munkacsapat mellett szakmai munkatársainkat is: gyógytornászunkat, Selcuzan S. Szabolcsot, a helyi iskola tornatanárát és kineto- terapeutáját, aki önkéntes alapon dolgozik, és kitartó munkájának és szakmai tudásának köszönhetően januártól már három ember hagyta el a tolószéket és állt talpra. Szintén említést érdemel dr. Kovács Ágnes pszichoterapeuta, aki szintén önkéntesen vállalta de-menciában szenvedő bentlakóink orvosi ellátását, illetve követi azok gyógyszeres kezelését. Cosma István pszichológus májustól kezdte el az egyéni, valamint csoportos foglalkozásokat, és szakszerű odafigyeléssel sikerült rövid idő alatt megnyerni a lakók bizalmát, oly módon, hogy már türelmetlenül várják a hétfő délelőttöket, hiszen tudják, hogy róluk van szó és mindenekfelett nekik szól. A szerdai alkalmakat is meg kell említenünk, hiszen Czikó László helyi plébános már a kezdetek óta hűségesen tartja az esti szentmisét, amelyen a falu közössége is részt vesz, valamint Simon Levente református lelkipásztor is bejár, szolgálataik nyomán lélekben sokat gazdagodott kis közösségünk.
Az öt idősgondozó és a két betegápoló, a főasszisztensünk és a helyi orvos, dr. Zsók Melinda kitartó munkájának, valamint a konyhán dolgozó két szakácsunk finom étkeinek és a tisztaságért felelős munkatársunk szorgalmának köszönhetjük, hogy bentlakóink, akik hosszabb időt tölthettek otthonukban, egyre jobb egészségnek örvendenek.
Voltak természetesen nehéz napjaink is, hiszen nehéz volt megválni azoktól a kedves arcoktól, akik már nem lehetnek velünk.
Az elmúlt év eseményeihez hozzátartoznak a közös ünneplések, legyenek azok születésnapok, idősek napja, március 8. vagy más egyházi ünnepekről való megemlékezés, amelyek mindig színesebbé teszik életünket. Voltak látogatóink más szépkorú csoportokból, így Marosvásárhelyről, Szentpálról és Erdőszentgyörgyről, de mi is eljutottunk az erdőszentgyörgyi Naplemente csoporthoz. Az Iskola másként hetében a helyi iskolásokkal közösen készítettük el az aznapi ízletes ebédet, és hallgattuk meg a kis csapat színes előadását.
Február végétől csatlakozott hozzánk Méreg Attila magyarországi önkéntesünk, aki először csak egy hónapra kötelezte el magát, de azóta már háromszor hosszabbítottuk meg önkéntes szerződését.
Otthonunk egy új, modern és jól felszerelt épület, de a tapasztalat azt mutatja, hogy egy ölelés, egy mosoly, egy gondoskodó kéz simogatása, egy kedves szó még mindig hamarabb eljut bentlakóink szívéhez, amitől az intézmény otthonná válik.
Isten éltesse a Gondviselés Háza idősek otthonának közösségét!
McAlister Magdolna intézményvezető
Népújság (Marosvásárhely)

A Barabás Miklós Céh fiataljai a Műcsarnokban
Metamorphosis Transylvaniae címmel nyílt meg 2015. június 16-án Budapesten a Műcsarnokban (Mélycsarnok) a Barabás Miklós Céh fiataljainak bemutatkozó kiállítása. A Kolozsvár 2015 Európai Ifjúsági Főváros ifjúsági nagykövetének, Szöllősi Tamásnak a kezdeményezésére Bán András művészettörténész, kurátor irányításával létrejött tárlaton Baász Orsolya, Berze Imre, Éltes Barna, Lini Enikő, Marincas Mira és Máthé László mutatja be festményeit, szobrait, grafikáit és fotóit. A kiállítást Szepes Hédi művészettörténész nyitotta meg. A fiatal erdélyi művészek tárlata szeptember 13-ig tekinthető meg.
A hazai képzőművészeti élet utolsó századának történetét át- meg átszövi a különböző csoportosulások, egyesülések, társaságok históriája. A magyar művészeti közéletben a hajdani festőcéhek kései utódai különösen a Trianon utáni esztendőkben sokasodtak meg – Lyka Károly szavaival „derűre-borúra”. A célok sokfélesége jutott kifejezésre a társulási szándékban. Egyesületekbe, társaságokba léptek műfaji alapon az arcképfestők, tájképfestők, rézkarcolók, újságrajzolók. Voltak, akik „nemi” alapon tömörültek csoportba, mások példaképeik neve alatt, zászlajukra tűzve Benczúr Gyula, Munkácsy Mihály vagy Szinyei Merse Pál nevét. A művészeti társaságok, egyesületek gyengébbjeit az idő zilálta szét, mások a második világégés forgatagában vagy pár évvel később, a könyörtelenül végrehajtott feloszlató rendeletek nyomán szűntek meg. A rendszerváltás után itthon sorra alakultak meg a művészeti társaságok, egyesületek.
A Barabás Miklós Céh 1929-ben alakult – Kós Károly és Szolnay Sándor vezetésével s Bánffy Miklós támogatásával –, az erdélyi magyar képzőművészek érdekvédelmi szervezeteként.
1994 januárjában 47 művész és elméleti szakember részvételével alakult újjá.
Az erdélyi képzőművészek jelentős hányada magyar identitásának megtartását tartja fontosnak művészetében, s ezért egy sajátos képzőművészetet teremtett, vagy őrzött meg. Ebből azután utak nyíltak az autonóm képi struktúrák kialakítása felé, melyeknél a képalkotás által teremtett világ adja a képet – s a kép önmagával azonos. Így válik a képiség kérdése hasonlóvá a társadalmi identitás kérdéséhez.
A Barabás Miklós Céh művésztagjait nem a közös szemlélet, művészi program, esztétikai elgondolás, mozgalom fűzi egybe. Életre hívtak egy közösséget, ahol festők, grafikusok, szobrászok, iparművészek, fotográfusok találják meg helyüket. Úgy gondolom, meggyőződésük az, hogy a mai összekuszálódott térben és időben, az intrikák szorításában, a pusztuló szellemi és metafizikai értékek kiüresedésében fel lehet mutatni egy tenyérnyi színes világot, önmaguk képbe, betűbe, anyagba oltott néma üzenetét.
A Céh fiatal alkotói újszerű módon jelenítik meg a világ dolgait, és egyben rá is kérdeznek. A „helyi” – erdélyi ízek nem valamely ideológia mentén, hanem spontánul, szinte észrevétlenül kerülnek a színek, vonalak, formák közé.
Baász Orsolya dinamikus, erős, életteli művészetet produkál. Eddigi pályaképe azt mutatja, hogy következetesen halad újabb és újabb figyelemreméltó eredményeket, műveket felmutatva a maga alkotói világában. Képi világa erőteljesen szubjektív – az anyagokkal, technikával, hagyományokkal és újításokkal folytonos kísérletezés terepe. Rátalált egy olyan közegre, a szellemi létezés olyan erőterére, amelybe bekapcsolhatja egyéni érzékenységét, már-már médiumszerű fogékonyságát, a látvány transzcendentáló képességét. A színek tudatos redukciójával tudja figyelmünket a „cselekményre”,- szenvedélyekre, kapcsolatokra, érzelmi állapotokra irányítani. Vergődő, forrongó életérzések ezek – rajzi, formai dinamikába öltöztetve. Gyötrő lelki harcát testbeszéddel, pózokkal fejezi ki – felbontja a figurát és expresszív rajzi köntösben jeleníti meg az elevenen boncolás minden gyötrelmét.
Lini D. Enikő festményei perspektívában, szín-, forma- és gondolatvilágukban egyaránt különleges mélységeket sejtetnek. A klasszikus festészeti hagyományt műveli, de úgy, hogy a néző „megéli” a láthatóvá válás tapasztalatát. A képeknek történésük van, érzelmek és érzetek dramaturgiája vezérli e történéseket, s a mozgás érzékeltetésével egy dinamikus összhangzat keletkezik. Az alkotások egymáshoz kapcsolódva új vizuális formát nyernek. Megtalálta azt a megjelenési formát, amely az ösztönös, őszinte gesztusok és a bizonytalanul tapogatózó, de mégis határozott mozgások – a figurák közötti kapcsolatteremtés érzékeltetésére alkalmas. A néhol konkrét, néhol jelzésszerű alakok és környezetük a rendezetlen káoszt kiegyensúlyozzák. Lini D. Enikő az expresszionizmus világához nyúl. A mozgásban megragadható pillanat, a felszín mögött rejtőző lényeg megfogalmazása izgatja.
SZEPES HÉDI
Szabadság (Kolozsvár)

Kihagyták a vásárhelyi szívkórházat az országos programokból
Elégedetlenséget és felháborodást váltott ki az egészségügyi minisztérium döntése, ugyanis a szaktárca több fontos országos programból is „kifelejtette” a hagyománnyal és szakmai eredményekkel rendelkező marosvásárhelyi szívkórházat.
Az év elején a marosvásárhelyi szívkórház vezetői azt hitték, hogy véletlen elírás történt, amikor intézetük nevét nem találták abban az országos programban, amely a gyermekek intervencionális kardiológiai beavatkozását hivatott finanszírozni. Később azonban kiderült, hogy nem elírás történt, a minisztérium nem tartotta érdemesnek a vásárhelyi szívkórházat és személyzetét az efféle műtétekre. Holott addig már számos kiskorú – helyi, környékbeli és távoli megyéből érkező – páciensnek mentették meg az életét. Hogy nem véletlenül maradt le az ország egyik legjobb szívkórházának számító marosvásárhelyi intézet a programból, a szaktárca legújabb döntése is igazolja. A minisztérium újabb négy nagyszabású programból felejtette ki az erdélyi egységet. Miközben két bukaresti kórháznak, a C.C. Iliescu, valamint a Vasile Cândea nevét viselő központoknak és a temesvári sürgősségi kórháznak pénzalapot biztosít a non-invazív műtétek elvégzésére, a Horaţiu Suciu által vezetett intézet ezúttal sem került fel a szaktárca és az országos biztosítópénztár listájára. „Olyan non-invazív beavatkozásokról van szó, amelyek nálunk mintegy tízezer euróba kerülnének. Nyugat-Európában ezek egyszerű rutinműtéteknek számítanak, nálunk mégsincs pénz erre. Pedig külföldön sokkal többe kerülnek” – ismertette a helyzetet Horaţiu Suciu, a marosvásárhelyi szívkórház vezetője.
A szakorvos és kollégái az elmúlt két nap alatt mégis négy sikeres beavatkozást végeztek. A 60 és 71 év közötti betegek – akiken csak a műtét segített – jól vannak, már sétálnak a folyosón. Egyiküket aorta nagyobbodással, a másik hármat hasaorta tágulással műtötték. „Mivel a pénztár a szükséges 10 ezer euró helyett alig 6300 lejt ad, máshonnan csoportosítottuk át a pénzt. Ha a minisztérium minket is bevett volna az országos programba, legalább húsz ilyenszerű beavatkozást végezhetnénk évente” – mondta el érdeklődésünkre Suciu professzor. Egy egyszerű fejszámítás szerint ez évi 200 ezer euróba kerülne a szaktárcának, ami Nyugaton alig négy műtét elvégzésére elegendő. „A páciensnek joga van az élethez és a minőségi élethez. Ő nem tehet arról, hogy szívbeteg, betegségével Romániában él, és fizeti a kötelező biztosítást” – jegyezte meg Horaţiu Suciu. Arra a kérdésre, hogy a várólista átugrásával van-e lehetősége a tízezer eurót leperkáló betegnek megműtetnie magát, az intézetvezető elmondta: „Elméletileg nincs, hiszen a törvény szerint a biztosított pácienst ingyenes kezelés illeti. Ahhoz, hogy a saját pénzén, soron kívül megműthessük, nem állhat szerződésben a pénztárral” – mutatott rá a visszásságra a szívspecialista.
Kollégája, Ayman Elkahlout elmondta, hogy az utóbbi időben mindent megmozgattak annak érdekében, hogy az országszerte mindenütt elismert marosvásárhelyi szívkórház is központi finanszírozáshoz jusson, ám a minisztériumtól még csak válaszlevél sem érkezett.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Korai öröm
Fontos csatában diadalmaskodott kedden a román ellenzék a parlamentben a régi-új kémfőnök kinevezésének megszavazásával, a háborút azonban még nem nyerte meg.
A hatalom fölött aratott részsiker ellenére továbbra is koraiak azok a várakozások, miszerint a külügyi hírszerzés (SIE) vezetőjének beiktatása az első lépés lesz egy új parlamenti többség kialakítása és a baloldali kormány megbuktatása irányába.
Klaus Johannis államfőnek kétségtelenül sikerült éket vernie a bukaresti koalíciót alkotó pártok közé azáltal, hogy Mihai-Răzvan Ungureanu volt miniszterelnököt javasolta az SIE élére. Bár a Victor Ponta kormányfő vezette szociáldemokraták és koalíciós szövetségeseik meglehetősen kényelmes többséggel rendelkeznek a törvényhozásban, Ungureanu személye alaposan megosztja a hatalmon lévő pártokat.
Pontáék számára elsősorban nem is amiatt elfogadhatatlan a külügyi titkosszolgálatot 2007-től 2012-ig irányító liberális szenátor kinevezése, hogy ezáltal a két legfontosabb román hírszerzés egyaránt ellenzéki „kézbe kerül”. (Johannis februárban szintén liberális politikust, Eduard Hellviget nevezte ki a belföldi hírszezés élére).
A PSD főleg amiatt utasítja el Ungureanu támogatását, hogy három évvel ezelőtt éppen az általa vezetett kormány parlamenti megbuktatásával sikerült hatalomra jutnia. A törökországi térdműtéte miatt kényszerszabadságra vonult Pontát helyettesítő Gabriel Oprea ideiglenes kormányfő vezette UNPR azonban ebben a kérdésben felsorakozott a jobbközép államelnök mögé, és kiállt Ungureanu kinevezése mellett.
Bár együttes ülésén a parlament kedden a PSD bojkottja közepette is bizalmat szavazott Ungureanunak, elhamarkodott lenne azt állítani, hogy ezáltal elfogyott a levegő a hatalom körül. Már csak azért is, mivel a keddi szavazás ugyanúgy a liberálisokat is megosztotta, és többek között Crin Antonescu, a PNL volt elnöke is szembehelyezkedett a saját alakulatával.
Új többség tehát egyelőre nem létezik. Ponta és koalíciója számára az adhatja meg a kegyelemdöfést, ha az ügyészség vádat emel a korrupcióval gyanúsított kormányfő ellen, ez esetben ugyanis az államfő – aki kedden újfent követelte a miniszterelnök lemondását – felfüggesztheti tisztségéből. Majd akkor lehet örülni.
Rostás Szabolcs.
Krónika (Kolozsvár)

Túlad a váradi önkormányzat a hírhedt Ady-központon
Eladja a magyar állam támogatásával épült, majd egy ingatlancsere révén a város tulajdonába került Ady-központot és a hozzá tartozó telket a nagyváradi önkormányzat – döntött a legutóbbi tanácsülésen a testület.
Az ingatlant és a telket áfa nélkül 910 ezer euróra értékelték, ez lesz a lebonyolítandó árverés kikiáltási ára. A Bihari Napló helyi lap beszámolója szerint a tanácsülés előtt Ilie Bolojan polgármester azzal indokolta az eladás szükségességét, hogy az Ady-központ szomszédságában hamarosan felépül a modern akvapark, így nem megengedhető, hogy mellette egy félig kész, félig romos épületkomplexum álljon egy gondozatlan területen.
A nagyváradi Ady-központ esete egyike azoknak a témáknak, amelyek miatt feloldhatatlannak látszó feszültség alakult ki a bihari magyarság meghatározó személyiségei és politikai szervezetei között. Mint ismeretes, 2002-ben az akkor még Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyert a magyarországi Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást ahhoz, hogy Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferenciaközpontot hozzon létre.
A magyarországi kormányváltás után azonban a Medgyessy-kormány a pénzt immár nem az egyházkerületnek, hanem az RMDSZ Bihar megyei vezetői által 2002 augusztusában bejegyzett Mecénás Alapítványnak folyósította, ez pedig nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek.
A Nagyváradra költöztetett projekt csak részben valósult meg. A várostól koncesszionált egyhektáros telken felépült az 594 négyzetméteres hasznos területű Ady-konferenciaközpont, a melléje tervezett szállodának azonban csak a vázszerkezetét sikerült megépíteni. A nagyváradi önkormányzat 2014 februárjában állapodott meg egy ingatlancseréről a Mecénás Alapítvánnyal.
Az ingatlancsere folytán az alapítvány Ady Endre múzsájának, Brüll Adélnak a 320 négyzetméteres lakóházát kapta meg a hozzá tartozó 500 négyzetméteres telekkel. A csere előtt a Léda-ház értékét 283 ezer euróra, az Ady konferenciaközpont és a félkész szálloda értékét közel 310 ezer euróra becsülték. A különbözetből a Mecénás Alapítvány az általa felhalmozott adóhátralék nagyobb részét törlesztette.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a pénzmosás és a sikkasztás tipikus példájának tekintette, hogy a Mecénás Alapítvány egy 283 ezer eurós ingatlant kapott az Ady-központért, melynek felépítésére a magyar államtól 2003-ban és 2004-ben 1,1 millió eurós támogatást kapott. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Mecénás Alapítvány ügyvezető elnöke akkor azzal védekezett, hogy az alapítvány hiánytalanul elszámolt a magyar kormánynak a támogatással.
Az RMDSZ-közeli alapítvány elnöke egyébként Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök, a Bihar megyei önkormányzat alelnöke, aki ellen június 18-án többrendbeli pénzmosás, csúszópénz elfogadása, befolyással való üzérkedés és hivatali visszaélés miatt emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Krónika (Kolozsvár)

Fehér Holló Sepsiszentgyörgyön (A magyar–román párbeszédért)
A Fehér Holló Médiaklub Egyesület által működtetett Corbii­albi.ro portál sepsiszentgyörgyi fiókszerkesztőségének megalakulását jelentette be sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Szabó Csaba újságíró és Mădălin Guruianu, az Ecou ifjúsági egyesület képviselője.
Mint is­mert, a Corbiialbi.ro portál célja a magyar–román párbeszéd erősítése, a magyarokról a román közvéleményben élő előítéletek el­oszlatása (a Háromszék olvasói számára onnan is ismerős lehet, hogy szombati lapszámainkban többször közöltünk már neves román publicisták ott megjelent írásaiból). Szabó Csaba kolozsvári tévés újságíró, a portál főszerkesztője tavasszal is járt már Sepsiszentgyörgyön, akkor a közszolgálati televízió kolozsvári stúdiója számára készítettek műsort, bemutatva egyebek mellett a Mădălin Guruainu és Cziprián-Kovács Loránd egyetemi tanár által kezdeményezett, ugyancsak a magyar–román párbeszéd erősítését szolgáló Vox Populi vitafórumot. Mint tegnap kifejtette, azt tapasztalták, hogy Sepsiszentgyörgy kultúra vonatkozásában közvetlenül Kolozsvár után jár, bár kezdetben lekicsinylően viszonyultak a városhoz, ma már úgy látják, megelőzte például a mindinkább lecsúszó Marosvásárhelyt. Afféle interkulturális frontként tekintenek a háromszéki megyeszékhelyre, amelyben a frontvonal nem románok és magyarok között húzódik, hanem a fejlődésért tenni akaró magyarok és románok, illetve a visszahúzó magyar és román erők között. Az energiák együttműködésre alkalmasak, szinergikusak, jó az út, amelyen elkezdtek járni, folytatni kell azt, közös terveket, közös pályázatokat kell kidolgozni, ehhez kíván hozzájárulni a portál is azzal, hogy kiemelt figyelmet fordít Sepsiszentgyörgyre és környékére. Mădălin Guruianu örömmel jelentette: végre más városbeli média figyelt fel a Sepsiszentgyörgyön zajló pozitív történésekre, hiszen régi panasza, hogy a bukaresti sajtó csak a konfliktust, a botrányt keresi itt. A sepsiszentgyörgyi fiókszerkesztőség létrehozását az is indokolja, hogy többen írtak innen a portálnak, de sokan is olvassák. A sepsi­szentgyörgyi fiókszerkesztőség munkatársai: Răzvan Lupescu publicista, a Gagauziából érke­zett Lidia Ostaş, Maricela Dan sepsiszentgyörgyi újságíró, Mă­dălin Guruianu, a sepsiszent­györgyi Ioan Ganea, a közeljövőben csatlakozik a csapathoz Maria Băilă megyeszékhelyi tanárnő, továbbá a jelenleg Angliában tanuló, szintén sep­siszentgyör­gyi Simina Gheor­ghincă. A név­sor nem végleges, a kezdeményezők várják mások jelentkezését, írásait is. Gagauz vendég
A sepsiszentgyörgyi fiókszerkesztőség tagja a moldova köztársasági Gagauz Autonóm Régióból származó Lidia Ostaş is. Szabó Csaba elmondása szerint két évvel korábban Hargita Megye Tanácsának bevonásával próbáltak testvérmegyei kapcsolatot létesíteni a gagauz térséggel, ám ez bukaresti minisztériumi akadékoskodás miatt nem sikerült. A mintegy 200 ezer lakosú Gagauzia autonómiája 1994 óta biztosított, ám többnyire tartalom nélküli. Három hivatalos nyelve van a régiónak, a román, az orosz és a gagauz, van választott vezetőjük, a baskán (a Deutsche Welle Irina Vlahhal készített interjúját lapunk május 18-i számában közöltük – szerk. megj.), aki a moldvai kormány tagja is, vannak elismert jelképeik, ám kulturális identitásuk megőrzésében így is akadályokkal szembesülnek. Moszkva vonzereje nagy, többnyire oroszul beszélnek az ott élők, sokan elvándorolnak, Oroszországban vállalnak munkát, nincsenek iskoláik, tankönyveik, nincs elegendő szakemberük – bővíteni szeretnék tehát jogköreiket.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)