Keresztszülőprogram Nagyenyeden: mentőöv a szórványból érkező diákoknak
A szórványból érkező magyar diákok anyanyelvi oktatásának biztosítéka a keresztszülőprogram. Nagyenyeden magánszemélyek, vállalatok, lovagrendek támogatják egy-egy diák anyanyelvi oktatását minimum négy évig, ami nélkül ezek a gyermekek talán elvesznének a szórvánnyal gyakran járó szegénységben.
Antal Kincső negyedik éve tanul a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, most tizenkettedikes. A Bákó megyei Gyimesbükkről érkezett Fehér megyébe, egy nap az út, amíg szülőfalujából az iskolába jut. Szülei munkanélküliek, édesapja alkalmi munkából tartja fenn a családot. Hogy Kincső a kollégiumban tanulhat, egy kanadai lovagrendnek köszönhető: a lovagrend tagjai adják össze havonta azt a 60 eurót, amelyből a csángó diáklány étkeztetését fedezik. A lovagrendet képviselő kanadai házaspár, Glaser János és Heidi a több éve működő keresztszülőprogram támogatói.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban keresztszülőnek lenni nem csak anyagi hozzájárulást jelent. A programot úgy találták ki, hogy a keresztszülő és a támogatott diák folyamatosan tartsa a kapcsolatot egymással: írnak egymásnak, meg is látogathatják egymást. Glaser János és Heidi élt is ez utóbbi lehetőséggel, és Kanadából Nagyenyedre utazott, hogy lássa, hol tanul a keresztlányuk. Ajándékot is kaptam tőlük - meséli Kincső az élményt, akivel a nagy múltú, 400 éves iskolában találkoztunk.
"Magyarul kommunikálunk, beszélnek magyarul szerencsére. Tudok angolul, de éppen annyira nem, hogy ugyanolyan jó kapcsolatot tudjak fenntartani velük, mint magyarul. Elég gyakran írunk egymásnak, leginkább a Facebookon, vagy emaileken váltunk a Yahoon. Kíváncsiak arra, hogyan tanulok, hogy sikerülnek a felmérőim, én meg arra, hogy mi történik velük. Nagyon kedvesek" - magyarázza Kincső, aki néhány kulisszatitkot is elárul a programról. "Volt arra példa, hogy a diák összevitázott a keresztszülejével, el sem tudom elképzelni, hogyan történhetett. Volt úgy is, hogy csak két évet támogatták a diákot, de úgy is, hogy diák más iskolát választott, szépen megköszönte a támogatást" - tudjuk meg.
"Kenyérre még van pénzünk"
A Gyimesből Antal Kincsőn kívül még 17 diák tanul a keresztszülőprogram segítségével a Bethlen Gábor Kollégiumban. "Nekem ez a támogatás nagy esélyt jelent, a támogatottak legalább 90 százaléka így van vele. A Gyimesekből érkezők nagy része nem mondhatja, most annyira szegény, hogy kenyérre sincs pénzük, de éppen annyi nincs, hogy iskoláztatni tudjanak a szüleink. Mindenkinek jól jön a segítség, de egy olyan gyermeknek, akinek a szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy fizessék a bentlakást, az utazást, annak persze nagyon jól jön" - mondja az érettségi előtt álló diáklány, aki Csíkszeredában szeretne tovább tanulni. 
Arra a kérdésre, hogy otthon lett volna-e lehetősége magyarul tanulni, igennel válaszol. Viszont nem olyan szakon, amin tanulni szeretett volna, és nem is olyan színvonalon - teszi hozzá. "Az egyik tanárnőm hívta fel a figyelmet arra, hogy itt van ez a Bethlen Gábor Kollégium, ahol anyagi támogatást kapnak a diákok. A családban meghánytuk-vetettük, és úgy láttuk, az a legjobb nekem, ha ide jövök. Igazunk volt" - mondja magabiztosan.
Kis unszolásra a családjáról is megoszt néhány információt. Például azt, hogy édesanyja 11 éves koráig egyedül nevelte, majd mostohaapján kívül új taggal bővült a család: egy kistestvérrel. Nem szeretne kitérni arra, hogy milyen alkalmi munkából tartja el őket az apa, és hogy mit jelent így élni Csángóföldön. Arról viszont szívesen mesél, hogy a szomszédok irigykedhetnek arra, milyen jó suliba jár, hiszen ott nem mindenkinek adatik meg a középiskola.
"Jaj, azok a pontok!"
Míg beszélgetünk, előkerül egy kék füzetecske, amelyben délutáni programok és pontok sorjáznak. Ekkor derül ki, hogy a diáknak pályáznia kell az iskola fele, hogy támogatásban részesüljön, ez alól a keresztszülőprogram sem kivétel. A tanulónak minden évben bizonyítania kell, hogy megérdemli a támogatást, ezt pedig egy pontrendszerben mérik fel. Pontokat lehet szerezni például a jó jegyekkel, aki pedig nem él ezzel a lehetőséggel, az a délutáni foglalkoztatásokon tehet eleget a feltételeknek: cserkészkedhet, kórusra járhat, táncot tanulhat a reneszánsz táncegyüttesben, bekapcsolódhat a máltai szeretetszolgálat tevékenységeibe, vagy éppen bibliaórákat hallgathat, ha ahhoz van kedve.
Az elv az: mivel a támogatásban részesülő diákok a kollégiumban laknak, tehát a szülők az iskolára bízták a felügyeletüket, nevelésüket, a tanulóknak ingergazdag környezetet kell biztosítani. Az igazgatónő, Szőcs Ildikó szavaival élve: nem elég az, hogy a diák a Bethlen Gábor Kollégium folyosóján wirelessszel mobilozik, hanem meg is kell tanulnia figyelni másokra. A 2014-2015-ös tanévben a kollégium minden bentlakója sikeresen érettségizett.
"Jaj, azok a pontok..., szükséges jó, vagy rossz, nem is tudom. Attól függ, hogy milyen szempontból nézzük. Az érettségi előtt állóknak nem mindig van idejük extra tevékenységekre járni" - mondja Antal Kincső, miközben mutogatja a kék füzetét. Én inkább a jegyekre összpontosítok, így szerzem meg a pontokat".
Minden bentlakásszobához külön fürdőszoba
A kék füzet után Kincső a bentlakásszobáját is megmutatja. Miközben anagyszabású és városcsőddel fenyegető felújítás alatt álló iskolában a lánybentlakás fele tartunk, tréfásan megjegyzi, biztosan azért helyezték el a lányokat az épületegyüttes legfelső emeletére, nehogy megszökjenek.
Belépve a néhány ágyas, hatalmas bentlakásszobába, rögtön megakad a szemünk a külön fürdőszobán. "Igen, külön fürdőszoba jár minden szobához. Mostmár nagyon jó környezetben vagyunk. Amikor kilencedikben idejöttem, még zajlott a felújítás itt. A jóval kisebb épületben, a Bagolyvárban voltunk elszállásolva, amelyet most is újítanak. Ott volt a kisintri, ahol pár szobára majdnem száz leány jutott. A majdnem száz leánynak volt két fürdőszobája, és a két fürdőszobában volt összesen négy zuhanyzó. Úgy oldottuk meg a zuhanyzást, hogy vagy szilenciumról kéreztünk el a nevelőnőtől, hogy kapjunk meleg vizet, vagy hideg vízben tusoltunk. De olyan is előfordult, hogy éjszaka felkeltünk, hogy meleg vízzel fürödhessünk" - meséli az élményeket.
Kincső viszont meglepetésünkre nosztalgiával gondol vissza ezekre az időkre: "Akkor talán egy kicsivel jobb is volt, mint most. Most szinte mindenki külön van, és alig találkozunk. Akkor amilyen jó vicceket hallottunk esténként a fürdőben, szerintem megért mindent. Az tagadhatatlan, hogy most nagyon kényelmes, külön fürdő, vécé, nagyok a hálók, nincs zsúfoltság, de akkor a beszélgetés, az ismerkedés sokkal könnyebben ment, jobban ismertük egymást. Most mindjárt vége az első félévnek, és van az intriben olyan kilencedikes, akit alig láttam kétszer-háromszor, nem is tudom, hogy hívják. Tavalyelőtt ilyen nem fordult elő".
Kincső azt is elárulja, hogy az iskolaigazgatónőnek köszönhető, hogy tavaly már megkapták az új bentlakást, ő sürgette a munkásokat, hogy az eredeti tervek előtt fejezzék be a munkát.
Szőcs Ildikó: keresztszülő most is kerestetik
Szőcs Ildikó iskolaigazgatót az műemléknek számító épületegyüttes felújítását végző munkások között találjuk. Most is sürget, tárgyal, magyaráz. Remélem, ősszel meglesz az avató - jegyzi meg, miközben az irodája fele haladunk.
A négyszáz éves kollégium nemcsak Fehér megye iskolája, hanem más megyéből, például Székelyföldről, Csángóföldről is érkeznek ide diákok. Olyan tanulójuk is akadt, aki román iskolába járt, majd itt folytatta tanulmányait, később pedig magyar tannyelvű egyetemet végzett. A szórványoktatásban nagyon fontos a támogatás, keresztszülőből sosem elég - mondja.
"Az a helyzet, hogy a szórvány gazdasági nyomorral is társul. Ha szórványban vagyunk, lehet munkalehetőség sincs. Ki kell mondanunk, hogy nagyonis előfordulhat: itt második, harmadik prioritás, hogy a gyermek milyen nyelven tanul. A szülőket meg kell győzni, el kell mondani, lehet, nem kerül neki pénzbe, hogy a gyermekét tanítassa, utána viszont már nagyon büszke, hogy a gyermek eredményt ér el. A szülőket leginkább azzal lehet meggyőzni, ha tudja, ösztöndíjat tudunk biztosítani" - magyarázza az iskolaigazgató.
Csíkszeredától az Egyesült Államokig
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium 104 bentlakójából mindössze 4 diák nem kap támogatást. Nem mindenki az intézményes keresztszülőprogramban jut anyagi segítséghez, hiszen az iskola mellett működő, hivatalosan bejegyzett Bethlen Gábor Alapítvány egyéb adományokat is fogad. Szőcs Ildikó iskolaigazgató beszámolója szerint például egy németországi egyházközség minden évben nyolc diákot támogat. De akad olyan sepsiszentgyörgyi vállalkozó is, aki rendszeresen él azzal a lehetőséggel, hogy adója két százalékát nem az államnak, hanem az alapítványnak adja.
A keresztszülők listájára pillantva rögtön kiderül, hogy több a külföldi támogató, mint az erdélyi. "Lehet, külföldön van már előzetes tapasztalat arról, mit jelent adományozni. Itt minden vállalkozót meg kell győzni, hogy nem a saját zsebéből fizet, hiszen leírhatja adójából az adományt, csakhát nálunk még nincs meg ennek a kultúrája" - magyarázza az iskolaigazgató.
Jelenleg 65 keresztszülője van az iskolának, köztük Sógor Csaba EP-képviselő. "Nagyenyedtől Ausztráliáig mindenhonnak vannak keresztszülők. Olyanok is, akik itt végeztek annak idején. Nagyon sok olyan is akad, akit annak idején mások támogattak, most meg ő teszi ugyanezt. És persze olyanok is, akik csak egyszerűen be szeretnének kapcsolódni a karitatív tevékenységbe, mert úgy gondolják, az ifjúságé a jövő, és érdemes ebbe pénzt fektetni" - ecseteli Szőcs Ildikó.
A keresztszülőprogram arra épít, hogy a támogató minimum négy évig biztosítja a gyermek kollégiumi ellátását. Ha menet közben egy keresztszülő már nem tudja előteremteni a pénzt, az iskolának mindig van B terve, de azért előfordult olyan helyzet is, amikor nagyon rezgett a léc, és nem lehetett tudni, maradhat-e a bentlakásban a diák.
Szőcs Ildikó azzal fejezi be mondandóját, hogy keresztszülők nemcsak magánszemélyek, hanem csoportok, munkaközösségek is lehetnek, sőt van résztámogatási lehetőség is, ugyhogy szinte akármilyen megoldásra nyitottak. A program része, hogy az iskola ajánlja a diákokat a keresztszülők fele: "Nem tapasztaltuk eddig, hogy a keresztszülőknek speciális kívánságaik lettek volna a diákokkal szemben, hogy például a gyermek legyen szőke és 1,60 méter. A támogatott és a keresztszülő között a kommunikáció a fontos".
Oborocea Mónika. maszol.ro

MÜTF-vizsgálat: hét évvel ezelőtti dokumentumokat kerestek
Szokatlanul indult a reggel a székelyudvarhelyi MÜTF Oktatási Központban: a DNA ügyészei jelezték a portásnak, dolguk van az intézményben. Mint kiderült, egy hét évvel ezelőtti projekt dokumentumaira voltak kíváncsiak. A város pedig minden egyébre.
Több álarcos csendőr és ügyész jelent meg hétfőn reggel nyolc körül a MÜTF-nél, az intézmény egyesületének elnökét keresve. Geréb László rámutatott, egy 2009-es projektjükkel kapcsolatban vizsgálódott a DNA két ügyésze, illetve egy könyvelő, amely során szerződéseket kötöttek a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatallal, különböző felső vezetői képzések lebonyolítása érdekében.
„Ezzel kapcsolatban keresték a szerződéseket, számlákat, nyugtákat, banki átutalókat és számlakivonatokat stb. A szerződések egy része itt volt az intézménynél, a könyvelési aktákat pedig a könyvelői cégtől kellett elhoznom” – magyarázta Geréb. Hozzátette, számítottak az ellenőrzésre, hiszen korábban a pénzügyi hatóság munkatársai is vizsgálódtak ugyanebben az ügyben – ők egyébként mindent rendben találtak.
Az elnök ugyanakkor cáfolta, hogy az ellenőrzésnek bármi köze lett volna a Szász Jenő által alapított Székelyudvarhelyért Alapítványhoz.
Nem általános ellenőrzésről volt szó, konkrét témában kutakodtak, a keresett szerződések iktatószámait is tartalmazta a házkutatási parancs – nyilatkozta Fóri Endre, a MÜTF Egyesület jogásza. Úgy gondolja, a keresett akták másodpéldányai a gyergyószentmiklósi városházán is megtalálhatók, ezek alapján jöttek Udvarhelyre az ügyészek – a dokumentumokat pedig össze fogják hasonlítani. „Az ilyen házkutatásoknak legalább ötven százalékát a formularisztika teszi ki” – magyarázta az ügyvéd, hogy miért is tartott hat órát a vizsgálódás.
Egyébként „úriemberként viselkedett mindenki” – hangsúlyozta az egyesület elnöke, akitől megtudtuk, az ügyészeknek még arra is gondjuk volt, hogy minden dossziét úgy és oda helyezzenek vissza, ahogy és ahol kapták – kivéve azokat, amiket magukkal vittek. A vizsgálat része volt ugyanakkor az is, hogy lejegyezzék, mikor és kivel telefonálnak az érintettek.
A nap folyamán egyébként Székelyudvarhely több pontján is látták az ellenőröket, többek között a Tihadar és Mihail Kogălniceanu utcákban, valamint a Függetlenség sugárúton – meg nem erősített információink szerint az ügyben érintett további személyeket keresték fel az ügyészek.
Az egyesület jogásza szerint a mostani ügy a vizsgálat alatt álló Mezei János tisztségéből felfüggesztett gyergyószentmiklósi polgármester személyéhez kapcsolható. Mint írtuk, ugyancsak hétfőn a Gyergyó TV-nél is vizsgálódtak a DNA ügyészei.
Fülöp-Székely Botond. Székelyhon.ro

Választások jönnek, jelölteket keresnek
Ha valaki az EMNP színeiben polgármester- vagy önkormányzati képviselő-jelöltként indulna a csíkszeredai választásokon, az a demokráciaközpontban jelentkezhet – fordult a csíkiakhoz a Néppárt sajtótájékoztatón. A jelöltek mellett mást is keresnek: új helyszínt is a székely lobogónak.
Hamarosan a Márton Áron-szoborcsoport kerül a város főterén álló székely lobogó jelenlegi helyére, ezért a zászlórudat át kell helyezni a város egy másik pontjára. Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai szervezetének ügyvezető alelnöke elmondta, még nem tisztázott a zászló jövőbeli helye: szóba került a Majláth Gusztáv tér, a Kossuth Lajos utca, a Gál Sándor szobor környéke és a főtér egy másik pontja is. Tőke továbbá megemlítette, több visszajelzést is kaptak, miszerint a jelenlegi zászlórúd nem megfelelő, ezért úgy döntöttek, hogy kicserélik azt.
Választásokra készülve
Amennyiben valaki az EMNP színeiben polgármester- vagy önkormányzati képviselő-jelöltként indulna a nyáron esedékes helyhatósági választásokon, esetleg tud olyan személyt, aki alkalmas lenne ilyen tisztség betöltésére, az bátran keresse fel a Csíkszeredában található demokráciaközpontot, ahol jelentkezhet – fordult a csíkiakhoz Tőke Ervin. A jelentkezéseket, jelöléseket február végéig lehet leadni.
Ússzanak a színészek és a táncosok is ingyen
Tőke külön témaként foglalkozott a rendőrök ingyenes úszásával is. Mint mondta, ha már – Csíkszereda önkormányzati testülete rendelkezése alapján – a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság nyolc alkalmazottja bérmentesen használhatja a városi uszodát, javasolná, hogy ez a rendelet legyen érvényes csíkszeredai színészekre és táncosokra is.
Molnár Rajmond. Székelyhon.ro

Nem szeretné a DNA, ha Csíkszeredában folytatnák Ráduly és Szőke perét
A várakozással ellentétben nem kezdődött el hétfőn Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos perének elsőfokú tárgyalása a Hargita Megyei Törvényszéken. Az ügyészség a per áthelyezését kérte. Erről hetek múlva döntenek.
Csíkszereda tavaly lemondott polgármestere és tisztségének gyakorlásától bírói döntéssel felfüggesztett alpolgármestere az ellenük indult bírósági eljárás alapfokú tárgyalásán jelent meg hétfőn a Hargita Megyei Törvényszéken. Ez azonban el sem kezdődött, mert a tárgyalást vezető bíró közölte, a vádat képviselő Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) a per áthelyezését kérelmezte.
Mint elhangzott, ezzel esedékessé vált a tárgyalás halasztása, és új, az áthelyezési kérésről történő döntés utáni időpont kitűzése, ezt február 29-re jelölte meg a bíró. Az áthelyezési kérés a vádlottak védőügyvédjeit is meglepte, akik, mint mondták, percekkel a tárgyalás kezdete előtt értesültek róla.  Meglepő, furcsa lépés
„A mi szempontunkból el kellett volna kezdődnie az elsőfokú tárgyalásnak, és nem volt semmilyen akadálya annak, hogy a bíró ezt megtegye” – értékelt a Ráduly Róbert Kálmán védelmét ellátó kolozsvári ügyvédi iroda ügyvédje. Milu Constantin Timoce elmondta, az áthelyezési kérést a Marosvásárhelyi Ítélőtáblához nyújtotta be a vádhatóság. Az ügyvéd véleménye szerint meglepő ez a lépés az ügyészek részéről, mert ha úgy értékelték, hogy a Hargita Megyei Törvényszék bíráinak pártatlansága érintett, már a törvényszéki eljárás kezdetén lett volna lehetőségük megfogalmazni egy ilyen kérést.
Az ügyvéd szerint, ha elfogadják a DNA kérését, a per a Maros Megyei Törvényszéken folytatódhat, mivel csak az ítélőtábla hatáskörébe tartozó törvényszékre lehet áthelyezni egy per tárgyalását, és csak ez a két törvényszék tartozik ide. „Szeretnénk látni a kérés indoklását, mert nem ismerjük” – tette hozzá az ügyvéd.
Mi is szeretnék megismerni az áthelyezésre vonatkozó kérés indoklását, ezért írásban fordultunk a DNA szóvivőjéhez, hogy megtudjuk, miért folyamodott ehhez a lépéshez a vádhatóság. Egyúttal azt is megkérdeztük, miért most, az elsőfokú tárgyalás kezdetén nyújtották be ezt a kérést, és nem korábban. A DNA szerint a Hargita Megyei Törvényszék az illetékes a válaszadásban, ezért most ezt a törvényszéktől várjuk.
Kovács Attila. Székelyhon.ro

Tudásátadás stressz- és tudománymentesen
Tokány készült vasárnap este az alfalvi művelődési ház udvarán. Volt, amivel meglocsolni is, hiszen sokan érkeztek, és nem üres kézzel. Sándor Csaba az ötletgazda. A helyszínt is ő választotta, a miértre a válasza egyszerű: „Azért, mert édesanyám alfalvi. Ezen felül pedig azért, mert van néhány izgalmas dallam, ami a Bartók-gyűjtésekből előkerült. Nagyon mély szövegében és dallamában, és arra vagyok kíváncsi, hogy most előkerül-e azok valamilyen változata vagy valami olyan régi népdal, amit elfelejtettnek hittünk. Minthogy az ének és tánc nem elválasztható, így beszélgetéssel kezdjük, amiből aztán nótázás lesz. A zenészek itt vannak, s így a nóta akármikor átmehet táncba.”
A gyűjtés módjára is válaszolt: „A gyűjtésnek én a tudományos megközelítésétől kicsit visszariadok. Úgy gondolom, az a rengeteg idős ember, aki őriz magában sok-sok régi népdalt, megérdemlik, hogy szőrmentén bánjunk velük. Először be kell férkőzni a bizalmukba. Mert az idős embernél minden nap más, nem lehet tudni, hogyan ébredt, mije fáj, mikor és mire nyit ki feléd. Ez annyira gazdag, hogy érdemes hagyni, történjen úgy, ahogy jön. Stresszmentesen, tudománymentesen. Viszont ha ott van húsz barátod, akik ilyesmivel másképp nem foglalkoznának, elmennének az öregek mellett, és nem tennének fel egy kérdést sem, akkor lehessenek egy ilyen alkalomnak részesei. Ami aznap felszínre jön, az legyen egy közös ajándék.”
Az említett „húsz barát” a Porozó táncklubba járók egy része. Nem zárt közösség, azoknak van köztük helyük, akik néptáncolni akarnak akár diákok, akár ötven év fölöttiek. Hetente egyszer a Gyergyószentmiklóson van a találkozó, de eljárnak a szárhegyi, a remetei táncházba. A gyergyószéki települések szinte mindegyikében van legalább egy porozós, de a táncoktató szerint a legerősebb magot az újfalviak képezik, akik önerőből néznek egyre mélyebbre a gyergyói népzenébe. „Nemcsak muzsikálják a gyergyói zenét, hanem fontosnak tartják, hogy ők a gyergyói zenének az éltetői. És ez nagy szó.”
Ilyen ifjú társaság várta az idős embereket a művelődési házban. Valami újat akartak kapni az eddig szerzett tudásukhoz. „Azt mondják a tudósok, hogy már újat nem nagyon lehet termelni. Viszont közösséget formálni lehet – mondta Sándor Csaba. – Ha ide bejön hat idős, asszonyok, férfiak vegyesen, és ők majd úgy mennek haza, hogy tele lesz a szívük, ha azt mondják: ezek a fiatalok kíváncsiak ránk, s ezt a komájuknak is továbbmondják, akkor a következő alkalomra már egymást szólítják meg, s keresni fognak emlékeikben, hogy még adhassanak. Mi most régi dalokat kérünk tőlük, és az együttlét élményét adjuk. Ezt ők legközelebb újra meghálálják. És ha ez megtörténik, akkor minden megvan.”
Érkeztek is az idős emberek: Nagy Teréz és Vad Erzsi Borzontról, Alfaluból Vizoli Demeter, a jó „zsukás” hírében álló idős táncos mellett az asszonyok is: Kis Amáli és Nagy Erzsébet, sőt még Kis Erzsébet, Sövér Elek húga is ott volt. A muzsikusok értették a dolgukat, úgy húzták, hogy az kikövetelt még egy szakaszt, amibe mindenki bepótolta azt a részt, ami felsejlett benne a régmúltból. Magukon is meglepődtek az idős emberek. Vizoli bácsi akkor, amikor egy olyan dalba kezdett, amit tízévesen énekelt utoljára: „most is tudom a szövegét, pedig soha le nem írtam” – mondta, s aztán megpótolta: „Annak idején mi sokat énekeltünk, egymástól tanultunk, de ha bekerült egy kazetta, az kincset ért. Egész éjszakákat dúdoltuk. Akkoriban divat volt énekelni. Az utcán is.”
Balázs József festőművész, akiről azt hinnénk, kisujjában van minden, ami alfalvi, szintén csodálkozhatott: „ez mágia, ami itt történik. Az idő megállt, s a teremtés, a népdalokon keresztül újratölti magát.”
A farsangi találkozót újabbak követik – ez az elképzelés. A böjtben „megemésztik”, átelmélkedik, amit eddig kaptak, s aztán ha újra vágynak egymás társaságára, húsvét után üzennek utánuk: kíváncsiak rájuk. S ami addig felszínre kerül az öregek lelkében, lesz, akiknek megmutatni.
Csibi Márti, Balázs Katalin. Székelyhon.ro

A deportálás borzalmaira emlékeztek
A többi településhez hasonlóan Kálmándon is ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a 71 éve történt szörnyűségekről.
A Szent Anna templomban tartott nagymise alatt Néma Sándor plébános felidézte az 1945 januárjában történt eseményeket, megemlékezve az elhurcoltak által átélt borzalmakról.
Ahogy a környező településekről is, Kálmándról is sokakat vittek el, azok közül akiknek sikerült hazatérniük még hatan vannak életben, és két olyan személy is van, akik a deportálás alatt, Oroszországban születtek. Ők: Bákai Rozália, Kreiter Veronika, Rosszel Erzsébet, Rosszel Magdolna, Kinczel Mária, Schlakter István, és akik ott születtek: Petz Mária és Vánhegyi László.
A szentmise után az egybegyűltek átvonultak a temetőbe, ahol beszédet mondott Sütő Imre, Kálmánd polgármestere, illetve a Néma Sándor plébános. Ezután Oóbis Kinga szavalt el egy olyan verset, amelyet a deportáltak írtak még a kényszermunka alatt. A továbbiakban a helyi fúvószenekar és a katolikus énekkar kísértében koszorúkat helyeztek el a még élő deportáltak, a polgármesteri hivatal képviselői, a helyi Német Demokrata Fórum képviselői, a helyi RMDSZ képviselői, a helyi Nemzeti Liberális Párt képviselői, illetve a helyi Általános Iskola.
Az ünnepség zárásaként a meghívottakat egy szeretetvendégségre várták a helyi kultúrházba, ahol a túlélők virágot illetve az önkormányzat jóvoltából csomagot kaptak. nagykaroly.szatmar.ro

„Hit, remény, szeretet”
Január 31-én, vasárnap délelőtt Mezőpetriben ünnepi szentmise keretében emlékeztek meg az 1945 januárjában deportáltakról.
Az Árpádházi Szent Erzsébet templomban tartott megemlékezésen Szinovácz György plébános kiemelte, hogy milyen fontos volt az elhurcoltak életében a hit, a remény és a szeretet hármas értéke. Ezek segítettek nekik, hogy túléljék az ottani borzalmakat, kibírják az embertelen körülményeket, és sikeresen hazatérjenek.
Mesélt arról, hogy nemcsak azok szenvedtek, akiket elhurcoltak, hanem az itthon maradt családtagok is, és hogy mekkora öröm volt számukra, hogy régen elveszett rokonaikat viszontláthatták. Azok akik hazatértek élő tanúi az emberi gonoszságnak, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy soha nem beszélnek az ott elszenvedett sérelmekről.
Mezőpetriben négyen élnek még azok közül, akiknek sikerült hazatérniük, egyikük, Heim Anna a szentmisén is és az ünnepség további részén is részt vett.
Az egybegyűltek a szentmise után átvonultak a temetőbe, és koszorúkat helyeztek el az ott található emlékműnél, majd imádkoztak az elhunytak lelki üdvéért.
A továbbiakban a meghívottakat az idősek otthonába várták egy rövid ünnepi műsorra, amelyben felidézték a 71 éve történteket, majd ebéddel zárult a megemlékezés. nagykaroly.szatmar.ro

Székely szabadság napja – Az SZNT negyvenezer résztvevővel számol
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Kolozsvár/Sepsiszentgyörgy, 2016. február 1., hétfő (MTI) - A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) negyvenezer résztvevővel számol a székely szabadság napján, március 10-én tartandó marosvásárhelyi tiltakozó megmozduláson.
Izsák Balázs SZNT-elnök egy hétfő délutáni sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón elmondta, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalhoz leadott előzetes bejelentésben negyvenezer résztvevőt adott meg. Hozzátette: ha többen mennének el a megmozdulásra, vállalja ezért a felelősséget. Emlékeztetett rá, hogy januárban a marosvásárhelyi bíróság a tervezett tiltakozás tudomásulvételére kötelezte a polgármestert.
Az SZNT elnöke nem tartotta lényegi kérdésnek, hogy Marosvásárhely polgármestere fellebbez-e az ítélet ellen. Megjegyezte, hogy idén nincsen a megmozdulást betiltó határozat. A polgármester a tavalyi bejelentés után 48 órával tilthatta volna be a rendezvényt.
Izsák Balázs elmondta, a magyar pártokat a megmozdulás támogatására kérték. Megjegyezte: biztató jelként értelmezi a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) marosvásárhelyi szervezetének az egyik januári közleményét, amelyben a szervezet bírálta Dorin Florea marosvásárhelyi polgármesternek a gyülekezési jog korlátozására irányuló kísérleteit, és követelte a szabadságjogok érvényesítését. Az SZNT elnöke azért tartotta fontosnak az RMDSZ-szervezet állásfoglalását, mert - mint fogalmazott - a szervezetet éppen Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere vezeti.
Izsák Balázs fontosnak tartotta, hogy a székely szabadság napján az erdélyi magyar közösség egységesen lépjen fel, és erőt mutasson fel. Célnak tekintette, hogy március 10. ne szóljon a magyar szervezetek politikai vitáiról.
Az MTI telefonon feltett kérdésére Izsák Balázs elmondta, az SZNT az idei választási évben azt tartja fontosnak, hogy pártállástól függetlenül az autonómia iránt elkötelezett magyar emberek szerezzenek önkormányzati és parlamenti mandátumokat. "A Székely Nemzeti Tanács változatlanul a célok, elvek és értékek mellett áll, és ezt várja a választóktól is" - jelentette ki az SZNT elnöke. Erdély.ma

Nyomdában a háromkötetes Székelyföld története
Az Erdélyi Múzeum Egyesület és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének közös kiadásában, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum gondozásában megjelenő monografikus mű huszonhárom történész, régész szakember munkáját mintegy 2200 oldalon összegzi.
A Székelyföld múltját és történelmét bemutató – egyelőre ötezer példányban megjelenő – kötetek eladási ára egyenként 250 lej lesz. A hiánypótló mű megjelentetése még 2008-ban merült fel, Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester Sólyom László udvarhelyi látogatása alkalmából kérte az akkori Magyar köztársasági elnököt, hogy támogassa a Székelyföld történetének megírását.
A szerkesztői, szerzői csapat 2011-ben kezdett körvonalazódni, akkor dőlt el, hogy Egyed Ákos történész koordinálja majd a munkát. 2012-ben a Székelyföldi Tudományosság Székely Tudósok című konferencián Bunta Levente polgármester bejelentette, hogy elindult a monografikus mű megírása, szerkesztése. A szakemberek 3 évig dolgoztak a kiadványon, a tavaly egy tudományos konferencián, Székelyudvarhelyen az érdeklődők már a készülő monográfia tartalmával, szerkezetével, egyes fejezeteivel is megismerkedhettek.
A Székelyföld története című, nagy volumenű, háromkötetes történelmi monográfiára az előfizetés is lehetséges lesz, erről hamarosan további részletek olvashatók majd a Haáz Rezső Múzeum oldalán.
Asztalos Ágnes
marosvasarhelyiradio.ro. Erdély.ma

Kiütötte a biztosítékot a rendőrparancsnok (Megyei Tanács)
Felháborító Ion Popa rendőrfőkapitánynak a Kovászna Megyei Tanács tagjai által felvetett kérdésekkel szembeni viszonyulása – tartják a megyei önkormányzat tagjai.
Az elmúlt hónapban Kulcsár-Terza József polgári párti képviselő a kézdivásárhelyi terrorváddal, az állítólagos sepsiszentgyörgyi zászlócserével kapcsolatos kérdéseket tett fel, Cziprián-Kovács Loránd liberális tanácstag a rendőrök magatartását tette szóvá.
Kovászna Megye Tanácsa pénteki soros ülésére meghívták a parancsnokot, válaszoljon a felmerült kérdésekre. Ion Popa jelezte, nem tud részt venni, de válaszlevelet  küldött.  A levélben a rendőrparancsnok Kulcsár felvetésére szűkszavúan annyit írt, hogy a Területi Közrendészeti Hatóság négy nappal korábban tartott ülésén „tisztázták a felmerült kérdéseket”, Czipriánéra pedig, hogy a rendőrséghez intézett beadványát „megoldották”, s erről levélben értesítették a panaszost.
A tanácsülésen mindketten reagáltak, és mindketten felháborítónak tartották, hogy a főkapitány nem jött el. Kulcsár elmondta, a közrendészti hatóság ülésén általa felvetettekre a parancsnok azt válaszolta, hogy nem tud semmit. Ha a december 1-jén eltűnt zászlóról nem tudnak semmit, a kézdivásárhelyi „terrorizmus” ügyéről sem tudnak semmit, akkor a rendőrség miről tud, és kit képvisel? A közrendészeti hatóság ülésen a felmerülő nemzetiségi kérdéseket mindig elhárítják – háborgott a tanácstag. Hozzátette, meglepetéssel is szolgált volna, ajándékot hozott, de nincs, kinek átadnia. Cziprián úgy értelmezte a választ, hogy a rendőrparancsnok szerint „ő a hülye”, mert a rendőrség mindent megtett, a legnagyobb rendben van minden. Ezért úgy értékeli, a parancsnok válasza csúfondáros. A rendőrök túlzott buzgalmával kapcsolatban úgy látja, a megyei rendőrség ezt nemcsak eltűri, hanem bátorítja is. Mivel magyarázzák a rendőrség ilyenfajta viselkedését Kovászna megyében? – tette fel a szónoki kérdést.
Tamás Sándor tanácselnök közölte, következő ülésükre ismét meghívják a parancsnokot.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldön külön indulnak (Magyar Polgári Párt)
A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöksége a múlt hét végén Marosvásárhelyen megtartott bővített ülésén tárgyalta meg a párt választási stratégiáját – tudtuk meg Szigethy Kálmántól, az MPP kézdivásárhelyi elnökétől, aki azt is közölte, hogy  a párt álláspontja szerint az RMDSZ-szel kötött keretegyezmény megerősíti az erdélyi magyar politikai pluralizmust, elismeri, hogy az MPP megkerülhetetlen szereplője az erdélyi magyar közéletnek, mindemellett felelős politikai magatartásról tesz bizonyságot.
A Szatmár, Kolozs, Maros, Szilágy, Máramaros és Bihar megyei választásokon közös magyar lista állítására törekszik az RMDSZ-szel, ellenben a székelyföldi településeken, ahol nincs veszélyben a magyar képviselet, saját polgármesterjelölteket állítanak, és tanácsosi listán is külön indulnak.  A helyi elnökök azt a feladatot kapták, hogy február 15-éig írják össze a lehetséges jelölteket, a listát a párt országos tanácskozásán, február 29-én véglegesítik, majd nevesítik polgármesterjelöltjeiket. A párt jelenlegi hét, tisztségben lévő polgármestere újabb mandátumra pályázik – közölte, de egyelőre nem hozzák nyilvánosságra, hogy Kézdivásárhelyen indítanak-e saját jelöltet, vagy az RMDSZ-ét támogatják, csupán Gelence esetében lehet biztosra tudni, hogy Cseh Józsefet, a nagyközség MPP-s polgármesterét bíztatják újabb mandátum megszerzésére, de az elöljáró még nem döntötte el, indul-e vagy sem.
 Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mindenkit újraválasztottak
Újraválasztották az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakcióinak vezetőségeit. Az idei parlamenti ülésszak első felében továbbra is Máté András Levente frakcióvezető, Márton Árpád és Szabó Ödön frakcióvezető-helyettes, valamint Molnár Zsolt titkár fogja ellátni a képviselőházban az RMDSZ frakciójának vezetését. A szenátusban újból bizalmat szavaztak Tánczos Barna frakcióvezetőnek, Pataki Csaba frakcióvezető-helyettesnek, illetve Klárik László titkárnak. A Szenátus Állandó Bizottságában a frakció háznagyi tisztségét továbbra is Verestóy Attila látja el. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Segítenek feldolgozni a veszteséget
Tavaly novemberben indult Sepsiszentgyörgyön az unitárius templom közösségi házában az a kezdeményezés, mely tájainkon még kissé idegennek tűnik, de amelyet tőlünk nyugatabbra már nélkülözhetetlenül fontosnak tartanak a meggyengült közösségekben élő, egyre magányosabb és a gondjaival egyre inkább magára maradó huszonegyedik századi ember lelki egészsége szempontjából. Sánta Edit lelki gondozó és Nagy Enikő mentálhigiénés segítő szakember veszteségfeldolgozó csoportja iránt egyre többen érdeklődnek, akiknek élete különböző veszteségek miatt válságba jutott, és úgy érzik, a továbblépéshez szakemberek segítségére van szükségük. Írásunkban a csoport vezetőit és résztvevőket szólaltattunk meg.
Gyászfolyamat „Szeretteink halála mellett sok más veszteség is érhet bennünket, gyászfolyamata mindegyiknek hasonló. Akár válásról van szó, akár a munkahely, az egészség, a szülőföld, a bizalom vagy egy cél elveszítéséről, ezek mind-mind megviselhetik az embert. Azt is veszteségként élhetjük meg, ha a felnőtt gyermekünk kirepül a házból” – nyilatkozta lapunknak Sánta Edit lelki gondozó. Azért van szükség ilyen csoportra, mert ma már kikopófélben vannak a gyászmunkát segítő rítusok, egyre kevésbé jellemző, hogy a családtagok mellett a szomszédok vagy más kisközösségek is segítsék a veszteség feldolgozását. A gyászcsoport hatékony segítséget tud nyújtani a veszteséget megélt embereknek. A gyászfolyamat alatt a csoportmunka segít szembenézni a halállal, a veszteséggel, segít elfogadni a végleges hiányt, újrafogalmazni a jövőképet. Ez a tulajdonképpeni gyászmunka, amely során a veszteség minden lélektani szinten átdolgozódik. Bár a gyász egyetemes tapasztalat, minden ember gyásza egyedi. A folyamat függ a gyászoló nemétől, életkorától, a halál körülményeitől, attól, hogy mennyire erős a hite. Nagy Enikő mentálhigiénés szakember szerint a mai rohanó világban már nincs türelmünk végighallgatni egy gyászolót, nem tudjuk, mit mondjunk, hogyan reagáljunk, olyan panel-kijelentéseket használunk ilyenkor, mint a „szedd össze magad!”, „légy erős!”, „az idő mindent megold!” – pedig az idő önmagában nem old meg semmit, és ilyen helyzetben nehéz az embernek „összeszednie magát”.  Előítéletek Nagy Enikő szerint rengeteg tévhit él a gyásszal kapcsolatban. Az egyik az, hogy akkor gyászolunk „jól”, ha egész életünk folyamán folytatjuk, akkor szerettünk valakit igazán, ha nem mozdulunk ki ebből az állapotból. Pedig jó esetben erőt kapunk egy gyászmunkából, és ezt felhasználva úgy tudunk továbblépni az életünkben, hogy nem felejtjük el, akit vagy amit gyászolunk, hanem magunkkal visszük mindazt, ami értékes volt számunkra abból a bizonyos kapcsolatból, helyzetből. A másik felfogás ennek az ellenkezője: nem engedhetjük meg magunknak, hogy az érzelmek letaglózzanak, talpon kell maradni, és úgy kell folytatni az életet, mintha mi sem történt volna. De hogyan, amikor egy halál vagy veszteség az ember teljes életét átalakítja, alapjában rendítve meg az énképünket, világlátásunkat? Miként lehetne ezt problémamentesen elnyomni magunkban? Sánta Edit szerint fontos megállni néha, lepakolni azokat a terheket, amelyeket régóta cipelünk, így szabadabban tudunk továbblépni. Ha nem gyászoljuk el mindazt, aminek vége, nem tudunk teljes életet élni. Az el nem gyászolt veszteségek betolakodó gócként kötik le érzelmi energiáinkat, kibillentenek testi-lelki egyensúlyunkból, befolyásolják kapcsolataink alakulását, spontán alkotóképességünk kibontakozását.  Nagy Enikő úgy gondolja, azért is nehéz a gyásszal foglalkozni, mert minden veszteség, minden halál a saját elmúlásunkkal is szembesít bennünket, amit a huszonegyedik századi ember igyekszik nem venni tudomásul, pedig éppen a veszteségek vezetik el oda, hogy az élet minden pillanata értékes legyen számára. Nagyon sok gyászolóban ottmarad a befejezetlenség érzése az időben ki nem mondott szavak miatt, ezért mernünk kell búcsúzni, bocsánatot kérni, megbeszélni a problémáinkat, amíg nem késő.
A csoportról
A vezetők elmondták, Singer Magdolna magyarországi író, gyásztanácsadó képzésén döntötték el, hogy csoportot indítanak. Közösen vágtak bele a munkába, és a gyászcsoport fogalmát kitágították a veszteségekre.  Sánta Edit kifejtette, a magyarországi szakembertől tanultakat egy kissé átgyúrták, amikor elindították saját csoportjukat, pszichodrámás, bibliodrámás elemekkel is gazdagítva a gyakorlatok sorát, belefoglalva a munkába mindazt a sajátos többlettudást, amivel eddigi tapasztalataik alapján rendelkeznek.  Bíznak abban, a hitelesség és a csoporttagokban bekövetkező változások segíteni fogják, hogy a gyászcsoportnak idővel kialakuljon a folytonossága. Mint mondták, a résztvevők két-három alkalom után rájönnek, nincsenek egyedül érzéseikkel. Míg az emberek java része igyekszik elkerülni a halállal, gyásszal kapcsolatos beszélgetéseket, a gyászolók a csoportban nyíltan vallhatnak a veszteséggel kapcsolatos érzéseikről, gondolataikról, ezért erőforrás lehet számukra, hogy nincsenek egyedül gondjaikkal. A csoport vezetői tudják, hogy nagyon nehéz megosztani másokkal a legféltettebb érzéseket, ezért nagy hangsúlyt fektetnek a bizalom kialakítására, arra, hogy megfelelő légkörben történjen a gyászmunka. A csoportmunka folyamán strukturált gyakorlatokkal segítik elő a gyász feldolgozásának folyamatát. A gyász egyike a közös emberi tapasztalatoknak, a csoportban nem a különbségek éleződnek ki, hanem a közös vonások. A közösség megtartó ereje segít szembenézni a veszteséggel, megküzdeni a fájdalommal, bátorságot ad a továbblépéshez. Az egyéni fejlődés követése érdekében tíz-tizenkét személlyel indítanak csoportot, a jelenlegit hatvanórásra hirdették meg. Havonta egyszer, szombatonként találkoznak a résztvevők, és nyolc órát töltenek együtt, hogy kellő mélységben dolgozhassanak. A második alkalom után zárttá válik a csoport, hogy a megszületett bizalmat ne törjék meg az új bekapcsolódók. Sánta Edit elmondta, gyerekcsoportot is szeretnének indítani, ami más kihívás, mert a gyermekek nem tudják konkrétan megfogalmazni érzéseiket. Ebben a rajzolás, agyagozás, drámázás, meseterápia eszközei hatékonyan tudnak segíteni. Nagyon káros lehet a gyerekek lelki fejlődésére, ha egyedül maradnak a gyászukkal. A szakirodalom azt tartja, hogy aki tizenegy éves kora előtt jelentős veszteséget él meg, azt a további élete során bármilyen veszteség jobban megrendíti. Úgy vélik, tévedés tabuként, titokként kezelni a gyermekek előtt a halált, mert így az sokkal ijesztőbb számukra.
A résztvevők
A résztvevők közül ketten névtelenül nyilatkoztak lapunknak, mindketten nagyon eredményesnek tartják a csoportban zajló tevékenységet. Egyiküknek a közelmúltban egy elrákosodott anyajegye kapcsán kellett szembesülnie a halál gondolatával, és ez olyan mély nyomot hagyott benne, hogy bár úgy tűnik, meggyógyult, lelkileg még nem sikerült túltennie magát ezen a keserű tapasztalaton. Jelentkezésének másik oka, hogy a betegségével szinte egy időben többéves kapcsolata megszűnését is veszteségként élte meg. Mint mondta, mindkét esemény hozzájárult ahhoz, hogy úgy érezze, dolgoznia kell önmagával, veszteségeivel, a halálhoz való viszonyával, és nem bánta meg, hogy jelentkezett, ugyanis a csoportfoglalkozások során érdekes gyermekkori élményeit sikerült felelevenítenie az édesanyjával kapcsolatosan, melyek által sokkal közelebb került a halálfélelme megértéséhez, elfogadásához, és bízik abban, jó irányban halad a legyőzésének útján. A másik résztvevő arról számolt be: az utóbbi tíz évet úgy élte végig, hogy valahogyan mindig „átcsusszant a komolyabb gondokon”, de a nagy rohanásban soha nem szakított időt magára, és ez egy idő után hangulatingadozásokhoz vezetett, olykor egyszerűen rátört egy olyan állapot, amikor mindent feketén látott. Ennek próbál rájönni a nyitjára a csoportfoglalkozásokon. A csoportban annyira meghitt, barátságos hangulat fogadta, hogy feloldódtak a félelmei, meg tudott nyílni a többiek előtt. Mint mondta, csak most értette meg, hogy mit jelent foglalkozni magával, milyen sok a probléma az életében, amelyekkel eddig nem mert szembenézni.  Mindketten elismerően nyilatkoztak a csoportvezetők felkészültségéről, szakmaiságáról, mint mondták, türelmük és odafigyelésük csodákra képes, pedig csak tükröt tartanak nekik, hogy maguk vegyék észre a problémáik hátterében húzódó okokat. Persze az is fontos, hogy csoportosan zajlik ez a tevékenység, mert mindenki tapasztalatából tanulni lehet. Ha nem is akarnának mindent megosztani, mások hasonló gondjainak hatására egyszer csak megnyílnak, és olykor maguknak is bevallanak bizonyos dolgokat. Mint mondják, sokszor sírásra fakadnak, de ez segít nekik abban, hogy letegyék a terheket. Mindenkinek javasolják, hogy vegyen részt a jövőben induló hasonló csoportokban, ha veszteséget élt át.
Nagy B. Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Örökségünk – sikerdal és mozgalom
Örökségünk mottóval mozgalom indítását jelentette be Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár nemrég Budapesten. A kezdeményezés célja, hogy egy dal segítségével megszólítsák a világ különböző pontjain élő magyarokat, és bevonják őket a magyar nyelv megőrzését, a magyarság megtartását szorgalmazó mozgalomba.
Potápi Árpád János elmondta: az Örökségünk című dal a magyar nyelv megőrzésére, a magyarság megtartására ösztönöz, miközben közösséget kovácsol, erősíti a világ különböző pontjain élő magyarok kapcsolatát az anyaországgal és egymással. Az államtitkár felajánlotta, hogy a Kőrösi Csoma Sándor- és a Petőfi Sándor-program százötven ösztöndíjasa is segít a dal népszerűsítésében. A kampány során arra ösztönzik a magyarokat határon innen és túl, hogy énekeljék el a dalt, készítsenek erről videofelvételt – lehetőleg otthonuk emblematikus helyein –, és töltsék fel a produkció honlapjára. A felvételeket a weboldalon és a közösségi médiában folyamatosan közlik. A nagy sikerű dal szerzője Gyulai István paksi zenész, a városi Csengey Dénes Kulturális Központ munkatársa. A dal Paks mellett, Cseresznyepusztán a határon túli magyar középiskolások táborában született 2013-ban. Vida Tünde paksi újságíró, a mozgalom ötletgazdája szeretné, ha minél több magyar emberhez el tudnának jutni a dallal az anyaországon belül és a határon túl. Eddig több mint huszonkétezren tekintették meg a a YouTube videómegosztón – közölte az ötletgazda. A paksi PistiEst zenekarral tavaly nyáron kisfilmet készítettek Pakson, valamint az atomváros három határon túli testvérvárosában: Kézdivásárhelyen, Galántán (Felvidéken) és Visken (Kárpátalján) mintegy háromszáz iskolás bevonásával.
A kézdivásárhelyi videoklip a Gábor Áron-szobornál készült 2015 júniusában a Molnár Józsiás-iskola tanulóival, akik tavaly október 23-án a paksi városi ünnepségen a PistiEst zenekarral együtt kaptak vastapsot, amikor a nagyközönség első alkalommal láthatta az Örökségünk-klipet.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Iskola a szórványban – a segesvári oktatás 2016 elején
Az idei év igazi kihívást jelenthet a segesvári szórványoktatásban. A Maros Megyei Tanfelügyelőség vezetőtanácsa január 12- én hagyta jóvá a megye 2016–2017-es iskolai évre szóló beiskolázási tervét. A döntések alapját a CJARE központ őszi felmérése képezi, amely a nyolcadikos gyermekek továbbtanulási szándékait írja össze megyei szinten. A felmérés mindig is vitára adott okot: egyrészt csak a diákok első opcióját vizsgálták, másrészt nem vették figyelembe a földrajzi tényezőt. Ez utóbbi viszont meghatározó, legalábbis Segesvár szempontjából: Maros megye a város középiskolájában tanuló diákoknak alig több mint felét adja. A többi gyerek a szomszédos megyékből (Szeben, Hargita, Brassó) érkezik Segesvárra, mint például a Brassó megyei Ürmösről és Apácáról, tehát kb. 100 kilométer távolságról. Ebben az évben felkértük azoknak a nem Maros megyei általános iskoláknak a vezetőit, ahonnan hagyományosan érkeznek diákok a líceumba, hogy hivatalosan közöljék azoknak a VIII.-os diákoknak a számát, akik Segesváron szeretnék folytatni középiskolai tanulmányaikat. Erre azért volt szükség, mert a Maros megyei számok nem indokolták mindkét kilencedik magyar osztály beindítását. Az újabb adatok viszont megerősítették, hogy igenis van igény a második osztályra és az eddig is működő négy elméleti szakra. Hála Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes asszonynak, a tanfelügyelőség vezetőtanácsa elfogadta az érveinket, és jóváhagyta, hogy Segesváron az ősztől ugyancsak két párhuzamos magyar középiskolai osztály működjön. Kérésünket az RMPSZ országos elnöksége is támogatta, Burus Siklódi Botond elnök úr személyében, aki átiratban szorgalmazta a két párhuzamos kilencedik osztály megtartását.
Az osztályok megtartása mellett néhány olyan érvet is fel kell hoznunk, amelyek sajnos nem mindenki számára egyértelműek. Tudatában kell lennünk annak, hogy szórványban az iskola sokszorosan meghatározó tényező a közösség életében. Segesváron, ahol nincs önálló magyar színház vagy államilag fenntartott magyar művelődési intézmény, az iskola az, amely a Gaudeamus Alapítvánnyal és a magyar történelmi egyházakkal együttműködve olyan rendezvényeket szervez, amelyek a közösséget hivatottak megtartani és összetartani, összefogni. Ezért az iskola gyengülése vagy netalán megszűnése döntő csapást jelentene a helyi magyar közösség megmaradása szempontjából. Számtalan példa van arra, hogy Erdély-szerte magyar közösségek tűntek el, és minden ilyen folyamat az iskola megszűnésével kezdődött, majd a templom bezárásával végződött. Ezért, úgy gondolom, hogy az iskola fennmaradását vagy megszűnését nem lehet kizárólag csak számadatok alapján eldönteni!
Tudatosan kell átgondolnunk közös problémáinkat, teendőinket, és Szent-Györgyi Albert intő szavainak értelmében kell cselekednünk: ,,Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája". Remélhetőleg lesz jövő a magyar gyerekek, családok számára Segesváron.
Tóth Tivadar, a segesvári Gaudeamus Alapítvány igazgatója. Népújság (Marosvásárhely)

Hangulatos mulatság Zimándújfalun
Szombaton 20 órától a zimándújfalui kultúrotthonban a Borostyán Egyesület hagyományos farsangi bált szervezett, ahol a 130-140 vendégnek 30 jelmezes mutatkozott be a kétévesektől kezdve a felnőttekig. A gyermekek különféle tündérek, balett-táncos, szörnyella, de frász, hó-angyal, boszorkány, varázsló, macska, manóka, aranyhaj, cigánylány, bohóc, Messi, a futballista, autóversenyző, dinók, kakas, Zorró, Batman, Superman, pókember, sárkány, kalóz, vámpír, jelmezben vonultak fel. A felnőttek közül fehér playboy, nyuszi, két playboy, muszik, halálfej, és  két csoport mutatkozott be.
Az egyik csoport 9 felnőttje a zimándújfalui öregotthon pszichiátriai osztályának első napját mutatta be, ahol viagrás kezeléstől megfiatalodtak a betegek, a végén a gangnam style zenére táncoltak. A második csoport 13 fiatalja a 70-80-as évek rock’n roll stílusát mutatta be, Fenyő Miklós zenéjére táncolva. A két produkció igen feldobta a hangulatot.
Éjfél után kisorsolták a több mint 60 tombolanyereményt, köztük az I. díjat, a hőszigetelt ételhordó készletet Gali Anita, a II. díjat, az éjjeli lámpát Balog Adrienn, míg a III. díjat, a tortadíszítő készletet Princ Szintia vihette haza.  
Éjjel 1 óra után az utcán szervezték meg a hagyományos a bábuégetést, melynek során körbetáncolták az égő szalmabábut, a tél jelképét. Egész éjjel büfé szolgálta a vendégeket, akiknek a szervezők több mint 200 farsangi fánkkal kedveskedtek. A Kvint zenekar zenéjére 3 óráig jó hangulatban mulattak, amiért köszönet jár a szervezőknek, a közreműködőknek egyaránt – tudtuk meg Zsámbok Máriától, a szombati mulatság egyik szervezőjétől. 
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Sikeres farsangi mulatság Nagyiratoson
Négyszáz fánk, száznyolcvan adag kocsonya fogyott el
Szombaton a nagyiratosi Forray Népdalkör IV. alkalommal szerevezett farsangi mulatságot a helybeli kultúrotthonban, ahol 20 órától fogadták a vendégeket. 22 órakor a több mint 200 fős közönséget Juhász Rozália műsorvezető köszöntötte, majd a színpadra kérte Papp Attila polgármestert, aki üdvözölte az egybegyűlteket, név szerint kiemelve Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt. Miután mindnyájuknak jó szórakozást kívánt a szervező, a Forray Népdalkör szórakoztató műsora következett, ami tulajdonképpen az alkalomra betanult boszorkánytánc volt. Ahhoz a résztvevők minden, a boszorkányokra jellemző kelléket igénybe vettek, boszorkány-orrt viseltek, fekete kalappal és ruhában, illetve seprűn lovagolva ropták a kísérteties táncukat, majd egy nagy üstben megfőzték a csapat egyik tagját. A vastapsot kapott táncot követően, színpadra kérték a jelmezeseket, akik bemutatkoztak. A közel 100 jelmezes felszerelését, produkcióját a Faragó Péter, Kővári Sándor és Recski Cecília alkotta zsűri értékelte. Mivel a gyermek jelmezesek rangsorolása fölött nem tudtak dönteni, mindnyájan kaptak egy-egy csokoládét. A felnőttek között a legötletesebb jelmezért járó jutalmat a nagyvarjasi cigányok kéttagú csapata nyerte. A továbbiakban bemutatta jelmezét a kiskirálynő, a bolondkalapos, illetve a dombegyházi doktorok csapata. Amint az értékelés is jelzi, a farsangi jelmezbálon a helybeliek mellett kisiratosi, pécskai, dombegyházi, aradi, továbbá más magyarországi vendégek is részt vettek.
Ezt követően Czank Martin az édesapjával énekelt, majd az udvaron gyülekeztek, hogy a telet jelképező boszorkány-bábut elégessék. Az égő bábut körbetáncolták, majd a nagyteremben folytatódott a mulatás, illetve következett a tombolanyeremények sorsolása, melynek során gazdára talált az 50-nél több nyeremény, köztük a legutolsó, egyben az egyik legértékesebb is, a mixer. A rendezvény közben a szervezők folyamatosan farsangi fánkkal kínálgatták a vendégeket, ugyanakkor 180 adag kocsonyát is felkínáltak, ami egy szálig elfogyott. A 400 farsangi fánkot és a kocsonyát ezúttal is Szász Franciska, id. Juhász Rozália, illetve Andó Katalin készítették, a Népdalkör tagjainak a hathatós közreműködésével. A hajnali 3 óra utánig eltartott farsangi mulatságon a Czank Öcsi zenekar szolgáltatta a talpalávalót, sarkallta állandóan táncra, nótázásra a közönséget.
Nagy Melinda, a Forray Népdalkör vezetője ezúton is megköszöni a jelenlétet minden résztvevőnek, illetve mindazoknak a segítségét, akik az adományaikkal vagy a munkájukkal hozzájárultak a nagyiratosi farsangi mulatságnak a sikeréhez. A szombati remekül sikerült program további hagyományőrző, egyben szórakoztató műsorok szervezésére ösztönzi a Forray Népdalkör tagjait. 
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Oszlik a köd Méliusz körül
Január 30-án, szombaton Méliusz József temesvári születésű regényíró, költő, műfordító, az erdélyi magyar avantgárd irodalom úttörője munkásságának felidézésével folytatódott a Temesvári Tartozások beszélgetés-sorozat a Kafka irodalmi kávéházban. A rendezvény moderátorai, Mátray László színművész és Makkai Zoltán újságíró felidézték a Város a ködbencímű regény méltatlanul elfeledett írójának hányatott élettörténetét. Az író műveiből Mátray László, Makkai Zoltán és Czernák Ferenc lippai versmondó olvasott fel verseket és néhány regényrészletet.
Hányatott sorsa volt Méliusz Józsefnek és főművének, a Város a ködben című regénynek is, amelyet az 1930-as évek végén írt meg, és csak 1968-ban jelent meg a hazai Ifjúsági Kiadónál, miután több anyaországi és erdélyi könyvkiadó is elutasította. Az író 1932-ben visszhangos sajtóbotrányba is keveredett, miután Csíkszentmártonban írt Vasárnap este táncban című versét „a székelységet gyalázó” műnek minősítették, talán ez a közjáték is hozzájárult regénye többszöri elutasításához. Magát a szerzőt 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és ítélet nélkül hat évig börtönben tartották, miközben első feleségét a Securitate a halálba, fiát az őrültségbe hajszolta. A fenti időszak előtt és után a magát mindig baloldalinak valló Méliusz József fontos tisztségeket töltött be a romániai magyar közéletben: a Magyar Népi Szövetség sajtóirodájának vezetője, a Romániai Magyar Írók Szövetségének főtitkára, a Gaál Gábor-féle Utunk felelős szerkesztője, a romániai magyar színházak vezérfelügyelője a Művelődésügyi Minisztériumban, később a kolozsvári magyar színház főrendezője volt. 1955-ös szabadlábra helyezése után kevéssel az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó aligazgatójává nevezik ki, 1968–1972 között a Romániai Írók Szövetségének alelnöke. „Ennek ellenére, rehabilitálása nem diadalmenet, elsősorban román íróbarátainak köszönheti, hogy talpra állhat” – idézte fel Méliusz ellentmondásos fordulatokkal teli életpályáját Mátray László. Méliusz börtönből való szabadulása után nyilatkozatban elítélte az 1956-os „magyar ellenforradalmárokat” és Dsida Jenőt is megtámadta, ami sokat rontott a megítélésén az erdélyi magyar írótársadalom körében. A beszélgetés során szó esett Méliusz kedvenc műfajáról, a kávéház-regényről is, ennek a sorozatnak öt kötete látott napvilágot, köztük a Zsilava nem volt kávéház című börtönnapló is. Az elhangzottakat összegezve, Mátray László szerint Méliusz Józsefet ma már a magyar avantgárd költészet élvonalába sorolják, Város a ködben című trianoni témájú regényét pedig a Proust utáni modern európai próza szintjét megközelítő műként tartják számon. 
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

BMC-tárlat az emlékezés és a továbblépés jegyében
Nem kell a számmisztika híveinek lennünk ahhoz, hogy elismerjük: a számok befolyásolják életünket. Mintegy rendet teremtenek benne, szakaszokra bontják, mennyiségi mutatókhoz kötik létünket. A kerek számok, a kerek évfordulók pedig alkalmat teremtenek az emlékezésre, a visszatekintésre és jövőbe nézésre. A megalakulásának nyolcvanhetedik és újraalakulásának huszonkettedik évébe lépett Barabás Miklós Céh legnépesebb, kolozsvári csoportja Farkas utcai galériája hivatalos megnyitásának tízéves jubileuma után most újabb, ünnepi évfordulóhoz érkezett. Ötödik alkalommal jelentkezik a Minerva Kulturális Egyesület emeleti kiállítótermeiben hagyományos, értékfelmérő kiállítással. A magyar kultúra napjának jegyében rendezett, ötvenkét művész hatvankét alkotását bemutató tárlat sajátos stílusparádét ígér. A minden évben megismétlődő csoportos kiállítás mindenkori állandója ugyanis a változatosság. És mi sem izgalmasabb, mint nyomon követni ennek a sokszínűségnek az alakulását mind céhes, mind egyéni alkotókra lebontott vonatkozásban.
Az összképet illetően, a Kántor Lajos kezdeményezte szigorúbb válogatás eredményeként, az idei tárlat minőségben mintha némiképp felülmúlná a tavalyit, bár annak is megvoltak az erényei. Mintegy emlékeztetőül érdemes fellapozni a Tosa Szilágyi Katalin szerkesztésében megjelent hatvannyolc oldalas, nagy formátumú, színes katalógust, amely dokumentumanyagával a konkrét összevetés lehetőségét is megteremti.
Ami újdonságnak számít, s amit az elkövetkezendőkben állandósítani szeretnénk, az az elődeinkre való emlékezés. Az örökösök jóvoltából idén két kimagasló alkotás, Egri László Deltai halászok című, 1960-ban készült festői  remeklése és Károly Sándor geometrikus alakzatokba fogalmazott, nemes eleganciájú plasztikája emeli a tárlat színvonalát.
NÉMETH JÚLIA. Szabadság (Kolozsvár)

Elfelejtett „dominókocka” (2.)
Folytatás a múlt heti Szempontból – Könyvismertetésünk múlt heti bevezetőjében utaltunk rá, hogy bár Magyarország a tízezres nagyságrendű erdélyi menekültek helyzetének a rendezése érdekében csatlakozott a genfi menekültügyi egyezményhez, a szocialista országok történetében e páratlan lépés igazi haszonélvezői mégis a folyamat „potyautasai”, a szövetségi köztársaságba igyekvő NDK-s menekültek voltak.
Viszont ez a csatlakozás majd csak a keletnémet menekültek Sopron melletti határáttörése révén válhatott az egész kelet-európai „dominóomlás” egyik kezdeti kockájává, és sajnos a későbbi felejtés okává is. Mert hát a berlini fal világszenzációval felérő leomlásának meglepetésében ugyan kit érdekeltek volna már a piknik, majd a falomlás kevésbé látványos előzményei? Minálunk pedig az év decemberében a gyorsvonat sebességével beindult átalakulások izgatott forgatagában kinek is maradt volna ideje és energiája, hogy ilyesmivel pepecseljen?
Erdélyi menekültek – így honosodott meg a közbeszédben, és így szerepel a félezer oldalas monográfia címében is, noha a szószerkezet mindkét tagja, az „erdélyi”, illetve a „menekült” is utólagos magyarázatra, pontosításra szorul. Vegyük például Nadia Comăneci esetét. Mielőtt a jobb napokat is megélt tornászlány egy november végi fagyos éjszakán Csanád és Kiszombor között átszökött volna a román–magyar határon, már „kegyvesztetten”, bukaresti lakosként és giurgiui tornaedzőként tengette az életét. Menekült volt a javából, erdélyinek viszont aligha, romániainak már találóbban nevezhetnénk. A hivatalos magyar közegek a köznyelvnél valamivel pontosabban fogalmaztak, amikor a „Magyar Népköztársaság területén tartózkodó román állampolgárok ügyeinek intézésével kapcsolatos tapasztalatokról” készítettek összefoglaló jelentést.
Ami a „menekült” megnevezést illeti, azt sem a mostanság bevett értelmezésekben használták – leggyakrabban háborús, illetve gazdasági menekülteket értenek ma alatta –, hanem inkább gyűjtőfogalomként. A házasságkötés, családegyesítés, visszahonosítás stb. címén legálisan áttelepülők nyilván nem tartoztak ebbe a kategáriába, azok viszont, akik legálisan érkeztek ugyan, de tartózkodási engedélyük lejárta után sem voltak hajlandók hazatérni, ők annál inkább. Akkor is, ha Magyarországot csupán ugródeszkának tekintették, előszobának Nyugat irányába, és akkor is, ha itt kérték az állandó letelepedést, utána a családegyesítést, végül pedig az állampolgárságot is.
Leginkább menekültnek viszont azok számítottak, akik még érvényes vagy lejárt útlevéllel sem rendelkeztek, akik életük kockáztatásával, gyermekeik, családtagjaik hátrahagyásával szöktek át a zöldhatáron, nem egyszer a helyi embercsempészek borsosan megfizetett kalauzolásával. Márpedig ahogy egy szakértői tanulmányban szó szerint olvassuk: „A határforgalmi szerződések Csehszlovákia, Románia és a Szovjetunió viszonylatában az államhatárt jogellenesen átlépett és az államhatár közelében elfogott személyek 48 órán belül történő, eljárás nélküli kiadatását írták elő, azaz nem tartalmaztak a menedékjogra vonatkozó olyan kitételt, amelynek alapján a kiadatás megtagadható lett volna”.
Hivatalosan innen indult a történet, a menekültügyi egyezmény elfogadásával viszont – Oplatka András zürichi közírónk szavaival élve – egyszerre bukott meg a szocialista országok közös határvédelme, és szűnt meg az elfogott disszidensek visszaadásának a kötelezettsége is. A történtek külön pikantériája, hogy a menekülttáborok egyes lakóiban a magyar hatóságok – bizonyára nem alaptalanul – átdobott Szekuritáté-ügynököket is sejtettek vagy feltételeztek, s a dolgok fordított irányban sem álltak másként. Azokkal, akik először kintmaradtak, de utána valamilyen okból visszaadták, pontosabban visszatoloncolták őket. Ezekben viszont itthon gyanítottak a menekülttáborokban rekrutált magyar ügynököket...
És ha már a menekültügy pikantériáinál tartunk, Kaszás Veronika könyvéből hadd példázzuk a menekültügy kapcsán felvirágzó üzletelést, sőt korrupciót is. Romániában például egy útlevél beszerzéséért 6600 lejt, negyedévi átlagkeresetet is kifizettek, egy magyar állampolgárral kötött névházasságért az erdélyiek nemegyszer száz-kétszázezer forintot is lepengettek anyaországi „hivatásos” jövendőbelijüknek. Mi több, olvashatunk egy „szupertitkos” román pártokmányt is, amely egyenesen azt ajánlja: a német és a zsidó kivándorlók mintájára állapítsanak meg fejkvótát és fejpénzt az erdélyi magyarok számára. Javasolják ezt elég későn, 1989 nyarán, amikor Ceauşescu rendszere számára már az utolsó „vonatok” is elmentek, vagy legalábbis mozgásban voltak.(Folytatás a következő Szempontban)
Kaszás Veronika: Erdélyi menekültek Magyarországon, 1988–1989, Gondolat Kiadó, Budapest, 2015
Krajnik-Nagy Károly. Krónika (Kolozsvár)

Mindennapi olvasmányunk volt
Gyűjteményes kötetben jelentek meg Magyari Lajos lezárult irodalmi életművének javát tartalmazó versei a minap Czegő Zoltán szerkesztésében a sepsiszentgyörgyi ARTprinter Kiadónál. A kötet kapcsán érdemes felidézni, s e hasábokon különösen indokolt, hogy a szerző másik nagyszabású teljesítményének pontosan a Székely Hírmondó nyújtott nyilvánosságot.
Nem szükséges fukarkodnunk a jelzőkkel: Háromszéken páratlan publicisztikai teljesítmény volt a Magyarié, aki éveken át napi rendszerességgel szemlézte és kommentálta a közéleti eseményeket, mindig ahhoz a hírhez szólva hozzá, ami a leginkább foglalkoztatta a közvéleményt, és ami a leginkább értelmezésre szorult. Utolsó, kórházban töltött napjai egyikén mondotta a nagybeteg költő a látogató elismerő szavaira reakcióként, a nyakára mutatva: „Innentől felfele nincs semmi bajom”. Cseke Péter, a média szakprofesszora üzente neki: vezércikkei annyira megfeleltek a műfaj Kossuth megszabta szabályainak, hogy diákjaival tananyagként használták a kolozsvári egyetemen. 
Az évtizednél hosszabb ideig tartó és egyetlen lapszámot ki nem hagyó jegyzetsorozat halála előtt három nappal szakadt meg, s utolsó írása, visszatekintve, szellemiségében akár végrendeletnek is minősíthető. Az utolsó két szó a nemzeti gondolatot félti belső rombolóitól, s aggodalma korántsem volt alaptalan. 
A magyarság jogvédelmét feladatuknak tekintő írástudók közé tartozott, s versei olvastán is érdemes eltűnődni azon, hogy a transzilvanizmusból, mely oly magas színvonalú magyar irodalom ihlete volt a két világháború között, milyen maradandó gondolatok testálódtak ama nemzedék utókorára, így a Forrás nemzedékek íróira is. Ennek felvállalását elvetik a rendszerváltás után felröppent rajai a honi magyar irodalomnak, a maguk arcélének mindenáron másként való megrajzolását keresvén. Holott annak humánumeszménye máig érvényes.
Noha a történelmi Erdélyt megalkotó három nemzetből mára kettő maradt a porondon, ráadásul többségi részről nagyon gyenge támogatást kap a néptestvériség eszménye, a többségi nemzetállamképzés pedig kimondottan kiebrudaló mozdulatokat tesz mindenki más fele, annál fájóbb az aktualitása az elárult közös jövőtervnek, s Magyari nem hagyta megtéveszteni magát, miként utolsó írásai – versek és publicisztikák – egyaránt tanúsítják.
B. Kovács András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Aki kőszínház helyett a hályogkovácskodást választotta
A hatodik szülinapját ünneplő Váróterem Projekt független társulat vezető színészével, Imecs-Magdó Leventével a kezdetekről és személyes pályájáról.
„2009-ben pár színis végzős felindulásából alakult meg a társulat”, olvashatjuk a Váróterem blogján. Ennek már jó pár éve, visszatekintve, hogyan látod a kezdeteket? 
– Eléggé hályogkovács módon fogtunk neki a megalapításnak, fogalmunk sem volt róla, hogyan kell létrehozni egy független társulatot. Hallottuk kollégáktól, hogy már ők is próbálkoztak ehhez hasonlóval (elmentek a városházához, kértek egy épületet, nem kaptak, és körülbelül ennyivel be is fejeződött a történet). Mi, az „alapítók” –Visky András, Csepei Zsolt és jómagam – még a színiről ismertük egymást, Hatházi András osztályában voltunk végzősök, amikor felmerült a társulatalapítás ötlete, és szinte rögtön csatlakozott hozzánk Vetési Nándor is. Az osztályunkból többen leszerződtek kőszínházakhoz – érthető okokból –, mi négyen pedig eldöntöttük, hogy a saját utunkat fogjuk járni. 
- Miért nem szerződtetek le ti is kőszínházakhoz? 
– Nem szerettük azt a színházat, amivel addig találkoztunk, unalmasnak találtuk, úgy éreztük, nem törődik velünk, a nézővel. Tök mindegy, hogy valaki megnézi-e a darabot vagy nem. Hozzáteszem, ezek eléggé szubjektív nézetek, és valamelyest változtak is időközben. Akartunk egy olyan színházat, ahol nem csupán végrehajtók lehetünk, hanem önmegvalósításra is lehetőségünk van. Így jött a Váróterem Projekt ötlete. 
- Ha jól tudom, a megalakuláskor más nevek is felmerültek. Emlékszel még néhányra? 
– Dereng valami, de így visszagondolva érthető okokból nem választottuk egyiket sem. Felmerültek a Malternativ Társulat és a Bet On Stúdió (fogadj rám) nevek is. Így elmagyarázva elég bénának tűnnek, de volt mögötte filozófia. Szerencsére már akkor éreztük, hogy ez nem az igazi. Végül a Váróterem Projekt mellett döntöttünk, sokan negatív konnotációt társítanak ehhez a névhez, mi az időből való kiszakadás mozzanatát próbáltuk megfogni ezzel az elnevezéssel. 
- Már iskolás korodban számos darabban játszottál, végül mégis a művészettörténet szakot választottad. Gondolom, ennek is van egy külön sztorija. 
– A suliban – Apáczai Csere János Elméleti Líceum – kilencedikben iszonyatosan lusta voltam, így én lepődtem meg a legjobban, amikor felsőbb évesek elhívtak az iskolaújsághoz és a színikörbe. A gimnázium ilyenkor nagy csapda, a tanárok elmondják, hogy milyen ügyes vagy, aztán elkerülsz egyetemre, elkezded a szakmát, és rájössz, hogy nálad sokkal tehetségesebbek is vannak. Ezt láttam előre, ezért is nem akartam színire menni, egy adott ponton eldöntöttem, hogy sportújságíró leszek. Aztán a szüleimmel együtt kigondoltuk, hogy menjek művészettörténetre, mert akkor lesz egy általános műveltségem, és utána még az újságírást is elvégezhetem. Közben a barátaim közül ketten is elmentek színire, és mondták, hogy milyen vagány, és próbáljam ki.
- Általános tendencia, hogy az első év után sokan otthagyják a választott szakot, a te szüleid hogyan reagáltak a döntésedre? 
– Teljesen jól fogadták, nem szülői nyomásra választottam ezt a szakot – ha lett volna, biztosan nem ezt választom. Anyukám álma azt volt, hogy a fia pap vagy színész legyen, a családunkban amúgy is többen dolgoznak színházban, így teljesen elfogadott volt a választásom. 
- Ha jól tudom, a feleséged művészettörténész. Hogyan egyeztethető össze ez a két szakma? 
– Az egyik rendezőm mondta egyszer, hogy igazából ő csak a színész-színész házasságok működőképességében hisz. A színházban nincs pontos program, sosem lehet tudni, mikor kell éjfélig próbálni. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, a párom hosszú ideje doktorandusz, így saját idejének beosztója. Azért bonyolult a helyzet, néha- néha előjön az „inkább lennél elárusító egy üzletben, és akkor tudnám, hogy van egy szabad hétvégénk ” téma, de valahogy mindig megoldjuk. A Váróterem Projekt csapata 2-3 éve hirtelen ”beházasodott”, így közös igényünk, hogy azért tudjunk beiktatni pár szabadnapot is. 
- Mi a véleményed a megközelíthetetlen, gondolataiba merülő, egymagában vörösbort kortyolgató (hogy a sálat ne is említsem) színész sztereotípiáról? 
– Kevés ilyen színészt ismerek, a kolozsvári képzés valamelyest le is faragja az ilyenfajta magatartást. De azért vannak olyan színik, ahol kifejezetten pártolják az allűrös művészkép kialakítását. A kolozsvári román szakon külön tantárgy van ebben a témában (imidzsépítés), ahol a diákok megtanulják, hogyan szakítsanak régebbi énükkel. Nálunk ezekre abszolút nem fektettek hangsúlyt, nem hitették el velünk, hogy mi vagyunk a legnagyobb művészek a szemétdombon, inkább alázatra neveltek. 
- A beszélgetést pár villámkérdéssel zártam. A szabályok egyszerűek: pár könnyűnek tűnő kérdés, és gyors egyszavas – az alanyt jellemző – válaszok. 
-Klasszikus vagy kortárs? 
- Kortárs. 
- Rusztikus vagy minimalista? 
– Minimalista. 
- Rendező vagy színész? 
– Színész. 
Pakó Szilvia. Transindex.ro

Széchenyi-emléknap volt Bihardiószegen
Széchenyi István születésének 225., emléktáblája visszaállításának 10. évfordulójára emlékeztek szombaton Bihardiószegen, ahol a vendégeket hagyományőrző disznótorral is várták.
Már a január elején, a hagyományos évnyitó szentjobbi huszárpotyán hírét vettük: a hónap végén Diószegen fognak találkozni a huszárok. Kiss Gézától, a helyi Széchenyi István Hagyományőrző huszárszázad kapitányától, az esemény egyik szervezőjétől megtudtuk: az ötlet onnan indult, hogy a diószegiek sok eseményen vannak jelen vendégként, ami nyomán eldöntötték, hogy szerveznek egy eseményt, amire viszont-látogatásra hívhatják kollégáikat. Ötletként huszárbál megszervezése is megfogalmazódott, de egy disznóvágás mellett döntöttek, melynek lébonyolításához nagy segítséget kaptak a Zichy Gazdakör tagjaitól, akik nem csak a két 100 kg körüli röfi levágásában és feldolgozásában segédkeztek, de a vendégfogadásban is, nem utolsó sorban pincéiket, hordóikat is megnyitva. De mivel a huszárszázad névadójához két évforduló is kapcsolódik idén, a 2016-os január 30-ika inkább Széchenyi-emléknapként vonul majd be a község történelmébe.
Széchenyi kultusza
Ahogyan a legendás “A tanú” című filmben elhangzik a szállóigévé vált mondat: “Dezsőnek meg kell halnia” (a feketevágáson leölt sertésnek), úgy szombat reggel a kultúrház mögött a “huszárdisznóvágás” áldozatait is elérte végzetük. Miközben szalma alatt perzselődtek, a találkozóra Szentegyházáról, Szovátáról, Hegyközszentimréről, Debrecenből és Szentjobbról érkezett huszár és kuruc hagyományőrzők a helyi huszárokkal egyetemben a Polgármesteri Hivatal előtt álltak katonás alakzatba. Ott dr.Szabó József helytörténész köszöntötte őket, elmondva, hogy Széchenyi István emléktáblája előtt kettős alkalom van az emlékezésre: 225 éve született a legnagyobb magyar, és 10 éve állították vissza emléktábláját. A helytörténész a tőle megszokott alapossággal, néhol anekdotákkal fűszerezve beszélt azokról az időkről, amikor Széchenyi századával Diószegen állomásozott, majd a Széchenyi-kultusz kialakulásáról. Mint megtudtuk, az (első) emléktáblát, bár az igény már 1883-ban megfogalmazódott, csak 1908-ban állították, majd a hatalomváltásokkal hol le, hol feltették, levakolták, mígnem a kommunizmus éveiben összetörték. Széchenyi-kör 1997-ben alakult, az új, immár kétnyelvű tábla 2006-ban került a falra közadakozásból, 2010-ben megalakult a hagyományőrző huszárszázad.
Zászlóavatás
Széchenyi nevét nem lehet levakolással és összetöréssel elhomályosítani, ezt már Bara László tiszteletes mondta rövid beszédében, mely után az említett hagyományőrző csapatok, illetve a Berettyó-menti és Érmelléki Közművelődési Egyesület képviselői koszorúztak. A templomban, ünnepi istentisztelettel folytatódott az ünnepség, ahol Bara László lelkész egyebek mellett arról beszélt, hogy a község ma sem akar kevesebb lenni az egykori hagyományőrzőknél, emlékezőknél. Ennek ő maga, illetve felesége, Andrea is nyomós bizonyítékát adták, mert miután Jakab László főgondnok Széchenyit méltató értekezést olvasott fel, egy meglepetéssel álltak elő: zászlót ajándékoztak a helyi huszárcsapatnak! A Meleg Sándor helyi szabóműhelyéből és Tóth Csaba érmihályfalvi hímződéjéből kikerült lobogót a lelkész áldotta meg, felesége pedig zászlóanyaként az első szalagot kötötte rá. Később, Csontos János debreceni hagyományőrző kapitány irányításával a vendég csapatok is szalagot kötöttek, illetve az együvé tartozás jeleként egy-egy szeget kalapácsoltak annak rúdjába. “E zászló alatt ne legyen harag és viszály, csak béke és szeretet”, mondta Bara László, szavait a gyülekezet ifjúsági kórusának énekszámai támasztották alá: “Van nekünk egy zászlónk, amit nem téphetnek szét…” (Kormorán együttes).
Állandósuló találkozó
A továbbiakban az ünneplők a Zichy kastélyban berendezett múzeumot látogatták meg dr.Szabó József avatott kalauzolásával, aki előzőleg a templomkertben látható emlékhelyeket is felsorjázta. Mindezek alatt a kultúrháznál szorgosan dolgoztak a disznótor lebonyolítói, úgyhogy mire a vendégek visszatértek oda, nem csak a helytörténeti relikviákból összeállított kiállítást tekinthették meg, de terített asztal is fogadta őket. A délutáni programban a pincesor, a Padalja meglátogatása volt soron, ahol a Kun, a Tolnay és a Mados pincészetek várták kiváló boraikkal egy-egy koccintásra a vendégeket, de persze a nótaszó is felcsendült. A napot a disznótoros vacsora zárta, újra a kultúrházban. Amit a fentebb idézett Kiss Gézától megtudtuk, a január végi találkozókat a huszár és kuruc hagyományőrzők ezentúl állandó programként jegyezhetik be éves naptáraikba.
Rencz Csaba. erdon.ro

Történelmi vagy kortárs? Szoborvita Udvarhelyen
Nem mindenki ért egyet azzal, hogy Román Viktor Szekér című szobrát állítsák fel a székelyudvarhelyi 1918. december 1. és a II. Rákóczi Ferenc utcák kereszteződéséhez tervezett parkban. Erről vitáztak is a legutóbbi képviselő-testületi ülésen, ám a terveket végül elfogadták.
Gálfi Árpád MPP-frakcióvezető akkor úgy vélekedett: az nem kérdés, hogy szükség van Román Viktor Bükkfalváról elszármazott művész szobrára, csak más helyszínen. Tudomása szerint a Rákóczi Szövetség már évek óta kérvényezte a hivatalnál, hogy II. Rákóczi Ferencről mintázott szobrot helyezzenek el a kialakítandó köztér helyszínén, ám ezt figyelmen kívül hagyták. Gidó Csaba RMDSZ-es képviselő azt a magyarázatot adta az előterjesztett tervekre – amelyeket később megszavaztak a városatyák –, hogy Rákóczinak már van szobra Udvarhelyen.
Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója lapunknak azt nyilatkozta, a szobor kiválasztása előtt velük is egyeztetett a hivatal. Ő helyesnek tartja, hogy a kortárs, nonfiguratív szobrokat alkotó Román Viktor mű másolata kerüljön a térre. Mint mondta, a Szekér esetében nem feltétlenül az a fontos, hogy megtudjuk, mit szimbolizál, hiszen az alkotás a hagyományos formák újraértelmezéséből született. Úgy véli, ideje nyitni a modern szobrászat irányába, hiszen az elmúlt években csak történelmi személyekről formázott műveket állítottak Udvarhelyen.
Meg kívántuk szólaltatni az udvarhelyi Rákóczi Szövetség elnökét is, ám Hegyi Sándor, ismerve a városatyák döntését, nem nyilatkozott lapunknak. „Most már a képviselőkre és az újságírókra bízom az ügyet” – fogalmazott.
Több mint 1100 négyzetméteren végeznek majd területrendezést az 1918. december 1. és a II. Rákóczi Ferenc utcák kereszteződésében: kukákat, kerti bútorokat és új lámpatesteket helyeznek el, valamint zöldövezetet is kialakítanak. A beruházás több mint 700 ezer lejbe kerül, a projektet belefoglalták az idei költségvetés-tervezetbe, és a teljes összeget elkülönítették a megvalósításhoz.
Fülöp-Székely Botond. Székelyhon.ro

Új bíró Borbolyék perében
Új bíró vezeti a tárgyalást, miután a korábban megbízott visszalépett, és a kérését elfogadták – ez a legfontosabb újdonság a Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök és tizenkét másik érintett személy perében.
Elena Poiană 2015 decemberében kérte visszavonását a bírósági eljárás vezetésétől. Az új bíró Vlad Neagoe, aki korábban a Brassó Megyei Ügyészség ügyésze volt.
Az új bíró a tárgyalás elején közölte, nemsokára elkezdődik a bírói kivizsgálás, és ennek megkezdése előtt van lehetőségük kérni a vádlottaknak a beismerésen alapuló egyszerűsített eljárás lefolytatását, amely a büntetés egyharmad résszel történő csökkentését teszi lehetővé – ahogy a per három vádlottja esetében ez már megtörtént. A Borboly Csaba és Pálffy Domokos védelmét ellátó ügyvéd kérte a törvényszéktől a védenceit érintő lehallgatási hanganyagokat tartalmazó adathordozók másolatait, mert mint mondta, pontatlanságok vannak a magyar nyelvű szöveg román fordításaiban. A bíró ezt a kérést elfogadta, de azt is közölte, eljárásbeli hiányosság miatt a tárgyalást el kell napolni, és március 15-ére tűzött ki új időpontot.
Továbbra is vádlottja a pernek a tavaly ősszel egyszerűsített eljárás nyomán elítélt három személy, de nem büntetőjogi, hanem anyagi felelősségüket kell megállapítania a bírónak – ismertette a helyzetet a tárgyalás berekesztése után Borboly Csaba ügyvédje.
„A korábban eljáró bíró elrendelte a per szétválasztását, de ez a bűnügyi részre vonatkozott, viszont az általuk okozott anyagi kár esetében a három személy vádlotti minősége megmaradt. Az egyik vádlottnak, Mandachénak küldött idézésről nem érkezett visszajelzés, hogy megkapta vagy sem azt a vádlott” – magyarázta halasztás elrendelését kiváltó eljárásbeli hiányosság okát Sergiu Bogdan. Az ügyvéd hozzátette, mivel a szétválasztás után most egy másik perről van szó, a bírói vizsgálat a vádirat felolvasásával kezdődik.
Amíg ezt nem tették meg, más vádlottaknak is lehetőségük van kérni az egyszerűsített eljárást. A hanganyagokat tartalmazó adathordozókról azt mondta, az egyik vádlott, aki nem ért jól románul, kérte, hogy fordítsák le ezeket magyarra. Ezt jóváhagyták, de nem az eredeti, magyarul elhangzott és rögzített hanganyagokat kapta meg, hanem a román fordítást ültették át ismét magyarra, amely hibákat tartalmaz.
Kovács Attila. Székelyhon.ro

Támogatást kérnek az állampolgárság mellé
A Kovászna megyei magyar városok felnőtt lakosságának 42 százaléka kapta meg eddig a magyar állampolgárságot, és további 12 százalék egy éven belül igényli azt – számolt be kedden Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke a szövetség által az elmúlt év végén elvégzett konzultáció eredményeiről.
Elmondta, a szövetség Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton több mint tízezer polgárt kérdezett meg a könnyített honosításról és a települések problémáiról.
Barna Gergő szociológus felhívta a figyelmet, hogy nem reprezentatív mintát használtak, de a nagy számok miatt az eredmények mégis tükrözik a valóságot, tehát a következő évben a négy város lakóinak több mint fele magyar állampolgár lesz. Elsősorban a fiatalok és a magasan képzettek igénylik a honosítást, mutatott rá a szakember, aki szerint a legtöbben az etnikai identitással, a magyarságukkal indokolták, hogy kérik a magyar állampolgárságot. Rögtön ezután következnek azok az érvek, miszerint az megkönnyíti számukra  a külföldi utazást, munkavállalást, egészségügyi kezelést vagy tanulást, tehát tőkeként tudják hasznosítani a magyar állampolgárságot, mondta.
„Támogatjuk a könnyített honosítást, de ha a magyar kormány nem rendel mellé komoly szülőföldön maradást segítő programokat, előfordulhat, hogy a Székelyföld, a határon túli területek veszítenek emiatt” – mondta, a konzultáció eredményeit kommentálva Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy szociológus végzettségű polgármestere, az RMDSZ helyi elnöke kifejtette, ebben a kérdésben nem történt akkora előrelépés, mint amekkorára számítottak.
„Nagyobb erőfeszítésre van szükség a magyar kormány részéről, hogy a külhoni magyar állampolgárok a szülőföldjükön maradjanak. Számunkra is fontos Magyarország érdeke, de elsősorban az, hogy a magyar állampolgárságot megszerzők itthon boldoguljanak” – szögezte le a politikus. Hozzátette, már több javaslatot is megfogalmaztak a témában, melyeket Budapesten pozitívan fogadtak, ám előrelépés nem történt az ügyben.
Többek között kérték, hogy a magyar kormány terjessze ki a határon túli cégekre is a Magyarországon sikeres növekedési hitelprogramot, rámutatva, hogy ez ösztönözné a munkahelyteremtést, támogatná a kis- és közepes vállalkozókat, akik a kedvezményes kamatú kölcsönnel beruházásokat eszközölhetnének, vagy kiváltanának más hiteleket. Hozzátette, hogy a családi otthonteremtési kedvezményről (csok) is tárgyaltak, de ennek kiterjesztésére nincs még kivitelezhető javaslat.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro

Elhúzódhat kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása
2039-ig is elhúzódhat a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása – állapította meg Dacian Cioloş miniszterelnök ellenőrző testülete, amely a restitúciós hatóság tevékenységét vizsgálta meg. A tegnap kiadott közleményükben ismertették a hatóságnál végzett vizsgálat következtetéseit. Megállapították, hogy a 2001/10-es törvény alapján, magánszemélyek által benyújtott visszaszolgáltatási kérelmek elbírálása 2005 és 2015 között lassú ütemben haladt, évente 1785 ügyben született döntés. Tavaly év végén még több mint 42 ezer kérelem volt a hatóság asztalán. Ha a jelenlegi ütemben folyik a restitúció, a folyamat csak 24 év múlva, 2039-ben zárul le.
A több mint 42 ezer kérelemből és a hozzájuk társuló iratcsomókból 12 134-et adtak ki a hatóság valamelyik alkalmazottjának, több mint 30 300, vagyis a kérelmek több mint 71 százaléka még feldolgozatlan. Az ellenőrző testület szerint a 2013/165-os törvény alapján elbírálandó több mint 11 500 kárpótlási kérelem 54 százaléka esetében még semmilyen lépést nem tett a hatóság az elbírálás érdekében. A törvény szerint május 20-áig kellene ez utóbbiak esetében döntésnek születnie, de ez azt jelenti, hogy a hatóságnak havonta 1688 kérelemről kell határoznia, miközben két és fél év alatt havonta csak 97 iratcsomót dolgozott fel.
Romániát az Emberi Jogok Európai Bírósága szólította fel 2010-ben, hogy tegye működőképessé az államosított ingatlanokkal kapcsolatos jogorvoslati rendszerét, miután több mint háromezer – a visszaszolgáltatás ütemével és a megítélt kárpótlással elégedetlen – panaszos perelte be az államot a strasbourgi bíróságon. Az ennek nyomán megszületett új jogorvoslati törvény 2013-ban lépett hatályba. Mint ismeretes, korrupciós ügyek is akadályozzák a restitúciót: az elmúlt évben több alkalommal is eljárás indult a restitúciós hatóság volt vezetői ellen amiatt, hogy ingatlanüzéreknek – akik a tulajdonosoktól vagy örökösöktől olcsón megvették a kárpótlási jogot – indokolatlanul magas, több tízmillió euróra rúgó kárpótlási összegeket ítéltek meg.
MTI. Erdély.ma

Újabb házkutatás és kihallgatás Wass Albert szobor ügyben Szovátán
Újabb házkutatást tartottak és újabb eljárást indítottak a Szovátán felállított Wass Albert szobor ügyében.  Február 2-án hajnalban kb. 30 maszkos és civil rendőr, feljelentésre kiadott házkutatási paranccsal érkezett és verte fel álmából Tóth Ferencet, aki 2015. pünkösdvasárnapján Wass Albert szobrot állított a saját háza udvarán.
A parancsot a segesvári ügyészség adta ki és kihallgatásra szóló idézőt adtak át a marosvásárhelyi rendőrségre annak ellenére, hogy az első bűnvádi eljárás még tart a marosvásárhelyi táblabíróságon, március 7-re kitűzött tárgyalással.
Többek közt elvittek egy számítógépet, egy Nyírő József CD-t, egy visszacsapó íjat, egy szablyát. Tóth Ferenc, Szováta. Erdély.ma

Kilenc évvel az uniós csatlakozás után sincs kisebbségi törvény Romániában
Romániában a mai napig nem fogadták el azt a kisebbségi törvényt, amelyet 2005-ben az európai uniós csatlakozás előtt az akkori román kormány jóváhagyott – erre mutatott rá Sógor Csaba szerda délután a strasbourgi plenáris ülésen. 
Az RMDSZ-es európai parlamenti képviselő annak kapcsán fogalmazta meg a véleményét, hogy az Európai Parlament plénuma a Szerbiáról szóló 2015. évi eredményjelentésről vitázott. Sógor Csaba szerint az országgal való csatlakozási tárgyalások során egy olyan tartós mechanizmus kialakítása legyen a cél, amely visszavonhatatlan jogköröket és lehetőségeket biztosít Vajdaság tartománynak: megerősíti a nemzeti tanácsok hatásköreit, továbbá minden olyan részterületet szabályoz, amelyet a kisebbségek legitim szervezetei fontosnak tartanak a közösségek jövője szempontjából.
Sógor Csaba az EP plénumában elmondta: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállammá válás után visszafejlődés indulhat el a többség-kisebbség viszonyrendszerben, mint ahogyan az történt Romániában és Szlovákiában is. Emiatt az RMDSZ-es EP-képviselő fontosnak tartaná, hogy a csatlakozás előtt álló tagállamok vállalásai még a csatlakozás előtt megvalósuljanak. Példaként kitért arra, hogy: „Romániában a 2005-ben – két évvel a csatlakozás előtt – a kormány által elfogadott kisebbségi törvényt a mai napig nem fogadta el a törvényhozás, az EU pedig már nem tudja kikényszeríteni ezt”.
Koszovó példája Sógor Csaba szerint azt mutatja meg, hogy milyen szörnyű következménye lehet annak, ha egy állam etnikai többsége nem figyel oda a kisebbség igényeire és szükségleteire. „Éppen ezért egy újabb érv a jól működő területi autonómiák szükségessége mellett, nem pedig veszélyes precedens az elszakadásra” – fogalmazott. 
Közlemény. Erdély.ma

„Türkös nem falu...”
Hétfalusi barátaimtól hallottam, hogy ez a kijelentés nem falucsúfoló. Vicces beugratóféle, ugyanis Türkös Négyfalu részeként azért nem falu, mert nevében nincs benne a falu szó, miként Bácsfalunak, Csernátfalunak, avagy Hosszúfalunak. Jó, jó, de mégis falu – folytatták, mert Négyfalu része! De városrészként is lehet emlegetni, mert Négyfalu város, s annak Türkös is része! A négy falu teljesen összeépült a századok során, s ha valaki nem találja meg a városrészeket jelölő eligazító táblákat, úgy jár, mint mi: eltéved. 
A régi Türkös és Kossuth-emléke
Türkös története Négyfalu históriájának része, melyről sorozatunk bevezetőjében szóltunk. Magyar evangélikus egyháza fiatalabb a többinél, egy ideig Csernátfalu anyaegyházához tartozott, de a reformáció tanai Johannes Honterus kemény kezű intézkedései nyomán gyökeret vertek itt is. Később Türkös is önállósult, ezzel magyarázható, hogy 1885-ben épült temploma nem hasonlít a szomszédokéhoz. Miután Négyfalu kivált a szász egyház hegemóniája alól (1886), első lelkésze, Deák Sándor – földink, a Torja részeként ismert Karatna szülötte – 48 évig folytatta szolgáló paplaképítő áldásos tevékenységét. Evangélikus templomának egyedi neogótikus oltára a neves hosszúfalusi faragóiskola híres tanára, Kupcsay János tervei szerint készült. A papi lakot történelmi emlékhelynek is nevezhetnénk, mert kertjében virágoztak azok a rózsák, melyeknek megszárított sziromleveleivel kitömték az evangélikus vallású Kossuth Lajos halotti párnáját. Szemfedelét is hétfalusi csángó asszonyok hímezték a Csángók Nagyasszonyaként emlegetett Sipos Jánosné Bereczki Anna vezetésével. Nevét emléktábla őrzi a bácsfalusi temetőben.  Türkösön a katolikus restauráció idején újra gyökeret vert a „régi vallás”, és a Bara-dombra Mária Terézia engedélyével 1754-ben katolikus fatemplomot építettek. Ennek helyén áll a sorozatos alakítások eredményeként épült mai plébániatemplom (képünk), védőszentje Szent Mihály. Udvarán működik a közösségi élet másik központja, a Márton Áron Ifjúsági Ház. Létrehozója szintén földink, a tragikus hirtelenséggel elhalt T. Gajdó Zoltán mikós diák, négyfalusi-türkösi plébános, pápai káplán, aki Kézdisárfalva–Szászfalu közös templomának cintermében alussza örök álmát. Utódja, T. András József plébános – aki 2006 óta pásztorolja a plébánia híveit – elmondta, hogy beleszámolva a hosszúfalusi Apor Vilmos filiális templom köré csoportosuló közösséget is, híveinek lélekszáma nyolcszáz körül ingadozik.
Élő közösség 
Rácsodálkoztam, mennyire gazdag Hétfalu, s így Türkös históriás kínálata, s hogy mennyire állnak helyt hitükben és ragaszkodnak identitásukhoz hétfalusi csángó testvéreink. Id. Domokos Jenőt, aki negyedszázadig volt Türkös evangélikus lelkipásztora, személyesen is ismertem. A parókia kapujában utódja, az új lelkész, Kóródi Levente szeretettel fogadott, kalauzként pedig Kovács Lehel István Hétfalu kitartó és hűséges krónikása szegődött mellém, segített válogatni a gazdag helytörténeti érdekességek között. A település azonban más értékekkel-meglepetésekkel is várt. A főút melletti evangélikus templom cintermében három kőoszlopot állíttattak 2004-ben az 1848-as szabadságharc és a két világháború hőseinek emlékére. A magyar szabadságharcban és forradalomban huszonegy türkösi evangélikus és katolikus vesztette életét, akik nevét az egyik kőoszlopon örökítették meg. A Türkösön székelő néprajzi múzeum trapéz oromfalas régi épülete 1804-ből való, itt székelt egykoron Brassó Kúriája, Orbán Balázs szerint „a durva hatalmaskodás e bűnfészke”, ahol a hétfalusiak dézsmáit hajtották be a Cenk alatti város hatalmasai. Ebben az épületben rendezték be 1964-ben Négyfalu néprajzi múzeumát, amelynek – bár tulajdonukban volt Kiss Béla és Bálint András gyűjtéséből származó eredeti csángó néprajzi anyag – 1990-ig sok köze nem volt a hétfalusi csángókhoz. A rendszerváltás után változott a helyzet. Senki nem várta el, hogy kimondottan Csángó Múzeum legyen a neve, témaköre, hiszen Négyfaluban élnek román ajkúak is. Most mind a két etnikum emlékeit, életét-múltját tükrözi az intézmény. Magyar nyelvű kiadványt is kínáltak látogatásunk idején, bántó volt azonban, hogy a tárlatvezető nem ismerte a magyar nyelvet.
A csángó-székely zászlóalj születése
Türkös biztosított helyet a Kúria melletti telken a 126-os, csángókból és székelyekből álló zászlóalj megszervezésére – derül ki Kelemen György (1833–1916) negyvennyolcas csángó honvéd visszaemlékezéséből (A Barcaság 1848–1849-ben. Szecseleváros, 1998). A zászlóalj őrnagya földink, a sepsiszentkirályi Vida Dániel volt, akit Bem nevezett ki. Vida a kézdivásárhelyi katonai nevelde végzettje, a háromszéki határőrezred hadnagya, Kézdivásárhely térparancsnoka volt. Tetteinek méltó elismeréseként a fogarasi harcok hőseként emlegetjük. Márkos Ervin kőhalmi unitárius lelkész egy 1907-ben Fogarason keltezett emlékfüzetre hívta fel figyelmünket, amely Vodráska Vencel fogarasi főgimnáziumi tanárnak azt az emlékbeszédét tartalmazta, melyet a Honvéd Alap javára rendezett fogarasi ünnepségen mondott 1905-ben. Ekkor ugyanis gyűjtést indítottak egy negyvennyolcas emlékmű felállítására, melyen méltó helyet foglalt volna el Vida neve is. Az emlékműből vagy nem lett semmi, vagy elsöpörte a történelem. Az emlékbeszédből idézzük Vida hősiességének egy momentumát, amely jobbára ismeretlen a hétfalusiak számára. „Bem rendeletet küldött, hogy a Fogarason állomásozó zászlóalj két százada siessen a Törcsvári-szoros védelmére (...), a visszamaradt 600 ember két ágyúval és egy század Kossuth-huszárral fedezze a fogarasi várat, valamint az Olt völgyétől Vledényig igyekezzék az ellenséget feltartóztatni... Engelhardt cári tábornok Mundra mellett homlokzatba támadta az Olt bal partján a Vida őrnagy vezette magyar haderőt. Végtelen volt a két megütközött had között az aránytalanság. Engelhardt 20 ágyújával és 12 ezer emberével szemben csak 600 honvéd és két ágyú képezte a magyar haderőt... Vida látván az ellene fellépő haderő nagyságát (...), reggelfelé megkezdte csatarendben a visszavonulást. Az ulánus csapatok és az oroszok mindenfelől bekerítették a honvédséget... Vida Dániel is, míg csak volt kivel harcolni, addig helyéről nem mozdult (...), átvágva az ellenség sorain, az Olt felé húzódott. Itt azonban 12 kozák állotta útját, kikkel viaskodva három dsidaszúrás után lehanyatlott lováról. A kozákok lovával elnyargaltak, más martalócok, meglátván őrnagyi ruháját, levetkőztették, és addig ütötték, vagdalták, míg halottnak hitték. Pénztárcáját ellopták. Eszméletét vesztve, iszonyúan összevagdalva feküdt vérében a hős, mígnem a reggeli hűs levegő eszméletét visszaadva, az Olt partjához vonszolta sebektől vérző testét. Itt találtak rá az ulánusok, ahonnan az őrtanyára, majd a várba szállították...Lüders faggatta a fogarasi várban Vidát: maroknyi népével hogyan mert az ő hadseregével szembeszállni? Vida azt felelte: Kegyelmes uram, mit tartana Ön azon törzstisztjéről, aki a parancsszóra kirendelt harcmezőről gyáván elfut? Az orosz tábornagy helyeslően intett, rendelkezett, hogy gyógyítsák meg, és a kozákok által elrabolt pénzének egy részét is megtérítette. Nem így a bevonuló osztrákok, akik galádul bántak vele. A brassói fellegvárban egy halálkamrába dobták, lázba esett, s ilyen állapotban vitték a nagyszebeni börtönbe.” Itt kimondták rá a halálos ítéletet, melyet nyolcévi várfogságra változtattak. 1853 februárjában szabadult az olmützi börtönből. Keze alatt sok hétfalusi és háromszéki harcolt. Utóbbiak között a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Lajos, a barátosi Mirtse Dénes százados, testvére, a sepsiszentkirályi Vida József, Sükösd János, Újvárosi Ferenc, az albisi Vén Ferenc, a kézdivásárhelyi Szőcs Dani és a hősi halált halt bölöni Tana Benedek. Vida porai a sepsiszentkirályi családi sírboltban nyugszanak. Szülőfalujában, Sepsiszentkirályban és a fogarasi unitárius templom előcsarnokában márványtáblát állíttattak emlékére. Négyfaluban-Türkösben nincs emléke a 126-os csángó-székely zászlóaljnak.
Öröklő utókor 
Türkösön kaptuk lencsevégre a Zajzoni Rab István-iskola udvarán a költő mellszobrát, a helybeli Szász-Benedek István alkotását. Magyar iskolák a Kárpát-kanyarban a címe annak a kötetnek, amely 1992-ben jelent meg Hochbauer Gyula szerkesztésében, kútfőjeként a hétfalusi népoktatás történetének. A zajzoni középiskoláról Pap Árpád iskolatörténetéből böngésztünk, majd ismerkedünk a hely híressé vált diákjaival: az egykori királyi táblai ülnökkel, a bácsfalusi Gyerkó Györggyel és Jakab András szobrásszal, Thököly Imre erdélyi evangélikus fejedelem udvari lelkészével, a türkösi Hajdu Istvánnal, a csernátfalusi Pap Sámuellel, Bálint Istvánnal és Bencze Mihállyal. „Amikor Johannes Honterus brassói reformátor 1544-ben meglátogatta Hétfalut, már egyházi iskola működött egy tanítóval. Az ősi skóla Csernátfaluban volt, azon a helyen, ahol a jelenlegi középiskola egyik épülete áll – írja iskolatörténetében Pap Árpád. Az azóta eltelt évszázadok alatt megszakítás nélkül folyt a magyar nyelvű oktatás, mindig léteztek magyar iskolák, általában a templomok mellett, szoros és sikeres együttműködésben a helyi történelmi egyházakkal, így találta meg a barcasági csángó magyarság a túlélés egyetlen lehetséges módját. A kommunizmus évei alatt az akkori hatalom folyamatos nyomást gyakorolt a magyar közösségre, következetes és állandó lépéseket tett a magyar iskolahálózat meggyengítésére. Ennek a diszkrimináló kisebbségi politikának a következményeként 1978-ban megszűnt a négyfalusi magyar elméleti középiskolai tanítás. Az 1989-es romániai események után a helyi magyar közösség újra anyanyelvén akarta taníttatni gyerekeit. Beindulhatott 1990-ben a Négyfalusi Magyar Líceum, majd 1992-től a Zajzoni Rab István Elméleti Középiskola.” Ebben napjainkban magyar óvoda, elemi és líceumi osztályok működnek. Többek között ennek a líceumnak volt diákja Géczi Levente Székelyudvarhelyen élő jogász és Gödri B. Alpár fungens tatrangi lelkipásztor is.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)