Képek és háttérképek
avagy, reminiszcenciák Erdély képzőművészetének budavári seregszemléjén
FOLYTATÁS LAPUNK FEBRUÁR 3-I SZÁMÁBÓL
A szokatlan érdeklődést kiváltó seregszemle egyik meghatározó részét képezte a székely iskola bemutatása, különös tekintettel Csíkszereda büszkeségére, Zsögödi Nagy Imrére. Már a művek száma is kiemelte mesterét a „közkatonák” sorából, hiszen mintegy harminc lap és vászon nyújtott bepillantást erőtől duzzadó életművébe. A rajzok és metszetek mellett ikonológiai szempontból is korszakos olajképek sorakoztak a nézők előtt: Önarckép almával, Kucsmás önarckép, Forrás, Rigó Manci vagy a Pihenő pásztorgyermekek. Imre bácsi vésővel, tollal, grafittal, nádrúddal, karctűvel, ecsettel vagy bármiféle nyomhagyó szerszámmal megteremtett székely expresszionizmusa, legendásan szókimondó realitásérzete és vérbő rajzkultúrája a csíki táj levegőjének ultramarinba hajló koloritjában feloldódva egész művészgenerációk számára jelzett biztos tájékozódási irányt.
Jóleső érzéssel szemléltem Erdély kiválóságait megörökítő arcképcsarnokának elsősorban azokat a lapjait, amelyek a fametszet hangsúlyozottan nagyimrés jegyeit hordozzák magukon: határozott fekete-fehér formák tömör kontrasztjait a fény-árnyék eszközének alkalmazásával (Ziffer Sándor portréja, Méliusz József portréja, Varga Nándor Lajos portréja). A jóleső érzés abból is fakadt, hogy ezek a nyomatok mind egy szálig azon a présgépén készültek, amelyet még 1970-ben nekem adott át Imre bácsi használatra és megőrzésre. Egy megyei tárlaton szereplő lovas rézkarcom lágyította meg az akkor már idős mester szívét, s mivel korára való tekintettel amúgy sem állt további szándékában a súlyos lendkerekek forgatása, a harmincas években leleményes székely mesterek által fabrikált masináját minden hozzátartozó egyéb grafikai szerszámával, így karctűivel, marató tálaival, hengereivel, fa-, vörös- és sárgarézdúcaival, valamint máig is használható festékes tégelyeivel rám testálta. Vastag filcből készült munkaköpenyével együtt a mai napig őrzöm eme ritka ereklyetárat – azok után, hogy grafikusként magam is évtizedeken keresztül az immár műtörténeti kuriózumként becsülhető gépen készítettem levonataimat. Mintha ma is hallanám Imre bácsi kissé érces hangját, látnám felemelt mutatóujját, ahogy a szín és a vonal kapcsolatában a rajz kivételes rendeltetéséről vall: „A grafika nem egyéb, mint az egyetlen út a festészethez”.
Árkossy István. Szabadság (Kolozsvár)

Húsz évre börtönbe vonul a „kommunista pribék”
Jogerősen húsz év börtönbüntetésre ítélte a bukaresti legfelsőbb bíróság szerdán Alexandru Vişinescu volt kommunista börtönparancsnokot, aki ellen emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt emeltek vádat.
Az 1956 és 1963 között a hírhedt Râmnicu Sărat-i börtönt irányító 90 éves Vişinescut azzal vádolták, hogy irányítása alatt a politikai foglyokat kegyetlen testi és lelki kínzásnak vetették alá. Az ügyészség legalább 12 fogoly – köztük a Nemzeti Parasztpárt (PNŢCD) több vezetőjének – haláláért közvetlenül őt tette felelőssé.
A 2013-ban kezdődött per tavaly júniusban kihirdetett alapfokú ítélete ugyancsak húsz év letöltendővel sújtotta a volt börtönparancsnokot. Mindemellett megfosztották katonai rendfokozatától, és 300 ezer euró kártérítés kifizetésére kötelezték áldozatai hozzátartozói javára. Bár az új büntetőtörvénykönyv szerint életfogytiglani börtönbüntetés szabható ki az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt, Vişinescu esetében az elítélt magas kora miatt ez a büntetés nem alkalmazható.
A vádirat szerint a volt börtönparancsnok rendszeresen megsértette a politikai foglyok alapvető emberi jogait. Olyan feltételek között tartották őket fogva és olyan bánásmódnak vetették őket alá, amely a fizikai megsemmisülésükre irányult. Így például nem biztosították számukra a legszükségesebb gyógyszereket, orvosi kezelést, megtagadták a betegek börtönkórházba szállítását, éheztették a foglyokat. A hatóságok 138 embert azonosítottak, akik 1956 és 1963 között a szóban forgó börtönben raboskodtak, köztük a két világháború közötti korszak számos román politikusát, például Ion Mihalachét, a parasztpárt alapítóját.
Az ügyészség szerint a börtönparancsnokot személyes felelősség terheli a történtekért, hiszen az akkori börtönviszonyokat szabályozó hivatalos rendelkezések csak az előfeltételeit teremtették meg a kiirtást célzó börtönök és munkatáborok felállításának. „A politikai foglyok megsemmisítésére irányuló konkrét intézkedéseket a börtönparancsnokokra bízták" – állapította meg a vádirat.
A Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) 2013-ban kezdte el a sajtó által „kommunista pribékeknek" nevezett volt börtönőrök és munkatábor-parancsnokok elszámoltatását. Vişinescu az első, akinek az ügyében jogerős ítélet született. Krónika (Kolozsvár)

Új megközelítésben kér magyar utcaneveket Váradon az EMNP
A hatályban lévő jogszabályokra hivatkozva, de új megközelítés szerint kéri ismét a nagyváradi történelmi magyar utcanevek kihelyezését az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezete.
A névlistával csatolt beadványukban első szakaszban a belváros történelmi, műemlékvédelem alá eső övezetében található 190 utca kétnyelvű feliratozását szorgalmazzák. Tervük szerint első lépésként a Fő (Republicii) utca és az ahhoz kapcsolódó utcákra kerülne fel a történelmi elnevezés.
„Szerintem ez a többség számára is elfogadható lenne, és utána tovább lehetne haladni a kétnyelvűsítés felé. Már vannak olyan internetes applikációk is, amelyek beállítástól függően feltüntetik a történelmi utcaneveket" – magyarázta Csomortányi István. Az EMNP megyei vezetője emlékeztetett, hogy már több mint tíz éve küzdenek ezért. 
Visszatérő téma a helyi önkormányzattal való „viszonyukban"  a többségében magyarlakta Biharpüspöki városnegyed elhanyagolása is. A néppárti politikus leszögezte, hogy bár jó tervnek tartják, hogy a városvezetés az idei pályázati pénzekből meg akarja építtetni a körgyűrű hiányzó szakaszát, hiszen az megoldaná Püspöki és Bihar község tehermentesítését, csakhogy a tényleges terelőút leghamarabb 2020-ra várható, és a városnegyedbeli fejlesztések is váratnak magukra.
Emlékeztetett arra az általuk korábban előterjesztett és számításaik szerint alig 4 millió euróból kivitelezhető nyomvonalra is, amely hamarabb megoldhatná a közlekedési problémákat. Azonban ehelyett az Ilie Bolojan polgármester vezette városvezetés milliókat költ olyan utakra, amelyek nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, mutatott rá. Itt említette a tavaly év végén átadott, de még befejezetlen gyorsforgalmi utat, valamint azt a Csomortányi szerint értelmetlen, 19,5 millióra becsült presztízsberuházást, amely révén a jövőben egy új 4 kilométeres útszakasszal kötnék össze a Nufărul városnegyedet Félixfürdővel.
Újfent elszámoltatnák Szabó Ödönt
„Eltűnt 800 ezer euró. Most már világosan látszik, hogy mekkora az a kár, amit a partiumi magyar közösségnek okoztak, hiszen az 1,1 millió eurós magyar állami támogatásból csak a nagyjából 200 ezer euróra becsült Léda-házat tudták megmenteni. Ezért ismételten felszólítjuk a Mecénás Alapítványt vezető Szabó Ödönt, hogy számoljon el, mire is költötték el a partiumi magyar közösségnek szánt magyar állami támogatást" – jelentette ki kedden Csomortányi István.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei vezetője annak kapcsán szorgalmazta újra az elszámoltatást, hogy az alapítvány által 2014-ben a Léda-házra cserélt hírhedt Ady-központ új tulajdonosa lebontotta az önkormányzattól tavaly szálloda építésére, 920 ezer euróért megvásárolt telken lévő épületegyüttest. Azt a konferenciatermet és félkész hotelt, amelyre 2002-ben a magyar kormány több mint 1 millió eurót irányított át az RMDSZ-vezetők által alapított Mecénás Alapítványnak, holott az összeget korábban Tőkés László püspöksége idején a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyerte el pályázat útján egy érmindszenti kulturális központ kivitelezéséhez.
Csomortányi emlékeztetett, hogy az alapítvány a torzóban hagyott építkezés mellett az elkészült ingatlant sem kizárólag közhasznú célokra használta, és még a vállalt ösztöndíjakat sem fizette a diákoknak. „Az ügy végére az tett felkiáltójelet, hogy amint egy piaci alapokon működő társaság megvette és valódi értéke szerint kezelte, azonnal le is bontotta" – fogalmazott a néppárti vezető. Meglátása szerint ez azt jelenti, hogy az ingatlan valós értéke még attól is elmarad, amennyire azt korábban az önkormányzat a csere kapcsán becsülte. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezetője lapunknak korábban többször leszögezte: a kapott támogatással hiánytalanul elszámoltak.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)

Végre bejegyezték a Lacto-Coop Szövetkezetet 
Fejér László Ödön képviselő közbenjárásával, két jogi és hét magánszemély társulása révén megalakult a Lacto-Coop nevű szövetkezet, amelyet hosszas ügyintézés után végre sikerült bejegyeztetni.
Az alapító tagok a múlt héten a csíkszépvízi és székelykeresztúri szövetkezetek képviselőivel találkoztak a kézdivásárhelyi inkubátorházban, ahol a vendégek eddigi sikeres tevékenységeik során szerzett tapasztalataikat osztották meg a helyiekkel.
A megbeszélésen Tamás Sándor megyetanácselnök felemlegette a tavalyi, Dél-Tirolban tett tanulmányi utat, amelyen Petroczki Gézával, a székelykeresztúri szövetkezet vezetőségi tagjával vettek részt, hogy az ott látottakat itthon is gyakorlatba lehessen ültetni. 
– A tanulmányút után a megye minden részén összehívtunk 100–150 gazdát, vázoltuk a lehetséges jövőképet, de akkor mindenki csak a nyakát tekergette. A folyamat 2015. április elseje után gyorsult fel, mikor a gazdák rájöttek, hogy a literenkénti 50–55 banis tejár mellett képtelenség megélni, tehát lépni kell – részletezte Tamás. – Gyakorlatilag két helyen, Illyefalván és Kézdiszéken történt előrelépés az Agrosic Egyesület és a mezőgazdasági kamara támogatásával. Az illyefalvi termékek azóta a piacon is megjelentek, Kézdiszéken egyelőre nem beszélhetünk erről. A megyei tanács évi 100 ezer euróval segíti az Agrosicet, és ezután a termelőegységek finanszírozását helyezzük előtérbe – hangsúlyozta, hozzátéve, ez fontos is, hiszen a tej európai uniós átlagára 1,5 lej, míg Dél-Tirolban 2,5, de Keresztúron is sikerült elérni, hogy 1-1,2 lej közötti összeget kapjanak a gazdák.
A találkozón Ambrus Tibor egyetemi docens és vállalatfejlesztési szakértő, illetve Tankó László, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság székelyudvarhelyi elnöke is előadást tartott.
– A tudáson a lényeg, hiszen a pénz jön-megy – emelte ki Ambrus. – Nyugaton sincs sokkal több pénz, viszont jó minőségű, könnyebben értékesíthető terméket állítanak elő. Ehhez szükséges a szövetkezet megértése, a szövetkezeti tudás alkalmazása. Székelyföldnek a jövője a tudás, erre kell fektetni a hangsúlyt. Hiába van pénz, ha nem tudjuk munkába állítani – mondta az egyetemi docens. 
A kézdivásárhelyi szövetkezetet Farkas Sándor Barna (Kézdimartonos), Gajdó Réka (Nyujtód), Horváth Sándor (Kézdiszentlélek), Imre László (Szentkatolna), Máthé István Olivér (Kézdialmás), Sütő András Emil (Szentkatolna), Vatány István (Bereck), az Agrosic Közösségek Közti Társulás és az Ozsdolai Szarvasmarhatartó Gazdák Egyesülete alapította azzal az elsődleges céllal, hogy a tejet jó áron és feldolgozott formában is lehessen értékesíteni. 
Bartos Lóránt. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem jellemző attitűd
Elfogadták az unitáriusok a melegházasságot? 
A székelyföldi ember gondolkodásától messze áll a melegházasság – fogalmazta meg véleményét Fekete Levente. A nagyajtai unitárius lelkészt azután kerestük meg, hogy az egyház honlapján közzétett bejegyzésében Gyerő Dávid főjegyző egyértelművé tette: gyakorlatilag egyetért az azonos neműek házasságának engedélyezésével.
Fekete Levente úgy véli, a székely ember konzervatív, és ragaszkodik a hagyományokhoz.
– Azt gondolom, hogy akármilyen zavaros időket élünk, a székely ember tradicionális életfelfogásától messze áll az, hogy elfogadja a melegek házasságát – jelentette ki a nagyajtai lelkipásztor.
Fekete szerint az állam egyelőre megkíméli a romániai egyházak képviselőit attól, hogy dönteniük kelljen, mit tennének abban az esetben, ha – Jakubinyi Györgynek, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye érsekének már-már szállóigévé vált szavaival élve – megjelenne hivatalában „Ádám és Éva helyett Ádám és Béla”, azzal a kéréssel, hogy eskesse őket össze.
– Erre nagyon egyszerű a megoldás: kérném a házasságlevelüket. Az unitárius egyház zsinati határozata értelmében ugyanis, a civil állami törvények jóváhagyása nélkül nem végezhető palástos házastársi megáldás, azaz nem lehet egyházi esküvőt tartani – világosít fel Fekete Levente.
Az unitárius lelkész nem kívánt jóslatokba bocsátkozni, hogy mi lenne akkor, ha a törvényhozás engedélyezné a melegházasságot. Azzal hárított, a szintén lelkész nagyapjának volt egy mondása: „lassan siess, fiam, aztán meglátjuk.” 
Az ügyet az tette aktuálissá, hogy miután a katolikus és a református egyházak vezetői támogatásukról biztosították azt a kezdeményezést, hogy a román alkotmány rögzítse, a család egy férfi és egy nő szabad akaratából jön létre, Gyerő Dávid, a Magyar Unitárius Egyház baróti származású főjegyzője, aki az Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsának elnöki tisztségét is betölti, egyéni véleményt fogalmazott meg, amelyben egyetért az azonos neműek házasságának engedélyezésével.
„A nemi önazonosság megélése és a házastársválasztás alapvető emberi jog. Az Istent és embert szolgáló egyház szerintem nem állhat társadalmi előítéletek mögé, és nem tehet különbséget a hívek között emberjogi kérdésekben, amennyiben ragaszkodik a feltétlen szeretetről és elfogadásról szóló evangéliumi tanításhoz. Az előítéletek személytelen kategóriákat alkotnak, hogy elfeledtessék: a címkék mögött ugyanolyan érző, teljességre és boldogságra vágyó emberek vannak, akik ugyanúgy Isten gyermekei” – írja Gyerő Dávid. 
– Felelősségteljes embertársaimhoz hasonlóan én is aggodalommal tekintek a házasság eszményét és a családok életét veszélyeztető társadalmi folyamatokra, azonban a többségitől eltérő nemi önazonosságot és irányultságot nem tekintem ilyen veszélyforrásnak. A házasság alapja a kölcsönös szeretet és elköteleződés, az ehhez való jog pedig minden embert megillet – szögezi le Gyerő Dávid, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője. 
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tudományos Diákkonferenciák a BBTE-n 
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti kihelyezett tagozatán, tanítóképző szakon múlt héten rendezték meg a Tudományos Diákkonferenciákat. Huszonhárom dolgozatot elemzett a zsűri.
Immár hagyományszerűen idén is megrendezték a BBTE szatmárnémeti kihelyezett tagozatán az óvodapedagógus és tanítóképző szakos hallgatók Tudományos Diákkonferenciáit — tájékoztatott dr. Szabó-Thalmeiner Noémi egyetemi tanár. Az elmúlt héten szerdán a nappali tagozatos, majd pénteken a távoktatásos hallgatók mutatták be tudományos igényű, pedagógiai tárgyú kutatásaikat a szakmai zsűri előtt. A huszonhárom dolgozat a pedagógiai valóságot sok irányból közelítette meg, a hallgatók kísérletet végeztek óvodában, iskolában, amelynek során a különböző játékos tevékenységek, interaktív módszerek alkalmazásának hatékonyságát vizsgálták az egyes gyerekek személyiségének fejlődésére, illetve a közösség kohéziójának, társas kapcsolatainak alakulására, kutatták a gyakorló pedagógusok véleményét az óvodai projektmódszer használatáról, az iskolai eszközellátottságról, a megerősítés módszerének alkalmazásáról, összefüggéseket kerestek az iskolai teljesítmény és a szociális háttér között, illetve feltárták saját szülőfalujuk iskolájának történetét. A zsűri munkálataiban az előző tudományos diákkonferenciákon helyezést elért diákok is részt vettek: Fischer Krisztina a nappali tagozatos, File Izabella a távoktatásos hallgatók bemutatóit pontozta. A vetélkedőt követően az alábbi helyezések születtek: nappali tagozaton I. helyezést ért el Hegedüs Anetta, II. helyen osztozott Fischer Anasztázia és File Izabella, a III. helyezett pedig Tüzes Inez lett; a távoktatásos hallgatók megmérettetésén Hadas Ágnes I. helyen, Nagy (Katona) Enikő II. helyen végzett, Cseh (Demeter) Timea III. helyezett lett. A dobogós helyezések mellett a színvonalas, igényes dolgozatoknak és bemutatóknak köszönhetően a zsűri számos dicséretet osztott ki a részt vevő harmadéves hallgatók között.
Elek György. Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)

Kampánykörútra indul a Sapientia egyetem
Erdély több mint száz középiskoláját látogatja meg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 18 önkéntes hallgatója február 15–26. között. A kampánykörút során az intézmény három – csíkszeredai, marosvásárhelyi és kolozsvári – helyszínét népszerűsítik.
„Az elmúlt évek során azt tapasztaltuk, hogy a középiskolák nyitottak, sőt igénylik ezt a típusú felvételi tájékoztatást” – fogalmazott Kósa István, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának dékánhelyettese a felsőoktatási intézmény szerdai sajtótájékoztatóján.
Csíki Adél, az egyetem PR-felelőse kihangsúlyozta: a kampánykörút egyik célja, hogy a Sapientia három helyszínének egyikére csábítsák a végzős középiskolásokat, a másik pedig, hogy a tájékoztatást követően a diákok komolyabban vegyék az érettségit, fontos legyen számukra a továbbtanulás lehetősége.
A Sapientia három helyszínéről összesen 18 hallgató vesz részt a kampánykörúton. Három diák alkot majd egy csapatot, akik bemutatót tartanak a középiskolákban. Az egyetemről szóló bemutatót képi anyagokkal és videókkal is színesítik majd, például egy filmsorozat révén virtuális egyetemi sétán is részt vehetnek az érettségi előtt állók. 
A kampánykörúton részt vevő hallgatók közül Csiszár Levente is felszólalt a sajtótájékoztatón: „A kampánykörúton azt fogom elmondani a végzősöknek, hogy megéri sapientiásnak lenni, mivel egyrészt saját anyanyelvükön tanulhatnak, illetve egy olyan közösség tagjai lehetnek, amelyben barátságos, családi hangulat uralkodik.” A felvételi körút helyszíneiről és időpontjairól az egyetem honlapján részletesen tájékozódhatnak.
Molnár Rajmond. Székelyhon.ro

Soós Zoltán felhívása: a marosvásárhelyi magyarok tegyék félre politikai előítéleteket
Soós Zoltán polgármesterjelölt azt szeretné, hogy a marosvásárhelyi magyarok tegyék félre a közös cél, a választások megnyerése érdekében a vitáikat, ahogyan tették ezt 1990. február 10-én a könyves-gyertyás felvonuláson.
Az 1990. február 10-én Marosvásárhelyen megszervezett könyves-gyertyás felvonuláson a közös cél érdekében a vásárhelyi magyarok félre tudták tenni politikai előítéleteket, indulataikat, vitáikat – fogalmazott Soós Zoltán a 26 évvel ezelőtti, tízezreket megmozgató eseményre emlékezve és emlékeztetve arra, hogy ez ma is lehetséges.
„Hosszú utat jártunk be 1990. február 10-e óta, amikor tízezrek vonultak fel csendben Marosvásárhely utcáin gyertyával és könyvvel a kezükben. Erdély több városában is tömegek mozdultak meg a magyarság kultúrájáért, megmaradásáért. Azóta számos eredményt értünk el, de sok még a tennivalónk annak érdekében, hogy érvényt szerezzünk a törvény szavának, hogy a papíron kivívott jogainkat a mindennapokban is megélhessük” – olvasható Soós Zoltán magyar polgármesterjelölt közleményében. 
Soós szerint negyedszázad távlatából is szembeötlő a magyar közösség egysége, amikor erre a napra gondol. A magyar politikai erők összefogása semmit sem ér a polgárok összefogása nélkül. „Marosvásárhelynek akkor lesz ismét magyar polgármestere, ha közösségünk ugyanazt az erőt és elszántságot mutatja, amit 26 évvel ezelőtt. Nekem pedig az a célom,  azért indulok a polgármesteri pozícióért, hogy a 26 éve megfogalmazott elveket, törekvéseket maradéktalanul megvalósíthassam” – fogalmazott Soós Zoltán, városi tanácsos, polgármesterjelölt.
Százezer ember vonult utcára
Ezelőtt 26 évvel, 1990. február 10-én az anyanyelvi jogokért, a magyar tannyelvű iskola és egyetem érdekében százezer ember vonult utcára Marosvásárhelyen, némán, kezében egy könyvvel és egy szál gyertyával. A szervezők és a felvonuláson résztvevők így akarták kifejezni, hogy a legbékésebb szándékkal, csendben, civilizáltan, senki ellen nem irányulva követelik azokat az alapvető jogaikat, amelyek minden embert megilletnek.
A résztvevők az RMDSZ akkori székháza előtt, a Bolyai téren gyülekeztek, majd csendben végigsétálva a városon, a sportcsarnoknál fejezték be a demonstrációt, ahol Sütő András író mondott rövid beszédet. A február 10-i békés, könyves-gyertyás tüntetést, márciusban, a Marosvásárhely fekete márciusaként emlegetett, magyarok ellen irányuló pogrom követte.
Antal Erika. maszol.ro

Jelentett is meg nem is: itt van Frunda szekusdossziéja
Legalább egyszer kérte a Securitate segítségét az útlevél megszerzéséhez Frunda György. Az akkoriban ügyvédként praktizáló Frunda jelentéseivel azonban elégedetlen volt a kommunista titkosszolgálat.
„Ez a teljesen jelentéktelen vázlat nem jogosítja fel Önöket arra, hogy a szerzőjét fellengősen informátornak nevezzék. Minden jel arra mutat, hogy egyelőre ő nem informátor, és nem is lesz soha informátor. Legalábbis én szkeptikus vagyok, de jóindulatúan hagyom magam meggyőzni az ellenkezőjéről, ha érvelni tudnak emellett. (…) Kötelességük mindent megtenni annak érdekében, hogy ebből az emberből egy hasznos informátor legyen, olyan, amilyen lehetne, ha akarná.”
Ezeket a szarkasztikus mondatokat Roman Chercheş alezredes, a Maros megyei Securitate hármas, tehát kémelhárítással foglalkozó osztályának a vezetője firkantotta egy kétoldalas, 1987. november 12-én kelt beszámolóra, amelyben Frunda György európai útját részletezi.
Talán ezek a dühösen odafirkált sorok jellemzik a legjobban azt a folyamatos macska-egér játékot, melyet a Securitate és az akkoriban fiatal ügyvéd játszott 1979-től 1989-ig.
Útlevélhez kérte a Securitate közbenjárását
A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) archívumában jelenleg megtalálható megfigyelési, valamint hálózati dossziék alapján kijelenthető, hogy Frunda és az állambiztonsági szervek viszonya hullámzó volt: a „közeledés” időszakait minden esetben „elhidegülés” követte, és bár az ügyvéd soha nem utasította el egyértelműen az együttműködést, azonban vigyázott arra, hogy beszámolói mindig az általánosságok szintjén mozogjanak.
A birtokunkban levő iratok szerint a Nyugatra utazni vágyó, a ’80-as években nagyvilági életet élő marosvásárhelyi ügyvéd egyszer biztosan, de talán kétszer is igényelte a Securitate segítségét, hogy külföldre utazhasson.
Hazatérve azonban kijátszotta az „ellenszolgáltatást” váró kommunista titkosszolgálatot: ha jelentett is, az általa szolgáltatott információk elmaradtak a várakozásoktól, illetve egyáltalán nem is jelent meg a találkozókon.
Frunda mindent tagad
1989 óta Frunda György látványos politikai karriert futott be: 1990-től az RMDSZ parlamenti képviselője, a román parlament alkotmány-szerkesztő bizottságnak titkára, 1992-től 2012-ig az RMDSZ Maros megyei szenátora, 1996-ban és 2000-ben az RMDSZ államelnök-elnökjelöltje.
1992-től az Európa Tanács Közgyűlése román küldöttségének a tagja, 1996-tól két mandátumon keresztül az Európa Tanács Európai Néppárt Csoportjának alelnöke, 2004-től az Európa Tanács Európai Néppárt Csoportjának alelnöke.
Frundáról az utóbbi években rendre bukkantak fel olyan információk, miszerint együttműködött a Securitatéval. Ezt a volt RMDSZ-szenátor minden esetben tagadta, azt állítva, hogy épp ellenkezőleg: a kommunista titkosszolgálat meghurcolta őt. 2006-ban a Transindex hiába kérte Frundát, a dossziék publikálásával vessen véget a sugdolózásnak.
A CNSAS kollégiuma a rendelkezésre álló iratok alapján egymás után háromszor, 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban is azt a döntést hozta, hogy Frunda nem működött együtt a Securitatéval. Tavaly áprilisban a téma ismét előkerült annak kapcsán, hogy Frunda megfigyelési és hálózati dossziéi új iratokkal gazdagodtak.
A CNSAS által 2015. április 21-én kiadott igazolás ezeknek az új dokumentumoknak a fényében ismét megerősítette, hogy Frunda – legalábbis a Securitate-dossziékhoz való hozzáférésről szóló kormányhatározat értelmében – nem minősül informátornak, mivel nem jelentett ellenzéki tevékenységről, jelentései pedig nem korlátoztak alapvető emberi jogokat.
Az iratok egy részét kaptuk meg
Bár a CNSAS-tól minden, Frunda Györggyel kapcsolatos iratot kikértünk, valamiért az újonnan előkerült, 151103, 63615 jelzetű megfigyelési, valamint a 311811 jelű hálózati dossziét az olvasóterembe nem hozták ki, és arról fénymásolatot sem lehetett kérni.
Cikkünk ezért a Frunda-dossziék egy részén, a 072468 jelzettel ellátott megfigyelési, valamint a 156646 jelű hálózati dossziékon alapul, melyeket egyébként Frunda György is kikért.
Már ezekből a dokumentumokból is egyértelműen kiderül: Frunda részigazságot állít akkor, amikor arról beszél, hogy nem kollaboráns volt, hanem épp ellenkezőleg, meghurcolták. Az ügyvédről már csak azért sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a Securitate áldozata volt, mert igénybe vette a kommunista titkosszolgálat segítségét, azt a látszatot keltve, hogy később majd honorálni fogja ezt a közbenjárást. Aranyifjak életét éli
Frunda György élettörténetének fontos mozzanata az apja, Frunda Károly, aki részt vett a Faliboga-csoport néven ismert ellenzéki szervezkedésben. Őt az 1956-os magyarországi forradalom utáni megtorlások idején bebörtönözik, és csak 8 évvel később, 1964-ben rehabilitálják, azonban szabadulása után sem él a családjával. Frunda Györgyöt az anyja neveli fel.
A Frunda-család számára meghatározó Faliboga-történetnek azonban csak utalások szintjén láthatjuk nyomát az iratokban; a dokumentumokból nem tűnik ki, hogy ez az epizód befolyásolta volna Frunda Károly fiának az életpályáját. A jelentésekben egyszer van megemlítve, hogy a fiatal Frunda arról beszélt, apja miatt komplexusok gyötrik.
Elsők között veszik fel jogra
Apjának a múltja ellenére Frunda Györgyöt elsők közt veszik fel a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Jogtudományi Fakultására 1970-ben.
A birtokunkban levő jelentések a ’80-as években követik végig Frunda életútját. Ebben az időszakban Frunda György a harmincas éveiben jár, és az akkori lehetőségekhez mérten nagyvilági életet él.
Anyagilag máris révbe ért: anyjával él ugyan, de különbejáratú lakása van a családi házukban, egy, akkoriban státusszimbólumnak számító 1200-as Ladát vezet, és nem mellesleg jól is keres.
Válóperekre szakosodott ügyvédként nagyon sok ügyfele van, a korabeli igazságügyi-közigazgatási elittel is jó viszonyt ápol, sokan fényes jövőt jósolnak neki.
A szakma mellett azonban a társasági életet sem hanyagolja: egy ügyvédekből és színészekből álló társaság oszlopos tagja, gyakran látni vendéglőkben, a társasághoz elég gyakran külföldiek is csatlakoznak.
Jó megjelenésű, szeret sportolni, ráadásul művelt és kellemes beszélgetőpartner: nem csoda, hogy a nők buknak rá, ő pedig szívesen udvarol, azonban soha nem kötelezi el magát.
Korunk embere
Egy későbbi, 1987-es jelentésben már kevésbé hízelgő képet fest Frundáról egy „Adrian” néven jelentő személy, aki feltehetőleg egy idősebb kollégája.
„Már karrierje kezdetén azt mondták róla, hogy jó, ügyes szakember lesz. A kollégák, főleg az idősebbek, szimpatizálták. Okos, művelt, érdeklődő, sznob fiúnak tűnt. Nem hiszem (legalábbis én nem hallottam róla) hogy bárkinek érdek nélkül, teljesen ingyen szívességet tett volna. A kapcsolatai rendszerint profitról szólnak. Abban a pillanatban, hogy egy barátság már nem éri meg neki, megszabadul tőle, mint egy csomagolástól (…).
Ezzel elnyerte a ‘korunk embere’ címet, vagyis öntelt, skrupulusok nélküli, és fogékony mindenre, ami profitot jelent. Apropó a társadalmi vágyai: egy fiatal, kémiát végzett lánynak, akit egy évvel korábban ismert meg, kijelentette, hogy csakis egy szép, fiatal, egyetemet végzett lányt vesz majd feleségül, akinek háza és autója van, és akinek az apja befolyással rendelkezik.”
Ugyanebben az időszakban egy másik informátor, „Ludusan“ így jellemzi:
„(…) egy jó, szakmailag felkészült ügyvéd, széleskörű általános műveltséggel, bármilyen társaságot képes szórakoztatni. Bármit elmesél magáról, ha az a társaságban előnyére válik. Könnyen megközelíthető, szívesen szóba áll bárkivel, azonban nagyon gyanakvó, ha személyes kérdéseket tesznek fel neki. Ha dicsérik és hízelegnek neki, ha elhitetik vele hogy egy értékes ember, akkor nehéz, bonyolult szakmai kérdések megoldásában is fel lehet használni (…).“
A New York-i muzikológus Marosvásárhelyre látogat
1979 júniusában Frunda kérvényezi, hogy Amerikába látogasson. Történt ugyanis, hogy 1978 nyarán egy New Yorkban élő muzikológus, C. P. meglátogatta Amerikába emigrált anyja Marosvásárhelyen élő testvérét.
(A CNSAS-tól kapott iratokban, melyeket részben publikálunk is, számos megfigyelt magánszemély teljes neve szerepel. Mivel a történethez nem adnak hozzá semmilyen plusz információt, a cikkben csak a nevük kezdőbetűit írjuk ki azoknak a magánszemélyeknek, akik a jelentésekben felbukkannak. A publikálásra kerülő dokumentumokból is kitakartuk azoknak a neveit, akik nem közszereplők – szerk. megj.)
A rokon nem beszél angolul, C. P. tősgyökeres amerikaiként viszont sem magyarul, sem pedig románul nem tudott, ezért Frundát kérik meg, fordítson. Mivel épp volt pere Segesváron és Kolozsváron, az ügyvéd ezeket a városokat, sőt, „Drakula házát” is megmutatja C. P.-nek, akit annyira lenyűgöz, hogy meghívja magához.
A kiutazáshoz szükséges papírokat azonban nem könnyű megszerezni, és Frunda ezzel tisztában van. Egy – véletlen – utcai találkozáskor részletesen beszámol C. P. erdélyi útjáról, és az egyedülálló utazási lehetőségről Puskás Ferenc ismerősének illetve iskolatársának, aki a Securitate kötelékében dolgozik. Puskás kapitány a beszélgetést 1979. június 7-én egy jelentési jegyzékben foglalja össze, majd hozzáfűzi:
„Tudja hogy a kiutazás kérvényezése után ellenőrzik majd, de valószínűleg másoknál fognak érdeklődni, akik nem ismerik részletesen az ügyét. Ha őt személyesen nem keresik meg, akkor én tudjak felvilágosítással szolgálni, azonban nem kért ez ügyben segítséget tőlem. (…)”
„A szervek segítségére lehetne a két hónapig tartó úton és azután is, mivel kiterjedt kapcsolatai vannak a marosvásárhelyi fiatal értelmiségiek körében” – javasolta Puskás kapitány.
A kémelhárítás felfigyel rá
Egy nappal később, június 8-án a Frunda kérvényéről szóló jelentés végén ez áll: Frunda György a hármas igazgatóság (kémelhárítás) figyelmében van, kapcsolatban tartjuk (va fi menţinut în contact), hogy kiderítsük, alkalmas-e a felderítő tevékenységre (muncă informativă).
Mint hamarosan kiderül, Frunda elutasítással kapcsolatos félelmei nem alaptalanok. Egy 1979. szeptember 4-én kelt jelentésben egy informátor beszámol arról, hogy Kincses Előd, Frunda baráti társaságának állandó tagja mesélte: Frunda kérelmét negatívan véleményezték. Ez nagyon rosszul esett neki, azonnal fellebbezett a döntés ellen, és Bukarestig is elmegy, ha kell – mondta az informátor szerint Kincses.
Nem világos, mi történik a következőkben, mindenesetre szeptember 25-én „Wolf“ arról számol be, hogy Frunda az amerikai nagykövetségen járt, ahol megkapta a vízumot. Egy korábbi, szeptember 19-i jelentéshez az ügyön dolgozó Voşloban Emil kapitány ezt a megjegyzést fűzte:
„Frunda György a hármas osztály figyelmében van. Az Egyesült Államokba való távozása alkalmából kémelhárítási kiképzésben fog részesülni“.
„A gyakran hivatkozott szabadság egyfajta anarchia”
Frunda október 3-31. között az Egyesült Államokban tartózkodik, hazatérve, november folyamán részletesen beszámol útjáról. A tájékoztatók mellett a Securitate több informátort is a közelébe irányít, egyrészt azért, hogy ellenőrizzék a jelentéseket, nem keveredik-e ellentmondásba, kiderítsék, mi a véleménye az Egyesült Államokról, megváltozott-e a viselkedése, másrészt pedig hogy felmérjék, mennyire foglalkoztatják az ott szerzett kapcsolatok.
„Bár érdekes dolgokat látott, volt a Niagara vízesésnél és Kanadában is, három hét után elege lett, és a vízuma lejárta előtt hazajött. (…) A gyakran hivatkozott szabadság egyfajta anarchia, mindenki saját maga tesz igazságot, az egyén biztonsága gyenge. Mikor nem voltak otthon, a házigazdája lakását feltörték, és az összes pénzüket ellopták. Meglepődve tapasztalta az általános kultúra hiányát (…), az ember csak az egzisztenciájával törődik, a gazdagokat csak a profit érdekli” – számol be a Frunda által elmondottakról „Adrian”.
Főleg az amerikai magyar emigrációról érdeklődnek
Megfigyelhető, hogy a jelentésekben általában az amerikai magyar emigrációról, illetve a Marosvásárhelyről elszármazottakról szóló részek vannak aláhúzva. Kiderül, hogy Torontóban egy magyar vendéglőbe, a Csárdába is ellátogat, melynek tulajdonosa, F. T. barátja Domokos Gézának és Hajdu Győzőnek.
1979. december 5-én aztán egy jelentésben javasolják Frunda György beszervezését „a Marosvásárhelyre látogató külföldiek tevékenységének, viselkedésének és foglalatosságainak” megismerésére.
A jelentés felsorolja Frunda György azon ismerőseit, akik iránt a Securitate érdeklődik, majd hozzáteszi:
„október folyamán Frunda György turistautat tett az Egyesült Államokba. Indulás előtt kémelhárítási kiképzésben részesült, hazatérése után megkerestük, és műveleti szempontból érdekes részleteket mesélt. A beszélgetések során a jelölt megfelelő viselkedést tanúsított az állambiztonsági szervekkel szemben.”
„Emil” nem ír alá
A beszervezésre Frunda György lakásán került sor. A beszervezési utasítás szerint Voşloban Emil kapitánynak arra kellett felhívni a figyelmét, hogy az iránta és a Románia iránt különös érdeklődést mutató személyek kémek lehetnek, akikről hazafias kötelessége az állambiztonsági szervek számára információkat szolgáltatni.
Frunda Györgyöt 1979. december 19-én szervezik be, azonban elutasítja az írásos kötelezettségvállalást. „Amikor felvetettük azt, hogy hajlandó-e együttműködni az állambiztonsági szervekkel a külföldi állampolgárok és hazai kapcsolataik állambiztonsággal kapcsolatos problémáinak megoldására, a jelölt beleegyezett, hogy bármilyen problémában segítsen, amennyiben az nem haladja meg a lehetőségeit. (…) A jelölt kijelentette, hogy a támogatásról, valamint a titoktartásról való szóbeli ígérete, valamint a velünk szemben tanúsított korrekt magatartása elég garanciát kell jelentsen” – így Voşloban kapitány.
A tartótiszt arról is beszámol, hogy közös megegyezéssel az „Emil” álnevet választották, a találkozókra továbbra is Frunda lakásán kerül sor előre megbeszélt időpontokban, váratlan fejlemények esetén telefonon beszélnek meg időpontot. A beszervezés után nem sokkal megszüntetik Frunda felügyeletét, azonban levelezését figyelik, és informátorok továbbra is faggatják az amerikai útjáról.
„Emil” nyolcszor jelent
1980 folyamán „Emil” összesen nyolcszor jelent Marosvásárhelyre látogató külföldiekkel való találkozásokról, a külföldihez férjhez menni szándékozó szomszédjáról, valamint egy marosvásárhelyi gyökerekkel rendelkező amerikai látogatásáról (a jelentések a hálózati dossziéhoz csatolt mappában megtalálhatóak).
Ezek a Voşloban kapitány által leírt jelentések rövidek és tényszerűek, ha valakinek a viszonyulását/attitűdjét értékelnie kell, akkor Frunda minden esetben semlegesen vagy pozitívan nyilatkozik.
Függővé kell tenni
„Emil” tevékenységével azonban a Securitate nincsen megelégedve. Egy 1981. március 27-én kelt elemzési jegyzék hűvösen fogalmaz tevékenységéről: a „kis ország” problémakörben (problema Ţării mici)
„az együttműködés során az informátor egyes, operatív szempontból érdekes információkat szolgáltatott azokról a külföldiekről, akikkel érintkezésbe került, de nem egyezett bele, hogy írásos beszámolókat adjon. (…)
Nem rajong különösebben az állambiztonsági szervekért, de az általa átadott információk ellenőrzés során igaznak bizonyultak. Az ellenőrzési anyagokban nincsenek arra utaló jelek, hogy felfedte volna magát, vagy hogy ellenségesen viszonyult volna a szervekhez. Nem mondta azt, hogy a továbbiakban nem támogat.
(…) A nevezett társadalmi és szakmai státuszát, valamint a rendelkezésére álló hírszerzési lehetőségeket figyelembe véve javasoljuk az informátori hálózatban való megtartását, ezzel párhuzamosan pedig intézkedni kell, hogy az állambiztonsági szervektől függővé váljon.
(…) Komplex ellenőrzési/lehallgatási intézkedéseket foganatosítunk kompromittáló anyagok megszerzése céljából.“
Meg sem jelenik
1982. június 15-én aztán „Emil” feladását javasolják.
„(…) a találkozókon nem volt pontos, kifogásokat keresett arra, hogy ne adjon írásos jelentést. (…) 8, a tartótisztje által írt jelentése mellékelve (…) 1980 augusztusától egyáltalán nem lehet kapcsolatot létesíteni vele, ugyanis nem jelent meg a közös megegyezéssel rögzített találkozókon. (…)
Beszervezése óta nem lelkesedik az információszerzésért, megelégszik azon személyek nyilatkozataival, akik mellé irányítottuk. Olyan, az együttélő magyar nemzetiségű közösség ügyeivel foglalkozó személyek mellé irányítottuk, mint a svájci N. K., valamint a marosvásárhelyi Kincses Előd, azonban kitért (a feladat elől), azt mondva, hogy nem akar ilyen dolgokkal foglalkozni.
(…) Emil jó személyes tulajdonságokkal és sok hírszerzési lehetőséggel rendelkezik a szerveinket érdeklő személyek körében, azonban az együttműködés elutasítása miatt a hírszerzési hozzájárulása a lehetőségeinél alacsonyabb.”
Fokozottan figyelik
Alig egy hónapra rá, 1982. július 14-től aztán a Securitate elkezdi fokozottan megfigyelni Frunda Györgyöt, akinek ezúttal a „Furnea” nevet adják. Két informátort, „Adriant” és „Dorelt” irányítják mellé hogy felderítsék kapcsolati körét, viselkedését, azt, hogy mi foglalkoztatja, ki látogatja meg otthon, milyen külföldi állampolgárokkal tartja a kapcsolatot, és milyen természetűek ezek a kapcsolatok.
Utasítást adnak telefonbeszélgetéseinek lehallgatására, levelezésének a felbontására, a külföldi személyekkel vendéglőkben zajló találkozóin elhangzott beszélgetések rögzítésére. Ezen kívül munkahelyén beazonosítják azokat a kollégákat, akikkel közelebbi kapcsolatokat ápol, őket ellenőrzik, a hírszerzési szempontból érdekesnek tűnő kollégákat kihallgatják, és fontolóra veszik beszervezésüket.
Ebben az időszakban egy sor, véleményünk szerint kevésbé fontos jelentés születik a Frunda Györgyöt meglátogató külföldiekről: a nyugatnémet S. V.-ről vagy az izraeli B. P.-ről. Mintha a Securitate is érezné az üresjáratot: ezekről a találkozókról és kapcsolatokról érintőlegesen tesznek említést a későbbi belső levelezésben.
Figyelmeztetés és bírság egy dán lány miatt
Fontosabbnak bizonyul egy dán lány, D. A. B. látogatása. D. A. B.-vel az ügyvéd a román tengerparton, Mamaián ismerkedik meg 1982 augusztusában. Meghívja magához, a lány pedig október 2-án meg is érkezik az Otopeni repülőtérre.
Frunda személyesen várja Bukarestben, majd Marosvásárhelyre érve egy három éjszakára szóló szállodai foglalással próbálják kijátszani azt a 225/1975-ös rendeletet, miszerint magánszemély nem szállásolhat el külföldit saját lakásán. Mi több, a lányt Ratosnyára, Frunda egy barátjának a hétvégi házába is elviszi, ahol szintén három éjszakát töltenek.
„Azokban a körökben, melyeket látogat, néha nacionalista megnyilvánulásai vannak, bár általában ‘jó fiúnak’ igyekszik tűnni, aki a szakmáján, a művészeten és a barátokkal való fecsegésen kívül semmi nem érdekel.
A barátai között olyan, ellenséges megnyilvánulásokról ismert személyek is vannak, akiket a Securitate figyel. Kérjük jóváhagyni a (Frunda György) meghívását a székhelyünkre, a figyelmeztetését, valamint a megbírságolását“ – áll egy 1982. november 27-én kelt jelentésben.
Egy érdekes részlet, mely valamiféle személyes érdeklődésként vagy akár leszámolásként is értelmezhető: az írógéppel írt jelentésben eredetileg az állt, hogy Kocsis Petre és egy másik (olvashatatlan nevű) tiszt figyelmeztetnék Frundát. A második tiszt neve utólag tollal át lett húzva, helyette Roman Chercheş alezredesnek, a Maros megyei Securitate hármas osztályának a vezetőjének a neve olvasható.
Részletes nyilatkozatok
Frundát 1983. január 11-én részesítik figyelmeztetésben, melynek részeként az ügyvédnek egy sor, részletes nyilatkozatban kell tisztáznia, kivel hogyan ismerkedett meg, és pontosan miben is áll a kapcsolatuk.
Hangsúlyozza, hogy senkivel sem beszélt semmi olyasmit, ami érdekelheti az állambiztonsági szerveket. Megígéri, hogy a jövőben tiszteletben tartja a külföldiek elszállásolására vonatkozó törvényt, ezen kívül pedig kifizet 5000 lej bírságot (ez valamivel több, mint az egyhavi fizetése abban az időben).
Frunda 1983-ban európai körutat tervez, ezt azonban a Securitate negatívan véleményezi. „Figyelni a reakcióját az elutasítás után” – áll egy jelentésben. Egy 1983. június 1-én kelt dokumentum szerint Frundának a fellebbezését is elutasítják.
Gyakrabban találkoznának vele
Másfél évvel később, 1985 januárjában látszanak az első jelei annak, hogy a Securitate ismét keresni kezdi a kapcsolatot Frundával.
„Lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy ‘Furneával’ gyakrabban találkozzunk, hogy kiderítsük a politikai álláspontját, és hogy ebben az ügyben dönteni tudjunk”.
A Securitatén belül nem mindenki lelkesedik az ötletért: „azt hiszitek, elárulja a politikai pozícióját? Tévedtek. Sok sikert a beszervezéshez, és aztán majd beszélünk” – firkálta a lap szélére valaki.
1985 folyamán egy sor, viszonylag pozitív jellemzés születik Frundáról, a feljegyzések végén pedig kilátásba helyezik, hogy megkeresik, kipuhatolni, hogy be lehet-e szervezni vagy sem. „Pozitívan befolyásolni és a szervekhez közelíteni informatív kiaknázása céljából” – így az egyik megjegyzés.
November 30-án egy jelentés azt javasolja, zárják le a megfigyelését, mivel a figyelmeztetés óta megszakított minden kapcsolatot a külföldiekkel, és „korrekt módon viszonyul az országunk társadalmi-politikai helyzetéhez”.
Ismét utazna
Két évvel később, 1987-ben aztán Frunda ismét Nyugat-Európába utazna, megkeresve Puskás kapitányt, hogy segítsen neki útlevelet szerezni. Ezúttal nem „véletlenül” futnak össze az utcán: a találkozóra június 23-án Frunda kérésére a lakásán kerül sor, ott, ahol korábban a konspiratív találkozók is zajlottak.
„Meggyőződésem, hogy ezáltal Frunda György ‘segítséget’ keresett annak érdekében, hogy a kérvényét pozitívan bírálják el, mert nem biztos benne, hogy sikerül útlevelet szereznie. Ebből presztízskérdést csinál, több barátja is volt a közelmúltban külföldön, az ő kérését kétszer elutasították. (…) abban az esetben, ha jóváhagynák számára az ország időleges elhagyását, közeledne hozzánk, és támogató személyként (írásos kötelezettségvállalás nélkül) használhatnánk” – így Puskás kapitány.
A személyes kapcsolatfelvétel mellett június 25-én Frunda írásban is megkeresi a Securitatét. Felsorolja azokat az ismerőseit, ahol megszállna, illetve ismerteti a körút tervezett útvonalát, hozzátéve, hogy
„szakmai hivatásom részeként kötelességemnek érzem, hogy értesítsem az illetékes hatóságokat, ha az ország törvényeinek a megsértését tapasztalnám. (…)
Nem szükséges informátornak lennem ahhoz, hogy korrekt legyek, és tudomásukra hozzam az esetleges törvényellenes attitűdöket, melyekről tudomást szereznék“ – így Frunda, és megemlíti, hogy néhány évvel korábban figyelmeztetésben részesült, azonban a büntetést kifizette.
Beutazza Nyugat-Európát
Frunda külföldi útját jóváhagyhatták, mert 1987. november 12-i keltezéssel egy kézzel írott, két oldalas beszámolót találunk a külföldi útjáról.
Az ügyvéd részletesen beszámol arról, hogy szeptember 8. és október 23. között nyugat-európai körutat tett Magyarország, Ausztria (Bécs), Nyugat-Németországba (Nyugat-Berlin és Köln), Hollandia (Amszterdam, Hága és Rotterdam), Belgium (Brüsszel), Franciaország (Párizs és Strasbourg), majd ismét Németország (München és Garmisch-Partenkirchen) útvonalon. A beszámolóban kitér arra hogy útja során kivel találkozott, kinél szállt meg, ők kicsodák és hol dolgoznak.
Párizsban például egy volt iskolatársánál, Maria Mailatnál, a Szabad Európa Rádió egyik közreműködőjénél száll meg, aki vendégszeretően, de visszafogottan fogadja. Sehol nem volt szó politikáról vagy az ország biztonságát érintő kérdésekről – így az ügyvéd.
„A feljegyzés az indulás előtt megejtett kémelhárítási felkészítés alapján lett szolgáltatva” – így az oldal alján a megjegyzés. Erre az anyagra írta rá az elégedetlen Roman Chercheş alezredes a cikk legelején idézett sorokat.
Újból beszerveznék
1987. október 30-án Puskás Ferenc kapitány javasolja Frunda (újbóli) beszervezését.
„Az igazságügyben dolgozó értelmiségiek, valamint kulturális-művészeti érdeklődésű személyek körében kell egy olyan informátort keresni, aki velük jó kapcsolatokkal rendelkezik, főleg azért, mert a legtöbbjük gyanús külföldiekkel áll kapcsolatban, és más, a szerveket érdeklő tevékenységük is van” – így az indoklás.
Frunda azért is jó választás, mert közkedvelt, könnyen barátkozik, jól beszél angolul és németül, a külföldiek gyakran veszik igénybe tanácsait vagy jogi szolgálatait. Ha ez nem elég, közeli ismerősei vannak szinte minden európai országban, és ők főleg olyan értelmiségiek, akik Marosvásárhelyről emigráltak.
„Jó érzelmi kapcsolat”
Ami a lojalitását illeti, Puskás megjegyzi, hogy mielőtt külföldre utazott volna turistaként, az ő segítségét kérte, „jó érzelmi kapcsolat” alakult ki kettejük között. Másrészt jogi végzettsége és fejlett igazságérzéke miatt is garantált, hogy egy lojális és őszinte informátor lesz, ezt a korábbi érintkezések során is bizonyította.
A beszervezésre 1987. október 30-án (egy másik dokumentum szerint 31-én) kerül sor Frunda György lakásán.
„Minden a terveknek megfelelően haladt: Frunda nagyon elégedett és hálás a tiszt nyújtotta segítségért, részletesen beszámolt a külföldi útjáról, kivel találkozott és mit látott (erről külön jelentés is készült), ismét bebizonyítva: memóriája kiváló, és tehetségesen foglalja össze a tényeket és az eseményeket.
Felvetettük, működjön együtt velünk minket érdeklő információkkal, úgy, ahogy mi is segítettük, amikor szüksége volt rá. A jelölt kijelentette, hajlandó segíteni nekünk, azonban ne kérjünk olyan dolgokat, melyek az ügyvédi titok körébe tartoznak. Kijelentette, szakmája révén ismeri kötelességeit, ami a kompetens szervek értesítését illeti, amennyiben olyan információk birtokába jut, melyek fenyegetést jelenthetnek az állambiztonságra.”
Beszervezik, de nem dolgozik semmit
A tartótiszt beszámol még arról, hogy Frunda írásban titoktartási kötelezettséget vállalt, elkezdődött a kiképzése, a jelentéseit írógépen írja majd. Konspiratív neve: „Friciu” – írta Puskás kapitány a beszervezésről szóló jelentésben 1987. október 31-én. („Friciuról” ez az egyedüli említés, Frunda konspiratív neve a későbbiekben következetesen „Frend” lesz – szerk. megj.). Az iratcsomóban megtalálható a Frunda által szeptember 5-én kézzel írott írásos kötelezettségvállalás is.
„A beszervezés időpontjától mostanáig az informátor semmilyen információt nem szolgáltatott, és nem jelent meg a tartótiszttel való találkozókon” – áll egy, a beszervezés után egy évvel, 1988. december 20-án született elemzési jegyzékben, mely megemlíti, hogy az angol problémakör (problema engleză) átvétele óta a forrással nem léptek kapcsolatba.
Frunda közben tartja a kapcsolatot a külföldön élő ismerőseivel. A fent nevezett személy novemberben be lett hívva, és kilátásba lett helyezve, hogy döntenie kell – így az elemzés. Mivel nem dolgozik jelentős ügyeken, támogató személlyé lehetne minősíteni, feltéve, hogy együtt akar működni. Ha nem, akkor feladjuk, és megdolgozzuk (luat în lucru).
Egyébként Frundát ebben az időszakban (ismét) megfigyelik, telefonját lehallgatják, levelezését pedig 1988 februárjától felbontják. 1989-ben negatívan véleményezik az újabb kiutazási kérelmét, mivel informátorként „nem lojális és nem őszinte”, ellenségesen nyilvánul meg az állam- és pártvezetéssel szemben, sovén megnyilvánulásai vannak, arról beszél, hogy kisebbségiként nehéz karriert csinálni, mi több, Maria Mailattal, a Szabad Európa Rádió párizsi munkatársával is tartja a kapcsolatot (ez a „kapcsolat” egyébként egy Frunda által küldött karácsonyi üdvözlet).
Holnap publikálunk egy interjút, melyben Frunda György mondja el saját verzióját a Securitate-val való kapcsolatáról.
Sipos Zoltán. erdely.atlatszo.hu

Az 1918-as román ígéretek nemzetközi számonkérését kezdeményezték egy kolozsvári fórumon
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Az erdélyi románok 1918-as ígéreteinek a nemzetközi szinten történő számonkérését kezdeményezték egy szerdai kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a magyar nemzetpolitika nemzetközi környezetéről szerveztek Kolozsváron.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Kulturális Autonómia Tanácsa által szervezett nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetésen Fábián Gyula egyetemi docens, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem jogász oktatója vetette fel, hogy a nemzetközi szokásjogban száz év az elévülési idő, és 2018-ig lehet eséllyel számon kérni azokat a kisebbségekre vonatkozó ígéreteket, amelyeket az erdélyi, bánsági és magyarországi románok képviselői a Romániával történő egyesülést kimondó gyulafehérvári nyilatkozatban fogalmaztak meg.
Fábián Gyula elmondta, a nemzetközi jogban a különböző nemzetközi egyezmények mellett az egyoldalú nyilatkozatok is jogforrásnak számítanak. Ezért a romániai magyar kisebbség az elkövetkező két évben még eredményesen hivatkozhat a számára tett ígéretre.
A kisebbségnek azonban nincsen nemzetközi jogalanyisága, ezért nem fordulhat közvetlenül az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez (ENSZ). "Magyarország kezdeményezésére viszont az ENSZ Közgyűlése megkérdezhetné a hágai Nemzetközi Bíróságot, hogy tanácsadóként hogyan vélekedik a gyulafehérvári ígéretekről" - jelentette ki a jogász. Hozzátette, ehhez hasonlóan, az ENSZ Közgyűlése által kérdezték meg a szerbek a Nemzetközi Bíróságtól, hogy jogosnak tartja-e Koszovó kiválását Szerbiából.
Fábián Gyula azt is elmondta: a hágai bíróság véleménynyilvánításának döntő szerepe lehetne, hiszen Románia is fordult már ehhez a fórumhoz, és elfogadta a román-ukrán tengeri határ kérdésében hozott döntést.
Az erdélyi, bánsági és magyarországi románok képviselői 1918 december elsején tartott gyulafehérvári nagygyűlésükön - önrendelkezési jogukra hivatkozva - az általuk lakott területek és a Román Királyság egyesüléséről fogadtak el határozatot. A gyulafehérvári nyilatkozat teljes szabadságot, anyanyelvű közigazgatást és igazságszolgáltatást, valamint arányos képviseletet ígért a Romániához csatlakozó népeknek.
A kerekasztal-beszélgetés többi résztvevője - Horváth István, a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója, Magyari Tivadar, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szociológus oktatója, Kántor Zoltán, a magyarországi Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, valamint Herner-Kovács Eszter, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja Kisebbségkutató Intézetének munkatársa - egyetértettek abban, hogy a jelenlegi nemzetközi környezet nem kedvez a kisebbségi jogérvényesítésnek.
Kántor Zoltán úgy vélte azonban, hogy a katalán és a skót önállósodási törekvések, és a migránsválság is rávilágíthat arra, hogy az identitás kérdései Nyugat-Európában is fontosabbak, mint korábban voltak, és ez segítheti a magyar nemzeti közösségek törekvéseit. MTI

Faragókör Marosszentgyörgyön
Bandi Dezső nyomdokain
A tavaly a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia egyik gyülekezeti termében V–VIII. osztályos diákokból állófaragókör indult a nagyernyei Török László fafaragó vezetésével.
– Birtalan István, Marosszentgyörgy alpolgármestere keresett meg azzal az ötlettel, hogy indítsunk faragókört, mert lenne érdeklődő. Elvállaltam, a toborzás könnyen ment, a felvételi is egyszerű volt. A gyerekeknek geometriai formák közül kellett kiválasztaniuk a számukra legkedvesebbet. Mindenki a párhuzamos hullámos vonalat választotta, ami kreativitásra utal. Mindenkiben lakozik valamilyen tehetség, alkotói hajlam, nekünk az a kötelességünk, hogy ezt felszínre hozzuk és ápoljuk. Mi sem könnyebb, mint ezen a téren, ahol tulajdonképpen a kezük munkájával a magyar kultúra értékeit ápolhatjuk – mondta a körvezető.
Török László elárulta, hogy az első vésőnyomokat Bandi Dezső irányítása alatt ejtette a megszépítésre szánt deszkán. Dezső bácsi valamikor 1998-ban a Bolyai Farkas Líceumban vezetett faragókört, ahol nemcsak a vésés technikáját adta át a gyerekeknek, hanem a népi motívumok szimbólumrengetegében is eligazítást nyújtott. Tanítványa a maga módján továbbadja a tudást annak a 12 diáknak, akik örömet lelnek az alkotásban.
Azt is megtudtuk, hogy mindamellett, hogy az egyház helyiséget biztosít számukra, egy marosszentgyörgyi műbútorasztalos cég felvállalta a költségeket, talán azzal a gondolattal, hogy azok a diákok, akik kedvet kapnak a fafaragáshoz, lehet, hogy majd a cégnél kamatoztatják tudásukat. A szerszámokat, a megmunkálandó anyagot a körvezető biztosítja saját műhelyéből.
S hogy a szabadjára engedett fantázia, kreativitás miként ölt formát, igazolja Csiszér Bernát Roland ötödikes tanuló is, aki ottjártunkkor egy saját "találmányának" díszítésén dolgozott: fából mobiltelefon-tartót készített, amelynek hátlapját majd kifaragja ide illő motívummal, abban a reményben, hogy talán az őket támogató cég erre a munkára is felfigyel. Mi több, Rolandtól megtudtuk, hogy nem véletlenül került a faragókörbe. Édesanyja, Csiszér Judit Ildikó a ’80-as évek végén szintén a Bandi Dezső faragókörében tevékenykedett. S igazolásként máris egy gyönyörűen elkészített sulykolót tesznek elém.
(vajda) Népújság (Marosvásárhely)

IV. Verskedvelők délutánja Pécskán
Hétfőn a pécskai 2-es számú Általános Iskola étkezdéjében a helybeli RMDSZ Nőszervezete negyedik alkalommal szervezte meg a Verskedvelők délutánját, ahol a 35 fős társaság apraja, nagyja – az elemisektől a nyugdíjasokig –, jó két órán át olvasta fel vagy mondta el kedvenc verseit. A farsang hangulatához igazodva, mindenki a kedvenc tréfás verseiből próbált ízelítőt adni, majd kötetlen beszélgetés következett.
Ott felidéződtek a régi farsangok hangulatát, az akkori szokásokat. Régebben ugyanis a pécskai a tűzoltók szervezték a farsangi bálokat. A tartalmas délutánon a nem pécskai résztvevők elmondták a náluk meghonosodott farsangi szokásokat – tudtuk meg Bölöni György pécskai RMDSZ-elnöktől, megyei tanácsostól.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Maksai kihívások
A közeljövő lépései előtt jól jön egy futó, összegző visszapillantás, ugyanis a községfejlesztés dolgában egy sor megkezdett vagy megálmodott beruházás folytatása következne – derült ki a Bács-Benke Lászlóval folytatott beszélgetés során, aki az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben megválasztott polgármesterként közel négy esztendő óta – politikai viták miatt – önkormányzati testület nélkül vezeti a községet, a polgármesteri hivatal beosztottjaival közösen végzi a közigazgatási munkát.
Nehézségek közepette
 – Voltak olyan terveink és elképzeléseink, amelyeket községi tanácsi határozat hiányában nem tudtunk sem megkezdeni, sem megvalósítani – nyilatkozta Bács-Benke László. – Ezért sorolom csak a lehetőségek adta eredményeinket anélkül, hogy betartanám az időrendet. Jelentős mennyiségű tört kővel felújíttattuk a Sepsibesenyő felé tartó leromlott bekötőutat. Sajnos, a faluban sem jobb az út, de nem folytathattuk a kavicsozást, mert még nem zárult le az évekkel ezelőtt megkezdett és abbahagyott, a helyi ivóvízhálózat munkálatait végző céggel folyó perünk. Csak a törvényszéki eljárás eredménye láttán dőlhet majd el, miképpen alakul jövőben a falu ivóvízzel való ellátása. De önerőből elvégeztük a besenyői kultúrotthon teljes külső-belső felújítását, rendeztük környékét, és bekerítettük az azt körülvevő telket is. Hasonló beruházásra lenne szükség a közvetlen közelben levő iskolaépületnél is, ahol egyelőre csak állagmegőrzésre futotta, s így egyelőre esővízcsatornával vettük körül az épületet. Sepsibesenyő fejlesztését szolgálná a kiváló minőségű helyi kénes vizű Büdöskút értékesítése, erre megyei elképzelés és tanulmány is született a népi fürdők felújításának sorában. A tervről nem lehet lemondani, de az említett tanácsi határozatok hiányában nem tudtunk pályázni. Hangsúlyozom, az eddigieket mind önerőből végeztük. A Besenyői-tó maksai oldalán levő makadámút kátyúiba is került a tört kőből, s ugyancsak önerőből teljesen felújíttattuk a tóparti telkünkön álló, tanácsi tulajdonban levő hétvégi házat, korszerűsítettük belső felszerelését-bútorzatát. Minden irányba lépni 
– Repülnek az évek, ivóvízre lenne szükség mindhárom településen, de nem működik a megépített szennyvízhálózat és derítőállomás.
– Az ivóvízrendszer kiépítése lenne soron pályázati pénzből, reméljük, lesz erre kiírás. Ez a legfontosabb feladat. A vezetékes ivóvízhálózat indokolná az említett – és már megépített – kanalizálási rendszer működtetését, beindítását, ami azonban műszaki változtatásokat igényelne: bővíteni kellene és rákötni Sepsibesenyő és tó környéki leendő szennyvízhálózatot, és fővezetékét behozni a Besenyő-patak völgyébe, hogy szabadeséssel rá lehessen kötni majd a magasabban fekvő községközpont és Eresztevény településrész szennyvizét is. A megépített derítőállomás beindítása és üzemeltetése külön költségeket követel, amelyekre azonban tanácsi határozatok nélkül nem volt lehetőség pályázni, ha nem is uniós, de legalább fejlesztési minisztériumi pénzalapokra. Vízföldtani tanulmányt kell megrendelni, mert ilyen globális klimatikai viszonyok mellett nem lehet megbízni a természetes vízforrások hozamában, a legbiztosabb a fúrások útján nyerhető mélységi vízréteg lenne.  – Hogy áll Maksa a magántulajdon visszajuttatása ügyében?
– Rendbe tettünk minden középületet, így a polgármesteri hivatal és a községi tanács épületét is. Rendeztük a községi irattárat. Megfelelő helyiséget alakítottunk ki a Biblionetnek, amelyet visszaköltöztetünk a tanács udvarán levő épületbe, mert a felszabaduló szobákban hamarosan be tudunk indítani egy fogorvosi rendelőt, a szomszédos helyiségekben pedig gyógyítóközpont létesül (masszírozás, akupunktúra stb.) amolyan szociális juttatásként. Felújítottuk az eresztevényi határ mezei útjait, kavicsoztattuk a település mellékutcáit. Terveim között szerepel egy különálló kultúrotthon építése, amelyre megvan a saját területünk, előtanulmányunk és pénzalapunk is, de ez már a következő mandátumot betöltő feladata lesz. Segítettük a maksai református egyházközséget a helyi ravatalozó elkészítésében, s ebben az évben az eresztevényi egyházközséget akarjuk támogatni. Amennyiben választóim továbbra is bizalmat szavaznak, megvalósításukat vállalom. A legfontosabb az infrastruktúra lenne. Még mindig melengetem lelkemben egy eresztevényi szociális étkezde megteremtésének gondolatát, amely az ottani üresen maradt iskolaépületben kapna helyet. Egy Temes megyei, önerőből kivitelezett hasonló egységet volt alkalmam látni, és meggyőződtem arról, hogy hasznos és érdemes szociális létesítmény, és nálunk is kivitelezhető lenne. Ami a tulajdonba helyezést illeti, községi szinten zömében megoldódtak. Jelenleg folyamatban a község területén levő egykori Benke család részleges földterület-öröklése, amelyet az újabban jelentkező igénylők kérnek vissza.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyari Lajosra emlékeztek
Szonda Szabolcs könyvtárigazgató személyes hangú, rövid felvezetőjével indult Magyari Lajos gyűjteményes verskötetének bemutatója kedd este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében. Az igazgató egyik meghatározó diákkori élményéről mesélt – melyet a nyolcvanas évek végén, Magyari Lajos A föld igézete című kötetének bemutatóján élt át –, majd átadta a szót azoknak, akik barátként, kollégaként ismerték és ennek megfelelően méltatták a tavaly elhunyt költőt, újságírót, a Háromszék volt főszerkesztőjét, az egykor magát baloldalinak valló politikust.
Czegő Zoltán költő-író-újságíró lírai hangvételű emlékezésében elmondta, Magyari Lajos életének hetvenhárom éve alatt állandó frontállapotot élt meg, akkor is, ha ebben volt egy-egy megnyugtató időszak. Mint mondta, a költő három társadalmi rendben és az ezeket követő háromféle rendetlenségben vállalta mindazt, amire elhivatott, amivel megbízatott, és bár költészete földrajzilag szűk körű, tenyerén tartja a magyar nemzet minden fiát szerte a földgolyóbison. Czegő szerint a szülőföld szeretete Magyari valamennyi versében föllelhető, ő volt a népi költészet egyik utolsó jelentős képviselője, akinek minden gondolatmenetében oszlopos erővel jelenik meg a megmaradás kérdése, de nem börtönfalakban és rácsokban, hanem a szabadság imádatában és óhajában. „Boldog lehet az a költő, akire egy nép emlékezik, akit egy nép tart magáénak” – zárta méltatását Czegő Zoltán. Willmann Walter újságíró-szerkesztő elmondta, akkor került közelebbi kapcsolatba Magyarival, amikor a hetvenes években kollégák lettek a Megyei Tükörnél, ahol Tompa Ernő azt mondta neki, ha valamit nem tud, kérdezze meg Lajostól. Willmann szerint hihetetlen tudása volt Magyari Lajosnak, aki a kilencvenes évek elején egy baráti beszélgetés során pontosan megjósolta, hogy mi fog történni Romániában a következő öt évben. Mint mondta, bár élete végéig tollal írt, öröm volt együtt dolgozni vele a Székely Hírmondónál is, mert hihetetlen logikával építette fel a szövegeit, amelyek mögött fegyelmezett, pontos, kitűnő megfigyelő- és íráskészséggel rendelkező embert ismerhetett meg az olvasó. B. Kovács András író-újságíró arról mesélt, hogy Magyari Lajost őstehetségnek tartotta, mert élőszóban is nyomdakészen fejezte ki magát, a vezércikkeit pedig úgy írta, hogy tíz percig sétált a folyosón, aztán leült, és negyedóra alatt elkészült a szöveggel. Szerinte páratlan értékű publicisztikai teljesítmény volt a Magyarié a romániai magyar újságírásban, nem véletlen, hogy vezércikkei – belső felépítésük, képdús nyelvezetük és a szerző rendkívüli fogalmazási készsége miatt – a tananyag részét képezték a kolozsvári egyetem újságírói tanszékén. B. Kovács elmondta, eljön az idő, amikor újra politizálni fognak a költők, és újra értékként tekintenek a lesajnált transzilvanista írókra, akik életművei közül a Magyari Lajosé az egyik legkimagaslóbb. Az est végén Czegő Zoltán, a kötet szerkesztője elmondta: eddig még kiadatlan versek is vannak benne, és bár a költő kézirataiban nincsenek évszámok, már megegyezett a kiadóval, hogy az utánnyomásnál a már kiadott költemények első megjelenésének dátuma is bekerül majd.
Nagy B. Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csodasarkok Erdővidékre (Miénk a város vetélkedő)
A magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által külhoni magyar óvodások és kisiskolások számára tavaly meghirdetett Miénk a város játékos vetélkedőn háromezernél többen vettek részt, ám Kárpát-medencei viszonylatban mindössze ötvenen kapták meg a százezer forint összértékű, könyvekből, fejlesztő- és társasjátékokból álló Csodasarkot. Az Erdélybe jutott harmincegy díjból több is Erdővidékre került.
Szarka Gábor konzul hétvégén Nagyajtán a Kriza János Általános Iskola II. osztályos tanulójának, Molnos Adrienn Katalinnak és Bardocon a Benkő József Általános Iskola IV. osztályos diákjának, Tokos Kincsőnek adta át jutalmukat, a közösségük által használható Csodasarkot, további két tanuló, a II. osztályos Tokos Dorottya, illetve a nagycsoportos Tokos Andrea könyvjutalomban részesült. Molnos Adrienn Katalin édesanyja, Molnos Ildikó elmondta: a felhívásra az interneten bukkant rá, majd rákérdezett lányánál, részt akar-e venni olyan versenyen, melyen dolgozni kell, de a nyeremény nem kizárólag az övé lesz, hanem meg kell osztania társaival. Kislánya igent mondott a kihívásra, s jó szívvel oldotta meg a naponta érkező feladatokat, válaszolt a kvízkérdésekre, rajzolt, gyurmázott és fogalmazást írt. „Jó érzés volt látnom, hogy az alig nyolcesztendős lányom milyen komolyan áll hozzá a feladathoz, s dolgozik kitartóan diáktársai érdekében. Nagy volt az öröm akkor is, amikor decemberben megkaptuk az értesítést, hogy mi is a jutalmazottak közé kerültünk, s akkor is, amikor megérkeztek az ajándékok – biztos vagyok benne, sokak lelik örömüket a hétvégén átvett Csodasarkokban” – nyilatkozta Molnos Katalin.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Marad a szégyenszobor
Úgy tűnik, sikeresen lobbizott a temesvári magyar közösség a Szégyenszobor ügyében: a város idei költségvetésében a Bălcescu térre – ahová a polgármester áttelepítette volna az emlékművet a Hősök temetőjéből – egy szökőkút építésének terve szerepel. A történet előzménye, hogy két évvel ezelőtt felújították a temesvári Bălcescu teret, és felmerült az osztrák Hűség emlékműve – amelyet a magyarok csak Szégyenszoborként emlegetnek – felállításának lehetősége a téren kialakított zöldövezet közepén.
A javaslatot akkor megszavazta a városi tanács, de a magyar közösség képviselői hevesen tiltakoztak az emlékmű közterületen való felállítása ellen. A Hűség emlékművét Ferenc József adományozta Temesvárnak a város védői által az 1849-es ostrom során tanúsított hősiesség jutalmául. Az emlékmű az osztrák abszolutista erők győzelmét jelképezte a magyar szabadságharcosok felett, a várost ostromló magyarokat az alkotók szörnyalakokként ábrázolták. A szörnyalakokat 1885-ben, Török János polgármester mandátuma idején eltávolították, a vitatott emlékművet végül az 1930-as években a Hősök temetőjébe költöztették. (Főtér)
DRAKULA HÓDÍT. Karóbahúzó Vlad (Vlad Ţepeş) lenne annak a fiktív elnökválasztásnak a győztese, amelyen román történelmi személyiségekre lehetne szavazni – derül ki az Infopolitic kutatóközpont felméréséből. Az intézet rámutat: a felmérés célja, hogy árnyalja a romániai szavazók által elképzelt ideális államfő képét. A szavazók 35 százaléka voksolna Vlad Ţepeşre, 21 százalék Alexandru Ioan Cuzára, 18 százalék Ştefan Cel Maréra, 9 százalék pedig Mihály vajdára. A toplistán szerepel még Constantin Brâncoveanu és Decebal is, egyenként 6 százalékos támogatottsággal, őket követi Tudor Vladimirescu két százalékkal. Az RMDSZ szavazóinak 27 százaléka is Ţepeşt választaná elnöknek, csaknem ugyanannyian, mint Ştefan cel Marét, akit 26 százalékuk támogat. A baloldali szavazók 40, a jobboldaliak 33 százaléka adná voksát Havasalföld uralkodójára. (Mediafax) TURKÁLNI ÉRDEMES. Háromtucatnyi gyémántot talált egy turkálóban vásárolt nadrágban egy szamosújvári nő. A nadrág kimosása előtt a zsebekben találta meg a két kis nejlontasakot, bennük 16, illetve 20 drágakővel. A nő ékszerészhez vitte a csillogó köveket, a szakember pedig megerősítette, valóban gyémántokat talált. A hölgy azt tervezi, hogy eladja az ékköveket, az árából pedig külföldre megy nyaralni a családjával. (Főtér) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lehetőség még van, de „helyzet nincs” a kisebbségvédelemben?
Nemzetpolitikai kerekasztal: „A nemzetpolitika nemzetközi környezete”
Az elkövetkező években aligha lesz lényegre törő változás az európai őshonos kisebbségek életében, mind a jogi kereteket, mind a tartalmat illetően – többek között ezt a következtetést vonhattuk le a Kulturális Autonómia Tanács harmadik nemzetpolitikai kerekasztal rendezvényén, amelynek során a romániai magyar kisebbség jogérvényesítéséről értekeztek a felkért szakemberek.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében megtartott eseményen a moderátor Papp-Zakor András rádiós szerkesztő kérdéseire Herner-Kovács Eszter, a Magyar Tudmányos Akadémia (MTA) Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa, Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa, Fábián Gyula, a Sapientia EMTE kolozsvári kara jogtudományok szakának oktatója, Horváth István, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke és Magyari Tivadar, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója válaszolt.
 NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Asztalos: nem kell félni a „cenzúratörvénytől”
A Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) között kirobbant vita miatt a jövő hétre halasztotta szerdán a képviselőház a végszavazást annak a törvénytervezetnek az ügyében, amelynek értelmében súlyos pénzbírság lenne kiróható azokra a magánszemélyekre vagy sajtóorgánumokra, amelyek megsértik valakinek az emberi méltóságát. A Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke által még tavaly beterjesztett jogszabályt számos bírálat érte, mivel egyesek szerint korlátozza a sajtószabadságot, és cenzúrát vezet be. Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács elnöke szerint azonban árnyaltabb a kép.
A törvénytervezet értelmében a rágalmazáson az olyan kijelentések vagy tettek értendők, amelyek egy társadalmi csoporthoz való tartozásuk miatt hoznak hátrányos helyzetbe egy személyt.
A tervezet azt is előírja, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) keretében létre kell hozni az Emberi Méltóság és Tolerancia Előmozdításának Osztályát, amelynek a valamely társadalmi csoporthoz való tartozás miatti rágalmazás megelőzése lesz a feladata. A képviselőház jogi bizottsága növelte a rossz hírnév keltéséért járó bírságokat: a büntetés 1000-től 30 ezer lejig terjedhet, ha a diszkrimináció szenvedő alanya magánszemély, és 2000-től 100 ezerig, ha csoport. A szenátus által elfogadott verzióban a felső határ még 60 ezer lej volt.
A PNL ellenezte a jogszabály elfogadását, a párt szerdán a tervezet levételét javasolta a parlament napirendjéről, és végül jövő hétre halasztották a végszavazást. Gabriel Andronache PNL-es képviselő szerint a törvény túlszabályozza a kérdést, szerinte ugyanis a polgári törvénykönyv megfelelően rendelkezik a témában. Szerinte a törvény legfőbb célja a Facebook-kommentek és az újságírók elhallgattatása.
Hasonlóan vélekedik több jogvédő szervezet is: az Expert Forum, a Freedom House Románia és a Társadalmi Párbeszédért Csoport nyílt levélben fordult a képviselőkhöz, amelyben a tervezet elvetésére kérik őket. „Véleményünk szerint egy ilyen törvény eszközként használható a sajtó és a civil társadalom megfélemlítésére, és a szólássszabadság súlyos megsértéséhez vezethet" – áll a levélben, amelynek aláírói szerint a sértés, illetve a társadalmi csoport fogalma is nehezen meghatározható.
Liviu Dragnea ugyanakkor azzal indokolta a jogszabály szükségességét, hogy nem szabad megengedni a kisebbségellenes megnyilvánulásokat. Egyben kijelentette: a törvényben nincsenek olyan kitételek, amelyek büntetnék, hogy a sajtó bármit írjon a politikusokról. Alina Gorghiu, a PNL elnöke jelezte: pártja alkotmánybíróságon támadja meg a törvényt, ha a képviselőház elfogadja azt.
Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke ugyanakkor a Krónikának szerdán úgy vélekedett, a helyzet lényegesen árnyaltabb.
„A vita túlpolitizált, sokan el sem olvasták a jogszabályt, amelynek pozitív oldala is van. Tartalmaz fontos előírásokat, mint például azt, amely szerint a közigazgatásban is előtérbe kell helyezni az esélyegyenlőség és az emberi méltóság témáját, mint ahogy azt is tartalmazza, hogy ezeket az elveket az oktatásban is alkalmazzák" – mutatott rá Asztalos.
A CNCD-elnök szerint a jogszabály nem a szólásszabadság korlátozását célozza. „Nem hiszem, hogy arról szól, hogy a politikusokat nem lehet anyázni" – fogalmazott. Rámutatott: a jelenlegi jogszabályok is tartalmaznak előírásokat a hátrányos megkülönböztetéssel szemben. Vannak értelmezési normák, jogi elvek, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatát is alkalmazzák ebben a témakörben. Asztalos kijelentette: a szólásszabadság elve fontos, ugyanakkor az uszításnak és az etnikai diszkriminációnak határokat lehet szabni, és szankciókat lehet miattuk kiróni.
„Ez a törvény nem a sajtóról szól, annak a szólásszabadsága más elbírálás alá esik, sokkal tágabb, hiszen a sajtó dolga éppen az, hogy tájékoztassa az embereket a közélet történéseiről, hogy azok ennek nyomán hozhassák meg döntéseiket" – ecsetelte az elnök. Rámutatott: az általa vezetett intézmény is szilárdan rögzített kritériumrendszer alapján értelmezi a szólásszabadság határait, és emlékeztetett: a CNCD határozatainak mintegy 90 százalékát bírósági döntés is megerősítette. Az újonnan létrehozandó osztály kapcsán rámutatott: annak feladata nem az, hogy szankciókat rójon ki, hanem az, hogy előmozdítsa az esélyegyenlőséget, például szakvélemények megfogalmazásával, illetve képzéseket tartson a sajtónak.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Előválasztás: folytatódik az RMDSZ-es huzavona
Úgy zajlott le az RMDSZ udvarhelyi szervezetének kedd esti gyűlése, ahogyan azt Bunta Levente polgármester korábban eltervezte: az elöljáró javaslatára a testület eldöntötte, kizárólag a szövetség tagjai voksolhatnak az előválasztáson.
Géczi Levente – aki 51 társával együtt részt vett a városi szervezet ülésén – érdeklődésünkre elmondta, a polgármester emellett azt is indítványozta, hogy az előválasztásra való jelentkezés határidejét február 12-éről március 11-ére módosítsák.
Az RMDSZ udvarhelyszéki szervezete azonban továbbra sem hajlandó módosítani a korábban rögzített szabályzaton: a megmérettetésre péntekig lehet jelentkezni, kilencszáz támogató aláírás összegyűjtését követően, március 13-án pedig tagságtól függetlenül bárki szavazhat a jelöltekre.
„A városi szervezet tiszteletben tartja és végrehajtja a széki szervezet döntéseit" – idézett a helyi szervezet működési szabályzatából szerdai sajtótájékoztatóján Bíró Barna Botond, az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének ügyvezető elnöke.
Hozzátette, amint a keddi küldöttgyűlés határozatát megkapják, azt azonnal érvényteleníteni fogják.
Legalább ezerháromszáz szavazót várnak
Bíró egyébként az előválasztások lebonyolításával kapcsolatban elmondta, az udvarhelyszéki szervezet korábban úgy döntött, hogy a 2012-es helyhatósági választásokon az RMDSZ-es tanácsosi listákra leadott voksok 15 százaléka lesz az érvényességi küszöb, ami azt jelenti, hogy Udvarhelyen legkevesebb 1300 résztvevőre van szükség ahhoz, hogy legitim eredmény szülessen a megmérettetésen. Elmondta továbbá, a megmérettetés lebonyolítása kapcsán kialakult vita miatt az RMDSZ szabályzatfelügyelő bizottságához fordult, a testület pedig megállapította, hogy a területi szervezet minden tekintetben megfelelően járt el.
Ezek után Bíró leszögezte: nyitott, előzetes regisztrációhoz kötött elválasztáson fogják eldönteni, hogy ki lesz az RMDSZ polgármesterjelöltje Udvarhelyen, ahogy Homoródszentmártonban és Máréfalván is. „Már nem változtatunk sem a procedúrán, sem a határidőkön, sem a módozaton" – szögezte le. Az udvarhelyi előválasztásra egyébként szerdáig 827-en regisztráltak.
Amint arról beszámoltunk, Bunta Leventén kívül Arros Orsolya, Benedek Árpád alpolgármester és Jakab Áron Csaba tanácsos is gyűjti az aláírásokat, hogy részt vehessen az RMDSZ udvarhelyi előválasztásán.
Arros Orsolya egyébként szerdán már be is mutatta választási programját egy sajtótájékoztató keretében. „Az én programom nem ígéreteket, hanem megoldásokat tartalmaz: konkrét, kézzel fogható válaszokat azokra a problémákra, amelyekkel a város szembenéz" – fogalmazott a polgármesteri tisztségre pályázó közgazdász. Mint mondta, szakemberekkel venné körül magát, hogy tudásukat és tapasztalatukat hasznosítva valósítsák meg a városfejlesztési projekteket.
Programtervezete szerint egyebek mellett azt szeretné, ha a beruházásokra szánt összegek elköltésébe a lakók is beleszólhatnának – a pénz 5–10 százalékából történő megvalósításokról a városiak döntenének –, de tervez pályázni, segítené a fiatalokat az otthonteremtésben, és több nagy beruházást is megvalósítana. Elmondta, programját a városlakók javaslatai alapján írta össze, és továbbra is várja a véleményeket. „Amikor azt látjuk, hogy a szomszédos községek is leköröznek bennünket, nagyobb pénzeket hívnak le, mint mi, akkor egy új szemléletmódra, városgazdára van szükség" – szögezte le Arros Orsolya.
Fülöp-Székely Botond. Krónika (Kolozsvár)

Nyomdában a Székelyföld háromkötetes története
Nyomdába került a Székelyföld története című, háromkötetes történelmi monográfia. Az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia/Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete, valamint a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum közös kiadásában megjelenő mű huszonhárom történész, régész szakember munkáját összegzi mintegy 2200 oldalon.
A Székelyföld múltját és történelmét bemutató – egyelőre ötezer példányban megjelenő – kötetek eladási ára egyenként 250 lej lesz. Az előfizetési lehetőségekről a múzeum honlapján tesznek közzé információkat.
A Székelyudvarhely polgármesteri hivatala által kezdeményezett és finanszírozott tevékenység 2012-től zajlik. 2008-ban Bunta Levente polgármester Sólyom László udvarhelyi látogatása alkalmából kérte az akkori köztársasági elnököt, hogy támogassa a Székelyföld történetének megírását. 2011-ben szerkesztői és szerzői csapat körvonalazódott, Egyed Ákos történésszel az élen, az akadémikus jelentős munkát vállalt a háromkötetes kiadvány összeállításában.
Egyed Ákos korábban elmondta, az őskort és a középkort Kordé Zoltán és Benkő Elek írja, az erdélyi fejedelemség korszakát Oborny Teréz és Balogh Judit dolgozza fel, a 18–19. század történetét Pál Judittal osztják meg, a legújabb korral pedig Oláh Sándor és Novák Csaba Zoltán foglalkozik, de más szakembereket is bevontak a munkába. Krónika (Kolozsvár)

Romániai Vámpírok Egyesülete?
Nem az a dühítő, amikor egy törvény rossz, hiszen az mindenkinek egyformán rossz. Az igazán frusztráló az, amikor kettős mércét alkalmaznak, amikor egy jogi előírást nem úgy értelmeznek egyik esetben, mint a másikban. A marosvásárhelyi ítélőtábla szerint például Székelyföld nem létezik, mert Romániában a közigazgatási egységek a községek, városok és megyék, így a megnevezés nem használható turisztikai népszerűsítésben.
Először is: mi közük van hozzá? Kit és miért érdekel az, hogy mivel akarják idecsalogatni a turistákat? Legfentebb nem jönnek, miért fáj az nekik? Mit számít az, hogy Drakulának a világon semmi köze nem volt a törcsvári kastélyhoz, ha egyszer ez tízezrével hozza a turistákat a romantikus várhoz? Vagy hivatalosan bejegyezték volna a Romániai Vámpírok Országos Egyesületét? Nem akarnák megváltoztatni a Szent Anna-tó nevét, mert nincs hiteles bizonyíték arról, hogy vajon tényleg szép lányokat fogott-e a testvérével vetélkedő várúr a hintó elé? Arról nem is beszélve, hogy Székelyföld történetesen létezett és létezik, ezt olyan térképek százaival lehet bizonyítani, amelyeket nem az elmúlt fél évszázadban készítettek, mint a dákoromán kontinuitás történelemmé előlépett mítoszát. 
Másodszor: hogyan lehet az, hogy 2015 novemberében Gura Humoruluion katonai tiszteletadással, miniszterek, helyi hivatalosságok és megszámlálhatatlan pópa jelenlétében ünnepélyesen felvonhatták Bukovina zászlóját? Bukovina megye, város vagy község?
Harmadszor: hogyan lehetséges, hogy a brassói kosárlabda Final Four újságírói akkreditációit hivatalossá tevő bélyegzőn az áll: Barcasági Sportegyesület?
Mostanában szidni illik az Egyesült Államokat, de az ott alkalmazott precedensjognak (a precedens olyan korábbi jogeset, amely lényegi elemeinél fogva egy újabb esetre alkalmazandó) van egy óriási előnye: következetes. Tehát kizárja a kettős mércét. Csakhogy egész Románia a kettős mércére épül, amelyet a törvényhozás legutóbb a speciális nyugdíjakkal is megerősített.
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hiánypótló kezdeményezés
Kereseti lehetőséget adó szakképzés Háromszéken 
A Kovászna Megye Tanácsa fenntartásában működő sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola az elmúlt év folyamán számos új képzési lehetőséget kínált a háromszékieknek: szabás-varrás, lakberendező-, szakács-, pincér-, oktatásianimátor-, fazekas- és projektmenedzser-képzéseket.
A felnőttoktatásnak számító képzések hiánypótló kezdeményezések Háromszéken, hiszen az elmúlt években a vállalkozók egyre inkább jól képzett szakembereket kerestek. Erre az igényre ad választ az intézmény képzéseivel és továbbképzéseivel. Az ajánlatok sokrétűek, vannak rövid, elsősorban európai uniós pályázati forrásokra koncentráló, egy hétvégés kurzusok, egyhetes, elsősorban vállalkozók munkáit elősegítő képzések és több hónapig tartó, az Oktatási és Szakképzési Programok Országos Hivatala által elismert oklevelet adó szakképesítések. A tizennyolc éven felüli személyeknek szóló, több hónapos elméleti és gyakorlati képzéseket az árkosi Felnőttoktatási Központban tartották, ahol az adott szakterület alapjait 114 résztvevő sajátította el az elmúlt évben.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke kiemelte, a jó szakemberre nemcsak Székelyföldön, hanem országszerte szükség van. „A romániai oktatási rendszer egyik nagy gyengesége a minőségi szakképzés. A ma még működő szakiskolák nem töltik be maradéktalanul rendeltetésüket, az ott tanuló gyerekeknek nincs mindig lehetőségük elsajátítani egy adott szakma gyakorlati alapjait, mert nem biztosítottak a feltételek. Asztalosokra, varrónőkre, fazekasokra és ácsokra, hogy csak néhányat említsek, mindig szükség lesz és van. A megyei önkormányzat fenntartásában működő népiskola ezeket a mesterségeket karolja fel és adja tovább, lehetőségét biztosítva ezáltal a háromszéki embereknek pénzkereseti lehetőséget adni, a szakmában elhelyezkedni.”
Gáj Nándor, a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola igazgatója elmondása szerint Háromszéken szükség van az ilyen jellegű, fejlődési lehetőséget biztosító tanfolyamokra. „Célunk minőségi, főleg a gyakorlati oktatásra kiélezett kurzusokat tartani, amelyek olyan szakembereket képeznek ki, akiket bármelyik kereskedelmi egység bátran alkalmazhat.” A nagy érdeklődésnek köszönhetően a tanfolyamok idén is folytatódnak. A szabás-varrásra február 15-ig, kávépincér-képzésre és a lakberendezői tanfolyamra február 29-ig lehet jelentkezni. Érdeklődni a felnottkepzes.sepsi@gmail.com e-mail címen lehet. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A MÚRE elítéli a Parászka Boróka elleni indult petíciót Közleményben ítélte el szerdán a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) azt az internetes petíciót, amelynek aláírói Parászka Boróka újságíró kirekesztését kérik az erdélyi magyar sajtóból.
A MÚRE emlékeztetett arra, hogy a román alkotmány szavatolja a gondolati és a véleményszabadságot, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve a tájékoztatáshoz és tájékozódáshoz való jogot. „Meggyőződésünk, hogy ezek a cikkelyek mindenkire érvényesek, de különösen fontosak a sajtó és annak munkatársai esetében” – fogalmazközleményében az egyesület.
Leszögezik: nem lehet korlátozni senki hozzáférését a nyilvánossághoz, sem jogát a véleménynyilvánításhoz, és az ilyen jellegű kezdeményezéseket elutasítják. Közleményében a MÚRE nem említi Parászka Boróka nevét, de elnöke, Rácz Éva Facebook-oldalát böngészve kiderül, hogy róla van szó.
Az internetes aláírásgyűjtést egy marosvásárhelyi férfi, Ferencz Zsombor indította, és szerda estig több mint ötszázan írták alá. A kezdeményező alkalmi újságíró, több írását közölte már a Központ hetilap és a Krónika napilap.
Az Elegünk van Parászkából! című petícióban azt kéri a Parászka Borókának „közvetlen formában médiafelületet biztosító érintett személyektől”, hogy „ne járuljanak hozzá a bomlasztó, közösségromboló és általános ellenszenvet kiváltó cikkeinek, műsorainak, üzeneteinek a népszerűsítéséhez”, mert szerinte az újságíró Magyarországról importált balliberális ideológiák mentén magyarellenes személeteket terjeszt.
Parászka Boróka a Transidexnek elmondta, ez az ügy túlmutat az ő személyén. Az ilyen megnyilvánulások szerinte már szindróma szintűek, volt példa arra, hogy lejárató kampány indult olyan személyek ellen, akiket ezért vagy azért magyarellenesnek bélyegeztek meg. Példaként említette Ilyen volt Török Zsolt hegymászót, akit azért gyaláztak, mert a román zászlót vitte fel a Mount Everestre, illetve Gyerő Dávid unitárius lelkészt, akit a melegházasság témájában írt állásfoglalása miatt támadtak.
peticiok.com
Elegünk van Parászkából!
Ezúton szeretnénk felkérni az érintett személyeket, akik közvetett vagy közvetlen formában médiafelületet biztosítanak a magyarellenességéről elhíresült - jelenleg Marosvásárhely közelében élő - újságírónak, Parászka Borókának, hogy lehetőségük szerint, ne járuljanak hozzá a bomlasztó, közösségromboló és általános ellenszenvet kiváltó cikkeinek, műsorainak, üzeneteinek a népszerűsítéséhez. Könnyen körülírható az a kis csoport (és a facebook-on is lekövethető), amely vevő még a Parászka-féle üzenetre: a balliberális magyarországi ellenzék maradéka, illetve annak kis létszámú erdélyi hozadéka.
Az erdélyi magyar közéletben nincs szükség a behozott ideológiák erőszakos meghonosítására, a nemzeti értékek kigúnyolására, a székely autonómiatörekvések - magyarok által irányított - megakadályozására, a közösségi érdekek lenullázására. Parászka, az eddigi ideológiai vesszőfutását mindössze az őt tudatosan befogadó és felfuttató sajtóorgánumoknak köszönheti, de mivel egyre agresszívebben és egyre sértőbben támadja mindazt, ami erdélyi és magyar, legyen az szimbólum, állampolgársági jog vagy Wass Albert regény, most már elegünk van az erdélyi magyar közéleti szerepléséből. Elég!
Ferencz Zsombor. maszol.ro

Parászka Boróka ellen indított petíciót egy hobbiújságíró
Ferencz Zsombor kirúgatná az újságírót, mert nem ért egyet az általa megfogalmazott véleményekkel. A szakma ezt a szólásszabadságot ért támadásként értékelte.
Internetes aláírásgyűjtést indított egy marosvásárhelyi lakos Parászka Boróka újságíró ellen. A petíció gyorsan téma lett a Facebookon az újságírók körében, mert a kezdeményező, Ferencz Zsombor - noha bevallása szerint nem tartja magát újságírónak - több ízben is publikált a Központ nevű Maros megyei hetilapban, és a Krónika is több alkalommal hozta írásait. A témához hozzászóló újságírók közül volt, aki azt találgatta, hogy valóban egy szakmán belüli személy kelti-e egy kollégája ellen a hangulatot, és kéri a kirúgatását az őt foglalkoztató médiumok vezetőitől, úgy, hogy ehhez online petícióban próbál tömegtámogatást szerezni. És teszi mindezt azért, mert nem ért egyet a Parászka Boróka írásainak, műsorainak a tartalmával. 
Az Elegünk van Parászkából! című petícióban Ferencz nem nevezte meg a címzetteket, a Parászka Borókának „közvetlen formában médiafelületet biztosító érintett személyeket” emleget csupán, akiktől azt kéri, hogy „ne járuljanak hozzá a bomlasztó, közösségromboló és általános ellenszenvet kiváltó cikkeinek, műsorainak, üzeneteinek a népszerűsítéséhez”, mert szerinte az újságíró Magyarországról importált balliberális ideológiák mentén magyarellenes személeteket terjeszt. 
“Az erdélyi magyar közéletben nincs szükség a behozott ideológiák erőszakos meghonosítására, a nemzeti értékek kigúnyolására, a székely autonómiatörekvések - magyarok által irányított - megakadályozására, a közösségi érdekek lenullázására. Parászka, az eddigi ideológiai vesszőfutását mindössze az őt tudatosan befogadó és felfuttató sajtóorgánumoknak köszönheti, de mivel egyre agresszívebben és egyre sértőbben támadja mindazt, ami erdélyi és magyar, legyen az szimbólum, állampolgársági jog vagy Wass Albert regény, most már elegünk van az erdélyi magyar közéleti szerepléséből. Elég!” - fogalmaz a petícióban Ferencz Zsombor. 
Az ügy több szempontból is figyelemre érdemes: amellett, hogy a szólásszabadságot korlátozni kívánó kezdeményezésről van szó, súlyosbító körülmény, hogy célkeresztbe vesz egy személyt, egy újságírót, akire hangulatkeltéssel próbál nyomást gyakorolni, pusztán azért, mert az újságíró neki nem tetsző véleményt fogalmaz meg. Innen az internetes mobbingig eljutni már csak egy lépés, elég beleolvasni a petíció alatti kommentekbe. 
Utánajártunk annak, hogy mi állhat a történet hátterében, és megkérdeztük az érintetteket. 
Parászka Boróka megkeresésünkre elmondta, bár felismerné az utcán, személyesen nem ismeri Ferencz Zsombort, aki eddig semmilyen formában nem jelezte, hogy kifogása lenne az írásaival, munkájával kapcsolatosan. Azonban szerinte ez az ügy túlmutat az ő személyén. Az ilyen megnyilvánulások szerinte már szindróma szintűek, volt példa arra, hogy lejáratókampány indult olyan személyek ellen, akiket ezért vagy azért magyarellenesnek bélyegeztek meg. Ilyen volt Török Zsolt hegymászó esete, akit azért gyaláztak, mert a román zászlót vitte fel a Mount Everestre, illetve Nágó Zsuzsa is a célkeresztbe került, amikor kijelentette, hogy visszaadja magyar állampolgárságát, mert nem ért egyet a magyar kormány bevándorlóellenes politikájával. A napokban pedig Gyerő Dávid unitárius lelkész, főjegyző is „megkapta a magáét” a melegházasság témájában írt véleménynyilvánítása miatt. 
Parászka Boróka szerint a közösséget minősíti, ha ezeket a megnyilvánulásokat tolerálja. A maga részéről fontolgatja, hogy hogyan fogja kezelni az ellene irányuló lejáratókampányt, azonban nem hagyja, hogy ez a napi munkájáról elvonja a figyelmét. Hangsúlyozta, közösségi felelősségnek tartja, hogy ha bántalmaznak valakit - akár a fizikai valóságban, akár az interneten - akkor fellépjünk az agresszor ellen, és ne fordítsuk el a fejünket. 
Ferencz Zsombort szintén megkerestük az ügyben, a petíció indítója elmondta: kiáll a kezdeményezése mellett, sőt, megjegyezte, hogy sokan támogatják azt. A cikkünk megjelenésekor az aláírók száma már közelített az 500-hoz. Kérdésünkre elmondta, bár több éve írt és ír véleményanyagokat, nem tartja magát újságírónak, és jelenleg nem tartozik egyetlen laphoz sem. Elismerte, a petíció nem az első anyag, amit Parászka Boróka ellen írt, például a Központ hetilapban és a Krónikában is közölt olyan írásokat, amelyekben kritizálta az újságírót. 
Rostás Szabolcs, a Krónika felelős szerkesztője megkeresésünkre elmondta, hogy noha Ferencz Zsombor véleményanyagait alkalomadtán leközölte a lap, semmilyen szerződéses viszonyban nem állnak vele. Elmondta, Ferencz minden egyes anyagáról külön dönt, hogy megjelenhet-e vagy sem a lapban. Arra a kérdésünkre, hogy ezek után Ferencz kap-e felületet publikálásra a Krónikában, Rostás elmondta, hogy nem látta a petíciót, informálódnia kell az ügyről. 
A témára a Facebookon felhívták a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete vezetőségének is a figyelmét. Rácz Éva MÚRE-elnök megerősítette, hogy tudtával Ferencz Zsombor nem újságíró, és egészen biztosan nem MÚRE-tag. 
A MÚRE szerdán délután állásfoglalást közölt a témában, amelyben elítélte a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás korlátozására tett kísérletet. 
Az állásfoglalásban felhívják a közvélemény figyelmét a gondolati és a véleményszabadság, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a tájékoztatáshoz és tájékozódáshoz való jog alkotmány által való garantálására. „Meggyőződésünk, hogy ezek a cikkelyek mindenkire érvényesek, de különösen fontosak a sajtó és annak munkatársai esetében. Az alkotmányos jogot senki nem írhatja felül: nem lehet korlátozni senki hozzáférését a nyilvánossághoz, sem jogát a véleménynyilvánításhoz” - áll a nyilatkozatban. 
Az állásfoglalásban az egyesület etikai kódexének idevágó részét is idézik: „A sajtó szabadsága azt jelenti, hogy az állampolgárok alapvető joga a tájékozódás, a véleménynyilvánítás és az alkotások nyilvánosságra hozása. Az újságírók, mint állampolgárok számára, a sajtószabadság jogokat és kötelezettségeket jelent, de az újságírói szakma egyben előjogokkal és felelősséggel jár. Minden újságírónak etikai kötelezettsége, hogy ragaszkodjon a sajtószabadság által biztosított jogaihoz, hogy teljesítse kötelezettségeit.”
Kertész Melinda. Transindex.ro

KIK IS “AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG LEGNAGYOBB ELLENSÉGEI”?
Kirekesztő és megbélyegző szövegek közlésével a sajtó felelőssége hatalmas abban, hogy egyszerű, derék emberek a nekik nem tetsző személyek megnyúzásáról diskurálnak kedélyesen.
Vannak emberek, akik nem bírják elviselni, ha valaki szembesíti őket kellemetlen igazságokkal vagy eltérő nézőpontokkal, horribile dictu a vélemények sokféleségével. Vannak emberek, akik a lehetőségét sem akarják annak, hogy fanatizmusuk falait más nézőpontok, racionális érvek, izgalmas párbeszédek esetleg megingathassák. Vannak emberek, akik azt akarják, a következő generáció is úgy nőjön föl, hogy a változó világ globális kihívásaira válaszképtelenné válva csak a köldöknéző, befele forduló közösségi önimádat maradjon számára egyetlen opcióként. Vannak emberek, akik megfojtanák, megerőszakolnák, felakasztanák a bűnbakoknak kikiáltott “árulókat”, azokat, akik nem zászlólobogtatással, uszítással, fröcsögő gyűlölettel, hanem a józan belátás, a párbeszéd, az empátia szelíd eszközeivel – vagy akár az “érted haragszom, nem ellened” szellemében született, provokatív, felrázó kritikai szövegekkel – dolgoznak azon, hogy ne süllyedjünk még mélyebbre ebbe a kollektív rémálomba, ahonnan már, lehet, nem lesz felébredés. 
Parászka Boróka ellen (újabb) rágalomhadjárat indult, fenyegetik, el akarják lehetetleníteni a munkáját, és még petíciót is indítottak ellene, hogy kiszorítsák a közéletből. (Nem fogom most belinkelni ezeket a szennyoldalakat, aki borzadni akar, random görgessen le a Facebook-timeline-ján, biztosan talál megosztást, lájkokkal és gyűlölködő kommentekkel.) 
Akár nevethetnénk is mindezen, keserűen, a tömeget lenéző, magát felsőbbrendűnek tekintő elit perspektívájából, mint ahogy néhányan teszik: ó, hát nem kell az ilyen szélsőjobbos nethuszárokkal foglalkozni, ők már csak ilyen kis bunkók, ni, még csak írni sem tudnak helyesen. Márpedig két nagyon fontos okunk van rá, hogy tegyünk is valamit. 
A Marosvásárhelyi Rádió, Erdélyi Riport és Erdély TV munkatársát az utóbbi időszakban először egy szélsőjobb zugportálon nevezték magyarellenesnek, a posztot aztán többen továbbosztották, kész tényként fogadva el az abban szereplő, minősíthetetlen, gyalázkodó szöveget. A kritikai szemléletre és értő olvasásra képtelen, szánalomra méltó tömegből sokan voltak, akik még tovább mentek a megosztásnál, és gyűlölködő kommentekkel, erőszakra, gyilkosságra való buzdítással még egyet rúgtak a virtuális lincselés áldozatába, sőt egyesek odáig süllyedtek, hogy személyes üzenetben, kvázi szexuális erőszakra utaló szövegekkel zaklatták Parászka Borókát. 
Az online erőszaknak ez a fajtája és más válfajai sajnos nem ismeretlen máshol sem, trollok voltak, vannak és lesznek. A támadás áldozata azonban sok esetben egyedül marad. Függetlenül az online erőszak jellegétől, a gyerekek és tinédzserek különösen sérülékenyek az ilyen fajta bántalmazásra: egyrészt nemcsak az elkövető, de az áldozatok vagy azok, akiktől segítséget kérnek kétségbeesésükben, sem ismerik fel gyakran, hogy ez bántalmazás. Egy-egy ilyen ügynek sok esetben az áldozat öngyilkossága vet tragikus véget. Amely elkerülhető lenne, ha a környezet komolyan veszi a jeleket, az explicit segítségkérést, és próbál tenni azért, hogy a bántalmazás lassan mindent megmérgező kultúrája visszaszoruljon, és az emberek rádöbbenjenek arra, hogy elkövetők és áldozatok egyaránt bármikor lehetnek, annak minden borzasztó velejárójával. 
Nem véletlenül hoztam fel az iskolai bullying témáját, mert nagyon is köze van hozzá az erőszakos, a gyűlöletbeszéd kategóriájába tartozó kommentvilágnak, amely egyes erdélyi Facebook-csoportokban, online megjelent cikkek alatt vagy személyes, privát profilokon burjánzik. Egymásból következő folyamatokról van szó, arról a szellemiségről, amit átörökítünk generációról generációra. 
Az autoriter, teljesen fanatizálódott, elvakult személyiségtípus szelleme járja át Erdélyt is, szétrombolva és saját képére formálva hagyományt, közösségi szolidaritást, közös értékeket. Rafináltan a “nemzetféltés” álarcával olyan szintekig rombol, hogy már talán nálunk sincs messze az az idő, amikor családtagokat, barátokat fordíthat egymás ellen. 
“Az erdélyi magyarság legnagyobb ellenségei” nem azok, akik ezt a folyamatot felismerve megpróbálnak tenni ellene. Nem is azok, akiket elkap a gépszíj, és résztvesznek a gyűlöletkampányban: ők csupán bábok. Hanem, talán, a névtelen, profi vagy kevésbé profi manipulátorok, akik a barát-ellenség, hazafi-nemzetáruló dichotómiákkal látszólag logikusan, de valójában félrevezető módon abba a mederbe terelik ezeket a diskurzusokat, hogy ezek a címkék jól látható bélyegként onnantól megjelöljék a résztvevőket. És ha az előbbi mondat feltételes módját komolyan vesszük, bele is estünk az ellenségkép-generálás csapdájába. Milyen jó és megnyugtató lenne elhinni, hogy léteznek “az erdélyi magyarság legnagyobb ellenségei”, akikre bármit rá lehet fogni. De felnőttünk, és már nem hiszünk az egyszerű világmagyarázatokban, ugye? 
Tehát két fontos okunk van, hogy kiálljunk Parászka Boróka mellett, legyünk bár kollégái, hallgatói, olvasói, volt vagy leendő interjúalanyai, vitapartnerei, vagy mindeddig bystanderként félreálló, egyszerű megfigyelők. Függetlenül attól, hogy milyen nézeteket vallunk, elemi érdekünk a szólásszabadság fenntartása: márpedig újságírók megfélemlítése nem igazán tesz jót a szólásszabadságnak. És bármikor akár mi is abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy hangunkat az online térben szervezett módon megpróbálják elhallgattatni, akár úgy, hogy túlkiabálják (hányan szembesültünk azzal újságíróként, hogy a cikkünk alatti kommentek nagy része sértő, támadó, lekicsinylő, miközben egy “hallgatag többség” százai, ezrei lájkolták a tartalmat?), vagy ami Borókával történt, hogy lejárató, erőszakra buzdító kampány indul ellene. Demonstrálnunk kell tehát, hogy kollégánk, ismerősünk, barátunk vagy a számunkra ismeretlen áldozat nincs egyedül. (Itt ez a csoport kezdetnek: a Mondj nemet az internetes erőszakra közösségben az online agresszióval kapcsolatos témák kerülnek terítékre, stay tuned.) 
Bakk-Dávid Tímea. Transindex.ro

Kelemen Hunor persona non grata lehet Marosvásárhelyen
Cseh Gábor, az EMNT alelnöke Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatón elmondta: Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, megsértette a város magyarságát azzal, hogy a széles körű támogatottságnak örvendő magyar együttműködést olyan „lecsónak” nevezte, melyre – véleménye szerint – nincs szüksége a marosvásárhelyieknek.
Kezdeményezik az EMEF összehívását
 Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezetője beszámolt arról, hogy Tőkés László és Szilágyi Zsolt közös levelet küldtek Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének, melyben – a korábbi alkalmakhoz hasonlóan – ismét az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását kezdeményezik. „Elengedhetetlen, hogy az EMEF keretei között újra egyeztessenek a tárgyaló felek, s közös fellépéssel vessenek véget az erősödő magyarellenességnek. A terrorvád kapcsán az RMDSZ részéről mindeddig inkább csak cinkos hallgatást tapasztaltunk. Ha eddig különböző okok miatt nem tartották fontosnak, hogy egy asztalhoz üljünk, hát most itt az alkalom” – mondta Sándor Krisztina. itthon.ma//erdelyorszag

Oktatási rendszer: senkinek sincs teljes hatásköre
A csíki iskolák adminisztrációját át kellene adni az önkormányzatoknak – véli Korodi Attila parlamenti képviselő és Tánczos Barna szenátor. Az RMDSZ-es honatyák szerint a jelenlegi oktatási törvényt módosítani kell – ezért országos közvitát indítanának.
Több mint fél éve indította el konzultációsorozatát Korodi Attila és Tánczos Barna. Választókerületük településein különféle társadalmi csoportokkal találkoztak azzal a céllal, hogy felmérjék, melyek azok a területek, amelyeken szükséges törvénymódosító javaslatokat benyújtaniuk parlamenti munkájuk során. Csíki pedagógusokkal és oktatási intézmények vezetőivel is tanácskoztak, ennek eredményeiről csütörtöki sajtótájékoztatójukon számoltak be.
„Az oktatási rendszer minél több szereplőjével beszéltünk, annál inkább éreztük annak bonyolultságát” – fogalmazott Táncos Barna szenátor. Mint rámutatott, az iskolák hosszú távú fenntarthatósága és az oktatás minősége leginkább attól függ, hogy ki hozza meg az adminisztratív döntéseket a tanintézményekben. „Az, hogy például rendben van-e az iskola épülete, van-e tornaterem, sportpálya, vagy egyáltalán milyen körülmények között tanulnak a diákok, a települések önkormányzatait érinti” – mondta. De például, hogy van-e megfelelő számú kisegítő, illetve adminisztratív személyzet vagy oktató, az már az oktatási minisztérium hatáskörébe tartozik – tette hozzá, rávilágítva ezzel arra, hogy ezek az átfedések nagyon sok iskolát érintenek kellemetlenül.
Mint hangsúlyozta, a jelenlegi rendszer szerint a tanintézmények esetében nem az iskolaigazgató dönt a költségvetésről, hanem a helyi önkormányzat. Ezzel pedig az a gond – fűzte hozzá –, hogy ha az önkormányzat bele is foglalja költségvetésébe az iskolák felújítását, bővítését vagy akár karbantartási munkálatainak elvégeztetését, akkor sem dönthet úgy, hogy kiegészítené a tanintézmények személyzetét ennek érdekében, mivel ezt az oktatási tárca és a helyi tanfelügyelőségek berkeiben határozzák meg az illetékesek. „Ezért közvitát szeretnénk kezdeményezni, nem csak RMDSZ-en belül, hanem országos szinten is, feltéve a kérdést, hogy jó-e ez a vegyes átfedéses rendszer, amelyben nincs teljes hatásköre se az igazgatónak, se az önkormányzatnak” – tért a lényegre Tánczos.
Ez azt jelentené, hogy minden, nem nevelési, oktatási tevékenységgel kapcsolatos teendő – például fűtés, takarítás, beszerzés – a helyi önkormányzat, nem pedig az iskola feladata lenne. Térségi szakközépiskolák esetén – mint a csíkszentmártoni vagy a dánfalvi – ezekért a megyei önkormányzat felelne. Mind Korodi, mind Tánczos hangsúlyozta, bár ez a megoldás Csík térség esetében jó, életképes és szükségszerű, kisebbségügyi szempontból nem lenne szerencsés országos szinten mindenhol így cselekedni, mert szórványvidéken a magyar házként működő iskolákat, tanintézményeket egy ilyen intézkedés valószínűleg ellehetetlenítené. Szerinte egyes térségek szükségleteire szabott megoldásokban kell gondolkodni, és a törvényt is ilyen értelemben kell módosítani. A két elöljáró a legsürgetőbb teendőként az oktatási intézmények adminisztrációjának egyértelműsítését tartja, hiszen ettől függ az oktatás minősége is. Meglátásuk szerint a tanintézmények adminisztrációját át kell adni teljes mértékben az önkormányzatoknak.
Molnár Rajmond. Székelyhon.ro

Szükségét látnák a jogi oktatásnak
A romániai magyar fiataloknak készült Jogi kisokos című kézikönyvét mutatta be a Jogaink Egyesület tagja, Kató Kata szerdán Sepsiszentgyörgyön.
Az ebben található tartalmat egy négytagú jogász képzettségű csoport: Kis Júlia, Takács Kató Kata, Bitai Tünde és Silye Attila állította össze. A kiadvány tizenkét fejezetben foglalja össze az adott területek szabályozásait: alapjogok, egészségvédelem, szexualitás, család, oktatás, tulajdon, szerződések, öröklés, munka és önkéntesség, szabálysértések, büntetőjog, internet és szerzői jogok – sorolta Kató Kata, jogász. Az iskolai tantervben nincs jogi oktatás, viszont a fiataloknak van igénye erre – vélekedik a kötet társszerkesztője, aki elmondta: tapasztalatai alapján az iskolások olyan témák iránt érdeklődnek, mint például a szülők válása esetén hogyan működik a gyerekelhelyezés.
A Stúdium Kiadó gondozásában mintegy háromezer példányban megjelent ismeretterjesztő kiadvány ingyenes, megjelenését Kolozs Megye Tanácsa és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta. A Jogi Kisokos kiadványt a Turulmadár Ifjúsági Iroda székházában, a Lábas Ház 8-as termében igényelhetik azok, akik a bemutatón nem tudtak részt venni.
A Jogaink Egyesület célja, hogy az erdélyi magyar kisebbségi védeni – mondta Kató Kata, hozzátéve: sokan tevékenykednek ezen a területen Erdélyben, ugyanakkor a szervezet előadásokat, jogi órákat tart tanintézményekben, továbbá díjmentes jogi szolgálatot is biztosít a könyvszerkesztés mellett. Mint fogalmazott, a nyári időszakban több konferencián vettek részt, ugyanakkor fesztiválokon, így az EMI-táborban is naponta több órás programmal várták az érdeklődőket. Összesen hét tag tevékenykedik aktívan a szervezetben, ebből három jogász, illetve további négy joghallgató.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Vasszékelyek az első világháborúban
Harminc pannóra szerkesztve mutatja be az 1914 és 1918 közötti, összes székelyföldi kiegészítésű, különböző fegyvernemekhez tartozó gyalogezredek és zászlóaljak történetét a Székelyek az első világháború harcterein című kiállítás. Harminc pannóra szerkesztve mutatja be az 1914 és 1918 közötti, összes székelyföldi kiegészítésű, különböző fegyvernemekhez tartozó gyalogezredek és zászlóaljak történetét a Székelyek az első világháború harcterein című kiállítás. A március 2-ig a Magyarság Házában látogatható tárlat Nagy József gyergyóremetei történész kutatásaiból, a Hargita Megyei Kulturális Központ támogatásával jött létre 2014 decemberében a centenáriumi évforduló alkalmából. A többéves kutatómunkával összeállított és rendszerezett információhalmaz fényképekkel, térképekkel, korabeli újságcikkekkel kiegészülve tárja elénk a székelyföldi katonák háborús éveit a hadba indulástól a különböző frontok csatáin át a hadifogság tapasztalatáig.
Az alapos hadtörténeti kutatás egyik érdeme, hogy nemcsak a nagy háború kontextusában vizsgálja a székelyföldi alakulatok ténykedését, hanem azt is elénk tárja, hogy az adott korszakban mindebből mi volt érzékelhető a hátországban, a korabeli székelyföldi sajtó miről és hogyan számol be. Például Egy székely repülőtiszt bombázta Milanót címmel a Székely Napló hasábjain már másodjára méltatják a bethlenfalvi P. A. huszár főhadnagyot, „aki hadseregünknek talán egyetlen székely származású repülőtisztje”, és közlik a „Milanó ellen intézett dicsőséges, fényes sikerű támadásáról” írt eredeti feljegyzéseit: „Közelednek már a kérdéses kémények, de igen a zöld-fehér-piros gépek is! Jobbról egy, balról kettő! Az ember nem is akarja hinni, hogy gonosz szándékkal közelednek, olyan helyesek, színesek és könnyedek. Akárcsak játékszerek volnának. De bizony ülnek is benne! […] Már itt a cél. Újra eldob a szél, – nem vagyok pontosan felette. Na, ha ez folyton így fog menni?! A dóm még nem érdekel, van egyéb látnivaló. Most már három direkt engem követ. Mindegyikhez szóródik egy kis seria. – Kettőnél tisztán látom a bennülőket! Újra itt a cél. Intek: kicsit balra, kicsit vissza, jobbra célzok, – most! Le mind az öttel. Egy helyen már nagy füst. Ég valami. Nagy robbanást látok az enyéimből. Jó helyen vannak. Ezeket már nem tehetik más helyre. Hosszú, rechts um! Nem látok egy ellenséges gépet se! Fotografálom a célt! Most látom a várost, a dómot; felséges kép! Ezt is rákapom a lemezre. Adieu híres város. Most már történhetik bármi. Azaz inkább ne, – menjünk csak szépen haza!”A cs. és kir. 82. gyalogezred bakáit a „vasszékelyek” névvel illették, ennek emlékét őrzi az 1917. december 8-án felavatott (majd 2000-ben visszaállított) szobor is Székelyudvarhely főterén. Vitézségük legendájának egyik fontos pillére, hogy parancs nélkül soha, a legválságosabb helyzetben sem hátráltak meg. Tamási Áron író 1916-tól szolgált az ezred soraiban, több írásában megemlékezik az áldozatokról és a túlélők küzdelmeiről. De nemcsak szépirodalmi munkák teszik átélhetővé a háborús évek megpróbáltatásait, hanem naplók, levelek, emlékiratok által is kirajzolódnak a világégés szemtanúinak emberi tapasztalatai. Olvashatjuk Imets Béla 22-es honvéd hadnagy visszaemlékezését az 1914. december 12-i neusandezi bevonulásra, vagy 1915-ből egy ruszin parasztház lakóira, az anyára és a lányára, akik „félelem nélküli nyugodtsággal” tekintenek az otthonukba lépő, sáros, elrongyolódott egyenruhájú ellenséges katonára.
Érzékletesen mutatja be a lövészárokban zajló életet Kémenes Mór tanító, 22-es honvéd hadapród 1915. április 20-án keltezett levelében: „Éjjel 11 óra van most. Künn gyönyörűen világít a hold. A csillagok, mint valami mennyei őrszemek, vigyáznak a két alvó rajvonalra. Mert az őrszemeken kívül, akiket épp most vizsgáltam meg, alszik itt mindenki és minden. Én meg idehúzódom lakosztályom nyitott kandallójához és levelet írok. […] Most künn a futóárokban lépéseket hallok. Csak a fölváltott tábori őrs. A parancsnok jelentkezik. Idegesen zavarom tovább. Megint csend. A tüzem is lankad. Meglököm a legényemet: – Friss gallyat a tűzre! A legény felriad: – Hadapród úr, azt álmodtam, hogy béke volt, s mi zeneszóval vonultunk be Vásárhelyre, s minden virágos volt, s a leányok meg az asszonyok integettek. Mi meg örültünk.”
Nagy József a marosvásárhelyi 22-es gyalogezredről szóló előadásában hangsúlyozta, hogy azért fontos a háború tanulmányozása, mert így érthetjük meg, mire képes az ember a békéért. A történész úgy véli, mindig fel kell eleveníteni a világháborúk tapasztalatait, hogy megérthessük, mekkora árat fizettek a múlt században élők azért a békére törekvésért, amely a mai európai gondolkodást meghatározza. A korábban Csíkszeredában, Gyergyóremetén, Csíkmadéfalván és Budapest Főváros Levéltárában kiállított vándortárlat a Magyarság Háza után valószínűleg Ópusztaszerre és Egerbe érkezik, majd visszatér Erdélybe. eloszekelyfold.com

Az igehirdetés mindenhol fenntartassék
Három éve, 2013. február elsején iktatták hivatalába a kolozsvári Farkas utcai templomban Kató Bélát. Az eltelt három évről, az egyházkerület megvalósításairól, a közeljövő terveiről, a reformáció közelgő 500 éves évfordulójáról beszélgettünk az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével. Először arról kérdeztük, püspöki mandátuma felénél milyen mérleget vonna, hogyan értékelné az elmúlt időszakot.
– Egy értékelés többféle lehet. Az egyik az, amit az ember saját magáról gondol, a másik az, amit a külső világ állít ki rólunk. Van azonban egy harmadik – és ez az igazi –, amelyre érdemes odafigyelni, arra, ahogyan Isten látja a mi szolgálatunkat.
Ha a három évet röviden kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám: iszonyatosan nehéz volt. Olyan változások és kihívások előtt áll népünk és egyházunk, olyan események sorozata történik naponta, hogy ez folyamatos kiállást, odafigyelést igényel. Ehhez pedig az erőt csak felülről kaphatjuk meg. Ugyanakkor a sok próbálkozás, útkeresés mellett elmondhatom: eredményeink és sikereink is voltak. Ezt természetesen nem a püspök személye érte el elsősorban, hanem egy egész közösség. Próbáltam a püspökbeiktatáskor megfogalmazott üzenetet, fogadalmat betölteni, és annak szellemében cselekedni. Akkor a csodálatos halfogás történetéről beszéltem. A programot úgy határoztam meg: minden esetben kivetem a hálót, mert tudom, hogy az Úr velem van. Úgy érzem, az elmúlt három évben ezt végig lehetett követni: semmiről le nem mondtunk, semmit el nem hagytunk, a halfogás pedig folyamatos.
Leginkább az ifjúsággal és a gyerekekkel foglalkoztunk, rájuk áldoztunk a legtöbbet. A másik fontos szempontunk az volt, hogy az igehirdetés mindenhol fenntartassék. Még akkor is, ha több kisebb településen erre már kevés anyagi lehetőség kínálkozott. Ez azt jelenti, nem számoltunk fel lelkészi állásokat, habár sok olyan gyülekezet létezik, amelyik teherbíró képességének határán vagy már azon túl van.
– „Püspöki tevékenységem egyik legfontosabb törekvése a közösségi lét fenntartása és megszervezése” – nyilatkozta nemrég. Mit sikerült ennek érdekében tenni?
– Közösségünket, a kohéziós erőt próbáltam erősíteni, megtartani. Talán azzal sikerült elérnem, hogy minden szolgatársam felé azt a bizalmat előlegeztem meg, ami az emberi összetartozáshoz elengedhetetlenül szükséges. Igyekeztem mindenkihez szeretettel közeledni, és senkit ki nem zárni a közösség(ek)ből, ugyanakkor léteznek egyházi törvények is, amelyeket mindenkinek be kell tartania. Természetesen nem a törvényeskedés volt az elsődleges, hanem a szeretetteljes lelkigondozás, megoldások keresése.
– A magyar népet a parasztság tartotta meg. A globalizálódás okozta elvándorlás azonban éppen a vidéki gyülekezeteket teszi tönkre. A városban az emberek elvesznek, a közösségi lét háttérbe szorul. Hogyan lehetne ebben a kérdésben előrelépni?
– Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, a falvak népe fogy, a városoké részben nő. Ezért a városi misszió megerősítésére kell törekedni. Nem hiába tűztem ki célul a 2016-os esztendőben azt, hogy egyházkerületünknek ez lesz a fő célja. Idén a püspöki vizitációk éppen erre fognak összpontosítani. Miután mindent át fogunk beszélni az érintettekkel, a városokat meglátogattuk, remélhetőleg év végére lesz egy következtetéseket levonó összegzésünk, amely által további feladatokat tudunk meghatározni, hogy változtatni tudjunk a helyzeten. Úgy látom, a városok közelében fekvő falvak, gyülekezetek kellő odafigyeléssel életképesek lehetnek akár hosszú távon is.
Minden előzetes felmérés előtt azonban kijelenthető: akár falun, akár városon csak akkor tartható meg a közösség, ha missziós lelkületű szolgatársak munkálkodnak. Ha közömbösek maradunk azok irányában, akik lemorzsolódnak, ha csak a szószék magasságából ismerjük a gyülekezetet, ha csak a mindennapi teendőinket végezzük el, és nem hagyunk fel ezzel a szemlélettel, akkor bármilyen terveket is szőnénk, nem tudunk eredményesek lenni. Ahogy a faluról a városra bevándorlók száma nő, úgy kell egyre több egyházi szolgának is dolgoznia a nagyvárosi gyülekezetekben. Városon a presbitériumoknak fel kell ismerniük azt, hogy egy lelkipásztor nem képes mindent egyedül elvégezni. Meg kell találni azokat a forrásokat, amelyekkel növelni lehet a munkatársak számát, hogy segítségükkel megkeressük az elkallódott lelkeket. A presbitereknek például nem egy fél városért kell felelniük, hanem csupán néhány családra kell gondot viselniük és azokhoz eljuttatni az egyház kéréseit, meghívókat vagy éppen segítségnyújtást. Akkor élő az egyház, ha minden sejtje mozog, él és együtt munkálkodik.
Azt is tudnunk kell, hogy ma csak úgy lehet megmaradni reformátusnak, ha az emberek legalább egy egyházi intézménnyel fenntartják a kapcsolatot.
– Melyek az idei év prioritásai?
– Az ifjúsággal továbbra is kiemelten szeretnénk foglalkozni. Remélem, a nyári szovátai ifjúsági találkozó több ezer fiatalt fog megmozgatni, és a rendezvények az együvé tartozás élményét fogják erősíteni bennük. A marosvásárhelyi református kollégium felújítását megkezdjük, a kolozsváriét és nagyenyediét pedig szeretnénk befejezni. Mindezek mellett számos olyan építkezés van terveink között, amelyek az igehirdetési szolgálat külső feltételeit szolgálják. Ugyanakkor bekapcsolódunk az 1956-os forradalom 60 éves évfordulójára rendezett megemlékezésekbe.
– Jövőben, 2017-ben jubileumiévfordulója lesz a reformációnak…
– Készülünk a reformáció 500 éves évfordulójának megünneplésére is, már idén is több előrendezvényt szervezünk. Május 22-t, a magyar református összetartozás napját szeretnénk ebben az esztendőben Kolozsváron megtartani. Reméljük, őszre be tudjuk fejezni a kolozsvári teológia felújítását, év végére pedig szeretnénk beindítani a mellette épülő egyházi múzeumot is. Egy külön projekt keretében felmérjük az egyház kulturális értékeit és történelmi műtárgyainak helyzetét, amely alapját képezi majd a beinduló múzeumunknak.
– Miután a titkosszolgálatok a magyar veszélyt és az autonómia kérdését nemzetbiztonsági kockázatként jelölték meg, az állami intézmények, de még az igazságszolgáltatás is másképp viszonyul az erdélyi magyarsághoz. Mennyiben érinti ez egyházunkat?
– Hogy mi a célja a román államnak velünk, azt pontosan nem tudjuk. Tény, hogy a döntések rendkívül érzékenyen érintenek minket – érzelmi szinten is. Nekünk azonban nem szabad meghátrálnunk, következetesen tovább kell haladnunk azon az úton, amelyen egyházi identitásunk szorosan összefügg nemzeti létünkkel. Ebből kifolyólag minden olyan ügyért küzdenünk kell, amely ezt a kapcsolatot megerősíti. Ezt kívülről nyilván veszélyforrásnak is lehet tekinteni, viszont mi nem ezzel a szándékkal élünk és dolgozunk. Mi nem valakik ellen harcolunk, hanem saját megmaradásunk érdekében. Ezért kiáltunk, ezért próbálkozunk segítséget kérni mindenhol a világon, hogy értsék meg: mi nem többet akarunk, hanem kulturális, vallási értékeinket megőrizni, és a jövendő nemzedéknek átadni.
– Milyen terveket kell a püspöki mandátum lejártáig feltétlenül megvalósítani?
– Szeretném úgy átadni az egyházkerületet, hogy minden olyan jelentős épületünk, intézményünk működőképes és felújított állapotba kerüljön, amely elengedhetetlenül fontos számunkra. Ugyanakkor olyan egyházi struktúrát kialakítani, amely a jövőben is életképes marad, és valamilyen szinten önfenntartóvá is válik. A lelkészképzés mellett fontos a laikusok (presbiterek, gondnokok) továbbképzése is, mert fel kell készíteni az egyházat arra, hogy egy idő után nem lesz minden gyülekezetben lelkipásztor. Szeretném kapcsolatainkat továbbra is élővé tenni a Kárpát-medencei, anyaországi magyarsággal, hiszen ez a család végre magára talált, ezt a kapcsolatot nem szabad elveszítenünk. És természetesen minden olyan problémára, kérdésre választ adni, amely a következő időszakban egyházkerületünk, erdélyi magyarságunk életében felvetődik.
Somogyi Botond. Erdélyi Napló (Kolozsvár)