Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. január 27.
Bethlen Gábor homlokát ráncolja
Aggasztó hírek érkeznek Nagyenyedről: csődbe juttathatja a dél-erdélyi várost a Bethlen Gábor Kollégium épületének felújítása – közölte riportjában a Maszol.ro portál, az összeállítás sűrítményét pedig leadta a Magyar Távirati Iroda is, így a fejleményekről a világ minden érdeklődő magyar embere értesülhet.
A Bethlen Gábor fejedelem által alapított, nagy múltú és híres kollégium 1662-től napjainkig szolgálta és szolgálja Erdély s a környék magyarságát – a tanintézmény első, 1622 és 1658 közötti korszaka Gyulafehérvárhoz köthető –, joggal tartják róla, hogy évszázadokon keresztül az erdélyi oktatás és művelődés szellemi fellegvára.
A skóla műemlék épülete 2012 óta áll felújítás alatt, ám ha azzal 2016 közepéig nem végeznek, csődbe juthat Nagyenyed önkormányzata. Amennyiben a kivitelező június 30-ig nem tudja befejezni a munkálatot, Nagyenyednek közel 23 millió lejes támogatást kell visszafizetnie az Európai Uniónak. A késések miatt 2,4 millió lejt már így is a 23 ezer lakosú városnak kell előteremtenie saját költségvetéséből, igaz, abban bíznak, ezt a kiadást le tudják faragni 1,8 millióra (magyarán: amin csak lehet, spórolnak, ami újításként nem feltétlenül szükséges, azt nem végzik el). Szokványos romániai történet dél-erdélyi magyar szórványvidékről. A tudósítás rávillant az előzményekre is: Fehér megye legjelentősebb magyar iskolájának épületeit 2004-ben szolgáltatták vissza a református egyháznak, a kollégium felújításához az önkormányzat EU-forrásokra pályázott, és ellentételezésként 25 évre bérmentes használatra megkapta az egyháztól az iskolaépületet. A 2012-ben indult, közel 30 millió lej összértékű projekt nemcsak a több száz éves épületegyüttes teljes körű felújítására, hanem az iskolai felszerelés beszerzésére, számítógépek és interaktív oktatási eszközök megvásárlására is kiterjed.
A kollégium felújítását 2014 novemberében be kellett volna fejezni. Egy év haladékot kaptak, de a 2015. december 31-i határidőt sem tudták betartani. A késés oka esetükben is az áldatlan közbeszerzési törvény, annak következményeként pedig a legalacsonyabb árat ajánló cég, minden ebből fakadó bonyodalommal. A patinás műemlék épület felújítását egy olyan út- és hídépítő vállalkozásra kellett bízni, amely soha nem végzett hasonló beavatkozást, ám egy műemlék-felújításban jártas jászvásári cég felügyelete alatt dolgozhatott. Becslések szerint a teljes felújítás mintegy nyolc százaléka van még hátra. Szőcs Ildikó iskolaigazgató érthetően szkeptikus, szerinte sokkal gyorsabban is dolgozhattak volna, ha a felek nem folyamatosan egymásra mutogatnak a felmerült problémáknál. Aggályosnak tartja ugyanakkor, hogy a felújítás körüli bonyodalmak a választási kampány részévé is válhatnak...
Mindez Bethlen Gábor szellemiségéhez, hagyatékához méltatlan. Noha ma már elfogadott tény, hogy az egykori, akadémiai ragyogás történelem, a tanintézmény rendkívül fontos szerephez jutott a dél-erdélyi magyar szórványoktatásban. Erdélyi magyar ügy tehát az iskola megújulásának, egyáltalán létezésének ügye. A néhai fejedelem azzal a szándékkal kezdeményezte 1622-ben a skólát, illetve bocsátotta annak rendelkezésére saját, nagy értékű könyvtárát, hogy költséges külföldi egyetemek helyett az országban neveljen értelmiségieket. És ma csak nézi Erdély gondviselésével megbízott örököseit, néz minket, és ráncolja a homlokát...
Mózes László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Aggasztó hírek érkeznek Nagyenyedről: csődbe juttathatja a dél-erdélyi várost a Bethlen Gábor Kollégium épületének felújítása – közölte riportjában a Maszol.ro portál, az összeállítás sűrítményét pedig leadta a Magyar Távirati Iroda is, így a fejleményekről a világ minden érdeklődő magyar embere értesülhet.
A Bethlen Gábor fejedelem által alapított, nagy múltú és híres kollégium 1662-től napjainkig szolgálta és szolgálja Erdély s a környék magyarságát – a tanintézmény első, 1622 és 1658 közötti korszaka Gyulafehérvárhoz köthető –, joggal tartják róla, hogy évszázadokon keresztül az erdélyi oktatás és művelődés szellemi fellegvára.
A skóla műemlék épülete 2012 óta áll felújítás alatt, ám ha azzal 2016 közepéig nem végeznek, csődbe juthat Nagyenyed önkormányzata. Amennyiben a kivitelező június 30-ig nem tudja befejezni a munkálatot, Nagyenyednek közel 23 millió lejes támogatást kell visszafizetnie az Európai Uniónak. A késések miatt 2,4 millió lejt már így is a 23 ezer lakosú városnak kell előteremtenie saját költségvetéséből, igaz, abban bíznak, ezt a kiadást le tudják faragni 1,8 millióra (magyarán: amin csak lehet, spórolnak, ami újításként nem feltétlenül szükséges, azt nem végzik el). Szokványos romániai történet dél-erdélyi magyar szórványvidékről. A tudósítás rávillant az előzményekre is: Fehér megye legjelentősebb magyar iskolájának épületeit 2004-ben szolgáltatták vissza a református egyháznak, a kollégium felújításához az önkormányzat EU-forrásokra pályázott, és ellentételezésként 25 évre bérmentes használatra megkapta az egyháztól az iskolaépületet. A 2012-ben indult, közel 30 millió lej összértékű projekt nemcsak a több száz éves épületegyüttes teljes körű felújítására, hanem az iskolai felszerelés beszerzésére, számítógépek és interaktív oktatási eszközök megvásárlására is kiterjed.
A kollégium felújítását 2014 novemberében be kellett volna fejezni. Egy év haladékot kaptak, de a 2015. december 31-i határidőt sem tudták betartani. A késés oka esetükben is az áldatlan közbeszerzési törvény, annak következményeként pedig a legalacsonyabb árat ajánló cég, minden ebből fakadó bonyodalommal. A patinás műemlék épület felújítását egy olyan út- és hídépítő vállalkozásra kellett bízni, amely soha nem végzett hasonló beavatkozást, ám egy műemlék-felújításban jártas jászvásári cég felügyelete alatt dolgozhatott. Becslések szerint a teljes felújítás mintegy nyolc százaléka van még hátra. Szőcs Ildikó iskolaigazgató érthetően szkeptikus, szerinte sokkal gyorsabban is dolgozhattak volna, ha a felek nem folyamatosan egymásra mutogatnak a felmerült problémáknál. Aggályosnak tartja ugyanakkor, hogy a felújítás körüli bonyodalmak a választási kampány részévé is válhatnak...
Mindez Bethlen Gábor szellemiségéhez, hagyatékához méltatlan. Noha ma már elfogadott tény, hogy az egykori, akadémiai ragyogás történelem, a tanintézmény rendkívül fontos szerephez jutott a dél-erdélyi magyar szórványoktatásban. Erdélyi magyar ügy tehát az iskola megújulásának, egyáltalán létezésének ügye. A néhai fejedelem azzal a szándékkal kezdeményezte 1622-ben a skólát, illetve bocsátotta annak rendelkezésére saját, nagy értékű könyvtárát, hogy költséges külföldi egyetemek helyett az országban neveljen értelmiségieket. És ma csak nézi Erdély gondviselésével megbízott örököseit, néz minket, és ráncolja a homlokát...
Mózes László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. január 27.
Évtizedek óta várt előrelépés a Bolyai líceum épülete ügyében
Az egyház nekifog a javításnak
Amennyiben sikerül megszerezni a szükséges engedélyeket, a nyáron az ingatlan tulajdonosa, a Református Egyház hozzáfog a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium épületének a javításához.
A jó szándék és ezúttal a szükséges anyagi keret is megvan, viszont a folyamatot nehezíti, hogy A kategóriás műemlék épületről lévén szó, a sürgősségi beavatkozásokhoz is műemlékvédelmi dokumentáció és engedélyek sora szükséges. Az ezen a téren tapasztalt bürokrácia pedig jelentősen hátráltatja az egyházat az előrelépésben.
A Bolyai Farkas Líceumnak és Református Kollégiumnak otthont adó épület állaga évről évre romlik, úgymond "tűzoltásként" rendszeresen végeznek ugyan apróbb javításokat, viszont tény, hogy az ingatlan régóta megérett már egy átfogó felújításra. Az ország magyar középiskolái között az élvonalban álló intézmény diákjai, akik hazai és nemzetközi versenyeken nyernek díjakat, megérdemlik, hogy korszerű körülmények között tanuljanak. Dr. Bálint István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója elmondta, a tetőzet meg van gyengülve, helyenként beázik, ebből a szempontból a bentlakási rész van rosszabb állapotban. Az épület alapja salétromos, a díszterem tetőzete meg van repedve, a homlokzatról pedig mállik a vakolat – sorolta a megoldásra váró gondokat az intézmény vezetője.
Mindemellett biztonsági szempontból talán a legégetőbb probléma a fűtésrendszer korszerűsítése, ugyanis az épületben több mint harmincéves csempekályhákkal melegítenek, ezeken évente végeznek ugyan biztonsági javításokat, viszont a szülők robbanásveszélytől tartanak.
Műemlék épület esetében bonyolódik az eljárás
Lapunk megkeresésére Ballai Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület Püspökségének gazdasági tanácsosa kifejtette, az egyház két éve elkészítette az ingatlan teljes felújítására vonatkozó tervet. A két igazgató, Benedek Zsolt és Bálint István jelezte, hogy gond van az infrastruktúrával, a csatornákkal, a kályhák régiek, a vakolat is mállik a homlokzatról, az egyház pedig ígéretet tett, hogy elvégzik a szükséges javításokat, első lépésben a legégetőbb gondokat orvosolnák. Viszont amióta elindították a folyamatot, akadályok sorozatába ütköztek. Ahhoz, hogy megszerezzék a szükséges engedélyeket, néhány, telekkönyvvel kapcsolatos kérdést kellett aktualizáljanak, ezért a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalhoz fordultak tavaly februárban. A kért bizonylatot azonban csak november végén kapták meg.
– Az épület A kategóriás műemlék, és egy ilyen ingatlanon nem lehet egyik napról a másikra gyors beavatkozást eszközölni a megfelelő engedélyek hiányában. Jelenleg ott tartunk, hogy szerettük volna kérni ezt az engedélyt a teljes tető-, csatornarendszer-, illetve homlokzatjavításra. Ugyanis ez a sürgős, ez jelent potenciális veszélyforrást. De a folyamat már másfél hónapja zajlik, holott a törvény azt mondja, hogy gyors beavatkozás esetén akár 3-6 nap alatt is ki lehet adni ezt az engedélyt egy megfelelő hatástanulmány, dokumentáció alapján. Ezek megvannak, benyújtottuk, de a vásárhelyi hivatalnál, ahová műemlékvédelmi kérdésekben fordulni kell, azt mondták, nem elegendő, teljes felújítási terv szükséges. Mindezek hátráltatnak abban, hogy gyors beavatkozást végezzünk az épületen. Mindenképpen a mi tervünk, a merész és nagy álmunk, hogy idén nekifogunk az épület teljes felújításához. Hiába várunk arra, hogy uniós alapokra pályázhassunk, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nem akar ebben partner lenni, ezért úgy döntöttünk, elkezdjük önerőből a javítást, ami óriási összeg, 7-8 millió eurós beruházás. A forrásokat megtaláltuk, ha nem is a nyolcmillió eurót, úgy néz ki, hogy ennek közel felét elő tudjuk teremteni forrásokból, pályázati lehetőségekből, valamint támogatók révén, csak engedjék, hogy tegyük a dolgunkat – fogalmazta meg az egyház álláspontját a gazdasági tanácsadó.
Mint mondta, amennyiben sikerül megszerezni a szükséges engedélyeket, a nyári vakációban elkezdik a munkát, és szeptemberig újra tudnák födni az épületet, talán az ablakok cseréjére is sor kerülhetne, bár ez is elhúzódó folyamat, mivel több száz ablakról van szó, és műemlék épületre nem lehet bármilyen nyílászárót tenni. Ezek lennének a gyors beavatkozás címen végzendő legsürgősebb teendők. A továbbiakban pedig sor kerülne a fűtésrendszer korszerűsítésére, felszámolnák a régi csempekályhákat és központifűtés-rendszert építenének ki, ugyanakkor teljesen felújítanák a mosdókat, a bentlakási részt, a szobákat korszerűsítenék.
A bérből származó jövedelemre nem számíthatnak
Mint ismeretes, a Bolyai líceum ügyében évek óta fennálló patthelyzetet az okozta, hogy az egyház arra hivatkozott, nincs amiből javításokat végezzen, mert a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nem fizeti a bért, az önkormányzat pedig azzal mentegetőzött, miért fizetne, ha az egyház nem javít a körülményeken. Érdeklődésünkre, hogy jelenleg napirenden van-e a város a bérfizetéssel, illetve van-e érvényes bérleti szerződés a két fél között, Ballai Zoltán nemmel válaszolt.
– A polgármesteri hivatal tavaly óta fizeti a bért, viszont azt megelőzően öt évig nem fizetett, így nincs napirenden, nagy elmaradások vannak. Nem szeretnék most összeget említeni, de abba a helyzetbe hoztak, hogy büntetőkamatot számláztunk ki, és ha azt kifizetnék, már abból meg lehetne oldani a gyors beavatkozásokat, ki lehetne cserélni a tetőzetet, de talán még az ablakokat is. Nincsen felújítva a bérleti szerződés, van egy régi szerződés, és azzal, hogy mi számlázunk és a hivatal elfogadja, úgymond éltetjük a szerződést. Minden alkalommal elmondtuk, az iskola sorsa közügy, a vásárhelyiek javát szolgálja, és a célunk az, hogy ebben az épületben az elkövetkező száz évben is iskola legyen. A szülőktől azt kérjük, legyenek türelemmel, mert nem rajtunk múlik. Nekünk is nagyon fontos, hogy gyermekeink a modern kornak megfelelő körülmények között tanuljanak – nyilatkozta lapunknak a püspökség gazdasági tanácsadója.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)
Az egyház nekifog a javításnak
Amennyiben sikerül megszerezni a szükséges engedélyeket, a nyáron az ingatlan tulajdonosa, a Református Egyház hozzáfog a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium épületének a javításához.
A jó szándék és ezúttal a szükséges anyagi keret is megvan, viszont a folyamatot nehezíti, hogy A kategóriás műemlék épületről lévén szó, a sürgősségi beavatkozásokhoz is műemlékvédelmi dokumentáció és engedélyek sora szükséges. Az ezen a téren tapasztalt bürokrácia pedig jelentősen hátráltatja az egyházat az előrelépésben.
A Bolyai Farkas Líceumnak és Református Kollégiumnak otthont adó épület állaga évről évre romlik, úgymond "tűzoltásként" rendszeresen végeznek ugyan apróbb javításokat, viszont tény, hogy az ingatlan régóta megérett már egy átfogó felújításra. Az ország magyar középiskolái között az élvonalban álló intézmény diákjai, akik hazai és nemzetközi versenyeken nyernek díjakat, megérdemlik, hogy korszerű körülmények között tanuljanak. Dr. Bálint István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója elmondta, a tetőzet meg van gyengülve, helyenként beázik, ebből a szempontból a bentlakási rész van rosszabb állapotban. Az épület alapja salétromos, a díszterem tetőzete meg van repedve, a homlokzatról pedig mállik a vakolat – sorolta a megoldásra váró gondokat az intézmény vezetője.
Mindemellett biztonsági szempontból talán a legégetőbb probléma a fűtésrendszer korszerűsítése, ugyanis az épületben több mint harmincéves csempekályhákkal melegítenek, ezeken évente végeznek ugyan biztonsági javításokat, viszont a szülők robbanásveszélytől tartanak.
Műemlék épület esetében bonyolódik az eljárás
Lapunk megkeresésére Ballai Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület Püspökségének gazdasági tanácsosa kifejtette, az egyház két éve elkészítette az ingatlan teljes felújítására vonatkozó tervet. A két igazgató, Benedek Zsolt és Bálint István jelezte, hogy gond van az infrastruktúrával, a csatornákkal, a kályhák régiek, a vakolat is mállik a homlokzatról, az egyház pedig ígéretet tett, hogy elvégzik a szükséges javításokat, első lépésben a legégetőbb gondokat orvosolnák. Viszont amióta elindították a folyamatot, akadályok sorozatába ütköztek. Ahhoz, hogy megszerezzék a szükséges engedélyeket, néhány, telekkönyvvel kapcsolatos kérdést kellett aktualizáljanak, ezért a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalhoz fordultak tavaly februárban. A kért bizonylatot azonban csak november végén kapták meg.
– Az épület A kategóriás műemlék, és egy ilyen ingatlanon nem lehet egyik napról a másikra gyors beavatkozást eszközölni a megfelelő engedélyek hiányában. Jelenleg ott tartunk, hogy szerettük volna kérni ezt az engedélyt a teljes tető-, csatornarendszer-, illetve homlokzatjavításra. Ugyanis ez a sürgős, ez jelent potenciális veszélyforrást. De a folyamat már másfél hónapja zajlik, holott a törvény azt mondja, hogy gyors beavatkozás esetén akár 3-6 nap alatt is ki lehet adni ezt az engedélyt egy megfelelő hatástanulmány, dokumentáció alapján. Ezek megvannak, benyújtottuk, de a vásárhelyi hivatalnál, ahová műemlékvédelmi kérdésekben fordulni kell, azt mondták, nem elegendő, teljes felújítási terv szükséges. Mindezek hátráltatnak abban, hogy gyors beavatkozást végezzünk az épületen. Mindenképpen a mi tervünk, a merész és nagy álmunk, hogy idén nekifogunk az épület teljes felújításához. Hiába várunk arra, hogy uniós alapokra pályázhassunk, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nem akar ebben partner lenni, ezért úgy döntöttünk, elkezdjük önerőből a javítást, ami óriási összeg, 7-8 millió eurós beruházás. A forrásokat megtaláltuk, ha nem is a nyolcmillió eurót, úgy néz ki, hogy ennek közel felét elő tudjuk teremteni forrásokból, pályázati lehetőségekből, valamint támogatók révén, csak engedjék, hogy tegyük a dolgunkat – fogalmazta meg az egyház álláspontját a gazdasági tanácsadó.
Mint mondta, amennyiben sikerül megszerezni a szükséges engedélyeket, a nyári vakációban elkezdik a munkát, és szeptemberig újra tudnák födni az épületet, talán az ablakok cseréjére is sor kerülhetne, bár ez is elhúzódó folyamat, mivel több száz ablakról van szó, és műemlék épületre nem lehet bármilyen nyílászárót tenni. Ezek lennének a gyors beavatkozás címen végzendő legsürgősebb teendők. A továbbiakban pedig sor kerülne a fűtésrendszer korszerűsítésére, felszámolnák a régi csempekályhákat és központifűtés-rendszert építenének ki, ugyanakkor teljesen felújítanák a mosdókat, a bentlakási részt, a szobákat korszerűsítenék.
A bérből származó jövedelemre nem számíthatnak
Mint ismeretes, a Bolyai líceum ügyében évek óta fennálló patthelyzetet az okozta, hogy az egyház arra hivatkozott, nincs amiből javításokat végezzen, mert a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nem fizeti a bért, az önkormányzat pedig azzal mentegetőzött, miért fizetne, ha az egyház nem javít a körülményeken. Érdeklődésünkre, hogy jelenleg napirenden van-e a város a bérfizetéssel, illetve van-e érvényes bérleti szerződés a két fél között, Ballai Zoltán nemmel válaszolt.
– A polgármesteri hivatal tavaly óta fizeti a bért, viszont azt megelőzően öt évig nem fizetett, így nincs napirenden, nagy elmaradások vannak. Nem szeretnék most összeget említeni, de abba a helyzetbe hoztak, hogy büntetőkamatot számláztunk ki, és ha azt kifizetnék, már abból meg lehetne oldani a gyors beavatkozásokat, ki lehetne cserélni a tetőzetet, de talán még az ablakokat is. Nincsen felújítva a bérleti szerződés, van egy régi szerződés, és azzal, hogy mi számlázunk és a hivatal elfogadja, úgymond éltetjük a szerződést. Minden alkalommal elmondtuk, az iskola sorsa közügy, a vásárhelyiek javát szolgálja, és a célunk az, hogy ebben az épületben az elkövetkező száz évben is iskola legyen. A szülőktől azt kérjük, legyenek türelemmel, mert nem rajtunk múlik. Nekünk is nagyon fontos, hogy gyermekeink a modern kornak megfelelő körülmények között tanuljanak – nyilatkozta lapunknak a püspökség gazdasági tanácsadója.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)
2016. január 27.
A megszelídíthetetlen lelkek szigetén
Vándorkiállítás az elveszett seregről
Hamutál a nagymegyeri szerb hadifogolytáborból, feketediófából faragott gyertyatartó, emlékkendő – "…fogságom emlékére anyukámnak…", olvashatjuk rajta Tibai György hímzett betűit –, levelezőlapok, fényképek, propagandacéllal katonákat ábrázoló magyar kártya, fogságban született festmények, rajzok és több mint ötven óriástabló – a marosvásárhelyi várban Szamár-sziget szellemkatonái címmel nyílt multimédiás vándorkiállítás mozaikdarabjai, a száz éve zajlott nagy háború világába szólító időutazás "kilométerkövei".
A szerb fogságba esett 80 ezer magyar katona, az eltűnt hadsereg nyomait felmutató tárlatot a Külső Magyarok Kisebbségkutató és Médiaszolgáltató Kft. hozta létre többévi kutatómunka és az azt követő expedíció után. Az első világháború centenáriumi rendezvénysorozatának projektjeként zajlott kutatásból dokumentumfilm, Szamár-sziget szellemkatonái – A nagy háború eltitkolt halálmarsa címmel pedig könyv is született. A kiállítás anyaga – amelyet részben a könyv olvasói bocsátottak a szervezők rendelkezésére – a háború kitörésének mámorától, az 1914-es szerbiai offenzívától a foglyul ejtett sok ezer magyar katona balkáni halálmenetén és az albániai behajózáson át a Szamár-szigetként ismert Asinara szigetéig, az úgynevezett lágerszigetig vezeti a látogatót. A Földközi-tenger második legnagyobb szigetének számító Szardínia mellékszigetéről az alábbiakat olvashatjuk az egyik tablón: "Zavarba ejtő szeglete a világnak Asinara. Itt senki nem lepődik meg, ha tehéncsordák úsznak a tengerben, albínó szamarak kergetőznek a házakban. A Földközi-medence egyik legszebb szigetén félvad, félszelíd állatok kerülgetik az embert, és azokat a helyeket, ahol megszelídíthetetlen lelkek bolyonganak. A láger- és börtönsziget természeti csodáit éppen borzalmas múltja óvta meg. Mert ahol csak rabok és foglárok élhettek, ott a múlt is lakat alá került".
Expedíció a felejtés ellen
A hétfő délutáni megnyitón Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy a Szamár-sziget szellemkatonái című, a nagy világégésnek emléket állító a második kiállítás, amelyet a megyei múzeum szervez, a tavaly, szintén januárban nyílt meg ugyanis Kováts István fotográfus hasonló tematikájú tárlata. A jelenlegi kiállítás a háború egy kevésbé ismert, de a kollektív emlékezet számára hasonlóan fontos mozzanatát eleveníti fel.
A közszemlére bocsátott anyagot a kiállítás létrehozói, a hadifoglyok útját végigjárva nyomozói munkát végzett Major Anita és Margittai Gábor mutatták be a jelenlevőknek.
– Százéves hátránnyal indultunk. A nyomok kihűltek, tanúk nem voltak – idézte fel Major Anita a 2014 nyarán a Balkánon indított kutatóexpedíció nehézségeit.
– A hárompillérű Asinara-projektet a felejtés, az elhallgatás és a történelemhamisítás ellen hoztuk létre – tette hozzá a lágerszigeten forgatott dokumentumfilm rendezője.
Margittai Gábor, a Szamár-szigetre került magyar hadifoglyok kálváriájáról szóló könyv szerzője így kezdte múltidézését:
– Száz évvel ezelőtt, 1916 januárjában különös formájú marhaszállító hajók ringtak egy sziget öblében…
A továbbiakban arra hívta fel a figyelmet, hogy a fogság a háborúnál is kegyetlenebb volt, a lágerszigetig vezető út pedig talán még az asinarai szenvedéseket is felülmúlta. A Rigómezőnél összeomlott szerb hadsereg 35 ezer monarchiabeli foglyot, a több mint nyolcvanezres tömeg járványokat túlélt maradékát délnyugat felé terelte. A katonák élelem és víz nélkül, erőltetett menetben gyalogoltak át az albán havasokon, hogy aztán olasz gőzösök vigyék őket Szardíniára. Sok ezer hadifoglyot dobtak a szerbek a vízbe, a partot érők pedig egy történelem előtti világba kerültek, ahol újabb pokoli borzalmak vártak rájuk – hallhattuk Margittai Gábortól, aki azt is fontosnak látta hangsúlyozni, hogy nem hadtörténészekként, hanem szórványkutatókként indultak az elveszett sereg nyomába, a magyarság szemszögéből végezték a kutatást, és elsődleges céljuk az volt, hogy megmentsék a közös emlékezet számára azt, ami szép lassan már-már kihullt.
A kutató szólt a szigeten talált művészi alkotásokról, az embertelen fájdalom szinte már giccsbe nyúló kifejeződéseiről, és kiemelte, hogy a megtalált alkotások elsősorban erdélyi, illetve partiumi emberek munkái.
– Ezeknek az embereknek a történetei ezer szállal kötődnek Erdélyhez… – jegyezte meg a kutató Lőrinczi László, Szardínián élt erdélyi magyar író hasonló feltárásaira is hivatkozva, majd ezekkel a szavakkal zárta gondolatait:
– Úgy tekintsék ezt a kiállítást, mint amelyben mindannyiunk sorsa benne van. Nem lehetőségként, hanem múltként.
A tárlatról, illetve a lágersziget egykori lakóiról oldalakat lehetne még írni. A tájékozódásban a szamarsziget.blogspot.com internetes oldal is segít. De a várban működő történelmi és régészeti múzeumban elénk táruló világ minden szónál többet mond. Szamár-sziget szellemkatonái egy hónapig várnak itt arra, hogy megismerjük történetüket.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)
Vándorkiállítás az elveszett seregről
Hamutál a nagymegyeri szerb hadifogolytáborból, feketediófából faragott gyertyatartó, emlékkendő – "…fogságom emlékére anyukámnak…", olvashatjuk rajta Tibai György hímzett betűit –, levelezőlapok, fényképek, propagandacéllal katonákat ábrázoló magyar kártya, fogságban született festmények, rajzok és több mint ötven óriástabló – a marosvásárhelyi várban Szamár-sziget szellemkatonái címmel nyílt multimédiás vándorkiállítás mozaikdarabjai, a száz éve zajlott nagy háború világába szólító időutazás "kilométerkövei".
A szerb fogságba esett 80 ezer magyar katona, az eltűnt hadsereg nyomait felmutató tárlatot a Külső Magyarok Kisebbségkutató és Médiaszolgáltató Kft. hozta létre többévi kutatómunka és az azt követő expedíció után. Az első világháború centenáriumi rendezvénysorozatának projektjeként zajlott kutatásból dokumentumfilm, Szamár-sziget szellemkatonái – A nagy háború eltitkolt halálmarsa címmel pedig könyv is született. A kiállítás anyaga – amelyet részben a könyv olvasói bocsátottak a szervezők rendelkezésére – a háború kitörésének mámorától, az 1914-es szerbiai offenzívától a foglyul ejtett sok ezer magyar katona balkáni halálmenetén és az albániai behajózáson át a Szamár-szigetként ismert Asinara szigetéig, az úgynevezett lágerszigetig vezeti a látogatót. A Földközi-tenger második legnagyobb szigetének számító Szardínia mellékszigetéről az alábbiakat olvashatjuk az egyik tablón: "Zavarba ejtő szeglete a világnak Asinara. Itt senki nem lepődik meg, ha tehéncsordák úsznak a tengerben, albínó szamarak kergetőznek a házakban. A Földközi-medence egyik legszebb szigetén félvad, félszelíd állatok kerülgetik az embert, és azokat a helyeket, ahol megszelídíthetetlen lelkek bolyonganak. A láger- és börtönsziget természeti csodáit éppen borzalmas múltja óvta meg. Mert ahol csak rabok és foglárok élhettek, ott a múlt is lakat alá került".
Expedíció a felejtés ellen
A hétfő délutáni megnyitón Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy a Szamár-sziget szellemkatonái című, a nagy világégésnek emléket állító a második kiállítás, amelyet a megyei múzeum szervez, a tavaly, szintén januárban nyílt meg ugyanis Kováts István fotográfus hasonló tematikájú tárlata. A jelenlegi kiállítás a háború egy kevésbé ismert, de a kollektív emlékezet számára hasonlóan fontos mozzanatát eleveníti fel.
A közszemlére bocsátott anyagot a kiállítás létrehozói, a hadifoglyok útját végigjárva nyomozói munkát végzett Major Anita és Margittai Gábor mutatták be a jelenlevőknek.
– Százéves hátránnyal indultunk. A nyomok kihűltek, tanúk nem voltak – idézte fel Major Anita a 2014 nyarán a Balkánon indított kutatóexpedíció nehézségeit.
– A hárompillérű Asinara-projektet a felejtés, az elhallgatás és a történelemhamisítás ellen hoztuk létre – tette hozzá a lágerszigeten forgatott dokumentumfilm rendezője.
Margittai Gábor, a Szamár-szigetre került magyar hadifoglyok kálváriájáról szóló könyv szerzője így kezdte múltidézését:
– Száz évvel ezelőtt, 1916 januárjában különös formájú marhaszállító hajók ringtak egy sziget öblében…
A továbbiakban arra hívta fel a figyelmet, hogy a fogság a háborúnál is kegyetlenebb volt, a lágerszigetig vezető út pedig talán még az asinarai szenvedéseket is felülmúlta. A Rigómezőnél összeomlott szerb hadsereg 35 ezer monarchiabeli foglyot, a több mint nyolcvanezres tömeg járványokat túlélt maradékát délnyugat felé terelte. A katonák élelem és víz nélkül, erőltetett menetben gyalogoltak át az albán havasokon, hogy aztán olasz gőzösök vigyék őket Szardíniára. Sok ezer hadifoglyot dobtak a szerbek a vízbe, a partot érők pedig egy történelem előtti világba kerültek, ahol újabb pokoli borzalmak vártak rájuk – hallhattuk Margittai Gábortól, aki azt is fontosnak látta hangsúlyozni, hogy nem hadtörténészekként, hanem szórványkutatókként indultak az elveszett sereg nyomába, a magyarság szemszögéből végezték a kutatást, és elsődleges céljuk az volt, hogy megmentsék a közös emlékezet számára azt, ami szép lassan már-már kihullt.
A kutató szólt a szigeten talált művészi alkotásokról, az embertelen fájdalom szinte már giccsbe nyúló kifejeződéseiről, és kiemelte, hogy a megtalált alkotások elsősorban erdélyi, illetve partiumi emberek munkái.
– Ezeknek az embereknek a történetei ezer szállal kötődnek Erdélyhez… – jegyezte meg a kutató Lőrinczi László, Szardínián élt erdélyi magyar író hasonló feltárásaira is hivatkozva, majd ezekkel a szavakkal zárta gondolatait:
– Úgy tekintsék ezt a kiállítást, mint amelyben mindannyiunk sorsa benne van. Nem lehetőségként, hanem múltként.
A tárlatról, illetve a lágersziget egykori lakóiról oldalakat lehetne még írni. A tájékozódásban a szamarsziget.blogspot.com internetes oldal is segít. De a várban működő történelmi és régészeti múzeumban elénk táruló világ minden szónál többet mond. Szamár-sziget szellemkatonái egy hónapig várnak itt arra, hogy megismerjük történetüket.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)
2016. január 27.
Románia anyagilag is kész támogatni Moldovát
A kisinyovi kormány hitelességén múlik
Románia támogatja Moldova európai közeledését, és kész anyagi segítséget nyújtani számára, ha az új kisinyovi kormánykonkrét reformokkal bizonyítja európai elkötelezettségét – jelentette ki Dacian Ciolos miniszterelnök kedden Bukarestben, miután a múlt héten beiktatott Pavel Filip moldovai kormányfővel találkozott.
Ciolos szerint a tavaly aláírt 150 millió eurós hitelszerződés első, 60 milliós részletét akkor hívhatja le a moldovai kormány, ha a megállapodást a román parlament és államfő is jóváhagyja, a Nemzetközi Valutaalap pedig megállapodik Moldovával egy új hitelmegállapodás menetrendjéről. Ezen kívül a román kormány a "leginkább rászoruló" moldovai polgároknak gyorssegélyt tervez küldeni, hogy segítsen nekik átvészelni a telet: ennek tartalmáról még a héten döntenek Bukarestben.
Ciolos szerint az új kisinyovi kormány hitelessége azon múlik, képes-e azokra a reformokra, amelyeket az ország lakossága, Románia és Moldova európai partnerei elvárnak tőle. A román kormányfő arra biztatta moldovai kollégáját, hogy tárgyaljon a Kisinyovban tüntető civil szervezetek képviselőivel.
Pavel Filip megköszönte Románia segítőkészségét, hozzátéve, hogy az "igaz barát a bajban ismerszik meg". Filip kijelentette: Románia támogatását létfontosságúnak tartja, kormánya pedig eltökélt abban, hogy elindítsa az országot az EU-val kötött társulási egyezményben foglalt reformok útján.
A moldovai kormányfő maga is jogosnak nevezte a Kisinyovban kormánya ellen tüntető civil szervezetek elégedetlenségét, és elismerte a politikustársadalom felelősségét a moldovai válság előidézésében. Mint mondta: az "őszinte tüntetőkkel" pragmatikus párbeszédre törekszik, követeléseiket "hasznosaknak" tekinti, mert serkentőleg hatnak a kormányra. Az általa vezetett kabinetet Filip "az utolsó esély kormányának nevezte". Ugyanakkor megjegyezte: a (tüntetéseket bátorító) szocialisták mindenáron előre hozott választásokat akarnak kierőszakolni, de ez a kérdés nem tartozik a kormány hatáskörébe.
A moldovai kormányfőt Klaus Johannis államfő is fogadta, aki a két ország közti közeledés folytatásának jeleként értékelte, hogy Filip beiktatása utáni első külföldi útja Romániába vezetett. Johannis Románia támogatásáról biztosította Moldova európai közeledését. Népújság (Marosvásárhely)
A kisinyovi kormány hitelességén múlik
Románia támogatja Moldova európai közeledését, és kész anyagi segítséget nyújtani számára, ha az új kisinyovi kormánykonkrét reformokkal bizonyítja európai elkötelezettségét – jelentette ki Dacian Ciolos miniszterelnök kedden Bukarestben, miután a múlt héten beiktatott Pavel Filip moldovai kormányfővel találkozott.
Ciolos szerint a tavaly aláírt 150 millió eurós hitelszerződés első, 60 milliós részletét akkor hívhatja le a moldovai kormány, ha a megállapodást a román parlament és államfő is jóváhagyja, a Nemzetközi Valutaalap pedig megállapodik Moldovával egy új hitelmegállapodás menetrendjéről. Ezen kívül a román kormány a "leginkább rászoruló" moldovai polgároknak gyorssegélyt tervez küldeni, hogy segítsen nekik átvészelni a telet: ennek tartalmáról még a héten döntenek Bukarestben.
Ciolos szerint az új kisinyovi kormány hitelessége azon múlik, képes-e azokra a reformokra, amelyeket az ország lakossága, Románia és Moldova európai partnerei elvárnak tőle. A román kormányfő arra biztatta moldovai kollégáját, hogy tárgyaljon a Kisinyovban tüntető civil szervezetek képviselőivel.
Pavel Filip megköszönte Románia segítőkészségét, hozzátéve, hogy az "igaz barát a bajban ismerszik meg". Filip kijelentette: Románia támogatását létfontosságúnak tartja, kormánya pedig eltökélt abban, hogy elindítsa az országot az EU-val kötött társulási egyezményben foglalt reformok útján.
A moldovai kormányfő maga is jogosnak nevezte a Kisinyovban kormánya ellen tüntető civil szervezetek elégedetlenségét, és elismerte a politikustársadalom felelősségét a moldovai válság előidézésében. Mint mondta: az "őszinte tüntetőkkel" pragmatikus párbeszédre törekszik, követeléseiket "hasznosaknak" tekinti, mert serkentőleg hatnak a kormányra. Az általa vezetett kabinetet Filip "az utolsó esély kormányának nevezte". Ugyanakkor megjegyezte: a (tüntetéseket bátorító) szocialisták mindenáron előre hozott választásokat akarnak kierőszakolni, de ez a kérdés nem tartozik a kormány hatáskörébe.
A moldovai kormányfőt Klaus Johannis államfő is fogadta, aki a két ország közti közeledés folytatásának jeleként értékelte, hogy Filip beiktatása utáni első külföldi útja Romániába vezetett. Johannis Románia támogatásáról biztosította Moldova európai közeledését. Népújság (Marosvásárhely)
2016. január 27.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Elnökségének véleménye a közvitára bocsátott kerettanterv-változatok elemzése nyomán
A Nemzeti Nevelési és Kutatási Minisztérium háttérintézménye, a Neveléstudományi Intézet által javasolt kerettanterv-változatok kapcsán, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének megyei elnökségei és a Szövetséghez kapcsolódó szakemberek véleményeinek feldolgozása nyomán, az RMPSZ Országos Elnökségének a kerettantervek bármelyik változatának esetleges bevezetése kapcsán a következő észrevételei vannak:
Amennyiben az – egyébként demokratikus módon közvitára bocsájtott – kerettantervek elemzését követő eredmény valamelyik változatnak a kiválasztása kell legyen, akkor az RMPSZ Országos Elnöksége egyik változat mellett sem tud olyan érveket felsorakoztatni, amelyek ezek bármelyikének elfogadását indokolnák. Erre a következtetésre az alábbiakban felsorolt szempontok vezettek:
A kisebbségi oktatásra vonatkozó kitételeket mindhárom javasolt kerettanterv nélkülözi (illetve ezek csak referenciaként szolgálnak majd). A perspektívából az a következtetés vonható le, hogy a nem román anyanyelvű diákok számára az anyanyelv, illetve a kisebbségek történetének és hagyományainak oktatása a javasolt kerettantervekhez képest pluszban történhet. Az eddigi gyakorlat szerint ezeknek a tárgyaknak az oktatása az amúgy is kevés választható tantárgy rovására történt. Ez a megoldás ismét csak hátrányos helyzetbe hozza az anyanyelvükön tanuló diákokat. Ezen tárgyak helye a törzsanyagban van.ü
A rögzített óraszámok nem adnak lehetőséget arra, hogy a különböző iskolatípusokban vagy az általánostól eltérő profilú osztályokban a profilhoz igazodó műveltségi területeknek megfelelő tantárgyak órái ne terheljék túl a tanulókat. Ennek kiküszöbölése érdekében indokolt lenne százalékos arányt rendelni az egyes műveltségi területekhez, nem óraszámot.ü
A tantárgyi programok tartalmi változtatása, ezek csökkentése lehet egy fő cél, azonban ez egyszerűen az óraszámok csökkentésével nem érhető el, értelmetlen.ü
A bemeneti szabályozás centralizált jellegű, az alaptanterv valójában nem más, mint többnyire egymástól függetlenül kidolgozott tantárgyi programok halmaza, amelyek műveltségi területekbe rendeződnek ugyan, de a tantárgyak közötti tantervi keresztkapcsolatok nem kerülnek figyelembevételre.ü
A javasolt kerettantervekben a követelmények, az eddigiekhez hasonló módon, évfolyamok szintjére vannak lebontva, ez a lebontás ismeretközpontú szemlélet esetében jól működött, viszont a képességfejlesztés és az egyéni tanulói fejlődési ütem nem osztható tanévekre (az alaptantervek többsége szintekben (lásd angol), ill. szakaszokban gondolkodik (NAT). A javasolt kerettantervek ily módon ellentmondanak a kompetencia-elvű koncepciónak, hiányzik belőlük a kialakítandó, illetve fejlesztendő kulcskompetenciák részletezése, illetve csupán az egyes műveltségi területek megnevezését és a hozzájuk rendelt óraszámot közlik. Ezek a kerettantervek nem hoznak érdembeli változást, a javaslatok megőrzik a klasszikus tantárgyi struktúrát.ü
A tantervfejlesztés jelenlegi formájában inkoherens, azonnali bevezetése, kísérleti kipróbálás nélkül, sok veszélyt hordoz magában.ü
A beérkező álláspontok egyik fontos eredménye, hogy a kerettantervek kapcsán a vélemények nagyon megoszlanak. Sokan azt a logikát követik, hogy mindenképpen választanának a három javasolt kerettanterv közül, a legtöbben viszont elvetik a bármelyik változat választását.ü
Az alapvető problémák a következőek:
Nem történt érdembeni, konceptuális változtatás a kerettanterv-változatok filozófiájában, a javaslatok továbbra is a klasszikus tantárgyi struktúrát őrzik;·
A bemeneti szabályozás centralizált és nem integratív jellegű;·
A tantervfejlesztés inkoherenciája (rövid időn belül kell bevezetni, kísérleti kipróbálás nélkül).·
Az évfolyamok szintjére lebontott követelmények, amelyek ellentmondanak a kompetencia-elvű koncepciónak·
Hiányzik a kialakítandó, illetve fejlesztendő kulcskompetenciák részletezése.·
Nincs kerettanterv javaslat a kisebbségi oktatásban résztvevő tanulók számára (lásd előbb)·
Csak az egyes műveltségi területek megnevezését, a hozzájuk rendelt tantárgyakat és az azokra fordítható óraszámot közli.·
Túl magasak a heti óraszámok (a tanulók továbbta is túlterheltek lesznek).·
A tantárgyi programok tartalmi változtatása, mennyiségi csökkentése amúgy sem érhető el csupán az óraszámok csökkentésével.·
A rögzített óraszámok nem adnak lehetőséget arra, hogy a különböző iskolatípusokban vagy az általánostól eltérő profilú osztályokban a profilhoz igazodó műveltségi területeknek megfelelő tantárgyak órái ne terheljék túl a tanulókat.·
A kerettanterv az oktatandó tantárgyak számának szempontjából felaprózott, túl kötött, kevés teret ad az iskoláknak a helyi tanterv kialakítására.·
Nincsenek képzett pedagógusok az „integrált” opcionálisok megírásához.·
Nem veszi figyelembe a gyerekek életkori sajátosságait.·
A heti 1 órás tantárgyak tanítása nem hatékony, így ezek esetében elképzelhető lenne a tömbösítés.·
A· román (és ugyanakkor magyar) órák számának a csökkentése.
Kimarad a· magyarságtörténet (kisebbségtörténet) óra.
A· társadalomtudomány tárgyak bevezetése ebben a formában átgondolatlan és felesleges. Ötödik osztályban a gyerekek jogainak tanítása túl korai.
· A természettudományok tárgy már ötödik és hatodik osztályban differenciálódik, csak hetediktől kellene, a kémia és fizika tanításának V-ik osztályban nincs alapja.
A· második idegen nyelv oktatásának kötelező bevezetése a közoktatás ezen szakaszában szükségtelen, ez megnehezíti a kisebbségi oktatásban résztvevő diákok helyzetét (túlterheli őket).
· Tanácsadás, irányítás, osztályfőnöki óra az egész iskolai szakasz folyamán szükséges, a törzsanyag részeként, nem csupán nyolcadikban. Formális nevelés nélkül az oktatás elképzelhetetlen.
Csak egyféle· választható óra lehet.
A· művészeti tárgyak óraszámai csökkennek (zene, rajz).
A· testnevelés óra kiesik nyolcadik osztályban.
A román (és ugyanakkor magyar) órák számának a csökkentése a nyelv elsajátításának a kárára van, diákjaink egyre nehezebben fognak tudni teljesíteni az országos felméréseken.·
A megkérdezett szakemberek többsége üdvözli a latin nyelv eltávolítását, illetve a TIC tantárgy bevezetését a törzsanyagba.·
Javaslatok:
A kerettantervek módosítása alkalmával indokolt a tantárgyi programok változtatása is: elsősorban – a tanügyi törvénynek megfelelően – a román nyelv és irodalom tantárgy esetében egy sajátos kisebbségi tananyag bevezetése, (a· román nyelv speciális tanterv szerint, nem anyanyelvként történő tanítása a nem román anyanyelvű gyerekeknek), de ugyanakkor minden más tantárgy esetében is fontos a kompetenciák áttekintése, a törzsanyag lerövidítése és adott helyeken ennek egyszerűsítése.
A programok változtatása új és jobb minőségű tankönyveket eredményezhet.·
Közvita előzze meg a tantárgyi programok elfogadását is.·
Nagyobb figyelmet fordítani a folytonosságra a tantervek kidolgozása során (elemi osztályokban tanultakhoz hangolt tantervek).·
A tantárgyi programok egymás közötti korrelációjának megteremtése (az egymásra épülő tantárgyak programjai egymással összhangban vezessék be az új fogalmakat), figyelembe véve az interdiszciplinaritást.·
Továbbképzés-sorozat szükséges az általános iskolában oktató pedagógusok részére az új kerettanterv, az új tantárgyi tervek, a digitális tankönyvek bevezetését megelőzően.·
A választható órák tekintetében nagyobb szabadságot biztosítani az iskoláknak (például lehessen többféle választható óra/tantárgy is).·
Szükséges a választható órák számának növelése a törzsanyaggal szemben, ezek lehessenek egy adott tantárgyhoz kapcsolódó elmélyítő vagy kiegészítő (aprofundare sau extindere) órák, vagy az integrált oktatás jegyében egy vagy több tantárgykört összekötő órák, vagy a második idegen nyelv órái.·
Az egyes műveltségi területekhez, illetve tantárgyakhoz ne óraszámot, hanem százalékos arányt rendeljen a tanterv. Az évfolyamonkénti és a műveltségi területnek megfelelő óraszámot a helyi tantervben lehessen meghatározni az évfolyamonként rögzített maximális óraszám függvényében. (Pl. Nyelv és kommunikáció: 14–20%, Természettudományok. 15–20%).·
Heti 1 órás tárgyak tömbösítése: egyik félévben az eredetileg 1 órás tantárgy 2 órában, míg a másik félévben a másik 1 órás tantárgy szintén 2 órában (pl. földrajz, történelem;·
*természetesen, ebben az esetben, a félévi 2 óra a katedrában évi 1 órával számítana; kivétel a vallás, valamint a rajz és zene).
A· tudományok összevonása gimnáziumi szinten, differenciálás csak 9. osztálytól.
A· technológia tantárgyak csoportjából csak a TIC maradjon meg, vagy lehessen választani a kettő között iskolák szintjén.
Az RMPSZ Országos Elnöksége nevében
Burus-Siklódi Botond. Nyugati Jelen (Arad)
A Nemzeti Nevelési és Kutatási Minisztérium háttérintézménye, a Neveléstudományi Intézet által javasolt kerettanterv-változatok kapcsán, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének megyei elnökségei és a Szövetséghez kapcsolódó szakemberek véleményeinek feldolgozása nyomán, az RMPSZ Országos Elnökségének a kerettantervek bármelyik változatának esetleges bevezetése kapcsán a következő észrevételei vannak:
Amennyiben az – egyébként demokratikus módon közvitára bocsájtott – kerettantervek elemzését követő eredmény valamelyik változatnak a kiválasztása kell legyen, akkor az RMPSZ Országos Elnöksége egyik változat mellett sem tud olyan érveket felsorakoztatni, amelyek ezek bármelyikének elfogadását indokolnák. Erre a következtetésre az alábbiakban felsorolt szempontok vezettek:
A kisebbségi oktatásra vonatkozó kitételeket mindhárom javasolt kerettanterv nélkülözi (illetve ezek csak referenciaként szolgálnak majd). A perspektívából az a következtetés vonható le, hogy a nem román anyanyelvű diákok számára az anyanyelv, illetve a kisebbségek történetének és hagyományainak oktatása a javasolt kerettantervekhez képest pluszban történhet. Az eddigi gyakorlat szerint ezeknek a tárgyaknak az oktatása az amúgy is kevés választható tantárgy rovására történt. Ez a megoldás ismét csak hátrányos helyzetbe hozza az anyanyelvükön tanuló diákokat. Ezen tárgyak helye a törzsanyagban van.ü
A rögzített óraszámok nem adnak lehetőséget arra, hogy a különböző iskolatípusokban vagy az általánostól eltérő profilú osztályokban a profilhoz igazodó műveltségi területeknek megfelelő tantárgyak órái ne terheljék túl a tanulókat. Ennek kiküszöbölése érdekében indokolt lenne százalékos arányt rendelni az egyes műveltségi területekhez, nem óraszámot.ü
A tantárgyi programok tartalmi változtatása, ezek csökkentése lehet egy fő cél, azonban ez egyszerűen az óraszámok csökkentésével nem érhető el, értelmetlen.ü
A bemeneti szabályozás centralizált jellegű, az alaptanterv valójában nem más, mint többnyire egymástól függetlenül kidolgozott tantárgyi programok halmaza, amelyek műveltségi területekbe rendeződnek ugyan, de a tantárgyak közötti tantervi keresztkapcsolatok nem kerülnek figyelembevételre.ü
A javasolt kerettantervekben a követelmények, az eddigiekhez hasonló módon, évfolyamok szintjére vannak lebontva, ez a lebontás ismeretközpontú szemlélet esetében jól működött, viszont a képességfejlesztés és az egyéni tanulói fejlődési ütem nem osztható tanévekre (az alaptantervek többsége szintekben (lásd angol), ill. szakaszokban gondolkodik (NAT). A javasolt kerettantervek ily módon ellentmondanak a kompetencia-elvű koncepciónak, hiányzik belőlük a kialakítandó, illetve fejlesztendő kulcskompetenciák részletezése, illetve csupán az egyes műveltségi területek megnevezését és a hozzájuk rendelt óraszámot közlik. Ezek a kerettantervek nem hoznak érdembeli változást, a javaslatok megőrzik a klasszikus tantárgyi struktúrát.ü
A tantervfejlesztés jelenlegi formájában inkoherens, azonnali bevezetése, kísérleti kipróbálás nélkül, sok veszélyt hordoz magában.ü
A beérkező álláspontok egyik fontos eredménye, hogy a kerettantervek kapcsán a vélemények nagyon megoszlanak. Sokan azt a logikát követik, hogy mindenképpen választanának a három javasolt kerettanterv közül, a legtöbben viszont elvetik a bármelyik változat választását.ü
Az alapvető problémák a következőek:
Nem történt érdembeni, konceptuális változtatás a kerettanterv-változatok filozófiájában, a javaslatok továbbra is a klasszikus tantárgyi struktúrát őrzik;·
A bemeneti szabályozás centralizált és nem integratív jellegű;·
A tantervfejlesztés inkoherenciája (rövid időn belül kell bevezetni, kísérleti kipróbálás nélkül).·
Az évfolyamok szintjére lebontott követelmények, amelyek ellentmondanak a kompetencia-elvű koncepciónak·
Hiányzik a kialakítandó, illetve fejlesztendő kulcskompetenciák részletezése.·
Nincs kerettanterv javaslat a kisebbségi oktatásban résztvevő tanulók számára (lásd előbb)·
Csak az egyes műveltségi területek megnevezését, a hozzájuk rendelt tantárgyakat és az azokra fordítható óraszámot közli.·
Túl magasak a heti óraszámok (a tanulók továbbta is túlterheltek lesznek).·
A tantárgyi programok tartalmi változtatása, mennyiségi csökkentése amúgy sem érhető el csupán az óraszámok csökkentésével.·
A rögzített óraszámok nem adnak lehetőséget arra, hogy a különböző iskolatípusokban vagy az általánostól eltérő profilú osztályokban a profilhoz igazodó műveltségi területeknek megfelelő tantárgyak órái ne terheljék túl a tanulókat.·
A kerettanterv az oktatandó tantárgyak számának szempontjából felaprózott, túl kötött, kevés teret ad az iskoláknak a helyi tanterv kialakítására.·
Nincsenek képzett pedagógusok az „integrált” opcionálisok megírásához.·
Nem veszi figyelembe a gyerekek életkori sajátosságait.·
A heti 1 órás tantárgyak tanítása nem hatékony, így ezek esetében elképzelhető lenne a tömbösítés.·
A· román (és ugyanakkor magyar) órák számának a csökkentése.
Kimarad a· magyarságtörténet (kisebbségtörténet) óra.
A· társadalomtudomány tárgyak bevezetése ebben a formában átgondolatlan és felesleges. Ötödik osztályban a gyerekek jogainak tanítása túl korai.
· A természettudományok tárgy már ötödik és hatodik osztályban differenciálódik, csak hetediktől kellene, a kémia és fizika tanításának V-ik osztályban nincs alapja.
A· második idegen nyelv oktatásának kötelező bevezetése a közoktatás ezen szakaszában szükségtelen, ez megnehezíti a kisebbségi oktatásban résztvevő diákok helyzetét (túlterheli őket).
· Tanácsadás, irányítás, osztályfőnöki óra az egész iskolai szakasz folyamán szükséges, a törzsanyag részeként, nem csupán nyolcadikban. Formális nevelés nélkül az oktatás elképzelhetetlen.
Csak egyféle· választható óra lehet.
A· művészeti tárgyak óraszámai csökkennek (zene, rajz).
A· testnevelés óra kiesik nyolcadik osztályban.
A román (és ugyanakkor magyar) órák számának a csökkentése a nyelv elsajátításának a kárára van, diákjaink egyre nehezebben fognak tudni teljesíteni az országos felméréseken.·
A megkérdezett szakemberek többsége üdvözli a latin nyelv eltávolítását, illetve a TIC tantárgy bevezetését a törzsanyagba.·
Javaslatok:
A kerettantervek módosítása alkalmával indokolt a tantárgyi programok változtatása is: elsősorban – a tanügyi törvénynek megfelelően – a román nyelv és irodalom tantárgy esetében egy sajátos kisebbségi tananyag bevezetése, (a· román nyelv speciális tanterv szerint, nem anyanyelvként történő tanítása a nem román anyanyelvű gyerekeknek), de ugyanakkor minden más tantárgy esetében is fontos a kompetenciák áttekintése, a törzsanyag lerövidítése és adott helyeken ennek egyszerűsítése.
A programok változtatása új és jobb minőségű tankönyveket eredményezhet.·
Közvita előzze meg a tantárgyi programok elfogadását is.·
Nagyobb figyelmet fordítani a folytonosságra a tantervek kidolgozása során (elemi osztályokban tanultakhoz hangolt tantervek).·
A tantárgyi programok egymás közötti korrelációjának megteremtése (az egymásra épülő tantárgyak programjai egymással összhangban vezessék be az új fogalmakat), figyelembe véve az interdiszciplinaritást.·
Továbbképzés-sorozat szükséges az általános iskolában oktató pedagógusok részére az új kerettanterv, az új tantárgyi tervek, a digitális tankönyvek bevezetését megelőzően.·
A választható órák tekintetében nagyobb szabadságot biztosítani az iskoláknak (például lehessen többféle választható óra/tantárgy is).·
Szükséges a választható órák számának növelése a törzsanyaggal szemben, ezek lehessenek egy adott tantárgyhoz kapcsolódó elmélyítő vagy kiegészítő (aprofundare sau extindere) órák, vagy az integrált oktatás jegyében egy vagy több tantárgykört összekötő órák, vagy a második idegen nyelv órái.·
Az egyes műveltségi területekhez, illetve tantárgyakhoz ne óraszámot, hanem százalékos arányt rendeljen a tanterv. Az évfolyamonkénti és a műveltségi területnek megfelelő óraszámot a helyi tantervben lehessen meghatározni az évfolyamonként rögzített maximális óraszám függvényében. (Pl. Nyelv és kommunikáció: 14–20%, Természettudományok. 15–20%).·
Heti 1 órás tárgyak tömbösítése: egyik félévben az eredetileg 1 órás tantárgy 2 órában, míg a másik félévben a másik 1 órás tantárgy szintén 2 órában (pl. földrajz, történelem;·
*természetesen, ebben az esetben, a félévi 2 óra a katedrában évi 1 órával számítana; kivétel a vallás, valamint a rajz és zene).
A· tudományok összevonása gimnáziumi szinten, differenciálás csak 9. osztálytól.
A· technológia tantárgyak csoportjából csak a TIC maradjon meg, vagy lehessen választani a kettő között iskolák szintjén.
Az RMPSZ Országos Elnöksége nevében
Burus-Siklódi Botond. Nyugati Jelen (Arad)
2016. január 27.
Kétfordulós választás: a liberálisok a nép ügyvédjéhez fordulnak
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) az ombudsmanhoz intézett nyílt levelében azt szorgalmazza, hogy a nép ügyvédje forduljon az alkotmánybírósághoz az egyfordulós polgármester-választás ügyében – jelentette be kedden Alina Gorghiu. A liberális párt társelnöke emlékeztetett, hogy a kétfordulós voksolás nem új keletű, hiszen 1992-ben, 1996-ban, 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is ez volt az eljárás a helyhatósági választásokon.
Gorghiu azzal a felhívással fordult a Szociáldemokrata Párthoz (PSD), hogy „szabaduljanak már meg a második forduló komplexusától”, ezzel a „helyes cselekvéssel” bátorságról tennének tanúbizonyosságot a szociáldemokraták.
A liberális politikus szerint nem lehet felelősséget vállalni a parlament előtt a kétfordulós polgármester-választásért. „Jelenleg a sürgősségi kormányrendeletet látom elfogadható megoldásnak a módosításra (a választási törvény – szerk. megj.). A felelősségvállalás (…) bevallom, alkotmányossági szempontból, úgy hiszem, nem lehetséges” – nyilatkozta. Megjegyezte, az alkotmánybíróság egy korábbi döntésével – amikor a kormány felelősségvállalással akarta módosítani az oktatási törvényt – azt sugallta, hogy egy hasonló intézkedés ellentmond az alaptörvénynek, mivel a jogszabály már parlamenti munkafolyamat alatt áll. Szabadság (Kolozsvár)
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) az ombudsmanhoz intézett nyílt levelében azt szorgalmazza, hogy a nép ügyvédje forduljon az alkotmánybírósághoz az egyfordulós polgármester-választás ügyében – jelentette be kedden Alina Gorghiu. A liberális párt társelnöke emlékeztetett, hogy a kétfordulós voksolás nem új keletű, hiszen 1992-ben, 1996-ban, 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is ez volt az eljárás a helyhatósági választásokon.
Gorghiu azzal a felhívással fordult a Szociáldemokrata Párthoz (PSD), hogy „szabaduljanak már meg a második forduló komplexusától”, ezzel a „helyes cselekvéssel” bátorságról tennének tanúbizonyosságot a szociáldemokraták.
A liberális politikus szerint nem lehet felelősséget vállalni a parlament előtt a kétfordulós polgármester-választásért. „Jelenleg a sürgősségi kormányrendeletet látom elfogadható megoldásnak a módosításra (a választási törvény – szerk. megj.). A felelősségvállalás (…) bevallom, alkotmányossági szempontból, úgy hiszem, nem lehetséges” – nyilatkozta. Megjegyezte, az alkotmánybíróság egy korábbi döntésével – amikor a kormány felelősségvállalással akarta módosítani az oktatási törvényt – azt sugallta, hogy egy hasonló intézkedés ellentmond az alaptörvénynek, mivel a jogszabály már parlamenti munkafolyamat alatt áll. Szabadság (Kolozsvár)
2016. január 27.
Önkontroll
Egyesek rosszul időzítettnek, túlzottan durvának, személyeskedőnek, lehetetlen dolgokat számon kérőnek tarthatják Landman Gábor óriásplakátos akcióját, ám a többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák kihelyezését „eredeti” módon követelő vállalkozótól, jogharcostól egy dolgot elvitatni nem lehet: igaza van.
Amikor egy közösség kollektív igazságérzete egyértelmű módon jelzi: folyamatos arculcsapás a politikai és jogi eszközökkel vívott érdekvédelmi küzdelem kudarca, természetszerű az elvárás, hogy valaki mégiscsak csináljon már valamit, és dicséretes, ha egyesek ezt magukra is vállalják.
Landmanék 2014-ben elérték, hogy bírósági döntés is kötelezze a kincses város önkormányzatát a többnyelvű táblák kihelyezésére, az igazságszolgáltatás terén aratott diadal pedig feledtette a közösség politikai képviseletének tehetetlenségét. Csakhogy a magyarságot hiába erősítette meg igazában egy precedensértékű, felszabadítóan ható indoklással megfogalmazott bírósági ítélet: a paragrafusok rosszindulatú tudorai fogást találtak a felperes alapítványon – annak hollandiai székhelyére hivatkozva –, így másodfokon eltörölték a korábbi döntést, és most új, ki tudja, meddig húzódó perben hadakoznak tovább.
Amikor a politikai eszközök csődöt mondanak – a magyar tanácsosok csaknem 14 éve képtelenek kiharcolni a táblakihelyezésekről szóló határozat alkalmazását –, és jogi úton is simán el lehet veszíteni egy, már megnyertnek hitt pert, senki ne csodálkozzék, hogy egy élő és élni akaró közösség tagjai saját kezükbe veszik az ügyet.
Hogy nem választási évben kellene provokálni? Hogy Boc, Kolozsvár polgármestere hajlandó a kompromisszumokra, ezért nem kellene sovinizmussal megvádolni (a persze már eltávolított óriásplakáton)? Egyesekben bizonyára felmerülnek mindezek, ám ne feledjük, hogy a politikum és a jog sorozatos kudarca óhatatlanul egyfajta kontrollvesztést idéz elő – a kiábrándultság és felháborodás szülte magánakciókat ugyanis nem a politikum és a jog szabályai irányítják, hanem az igazságérzet. Hogy mégis meddig lehet elmenni, hol a határ? Bízzuk azokra, akiknek igenis igazuk van.
Páva Adorján. Krónika (Kolozsvár)
Egyesek rosszul időzítettnek, túlzottan durvának, személyeskedőnek, lehetetlen dolgokat számon kérőnek tarthatják Landman Gábor óriásplakátos akcióját, ám a többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák kihelyezését „eredeti” módon követelő vállalkozótól, jogharcostól egy dolgot elvitatni nem lehet: igaza van.
Amikor egy közösség kollektív igazságérzete egyértelmű módon jelzi: folyamatos arculcsapás a politikai és jogi eszközökkel vívott érdekvédelmi küzdelem kudarca, természetszerű az elvárás, hogy valaki mégiscsak csináljon már valamit, és dicséretes, ha egyesek ezt magukra is vállalják.
Landmanék 2014-ben elérték, hogy bírósági döntés is kötelezze a kincses város önkormányzatát a többnyelvű táblák kihelyezésére, az igazságszolgáltatás terén aratott diadal pedig feledtette a közösség politikai képviseletének tehetetlenségét. Csakhogy a magyarságot hiába erősítette meg igazában egy precedensértékű, felszabadítóan ható indoklással megfogalmazott bírósági ítélet: a paragrafusok rosszindulatú tudorai fogást találtak a felperes alapítványon – annak hollandiai székhelyére hivatkozva –, így másodfokon eltörölték a korábbi döntést, és most új, ki tudja, meddig húzódó perben hadakoznak tovább.
Amikor a politikai eszközök csődöt mondanak – a magyar tanácsosok csaknem 14 éve képtelenek kiharcolni a táblakihelyezésekről szóló határozat alkalmazását –, és jogi úton is simán el lehet veszíteni egy, már megnyertnek hitt pert, senki ne csodálkozzék, hogy egy élő és élni akaró közösség tagjai saját kezükbe veszik az ügyet.
Hogy nem választási évben kellene provokálni? Hogy Boc, Kolozsvár polgármestere hajlandó a kompromisszumokra, ezért nem kellene sovinizmussal megvádolni (a persze már eltávolított óriásplakáton)? Egyesekben bizonyára felmerülnek mindezek, ám ne feledjük, hogy a politikum és a jog sorozatos kudarca óhatatlanul egyfajta kontrollvesztést idéz elő – a kiábrándultság és felháborodás szülte magánakciókat ugyanis nem a politikum és a jog szabályai irányítják, hanem az igazságérzet. Hogy mégis meddig lehet elmenni, hol a határ? Bízzuk azokra, akiknek igenis igazuk van.
Páva Adorján. Krónika (Kolozsvár)
2016. január 27.
Veszélyben a háromszéki falusi iskolák
Vészesen csökken a gyereklétszám a háromszéki falvakban, ahol csak nagy erőfeszítések árán tudják fenntartani az óvodát és az elemi iskolát.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő keddi sajtótájékoztatóján elmondta, több mint harminc tanintézetben csak néhány óvodás, illetve elemista van. „Ezekben a falvakban 3-4 gyerek jár óvodába, és az összevont osztályban tanulók száma sem éri el a tízet. Feltevődik a kérdés, hogy meddig lehet ezeket fenntartani” – mutatott rá a főtanfelügyelő.
Kifejtette, arra törekednek, hogy egyetlen iskolát-óvodát se zárjanak be, hiszen azzal is csökken a település fiatalításának az esélye. Ugyanis ha a faluban nincs tanintézet, akkor a fiatalok még inkább megfontolják, hogy ott maradjanak, vagy éppen odaköltözzenek. Kiss Imre szerint egy falu jövője, a tanintézetek életképessége is a gazdasági fejlődéstől függ.
„Egyértelmű, hogy a falvaink elöregedtek, és ez nemcsak Kovászna megyei jelenség, a fiatalok akkor maradnak a településen, ha van munkalehetőség, beindíthatnak egy saját vállalkozást, vagy kiépült az infrastruktúra, és megoldott az ingázás. Ha ezek a feltételek nem adottak, a fiatalok elvándorolnak, nincsenek kisgyerekek az óvodában, majd az elemiben” – mutatott rá az összefüggésekre a főtanfelügyelő. Hozzátette, hogy eddig annak ellenére igyekeztek megtartani az iskolahálózatot, hogy sem a jóváhagyott állásszámba, sem a költségvetési keretbe nem fértek bele.
Kovászna megyében 313 tanintézet működését hagyták jóvá a következő tanévre, az ideihez képest csak kisebb módosításokat hajtottak végre. A zoltáni Bethlen Kata Általános Iskola működését például felfüggesztették, mert az óvodába nem iratkozott be egyetlen gyerek sem, az öt kisiskolást pedig átvitték a gidófalvi iskolába. Hasonló megoldás született a komollói iskola esetében is, az oda beíratott tizenkét kisdiák Rétyen folytatja tanulmányait, és így a községközpontban sem kell öszszevont osztályokat működtetni.
Kiss Imre leszögezte, a falusi kisiskolák megtartására az egyetlen eszközük, hogy minőségi oktatást próbálnak biztosítani. Ugyanis ezáltal próbálják elérni, hogy azt a néhány gyereket se vigyék el a szüleik a községközpontba vagy a közeli városba. Ennek érdekében például tavasszal továbbképzéseket szerveznek az összevont osztályokban alkalmazható sajátos módszerekről.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)
Vészesen csökken a gyereklétszám a háromszéki falvakban, ahol csak nagy erőfeszítések árán tudják fenntartani az óvodát és az elemi iskolát.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő keddi sajtótájékoztatóján elmondta, több mint harminc tanintézetben csak néhány óvodás, illetve elemista van. „Ezekben a falvakban 3-4 gyerek jár óvodába, és az összevont osztályban tanulók száma sem éri el a tízet. Feltevődik a kérdés, hogy meddig lehet ezeket fenntartani” – mutatott rá a főtanfelügyelő.
Kifejtette, arra törekednek, hogy egyetlen iskolát-óvodát se zárjanak be, hiszen azzal is csökken a település fiatalításának az esélye. Ugyanis ha a faluban nincs tanintézet, akkor a fiatalok még inkább megfontolják, hogy ott maradjanak, vagy éppen odaköltözzenek. Kiss Imre szerint egy falu jövője, a tanintézetek életképessége is a gazdasági fejlődéstől függ.
„Egyértelmű, hogy a falvaink elöregedtek, és ez nemcsak Kovászna megyei jelenség, a fiatalok akkor maradnak a településen, ha van munkalehetőség, beindíthatnak egy saját vállalkozást, vagy kiépült az infrastruktúra, és megoldott az ingázás. Ha ezek a feltételek nem adottak, a fiatalok elvándorolnak, nincsenek kisgyerekek az óvodában, majd az elemiben” – mutatott rá az összefüggésekre a főtanfelügyelő. Hozzátette, hogy eddig annak ellenére igyekeztek megtartani az iskolahálózatot, hogy sem a jóváhagyott állásszámba, sem a költségvetési keretbe nem fértek bele.
Kovászna megyében 313 tanintézet működését hagyták jóvá a következő tanévre, az ideihez képest csak kisebb módosításokat hajtottak végre. A zoltáni Bethlen Kata Általános Iskola működését például felfüggesztették, mert az óvodába nem iratkozott be egyetlen gyerek sem, az öt kisiskolást pedig átvitték a gidófalvi iskolába. Hasonló megoldás született a komollói iskola esetében is, az oda beíratott tizenkét kisdiák Rétyen folytatja tanulmányait, és így a községközpontban sem kell öszszevont osztályokat működtetni.
Kiss Imre leszögezte, a falusi kisiskolák megtartására az egyetlen eszközük, hogy minőségi oktatást próbálnak biztosítani. Ugyanis ezáltal próbálják elérni, hogy azt a néhány gyereket se vigyék el a szüleik a községközpontba vagy a közeli városba. Ennek érdekében például tavasszal továbbképzéseket szerveznek az összevont osztályokban alkalmazható sajátos módszerekről.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)
2016. január 27.
„Életre hívják” a víz alá került Bözödújfalut
Az elárasztás előtti Bözödújfalut szeretnék felidézni azzal a projekttel, melynek részeként élethű makettet készítenek a településről. Ezt az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély egyik szobájában állítják majd ki, elkészítésével pedig a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművészt bízták meg.
Már régóta megszületett az ötlet, hogy egy-két hektáros nagyságú makettet készítsenek arról, hogyan is nézhetett ki Bözödújfalu az elárasztása előtt – ennek a kicsinyített változata készül Berze Imre udvarhelyi műtermében – tájékoztatott Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere.
Mint mondta, egy Bözödújfaluról szóló szobát szeretnének kialakítani a Rhédey-kastélyban, itt állítanák ki a térplasztikát. A projekt összértéke 132 ezer lej, amelyet az erdőszentgyörgyi önkormányzat finanszíroz, a megvalósításban részt vesz a Bözödújfaluért Egyesület és a turizmus területén tevékenykedő Erdélyi Utakon Egyesület (EUE). Orbán László, utóbbi szervezet elnöke elmondta, már korábban is készíttettek hasonló modelleket látássérültek számára, ezért kérték fel őket, hogy támogassák az értékmentő projektet.
„Elég sokszor elhangzott az, hogy elárasztották a települést, eltűnt egy falu: mi a múltra szeretnénk koncentrálni. Korábban látássérülteknek tettünk láthatóvá dolgokat, most pedig valamit, ami már nem látható, azzá szeretnénk tenni mindenkinek” – magyarázta. Az április végén nyíló tárlaton régi bútorokat, Bözödújfaluból származó fényképeket, tárgyakat, eszközöket is bemutatnak, de gyűjtenek onnan származó verseket, énekeket is. Ezenkívül a közintézmények, templomok és kulturális épületek részletesebb makettjét külön kiállítják.
Szimulált napszakok
„A makett körüli fények úgy lesznek elrendezve, hogy 10 perc alatt minden napszakban látható legyen a település. Azzal, hogy lenyugszik a nap és felkel – az árnyékok játszadozásával – életre is tudjuk kelteni” – mesélte Orbán. Berze Imre rámutatott, a kiállítandó makett végleges változatát gipszből fogja elkészíteni úgy, hogy minden egykori házat megformáz (168 darabot) a csűrökkel együtt. A makett fölé, szemmagasságba egy víztömeget megjelenítő objektum is kerül – a jelenlegi tó tükrének a mása –, amely a falu elárasztását, a drámaiságot idézi.
A szobrászművész köszönetet mondott György Zoltán és Orbók Sándor építészeknek a tervrajzokért, amelyek alapján dolgozhat. „Konkrét és tiszta tervrajzok alapján dolgozom: arányérzék, formaérzék és technikai tudás szükséges a kivitelezéshez – fogalmazott. – Ez egy szép koprodukció, gyönyörű csapatmunka, és hihetetlen megtiszteltetés számunkra, hogy mi készíthetjük el, hiszen ilyen még nem készült”.
Láttamoztak a bözödújfaluiak
Több volt bözödújfalui lakó is eljött hétfőn Berze műtermébe láttamozni, javítani a készülő makettet. „Itt és most megelevenedett előttem a falu, persze mindig látom magam előtt: be kell hunyjam a szemem, és látom a bokrokat, fákat, házakat” – fogalmazott Szombatfalvi József nyugalmazott unitárius tiszteletes, a projekt egyik ötletgazdája.
Hozzátette: van még némi javítanivaló a modellen – árkok, emelkedők kialakítása –, illetve több házat is modellezni kell még, de már most elég részletesen látható a település. Amit fontosnak tart, hogy kerüljön rá a makettre, a Csillag-hegy, a falut meghatározó három magaslat egyike is.
Fülöp-Székely Botond. Krónika (Kolozsvár)
Az elárasztás előtti Bözödújfalut szeretnék felidézni azzal a projekttel, melynek részeként élethű makettet készítenek a településről. Ezt az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély egyik szobájában állítják majd ki, elkészítésével pedig a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművészt bízták meg.
Már régóta megszületett az ötlet, hogy egy-két hektáros nagyságú makettet készítsenek arról, hogyan is nézhetett ki Bözödújfalu az elárasztása előtt – ennek a kicsinyített változata készül Berze Imre udvarhelyi műtermében – tájékoztatott Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere.
Mint mondta, egy Bözödújfaluról szóló szobát szeretnének kialakítani a Rhédey-kastélyban, itt állítanák ki a térplasztikát. A projekt összértéke 132 ezer lej, amelyet az erdőszentgyörgyi önkormányzat finanszíroz, a megvalósításban részt vesz a Bözödújfaluért Egyesület és a turizmus területén tevékenykedő Erdélyi Utakon Egyesület (EUE). Orbán László, utóbbi szervezet elnöke elmondta, már korábban is készíttettek hasonló modelleket látássérültek számára, ezért kérték fel őket, hogy támogassák az értékmentő projektet.
„Elég sokszor elhangzott az, hogy elárasztották a települést, eltűnt egy falu: mi a múltra szeretnénk koncentrálni. Korábban látássérülteknek tettünk láthatóvá dolgokat, most pedig valamit, ami már nem látható, azzá szeretnénk tenni mindenkinek” – magyarázta. Az április végén nyíló tárlaton régi bútorokat, Bözödújfaluból származó fényképeket, tárgyakat, eszközöket is bemutatnak, de gyűjtenek onnan származó verseket, énekeket is. Ezenkívül a közintézmények, templomok és kulturális épületek részletesebb makettjét külön kiállítják.
Szimulált napszakok
„A makett körüli fények úgy lesznek elrendezve, hogy 10 perc alatt minden napszakban látható legyen a település. Azzal, hogy lenyugszik a nap és felkel – az árnyékok játszadozásával – életre is tudjuk kelteni” – mesélte Orbán. Berze Imre rámutatott, a kiállítandó makett végleges változatát gipszből fogja elkészíteni úgy, hogy minden egykori házat megformáz (168 darabot) a csűrökkel együtt. A makett fölé, szemmagasságba egy víztömeget megjelenítő objektum is kerül – a jelenlegi tó tükrének a mása –, amely a falu elárasztását, a drámaiságot idézi.
A szobrászművész köszönetet mondott György Zoltán és Orbók Sándor építészeknek a tervrajzokért, amelyek alapján dolgozhat. „Konkrét és tiszta tervrajzok alapján dolgozom: arányérzék, formaérzék és technikai tudás szükséges a kivitelezéshez – fogalmazott. – Ez egy szép koprodukció, gyönyörű csapatmunka, és hihetetlen megtiszteltetés számunkra, hogy mi készíthetjük el, hiszen ilyen még nem készült”.
Láttamoztak a bözödújfaluiak
Több volt bözödújfalui lakó is eljött hétfőn Berze műtermébe láttamozni, javítani a készülő makettet. „Itt és most megelevenedett előttem a falu, persze mindig látom magam előtt: be kell hunyjam a szemem, és látom a bokrokat, fákat, házakat” – fogalmazott Szombatfalvi József nyugalmazott unitárius tiszteletes, a projekt egyik ötletgazdája.
Hozzátette: van még némi javítanivaló a modellen – árkok, emelkedők kialakítása –, illetve több házat is modellezni kell még, de már most elég részletesen látható a település. Amit fontosnak tart, hogy kerüljön rá a makettre, a Csillag-hegy, a falut meghatározó három magaslat egyike is.
Fülöp-Székely Botond. Krónika (Kolozsvár)
2016. január 27.
Cioloş a moldovai kormányfőnek: támogatásért reformot!
Románia hajlandó támogatni Moldova európai integrációját és az új kormány reformjait, de ahhoz annak olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek bizonyítják a reformok iránti elkötelezettségét – jelentette ki kedden Dacian Cioloş román miniszterelnök azt követően, hogy a Bukarestbe látogató moldovai kormányfővel, Pavel Filippel tárgyalt.
Cioloş közölte: ennek megfelelően Románia továbbra is fenntartja, hogy hajlandó 150 millió eurós hitellel támogatni a Pruton túli országot, az első részlet folyósítása előtt azonban azt várják a chişinăui kormánytól, hogy konkrét reformintézkedéseket dolgozzon ki. Abban állapodtak meg, hogy az elvárt intézkedések első listáját a román kormány a hét végéig elküldi Chişinăunak.
A feltételek között szerepel a moldovai jegybank új elnökének kinevezése, az EU-s társulási szerződés gyakorlatba ültetése, valamint egy korrupcióellenes, illetve az üzleti szférát érintő törvénycsomag elfogadása. Az első részlet összege egyébként 60 millió euró. A második részlet a Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodástól függ, a harmadik pedig a megvalósítandó strukturális reformok elkezdésétől.
A román kormányfő azt is elmondta: a reformok függvényében Románia támogatni kívánja a rászoruló moldovai polgárokat átvészelni a telet azáltal, hogy alapvető szükségleti cikkeket adományoz nekik – az adományokat közvetlenül az érintettekhez kívánják eljuttatni.
Cioloş leszögezte: Moldova stabilitása nem csupán Moldova, hanem a régió biztonsága szempontjából is fontos. Egyben felkérte moldovai kollégáját, hogy kezdeményezzen párbeszédet a moldovai civil szféra képviselőivel, mivel a kormány hitelessége nagyban függ ennek eredményétől.
Pavel Filip megerősítette: az általa vezetett kormány első száz napjának legfontosabb célkitűzése a stabilitás megvalósítása és a reformok beindítása, és be akarja bizonyítani, hogy Európa-párti kabinetről van szó. A kormány beiktatása tartó kormányellenes tüntetésekre utalva rámutatott, a támogatás létfontosságú Moldova számára, mivel nehéz időszakon megy át. „A kormányra borzasztó nyomást gyakorolnak az előre hozott választást akaró szocialisták” – ecsetelte a miniszterelnök. Filip érthetőnek nevezte az őszinte tüntetők érzéseit, és kijelentette: egyes szociális és gazdasági követeléseket ő maga is jogosnak tart.
Közölte: a legfőbb cél az, hogy az ország mind pénzügyi, mind szociális szempontból stabilizálódjon, ezért az uniós társulási szerződésben foglalt reformok gyakorlatba ültetése és a kapcsolat felvétele a külföldi hitelezőkkel a kormány prioritását képezi. „Románia támogatása nélkül nehéz lesz elérni a stabilitást” – hangoztatta a moldovai miniszterelnök.
A moldovai kormányfőt Klaus Johannis államfő is fogadta, aki Románia támogatásáról biztosította őt, de szintén a politikai és pénzügyi reformok fontosságát hangsúlyozta.
Filip egyébként egy, a BBC-nek adott interjúban leszögezte: nem hajlandó lemondani, és nem tűri el az erőszakos megnyilvánulásokat. Úgy vélte, a lemondása nyomán csak még rosszabbá válna a helyzet, az ország pedig mély társadalmi és gazdasági válságba süllyedne, még az is előfordulhat, hogy nem tudná kifizetni a közalkalmazotti béreket és a nyugdíjakat.
Filip elismerte, hogy az utóbbi időszak korrupciós botrányai miatt megingott a polgárok politikusokba vetett bizalma, de időt kért, elismerve: ez az utolsó esély, hogy helyreállítsák a politikai osztályba vetett bizalmat. Azt is közölte, hogy nem mond le a 2014-ben aláírt európai uniós társulási szerződésben rögzített reformokról.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)
Románia hajlandó támogatni Moldova európai integrációját és az új kormány reformjait, de ahhoz annak olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek bizonyítják a reformok iránti elkötelezettségét – jelentette ki kedden Dacian Cioloş román miniszterelnök azt követően, hogy a Bukarestbe látogató moldovai kormányfővel, Pavel Filippel tárgyalt.
Cioloş közölte: ennek megfelelően Románia továbbra is fenntartja, hogy hajlandó 150 millió eurós hitellel támogatni a Pruton túli országot, az első részlet folyósítása előtt azonban azt várják a chişinăui kormánytól, hogy konkrét reformintézkedéseket dolgozzon ki. Abban állapodtak meg, hogy az elvárt intézkedések első listáját a román kormány a hét végéig elküldi Chişinăunak.
A feltételek között szerepel a moldovai jegybank új elnökének kinevezése, az EU-s társulási szerződés gyakorlatba ültetése, valamint egy korrupcióellenes, illetve az üzleti szférát érintő törvénycsomag elfogadása. Az első részlet összege egyébként 60 millió euró. A második részlet a Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodástól függ, a harmadik pedig a megvalósítandó strukturális reformok elkezdésétől.
A román kormányfő azt is elmondta: a reformok függvényében Románia támogatni kívánja a rászoruló moldovai polgárokat átvészelni a telet azáltal, hogy alapvető szükségleti cikkeket adományoz nekik – az adományokat közvetlenül az érintettekhez kívánják eljuttatni.
Cioloş leszögezte: Moldova stabilitása nem csupán Moldova, hanem a régió biztonsága szempontjából is fontos. Egyben felkérte moldovai kollégáját, hogy kezdeményezzen párbeszédet a moldovai civil szféra képviselőivel, mivel a kormány hitelessége nagyban függ ennek eredményétől.
Pavel Filip megerősítette: az általa vezetett kormány első száz napjának legfontosabb célkitűzése a stabilitás megvalósítása és a reformok beindítása, és be akarja bizonyítani, hogy Európa-párti kabinetről van szó. A kormány beiktatása tartó kormányellenes tüntetésekre utalva rámutatott, a támogatás létfontosságú Moldova számára, mivel nehéz időszakon megy át. „A kormányra borzasztó nyomást gyakorolnak az előre hozott választást akaró szocialisták” – ecsetelte a miniszterelnök. Filip érthetőnek nevezte az őszinte tüntetők érzéseit, és kijelentette: egyes szociális és gazdasági követeléseket ő maga is jogosnak tart.
Közölte: a legfőbb cél az, hogy az ország mind pénzügyi, mind szociális szempontból stabilizálódjon, ezért az uniós társulási szerződésben foglalt reformok gyakorlatba ültetése és a kapcsolat felvétele a külföldi hitelezőkkel a kormány prioritását képezi. „Románia támogatása nélkül nehéz lesz elérni a stabilitást” – hangoztatta a moldovai miniszterelnök.
A moldovai kormányfőt Klaus Johannis államfő is fogadta, aki Románia támogatásáról biztosította őt, de szintén a politikai és pénzügyi reformok fontosságát hangsúlyozta.
Filip egyébként egy, a BBC-nek adott interjúban leszögezte: nem hajlandó lemondani, és nem tűri el az erőszakos megnyilvánulásokat. Úgy vélte, a lemondása nyomán csak még rosszabbá válna a helyzet, az ország pedig mély társadalmi és gazdasági válságba süllyedne, még az is előfordulhat, hogy nem tudná kifizetni a közalkalmazotti béreket és a nyugdíjakat.
Filip elismerte, hogy az utóbbi időszak korrupciós botrányai miatt megingott a polgárok politikusokba vetett bizalma, de időt kért, elismerve: ez az utolsó esély, hogy helyreállítsák a politikai osztályba vetett bizalmat. Azt is közölte, hogy nem mond le a 2014-ben aláírt európai uniós társulási szerződésben rögzített reformokról.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)
2016. január 27.
Fotók a Nagy Háborúról
„Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok”
Erdővidék Múzeumának Kászoni Gáspár Termében múlt héten megnyílt Az első világháború id. Kováts István fotográfus szemével című fényképkiállítás, amely egy hónapig látogatható.
A kiállítást Kováts Árpád, az egykori székelyudvarhelyi fotográfus dédunokája mutatta be. Elmondta, dédnagyapja 1881-ben Marosújváron született, Enyeden, fényképész nagybátyjánál tanulta a szakmát. Gyergyószentmiklósra kerülve megismerkedett Ferenczy Lukács fotográfussal, akitől megvásárolta székelyudvarhelyi műtermét, azt napfényműteremmé alakított át, mely Európában egyedülálló módon ma is rendeltetésszerűen működik.
A háború első évében azonban behívták katonának. A teljes menetfelszerelés mellett magával vitte többkilós fényképész-felszerelését is. Az általa készített felvételeken éles csatajelenetek nem láthatóak, hiszen akkoriban a fotózás szertartásosabb művelet volt, mint manapság: elő kellett készíteni az állványt, be kellett állítani az élességet, ami nyilván a csaták hevében nem volt lehetséges, de ennek ellenére megpróbálta a háborút több szemszögből megközelíteni képei által. Több száz felvételt készített, köztük sztereo képeket is, melyekből néhány a Baróton most nyílt kiállításon is látható.
A képek megörökítették a csatába indulást, de olyan vidámabb jeleneteket is, mint a katonák színielőadása, vagy amikor kugliznak a fronton. Felbukkan a halál mindennapisága, látunk temetést, lövészárokban ácsolt oltár előtt imádkozó katonát, esetenként talán egy-egy baka életének utolsó pillanatát.
– Úgy éreztük, kötelességünk nekünk emlékezni és a képek által emlékeztetni is az embereket a háborúra. 2014-ben, az első világháború kitörésének 100. évfordulóján mutattuk be ezt az anyagot, kiállítottuk Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Budapesten, Komáromban, a mai baróti kiállítással párhuzamban pedig Szombathelyen is – fogalmazott a dédunoka.
Egyik képen az eredeti, 1917-ben felavatott székelyudvarhelyi Vasszékely-szobor látható, melyet a 82-es császári és királyi gyalogezred elhunyt katonái emlékére állíttattak. A szobrot 1919-ben a bevonuló román katonák megsemmisítették, 2000-ben sikerült azt újraállíttatni, ezúttal már bronzból (az eredetit fából faragták – szerk.). Talapzatán a következő felirat olvasható: „Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok”. Halhatatlanságukat őrzik az id. Kováts István által a világháború ezernyi arcáról készített fényképek is.
Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
„Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok”
Erdővidék Múzeumának Kászoni Gáspár Termében múlt héten megnyílt Az első világháború id. Kováts István fotográfus szemével című fényképkiállítás, amely egy hónapig látogatható.
A kiállítást Kováts Árpád, az egykori székelyudvarhelyi fotográfus dédunokája mutatta be. Elmondta, dédnagyapja 1881-ben Marosújváron született, Enyeden, fényképész nagybátyjánál tanulta a szakmát. Gyergyószentmiklósra kerülve megismerkedett Ferenczy Lukács fotográfussal, akitől megvásárolta székelyudvarhelyi műtermét, azt napfényműteremmé alakított át, mely Európában egyedülálló módon ma is rendeltetésszerűen működik.
A háború első évében azonban behívták katonának. A teljes menetfelszerelés mellett magával vitte többkilós fényképész-felszerelését is. Az általa készített felvételeken éles csatajelenetek nem láthatóak, hiszen akkoriban a fotózás szertartásosabb művelet volt, mint manapság: elő kellett készíteni az állványt, be kellett állítani az élességet, ami nyilván a csaták hevében nem volt lehetséges, de ennek ellenére megpróbálta a háborút több szemszögből megközelíteni képei által. Több száz felvételt készített, köztük sztereo képeket is, melyekből néhány a Baróton most nyílt kiállításon is látható.
A képek megörökítették a csatába indulást, de olyan vidámabb jeleneteket is, mint a katonák színielőadása, vagy amikor kugliznak a fronton. Felbukkan a halál mindennapisága, látunk temetést, lövészárokban ácsolt oltár előtt imádkozó katonát, esetenként talán egy-egy baka életének utolsó pillanatát.
– Úgy éreztük, kötelességünk nekünk emlékezni és a képek által emlékeztetni is az embereket a háborúra. 2014-ben, az első világháború kitörésének 100. évfordulóján mutattuk be ezt az anyagot, kiállítottuk Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Budapesten, Komáromban, a mai baróti kiállítással párhuzamban pedig Szombathelyen is – fogalmazott a dédunoka.
Egyik képen az eredeti, 1917-ben felavatott székelyudvarhelyi Vasszékely-szobor látható, melyet a 82-es császári és királyi gyalogezred elhunyt katonái emlékére állíttattak. A szobrot 1919-ben a bevonuló román katonák megsemmisítették, 2000-ben sikerült azt újraállíttatni, ezúttal már bronzból (az eredetit fából faragták – szerk.). Talapzatán a következő felirat olvasható: „Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok”. Halhatatlanságukat őrzik az id. Kováts István által a világháború ezernyi arcáról készített fényképek is.
Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. január 27.
Újabb menekülttábor Szatmár megyében?
Felháborodást keltett az erdődi lakosság körében a hír, miszerint Tasnád után újabb szatmári településen, az Erdődhöz tartozó Nagymadarászon is menekülteket befogadó központ létesülne. Kereskényi Gábor képviselő azt kifogásolta, hogy a tasnádi esethez hasonlóan az érintettek ezúttal sem kérték ki a helyi közösség és az önkormányzat véleményét. Fetz István erdődi tanácsos szerint teljes mértékben érthető a település lakóinak az elutasítása.
Mint kiderült, a Jean Magnan francia jezsuita lelkész által Szatmár megyében létrehozott Fréres Egyesület a faluban működő árvaházban helyezné el a menekülteket, a befogadóközpont kialakítását pedig uniós forrásokból oldaná meg.
A Vocea Transilvaniei hírportál szerint kedden feszült hangulatú lakossági fórumot tartottak a témában Erdődön Ovidiu Duma polgármester részvételével. A helybéliek leszögezték, hallani sem akarnak arról, hogy a kisvároshoz tartozó Nagymadarászon menekülteket szállásoljanak el, és készen állnak akár erőszakkal „megvédeni" a települést. Az is kiderült a gyűlésen, hogy az erdődiek úgy szereztek tudomást a Fréres Egyesület tervéről, hogy a szervezet álláshirdetést adott fel biztonsági őrök alkalmazása céljából.
A hírportál szerint a jelentkezők az állásinterjún tudták meg, hogy menekültekre kellene vigyázniuk. A lakossági fórumon részt vett a Fréres Egyesület képviselője is, aki azzal próbálta megnyugtatni a helybélieket, hogy nem szíriaiakat, hanem észak-afrikaiakat fogadnak majd be. Ovidiu Duma polgármester egyébként szerdán petíciót adott át Eugeniu Avram Szatmár megyei prefektusnak, melyben arra kérik Petru Tobă belügyminisztert, hogy akadályozza meg a menekültközpont létrehozását.
Fetz István, a Német Demokrata Fórum (NDF) erdődi önkormányzati képviselője a Krónikának elmondta, a helybéliektől értesült a menekültközpont létrehozásának a híréről, részleteket azonban nem tud, mivel a lakossági fórumra nem kapott meghívást. „Megértem a helybéliek felháborodását, hiszen a tasnádi menekülttábor kialakításának a hírét is vegyes érzelmekkel fogadták a megyében" – mondta az erdődi tanácsos.
Kereskényi Gábor Szatmár megyei parlamenti képviselő azt kifogásolta, hogy a tasnádi esethez hasonlóan az érintettek ezúttal sem kérték ki a helyi közösség és az önkormányzat véleményét. „Egy ilyen horderejű kérdésben ezeket a lépéseket nem lenne szabad kihagyni" – szögezte le lapunknak a politikus.
Amint arról beszámoltunk, Tasnádon egy évekkel ezelőtt bezárt csendőrlaktanyában alakítana ki menekültközpontot a bevándorlásügyi hivatal – ezt Petre Tobă belügyminiszter jelentette be tavaly decemberben –, a településen azonban előzetesen senkivel nem egyeztettek a témában. A tasnádi elöljárók leszögezték: tiltakoznak a terv kivitelezése ellen, és arra hívták fel a figyelmet, hogy a menekültközpont a város legfőbb bevételi forrásától, a termálstrandtól alig száz méterre működne, a menekültekkel való szomszédság pedig elriaszthatja a turistákat.
Katona Péter, az RMDSZ tasnádi szervezetének elnöke szerdán érdeklődésünkre azt mondta, a bevándorlók fogadása kapcsán indított konzultáció – melynek keretében több száz helybélit szólítottak meg – egyértelműen azt mutatja, hogy a város lakói nem értenek egyet azzal, hogy a tasnádiak megkerülésével hozzanak létre menekülttábort a településen.
Katona Péter egyébként úgy tudja, a központ létrehozására kiszemelt csendőrlaktanyát az elmúlt időszakban meglátogatták a nagyváradi katonakórház képviselői, akik belügyminisztériumi alkalmazottak számára kezelőközpontot működtetnének az épületegyüttesben, de terepszemlét tartott már a SMURD rohammentő-szolgálat delegációja is, akik kiképzőközpont létrehozását tervezik. „Erről szó volt a legutóbbi tasnádi tanácsülésen is. Konkrétumokat nem tudunk, azonban minden jel arra utal, hogy a menekültközpont kialakítása már nem tűnik annyira biztosnak Tasnádon, mint pár héttel ezelőtt" – mutatott rá Katona Péter.
Gyergyai Csaba. Székelyhon.ro
Felháborodást keltett az erdődi lakosság körében a hír, miszerint Tasnád után újabb szatmári településen, az Erdődhöz tartozó Nagymadarászon is menekülteket befogadó központ létesülne. Kereskényi Gábor képviselő azt kifogásolta, hogy a tasnádi esethez hasonlóan az érintettek ezúttal sem kérték ki a helyi közösség és az önkormányzat véleményét. Fetz István erdődi tanácsos szerint teljes mértékben érthető a település lakóinak az elutasítása.
Mint kiderült, a Jean Magnan francia jezsuita lelkész által Szatmár megyében létrehozott Fréres Egyesület a faluban működő árvaházban helyezné el a menekülteket, a befogadóközpont kialakítását pedig uniós forrásokból oldaná meg.
A Vocea Transilvaniei hírportál szerint kedden feszült hangulatú lakossági fórumot tartottak a témában Erdődön Ovidiu Duma polgármester részvételével. A helybéliek leszögezték, hallani sem akarnak arról, hogy a kisvároshoz tartozó Nagymadarászon menekülteket szállásoljanak el, és készen állnak akár erőszakkal „megvédeni" a települést. Az is kiderült a gyűlésen, hogy az erdődiek úgy szereztek tudomást a Fréres Egyesület tervéről, hogy a szervezet álláshirdetést adott fel biztonsági őrök alkalmazása céljából.
A hírportál szerint a jelentkezők az állásinterjún tudták meg, hogy menekültekre kellene vigyázniuk. A lakossági fórumon részt vett a Fréres Egyesület képviselője is, aki azzal próbálta megnyugtatni a helybélieket, hogy nem szíriaiakat, hanem észak-afrikaiakat fogadnak majd be. Ovidiu Duma polgármester egyébként szerdán petíciót adott át Eugeniu Avram Szatmár megyei prefektusnak, melyben arra kérik Petru Tobă belügyminisztert, hogy akadályozza meg a menekültközpont létrehozását.
Fetz István, a Német Demokrata Fórum (NDF) erdődi önkormányzati képviselője a Krónikának elmondta, a helybéliektől értesült a menekültközpont létrehozásának a híréről, részleteket azonban nem tud, mivel a lakossági fórumra nem kapott meghívást. „Megértem a helybéliek felháborodását, hiszen a tasnádi menekülttábor kialakításának a hírét is vegyes érzelmekkel fogadták a megyében" – mondta az erdődi tanácsos.
Kereskényi Gábor Szatmár megyei parlamenti képviselő azt kifogásolta, hogy a tasnádi esethez hasonlóan az érintettek ezúttal sem kérték ki a helyi közösség és az önkormányzat véleményét. „Egy ilyen horderejű kérdésben ezeket a lépéseket nem lenne szabad kihagyni" – szögezte le lapunknak a politikus.
Amint arról beszámoltunk, Tasnádon egy évekkel ezelőtt bezárt csendőrlaktanyában alakítana ki menekültközpontot a bevándorlásügyi hivatal – ezt Petre Tobă belügyminiszter jelentette be tavaly decemberben –, a településen azonban előzetesen senkivel nem egyeztettek a témában. A tasnádi elöljárók leszögezték: tiltakoznak a terv kivitelezése ellen, és arra hívták fel a figyelmet, hogy a menekültközpont a város legfőbb bevételi forrásától, a termálstrandtól alig száz méterre működne, a menekültekkel való szomszédság pedig elriaszthatja a turistákat.
Katona Péter, az RMDSZ tasnádi szervezetének elnöke szerdán érdeklődésünkre azt mondta, a bevándorlók fogadása kapcsán indított konzultáció – melynek keretében több száz helybélit szólítottak meg – egyértelműen azt mutatja, hogy a város lakói nem értenek egyet azzal, hogy a tasnádiak megkerülésével hozzanak létre menekülttábort a településen.
Katona Péter egyébként úgy tudja, a központ létrehozására kiszemelt csendőrlaktanyát az elmúlt időszakban meglátogatták a nagyváradi katonakórház képviselői, akik belügyminisztériumi alkalmazottak számára kezelőközpontot működtetnének az épületegyüttesben, de terepszemlét tartott már a SMURD rohammentő-szolgálat delegációja is, akik kiképzőközpont létrehozását tervezik. „Erről szó volt a legutóbbi tasnádi tanácsülésen is. Konkrétumokat nem tudunk, azonban minden jel arra utal, hogy a menekültközpont kialakítása már nem tűnik annyira biztosnak Tasnádon, mint pár héttel ezelőtt" – mutatott rá Katona Péter.
Gyergyai Csaba. Székelyhon.ro
2016. január 27.
Udvarhelyi lövöldözés: itt vannak a felvételek
A szórakozóhely működtetői lapcsaládunknak nem, de az uh.ronak kiadták a szombaton történt összetűzés videofelvételeit. Ez új elem a Szőke–Szígyártó-ügyben, sokan, sokszor fogják elemezni a felvételeket – a hatóságok mellett.
A két részletben megjelent videofelvételeken jól látszanak a történtek: a szereplők felismerhetők, az is jól látható, hogy miként reagál a személyzet, a – sehol sem látható – biztonsági őr, valamint a több mint száz vendég.
A Mokka tulajdonosai közölték, hogy bírósági határozattal akarják kitiltatni a részvevőket, bár pontosan nem nevezik meg, hogy kizárólag Szőkére és Szigyártóra gondolnak-e.
Megszólalt Szígyártó Szabolcs is
„Eljött az idő, hogy én is megszólaljak és kiálljak az igazam mellett” – olvasható Szígyártó Szabolcs Facebook-oldalán. A szombat hajnali konfliktus másik szereplője hangsúlyozza, a történtek bűnügyi vizsgálat tárgyát képezik. Mint írja, „a nyomozóhatóságokat a Szőke László által elkövetett súlyos bűncselekmények miatt értesítették, mint emberölési kísérlet és jogtalan fegyverhasználat”. Rámutat, a hatóságok egyelőre nem állapították meg, hogy Szőke László jogos önvédelemből cselekedett volna.
„Az a dühödt médiakampány, amely az elmúlt napokban drámai hangvételt vett, nem más, mint a személyem ellen irányuló szándékos támadás, és amelyet Szőke László hosszú ideje folytat, kihasználva újságírói minőségét. Ez a kampány nemcsak közvetlen és jogtalan támadás a személyem ellen, hanem közvélemény-alakító és -formáló szerepe is van, amely manipulál és gyűlöletre, intoleranciára buzdít. A személyemre vonatkozó sértő és rágalmazó jellegű kijelentések mellett a sajtóanyag előzetes ellenőrzést nélkülöző valótlanságokat/hazugságokat is tartalmaz, figyelmen kívül hagyva minden olyan alapelvet, amely a minőségi újságírás sajátja.
Szőke László úgynevezett szabad vélemény-nyilvánításhoz való jogának megnyilvánulása nem más, mint az én méltósághoz, jó hírnévhez, és a rólam alkotott képhez való jogomnak a durva megsértése” – írja Szígyártó Szabolcs. Kitér arra is, hogy szerinte Szőke Lászlót személyes bosszú vezérli a különböző sajtóanyagok közlésében. Hangsúlyozza azt is, hogy „ezek a megbélyegző kijelentések, amelyek ellenőrizhetetlen sebességgel terjednek el a közvélemény soraiban, jogtalan kárt okoznak személyemre nézve, olyan körülmények között, hogy nem ítéltek el azon cselekedetek miatt, amelyekről a fent nevezett azt spekulálja, hogy elkövettem volna”.
Végezetül kifejti, „a Szőke László által előadottak, ami a 2016.01.23-i incidenst illeti, nem felelnek meg a valóságnak, azokat vagy azért hozták nyilvánosságra, hogy személyemet befeketítsék, vagy hogy befolyásoljanak egy folyamatban lévő nyomozást, miközben a valós tényállásnak nincsen köze az állítólagos jogos önvédelemhez. Szőke László egyetlen pillanatig sem került olyan helyzetbe, amely szükségessé tette volna a fegyver használatát egy nyilvános, zsúfolt helyen”.
Amint arról beszámoltunk, több lövést is leadott önvédelmi fegyverével Szőke László, az Udvarhelyi Híradó főszerkesztője szombat hajnalban, miután egy székelyudvarhelyi szórakozóhelyen megtámadták. Az összetűzésben négyen megsérültek, két személyt a kórház sebészeti osztályára utaltak. Székelyhon.ro
A szórakozóhely működtetői lapcsaládunknak nem, de az uh.ronak kiadták a szombaton történt összetűzés videofelvételeit. Ez új elem a Szőke–Szígyártó-ügyben, sokan, sokszor fogják elemezni a felvételeket – a hatóságok mellett.
A két részletben megjelent videofelvételeken jól látszanak a történtek: a szereplők felismerhetők, az is jól látható, hogy miként reagál a személyzet, a – sehol sem látható – biztonsági őr, valamint a több mint száz vendég.
A Mokka tulajdonosai közölték, hogy bírósági határozattal akarják kitiltatni a részvevőket, bár pontosan nem nevezik meg, hogy kizárólag Szőkére és Szigyártóra gondolnak-e.
Megszólalt Szígyártó Szabolcs is
„Eljött az idő, hogy én is megszólaljak és kiálljak az igazam mellett” – olvasható Szígyártó Szabolcs Facebook-oldalán. A szombat hajnali konfliktus másik szereplője hangsúlyozza, a történtek bűnügyi vizsgálat tárgyát képezik. Mint írja, „a nyomozóhatóságokat a Szőke László által elkövetett súlyos bűncselekmények miatt értesítették, mint emberölési kísérlet és jogtalan fegyverhasználat”. Rámutat, a hatóságok egyelőre nem állapították meg, hogy Szőke László jogos önvédelemből cselekedett volna.
„Az a dühödt médiakampány, amely az elmúlt napokban drámai hangvételt vett, nem más, mint a személyem ellen irányuló szándékos támadás, és amelyet Szőke László hosszú ideje folytat, kihasználva újságírói minőségét. Ez a kampány nemcsak közvetlen és jogtalan támadás a személyem ellen, hanem közvélemény-alakító és -formáló szerepe is van, amely manipulál és gyűlöletre, intoleranciára buzdít. A személyemre vonatkozó sértő és rágalmazó jellegű kijelentések mellett a sajtóanyag előzetes ellenőrzést nélkülöző valótlanságokat/hazugságokat is tartalmaz, figyelmen kívül hagyva minden olyan alapelvet, amely a minőségi újságírás sajátja.
Szőke László úgynevezett szabad vélemény-nyilvánításhoz való jogának megnyilvánulása nem más, mint az én méltósághoz, jó hírnévhez, és a rólam alkotott képhez való jogomnak a durva megsértése” – írja Szígyártó Szabolcs. Kitér arra is, hogy szerinte Szőke Lászlót személyes bosszú vezérli a különböző sajtóanyagok közlésében. Hangsúlyozza azt is, hogy „ezek a megbélyegző kijelentések, amelyek ellenőrizhetetlen sebességgel terjednek el a közvélemény soraiban, jogtalan kárt okoznak személyemre nézve, olyan körülmények között, hogy nem ítéltek el azon cselekedetek miatt, amelyekről a fent nevezett azt spekulálja, hogy elkövettem volna”.
Végezetül kifejti, „a Szőke László által előadottak, ami a 2016.01.23-i incidenst illeti, nem felelnek meg a valóságnak, azokat vagy azért hozták nyilvánosságra, hogy személyemet befeketítsék, vagy hogy befolyásoljanak egy folyamatban lévő nyomozást, miközben a valós tényállásnak nincsen köze az állítólagos jogos önvédelemhez. Szőke László egyetlen pillanatig sem került olyan helyzetbe, amely szükségessé tette volna a fegyver használatát egy nyilvános, zsúfolt helyen”.
Amint arról beszámoltunk, több lövést is leadott önvédelmi fegyverével Szőke László, az Udvarhelyi Híradó főszerkesztője szombat hajnalban, miután egy székelyudvarhelyi szórakozóhelyen megtámadták. Az összetűzésben négyen megsérültek, két személyt a kórház sebészeti osztályára utaltak. Székelyhon.ro
2016. január 27.
Országos szintű mozgalommá vált az Igen, tessék!
Országos mozgalommá vált az Igen, tessék! mozgalom, új honlapjánakköszönhetően. A civil szervezet újraszabott világhálós felületét és jövőbeli terveit szerdán mutatták be Kolozsváron.
2011-ben kezdte meg tevékenységét a mozgalom csapata, akkor ötven partnerrel, az együttműködők száma idén januárra 600-ra emelkedett. Tavaly döntöttek úgy, hogy a korábbi csatornák mellett új projektet indítanak, az egyik projekt a Zöld okos kiadvány beindítása volt, amelyet a kolozsvári háztartásokba juttattak el. Ezzel kapcsolatosan több igény is megfogalmazódott: többek között az, hogy a magyar szolgáltatók, cégek elérhetőségét tartalmazó Zöld okost online felületen is lehessen böngészni - fogalmazott Talpas Botond, az Igen, tessék! egyesület elnöke.
Mint kifejtette, az online felület előnye, hogy számos eszközön elérhető, könnyű kezelni. A most induló honlap egyik leghasznosabb újítása a földrajzi korlát kiterjesztése, ami az offline terjesztési módok miatt nehézkesen működött mostanáig. „Az új honlap ad lehetőséget arra, hogy az Igen, tessék! ne csak kolozsvári mozgalom legyen”– fogalmazott Talpas.
Szélyes Levente, a Codespring ügyvezető igazgatója elmondta, két projekt között gyakran foglalkoznak – önszorgalomból – magyar projektek támogatásával is. Így készül el hamarosan a Szabadság napilap honlapja, ugyanakkor most az Igen, tessék! lapkihordó platformján dolgoznak.
A szerdán elindult honlapról Kandó Norbert, a Codespring projektvezetője kifejtette, a fejlesztést tavalyelőtt júliusban kezdték el, novemberben volt alkalmuk komolyabban dolgozni rajta. Az új honlapot államvizsgadolgozatként már bemutatták, de az ETDK-n és egy nemzetközi IT-konferencián is nyilvánosságot kapott, hiszen a Codesprings együttműködik magyar egyetemistákkal.
Okos honlap, magyar utcanevek
Praktikussá, tehát a partnerek és felhasználók számára egyszerűvé, és felhasználóbaráttá tették a honlapot – fogalmazott Bethlendi András, az Igen, tessék! ügyvezetője. Mindössze a szükséges kulcsszót és a települést kell megjelölnünk – magyarázta. A honlap okos és okosodó: a regisztráló cégek keresőszavai alapján működik, ugyanakkor egy cégnek minden munkapontját megtaláljuk az elénk táruló térképen, a fontos információkkal együtt. Az utcanevek magyarul is megjelennek.
Bethlendi András elmondta, a honlapon történő keresések mentén naprakész statisztikát kap a szervezet arról, hogy az érdeklődök milyen szolgáltatásokat és termékeket keresnek.
Kustán Magyari Attila. maszol.ro
Országos mozgalommá vált az Igen, tessék! mozgalom, új honlapjánakköszönhetően. A civil szervezet újraszabott világhálós felületét és jövőbeli terveit szerdán mutatták be Kolozsváron.
2011-ben kezdte meg tevékenységét a mozgalom csapata, akkor ötven partnerrel, az együttműködők száma idén januárra 600-ra emelkedett. Tavaly döntöttek úgy, hogy a korábbi csatornák mellett új projektet indítanak, az egyik projekt a Zöld okos kiadvány beindítása volt, amelyet a kolozsvári háztartásokba juttattak el. Ezzel kapcsolatosan több igény is megfogalmazódott: többek között az, hogy a magyar szolgáltatók, cégek elérhetőségét tartalmazó Zöld okost online felületen is lehessen böngészni - fogalmazott Talpas Botond, az Igen, tessék! egyesület elnöke.
Mint kifejtette, az online felület előnye, hogy számos eszközön elérhető, könnyű kezelni. A most induló honlap egyik leghasznosabb újítása a földrajzi korlát kiterjesztése, ami az offline terjesztési módok miatt nehézkesen működött mostanáig. „Az új honlap ad lehetőséget arra, hogy az Igen, tessék! ne csak kolozsvári mozgalom legyen”– fogalmazott Talpas.
Szélyes Levente, a Codespring ügyvezető igazgatója elmondta, két projekt között gyakran foglalkoznak – önszorgalomból – magyar projektek támogatásával is. Így készül el hamarosan a Szabadság napilap honlapja, ugyanakkor most az Igen, tessék! lapkihordó platformján dolgoznak.
A szerdán elindult honlapról Kandó Norbert, a Codespring projektvezetője kifejtette, a fejlesztést tavalyelőtt júliusban kezdték el, novemberben volt alkalmuk komolyabban dolgozni rajta. Az új honlapot államvizsgadolgozatként már bemutatták, de az ETDK-n és egy nemzetközi IT-konferencián is nyilvánosságot kapott, hiszen a Codesprings együttműködik magyar egyetemistákkal.
Okos honlap, magyar utcanevek
Praktikussá, tehát a partnerek és felhasználók számára egyszerűvé, és felhasználóbaráttá tették a honlapot – fogalmazott Bethlendi András, az Igen, tessék! ügyvezetője. Mindössze a szükséges kulcsszót és a települést kell megjelölnünk – magyarázta. A honlap okos és okosodó: a regisztráló cégek keresőszavai alapján működik, ugyanakkor egy cégnek minden munkapontját megtaláljuk az elénk táruló térképen, a fontos információkkal együtt. Az utcanevek magyarul is megjelennek.
Bethlendi András elmondta, a honlapon történő keresések mentén naprakész statisztikát kap a szervezet arról, hogy az érdeklődök milyen szolgáltatásokat és termékeket keresnek.
Kustán Magyari Attila. maszol.ro
2016. január 28.
Állampolgárságot igényelt a külhoni fiatalok fele
A megkérdezett külhoni fiatalok fele igényelt magyar állampolgárságot, és a fiatalok 90 százaléka szerint a kisebbségi magyarok a magyar nemzet részét képezik. Egyebek között ez derült ki abból a reprezentatív felmérésből, amelyet csütörtökön sajtótájékoztatón ismertettek Budapesten.
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet 2700 fiatal megkérdezésével készült kutatása szerint Szlovákiában csak elvétve találtak kettős állampolgárságot, míg Kárpátalján 68, Vajdaságban 82, Erdélyben 56 százalékos volt az arány – ismertette Papp Z. Attila, az intézet igazgatója. A magyar állampolgárság igénylése mögött elsősorban érzelmi, nemzeti szempontok domináltak, illetve a legfiatalabbaknál a magyarországi és más külföldi utazással, tanulással összefüggő motivációk is megjelentek. Akik nem igényeltek, jelentős hányadban azt mondták: magyar állampolgárság nélkül is magyarnak vallják magukat.
A fiatalok 90 százaléka mondta, hogy a kisebbségi magyarok a magyar nemzet részét képezik, de közel kétharmaduk azt is vallotta, hogy a többségi nemzetnek is a részei. A megkérdezettek közel 70 százaléka nevezte a régiót vagy országot szülőföldjének és hazájának, ahol él, ugyanakkor mintegy 13 százalék a jelenlegi, illetve történelmi Magyarországot tekinti hazájának.
A felmérés szerint a megkérdezett fiatalok több mint fele fontolgatja a külföldre való végleges elvándorlást, de az otthonukat elhagyni szándékozók közül elsősorban a kárpátaljai magyarok képzelik el jövőjüket Magyarországon. A többi régióból a kivándorlást mérlegelők 30-40 százalékban választanák az anyaországot.
A 15-29 éves magyar anyanyelvű, illetve nemzetiségű fiatalok a legnagyobb kihívásnak a munkanélküliséget, a szegénységet, a kilátástalanságot tartják, és a legkevésbé problematikus számukra a hiányzó szórakozási lehetőségek mellett az anyanyelvi továbbtanulás és az államnyelv nem megfelelő ismerete – közölte Papp Z. Attila.
Kitért arra is, hogy összevetve a 2001-es MOZAIK ifjúságszociológiai kutatással azt látható, hogy nőtt – és leginkább a Felvidéken – a felsőfokú végzettségűek aránya. A házasságban élők száma, illetve a gyermekvállalási kedv a 15 évvel ezelőtti adatokhoz képes jelentős csökkenést mutat. A fiatalok mintegy fele volt egyedülálló, közel 15 százalék élt házasságban, amelynek 73 százaléka magyar-magyar házasság. A házasulási kedv Kárpátalján a legnagyobb, itt és Erdélyben volt ugyanakkor a legmagasabb a vegyes házasságok aránya is.
Az is kiderült, hogy egyre nagyobb mértékben számítanak a materiális javak, és a karrierépítés fontossága is nőtt a fiatalok számára. A munkanélküliség közel 14 százalékos a korcsoporton belül.
A vallás az értékskálán viszonylag hátul szerepelt, a legfontosabbnak Kárpátalján tartották, ezt követte Erdély, és Felvidéken, Vajdaságban voltak a legkevésbé vallásosak. A felmérésben arra is rákérdeztek, mennyire érzék boldognak magukat a fiatalok, és a 10-es skálán 8-as átlagot regisztráltak. A négy külhoni régiót – Erdélyt, Felvidéket, Kárpátalját és Vajdaságot – érintő kutatás során ugyanakkor minden vonatkozásban jelentős eltérések mutatkoztak az egyes területek és korcsoportok között – összegzett Papp Z. Attila.
MTI
Erdély.ma, 2016. január 28.
Ellenőrzés alatt marad Románia és Bulgária
Romániát hozta ki jobban teljesítőnek az Európai Bizottság éves jelentése a bolgár és a román igazságügyi rendszer működéséről. Az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (CVM) keretében készült értékelés mindként ország esetében gondnak érzi, hogy még ha a kormány reformálna is, a parlament sokszor akadályokat támaszt.
A szerdán Brüsszelben bemutatott újabb CVM volt az első teljes egészében a Juncker-bizottság által készített jelentés a két országról, (a tavaly januárban közzétett anyag nagy része még a Barroso-bizottság gyűjtésén alapult).
Miként tavaly, úgy az idei CVM is Romániában állapít meg nagyobb haladást, de igazából mindkét ország tekintetében megemlítik, hogy számos „kihívást" – különösen a korrupció elleni harc esetében – hasonló formában az előző évek jelentései is kiemeltek, ám előtérbe állításuk változatlanul szükséges maradt, tehát nem is történt elegendő változás.
Egyébként szintén a tavalyi mintát erősíti, hogy továbbra sincs szó a CVM-ek megszüntetéséről. Bizottsági illetékesekkel folytatott háttérbeszélgetésekből az derült ki, hogy „mintegy egy éven belül" újabb jelentés elkészítésére lehet számítani. Miként egyikük – név nélkül – fogalmazott: „amikor elkezdtük ezeket csinálni, magunk sem gondoltuk, hogy ennyire bonyolult, összetett terület ez, aminek szinte lehetetlen a végére jutni".
A mostani jelentések mindenesetre mindkét ország esetében külön kihangsúlyozzák, hogy a CVM láthatóan „hasznos támogatást" jelent az adott országokban folyó igazságügyi reformok végig vitele számára. Az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmust emlékezetes módon a 2007-es bolgár és román taggá váláskor hozták létre, miután bizottsági és tagállami vélemények szerint Bulgária és Románia igazságügyi rendszere, ha formálisan meg is felelt a taggá válás feltételeinek, de tényleges működésében még további jelentős reformokra szorult. A CVM elvben ezt kívánja ösztönözni azzal, hogy a tervek szerint mindaddig fennmarad, amíg brüsszeli megítélés szerint az érintettek e reformoknak a végére nem járnak.
A román CVM-jelentés már tavaly is pozitívba hajlott, ez azonban idén még erőteljesebbé vált. A feltárt ügyek száma, súlyossága, az esetenként magas politikai szintet sem kímélő eljárások és vádemelések sora – aminek egy korábbi miniszterelnök is célpontjává válhatott – mind pozitív visszhangra lelt az idei jelentésben.
„A fennálló trend arra utal, hogy Románia határozottan halad a CVM-célok fenntartható teljesítése felé" – állapította meg ennek kapcsán a bizottsági anyag, aminek bemutatásakor Frans Timmermans bizottsági alelnök azzal méltatta a román eredményeket, hogy azok úgymond „professzionalizmust és elkötelezettséget mutatnak". Timmermans külön is kiemelte a korrupció elleni utcai demonstrációkat, mint amelyek szavai szerint kifejeznek egy tömegigényt a korrupció elleni harc, és az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzése iránt.
A jelentés ugyanakkor további lépéseket és elkötelezettséget szorgalmaz az idei évre, és különösen megrovóan szól a román parlament egynémely döntéséről, amelyben a román honatyák akadályokat gördítettek a büntető törvénykönyv reformjának útjába, valamint nem ritkán koalíciókba tömörülnek, hogy korrupciógyanúba keveredett képviselőtársaikat megvédjék a mentelmi jog felfüggesztésétől.
A bolgár jelentés tavaly is alapvetően kritikus volt, ezt azonban – némi kiváró megértéssel – akkor a bulgáriai „politikai bizonytalansággal" is magyarázták, megemlítve, hogy a Bizottság által vizsgált időszakban az országban három különböző kormány váltotta egymást, és egy ideig a parlamenti munka is lebénult.
Az azóta eltelt évről szóló értékelés azonban nem igazán tudott pozitívabbá válni. Miként korábban, most is az igazságszolgáltatás átfogóbb reformját szorgalmazzák, sürgetik az új korrupció-ellenes törvény kidolgozását és elfogadását, beleértve egy, ennek végrehajtását szavatoló független magas szintű egyesített hatóság megteremtését is.
Ez utóbbi elképzelés egyébként megjelent a kormány tavaly beterjesztett alkotmánymódosítási javaslatában is, azonban a bolgár parlament – több más, korrupció elleni harcot erősítő lehetséges intézkedéssel együtt – kigyomlálta a szövegből. „Bár a kormány már kifejezte azon szándékát, hogy újabb javaslattal áll majd elő, azonban a parlamenti döntés világosan jelezte, hogy hiányzik a politikai konszenzus a reformtörekvések végig vitelére" – állapítja meg ennek kapcsán most a bizottsági
értékelés. Cserébe Brüsszelben elismerően szóltak, és bíztató jelként értékelték, hogy tavaly decemberben Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök technikai-szakmai támogatást kért a Bizottságtól a megcélzott igazságügyi reformokhoz. „A Bizottság üdvözli" a bolgár igényt – jegyezte meg ennek kacsán sajtóértekezletén Timmermans, aki szerint a brüsszeli testület már tett is lépéseket annak érdekében, hogy a szükséges támogató kapacitást megteremtsék.
mediatica.ro / bruxinfo.hu. Erdély.ma
A megkérdezett külhoni fiatalok fele igényelt magyar állampolgárságot, és a fiatalok 90 százaléka szerint a kisebbségi magyarok a magyar nemzet részét képezik. Egyebek között ez derült ki abból a reprezentatív felmérésből, amelyet csütörtökön sajtótájékoztatón ismertettek Budapesten.
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet 2700 fiatal megkérdezésével készült kutatása szerint Szlovákiában csak elvétve találtak kettős állampolgárságot, míg Kárpátalján 68, Vajdaságban 82, Erdélyben 56 százalékos volt az arány – ismertette Papp Z. Attila, az intézet igazgatója. A magyar állampolgárság igénylése mögött elsősorban érzelmi, nemzeti szempontok domináltak, illetve a legfiatalabbaknál a magyarországi és más külföldi utazással, tanulással összefüggő motivációk is megjelentek. Akik nem igényeltek, jelentős hányadban azt mondták: magyar állampolgárság nélkül is magyarnak vallják magukat.
A fiatalok 90 százaléka mondta, hogy a kisebbségi magyarok a magyar nemzet részét képezik, de közel kétharmaduk azt is vallotta, hogy a többségi nemzetnek is a részei. A megkérdezettek közel 70 százaléka nevezte a régiót vagy országot szülőföldjének és hazájának, ahol él, ugyanakkor mintegy 13 százalék a jelenlegi, illetve történelmi Magyarországot tekinti hazájának.
A felmérés szerint a megkérdezett fiatalok több mint fele fontolgatja a külföldre való végleges elvándorlást, de az otthonukat elhagyni szándékozók közül elsősorban a kárpátaljai magyarok képzelik el jövőjüket Magyarországon. A többi régióból a kivándorlást mérlegelők 30-40 százalékban választanák az anyaországot.
A 15-29 éves magyar anyanyelvű, illetve nemzetiségű fiatalok a legnagyobb kihívásnak a munkanélküliséget, a szegénységet, a kilátástalanságot tartják, és a legkevésbé problematikus számukra a hiányzó szórakozási lehetőségek mellett az anyanyelvi továbbtanulás és az államnyelv nem megfelelő ismerete – közölte Papp Z. Attila.
Kitért arra is, hogy összevetve a 2001-es MOZAIK ifjúságszociológiai kutatással azt látható, hogy nőtt – és leginkább a Felvidéken – a felsőfokú végzettségűek aránya. A házasságban élők száma, illetve a gyermekvállalási kedv a 15 évvel ezelőtti adatokhoz képes jelentős csökkenést mutat. A fiatalok mintegy fele volt egyedülálló, közel 15 százalék élt házasságban, amelynek 73 százaléka magyar-magyar házasság. A házasulási kedv Kárpátalján a legnagyobb, itt és Erdélyben volt ugyanakkor a legmagasabb a vegyes házasságok aránya is.
Az is kiderült, hogy egyre nagyobb mértékben számítanak a materiális javak, és a karrierépítés fontossága is nőtt a fiatalok számára. A munkanélküliség közel 14 százalékos a korcsoporton belül.
A vallás az értékskálán viszonylag hátul szerepelt, a legfontosabbnak Kárpátalján tartották, ezt követte Erdély, és Felvidéken, Vajdaságban voltak a legkevésbé vallásosak. A felmérésben arra is rákérdeztek, mennyire érzék boldognak magukat a fiatalok, és a 10-es skálán 8-as átlagot regisztráltak. A négy külhoni régiót – Erdélyt, Felvidéket, Kárpátalját és Vajdaságot – érintő kutatás során ugyanakkor minden vonatkozásban jelentős eltérések mutatkoztak az egyes területek és korcsoportok között – összegzett Papp Z. Attila.
MTI
Erdély.ma, 2016. január 28.
Ellenőrzés alatt marad Románia és Bulgária
Romániát hozta ki jobban teljesítőnek az Európai Bizottság éves jelentése a bolgár és a román igazságügyi rendszer működéséről. Az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (CVM) keretében készült értékelés mindként ország esetében gondnak érzi, hogy még ha a kormány reformálna is, a parlament sokszor akadályokat támaszt.
A szerdán Brüsszelben bemutatott újabb CVM volt az első teljes egészében a Juncker-bizottság által készített jelentés a két országról, (a tavaly januárban közzétett anyag nagy része még a Barroso-bizottság gyűjtésén alapult).
Miként tavaly, úgy az idei CVM is Romániában állapít meg nagyobb haladást, de igazából mindkét ország tekintetében megemlítik, hogy számos „kihívást" – különösen a korrupció elleni harc esetében – hasonló formában az előző évek jelentései is kiemeltek, ám előtérbe állításuk változatlanul szükséges maradt, tehát nem is történt elegendő változás.
Egyébként szintén a tavalyi mintát erősíti, hogy továbbra sincs szó a CVM-ek megszüntetéséről. Bizottsági illetékesekkel folytatott háttérbeszélgetésekből az derült ki, hogy „mintegy egy éven belül" újabb jelentés elkészítésére lehet számítani. Miként egyikük – név nélkül – fogalmazott: „amikor elkezdtük ezeket csinálni, magunk sem gondoltuk, hogy ennyire bonyolult, összetett terület ez, aminek szinte lehetetlen a végére jutni".
A mostani jelentések mindenesetre mindkét ország esetében külön kihangsúlyozzák, hogy a CVM láthatóan „hasznos támogatást" jelent az adott országokban folyó igazságügyi reformok végig vitele számára. Az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmust emlékezetes módon a 2007-es bolgár és román taggá váláskor hozták létre, miután bizottsági és tagállami vélemények szerint Bulgária és Románia igazságügyi rendszere, ha formálisan meg is felelt a taggá válás feltételeinek, de tényleges működésében még további jelentős reformokra szorult. A CVM elvben ezt kívánja ösztönözni azzal, hogy a tervek szerint mindaddig fennmarad, amíg brüsszeli megítélés szerint az érintettek e reformoknak a végére nem járnak.
A román CVM-jelentés már tavaly is pozitívba hajlott, ez azonban idén még erőteljesebbé vált. A feltárt ügyek száma, súlyossága, az esetenként magas politikai szintet sem kímélő eljárások és vádemelések sora – aminek egy korábbi miniszterelnök is célpontjává válhatott – mind pozitív visszhangra lelt az idei jelentésben.
„A fennálló trend arra utal, hogy Románia határozottan halad a CVM-célok fenntartható teljesítése felé" – állapította meg ennek kapcsán a bizottsági anyag, aminek bemutatásakor Frans Timmermans bizottsági alelnök azzal méltatta a román eredményeket, hogy azok úgymond „professzionalizmust és elkötelezettséget mutatnak". Timmermans külön is kiemelte a korrupció elleni utcai demonstrációkat, mint amelyek szavai szerint kifejeznek egy tömegigényt a korrupció elleni harc, és az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzése iránt.
A jelentés ugyanakkor további lépéseket és elkötelezettséget szorgalmaz az idei évre, és különösen megrovóan szól a román parlament egynémely döntéséről, amelyben a román honatyák akadályokat gördítettek a büntető törvénykönyv reformjának útjába, valamint nem ritkán koalíciókba tömörülnek, hogy korrupciógyanúba keveredett képviselőtársaikat megvédjék a mentelmi jog felfüggesztésétől.
A bolgár jelentés tavaly is alapvetően kritikus volt, ezt azonban – némi kiváró megértéssel – akkor a bulgáriai „politikai bizonytalansággal" is magyarázták, megemlítve, hogy a Bizottság által vizsgált időszakban az országban három különböző kormány váltotta egymást, és egy ideig a parlamenti munka is lebénult.
Az azóta eltelt évről szóló értékelés azonban nem igazán tudott pozitívabbá válni. Miként korábban, most is az igazságszolgáltatás átfogóbb reformját szorgalmazzák, sürgetik az új korrupció-ellenes törvény kidolgozását és elfogadását, beleértve egy, ennek végrehajtását szavatoló független magas szintű egyesített hatóság megteremtését is.
Ez utóbbi elképzelés egyébként megjelent a kormány tavaly beterjesztett alkotmánymódosítási javaslatában is, azonban a bolgár parlament – több más, korrupció elleni harcot erősítő lehetséges intézkedéssel együtt – kigyomlálta a szövegből. „Bár a kormány már kifejezte azon szándékát, hogy újabb javaslattal áll majd elő, azonban a parlamenti döntés világosan jelezte, hogy hiányzik a politikai konszenzus a reformtörekvések végig vitelére" – állapítja meg ennek kapcsán most a bizottsági
értékelés. Cserébe Brüsszelben elismerően szóltak, és bíztató jelként értékelték, hogy tavaly decemberben Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök technikai-szakmai támogatást kért a Bizottságtól a megcélzott igazságügyi reformokhoz. „A Bizottság üdvözli" a bolgár igényt – jegyezte meg ennek kacsán sajtóértekezletén Timmermans, aki szerint a brüsszeli testület már tett is lépéseket annak érdekében, hogy a szükséges támogató kapacitást megteremtsék.
mediatica.ro / bruxinfo.hu. Erdély.ma
2016. január 28.
Kiszorítanak úgyis
És Kelemen Hunor még most sem tűnik eltökéltnek arra, hogy civil, mozgalmi eszközöket is bevessen jogérvényesítési küzdelmünk során – a március 10-ére tervezett székely szabadság napjával kapcsolatos semleges álláspontja legalábbis ezt bizonyítja.
Pedig minden eszközzel és minden fronton zajlik a magyarság kiszorítása a döntéshozatalból, a román hatóságok láthatólag semmitől sem riadnak vissza, hogy az egyre instabilabb geopolitikai helyzetben egyszer s mindenkorra lezárják a magyar kérdést. Szinte már felsorolni sem tudjuk jogsérelmeinket, a visszaszolgáltatás leállításától jelképeink üldözésén át egyes magyar vezetők meghurcolásáig, a közösség egészének megbélyegzéséig – e visszarendeződési folyamatban pedig részt vesznek a legkülönfélébb állami hatóságok, kormánybiztosi hivatalok, egyes igazságszolgáltatási intézmények, titkosszolgálatok. Látják ezt az RMDSZ-ben is, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester ez év elején ecsetelte, mennyire nehéz helyzetbe sodródott a magyarság, rámutatva ugyanakkor, mennyire megerősítették mindeközben az erőszakszervezeteket. És lám, maga Kelemen Hunor is panaszolja: számos erdélyi településen – köztük nagyvárosokban, Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen – elúszik annak az esélye, hogy magyar polgármester kerüljön tisztségbe, ha mégiscsak módosítják a választási törvényt, és a polgármesterek személyéről két fordulóban kell dönteni. Kiszorításunk újabb fronton folytatódik tehát: az önkormányzatokban, amelyek pedig utolsó bástyáink közé tartoznak. Alkotmánybírósági óvásról, bizalmatlansági indítványról beszél az RMDSZ elnöke, pedig a taláros testület elnöke már elszólta magát: elfogadható a választási törvény módosítása néhány hónappal a voksolás előtt, ami pedig a kormánybuktatási kezdeményezést illeti, azt a szociáldemokraták nélkül aligha lehet megvalósítani. Márpedig Dragnea csapata belenyugodni látszik a változtatásba. Úgy tűnik hát, a két fő erő, a liberálisok és a szocdemek megegyeztek, az RMDSZ véleménye pedig senkit sem érdekel. Ehhez a helyzethez pedig lassan alkalmazkodnia is kellene a szövetségnek, veszélyben ugyanis a mérleg nyelve pozíciója: az ősszel esedékes parlamenti választások után ugyanis nagy eséllyel Traian Băsescu populista alakulata is bejut a törvényhozásba, a liberálisok pedig könnyen egykori szövetségesük felé fordulhatnak. Érdemes lenne tehát fontolóra vennie az RMDSZ felső vezetésének: valóban ugyanazon az úton kívánnak továbbmenni, amely jól láthatóan sehová sem vezet?
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
És Kelemen Hunor még most sem tűnik eltökéltnek arra, hogy civil, mozgalmi eszközöket is bevessen jogérvényesítési küzdelmünk során – a március 10-ére tervezett székely szabadság napjával kapcsolatos semleges álláspontja legalábbis ezt bizonyítja.
Pedig minden eszközzel és minden fronton zajlik a magyarság kiszorítása a döntéshozatalból, a román hatóságok láthatólag semmitől sem riadnak vissza, hogy az egyre instabilabb geopolitikai helyzetben egyszer s mindenkorra lezárják a magyar kérdést. Szinte már felsorolni sem tudjuk jogsérelmeinket, a visszaszolgáltatás leállításától jelképeink üldözésén át egyes magyar vezetők meghurcolásáig, a közösség egészének megbélyegzéséig – e visszarendeződési folyamatban pedig részt vesznek a legkülönfélébb állami hatóságok, kormánybiztosi hivatalok, egyes igazságszolgáltatási intézmények, titkosszolgálatok. Látják ezt az RMDSZ-ben is, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester ez év elején ecsetelte, mennyire nehéz helyzetbe sodródott a magyarság, rámutatva ugyanakkor, mennyire megerősítették mindeközben az erőszakszervezeteket. És lám, maga Kelemen Hunor is panaszolja: számos erdélyi településen – köztük nagyvárosokban, Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen – elúszik annak az esélye, hogy magyar polgármester kerüljön tisztségbe, ha mégiscsak módosítják a választási törvényt, és a polgármesterek személyéről két fordulóban kell dönteni. Kiszorításunk újabb fronton folytatódik tehát: az önkormányzatokban, amelyek pedig utolsó bástyáink közé tartoznak. Alkotmánybírósági óvásról, bizalmatlansági indítványról beszél az RMDSZ elnöke, pedig a taláros testület elnöke már elszólta magát: elfogadható a választási törvény módosítása néhány hónappal a voksolás előtt, ami pedig a kormánybuktatási kezdeményezést illeti, azt a szociáldemokraták nélkül aligha lehet megvalósítani. Márpedig Dragnea csapata belenyugodni látszik a változtatásba. Úgy tűnik hát, a két fő erő, a liberálisok és a szocdemek megegyeztek, az RMDSZ véleménye pedig senkit sem érdekel. Ehhez a helyzethez pedig lassan alkalmazkodnia is kellene a szövetségnek, veszélyben ugyanis a mérleg nyelve pozíciója: az ősszel esedékes parlamenti választások után ugyanis nagy eséllyel Traian Băsescu populista alakulata is bejut a törvényhozásba, a liberálisok pedig könnyen egykori szövetségesük felé fordulhatnak. Érdemes lenne tehát fontolóra vennie az RMDSZ felső vezetésének: valóban ugyanazon az úton kívánnak továbbmenni, amely jól láthatóan sehová sem vezet?
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. január 28.
Kihívóra talált Dan Tanasă
A legfelsőbb bírósághoz fordult Kis Péter Spanyolországban élő román állampolgár, aki erőszakra és gyűlöletre való bujtogatással vádolja a magyarság körében hivatásos feljelentőként ismert Dan Tanasă bloggert. A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéknek küldött levelében Kis Péter rámutat: Dan Tanasă honlapján hemzseg a nyilvánvalóan magyarellenes, uszító hangvételű, gyűlöletkeltésre alkalmas írás.
Kis Péter egy másik keresetben a korrupcióellenes ügyészség figyelmét arra hívja fel, hogy a Kovászna megyei katasztrófavédelmi felügyelőség tavaly szeptember 8-án – amikor a román csapatok 1944-es sepsiszentgyörgyi bevonulásának évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a szervezők trikolórt akartak kitűzni a városháza tornyának csúcsára – törvénytelenül biztosított eszközöket ismeretleneknek egy engedély nélküli munkálatra, amit a városháza épületében végeztek volna el. A kereset szerzője szerint a felügyelőség túlkapással és befolyással való üzérkedéssel vádolható, erre bizonyítékul szolgálhatnak az aznap kiállított menetlevelek, valamint a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal térfigyelő kamerái által rögzített felvételek. (Krónika)
HA ADTOK, KAPTOK, MONDTA A PÓPA. Nem mindennapi eset történt a Dolj megyei Tălpaş községben: egy asszonyt, bár megvásárolt sírhelye volt, nem temetett el az ortodox pap, mivel az elhunyt korábban áttért a baptista hitre. Így a mezőn, a polgármesteri hivatal által biztosított területen temették el. Az eset nem egyedi, nemrég Szilágy megyében a pópa csak 1000 lej ellenében lett volna hajlandó az ortodox temetőben eltemetni egy görögkatolikus nőt, akit végül a háza kertjében helyeztek végső nyugalomra. A Dolj megyei eset azonban azért különleges, mert a Digi24 televízió helyszíni riportjában az ortodox papot is meg akarta szólaltatni, ő azonban csak akkor lett volna hajlandó nyilatkozni, ha az újságírók egy vízszivattyút ajándékoznak neki. „Önök felajánlanak egy adományt, hogy készíthessenek egy jó riportot, amely emeli a nézettségüket, és pénzt is hoz. Ha nem, akkor nem. Tudják, hogy van a mai világban, mindent meg kell fizetni” – mondta a pópa. (Főtér)
ARANYUNK VAN, BÁR EGYRE KEVESEBBET ÉR. Világviszonylatban a 35. legnagyobb aranytartaléka a román jegybanknak van, és ezzel Románia a legjobb helyezést érte a 40 országot górcső alá vevő toplistán. A Román Nemzeti Bank (RNB) aranytartaléka 103,7 tonna (3,3 milliárd eurónak felel meg), amivel megelőz olyan országokat, mint Lengyelország, amely a kelet-európai térség legerősebb gazdasága, vagy Ausztráliát és Indonéziát is. A RNB jelenleg nem vásárol aranyat – a döntést 2000-ben hozták meg. A jegybank aranytartalékának 60 százaléka az ország határain kívül maradt 2010–2014-ben, többnyire Londonban található. A román központi pénzintézet aranytartaléka az elmúlt öt évben a 103,7 tonnán stagnált, értéke azonban 1,2 milliárd euróval mintegy 3,25 milliárd euróra zsugorodott. (Mediafax) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A legfelsőbb bírósághoz fordult Kis Péter Spanyolországban élő román állampolgár, aki erőszakra és gyűlöletre való bujtogatással vádolja a magyarság körében hivatásos feljelentőként ismert Dan Tanasă bloggert. A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéknek küldött levelében Kis Péter rámutat: Dan Tanasă honlapján hemzseg a nyilvánvalóan magyarellenes, uszító hangvételű, gyűlöletkeltésre alkalmas írás.
Kis Péter egy másik keresetben a korrupcióellenes ügyészség figyelmét arra hívja fel, hogy a Kovászna megyei katasztrófavédelmi felügyelőség tavaly szeptember 8-án – amikor a román csapatok 1944-es sepsiszentgyörgyi bevonulásának évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a szervezők trikolórt akartak kitűzni a városháza tornyának csúcsára – törvénytelenül biztosított eszközöket ismeretleneknek egy engedély nélküli munkálatra, amit a városháza épületében végeztek volna el. A kereset szerzője szerint a felügyelőség túlkapással és befolyással való üzérkedéssel vádolható, erre bizonyítékul szolgálhatnak az aznap kiállított menetlevelek, valamint a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal térfigyelő kamerái által rögzített felvételek. (Krónika)
HA ADTOK, KAPTOK, MONDTA A PÓPA. Nem mindennapi eset történt a Dolj megyei Tălpaş községben: egy asszonyt, bár megvásárolt sírhelye volt, nem temetett el az ortodox pap, mivel az elhunyt korábban áttért a baptista hitre. Így a mezőn, a polgármesteri hivatal által biztosított területen temették el. Az eset nem egyedi, nemrég Szilágy megyében a pópa csak 1000 lej ellenében lett volna hajlandó az ortodox temetőben eltemetni egy görögkatolikus nőt, akit végül a háza kertjében helyeztek végső nyugalomra. A Dolj megyei eset azonban azért különleges, mert a Digi24 televízió helyszíni riportjában az ortodox papot is meg akarta szólaltatni, ő azonban csak akkor lett volna hajlandó nyilatkozni, ha az újságírók egy vízszivattyút ajándékoznak neki. „Önök felajánlanak egy adományt, hogy készíthessenek egy jó riportot, amely emeli a nézettségüket, és pénzt is hoz. Ha nem, akkor nem. Tudják, hogy van a mai világban, mindent meg kell fizetni” – mondta a pópa. (Főtér)
ARANYUNK VAN, BÁR EGYRE KEVESEBBET ÉR. Világviszonylatban a 35. legnagyobb aranytartaléka a román jegybanknak van, és ezzel Románia a legjobb helyezést érte a 40 országot górcső alá vevő toplistán. A Román Nemzeti Bank (RNB) aranytartaléka 103,7 tonna (3,3 milliárd eurónak felel meg), amivel megelőz olyan országokat, mint Lengyelország, amely a kelet-európai térség legerősebb gazdasága, vagy Ausztráliát és Indonéziát is. A RNB jelenleg nem vásárol aranyat – a döntést 2000-ben hozták meg. A jegybank aranytartalékának 60 százaléka az ország határain kívül maradt 2010–2014-ben, többnyire Londonban található. A román központi pénzintézet aranytartaléka az elmúlt öt évben a 103,7 tonnán stagnált, értéke azonban 1,2 milliárd euróval mintegy 3,25 milliárd euróra zsugorodott. (Mediafax) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. január 28.
Terrorizmus vagy véleményszabadság?
A minap, az Egyesült Románia (PRU) kongresszusán jelentették be a Karóbahúzó Vlad Gárdája elnevezésű félkatonai szervezet létrejöttét, amelynek "atyja" a magyarellenességéről elhíresült Bogdan Diaconu képviselő, és amelynek célja "rendet csinálni az országban", és megmutatni a "hazaárulóknak", hogy "Románia a románoké".
Nem volt ugyan rendkívüli visszhangja sem a politikusok körében, sem a sajtóban, de Cornel Vilcu publicista aláírásgyűjtést kezdeményezett a PRU betiltásáért a párttörvény harmadik cikkelye negyedik bekezdésére hivatkozva, amely szerint "politikai pártok nem szervezhetnek katonai vagy félkatonai szervezeteket és nem folytathatnak semmiféle, a törvény által tiltott cselekedeteket. Ellenkező esetben törvényi úton feloszlatják a pártot". Szerinte a PRU lépése veszélyezteti a román demokráciát, le kell állítani, még mielőtt az amúgy megengedhetetlen demagógia és uszítás erőszakká fajulna.
Persze, Diaconu reakciója sem váratott magára: kijelentette, hogy Vilcu Soros bérence, aki megijedt tőlük, akárcsak a többi "hazaáruló", és pártját is Soros utasítására akarnák "kivonni a választási versenyből". "Forradalommal" fenyegetőzött a párt betiltása esetén. Azt is sietett hozzátenni, hogy a PRU megszüntetésére legtöbben a magyarok lakta vidékeken, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon szavaztak, akiket Magyarország mozgósított. Ellenlépésként ő is petíciót indított Támogasd Karóbahúzó Vlad Gárdáját jelszóval, hogy megmutassák azoknak, "akik tönkre akarják tenni Romániát", hogy "egységesek", és hogy "nem ijedünk meg a támadásoktól". Jelszavuk: Románia a románoké!
A pártvezér amellett, hogy képviselőként számos magyarellenes törvénytervezetet nyújtott be a parlamentbe,blogbejegyzéseiben is nyíltan uszít a magyarság ellen. Bizonyára a véleményszabadság jogán. Ugyanis a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szóvivője szerint – bár az intézménynek egyelőre nincs hivatalos véleménye a dologról – nem törvényellenes a "gárda", inkább a véleményszabadság megnyilvánulásának nevezhető. Érdekes módon nem hallottunk hasonló reakciót, amikor a magyarok szervezeteit, beleértve akár az RMDSZ-t, nevezték terrorszervezetnek.
Emlékeztetünk arra is, hogy december elején a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalmat terrorszervezetnek nevezték. Két "terrorista" vezetőjét a SRI hónapokon át figyelte, hogy "kiderüljön", december elsején állítólag petárdával akarták "felrobbantani" a románokat (egy színmagyar városban). Azóta is "előzetesben" tartják egyiküket, annak ellenére, hogy nincs bizonyítékuk terrorcselekmény elkövetésének szándékára, és annak ellenére, hogy a hisztérikus magyarellenes sajtón kívül még a román közvélemény is a SRI "olcsó manipulációjának" nevezte a letartóztatásokat. Ez azonban "terrorcselekmény" volt.
A képviselő szerint egyébként az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt, a Jobbik, a 64 Vármegye "terroristái", a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács belülről támadja a román államot, de a PRU-n kívül senki sem akarja őket törvényen kívül helyezni. Ez viszont véleményszabadság.
Hogy is állunk tehát a demokráciával és a véleményszabadsággal? A Vlad Tepes Gárdája a véleményszabadságmegnyilvánulása, a magyar szervezetek pedig terroristák? Ha ez a demokrácia, és ezt akarják "megvédeni", akkor bizony nagy baj van.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)
A minap, az Egyesült Románia (PRU) kongresszusán jelentették be a Karóbahúzó Vlad Gárdája elnevezésű félkatonai szervezet létrejöttét, amelynek "atyja" a magyarellenességéről elhíresült Bogdan Diaconu képviselő, és amelynek célja "rendet csinálni az országban", és megmutatni a "hazaárulóknak", hogy "Románia a románoké".
Nem volt ugyan rendkívüli visszhangja sem a politikusok körében, sem a sajtóban, de Cornel Vilcu publicista aláírásgyűjtést kezdeményezett a PRU betiltásáért a párttörvény harmadik cikkelye negyedik bekezdésére hivatkozva, amely szerint "politikai pártok nem szervezhetnek katonai vagy félkatonai szervezeteket és nem folytathatnak semmiféle, a törvény által tiltott cselekedeteket. Ellenkező esetben törvényi úton feloszlatják a pártot". Szerinte a PRU lépése veszélyezteti a román demokráciát, le kell állítani, még mielőtt az amúgy megengedhetetlen demagógia és uszítás erőszakká fajulna.
Persze, Diaconu reakciója sem váratott magára: kijelentette, hogy Vilcu Soros bérence, aki megijedt tőlük, akárcsak a többi "hazaáruló", és pártját is Soros utasítására akarnák "kivonni a választási versenyből". "Forradalommal" fenyegetőzött a párt betiltása esetén. Azt is sietett hozzátenni, hogy a PRU megszüntetésére legtöbben a magyarok lakta vidékeken, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon szavaztak, akiket Magyarország mozgósított. Ellenlépésként ő is petíciót indított Támogasd Karóbahúzó Vlad Gárdáját jelszóval, hogy megmutassák azoknak, "akik tönkre akarják tenni Romániát", hogy "egységesek", és hogy "nem ijedünk meg a támadásoktól". Jelszavuk: Románia a románoké!
A pártvezér amellett, hogy képviselőként számos magyarellenes törvénytervezetet nyújtott be a parlamentbe,blogbejegyzéseiben is nyíltan uszít a magyarság ellen. Bizonyára a véleményszabadság jogán. Ugyanis a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szóvivője szerint – bár az intézménynek egyelőre nincs hivatalos véleménye a dologról – nem törvényellenes a "gárda", inkább a véleményszabadság megnyilvánulásának nevezhető. Érdekes módon nem hallottunk hasonló reakciót, amikor a magyarok szervezeteit, beleértve akár az RMDSZ-t, nevezték terrorszervezetnek.
Emlékeztetünk arra is, hogy december elején a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalmat terrorszervezetnek nevezték. Két "terrorista" vezetőjét a SRI hónapokon át figyelte, hogy "kiderüljön", december elsején állítólag petárdával akarták "felrobbantani" a románokat (egy színmagyar városban). Azóta is "előzetesben" tartják egyiküket, annak ellenére, hogy nincs bizonyítékuk terrorcselekmény elkövetésének szándékára, és annak ellenére, hogy a hisztérikus magyarellenes sajtón kívül még a román közvélemény is a SRI "olcsó manipulációjának" nevezte a letartóztatásokat. Ez azonban "terrorcselekmény" volt.
A képviselő szerint egyébként az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt, a Jobbik, a 64 Vármegye "terroristái", a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács belülről támadja a román államot, de a PRU-n kívül senki sem akarja őket törvényen kívül helyezni. Ez viszont véleményszabadság.
Hogy is állunk tehát a demokráciával és a véleményszabadsággal? A Vlad Tepes Gárdája a véleményszabadságmegnyilvánulása, a magyar szervezetek pedig terroristák? Ha ez a demokrácia, és ezt akarják "megvédeni", akkor bizony nagy baj van.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)
2016. január 28.
Lélekkalandok
Világpolgár és életművész, otthon van Európában, de közben erdélyi gyökereiről sem akar megfeledkezni. Egyforma magabiztossággal mozog a kultúra és az üzlet világában. Filmrendező és üzletember, névjegykártyája szerint jelenleg az Első Európai Befektetési és Fejlesztési Zrt. vezérigazgatója. Tolvaly Ferenc írt verseket, tanulmánykötetet, trilógiát életrajzi vonatkozásokkal. Ifjúkori álmát megvalósítva bejárta a nagy világvallások meghatározó helyszíneit, s az ott szerzett élményeiről öt regényben számolt be. A sorozat bemutatására érkezett szülővárosába, Marosvásárhelyre. Vendéglátója Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, a marosvásárhelyi rendház vezetője volt, akivel a Kultúrpalota kistermében folytatott hangulatos eszmecserét. Ezt megelőzően életéről, hitéről, világjáró útjairól és a szülőföld iránti szeretetéről beszélgettünk.
– Lélek-kalandregényeknek nevezi könyvsorozatát – a szerző szemszögéből mit fed ez a szokatlan szóösszetétel?
– Az öt világvallást felölelő regényfolyam, mondhatni kvintológia, egy keresztény zarándokúton indul, és a célba érkezés regényével (Lélekhez a kulcs) Granadában ér véget. Az első regény főszereplője a híres Szent Jakab zarándokúton (El Camino) a franciaországi Saint Jean Pied de Port-ban indul el, és Észak-Spanyolországon át jut el Santiago de Compostelába. A második kötetben körbejárja a keleti vallások szent hegyét, a Kailászát Tibetben. Ezt követően felkeresi az iszlám szent helyeit, majd az indiai Benáreszben, a Gangesz partján egy pillanatra úgy érzi magát, mintha a lélek kapujában állna, és végül megérkezik Granadába, ahonnan szefárd őseit elűzték.
– Az öt regénynek ugyanaz a személy a főhőse?
– Az El Camino – Az Út főszereplője egy Münchenben élő erdélyi származású marketingszakember, a Tibetben a Lélek című köteté egy erdélyi származású magyar borász, a Boszporusz felett a híd főszereplője egy erdélyi származású, Németországban élő agykutató, a Benáresz a kapu főhőse egy Münchenben élő, erdélyi származású magyar fényképész, a Lélekhez a kulcsé egy Magyarországon élő, erdélyi származású üzletember.
– Az öt közül melyik azonos a szerzővel?
– Mind az öt. Marosvásárhelyen születtem, 1974- ig, 17 éves koromig itt éltem. Legszebb éveimet a Bolyai Farkas középiskolában töltöttem. Sportosztályba jártam, Fülöp György, a briliáns tanár, edző volt az osztályfőnökünk, aki előtt ma is fejet hajtok. Nagyszerű tanáraim, kitűnő osztálytársaim voltak, öröm volt iskolába járni. A tizedik osztály utáni nyári szünidőben hagytuk el Erdélyt. Szüleimmel és húgommal "át- telepedtünk" Németországba. A kastli kolostor gimnáziumában érettségiztem, ahol Ulrich atya is tanult. A történelem és a magyar irodalom kivételével a legtöbb tantárgyat már németül oktatták. A középiskola elvégzése után az erlangen-nürnbergi egyetemen közgazdaságtant, filozófiát és teológiát hallgattam. Végül a Müncheni Filmakadémia filmrendező és forgatókönyvíró szakát végeztem. Dokumentumfilmeket, reklámfilmeket, játékfilmeket gyártottunk, írtam forgatókönyvet, rendeztem filmeket. 1989-ben a Gondviselés Magyarországra vezetett, ahol keletnémet menekültekről készítettünk dokumentumfilmet Otthonról hazafelé címmel, amelyet minden évben vetítenek a német közszolgálati televíziók. Már abban az évben létrehoztunk egy reklámügynökséget, s Münchenből a film- és televízióműsorok produkcióját is oda irányítottuk. Alapítója és vezérigazgatója voltam az első kereskedelmi televíziónak, a TV2-nek. Mindeközben írtam, és nagy álmomat, hogy az öt világvallásról regény- és filmsorozatot készítsek, soha nem adtam fel.
– A könyvek itt vannak; elkészültek a filmek is?
– Hármat láthatott már a közönség, a negyediken és ötödiken még dolgozom. Az 1984-ben megfogalmazott elképzeléstől számítva több mint harmincéves munka végére értem, ezért is hívott meg Ulrich atya, akit évtizedek óta tisztelek és barátomnak tartok.
– Mikor indult el az első zarándokútra?
– 2004-ben, a szent évben, 31 napi gyaloglás után, nagypénteken érkeztem meg Santiago de Compostelába. Az El Camino lényege azonban nem a megtett kilométerekben rejlik, hanem az a spirituális töltet a fontos, ami egyre mélyebben megérinti a zarándokot. Ha valaki az utolsó kilométereken rájön, hogy nem az út nehéz, a nehézség maga az út, már eljutott addig a pontig, ahol talán el tud indulni mélyen önmagába. Ha a Szent Jakab-katedrálisban ez valóban bekövetkezik, akkor próbálkozása sikerrel járt. Ha csak a vízhólyagok kezelésére összpontosít, akkor nem volt érdemes útra kelni. Indulás előtt barátaim azt tanácsolták, hogy vegyek egy pár jó cipőt, s naponta gyalogoljak benne egy-két kilométert. Egy másik jó barát viszont azt ajánlotta, hogy a keresztény misztikusokat olvassam, ami többet segít a megtett kilométereknél. Igaza volt. Ha az ember lélekben nem készül fel egy ilyen útra, azt a mély spirituális élményt, ami a zarándoklat lényege, nem tudja megtapasztalni.
– Miért vállalta a hosszú, kimerítő gyaloglást?
– Napjainkban az ember akkor fordul leginkább Istenhez, amikor valami baja van. Ha bármilyen kicsinység megzavarja a megszokott életét, akkor elkezd imádkozni, és néha még a templomba is betéved, remélve, hogy Isten megsegíti. A zarándokútra egy megrázkódtatás miatt indultam el, túl későn, hiszen már 1984-ben terveztem, hogy felkeresem az öt világvallás meghatározó helyszíneit. Arra voltam kíváncsi, ami összeköti őket. Az átjárás a vallások között szerintem észérvekkel nem feltárható, ez csak spirituális úton közelíthető meg. Végül azért indultam el, mert úgy éreztem, hogy elszakadtam önmagamtól. Fel kellett állnom vezérigazgatói székemből, és elgondolkodnom azon: hol is tartok életemben. Erre a számvetésre nyújtott lehetőséget a zarándokút, amelynek a végén úgy éreztem, hogy megérkeztem önmagamhoz.
– Az út könnyebbé tette-e, hogy lényeges változásokról dönteni tudjon?
– Természetesen az ember úgy tér haza, hogy átrendezi az életét. A reggeli kávé helyett teát fog inni, kevesebbet nézi a televíziót és többet olvas, gyakrabban jár templomba, mindennap részt vesz a reggeli vagy az esti misén. Csak néhányat említettem, de ezek is szinte kivitelezhetetlennek tűntek. Emlékszem, egyszer Ulrich atyát azzal kerestem fel, nincs elég időm arra, hogy naponta 30 percet imádkozzam. Érdeklődtem, hogy mit tegyek. Azt válaszolta: – Nem baj, Feri, akkor imádkozzál egy órát. Javaslata ellentmondásnak tűnik ugyan, de mégis segített. Az El Caminón sok szempontból terveztem átalakítani hétköznapjaimat, de a legnagyobb változás ott ment végbe, ahol nem is gondoltam. Az emberi kapcsolataimban. Fél éven belül elmaradtak azok a barátok, akikkel korábban szórakozni, sörözni jártam. A zarándokút után már nem voltam képes felületes fecsegésre pazarolni az időmet. Emiatt csak azok tartanak ki mellettem, akik valóban szeretnek, és akikkel mélyebb kapcsolatban álltam. Idővel ebben a lélekközösségben sokkal jobban éreztem magam, jobban tudtam a barátokra összpontosítani. A napi ima, a kétszer harminc perc is terhes volt eleinte, de lassan rájöttem, hogy milyen hatalmas kincs van a birtokomban. Az egész napot másképpen indítottam és fejeztem be, mint korábban.
A kincs, amit egy zarándokút után hazavisz az ember, egyszer csak elkezd saját életet élni, s a lelkünkben megfogant új ember egyre inkább kiszorítja a régit.
– És mégis egy keményebb próbatételre vállalkozott.
– Az El Caminónál sokkal nehezebb tibeti, 52 kilométeres zarándoklat 4500 méteren indul. Az út során körbejárjuk a Kailaszát, a keleti vallások szent helyét. A spirituális cél, a Halál Kapuja 6000 méter magasságban van. Valószínűleg azért, mert nincs levegő, nincs oxigén, az ember egy idő után azt sem érzékeli, hogy ki van körülötte. Már az út kezdetén is örültem, ha 10-12 lépést meg tudtam tenni, majd megálltam és megpróbáltam "összegyűjteni" a környezetemben levő oxigénmolekulákat, hogy tovább haladhassak. A saját vizemet sem bírtam vinni. Egy kolostorban kértünk segítséget. 16 éves szerzetes cipelte a teljes poggyászunkat, ami több mint 25 kiló volt, mert közben filmet is forgattunk. A felszerelésünkkel úgy elszaladt, hogy csak a Halál Kapujában találkoztunk. Szerencsénkre a kamera nem merült le, és nem kellett kazettát sem cserélni közben. Négy nap alatt tettük meg az utat, az utolsó kilenc kilométeres szakasz öt-hat órát vett igénybe. Érkezéskor a fiatal szerzetest imáiba merülve találtuk. Amikor magamhoz tértem, ő pedig abbahagyta a meditációt, ma sem tudom, hogy miért, azt kértem tőle, hogy tanítson meg imádkozni. A világ végén élő 16 éves gyermek, aki soha nem hagyta el a kolostort és környékét, rám csodálkozott, és azt válaszolta: – Én nem tudlak téged megtanítani, neked ott kell megtanulnod imádkozni, ahol születtél és felnőttél. Csak abban segíthetek, hogy elmélyítsd azokat az imákat, amelyeket a szüleidtől tanultál. Megdöbbentett, hogy mennyire kézenfekvő, amit mondott, és amit Nyugat- és Közép-Európában kezdünk elfelejteni. Megpróbálunk különböző vallásokat felvenni, és eltávolodunk attól a lelkiségtől, amibe generációkon keresztül gyökeret eresztettünk. Már nem akarjuk megtanulni saját imáinkat, nem akarunk elmenni a saját szertartásainkra, eltaszítjuk magunktól azt a megtartó erőt, amiből a közösség, amihez tartozunk, nemzedékeken át táplálkozott. És azt hangoztatjuk, hogy hiszünk, de a magunk módján, elfogadva azt, amit jónak tartunk, és kidobva a többit. A fiatal szerzetes egyszerű mélységgel megfogalmazott szavai olyan élményt jelentettek számomra, ami a további útjaimon végig elkísért.
– Ilyen tapasztalatok után mi hajtotta tovább? A kíváncsiság vagy a megértés vágya volt az erősebb?
– Ha elindulunk egy befelé vezető úton, már nem lehet megállni. Talán rákényszerítheti az ember magát, de nem érdemes. Innen már csak egy lépés volt a Kék mecset Isztambulban. Egy pénteki szertartás alatt a mecset udvarán imába mélyülő több ezer hívő láttán jöttem rá, hogy aki kifelé néz, csak álmodik, aki befelé pillant, az viszont felébred. A Boszporusz felett a híd című könyvem főszereplője szinte dokumentarista hitelességgel vesz részt a mekkai zarándoklaton, ami keresztények számára tilos. Én is csak Rijadig jutottam el, ahol rengeteg interjút készítettem azokkal, akik a zarándokútról jöttek vagy oda tartottak. A más vallásúnak nemcsak konvertálnia kell, egy közösségtől zarándoklevelet is kell kapnia ahhoz, hogy eljusson Mekkába, egyébként halálbüntetésre számíthat. A közel száz interjúból gyűjtöttem össze azt a hiteles belső erőt, amit a muszlimok számára a mekkai zarándoklat jelent. Még így is a tibeti zarándoklat után egy újabb mély spirituális élménnyel gazdagodtam.
– Az iszlám világ után mi következett? És milyen felismeréssel zárult?
– Egy erdélyi származású, Münchenben élő fényképész története. Őt is nagy tragédia éri. Az El Camino – Az Út című kötetben a sikeres müncheni topmenedzsert a bikafuttatás során egy hatszáz kilós bika temeti maga alá. Olyan esemény, amelyen Pamplonában többször is részt vettem, és szerencsére túléltem. A Boszporusz felett a híd agykutató főszereplője elveszíti a feleségét és azt követően a fiát is. Fiának a halálos ágyán jön rá, hogy nem is tudja, ki az a fiatalember, aki őt az apjának nevezi. A Tibetben a lélek főszereplője egy borász, aki egy korttyal többet ivott a kelleténél, és egy spanyolországi szerpentinen elveszíti az uralmát a gépkocsi fölött, felesége és lánya meghal a balesetben. Egy tibeti kolostorban próbálja megtalálni lelki nyugalmát, és a keleti vallások szent hegyénél kerül annyira közel Jézushoz, hogy a segítségével tovább tud lépni.
– Térjünk vissza a fényképész történetéhez.
– Egy este egy cédulát talál a párnáján: "ne várj", áll rajta. Egy zárkózott ember veszíti el a feleségét. Nincsen kihez fordulnia. Különösen megnehezíti a sorsát, hogy felesége az egyetlen barátjával hagyta el. Ebben a helyzetben kapva kap az ajánlaton, hogy egy kész szöveghez fotókat készítsen Indiában. Ott óhatatlanul elmerül a hindu világban, és megtalálja a saját hitét. Benáreszben, a Gangesz partján, a hinduk szent helyén érez rá arra, hogy az ima segítségével a világmindenség részévé válhat.
A sorozatot a Lélekhez a kulcs című kötet zárja. A sikeres üzletemberre, akinek fogalma sincs arról, hogy családjának milyen gyökerei vannak, édesapja egy Bibliát és egy kulcsot hagy. A Bibliában lapozgatva tűnnek fel az ismeretlen írásjelek, amelyeket egy rabbiiskolát végzett nő segítségével sikerül megfejtenie. Rájön, hogy apja és nagyapja az Ószövetséget Tóraként használta, s lassan felfejti saját családja gyökereit. Isztambulon, Thesszalonikén és Velencén keresztül jut el Granadába, ahonnan a családja származik. Az 1492-es Alhambra Edictummal a keresztény királyok távozásra kényszerítették az Ibériai-félsziget mór és szefárd zsidó lakosságát. A főszereplő ősei Velencén keresztül jutottak el Isztambulig, ahonnan a török csapatokkal érkeztek Erdélybe, Gyulafehérvárra.
– Regényhőseivel különleges utat járt be; milyen érzés volt elérkezni a sorozat végére?
– A célba érkezés nem egy statikus állapot, onnan újra lehet építkezni. Lelkünkben újra be lehet rendezni az életünket. Egy ilyen hosszú úton az ember nem lesz sem buddhista, sem hindu, és muszlim sem, hanem a saját hitében, önazonosságában erősödik meg. Amikor elindultam, már alig emlékeztem arra fiatalemberre, aki szülőföldje elhagyása előtt érezte a frissen vágott fű illatát, és a fenyvesek sóhajából következtetni tudott a másnap reggeli időjárásra, aki a természettel összhangban élt abban a világban, amit Erdélynek nevezünk. Ezt az elfelejtett fiatalembert kellett megtalálnom, ami már az első úton sikerült, de újra meg újra fel kellett töltődnöm, hogy megőrizzem.
– Merre indul el, mit tervez mostanában?
– Jelenleg a Zsolnay család történetéből készülök regényt írni. A Zsolnay-gyár alkotásainak Marosvásárhelyen is gyönyörű példáját láthatjuk. A Kultúrpalota épületkerámiái a pécsi Zsolnay-gyárban készültek.
– Dokumentumregénynek készül, vagy ebben is jelen lesz a fikció?
– Rengeteg dokumentumot tekintettem át, a család tagjain kívül én láthattam először azt a német nyelvű családtörténetet, amelyet a gyáralapító Zsolnay Vilmos lánya, Teréz írt gót betűkkel. 1854–1944 között élt, 90 éves korában halt meg, és szinte az utolsó percig dolgozott a családtörténeten.
– Német származásúak voltak?
– Nem, és mégis németül beszéltek a családban. Zsolnay Vilmos nagyságát abban látom, hogy olyan helyen, ahol sem infrastruktúra, sem nyersanyag, sem szakember nem volt, létrehozott egy világcsodát. Ezért tartom érdemesnek ezzel a témával foglalkozni, no és a Teréz személyisége miatt is, akinek az írásaiból elénk tárul egy emancipált nő, ami a XIX. század második felében európai viszonylatban is ritkaság volt.
– Várjuk a regényt!
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)
Világpolgár és életművész, otthon van Európában, de közben erdélyi gyökereiről sem akar megfeledkezni. Egyforma magabiztossággal mozog a kultúra és az üzlet világában. Filmrendező és üzletember, névjegykártyája szerint jelenleg az Első Európai Befektetési és Fejlesztési Zrt. vezérigazgatója. Tolvaly Ferenc írt verseket, tanulmánykötetet, trilógiát életrajzi vonatkozásokkal. Ifjúkori álmát megvalósítva bejárta a nagy világvallások meghatározó helyszíneit, s az ott szerzett élményeiről öt regényben számolt be. A sorozat bemutatására érkezett szülővárosába, Marosvásárhelyre. Vendéglátója Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, a marosvásárhelyi rendház vezetője volt, akivel a Kultúrpalota kistermében folytatott hangulatos eszmecserét. Ezt megelőzően életéről, hitéről, világjáró útjairól és a szülőföld iránti szeretetéről beszélgettünk.
– Lélek-kalandregényeknek nevezi könyvsorozatát – a szerző szemszögéből mit fed ez a szokatlan szóösszetétel?
– Az öt világvallást felölelő regényfolyam, mondhatni kvintológia, egy keresztény zarándokúton indul, és a célba érkezés regényével (Lélekhez a kulcs) Granadában ér véget. Az első regény főszereplője a híres Szent Jakab zarándokúton (El Camino) a franciaországi Saint Jean Pied de Port-ban indul el, és Észak-Spanyolországon át jut el Santiago de Compostelába. A második kötetben körbejárja a keleti vallások szent hegyét, a Kailászát Tibetben. Ezt követően felkeresi az iszlám szent helyeit, majd az indiai Benáreszben, a Gangesz partján egy pillanatra úgy érzi magát, mintha a lélek kapujában állna, és végül megérkezik Granadába, ahonnan szefárd őseit elűzték.
– Az öt regénynek ugyanaz a személy a főhőse?
– Az El Camino – Az Út főszereplője egy Münchenben élő erdélyi származású marketingszakember, a Tibetben a Lélek című köteté egy erdélyi származású magyar borász, a Boszporusz felett a híd főszereplője egy erdélyi származású, Németországban élő agykutató, a Benáresz a kapu főhőse egy Münchenben élő, erdélyi származású magyar fényképész, a Lélekhez a kulcsé egy Magyarországon élő, erdélyi származású üzletember.
– Az öt közül melyik azonos a szerzővel?
– Mind az öt. Marosvásárhelyen születtem, 1974- ig, 17 éves koromig itt éltem. Legszebb éveimet a Bolyai Farkas középiskolában töltöttem. Sportosztályba jártam, Fülöp György, a briliáns tanár, edző volt az osztályfőnökünk, aki előtt ma is fejet hajtok. Nagyszerű tanáraim, kitűnő osztálytársaim voltak, öröm volt iskolába járni. A tizedik osztály utáni nyári szünidőben hagytuk el Erdélyt. Szüleimmel és húgommal "át- telepedtünk" Németországba. A kastli kolostor gimnáziumában érettségiztem, ahol Ulrich atya is tanult. A történelem és a magyar irodalom kivételével a legtöbb tantárgyat már németül oktatták. A középiskola elvégzése után az erlangen-nürnbergi egyetemen közgazdaságtant, filozófiát és teológiát hallgattam. Végül a Müncheni Filmakadémia filmrendező és forgatókönyvíró szakát végeztem. Dokumentumfilmeket, reklámfilmeket, játékfilmeket gyártottunk, írtam forgatókönyvet, rendeztem filmeket. 1989-ben a Gondviselés Magyarországra vezetett, ahol keletnémet menekültekről készítettünk dokumentumfilmet Otthonról hazafelé címmel, amelyet minden évben vetítenek a német közszolgálati televíziók. Már abban az évben létrehoztunk egy reklámügynökséget, s Münchenből a film- és televízióműsorok produkcióját is oda irányítottuk. Alapítója és vezérigazgatója voltam az első kereskedelmi televíziónak, a TV2-nek. Mindeközben írtam, és nagy álmomat, hogy az öt világvallásról regény- és filmsorozatot készítsek, soha nem adtam fel.
– A könyvek itt vannak; elkészültek a filmek is?
– Hármat láthatott már a közönség, a negyediken és ötödiken még dolgozom. Az 1984-ben megfogalmazott elképzeléstől számítva több mint harmincéves munka végére értem, ezért is hívott meg Ulrich atya, akit évtizedek óta tisztelek és barátomnak tartok.
– Mikor indult el az első zarándokútra?
– 2004-ben, a szent évben, 31 napi gyaloglás után, nagypénteken érkeztem meg Santiago de Compostelába. Az El Camino lényege azonban nem a megtett kilométerekben rejlik, hanem az a spirituális töltet a fontos, ami egyre mélyebben megérinti a zarándokot. Ha valaki az utolsó kilométereken rájön, hogy nem az út nehéz, a nehézség maga az út, már eljutott addig a pontig, ahol talán el tud indulni mélyen önmagába. Ha a Szent Jakab-katedrálisban ez valóban bekövetkezik, akkor próbálkozása sikerrel járt. Ha csak a vízhólyagok kezelésére összpontosít, akkor nem volt érdemes útra kelni. Indulás előtt barátaim azt tanácsolták, hogy vegyek egy pár jó cipőt, s naponta gyalogoljak benne egy-két kilométert. Egy másik jó barát viszont azt ajánlotta, hogy a keresztény misztikusokat olvassam, ami többet segít a megtett kilométereknél. Igaza volt. Ha az ember lélekben nem készül fel egy ilyen útra, azt a mély spirituális élményt, ami a zarándoklat lényege, nem tudja megtapasztalni.
– Miért vállalta a hosszú, kimerítő gyaloglást?
– Napjainkban az ember akkor fordul leginkább Istenhez, amikor valami baja van. Ha bármilyen kicsinység megzavarja a megszokott életét, akkor elkezd imádkozni, és néha még a templomba is betéved, remélve, hogy Isten megsegíti. A zarándokútra egy megrázkódtatás miatt indultam el, túl későn, hiszen már 1984-ben terveztem, hogy felkeresem az öt világvallás meghatározó helyszíneit. Arra voltam kíváncsi, ami összeköti őket. Az átjárás a vallások között szerintem észérvekkel nem feltárható, ez csak spirituális úton közelíthető meg. Végül azért indultam el, mert úgy éreztem, hogy elszakadtam önmagamtól. Fel kellett állnom vezérigazgatói székemből, és elgondolkodnom azon: hol is tartok életemben. Erre a számvetésre nyújtott lehetőséget a zarándokút, amelynek a végén úgy éreztem, hogy megérkeztem önmagamhoz.
– Az út könnyebbé tette-e, hogy lényeges változásokról dönteni tudjon?
– Természetesen az ember úgy tér haza, hogy átrendezi az életét. A reggeli kávé helyett teát fog inni, kevesebbet nézi a televíziót és többet olvas, gyakrabban jár templomba, mindennap részt vesz a reggeli vagy az esti misén. Csak néhányat említettem, de ezek is szinte kivitelezhetetlennek tűntek. Emlékszem, egyszer Ulrich atyát azzal kerestem fel, nincs elég időm arra, hogy naponta 30 percet imádkozzam. Érdeklődtem, hogy mit tegyek. Azt válaszolta: – Nem baj, Feri, akkor imádkozzál egy órát. Javaslata ellentmondásnak tűnik ugyan, de mégis segített. Az El Caminón sok szempontból terveztem átalakítani hétköznapjaimat, de a legnagyobb változás ott ment végbe, ahol nem is gondoltam. Az emberi kapcsolataimban. Fél éven belül elmaradtak azok a barátok, akikkel korábban szórakozni, sörözni jártam. A zarándokút után már nem voltam képes felületes fecsegésre pazarolni az időmet. Emiatt csak azok tartanak ki mellettem, akik valóban szeretnek, és akikkel mélyebb kapcsolatban álltam. Idővel ebben a lélekközösségben sokkal jobban éreztem magam, jobban tudtam a barátokra összpontosítani. A napi ima, a kétszer harminc perc is terhes volt eleinte, de lassan rájöttem, hogy milyen hatalmas kincs van a birtokomban. Az egész napot másképpen indítottam és fejeztem be, mint korábban.
A kincs, amit egy zarándokút után hazavisz az ember, egyszer csak elkezd saját életet élni, s a lelkünkben megfogant új ember egyre inkább kiszorítja a régit.
– És mégis egy keményebb próbatételre vállalkozott.
– Az El Caminónál sokkal nehezebb tibeti, 52 kilométeres zarándoklat 4500 méteren indul. Az út során körbejárjuk a Kailaszát, a keleti vallások szent helyét. A spirituális cél, a Halál Kapuja 6000 méter magasságban van. Valószínűleg azért, mert nincs levegő, nincs oxigén, az ember egy idő után azt sem érzékeli, hogy ki van körülötte. Már az út kezdetén is örültem, ha 10-12 lépést meg tudtam tenni, majd megálltam és megpróbáltam "összegyűjteni" a környezetemben levő oxigénmolekulákat, hogy tovább haladhassak. A saját vizemet sem bírtam vinni. Egy kolostorban kértünk segítséget. 16 éves szerzetes cipelte a teljes poggyászunkat, ami több mint 25 kiló volt, mert közben filmet is forgattunk. A felszerelésünkkel úgy elszaladt, hogy csak a Halál Kapujában találkoztunk. Szerencsénkre a kamera nem merült le, és nem kellett kazettát sem cserélni közben. Négy nap alatt tettük meg az utat, az utolsó kilenc kilométeres szakasz öt-hat órát vett igénybe. Érkezéskor a fiatal szerzetest imáiba merülve találtuk. Amikor magamhoz tértem, ő pedig abbahagyta a meditációt, ma sem tudom, hogy miért, azt kértem tőle, hogy tanítson meg imádkozni. A világ végén élő 16 éves gyermek, aki soha nem hagyta el a kolostort és környékét, rám csodálkozott, és azt válaszolta: – Én nem tudlak téged megtanítani, neked ott kell megtanulnod imádkozni, ahol születtél és felnőttél. Csak abban segíthetek, hogy elmélyítsd azokat az imákat, amelyeket a szüleidtől tanultál. Megdöbbentett, hogy mennyire kézenfekvő, amit mondott, és amit Nyugat- és Közép-Európában kezdünk elfelejteni. Megpróbálunk különböző vallásokat felvenni, és eltávolodunk attól a lelkiségtől, amibe generációkon keresztül gyökeret eresztettünk. Már nem akarjuk megtanulni saját imáinkat, nem akarunk elmenni a saját szertartásainkra, eltaszítjuk magunktól azt a megtartó erőt, amiből a közösség, amihez tartozunk, nemzedékeken át táplálkozott. És azt hangoztatjuk, hogy hiszünk, de a magunk módján, elfogadva azt, amit jónak tartunk, és kidobva a többit. A fiatal szerzetes egyszerű mélységgel megfogalmazott szavai olyan élményt jelentettek számomra, ami a további útjaimon végig elkísért.
– Ilyen tapasztalatok után mi hajtotta tovább? A kíváncsiság vagy a megértés vágya volt az erősebb?
– Ha elindulunk egy befelé vezető úton, már nem lehet megállni. Talán rákényszerítheti az ember magát, de nem érdemes. Innen már csak egy lépés volt a Kék mecset Isztambulban. Egy pénteki szertartás alatt a mecset udvarán imába mélyülő több ezer hívő láttán jöttem rá, hogy aki kifelé néz, csak álmodik, aki befelé pillant, az viszont felébred. A Boszporusz felett a híd című könyvem főszereplője szinte dokumentarista hitelességgel vesz részt a mekkai zarándoklaton, ami keresztények számára tilos. Én is csak Rijadig jutottam el, ahol rengeteg interjút készítettem azokkal, akik a zarándokútról jöttek vagy oda tartottak. A más vallásúnak nemcsak konvertálnia kell, egy közösségtől zarándoklevelet is kell kapnia ahhoz, hogy eljusson Mekkába, egyébként halálbüntetésre számíthat. A közel száz interjúból gyűjtöttem össze azt a hiteles belső erőt, amit a muszlimok számára a mekkai zarándoklat jelent. Még így is a tibeti zarándoklat után egy újabb mély spirituális élménnyel gazdagodtam.
– Az iszlám világ után mi következett? És milyen felismeréssel zárult?
– Egy erdélyi származású, Münchenben élő fényképész története. Őt is nagy tragédia éri. Az El Camino – Az Út című kötetben a sikeres müncheni topmenedzsert a bikafuttatás során egy hatszáz kilós bika temeti maga alá. Olyan esemény, amelyen Pamplonában többször is részt vettem, és szerencsére túléltem. A Boszporusz felett a híd agykutató főszereplője elveszíti a feleségét és azt követően a fiát is. Fiának a halálos ágyán jön rá, hogy nem is tudja, ki az a fiatalember, aki őt az apjának nevezi. A Tibetben a lélek főszereplője egy borász, aki egy korttyal többet ivott a kelleténél, és egy spanyolországi szerpentinen elveszíti az uralmát a gépkocsi fölött, felesége és lánya meghal a balesetben. Egy tibeti kolostorban próbálja megtalálni lelki nyugalmát, és a keleti vallások szent hegyénél kerül annyira közel Jézushoz, hogy a segítségével tovább tud lépni.
– Térjünk vissza a fényképész történetéhez.
– Egy este egy cédulát talál a párnáján: "ne várj", áll rajta. Egy zárkózott ember veszíti el a feleségét. Nincsen kihez fordulnia. Különösen megnehezíti a sorsát, hogy felesége az egyetlen barátjával hagyta el. Ebben a helyzetben kapva kap az ajánlaton, hogy egy kész szöveghez fotókat készítsen Indiában. Ott óhatatlanul elmerül a hindu világban, és megtalálja a saját hitét. Benáreszben, a Gangesz partján, a hinduk szent helyén érez rá arra, hogy az ima segítségével a világmindenség részévé válhat.
A sorozatot a Lélekhez a kulcs című kötet zárja. A sikeres üzletemberre, akinek fogalma sincs arról, hogy családjának milyen gyökerei vannak, édesapja egy Bibliát és egy kulcsot hagy. A Bibliában lapozgatva tűnnek fel az ismeretlen írásjelek, amelyeket egy rabbiiskolát végzett nő segítségével sikerül megfejtenie. Rájön, hogy apja és nagyapja az Ószövetséget Tóraként használta, s lassan felfejti saját családja gyökereit. Isztambulon, Thesszalonikén és Velencén keresztül jut el Granadába, ahonnan a családja származik. Az 1492-es Alhambra Edictummal a keresztény királyok távozásra kényszerítették az Ibériai-félsziget mór és szefárd zsidó lakosságát. A főszereplő ősei Velencén keresztül jutottak el Isztambulig, ahonnan a török csapatokkal érkeztek Erdélybe, Gyulafehérvárra.
– Regényhőseivel különleges utat járt be; milyen érzés volt elérkezni a sorozat végére?
– A célba érkezés nem egy statikus állapot, onnan újra lehet építkezni. Lelkünkben újra be lehet rendezni az életünket. Egy ilyen hosszú úton az ember nem lesz sem buddhista, sem hindu, és muszlim sem, hanem a saját hitében, önazonosságában erősödik meg. Amikor elindultam, már alig emlékeztem arra fiatalemberre, aki szülőföldje elhagyása előtt érezte a frissen vágott fű illatát, és a fenyvesek sóhajából következtetni tudott a másnap reggeli időjárásra, aki a természettel összhangban élt abban a világban, amit Erdélynek nevezünk. Ezt az elfelejtett fiatalembert kellett megtalálnom, ami már az első úton sikerült, de újra meg újra fel kellett töltődnöm, hogy megőrizzem.
– Merre indul el, mit tervez mostanában?
– Jelenleg a Zsolnay család történetéből készülök regényt írni. A Zsolnay-gyár alkotásainak Marosvásárhelyen is gyönyörű példáját láthatjuk. A Kultúrpalota épületkerámiái a pécsi Zsolnay-gyárban készültek.
– Dokumentumregénynek készül, vagy ebben is jelen lesz a fikció?
– Rengeteg dokumentumot tekintettem át, a család tagjain kívül én láthattam először azt a német nyelvű családtörténetet, amelyet a gyáralapító Zsolnay Vilmos lánya, Teréz írt gót betűkkel. 1854–1944 között élt, 90 éves korában halt meg, és szinte az utolsó percig dolgozott a családtörténeten.
– Német származásúak voltak?
– Nem, és mégis németül beszéltek a családban. Zsolnay Vilmos nagyságát abban látom, hogy olyan helyen, ahol sem infrastruktúra, sem nyersanyag, sem szakember nem volt, létrehozott egy világcsodát. Ezért tartom érdemesnek ezzel a témával foglalkozni, no és a Teréz személyisége miatt is, akinek az írásaiból elénk tárul egy emancipált nő, ami a XIX. század második felében európai viszonylatban is ritkaság volt.
– Várjuk a regényt!
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)
2016. január 28.
Beszélgetés Pellegrini Miklós helyettes főtanfelügyelővel
Nő a non-formális tevékenységek mennyisége és minősége
Pellegrini Miklóssal, az Arad Megyei Tanfelügyelőség helyettes főtanfelügyelőjével arról a nemrég közzétett, sajtónak szánt tájékoztatóról beszélgettünk, melyben az iskolai hálózatok alakulásáról és az egy főre eső támogatás növekedéséről volt szó.
– A tanfelügyelőség legutóbbi tájékoztatójában láttuk, hogy a megyében több óvoda és iskola szűnt meg. Ezek között van magyar, vagy magyar tagozatos intézmény?
– Szerencsére nincs. Ezek kizárólag román nyelvű iskolák. Olyan településekről van szó, amiket a nagyon kicsi gyermeklétszám miatt a helyi tanács nem képes fenntartani. Ilyenkor a gyerekek iskolabusszal utaznak a községközpontba, és ott folytatják tanulmányaikat, ami a kicsi gyerekeknél nem a legjobb megoldás. Vannak viszont olyan helyek is, ahol egyáltalán nincsenek jelentkezők a következő tanévre. Két vagy három év múlva, amennyiben ez változik, az intézményeket újra megnyithatják.
– Az Arad megyei magyar diákok esetében körülbelül hány gyermekről van szó? Hány százalékát képezik a tanulóknak?
– Konkrét adatokkal szolgálhatok azzal kapcsolatban, hogy hányan tanulnak magyarul, de ezek a számok természetesen nem egyeznek a magyar gyermekek számával. Vegyük az óvodásokat. Arad megyében 11 330 óvodást tartunk számon, ebből 662 gyermek (5,84%) tanul magyarul. Elemi osztályokba 19 338 gyermek jár, ebből 801 tanul magyar nyelven, ami 4,14 százalékot jelent. Tovább romlik az arány az általános iskolák esetében, ahol 15 645 gyermekből 596-an tanulnak magyar iskolákban, illetve magyar tagozaton, és ez csak 3,8%. Igazából a líceumról jobb volna nem is beszélni! Egyetlen magyar középiskola van a megyében, a Csiky Gergely Főgimnázium, ahová 269 gyermek jár. Itt a szakiskolásokat nem számolom, csak a középiskolai osztályokat. A megye 13 713 középiskolásaiból ez csak 1, 96%. Az általános tendencia a számok alapján az, hogy a szint növekedésével egyre kevesebben választják a magyar nyelvű oktatást. Vagy azért, mert nincs a környéken magyar iskola, és a gyermek nem akar ingázni, vagy azért, mert a román iskolákat színvonalasabbnak tartják a szülők. Nem akarok belemenni a színvonal tárgyalásába és összehasonlításába, mert az iskolába járó gyerekek motivációja is meghatározza a végkimenetelt. Ahogyan a magyar iskolákban is vannak nagyon jó képességű, lelkiismeretes és szorgalmas diákok, úgy a román iskolákban is vannak lusta vagy iskolakerülő tanulók. És ez a dinamika minden szinten megvan.
– A diáklétszám mellett a tanárok létszámával kapcsolatban is vannak gondok?
– Erre nem tudok egyértelműen válaszolni, mert a minisztérium elkezdett egy olyan folyamatot, melynek célja az iskolában tanítandó tananyagok és óralétszámok átnézése. Készült három változat arra vonatkozólag, hogy egészen nyolcadik osztályig melyik tantárgyat milyen óraszámban kellene tanítani. Jelenleg működik egy nyílt, elektronikus fórum, ahol bárki elmondhatja, melyik tantervet tartja a legjobbnak a három közül. Ezt azért említettem, mert a választott tanterv meghatározza a különböző tantárgyak részarányát. Ha tudnánk pontosan, hogy a következő tanévben melyik tantárgyat hány órában fogják tanítani, akkor pontosabban fel lehetne becsülni, hogy a szaktanárok veszélyben vannak-e vagy sem, tehát hogy kénytelenek lesznek-e több iskolában tanítani, hogy meglegyen a kellő óraszámuk. Ez körülbelül április-májusig húzódik majd. De ha valakinek nem lesz elég órája, akkor a tanfelügyelőség próbál az illető személynek egy általa is elfogadható másik iskolában órákat biztosítani (az iskola tannyelvétől függetlenül). Nem tudjuk, hogy milyen szinten fognak ezek a változások bekövetkezni.
– A három verzió között van olyan is, amelyik egy az egyben kivesz tantárgyakat a tanmenetből?
– Nincs. Ezek az óraszámokra vonatkoznak, az óraszámok eloszlására. A minisztérium inkább azt akarja elérni, hogy a reál, a humán illetve a természettudományokra szakosodó profiloknak legyen külön tantervük, amelyekben a szaktantárgyaknak biztosítanak nagyobb részarányt. Végső soron csak az adott tantárgyak óraszáma változik.
– Szó esett a tájékoztatóban a pénzleosztásokról is, amire szintén rákérdeznék. Változott az egy személyre jutó támogatás összege. Ön szerint ez mire lesz elég, és mire nem?
– Ezt nem tudom pontosan megbecsülni. A változás a következő tanévet is érinti, mert a büdzsé nem tanévre, hanem naptári évre számítódik, és azt nem tudni pontosan, hogy a következő tanévben hány osztály, hány gyermek és hány tanár lesz. Vagyis nem lehet pontos számításokat végezni. Tény viszont, hogy megnövekedett a fejkvóta, ami azt jelenti, hogy minden iskola (abban az esetben is, ha megtartja a jelen pillanatban lévő diáklétszámot) nagyobb mennyiségű pénzhez fog jutni. Egyes helyeken jelenthet akkora pluszt, hogy beilleszkedjenek a kiadásokba, más iskolák esetében nem lesz elég a költségek fedezésére. Következésképpen feltételezem, hogy a 2016-os évben is az fog történni, mint eddig: a kormány gondoskodik arról, hogy a költségvetés újrarendezésénél kiegészítő pénzösszegeket juttasson a megyékhez, illetve a megyebéli tanfelügyelőségekhez, a pénzügyi igazgatóságon keresztül. Azokról az iskolákról beszélek, ahol mindent megtettek, hogy beilleszkedjenek a keretbe, de a gyermeklétszám miatt ez nem valósulhat meg.
– Vagyis a tanárokon és diákokon kívül a kisegítő személyzet munkahelye is ezek függvényében alakul?
– Természetesen. Talán szeptemberben vagy októberben jelent meg egy miniszteri rendelet (esetleg kormányrendelet, ebben a kontextusban lényegtelen), mely újrarendezi az iskolákban a normatívákat, melyek alapján az intézményekbe kisegítő személyzetet lehet felvenni. Ezek olyan szabályzatok, amik 1997-es kiírások szerint működnek, ami nyilván tarthatatlan helyzet. Azóta rengeteg dolog változott, és 2011-től új tanügyi törvényünk van, vagyis a szabályzatoknak a valósághoz semmi közük nincs. A probléma napirendre került, de a szakszervezetek, és a talán közvélemény nyomására is, elhalasztódott. Elsietettnek tűnt, mert nem volt kellő mértékben átgondolva, hogy az új normatíváknak milyen gyakorlati következményei lesznek – a tervezett leépítések során emberek munka nélkül maradhattak volna. Következésképpen az a döntés született, hogy elhalasztódik az új normatíva-rendszer életbeléptetése a 2016-os év elejére. Magyarán mondva arra számítunk, hogy hamarosan elindul a folyamat, melynek során minden iskola újraszámolja, hogy hány kisegítő alkalmazottra van joga, és akkor tudjuk pontosan elbírálni azt, hogy elegen vagyunk-e, túl sokan, vagy túl kevesen.
– Lehetséges, hogy néhol túl sokan lesznek?
– Körülnézve, lesznek olyan iskolák – iskolákat mondok, de valójában az óvodákra is gondolok –, ahol túl sok az alkalmazott, mindazonáltal mindenki arra panaszkodik, hogy túl kevés a kiegészítő személyzet. Talán lesz intézet, ahol kicsit sokan vannak, az iskolák nagy részében viszont kevés a kisegítő személyzet: nincs elég takarító, karbantartó, nincsenek fűtők, és azok a személyek sincsenek elegendően, akik a tanításban is besegítenek. Gondolok itt könyvtárosokra, laboránsokra, informatikusokra, könyvelőkre stb. Tehát számítunk arra, hogy a 2016-os év hoz majd változásokat. Hogy a rendszernek ezek mennyire lesznek elfogadhatóak, azt most nem tudom megítélni, csak egy tervezetről van szó, ami nincs még életbe léptetve. Gyakorlatilag az iskolák még nem számolták ki, hogy ez mennyire fogja érinteni őket, de az elhalasztott rendelet néhány pontja feltehetőleg változik, tehát nem is lett volna értelme számolgatni.
Meg kell szólítani a megye pedagógusait
– Pellegrini Miklós január elsejétől nem csak helyette főtanfelügyelő, hanem az Arad Megyei RMPSZ ((Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) új elnöke is. Az eddig folytatott tevékenységek mellett szervezőként is rést kell vennie a szövetség más, országos rendezvényein is. Mikor történt a kinevezés?
– Gyakorlatilag január elsején lépett érvénybe a mandátum, a választás novemberben volt, de akkor csak a döntés született, miszerint az RMPSZ aradi szerveztében változás lesz. Matekovits Mihály tanár úr életkorára hivatkozva kifejezte lemondási óhaját, viszont továbbra is számítunk segítségére és hatalmas tapasztalatára. Nem véletlenül maradt tiszteletbeli elnöke a szervezetnek. Éppen a napokban történt az iratok módosítása és a szervezet átvétele. Akkor az új vezetés arról is egyeztetett, hogy miket lát változtatandónak, és hogy miket tartana meg jelenlegi formájában. Pontos célkitűzésrendszert február végéig próbálunk elkészíteni, ahol kisebb időintervallumokra lebontva látjuk majd a terveinket idénre nézve.
– Mi az, amiről biztosan tudni, hogy sor kerül rá?
– Megvizsgáljuk anyagi kereteinket és azt, hogy a rendelkezésre álló összeget miként lehetne a leghatékonyabban befektetni. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy kielemezzük a megye tevékenységét a szövetség országos tevékenységének szempontjából. Mindenben, ami minket érint, természetesen részt veszünk: a Szülőföldön magyarul programban továbbra is ott leszünk, a tanárok továbbképző programjaiban feltétlenül részt szeretnénk venni, továbbra is működtetnénk az aradi pedagógusok könyvtárát, és általában véve javítani szeretnénk a pedagógusok közötti összefogást. Természetesen lesznek olyan projektek, mint a csángó gyerekek magyar nyelven való tanítása, amiben nem tudunk érdemben részt venni, de a többi, országos szintű megmozdulásoknál ott leszünk. Ilyen az új tanévkezdés megszervezése és lebonyolítása, amire idén valószínűleg Sepsiszentgyörgyön kerül sor. Ezzel az RMPSZ fennállásának 25. évfordulóját is megünnepelnénk. Itt nemcsak formálisan jelennénk meg, hanem a szervezőmunkába is beszállnánk.
– Az újítások milyen változásokat hoznak a pedagógusokkal való kapcsolattartásban?
– Mindenképpen meg kell szólítanunk az aradi pedagógusokat, ismernünk kell az elvárásaikat, illetve, hogy az általunk képzelt elvárásokhoz képest vannak-e egyéb igények. Az majd kiderül, hogy ez milyen formában történik. De ennek csak akkor van értelme, ha az, amit produkálni tudunk, valóban kielégíti a felhasználók elvárásait. Erre azért van szükség, mert én nem tudom elképzelni, hogy a simonyifalvi kollégáink milyen formában igényelnék az RMPSZ támogatását. Nagyjából ezekkel a tervekkel indulunk neki az évnek.
– Az adminisztratív ügyektől kicsit eltekintve azt szeretném megkérdezni: Ön hogy értékelné az elmúlt tanévet a pedagógusok és a diákok munkájának szempontjából?
– Az elmúlt tanév aránylag nyugodt periódus volt. A tanári kar túlnyomó többsége, a diákokkal együtt, elvégezte a rábízott munkát, bizonyos minőségben. Az év végi vizsgák azt mutatják, hogy statisztikailag beilleszkedünk az országos átlagba. Továbbra is igaz az, hogy van bizonyos eltolódás a középszerűség és a rosszabb eredmények felé, tehát meghaladja az átlagot azok száma, akik képességeiken alul teljesítenek, de ez mindig is így volt, és valószínűleg így is marad. Az érettségi vizsgán használt kamerás megfigyelési módszert megszokták már a diákok, tehát ez nem okoz problémát. Mindazonáltal, a tavalyi vizsgákon volt hat vagy hét diák, akit ki kellett zárni, mert dolgozatukban jelnek minősíthető elemeket fedeztek fel a javítók. Arra kell törekednünk, hogy a vizsgák legyenek tiszták, és mindenki számára egyforma lehetőséget biztosítsanak. Talán nem állunk ugyanilyen jól a nyolcadikosok záróvizsgájánál, bár ott is elég nagy a szigorúság, de talán nem akkora, mint az érettségin, amit a közvélemény is fontosabbnak tart. Itt is volt újdonság: a záróvizsga eredménye többet nyomott a latban, mint eddig (a záróvizsga átlaga a felvételi jegy 50%-át tette ki).
– Lehet, hogy sokan azért próbálnak inkább csalni, mert nem érzik magukat képesnek a megkövetelt adatmennyiség elsajátítására?
– A diákok túlterheltsége valóban probléma. A tananyagok sok esetben túlzsúfoltak, nagyon sok a felesleges vagy idejétmúlt információ, mellyel a tankönyveik tele vannak. El kéne szakadni attól a módszertől, mely a gyerekeket lexikonokká akarja nevelni, régi divat a memóriára alapozott oktatás. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk a hasznos tudás átadására, tehát a kompetencia alapú nevelésre, de ehhez nagyon sok lépést kell megtennünk. Szerencsére növekszik a mennyisége és minősége a non-formális tevékenységeknek. Ezek olyan módszerek, melyek szakítanak a „padban ülős” hagyománnyal, ehelyett olyan tartalommal és minőséggel bírnak, melyeket szeretnénk minél nagyobb körben elterjeszteni. Ilyen tevékenységek során a gyerekek különböző élethelyzetekben szerezhetnek reális tapasztalatokat. Tanulnak, viszont nem úgy, ahogyan azt a szó klasszikus értelmében gondolnánk. Számtalan, nevelő jellegű projekt volt tavaly, sok nemzetközi kapcsolattal is rendelkeznek aradi és megyei iskolák. A diákok viszonylag nagy része tapasztalhatta meg a dolgok állását más országokban: a tanmenetet, a hangulatot, a kultúrát. Ezek természetesen segítenek a nyelvtanulás procedúráiban is.
– Mondana pár szót összegzésképpen?
– Összegezve, egy olyan tanévet zártunk, amely nem hozott különösebb irányváltoztatást, és a minőség rovására sem írhattunk semmit. Egy lassú fejlődésnek vagyunk a szemtanúi. Ami aggasztja a közvéleményt (és sok esetben minket is), az a munkánk néhány vetületére vonatkozó rendszer bonyolultsága, magyarán sokszor nagyon nehezen lehet helyes utat találni a szabályzatok között. Vannak viszont olyan helyzetek is, ahol éppen a normatívák hiánya miatt nem tudjuk azt a szintet hozni, amit a társadalom tőlünk elvár. Itt első helyen a dolgok pénzügyi vetületét kell említenem. Bizakodunk benne, hogy az ország gazdasági helyzete megengedi, és lesz politikai akarat is, és a dolgok jó irányba fejlődnek majd.
– Köszönöm szépen a beszélgetést!
– Én is köszönöm!
Gál Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)
Nő a non-formális tevékenységek mennyisége és minősége
Pellegrini Miklóssal, az Arad Megyei Tanfelügyelőség helyettes főtanfelügyelőjével arról a nemrég közzétett, sajtónak szánt tájékoztatóról beszélgettünk, melyben az iskolai hálózatok alakulásáról és az egy főre eső támogatás növekedéséről volt szó.
– A tanfelügyelőség legutóbbi tájékoztatójában láttuk, hogy a megyében több óvoda és iskola szűnt meg. Ezek között van magyar, vagy magyar tagozatos intézmény?
– Szerencsére nincs. Ezek kizárólag román nyelvű iskolák. Olyan településekről van szó, amiket a nagyon kicsi gyermeklétszám miatt a helyi tanács nem képes fenntartani. Ilyenkor a gyerekek iskolabusszal utaznak a községközpontba, és ott folytatják tanulmányaikat, ami a kicsi gyerekeknél nem a legjobb megoldás. Vannak viszont olyan helyek is, ahol egyáltalán nincsenek jelentkezők a következő tanévre. Két vagy három év múlva, amennyiben ez változik, az intézményeket újra megnyithatják.
– Az Arad megyei magyar diákok esetében körülbelül hány gyermekről van szó? Hány százalékát képezik a tanulóknak?
– Konkrét adatokkal szolgálhatok azzal kapcsolatban, hogy hányan tanulnak magyarul, de ezek a számok természetesen nem egyeznek a magyar gyermekek számával. Vegyük az óvodásokat. Arad megyében 11 330 óvodást tartunk számon, ebből 662 gyermek (5,84%) tanul magyarul. Elemi osztályokba 19 338 gyermek jár, ebből 801 tanul magyar nyelven, ami 4,14 százalékot jelent. Tovább romlik az arány az általános iskolák esetében, ahol 15 645 gyermekből 596-an tanulnak magyar iskolákban, illetve magyar tagozaton, és ez csak 3,8%. Igazából a líceumról jobb volna nem is beszélni! Egyetlen magyar középiskola van a megyében, a Csiky Gergely Főgimnázium, ahová 269 gyermek jár. Itt a szakiskolásokat nem számolom, csak a középiskolai osztályokat. A megye 13 713 középiskolásaiból ez csak 1, 96%. Az általános tendencia a számok alapján az, hogy a szint növekedésével egyre kevesebben választják a magyar nyelvű oktatást. Vagy azért, mert nincs a környéken magyar iskola, és a gyermek nem akar ingázni, vagy azért, mert a román iskolákat színvonalasabbnak tartják a szülők. Nem akarok belemenni a színvonal tárgyalásába és összehasonlításába, mert az iskolába járó gyerekek motivációja is meghatározza a végkimenetelt. Ahogyan a magyar iskolákban is vannak nagyon jó képességű, lelkiismeretes és szorgalmas diákok, úgy a román iskolákban is vannak lusta vagy iskolakerülő tanulók. És ez a dinamika minden szinten megvan.
– A diáklétszám mellett a tanárok létszámával kapcsolatban is vannak gondok?
– Erre nem tudok egyértelműen válaszolni, mert a minisztérium elkezdett egy olyan folyamatot, melynek célja az iskolában tanítandó tananyagok és óralétszámok átnézése. Készült három változat arra vonatkozólag, hogy egészen nyolcadik osztályig melyik tantárgyat milyen óraszámban kellene tanítani. Jelenleg működik egy nyílt, elektronikus fórum, ahol bárki elmondhatja, melyik tantervet tartja a legjobbnak a három közül. Ezt azért említettem, mert a választott tanterv meghatározza a különböző tantárgyak részarányát. Ha tudnánk pontosan, hogy a következő tanévben melyik tantárgyat hány órában fogják tanítani, akkor pontosabban fel lehetne becsülni, hogy a szaktanárok veszélyben vannak-e vagy sem, tehát hogy kénytelenek lesznek-e több iskolában tanítani, hogy meglegyen a kellő óraszámuk. Ez körülbelül április-májusig húzódik majd. De ha valakinek nem lesz elég órája, akkor a tanfelügyelőség próbál az illető személynek egy általa is elfogadható másik iskolában órákat biztosítani (az iskola tannyelvétől függetlenül). Nem tudjuk, hogy milyen szinten fognak ezek a változások bekövetkezni.
– A három verzió között van olyan is, amelyik egy az egyben kivesz tantárgyakat a tanmenetből?
– Nincs. Ezek az óraszámokra vonatkoznak, az óraszámok eloszlására. A minisztérium inkább azt akarja elérni, hogy a reál, a humán illetve a természettudományokra szakosodó profiloknak legyen külön tantervük, amelyekben a szaktantárgyaknak biztosítanak nagyobb részarányt. Végső soron csak az adott tantárgyak óraszáma változik.
– Szó esett a tájékoztatóban a pénzleosztásokról is, amire szintén rákérdeznék. Változott az egy személyre jutó támogatás összege. Ön szerint ez mire lesz elég, és mire nem?
– Ezt nem tudom pontosan megbecsülni. A változás a következő tanévet is érinti, mert a büdzsé nem tanévre, hanem naptári évre számítódik, és azt nem tudni pontosan, hogy a következő tanévben hány osztály, hány gyermek és hány tanár lesz. Vagyis nem lehet pontos számításokat végezni. Tény viszont, hogy megnövekedett a fejkvóta, ami azt jelenti, hogy minden iskola (abban az esetben is, ha megtartja a jelen pillanatban lévő diáklétszámot) nagyobb mennyiségű pénzhez fog jutni. Egyes helyeken jelenthet akkora pluszt, hogy beilleszkedjenek a kiadásokba, más iskolák esetében nem lesz elég a költségek fedezésére. Következésképpen feltételezem, hogy a 2016-os évben is az fog történni, mint eddig: a kormány gondoskodik arról, hogy a költségvetés újrarendezésénél kiegészítő pénzösszegeket juttasson a megyékhez, illetve a megyebéli tanfelügyelőségekhez, a pénzügyi igazgatóságon keresztül. Azokról az iskolákról beszélek, ahol mindent megtettek, hogy beilleszkedjenek a keretbe, de a gyermeklétszám miatt ez nem valósulhat meg.
– Vagyis a tanárokon és diákokon kívül a kisegítő személyzet munkahelye is ezek függvényében alakul?
– Természetesen. Talán szeptemberben vagy októberben jelent meg egy miniszteri rendelet (esetleg kormányrendelet, ebben a kontextusban lényegtelen), mely újrarendezi az iskolákban a normatívákat, melyek alapján az intézményekbe kisegítő személyzetet lehet felvenni. Ezek olyan szabályzatok, amik 1997-es kiírások szerint működnek, ami nyilván tarthatatlan helyzet. Azóta rengeteg dolog változott, és 2011-től új tanügyi törvényünk van, vagyis a szabályzatoknak a valósághoz semmi közük nincs. A probléma napirendre került, de a szakszervezetek, és a talán közvélemény nyomására is, elhalasztódott. Elsietettnek tűnt, mert nem volt kellő mértékben átgondolva, hogy az új normatíváknak milyen gyakorlati következményei lesznek – a tervezett leépítések során emberek munka nélkül maradhattak volna. Következésképpen az a döntés született, hogy elhalasztódik az új normatíva-rendszer életbeléptetése a 2016-os év elejére. Magyarán mondva arra számítunk, hogy hamarosan elindul a folyamat, melynek során minden iskola újraszámolja, hogy hány kisegítő alkalmazottra van joga, és akkor tudjuk pontosan elbírálni azt, hogy elegen vagyunk-e, túl sokan, vagy túl kevesen.
– Lehetséges, hogy néhol túl sokan lesznek?
– Körülnézve, lesznek olyan iskolák – iskolákat mondok, de valójában az óvodákra is gondolok –, ahol túl sok az alkalmazott, mindazonáltal mindenki arra panaszkodik, hogy túl kevés a kiegészítő személyzet. Talán lesz intézet, ahol kicsit sokan vannak, az iskolák nagy részében viszont kevés a kisegítő személyzet: nincs elég takarító, karbantartó, nincsenek fűtők, és azok a személyek sincsenek elegendően, akik a tanításban is besegítenek. Gondolok itt könyvtárosokra, laboránsokra, informatikusokra, könyvelőkre stb. Tehát számítunk arra, hogy a 2016-os év hoz majd változásokat. Hogy a rendszernek ezek mennyire lesznek elfogadhatóak, azt most nem tudom megítélni, csak egy tervezetről van szó, ami nincs még életbe léptetve. Gyakorlatilag az iskolák még nem számolták ki, hogy ez mennyire fogja érinteni őket, de az elhalasztott rendelet néhány pontja feltehetőleg változik, tehát nem is lett volna értelme számolgatni.
Meg kell szólítani a megye pedagógusait
– Pellegrini Miklós január elsejétől nem csak helyette főtanfelügyelő, hanem az Arad Megyei RMPSZ ((Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) új elnöke is. Az eddig folytatott tevékenységek mellett szervezőként is rést kell vennie a szövetség más, országos rendezvényein is. Mikor történt a kinevezés?
– Gyakorlatilag január elsején lépett érvénybe a mandátum, a választás novemberben volt, de akkor csak a döntés született, miszerint az RMPSZ aradi szerveztében változás lesz. Matekovits Mihály tanár úr életkorára hivatkozva kifejezte lemondási óhaját, viszont továbbra is számítunk segítségére és hatalmas tapasztalatára. Nem véletlenül maradt tiszteletbeli elnöke a szervezetnek. Éppen a napokban történt az iratok módosítása és a szervezet átvétele. Akkor az új vezetés arról is egyeztetett, hogy miket lát változtatandónak, és hogy miket tartana meg jelenlegi formájában. Pontos célkitűzésrendszert február végéig próbálunk elkészíteni, ahol kisebb időintervallumokra lebontva látjuk majd a terveinket idénre nézve.
– Mi az, amiről biztosan tudni, hogy sor kerül rá?
– Megvizsgáljuk anyagi kereteinket és azt, hogy a rendelkezésre álló összeget miként lehetne a leghatékonyabban befektetni. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy kielemezzük a megye tevékenységét a szövetség országos tevékenységének szempontjából. Mindenben, ami minket érint, természetesen részt veszünk: a Szülőföldön magyarul programban továbbra is ott leszünk, a tanárok továbbképző programjaiban feltétlenül részt szeretnénk venni, továbbra is működtetnénk az aradi pedagógusok könyvtárát, és általában véve javítani szeretnénk a pedagógusok közötti összefogást. Természetesen lesznek olyan projektek, mint a csángó gyerekek magyar nyelven való tanítása, amiben nem tudunk érdemben részt venni, de a többi, országos szintű megmozdulásoknál ott leszünk. Ilyen az új tanévkezdés megszervezése és lebonyolítása, amire idén valószínűleg Sepsiszentgyörgyön kerül sor. Ezzel az RMPSZ fennállásának 25. évfordulóját is megünnepelnénk. Itt nemcsak formálisan jelennénk meg, hanem a szervezőmunkába is beszállnánk.
– Az újítások milyen változásokat hoznak a pedagógusokkal való kapcsolattartásban?
– Mindenképpen meg kell szólítanunk az aradi pedagógusokat, ismernünk kell az elvárásaikat, illetve, hogy az általunk képzelt elvárásokhoz képest vannak-e egyéb igények. Az majd kiderül, hogy ez milyen formában történik. De ennek csak akkor van értelme, ha az, amit produkálni tudunk, valóban kielégíti a felhasználók elvárásait. Erre azért van szükség, mert én nem tudom elképzelni, hogy a simonyifalvi kollégáink milyen formában igényelnék az RMPSZ támogatását. Nagyjából ezekkel a tervekkel indulunk neki az évnek.
– Az adminisztratív ügyektől kicsit eltekintve azt szeretném megkérdezni: Ön hogy értékelné az elmúlt tanévet a pedagógusok és a diákok munkájának szempontjából?
– Az elmúlt tanév aránylag nyugodt periódus volt. A tanári kar túlnyomó többsége, a diákokkal együtt, elvégezte a rábízott munkát, bizonyos minőségben. Az év végi vizsgák azt mutatják, hogy statisztikailag beilleszkedünk az országos átlagba. Továbbra is igaz az, hogy van bizonyos eltolódás a középszerűség és a rosszabb eredmények felé, tehát meghaladja az átlagot azok száma, akik képességeiken alul teljesítenek, de ez mindig is így volt, és valószínűleg így is marad. Az érettségi vizsgán használt kamerás megfigyelési módszert megszokták már a diákok, tehát ez nem okoz problémát. Mindazonáltal, a tavalyi vizsgákon volt hat vagy hét diák, akit ki kellett zárni, mert dolgozatukban jelnek minősíthető elemeket fedeztek fel a javítók. Arra kell törekednünk, hogy a vizsgák legyenek tiszták, és mindenki számára egyforma lehetőséget biztosítsanak. Talán nem állunk ugyanilyen jól a nyolcadikosok záróvizsgájánál, bár ott is elég nagy a szigorúság, de talán nem akkora, mint az érettségin, amit a közvélemény is fontosabbnak tart. Itt is volt újdonság: a záróvizsga eredménye többet nyomott a latban, mint eddig (a záróvizsga átlaga a felvételi jegy 50%-át tette ki).
– Lehet, hogy sokan azért próbálnak inkább csalni, mert nem érzik magukat képesnek a megkövetelt adatmennyiség elsajátítására?
– A diákok túlterheltsége valóban probléma. A tananyagok sok esetben túlzsúfoltak, nagyon sok a felesleges vagy idejétmúlt információ, mellyel a tankönyveik tele vannak. El kéne szakadni attól a módszertől, mely a gyerekeket lexikonokká akarja nevelni, régi divat a memóriára alapozott oktatás. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk a hasznos tudás átadására, tehát a kompetencia alapú nevelésre, de ehhez nagyon sok lépést kell megtennünk. Szerencsére növekszik a mennyisége és minősége a non-formális tevékenységeknek. Ezek olyan módszerek, melyek szakítanak a „padban ülős” hagyománnyal, ehelyett olyan tartalommal és minőséggel bírnak, melyeket szeretnénk minél nagyobb körben elterjeszteni. Ilyen tevékenységek során a gyerekek különböző élethelyzetekben szerezhetnek reális tapasztalatokat. Tanulnak, viszont nem úgy, ahogyan azt a szó klasszikus értelmében gondolnánk. Számtalan, nevelő jellegű projekt volt tavaly, sok nemzetközi kapcsolattal is rendelkeznek aradi és megyei iskolák. A diákok viszonylag nagy része tapasztalhatta meg a dolgok állását más országokban: a tanmenetet, a hangulatot, a kultúrát. Ezek természetesen segítenek a nyelvtanulás procedúráiban is.
– Mondana pár szót összegzésképpen?
– Összegezve, egy olyan tanévet zártunk, amely nem hozott különösebb irányváltoztatást, és a minőség rovására sem írhattunk semmit. Egy lassú fejlődésnek vagyunk a szemtanúi. Ami aggasztja a közvéleményt (és sok esetben minket is), az a munkánk néhány vetületére vonatkozó rendszer bonyolultsága, magyarán sokszor nagyon nehezen lehet helyes utat találni a szabályzatok között. Vannak viszont olyan helyzetek is, ahol éppen a normatívák hiánya miatt nem tudjuk azt a szintet hozni, amit a társadalom tőlünk elvár. Itt első helyen a dolgok pénzügyi vetületét kell említenem. Bizakodunk benne, hogy az ország gazdasági helyzete megengedi, és lesz politikai akarat is, és a dolgok jó irányba fejlődnek majd.
– Köszönöm szépen a beszélgetést!
– Én is köszönöm!
Gál Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)
2016. január 28.
Olasz Angéla és Csanádi János laudációja
Halkan és szerényen, tudásuk legjavát nyújtva
Megtelt a Kamaraszínház nézőtere pénteken, január 22-én. A Kölcsey Egyesület minden évben a Magyar Kultúra Napján adja át a Kölcsey-díjat két olyan embernek, akik egész életükben a magyarságért, a magyar értékekért, a kultúráért küzdöttek. Az ünnepélyes hangulatban telt rendezvény legelső mozzanata nemzeti imánk eléneklése volt. Rögtön ezután Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke köszöntötte a jelenlévőket. Utána felszólalt Faragó Péter, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnöke és Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke. A díjak átadása után Bognár Levente, Arad alpolgármestere is megosztott néhány gondolatot. Beszédeikben a felszólalók leginkább magyarságunk, kultúránk megőrzését emelték ki.
Éppen e két dologgal jellemezhető a két díjazott, Olasz Angéla és Csanádi János életútja. A díjak átvételekor mindkét kitüntetettet vastapssal ünnepelte a közönség, melynek soraiban a két nyugalmazott tanár kollégái, ismerősei, rokonai és volt tanítványai is jelen voltak.
Olasz Angéla történelemtanár laudációját Hadnagy Éva, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatónője tartotta.
„Amikor megtudtam, hogy engem ért az a megtisztelő feladat, hogy Olasz Angéla, volt tanárom, kollegám és remélem, nem bántom meg vele, ha azt mondom, kedves barátom munkásságát méltassam, mi tagadás, kissé megszeppentem. Hogy lehet röviden összefoglalni egy teljes életutat, amelynek minden perce, minden pillanata a tanítás, a nevelés, a diákok, az iskola szolgálatában telt? És telik még ma is, a közösség, történelmi és kulturális múltunk megőrzésének szolgálatában.
Olasz Angéla történelem szakos tanárnő 43 évet töltött a tanári pályán, 21 évet falun, Tornyán és Kisiratoson. Először Kisiratoson találkoztunk: én mint nyolcadikos diák és ő mint lelkes, diákok és szülők által nagy-nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendő fiatal tanárnő, aki időt és energiát nem sajnálva készítette fel a diákokat a különféle versenyekre és előadásokra.
Az 1990-es év közelebb hozta őt ahhoz az iskolához, amelynek elődjében a 3-as számú Középiskolában eltöltött évek érlelték meg benne azt az elhatározást, hogy történelem tanár legyen. Ismerve a mai fiatalok iskolához való viszonyát, engem még ma is meglep az a szeretet, alázat, amellyel a tanárnő mesél a volt iskolájáról, és az a lelkesedés, amellyel 22 éven keresztül dolgozott, tanított az 1-es számú általános iskola és a Csiky Gergely Főgimnázium osztályaiban több éven keresztül úgy, hogy mindkét intézményben osztályfőnök is volt egyben.
Saját szavai szerint „Nem vágytam többre, minthogy testtel és lélekkel tanári feladataimnak élhessek. Mert számomra ragyogó szemű tanítványaim szeretete, a szülők tisztelete, kollegáim megbecsülése mindvégig többet ért bármilyen kitüntetésnél.”
Pedig ilyenben is volt része, hiszen 2000-ben a Márki Sándor-díj, 2000-ben és 2004-ben a Megyei Tanfelügyelőség Érdemoklevelének boldog tulajdonosa lett, 2002-ben a Wieser Tibor Alap, 2013-ban pedig a Honismereti Szövetség elismerésében részesült.
És mégis, legféltettebb kincsei azok a fotók, felvételek, amelyek a különböző vetélkedőkön győzelmet aratott csapatokról, vagy az általa betanított műsorokban sikeresen szereplő diákjairól készültek. Pécs, Szeged, Nagymaros, Zagyvarékas, Mesztegnyő közönsége az aradi diákok sikeres bemutatkozásaiból alkothatott képet arról, hogyan ápoljuk mi, Arad megyeiek, a magyar kulturális értékeket és a történelmi hagyományokat.
„Gyémántjaim csiszolását lehetőségem szerint folytattam, folytatom és folytatni is fogom, amíg erőm engedi.”– mondta a tanárnő nyugdíjaztatásakor, és azóta is töretlen lelkesedéssel és töretlen hittel készít fel diákokat versenyekre, előadásokra, vesz részt szervezőként vagy a zsűriben számos, a Csikyben tartott rendezvényen, versenyen. Az Alma Mater Alapítvány által szervezett Véndiák-találkozón vagy a március 15-i ünnepségeken előadott műsorai pedig mélyen megdobogtatják a résztvevők szívét.
Olasz Angéla nyílt történelem óráit a Csiky testvériskoláinak diákjai és pedagógusai is ismerik, ezeken a tanárnő rendíthetetlen elhivatottsággal, „Arad szeretettel” mutatja be városunk építészeti örökségét és gazdag történelmi múltunk helyszíneit.
Azt talán meg sem kellene említenem, hogy még ma is az a Csikys tanár, akire bármikor számíthatunk, ha helyettesíteni kell, ha diákokat kell versenyre kísérni, ha segíteni kell bármiféle szervezői munkában. Olasz Angéla az az ember, aki folyton tevékenykedik. Teszi ezt halkan és szerényen, tudásának és szeretetének legjavát nyújtva, az aradi magyar iskola és az aradi magyar közösség szolgálatában.
1. Évente kerül megrendezésre Mesztegnyőn a Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozó, amelyen Olasz Angéla vezetésével 11 éve vesznek részt aradi diákok, fiatalok, s minden augusztus 20-dikán nagy sikerrel mutatják be a szülőföld és az anyanyelv szeretetéről, magyarságunk megőrzéséről szóló műsoraikat.
2. A tanárnő által felkészített diákok több éve mutatnak be helytörténeti és iskolatörténethez kapcsolódó dolgozatokat, legutóbb a Horgoson szervezett Ifjúsági Honismereti Konferencián.
3. Részt vesz a budapesti központú Honismereti Szövetség munkájában, a nyári akadémiákon, amelynek résztvevőit egy Arad megyei kiránduláson ismertette meg vidékünk értékeivel, de konferenciákon és szekcióüléseken részletesen tájékoztatja a Szövetséget a hon- és népismeret aradi eredményeiről. (Legutóbb Szegeden 2015-ben).
4. Történelmi előadásait hallgathatták az érdeklődők a Partium és Bánsági Műemlékvédő Társaság konferenciáin, a Hagyományőrző Polgárok Egyesületének rendezvényein, Mesztegnyőn, a Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozón.
5. Írásai különböző folyóiratokban és kötetekben jelennek meg: munkatársa volt a Havi Szemlének, a Partiumnak, a vajdasági Bács ország című lapnak. Publikált a Honismeret, a megtartó erő és a 90 éves az iskolánk című kötetekben is.
Eötvös József szavaival jellemezném munkásságát: „Életünk égő szövétnekhez hasonló, amely hol lassabban, hol sebesebben, de szüntelenül fogy. Boldog, ki midőn létének e mulandóságára gondol, azzal vigasztalhatja magát, hogy sokaknak világított.” – Angéla, te sokaknak világítottál, és világítasz még most is!
Gratulálok a Kölcsey-díjhoz, tartós egészséget és számos, sikerekben gazdag évet kívánok! Tudom, hogy az az ember, aki végigkísért életed fontos állomásain, de most nem lehet itt köztünk, ott fenn, a jobbik világban, most nagyon büszke rád!”
Csanádi János irodalomtanár laudációját Ujj János nyugalmazott tanár, helytörténész tartotta.
„A régebbi generációk számára alma materünk igen erős összetartó erővel bírt. Szó szerint értve: az egész iskola egy emberként szurkolt sportcsapatainknak, képviselőinknek a ki mit tud versenyeken, tapsolt népi táncegyüttesünknek a városi, rajoni, tartományi fellépéseken. Sok százan nézték végig évzáró előadásainkat az iskola udvarán vagy egy standionban.
Ez az összetartás azóta is megmaradt: még most is számon tartjuk egymás sorsát, büszkék vagyunk mindegyikünk (és családtagjaink) sikerére. És rendszeresen találkozunk is, nem csak kerek évfordulók alkalmával.
E bevezető után talán nem tűnik dicsekvésnek, ha elmondom, hogy milyen „feldobott” vagyok ma, amikor egykori iskola- és osztálytársam, barátom, volt pedagóguskollégám (mondhatnám céhtársam), halálunkig harcostársam laudációját olvashatom fel. Immár másodszor, mert 2004-ben, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság Fényes Elek-díjának odaítélésekor is nekem jutott a megtiszteltetés, hogy az akkor kitüntetett Csanádi Jánost laudálhassam.
Az ilyen értékelő szövegben most következne a születési helye és dátuma, iskoláinak, karrierjének ismertetése. Engedjék meg, hogy eltérjek ettől, ne évszámokkal töltsem az Önök fejét. Ha megkérdeznénk egykori zerindi, később aradi osztálytársait a volt Magyar Vegyes Líceumból, majd 3-as sz. középiskolából (a teremben is akadnak néhányan), avagy volt kollégáit a tanári karból, milyen emlékeik maradtak meg róla, valószínűleg a szorgalma, felkészültsége mellett mindenki a szerénységét emelné ki. Csendesen meghúzódott, mint az erdei ibolya az öles fák árnyékában – fogalmazta volna róla egy jó tollú (ma már nem divatos) romantikus regényíró a 19. század második felében.
Én az előzőekhez még mindenképpen hozzátenném a szülőföldje szeretetét. Azt, hogy az aradi középiskola elvégzését követően hazament tanítani. Mert a nagyzerindi iskolának éppen szüksége volt anyanyelvet oktató tanárra. Akkoriban ugyanis a Fekete Körös partján még olyan bő volt a gyermekáldás, hogy párhuzamos osztályokat indíthattak. Nagyzerindi, feketegyarmati, anti diákok százaival szerettette meg az anyanyelvű irodalmat. S a tanítással párhuzamosan elvégezte az egyetemet, magyar szakos tanári diplomát szerzett. Igaz, szülőfalujában egy olyan jó pedagógus közösségbe csöppent, amelynek tagjai egy irányba húzták a település képzeletbeli szekerét: a tanári kar állt össze begyűjteni a helységben a megmaradt néprajzi tárgyakat, ugyanott létrehozták az ország első falusi képtárát, megalakították a citerazenekart, a dal- és tánccsoportot, majd az Olosz Lajos Irodalmi Kört.
Csanádi János kapcsolatot teremtett a Körösköz legjelentősebb költőjével, Olosz Lajossal, majd halála után irányította, a mai napig szívügyének tekinti emlékének ápolását. Az 1991-es Olosz-centenárium alkalmával hat emlékoldalt közölt. Összegyűjtötte, és Szeplőtelen oltár címmel sajtó alá rendezte a poéta istenes verseit, válogatta és bevezető tanulmányt írt a költő 200 „remeklését” tartalmazó Percek közt virágok című kötetéhez, de a költő értékes információkat tartalmazó lágerlevelezéséből is összeállított egy kötetnyit.
Valakinek (talán a Fennvalónak) a sugallatára szülőhelyén elsőként folklórgyűjtésbe is belekezdett. Neki köszönhető, hogy megyénkből a pécskai és környékbéli (Kálmány Lajos, majd Bölöni Sándor és Gulácsi Zoltán) és kisiratosi (Kovács Ferenc) folklórgyűjtemény megjelenését követően a Körös-mente folklórhagyománya is közkinccsé válhatott Bús gerlice csengő hangja (1998) címmel. Nem egyedüli kiadványa e műfajban!
Tevékenysége elismeréseként a már említett Fényes Elek-díjon kívül megkapta az RMPSZ megyei szervezetének Márki Sándor-díját, a Megyei Tanfelügyelőség Ioan Slavici- és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Árpád-díját. Az EMKE országos szervezete pedig a Kun Kocsárd-díjat adományozta neki.
Mikor nyugállományba vonult, bizony sokan sajnálkoztak, hogy Csanádi János a megyében csak egy volt. Tanár, irodalomtörténész, folklórgyűjtő, kultúraszervező egy személyben. Én hozzáteszem: és egy van! Mert a nyugdíjas éveiben sem tette le a lantot, most is tevékeny, vezeti az erdőhegyi Körösmente Irodalmi Kört, rendszeresen állít össze irodalmi és megemlékező műsorokat, írogatja és közölgeti kutatásainak eredményeit a különböző lapokban, évkönyvekben. Ahogyan ereje, egészségi állapota engedi. Reményeik Sándort idézve: „ahogy lehet”. Adja a Mindenható, hogy sokáig tehesse.
Őszintén gratulálok neki a Kölcsey-díjhoz.”
Gál Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)
Halkan és szerényen, tudásuk legjavát nyújtva
Megtelt a Kamaraszínház nézőtere pénteken, január 22-én. A Kölcsey Egyesület minden évben a Magyar Kultúra Napján adja át a Kölcsey-díjat két olyan embernek, akik egész életükben a magyarságért, a magyar értékekért, a kultúráért küzdöttek. Az ünnepélyes hangulatban telt rendezvény legelső mozzanata nemzeti imánk eléneklése volt. Rögtön ezután Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke köszöntötte a jelenlévőket. Utána felszólalt Faragó Péter, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnöke és Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke. A díjak átadása után Bognár Levente, Arad alpolgármestere is megosztott néhány gondolatot. Beszédeikben a felszólalók leginkább magyarságunk, kultúránk megőrzését emelték ki.
Éppen e két dologgal jellemezhető a két díjazott, Olasz Angéla és Csanádi János életútja. A díjak átvételekor mindkét kitüntetettet vastapssal ünnepelte a közönség, melynek soraiban a két nyugalmazott tanár kollégái, ismerősei, rokonai és volt tanítványai is jelen voltak.
Olasz Angéla történelemtanár laudációját Hadnagy Éva, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatónője tartotta.
„Amikor megtudtam, hogy engem ért az a megtisztelő feladat, hogy Olasz Angéla, volt tanárom, kollegám és remélem, nem bántom meg vele, ha azt mondom, kedves barátom munkásságát méltassam, mi tagadás, kissé megszeppentem. Hogy lehet röviden összefoglalni egy teljes életutat, amelynek minden perce, minden pillanata a tanítás, a nevelés, a diákok, az iskola szolgálatában telt? És telik még ma is, a közösség, történelmi és kulturális múltunk megőrzésének szolgálatában.
Olasz Angéla történelem szakos tanárnő 43 évet töltött a tanári pályán, 21 évet falun, Tornyán és Kisiratoson. Először Kisiratoson találkoztunk: én mint nyolcadikos diák és ő mint lelkes, diákok és szülők által nagy-nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendő fiatal tanárnő, aki időt és energiát nem sajnálva készítette fel a diákokat a különféle versenyekre és előadásokra.
Az 1990-es év közelebb hozta őt ahhoz az iskolához, amelynek elődjében a 3-as számú Középiskolában eltöltött évek érlelték meg benne azt az elhatározást, hogy történelem tanár legyen. Ismerve a mai fiatalok iskolához való viszonyát, engem még ma is meglep az a szeretet, alázat, amellyel a tanárnő mesél a volt iskolájáról, és az a lelkesedés, amellyel 22 éven keresztül dolgozott, tanított az 1-es számú általános iskola és a Csiky Gergely Főgimnázium osztályaiban több éven keresztül úgy, hogy mindkét intézményben osztályfőnök is volt egyben.
Saját szavai szerint „Nem vágytam többre, minthogy testtel és lélekkel tanári feladataimnak élhessek. Mert számomra ragyogó szemű tanítványaim szeretete, a szülők tisztelete, kollegáim megbecsülése mindvégig többet ért bármilyen kitüntetésnél.”
Pedig ilyenben is volt része, hiszen 2000-ben a Márki Sándor-díj, 2000-ben és 2004-ben a Megyei Tanfelügyelőség Érdemoklevelének boldog tulajdonosa lett, 2002-ben a Wieser Tibor Alap, 2013-ban pedig a Honismereti Szövetség elismerésében részesült.
És mégis, legféltettebb kincsei azok a fotók, felvételek, amelyek a különböző vetélkedőkön győzelmet aratott csapatokról, vagy az általa betanított műsorokban sikeresen szereplő diákjairól készültek. Pécs, Szeged, Nagymaros, Zagyvarékas, Mesztegnyő közönsége az aradi diákok sikeres bemutatkozásaiból alkothatott képet arról, hogyan ápoljuk mi, Arad megyeiek, a magyar kulturális értékeket és a történelmi hagyományokat.
„Gyémántjaim csiszolását lehetőségem szerint folytattam, folytatom és folytatni is fogom, amíg erőm engedi.”– mondta a tanárnő nyugdíjaztatásakor, és azóta is töretlen lelkesedéssel és töretlen hittel készít fel diákokat versenyekre, előadásokra, vesz részt szervezőként vagy a zsűriben számos, a Csikyben tartott rendezvényen, versenyen. Az Alma Mater Alapítvány által szervezett Véndiák-találkozón vagy a március 15-i ünnepségeken előadott műsorai pedig mélyen megdobogtatják a résztvevők szívét.
Olasz Angéla nyílt történelem óráit a Csiky testvériskoláinak diákjai és pedagógusai is ismerik, ezeken a tanárnő rendíthetetlen elhivatottsággal, „Arad szeretettel” mutatja be városunk építészeti örökségét és gazdag történelmi múltunk helyszíneit.
Azt talán meg sem kellene említenem, hogy még ma is az a Csikys tanár, akire bármikor számíthatunk, ha helyettesíteni kell, ha diákokat kell versenyre kísérni, ha segíteni kell bármiféle szervezői munkában. Olasz Angéla az az ember, aki folyton tevékenykedik. Teszi ezt halkan és szerényen, tudásának és szeretetének legjavát nyújtva, az aradi magyar iskola és az aradi magyar közösség szolgálatában.
1. Évente kerül megrendezésre Mesztegnyőn a Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozó, amelyen Olasz Angéla vezetésével 11 éve vesznek részt aradi diákok, fiatalok, s minden augusztus 20-dikán nagy sikerrel mutatják be a szülőföld és az anyanyelv szeretetéről, magyarságunk megőrzéséről szóló műsoraikat.
2. A tanárnő által felkészített diákok több éve mutatnak be helytörténeti és iskolatörténethez kapcsolódó dolgozatokat, legutóbb a Horgoson szervezett Ifjúsági Honismereti Konferencián.
3. Részt vesz a budapesti központú Honismereti Szövetség munkájában, a nyári akadémiákon, amelynek résztvevőit egy Arad megyei kiránduláson ismertette meg vidékünk értékeivel, de konferenciákon és szekcióüléseken részletesen tájékoztatja a Szövetséget a hon- és népismeret aradi eredményeiről. (Legutóbb Szegeden 2015-ben).
4. Történelmi előadásait hallgathatták az érdeklődők a Partium és Bánsági Műemlékvédő Társaság konferenciáin, a Hagyományőrző Polgárok Egyesületének rendezvényein, Mesztegnyőn, a Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozón.
5. Írásai különböző folyóiratokban és kötetekben jelennek meg: munkatársa volt a Havi Szemlének, a Partiumnak, a vajdasági Bács ország című lapnak. Publikált a Honismeret, a megtartó erő és a 90 éves az iskolánk című kötetekben is.
Eötvös József szavaival jellemezném munkásságát: „Életünk égő szövétnekhez hasonló, amely hol lassabban, hol sebesebben, de szüntelenül fogy. Boldog, ki midőn létének e mulandóságára gondol, azzal vigasztalhatja magát, hogy sokaknak világított.” – Angéla, te sokaknak világítottál, és világítasz még most is!
Gratulálok a Kölcsey-díjhoz, tartós egészséget és számos, sikerekben gazdag évet kívánok! Tudom, hogy az az ember, aki végigkísért életed fontos állomásain, de most nem lehet itt köztünk, ott fenn, a jobbik világban, most nagyon büszke rád!”
Csanádi János irodalomtanár laudációját Ujj János nyugalmazott tanár, helytörténész tartotta.
„A régebbi generációk számára alma materünk igen erős összetartó erővel bírt. Szó szerint értve: az egész iskola egy emberként szurkolt sportcsapatainknak, képviselőinknek a ki mit tud versenyeken, tapsolt népi táncegyüttesünknek a városi, rajoni, tartományi fellépéseken. Sok százan nézték végig évzáró előadásainkat az iskola udvarán vagy egy standionban.
Ez az összetartás azóta is megmaradt: még most is számon tartjuk egymás sorsát, büszkék vagyunk mindegyikünk (és családtagjaink) sikerére. És rendszeresen találkozunk is, nem csak kerek évfordulók alkalmával.
E bevezető után talán nem tűnik dicsekvésnek, ha elmondom, hogy milyen „feldobott” vagyok ma, amikor egykori iskola- és osztálytársam, barátom, volt pedagóguskollégám (mondhatnám céhtársam), halálunkig harcostársam laudációját olvashatom fel. Immár másodszor, mert 2004-ben, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság Fényes Elek-díjának odaítélésekor is nekem jutott a megtiszteltetés, hogy az akkor kitüntetett Csanádi Jánost laudálhassam.
Az ilyen értékelő szövegben most következne a születési helye és dátuma, iskoláinak, karrierjének ismertetése. Engedjék meg, hogy eltérjek ettől, ne évszámokkal töltsem az Önök fejét. Ha megkérdeznénk egykori zerindi, később aradi osztálytársait a volt Magyar Vegyes Líceumból, majd 3-as sz. középiskolából (a teremben is akadnak néhányan), avagy volt kollégáit a tanári karból, milyen emlékeik maradtak meg róla, valószínűleg a szorgalma, felkészültsége mellett mindenki a szerénységét emelné ki. Csendesen meghúzódott, mint az erdei ibolya az öles fák árnyékában – fogalmazta volna róla egy jó tollú (ma már nem divatos) romantikus regényíró a 19. század második felében.
Én az előzőekhez még mindenképpen hozzátenném a szülőföldje szeretetét. Azt, hogy az aradi középiskola elvégzését követően hazament tanítani. Mert a nagyzerindi iskolának éppen szüksége volt anyanyelvet oktató tanárra. Akkoriban ugyanis a Fekete Körös partján még olyan bő volt a gyermekáldás, hogy párhuzamos osztályokat indíthattak. Nagyzerindi, feketegyarmati, anti diákok százaival szerettette meg az anyanyelvű irodalmat. S a tanítással párhuzamosan elvégezte az egyetemet, magyar szakos tanári diplomát szerzett. Igaz, szülőfalujában egy olyan jó pedagógus közösségbe csöppent, amelynek tagjai egy irányba húzták a település képzeletbeli szekerét: a tanári kar állt össze begyűjteni a helységben a megmaradt néprajzi tárgyakat, ugyanott létrehozták az ország első falusi képtárát, megalakították a citerazenekart, a dal- és tánccsoportot, majd az Olosz Lajos Irodalmi Kört.
Csanádi János kapcsolatot teremtett a Körösköz legjelentősebb költőjével, Olosz Lajossal, majd halála után irányította, a mai napig szívügyének tekinti emlékének ápolását. Az 1991-es Olosz-centenárium alkalmával hat emlékoldalt közölt. Összegyűjtötte, és Szeplőtelen oltár címmel sajtó alá rendezte a poéta istenes verseit, válogatta és bevezető tanulmányt írt a költő 200 „remeklését” tartalmazó Percek közt virágok című kötetéhez, de a költő értékes információkat tartalmazó lágerlevelezéséből is összeállított egy kötetnyit.
Valakinek (talán a Fennvalónak) a sugallatára szülőhelyén elsőként folklórgyűjtésbe is belekezdett. Neki köszönhető, hogy megyénkből a pécskai és környékbéli (Kálmány Lajos, majd Bölöni Sándor és Gulácsi Zoltán) és kisiratosi (Kovács Ferenc) folklórgyűjtemény megjelenését követően a Körös-mente folklórhagyománya is közkinccsé válhatott Bús gerlice csengő hangja (1998) címmel. Nem egyedüli kiadványa e műfajban!
Tevékenysége elismeréseként a már említett Fényes Elek-díjon kívül megkapta az RMPSZ megyei szervezetének Márki Sándor-díját, a Megyei Tanfelügyelőség Ioan Slavici- és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Árpád-díját. Az EMKE országos szervezete pedig a Kun Kocsárd-díjat adományozta neki.
Mikor nyugállományba vonult, bizony sokan sajnálkoztak, hogy Csanádi János a megyében csak egy volt. Tanár, irodalomtörténész, folklórgyűjtő, kultúraszervező egy személyben. Én hozzáteszem: és egy van! Mert a nyugdíjas éveiben sem tette le a lantot, most is tevékeny, vezeti az erdőhegyi Körösmente Irodalmi Kört, rendszeresen állít össze irodalmi és megemlékező műsorokat, írogatja és közölgeti kutatásainak eredményeit a különböző lapokban, évkönyvekben. Ahogyan ereje, egészségi állapota engedi. Reményeik Sándort idézve: „ahogy lehet”. Adja a Mindenható, hogy sokáig tehesse.
Őszintén gratulálok neki a Kölcsey-díjhoz.”
Gál Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)
2016. január 28.
Tíz százalékkal kevesebb RMDSZ-es polgármester?
Az idei önkormányzati választások bojkottálásával fenyegetőzik a Szociáldemokrata Párt (PSD), amennyiben Dacian Cioloş miniszterelnök enged a liberálisok nyomásának, és olyanformán módosítja a törvényt, hogy a polgármester-választás ismét kétfordulós legyen. Ezt Liviu Dragnea vetette fel kedden, brüsszeli látogatása alkalmával, arra figyelmeztetve a kabinetet: semmiféle demokratikus érv nem támasztja alá a módosítás szükségességét.
A kétfordulós választásban érdekelt Nemzeti Liberális Párt (PNL) szerint a szociáldemokraták csak blöffölnek. A PNL az ombudsman segítségét kéri, miután Cioloş miniszterelnök jelezte: legszívesebben kimaradna ezekből a politikai csatározásokból. A parlament döntött az egyfordulós választásokról, nem kellene most a kormánytól azt követelni, hogy felülbírálja a törvényhozást. Tegnap esti sajtóértesülések szerint Dacian Cioloş mielőbb egyeztetni kíván Klaus Johannis államelnökkel ebben az ügyben. Szabadság (Kolozsvár)
Az idei önkormányzati választások bojkottálásával fenyegetőzik a Szociáldemokrata Párt (PSD), amennyiben Dacian Cioloş miniszterelnök enged a liberálisok nyomásának, és olyanformán módosítja a törvényt, hogy a polgármester-választás ismét kétfordulós legyen. Ezt Liviu Dragnea vetette fel kedden, brüsszeli látogatása alkalmával, arra figyelmeztetve a kabinetet: semmiféle demokratikus érv nem támasztja alá a módosítás szükségességét.
A kétfordulós választásban érdekelt Nemzeti Liberális Párt (PNL) szerint a szociáldemokraták csak blöffölnek. A PNL az ombudsman segítségét kéri, miután Cioloş miniszterelnök jelezte: legszívesebben kimaradna ezekből a politikai csatározásokból. A parlament döntött az egyfordulós választásokról, nem kellene most a kormánytól azt követelni, hogy felülbírálja a törvényhozást. Tegnap esti sajtóértesülések szerint Dacian Cioloş mielőbb egyeztetni kíván Klaus Johannis államelnökkel ebben az ügyben. Szabadság (Kolozsvár)
2016. január 28.
Kifogásolják a Bunta-féle lap tőkeemelését
Nem ért egyet a Magyar Polgári Párt (MPP) székelyudvarhelyi frakciója azzal, hogy a város idei éves költségvetésébe belefoglalnák az Udvarhelyi Média Kft., illetve az Urbana Rt. törzstőkéjének emelését. Azt is kifogásolják, hogy helytelenül csoportosították a pénzeket, több beruházásra nem különítenek el elegendő összeget a kivitelezéshez.
Udvarhely idén nagyjából 92,5 millió lejes költségvetésből gazdálkodhat, ehhez még hozzáadódik a több év alatt megspórolt közel 10 millió lej – ismertette Orbán Balázs MPP-s tanácsos. Mint mondta, ezeket különböző beruházásokra fordítaná a város, ami nem is baj, viszont az már igen, hogy az összeget az önkormányzati képviselők jóváhagyta projekteken spóroltak meg, amelyeket vagy nem fejeztek be, vagy el sem kezdtek. „Ez azt jelenti, hogy az adófizetők pénze nem kerül időben oda, ahová kellene” – fogalmazott Orbán.
A tartalékolt pénzből folytatják egyebek mellett a Haberstumpf-villa modernizálását, de az Urbana Rt. beruházásaira is ebből költenek. Orbán azt is kifogásolta, hogy nem követhető az utcák és járdák modernizálása: nem tudni hol és mit hajtottak végre eddig, csak az öszszeget, amennyibe került. Egy másik problémának azt látta, hogy konkrét megvalósítások csak ritkán történnek, hiszen rendszerint nincs elegendő pénz elkülönítve a kivitelezésre. Az MPP egyébként több módosító javaslatot is előterjesztett a költségvetési tervekhez, ám ezeket nem fogadták el.
Az MPP-frakció az Udvarhely napilapot működtető Udvarhelyi Média Kft. törzstőkéjének 250 ezer lejes emelését sem támogatja, ahogyan az Urbana Rt. esetében sem értenek egyet a 300 ezer lejes tőkésítéssel. A keddi szakbizottsági ülésen egyébként az RMDSZ-frakció tagjai közül Géczi Levente és Berde Zoltán is hasonló véleményen volt. Az is felmerült, hogy törvénytelen lenne a napi működés fedezése érdekében emelni a vállalatok törzstőkéjét. Az említett határozattervezeteket így visszavonták a napirendi pontok közül.
Székelyudvarhely 2016-os büdzsétervezetét Arros Orsolya közgazdász, az RMDSZ lehetséges polgármesterjelöltje is bírálta. „Én egy titkos költségvetésről tudok beszélni, hiszen nem volt sem konzultáció, sem tájékoztatás. Felháborító, ezen sürgősen változtatni kell” – fogalmazott az RMDSZ Udvarhelyszéki Nőszervezetének elnöke, aki szerint „bűn” költségvetést tervezni szakemberek bevonása nélkül.
Mint rámutatott, a városvezetés többet költene az Udvarhely napilap működtetésére, mint például közbiztonságra, a helyi rendőrségnek szánt befektetésekre ugyanis 210 ezer lejt, míg a polgármesteri hivatal lapjának fenntartására pedig 250 ezer lejt irányoztak elő. A költségvetés-tervezetet egyébként mai ülésén tárgyalja a helyi tanács.
Fülöp-Székely Botond. Krónika (Kolozsvár)
Nem ért egyet a Magyar Polgári Párt (MPP) székelyudvarhelyi frakciója azzal, hogy a város idei éves költségvetésébe belefoglalnák az Udvarhelyi Média Kft., illetve az Urbana Rt. törzstőkéjének emelését. Azt is kifogásolják, hogy helytelenül csoportosították a pénzeket, több beruházásra nem különítenek el elegendő összeget a kivitelezéshez.
Udvarhely idén nagyjából 92,5 millió lejes költségvetésből gazdálkodhat, ehhez még hozzáadódik a több év alatt megspórolt közel 10 millió lej – ismertette Orbán Balázs MPP-s tanácsos. Mint mondta, ezeket különböző beruházásokra fordítaná a város, ami nem is baj, viszont az már igen, hogy az összeget az önkormányzati képviselők jóváhagyta projekteken spóroltak meg, amelyeket vagy nem fejeztek be, vagy el sem kezdtek. „Ez azt jelenti, hogy az adófizetők pénze nem kerül időben oda, ahová kellene” – fogalmazott Orbán.
A tartalékolt pénzből folytatják egyebek mellett a Haberstumpf-villa modernizálását, de az Urbana Rt. beruházásaira is ebből költenek. Orbán azt is kifogásolta, hogy nem követhető az utcák és járdák modernizálása: nem tudni hol és mit hajtottak végre eddig, csak az öszszeget, amennyibe került. Egy másik problémának azt látta, hogy konkrét megvalósítások csak ritkán történnek, hiszen rendszerint nincs elegendő pénz elkülönítve a kivitelezésre. Az MPP egyébként több módosító javaslatot is előterjesztett a költségvetési tervekhez, ám ezeket nem fogadták el.
Az MPP-frakció az Udvarhely napilapot működtető Udvarhelyi Média Kft. törzstőkéjének 250 ezer lejes emelését sem támogatja, ahogyan az Urbana Rt. esetében sem értenek egyet a 300 ezer lejes tőkésítéssel. A keddi szakbizottsági ülésen egyébként az RMDSZ-frakció tagjai közül Géczi Levente és Berde Zoltán is hasonló véleményen volt. Az is felmerült, hogy törvénytelen lenne a napi működés fedezése érdekében emelni a vállalatok törzstőkéjét. Az említett határozattervezeteket így visszavonták a napirendi pontok közül.
Székelyudvarhely 2016-os büdzsétervezetét Arros Orsolya közgazdász, az RMDSZ lehetséges polgármesterjelöltje is bírálta. „Én egy titkos költségvetésről tudok beszélni, hiszen nem volt sem konzultáció, sem tájékoztatás. Felháborító, ezen sürgősen változtatni kell” – fogalmazott az RMDSZ Udvarhelyszéki Nőszervezetének elnöke, aki szerint „bűn” költségvetést tervezni szakemberek bevonása nélkül.
Mint rámutatott, a városvezetés többet költene az Udvarhely napilap működtetésére, mint például közbiztonságra, a helyi rendőrségnek szánt befektetésekre ugyanis 210 ezer lejt, míg a polgármesteri hivatal lapjának fenntartására pedig 250 ezer lejt irányoztak elő. A költségvetés-tervezetet egyébként mai ülésén tárgyalja a helyi tanács.
Fülöp-Székely Botond. Krónika (Kolozsvár)
2016. január 28.
Tudor Arghezi és József Attila
Izgalmas és fordulatos nyomozás eredményeként bizonyította be hitelt érdemlően Ferenczes István költő a korábban már többször felmerült állítást, hogy Tudor Arghezit egy Bukarestben került székely cselédlány hozta a világra. A múlt század egyik legjelentősebb román költője ezek szerint annak az Ergezi Rozália nevű nőnek a gyereke, akinek – számtalan sorstársához hasonlóan – meglehetősen sanyarú sors jutott a regáti kiszolgáltatottságban, de akivel a Teodorescuként anyakönyvezett, apja által elismert fia végig törődött valamilyen formában, jó ideig például háztartásában, gyermekei mellett tartotta. (Igaz, Ergezi Rozália életét végül öregotthonban fejezte be.)
A tények tisztázásának magyar szempontból nem csupán az édesanya székely kötődése miatt van jelentősége, hanem azért is, mert összevethető azzal, mennyire más összefüggésbe kerülhet egy hasonlóan „zűrös” tényállású származás, a József Attiláé egy másik nemzet műveltségében. Arghezi maga ugyan nem titkolta, hogy valódi édesanyja kicsoda, de azt csak szűk baráti köre ismerte, s a tény annyira nem volt köztudott, hogy bizonyos irodalomtörténészek kimondott fabulációnak állítják be. De még ezen is túltesz az, aki valóságos misztifikációként küzd ellene, és agyal ki egy képzelt, szalonképesebbnek vélt származást a költőnek.
A sokat szenvedett Arghezinek meglehettek a maga indokai, amiért a kérdésben nem kívánt külön homályoszlatásba kezdeni, ezeket nem firtatjuk. A tény, hogy írói nevét édesanyja családnevéből faragta, mindenképpen ékes bizonyítéka marad ragaszkodásának.
József Attila a maga kendőzetlenül megvallott származásából – „Anyám kun volt, az apám félig székely, /félig román, vagy tán egészen az”– átütő erejű példázatot formált A Dunánál című versében a néptestvériség eszméje védelmében. A gondolat, miszerint „rendezni végre közös dolgainkat” – ez lenne a Duna menti népek fő adóssága is közös jövőjük iránt – tulajdonképpen nem volt idegen Tudor Arghezitől sem, s Ferenczes István, a csíki költő tanulmánya a Székelyföld folyóirat januári számában ezt valóságos kultúrtörténeti tett erejével hangsúlyozza.
B. Kovács András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Izgalmas és fordulatos nyomozás eredményeként bizonyította be hitelt érdemlően Ferenczes István költő a korábban már többször felmerült állítást, hogy Tudor Arghezit egy Bukarestben került székely cselédlány hozta a világra. A múlt század egyik legjelentősebb román költője ezek szerint annak az Ergezi Rozália nevű nőnek a gyereke, akinek – számtalan sorstársához hasonlóan – meglehetősen sanyarú sors jutott a regáti kiszolgáltatottságban, de akivel a Teodorescuként anyakönyvezett, apja által elismert fia végig törődött valamilyen formában, jó ideig például háztartásában, gyermekei mellett tartotta. (Igaz, Ergezi Rozália életét végül öregotthonban fejezte be.)
A tények tisztázásának magyar szempontból nem csupán az édesanya székely kötődése miatt van jelentősége, hanem azért is, mert összevethető azzal, mennyire más összefüggésbe kerülhet egy hasonlóan „zűrös” tényállású származás, a József Attiláé egy másik nemzet műveltségében. Arghezi maga ugyan nem titkolta, hogy valódi édesanyja kicsoda, de azt csak szűk baráti köre ismerte, s a tény annyira nem volt köztudott, hogy bizonyos irodalomtörténészek kimondott fabulációnak állítják be. De még ezen is túltesz az, aki valóságos misztifikációként küzd ellene, és agyal ki egy képzelt, szalonképesebbnek vélt származást a költőnek.
A sokat szenvedett Arghezinek meglehettek a maga indokai, amiért a kérdésben nem kívánt külön homályoszlatásba kezdeni, ezeket nem firtatjuk. A tény, hogy írói nevét édesanyja családnevéből faragta, mindenképpen ékes bizonyítéka marad ragaszkodásának.
József Attila a maga kendőzetlenül megvallott származásából – „Anyám kun volt, az apám félig székely, /félig román, vagy tán egészen az”– átütő erejű példázatot formált A Dunánál című versében a néptestvériség eszméje védelmében. A gondolat, miszerint „rendezni végre közös dolgainkat” – ez lenne a Duna menti népek fő adóssága is közös jövőjük iránt – tulajdonképpen nem volt idegen Tudor Arghezitől sem, s Ferenczes István, a csíki költő tanulmánya a Székelyföld folyóirat januári számában ezt valóságos kultúrtörténeti tett erejével hangsúlyozza.
B. Kovács András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. január 28.
Kölcsey és Kodály példája
Sokaknak szemében ma is szálka a magyar himnusz
Lukács Bence, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja a magyar kultúra napja alkalmával az olaszteleki Daniel-kastélyszállóban megtartott Háromszék Kultúrájáért-díj átadásának ünnepségén arról beszélt, hogyan lett Kölcsey Ferenc Hymnus című verse a magyar nép nemzeti imája, és annak milyen próbákat kellett kiállnia az idők folyamán.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük minden év január 22-én, Kölcsey Ferenc Hymnus című művének születésnapján. Kölcsey Ferenc 33 éves korában, 1823. január 22-én Szatmárcsekén (Ma Magyarországon fekvő, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartozó település – szerk.) írta meg a Hymnust, az hamarosan a magyar nép nemzeti imádsága lett.
– Ezt a verset a magyarság elfogadta, és elfogadja önmaga szellemi, lelki képviselőjének. Kölcsey műve egységbe foglalja a magyarságot, az minden magyarról és minden magyarnak szól. Magyarország Alaptörvénye értelmében az Erkel Ferenc által megzenésített Hymnus Magyarország nemzeti jelképei közé is tartozik – fogalmazott.
Bár 1903-ban Kölcsey Hymnusa az egységes magyar nemzet himnuszává nyilváníttatott a magyar országgyűlés által, ezt a törvényt a Bécsben székelő császár és király, Ferenc József (1830–1916) soha nem szentesítette. Ám a Hymnus hivatalos elismerés nélkül is a magyar nemzet saját szent énekévé, nemzeti imájává vált. Következett aztán a kommunista diktatúra ideje, amikor a rendszer a nemzeti jelképvilágot a maga képére kívánta formálni. Többek között Rákosi Mátyás (1952–53-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke) is új himnuszt akart. Szövegét Illyés Gyulával (1902–1983, költő, drámaíró), zenéjét pedig Kodály Zoltánnal (1882–1967, zeneszerző) akarta megíratni. A felkérést azonban mindketten kategorikusan elhárították.
– De közös magyar kultúránkat, az őseinktől kapott örökséget a kommunizmus bukása után ma is folyamatos támadások érik. Elég, hacsak arra gondolunk, mennyi dolgunk van nap mint nap azért, hogy nyelvi jogainknak érvényt szerezzünk, mennyi teendők volt és van székely identitásunk, közös jelképeink megvédése érdekében. Hiszen a magyar himnusz elénekléséért meghurcoltatás jár, zászlóinkat nem lobogtathatjuk úgy, hogy azért valamilyen retorzió ne érjen minket, s nyelvünket sem használhatjuk, mert valamelyik bokorból előugrik egy hivatásos feljelentő, s megkeseríti mindennapjainkat – részletezte a konzul.
Úgy vélte, nagyjaink a maguk idejében ráébredtek arra, hogy magyar kultúránkat nem lehet megvédeni egy kényelmes székből, azért küzdeni, áldozni kell.
– Legnagyobb kincsünk a nyelvünk, óvnunk és vigyáznunk kell. Így tett Kölcsey, így tett Kodály, és így kell, hogy tegyünk mi is, mert csak így lesz gyermekeink, unokáink számára is élő az, amit január 22-én ünneplünk: a magyar kultúra – zárta beszédét.
Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Sokaknak szemében ma is szálka a magyar himnusz
Lukács Bence, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja a magyar kultúra napja alkalmával az olaszteleki Daniel-kastélyszállóban megtartott Háromszék Kultúrájáért-díj átadásának ünnepségén arról beszélt, hogyan lett Kölcsey Ferenc Hymnus című verse a magyar nép nemzeti imája, és annak milyen próbákat kellett kiállnia az idők folyamán.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük minden év január 22-én, Kölcsey Ferenc Hymnus című művének születésnapján. Kölcsey Ferenc 33 éves korában, 1823. január 22-én Szatmárcsekén (Ma Magyarországon fekvő, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartozó település – szerk.) írta meg a Hymnust, az hamarosan a magyar nép nemzeti imádsága lett.
– Ezt a verset a magyarság elfogadta, és elfogadja önmaga szellemi, lelki képviselőjének. Kölcsey műve egységbe foglalja a magyarságot, az minden magyarról és minden magyarnak szól. Magyarország Alaptörvénye értelmében az Erkel Ferenc által megzenésített Hymnus Magyarország nemzeti jelképei közé is tartozik – fogalmazott.
Bár 1903-ban Kölcsey Hymnusa az egységes magyar nemzet himnuszává nyilváníttatott a magyar országgyűlés által, ezt a törvényt a Bécsben székelő császár és király, Ferenc József (1830–1916) soha nem szentesítette. Ám a Hymnus hivatalos elismerés nélkül is a magyar nemzet saját szent énekévé, nemzeti imájává vált. Következett aztán a kommunista diktatúra ideje, amikor a rendszer a nemzeti jelképvilágot a maga képére kívánta formálni. Többek között Rákosi Mátyás (1952–53-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke) is új himnuszt akart. Szövegét Illyés Gyulával (1902–1983, költő, drámaíró), zenéjét pedig Kodály Zoltánnal (1882–1967, zeneszerző) akarta megíratni. A felkérést azonban mindketten kategorikusan elhárították.
– De közös magyar kultúránkat, az őseinktől kapott örökséget a kommunizmus bukása után ma is folyamatos támadások érik. Elég, hacsak arra gondolunk, mennyi dolgunk van nap mint nap azért, hogy nyelvi jogainknak érvényt szerezzünk, mennyi teendők volt és van székely identitásunk, közös jelképeink megvédése érdekében. Hiszen a magyar himnusz elénekléséért meghurcoltatás jár, zászlóinkat nem lobogtathatjuk úgy, hogy azért valamilyen retorzió ne érjen minket, s nyelvünket sem használhatjuk, mert valamelyik bokorból előugrik egy hivatásos feljelentő, s megkeseríti mindennapjainkat – részletezte a konzul.
Úgy vélte, nagyjaink a maguk idejében ráébredtek arra, hogy magyar kultúránkat nem lehet megvédeni egy kényelmes székből, azért küzdeni, áldozni kell.
– Legnagyobb kincsünk a nyelvünk, óvnunk és vigyáznunk kell. Így tett Kölcsey, így tett Kodály, és így kell, hogy tegyünk mi is, mert csak így lesz gyermekeink, unokáink számára is élő az, amit január 22-én ünneplünk: a magyar kultúra – zárta beszédét.
Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. január 28.
Iskolák, osztályok szűnnek meg Székelyföldön, a szakoktatást viszont erősítik
Iskolák, osztályok szűnnek meg jövő tanévtől Hargita és Kovászna megyében – derül ki a 2016/2017-es beiskolázási tervekből. A két székely megyében viszont új szakosztályokat indítanak, az oktatásba a vállalkozókat is bevonják.
Háromszéken a beiskolázási terv azt mutatja, hogy a falvak elöregedése miatt veszélybe kerültek elemi (I-IV) osztályok, iskolák, és az erőfeszítések ellenére néhány iskola megszűnik. Kiss Imre főtanfelügyelő elmondta: Kovászna megyében ősztől 313 tanintézet működését hagyták jóvá, így a 2015/2016-os tanévhez képest kevesebb iskola indul majd.
A gyereklétszám csökkenése miatt fel kellett függeszteni a zoltáni általános iskola működését, a falu óvodájába ugyanis egyetlen gyereket se írattak be, az öt elemi iskolás diák pedig a gidófalvi iskolában folytatja tanulmányait. Hasonló helyzetben van a komollói általános iskola, ahonnan a 12 diákot a községközponti, rétyi iskolába helyezték át, így ott lesz elég diák ahhoz, hogy ne kelljen összevont osztályokban tanítani.
Kiss Imre felhívta a figyelmet arra, hogy a háromszéki falvakban csak nagy erőfeszítések árán tudják fenntartani a meglévő oktatási intézményeket. Rámutatott: több mint 30 tanintézetben alig néhány gyerek iratkozott be, van, ahol csak 3-4 gyerek jár óvodába, az elemi iskola összevont osztályaiban pedig a diáklétszám nem éri el a tízet.
Kiss Imre hangsúlyozta, próbálják megakadályozni, hogy egyetlen tanintézetet se kelljen bezárni, mert ha a faluban nincs óvoda vagy iskola, a fiatal családok még inkább megfontolják, hogy elköltözzenek. A háromszéki oktatási szakember szerint a település gazdasági fejlődésétől függ a tanintézetek életképessége és a falu jövője. Magyarázata szerint a fiatalok csak akkor maradnak vidéken, vagy akkor költöznek oda, ha van a településen munkalehetőség, ha saját vállalkozást alapíthatnak, ha van fejlett infrastruktúra és megoldott az ingázás. Ha ezek nem teljesülnek, a fiatalok elköltöznek, nem lesz gyerek az óvodába és iskolába, és elöregedik a település - figyelmeztetett a szakember.
A szakoktatásra gyúrnak rá
A középiskolai (IX-XII) oktatásban újdonságnak számít, hogy a megyében a vállalkozói igények alapján a szakoktatás fele terelnék a diákokat.
A terv szerint ősztől 40 kilencedik osztály indulhat a szakoktatásban, 16 a szaklíceumban és 24 a hároméves szakiskolában. Kiss Imre elmondta, a beiskolázási terv elkészítéséhez első alkalommal kérték a Kereskedelmi és Iparkamara támogatását. A kamara több mint 3000 vállalkozónak juttatta el a kérést, hogy kínáljanak lehetőséget a gyakorlatozó tanulóknak, emellett a szakiskolák is mozgósították kapcsolataikat, így a következő tanévben 1100 diák gyakorlati oktatását vállalták fel a cégek. A főtanfelügyelő szerint több cégvezető is visszajelzett, hogy nem tud gyakorlatozó diákokat fogadni, ám az iskola elvégzése után alkalmazni tudja a friss végzősöket.
A legtöbb helyet a textil- és faiparban ajánlották fel, így legtöbben a nadrággyárakban és asztalosműhelyekben tudnak gyakorlatozni a háromszéki diákok. Az érintettek havi 200 lejes állami ösztöndíjat is kapnak, de arra is van lehetőség, hogy a cégek fizetést adjanak a náluk gyakorlatozó tanulóknak. Kiss Imre szerint a vállalkozók számára is ösztönzőbb lenne, ha az állam finanszírozná a diákok gyakorlati oktatását, vagy ha a cégek adókedvezménybe részesülnének, ha vállalják a fiatalok képzését.
Hargita megyében kevesebb elemi és előkészítő osztály indul
A 2016/2017-es tanévre vonatkozó beiskolázási terv szerint a következő tanévtől csökken az előkészítő és az elemi osztályok száma Hargita megyében, összesen 554 előkészítő és 882 elemi osztály indítását kérték a tanintézmények vezetői. A jövő tanévtől a középiskolai osztályok száma is csökkenhet kettővel, 89-ről 87-re. A megszűnő osztályokat viszont új szakosztályokkal pótolják.
A Székelyhonnak nyilatkozó Kedves Mónika, a Hargita megye szakoktatásért felelős tanfelügyelő elmondta: a szakiskolai oktatásban jövő tanévre összesen 32 osztályt terveznek a megyében. Hozzátette, új profilú osztály nem lesz a szakiskolákban, csak az eddigiekben is alkalmazott tagozatok közül szűnnek meg vagy indulhatnak újra szakok.
A Hargita Népe úgy tájékoztatott, hogy jelenleg 29 szakosztály működik a megyében, 25 magyar és 4 román tannyelvű, az új tervben 28,5 magyar, illetve 2,5 román tannyelvű szerepel. Balánbányán indítanak egy kétnyelvű lakatos osztályt, innen a két és fél osztály.
A minisztériumba jóváhagyásra elküldött beiskolázási terv szerint Csíkszéken az eddigi 12 szakiskolai tagozat helyett jövőre 13-at terveznek. Gyergyószentmiklóson és környékén jelenleg három szakosztály működik, a következő tanévben öt indulhat. Udvarhelyszék esetében ősztől kilenc szakiskolai osztály alakulhat a mostani nyolc helyett. Székelykeresztúr térségében az eddigi három szakosztály eggyel egészülne ki, azaz négy szakiskolai ág indulna. Maroshévízen van csak csökkenés, ott az eddigi két osztály helyett egyet tervez a megyei tanfelügyelőség.
Csíkban egy fél asztalos/ács, valamint egy egész szakács osztállyal egészülhet ki a szakoktatási paletta, továbbá jövőtől nem lenne könnyűipari szak. Gyergyóban és környékén két új faipari szakosztályt terveznek, Udvarhelyen kertész szakot indítanák pluszba, és az eddigi autószerelő tagozat a szakoktatás helyett csak a középiskolai oktatásban indulna. Székelykeresztúron kereskedő és bolti eladó tagozat is lehet jövőtől, Maroshévízen pedig a textil osztály szűnhet meg.
A terv szerint a posztlíceumi osztályok száma is nő: a jelenlegi 10-ről 13-ra.
A terveket a minisztériumnak is jóvá kell hagynia, így a jóváhagyás és a gyereklétszám függvényében még változhat az indítandó osztályok száma. maszol.ro
Iskolák, osztályok szűnnek meg jövő tanévtől Hargita és Kovászna megyében – derül ki a 2016/2017-es beiskolázási tervekből. A két székely megyében viszont új szakosztályokat indítanak, az oktatásba a vállalkozókat is bevonják.
Háromszéken a beiskolázási terv azt mutatja, hogy a falvak elöregedése miatt veszélybe kerültek elemi (I-IV) osztályok, iskolák, és az erőfeszítések ellenére néhány iskola megszűnik. Kiss Imre főtanfelügyelő elmondta: Kovászna megyében ősztől 313 tanintézet működését hagyták jóvá, így a 2015/2016-os tanévhez képest kevesebb iskola indul majd.
A gyereklétszám csökkenése miatt fel kellett függeszteni a zoltáni általános iskola működését, a falu óvodájába ugyanis egyetlen gyereket se írattak be, az öt elemi iskolás diák pedig a gidófalvi iskolában folytatja tanulmányait. Hasonló helyzetben van a komollói általános iskola, ahonnan a 12 diákot a községközponti, rétyi iskolába helyezték át, így ott lesz elég diák ahhoz, hogy ne kelljen összevont osztályokban tanítani.
Kiss Imre felhívta a figyelmet arra, hogy a háromszéki falvakban csak nagy erőfeszítések árán tudják fenntartani a meglévő oktatási intézményeket. Rámutatott: több mint 30 tanintézetben alig néhány gyerek iratkozott be, van, ahol csak 3-4 gyerek jár óvodába, az elemi iskola összevont osztályaiban pedig a diáklétszám nem éri el a tízet.
Kiss Imre hangsúlyozta, próbálják megakadályozni, hogy egyetlen tanintézetet se kelljen bezárni, mert ha a faluban nincs óvoda vagy iskola, a fiatal családok még inkább megfontolják, hogy elköltözzenek. A háromszéki oktatási szakember szerint a település gazdasági fejlődésétől függ a tanintézetek életképessége és a falu jövője. Magyarázata szerint a fiatalok csak akkor maradnak vidéken, vagy akkor költöznek oda, ha van a településen munkalehetőség, ha saját vállalkozást alapíthatnak, ha van fejlett infrastruktúra és megoldott az ingázás. Ha ezek nem teljesülnek, a fiatalok elköltöznek, nem lesz gyerek az óvodába és iskolába, és elöregedik a település - figyelmeztetett a szakember.
A szakoktatásra gyúrnak rá
A középiskolai (IX-XII) oktatásban újdonságnak számít, hogy a megyében a vállalkozói igények alapján a szakoktatás fele terelnék a diákokat.
A terv szerint ősztől 40 kilencedik osztály indulhat a szakoktatásban, 16 a szaklíceumban és 24 a hároméves szakiskolában. Kiss Imre elmondta, a beiskolázási terv elkészítéséhez első alkalommal kérték a Kereskedelmi és Iparkamara támogatását. A kamara több mint 3000 vállalkozónak juttatta el a kérést, hogy kínáljanak lehetőséget a gyakorlatozó tanulóknak, emellett a szakiskolák is mozgósították kapcsolataikat, így a következő tanévben 1100 diák gyakorlati oktatását vállalták fel a cégek. A főtanfelügyelő szerint több cégvezető is visszajelzett, hogy nem tud gyakorlatozó diákokat fogadni, ám az iskola elvégzése után alkalmazni tudja a friss végzősöket.
A legtöbb helyet a textil- és faiparban ajánlották fel, így legtöbben a nadrággyárakban és asztalosműhelyekben tudnak gyakorlatozni a háromszéki diákok. Az érintettek havi 200 lejes állami ösztöndíjat is kapnak, de arra is van lehetőség, hogy a cégek fizetést adjanak a náluk gyakorlatozó tanulóknak. Kiss Imre szerint a vállalkozók számára is ösztönzőbb lenne, ha az állam finanszírozná a diákok gyakorlati oktatását, vagy ha a cégek adókedvezménybe részesülnének, ha vállalják a fiatalok képzését.
Hargita megyében kevesebb elemi és előkészítő osztály indul
A 2016/2017-es tanévre vonatkozó beiskolázási terv szerint a következő tanévtől csökken az előkészítő és az elemi osztályok száma Hargita megyében, összesen 554 előkészítő és 882 elemi osztály indítását kérték a tanintézmények vezetői. A jövő tanévtől a középiskolai osztályok száma is csökkenhet kettővel, 89-ről 87-re. A megszűnő osztályokat viszont új szakosztályokkal pótolják.
A Székelyhonnak nyilatkozó Kedves Mónika, a Hargita megye szakoktatásért felelős tanfelügyelő elmondta: a szakiskolai oktatásban jövő tanévre összesen 32 osztályt terveznek a megyében. Hozzátette, új profilú osztály nem lesz a szakiskolákban, csak az eddigiekben is alkalmazott tagozatok közül szűnnek meg vagy indulhatnak újra szakok.
A Hargita Népe úgy tájékoztatott, hogy jelenleg 29 szakosztály működik a megyében, 25 magyar és 4 román tannyelvű, az új tervben 28,5 magyar, illetve 2,5 román tannyelvű szerepel. Balánbányán indítanak egy kétnyelvű lakatos osztályt, innen a két és fél osztály.
A minisztériumba jóváhagyásra elküldött beiskolázási terv szerint Csíkszéken az eddigi 12 szakiskolai tagozat helyett jövőre 13-at terveznek. Gyergyószentmiklóson és környékén jelenleg három szakosztály működik, a következő tanévben öt indulhat. Udvarhelyszék esetében ősztől kilenc szakiskolai osztály alakulhat a mostani nyolc helyett. Székelykeresztúr térségében az eddigi három szakosztály eggyel egészülne ki, azaz négy szakiskolai ág indulna. Maroshévízen van csak csökkenés, ott az eddigi két osztály helyett egyet tervez a megyei tanfelügyelőség.
Csíkban egy fél asztalos/ács, valamint egy egész szakács osztállyal egészülhet ki a szakoktatási paletta, továbbá jövőtől nem lenne könnyűipari szak. Gyergyóban és környékén két új faipari szakosztályt terveznek, Udvarhelyen kertész szakot indítanák pluszba, és az eddigi autószerelő tagozat a szakoktatás helyett csak a középiskolai oktatásban indulna. Székelykeresztúron kereskedő és bolti eladó tagozat is lehet jövőtől, Maroshévízen pedig a textil osztály szűnhet meg.
A terv szerint a posztlíceumi osztályok száma is nő: a jelenlegi 10-ről 13-ra.
A terveket a minisztériumnak is jóvá kell hagynia, így a jóváhagyás és a gyereklétszám függvényében még változhat az indítandó osztályok száma. maszol.ro
2016. január 28.
Jogerős döntés: újabb két hónap hatósági felügyelet Rádulyéknak
A Marosvásárhelyi Ítélőtábla jogerős döntéssel megerősítette a Hargita Megyei Törvényszék múlt heti ítéletét, ezzel eldőlt, hogy Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos hatósági felügyelete további hatvan napig érvényben marad.
Szerdán tárgyalta az ítélőtábla a január 21-i csíkszeredai tárgyaláson hozott elsőfokú ítélet nyomán benyújtott fellebbezéseket, de a vádlottak meghallgatása után a jogerős ítélet kihirdetését csütörtökre halasztották. Nem történt változás a korábbi gyakorlathoz viszonyítva, a fellebbezéseket ezúttal is elutasították.
Szőke nem térhet vissza
„Az ítélőtábla elutasítja és alaptalannak találja a vádlottak által benyújtott fellebbezéseket” – áll a Csíkszereda tavaly lemondott polgármesterét és hivatásának gyakorlásától bírói döntéssel eltiltott alpolgármesterét érintő jogerős ítélet rövid ismertetőjében. Ennek értelmében Szőke Domokos továbbra sem dolgozhat alpolgármesterként, a két vádlott legközelebb márciusban kérvényezheti ismét a hatósági felügyelet feloldását. Az elsőfokú tárgyaláson Szőke és Ráduly, akárcsak ügyvédjeik, alaptalannak és érthetetlennek nevezték a vádhatóság által az előzetes kényszerintézkedés meghosszabbítására tett indítvány indoklásait, érveiket sem akkor, sem most nem fogadták el.
Tiltások, korlátozások
A 2015 júniusában elrendelt és azóta folyamatosan meghosszabbított hatósági felügyelet időszakában az előírások értelmében a vádlottaknak tilos elhagyniuk az ország területét, idézésre meg kell jelenniük a törvényszék vagy a bíró előtt, és a meghatározott program alapján vagy hatósági idézésre jelentkezniük kell a csíkszeredai rendőrségen. Ugyanakkor nem találkozhatnak egymással, illetve más, tanúkként megnevezett személyekkel. A Ráduly és Szőke ellen indult per előzetes szakasza nemrég zárult le, az elsőfokú tárgyalás hétfőn kezdődik.
Más érdekek is vannak?
„Nincs lehetőségünk kritizálni a bírósági döntést, most az elsőfokú tárgyalásra összpontosítunk, és azután meglátjuk, mi történik” – közölte kérdésünkre Eugen Constantin Iordăchescu ügyvéd. „Ez a hozzáállás olyan érdekekkel is magyarázható, amelyek nem az igazság megismerését tekintik a legfontosabbnak ebben az ügyben” – utalt Ráduly Róbert Kálmán ügyvédje az igazságszolgáltatási rendszert figyelemmel kísérő ellenőrzési és együttműködési mechanizmus (MCV) keretében az Európai Bizottság által készített éves országjelentésre, amelyet éppen szerdán hoztak nyilvánosságra, és amelyet Románia kedvezőnek ítélt. A dokumentum megállapította, hogy az ország előrelépést tett a korrupcióellenes harcban, de bírálta a parlamentet amiatt, hogy akadályozza az igazságszolgáltatást a volt kormánytagok elleni vizsgálatok lefolytatásában.
Kovács Attila. Székelyhon.ro
A Marosvásárhelyi Ítélőtábla jogerős döntéssel megerősítette a Hargita Megyei Törvényszék múlt heti ítéletét, ezzel eldőlt, hogy Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos hatósági felügyelete további hatvan napig érvényben marad.
Szerdán tárgyalta az ítélőtábla a január 21-i csíkszeredai tárgyaláson hozott elsőfokú ítélet nyomán benyújtott fellebbezéseket, de a vádlottak meghallgatása után a jogerős ítélet kihirdetését csütörtökre halasztották. Nem történt változás a korábbi gyakorlathoz viszonyítva, a fellebbezéseket ezúttal is elutasították.
Szőke nem térhet vissza
„Az ítélőtábla elutasítja és alaptalannak találja a vádlottak által benyújtott fellebbezéseket” – áll a Csíkszereda tavaly lemondott polgármesterét és hivatásának gyakorlásától bírói döntéssel eltiltott alpolgármesterét érintő jogerős ítélet rövid ismertetőjében. Ennek értelmében Szőke Domokos továbbra sem dolgozhat alpolgármesterként, a két vádlott legközelebb márciusban kérvényezheti ismét a hatósági felügyelet feloldását. Az elsőfokú tárgyaláson Szőke és Ráduly, akárcsak ügyvédjeik, alaptalannak és érthetetlennek nevezték a vádhatóság által az előzetes kényszerintézkedés meghosszabbítására tett indítvány indoklásait, érveiket sem akkor, sem most nem fogadták el.
Tiltások, korlátozások
A 2015 júniusában elrendelt és azóta folyamatosan meghosszabbított hatósági felügyelet időszakában az előírások értelmében a vádlottaknak tilos elhagyniuk az ország területét, idézésre meg kell jelenniük a törvényszék vagy a bíró előtt, és a meghatározott program alapján vagy hatósági idézésre jelentkezniük kell a csíkszeredai rendőrségen. Ugyanakkor nem találkozhatnak egymással, illetve más, tanúkként megnevezett személyekkel. A Ráduly és Szőke ellen indult per előzetes szakasza nemrég zárult le, az elsőfokú tárgyalás hétfőn kezdődik.
Más érdekek is vannak?
„Nincs lehetőségünk kritizálni a bírósági döntést, most az elsőfokú tárgyalásra összpontosítunk, és azután meglátjuk, mi történik” – közölte kérdésünkre Eugen Constantin Iordăchescu ügyvéd. „Ez a hozzáállás olyan érdekekkel is magyarázható, amelyek nem az igazság megismerését tekintik a legfontosabbnak ebben az ügyben” – utalt Ráduly Róbert Kálmán ügyvédje az igazságszolgáltatási rendszert figyelemmel kísérő ellenőrzési és együttműködési mechanizmus (MCV) keretében az Európai Bizottság által készített éves országjelentésre, amelyet éppen szerdán hoztak nyilvánosságra, és amelyet Románia kedvezőnek ítélt. A dokumentum megállapította, hogy az ország előrelépést tett a korrupcióellenes harcban, de bírálta a parlamentet amiatt, hogy akadályozza az igazságszolgáltatást a volt kormánytagok elleni vizsgálatok lefolytatásában.
Kovács Attila. Székelyhon.ro
2016. január 28.
A menetelés üzenete miatt tiltakozik a rendőrség
Elutasítja a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság a Székelyudvarhelyen vasárnapra tervezett békés menetelés Facebook-oldalán olvasható, a hatóságokat illető „súlyos kijelentéseket”. A közleményben ugyanakkor jelzik, a szombati összetűzés kivizsgálását a megyei ügyészség vette át.
A „pontos és teljes tájékoztatás érdekében” reagált a főkapitányság a Székely Zsolda álnévvel létrehozott Facebook-esemény oldalán olvasható, a „rendőrség ellen irányuló minősítésekre és vádaskodásokra”.
Közleményükben a múlt szombati, Mokka szórakozóhelyen történtek rendőrségi vizsgálatának eredményét részletezik, megjegyezve, hogy a kórházi beutalásra szorult két sérült egyike Szőke László ellen feljelentést tett gyilkossági kísérlet miatt. A közlemény kitér arra is, hogy az incidenst követően a helyi kapitányságra kísérték Szőke Lászlót, alkoholszondás vizsgálatnak vetve alá, a műszer pedig 0,55 mg/liter légalkohol-koncentrációt jelzett az általa kilélegzett levegőben.
A gumilövedékes lőfegyvert, illetve 2013-ban Szőke László nevére kiállított fegyvertartási engedélyt is lefoglalták. Mivel nem ez volt az első hasonló esete, a megyei rendőr-főkapitányság elindította az engedély visszavonására irányuló eljárást – olvasható a dokumentumban.
A székelyudvarhelyi ügyészség Szígyártó Szabolcs ellen rendbontás és bántalmazás, míg Szőke László ellen szintén bántalmazás, illetve nem halálos fegyver jogtalan használata miatt indított eljárást, a gyilkossági kísérlet miatt benyújtott feljelentés után azonban az ügy kivizsgálását átadták a Hargita megyei ügyészségnek. A történtek jogi besorolását többek között a törvényszéki orvostani jelentés határozza majd meg – számol be a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság.
„A rendőrség a vizsgálat valamennyi szakaszában pártatlanul, igazságosan és objektíven járt el, tiszteletben tartva, hogy az incidens résztvevőit megilleti az ártatlanság vélelme. Ennek megfelelően elutasítunk minden alaptalan, a rendőrök ellen irányuló minősítést és vádat, amely a békés menetelés eseményoldalán megjelent” – hangsúlyozza a közlemény, hozzátéve, „akinek bármilyen bizonyítéka, információja van korrupt rendőrökről, jelezze a megyei főkapitányságon, az ügyészségen vagy a korrupcióellenes igazgatóságon”.
Végezetül arra is felhívják az ismeretlen eseményszervező figyelmét, hogy nyilvános gyülekezés, tiltakozás csak a hatályos jogszabályok betartásával lehetséges.
Amint arról beszámoltunk, több lövést is leadott önvédelmi fegyverével Szőke László, az Udvarhelyi Híradó főszerkesztője szombat hajnalban, miután egy székelyudvarhelyi szórakozóhelyen Szígyártó Szabolcs kétszer is rátámadt és bántalmazta. Az összetűzésben négyen megsérültek, két személyt a székelyudvarhelyi kórház sebészeti osztályára utaltak. Székelyhon.ro
Elutasítja a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság a Székelyudvarhelyen vasárnapra tervezett békés menetelés Facebook-oldalán olvasható, a hatóságokat illető „súlyos kijelentéseket”. A közleményben ugyanakkor jelzik, a szombati összetűzés kivizsgálását a megyei ügyészség vette át.
A „pontos és teljes tájékoztatás érdekében” reagált a főkapitányság a Székely Zsolda álnévvel létrehozott Facebook-esemény oldalán olvasható, a „rendőrség ellen irányuló minősítésekre és vádaskodásokra”.
Közleményükben a múlt szombati, Mokka szórakozóhelyen történtek rendőrségi vizsgálatának eredményét részletezik, megjegyezve, hogy a kórházi beutalásra szorult két sérült egyike Szőke László ellen feljelentést tett gyilkossági kísérlet miatt. A közlemény kitér arra is, hogy az incidenst követően a helyi kapitányságra kísérték Szőke Lászlót, alkoholszondás vizsgálatnak vetve alá, a műszer pedig 0,55 mg/liter légalkohol-koncentrációt jelzett az általa kilélegzett levegőben.
A gumilövedékes lőfegyvert, illetve 2013-ban Szőke László nevére kiállított fegyvertartási engedélyt is lefoglalták. Mivel nem ez volt az első hasonló esete, a megyei rendőr-főkapitányság elindította az engedély visszavonására irányuló eljárást – olvasható a dokumentumban.
A székelyudvarhelyi ügyészség Szígyártó Szabolcs ellen rendbontás és bántalmazás, míg Szőke László ellen szintén bántalmazás, illetve nem halálos fegyver jogtalan használata miatt indított eljárást, a gyilkossági kísérlet miatt benyújtott feljelentés után azonban az ügy kivizsgálását átadták a Hargita megyei ügyészségnek. A történtek jogi besorolását többek között a törvényszéki orvostani jelentés határozza majd meg – számol be a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság.
„A rendőrség a vizsgálat valamennyi szakaszában pártatlanul, igazságosan és objektíven járt el, tiszteletben tartva, hogy az incidens résztvevőit megilleti az ártatlanság vélelme. Ennek megfelelően elutasítunk minden alaptalan, a rendőrök ellen irányuló minősítést és vádat, amely a békés menetelés eseményoldalán megjelent” – hangsúlyozza a közlemény, hozzátéve, „akinek bármilyen bizonyítéka, információja van korrupt rendőrökről, jelezze a megyei főkapitányságon, az ügyészségen vagy a korrupcióellenes igazgatóságon”.
Végezetül arra is felhívják az ismeretlen eseményszervező figyelmét, hogy nyilvános gyülekezés, tiltakozás csak a hatályos jogszabályok betartásával lehetséges.
Amint arról beszámoltunk, több lövést is leadott önvédelmi fegyverével Szőke László, az Udvarhelyi Híradó főszerkesztője szombat hajnalban, miután egy székelyudvarhelyi szórakozóhelyen Szígyártó Szabolcs kétszer is rátámadt és bántalmazta. Az összetűzésben négyen megsérültek, két személyt a székelyudvarhelyi kórház sebészeti osztályára utaltak. Székelyhon.ro
2016. január 28.
Az amatőr néptáncmozgalom második hulláma
Mintegy 1500-ra becsülik a csíki 4 és 18 év közötti amatőr néptáncosok számát. Emellett több településen működik ifjúsági vagy felnőtt csoport is.
Csíkszék szinte minden településén működik amatőr néptánccsoport, a tanulni vágyó gyermekek, fiatalok többségét a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes korábbi, illetve jelenlegi táncosai oktatják – tudtuk meg Rangyák Józseftől.
A ’90-es évek második felétől megszervezett Csűrdöngölő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozón tavalyelőtt csíkcsomortáni, csíkpálfalvi, kászoni, csíkszentmártoni, csíkdelnei, szépvízi, csíkszentmiklósi, csíkszentimrei, csíkszentdomokosi, balánbányai, tusnádi, csatószegi, csíkszentsimoni, csíkszenttamási, csíkszentgyörgyi, csíkmenasági, csikszentléleki, tusnádfürdői, csíkmindszenti, csíkkozmási, csíkcsicsói, csíksomlyói tánccsoportok vettek részt. Volt olyan település is, ahonnan több tánccsoport érkezett. Emellett táncoltak a csíkszeredai Szabadság téren a Márton Áron Főgimnázium diákjai és legkisebbekként az Ádám Katalin által tanított gyermekek is. A tavaszi Csűrdöngölőkön több mint 1200 (4 és 18 év közötti) fiatal volt jelen.
Ezt figyelembe véve, illetve hogy a gyermekek mellett egyre több helyen felnőtt, illetve ifjúsági tánccsoportok létrehozását kezdeményezik, kijelenthető: napjainkban újra reneszánszát éli a néptánc. György Katalin, a Csűrdöngölőt is szervező András Alapítvány munkatársa rámutatott, ez már mintegy második hulláma az amatőr néptáncmozgalomnak. „Ez egyrészt abból adódik, hogy felnőtt az első gyermekgeneráció, amelynek tagjai túl vannak a családalapításon, és emlékeikben él, hogy gyermekként táncoltak, így merül fel bennük az igény. Másrészt van az a felnőtt korosztály, amelynek a gyermekei járnak táncolni, és ezáltal vált támogatójává ennek a mozgalomnak. Emiatt érzik úgy, hogy ők is szeretnének ebből részesülni” – magyarázta.
Ami a felnőtteket illeti, az András Alapítvány mintegy hét éve szervez táncoktatást Zugtánc néven: hétfő este a haladó csoportban negyvenkét 30 és 60 év közötti felnőtt táncol saját örömére – mutatott rá az egyik jól szerveződő felnőtt táncképzésre György Katalin. Emellett vidéki településeken is működnek felnőtt, illetve ifjúsági tánccsoportok, például Csíkmadarason, Tusnádon. A felnőttek azonban elsősorban kedvtelésből járnak néptáncolni, csak esetenként élnek fellépési lehetőségekkel, mivel egyéb elfoglaltságaik mellett nem mindig engedi idejük – derült ki.
„Bár azt tartjuk, hogy Székelyföldön még élnek a hagyományok, szerintem már a visszatanításnál tartunk. Tehát a gyermekek elsősorban nem otthon a szüleiktől tanulják meg a tánclépéseket, hanem inkább csoportban, ilyen értelemben intézményi keretek között, oktatóval sajátítják el” – fejtette ki György Katalin. Rangyák tapasztalata szerint Alcsíkon közösségi kezdeményezés révén alakultak ki az erősebb tánccsoportok, míg Felcsíkon inkább karizmatikus személyek révén szerveződnek.
Csíkmenaságon is a Hargita együttes táncosai tanítják a kisiskolás korú fiatalokat a tánclépésekre, az egyik próba alkalmával felkerestük őket. Hozó Levente táncoktató elmondta, Laczkó Benedek Tünde és Bara Szabolcs kollégájával Menaság mellett Székelyudvarhelyen is hetente két alkalommal tanítják a táncoskedvűeket, míg Csíkszentgyörgyön hetente egyszer oktatnak. Menaságon három csoporttal foglalkoznak, tanítják az 1-4. és az 5-8. osztályosokat, valamint ifjúsági csoporttal is dolgoznak. A legkisebbekkel könnyebb a munka, hiszen a tanítónak, tanárnak meg akarnak felelni, a nagyobbakkal már meg kell szerettetni a táncot ahhoz, hogy valóban érdeklődjenek és szívesen járjanak táncolni – avatott be. Az ifjúsági csoportoknál arra kell figyelni, hogy legyen fiatalabb és idősebb is a csoportban, hogy az egyetemre elkerülők nélkül is működhessen a csapat.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro
Mintegy 1500-ra becsülik a csíki 4 és 18 év közötti amatőr néptáncosok számát. Emellett több településen működik ifjúsági vagy felnőtt csoport is.
Csíkszék szinte minden településén működik amatőr néptánccsoport, a tanulni vágyó gyermekek, fiatalok többségét a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes korábbi, illetve jelenlegi táncosai oktatják – tudtuk meg Rangyák Józseftől.
A ’90-es évek második felétől megszervezett Csűrdöngölő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozón tavalyelőtt csíkcsomortáni, csíkpálfalvi, kászoni, csíkszentmártoni, csíkdelnei, szépvízi, csíkszentmiklósi, csíkszentimrei, csíkszentdomokosi, balánbányai, tusnádi, csatószegi, csíkszentsimoni, csíkszenttamási, csíkszentgyörgyi, csíkmenasági, csikszentléleki, tusnádfürdői, csíkmindszenti, csíkkozmási, csíkcsicsói, csíksomlyói tánccsoportok vettek részt. Volt olyan település is, ahonnan több tánccsoport érkezett. Emellett táncoltak a csíkszeredai Szabadság téren a Márton Áron Főgimnázium diákjai és legkisebbekként az Ádám Katalin által tanított gyermekek is. A tavaszi Csűrdöngölőkön több mint 1200 (4 és 18 év közötti) fiatal volt jelen.
Ezt figyelembe véve, illetve hogy a gyermekek mellett egyre több helyen felnőtt, illetve ifjúsági tánccsoportok létrehozását kezdeményezik, kijelenthető: napjainkban újra reneszánszát éli a néptánc. György Katalin, a Csűrdöngölőt is szervező András Alapítvány munkatársa rámutatott, ez már mintegy második hulláma az amatőr néptáncmozgalomnak. „Ez egyrészt abból adódik, hogy felnőtt az első gyermekgeneráció, amelynek tagjai túl vannak a családalapításon, és emlékeikben él, hogy gyermekként táncoltak, így merül fel bennük az igény. Másrészt van az a felnőtt korosztály, amelynek a gyermekei járnak táncolni, és ezáltal vált támogatójává ennek a mozgalomnak. Emiatt érzik úgy, hogy ők is szeretnének ebből részesülni” – magyarázta.
Ami a felnőtteket illeti, az András Alapítvány mintegy hét éve szervez táncoktatást Zugtánc néven: hétfő este a haladó csoportban negyvenkét 30 és 60 év közötti felnőtt táncol saját örömére – mutatott rá az egyik jól szerveződő felnőtt táncképzésre György Katalin. Emellett vidéki településeken is működnek felnőtt, illetve ifjúsági tánccsoportok, például Csíkmadarason, Tusnádon. A felnőttek azonban elsősorban kedvtelésből járnak néptáncolni, csak esetenként élnek fellépési lehetőségekkel, mivel egyéb elfoglaltságaik mellett nem mindig engedi idejük – derült ki.
„Bár azt tartjuk, hogy Székelyföldön még élnek a hagyományok, szerintem már a visszatanításnál tartunk. Tehát a gyermekek elsősorban nem otthon a szüleiktől tanulják meg a tánclépéseket, hanem inkább csoportban, ilyen értelemben intézményi keretek között, oktatóval sajátítják el” – fejtette ki György Katalin. Rangyák tapasztalata szerint Alcsíkon közösségi kezdeményezés révén alakultak ki az erősebb tánccsoportok, míg Felcsíkon inkább karizmatikus személyek révén szerveződnek.
Csíkmenaságon is a Hargita együttes táncosai tanítják a kisiskolás korú fiatalokat a tánclépésekre, az egyik próba alkalmával felkerestük őket. Hozó Levente táncoktató elmondta, Laczkó Benedek Tünde és Bara Szabolcs kollégájával Menaság mellett Székelyudvarhelyen is hetente két alkalommal tanítják a táncoskedvűeket, míg Csíkszentgyörgyön hetente egyszer oktatnak. Menaságon három csoporttal foglalkoznak, tanítják az 1-4. és az 5-8. osztályosokat, valamint ifjúsági csoporttal is dolgoznak. A legkisebbekkel könnyebb a munka, hiszen a tanítónak, tanárnak meg akarnak felelni, a nagyobbakkal már meg kell szerettetni a táncot ahhoz, hogy valóban érdeklődjenek és szívesen járjanak táncolni – avatott be. Az ifjúsági csoportoknál arra kell figyelni, hogy legyen fiatalabb és idősebb is a csoportban, hogy az egyetemre elkerülők nélkül is működhessen a csapat.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro
2016. január 28.
Bemutatják ismeretlen értékeinket
Gyergyó térségének hatalmas tudományos, értelmiségi potenciálja van. Csak nem látjuk, és ezért nem tudunk róla – hangzott el a Gyergyói Szemle tudományos, ismeretterjesztő folyóirat első számának bemutatóján.
Az új kiadvány éppen ezen kíván változtatni. Eddig a világ számos rangos egyetemén végzett vagy akár ott tanító Gyergyószékről származó kutatók, neves tudományos szakemberek nem volt, ahol munkájukat ismertessék az itthoniakkal, nem volt lehetőség, hogy egy helyen dolgozzanak, együtt gondolkodjanak, együtt írjanak a saját itthoni közösségük számára. A Gyergyói Szemle ezt az űrt tölti be mostantól.
Amint azt Nagy József, a kiadvány megálmodója és vezető szerkesztője elmondta, másfél év próbálkozás kellett ahhoz, hogy az első lapszám az olvasók kezébe kerüljön. És nem az volt a gond, hogy nem volt, aki írjon, nem volt híján a Szemle értékes írásoknak. Közel negyven Gyergyóban élő, illetve innen elszármazott, magasan képzett értelmiségieket kerestek meg, hogy szerzőként szerepeljenek a kiadványban. Mindannyian igennel válaszoltak. Ők is fontosnak látták, legyen Gyergyószéknek egy tudományos, ismeretterjesztő kiadványa, ami nem szaklap, nem csak egy-egy tudományágat ölel fel, hanem a térség számos problémáját, a térséggel kapcsolatos tanulmányokat tartalmaz, tudományos színnel, értekező jelleggel megírva.
Amint Nagy József elmondta, rangos szaklapokban Kolozsváron, Budapesten és máshol komoly tudományos művek olvashatók, olyanok, amelyek szorosan kötődnek Gyergyóhoz. gyergyói emberek, vagy éppen Gyergyóról szóló szóló munkák ezek. De éppen Gyergyóban senki nem látja, így nem is olvassa senki itt ezeket. Csak abból évekig meg lehetne szerkeszteni a Gyergyói Szemlét, ha ezeket egybegyűjtenék – mondta. Azonban az új kiadvány gerincét éppen olyan művek alkotják, amelyek pontosan a gyergyói olvasókhoz szólnak.
Egy másik célkitűzése a Gyergyói Szemlének, hogy utat mutasson a hazatéréshez a rengeteg egyetemistának. Rábírni őket, hogy vizsgadolgozataikhoz, doktori disszertációikhoz gyergyói témát válasszanak. Ahhoz itthon kell kutatómunkát folytatni, így ezáltal szorosabb kapcsolat alakulhat ki az otthoni közösséggel. A Gyergyói Szemle első száma, 116 oldalon közöl tanulmányokat. A kiadvány központi témája az első világháború, annak százéves évfordulója kapcsán.
Az anyagiak hiányoztak. Az elképzelés az volt, hogy a gyergyói térségről szóló, annak problémáit tudományos szinten, értekező jelleggel taglaló folyóiratot a közösség önerőből hozza létre. Úgy gondolták, a gyergyószéki önkormányzatok hozzájárulásából kerül ki a nyomdaköltséghez és egyéb kiadásokhoz a forrás. Ígéreteket kaptak. Tényleges hozzájárulást azonban egyelőre a remetei önkormányzat nyújtott, és habár nem szerettek volna „idegenhez” folyamodni, a Bethlen Gábor Alap támogatása is kellett a lapkiadáshoz. A kiadványt csütörtökön Szárhegyen is bemutatták, de hamarosan a többi gyergyószéki településen is ismertetik majd a Gyergyói Szemlét.
Ha lenne anyagi háttér, akár négyszer is megjelenhetne évente. A szerkesztők a második számot tervezik, ennek megjelenése szeptemberre várható, témája sajnos időszerű: az elvándorlás.
Gergely Imre. Székelyhon.ro
Gyergyó térségének hatalmas tudományos, értelmiségi potenciálja van. Csak nem látjuk, és ezért nem tudunk róla – hangzott el a Gyergyói Szemle tudományos, ismeretterjesztő folyóirat első számának bemutatóján.
Az új kiadvány éppen ezen kíván változtatni. Eddig a világ számos rangos egyetemén végzett vagy akár ott tanító Gyergyószékről származó kutatók, neves tudományos szakemberek nem volt, ahol munkájukat ismertessék az itthoniakkal, nem volt lehetőség, hogy egy helyen dolgozzanak, együtt gondolkodjanak, együtt írjanak a saját itthoni közösségük számára. A Gyergyói Szemle ezt az űrt tölti be mostantól.
Amint azt Nagy József, a kiadvány megálmodója és vezető szerkesztője elmondta, másfél év próbálkozás kellett ahhoz, hogy az első lapszám az olvasók kezébe kerüljön. És nem az volt a gond, hogy nem volt, aki írjon, nem volt híján a Szemle értékes írásoknak. Közel negyven Gyergyóban élő, illetve innen elszármazott, magasan képzett értelmiségieket kerestek meg, hogy szerzőként szerepeljenek a kiadványban. Mindannyian igennel válaszoltak. Ők is fontosnak látták, legyen Gyergyószéknek egy tudományos, ismeretterjesztő kiadványa, ami nem szaklap, nem csak egy-egy tudományágat ölel fel, hanem a térség számos problémáját, a térséggel kapcsolatos tanulmányokat tartalmaz, tudományos színnel, értekező jelleggel megírva.
Amint Nagy József elmondta, rangos szaklapokban Kolozsváron, Budapesten és máshol komoly tudományos művek olvashatók, olyanok, amelyek szorosan kötődnek Gyergyóhoz. gyergyói emberek, vagy éppen Gyergyóról szóló szóló munkák ezek. De éppen Gyergyóban senki nem látja, így nem is olvassa senki itt ezeket. Csak abból évekig meg lehetne szerkeszteni a Gyergyói Szemlét, ha ezeket egybegyűjtenék – mondta. Azonban az új kiadvány gerincét éppen olyan művek alkotják, amelyek pontosan a gyergyói olvasókhoz szólnak.
Egy másik célkitűzése a Gyergyói Szemlének, hogy utat mutasson a hazatéréshez a rengeteg egyetemistának. Rábírni őket, hogy vizsgadolgozataikhoz, doktori disszertációikhoz gyergyói témát válasszanak. Ahhoz itthon kell kutatómunkát folytatni, így ezáltal szorosabb kapcsolat alakulhat ki az otthoni közösséggel. A Gyergyói Szemle első száma, 116 oldalon közöl tanulmányokat. A kiadvány központi témája az első világháború, annak százéves évfordulója kapcsán.
Az anyagiak hiányoztak. Az elképzelés az volt, hogy a gyergyói térségről szóló, annak problémáit tudományos szinten, értekező jelleggel taglaló folyóiratot a közösség önerőből hozza létre. Úgy gondolták, a gyergyószéki önkormányzatok hozzájárulásából kerül ki a nyomdaköltséghez és egyéb kiadásokhoz a forrás. Ígéreteket kaptak. Tényleges hozzájárulást azonban egyelőre a remetei önkormányzat nyújtott, és habár nem szerettek volna „idegenhez” folyamodni, a Bethlen Gábor Alap támogatása is kellett a lapkiadáshoz. A kiadványt csütörtökön Szárhegyen is bemutatták, de hamarosan a többi gyergyószéki településen is ismertetik majd a Gyergyói Szemlét.
Ha lenne anyagi háttér, akár négyszer is megjelenhetne évente. A szerkesztők a második számot tervezik, ennek megjelenése szeptemberre várható, témája sajnos időszerű: az elvándorlás.
Gergely Imre. Székelyhon.ro