Nincs pénz tehetséggondozásra
Minden nap veszteséget jelent, amikor nem foglalkozhatunk a tehetséges, illetve különleges érdeklődésű és képességű gyermekek fejlesztésével – állítja Pető Mária, a háromszéki tehetséggondozás eredményes pedagógusa, a tavalyi engedélyeztetés után azonnal költségvetés nélkül hagyott megyei tehetséggondozó központ meghatalmazott irányítója.
Az oktatási minisztérium mindaddig nem szavazza meg a tehetségsegítő program finanszírozását, amíg a helyiek nem teljesítik a szaktárca által előírt leépítési mutatókat, amit eddig a legszigorúbban betartott előírások szerint sem tudott a tanfelügyelőség megvalósítani. A megye adós maradt harminc állás megszüntetésével, emiatt a tehetséggondozó központ a tanév második felében sem kezdheti meg működését. Hogy mitől fosztották meg a különös képességű háromszéki diákokat, azt Pető Mária vázolta lapunk érdeklődésére.
– Első körben szerettük volna, ha jelentkeznek azok a diákok, akik vállalnák ezt az iskolán kívüli munkát, akik késztetést és képességet éreznek magukban arra, hogy a tananyagon kívüli ismeretekkel is gazdagodjanak, valamilyen képességet szeretnének fejleszteni önmagukban, de még nem elkötelezettek egy adott terület iránt – mondta Pető Mária. Felmérésekkel beazonosítanák ezt az érdeklődést, rejtőző tehetséget, szunnyadó képességet, megvizsgálnák, hogy az érintett diákok milyen menedzseri adottságokkal rendelkeznek saját időbeosztásuk, tanulási szokásaik tekintetében, és azután osztanák el csoportokba a diákokat. Egy másik vonal a már ismert tehetségek megsegítése, hogy a választott szakterületen továbbfejlesszék magukat, felkészüljenek tudásuk kommunikáció általi felmutatására, tudományos konferenciákon, vitákon való részvételre, ismereteik, kutatásaik idegen nyelven való közlésére. Pető Mária nagyon fontosnak tartja, hogy a tehetséggondozás több irányból hasson a programba bekerülő diákokra, ezért a foglalkozások legkevesebb két óra időtartamúak lennének bevezetővel, játékkal, a tevékenység tartalmi részével és levezetéssel. Komplex fejlesztésre gondol, de nem versenyfelkészítőre – mondotta. 
A különös adottságú diákok felkarolásáról ismert pedagógus a hivatalosan is rábízott tehetséggondozó központ költségvetése hiányában sem ül tétlenül, pályázatok segítségével keresi a megoldást, mert szerinte minden nap óriási veszteség, amit nem arra fordítanak, hogy a tudást, a tehetséget ápolják.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Verni vagy nem verni
A törökök elrabolták a keresztény gyerekeket, hogy janicsárrá neveljék őket. A norvégok egyszerűen elkobozzák, hogy jó norvégokat faragjanak belőlük. A jelenség akkor került a figyelem középpontjába, amikor Norvégiában a Butnariu család öt gyerekét vették el azzal az indokkal, hogy a családban verik őket. Az utóbbi öt évben tizenhárom, Norvégiában élő román családtól 26 gyereket vettek el ugyanezen vád alapján.
Több román városban, sőt, világszerte is tiltakozó megmozdulásokat tartottak az államilag szervezett gyermekelrablások miatt. A temesvári tüntetést szervező pünkösdista lelkipásztor, Samuel Ţuţac kerek perec megmondta: „Ha az állam gyereket akar, csináljon magának!” Nálunk egyelőre más az elv. A gyerekét jóra nevelni akaró szülő, mikor éktelen haragra gerjed porontya miatt, azt mondja: Én csináltalak, én öllek meg! Nem tudom, az ortodox egyház ezt a román mondást miért nem tiltja be. Hiszen a gyerekölés főbenjáró bűn. Azonkívül a keresztény vallások még az öngyilkosságot vagy a halálbüntetést is elfogadhatatlannak tartják és mélyen elítélik, mondván, az életet az Isten adja, és csak neki van joga elvenni. 
A gyermektelenített Butnariu család feje elismerte, hogy nevelő szándékkal alkalmazott némi enyhe testi fenyítést, de korántsem olyan mértékűt, amiért elvegyék gyerekeiket. Egy másik – szintén gyerek nélkül maradt – családapa azt állította, hogy a legszigorúbb büntetés, amit gyermekeire kirótt, a sarokba állítás volt.
Egy kutatás szerint a romániai családok 63 százaléka alkalmazza a nevelésben a testi fenyítést. Az nem tisztázott, hogy egy makarenkói pofon vagy egy popsipacsi testi fenyítésnek számít-e? A verés, akár a hagyomány, apáról fiúra száll. Akit vernek gyerekkorában, az megfogadja ugyan, hogy ha neki gyerekei lesznek, nem bántja őket, de aztán, mikor felnő, és gyerekei nagyon rosszalkodnak, jól elagyabugyálja őket. És így tovább.
Egyáltalán nem lelkesedtem, amikor az iskolában egy-egy tenyerest kiosztottak nekünk. Hallottam, hogy még a hatvanas évek elején is volt olyan tanár a Mikóban, aki azt kérdezte a készületlen nebulótól, négyes kell-e vagy pofon? Már akkor dívott a választás szabadsága. Mostanra változott a világ. A pedagógusokat szóbeli agresszióért is pellengérre állítják, mutogatják a tévében, kirúgják, de az is előfordult, hogy diák vert tanárt.
Nem könnyű dolog a nevelés. Mi a teendő (megtörtént esetek), ha a hároméves gyerek egy óvatlan pillanatban lerámol mindent a polcokról, amit csak felér, kihúz, kiborogat minden fiókot, a falakat és bútorzatot az általa elérhető magasságig összefirkálja? Az ötéves kislány megmossa hároméves hugicája haját a WC-csészében? Vagy a nagyobbik gyerek elveri a kisebbiket? Nehéz kérdések. A verés – természetesen – nem megoldás! Láttam ad hoc közvélemény-kutatást a tévében, amint többektől megkérdezték, kell-e verni a gyermeket? Sajnos, többnyire azt válaszolták, hogy az ütlegelés a legjobb módszer, mert másképp elnevelődnek. A skandináv országokban nem szabad még ferde szemmel se rájuk nézni. Sepsiszentgyörgyről Svédországba elszármazott hazánkfia megszidta még kiskorú nagylányát, mert rossz fát tett a tűzre. Ezzel annyira felidegesítette a kis hölgyet, hogy az már nem bírta a szóbeli agressziót, és jól állon vágta apukáját. De ez nem volt elég, hanem felhívta a rendőrséget is, és bepanaszolta. Azok ki is szálltak annak rendje-módja szerint a tényállást rögzíteni. Apukának az volt a szerencséje, hogy kissé vérzett a berepedt szája, mire a rendőr azt mondta, hogy megérti, mert neki is van egy hasonló korú lánya, aki őt neveli.
Nálunk a gyerekverők még egyelőre elmerenghetnek a hamleti kérdésen: verni vagy nem verni – mi dőre kérdés!, két bús tenyér, mely gyáván mérlegel.
Azt mérlegelik tudniillik, hogy jobb vagy bal kézzel üssék-e csemetéjüket.
Kuti János. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Apadó kutak Felső-Háromszéken
Az utóbbi években egyre nő az ivóvízhiánnyal küszködő kézdiszéki települések száma. Felső-Háromszék több falujában – köztük Kézdialmáson és Kézdicsomortánban is – állandósult a vízhiány, a kutak vize a szárazság miatt elapadt.
 Kézdialmás polgármesteri hivatala tavaly és tavalyelőtt új kutakat fúrt, amelyeknek köszönhetően el tudják látni a vízhálózatra csatlakozott háztartási fogyasztókat. 
A régi hálózatot az Avas-tető oldalából eredő források táplálták vízzel, de ezek száraz időben már nem tudták biztosítani a szükséges vízhozamot, elapadtak, ezért az önkormányzat 2014-ben új kutat fúratott a mezőben, hogy a vízhiányt pótolni tudják. Kiderült azonban, hogy annak hozama sem elegendő, csak napi nyolcvan köbmétert lehetett belőle kiszivattyúzni. Ezért arra kényszerültek, hogy tavaly újabb, ezúttal 82 méter mély kutat fúrassanak, ennek hozama már sokkal nagyobb, 150–160 köbmétert szolgáltat naponta. 
A két kút fedezni tudja a napi 150–200 köbméteres fogyasztást, de gondot jelent, hogy vizük eléggé vasas, időnként sárgás. Ezért idén erre is megoldást keresnek, egy újabb vastalanító berendezést szereltetnek fel – tudtuk meg Molnár István polgármestertől.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könyv az egyházról
Pontosítok: az egyik, nem csupán háromszéki, de akár erdélyi jelentőséggel bíró egyházközség története elevenedik meg dr. Kinda Eleonóra frissen megjelent könyvében. Illyefalva ugyanis nemcsak egyháztörténeti szempontból érdekes településünk, de zaklatott múltja, Székelyföld életében játszott fontos szerepe is mindig nagy érdeklődést váltott ki a történészek körében, és nem csak.
A település amolyan hídfő volt a székelység földje és a szászok földje között, s ebből kifolyólag is mintha több jutott volna neki a történelem viharaiból. Volt egyszerre város és falu, vásártartó és attól megfosztott, a környék lakói számára számtalan esetben oltalmat és védelmet nyújtó, hisz vártemplomának kapui mindannyiszor megnyíltak, valahányszor ellenség elől kellett menekülniük a környező falvak lakóinak. A maiak viszont arra is büszkék minden bizonnyal, hogy három íróóriás és egy híres negyvennyolcas szobra díszíti a felújított Séra-kúria előtti kis teret, s ha belép az érdeklődő az épületbe, rabul ejti az ott berendezett kiállítás, amely a szobrokba merevített nagyok munkásságát mutatja be igen vonzó formában.
Mindezek sejtetik, hogy Az illyefalvi református egyházközség története a kezdetektől című munka – bár elsősorban e vallásfelekezeti közösség létrejöttével, sorsának alakulásával foglalkozik – nem kerülheti meg magának a településnek a történetét, ha röviden is, bemutatja azt, mert annak dacára, hogy több felekezet is jelen volt és jelen van a községben, magának a református egyház történetének alakulása meghatározta az egész lakosság életvitelét. A könyv elé írt ajánlásában a gyülekezet egykori lelkipásztora, Kató Béla püspök is azt hangsúlyozza, hogy az egyház története tulajdonképpen a település története, s minden felelevenített esemény elgondolkodtató és tanulságos. Az, ami Illyefalván az elmúlt huszonöt esztendő alatt történt, s ami a települést rendkívül ismertté tette szerte a nagyvilágban, annak az erőnek és összefogásnak köszönhető, ami nem valósulhatott volna meg a református, s persze, más felekezetek gyarapító közreműködése nélkül.
Jelen kiadványnak más hozadéka is lehet, s ebben látom értelmét a további biztatásnak: hátha e példa útmutatásként is szolgálhat mindazok – pedagógusok, lelkészek és mások – számára, akik késztetést éreznek, hogy részt vállaljanak múltunk e részlegének, az egyházközségek, települések történetének felkutatásában, megőrzésében, közkinccsé tételében.
Dr. Péter Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

In memoriam Lovász János lelkipásztor (1955. március 31.–2016. január 15. )
Gyülekezeti tagok, lelkésztársak, közeli és távoli családtagok, barátok, ismerősök megdöbbenve fogadták a hírt január 15-én, hogy a dévai református gyülekezet lelkipásztora visszaadta lelkét Teremtőjének.
Lovász János 1955. március 31-én született Lőrincrévén, szerető családban, elsőszülött fiúként. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, szülei mindent megtettek, hogy továbbtanulhasson, így a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, majd érettségi után a Kolozsvári Református Teológián folytatta tanulmányait.
1979-ben frissen végzett teológusként megnősült, feleségül vette Búzás Ibolyát. Ez év októberében a bácsi református egyházközség lelkésze lesz.
A sors már házassága elején megpróbálta, mert elsőszülött gyermeküket 1980-ban az Úr magához szólította még születése perceiben. De nem csüggedt el, és Isten 1981-ben leánygyermekkel ajándékozta meg: megszületett Kinga, majd 1985-ben fia, Mátyás. A gyerekek nőttek, és mivel a szülők magyar iskolába szerették volna íratni őket, Lovász János lelkipásztor 1988-ban Magyarpéterfalvát választotta szolgálati helyül, ahol erre lehetőség adódott. Majd 1990 februárjában gyülekezeti meghívásra Déván vállalt szolgálatot, és családjával ide költözött.
26 éven át volt a dévai gyülekezet lelkipásztora. Szolgálati ideje alatt minden erejével azon munkálkodott, hogy a gyülekezetet építse, lelki és anyagi gyarapodását biztosítsa. Tisztában volt azzal is, hogy szórványban a lelkipásztor feladata túlmutat a lélekápoló munkán, magyarságmegtartó törekvéseinek eredményeképpen a református temetőben obeliszk áll az 1848-as forradalom hőseinek emlékére. Hosszú éveken keresztül volt beszolgáló lelkész Brádon, ahol a maroknyi református gyülekezetet megerősítve, összefogva felújította a templomot. Nem sajnálta a fáradtságot, kéthetente istentiszteletet tartott, lelki vigaszt nyújtott.
Arra törekedett, hogy az egyházaktól elkobzott ingatlanok visszakerüljenek jogos tulajdonosukhoz.
1991-ben családjával Hollandiába utazott, ahol először tapasztalta azt, mekkora megtartó ereje van a gyülekezet rendelkezésére álló közösségi térnek, így hazatérése után úgy döntött, hogy gyülekezetében is megvalósítja azt. 1996-ban a dévai gyülekezettel és holland segítséggel elkezdte a gyülekezeti ház építését, melyet 1999-ben fejeztek be, és a Melite Ház nevet kapta, utalva Málta régi nevére, ami annyit tesz: a szabadulás szigete. A gyülekezeti ház az évek során be is töltötte rendeltetését, teret adva a gyülekezet és a szórványközösség lélekápoló és kulturális rendezvényeinek.
Lovász János lelkipásztor minden igyekezetével azon volt, hogy e ház a közösség és a gyülekezet épülését szolgálja. Az építkezéssel párhuzamosan renováltatta a gyülekezeti ház udvarán álló harangozói lakást is.
A dévai református templom fennállásának 100. évfordulójára kifesttette a templomot, és szobrot állíttatott Tordai Sándor Andrásnak, Erdély első hitvalló református püspökének, aki Déván volt református lelkész. Törekvéseinek eredményeképpen a templom előtti teret a polgármesteri hivatal Tordai Sándor András térnek nevezte át.
Később teljesen felújíttatta a templom csatornarendszerét és a parókia tetőszerkezetét is.
2013-ban kitartó munkájának eredményeképpen a gyülekezet visszakapta a parókia elkobzott homlokzati részét, melyet felújíttatott, és azon munkálkodott, hogy a gyülekezet javára fordítsa. A felújítási munkálatok alatt Lovász János lelkipásztor egyik nagy álma is megvalósult: a parókia homlokzati részén, Salamon Ferenc irodalmár, történész emlékére 1892-ben elhelyezett emléktábla is napvilágra került,  melyet a kommunizmus idején kényszerültek befalazni.
Örömökben is gazdagon részeltette a jó Isten. Felnőtt gyermekei családot alapítottak, két unokája született, akiket nagyon szeretett.
Az elmúlt három évben egészségi állapota megromlott. Felajánlották neki a betegnyugdíjazás lehetőségét, de nem tudta elfogadni a gondolatát sem, hogy szeretett gyülekezetétől megváljon. Amíg ereje engedte, végezte a szolgálatot: tette, amire Isten elhívta. Minden erejével azon munkálkodott, hogy a templom tetőszerkezetét is felújíttassa, rézlemezekkel. Sajnos ezt a tervet már nem tudta megvalósítani.
Emlékét szeretettel őrzik a gyülekezeti tagok, felesége, gyermekei és családjaik, unokái, lelkésztársak, rokonok, barátok, ismerősök.
 Csatlós Erzsébet Zsófia. Nyugati Jelen (Arad)

Moldova európai integrációját szorgalmazzák
Románia és az Egyesült Államok aggodalommal figyeli a moldovai fejleményeket, és egyetért a reformok folytatásának, Moldova európai integrációjának szükségességében – közölte hétfőn az elnöki hivatal, miután Klaus Johannis államfő hivatalában fogadta Victoria Nulandot, az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes külügyi államtitkárát.
A chişinăui parlament tavaly októberben vonta meg a bizalmat Valeriu Strelet európai elkötelezettségű kormányától és – bár az uniós integrációt támogató erők elvileg többségben vannak – az eddigi kormányalakítási kísérletek nem jártak sikerrel. Romániát és NATO-szövetségeseit az aggasztja, hogy amennyiben január végéig nem lesz új kormánya Moldovának, előre hozott választásokat kell kiírni, ami az oroszbarát erőknek kedvez.
Nuland – aki évente felkereste Romániát az utóbbi időben – korábbi látogatásainak kiemelt témájáról, a korrupcióellenes harcról is beszélt az államfővel, és elismeréssel szólt az elért eredményekről. A közlemény szerint áttekintették az EU keleti szomszédságában kialakult helyzetet, a térség biztonságát veszélyeztető ukrajnai és migrációs válságot is. Szabadság (Kolozsvár)

MKN – két városban ünnepel a Balassi Intézet
Székelyudvarhelyen és Bukarestben szervez rendezvényeket idén a Magyar Kultúra Napja (MKN) alkalmából a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet.
Közleményükből kiderül, hogy tegnap, január 18-án, este 7 órakor az Első erdélyi vasút 1867–1914 címmel nyílt kiállítás a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. A tárlat, amelyet a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal közösen már több romániai városban is bemutattak, az erdélyi vasútépítés történetét mutatja be a kiegyezéstől az első világháború kitöréséig. A megnyitón jelen volt Kósa András László, a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet igazgatója, valamint Buzás Mihály közlekedési mérnök, vasútmodellező, aki saját építésű vasútmodell-pályáját mutatja be a közönségnek. Szabadság (Kolozsvár)

A vizsga, amely örömöt szül és lelkesedésből született
Az Apáczai-líceum kisépületében, Molnár Zoltán tanító bácsi elsősei előtt vizsgáztak tavaly ilyenkor Palocsay-Kisó Kata diákjai, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának óvodapedagógus és tanítóképzős végzősei.
Azóta eltelt egy év, a virgonc kisiskolások pedig egyre figyelmesebbek, a bábozás apróbb részleteire is fogékonyabbak lettek – egyebek mellett erről győződhettünk meg tegnap, amikor a jelenlegi harmadévesekkel visszatértünk a ferences kolostor épületébe. A gyerekek részéről érkező őszinte megjegyzések, szakszerű hozzászólások mellett az előadók kreativitására is rácsodálkozhattunk: változatos technikákkal elevenedtek meg a legkülönbözőbb bábfigurák, pillangótól Tavasztündéren, szüretre készülődő székelyruhás fiatalokon át a bolygókig: csak kapkodtuk a fejünket, hogy ne maradjunk le az izgalmas megvalósításokról.
F. Zs. Szabadság (Kolozsvár)

Az MPP az EMNP-vel tárgyal Székelyudvarhelyen
Folyamatosak a helyhatósági választásokkal kapcsolatos egyeztetések az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) udvarhelyi szervezetei között: a pártok közös polgármesterjelöltjét egy-két héten belül ismerhetik meg a szavazók.
Gálfi Árpád, az MPP udvarhelyi szervezetének elnöke elmondta, az MPP és az EMNP járt már külön úton, de helyi szinten úgy értékelik, hogy az RMDSZ ellenzékének a szavazóbázisát nem szabad kettéosztani, mint 2012-ben. „Úgy gondolom, egyesítenünk kell erőinket ahhoz, hogy eredményeket érjünk el az idei választásokon" – magyarázta.
Mint mondta, a nagyobb városokban – ahol jelentősebb a románság aránya –, össze kell fogniuk a magyar pártoknak, viszont Udvarhelyen verseny lesz, amelyben nemzeti oldalként jelenik meg a polgári, illetve a néppárt. Ugyanakkor szívesen látják azokat az RMDSZ-tagokat is, akik az utóbbi időszakban kiábrándultak a szövetség politizálásából.
„Az MPP szerint Székelyudvarhelynek városgazdára van szüksége, mégpedig olyanra, akit érdekelnek a lakosok mindennapi gondjai, a város fejlődése" – fogalmazott Gálfi. Rámutatott, olyan polgármesterjelöltet támogatnának, aki a polgáriak szerint megfelelő lenne arra, hogy lendületet adjon Udvarhelynek. „Amennyiben minden a tervek szerint halad, egy-két héten belül meglesz a közös jelölt, akit rögtön be is mutatnak majd a szavazóknak" – tette hozzá.
Jakab Attila, az EMNP udvarhelyi szervezetének elnöke szerint csak közösen tudják felvenni a versenyt az RMDSZ-szel, „egy életképes alternatívát biztosítva a városlakóknak". Úgy gondolja, korai konkrét jelöltekről beszélni, hiszen még véglegesíteni kell a két párt közötti megállapodást: pontosan milyen konstrukcióban indulnak a választásokon. „Fontos egy ütőképes tanácsosi csapattal előállnunk, amely a jövőbeni polgármester és a város támogatására szerződik" – mondta Jakab.
Érdeklődésünkre, hogy a polgáriak vagy a néppártiak közül kerül-e ki a nemzeti oldal jelöltje, kijelentette: ez már csak technikai kérdés, ennél fontosabbak az elviek, vagyis a mostani városvezetésnél jobb alternatíva biztosítása.
Egyébként Székelyudvarhelyen az RMDSZ-ben belharc várható a polgármester-jelöltségért: Bunta Levente jelenlegi városvezetőnek Arros Orsolya közgazdász személyében akadt kihívója.
Fülöp-Székely Botond. Krónika (Kolozsvár)

Ki kábít kit?
Az erdélyi magyarság megkapta kábító csokját – hirdette a Népszabadság bombasztikus címe azt követően, hogy kiderült: a magyar kormány által kitalált családi otthonteremtési kedvezményt, amelynek keretében a három gyereket vállaló párok tíz plusz tízmillió forintos támogatást kapnak, a határon túli magyar állampolgárok is igényelhetik, ha átköltöznek Magyarországra.
A napilap azt követően kezdett el látványosan „aggódni" az erdélyi magyarokért, hogy Horváth István szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője fölvetette: a csok kivándorlási hullámot idézhet elő.
A balliberális sajtó ilyetén aggodalmai még akkor is mérsékelten hitelesek, ha amúgy a felvetés jogosnak tekinthető. Az ilyen és hasonló tartalmú címekkel ellátott cikkek mögött nem annyira az erdélyi vagy a felvidéki magyarok elvándorlása miatt érzett őszinte aggodalom érhető tetten, sokkal inkább az, hogy ha már nem találtak mást, ami miatt beleköthetnének a programba – elvégre nehéz hitelesen bírálni egy olyan kezdeményezést, amely az állampolgárok otthonhoz jutását segíti elő, egyben pedig a népességfogyás megállítására vagy legalább lassítására is kíséretet tesz –, akkor a határon túliakat ürügyként felhasználva próbálnak fogást találni a csokot kitaláló kormányon.
Vagyis inkább ezek az írások nevezhetők mérgezett csóknak, hiszen úgy hullatnak látványosan krokodilkönnyeket a potenciális elvándorlás miatt, hogy közben burkoltan – vagy nem is annyira burkoltan – a határon túliak ellen uszítják az anyaországiakat, azt sugallva, hogy az erdélyi „bevándorlók" elhappolhatják előlük a támogatást. Hogy ez máris eredményes, arról bárki megbizonyosodhat, aki a cikkek alatti kommentárokat elolvassa.
Mindezek mellett ismételten megjegyezzük: a csok valóban járhat elszívó hatással mindaddig, amíg Romániában nincs hasonló otthonteremtési támogatás. Ezt azonban meg lehet kísérelni orvosolni: ha a román pártok számára ez nem prioritás, azért vélhetően senki sem akadályozza meg az RMDSZ-t abban, hogy az elvándorlás veszélyének elhárítása érdekében, román támogatókat is toborozva, beterjesszen a magyarországihoz hasonló támogatásról szóló tervezetet a törvényhozásban.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Két lábon járó lexikon volt
Dr. Borbáth Károly hagyatéka Vargyason 
Születésének 85. évfordulóján dr. Borbáth Károly történészre, pedagógusra és könyvtárosra emlékeztek pénteken szülőfalujában, Vargyason.
Az ünnepség megnyitóját az unitárius templomban tartották, ahol Andorkó Ferenc lelkész köszöntő szavai után Fazakas Tünde, a vargyasi iskola igazgatója, Ilkei Ferenc, Vargyas község polgármestere és Vass Csilla megyei tanfelügyelő méltatta az 1980-ban, tragikus körülmények között elhunyt tanárember életútját. A felszólalók szerint dr. Borbáth Károly példaképe volt falujának, de nem csak annak, hiszen hűséggel és kitartással szolgálta az erdélyi magyar közösséget, embersége, szerénysége, igazságos, becsületes és kiegyensúlyozott természete ma is követendő útként körvonalazódik sok tisztelője előtt.
„Dr. Borbáth Károlyra, Vargyas község tiszteletbeli polgárára kötelességünk emlékezni, hiszen Erdély és az egész székelység egyik legnagyobb történésze volt. Egész életében kutatott, ki is derítette a magyar igazságot, de azt leírni, a rendszerben, amelyben élt, nem volt lehetősége. A hatalom elnyomta értelme és tisztánlátása hangját” – értékelték.
Az emlékezők népes csoportja ezután megkoszorúzta Borbáth tanár úrnak az iskola udvarán található mellszobrát, majd a nap a vargyasi kultúrotthonban folytatódott, ahol a helyi iskolások előadással és vetélkedővel készültek feleleveníteni emlékét. A kisebb diákok egy fonóban lejátszódó jelenetet adtak elő, közben a gyermek Borbáth Károly viselt dolgairól beszéltek. „Nagyon szeretett olvasni. Egyszer ételt kellett volna vinnie a mezőn dolgozó szüleinek, de annyira belemerült az olvasásba, hogy egyszerűen megfeledkezett róluk. A patakban is nagyon szeretett fürödni, egy alkalommal még a vihar is ott érte” – mesélték. Az 
V–VIII. osztályos diákok iskolaújságok szerkesztése révén emlékeztek iskolájuk volt tanárára. A tíz diákújság mindegyike tartalmazott egy olyan interjút vagy visszaemlékezést, melyben Borbáth Károly kortársai szólaltak meg.
Tisztességes, jó humorú, nyugodt lelkületű, nagyon szerény és okos ember volt. Iskoláit Vargyason, Székelykeresztúron és Kolozsváron végezte. Mindenki két lábon járó lexikonnak nevezte. Testvérével, Lajossal lakott Vargyason, szülői háza ma is áll. Kitűnő tanuló volt az iskolában, csupán rajzból és testnevelésből kapott jó minősítést. Soha nem kérkedett tudásával, mindig azon volt, hogy a gyengébbeket segíteni tudja. Kedvenc éneke az iskola himnusza lett. 1964-ben nősült meg, 1968-ban a nagyenyedi könyvtárhoz került, 1977-től haláláig pedig tanár volt Vargyason – tudtuk meg egyebek mellett a visszaemlékezésekből.
A diákok rajzokat is készítettek Borbáth Károlyról. A legjobb alkotások készítőinek, valamint a tartalmilag, formailag legjobb diáklapok szerkesztőinek díjakat és okleveleket adtak át. 
Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Per a nyelvi jogokért Nagyváradon is
Első lépésként Marosvásárhely, Szatmárnémeti és Nagyvárad polgármesteri hivatalát pereli be a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének elmulasztása miatt a Civil Elkötelezettség Mozgalom.
A nyelvi jogok biztosítását célzó „stratégiai” perek indítását jelentette be kedden egy marosvásárhelyi sajtótájékoztatón a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo). Szigeti Enikő, a Cemo elnöke elmondta, olyan állami intézmények beperelésére készülnek, amelyek nem alkalmazzák, vagy csak hiányosan, részlegesen alkalmazzák a romániai magyar közösség anyanyelvhasználatára vonatkozó törvényeket. Hozzátette, a közigazgatás és az oktatás terén kívánnak olyan pereket indítani, amelyek végén szimbolikus erővel bíró ítéletek születhetnek.
Élnünk kell jogainkkal
Első lépésként a 43 százalékban magyarok által lakott Marosvásárhely, a 38 százalékban magyarok által lakott Szatmárnémeti és a 24 százalékban magyarok által lakott Nagyvárad polgármesteri hivatalát perelik be a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének elmulasztása miatt. A felperesi keresetet két ügyvéd bevonásával csoportmunkában dolgozzák ki úgy, hogy kedvezőtlen romániai ítéletek esetén nemzetközi szinten lehessen folytatni a pereskedést. Szigeti Enikő fontosnak tartotta, hogy jól felépített stratégia szerint pereskedjenek, mert különben előfordulhat, hogy az ítélet a jogok beszűkítéséhez vezet.
A sajtótájékoztatón megszólaló Ambrus Izabella, a magyar himnusz sepsiszentgyörgyi elénekléséért kirótt bírság hatálytalanítását elérő ügyvéd elmondta: alig pár olyan ügyvéd dolgozik Romániában, aki kisebbségvédelmi ügyeket vállal. Hozzátette, kihívásnak tekinti a Cemo marosvásárhelyi pereinek a képviseletét. Menyhárt Gabriella ügyvéd – aki korábban Lakó Péterfy Tünde emberi jogi harcost képviselte a marosvásárhelyi pereiben – fontosnak tartotta, hogy a közösség éljen, próbáljon élni a nyelvi jogaival. A nagyváradi és szatmárnémeti pereket vállaló ügyvéd hozzátette, ennek hiányában a román állam arra a következtetésre juthat, hogy olyan jogok biztosításáról fogadott el törvényeket, amelyekre nincsen szükség, és visszavonja a jogokat.
Újságírói kérdésre Szigeti Enikő elmondta, Marosvásárhely, Nagyvárad és Szatmárnémeti után olyan településeken is pereket indítanak, ahol magyar polgármesterek mulasztják el a nyelvi jogok tiszteltben tartását. erdon.ro

Nem indul Kiss Sándor a választásokon
Nagyvárad- Hétfő este a városháza dísztermében választmányi gyűlést tartott az RMDSZ Bihar megyei szervezete. Kiss Sándor bejelentette: nem szándékozik jelöltetni magát a megyei tanácsosi listán.
A választmányi gyűlésen ugyanakkor Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet: a jelenlegi politikai egyeztetés alapján úgy tűnik, hogy június 5-én, vasárnap lesznek az egyfordulós önkormányzati választások. Politikai tájékoztatójában Kiss Sándor megyei elnök úgy fogalmazott: nehéz megállapítani azt, hogy most éppen ki van a hatalmon, és ki van ellenzékben. Úgy fogalmazott: gyarmatosítás folyik, és a „rossz nyelvek” szerint ez Romániáról szól. Feszültséget kell teremteni, és oda jutottunk, hogy napjainkban szégyellnie kell magát annak, aki politikus. A parlamentben senki se vállalja a bátorságot, hogy megfelelő törvényeket hozzon, attól tartva, hogy majd oportunistának vagy korruptnak nevezik. A megyei elnök külön felhívta a figyelmet az új pártfinanszírozási törvényre, mert megítélésében kedvez az RMDSZ-nek, hiszen más politikai alakulatokkal ellentétben, soha sem arról volt híres, hogy sok a pénze. Azon meggyőződésének adott hangot: az a jó, ha a helyi RMDSZ-szervezetek döntenek többek közt arról is, hogy kiket jelöljenek a helyhatósági választásokon, s legfeljebb ezt felülbírálja majd kétharmados többséggel az RMDSZ Megyei Állandó Tanácsa, de erre még nem volt példa. Azt is megjegyezte: Nagyváradon nem a győzelem felé haladnak, mert valószínűleg Ilie Bolojan ismét nyerni fog. Változtatniuk kellene talán a támadó taktikájukon, és a Piszkos Fred-módszert kéne alkalmazniuk. „Úgyhogy én most szeretem Bolojan urat”- mondta.
Vita
Kiss Sándorral vitázva, Szabó Ödön azon meggyőződésének adott hangot: a politikai felelősség a megyei szervezet vezetőségét kell illesse, és élnie is kell ezzel, mert „nem minden esetben a helyi vezetők érdeke azonos a magyarság érdekével”. Szerinte négy évvel ezelőtt is az önkormányzati választások alkalmával együtt alakították ki a stratégiát, amikor és ahol kellett, a megyei vezetés közbelépett, és ez sikerhez vezetett. Ahol kellett előválasztást tartottak, máshol pedig nem. A parlamenti képviselő ugyanakkor azon meggyőződésének is hangot adott: a júniusi lesz az eddigi legkonfruntatívabb választás, mert az EMNP beszorult Bihar megyébe, és épp ezért, a legmarkánsabban fog küzdeni a túléléséért. Az RMDSZ ezért, ha megakarja őrizni a pozícióit, a lehető legjobb formáját kell hozza, keményen kell szorítsa a gyeplőt. Úgy fogalmazott: senkinek se legyenek kételyei afelől, hogy mocskos és erkölcstelen lesz a Néppárt kampánya, hiszen olyan emberekkel állnak szemben, akikről szerinte nem lehet tudni, hogy éppen mikor hazudnak és mikor mondanak igazat, hiszen „amikor kitántorogtak” az RMDSZ-ből a választás szabadságát hangsúlyozták, most pedig, mikor vissza akarnak tántorogni, egy pártról beszélnek, és azt állítják, hogy ennek van mozgósító ereje. A politikus emellett az új pártfinanszírozási törvényre is felhívta a helyi vezetők figyelmét, és úgy vélte, azokon a településeken, ahol a magyarok aránya nem éri el az 50 százalékot, és ezért választási szövetségekre van szükség, fontos, hogy ilyen esetekben az érintettek megyei szervezetének garanciája is meglegyen.
Kérdések
Török László nagyszalontai polgármester arról érdeklődött, hogy az előválasztás egy nap lesz-e megszervezve, vagy több időpont közül lehet-e választani, valamint az javasolta, hogy a jelöltek úgynevezett jelöltségi értékrendjébe kerüljön ismét vissza az Isten engem úgy segéljen! mondat, amit a jelenlevők megszavaztak. Nyakó József érmihályfalvi polgármestert az érdekelte, hogy a fiatalok hogy juthatnak majd szóhoz az előválasztási, illetve jelölési folyamat során.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

BANÁLIS TÖRTÉNET. HELYSZÍN: MAROSVÁSÁRHELY
Valójában nem érdekes, hogy Soós Zoltán kemény jelölt vagy krumplipüré, a választásokat nem ez dönti el, hanem a magyarok közhangulata.
És az jelenleg úgy áll, hogy a marosvásárhelyiek nem akarnak változtatni, mert nem hisznek a változásban.  A fenti verdikt nem sajátom, hanem többeké, akik benne voltak, vagy közel vannak a politikához. És a gondolat úgy megy körbe, hogy lassan általánosan elfogadottá válik. 
Mi a teendő a nagy letargiával? Először is azonosítani kellene a speciálisan marosvásárhelyi mizéria okait. Ez egy olyan szüzsé, amiről beszélni aztán lehet. Amikor az ember problémalistákat ír, adott pillanatban annyira belejön, hogy nem bírja abbahagyni (értelmiségi betegség). És ha már megvan az alapos, jól kidolgozott, sőt, imponáló problémalistánk, már szinte be is bizonyítottuk, hogy a helyzet teljesen reménytelen, kár a gőzért. 
***  Mégis, úgy gondolom, a szétbeszélt problémalista, ami egyébként szintén helyi specifikum, csalóka. Mert a sok probléma redukálható egyetlen eggyé. Többször próbáltam megfogalmazni, de csak elég hozzávetőlegesen sikerült. Aztán a napokban hallottam egy történetet, amivel talán szemléltetni tudom azt, hogy szerintem mi az oka annak, hogy a vásárhelyiek nem hisznek saját politikai eszközeikben.  A csalódások elkerülése végett szólok előre, ez nem valami nagy sztori. És természetesen nem azért osztom meg, hogy moralizáljak. Struktúrájában jó sztori és tipikus, egyre tipikusabb sztori. Íme: 
Marosvásárhelyen évek óta szokás rendezvényeket szervezni a Magyar Kultúra Napján, azaz január 22-én. Az egyik klasszikus rendezvény a 24 órás felolvasó maraton. Tavalyelőtt a szervezők gondoltak egy vakmerőt, és már január 15-én is szerveztek felolvasó maratont. Miért? Mert aznap van a Román Kultúra Napja. Minthogy Marosvásárhelyen a közös buszozáson és a hajnali részegedésen kívül nem sok interetnikus program van, az esemény, vagyis a román és magyar kultúra napjának külön és mégis együttes megünneplése egészen eredeti. Nekem specc nagyon tetszik. 
A felolvasómaratonok hagyományosan a Zanza nevű középkategóriás bisztróban zajlottak. A Zanza be is társult a rendezvénybe némi szubvencionált kávéval. Jófejek voltak. És ez az idén is így lett volna. Ha nem lett volna másképp. A Zanza részben új tulajdonosa tudniillik aggódik a pénteki bevételkiesésért, és amit fel tudott volna ajánlani, egy apró, a célra nyilvánvalóan alkalmatlan szoba. Minthogy a szervezők későn eszméltek arra, hogy idén a Zanza már nem eszmei és gyakorlati partner, úgy döntöttek, ha nem tudják jól megcsinálni, idén inkább nem lesz román-magyar 48 órás felolvasómaraton.  Tavaly óta a Zanza tulajdonosi köre megváltozott. És az új tulajdonos nem szeretne az esetleges nagyobb hétvégi profittól elesni a felolvasómaratonok miatt. És hát a szabályokat azok diktálják, akiké a hely, vagyis olyan rendezvényt engednek be, amilyet akarnak, akkor, amikor akarnak, és olyan profitreménnyel, amilyet csak remélnek. Ez nyilvánvaló. Sőt, így van jól. Nem hiszem, hogy a kultúra versus profit, vagy a közösségi gondolkodás versus profit vita egy értelmes vita lehetne. 
A magam részéről pedig semmi okot nem látok arra, hogy fájjon, hogy a Zanza tulajdonosainak jól megy. Nem is lenne a legkisebb fenntartásom sem. Hacsak nem fűszerezné a történetet egy tényező. Ez a tényező a Zanza tulajdonosának szerintem bizarr identitása. Tudniillik a Zanza új többségi tulajdonosa aktívan részt vesz a közösségi magyar politizálásban is. Úgy gondol magára, mint aki Borbély László elintéző emberére, mindeközben egy olyan szürke eminenciást is üdvözöl önmagában, aki nem akar jelöltként részt venni a politizálásban, de strómankákat küldözget be az RMDSZ helyi testületeibe, és mint valami grundi padre próbálja leosztani a helyi RMDSZ-es homokozóban a vedreket és lapátokat. Kibédi Zoltán – minthogy róla van szó – klasszikus gazdasági-politikai érdekcsoportot épít, részben a Borbély Lászlóét, részben sajátját, miközben csak rágalmazni lehetne azzal, hogy közösségi ügyek is foglalkoztatnák. A nyerészkedő új generációs RMDSZ-es prototípusa. 
A történtek után, a magam részéről csak nagyon indokolt esetben fogok pénzt költeni a Zanzában vagy más, a Kibédi Zoltán hálózatába tartozó helyeken. És jó ötletnek tartom azt is, hogy azok, akik számára fontos volt a felolvasómaraton, minden nap szavaznának Kibédi Zoltánra azzal, hogy nem neki fizetik a sört, a kávét, stb. hanem másoknak. Ott van a Mini, a Frei, a WokBox, az Emma és még számos remek magyar tulajdonban lévő hely, vagy, miért ne, egy csomó barátságos román vagy éppen olasz alternatíva. És persze várom, hogy Kibédi Zoltán megkeresse a felolvasómaraton szervezőit, és nagyvonalú felajánlást tegyen a jövő évi rendezvényekkel kapcsolatban.  ***  Igen, tudom, ez nem valami nagy sztori. Mert naés? Sakkor mi van? Akár úgy is értelmezhető, hogy valamilyen személyes konfliktusban lennék az illetővel (akivel amúgy soha egy mondatot nem váltottam). Miért írtam mégis le ezt a történetet? Válaszként arra a gyakran politikusoktól érkező vádra, hogy tudniillik a vásárhelyeik kiábrándultak. Hát igen. Miért is? 
Talán azért, mert azzal, hogy hagyjuk, hogy közösségi ösztön nélküli emberek politizálhatnak, már be is lőttük a magyar közösség bizalmi indexét. És Kibédi Zoltán csak egy közülük. De a gond nem a hozzá hasonlókkal van, hanem velünk, vagyis azokkal a többiekkel, akik pragmatizmusból, nagyvonalúságból, naívságból vagy éppen azért, mert nincs hozzá gyomrunk, hagytuk, hogy a hasonló ügyek a szóra sem érdemes kategóriába essenek. Mert nem elég dolgozni (ha tetszik, harcolni) nem elég gondolni vagy célokat kitűzni, hanem néha el kell mondani: ez nem szép, ezt nem illik, ez nem méltó, ez nem méltányos, vagy azt: ez sok. 
KELEMEN ATTILA ÁRMIN. Transindex.ro

Harmadszorra is magyar állampolgár lett
Ismét magyar állampolgár lett a kézdiszentkereszti, 95 éves Borsó Lajos, akinek kedden Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja és Grüman Róbert, az RMDSZ háromszéki területi szervezetének ügyvezető elnöke adta át a honosítási okiratot – tájékoztat közleményben az RMDSZ Háromszéki Szervezete.
Borsó Lajos 1921. július 5-én magyar állampolgárként született, majd a II. bécsi döntéskor másodszor vált magyar állampolgárrá, ezúttal pedig harmadszorra. „Tizenkilenc évesen önként mentem el katonának. Tíz hónapot voltam Galíciában a lövészárokban, a II. világháborúban. Orosz fogságban nagyon keveset voltam, fél órát, ami annak köszönhető, hogy egy orosz katona meghallotta, hogy Szentlélek környékéről vagyunk és kiengedett a táborból, aztán hazavergődtünk” – emlékezett vissza a 95 éves férfi. A gyerekek életkedvet és erőt adnak neki, ezt bizonyítja az is, hogy feleségével harminc évig dolgozott a helyi iskolában. Mint fogalmazott, élete legszomorúbb pillanata felesége elvesztése volt, de a két gyereke, a hat unokája, a tizenegy dédunokája és az egyetlen ükunokája határtalan szeretettel halmozzák el.
„Annak örvendek, hogy még egyszer magyar állampolgár lettem. A családom tagjai is azok és én is az szerettem volna lenni, s menjek úgy a föld alá magyar állampolgársággal. Nálunk most is magyar világ van, mert mi itt magyarok vagyunk, annak születtünk és annak is halunk meg. Ez a sarok itt örökké magyar volt és az is akar maradni”– magyarázta. A férfi korára való tekintettel otthonában vehette át a honosítási okiratot.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Stratégiai pereket indítanak az anyanyelvhasználatért
Stratégiai pereket készül indítani állami intézmények ellen a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) a romániai magyar közösség anyanyelvhasználatára vonatkozó törvények hiányos, részleges vagy nem alkalmazása miatt. A civil aktivisták és ügyvédeik egyelőre három erdélyi nagyváros önkormányzatát „célozták” meg: a marosvásárhelyit, a nagyváradit és a szatmárnémetit.
Vége az udvarias hangnemű levelezésnek és az ismételt felkéréseknek; a marosvásárhelyi székhelyű Civil Elkötelezettség Mozgalom bekeményít, és néhány héten belül három erdélyi nagyváros polgármesteri hivatala ellen is pert indít a 2001/215-ös helyhatósági törvény valamint a Románia által ratifikált nemzetközi kisebbségi és nyelvjogi egyezmények be nem tartása miatt.
Az első pereket a kétnyelvű utcanévtáblák hiánya miatt kezdeményezik Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben. „Mindamellett, hogy Románia azt vallja, hogy a kisebbségekre vonatkozó törvényes előírásokat betartja, számos településen, mint például a felsorolt három városban, ahol nagyszámú magyar közösség él, az utcanévtáblákon mindmáig nem sikerült az utcák és terek neveit kétnyelvű formátumban kifüggeszteni. Az Európai Unióban úgy tekintenek Romániára, mint egy olyan tagállamra, amely törvényei által példás módon rendezte a kisebbségi és anyanyelv-használati kérdést. Csakhogy ezekből a törvényekből alig-alig tartanak be valamit” – indokolta meg a CEMO döntését a szervezetet irányító Szigeti Enikő.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom nem számít csodákra, de, amint vezetője fogalmazott, próbálkozni kell, akár nemzetközi szintre is terelni a kérdést. A civil aktivista szerint a bírósági eljárások kimenetelétől függetlenül az erdélyi magyarságnak nyert ügye lehet: vagy azért, mert az igazságszolgáltatási szervek fogják kötelezni az önkormányzatokat a törvények tiszteletben tartására, vagy azért, mert kiderül, és majd ország-világgá lehet kürtölni, hogy Romániában nem fontos betartani a kisebbségi jogokat.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom nagyjából megtalálta azt a jogászcsapatot, mely hajlandó panaszait a bíróság előtt képviselni. Szigeti szerint komoly háttérmunkára van szükség, ezért a szakemberek közösen fogják összeállítani a peranyagokat. A brassói Ambrus Izabella, aki a vásárhelyi önkormányzat ellen képviseli majd a CEMO-t a tárgyalásokon, a Kovászna megyei prefektúra elleni sepsiszentgyörgyi zászlóperben már bizonyított. A nagyváradi Menyhárt Gabriella – aki majd a saját városában illetve Szatmáron száll majd szembe az önkormányzatok jogtanácsosaival – szintén azon kevés romániai magyar ügyvédek közé tartozik, aki tapasztalatot szerzett a kisebbségi jogokért való harcban. Mindketten komoly kihívásnak tekintik a rájuk váró jogi képviseletet. „Reméljük, hogy a perek és főként az ítéletek által majd meg tudjuk győzni az állami szerveket, hogy tartsák tiszteletben saját törvényeiket” – fejtette ki Ambrus Izabella. Partiumi pályatársa hazugságnak nevezte a romániai kisebbségbarát politikát. Ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben a magyar közösség nem ragaszkodik az anyanyelvű ügyintézéshez, az tíz éven belül annyira kikopik majd a köztudatból, hogy az érdektelenségre hivatkozva Románia vissza is vonhatja a jelenlegi törvénytárból. Menyhárt Gabriella szerint az utcanévtáblák csak a jéghegy csúcsát képezik, a hivatali ügyintézéstől a közérdekű információkig szinte semmi nem érhető el magyar nyelven. „Ha nem igyekszünk, a román állam egyszer csak azzal állhat elő, hogy nincs közösségi igény” – figyelmeztetett az akciót koordináló Szigeti Enikő.
Türelmi idő az RMDSZ-nek
Kérdésünkre, hogy a megcélzott települések mellé miért nem társítottak egy magyar polgármester által is vezetett erdélyi várost is, Szigeti Enikő elmondta, hogy „választási évben a CEMO nem akar pofonokat osztogatni az RMDSZ polgármestereinek”. „Amennyiben nem hajlandók eleget tenni a törvény előírásainak és a magyar közösség jogos elvárásainak, ők sem ússzák meg a pereket. A párbeszédnek viszont vége, a türelmünk elfogyott. Heteken belül elkezdjük a nehezebbével, a három nagyvárossal, utána következhetnek a magyar elöljárók által vezetett települések” – szögezte le kérdésünkre Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezetője.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro

A magyar kultúra napját ünneplik
Formabontó képzőművészeti kiállítást nyitottak meg kedd délután a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A magyar kultúra napja alkalmából számos eseményt szerveznek Hargita megyében.
Számos érdeklődő tekintette meg kedden a székelyudvarhelyi fiatal alkotók grUnd nevű tárlatát. Berze Imre, a tárlat kurátora érdeklődésünkre elmondta, hogy a kiállításba választott darabok többsége ősszel a budapesti Vármegye Galériában volt kiállítva. A most megnyitott tárlaton hasonló gondolkozású, udvarhelyi képző- és iparművészek spontán csoportosulása fedezhető fel, akiket a város köt össze. A kiállítás címe, valamint a nagy U is Udvarhelyre utal. A kurátor szerint a hasonló gondolkodás és a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában szerzett tapasztalat visszacseng az alkotásokban, de ugyanakkor a különböző egyetemek jellegzetességei is érezhetőek.
Nyitottak a székelyudvarhelyiek a kortárs művészetre – véli a kiállítás kurátora, szerinte jobban kellene vezetni őket erre a rendezvényekkel. A kiállításmegnyitón Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója elmondta, a képzőművészet terén is a helyi értékeket fogják előtérbe helyezni. A grUnd kiállítást a következő négy hét alatt tekinthetik meg az érdeklődők.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak az emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. Ez alkalomból szemléztünk a székelyudvarhelyi, csíkszeredai és gyergyószentmiklósi magyar kultúra napi programkínálatból.
Székelyudvarhely
Ambrus Lajos A sünkirályfi című mesés könyvét mutatja be szerdán este héttől P. Buzogány Árpád művelődésszervező a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. A mesékből részleteket olvas fel Sarkadi Zoltán színművész, az est házigazdája Gálovits Rózsa könyvtáros. A Forró Ágnes rajzaival illusztrált vaskos könyvben a mesék mellett sok vidéki történet is helyet kapott. Utóbbiak közül több a szerző szülőhelyén, Korondon és környékén esett meg.
Múzeum plusz címmel tartanak előadást szerdán a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A 17 órakor kezdődő eseményen  Sófalvi András régész a Székely Támadt-várban végzett régészeti ásatások eredményeit ismerteti. 19 órától a Hargita Megyei Tanács által támogatott dokumentumfilmeket vetítik le a Városi Könyvtárban. Bemutatják Bocskor-Salló Lilla szerkesztő „Orczád verítékével” – Kovács Piroska, a székely kapuk őrzője című filmjét. Székely ízőrzők – hagyományos székely konyha címmel a szerkesztő-rendező és operatőr Szabó Károly filmje az étekkészítés székely jellegzetességeit dokumentálja. A Keresztes család idősebb és fiatalabb tagjainak mindennapi munkája révén a kenyérsütés, sajtkészítés, ünnepi kürtőskalácssütés folyamatát örökítette meg. Este kilenctől pedig a Slambajnokság székelyudvarhelyi fordulóján vehetnek részt az érdeklődők a Harmónia kávézóban.
A vasárnapig tartó rendezvénysorozat ideje alatt a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont székhelyének előtérben a Népi hagyományok Hargita megyében című fotókiállítást lehet megtekinteni. Az intézmény fotográfusa, Balázs Ödön által készített néprajzi tárgyú felvételeket láthatnak az érdeklődők, az alkotó válogatásában.
Csíkszereda
A Csíki Székely Múzeum északnyugati bástyatermében szerdán délután 18 órától mutatják be A székelység története című kiadvány második, javított kiadását. A Kájoni János Megyei Könyvtárban csütörtökön 17 órától kerül sor Balázs Lajos néprajzkutató Menj ki én lelkem a testből című kötetének bemutatására, amely a csíkszentdomokosi temetkezési szokásokat ismerteti. Szintén 17 órától (csütörtökön) tartják a Székelyföld kulturális folyóirat januári lapszámának bemutatóját a Székelyföld Galériában. Az eseményen Péntek János nyugalmazott egyetemi tanár, nyelvész, etnográfus tart előadást az oktatás mai helyzetéről.
Csütörtökön a nagyszebeni Orth István grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás 18 órától a Lázár-ház dísztermében (Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa). A tárlatot Nagy Miklós Kund művészeti író méltatja. Pénteken délelőtt 11 órától a Hargita Megyei Kulturális Központban tartanak nyílt napot, hogy a központ ez évi tevékenységét, programjait ismertessék az érdeklődőkkel. A részvételi szándékot a 0266-372044-es telefonszámon vagy a kultura@ccenter.ro e-mail címen lehet jelezni.
Egy éve indult az Olvasókör a Kájoni János Megyei Könyvtárban, az idei év első találkozóján nem csak az egyéves születésnapot ünneplik a kör tagjai, hanem a magyar kultúra napja előtt is tisztelegnek. A pénteken 16 óra 30 perctől kezdődő találkozó programjában szerepel a múlt év olvasóköri tevékenységének értékelése, valamint a 2016-os év témáinak megbeszélése is.
A csíkszeredai F'10 fotóklub által 2015-ben meghirdetett IV. „Best 100” –  A legjobb száz fotó nemzetközi fotóművészeti pályázat kiállítását csütörtökön 18 órától a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum aulájában (Szabadság tér 18 sz.) Bács Béla János nyitja meg, közreműködik a Sunshine mandolin együttes.
Gyergyószentmiklós
A Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtárban január 22-én, pénteken 17 órától könyvbemutatóra várják az érdeklődőket. A gyergyóditrói Gergely Géza nyugdíjas magyartanár Nevetni jó! című könyvét Zöld János mutatja be. A kötetet Biró Zsuzsa képzőművész illusztrálta, a grafikákból kisebb tárlatot is megtekinthetnek az érdeklődők.
A Tarisznyás Márton Múzeumban január 22-én 18 órától nyitják meg a Márton Árpád festőművész jubileumi kiállítását. A tárlatot megnyitja Bajna György újságíró és Ferencz-Mátéfi Kriszta  művészettörténész-muzeológus, ezt követően Márton Árpád festőművész rendkívüli tárlatvezetést tart. A rendezvény házigazdája Csergő Tibor András múzeumigazgató. A megnyitón lehetőség lesz az igényes kiállítási katalógus megvásárlására is.
A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ a magyar kultúra napján Cseh Tamásra emlékezik, a zeneszerző 73. születésnapján. Az emlékestre 19 órától a Bocsárdi Angi Gabriella Stúdióteremben kerül sor. Az eseményen  György László gitározik és Korpos Szabolcs zongorázik.
Baricz Tamás Imola, Péter Beáta, Veres Réka. Székelyhon.ro

EMNP: családi adózást javasolnak
A migránsügyről és a hazai adórendszerről mondott véleményt kedden Nagyváradon az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) két vezetője, Szilágyi Zsolt pártelnök és Zatykó Gyula alelnök.
További kerítéseket szeretne az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). Ezen ötletükről már annak megszületésekor, tavaly írtunk, kedden pedig Szilágyi Zsolt pártelnök nagyváradi sajtótájékoztatójukon ismételte meg felvetésüket. Még októberben kérték a román kormányt és az elnököt, hogy hozzanak intézkedéseket arra az esetre, ha a migránsokat Németországban és térségében már nem fogadnák, és ide tevődnének át útvonalaik. Szilágyi Zsolt szerint „ez megtörtént”, bár „mi is csak azt látjuk, amiről a sajtó ír, akiket elkapnak”. Ezért azt kérik, hogy Románia építsen kerítést a szerb–román határszakaszra. Ugyanakkor folytatódik a Fidesz-féle aláírásgyűjtéshez hasonló itteni akciójuk, amelynek során az európai befogadási kvóták ellen gyűjtenek kézjegyeket, Szilágyi Zsolt a keddi tájékoztatón írta alá a saját ívüket.
Adóügyek
Más témára térve Zatykó Gyula alelnök a hazai adórendszer változásairól szólt. Üdvözölte, hogy a jövedelemadóból többet lehet leírni, ez szerinte szemléletbeli váltás is. Eddig olyan költségeket lehetett leírni, amelyek a vállalkozás jövedelmezővé tételéhez kellettek, immár olyanokat is, amelyek a fejlesztéséhez szükségesek. Jónak mondta azt is, hogy például a leírható protokollköltségek kerete is nőtt. Ugyancsak üdvözölte az ÁFA csökkenését. Bár, mint mondta, ennek a fogyasztói árak mérséklődésében is látszania kellene, „de ez nem látszik, ami rossz”. Amúgy például csak az utóbbi 12 évben 100 alkalommal módosították az adótörvényeket. Ez Zatykó szerint jelentősen hozzájárul a gazdasági helyzet instabilitásához. A maga is vállalkozói múlttal bíró alelnök úgy véli ugyanis, „egy vállalkozás stabilitásához az is kell, hogy legalább 2 évig ne nyúljanak az adótörvényekhez, ne mind változtatgassák azokat”. Az EMNP amúgy javasolja a családok esetében az egyéni adózás helyett a családi adórendszer bevezetését, magyarországi mintára, ahol a családok közösen könnyítéseket kaphatnak, például a harmadik gyerek megszületése után a jövedelemből nem kell adózniuk, a bruttó jövedelem jelenti egyúttal a nettót is, továbbá lakásvásárlási kedvezményt vehetnek igénybe. Ilyesmit kellene itt is bevezetni – vélik. Arra a kérdésre, hogy írásban megfogalmazták-e konkrét javaslatukat a romániai döntéshozók felé, azt válaszolták, hogy nem, de tervezik. erdon.ro

MAG, MAG, BÚZAMAG…
Faragó Laura moldvai csángó estet adott Napszentület felé címmel
Csángó népdalokat, rigmusokat, egyáltalán csángó beszédet hallani már önmagában időutazás. De ami miatt ez a január 13-i dátum valószínűleg egyszer szerepelni fog a néprajzkutatók vonatkozó tanulmányaiban, az a tény, hogy az est főszereplője a moldvai csángó költő, Lakatos Demeter munkássága volt. Magyarországon első ízben.
A csángók kultúrája a magyarországi köztudatban pár néprajzos, gyűjtő, kultúrszolga munkásságát leszámítva – ha ők gondoznák a köz tudatát, akkor itt a köznek jó dolga lenne – semmilyen figyelmet nem kap. Pedig ha teszem azt az Egri csillagokat anno a korhű nyelvezethez közelítve akarták volna filmre vinni, mint Mel Gibson a Passiót, akkor bizony az alkotóknak a csángókhoz kellett volna menni nyelvjárást gyűjteni. Az ősi moldvai csángó beszéd ugyanis a magyar nyelv egyetlen önállóan fejlődött dialektusaként elmondhatatlan régiségű archaikus elemeket tartalmaz.
Lakatos Demeter volt az első és egyetlen moldvai csángó, akinek az északi csángó nyelvjárásban írt versei ismertekké váltak. A „népköltő”, a „mezítlábas költő”, a „naiv költő” tizenegy-tizenkét éves korában kezdett verseket írni, románul – a magyar helyesírást nem volt alkalma megtanulni soha, későbbi magyar nyelvű verseit román ortográfiával jegyezte le –, majd önéletírása szerint egy Petőfi-kötet hatására tökélte el magát, hogy magyar, pontosabban csángó költő lesz. Dsida Jenő vette először pártfogásába és közölte Falevelek huludoznak versét a Keleti Újságban. Lakatos Demeter soha nem lett „nadrágos” literátus ember, kovácsinas volt, lakatos, sofőr – sofer, ahogy ő mondta –, majd „boltot csinált”, és 1930-tól ’37-ig saját, falujáró színtársulatának volt direktora, szerzője, színésze. „Ha egy színész hazugságra van szorítva, akkor többöt nem színész, hanem pojáca!” – vallott művészi koncepciójáról, melynek értelmében sokszor nekiment a mindenkori uraknak, annak ellenére, hogy ő húzta a rövidebbet.
Magától Faragó Laurától tudjuk meg ezeket, aki nem rest az egyes versekhez, dalokhoz magyarázatot fűzni, és jól teszi, mert azt még talán kitalálnám, hogy a bumbur az bimbó, de hogy a surba a sár, arra rá nem jönnék.
A Magyar Örökség-díjas énekművész és népdalénekes saját bevallása szerint nem tud csángóul, és nem is próbál úgy tenni, mintha tudná. „Csupán” hűen interpretálja az ‘sz’-nek ejtett ‘s’ hangokat, a számunkra szokatlan helyeken megnyomott hangsúlyokat, a magánhangzók játékos metamorfózisait, az egész dialektus hajlongását, szökellését. Az efféle ügyek mindig nehéz feladatot adnak az előadóknak, mert a művész vagy bele sem mer vágni az eredeti ejtés interpretációjába, és marad a pesties falanszternyelv, vagy rettentő erőlködéssel próbál hű lenni az eredetihez, aminek szörnyű ripacskodás a vége. Faragó Laura hihetetlen alázattal, odafigyeléssel – amihez nyilván a pályán eltöltött idő és a moldvai gyűjtések komoly tapasztalata is hozzájárul – oldja meg ezt a problémát. A nyelv sűrű erdőben vágtató unikornis, keveseknek hajtja ölébe engedelmesen a fejét. Faragó Laura megszelídíti ezt az unikornist, majd hátára pattan.
Hogy mit is kell „megszelídíteni” pontosan, annak kapcsán idézzük az elhangzó imát: „Ég szülte földet, / Föld szülte fáját, / Fája szülte ágát, / Ága szülte bimbaját, / Bimbaja szülte virágját, / Virágja szülte Szent Annát, / Szent Anna szülte Máriát, / Mária szülte Krisztus Urunkat, / A világ Megváltóját. / Mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap.”
Ha e szöveget teológiailag-őstörténetileg értelmezzük, olyasmikre bukkanunk, amikhez képest a Da Vinci-kód közönséges kofalárma.
És persze kérdésessé válik annak a költőnek a „naivitása” is, aki ilyet tudott leírni: „Krisztus, a kereszten / gondolkodik.”
Juhász Kristóf. Magyar Idők (Budapest)

Megalakult az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége
A bíróságon januárban bejegyzett Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége megalakulásáról számoltak be tegnap a szövetség vezetői Kolozsváron. Jakab Ernő elnök elmondta: a szövetséget 16 erdélyi magyar gazdaegyesület hozta létre, és a mai ülésen további öt egyesület csatlakozási kérelméről döntenek.
A szövetség az erdélyi magyar gazdatársadalom érdekképviseletében vállal szerepet, és emellett a falugazdász-hálózat erdélyi meghonosítását, az erdélyi magyar gazdák kataszterének összeállítását tűzte ki céljául. A szövetség ugyanakkor kéri felvételét a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumába, ahol jelenleg a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) képviseli az erdélyi magyar gazdatársadalmat. Csomortányi István, a szövetség partiumi alelnöke úgy vélekedett, hogy bőven van tennivaló ezen a területen. A szakmai tanácsadás, a képzések és a tanulmányutak szervezését is a kitűzött célok között említette. Tiboldi László, a szövetség székelyföldi alelnöke elmondta, a magyarországiak mellett a romániai szakmai szervezetekkel is együtt szeretnének működni, és a „Budapest–Bukarest–Brüsszel háromszögből” próbálnak forrásokat szerezni működésükhöz.
Az MTI kérdésére Csomortányi István felidézte, korábban az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületét próbálták ernyőszervezetté alakítani, ezt a kísérletet azonban sikerrel támadta meg a bíróságon az 1990 óta működő RMGE. Ezért választották most a szövetségi formát a gazdaszervezetek együttműködésére. Az alelnök úgy vélte, jut mindenkinek munka az erdélyi magyar gazdák segítése terén. MTI. Erdély.ma

Bűnvádi eljárás a kommunista időszak egyik volt minisztere ellen
Emberiesség elleni bűncselekmények gyanújával bűnvádi eljárást kezdeményezett kedden a román legfőbb ügyészség George Homostean volt belügyminiszter ellen, akit a gyanú szerint felelősség terhel egy politikai fogoly, Gheorghe Ursu kínvallatások nyomán 1985-ben bekövetkezett haláláért.
A vádhatóság a miniszteri felelősség törvénye értelmében Klaus Iohannis államfő hozzájárulását kérte ahhoz, hogy bűnvádi eljárás alá vonja Homosteant, aki 1978 és 1987 között vezette a román belügyminisztériumot. A román alkotmány szerint egy tisztségben lévő vagy volt minisztert csak a parlament (amennyiben tagja a törvényhozásnak), vagy az államfő jóváhagyásával lehet felelősségre vonni a mandátuma idején elkövetett tettekért.
Az építészmérnökként dolgozó, verseket és prózai műveket is publikáló Gheorghe Ursut 1984-ben munkatársai feljelentése nyomán tartóztatták le, miután megtalálták rendszerellenes feljegyzéseket tartalmazó naplóját. Ursut azzal is vádolták, hogy Romániát lejárató kommentárokat juttatott el a kommunista diktatúrát bíráló, az Egyesült Államok által működtetett Szabad Európa Rádióhoz.
1985 novemberében bekövetkezett erőszakos haláláért eredetileg csak Ursu egy volt cellatársát vonták felelősségre – aki a börtönőrök utasítására rendszeresen verte őt -, valamint a rendőrségi fogda akkori vezetőjét. Azt a vizsgálatot, amely a vallatást vezető Securitate-tisztek (a kommunista korszak hírhedt politikai rendőrség tisztjei) esetleges bűnösségére próbált fényt deríteni, vádemelés nélkül lezárták. A legfőbb ügyész azt követően rendelte el a korábban vádemelés nélkül lezárt dosszié újbóli kivizsgálását, hogy az egykori politikai fogoly fia, Andrei Ursu 2014-ben 17 napig tartó éhségsztrájkkal követelte az apját halálra kínzó egykori tisztek és politikai vezetők felelősségre vonását.
Az emberiesség elleni bűncselekmények nem évülnek el a 2012-ben hatályba lépett új román büntető törvénykönyv szerint.
Romániában több büntetőeljárást indítottak az elmúlt évben a – sajtó által „kommunista pribékeknek" nevezett – volt börtönőrök és munkatábor-parancsnokok elszámoltatása érdekében a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet feljelentései nyomán. Az első (nem jogerős) ítélet tavaly nyáron született, amikor a húsz év szabadságvesztésre ítélték a most 90 éves Alexandru Visinescu volt kommunista börtönparancsnokot.
MTI. Erdély.ma

Létszám alatt is működhetnek osztályok a kisebbségi oktatásban
Létszám alatt is működhetnek osztályok a kisebbségi oktatásban – áll az RMDSZ közleményében.
Az általános- és a kisebbségi oktatásra vonatkozó rendelkezéseket, a beiskolázási számok meghatározására vonatkozó előírásokat is tartalmazza az a miniszteri rendelet, amelyet a szaktárca elküldött a tanfelügyelőségeknek.
A rendelet szerint egy általános iskola bármely osztályának tanulói létszáma legalább 12 kell, hogy legyen. Ha egy iskola valamely osztályában nincs meg az előírt legkisebb tanulói létszám, a működésére vonatkozó jóváhagyáshoz az iskolák a megyei tanfelügyelőséghez fordulhatnak, ahol összesítik a kéréseket, majd a szaktárca Kisebbségi Államtitkárságára küldik jóváhagyás végett.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Szabadságunkat is korlátoznák
Ha egy választott testületnek, a helyi önkormányzatnak arra sincs hatásköre, hogy eldöntse, milyen legyen a település főtere, akkor legalább ne beszéljünk demokráciáról, ne ámítsuk magunkat és a nagyvilágot azzal, hogy jogállamban élünk. Ha a polgármesteri hivatalnak a titkosszolgálat engedélyét kell kérnie ahhoz, hogy fát, virágot ültessen, akkor inkább beszélhetünk a hírszerző szolgálatok mindenek fölöttiségéről, rendőrállamról, diktatúráról, mintsem demokráciáról vagy önkormányzatiságról.
Márpedig Sepsiszentgyörgyön ez a helyzet: a város önkormányzata nem véglegesítheti a főtér átrendezését, mert a szolgálatos gyűlölködők, a megélhetést románságukból kovácsolók sugallatára a prefektúra megtámadta az átalakítási tervet, a törvényszék pedig – minő meglepetés! – igazat is adott a kormányhivatalnak. Így aztán ott éktelenkedik egy hatalmas földkupac a Fogolyán-ház előtt. Egyik oldalt a frissen kialakított, máris belakott, élettel teli főtér, az út túloldalán a minősíthetetlen kivitelezés ellenére is rendezettnek látszó Mihai Viteazul tér, s középen a gaz, a törmelék, a sár – az agyoncentralizált, paranoid szekusállam jelképeként.
S bármennyire ronda ez így, még mindig ez a kisebbik baj: a városkép alakítható, előbb vagy utóbb, sárkánydombbal vagy anélkül, de mégiscsak rendezik azt a részt. A nagy kérdés viszont az, hogy hová alakul az amúgy is eredetinek bélyegzett, később rossz viccé vált, hovatovább abszurdba hajló román demokrácia. Mert ha folyamatában szemléljük a dolgokat, nem csupán aggasztó, de ijesztő a kép, és immár nem csak az államhatalmi szintre emelt magyarellenesség a gond, már nem csak azt kell szóvá tennünk, hogy nehezen kicsikart jogainktól újra megfosztanak, hogy a jelképeink ellen indított háborúban attól sem riadnának vissza, hogy saját szimbólumaik használatát korlátozzák. Huszonhat évvel az 1989-es változás után ott tartunk, hogy a térrendezésre titkosszolgálati engedély kell, a korrupcióellenes harc ürügyén leállították a visszaszolgáltatásokat, és nyílt visszaállamosítási folyamat vette kezdetét, bizonyítékok hiányában tartóztatnak le magyar fiatalokat, és ennek ürügyén közösségünk egészét terrorizmussal bélyegezik meg.
Huszonhat év után Romániában immár nemcsak kisebbségi jogainkat csorbítják, de szabadságunkat is korlátoznák.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több pénz a menekültek ellátására
Az eddigi háromról tíz lejre növelte a magukat eltartani nem tudó menedékkérők napi élelmiszeradagjára szánt pénzösszeget a kormány. A tegnapi ülésen elfogadott határozat a menekültügyi eljárás számos részletét módosítja, hogy mindenben megfeleljen a vonatkozó európai irányelveknek – áll a kabinet közleményében.
A jogszabály szerint a külföldi állampolgár védelmet igénylő kérelmét – a nála található iratokkal együtt – a bevándorlási hivatalhoz kell eljuttatni a hatóságoknál való jelentkezésétől számított három napon belül. A módosítások között olvasható, hogy a hatóságok „arányos kényszerítő erőt” alkalmazhatnak a menedékkérővel szemben, ha az nem hajlandó alávetni magát az előírt fényképezésnek és ujjlenyomatvételnek. 
A kormányhatározat kitér arra, hogy a tolmácsok, illetve a menedékkérő származási országát ismerő, megbízható szakértők igénybevételének költségeit a bevándorlási hivatal fedezi. Az élelmiszerre szánt napi tízlejes összeg mellett a menedékkérők további hat lejt kaphatnak naponta tömegközlekedésre és tisztálkodásra. Akiknek elszállásolását az állam nem tudja megoldani a kialakított menekültközpontokban, azoknak havi 450 lejt adnak albérletre. Nyári időszakban 67 lejes, téli időszakban pedig 100 lejes ruházkodási támogatást kaphatnak egy-egy alkalommal, a menedékkérőknek azonban csak akkor jár segély, ha nincs miből eltartaniuk magukat. Tavaly az első félévben  mindössze 12 százalékkal, 750-re nőtt a Romániában menedéket kérő külföldiek száma. Az országot az év második felében is elkerülte a migránsválság, de erről az időszakról még nincs hivatalos összesítés. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csökkent az állami támogatás
Az elesetteken csattan az ostor
Ellehetetleníti a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil és egyházi szervezetek működését a Szociális és Munkaügyi Minisztérium azáltal, hogy évről évre csökkenti a központi költségvetési támogatást. A Gyulafehérvári Caritas például idén a 2013-as támogatásnak az egyharmadát kapta, tehát ismét azokon csattan az ostor, akik felkarolják a rászorulókat, s azt a réteget, akikről valójában az állam kellene gondoskodjon.
Dr. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója lapunkhoz eljuttatott közleményében aggodalmának adott hangot amiatt, hogy folytatódik a szervezet szociális szolgáltatásainak a fenntartására jóváhagyott állami támogatás visszaszorítása, miközben egyre növekszik az igény ezen szolgáltatások iránt.
– A forráskiesés egyre súlyosabban érinti programjainkat. Idén az otthoni beteggondozó szolgálat is jelentős hiánnyal kezdi az évet. Tíz otthoni beteggondozó központunknak kértünk támogatást, de csupán a fele kapott részleges finanszírozást. Teljes mértékben elestek a támogatástól a Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelykeresztúr környéki, valamint a Kovászna és Fehér megyei központok. Ugyanez a helyzet a búzásbesenyői Gondviselés Háza idősotthonunkkal, a diódi gyermekotthonnal, a hátrányos helyzetű gyermekeket, fiatalokat felkaroló sepsiszentgyörgyi és erdőszentgyörgyi programjainkkal, a fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztató csíkszeredai Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató- központtal.
A 2016-os év elején a szükségletekhez képest gyakorlatilag 1.972.024 lejes forráskieséssel kell számolnunk, amely kétségessé teszi több mint 2.800 gondozottunk ellátását. Míg 2013-ban 3.650 személy ellátását támogatta a szaktárca, az idén csak 809 gondozott ellátását finanszírozza.
A rendszerváltás óta eltelt 25 esztendőben – számos más civil és egyházi kezdeményezéssel együtt – az embertől emberig történő intézményes segítség kiépítésének, hozzáférhetővé tételének úttörői voltunk. Úgy tűnik, ebben az erőfeszítésben továbbra is és egyre inkább csak a helyi közösségekre, önkormányzatokra számíthatunk. Velük tanácskozva, egyeztetve kell eldöntenünk stratégiai magatartásunkat az elkövetkező évekre: mi az, ami vállalható abból a sok mindenből, amire szükség van – fogalmazott dr. Márton András, aki szerint a munkatársak és partnerek hozzáállásának köszönhetően sikerült átvészelniük az elmúlt két év drasztikus visszavágásait anélkül, hogy ez az ellátottaikat hátrányosan érintette volna.
A 2013. évi összeg egyharmadából kell idén gazdálkodniuk
Megkeresésünkre Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának a vezetője kifejtette, 2013-hoz viszonyítva, amikor 3,7 millió lejes állami támogatással gazdálkodhatott a szervezet, tavaly és tavalyelőtt már kevesebbet, 2,3 milliót, idén pedig alig több mint egymillió lejt kaptak, tehát a 2013-as évben kiutalt összeg alig egyharmadát. Az állami támogatás megvonása több, a szervezet által évek óta sikeresen működtetett programot érint. A korai nevelő és fejlesztő programra, amelynek keretében heti rendszerességgel több száz gyereknek tartanak fejlesztő foglalkozásokat, idénre már nem is pályáztak, olyan megszorításokkal kellett számolni, és a szaktárca már 2014-ben világossá tette, hogy nem prioritás számukra a korai nevelés. – Emiatt kénytelenek voltunk növelni a résztvevőkre háruló hozzájárulást, emellett a megyei tanács is besegít, illetve sikerült több céget találni, amelyek profitadójukat felajánlották erre a célra. Mindezeknek, valamint a kollégák lelkiismeretes munkájának köszönhetően sikerült továbbvinni ezt a programot – fogalmazott az igazgató. Az idősek körében oly népszerű Teréz Anya Központban zajló tevékenységekre részfinanszírozást kaptak, ami körülbelül fele a kért összegnek. Ez esetben is kénytelenek voltak növelni a hozzájárulást, viszont ez mindenképpen jövedelem függvénye, hogy a szerényebb anyagi körülmények között élők is férjenek hozzá a tevékenységekhez. A marosszentgyörgyi roma program szintén részfinanszírozást nyert, a búzásbesenyői idősotthon, valamint az Erdőszentgyörgyön zajló és hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását célzó projekt állami támogatását is elutasította a minisztérium, de remélhetőleg a helyi önkormányzatok anyagi hozzájárulásával, valamint más pályázati lehetőségek kiaknázásával sikerül továbbvinni ezeket a programokat.
"A betegekért vagyunk"
Koszta Piroska, a Caritas otthoni beteggondozásért felelős illetékese elmondta, az általa koordinált, úgynevezett Maros csapat tizenkét településen van jelen: Marosvásárhelyen, Marosszentgyörgyön, Szászrégenben, Nyárádszeredában, Székelyberében, Nyárádmagyaróson, Csíkfalván, Hodoson, Nyárádremetén, Mezősámsondon, Nyárádgálfalván és Szentpálon. Ezeken a településeken havonta 850 idős, beteg embert lát el a szervezet 33 munkatársa, segítenek rajtuk, hogy ne szoruljanak intézményes ellátásra. Marosvásárhelyt kivéve a helyi önkormányzatok mindenik településen részben hozzájárulnak a szolgáltatás költségeinek a fedezéséhez.
– Hatvan év fölötti, zömében ágyhoz, illetve házhoz kötött betegek az ellátottaink, van, akit naponta egy-kétszer pelenkázunk, fekélyes, felfekvési sebeket kötözünk, ha kell, ágyneműt cserélünk, gyógyszereket váltunk ki, tartjuk a kapcsolatot a családorvosokkal – sorolta a szakápolói végzettséggel rendelkező munkatársaik napi teendőit Koszta Piroska. Az otthoni beteggondozói szolgáltatást több forrásból fedezik, egyik pillére volt az állami támogatás, amit idén teljes egészében megvontak. Ebből fedezték többek között az üzemanyagot – hiszen az ápolók folyamatosan járták a falvakat –, illetve a fogyóeszközöket. Kérdésünkre, hogy miként pótolják a kieső állami támogatást, az illetékes elmondta, a betegekért vannak, továbbra is el kell őket látni, tehát fogódzóként marad az ellátottak hozzájárulása – amit az egy főre eső jövedelem alapján számolnak ki –, a Maros Megyei Tanács támogatása, emellett további szponzorokat keresnek. Néhány önkormányzat már jelezte, hogy inkább más területekről vesznek el, de kiszorítanak valahogy egy nagyobb összeget az otthoni betegápolásra, ugyanis nagy szükség van – főként az elöregedő vidéki településeken – erre a szolgáltatásra.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)

Szilágyi Zsolt tárgyalni akar az RMDSZ vezetőivel
Mihamarabb találkozni akar az RMDSZ vezetőivel Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos elnöke, hogy megvitassák az erdélyi magyar választási párt létrehozását célzó javaslatát.
Szilágyi keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján a Krónika érdeklődésére elmondta: egy közös párt létrehozása nagyjából két-három hónapot igényel, s bár eddig a választások előtt hatvan nappal kellett iktatni a jelöltlistákat, idén még nem tudni, hogy a kormány hogyan képzeli el a voksolás menetrendjét.
Szilágyi leszögezte: az együttműködést kivitelezhetőnek tartja, s úgy véli, a választási összefogás kizárólag politikai akarat kérdése. Emlékeztetett: az EMNP szerint a létrehozandó választási párt színeiben indulhatnának a magyar jelöltek azokon a településeken, ahol a magyarság megosztottsága a képviseletet veszélyeztetné.
Szilágyi szerint azokon a településeken, ahol a magyarság többséget alkot, a pártok versenyezhetnének a tisztségekért. Az EMNP álláspontja szerint az őszi parlamenti választásokon a választási párt teremtené meg azt a keretet, amely a magyar pártok összefogását biztosítja, de nem számít koalíciónak. Szilágyi újságírói kérdésre elmondta, például Aradon, Brassóban és Temesváron lenne szükség az összefogásra, míg a Székelyföldön szerinte a verseny mozgósíthatja jobban a közösséget.
Arra való tekintettel, hogy egy esetleges közös lista esetén az EMNP szeretné, ha az RMDSZ által javasolt jelöltek mindennemű korrupciós gyanútól mentesek lennének, a Krónika felvetésére Szilágyi elismerte, hogy ők is hajlandóak engedményeket tenni a tárgyalások során, de szerinte a jelöltállításokról még korai beszélni. Ők minden eshetőségre felkészülnek: egyedül vagy közös választási pártban, de megmérettetik magukat a választásokon.
Kiss Sándor tényleg befejezné
A Bihar Megyei Tanács korábbi RMDSZ-es vezetője, jelenlegi alelnöke, Kiss Sándor nem pályázik újabb mandátumra a megyei tanácsosi listán a közelgő helyhatósági választások alkalmával. A szövetség megyei szervezetének vezetője ezt a hétfő esti választmányi ülés alkalmával jelentette be. Kiss Sándor ellen az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) tavaly vádat emelt, ő pedig már jelezte, hogy ezzel véget ért a politikai pályafutása.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)

Stratégiai perek a nyelvi jogokért
Stratégiai pereket kezdeményez a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) olyan állami intézmények ellen, amelyek nem alkalmazzák vagy csak hiányosan, részlegesen ültetik gyakorlatba a romániai magyar közösség anyanyelvhasználatára vonatkozó törvényeket. 
A civil aktivisták keddi sajtótájékoztatójukon közölték, első lépésben Marosvásárhely, Szatmárnémeti és Nagyvárad polgármesteri hivatalát perelik be a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének elmulasztása miatt.
Szigeti: nincs vesztenivaló
A civil szervezetet irányító Szigeti Enikő rámutatott: mindamellett, hogy Románia azt vallja, hogy a kisebbségekre vonatkozó törvényes előírásokat betartja, számos településen, mint például a felsorolt három városban, ahol nagy számú magyar közösség él, az utcanévtáblákon mindmáig nem sikerült az utcák és terek nevét kétnyelvű formátumban kifüggeszteni. „Az Európai Unióban úgy tekintenek Romániára, mint olyan tagállamra, amely törvényei révén példás módon rendezte a kisebbségi és anyanyelvhasználati kérdést. Csakhogy ezekből a törvényekből alig-alig tartanak be valamit” – mondta Szigeti Enikő.
A civil aktivista szerint a bírósági eljárások kimenetelétől függetlenül az erdélyi magyarságnak nyert ügye lehet: vagy azért, mert az igazságszolgáltatási szervek fogják kötelezni az önkormányzatokat a törvények tiszteletben tartására, vagy azért, mert kiderül, és majd ország-világgá lehet kürtölni, hogy Romániában nem fontos betartani a kisebbségi jogokat.
Csapatmunkában állítják össze a peranyagot
A Civil Elkötelezettség Mozgalom nagyjából megtalálta azt a jogászcsapatot, mely hajlandó panaszait a bíróság előtt képviselni. Szigeti szerint komoly háttérmunkára van szükség, ezért a szakemberek közösen fogják összeállítani a peranyagokat.
A brassói Ambrus Izabella, aki a vásárhelyi önkormányzat ellen képviseli majd a Cemót a tárgyalásokon, a Kovászna megyei prefektúra elleni sepsiszentgyörgyi himnuszperben már bizonyított. A nagyváradi Menyhárt Gabriella – aki a saját városában, illetve Szatmáron száll majd szembe az önkormányzatok jogtanácsosaival – szintén azon kevés romániai magyar ügyvéd közé tartozik, aki tapasztalatot szerzett a kisebbségi jogokért való harcban. Mindketten komoly kihívásnak tekintik a rájuk váró jogi képviseletet.
„Reméljük, hogy a perek és főként az ítéletek révén meg tudjuk majd győzni az állami szerveket, hogy tartsák tiszteletben saját törvényeiket” – fejtette ki Ambrus Izabella. Partiumi pályatársa hazugságnak nevezte a romániai kisebbségbarát politikát. Ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy a közösség éljen, próbáljon élni a nyelvi jogaival, ennek hiányában a román állam arra a következtetésre juthat, hogy olyan jogok biztosításáról fogadott el törvényeket, amelyekre nincs szükség, és visszavonja a jogokat. „Ha nem igyekszünk, a román állam egyszer csak azzal állhat elő, hogy nincs közösségi igény” – tette hozzá az akciót koordináló Szigeti Enikő.
Türelmi idő az RMDSZ-nek
Kérdésünkre, hogy a megcélzott települések mellé miért nem társítottak egy magyar polgármester által vezetett erdélyi várost is, Szigeti Enikő elmondta, hogy „választási évben a Cemo nem akar pofonokat osztogatni az RMDSZ polgármestereinek”. „Amennyiben nem hajlandók eleget tenni a törvény előírásainak és a magyar közösség jogos elvárásainak, ők sem ússzák meg a pereket. A párbeszédnek viszont vége, a türelmünk elfogyott. Heteken belül elkezdjük a nehezebbjével, a három nagyvárossal, utána következhetnek a magyar elöljárók által vezetett települések” – szögezte le lapunk kérdésére Szigeti Enikő, a Cemo ügyvezetője. 
Araszolás a kolozsvári táblaperben
A Kolozs megyei törvényszék február elsejére tűzte ki a következő tárgyalás időpontját a Minority Rights Egyesületnek a többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák kihelyezéséért indított perében. A kolozsvári polgármesteri hivatalt, mint ismeretes, eredetileg a Hollandiában bejegyzett Európai Magyar Emberjogi Alapítvány perelte be, hogy helyezze ki a többnyelvű helységnévtáblákat a város bejárataihoz.  Első fokon a bíróság helyt adott a keresetnek, kötelezve a városvezetést, hogy a település öt bejáratánál lévő helységnévtáblákon magyar nyelven is tüntesse fel a város nevét. Később a táblabíróság helyt adott a hivatal kifogásának, miszerint egy külföldi szervezetnek nincs perbeli minősége, ezért a civilek újabb pert indítottak immár a hazai bejegyzésű Minority Rights Egyesület nevében. Szőcs Izabella, a felperes képviselője lapunknak azt mondta, attól tart, a halasztások miatt előfordulhat, hogy az önkormányzati választásokig nem születik jogerős döntés az ügyben.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár),

Soós Zoltán bírálja a Maros megyei tanfelügyelőség döntését
Tiltakozik a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tervezett magyar szakiskolai osztályok beindítását tiltó tanfelügyelőségi döntés ellen Soós Zoltán RMDSZ-es helyi tanácsos, a város magyar polgármesterjelöltje.
„Vásárhelyen fontos a magyar nyelvű szakiskolai képzés fejlesztése. A Református Kollégium tervezete olyan szakok indulását tartalmazza, amelyekre komoly piaci igény mutatkozik. A tanfelügyelőség döntése nem tartalmaz érdemi szakmai indokot. Felmerül a kérdés: amit Kolozsváron lehet, Marosvásárhelyen miért akadályozzák meg?” – tette fel kérdést közleményében az önkormányzati képviselő.
Mint arról beszámoltunk, a tanfelügyelőség azzal indokolta elutasító válaszát, hogy Marosvásárhelyen elegendő számú magyar szakiskolai osztály működik, és ezekre is kevés a jelentkező. A szakhatóság képviselői úgy vélték, új osztályok létrehozása helyett inkább a meglévő szakiskolai központokat kellene erősíteni. Illés Ildikó, a minisztérium alárendeltségébe tartozó intézmény magyar nemzetiségű helyettes vezetője rámutatott, Marosvásárhely helyzete nem hasonlítható össze Kolozsvárral, hiszen Maros megyében nem szüntették be a magyar nyelvű szakképzést, ahogy az a kincses városban történt.
A vásárhelyi református tanintézetben a kolozsvári szakkollégium mintájára, magyar állami támogatással egy mechanika és autóbádogos, valamint egy pék és hentes szakiskolai osztályt indítanának, ám a Maros megyei tanfelügyelőség nem hagyta jóvá a beiskolázási tervet. A tanfelügyelőség elutasító válasza nyomán Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója leszögezte, hogy nem mondanak le a kezdeményezésről, és hosszú távon mindenképp szeretnének egy színvonalas szakképzési központot létrehozni az iskolában.
Simon Virág. Krónika (Kolozsvár)

Washington elégedett a DNA munkájával
Az Egyesült Államok összességében elégedett az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) tevékenységével – jelentette ki Victoria Nuland, az Egyesült Államok külügyminisztériumának Európáért és Eurázsiáért felelős helyettes államtitkára Bukarestben.
Nuland hétfőn este egy, az amerikai nagykövetségen megtartott, szűk körű sajtótájékoztatón kifejtette: Washington mind a DNA illetékeseinek felkészülését, mind az ügyészség működéséhez szükséges technikai feltételek biztosítását támogatja.
Annak kapcsán, hogy a DNA tevékenysége kapcsán panaszok is fölmerültek, miszerint az ügyészek túl gyakran folyamodnak az előzetes letartóztatás intézményéhez, illetve hogy túlságosan függővé váltak a hírszerzés tevékenységével szemben, megjegyezte: a demokratikus társadalmakban egyensúlynak kell lennie a polgárok biztonsága és a magánélethez való jog között.
Annak kapcsán, hogy idén lejár a DNA főügyészének mandátuma, Nuland leszögezte: mivel továbbra is fontosnak tartják a romániai korrupcióellenes küzdelmet, figyelemmel követik a fejleményeket, és reményét fejezte ki, hogy az ország folytatja a megkezdett utat. Megjegyezte: a jelölési folyamatnak átláthatóan kell zajlania, és fenn kell tartania a polgárok által az intézménybe vetett bizalmat.
A romániai állami vezetőkkel folytatott beszélgetései kapcsán kifejtette: Washington rendkívül hálás Romániának, amiért az szövetségesként részt vesz a nemzetközi katonai akciókban Afganisztánban, illetve az Iszlám Állam elleni iraki akciókban, olyan szövetségesnek nevezve az országot, amelyre lehet számítani. A gazdaság terén szóba került, hogyan növelhető az országban jelen levő amerikai energetikai cégek száma, mivel Románia kulcsfontosságot játszhat tranzitországként az olyan országok számára, amelyek külső energiaforrásoktól függnek.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Világszerte Kölcseyt szavalnak a magyar kultúra napján
Megszámlálhatatlan eseménnyel ünnepelnek Erdélyben és a Partiumban is a magyar kultúra napja alkalmából, amelynek apropóján az egész Kárpát-medencében szerveznek eseményeket. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
Tizenöt éve ünnepli együtt a magyar kultúra napját Nagyvárad és Berettyóújfalu, a két település idén először testvérvárosait, Debrecent és Margittát is bevonja az együttműködésbe – jelentették be a települések vezetői hétfőn Nagyváradon.
Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere és Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere a számos rendezvény közül kiemelte az Együtt szaval a nemzet című programot, amelynek során Berettyóújfaluban mintegy kétezer, Nagyváradon pedig ötszáz diák szavalja egyszerre Kölcsey Himnuszát.
A nagyváradi várban szerdán megnyitják a Tégy jót Szacsvayval, légy jó mindhalálig! című rajzpályázatra érkezett mintegy 400 alkotást bemutató kiállítást, pénteken pedig gálaestet rendeznek a Szigligeti Színházban. Berettyóújfaluban számos kiállítás, rendhagyó irodalmi óra mellett táncházzal is köszöntik a magyar kultúra ünnepét. Komolay Szabolcs, Debrecen kulturális alpolgármestere a 150 éves Csokonai Színház január 22-ei ünnepi estjére, Pocsaly Zoltán, Margitta polgármestere a helyi Helios fotóklub kiállítására hívta fel a figyelmet.
Együtt szaval a nemzet
Az együtt szaval a nemzet című programot egyébként idén harmadik alkalommal szervezik meg, a központi helyszín ezúttal a történelmi Magyarország földrajzi középpontja, Szarvas város lesz. Az ünnepi program pénteken romániai idő szerint 10.30-kor kezdődik a tavalyi helyszín, Orosháza és Szarvas közötti ünnepélyes stafétaátadással.
Ezt követően 11 órakor – öt kontinens magyar nyelvű óvodáinak, általános és középiskoláinak részvételével – valósul meg az Együtt szaval a nemzet program, amely hagyományőrző módon a Himnusz első versszakaival indul, majd Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményével folytatódik. Új kezdeményezésként idén az óvodáskorú gyermekek is bekapcsolódnak a programba, ők Kisfaludy Károly Szülőföldem szép határa című versét mondják. A szavalatokat 2016-ban is Jordán Tamás színművész, rendező vezeti.
Január 22-én 18 órától a nagyszalontai Zilahy Lajos Kultúrházban díjátadóval egybekötött ünnepségre kerül sor. Az ünnepségen beszédet mond Németh Szilárd magyarországi országgyűlési képviselő, a Fidesz országos alelnöke, majd átadják az idei Bocskai-díjat. Az ünnepségen fellép a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem zenetanszékének énekkara.
Életműdíj Egyed Ákosnak
Kolozsváron negyedik alkalommal osztják ki az RMDSZ által alapított Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjakat, és második alkalommal adják át az életműdíjat, amelyet ezúttal Egyed Ákos történésznek ítéltek. Az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjat három alkotó veheti át pénteken 18 órai kezdettel a sétatéri Kaszinóban. A díjátadót AG Weinberger koncertje követi. A tavaly alapított életműdíjat első alkalommal Kántor Lajos irodalomtörténész vehette át.
A magyar kultúra napja alkalmából a Helikon-estek sorozat újabb állomásaként kerül sor a Helikon irodalmi folyóirat és Magyarország kolozsvári főkonzulátusának közös szervezésében a Nem lehet eltakarni című irodalmi estre. Az új külalakkal jelentkező irodalmi folyóirat első száma a fiatal magyar irodalmat kívánja bemutatni, lehetőséget biztosítva így a fiatal erdélyi költőknek. A lapszám szerzői közül csütörtökön 18 órától felolvas André Ferenc, Gothár Tamás, Horváth Benji, Kali Ágnes és Serestély Zalán. A házigazda Mile Lajos főkonzul és Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője lesz.
Egy hét kultúra Udvarhelyen
Székelyudvarhelyen egyhetes rendezvénysorozattal ünneplik a magyar kultúra napját. Hétfőn Hermann Gusztáv Székelyudvarhely művelődéstörténete című könyvét mutatták be, majd megnyitották az Első Erdélyi Vasút 1867–1914 című kiállítást, amely az erdélyi vasútépítés történetét mutatja be a kiegyezéstől az első világháború kitöréséig.
Kedd délután öttől a grUnd nevű kiállítást nyitja meg Kovács Árpád művészettörténész a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A fiatal udvarhelyi vizuális alkotók tárlatán Gál Boglárka, Gidó Szende Melinda, Kolumbán-Antal József, Lakatos László, Tamás Borbála, Zsombori Béla, Berze Imre, Gujuman Uliana és Fülöp György alkotásait tekinthetik meg. Este héttől Ambrus Lajos A sünkirályfi című könyvét mutatja be. P. Buzogány Árpád művelődésszervező a Városi Könyvtárban.
Szerdán délután öttől a Haáz Rezső Múzeum képtárában Sófalvi András régész a Székely Támadt-várban végzett régészeti ásatások eredményeit ismerteti. Este héttől a Hargita Megyei Tanács támogatásával megszületett dokumentumfilmeket vetítik a városi könyvtárban, 21 órától pedig a Slambajnokság székelyudvarhelyi fordulóján vehetnek részt az érdeklődők a Harmónia kávézóban. Csütörtökön délután öttől az Élő népművészet című kiállítást nyitja meg P. Buzogány Árpád a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontban, 19 órától pedig a Tomcsa Sándor Színház Tóték című előadását tekinthetik meg az érdeklődők a művelődési ház nagyszínpadán.
Péntek délután öttől a Cimbora Ház tanulóinak munkáiból nyitnak meg kiállítást a művelődési ház oszlopos termében. A tárlatot Pál Csaba és dr. Miklós Zoltán múzeumigazgató nyitja meg. Délután fél hattól A székelység története című könyv második, javított kiadását mutatják be a művelődési ház koncerttermében, a szerzőkkel Sarány István, a Hargita népe felelős szerkesztője beszélget. Este héttől kezdődik az Udvarhelyszék Kultúrájáért-díjak kiosztása a művelődési házban. A gálaestet a Vitéz Lelkek diákszínjátszók előadása zárja.
Szombat este héttől ünnepi koncertet tart az Udvarhelyszék Fúvószenekar a Stúdió moziban, vasárnap 12.30-tól Ádám Gyula fotóművész képeiből nyitnak meg kiállítást a művelődési ház koncerttermében, majd este hattól a nagyteremben szimfonikus hangversenyre várják az érdeklődőket, amelyen közreműködik a magyarországi Corpus Harsonakvartett, vezényel Werner Gábor. Az udvarhelyi rendezvényekre a belépés díjtalan.
Évfordulós olvasókör Csíkban
A csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár két eseménnyel is készül. Csütörtökön 17 órától bemutatják dr. Balázs Lajos néprajzkutató Menj ki én lelkem a testből című kötetét, amely a csíkszentdomokosi temetkezési szokásokat mutatja be. Négy évtizedet felölelő kutatómunka eredményeként jelentek meg 1994–99 között Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi docens a székely nagyközség, Csíkszentdomokos átmeneti, sorsfordító szokásait – a születést, a lakodalmat és a halált – bemutató szokásmonográfiái. A szerző további kutatásai során leszűrt következtetésekkel kiegészítve, hármaskönyvbe rendezte korábban megjelent szokásmonográfiáit.
Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál címmel a Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában jelent meg a kibővített hármas könyv, amelynek 2015-ben látott napvilágot a harmadik kötete Menj ki én lelkem a testből címmel. Csíkszeredában Sarány István, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese, a szokásmonográfiák új kiadásának szerkesztője ismerteti a kötetet, majd a szerző beszél több évtizedes csíkszentdomokosi szokáskutatásának tapasztalatairól, kutatói szemléletéről.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban működő olvasókör egyéves születésnapját ünnepli idén januárban. Az idei év első, ünnepi találkozóján egyben a magyar kultúra napja előtt is tisztelegnek a kör tagjai. Gazdag tevékenységre tekinthet vissza a kör, Cseke Gábor író irányításával havonta tartott találkozói nyitottak minden érdeklődő számára.
A pénteken 16.30-tól kezdődő találkozó programjában szerepel a 2015-ös év olvasóköri tevékenységének értékelése, valamint a 2016-os év témáinak megbeszélése is. Az év egyik kiemelt témája 1956 az irodalomban a forradalom 60. évfordulója apropóján. A téma vitaindítóját Cseke Gábor tartja Spiró György Tavaszi tárlat című, 56-ról szóló regényének bemutatása kapcsán, amelyet beszélgetés, vita követ.
Magyar kultúra Bukarestben
A Balassi Intézet Bukaresti Magyar Központja idén a magyar kultúra napja alkalmával több rendezvényt is szervez. A hétfőn Székelyudvarhelyen megnyílt az Első Erdélyi Vasút 1867–1914 című kiállítást is a központ szervezte. A kiállítást a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal közösen immár több romániai városban is bemutatták.
Szerdán 19 órától a Balassi Intézet bukaresti kirendeltségén kerül sor a budapesti Maladype Színház két művésze, Szilágyi Ágota és Tankó Erika Outlét című performanszára. Az önéletrajzi ihletésű előadás a két színésznő személyes gondolatain keresztül szól gyökereik kereséséről, lehetséges megerősítéséről és a szavak teremtő erejéről.
„A két, hol különváló, hol periodikusan összefonódó életút kapcsán nem csupán saját magukat, hanem a velük együtt és körülöttük formálódó környezetet is vizsgálják. Az előadás különleges vizuális látványvilággal bír, Szilágyi Ágota és Tankó Erika »mélytengeri léthez« illeszkedő jelmezeit Szőllősy Attila LED-technológiával kidolgozott fényterve teszi egyedivé” – olvasható a produkció ismertetőjében.
Csütörtökön 19 órától indítja útjára a központ A magyar film története című vetítéssorozatot, melyet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézettel (MaNDA) és a Román Filmarchívummal közösen szerveznek a bukaresti Eforie moziban. A magyar filmtörténeti sorozat az 1916-ban készült Mire megvénülünk és az 1917-ben készült Az utolsó éjszaka című némafilmek vetítésével kezdődik, amelyeket Cătălin Răducanu fog zongorán kísérni. Krónika (Kolozsvár)