Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. április 29.
Újabb demonstrációval jeleznék a székelyek autonómiaigényét
A Székelyek Nagy Meneteléséhez hasonló, a székelység autonómiaigényét felmutató demonstráció megszervezéséről egyeztettek az elmúlt napokban a háromszéki RMDSZ vezetők az MPP és az EMNP politikusaival.
A nagyszabású megmozdulás megszervezésének lehetőségét Tamás Sándor, március 10-én, a Sepsiszentgyörgyön megszervezett Székely szabadság napi tiltakozó megmozduláskor vetette fel.
A hétfői sajtótájékoztatón, újságírói kérdésre válaszolva a háromszéki RMDSZ politikus elmondta: a demonstrációra idén biztosan sor kerül,már elkezdték a tárgyalásokat. Az MPP országos elnökével, Bíró Zsolttal és háromszéki vezetőjével, Kulcsár Terza Józseffel múlt héten egyeztettek ebben a kérdésben.
Az Erdélyi Magyar Néppárt alelnökével Toró T. Tiborral nemrég egy hosszas és tartalmas beszélgetést folytattak, ahol a közös demonstráció megszervezése is szóba került, mondta Tamás Sándor. Hozzátette politikai konszenzusra törekednek, a megmozdulás technikai részleteit, annak helyét és időpontját majd később hozzák nyilvánosságra, de idén megszervezik.
Kovács Zsolt
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma
A Székelyek Nagy Meneteléséhez hasonló, a székelység autonómiaigényét felmutató demonstráció megszervezéséről egyeztettek az elmúlt napokban a háromszéki RMDSZ vezetők az MPP és az EMNP politikusaival.
A nagyszabású megmozdulás megszervezésének lehetőségét Tamás Sándor, március 10-én, a Sepsiszentgyörgyön megszervezett Székely szabadság napi tiltakozó megmozduláskor vetette fel.
A hétfői sajtótájékoztatón, újságírói kérdésre válaszolva a háromszéki RMDSZ politikus elmondta: a demonstrációra idén biztosan sor kerül,már elkezdték a tárgyalásokat. Az MPP országos elnökével, Bíró Zsolttal és háromszéki vezetőjével, Kulcsár Terza Józseffel múlt héten egyeztettek ebben a kérdésben.
Az Erdélyi Magyar Néppárt alelnökével Toró T. Tiborral nemrég egy hosszas és tartalmas beszélgetést folytattak, ahol a közös demonstráció megszervezése is szóba került, mondta Tamás Sándor. Hozzátette politikai konszenzusra törekednek, a megmozdulás technikai részleteit, annak helyét és időpontját majd később hozzák nyilvánosságra, de idén megszervezik.
Kovács Zsolt
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma
2015. április 29.
Csíkszereda Polgármesteri Hivatalánál vizsgálódik a DNA
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ügyészei tartanak házkutatást Ráduly Róbert Kálmánnál, Csíkszereda polgármesterénél, ugyanakkor a polgármesteri hivatalban is vizsgálódnak. Többek között a parkolási rendszer szerződését vizsgálják.
Csíkszereda polgármesterénél reggel fél hétkor tartottak házkutatást a DNA ügyészei, akik jelenleg a polgármesteri hivatalnál vizsgálódnak. Amint Antal Attila alpolgármester az Agerpres hírügynökségnek beszámolt, tanácsi határozatokat és szerződéseket néznek át a korrupcióellenes ügyészek. A hírügynökség úgy tudja, hogy Csíkszereda polgármestere és egyik alpolgármestere ellen folyik a vizsgálat.
Antal Attila a Digi 24 hírtelevíziónak elmondta, egyelőre nem lehet képet alkotni, hogy pontosan milyen határozattal, szerződéssel, odaítéléssel lehet baj, mert az ügyészek számtalan dokumentumot kikértek az elmúlt évekből. Az alpolgármester, aki a városháza szóvivője is, kifejtette: a polgármester őt jelölte ki, hogy együttműködjön a vizsgálódókkal, s jelenleg ezt teszik.
A hírtelevízió értesülései szerint a célpontban beszerzési szerződések vannak. Konkrét szerződéseket is felsorolt negyed tíz körüli élő bejelentkezésében a Digi 24: ezek szerint a csíkszeredai parkolási rendszer működtetése érdekében megkötött szerződés a vizsgálat egyik tárgya, továbbá egy áruház építkezési engedélye a hozzá kötődő forgalmi rendezéssel együtt, az eljárás tárgya továbbá a városháza által egyik mobiltelefon-társasággal megkötött szerződés is. A hírtelevíziónak az ügyészek által közölt adatok szerint jelzések vannak arra, hogy Csíkszereda polgármestere havi tízezer euróban részesült azért, hogy a parkolási rendszerre vonatkozó szerződést egy adott vállalkozással kössék meg, ugyanakkor a mobiltelefonálási szolgáltatásokra vonatkozó megállapodásért ötezer eurót kaphatott.
Úgy tudjuk, a vizsgálatot nem a DNA marosvásárhelyi egységének emberei, hanem bukaresti ügyészek végzik.
A csíkszeredai polgármesteri hivatalba jelenleg nem engednek be senkit az ott dolgozókon kívül.
Székelyhon.ro
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ügyészei tartanak házkutatást Ráduly Róbert Kálmánnál, Csíkszereda polgármesterénél, ugyanakkor a polgármesteri hivatalban is vizsgálódnak. Többek között a parkolási rendszer szerződését vizsgálják.
Csíkszereda polgármesterénél reggel fél hétkor tartottak házkutatást a DNA ügyészei, akik jelenleg a polgármesteri hivatalnál vizsgálódnak. Amint Antal Attila alpolgármester az Agerpres hírügynökségnek beszámolt, tanácsi határozatokat és szerződéseket néznek át a korrupcióellenes ügyészek. A hírügynökség úgy tudja, hogy Csíkszereda polgármestere és egyik alpolgármestere ellen folyik a vizsgálat.
Antal Attila a Digi 24 hírtelevíziónak elmondta, egyelőre nem lehet képet alkotni, hogy pontosan milyen határozattal, szerződéssel, odaítéléssel lehet baj, mert az ügyészek számtalan dokumentumot kikértek az elmúlt évekből. Az alpolgármester, aki a városháza szóvivője is, kifejtette: a polgármester őt jelölte ki, hogy együttműködjön a vizsgálódókkal, s jelenleg ezt teszik.
A hírtelevízió értesülései szerint a célpontban beszerzési szerződések vannak. Konkrét szerződéseket is felsorolt negyed tíz körüli élő bejelentkezésében a Digi 24: ezek szerint a csíkszeredai parkolási rendszer működtetése érdekében megkötött szerződés a vizsgálat egyik tárgya, továbbá egy áruház építkezési engedélye a hozzá kötődő forgalmi rendezéssel együtt, az eljárás tárgya továbbá a városháza által egyik mobiltelefon-társasággal megkötött szerződés is. A hírtelevíziónak az ügyészek által közölt adatok szerint jelzések vannak arra, hogy Csíkszereda polgármestere havi tízezer euróban részesült azért, hogy a parkolási rendszerre vonatkozó szerződést egy adott vállalkozással kössék meg, ugyanakkor a mobiltelefonálási szolgáltatásokra vonatkozó megállapodásért ötezer eurót kaphatott.
Úgy tudjuk, a vizsgálatot nem a DNA marosvásárhelyi egységének emberei, hanem bukaresti ügyészek végzik.
A csíkszeredai polgármesteri hivatalba jelenleg nem engednek be senkit az ott dolgozókon kívül.
Székelyhon.ro
2015. április 29.
Összegyűltek a támogató aláírások
Mindhárom, az előválasztáson a polgármester-jelöltségért induló jelöltnek összegyűltek a támogatói aláírásai. Közben Brassai Zsombor megerősítette szerkesztőségünknek, lehetséges, hogy elhalasztják az előválasztásokat.
Soós Zoltán, aki elsőnek gyűjtötte össze a szükséges aláírásokat, sajnálatosnak tartja, hogy bizonyos hírforrások az RMDSZ helyi vagy országos vezetősége által a személyével kapcsolatosan megfogalmazott esetleges fenntartásokról számoltak be. Ezeknek nincs köze a valósághoz; a szövetség támogatását Brassai Zsombor megyei elnök is megerősítette. „Az RMDSZ nem fogja becsapni választóit, megismételve a Csegzi Sándor vagy a Vass Levente jelölése kapcsán kialakult helyzetet, ami a szervezet térvesztéséhez vezetett, valamint azokhoz a vádakhoz, melyek szerint eladták a választást. Úgy gondolom, hogy pont a személyem garancia arra, hogy ez nem fog megtörténni” – jelentette ki Soós, utalva az RMDSZ utóbbi két polgármester-jelölésére.
Soós Zoltán kitért a felekezeti hovatartozása miatt elhangzott vádaskodásokra is. „A rágalmaknak semmi köze mindahhoz, amit a keresztény egyház és a személyem képvisel. Ezért messzemenően elhatárolódom minden olyan gyűlöletbeszédtől, ami ezzel kapcsolatos. Számomra a Hit Gyülekezete keresztény értékrendet jelent. Az első fontos érték, amit felvállalok a hiten keresztül az elsősorban a család, hiszen ötödik gyermekünk születését várjuk ez év júliusában” – válaszolt mindazoknak, akik vallási hovatartozása miatt kezdték ki, vagy – a világhálón, a névtelenség leple alatt – tettek epés megjegyzéseket.
Portik konstruktív kampányra készül
Portik Vilmos, a néppárt Maros megyei elnöke 1500 aláírást gyűjtött össze, és most készül a konstruktív és programalkotó kampányidőszakra – jelentette be szerdai sajtótájékoztatóján, ahol elmondta, az etnikai kérdések mellett olyanokra is nagy figyelmet akar fordítani, amelyek az életminőség javítására vonatkoznak. Például a vegyipari kombináttal kapcsolatosan egy világos és vállalható tervet kell kigondolni, ezenkívül egy család-barát Marosvásárhelyben gondolkodik. A tervek között szerepel az is, hogy Marosvásárhely, mint egyetemi város, az eddiginél jobban vonja be a város fejlesztésébe a tudományos kutatásokat, és nem utolsósorban azt is szeretné elérni, ha a közeljövőben kialakulna a vállalkozóbarát Vásárhely.
Barabás Miklós telefonon erősítette meg, hogy sikerült összegyűjtenie az előválasztáson való részvételhez szükséges támogató aláírásokat.
Őszre halasztanának
Nem kizárt, hogy a május 31-re kiírt előválasztást az ősszel szervezzék meg – erősítette meg szerkesztőségünknek Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke. A kérdésről azonban nem ő és nem pártja, hanem az a grémium határoz, amely eldöntötte, hogy Marosvásárhely közös magyar polgármesterjelötjének a kiválasztására szükség van az összefogásra. Az esetleges többhónapos halasztás kérdése annak kapcsán merült fel, hogy mostanáig nagyon kevés, mintegy 2500 marosvásárhelyi lakos regisztrált az előválasztásra. „Tekintettel arra, hogy egy erős, ütőképes politikai összefogást szeretnénk kovácsolni, felmerült, hogy az eredetileg május végére időzített előválasztást egy későbbi időpontra kell áthelyezni. Így több idő jutna a lakosság tájékoztatására. Az előválasztásnak ugyanis az a célja, hogy a lakosság dönthessen arról, ki legyen a magyar közösség polgármesterjelöltje a jövő évi helyhatósági választáson” – nyilatkozta portálunknak Brassai, aki szerint október közepe lehet az előválasztás új időpontja.
Újabb kérés a tüntetésre
A kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése során a helyi rendőrség részéről tapasztalt túlkapások ellen szeretne tüntetést szervezni a néppárt, de a jóváhagyást a polgármesteri hivatal csak abban az esetben adja meg, ha azt a városi Ligetben szervezik meg. „Azt nem fogadtuk el és újból kérvényeztük a Színház téren, vagy a főtéren a Virágóránál, de a városháza ebbe sem egyezett bele” – mondta Jakab István, a párt helyi elnöke, aki azt a magyarázatot kapta, hogy a hivatal elvből nem engedélyez semmilyen tiltakozást a város központjában. Ezt a magyarázatot nem fogadja el a néppárt, ezért szerdán újabb kérvényt nyújtottak be a polgármesteri hivatalba, amelyben konkrétan azt kérik, válaszoljon igennel vagy nemmel a városháza, amely úgy tűnik, az egykori zárt város színvonalán rekedt. A történtekkel kapcsolatosan a néppárt az államelnöki hivatalt is tájékoztatja fogja, egy olyan térképet juttat el, amelyen az etnikumközi feszültségkeltés helyszíneit jelöli meg. A kétnyelvűség, amely 2015-ben nem szabadna téma legyen, máshol értéket jelent, itt pedig akadályba ütközik – hangzott el.
Antal Erika
Székelyhon.ro
Mindhárom, az előválasztáson a polgármester-jelöltségért induló jelöltnek összegyűltek a támogatói aláírásai. Közben Brassai Zsombor megerősítette szerkesztőségünknek, lehetséges, hogy elhalasztják az előválasztásokat.
Soós Zoltán, aki elsőnek gyűjtötte össze a szükséges aláírásokat, sajnálatosnak tartja, hogy bizonyos hírforrások az RMDSZ helyi vagy országos vezetősége által a személyével kapcsolatosan megfogalmazott esetleges fenntartásokról számoltak be. Ezeknek nincs köze a valósághoz; a szövetség támogatását Brassai Zsombor megyei elnök is megerősítette. „Az RMDSZ nem fogja becsapni választóit, megismételve a Csegzi Sándor vagy a Vass Levente jelölése kapcsán kialakult helyzetet, ami a szervezet térvesztéséhez vezetett, valamint azokhoz a vádakhoz, melyek szerint eladták a választást. Úgy gondolom, hogy pont a személyem garancia arra, hogy ez nem fog megtörténni” – jelentette ki Soós, utalva az RMDSZ utóbbi két polgármester-jelölésére.
Soós Zoltán kitért a felekezeti hovatartozása miatt elhangzott vádaskodásokra is. „A rágalmaknak semmi köze mindahhoz, amit a keresztény egyház és a személyem képvisel. Ezért messzemenően elhatárolódom minden olyan gyűlöletbeszédtől, ami ezzel kapcsolatos. Számomra a Hit Gyülekezete keresztény értékrendet jelent. Az első fontos érték, amit felvállalok a hiten keresztül az elsősorban a család, hiszen ötödik gyermekünk születését várjuk ez év júliusában” – válaszolt mindazoknak, akik vallási hovatartozása miatt kezdték ki, vagy – a világhálón, a névtelenség leple alatt – tettek epés megjegyzéseket.
Portik konstruktív kampányra készül
Portik Vilmos, a néppárt Maros megyei elnöke 1500 aláírást gyűjtött össze, és most készül a konstruktív és programalkotó kampányidőszakra – jelentette be szerdai sajtótájékoztatóján, ahol elmondta, az etnikai kérdések mellett olyanokra is nagy figyelmet akar fordítani, amelyek az életminőség javítására vonatkoznak. Például a vegyipari kombináttal kapcsolatosan egy világos és vállalható tervet kell kigondolni, ezenkívül egy család-barát Marosvásárhelyben gondolkodik. A tervek között szerepel az is, hogy Marosvásárhely, mint egyetemi város, az eddiginél jobban vonja be a város fejlesztésébe a tudományos kutatásokat, és nem utolsósorban azt is szeretné elérni, ha a közeljövőben kialakulna a vállalkozóbarát Vásárhely.
Barabás Miklós telefonon erősítette meg, hogy sikerült összegyűjtenie az előválasztáson való részvételhez szükséges támogató aláírásokat.
Őszre halasztanának
Nem kizárt, hogy a május 31-re kiírt előválasztást az ősszel szervezzék meg – erősítette meg szerkesztőségünknek Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke. A kérdésről azonban nem ő és nem pártja, hanem az a grémium határoz, amely eldöntötte, hogy Marosvásárhely közös magyar polgármesterjelötjének a kiválasztására szükség van az összefogásra. Az esetleges többhónapos halasztás kérdése annak kapcsán merült fel, hogy mostanáig nagyon kevés, mintegy 2500 marosvásárhelyi lakos regisztrált az előválasztásra. „Tekintettel arra, hogy egy erős, ütőképes politikai összefogást szeretnénk kovácsolni, felmerült, hogy az eredetileg május végére időzített előválasztást egy későbbi időpontra kell áthelyezni. Így több idő jutna a lakosság tájékoztatására. Az előválasztásnak ugyanis az a célja, hogy a lakosság dönthessen arról, ki legyen a magyar közösség polgármesterjelöltje a jövő évi helyhatósági választáson” – nyilatkozta portálunknak Brassai, aki szerint október közepe lehet az előválasztás új időpontja.
Újabb kérés a tüntetésre
A kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése során a helyi rendőrség részéről tapasztalt túlkapások ellen szeretne tüntetést szervezni a néppárt, de a jóváhagyást a polgármesteri hivatal csak abban az esetben adja meg, ha azt a városi Ligetben szervezik meg. „Azt nem fogadtuk el és újból kérvényeztük a Színház téren, vagy a főtéren a Virágóránál, de a városháza ebbe sem egyezett bele” – mondta Jakab István, a párt helyi elnöke, aki azt a magyarázatot kapta, hogy a hivatal elvből nem engedélyez semmilyen tiltakozást a város központjában. Ezt a magyarázatot nem fogadja el a néppárt, ezért szerdán újabb kérvényt nyújtottak be a polgármesteri hivatalba, amelyben konkrétan azt kérik, válaszoljon igennel vagy nemmel a városháza, amely úgy tűnik, az egykori zárt város színvonalán rekedt. A történtekkel kapcsolatosan a néppárt az államelnöki hivatalt is tájékoztatja fogja, egy olyan térképet juttat el, amelyen az etnikumközi feszültségkeltés helyszíneit jelöli meg. A kétnyelvűség, amely 2015-ben nem szabadna téma legyen, máshol értéket jelent, itt pedig akadályba ütközik – hangzott el.
Antal Erika
Székelyhon.ro
2015. április 29.
Kérdőre vonták a civilek Soós Zoltánt
Durvulni kezd a marosvásárhelyi előválasztási kampány. A független Barabás Miklós mögött álló civilek egy kérdőre vonó nyílt levelet fogalmaztak meg Soós Zoltán, RMDSZ-es jelöltnek, amelyben az utcanévtáblák ügyében többek között hazugsággal vádolják a városi tanácsost.
A marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák közbeszerzése nem most, mint ahogy az RMDSZ-frakció tagjai mondták, hanem fél évvel ezelőtt indult; az RMDSZ-es tanácsosok érdeklődésének hiánya és a politikai háttértárgyalások elmaradása miatt, a városháza munkatársai viszont leállították – mindezt a Barabás Miklós kampányát támogató Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! nevű csoport tagjai állítják. Szerintük a kétnyelvű utcanévtáblák ügye el sem indult volna és nem is tartana jelenleg ott, ahol tart, ha az RMDSZ városi tanácsosai – akik között található Soós Zoltán is – számára fontosak lennének a magyar közösség anyanyelvhasználati jogai.
„Folyamatosan azt nyilatkozza a médiában, hogy a kétnyelvű utcanévtábla ügy megoldódott és elindult a közbeszerzés. Ezt a hamis félinformációt már a tavaly óta ismerjük, ezzel ámította a város magyar közösségét kollégája, Peti András, Claudiu Maior, most pedig ön, aki úgy döntött, hogy a város polgármesteri székét szeretné megszerezni, és tovább hazudik a város magyar lakosságának” – olvasható a Soóst vádoló nyílt levélben.
A magát gerillacsoportnak nevező civil társulás az RMDSZ-es képviselők által meghirdetett tanácsi bojkottot is elfogadhatatlan tartja. „Egy magát erősnek tartó, politikai színtéren is jelen levő érdekvédelmi szervezetnek nincs más eszköze a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében, csak a bojkott? Nem az RMDSZ-frakció a legnagyobb politikai csoport a városi tanácsban? Nincs magyar alpolgármester? Önök még nem is ültek le eddig tárgyalni a román féllel, ezt Claudiu Maior alpolgármester jelezte nekünk a megbeszéléseinken” – vetik a szövetség önkormányzati képviselőjének és egyben polgármesterjelöltjének a szemére. „Miért állítja azt, hogy minden jogi akadály elhárult a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében, és létezik törvényes keret. Mégis amikor kollégája, Peti András 2012 októberében a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében benyújtott egy tanácsi határozat-tervezetetet, azt elég határozottan elutasította a városi tanács. Ön is ott volt, nem emlékszik?” – vonják kérdőre a civilek Soós Zoltánt.
A Barabás mögött álló csoport tagjai szerint Soósnak 2014 novembere óta számtalan esetben esélye lett volna foglalkozni a táblák ügyével, azonban egyetlen egyszer sem tette. „Hol volt ön eddig, hiszen karrierpolitikusként már hosszú évek óta az RMDSZ támogatását élvezi, a Megyei Múzeum vezetőjeként, RMDSZ-es tanácsosként miért nem tette soha szóvá a kétnyelvű utcanévtáblák hiányát? Most miért vált ennyire sürgetővé?” – szögezik neki a kérdést. A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) keretében működő csoport ugyanakkor felkéri Soóst és kollégáit, hogy „hagyják végre abba a hamis politikai nyilatkozattételeket és a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése érdekében tegyenek konkrét lépéseket – amelyeket az elmúlt tizenhárom évben nem voltak hajlandók meglépni”.
A nyílt levél címzettje sajnálatosnak tartja, hogy egy csoportosulás – mellyel az utcanévtáblák ügyében az RMDSZ együttműködött – ilyen szintre képes süllyeszteni az előválasztási kampányt. Soós Zoltán szerint éppen a levélírók azok, akik félretájékoztatnak, amikor azt állítják, hogy a közbeszerzési folyamat nem a héten, hanem már a tavaly ősszel indult be. Fél évvel ezelőtt csak a feladatfüzet összeállítása szerepelt a városháza napirendjén, emlékeztetett az RMDSZ helyi tanácsosa. Soós azt is tisztázni kívánta, hogy a frakcióban mindenkinek megvan a maga területe, amivel foglalkozik. „Az enyém az épített örökség védelme. És különben is, nem egy tanácsos és még kevésbé egy magát jelöltetni szándékozó politikus feladata az önkormányzati határozatok végrehajtása” – fejtette ki Soós Zoltán. A múzeumigazgató emlékeztetett, hogy az általa vezetett intézményben minden felirat többnyelvű. Az RMDSZ politikusa nem kíván hasonlóképpen válaszolni a levélíróknak, de reméli, hogy a függetlenként induló Barabás Miklós elhatárolódik az őt támogató gerillacsoport övön aluli ütéses lejárató akciójától.
A Soós Zoltánra mért civil csapás a harmadik jelöltnek, Portik Vilmosnak is fájt. „Én abban bíztam, hogy programokat fogunk versenyeztetni, és nem ilyen hangnemű támadásokat indítani” – nyilatkozta szerkesztőségünknek a néppárti vezető. A történtek ellenére Portik továbbra is bízik abban, hogy nem ez a típusú hangvétel lesz a történelemtanár Barabás Miklós kampányára jellemző.
Megkeresésünkre a bolyais pedagógus kifejtette: ez nem volt övön aluli ütés, a mögötte álló civilek mindössze néven nevezték a dolgokat. „Folyamatosan az van, hogy az RMDSZ politikusai, akik nem tettek szinte semmit a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében, próbálják tisztára mosni magukat” – jelentette ki Barabás, akit két héttel ezelőtt, egy társával együtt, a helyi rendőrség éppen táblaszerelés miatt bírságolt öt-ötezer lejjel.
Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke szerdán ugyanakkor már annak a lehetőségéről beszélt, hogy a május végére tervezett előválasztást elhalasztják.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro
Durvulni kezd a marosvásárhelyi előválasztási kampány. A független Barabás Miklós mögött álló civilek egy kérdőre vonó nyílt levelet fogalmaztak meg Soós Zoltán, RMDSZ-es jelöltnek, amelyben az utcanévtáblák ügyében többek között hazugsággal vádolják a városi tanácsost.
A marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák közbeszerzése nem most, mint ahogy az RMDSZ-frakció tagjai mondták, hanem fél évvel ezelőtt indult; az RMDSZ-es tanácsosok érdeklődésének hiánya és a politikai háttértárgyalások elmaradása miatt, a városháza munkatársai viszont leállították – mindezt a Barabás Miklós kampányát támogató Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! nevű csoport tagjai állítják. Szerintük a kétnyelvű utcanévtáblák ügye el sem indult volna és nem is tartana jelenleg ott, ahol tart, ha az RMDSZ városi tanácsosai – akik között található Soós Zoltán is – számára fontosak lennének a magyar közösség anyanyelvhasználati jogai.
„Folyamatosan azt nyilatkozza a médiában, hogy a kétnyelvű utcanévtábla ügy megoldódott és elindult a közbeszerzés. Ezt a hamis félinformációt már a tavaly óta ismerjük, ezzel ámította a város magyar közösségét kollégája, Peti András, Claudiu Maior, most pedig ön, aki úgy döntött, hogy a város polgármesteri székét szeretné megszerezni, és tovább hazudik a város magyar lakosságának” – olvasható a Soóst vádoló nyílt levélben.
A magát gerillacsoportnak nevező civil társulás az RMDSZ-es képviselők által meghirdetett tanácsi bojkottot is elfogadhatatlan tartja. „Egy magát erősnek tartó, politikai színtéren is jelen levő érdekvédelmi szervezetnek nincs más eszköze a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében, csak a bojkott? Nem az RMDSZ-frakció a legnagyobb politikai csoport a városi tanácsban? Nincs magyar alpolgármester? Önök még nem is ültek le eddig tárgyalni a román féllel, ezt Claudiu Maior alpolgármester jelezte nekünk a megbeszéléseinken” – vetik a szövetség önkormányzati képviselőjének és egyben polgármesterjelöltjének a szemére. „Miért állítja azt, hogy minden jogi akadály elhárult a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében, és létezik törvényes keret. Mégis amikor kollégája, Peti András 2012 októberében a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében benyújtott egy tanácsi határozat-tervezetetet, azt elég határozottan elutasította a városi tanács. Ön is ott volt, nem emlékszik?” – vonják kérdőre a civilek Soós Zoltánt.
A Barabás mögött álló csoport tagjai szerint Soósnak 2014 novembere óta számtalan esetben esélye lett volna foglalkozni a táblák ügyével, azonban egyetlen egyszer sem tette. „Hol volt ön eddig, hiszen karrierpolitikusként már hosszú évek óta az RMDSZ támogatását élvezi, a Megyei Múzeum vezetőjeként, RMDSZ-es tanácsosként miért nem tette soha szóvá a kétnyelvű utcanévtáblák hiányát? Most miért vált ennyire sürgetővé?” – szögezik neki a kérdést. A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) keretében működő csoport ugyanakkor felkéri Soóst és kollégáit, hogy „hagyják végre abba a hamis politikai nyilatkozattételeket és a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése érdekében tegyenek konkrét lépéseket – amelyeket az elmúlt tizenhárom évben nem voltak hajlandók meglépni”.
A nyílt levél címzettje sajnálatosnak tartja, hogy egy csoportosulás – mellyel az utcanévtáblák ügyében az RMDSZ együttműködött – ilyen szintre képes süllyeszteni az előválasztási kampányt. Soós Zoltán szerint éppen a levélírók azok, akik félretájékoztatnak, amikor azt állítják, hogy a közbeszerzési folyamat nem a héten, hanem már a tavaly ősszel indult be. Fél évvel ezelőtt csak a feladatfüzet összeállítása szerepelt a városháza napirendjén, emlékeztetett az RMDSZ helyi tanácsosa. Soós azt is tisztázni kívánta, hogy a frakcióban mindenkinek megvan a maga területe, amivel foglalkozik. „Az enyém az épített örökség védelme. És különben is, nem egy tanácsos és még kevésbé egy magát jelöltetni szándékozó politikus feladata az önkormányzati határozatok végrehajtása” – fejtette ki Soós Zoltán. A múzeumigazgató emlékeztetett, hogy az általa vezetett intézményben minden felirat többnyelvű. Az RMDSZ politikusa nem kíván hasonlóképpen válaszolni a levélíróknak, de reméli, hogy a függetlenként induló Barabás Miklós elhatárolódik az őt támogató gerillacsoport övön aluli ütéses lejárató akciójától.
A Soós Zoltánra mért civil csapás a harmadik jelöltnek, Portik Vilmosnak is fájt. „Én abban bíztam, hogy programokat fogunk versenyeztetni, és nem ilyen hangnemű támadásokat indítani” – nyilatkozta szerkesztőségünknek a néppárti vezető. A történtek ellenére Portik továbbra is bízik abban, hogy nem ez a típusú hangvétel lesz a történelemtanár Barabás Miklós kampányára jellemző.
Megkeresésünkre a bolyais pedagógus kifejtette: ez nem volt övön aluli ütés, a mögötte álló civilek mindössze néven nevezték a dolgokat. „Folyamatosan az van, hogy az RMDSZ politikusai, akik nem tettek szinte semmit a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében, próbálják tisztára mosni magukat” – jelentette ki Barabás, akit két héttel ezelőtt, egy társával együtt, a helyi rendőrség éppen táblaszerelés miatt bírságolt öt-ötezer lejjel.
Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke szerdán ugyanakkor már annak a lehetőségéről beszélt, hogy a május végére tervezett előválasztást elhalasztják.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro
2015. április 29.
Nyakunkon a pusztulás
Két évvel ezelőtt, március végén jelentették be hivatalosan, hogy hatalmas beruházás érkezik Háromszékre, az osztrák Holzindustrie Schweighofer 150 millió eurós befektetéssel korszerű fűrészüzemet épít Réty határában, hatszázötven új munkahelyet teremt, fellendül a térség gazdasága, folyik majd a pénz, elérkezik a Kánaán. Néhányan már akkor felkapták fejüket az évi nyolcszázezer köbméter fa feldolgozásának hallatán, ám az akadékoskodó zöldeket gyorsan leintették a hivatalosságok: az erdőket így is, úgy is irtják, ha nem adnak otthont az új gyárnak, majd valamelyik szomszéd megye nyer belőle, s mi csak a kárral maradunk.
A gyár felépült, ötven hektáron éktelenkedik, a fával megrakott teherautók már érkeznek, és hamarosan beindul a termelés. Hivatalos megnyitó nélkül, Schweighofer ódzkodik a nyilvánosságtól. Döbbenetes oknyomozó riportot mutatott be vasárnap este az Antena3 televízió a Holzindustrie Schweighofer áldatlan romániai tevékenységéről. Az csak egyik oldala az éremnek, hogy gond nélkül átveszik és feldolgozzák a törvénytelenül kitermelt, akár természetvédelmi területről származó fát, de letarolt erdők, megszűnt munkahelyek százai, sínylődő gazdaság, tüzelő nélkül maradt, kivándorlásra kényszerített, megfélemlített helybeliek, nyersanyag hiányában csődbe ment kisvállalkozások maradtak nyomában. Mindeközben az osztrák tulajdonos gazdagodik, 2009-ben profitja még „csak” 22 millió euró volt, 2013-ban már 93 millió. Az elmúlt két évben süket fülekre talált minden, Schweighofer elleni tiltakozás. Hiába próbált szemet, agyat nyitogatni néhány civil szervezet, hiába kongatta a vészharangot a sajtó, lepergett azokról, akik tehettek volna bármit is. Pár tucatnyian, százan gyűltek össze tüntetni az erdők védelméért, és a fejlődés akadályozóinak nevezték őket, hangsúlyozván, túl szegények vagyunk, hogy természetvédők igényeinek engedjünk, az ilyen úri fakszni a gazdagok kiváltsága. A kapzsiság, az önzés hozta nyakunkra az osztrák fenyővágóhidat, a nemtörődömség, a közöny engedte megtelepedni. Nehezen hihető, hogy azok, akik jó pénzért segítették, ne ismerték volna tevékenysége árnyoldalát. Olosz Gergely egykori szenátor jó üzletet kötött, tetemes jövedelemre tett szert, és furcsa módon szemet hunytak a már korábban is felmerülő visszásságok láttán a megye vezetői, a különböző hivatalok, gyorsan elhallgattak a korábban lázongó kis fafeldolgozók, Réty pedig mint égi áldást, várja a millió eurós évi adót, amelyből majd a falut fejlesztenék. S ha majd bekövetkezik itt is, ami a mócoknál, nézhetjük könnyes szemmel a letarolt erdők hűlt helyét, s kérdezhetjük, ki engedte ide az osztrák nagyvállalatot, amely örömöt ígért, de ürömöt hozott, felvirágzás helyett pusztulást.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Két évvel ezelőtt, március végén jelentették be hivatalosan, hogy hatalmas beruházás érkezik Háromszékre, az osztrák Holzindustrie Schweighofer 150 millió eurós befektetéssel korszerű fűrészüzemet épít Réty határában, hatszázötven új munkahelyet teremt, fellendül a térség gazdasága, folyik majd a pénz, elérkezik a Kánaán. Néhányan már akkor felkapták fejüket az évi nyolcszázezer köbméter fa feldolgozásának hallatán, ám az akadékoskodó zöldeket gyorsan leintették a hivatalosságok: az erdőket így is, úgy is irtják, ha nem adnak otthont az új gyárnak, majd valamelyik szomszéd megye nyer belőle, s mi csak a kárral maradunk.
A gyár felépült, ötven hektáron éktelenkedik, a fával megrakott teherautók már érkeznek, és hamarosan beindul a termelés. Hivatalos megnyitó nélkül, Schweighofer ódzkodik a nyilvánosságtól. Döbbenetes oknyomozó riportot mutatott be vasárnap este az Antena3 televízió a Holzindustrie Schweighofer áldatlan romániai tevékenységéről. Az csak egyik oldala az éremnek, hogy gond nélkül átveszik és feldolgozzák a törvénytelenül kitermelt, akár természetvédelmi területről származó fát, de letarolt erdők, megszűnt munkahelyek százai, sínylődő gazdaság, tüzelő nélkül maradt, kivándorlásra kényszerített, megfélemlített helybeliek, nyersanyag hiányában csődbe ment kisvállalkozások maradtak nyomában. Mindeközben az osztrák tulajdonos gazdagodik, 2009-ben profitja még „csak” 22 millió euró volt, 2013-ban már 93 millió. Az elmúlt két évben süket fülekre talált minden, Schweighofer elleni tiltakozás. Hiába próbált szemet, agyat nyitogatni néhány civil szervezet, hiába kongatta a vészharangot a sajtó, lepergett azokról, akik tehettek volna bármit is. Pár tucatnyian, százan gyűltek össze tüntetni az erdők védelméért, és a fejlődés akadályozóinak nevezték őket, hangsúlyozván, túl szegények vagyunk, hogy természetvédők igényeinek engedjünk, az ilyen úri fakszni a gazdagok kiváltsága. A kapzsiság, az önzés hozta nyakunkra az osztrák fenyővágóhidat, a nemtörődömség, a közöny engedte megtelepedni. Nehezen hihető, hogy azok, akik jó pénzért segítették, ne ismerték volna tevékenysége árnyoldalát. Olosz Gergely egykori szenátor jó üzletet kötött, tetemes jövedelemre tett szert, és furcsa módon szemet hunytak a már korábban is felmerülő visszásságok láttán a megye vezetői, a különböző hivatalok, gyorsan elhallgattak a korábban lázongó kis fafeldolgozók, Réty pedig mint égi áldást, várja a millió eurós évi adót, amelyből majd a falut fejlesztenék. S ha majd bekövetkezik itt is, ami a mócoknál, nézhetjük könnyes szemmel a letarolt erdők hűlt helyét, s kérdezhetjük, ki engedte ide az osztrák nagyvállalatot, amely örömöt ígért, de ürömöt hozott, felvirágzás helyett pusztulást.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. április 29.
Hírsaláta
BÖRTÖNBE KELL VONULNIA a volt Kolozs megyei tanfelügyelő-helyettesnek, a kolozsvári ítélőtábla ugyanis elutasította Péter Tünde fellebbezését. Az eddig házi őrizetben tartózkodó Péter Tündére két és fél éves szabadságvesztés vár. A vont főtanfelügyelő-helyettest tavaly szeptember elsején vették őrizetbe, és azzal gyanúsították, hogy több mint tízezer eurót kért és kapott öt személytől, akiknek azt ígérte: befolyását felhasználva ráveszi a vizsgáztató bizottságok tagjait, hogy engedjenek át több diákot a nyári és az őszi érettségin. (Maszol)
MÉGSEM TUDOTT A BÖRTÖNRŐL? Cáfolta Ion Iliescu, hogy elismerte, tudott a CIA által üzemeltetett titkos romániai börtönökről. A volt államfő blogján reagált arra, hogy múlt héten a német Der Spiegel arról írt: kérdésükre Iliescu elmondta, 2003-ban jóváhagyta az amerikai titkosszolgálat kérését, akik egy ingatlant kaptak a román hatóságoktól. Hozzátette: amennyiben tudta volna, milyen célra kéri a Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége a szóban forgó bukaresti ingatlant, amelyben kínvallatásnak vetették alá a terrorizmussal gyanúsított, törvénytelenül fogva tartott őrizeteseket, más döntést hozott volna. Egyúttal cáfolta, hogy többek között ezzel a gesztussal próbálta volna Románia megvesztegetni az Egyesült Államokat, hogy az országot felvegyék a NATO-ba. Szerinte, amennyiben az ingatlanban valóban törvénytelenségeket követtek el, azért az amerikai fél tartozik magyarázattal. (Krónika)
AZ ÁLLAM A LEGNAGYOBB MUNKAADÓ. Románia 5,2 millió foglalkoztatottjából közel 1,2 millióan a közszférában dolgoznak, az ország megyéinek közel felében az állami intézmények biztosítják sokak megélhetését. Vasluiban, az egyik legszegényebb régióban a szociális igazgatóságnál többen dolgoznak, mint a megye legnagyobb magánvállalkozásánál, öt megyében pedig – Botoşani, Buzău, Călăraşi, Suceava és Tulcea – egyetlen olyan vállalkozás sincs, mely legalább ezer munkavállalót foglalkoztatna. Szakemberek rámutatnak, míg Európa nyugati államaiban a legtöbben termelésben dolgoznak, addig Romániában magas az adminisztrációs tevékenységet végzők aránya. A hazai cégek 4 millió alkalmazottjából 400 ezren állami kereskedelmi társaságok munkatársai, így tulajdonképpen a versenyszféra 3,5 millió dolgozója által befizetett különféle adókból és illetékekből fedezik a kiadásokat. (Digi24)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
BÖRTÖNBE KELL VONULNIA a volt Kolozs megyei tanfelügyelő-helyettesnek, a kolozsvári ítélőtábla ugyanis elutasította Péter Tünde fellebbezését. Az eddig házi őrizetben tartózkodó Péter Tündére két és fél éves szabadságvesztés vár. A vont főtanfelügyelő-helyettest tavaly szeptember elsején vették őrizetbe, és azzal gyanúsították, hogy több mint tízezer eurót kért és kapott öt személytől, akiknek azt ígérte: befolyását felhasználva ráveszi a vizsgáztató bizottságok tagjait, hogy engedjenek át több diákot a nyári és az őszi érettségin. (Maszol)
MÉGSEM TUDOTT A BÖRTÖNRŐL? Cáfolta Ion Iliescu, hogy elismerte, tudott a CIA által üzemeltetett titkos romániai börtönökről. A volt államfő blogján reagált arra, hogy múlt héten a német Der Spiegel arról írt: kérdésükre Iliescu elmondta, 2003-ban jóváhagyta az amerikai titkosszolgálat kérését, akik egy ingatlant kaptak a román hatóságoktól. Hozzátette: amennyiben tudta volna, milyen célra kéri a Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége a szóban forgó bukaresti ingatlant, amelyben kínvallatásnak vetették alá a terrorizmussal gyanúsított, törvénytelenül fogva tartott őrizeteseket, más döntést hozott volna. Egyúttal cáfolta, hogy többek között ezzel a gesztussal próbálta volna Románia megvesztegetni az Egyesült Államokat, hogy az országot felvegyék a NATO-ba. Szerinte, amennyiben az ingatlanban valóban törvénytelenségeket követtek el, azért az amerikai fél tartozik magyarázattal. (Krónika)
AZ ÁLLAM A LEGNAGYOBB MUNKAADÓ. Románia 5,2 millió foglalkoztatottjából közel 1,2 millióan a közszférában dolgoznak, az ország megyéinek közel felében az állami intézmények biztosítják sokak megélhetését. Vasluiban, az egyik legszegényebb régióban a szociális igazgatóságnál többen dolgoznak, mint a megye legnagyobb magánvállalkozásánál, öt megyében pedig – Botoşani, Buzău, Călăraşi, Suceava és Tulcea – egyetlen olyan vállalkozás sincs, mely legalább ezer munkavállalót foglalkoztatna. Szakemberek rámutatnak, míg Európa nyugati államaiban a legtöbben termelésben dolgoznak, addig Romániában magas az adminisztrációs tevékenységet végzők aránya. A hazai cégek 4 millió alkalmazottjából 400 ezren állami kereskedelmi társaságok munkatársai, így tulajdonképpen a versenyszféra 3,5 millió dolgozója által befizetett különféle adókból és illetékekből fedezik a kiadásokat. (Digi24)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. április 29.
Borbély: a kétnyelvű utcanévtáblák miatti jogtalan büntetések ellen azonnali fellépésre, szankciókra van szükség
A marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák továbbra sem rendeződő kérdéséről, valamint Románia nemzetközi kötelezettségeiről beszélt tegnap a képviselőház plénumában Borbély László, az RMDSZ képviselője.
"Húsz évvel ezelőtt, 1995-ben Románia ratifikálta a nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló keretegyezményt, és 2007-ben elfogadta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartájának előírásait, magas standardokkal. Ez érthető is, hiszen Románia parlamentjében 19 nemzeti kisebbség képviselteti magát" – fogalmazott Borbély. Hozzátette, mindezek ellenére ma Erdély-szerte olyan visszalépéseket tapasztalunk a kisebbségi jogok tiszteletben tartása terén, amelyeket Romániának, az aláírt nemzetközi egyezmények értelmében, nem lenne szabad megengednie.
"Marosvásárhelyen, ahol majdnem fele-fele arányban van jelen a román és a magyar közösség, annak ellenére, hogy 2001-ben az RMDSZ helyi képviselőinek közbenjárásával a városi tanács a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséről döntött, mind a polgármesteri hivatal, mind a helyi rendőrség, visszaélve hatalmával, nemcsak hogy nem vette figyelembe a városi tanács határozatát, de 30.000–50.000 lej értékű büntetéseket akar kiszabni a saját házukra kétnyelvű utcatáblákat kihelyező lakosokra, teljesen jogtalanul" – hangsúlyozta Borbély László. A kétnyelvű utcatáblák kihelyezése Marosvásárhelyen egyértelműen a polgármester kötelessége, akinek a helyi rendőrparancsnok az alárendeltje. Éppen ezért a jogtalan büntetések ellen azonnali fellépésre, szankciókra van szükség – tette hozzá.
Felszólalásában a Maros megyei képviselő azt is elmondta, Romániának másfél évvel ezelőtt kellett volna elküldenie jelentését a Nyelvi Charta alkalmazásáról, de mivel a vállalt kötelezettségeit hiányosan vagy egyáltalán nem teljesítette, elkészítését késleltetik. Mind az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottsága, mind pedig a Nyelvi Chartának a Romániáról szóló 2012-es jelentése elmarasztalja az ország intézményeit amiatt, hogy nem tartják be a vállalt kötelezettségeket. "Ezúton szeretném felhívni a külügyminisztérium, a belügyminisztérium és minden felelős állami intézmény figyelmét arra, hogy ne késleltessék tovább ezen jelentés összeállítását, elkészítésében pedig egyeztessenek a romániai kisebbségi szervezetek képviselőivel is" – hangsúlyozta Borbély László, aki szerint a felsorolt hiányosságokra nem a kisebbségi szervezeteknek kellene felhívniuk az állami intézmények vezetőinek figyelmét, hanem azok kellene proaktívabbak legyenek, és folyamatosan figyelemmel kísérniük a vállalt kisebbségvédelmi kötelezettségek betartását.
Népújság (Marosvásárhely)
A marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák továbbra sem rendeződő kérdéséről, valamint Románia nemzetközi kötelezettségeiről beszélt tegnap a képviselőház plénumában Borbély László, az RMDSZ képviselője.
"Húsz évvel ezelőtt, 1995-ben Románia ratifikálta a nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló keretegyezményt, és 2007-ben elfogadta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartájának előírásait, magas standardokkal. Ez érthető is, hiszen Románia parlamentjében 19 nemzeti kisebbség képviselteti magát" – fogalmazott Borbély. Hozzátette, mindezek ellenére ma Erdély-szerte olyan visszalépéseket tapasztalunk a kisebbségi jogok tiszteletben tartása terén, amelyeket Romániának, az aláírt nemzetközi egyezmények értelmében, nem lenne szabad megengednie.
"Marosvásárhelyen, ahol majdnem fele-fele arányban van jelen a román és a magyar közösség, annak ellenére, hogy 2001-ben az RMDSZ helyi képviselőinek közbenjárásával a városi tanács a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséről döntött, mind a polgármesteri hivatal, mind a helyi rendőrség, visszaélve hatalmával, nemcsak hogy nem vette figyelembe a városi tanács határozatát, de 30.000–50.000 lej értékű büntetéseket akar kiszabni a saját házukra kétnyelvű utcatáblákat kihelyező lakosokra, teljesen jogtalanul" – hangsúlyozta Borbély László. A kétnyelvű utcatáblák kihelyezése Marosvásárhelyen egyértelműen a polgármester kötelessége, akinek a helyi rendőrparancsnok az alárendeltje. Éppen ezért a jogtalan büntetések ellen azonnali fellépésre, szankciókra van szükség – tette hozzá.
Felszólalásában a Maros megyei képviselő azt is elmondta, Romániának másfél évvel ezelőtt kellett volna elküldenie jelentését a Nyelvi Charta alkalmazásáról, de mivel a vállalt kötelezettségeit hiányosan vagy egyáltalán nem teljesítette, elkészítését késleltetik. Mind az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottsága, mind pedig a Nyelvi Chartának a Romániáról szóló 2012-es jelentése elmarasztalja az ország intézményeit amiatt, hogy nem tartják be a vállalt kötelezettségeket. "Ezúton szeretném felhívni a külügyminisztérium, a belügyminisztérium és minden felelős állami intézmény figyelmét arra, hogy ne késleltessék tovább ezen jelentés összeállítását, elkészítésében pedig egyeztessenek a romániai kisebbségi szervezetek képviselőivel is" – hangsúlyozta Borbély László, aki szerint a felsorolt hiányosságokra nem a kisebbségi szervezeteknek kellene felhívniuk az állami intézmények vezetőinek figyelmét, hanem azok kellene proaktívabbak legyenek, és folyamatosan figyelemmel kísérniük a vállalt kisebbségvédelmi kötelezettségek betartását.
Népújság (Marosvásárhely)
2015. április 29.
TDK a Sapientián
Idén is megrendezésre került a Tudományos Diákköri Konferencia a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán április 24–25-én, immár a XIV. alkalommal.
A TDK péntek reggel kilenckor kezdődött a regisztrálással, amelyet követően köszöntőbeszédek és előadások hangzottak el. Az előadások után a sapientiás diákok dolgozatainak bemutatására került sor. Az idén 57 diák jelentkezett tudományos dolgozattal hét különböző szekcióban: alkalmazott nyelvtudományok, gépészmérnöki, hardverfejlesztések és beágyazott rendszerek, informatika és szoftverfejlesztés, kommunikáció, közegészségügy és ETDK kertész- és élelmiszertudomány. Ezt követően a rendezvény borkóstolóval folytatódott. Utána a szenátusi teremben svédasztal várta a résztvevőket.
A szombati nap előadással kezdődött, ami után már nem volt más hátra, csak a díjátadás. Mindenik szakosztály első három helyezettje részesült jutalomban.
Egy elsőéves kommunikációs résztvevő a következőképpen nyilatkozott: – A félév elején döntöttem el, hogy részt veszek a Tudományos Diákköri Konferencián. Gagyi József tanár úr javasolta a témát, miszerint a bentlakás működése érdekes lenne. Én magam is bentlakó vagyok, úgy képzeltem, erről egyszerű lesz írni. A témám végül az első emeleti konyha kommunikatív szerepe lett, mert az az a hely, ahol a legnagyobb a nyüzsgés. Emellett kedvemre való volt a megfigyelés, a vizsgálódás, hisz az én életem része is az a hely. Bemutatáskor már az első mondatnál elakadt a szavam, nem sikerült úgy előadnom az egészet, ahogy szerettem volna. Egyáltalán nem számítottam nyereményre, egyszer sem jutott eszembe, hogy díjazhatnak. Sokkal fontosabb volt számomra hogy lássam, miből is áll egy ilyen rendezvény. Inkább csak tapasztalatszerzés volt.
Szász Noémi-Henrietta és Török Anett, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Műszaki és Humántudományok Kar, kommunikáció, I. év
Népújság (Marosvásárhely)
Idén is megrendezésre került a Tudományos Diákköri Konferencia a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán április 24–25-én, immár a XIV. alkalommal.
A TDK péntek reggel kilenckor kezdődött a regisztrálással, amelyet követően köszöntőbeszédek és előadások hangzottak el. Az előadások után a sapientiás diákok dolgozatainak bemutatására került sor. Az idén 57 diák jelentkezett tudományos dolgozattal hét különböző szekcióban: alkalmazott nyelvtudományok, gépészmérnöki, hardverfejlesztések és beágyazott rendszerek, informatika és szoftverfejlesztés, kommunikáció, közegészségügy és ETDK kertész- és élelmiszertudomány. Ezt követően a rendezvény borkóstolóval folytatódott. Utána a szenátusi teremben svédasztal várta a résztvevőket.
A szombati nap előadással kezdődött, ami után már nem volt más hátra, csak a díjátadás. Mindenik szakosztály első három helyezettje részesült jutalomban.
Egy elsőéves kommunikációs résztvevő a következőképpen nyilatkozott: – A félév elején döntöttem el, hogy részt veszek a Tudományos Diákköri Konferencián. Gagyi József tanár úr javasolta a témát, miszerint a bentlakás működése érdekes lenne. Én magam is bentlakó vagyok, úgy képzeltem, erről egyszerű lesz írni. A témám végül az első emeleti konyha kommunikatív szerepe lett, mert az az a hely, ahol a legnagyobb a nyüzsgés. Emellett kedvemre való volt a megfigyelés, a vizsgálódás, hisz az én életem része is az a hely. Bemutatáskor már az első mondatnál elakadt a szavam, nem sikerült úgy előadnom az egészet, ahogy szerettem volna. Egyáltalán nem számítottam nyereményre, egyszer sem jutott eszembe, hogy díjazhatnak. Sokkal fontosabb volt számomra hogy lássam, miből is áll egy ilyen rendezvény. Inkább csak tapasztalatszerzés volt.
Szász Noémi-Henrietta és Török Anett, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Műszaki és Humántudományok Kar, kommunikáció, I. év
Népújság (Marosvásárhely)
2015. április 29.
Elsők a színpadon
Az egyetem napja
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem napjának megünneplésére került sor április 27-én a Köteles Sámuel utcai Stúdió Színházban, ahol az egyetem hét évtizedes évfordulója alkalmából érdekes rendezvénysorozatra várták az érdeklődőket.
A program 10 órától az ötven éve végzett diákok dr. Kovács Levente által tartott osztályfőnöki órájával kezdődött, ezt követően a Stúdió előcsarnokában fényképkiállításra került sor. A román szakos díszlettervezők kiállításáról dr. Oana Leahu, a Román Művészeti Kar dékánja mondott néhány mondatot. A továbbiakban a Stúdió teremben folytatódott a rendezvénysorozat a két egyetemi hallgató, Gál Kriszta és Cristi Ghiciuc műsorvezetők konferálásával.
Elsőként Pedro Negrescu dzsesszzenész, karmester, zeneszerző, az egyetem zenetanár szakának docense lépett színpadra együttesével. A kitűnő zenei előadás után a műsorvezetők dr. Sorin Crisanrektort kérték fel ünnepi beszéde megtartására, amelyet egy további, rövid előadás követett: a közönség nagyszerű tánckoreográfiát láthatott Tőkés Imola és Dabóczi Dávid másodéves koreográfia szakos hallgatók előadásában.
Mint az dr. Kós Anna, a Magyar Művészeti Kar dékánja ünnepi beszédében elhangzott, az elmúlt közel hetven év alatt sokat fejlődött az egyetem, és főként az utóbbi negyed évszázadban sok új szak jelent meg. Ez pedig a hallgatóknak és az intézmény támogatóinak köszönhető. – Erre az egyetemre olyan diákok jönnek, akik elfogadják, hogy a pályájukon csak a nagyszerű érvényesül. Akik tudják, hogy a középszerűséggel nem jutnak messzire, és ezt fel is vállalják – mondta a dékán.
Muresan Alice másodéves hallgató és Claudiu Ionut Stian volt hallgató tánckoreográfiáját követően dr. Oana Leahu szólalt fel, majd a név nélküli együttes (Pásztor Márk, Indrei Ábel, Kádár Gellért, Esti Norbert, Bereczki Botond, a Művészeti Egyetem hallgatói) rövid, de igencsak dinamikus koncertje következett.
Az ünnepi díjátadások sorát dr. Sorin Crisan rektor nyitotta, aki elsőként Jánosi Magdolnának, az intézmény főkönyvelőjének adott át érdemoklevelet sokévnyi áldozatos munkája elismeréseképpen. Ugyancsak érdemoklevelet vehetett át Bordi Aliz, az egyetem főtitkára, majd az intézmény szenátusa két új tiszteletbeli tagjának méltatása következett. Közülük Takács Csabát, a Communitas Alapítvány kuratóriumának elnökét dr. Balási András docens, rektorhelyettes méltatta, aki elmondta: az alapítvány mint kiszámítható és jelentős támogatásokat megítélő partner közel tizenöt éve versenypályázatok keretében segíti az intézményen zajló munkát, alkotófolyamatot. Köszönőbeszédében Takács Csaba kifejtette, az alapítvány azokat támogatja, akikre felnéz: művészeket, oktatókat, Embereket. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen nagyon sokan tanultak, tanítottak, közöttük számos híres és jelentős művész. Amikor színpadra lépnek és felhangzik a taps, annak pár decibelje az itt oktató tanároknak, az egyetemnek is szól – mondta Takács Csaba, majd bejelentette: a Communitas Alapítvány a jövő évtől minden tanévben két teljes értékű ösztöndíjat biztosít a Művészeti Egyetemen tanuló hallgatók számára.
Az intézmény szenátusának másik megválasztott tiszteletbeli tagját, Dan Masca üzletembert, a REEA cég alapítóját és menedzserét Laurentiu Blaga méltatta. – Dan Masca életének egyik alapköve az adakozás. 1999-ben alapította IT és webdesign cégét, amely azóta 250 alkalmazottal működik. Számos jótékonysági projekt létrehozója és működtetője. Gyermekmentő programot tart fent, több száz, a közösséget, a nevelést, az oktatásügyet szolgáló projektet pro bono dolgozott ki, folyóiratokat, honlapokat támogat. Dan Masca hozzátette, a cége keretében dolgozó 250 kolléga körülbelül fele-fele arányban román és magyar, 200-an technikai szakemberek, 50-en művészek: írók, animációs szakemberek, művészek, és mindannyian saját örömükre használhatják a saját cég hang- és filmstúdióját. – A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen zajló munka azért is kiemelkedően fontos, mert az egyetlen dolog, amit nem lehet robotizálni, a művészi alkotás, a kreativitás. Gyakran álmodok egy olyan nagyszerű projektről, amelynek keretében a város szinte összes egyetemének a diáksága együtt dolgozik, a sapientiás műszaki hallgatóktól a Művészeti Egyetem hallgatóságáig – mondta Dan Masca, majd az ünnepség egyik fénypontja következett.
Dr. Kovács Levente professzor mutatta be és szólította a Stúdió Színház színpadára az intézmény első, 1965-ben végzett évfolyamának jelen lévő tagjait: Bányai Irén, Botár Endre, Krausz Kuti István, Mihály Pál, Óss Enikő, Stief Magda, Széles Anna és Vásárhelyi Katalin színművésznőket és színművészeket, akik közül sokan külföldről tértek haza: Bányai Irén a nagyváradi színházi élet legendás alakja, Botár Endre a Pesti Magyar Színház társulatának tagja, Vásárhelyi Katalin sepsiszentgyörgyi, majd Los Angeles-i színművésznő, Krausz Kuti István szintén sepsiszentgyörgyi, majd németországi színművész, Mihály Pál a kolozsvári színház örökös tagja, a Pesti Magyar Színház művésze, Óss Enikő a Los Angeles-i magyar színjátszás megteremtője, az ottani Thália Stúdió alapítója, Stief Magda kolozsvári színművésznő, németországi egyetemi tanár, Széles Anna kolozsvári színművésznő, majd a magyar és román filmgyártás sztárja.
– Különleges társaság ez az osztály. 1961-ben kerültek ide, és azzal kezdték egyetemi éveiket, hogy felépítették a Stúdió Színházat: ástak, lapátoltak, falat emeltek és időkapszulát helyeztek el alatta. Elsőéves koruktól minden előadásban szerepeltek, közülük többen felléptek az első, legendás Tartuffe-ben. Kovács György, Lohinszky Loránd, Csorba András, Nagy Imre tanította őket. Harmadévesek voltak, amikor én mint tudatlan filológus ide kerültem, és egyből a mélyvízbe dobtak: rám bízták Harag György velük elkezdett előadásának végső megrendezését, befejezését. Ők barátként álltak mellém, holott teljes mértékben leégethettek volna. Ehelyett közös erővel, 1965. április 15-én, ötven évvel ezelőtt színre vittük az első előadásomat. Negyedévesen 77 produkcióban léptek színre 16.500 néző előtt: az az év a Stúdió Színház történetének mindmáig egyik legemlékezetesebb évadja – mondta dr. Kovács Levente, majd egyénenkénti kiértékelő mondatok és rövid beszélgetések sorozata vette kezdetét, amelyek során a hosszúra nyúlt, de nívós, érdekes és mindvégig igen jó hangulatban zajló ünnepség záróakkordjaként a marosvásárhelyi színházi oktatás első évfolyamának jelen lévő tagjai átvették aranyokleveleiket.
(Szász Noémi-Henrietta, Török Anett, K. Nagy Botond)
Népújság (Marosvásárhely)
Az egyetem napja
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem napjának megünneplésére került sor április 27-én a Köteles Sámuel utcai Stúdió Színházban, ahol az egyetem hét évtizedes évfordulója alkalmából érdekes rendezvénysorozatra várták az érdeklődőket.
A program 10 órától az ötven éve végzett diákok dr. Kovács Levente által tartott osztályfőnöki órájával kezdődött, ezt követően a Stúdió előcsarnokában fényképkiállításra került sor. A román szakos díszlettervezők kiállításáról dr. Oana Leahu, a Román Művészeti Kar dékánja mondott néhány mondatot. A továbbiakban a Stúdió teremben folytatódott a rendezvénysorozat a két egyetemi hallgató, Gál Kriszta és Cristi Ghiciuc műsorvezetők konferálásával.
Elsőként Pedro Negrescu dzsesszzenész, karmester, zeneszerző, az egyetem zenetanár szakának docense lépett színpadra együttesével. A kitűnő zenei előadás után a műsorvezetők dr. Sorin Crisanrektort kérték fel ünnepi beszéde megtartására, amelyet egy további, rövid előadás követett: a közönség nagyszerű tánckoreográfiát láthatott Tőkés Imola és Dabóczi Dávid másodéves koreográfia szakos hallgatók előadásában.
Mint az dr. Kós Anna, a Magyar Művészeti Kar dékánja ünnepi beszédében elhangzott, az elmúlt közel hetven év alatt sokat fejlődött az egyetem, és főként az utóbbi negyed évszázadban sok új szak jelent meg. Ez pedig a hallgatóknak és az intézmény támogatóinak köszönhető. – Erre az egyetemre olyan diákok jönnek, akik elfogadják, hogy a pályájukon csak a nagyszerű érvényesül. Akik tudják, hogy a középszerűséggel nem jutnak messzire, és ezt fel is vállalják – mondta a dékán.
Muresan Alice másodéves hallgató és Claudiu Ionut Stian volt hallgató tánckoreográfiáját követően dr. Oana Leahu szólalt fel, majd a név nélküli együttes (Pásztor Márk, Indrei Ábel, Kádár Gellért, Esti Norbert, Bereczki Botond, a Művészeti Egyetem hallgatói) rövid, de igencsak dinamikus koncertje következett.
Az ünnepi díjátadások sorát dr. Sorin Crisan rektor nyitotta, aki elsőként Jánosi Magdolnának, az intézmény főkönyvelőjének adott át érdemoklevelet sokévnyi áldozatos munkája elismeréseképpen. Ugyancsak érdemoklevelet vehetett át Bordi Aliz, az egyetem főtitkára, majd az intézmény szenátusa két új tiszteletbeli tagjának méltatása következett. Közülük Takács Csabát, a Communitas Alapítvány kuratóriumának elnökét dr. Balási András docens, rektorhelyettes méltatta, aki elmondta: az alapítvány mint kiszámítható és jelentős támogatásokat megítélő partner közel tizenöt éve versenypályázatok keretében segíti az intézményen zajló munkát, alkotófolyamatot. Köszönőbeszédében Takács Csaba kifejtette, az alapítvány azokat támogatja, akikre felnéz: művészeket, oktatókat, Embereket. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen nagyon sokan tanultak, tanítottak, közöttük számos híres és jelentős művész. Amikor színpadra lépnek és felhangzik a taps, annak pár decibelje az itt oktató tanároknak, az egyetemnek is szól – mondta Takács Csaba, majd bejelentette: a Communitas Alapítvány a jövő évtől minden tanévben két teljes értékű ösztöndíjat biztosít a Művészeti Egyetemen tanuló hallgatók számára.
Az intézmény szenátusának másik megválasztott tiszteletbeli tagját, Dan Masca üzletembert, a REEA cég alapítóját és menedzserét Laurentiu Blaga méltatta. – Dan Masca életének egyik alapköve az adakozás. 1999-ben alapította IT és webdesign cégét, amely azóta 250 alkalmazottal működik. Számos jótékonysági projekt létrehozója és működtetője. Gyermekmentő programot tart fent, több száz, a közösséget, a nevelést, az oktatásügyet szolgáló projektet pro bono dolgozott ki, folyóiratokat, honlapokat támogat. Dan Masca hozzátette, a cége keretében dolgozó 250 kolléga körülbelül fele-fele arányban román és magyar, 200-an technikai szakemberek, 50-en művészek: írók, animációs szakemberek, művészek, és mindannyian saját örömükre használhatják a saját cég hang- és filmstúdióját. – A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen zajló munka azért is kiemelkedően fontos, mert az egyetlen dolog, amit nem lehet robotizálni, a művészi alkotás, a kreativitás. Gyakran álmodok egy olyan nagyszerű projektről, amelynek keretében a város szinte összes egyetemének a diáksága együtt dolgozik, a sapientiás műszaki hallgatóktól a Művészeti Egyetem hallgatóságáig – mondta Dan Masca, majd az ünnepség egyik fénypontja következett.
Dr. Kovács Levente professzor mutatta be és szólította a Stúdió Színház színpadára az intézmény első, 1965-ben végzett évfolyamának jelen lévő tagjait: Bányai Irén, Botár Endre, Krausz Kuti István, Mihály Pál, Óss Enikő, Stief Magda, Széles Anna és Vásárhelyi Katalin színművésznőket és színművészeket, akik közül sokan külföldről tértek haza: Bányai Irén a nagyváradi színházi élet legendás alakja, Botár Endre a Pesti Magyar Színház társulatának tagja, Vásárhelyi Katalin sepsiszentgyörgyi, majd Los Angeles-i színművésznő, Krausz Kuti István szintén sepsiszentgyörgyi, majd németországi színművész, Mihály Pál a kolozsvári színház örökös tagja, a Pesti Magyar Színház művésze, Óss Enikő a Los Angeles-i magyar színjátszás megteremtője, az ottani Thália Stúdió alapítója, Stief Magda kolozsvári színművésznő, németországi egyetemi tanár, Széles Anna kolozsvári színművésznő, majd a magyar és román filmgyártás sztárja.
– Különleges társaság ez az osztály. 1961-ben kerültek ide, és azzal kezdték egyetemi éveiket, hogy felépítették a Stúdió Színházat: ástak, lapátoltak, falat emeltek és időkapszulát helyeztek el alatta. Elsőéves koruktól minden előadásban szerepeltek, közülük többen felléptek az első, legendás Tartuffe-ben. Kovács György, Lohinszky Loránd, Csorba András, Nagy Imre tanította őket. Harmadévesek voltak, amikor én mint tudatlan filológus ide kerültem, és egyből a mélyvízbe dobtak: rám bízták Harag György velük elkezdett előadásának végső megrendezését, befejezését. Ők barátként álltak mellém, holott teljes mértékben leégethettek volna. Ehelyett közös erővel, 1965. április 15-én, ötven évvel ezelőtt színre vittük az első előadásomat. Negyedévesen 77 produkcióban léptek színre 16.500 néző előtt: az az év a Stúdió Színház történetének mindmáig egyik legemlékezetesebb évadja – mondta dr. Kovács Levente, majd egyénenkénti kiértékelő mondatok és rövid beszélgetések sorozata vette kezdetét, amelyek során a hosszúra nyúlt, de nívós, érdekes és mindvégig igen jó hangulatban zajló ünnepség záróakkordjaként a marosvásárhelyi színházi oktatás első évfolyamának jelen lévő tagjai átvették aranyokleveleiket.
(Szász Noémi-Henrietta, Török Anett, K. Nagy Botond)
Népújság (Marosvásárhely)
2015. április 29.
Bogdán Ilona emléktábla a Téglásban
Jövőt csiszolt, gonddal másnak
Bodgán Ilona piski tanítónő emlékét őrzi a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum aulájában tegnap felavatott márványtábla.
– Egy olyan tanító nénire emlékezünk ma, aki egész életét a Hunyad megyei magyar kisdiákok oktatására, nevelésére szentelte, és fontosnak tartotta, hogy halála után is szolgálni tudja a magyar oktatást, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumra hagyva teljes vagyonát – fogalmazott az emléktábla-avatás alkalmával Kocsis Attila Levente iskolaigazgató. Elmondta továbbá: Icu nénit egy telefonbeszélgetés nyomán kereste fel először. – 2013 őszén hívott fel Bogdán Ilona, szinte sürgetve a találkozást, melyen megtudtam, hogy már egy évvel korábban megírt végrendeletében a dévai magyar oktatási központra testálta minden földi javát. Megtisztelő és egyben meglepő volt számunkra a döntése, hiszen nem ismertük korábban, és kiderült, hogy neki sem volt alkalma személyesen meglátogatni iskolánkat. Elmondta azonban, hogy a Nyugati Jelen napilap hasábjain annyi szépet és jót olvasott az iskolánkról, a diákokról, a sikeres tevékenységekről, hogy úgy érezte ennek a munkának a támogatására szeretné felajánlani mindazt, amit életében összegyűjtött – mesélt a különleges adomány történetéről az iskolaigazgató.
Az emlékét őrző tábla avatásán jelen volt Tasnádi Gyöngyi, piski tanítónő, Bogdán Ilona legjobb barátnője. Ő elevenítette fel a tavaly, 88 éves korában elhunyt pedagógustárs és jó barát emlékét. – Különleges ember volt, aki nagyon szerette a szépet: a virágokat, az állatokat, irodalmat, költészetet, művészetet, a természetet, az embereket és legfőképp a gyermekeket. Tanítói hivatását is emiatt választotta, és egész pályafutása idején rendületlen kitartással, türelemmel, szakértelemmel és szeretettel nevelte a reá bízott gyermekeket. Rövid dévai kitérővel, egész életében Piskin tanított. A szülők és kollegák egyaránt nagyra értékelték munkáját. A diákok hálája pedig egyértelműen tükröződik abban, hogy egy éve bekövetkezett halála óta mindig friss virág van a sírján. Számomra különleges barát volt, akitől emberként, nőként, tanítóként nagyon sokat tanultam. Mindig arra bíztatott, hogy vegyük észre a körülöttünk lévő szépet, jót, és érezzünk felelősséget a minket körülvevő világ iránt – fogalmazott Tasnádi Gyöngyi. Az emléktábla-avatásra eljött Horvát Rozália is, aki jó szomszédként gondozta, segítette a közeliek számára Icu néniként ismert tanítónőt. Az örökségével megajándékozott tanintézmény diáksága is jelen volt a megemlékezésen, és Babits, illetve Váci Mihály sorait tolmácsolva hajtottak főt Bogdán Ilona tanító néni emléke előtt. – Fontosnak tartottuk, hogy diákjaink is tudják ennek az emléktáblának a történetét, megismerjék Bogdán Ilona életét, tevékenységét, és igyekezni fogunk, hogy ezután minden esztendőben megemlékezzünk róla. Rendkívüli szerénysége miatt megtiltotta számunkra, hogy életében bármilyen formában nyilvános köszönetet mondjunk nagylelkűségéért. Örökösként azonban ápolni kívánjuk az emlékét. Az iskolánkra hagyott anyagi javaknak – egy jómódú piski utcában álló lakóháznak, teljes berendezésének, illetve annak a pénzbeli örökségnek, melyből még a ház átíratását is rendezni tudtuk – egy kuratórium viseli gondját. Azon leszünk, hogy a célnak megfelelően hasznosítsuk, a Hunyad megyei magyar oktatás javára – fogalmazott az iskolaigazgató.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
Jövőt csiszolt, gonddal másnak
Bodgán Ilona piski tanítónő emlékét őrzi a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum aulájában tegnap felavatott márványtábla.
– Egy olyan tanító nénire emlékezünk ma, aki egész életét a Hunyad megyei magyar kisdiákok oktatására, nevelésére szentelte, és fontosnak tartotta, hogy halála után is szolgálni tudja a magyar oktatást, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumra hagyva teljes vagyonát – fogalmazott az emléktábla-avatás alkalmával Kocsis Attila Levente iskolaigazgató. Elmondta továbbá: Icu nénit egy telefonbeszélgetés nyomán kereste fel először. – 2013 őszén hívott fel Bogdán Ilona, szinte sürgetve a találkozást, melyen megtudtam, hogy már egy évvel korábban megírt végrendeletében a dévai magyar oktatási központra testálta minden földi javát. Megtisztelő és egyben meglepő volt számunkra a döntése, hiszen nem ismertük korábban, és kiderült, hogy neki sem volt alkalma személyesen meglátogatni iskolánkat. Elmondta azonban, hogy a Nyugati Jelen napilap hasábjain annyi szépet és jót olvasott az iskolánkról, a diákokról, a sikeres tevékenységekről, hogy úgy érezte ennek a munkának a támogatására szeretné felajánlani mindazt, amit életében összegyűjtött – mesélt a különleges adomány történetéről az iskolaigazgató.
Az emlékét őrző tábla avatásán jelen volt Tasnádi Gyöngyi, piski tanítónő, Bogdán Ilona legjobb barátnője. Ő elevenítette fel a tavaly, 88 éves korában elhunyt pedagógustárs és jó barát emlékét. – Különleges ember volt, aki nagyon szerette a szépet: a virágokat, az állatokat, irodalmat, költészetet, művészetet, a természetet, az embereket és legfőképp a gyermekeket. Tanítói hivatását is emiatt választotta, és egész pályafutása idején rendületlen kitartással, türelemmel, szakértelemmel és szeretettel nevelte a reá bízott gyermekeket. Rövid dévai kitérővel, egész életében Piskin tanított. A szülők és kollegák egyaránt nagyra értékelték munkáját. A diákok hálája pedig egyértelműen tükröződik abban, hogy egy éve bekövetkezett halála óta mindig friss virág van a sírján. Számomra különleges barát volt, akitől emberként, nőként, tanítóként nagyon sokat tanultam. Mindig arra bíztatott, hogy vegyük észre a körülöttünk lévő szépet, jót, és érezzünk felelősséget a minket körülvevő világ iránt – fogalmazott Tasnádi Gyöngyi. Az emléktábla-avatásra eljött Horvát Rozália is, aki jó szomszédként gondozta, segítette a közeliek számára Icu néniként ismert tanítónőt. Az örökségével megajándékozott tanintézmény diáksága is jelen volt a megemlékezésen, és Babits, illetve Váci Mihály sorait tolmácsolva hajtottak főt Bogdán Ilona tanító néni emléke előtt. – Fontosnak tartottuk, hogy diákjaink is tudják ennek az emléktáblának a történetét, megismerjék Bogdán Ilona életét, tevékenységét, és igyekezni fogunk, hogy ezután minden esztendőben megemlékezzünk róla. Rendkívüli szerénysége miatt megtiltotta számunkra, hogy életében bármilyen formában nyilvános köszönetet mondjunk nagylelkűségéért. Örökösként azonban ápolni kívánjuk az emlékét. Az iskolánkra hagyott anyagi javaknak – egy jómódú piski utcában álló lakóháznak, teljes berendezésének, illetve annak a pénzbeli örökségnek, melyből még a ház átíratását is rendezni tudtuk – egy kuratórium viseli gondját. Azon leszünk, hogy a célnak megfelelően hasznosítsuk, a Hunyad megyei magyar oktatás javára – fogalmazott az iskolaigazgató.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
2015. április 29.
Pribékperek: egykori magyar áldozata fogadta Ion Ficiort a bíróságon
Szégyentelen! Hány embert hajítottatok a Dunába? – ezekkel a szavakkal fogadta egyik egykori áldozata Ion Ficiort, a peripravai láger egykori parancsnokát, akinek kedden kezdődött el a pere a bukaresti ítélőtáblán, miután tavaly a kommunista diktatúra idején elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények miatt vádat emelt ellene a legfőbb ügyészség.
A vádemelés a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) feljelentése nyomán történt.
Ficior kedd reggel ügyvédje kíséretében érkezett meg a bíróságra, az előcsarnokban pedig egy idős férfi várta. Ficior eleinte mosolyogva fogadta a feléje közeledő férfit, akivel kezet is fogott, ám az ekkor azt mondta: „Látja, mégsem borítékban küldött haza, még élek. Pedig amennyit bottal vert…”. Mint kiderült, a Mokár Jánosként bemutatkozó férfit illegális határátlépés kísérlete miatt ítélték négy év szabadságvesztésre.
A férfi azt mondta: Ficior Luciu Giurgeni-nél annyira megverte, hogy eltört a válla. Ficior tagadott, azt mondta, nem igaz, amit Mokár állít, és felszólította, „ne csináljon cirkuszt.” Az egykori elítélt ekkor szégyentelennek nevezte őt.
A 85 éves Ficior ellen azért emeltek vádat, mert az IICCMER munkatársai olyan bizonyítékokra bukkantak, amelyek igazolják, hogy Ficior parancsnoksága idején, 1958 és 1963 között rendkívül durva bánásmódnak vetették alá a Peripraván őrzött foglyokat. A dokumentumok szerint Ficior parancsnoki mandátuma alatt összesen 103 politikai fogoly halt meg a büntetőtelepen.
Az intézet szerint a Ficior által Peripraván meghonosított módszerek alapján elmondható, hogy azok célja a politikai foglyok kiirtása volt.
Az IICCMER kutatásai szerint Ficior idejében minden azt szolgálta, hogy az ott fogva tartott emberek elpusztuljanak. Folyamatosan bántalmazták és éheztették őket, a barakkok, amelyekbe jóval több embert bezsúfoltak, mint amennyien kényelmesen elfértek volna, hidegek voltak, és ivóvízből is hiány volt.
A rossz élelmezés miatt volt, aki harminckilósra fogyott. Az elhunytak boncolásánál rabtársaiknak kellett segédkezniük – a belső szerveket egyszerűen vödörbe dobta a kórboncnok, ami pedig a földre esett, a raboknak kellett fölszedniük. A halottakat – az ott zajló régészeti kutatások szerint – tömegsírokba temették.
A volt politikai foglyok visszaemlékezései szerint Ficior személyesen is részt vett a rabok bántalmazásában, kíméletlenül, ököllel, gumibottal verte őket.
Mint arról beszámoltunk, az IICCMER 2013 augusztusában jelentette be: vizsgálatot indított a kommunista rendszer 35 egykori, népirtással gyanúsítható börtönparancsnoka és büntetés-végrehajtási tisztje ügyében, a vizsgálat eredményei alapján pedig ügyészségi feljelentést tesz az érintettek ellen.
Az első kiszemelt Alexandru Vişinescu, aki 1956 és 1964 között állt a a Râmnicu Sărat-i fegyintézet élén, ez idő alatt pedig a terror légkörét honosította meg. Miután az ő neve került először nyilvánosságra, Vişinescu ellen emelt először vádat a legfőbb ügyészség tavaly júniusban.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
Szégyentelen! Hány embert hajítottatok a Dunába? – ezekkel a szavakkal fogadta egyik egykori áldozata Ion Ficiort, a peripravai láger egykori parancsnokát, akinek kedden kezdődött el a pere a bukaresti ítélőtáblán, miután tavaly a kommunista diktatúra idején elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények miatt vádat emelt ellene a legfőbb ügyészség.
A vádemelés a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) feljelentése nyomán történt.
Ficior kedd reggel ügyvédje kíséretében érkezett meg a bíróságra, az előcsarnokban pedig egy idős férfi várta. Ficior eleinte mosolyogva fogadta a feléje közeledő férfit, akivel kezet is fogott, ám az ekkor azt mondta: „Látja, mégsem borítékban küldött haza, még élek. Pedig amennyit bottal vert…”. Mint kiderült, a Mokár Jánosként bemutatkozó férfit illegális határátlépés kísérlete miatt ítélték négy év szabadságvesztésre.
A férfi azt mondta: Ficior Luciu Giurgeni-nél annyira megverte, hogy eltört a válla. Ficior tagadott, azt mondta, nem igaz, amit Mokár állít, és felszólította, „ne csináljon cirkuszt.” Az egykori elítélt ekkor szégyentelennek nevezte őt.
A 85 éves Ficior ellen azért emeltek vádat, mert az IICCMER munkatársai olyan bizonyítékokra bukkantak, amelyek igazolják, hogy Ficior parancsnoksága idején, 1958 és 1963 között rendkívül durva bánásmódnak vetették alá a Peripraván őrzött foglyokat. A dokumentumok szerint Ficior parancsnoki mandátuma alatt összesen 103 politikai fogoly halt meg a büntetőtelepen.
Az intézet szerint a Ficior által Peripraván meghonosított módszerek alapján elmondható, hogy azok célja a politikai foglyok kiirtása volt.
Az IICCMER kutatásai szerint Ficior idejében minden azt szolgálta, hogy az ott fogva tartott emberek elpusztuljanak. Folyamatosan bántalmazták és éheztették őket, a barakkok, amelyekbe jóval több embert bezsúfoltak, mint amennyien kényelmesen elfértek volna, hidegek voltak, és ivóvízből is hiány volt.
A rossz élelmezés miatt volt, aki harminckilósra fogyott. Az elhunytak boncolásánál rabtársaiknak kellett segédkezniük – a belső szerveket egyszerűen vödörbe dobta a kórboncnok, ami pedig a földre esett, a raboknak kellett fölszedniük. A halottakat – az ott zajló régészeti kutatások szerint – tömegsírokba temették.
A volt politikai foglyok visszaemlékezései szerint Ficior személyesen is részt vett a rabok bántalmazásában, kíméletlenül, ököllel, gumibottal verte őket.
Mint arról beszámoltunk, az IICCMER 2013 augusztusában jelentette be: vizsgálatot indított a kommunista rendszer 35 egykori, népirtással gyanúsítható börtönparancsnoka és büntetés-végrehajtási tisztje ügyében, a vizsgálat eredményei alapján pedig ügyészségi feljelentést tesz az érintettek ellen.
Az első kiszemelt Alexandru Vişinescu, aki 1956 és 1964 között állt a a Râmnicu Sărat-i fegyintézet élén, ez idő alatt pedig a terror légkörét honosította meg. Miután az ő neve került először nyilvánosságra, Vişinescu ellen emelt először vádat a legfőbb ügyészség tavaly júniusban.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
2015. április 29.
Szent Lászlóról nevezik el a belvárosi hidat Váradon
Dacára annak, hogy korábban a névadásokat elbíráló Bihar megyei bizottság nemet mondott a véleményezésre elküldött tanácsi határozatban szereplő Szent László híd elnevezésre, a nagyváradi önkormányzat keddi ülésén az eredeti elképzelés szerint terjesztették elő és szavazták meg a belvárosi Bémer (ma Ferdinánd) teret és a Szent László (ma Egyesülés) teret összekötő híd hivatalos nevét. A helyi képviselők közül csupán három szociáldemokrata (PSD) tanácsos tartózkodott.
Egyik tanácsosuk, Ioan Bonchiş ugyanis nem tartotta elfogadhatónak, hogy a városalapító királyról kereszteljék el az átkelőt. Felvetésére azonban épp a nemzeti-liberális polgármester, Ilie Bolojan válaszolt, leszögezve, hogy „Nagyváradon két fontos közösség él, és mindkét közösség tagjainak meg kell találniuk a helyüket, akár a város közterületein is”.
Érdekesség, hogy az elmúlt időszakban az önkormányzat épp ezt az érvet hagyta többször is figyelmen kívül, amikor a magyar közösség azt szerette volna, hogy a főtérre visszakerüljön a Szent László-szobor. Utóbbi elhelyezését nemrég petícióban kérték helyi civilek, rámutatva, hogy bár a hídelnevezést örömmel fogadják, ezzel az emlékműre megfogalmazott igényüket nem lehet kiváltani.
A kedden jóváhagyott határozattervezet különben a város többi átkelőjének is nevet ad. Ez alapján iktatják a már használatban lévő Decebal (a városnegyed alapján), Dacia (a korábbi szálloda neve alapján) és a Densuşianu (az utca alapján) neveket, miközben az Őssi negyedbeli új építésű hidat I. Károly királyról, míg a Szilvásban szerdán átadásra kerülő átkelőt Constantin Prezan marsallról nevezik el.
Bonchiş szerint utóbbit a városrészről kellett volna elnevezni, miközben Huszár István alpolgármester Szilvási hidat javasolt. Hogy a határozat hatályba lépjen, a prefektúrának is rá kell bólintania.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)
Dacára annak, hogy korábban a névadásokat elbíráló Bihar megyei bizottság nemet mondott a véleményezésre elküldött tanácsi határozatban szereplő Szent László híd elnevezésre, a nagyváradi önkormányzat keddi ülésén az eredeti elképzelés szerint terjesztették elő és szavazták meg a belvárosi Bémer (ma Ferdinánd) teret és a Szent László (ma Egyesülés) teret összekötő híd hivatalos nevét. A helyi képviselők közül csupán három szociáldemokrata (PSD) tanácsos tartózkodott.
Egyik tanácsosuk, Ioan Bonchiş ugyanis nem tartotta elfogadhatónak, hogy a városalapító királyról kereszteljék el az átkelőt. Felvetésére azonban épp a nemzeti-liberális polgármester, Ilie Bolojan válaszolt, leszögezve, hogy „Nagyváradon két fontos közösség él, és mindkét közösség tagjainak meg kell találniuk a helyüket, akár a város közterületein is”.
Érdekesség, hogy az elmúlt időszakban az önkormányzat épp ezt az érvet hagyta többször is figyelmen kívül, amikor a magyar közösség azt szerette volna, hogy a főtérre visszakerüljön a Szent László-szobor. Utóbbi elhelyezését nemrég petícióban kérték helyi civilek, rámutatva, hogy bár a hídelnevezést örömmel fogadják, ezzel az emlékműre megfogalmazott igényüket nem lehet kiváltani.
A kedden jóváhagyott határozattervezet különben a város többi átkelőjének is nevet ad. Ez alapján iktatják a már használatban lévő Decebal (a városnegyed alapján), Dacia (a korábbi szálloda neve alapján) és a Densuşianu (az utca alapján) neveket, miközben az Őssi negyedbeli új építésű hidat I. Károly királyról, míg a Szilvásban szerdán átadásra kerülő átkelőt Constantin Prezan marsallról nevezik el.
Bonchiş szerint utóbbit a városrészről kellett volna elnevezni, miközben Huszár István alpolgármester Szilvási hidat javasolt. Hogy a határozat hatályba lépjen, a prefektúrának is rá kell bólintania.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)
2015. április 29.
Kétezredik lapszámunk szegélyére
A Székely Hírmondó második sorozatának kétezer lapszámát előállítani több mint 19 évet vett fel, de most nem szeretnénk azon sóhajtozni, hogy ez milyen hosszú idő, és hogy mennyi munka volt vele. Tettük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, és tenni szeretnénk az elkövetkezendőkben is.
De vajon milyen munkát végeztünk eddig, és miben kellene javulnunk? Az ugyan biztató és reménykeltő, hogy a romániai magyar napilapok közül a Székely Hírmondót kedvelik a legtöbben, de abban is biztosak vagyunk, hogy messze állunk a tökéletességtől, és sokat kell fejlődnünk, ha meg akarjuk érni a 3000. lapszámot. Milyennek látnak bennünket az olvasók, mit hiányolnak, és mit tartanak hibának – most erre voltunk kíváncsiak.
Tetszik a koncepcióváltás!
Lázár-Prezsmer Endre sepsiszentgyörgyi művelődésszervező, a MUKKK Kulturális és Ifjúsági Egyesület elnöke több mint tíz éve olvassa a Székely Hírmondót: azokat a kulturális, közéleti cikkeket böngészi, amelyek elsőre megragadják a figyelmét.
– Nagyon tetszik az a koncepcióváltás, amely a Székely Hírmondó napilapot jellemzi. Amikor még hetilap volt, sokkal kevesebb helyet kapott hasábjain a kultúra, a családdal, egészséges életmóddal kapcsolatos írások. Szeretem a napilapot, éppen azért, mert nagyobb teret engedett az utóbb felsorolt témáknak. Mindig nagy érdeklődéssel olvasom a Tinca Teddy által zenészekkel, művészekkel készített interjúkat. Ezek különlegesek, hiszen olyan dolgokra kérdez rá, amelyek nekem meg sem fordulnának a fejemben, ez által részletesebb, színesebb képet kapunk az alkotóról, a művészről. Nem tetszenek a bulváros jellegű cikkek, a szenzációhajhász fotók a címoldalon. Ha én lennék a főszerkesztő, akkor csak kultúráról szólna a lap – persze tudom, hogy ez lehetetlen, hiszen széles réteghez kell szólnia – foglalta össze véleményét, a kritikáról sem feledkezve meg.
Csak a neten…
Benedek Ágnes, a Tamási Áron Színház színésznője eddig csupán hébe-hóba, az interneten találkozott a lapunkban megjelenő cikkekkel.
– A Székely Hírmondót csupán az interneten olvasom, a közösségi oldalon megosztott híreket böngészem, így nem tudnék válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen írások ragadták meg a tetszésemet – közölte, hozzátéve: nem találja fontosnak a nyomtatott sajtót, ha a Székely Hírmondó főszerkesztője lenne, inkább az internetes hírszórásra fektetne hangsúlyt.
Több komolyzenét!
Dancs Annamari énekesnő, a Budapesti Operettszínház művésze elárulta, amióta Magyarországon él, főként interneten követi a Székely Hírmondóban megjelenő írásokat. Természetesen, amikor hazajön Sepsiszentgyörgyre, szívesen fellapozza az újságot, hiszen ennek a fajta olvasásnak más hangulata van, mint a számítógép monitorán történő böngészésnek. Kedvence a kulturális eseményeket, előadóművészeket bemutató rovat, de követi az életmóddal kapcsolatos cikkeket, illetve az aktuális híreket is.
– A helyi érdekes egyéniségekről, művészekről szóló írásokat kimondottan kedvelem, ezek hamar megragadják az érdeklődésemet. Nem tetszenek a „véres”, gyilkosságokról szóló hírek, ezeket igyekszem kizárni az életemből. Ha én lennék a főszerkesztő, többet foglalkoznék komolyzenei produkciókkal, színházi eseményekkel, igaz, a Székely Hírmondóban nincs hiány ezekből sem. Az újságban ízlésesen vannak összehangolva a témák, ennek tükrében a bulvárosabb jelleg is elfogadható – jegyezte meg a művésznő.
Értékes a Székely Konyha
Fülöp Magdolna, a kézdivásárhelyi Nők Egyesületének vezetője:
– Véleményem szerint joggal vált a megye közkedvelt napilapjává a Székely Hírmondó, bár az utóbbi időben én inkább a lap internetes felületén tájékozódom. Érdekes és értékes a háziasszonyok számára a Székely Konyha melléklet, de a napi receptrovat is. Köszönetet kell mondanom a magam és Nők Egyesületének a nevében, hiszen sok rendezvényünket kísérték figyelemmel, és tudósítottak róla az újság hasábjain.
Bemutatni tehetségeket!
Lénárt Adolf, a KSE kosárlabda-szakosztályának vezetője:
– Az első lapszám megjelenésétől fogva szívesen olvasom a lapot, napi rendszerességgel. Kedvenc rovatom természetesen a sport. Véleményem szerint jó lenne létrehozni egy Tehetségsarok című rovatot, amelyben hetente vagy kéthetente be lehetne mutatni egy-egy környékbeli sikeres vagy tehetséges sportolót, edzőt, hogy a gyerekeknek és a szülőknek is példaképül szolgáljon.
Miért Rongy az Elek?
Gyuricza Anikó (Sepsiszentgyörgy):
– A Hírmondóról a reggeli kis családi rituálék jutnak eszembe. Minden nap kimegyek az újságért, aztán a fontosabb infókat felolvasom az embernek – ez már rutinná vált. A másik dolog, ami eszembe jut, hogy színes. A szó szoros és átvitt értelmében is, mindenkit szeretne megszólítani, mindenkinek a maga sajátos problémáját boncolgatva. Van benne politika, női dolgok, környezetvédelem, aktuális rendezvények ismertetése. Egyik vonzó visszatérő szereplője Rongy Elek, a disznó, amit évente egyszer meg lehet nyerni. Nekem még nem volt szerencsém hozzá, de sokat gondolkodtam azon, vajon miért Rongy a vezetékneve, amikor annyi ember vacsoráját biztosíthatja! Komolyra fordítva a szót, hiszem, hogy az újság is egyfajta szellemi szükségletet elégít ki. A Hírmondó érzékenyen reagál a közösségi igényekre, közvéleményt formál, és tájékoztatja az itt élő magyarságot. Ezt kell folytatni! Külön kiemelném, hogy a megye két lapjának az újságírói úgy tekintenek egymásra, mint partnerek, és ez példaértékű. Több interaktív rovatot szeretnék olvasni a lapban, ami hűen tükrözi a közhangulatot és az egyszerű háromszéki polgár gondolkodásmódját. Jó lenne egy „fordított szám” is, amelyet csak az olvasók beérkezett írásaiból szerkesztenének!
Rövid, objektív, érthető
Bagoly Miklós, az Asimcov Kis és Középvállalkozók Kovászna Megyei Szövetségének elnöke:
– Jól megszerkesztett lap, rendszeresen olvasom interneten. Nem a pénzt sajnálom rá, de könnyebb, gyorsabb, kényelmesebb. (Mielőtt megkérdezné: tudom, hogy ez a lapeladás rovására történik. A magam részéről akár fizetnék is valamilyen formában az online változatért, de papírújságot nincs érkezésem olvasni). Elsősorban az aktuális híreket követem: rövidek, objektívek, érthetők. Van néhány ember, aki itt ír, akiket ismerek, és mindig szívesen olvasom cikkeiket. Nem értek viszont egyet azzal, hogy ismeretlenek által név és cím nélkül írt véleményeket rendszeresen közölnek a lapban. Ez tisztességtelen. Akinek véleménye van, annak legyen neve is. Ha nincs, nem kell közölni. Szerencsésnek találnám, ha az aznapi eseményeket nem darabokban, hanem felsorolásszerűen, áttekinthetően „tálalnák” (a nyomtatott változatban ez így van – szerk.).
Az olvasó értelmes lény
Bíró Béla egyetemi tanár (Sepsiszentgyörgy):
– A lap rendszeres olvasója vagyok a kezdetektől. Van ott két-három ember, aki egészen eszement jegyzeteket ír, de a lap többi része olvasható, szolid, használható információkat tartalmaz, közérthetően megfogalmazva. Sajnos, Háromszéken a két napilap közötti konkurencia nem a minőség javulását eredményezte, hanem azt, hogy mindkettő a létfenntartáshoz szükséges, olvasók utáni hajszában néha olyan dolgokba megy bele, olyan engedményeket tesz, amelyekben – meg vagyok győződve – ők sem hisznek igazán. Ha én dönthetnék, még nagyobb súlyt helyeznék arra, hogy minden és mindennek az ellenkezője is elhangozzék a lapban, mert töretlenül hiszek abban, hogy az olvasó értelmes lény, aki majd eldönti, hogy mi a jó, és mi a rossz.
Magyari a kedvenc
Berszán István református lelkipásztor, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese (Középajta):
– Emlékszem, amikor megjelent az első lapszám, igazán örvendetes volt, főképpen, mert Felsőháromszékről kerültem Erdővidékre. Eleinte az volt az érzésem, hogy ez inkább Kézdi- és Orbaiszék lapja, s azóta, bár sokat változott, mégis kevésnek tartom az erdővidéki témákat. Rendszeres olvasója olyan hat éve vagyok a Székely Hírmondónak, s hogy „felfutott”, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt Középajtán, s tudtommal Erdővidéken is egyre több az előfizetője. Ami nem tetszik, az a Ne fojtsa magába! rovat.
Az elgondolás jó, de én csak névvel engedélyezném közölni az SMS-eket. Egyébképpen tetszik, kimondottan javára válnak az önkormányzati oldalak, ahol mindenki mindig tájékozódhat az illető település életéről. Általában tetszik a lap, de ha választani lehet, akkor Magyari Lajos „szösszenetei” a kedvenceim. Ha én volnék a főszerkesztő, az oknyomozó riportokat előtérbe helyezném, persze előzőleg kellőképpen tájékozódva az „ügy” mivoltáról, s csak utána indítanám el a dolgot, nem szenzációt hajhászva, hanem kiderítve-kimondva az egyre több furcsaságot, visszaélést stb. kies megyénkben (is).
Néha túl bulváros
Kovács István unitárius lelkész (Sepsiszentgyörgy):
– Színes, megfogja az embert, és bizonyára sokaknak vonzóbb a jól tördelt, rövid anyagok sorozata, mintha nagy terjedelmű, „oktató és okosító” írásokat tartalmazna. Néha túlságosan „elmegy” bulvárba, a magam részéről nem díjazom például, ha egy balesetről címlapfotót hoznak. Hogy én miként csinálnám? Meglehet, hamar csődbe vinném a lapot, mert kizárólag értékorientált írásokat tennék be. Értem én, hogy az emberben „genetikailag kódolt”, hogy a botrányra jobban figyel, de meg kell találni azt a formát, amit a modern művészet is követ, hogy valami „álbotránnyal” felhívja magára a figyelmet, de mindig értéket közvetít. Meggyőződésem, hogy hosszú távon csak a szolid hangvételű, tisztességes lap élhet meg – a Hírmondó nem jár messze ettől.
Nyúljon kényes témákhoz!
Kiss Aranka tanár (Barót):
– Megjelenése óta olvasom a lapot. Tetszik a formátuma, átláthatósága, egyszerűsége. Tetszenek a rovatai, főleg az Aktuális, a Vélemény és az Életmód. Tisztelem Magyari Lajost szókimondó, élvezetes vezércikkeiért. Kevésnek tartom az erdővidéki híreket, törekedjenek a frissességre. Ha szerkesztő lennék, olyan körkérdéseket tennék fel a különböző foglalkozású és korosztályú embereknek, amelyeknek válaszai ötleteket, megoldásokat tartalmaznának a régió fejlesztését illetően. Új rovatokat is bevezetnék, mint: jogi tanácsadás, az olvasó kérdez, cégek ajánlják szolgáltatásaikat, sikertörténetek, külföldre költözött honfitársaink beszámolói, akár pozitív, akár negatív tapasztalatok átadása. Emellett oknyomozó riportokat közölnék, nem csak egyoldalú tájékoztatásokat, jobban megfizetném azokat a munkatársakat, akik tájékozottak, akik mernek kérdezni, felelős személyeket megszólítani, sok embert érintő, akár „kényes” témához nyúlni. Ilyen például, hogy miért nem lehetett Baróton megszervezni (Beszterce helyett) az erdélyi szintű matematikaversenyt, hiszen évek óta kiugró tehetségeink vannak? Mit veszített és mit nyert volna ezzel a város? Miért nincs 1200 diáknak iskolaorvosa és fogorvosa? A „Nemzeti szálló” melletti romhalmaz eltávolításának mi az akadálya? Fresnes francia kisváros (Nagyajta község testvértelepülése) Panorama című havilapjában a tanácsosok havonta beszámolnak tevékenységükről, elgondolásaikról, megoldásokat kínálnak, a lakosokkal rendszeresen konzultálnak, és ezt nyilvánosságra hozzák. A Hírmondó követhetné ezt a példát, mert a lakosság kíváncsi a tanácsosok munkájára.
Ténylegesen is színes
Kiss András István ifjúsági szabadidős tanácsadó, turisztikai szakember, vállalkozó (Sepsiszentgyörgy):
– Kedvelem a Székely Hírmondóban a változatosságot, a színes nyomtatást, szemben a fekete-fehér konkurens lappal. Rendszeresen olvasom az újságot és gyűjtöm is a cikkeket, adattárolás és tanulás céljából. Amiket a legjobban kedvelek: az életmód, az aktuális, a sport, a szabadidő és a panoráma rovat. Szeretném, ha nagyobb terjedelemben foglalkozna a lap sporttal, az életmóddal, egészséggel, mindegyikből jó lenne még egy plusz oldal. Örülnék, ha a történelemnek és turisztikai látványosságoknak is lenne külön oldala. Szeretem a rejtvényeket és a vicceket, érdekes lenne, ha általános műveltségi vagy IQ-tesztek is beférnének ide, úgy vélem, és hasznos színfoltja lenne az újságnak.
Nem fojtja magába!
Bács-Benke László maksai polgármester is hűséges olvasója a lapunknak. A sokszínűsége miatt kedveli, a helyi hírektől kezdve a horoszkópig mindent elolvas belőle. Még a Ne fojtsa magába! rovat SMS-eit is, pedig azok sokszor szereztek keserű perceket számára. Meggyőződése ugyanis, hogy az elmúlt évben többet szerepelt benne, mint bármelyik más közéleti személyiség, és kizárólag negatív színben volt ott feltüntetve.
– Úgy vélem, ami a rovatban megjelenik, az zaklatás. Éppen ezért, ha én lennék a szerkesztő, nem engednék be mindenféle névtelen SMS-t, hozzászólást vagy olvasói levelet, hiszen álnévvel bárki bármit írhat, szapulhat.
Ne változzon!
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke:
– A Hírmondót azóta olvasom rendszeresen, mióta Kézdivásárhely-központú hetilapból megyei napilappá lett. Az online változatot kedvelem, kényelmesebb, de a nyomtatott formát is követem. Az utóbbi időben rendkívül sokat fejlődött a lap, felnőtt, átfogó, kiegyensúlyozott, tetszik a tördelése, egyszerű, áttekinthető. Nem szeretem, hogy néha, vélhetően olvasócsalogatónak szánt, bődületes nagy címek vannak, ami félrevezető, mert nem mindig van meg hozzá a tartalom. Ha én szerkeszteném, egy darabig nem nagyon változtatnék rajta, jól „beállt” a lap.
Figyeljünk a fiatalokra!
Váncza Tibor, az erdővidéki RMDSZ elnöke:
– A Székely Hírmondóra elsősorban a kiegyensúlyozottság jellemző. Évek óta előfizetője vagyok, kedvenc rovatom a Ne fojtsa magába!, ezt mindig elolvasom, mert kíváncsi vagyok az emberek véleményére, gondolkodásmódjára. Fontosnak tartanám, hogy az újságban továbbra is megjelenjenek az önkormányzatok tevékenységét bemutató rovatok, a körképek. Ami „hiánycikk” a lapban: keveset foglalkozik a fiatalokkal. Azt szeretném, ha a továbbiakban rájuk jobban odafigyelnének!
A Székely Hírmondó eredetileg az 1848-49-es szabadságharc idején látott napvilágot. Első lapszáma – Háromszék első sajtótermékeként – 1849. június 7-én jelent meg Kézdivásárhelyen, Bem tábornok tábori nyomdájával nyomták. Heti két alkalommal jelentkezett, az ötödik lapszám után kérészéletének véget vetett a cári intervenció. A második sorozat 1996. március 15-én indult útjára, azóta fölfele ívelő pályát járva be – független közvélemény-kutatók mérése szerint a legolvasottabb magyar lap Erdélyben. 2010 márciusában vált megyei napilappá.
SzH-összeállítás
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A Székely Hírmondó második sorozatának kétezer lapszámát előállítani több mint 19 évet vett fel, de most nem szeretnénk azon sóhajtozni, hogy ez milyen hosszú idő, és hogy mennyi munka volt vele. Tettük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, és tenni szeretnénk az elkövetkezendőkben is.
De vajon milyen munkát végeztünk eddig, és miben kellene javulnunk? Az ugyan biztató és reménykeltő, hogy a romániai magyar napilapok közül a Székely Hírmondót kedvelik a legtöbben, de abban is biztosak vagyunk, hogy messze állunk a tökéletességtől, és sokat kell fejlődnünk, ha meg akarjuk érni a 3000. lapszámot. Milyennek látnak bennünket az olvasók, mit hiányolnak, és mit tartanak hibának – most erre voltunk kíváncsiak.
Tetszik a koncepcióváltás!
Lázár-Prezsmer Endre sepsiszentgyörgyi művelődésszervező, a MUKKK Kulturális és Ifjúsági Egyesület elnöke több mint tíz éve olvassa a Székely Hírmondót: azokat a kulturális, közéleti cikkeket böngészi, amelyek elsőre megragadják a figyelmét.
– Nagyon tetszik az a koncepcióváltás, amely a Székely Hírmondó napilapot jellemzi. Amikor még hetilap volt, sokkal kevesebb helyet kapott hasábjain a kultúra, a családdal, egészséges életmóddal kapcsolatos írások. Szeretem a napilapot, éppen azért, mert nagyobb teret engedett az utóbb felsorolt témáknak. Mindig nagy érdeklődéssel olvasom a Tinca Teddy által zenészekkel, művészekkel készített interjúkat. Ezek különlegesek, hiszen olyan dolgokra kérdez rá, amelyek nekem meg sem fordulnának a fejemben, ez által részletesebb, színesebb képet kapunk az alkotóról, a művészről. Nem tetszenek a bulváros jellegű cikkek, a szenzációhajhász fotók a címoldalon. Ha én lennék a főszerkesztő, akkor csak kultúráról szólna a lap – persze tudom, hogy ez lehetetlen, hiszen széles réteghez kell szólnia – foglalta össze véleményét, a kritikáról sem feledkezve meg.
Csak a neten…
Benedek Ágnes, a Tamási Áron Színház színésznője eddig csupán hébe-hóba, az interneten találkozott a lapunkban megjelenő cikkekkel.
– A Székely Hírmondót csupán az interneten olvasom, a közösségi oldalon megosztott híreket böngészem, így nem tudnék válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen írások ragadták meg a tetszésemet – közölte, hozzátéve: nem találja fontosnak a nyomtatott sajtót, ha a Székely Hírmondó főszerkesztője lenne, inkább az internetes hírszórásra fektetne hangsúlyt.
Több komolyzenét!
Dancs Annamari énekesnő, a Budapesti Operettszínház művésze elárulta, amióta Magyarországon él, főként interneten követi a Székely Hírmondóban megjelenő írásokat. Természetesen, amikor hazajön Sepsiszentgyörgyre, szívesen fellapozza az újságot, hiszen ennek a fajta olvasásnak más hangulata van, mint a számítógép monitorán történő böngészésnek. Kedvence a kulturális eseményeket, előadóművészeket bemutató rovat, de követi az életmóddal kapcsolatos cikkeket, illetve az aktuális híreket is.
– A helyi érdekes egyéniségekről, művészekről szóló írásokat kimondottan kedvelem, ezek hamar megragadják az érdeklődésemet. Nem tetszenek a „véres”, gyilkosságokról szóló hírek, ezeket igyekszem kizárni az életemből. Ha én lennék a főszerkesztő, többet foglalkoznék komolyzenei produkciókkal, színházi eseményekkel, igaz, a Székely Hírmondóban nincs hiány ezekből sem. Az újságban ízlésesen vannak összehangolva a témák, ennek tükrében a bulvárosabb jelleg is elfogadható – jegyezte meg a művésznő.
Értékes a Székely Konyha
Fülöp Magdolna, a kézdivásárhelyi Nők Egyesületének vezetője:
– Véleményem szerint joggal vált a megye közkedvelt napilapjává a Székely Hírmondó, bár az utóbbi időben én inkább a lap internetes felületén tájékozódom. Érdekes és értékes a háziasszonyok számára a Székely Konyha melléklet, de a napi receptrovat is. Köszönetet kell mondanom a magam és Nők Egyesületének a nevében, hiszen sok rendezvényünket kísérték figyelemmel, és tudósítottak róla az újság hasábjain.
Bemutatni tehetségeket!
Lénárt Adolf, a KSE kosárlabda-szakosztályának vezetője:
– Az első lapszám megjelenésétől fogva szívesen olvasom a lapot, napi rendszerességgel. Kedvenc rovatom természetesen a sport. Véleményem szerint jó lenne létrehozni egy Tehetségsarok című rovatot, amelyben hetente vagy kéthetente be lehetne mutatni egy-egy környékbeli sikeres vagy tehetséges sportolót, edzőt, hogy a gyerekeknek és a szülőknek is példaképül szolgáljon.
Miért Rongy az Elek?
Gyuricza Anikó (Sepsiszentgyörgy):
– A Hírmondóról a reggeli kis családi rituálék jutnak eszembe. Minden nap kimegyek az újságért, aztán a fontosabb infókat felolvasom az embernek – ez már rutinná vált. A másik dolog, ami eszembe jut, hogy színes. A szó szoros és átvitt értelmében is, mindenkit szeretne megszólítani, mindenkinek a maga sajátos problémáját boncolgatva. Van benne politika, női dolgok, környezetvédelem, aktuális rendezvények ismertetése. Egyik vonzó visszatérő szereplője Rongy Elek, a disznó, amit évente egyszer meg lehet nyerni. Nekem még nem volt szerencsém hozzá, de sokat gondolkodtam azon, vajon miért Rongy a vezetékneve, amikor annyi ember vacsoráját biztosíthatja! Komolyra fordítva a szót, hiszem, hogy az újság is egyfajta szellemi szükségletet elégít ki. A Hírmondó érzékenyen reagál a közösségi igényekre, közvéleményt formál, és tájékoztatja az itt élő magyarságot. Ezt kell folytatni! Külön kiemelném, hogy a megye két lapjának az újságírói úgy tekintenek egymásra, mint partnerek, és ez példaértékű. Több interaktív rovatot szeretnék olvasni a lapban, ami hűen tükrözi a közhangulatot és az egyszerű háromszéki polgár gondolkodásmódját. Jó lenne egy „fordított szám” is, amelyet csak az olvasók beérkezett írásaiból szerkesztenének!
Rövid, objektív, érthető
Bagoly Miklós, az Asimcov Kis és Középvállalkozók Kovászna Megyei Szövetségének elnöke:
– Jól megszerkesztett lap, rendszeresen olvasom interneten. Nem a pénzt sajnálom rá, de könnyebb, gyorsabb, kényelmesebb. (Mielőtt megkérdezné: tudom, hogy ez a lapeladás rovására történik. A magam részéről akár fizetnék is valamilyen formában az online változatért, de papírújságot nincs érkezésem olvasni). Elsősorban az aktuális híreket követem: rövidek, objektívek, érthetők. Van néhány ember, aki itt ír, akiket ismerek, és mindig szívesen olvasom cikkeiket. Nem értek viszont egyet azzal, hogy ismeretlenek által név és cím nélkül írt véleményeket rendszeresen közölnek a lapban. Ez tisztességtelen. Akinek véleménye van, annak legyen neve is. Ha nincs, nem kell közölni. Szerencsésnek találnám, ha az aznapi eseményeket nem darabokban, hanem felsorolásszerűen, áttekinthetően „tálalnák” (a nyomtatott változatban ez így van – szerk.).
Az olvasó értelmes lény
Bíró Béla egyetemi tanár (Sepsiszentgyörgy):
– A lap rendszeres olvasója vagyok a kezdetektől. Van ott két-három ember, aki egészen eszement jegyzeteket ír, de a lap többi része olvasható, szolid, használható információkat tartalmaz, közérthetően megfogalmazva. Sajnos, Háromszéken a két napilap közötti konkurencia nem a minőség javulását eredményezte, hanem azt, hogy mindkettő a létfenntartáshoz szükséges, olvasók utáni hajszában néha olyan dolgokba megy bele, olyan engedményeket tesz, amelyekben – meg vagyok győződve – ők sem hisznek igazán. Ha én dönthetnék, még nagyobb súlyt helyeznék arra, hogy minden és mindennek az ellenkezője is elhangozzék a lapban, mert töretlenül hiszek abban, hogy az olvasó értelmes lény, aki majd eldönti, hogy mi a jó, és mi a rossz.
Magyari a kedvenc
Berszán István református lelkipásztor, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese (Középajta):
– Emlékszem, amikor megjelent az első lapszám, igazán örvendetes volt, főképpen, mert Felsőháromszékről kerültem Erdővidékre. Eleinte az volt az érzésem, hogy ez inkább Kézdi- és Orbaiszék lapja, s azóta, bár sokat változott, mégis kevésnek tartom az erdővidéki témákat. Rendszeres olvasója olyan hat éve vagyok a Székely Hírmondónak, s hogy „felfutott”, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt Középajtán, s tudtommal Erdővidéken is egyre több az előfizetője. Ami nem tetszik, az a Ne fojtsa magába! rovat.
Az elgondolás jó, de én csak névvel engedélyezném közölni az SMS-eket. Egyébképpen tetszik, kimondottan javára válnak az önkormányzati oldalak, ahol mindenki mindig tájékozódhat az illető település életéről. Általában tetszik a lap, de ha választani lehet, akkor Magyari Lajos „szösszenetei” a kedvenceim. Ha én volnék a főszerkesztő, az oknyomozó riportokat előtérbe helyezném, persze előzőleg kellőképpen tájékozódva az „ügy” mivoltáról, s csak utána indítanám el a dolgot, nem szenzációt hajhászva, hanem kiderítve-kimondva az egyre több furcsaságot, visszaélést stb. kies megyénkben (is).
Néha túl bulváros
Kovács István unitárius lelkész (Sepsiszentgyörgy):
– Színes, megfogja az embert, és bizonyára sokaknak vonzóbb a jól tördelt, rövid anyagok sorozata, mintha nagy terjedelmű, „oktató és okosító” írásokat tartalmazna. Néha túlságosan „elmegy” bulvárba, a magam részéről nem díjazom például, ha egy balesetről címlapfotót hoznak. Hogy én miként csinálnám? Meglehet, hamar csődbe vinném a lapot, mert kizárólag értékorientált írásokat tennék be. Értem én, hogy az emberben „genetikailag kódolt”, hogy a botrányra jobban figyel, de meg kell találni azt a formát, amit a modern művészet is követ, hogy valami „álbotránnyal” felhívja magára a figyelmet, de mindig értéket közvetít. Meggyőződésem, hogy hosszú távon csak a szolid hangvételű, tisztességes lap élhet meg – a Hírmondó nem jár messze ettől.
Nyúljon kényes témákhoz!
Kiss Aranka tanár (Barót):
– Megjelenése óta olvasom a lapot. Tetszik a formátuma, átláthatósága, egyszerűsége. Tetszenek a rovatai, főleg az Aktuális, a Vélemény és az Életmód. Tisztelem Magyari Lajost szókimondó, élvezetes vezércikkeiért. Kevésnek tartom az erdővidéki híreket, törekedjenek a frissességre. Ha szerkesztő lennék, olyan körkérdéseket tennék fel a különböző foglalkozású és korosztályú embereknek, amelyeknek válaszai ötleteket, megoldásokat tartalmaznának a régió fejlesztését illetően. Új rovatokat is bevezetnék, mint: jogi tanácsadás, az olvasó kérdez, cégek ajánlják szolgáltatásaikat, sikertörténetek, külföldre költözött honfitársaink beszámolói, akár pozitív, akár negatív tapasztalatok átadása. Emellett oknyomozó riportokat közölnék, nem csak egyoldalú tájékoztatásokat, jobban megfizetném azokat a munkatársakat, akik tájékozottak, akik mernek kérdezni, felelős személyeket megszólítani, sok embert érintő, akár „kényes” témához nyúlni. Ilyen például, hogy miért nem lehetett Baróton megszervezni (Beszterce helyett) az erdélyi szintű matematikaversenyt, hiszen évek óta kiugró tehetségeink vannak? Mit veszített és mit nyert volna ezzel a város? Miért nincs 1200 diáknak iskolaorvosa és fogorvosa? A „Nemzeti szálló” melletti romhalmaz eltávolításának mi az akadálya? Fresnes francia kisváros (Nagyajta község testvértelepülése) Panorama című havilapjában a tanácsosok havonta beszámolnak tevékenységükről, elgondolásaikról, megoldásokat kínálnak, a lakosokkal rendszeresen konzultálnak, és ezt nyilvánosságra hozzák. A Hírmondó követhetné ezt a példát, mert a lakosság kíváncsi a tanácsosok munkájára.
Ténylegesen is színes
Kiss András István ifjúsági szabadidős tanácsadó, turisztikai szakember, vállalkozó (Sepsiszentgyörgy):
– Kedvelem a Székely Hírmondóban a változatosságot, a színes nyomtatást, szemben a fekete-fehér konkurens lappal. Rendszeresen olvasom az újságot és gyűjtöm is a cikkeket, adattárolás és tanulás céljából. Amiket a legjobban kedvelek: az életmód, az aktuális, a sport, a szabadidő és a panoráma rovat. Szeretném, ha nagyobb terjedelemben foglalkozna a lap sporttal, az életmóddal, egészséggel, mindegyikből jó lenne még egy plusz oldal. Örülnék, ha a történelemnek és turisztikai látványosságoknak is lenne külön oldala. Szeretem a rejtvényeket és a vicceket, érdekes lenne, ha általános műveltségi vagy IQ-tesztek is beférnének ide, úgy vélem, és hasznos színfoltja lenne az újságnak.
Nem fojtja magába!
Bács-Benke László maksai polgármester is hűséges olvasója a lapunknak. A sokszínűsége miatt kedveli, a helyi hírektől kezdve a horoszkópig mindent elolvas belőle. Még a Ne fojtsa magába! rovat SMS-eit is, pedig azok sokszor szereztek keserű perceket számára. Meggyőződése ugyanis, hogy az elmúlt évben többet szerepelt benne, mint bármelyik más közéleti személyiség, és kizárólag negatív színben volt ott feltüntetve.
– Úgy vélem, ami a rovatban megjelenik, az zaklatás. Éppen ezért, ha én lennék a szerkesztő, nem engednék be mindenféle névtelen SMS-t, hozzászólást vagy olvasói levelet, hiszen álnévvel bárki bármit írhat, szapulhat.
Ne változzon!
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke:
– A Hírmondót azóta olvasom rendszeresen, mióta Kézdivásárhely-központú hetilapból megyei napilappá lett. Az online változatot kedvelem, kényelmesebb, de a nyomtatott formát is követem. Az utóbbi időben rendkívül sokat fejlődött a lap, felnőtt, átfogó, kiegyensúlyozott, tetszik a tördelése, egyszerű, áttekinthető. Nem szeretem, hogy néha, vélhetően olvasócsalogatónak szánt, bődületes nagy címek vannak, ami félrevezető, mert nem mindig van meg hozzá a tartalom. Ha én szerkeszteném, egy darabig nem nagyon változtatnék rajta, jól „beállt” a lap.
Figyeljünk a fiatalokra!
Váncza Tibor, az erdővidéki RMDSZ elnöke:
– A Székely Hírmondóra elsősorban a kiegyensúlyozottság jellemző. Évek óta előfizetője vagyok, kedvenc rovatom a Ne fojtsa magába!, ezt mindig elolvasom, mert kíváncsi vagyok az emberek véleményére, gondolkodásmódjára. Fontosnak tartanám, hogy az újságban továbbra is megjelenjenek az önkormányzatok tevékenységét bemutató rovatok, a körképek. Ami „hiánycikk” a lapban: keveset foglalkozik a fiatalokkal. Azt szeretném, ha a továbbiakban rájuk jobban odafigyelnének!
A Székely Hírmondó eredetileg az 1848-49-es szabadságharc idején látott napvilágot. Első lapszáma – Háromszék első sajtótermékeként – 1849. június 7-én jelent meg Kézdivásárhelyen, Bem tábornok tábori nyomdájával nyomták. Heti két alkalommal jelentkezett, az ötödik lapszám után kérészéletének véget vetett a cári intervenció. A második sorozat 1996. március 15-én indult útjára, azóta fölfele ívelő pályát járva be – független közvélemény-kutatók mérése szerint a legolvasottabb magyar lap Erdélyben. 2010 márciusában vált megyei napilappá.
SzH-összeállítás
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2015. április 29.
Közlemény: Helyesbítés és kiegészítés
Az Európai Parlament néppárti frakciója szervezésében Brüsszelben sorra került múlt heti kisebbségvédelmi közmeghallgatásról szóló tudósítások szinte kivétel nélkül azt adják Tőkés László európai képviselő szájába, hogy: „szerinte Székelyföldön valóságos humánkatasztrófa fenyeget”.
Ezen félrehallással szemben a valóság az, hogy erdélyi képviselőnk az egész Kárpát-medencei, kiváltképpen pedig a külhoni magyar közösségek vonatkozásában tette ezt a drámai kijelentést, konkrét statisztikai adatokkal támasztva alá állítását. Ez április 23-i, Az Uniónak lépnie kell az őshonos nemzeti közösségek ügyében! című közleményükből is kiolvasható volt. Ezek szerint Kárpát-medencei magyarságunk lélekszáma az utóbbi negyed században több mint egymillióval csökkent, ami – békeidőben – meghaladja nemzetünk II. világháborús vérveszteségeit. Másik riasztó adat drasztikus erdélyi megfogyatkozásunk, ahol csupán az utóbbi 25 esztendőben több mint 400 ezres veszteséget könyvelhettünk el.
A Trianon óta eltelt közel száz év alatt az erdélyi magyarok és németek aránya az egykori 45%-ról mostanra 20% alá apadt, a románoké – ezzel szemben – az akkori 55 %-ról 80%-ra növekedett. Erdélyi nagyvárosaink magyar lakosságának meredek zuhanása hasonlóképpen vészjósló. Az 1989 után reánk köszöntött „eredeti román demokrácia” időszakában Marosvásárhelyen 50% alá, Szatmáron 40% alá, Nagyváradon 30% alá, Kolozsvárott pedig 20% alá esett lélekszámunk. A sokkoló adatok sorjázását kedvünkre folytathatnánk. A felsoroltakból is egyértelműen kitűnik azonban, hogy kongresszusi fennhéjázásra és üdvrivalgásra semmi okunk nincsen. Tőkés László meglátása szerint ama bizonyos kisebbségi humánkatasztrófa tehát a legkevésbé sem Székelyföldet, hanem egész erdélyi magyarságunkat fenyegeti. A neki tulajdonított megfogalmazással ellentétben pedig hiszi azt, hogy amennyiben saját kezébe veszi sorsát és kivívja önrendelkezését: a székely nép egész nemzetünk és erdélyi közösségünk megújulásának és felemelkedésének a kovásza és példája lehet.
Strasbourg, 2015. április 29.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
erdon.ro
Az Európai Parlament néppárti frakciója szervezésében Brüsszelben sorra került múlt heti kisebbségvédelmi közmeghallgatásról szóló tudósítások szinte kivétel nélkül azt adják Tőkés László európai képviselő szájába, hogy: „szerinte Székelyföldön valóságos humánkatasztrófa fenyeget”.
Ezen félrehallással szemben a valóság az, hogy erdélyi képviselőnk az egész Kárpát-medencei, kiváltképpen pedig a külhoni magyar közösségek vonatkozásában tette ezt a drámai kijelentést, konkrét statisztikai adatokkal támasztva alá állítását. Ez április 23-i, Az Uniónak lépnie kell az őshonos nemzeti közösségek ügyében! című közleményükből is kiolvasható volt. Ezek szerint Kárpát-medencei magyarságunk lélekszáma az utóbbi negyed században több mint egymillióval csökkent, ami – békeidőben – meghaladja nemzetünk II. világháborús vérveszteségeit. Másik riasztó adat drasztikus erdélyi megfogyatkozásunk, ahol csupán az utóbbi 25 esztendőben több mint 400 ezres veszteséget könyvelhettünk el.
A Trianon óta eltelt közel száz év alatt az erdélyi magyarok és németek aránya az egykori 45%-ról mostanra 20% alá apadt, a románoké – ezzel szemben – az akkori 55 %-ról 80%-ra növekedett. Erdélyi nagyvárosaink magyar lakosságának meredek zuhanása hasonlóképpen vészjósló. Az 1989 után reánk köszöntött „eredeti román demokrácia” időszakában Marosvásárhelyen 50% alá, Szatmáron 40% alá, Nagyváradon 30% alá, Kolozsvárott pedig 20% alá esett lélekszámunk. A sokkoló adatok sorjázását kedvünkre folytathatnánk. A felsoroltakból is egyértelműen kitűnik azonban, hogy kongresszusi fennhéjázásra és üdvrivalgásra semmi okunk nincsen. Tőkés László meglátása szerint ama bizonyos kisebbségi humánkatasztrófa tehát a legkevésbé sem Székelyföldet, hanem egész erdélyi magyarságunkat fenyegeti. A neki tulajdonított megfogalmazással ellentétben pedig hiszi azt, hogy amennyiben saját kezébe veszi sorsát és kivívja önrendelkezését: a székely nép egész nemzetünk és erdélyi közösségünk megújulásának és felemelkedésének a kovásza és példája lehet.
Strasbourg, 2015. április 29.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
erdon.ro
2015. április 30.
DNA: se a City Parking, se a Dedeman nem szerepel a Ráduly-ügyben
Nem szerepel sem a City Parking-, sem a Dedeman-ügy a csíkszeredai városvezetők terhére felrótt vádpontok között az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) csütörtöki tájékoztatása szerint – adja hírül Rostás Szabolcs a kronika.ro-n.
Sőt a bukaresti média egy nappal korábbi kiszivárogtatásával ellentétben tízezer eurós csúszópénz elfogadásával sem gyanúsítják Ráduly Róbert Kálmánt.
A nyomozó hatóság csütörtök délelőtti közleményében hozta nyilvánosságra, milyen indokok alapján rendelte el Ráduly Róbert Kálmán polgármester és Szőke Domokos alpolgármester őrizetbe vételét, és kezdeményezte harminc napos előzetes letartóztatását.
Ebben azonban nem szerepel számos, a román sajtó által szerdán ügyészségi forrásokra hivatkozva közölt állítólagos gyanú, például hogy Csíkszereda elöljárója havi tízezer eurós kenőpénzt fogadott volna el a parkolódíjak begyűjtésével megbízott City Parking végtől vagy az építőanyag-kereskedéssel foglalkozó Dedeman nagyáruháztól.
A DNA Rádulyt kétrendbeli hivatali visszaéléssel, hivatali visszaélésre való felbujtással és összeférhetetlenséggel gyanúsítja. Szőke terhére négyrendbeli hivatali visszaélést és okirat-hamisításra való felbujtást rónak fel.
A vádhatóság szerint a polgármester tavaly szeptemberben törvénytelenül, hiányos dokumentáció alapján hagyta jóvá a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai épületének felújítását célzó építkezési engedélyt. A DNA itt fontosnak tartja, hogy rávilágítson a Sapientián oktató Ráduly és a felsőoktatási intézmény vezetősége közötti kapcsolatra.
Felróják Rádulynak, hogy alulértékelt áron vásárolta meg a fizetésképtelenné vált, adósságot felhalmozó Szakszervezetek Művelődési Háza egyik épületét. A gyanú szerint az elöljáró az adásvétel szentesítése érdekében – az ügyészség által nem pontosított eszközzel – „meggyőzte” a csődbiztost, sőt az ingatlan állagát felmérő szakértőt állítólag arra is „rávette”, hogy rosszabbnak tüntesse fel az épület állapotát.
Rádulyt és Szőkét egyaránt azzal gyanúsítják, hogy hitelutalványozóként törvénytelenül hagyták jóvá 961 304 lej kiutalását a Topo Service földmérő cég javára, holott a megyei kataszteri hivatal többször jelezte: a csíkszeredai kataszter megvalósításával megbízott cég dokumentációja nem vehető figyelembe. Az önkormányzat egyébként az eredeti szerződésben szereplő 640 904 lejes megbízási díjat utólag emelte közel egymillió lejre.
Szőke Domokos alpolgármester terhére azt is felrója a DNA, hogy 2014 júniusában törvénytelenül módosított egy a csíkszeredai önkormányzat tulajdonában lévő helyiség bérléséről szóló szerződést. Ennek nyomán az ingatlant bérlő vállalkozó előtt lehetőség nyílt arra, hogy egy harmadik félnek bérbe adja a helyiség egy részét.
Azzal is gyanúsítják az alpolgármestert, hogy az önkormányzat által meghirdetett versenytárgyalásra beérkezett pályázatokat elbíráló bizottság elnökeként a bukaresti Garden Center Group Kft-t bízta meg a Rét utcai zöldövezeti munkálatok kivitelezésével, 1,3 millió lej értékben. Az ügyészek szerint azonban a fővárosi cég pályázata nem volt rendeltetésszerű, a társaságnak pedig akkora munkadíjat fizettek ki, mintha a szóban forgó terület százszorosán végzett volna munkálatokat.
Végezetül a vádhatóság amiatt gyanúsítja hivatali visszaéléssel Szőke Domokost, hogy 2014. július 18-án a polgármesteri hivatal szolgálati járművével „szigorúan magánügyben”, háromnapos szabadságra utazott Tulcea megyei rokonaihoz.
A DNA szerint az üzemanyagköltséget a városháza állta, és ez, valamint a személygépkocsi kopása „anyagi kárt okozott Csíkszereda megyei jogú városnak”. A DNA közleményében leszögezi: a gyanúsítottak ellen beindított bűnvádi eljárás dacára Ráduly és Szőke esetében egyaránt fennáll az ártatlanság vélelme – írja a kronika.ro.
Csütörtök esti sajtóhír, hogy a Bukaresti Törvényszék ítélete értelmében a két városvezető házi őrizetben tölti a következő 29 napot.
Erdély.ma
Nem szerepel sem a City Parking-, sem a Dedeman-ügy a csíkszeredai városvezetők terhére felrótt vádpontok között az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) csütörtöki tájékoztatása szerint – adja hírül Rostás Szabolcs a kronika.ro-n.
Sőt a bukaresti média egy nappal korábbi kiszivárogtatásával ellentétben tízezer eurós csúszópénz elfogadásával sem gyanúsítják Ráduly Róbert Kálmánt.
A nyomozó hatóság csütörtök délelőtti közleményében hozta nyilvánosságra, milyen indokok alapján rendelte el Ráduly Róbert Kálmán polgármester és Szőke Domokos alpolgármester őrizetbe vételét, és kezdeményezte harminc napos előzetes letartóztatását.
Ebben azonban nem szerepel számos, a román sajtó által szerdán ügyészségi forrásokra hivatkozva közölt állítólagos gyanú, például hogy Csíkszereda elöljárója havi tízezer eurós kenőpénzt fogadott volna el a parkolódíjak begyűjtésével megbízott City Parking végtől vagy az építőanyag-kereskedéssel foglalkozó Dedeman nagyáruháztól.
A DNA Rádulyt kétrendbeli hivatali visszaéléssel, hivatali visszaélésre való felbujtással és összeférhetetlenséggel gyanúsítja. Szőke terhére négyrendbeli hivatali visszaélést és okirat-hamisításra való felbujtást rónak fel.
A vádhatóság szerint a polgármester tavaly szeptemberben törvénytelenül, hiányos dokumentáció alapján hagyta jóvá a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai épületének felújítását célzó építkezési engedélyt. A DNA itt fontosnak tartja, hogy rávilágítson a Sapientián oktató Ráduly és a felsőoktatási intézmény vezetősége közötti kapcsolatra.
Felróják Rádulynak, hogy alulértékelt áron vásárolta meg a fizetésképtelenné vált, adósságot felhalmozó Szakszervezetek Művelődési Háza egyik épületét. A gyanú szerint az elöljáró az adásvétel szentesítése érdekében – az ügyészség által nem pontosított eszközzel – „meggyőzte” a csődbiztost, sőt az ingatlan állagát felmérő szakértőt állítólag arra is „rávette”, hogy rosszabbnak tüntesse fel az épület állapotát.
Rádulyt és Szőkét egyaránt azzal gyanúsítják, hogy hitelutalványozóként törvénytelenül hagyták jóvá 961 304 lej kiutalását a Topo Service földmérő cég javára, holott a megyei kataszteri hivatal többször jelezte: a csíkszeredai kataszter megvalósításával megbízott cég dokumentációja nem vehető figyelembe. Az önkormányzat egyébként az eredeti szerződésben szereplő 640 904 lejes megbízási díjat utólag emelte közel egymillió lejre.
Szőke Domokos alpolgármester terhére azt is felrója a DNA, hogy 2014 júniusában törvénytelenül módosított egy a csíkszeredai önkormányzat tulajdonában lévő helyiség bérléséről szóló szerződést. Ennek nyomán az ingatlant bérlő vállalkozó előtt lehetőség nyílt arra, hogy egy harmadik félnek bérbe adja a helyiség egy részét.
Azzal is gyanúsítják az alpolgármestert, hogy az önkormányzat által meghirdetett versenytárgyalásra beérkezett pályázatokat elbíráló bizottság elnökeként a bukaresti Garden Center Group Kft-t bízta meg a Rét utcai zöldövezeti munkálatok kivitelezésével, 1,3 millió lej értékben. Az ügyészek szerint azonban a fővárosi cég pályázata nem volt rendeltetésszerű, a társaságnak pedig akkora munkadíjat fizettek ki, mintha a szóban forgó terület százszorosán végzett volna munkálatokat.
Végezetül a vádhatóság amiatt gyanúsítja hivatali visszaéléssel Szőke Domokost, hogy 2014. július 18-án a polgármesteri hivatal szolgálati járművével „szigorúan magánügyben”, háromnapos szabadságra utazott Tulcea megyei rokonaihoz.
A DNA szerint az üzemanyagköltséget a városháza állta, és ez, valamint a személygépkocsi kopása „anyagi kárt okozott Csíkszereda megyei jogú városnak”. A DNA közleményében leszögezi: a gyanúsítottak ellen beindított bűnvádi eljárás dacára Ráduly és Szőke esetében egyaránt fennáll az ártatlanság vélelme – írja a kronika.ro.
Csütörtök esti sajtóhír, hogy a Bukaresti Törvényszék ítélete értelmében a két városvezető házi őrizetben tölti a következő 29 napot.
Erdély.ma
2015. április 30.
Jogsértésekről tájékoztat Kelemen Hunor Strasbourgban
Kelemen Hunor Strasbourgban nyújt tájékoztatást a romániai magyarokat érintő jogsértésekről. Az RMDSZ szövetségi elnöke holnap délelőtt részt vesz az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának ülésén, amelyen a romániai magyar közösség helyzetét mutatja be. Kelemen Hunor látogatása a legutóbbi romániai fejleményekhez kapcsolódik: a közösségi szimbólumok használatát megkérdőjelezték és ügyészségi vizsgálat tárgya lett a történelmi egyházak ingatlanjainak visszaszolgáltatási folyamata. Nemrégiben pedig a belügyminisztérium nemzeti közbiztonsági stratégiája biztonsági fenyegetésnek minősít minden etnikai autonómiára vonatkozó követelést. Mindezek mellett a román állam nem biztosít elegendő jogi- és intézményi garanciát, a meglévő jogszabályok alkalmazása pedig részleges maradt a kisebbségi jogok terén. Látogatása során Kelemen Hunor megbeszélést folytat Antonio Lopez Isturizzal, az Európai Néppárt főtitkárával is. marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma
Kelemen Hunor Strasbourgban nyújt tájékoztatást a romániai magyarokat érintő jogsértésekről. Az RMDSZ szövetségi elnöke holnap délelőtt részt vesz az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának ülésén, amelyen a romániai magyar közösség helyzetét mutatja be. Kelemen Hunor látogatása a legutóbbi romániai fejleményekhez kapcsolódik: a közösségi szimbólumok használatát megkérdőjelezték és ügyészségi vizsgálat tárgya lett a történelmi egyházak ingatlanjainak visszaszolgáltatási folyamata. Nemrégiben pedig a belügyminisztérium nemzeti közbiztonsági stratégiája biztonsági fenyegetésnek minősít minden etnikai autonómiára vonatkozó követelést. Mindezek mellett a román állam nem biztosít elegendő jogi- és intézményi garanciát, a meglévő jogszabályok alkalmazása pedig részleges maradt a kisebbségi jogok terén. Látogatása során Kelemen Hunor megbeszélést folytat Antonio Lopez Isturizzal, az Európai Néppárt főtitkárával is. marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma
2015. április 30.
Tehetséges diákok felkészítése zajlott a gyergyószárhegyi alkotóközpontban
Befejeződött a harmadik alkalommal megszervezett Tehetséggondozó felkészítő tábor, amelyet a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ és Hargita Megye Tanácsa szerveztek 2015. április 19-25 között Gyergyószárhegyen. A tábor olyan végzős középiskolásoknak szólt, akik valamelyik hazai vagy magyarországi képzőművészeti egyetemre szeretnének felvételizni.
A táborban a tizennégy végzős középiskolás részesült szakmai felkészítésben az egri, a nagyváradi, a nyíregyházi és a temesvári képzőművészeti egyetemek tanárai és képviselői részéről. Ugyanakkor a diákoknak alkalmuk nyílt az egyetemek elvárásait és szakmai követelményeit is megismerni. Délelőttönként zajlottak a szakmai foglalkozások, felkészítők, előadások, tájékoztatások és az egyetemi bemutatók. Délutánonként pedig szakmai gyakorlatokra, műhelymunkákra került sor.
A nap végén pedig sor került a mappakiértékelésekre és az elkészített munkák értékelésére is. A mappakiértékeléseket és szaktanácsadásokat az egyetemek képviselői, tanárai mellett, Ferencz Zoltán az intézmény művészeti vezetője végezte. Esténként további műhelymunkákra és szakmai anyagok vetítésére került sor a művészeti vezető közreműködésével. Ugyancsak ő mutatta be a kolozsvári és a bukaresti egyetemeket is a diákoknak.
A szakmai felkészítő tartalmas programjaiban szerepelt többek között krokizás különböző technikákkal, tájképezés, stencil, kollázs, grafika, fotófeldolgozás. De sor került a tábor végén egy interaktív tárlatlátogatásra és múzeumpedagógiai foglalkozásokra is a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban. Utolsó este pedig egy szakmai kiértékelő következett, amely során értékelték a diákok pillanatnyi felkészültségét és mindenki személyre szabott szaktanácsadásban részesült a számára fontos képzőművészeti területekre vonatkozóan.
Ferencz Zoltán a tábor szakmai vezetője elmondta, hogy „a tavaly ezzel a táborral kezdtem az intézménynél a szakmai munkámat és idénre már sikerült a tavalyi tapasztalatokat is beépíteni a tábor munkálataiba. A kiértékelések után nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a tavalyi első tábor tapasztalatait kihasználva sikerült a programot úgy felépíteni, hogy az a diákok szakmai felkészültségét a leginkább elősegítse”.
Közlemény
Erdély.ma
Befejeződött a harmadik alkalommal megszervezett Tehetséggondozó felkészítő tábor, amelyet a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ és Hargita Megye Tanácsa szerveztek 2015. április 19-25 között Gyergyószárhegyen. A tábor olyan végzős középiskolásoknak szólt, akik valamelyik hazai vagy magyarországi képzőművészeti egyetemre szeretnének felvételizni.
A táborban a tizennégy végzős középiskolás részesült szakmai felkészítésben az egri, a nagyváradi, a nyíregyházi és a temesvári képzőművészeti egyetemek tanárai és képviselői részéről. Ugyanakkor a diákoknak alkalmuk nyílt az egyetemek elvárásait és szakmai követelményeit is megismerni. Délelőttönként zajlottak a szakmai foglalkozások, felkészítők, előadások, tájékoztatások és az egyetemi bemutatók. Délutánonként pedig szakmai gyakorlatokra, műhelymunkákra került sor.
A nap végén pedig sor került a mappakiértékelésekre és az elkészített munkák értékelésére is. A mappakiértékeléseket és szaktanácsadásokat az egyetemek képviselői, tanárai mellett, Ferencz Zoltán az intézmény művészeti vezetője végezte. Esténként további műhelymunkákra és szakmai anyagok vetítésére került sor a művészeti vezető közreműködésével. Ugyancsak ő mutatta be a kolozsvári és a bukaresti egyetemeket is a diákoknak.
A szakmai felkészítő tartalmas programjaiban szerepelt többek között krokizás különböző technikákkal, tájképezés, stencil, kollázs, grafika, fotófeldolgozás. De sor került a tábor végén egy interaktív tárlatlátogatásra és múzeumpedagógiai foglalkozásokra is a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban. Utolsó este pedig egy szakmai kiértékelő következett, amely során értékelték a diákok pillanatnyi felkészültségét és mindenki személyre szabott szaktanácsadásban részesült a számára fontos képzőművészeti területekre vonatkozóan.
Ferencz Zoltán a tábor szakmai vezetője elmondta, hogy „a tavaly ezzel a táborral kezdtem az intézménynél a szakmai munkámat és idénre már sikerült a tavalyi tapasztalatokat is beépíteni a tábor munkálataiba. A kiértékelések után nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a tavalyi első tábor tapasztalatait kihasználva sikerült a programot úgy felépíteni, hogy az a diákok szakmai felkészültségét a leginkább elősegítse”.
Közlemény
Erdély.ma
2015. április 30.
Hivatali visszaéléssel gyanúsítják, őrizetbe vették Rádulyékat
Többrendbeli korrupciós bűncselekménnyel gyanúsítja Ráduly Róbert csíkszeredai polgármestert és helyettesét, Szőke Domokost az ügyészség, amelynek munkatársai szerdán házkutatást folytattak a városházán, az érintettek otthonában és magáncégek székhelyén. Az RMDSZ-es elöljáró – akinek állítólagos bűnlajstromán szerepel, hogy kenőpénzt kapott a City Parking cégtől – politikai bosszúnak tartja az eljárást, leszögezve: senkitől nem vett el semmit. Ráduly Róbert Kálmánt és Szőke Domokost szerdán este őrizetbe vették.
Vesztegzár alá vonta szerdán a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a csíkszeredai polgármesteri hivatalt, valamint a székelyföldi város két vezetőjének otthonát. A csendőrség készenléti egységeinek álarcos fegyvereseivel kiszállt ügyészek több órán keresztül folytattak házkutatást a városházán, Ráduly Róbert polgármester és egyik helyettese, Szőke Domokos lakásán, továbbá magáncégek székhelyén.
Bár szűkszavú közleményében a vádhatóság csak annyit közölt, hogy 2007 és 2015 között elkövetett korrupciós és ehhez kapcsolódó feltételezett bűncselekmények ügyében vizsgálódik, a román sajtóba kiszivárogtak a nyomozati anyag részletei.
Az Agerpres és Mediafax hírügynökség értesülései szerint Rádulyt többek között azzal gyanúsítják, hogy egy közvetítőn keresztül havi tízezer euró csúszópénzt kapott a csíkszeredai parkolódíjak begyűjtésével az önkormányzat által 2008-ban megbízott City Parking cég tulajdonosától.
Az is szerepel a hargitai megyeszékhely polgármesterének állítólagos bűnlajstromán, hogy engedélyének kiadásáért és a forgalmi rendezés megvalósításáért 200 ezer lejjel vesztegette meg az építőanyag-kereskedéssel foglalkozó Dedeman nagyáruház. Az RMDSZ színeiben harmadik mandátumát töltő Ráduly továbbá ötezer eurós szponzortámogatás kifizetésétől tette függővé a Vodafone mobiltársaságnál egy szolgáltatói szerződés megkötését.
Szőke Domokos alpolgármestert azzal gyanúsítják, hogy a reális összeg százszorosáért, 1,3 millió lejért ítélte oda a Rét utcai zöldövezeti munkálatra szóló megbízást a bukaresti Garden Center Group Kft-nek. Mindkét elöljárónak felróják, hogy hitelutalványozóként törvénytelenül hagyták jóvá közel egymillió lej kiutalását a Topo Service földmérő cég javára, holott a megyei kataszteri hivatal jelezte: a cég dokumentációja nem vehető figyelembe.
ár sajtóhírek szerint a másik alpolgármestert amiatt vizsgálják, hogy a csíkszeredai Márton Áron és a Segítő Mária gimnáziumok felújítására szerződtetett magáncég a valós ár ötödrészéért végzett felújítási munkálatokat a szülei tulajdonában álló házon, Antal Attila cáfolta, hogy eljárás folyik ellene.
A megyeszékhelyt 2004 óta irányító Rádulyt és Szőkét szerda délután kihallgatásra Bukarestbe szállították, szerda estig azonban nem közölték, hogy őrizetbe veszik-e őket.
A polgármester csendőrök gyűrűjében közölte az újságírókkal, hogy összeférhetetlenséggel, hivatali visszaéléssel és hivatali visszaélésre való felbujtással gyanúsítják, ám politikai bosszúnak tartja az akciót.
Őrizetbe vett elöljárók
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) szerdán este 24 órás őrizetbe vette Ráduly Róbert Kálmán városvezetőt és Szőke Domokos alpolgármestert – közölte a román közszolgálati televízió (TVR). A Bukaresti Törvényszéken csütörtökön állítják elő őket, kérve a harminc napos előzetes letartóztatásba vételük elrendelését.
Székelyhon.ro
Többrendbeli korrupciós bűncselekménnyel gyanúsítja Ráduly Róbert csíkszeredai polgármestert és helyettesét, Szőke Domokost az ügyészség, amelynek munkatársai szerdán házkutatást folytattak a városházán, az érintettek otthonában és magáncégek székhelyén. Az RMDSZ-es elöljáró – akinek állítólagos bűnlajstromán szerepel, hogy kenőpénzt kapott a City Parking cégtől – politikai bosszúnak tartja az eljárást, leszögezve: senkitől nem vett el semmit. Ráduly Róbert Kálmánt és Szőke Domokost szerdán este őrizetbe vették.
Vesztegzár alá vonta szerdán a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a csíkszeredai polgármesteri hivatalt, valamint a székelyföldi város két vezetőjének otthonát. A csendőrség készenléti egységeinek álarcos fegyvereseivel kiszállt ügyészek több órán keresztül folytattak házkutatást a városházán, Ráduly Róbert polgármester és egyik helyettese, Szőke Domokos lakásán, továbbá magáncégek székhelyén.
Bár szűkszavú közleményében a vádhatóság csak annyit közölt, hogy 2007 és 2015 között elkövetett korrupciós és ehhez kapcsolódó feltételezett bűncselekmények ügyében vizsgálódik, a román sajtóba kiszivárogtak a nyomozati anyag részletei.
Az Agerpres és Mediafax hírügynökség értesülései szerint Rádulyt többek között azzal gyanúsítják, hogy egy közvetítőn keresztül havi tízezer euró csúszópénzt kapott a csíkszeredai parkolódíjak begyűjtésével az önkormányzat által 2008-ban megbízott City Parking cég tulajdonosától.
Az is szerepel a hargitai megyeszékhely polgármesterének állítólagos bűnlajstromán, hogy engedélyének kiadásáért és a forgalmi rendezés megvalósításáért 200 ezer lejjel vesztegette meg az építőanyag-kereskedéssel foglalkozó Dedeman nagyáruház. Az RMDSZ színeiben harmadik mandátumát töltő Ráduly továbbá ötezer eurós szponzortámogatás kifizetésétől tette függővé a Vodafone mobiltársaságnál egy szolgáltatói szerződés megkötését.
Szőke Domokos alpolgármestert azzal gyanúsítják, hogy a reális összeg százszorosáért, 1,3 millió lejért ítélte oda a Rét utcai zöldövezeti munkálatra szóló megbízást a bukaresti Garden Center Group Kft-nek. Mindkét elöljárónak felróják, hogy hitelutalványozóként törvénytelenül hagyták jóvá közel egymillió lej kiutalását a Topo Service földmérő cég javára, holott a megyei kataszteri hivatal jelezte: a cég dokumentációja nem vehető figyelembe.
ár sajtóhírek szerint a másik alpolgármestert amiatt vizsgálják, hogy a csíkszeredai Márton Áron és a Segítő Mária gimnáziumok felújítására szerződtetett magáncég a valós ár ötödrészéért végzett felújítási munkálatokat a szülei tulajdonában álló házon, Antal Attila cáfolta, hogy eljárás folyik ellene.
A megyeszékhelyt 2004 óta irányító Rádulyt és Szőkét szerda délután kihallgatásra Bukarestbe szállították, szerda estig azonban nem közölték, hogy őrizetbe veszik-e őket.
A polgármester csendőrök gyűrűjében közölte az újságírókkal, hogy összeférhetetlenséggel, hivatali visszaéléssel és hivatali visszaélésre való felbujtással gyanúsítják, ám politikai bosszúnak tartja az akciót.
Őrizetbe vett elöljárók
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) szerdán este 24 órás őrizetbe vette Ráduly Róbert Kálmán városvezetőt és Szőke Domokos alpolgármestert – közölte a román közszolgálati televízió (TVR). A Bukaresti Törvényszéken csütörtökön állítják elő őket, kérve a harminc napos előzetes letartóztatásba vételük elrendelését.
Székelyhon.ro
2015. április 30.
Házi őrizetbe helyezték a csíkszeredai elöljárókat
Nem fogadta el a Bukaresti Törvényszék a DNA Ráduly Róbert polgármester és Szőke Domokos alpolgármester előzetes letartóztatására vonatkozó kérelmét, házi őrizetben töltik a következő 29 napot a csíkszeredai városvezetők. A városházán Antal Attila alpolgármester többek közt a szerdai kiszivárogtatások és a valós vádpontok közötti éles különbségekről beszélt.
Házi őrizetbe helyezte a Bukaresti Törvényszék Ráduly Róbert Kálmánt, Csíkszereda polgármesterét és Szőke Domokos alpolgármestert, ezt Antal Attila alpolgármester, majd a Bukarestben az ítélethirdetést meghallgató Tánczos Barna is megerősítette telefonon szerkesztőségünknek. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által 24 órás őrizetbe vett elöljárók fogvatartása csütörtökön 21.50-kor jár le, ez után hazaindulnak Csíkszeredába – tájékoztatott a szenátor. A törvényszék határozatát még megfellebbezheti a DNA.
Korábbi, csütörtöki sajtótájékoztatóján Antal Attila a Ráduly Róbert Kálmán polgármester és Szőke Domokos alpolgármester ügyében a sajtó által szerdán megszellőztetett, illetve az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály által csütörtökön nyilvánosságra hozott gyanúsítások közötti különbségre hívta fel a figyelmet.
Csíkszereda másik alpolgármestere azt mondta, szeretné, ha a realitást képviselné a sajtó a két elöljáró ügyében. „ A sajtóban megjelentek olyan vádpontok, amelyeket az ügyészség nem hangoztatott. Nem tudom, ez súlyos vagy sem, de nagy visszhangot keltett. Az ügyészség által közzétett anyagban jórészt más témák szerepelnek, ez nem jelenti azt, hogy nincs gyanúsítás, és nem lehetnek következményei” – közölte Antal Attila. Az alpolgármester szerint a szerdai házkutatás a polgármesteri hivatalban 12 órát tartott, az ügyészek különböző dokumentumokat kértek, másoltak, és vittek el jegyzőkönyv alapján, mintegy 6500 oldalt. Korrektül viselkedtek, szakszerűen jártak el – értékelt.
„Amikor elmentek, a polgármester és az alpolgármester arra kértek, folytassuk a munkát, amit elkezdtünk és beütemeztünk erre az időszakra. Arra is fel voltak készülve, hogy akár pénteken sem tudják folytatni munkájukat” – közölte. Antal Attila szerint nagy erőfeszítést kíván a munkatársak részéről, és biztos benne, hogy nélkülük nem fog ugyanúgy menni a munka. Hozzátette, hivatalos értesítést vár arról, hogy mi lesz az őrizetbe vett városvezetőkkel: ha szabadlábon maradnak, elláthatják-e hivatali teendőiket. Ha nem, valószínű, hogy prefektusi rendelettel adnak át hatásköröket számomra” – vélekedett. Azt mondta, a mocskolódás mellett sok biztatást is kaptak a városvezetők, amely remélhetőleg erőt ad nekik. „Amivel szemben tehetetlennek érzem magam, és a két kollégám is, az a félműveltség, a rosszindulat, a pletyka abban a formában, ahogy ezt itt és most meg kell tapasztalnunk” – mondta az alpolgármester.
„Valószínű, hogy komoly korrupciós problémák vannak az országban vagy a városban, sőt azt sem zárom ki, hogy a városházán is, de azok a vádak, amikkel a napokkal illették a kollégáimat, képtelen dolgok, és úgy látom, hogy ez azért hullámzik. Lehet, hogy később kiderül, hogy van valami probléma körülöttük, de a megszellőztetett információkról egyértelműen látszik, hogy nem újságírók találják ki ezeket otthon” – utalt a központi sajtóban szerdán megjelent információkra. Úgy vélte, lehet, hogy a város lakossága egy részének sikerült örömet szerezni az elmúlt tizenegy év tevékenységével, másik részének pedig a szerdai nap történésével. „Mindenki boldog lehet, a kérdés hogy kik vannak többségben” – fogalmazott.
Antal Attila kitért a saját személyét érintő információkra is, amelyek szerint a Márton Áron Gimnázium felújítását végző cégnek a szülei házánál elvégzett munkálatokért húszezer lejt kifizetett ugyan, de a munkálatok valós értéke eléri a százezer lejt. Elmondta, a gimnázium felújításának licit folyamatát kétszer vizsgálta már a DNA, 2010-ben és 2014-ben, és nem találtak rendellenességet. A cég a szülei házánál végzett munkálatok után két, egyenként húszezer lejes számlát nyújtott be, de ezen kívül más cégek, csoportok is dolgoztak ott, a munkálatok összértéke meghaladja a 200 ezer lejt. „Ha ez kivizsgálás tárgya lesz, állok elébe. Nem egy újságírói invenció az abban a formában megjelent hír, biztos vagyok, hogy benne vannak a jó szomszédaim, jó csíkszeredai polgártársaim is, akik ezzel e kérdéssel foglalkoznak, aminek az a következménye, hogy a tévében így jelenik meg az információ, és meg is áll azon a szinten” – értékelte.
A taplocai borvízforrás környékének parkosításával kapcsolatban elmondta, a Környezetvédelmi Alaphoz pályázott a város, megnyerték a finanszírozást, a közbeszerzési eljárásra egy cég jelentkezett, és mégis az a vád Szőke Domokossal szemben, hogy favorizálta a pályázót. „Nem tudjuk, hogy rosszakarattal vagy sem, egy hiba történt az elszámolásnál, egy táblázatban a mértékegységnél egy esetben 100 négyzetméter volt, és eszerint számoltak százszoros összeget. A hibát a számvevőszéki ellenőrzés észlelte, a céget értesítették, amely a pénzt visszafizette, és az ügy le volt zárva. Most feltűnik” – részletezte. „A szolgálati autó használatának ügye az a banánhéj, amin Domokos el fog csúszni, és ami biztos, hogy védhetetlen” – vélekedett az ügyészség által nyilvánosságra hozott másik gyanúról. A szintén kifogásolt telekkönyvezésekkel kapcsolatban, amelyet a hivatal kifizetett, azt mondta, nem tud érdemben hozzászólni.
A szintén a sajtóban megjelent, a City Parking céggel kapcsolatos információkra is reagált. „Az önkormányzat hozott egy határozatot, kötött egy szerződést, bevezettek egy rendet, ez sok embert kellemetlenül érintett, sokaknak nem tetszett. A szerződéseket elkérték” – mondta. Hozzátette, egyelőre a sajtón keresztül vádolták valakik a polgármestert, és keltettek hangulatot, hogy ebből anyagi hasznot szerzett, nem az ügyészség. „Egy dolgot tudunk, amióta ez a rendszer van, 150 ezer lejjel több pénzből gazdálkodik a város, ebből elindítottuk és fenntartjuk a helyi közszállítást” – mondta.
Arra az újságírói felvetésre, miszerint a polgármester sms-ben azt állította, hogy ez az egész arra megy ki, hogy Csíkszeredát lefejezzék, Antal Attila azt mondta, nem csak csíkszeredai sajátosságról van szó, hanem általános romániai jelenségről. „Azt látom, ha törvénnyel nem tudták megoldani, hogy egy polgármester csak két mandátumot tölthessen le, akkor megoldják másként. Tartok tőle, hogy lezárul az a korszak, amit én reális önkormányzati demokráciának nevezek” – fejtette ki. Szerinte 2016 után nagyon kevés olyan közösség lesz Romániában, ahol a helyi közösség által kinevelt vezetők lesznek. „Sokkal inkább fogunk hasonlítani az amerikai típusú demokráciára, ahol valaki úgy lesz vezető, hogy annak nevelik, de csak látszatember. Többről van itt szó, érezzük azt is, hogy Csíkszereda sok tekintetben az utolsó vár, az RMDSZ, a székelység, a romániai magyarság szempontjából. A szerdai momentum annak a finálénak a kezdete, ami arról szól, hogy más világ lesz” – vélekedett Antal Attila.
Kiállnak Rádulyék mellett „Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, valamint Szőke Domokos, Antal Attila alpolgármestereket becsületes, Csíkszeredáért és a Székelyföldért tenni, küzdeni akaró elöljárókként ismerjük, tudjuk. Döbbenten vettük tudomásul, hogy az ellenük felmerült gyanúsításokat a központi sajtó már kész tényként kezeli, annak ellenére, hogy a jogállam törvényei kimondják, szavatolják az ártatlanság vélelmét, mindaddig, amíg jogerős és visszavonhatatlan bírósági ítélet nem születik az ügyben. Mindezek mellé társult a központi román médiából már jól ismert álarcos, lánccsörgős kíséret, a hajnali órákban elvégzett házkutatások, a »gyanúsítottak« erőfitogtatásos előállítása, elszállítása, mindezt az éberen figyelő, már a vádpontokról is igen korán és jól tájékozott központi sajtó jelenlétében” – foglal állást az őrizetbe vett eloljárók ügyében közös közleményben az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezetének önkormányzati frakciója, az RMDSZ Csíkszereda Városi Küldöttek Tanácsa, csíkszéki polgármesterek az RMDSZ Csík Területi Szervezete, valamint Hargita Megye Tanácsának csíki RMDSZ frakciója. A dokumentumban példaként hozzák fel az egykori kézdivásárhelyi polgármester, Rácz Károly ügyét, akit csúszópénz elfogadásával vádolt a DNA. „Egy embert bűnösnek kiáltottak ki, pálcát törtek fölötte a bűnüldöző szervek és a közvélemény egyaránt, meghurcolták, derékba törték, majd évek múltán kiderült, hogy mindezt ártatlanul szenvedte el” – olvasható a közleményben. „Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója és az alulírottak bíznak elöljáróink, Ráduly Róbert Kálmán polgármester, Szőke Domokos és Antal Attila alpolgármester ártatlanságában, jóhiszeműségében és minden körülmények között határozottan kiállnak mellettük. Bízunk egy igazságos, Európához méltó joggyakorlatban. Együttérzésünket fejezzük ki és önzetlen segítségünket ajánljuk fel a családoknak, akik ezeken a meghurcoltatásokon át kellett menjenek” – áll a közös állásfoglalásban.
Kovács Attila, Rédai Attila
Székelyhon.ro
Nem fogadta el a Bukaresti Törvényszék a DNA Ráduly Róbert polgármester és Szőke Domokos alpolgármester előzetes letartóztatására vonatkozó kérelmét, házi őrizetben töltik a következő 29 napot a csíkszeredai városvezetők. A városházán Antal Attila alpolgármester többek közt a szerdai kiszivárogtatások és a valós vádpontok közötti éles különbségekről beszélt.
Házi őrizetbe helyezte a Bukaresti Törvényszék Ráduly Róbert Kálmánt, Csíkszereda polgármesterét és Szőke Domokos alpolgármestert, ezt Antal Attila alpolgármester, majd a Bukarestben az ítélethirdetést meghallgató Tánczos Barna is megerősítette telefonon szerkesztőségünknek. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által 24 órás őrizetbe vett elöljárók fogvatartása csütörtökön 21.50-kor jár le, ez után hazaindulnak Csíkszeredába – tájékoztatott a szenátor. A törvényszék határozatát még megfellebbezheti a DNA.
Korábbi, csütörtöki sajtótájékoztatóján Antal Attila a Ráduly Róbert Kálmán polgármester és Szőke Domokos alpolgármester ügyében a sajtó által szerdán megszellőztetett, illetve az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály által csütörtökön nyilvánosságra hozott gyanúsítások közötti különbségre hívta fel a figyelmet.
Csíkszereda másik alpolgármestere azt mondta, szeretné, ha a realitást képviselné a sajtó a két elöljáró ügyében. „ A sajtóban megjelentek olyan vádpontok, amelyeket az ügyészség nem hangoztatott. Nem tudom, ez súlyos vagy sem, de nagy visszhangot keltett. Az ügyészség által közzétett anyagban jórészt más témák szerepelnek, ez nem jelenti azt, hogy nincs gyanúsítás, és nem lehetnek következményei” – közölte Antal Attila. Az alpolgármester szerint a szerdai házkutatás a polgármesteri hivatalban 12 órát tartott, az ügyészek különböző dokumentumokat kértek, másoltak, és vittek el jegyzőkönyv alapján, mintegy 6500 oldalt. Korrektül viselkedtek, szakszerűen jártak el – értékelt.
„Amikor elmentek, a polgármester és az alpolgármester arra kértek, folytassuk a munkát, amit elkezdtünk és beütemeztünk erre az időszakra. Arra is fel voltak készülve, hogy akár pénteken sem tudják folytatni munkájukat” – közölte. Antal Attila szerint nagy erőfeszítést kíván a munkatársak részéről, és biztos benne, hogy nélkülük nem fog ugyanúgy menni a munka. Hozzátette, hivatalos értesítést vár arról, hogy mi lesz az őrizetbe vett városvezetőkkel: ha szabadlábon maradnak, elláthatják-e hivatali teendőiket. Ha nem, valószínű, hogy prefektusi rendelettel adnak át hatásköröket számomra” – vélekedett. Azt mondta, a mocskolódás mellett sok biztatást is kaptak a városvezetők, amely remélhetőleg erőt ad nekik. „Amivel szemben tehetetlennek érzem magam, és a két kollégám is, az a félműveltség, a rosszindulat, a pletyka abban a formában, ahogy ezt itt és most meg kell tapasztalnunk” – mondta az alpolgármester.
„Valószínű, hogy komoly korrupciós problémák vannak az országban vagy a városban, sőt azt sem zárom ki, hogy a városházán is, de azok a vádak, amikkel a napokkal illették a kollégáimat, képtelen dolgok, és úgy látom, hogy ez azért hullámzik. Lehet, hogy később kiderül, hogy van valami probléma körülöttük, de a megszellőztetett információkról egyértelműen látszik, hogy nem újságírók találják ki ezeket otthon” – utalt a központi sajtóban szerdán megjelent információkra. Úgy vélte, lehet, hogy a város lakossága egy részének sikerült örömet szerezni az elmúlt tizenegy év tevékenységével, másik részének pedig a szerdai nap történésével. „Mindenki boldog lehet, a kérdés hogy kik vannak többségben” – fogalmazott.
Antal Attila kitért a saját személyét érintő információkra is, amelyek szerint a Márton Áron Gimnázium felújítását végző cégnek a szülei házánál elvégzett munkálatokért húszezer lejt kifizetett ugyan, de a munkálatok valós értéke eléri a százezer lejt. Elmondta, a gimnázium felújításának licit folyamatát kétszer vizsgálta már a DNA, 2010-ben és 2014-ben, és nem találtak rendellenességet. A cég a szülei házánál végzett munkálatok után két, egyenként húszezer lejes számlát nyújtott be, de ezen kívül más cégek, csoportok is dolgoztak ott, a munkálatok összértéke meghaladja a 200 ezer lejt. „Ha ez kivizsgálás tárgya lesz, állok elébe. Nem egy újságírói invenció az abban a formában megjelent hír, biztos vagyok, hogy benne vannak a jó szomszédaim, jó csíkszeredai polgártársaim is, akik ezzel e kérdéssel foglalkoznak, aminek az a következménye, hogy a tévében így jelenik meg az információ, és meg is áll azon a szinten” – értékelte.
A taplocai borvízforrás környékének parkosításával kapcsolatban elmondta, a Környezetvédelmi Alaphoz pályázott a város, megnyerték a finanszírozást, a közbeszerzési eljárásra egy cég jelentkezett, és mégis az a vád Szőke Domokossal szemben, hogy favorizálta a pályázót. „Nem tudjuk, hogy rosszakarattal vagy sem, egy hiba történt az elszámolásnál, egy táblázatban a mértékegységnél egy esetben 100 négyzetméter volt, és eszerint számoltak százszoros összeget. A hibát a számvevőszéki ellenőrzés észlelte, a céget értesítették, amely a pénzt visszafizette, és az ügy le volt zárva. Most feltűnik” – részletezte. „A szolgálati autó használatának ügye az a banánhéj, amin Domokos el fog csúszni, és ami biztos, hogy védhetetlen” – vélekedett az ügyészség által nyilvánosságra hozott másik gyanúról. A szintén kifogásolt telekkönyvezésekkel kapcsolatban, amelyet a hivatal kifizetett, azt mondta, nem tud érdemben hozzászólni.
A szintén a sajtóban megjelent, a City Parking céggel kapcsolatos információkra is reagált. „Az önkormányzat hozott egy határozatot, kötött egy szerződést, bevezettek egy rendet, ez sok embert kellemetlenül érintett, sokaknak nem tetszett. A szerződéseket elkérték” – mondta. Hozzátette, egyelőre a sajtón keresztül vádolták valakik a polgármestert, és keltettek hangulatot, hogy ebből anyagi hasznot szerzett, nem az ügyészség. „Egy dolgot tudunk, amióta ez a rendszer van, 150 ezer lejjel több pénzből gazdálkodik a város, ebből elindítottuk és fenntartjuk a helyi közszállítást” – mondta.
Arra az újságírói felvetésre, miszerint a polgármester sms-ben azt állította, hogy ez az egész arra megy ki, hogy Csíkszeredát lefejezzék, Antal Attila azt mondta, nem csak csíkszeredai sajátosságról van szó, hanem általános romániai jelenségről. „Azt látom, ha törvénnyel nem tudták megoldani, hogy egy polgármester csak két mandátumot tölthessen le, akkor megoldják másként. Tartok tőle, hogy lezárul az a korszak, amit én reális önkormányzati demokráciának nevezek” – fejtette ki. Szerinte 2016 után nagyon kevés olyan közösség lesz Romániában, ahol a helyi közösség által kinevelt vezetők lesznek. „Sokkal inkább fogunk hasonlítani az amerikai típusú demokráciára, ahol valaki úgy lesz vezető, hogy annak nevelik, de csak látszatember. Többről van itt szó, érezzük azt is, hogy Csíkszereda sok tekintetben az utolsó vár, az RMDSZ, a székelység, a romániai magyarság szempontjából. A szerdai momentum annak a finálénak a kezdete, ami arról szól, hogy más világ lesz” – vélekedett Antal Attila.
Kiállnak Rádulyék mellett „Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, valamint Szőke Domokos, Antal Attila alpolgármestereket becsületes, Csíkszeredáért és a Székelyföldért tenni, küzdeni akaró elöljárókként ismerjük, tudjuk. Döbbenten vettük tudomásul, hogy az ellenük felmerült gyanúsításokat a központi sajtó már kész tényként kezeli, annak ellenére, hogy a jogállam törvényei kimondják, szavatolják az ártatlanság vélelmét, mindaddig, amíg jogerős és visszavonhatatlan bírósági ítélet nem születik az ügyben. Mindezek mellé társult a központi román médiából már jól ismert álarcos, lánccsörgős kíséret, a hajnali órákban elvégzett házkutatások, a »gyanúsítottak« erőfitogtatásos előállítása, elszállítása, mindezt az éberen figyelő, már a vádpontokról is igen korán és jól tájékozott központi sajtó jelenlétében” – foglal állást az őrizetbe vett eloljárók ügyében közös közleményben az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezetének önkormányzati frakciója, az RMDSZ Csíkszereda Városi Küldöttek Tanácsa, csíkszéki polgármesterek az RMDSZ Csík Területi Szervezete, valamint Hargita Megye Tanácsának csíki RMDSZ frakciója. A dokumentumban példaként hozzák fel az egykori kézdivásárhelyi polgármester, Rácz Károly ügyét, akit csúszópénz elfogadásával vádolt a DNA. „Egy embert bűnösnek kiáltottak ki, pálcát törtek fölötte a bűnüldöző szervek és a közvélemény egyaránt, meghurcolták, derékba törték, majd évek múltán kiderült, hogy mindezt ártatlanul szenvedte el” – olvasható a közleményben. „Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója és az alulírottak bíznak elöljáróink, Ráduly Róbert Kálmán polgármester, Szőke Domokos és Antal Attila alpolgármester ártatlanságában, jóhiszeműségében és minden körülmények között határozottan kiállnak mellettük. Bízunk egy igazságos, Európához méltó joggyakorlatban. Együttérzésünket fejezzük ki és önzetlen segítségünket ajánljuk fel a családoknak, akik ezeken a meghurcoltatásokon át kellett menjenek” – áll a közös állásfoglalásban.
Kovács Attila, Rédai Attila
Székelyhon.ro
2015. április 30.
Dicséri a román kisebbségpolitikát a Velencei Bizottság
A Velencei Bizottság pozitív és építő jellegű megközelítést tapasztal Románia részéről a kisebbségvédelemben – jelentette ki Gianni Buquicchio, a testület elnöke azon a kolozsvári konferencián, amelyet a román kisebbségvédelmi modellről szerveztek.
A csütörtöki fórumon Bogdan Aurescu román külügyminiszter kijelentette, a román modell nem tökéletes, állandó javításra szorul, de jobb megoldást nyújt a kisebbségvédelemre, mint más modellek. A konferencián nézőként részt vevő Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke úgy vélte, Románia a kisebbségi jogok folyamatos megsértését ünnepli.
A kolozsvári konferenciát a külügyminisztérium és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szervezte abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt Románia elsőként ratifikálta az Európa Tanács (ET) által kidolgozott Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A konferencia megnyitása után Gianni Buquicchiót a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták.
Az ET konzultatív szervét vezető jogász előadásában kijelentette, a Velencei Bizottságnak nem feladata, hogy monitorozza az országok kisebbségvédelmét, de azt tapasztalja, hogy a román hatóságok kiemelten figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására. Azt is megemlítette, hogy Románia kezdeményezően járult hozzá a Velencei Bizottság általános kisebbségvédelmi jelentéseinek elkészítéséhez.
A jogászbizottság elnöke a konferencia előtt az MTI kérdésére elmondta, sem az országok kormányai, sem a kisebbségek képviselői nem illetékesek annak megítélésében, hogy egy országban betartják-e a kisebbségek jogait. Szerinte ez az ET, és a keretegyezményt ellenőrző szakértői bizottságnak a tiszte. Hozzátette, 1991 óta jár rendszeresen Romániába, és személyesen is tapasztalta, hogy az ország milyen fejlődésen ment át a kisebbségi jogok biztosítása területén.
„Mindig vannak viták, mindenki egy kicsit többet akar, de a dolgok nagyjából rendeződtek, jó az együttműködés a román többség és a magyar kisebbség között” – állapította meg a Velencei Bizottság elnöke. Arra a felvetésre, hogy a konferenciára nem hívták meg a magyar kisebbség képviselőit, kijelentette: úgy tudja, a konferencia nyitott, bárki részt vehet rajta.
Bogdan Aurescu előadásában kiemelte, csak a kultúrák párbeszéde vezethet el a társadalom fejlődéséhez. Úgy vélte, a magukat elszigetelő kultúrák nem képesek fejlődni, így az etnikai alapú területi autonómia sem lehet jó megoldás a kisebbségvédelemben. Elmondta, Románia kialakította saját kisebbségvédelmi modelljét, amelynek alapja a kisebbségek bevonása a politikai döntéshozatalba.
A konferencián hívatlanul vett részt Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, aki a megnyitóbeszédek után a sajtónak adott nyilatkozatában úgy vélekedett: Románia tulajdonképpen azt ünnepli, hogy húsz éve folyamatosan megszegi a kisebbségvédelmi keretegyezmény előírásait.
Elmondta, alig van olyan előírása az egyezménynek, amelyet Románia folyamatosan ne sértene meg, a legsúlyosabbnak pedig a Ponta-kormány régiósítási tervét tartotta. Kijelentette: a terv ellentétes azzal az előírással, amely tiltja a nemzetiségi arányok megváltoztatását a közigazgatási határok átrajzolásával.
„Ezen a konferencián sok szép dolgot mondtak, épp csak a valóságról nem esett szó” – jelentette ki Izsák Balázs. Az SZNT jelen levő küldöttei angol nyelvű dokumentumot nyújtottak át Bogdan Aurescu külügyminiszternek és Gianni Buquicchio munkatársának, amelyben listázták, hogy Románia miképpen szegi meg a kisebbségvédelmi keretegyezmény előírásait.
Krónika
Székelyhon.ro
A Velencei Bizottság pozitív és építő jellegű megközelítést tapasztal Románia részéről a kisebbségvédelemben – jelentette ki Gianni Buquicchio, a testület elnöke azon a kolozsvári konferencián, amelyet a román kisebbségvédelmi modellről szerveztek.
A csütörtöki fórumon Bogdan Aurescu román külügyminiszter kijelentette, a román modell nem tökéletes, állandó javításra szorul, de jobb megoldást nyújt a kisebbségvédelemre, mint más modellek. A konferencián nézőként részt vevő Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke úgy vélte, Románia a kisebbségi jogok folyamatos megsértését ünnepli.
A kolozsvári konferenciát a külügyminisztérium és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szervezte abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt Románia elsőként ratifikálta az Európa Tanács (ET) által kidolgozott Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A konferencia megnyitása után Gianni Buquicchiót a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták.
Az ET konzultatív szervét vezető jogász előadásában kijelentette, a Velencei Bizottságnak nem feladata, hogy monitorozza az országok kisebbségvédelmét, de azt tapasztalja, hogy a román hatóságok kiemelten figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására. Azt is megemlítette, hogy Románia kezdeményezően járult hozzá a Velencei Bizottság általános kisebbségvédelmi jelentéseinek elkészítéséhez.
A jogászbizottság elnöke a konferencia előtt az MTI kérdésére elmondta, sem az országok kormányai, sem a kisebbségek képviselői nem illetékesek annak megítélésében, hogy egy országban betartják-e a kisebbségek jogait. Szerinte ez az ET, és a keretegyezményt ellenőrző szakértői bizottságnak a tiszte. Hozzátette, 1991 óta jár rendszeresen Romániába, és személyesen is tapasztalta, hogy az ország milyen fejlődésen ment át a kisebbségi jogok biztosítása területén.
„Mindig vannak viták, mindenki egy kicsit többet akar, de a dolgok nagyjából rendeződtek, jó az együttműködés a román többség és a magyar kisebbség között” – állapította meg a Velencei Bizottság elnöke. Arra a felvetésre, hogy a konferenciára nem hívták meg a magyar kisebbség képviselőit, kijelentette: úgy tudja, a konferencia nyitott, bárki részt vehet rajta.
Bogdan Aurescu előadásában kiemelte, csak a kultúrák párbeszéde vezethet el a társadalom fejlődéséhez. Úgy vélte, a magukat elszigetelő kultúrák nem képesek fejlődni, így az etnikai alapú területi autonómia sem lehet jó megoldás a kisebbségvédelemben. Elmondta, Románia kialakította saját kisebbségvédelmi modelljét, amelynek alapja a kisebbségek bevonása a politikai döntéshozatalba.
A konferencián hívatlanul vett részt Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, aki a megnyitóbeszédek után a sajtónak adott nyilatkozatában úgy vélekedett: Románia tulajdonképpen azt ünnepli, hogy húsz éve folyamatosan megszegi a kisebbségvédelmi keretegyezmény előírásait.
Elmondta, alig van olyan előírása az egyezménynek, amelyet Románia folyamatosan ne sértene meg, a legsúlyosabbnak pedig a Ponta-kormány régiósítási tervét tartotta. Kijelentette: a terv ellentétes azzal az előírással, amely tiltja a nemzetiségi arányok megváltoztatását a közigazgatási határok átrajzolásával.
„Ezen a konferencián sok szép dolgot mondtak, épp csak a valóságról nem esett szó” – jelentette ki Izsák Balázs. Az SZNT jelen levő küldöttei angol nyelvű dokumentumot nyújtottak át Bogdan Aurescu külügyminiszternek és Gianni Buquicchio munkatársának, amelyben listázták, hogy Románia miképpen szegi meg a kisebbségvédelmi keretegyezmény előírásait.
Krónika
Székelyhon.ro
2015. április 30.
Botár István: „a szakma talált meg engem”
Ha a helyzet úgy hozza, beáll a munkások mellé, és ő maga is ás, de van, amikor spaklit, ecsetet, vésőt vesz a kezébe. És amikor az egyszerű halandó azt hiszi, hogy „csak” sétál és nézelődik, ő tulajdonképpen terepfelmérésen van. A csíkszeredai Botár István a Csíki Székely Múzeum régésze. Ő mesél a különböző szakmákat bemutató rovatunkban a régészetről.
Bár szerette a történelmet, sosem álmodta magát Indiana Jones szerepébe, aztán mégis régész lett miután tizenöt évvel ezelőtt sikeresen megpályázta a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem által a régész szakon meghirdetett ösztöndíjat. „Igazából a szakma talált meg engem, nem én a szakmát. Szerencsés véletlen volt, már első év végén rájöttem, hogy ez egy nagyon izgalmas dolog, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a tanulásba" – meséli Botár István.
Mint szavaiból kiderül, egy régész mindennapjai korántsem annyira kalandosak, mint azt talán elképzeljük, bár néha meglehetősen izgalmasak, olykor akár komikusak is. „Izgalmas, amikor az ember terepen, akár terepbejáráson van. A friss szántásban megyünk a traktor után, és próbálunk leletet találni. Így azonosítjuk a lelőhelyeket. Sokszor komikus a helyzet. Van, amikor a nénik elmondják, hogy édes lelkem, itt soha semmi nem volt, harminc éve kapáljuk ezt a földet, de nagy a sikerélmény, amikor meg tudom nekik mutatni, hogy egy bronzkori leletet találtunk a földjén. Aztán egy másik heuréka-élmény, amikor egy ásatás során egy adott korból az első leletet megtaláljuk. Például én és a kollégáim tártuk fel Csíkban az első Árpád-kori templomokat. Ez mindig nagy élmény, izgalom” – meséli lelkesen a Csíki Székely Múzeum fiatal régésze.
Munkájának vannak kevésbé látványos, de izgalmas részei is. „Az ember a saját nyers adataival kezd könyvtárazni, utánaolvasni, és akkor jön rá az összefüggésekre. Kevésbé látványos és érdekes az ásatások leszervezése, amikor győzködni kell a telektulajdonost, a polgármestert, a pap bácsit, a traktoristát, hogy a munkálatok elindulhassanak. Mivel helyi szinten nagyon kevés ember van, akit régésztechnikusként használhatunk, mindig nehézkes az első két-három nap, amíg a segítőtársakat betanítjuk, megértik, hogy nem feltétlenül köbmétereket kell kiásni, hanem rétegenkénti finom munkára van szükség” – fűzi hozzá.
Személy szerint sosem zárkózott el a szakmával járó fizikai munkától, maga is szívesen beáll lapátolni. Aztán ott van még a leletek megtisztítása, a cserépmosás, ragasztás, majd később a dokumentálás, az irodai munka, végül a lelőhelyről, a leletről, kutatásról összegző tanulmány publikálása. „Fontosnak tartom, hogy ezeket az értékeket, ismereteket minél hamarabb visszaadhassuk a helyi közösségnek. Ha mondjuk megjelenik szakkönyvekben, tanulmánykötetekben egy cikk, az a csíkszentmártoni bácsi vagy a csíkszentsimoni kislány életet nem befolyásolja, viszont ha egy helyi lapban, újságban, tévében az információ eljut hozzájuk, vagy nyílt órán beszélünk róla a gyerekeknek, akkor ez az ismeret visszacsordogál a közösségbe. Jó érzés, amikor a traktoristát a terepen meggyőzőm, hogy a friss szántásban van valami, amikor a pap bácsi megérti, hogy nem púp vagyunk a hátán, mert a templomában kutatunk, hanem a falu történelméhez, életéhez hozunk olyan ismereteket, amikről nincs tudomásuk. Egy marék, önmagában értéktelen koszos cserép, vagy egy árok, lakóház, amit feltárunk, az adott falunak a történetét évszázadokkal vetíti vissza. A helyi identitás szempontjából ezek fontos kicsi puzzle-darabok. Székelyföld ilyen szempontból nagyon szerencsés, mert sok még a kutatnivaló, gyakran van sikerélmény. Ezek az apró tudományos részeredmények azon túl, hogy helytörténetileg érdekesek, a Kárpát-medence történetére nézve is nagyon fontosak” – hangsúlyozza a régész.
E szakmának sajnos árnyoldalai is vannak, nem mindenhol örülnek az ásatásoknak, a kutatásoknak. „Vannak olyan falvak, lelőhelyek, amikor azt érzem, hogy ha nem is ellenségesek, minimum közömbösek. Van pap, aki örül, jön, beáll mellénk lapátolni, érdeklődik, de olyan is akad, aki alig várja, hogy elhagyjuk a helyszínt.” De nem szolgálja őket sem a törtvény, sem az intézményi háttér. Ha például egy építkezés lelőhelyet érint, a feltárás költségeit a befektetőnek, a tulajdonosnak kell állnia. A régész pedig ez esetben „pluszköltség”. „A törvény, a hatóság és a tulajdonos között pingpongoznak velünk, ez hálátlan szerep, nem nagyon szeretem. Mi vagyunk ilyenkor a fekete bárány” – jegyzi meg.
„Izgalmas, érdekes munka, tele kihívásokkal, javasolni tudom olyan embereknek, akik szeretnek tanulni, érdekli őket a kulturális örökségünk. Mivel Romániában kedvezőtlen a törvényi háttér, a fizetés, igazából nem javasolnám senkinek. Kicsit visszás dolog, de azt látom, hogy fiatal kollégák tömegei végeznek az egyetemen és mennek Németországba dolgozni. Imádom a munkámat, de a pedagógus és az orvos is szereti munkáját, és közben tele van keserűséggel, kételyei vannak, nem tud, nem mer tervezni” – mondja. Botár István munkája jelenleg több síkon zajlik, ásatási jelentést, tanulmányt ír, doktori címének a megvédésére és közben újabb megbízatásokra készül. Mert szereti munkáját.
D. Balázs Ildikó
Székelyhon.ro
Ha a helyzet úgy hozza, beáll a munkások mellé, és ő maga is ás, de van, amikor spaklit, ecsetet, vésőt vesz a kezébe. És amikor az egyszerű halandó azt hiszi, hogy „csak” sétál és nézelődik, ő tulajdonképpen terepfelmérésen van. A csíkszeredai Botár István a Csíki Székely Múzeum régésze. Ő mesél a különböző szakmákat bemutató rovatunkban a régészetről.
Bár szerette a történelmet, sosem álmodta magát Indiana Jones szerepébe, aztán mégis régész lett miután tizenöt évvel ezelőtt sikeresen megpályázta a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem által a régész szakon meghirdetett ösztöndíjat. „Igazából a szakma talált meg engem, nem én a szakmát. Szerencsés véletlen volt, már első év végén rájöttem, hogy ez egy nagyon izgalmas dolog, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a tanulásba" – meséli Botár István.
Mint szavaiból kiderül, egy régész mindennapjai korántsem annyira kalandosak, mint azt talán elképzeljük, bár néha meglehetősen izgalmasak, olykor akár komikusak is. „Izgalmas, amikor az ember terepen, akár terepbejáráson van. A friss szántásban megyünk a traktor után, és próbálunk leletet találni. Így azonosítjuk a lelőhelyeket. Sokszor komikus a helyzet. Van, amikor a nénik elmondják, hogy édes lelkem, itt soha semmi nem volt, harminc éve kapáljuk ezt a földet, de nagy a sikerélmény, amikor meg tudom nekik mutatni, hogy egy bronzkori leletet találtunk a földjén. Aztán egy másik heuréka-élmény, amikor egy ásatás során egy adott korból az első leletet megtaláljuk. Például én és a kollégáim tártuk fel Csíkban az első Árpád-kori templomokat. Ez mindig nagy élmény, izgalom” – meséli lelkesen a Csíki Székely Múzeum fiatal régésze.
Munkájának vannak kevésbé látványos, de izgalmas részei is. „Az ember a saját nyers adataival kezd könyvtárazni, utánaolvasni, és akkor jön rá az összefüggésekre. Kevésbé látványos és érdekes az ásatások leszervezése, amikor győzködni kell a telektulajdonost, a polgármestert, a pap bácsit, a traktoristát, hogy a munkálatok elindulhassanak. Mivel helyi szinten nagyon kevés ember van, akit régésztechnikusként használhatunk, mindig nehézkes az első két-három nap, amíg a segítőtársakat betanítjuk, megértik, hogy nem feltétlenül köbmétereket kell kiásni, hanem rétegenkénti finom munkára van szükség” – fűzi hozzá.
Személy szerint sosem zárkózott el a szakmával járó fizikai munkától, maga is szívesen beáll lapátolni. Aztán ott van még a leletek megtisztítása, a cserépmosás, ragasztás, majd később a dokumentálás, az irodai munka, végül a lelőhelyről, a leletről, kutatásról összegző tanulmány publikálása. „Fontosnak tartom, hogy ezeket az értékeket, ismereteket minél hamarabb visszaadhassuk a helyi közösségnek. Ha mondjuk megjelenik szakkönyvekben, tanulmánykötetekben egy cikk, az a csíkszentmártoni bácsi vagy a csíkszentsimoni kislány életet nem befolyásolja, viszont ha egy helyi lapban, újságban, tévében az információ eljut hozzájuk, vagy nyílt órán beszélünk róla a gyerekeknek, akkor ez az ismeret visszacsordogál a közösségbe. Jó érzés, amikor a traktoristát a terepen meggyőzőm, hogy a friss szántásban van valami, amikor a pap bácsi megérti, hogy nem púp vagyunk a hátán, mert a templomában kutatunk, hanem a falu történelméhez, életéhez hozunk olyan ismereteket, amikről nincs tudomásuk. Egy marék, önmagában értéktelen koszos cserép, vagy egy árok, lakóház, amit feltárunk, az adott falunak a történetét évszázadokkal vetíti vissza. A helyi identitás szempontjából ezek fontos kicsi puzzle-darabok. Székelyföld ilyen szempontból nagyon szerencsés, mert sok még a kutatnivaló, gyakran van sikerélmény. Ezek az apró tudományos részeredmények azon túl, hogy helytörténetileg érdekesek, a Kárpát-medence történetére nézve is nagyon fontosak” – hangsúlyozza a régész.
E szakmának sajnos árnyoldalai is vannak, nem mindenhol örülnek az ásatásoknak, a kutatásoknak. „Vannak olyan falvak, lelőhelyek, amikor azt érzem, hogy ha nem is ellenségesek, minimum közömbösek. Van pap, aki örül, jön, beáll mellénk lapátolni, érdeklődik, de olyan is akad, aki alig várja, hogy elhagyjuk a helyszínt.” De nem szolgálja őket sem a törtvény, sem az intézményi háttér. Ha például egy építkezés lelőhelyet érint, a feltárás költségeit a befektetőnek, a tulajdonosnak kell állnia. A régész pedig ez esetben „pluszköltség”. „A törvény, a hatóság és a tulajdonos között pingpongoznak velünk, ez hálátlan szerep, nem nagyon szeretem. Mi vagyunk ilyenkor a fekete bárány” – jegyzi meg.
„Izgalmas, érdekes munka, tele kihívásokkal, javasolni tudom olyan embereknek, akik szeretnek tanulni, érdekli őket a kulturális örökségünk. Mivel Romániában kedvezőtlen a törvényi háttér, a fizetés, igazából nem javasolnám senkinek. Kicsit visszás dolog, de azt látom, hogy fiatal kollégák tömegei végeznek az egyetemen és mennek Németországba dolgozni. Imádom a munkámat, de a pedagógus és az orvos is szereti munkáját, és közben tele van keserűséggel, kételyei vannak, nem tud, nem mer tervezni” – mondja. Botár István munkája jelenleg több síkon zajlik, ásatási jelentést, tanulmányt ír, doktori címének a megvédésére és közben újabb megbízatásokra készül. Mert szereti munkáját.
D. Balázs Ildikó
Székelyhon.ro
2015. április 30.
Itthon maradásra buzdítanak
Harmadik kiadásához érkezett Mi leszel, ha...? Pályaválasztás tabuk nélkül című, az RMDSZ Kézdivásárhelyi Nőszervezete és a Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtár közös szervezésében hét közepén tartott esemény.
A beszélgetésnek színfoltjaként említhető az a tény, hogy a művészettörténet és építészet területéről meghívott előadók egykor ugyanazon az egyetemen folytatták tanulmányaikat. Még ha az életben más-más utakon is indultak el, véleményük egyben megegyezett: a fiatalok ne engedjék, hogy bárki is befolyásolja őket a továbbtanulásban, az egyetem kiválasztásában.
Dobolyi Annamária művészettörténész segítségével a tanulók betekintést nyerhettek a művészettörténelem világába, míg Hodor Eszter építészmérnök és Gál Zoltán építész pedig többek között arról tartottak értekezést a fiataloknak: mi a különbség a két említett szakág között. Erőss Sándor belsőépítész arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy egy esetleges egyetemváltás eseten milyen nehézségekkel szembesülhetnek, továbbá melyek azok az apró hibák, amelyek miatt akár egy évet is elveszíthetnek a tanulmányi éveikből.
Nagyoláh Ágnes lakberendező elmondta, szakmájában elengedhetetlen feltétel a rugalmasság, ám nem csupán saját részéről, hanem az ügyfelek szempontjából is, mivel a terv nem mindig egyezik meg az emberek gondolataiban kialakított képpel. Az előadók különben külföldön szerzett tapasztalataik után itthon képzelik el jövőjüket és arra biztatták a pályaválasztás előtt álló fiatalokat, hogy az egyetemi évek után, amennyiben külföldre is mennek dolgozni, jöjjenek majd haza, mert itt is van lehetőség az érvényesülésre.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro
Harmadik kiadásához érkezett Mi leszel, ha...? Pályaválasztás tabuk nélkül című, az RMDSZ Kézdivásárhelyi Nőszervezete és a Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtár közös szervezésében hét közepén tartott esemény.
A beszélgetésnek színfoltjaként említhető az a tény, hogy a művészettörténet és építészet területéről meghívott előadók egykor ugyanazon az egyetemen folytatták tanulmányaikat. Még ha az életben más-más utakon is indultak el, véleményük egyben megegyezett: a fiatalok ne engedjék, hogy bárki is befolyásolja őket a továbbtanulásban, az egyetem kiválasztásában.
Dobolyi Annamária művészettörténész segítségével a tanulók betekintést nyerhettek a művészettörténelem világába, míg Hodor Eszter építészmérnök és Gál Zoltán építész pedig többek között arról tartottak értekezést a fiataloknak: mi a különbség a két említett szakág között. Erőss Sándor belsőépítész arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy egy esetleges egyetemváltás eseten milyen nehézségekkel szembesülhetnek, továbbá melyek azok az apró hibák, amelyek miatt akár egy évet is elveszíthetnek a tanulmányi éveikből.
Nagyoláh Ágnes lakberendező elmondta, szakmájában elengedhetetlen feltétel a rugalmasság, ám nem csupán saját részéről, hanem az ügyfelek szempontjából is, mivel a terv nem mindig egyezik meg az emberek gondolataiban kialakított képpel. Az előadók különben külföldön szerzett tapasztalataik után itthon képzelik el jövőjüket és arra biztatták a pályaválasztás előtt álló fiatalokat, hogy az egyetemi évek után, amennyiben külföldre is mennek dolgozni, jöjjenek majd haza, mert itt is van lehetőség az érvényesülésre.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro
2015. április 30.
Dávid László: nem volt törvénytelenség a Sapientia csíkszeredai épületének felújításánál
A Ráduly Róbert Kálmánnal és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai épületének felújításával kapcsolatos, a DNA által a központi sajtóba kiszivárogtatott, majd a csütörtökön kiadott közleményükben is megjelent vádakra reagált megkeresésünkre Dávid László, a Sapientia EMTE rektora.
„Valójában két dolgot szellőztetnek a DNA-sok. Az egyik az, hogy Ráduly Róbert a polgármesteri funkció mellett hogy taníthat a Sapientia egyetemen. Ez teljesen törvényes” – mondta el Dávid László. „Ráduly Róbert Kálmán 2003. április 10-én versenyvizsgázott az általunk meghirdetett állásra. 2003. július 7-én hagyta jóvá az egyetem szenátusa az ő felvételét főállású tanársegédnek. 2003 októberében megkötöttük a szerződést a szenátus jóváhagyása alapján” – emlékezett vissza a rektor, hozzátéve, hogy Rádulyt ezt követően, 2004-ben választották meg polgármesternek. A tanügyi törvény értelmében minden olyan esetben, ha valaki választott funkciót tölt be, akkor őt megilleti az a jog, hogy az oktatói állása megmaradjon (románul post rezervat). A törvény 304-es cikkelye értelmében a mandátuma alatt halmozhatja az oktatói funkcióját didaktikai és kutatói tevékenységgel, így a törvény értelmében megmaradhatott az oktatói állása. „Ezt a törvényt betartva tanít az egyetemen Csíkszereda polgármestere egyáltalán nem nagy fizetésért” – fejtette ki Dávid László.
A vádpontokban megfogalmazott hiányos dokumentációval kapcsolatosan a rektor úgy fogalmazott, hogy mindez egy óriási hazugság. Elmondta: a csíkszeredai kar épületének felújítása előtt leadták a feljavításhoz szükséges kérést és dokumentációt. Az elmúlt év augusztusában Csíkszereda Polgármesteri Hivatalától érkezett elbírálásban három kifogásolnivaló volt, amelyből kettőt rögtön javítottak és pótoltak. Az egyik ilyen kijavított hiányosság az alaprajznál volt, a másik pedig a tűzoltósági engedélynél.
A DNA ügyészei az építkezési engedélyre kirótt adó hiányába kötöttek bele, amire azt mondták, hogy nem fizették be, holott ezt a 2003/571-es törvény 285-ös paragrafusa letisztázza. „Eszerint mivel a Sapientia egyetem az akkreditációja után tagja a román tanügyi rendszernek, és a román tanügyminisztérium alárendeltségébe tartozik, értelemszerűen ennek az adónak a befizetése nem kellett megtörténjen, mert az oktatási intézmények fel vannak mentve ennek befizetése alól” – fejtette ki a rektor, hozzátéve, hogy ezt írásban is leadták a csíkszeredai polgármesteri hivatalnál.
Székelyhon.ro
A Ráduly Róbert Kálmánnal és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai épületének felújításával kapcsolatos, a DNA által a központi sajtóba kiszivárogtatott, majd a csütörtökön kiadott közleményükben is megjelent vádakra reagált megkeresésünkre Dávid László, a Sapientia EMTE rektora.
„Valójában két dolgot szellőztetnek a DNA-sok. Az egyik az, hogy Ráduly Róbert a polgármesteri funkció mellett hogy taníthat a Sapientia egyetemen. Ez teljesen törvényes” – mondta el Dávid László. „Ráduly Róbert Kálmán 2003. április 10-én versenyvizsgázott az általunk meghirdetett állásra. 2003. július 7-én hagyta jóvá az egyetem szenátusa az ő felvételét főállású tanársegédnek. 2003 októberében megkötöttük a szerződést a szenátus jóváhagyása alapján” – emlékezett vissza a rektor, hozzátéve, hogy Rádulyt ezt követően, 2004-ben választották meg polgármesternek. A tanügyi törvény értelmében minden olyan esetben, ha valaki választott funkciót tölt be, akkor őt megilleti az a jog, hogy az oktatói állása megmaradjon (románul post rezervat). A törvény 304-es cikkelye értelmében a mandátuma alatt halmozhatja az oktatói funkcióját didaktikai és kutatói tevékenységgel, így a törvény értelmében megmaradhatott az oktatói állása. „Ezt a törvényt betartva tanít az egyetemen Csíkszereda polgármestere egyáltalán nem nagy fizetésért” – fejtette ki Dávid László.
A vádpontokban megfogalmazott hiányos dokumentációval kapcsolatosan a rektor úgy fogalmazott, hogy mindez egy óriási hazugság. Elmondta: a csíkszeredai kar épületének felújítása előtt leadták a feljavításhoz szükséges kérést és dokumentációt. Az elmúlt év augusztusában Csíkszereda Polgármesteri Hivatalától érkezett elbírálásban három kifogásolnivaló volt, amelyből kettőt rögtön javítottak és pótoltak. Az egyik ilyen kijavított hiányosság az alaprajznál volt, a másik pedig a tűzoltósági engedélynél.
A DNA ügyészei az építkezési engedélyre kirótt adó hiányába kötöttek bele, amire azt mondták, hogy nem fizették be, holott ezt a 2003/571-es törvény 285-ös paragrafusa letisztázza. „Eszerint mivel a Sapientia egyetem az akkreditációja után tagja a román tanügyi rendszernek, és a román tanügyminisztérium alárendeltségébe tartozik, értelemszerűen ennek az adónak a befizetése nem kellett megtörténjen, mert az oktatási intézmények fel vannak mentve ennek befizetése alól” – fejtette ki a rektor, hozzátéve, hogy ezt írásban is leadták a csíkszeredai polgármesteri hivatalnál.
Székelyhon.ro
2015. április 30.
Aggódnak az orvosok, idegesek a betegek – Holnaptól kötelező az egészségügyi kártya
A család- és szakorvosi rendelők, a kórházak felkészültek az egészségügyi kártyák használatára, így nincs akadálya, hogy holnaptól a biztosított személyek ellátása kizárólag a digitális dokumentum alapján történjen – állítja Ghiţă Drăgoiu, a Kovászna Megyei Egészségbiztosító Pénztár elnöke. Ezzel ellentétben a családorvosok azt mondják: a rendszer nem áll készen az elektronikus kártyák használatára, mert a kártyaolvasó program akadozik, több az adminisztráció, mint a gyógyítás, a betegeknek a korábbinál is többet kell várniuk, mindenki ideges.
Május elsejétől az egészségbiztosító pénztár csak azokat az egészségügyi szolgáltatásokat számolja el, amelyeket a szolgáltató az elektronikus kártya segítségével érvényesít, emiatt kötelező annak használata. Az országos egészségbiztosító pénztár az elmúlt több mint fél esztendőben minden tizennyolc év fölötti biztosított személynek kiállította a kártyát, akik eddig nem kapták kézhez, a megyei biztosítópénztárnál igényelhetik. Kovászna megyében közel nyolcezer igazolvány várja még, hogy tulajdonosa átvegye, kézzel írott felhatalmazás alapján a hozzátartozóknak is kiadják, a pénztár május elsején is nyitva tart.
Bár péntektől kötelező a kártya használata, dr. Kerekes Jenő, a Kovászna Megyei Orvoskamara elnöke szerint lehetetlen számon kérni az orvosoktól a szolgáltatások digitális nyilvántartását, mert a kártyaolvasó program egyelőre alig működik. Ahol nincs állandó internetkapcsolat, illetve lassú az internetelérés, ott egyébként is nehézkes a biztosítási kártya leolvasása. A maksai családorvos lapunknak elmondta, az orvoskamara beadvánnyal fordult az egészségügyi minisztériumhoz és az országos egészségbiztosító pénztárhoz, hogy halasszák el a kötelező bevezetés időpontját, de a határidő nem változott, a törvényt alkalmazni kell.
Dr. Şeres Lucia, a háromszéki családorvosok egyesületének elnöke is megerősítette, a kártyaolvasó program nehezen működik, azt pedig elképzelni sem tudja, hogy az ágyhoz kötött beteg esetében miként töltik fel az adatokat a digitális nyilvántartóba, mert szerinte ehhez a beteg lakására kell cipelniük a laptopot, a kártyaolvasót és a nyomtatót a recepteknek és a küldőpapíroknak. Utóbbi felvetés téves – állítja Dragoş Tatu, a megyei egészségbiztosító pénztár szerződésekért felelős igazgatója, aki lapunkat arról tájékoztatta: az elvégzett egészségügyi szolgáltatás feltöltésére hetvenkét óra áll az orvosok rendelkezésére, ami azt jelenti, hogy a háznál végzett vizsgálat esetén a páciens kártyáját beolvassák, ehhez laptopra és kártyaolvasóra van szükségük, a küldőpapír esetében semmi nem változott, ha pedig gyógyszert kell felírniuk, használják a recepttömböt, tartalmát pedig feltöltik a kártya segítségével. Ha nincs internet a közelben, vagy nem működik a mobilinternet sem, a leolvasó memóriájában maradnak az adatok, és később kerülnek be a központi adatbázisba – közölte Tatu. A családorvosokat az is aggasztja, hogy a kórházakban és a szakorvosi rendelőkben egyelőre nem próbálták ki a kártyaolvasókat, tudomásuk szerint nincs is ilyen készülék mindenütt. Ezt az állítást Ghiţă Drăgoiu, a megyei egészségbiztosító pénztár elnöke cáfolja. Lapunknak elmondta, kedden ellenőrizték a kórházakban a kártyaolvasókat, és mindent rendben találtak.
Negyvenhat készüléket az osztályoknak, negyvenkilencet a szakrendelőknek vásároltak a kórházak, volt amit már kipróbáltak, a többit ma és holnap beüzemelik. A sürgősségi ellátás elektronikus kártya nélkül vehető igénybe ezután is, a tizennyolc éven aluliak is mentesülnek a kártyahasználat alól.
A sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban tegnapig még nem tesztelték a kártyaolvasókat, ma tartanak tájékoztatót használatukról, és péntektől működésbe helyezik a készülékeket – tudtuk meg dr. Antal Álmos orvos igazgatótól, aki szerint az elektronikus kártya használata bonyolítja a betegek amúgy is nehéz helyzetét, ettől a rendszertől nem lesz jobb a betegellátás, csak növekszik az adminisztráció, az orvosoknak kevesebb idejük jut a beteggel foglalkozni. Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A család- és szakorvosi rendelők, a kórházak felkészültek az egészségügyi kártyák használatára, így nincs akadálya, hogy holnaptól a biztosított személyek ellátása kizárólag a digitális dokumentum alapján történjen – állítja Ghiţă Drăgoiu, a Kovászna Megyei Egészségbiztosító Pénztár elnöke. Ezzel ellentétben a családorvosok azt mondják: a rendszer nem áll készen az elektronikus kártyák használatára, mert a kártyaolvasó program akadozik, több az adminisztráció, mint a gyógyítás, a betegeknek a korábbinál is többet kell várniuk, mindenki ideges.
Május elsejétől az egészségbiztosító pénztár csak azokat az egészségügyi szolgáltatásokat számolja el, amelyeket a szolgáltató az elektronikus kártya segítségével érvényesít, emiatt kötelező annak használata. Az országos egészségbiztosító pénztár az elmúlt több mint fél esztendőben minden tizennyolc év fölötti biztosított személynek kiállította a kártyát, akik eddig nem kapták kézhez, a megyei biztosítópénztárnál igényelhetik. Kovászna megyében közel nyolcezer igazolvány várja még, hogy tulajdonosa átvegye, kézzel írott felhatalmazás alapján a hozzátartozóknak is kiadják, a pénztár május elsején is nyitva tart.
Bár péntektől kötelező a kártya használata, dr. Kerekes Jenő, a Kovászna Megyei Orvoskamara elnöke szerint lehetetlen számon kérni az orvosoktól a szolgáltatások digitális nyilvántartását, mert a kártyaolvasó program egyelőre alig működik. Ahol nincs állandó internetkapcsolat, illetve lassú az internetelérés, ott egyébként is nehézkes a biztosítási kártya leolvasása. A maksai családorvos lapunknak elmondta, az orvoskamara beadvánnyal fordult az egészségügyi minisztériumhoz és az országos egészségbiztosító pénztárhoz, hogy halasszák el a kötelező bevezetés időpontját, de a határidő nem változott, a törvényt alkalmazni kell.
Dr. Şeres Lucia, a háromszéki családorvosok egyesületének elnöke is megerősítette, a kártyaolvasó program nehezen működik, azt pedig elképzelni sem tudja, hogy az ágyhoz kötött beteg esetében miként töltik fel az adatokat a digitális nyilvántartóba, mert szerinte ehhez a beteg lakására kell cipelniük a laptopot, a kártyaolvasót és a nyomtatót a recepteknek és a küldőpapíroknak. Utóbbi felvetés téves – állítja Dragoş Tatu, a megyei egészségbiztosító pénztár szerződésekért felelős igazgatója, aki lapunkat arról tájékoztatta: az elvégzett egészségügyi szolgáltatás feltöltésére hetvenkét óra áll az orvosok rendelkezésére, ami azt jelenti, hogy a háznál végzett vizsgálat esetén a páciens kártyáját beolvassák, ehhez laptopra és kártyaolvasóra van szükségük, a küldőpapír esetében semmi nem változott, ha pedig gyógyszert kell felírniuk, használják a recepttömböt, tartalmát pedig feltöltik a kártya segítségével. Ha nincs internet a közelben, vagy nem működik a mobilinternet sem, a leolvasó memóriájában maradnak az adatok, és később kerülnek be a központi adatbázisba – közölte Tatu. A családorvosokat az is aggasztja, hogy a kórházakban és a szakorvosi rendelőkben egyelőre nem próbálták ki a kártyaolvasókat, tudomásuk szerint nincs is ilyen készülék mindenütt. Ezt az állítást Ghiţă Drăgoiu, a megyei egészségbiztosító pénztár elnöke cáfolja. Lapunknak elmondta, kedden ellenőrizték a kórházakban a kártyaolvasókat, és mindent rendben találtak.
Negyvenhat készüléket az osztályoknak, negyvenkilencet a szakrendelőknek vásároltak a kórházak, volt amit már kipróbáltak, a többit ma és holnap beüzemelik. A sürgősségi ellátás elektronikus kártya nélkül vehető igénybe ezután is, a tizennyolc éven aluliak is mentesülnek a kártyahasználat alól.
A sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban tegnapig még nem tesztelték a kártyaolvasókat, ma tartanak tájékoztatót használatukról, és péntektől működésbe helyezik a készülékeket – tudtuk meg dr. Antal Álmos orvos igazgatótól, aki szerint az elektronikus kártya használata bonyolítja a betegek amúgy is nehéz helyzetét, ettől a rendszertől nem lesz jobb a betegellátás, csak növekszik az adminisztráció, az orvosoknak kevesebb idejük jut a beteggel foglalkozni. Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. április 30.
Erdélyi csipke: könnyedség, elegancia, rafinéria
A Székely Nemzeti Múzeum időszakos kiállítása Marosvásárhelyen
Múlt szerdán a Maros Megyei Múzeum Néprajz és Népművészeti Osztályának épületében, a Rózsák tere 11. szám alatt megnyílt a Székely Nemzeti Múzeum időszakos kiállításaErdélyi csipkék címmel, mely az erdélyi csipkeművészet múltját, legfontosabb központjait mutatja be, technikáiba nyújt betekintést.
A kiállítást Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója nyitotta meg, a meghívott népművészeket Pop Angela, a népművészeti osztály vezetője mutatta be. A csipkeművészet múltjáról dr. Szőcsné Gazda Enikő, a kiállítás kurátora, a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa beszélt a jelenlévőknek. Mint elmondta, a nyugat- és közép-európai összefüggő csipkeövezetek árnyékában a XVII. századtól Erdélyben is nívós csipkeművészet élt, melynek összegyűjtésére eddig nem sok hangsúlyt fektettek a múzeumok. Ezelőtt két évvel rekonstruálták az erdélyi csipke XIX–XX. századi kultúrtörténetét, amely a Székely Nemzeti Múzeum saját gyűjteménye mellett több múzeum és számos magángyűjtemény féltve őrzött kincseit tartalmazza. A korai csipkeművészet remekei az egyházak és főúri udvarok köréből kerültek ki, és főként a nyugati csipkedivat Erdélybe áramlásáról árulkodnak: XVII–XVIII. századi miseruhák, egyházi tárgyak, nemesi díszruhák, átmeneti műfajú hímzett- áttört kézimunkáknak volt szerepük abban, hogy Erdélyben is megkedveljék a csipke által képviselt eleganciát és rafinériát. Az importált ritkaságok mellett megtekinthetők a segesvári, székelyszentkirályi, háromszéki és csíki vert csipkék, besztercei szász, székelyföldi magyar rececsipkék, szatmári és háromszéki frivolitás, dél- és nyugat- erdélyi román varrott csipke, árapataki rojtkötés, majd a XIX. század végétől egyre inkább teret nyerő horgolt csipke divatjára vilá-gított rá a szakértő, amelyet a szakirodalom nem tart csipkének, hanem csipkeutánzatként jellemez.
Erdélyben a csipke divatjának térhódítása a XVI. századtól kezdődött, a korabeli kolozsvári adójegyzékek szerint elsősorban a szászországi annabergi, a felvidéki és a lengyelországi csipkevásárok irányából érkeztek az első valódi csipkék Erdélybe. A csipkéről általában gyűjtőfogalomként beszélnek, holott rengeteg technikája és válfaja van. A legrégebbi a csomózott és a fonott csipke, a varrott és a hajós csipke, illetve a háló- vagy rececsipke, a legfontosabb technikával készült az eredeti vert csipke, amely a reneszánsz és a németalföldi divat hatására honosodott meg tájainkon – mondta a székelyföldi kiállítás kurátora.
Amint a bemutatón elhangzott, a XVII. században már létezett a torockói csipkeverő központ, melynek működését iparpolitikai megfontolásokból támogatták. A bányavidékeken, ahol a termőföld nem volt alkalmas növénytermesztésre, az asszonyokat arra ösztönözték, hogy alternatív megélhetési forrásként foglalkozzanak csipkekészítéssel. A Mária Terézia által kiadott kötelező jellegű csipkeoktatás begyűrűzött a háromszéki iskolai oktatásba, illetve a marosvásárhelyi Református Leánygimnáziumba is, melynek kiállított csipkemintái ugyancsak megtekinthetők a július végéig nyitva tartó kiállításon. A szentkirályi csipkeverés motívumkincsét megreformáló Bandi Dezső szerepéről is hallottunk, aki az 1960-as években csipketervező tanfolyamokat tartott, új technikákat vezetett be, valamint a háromszéki iparművész, Szentkatolnai Bálint Benedek által tervezett tüllhímzések is megtekinthetők.
Erdélyben németalföldi telepesek honosították meg a nyugat-európai országokban ötszáz éves hagyománnyal bíró csipkeverést. A Hargita megyei Székelyszentkirály a csipkeverés központja, 1924-től az egyház kezdeményezésére, szociális meggondolásból honosították meg a csipkeverést azért, hogy otthonmaradásra bírják a cselédként elszegődő lánygyermekeket.
A marosvásárhelyi megnyitó színfoltja a híres székelyszentkirályi vert csipke készítése volt. A jelenlévőknek a hagyományőrző Berze Ibolya unokájával, László Kingával, valamint Berze Katalin tanítványaival, most kilencedik osztályos diáklányokkal mutatták be a mai napig a legszebbnek és legértékesebbnek tartott vert csipke készítésének fortélyait. Nagymamák és unokák, tanítványok dobigálták ördöngös ügyességgel a húsz-harminc botocskát – egy sarjúval megtömött párna fölött, amelyre gombostűkkel felszúrt, kirajzolt mintát rögzítettek –, anélkül, hogy egyszer is elrontanák az irányt, a vert csipkét ugyanis visszabontani nem lehet.
A székelyszentkirályi Berze Katalin az ifjabb nemzedéknek örökíti át tudását, a település iskolájának hetedikes-nyolcadikos diáklányait tanítja a nagy türelmet és odafigyelést igénylő tevékenységre. A tibódi László Kinga nagymamájától, Berze Ibolyától olyan szinten sajátította el a csipkekészítést, hogy a nagyszebeni népi mesterségek országos versenyéről háromszor is első díjjal térhetett haza. Mint a csipkekészítés mesterei elmondták, egy tenyérnyi vert csipke napi nyolcórai munkával három nap alatt készül el, ezért is felbecsülhetetlen értékkel bír.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)
A Székely Nemzeti Múzeum időszakos kiállítása Marosvásárhelyen
Múlt szerdán a Maros Megyei Múzeum Néprajz és Népművészeti Osztályának épületében, a Rózsák tere 11. szám alatt megnyílt a Székely Nemzeti Múzeum időszakos kiállításaErdélyi csipkék címmel, mely az erdélyi csipkeművészet múltját, legfontosabb központjait mutatja be, technikáiba nyújt betekintést.
A kiállítást Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója nyitotta meg, a meghívott népművészeket Pop Angela, a népművészeti osztály vezetője mutatta be. A csipkeművészet múltjáról dr. Szőcsné Gazda Enikő, a kiállítás kurátora, a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa beszélt a jelenlévőknek. Mint elmondta, a nyugat- és közép-európai összefüggő csipkeövezetek árnyékában a XVII. századtól Erdélyben is nívós csipkeművészet élt, melynek összegyűjtésére eddig nem sok hangsúlyt fektettek a múzeumok. Ezelőtt két évvel rekonstruálták az erdélyi csipke XIX–XX. századi kultúrtörténetét, amely a Székely Nemzeti Múzeum saját gyűjteménye mellett több múzeum és számos magángyűjtemény féltve őrzött kincseit tartalmazza. A korai csipkeművészet remekei az egyházak és főúri udvarok köréből kerültek ki, és főként a nyugati csipkedivat Erdélybe áramlásáról árulkodnak: XVII–XVIII. századi miseruhák, egyházi tárgyak, nemesi díszruhák, átmeneti műfajú hímzett- áttört kézimunkáknak volt szerepük abban, hogy Erdélyben is megkedveljék a csipke által képviselt eleganciát és rafinériát. Az importált ritkaságok mellett megtekinthetők a segesvári, székelyszentkirályi, háromszéki és csíki vert csipkék, besztercei szász, székelyföldi magyar rececsipkék, szatmári és háromszéki frivolitás, dél- és nyugat- erdélyi román varrott csipke, árapataki rojtkötés, majd a XIX. század végétől egyre inkább teret nyerő horgolt csipke divatjára vilá-gított rá a szakértő, amelyet a szakirodalom nem tart csipkének, hanem csipkeutánzatként jellemez.
Erdélyben a csipke divatjának térhódítása a XVI. századtól kezdődött, a korabeli kolozsvári adójegyzékek szerint elsősorban a szászországi annabergi, a felvidéki és a lengyelországi csipkevásárok irányából érkeztek az első valódi csipkék Erdélybe. A csipkéről általában gyűjtőfogalomként beszélnek, holott rengeteg technikája és válfaja van. A legrégebbi a csomózott és a fonott csipke, a varrott és a hajós csipke, illetve a háló- vagy rececsipke, a legfontosabb technikával készült az eredeti vert csipke, amely a reneszánsz és a németalföldi divat hatására honosodott meg tájainkon – mondta a székelyföldi kiállítás kurátora.
Amint a bemutatón elhangzott, a XVII. században már létezett a torockói csipkeverő központ, melynek működését iparpolitikai megfontolásokból támogatták. A bányavidékeken, ahol a termőföld nem volt alkalmas növénytermesztésre, az asszonyokat arra ösztönözték, hogy alternatív megélhetési forrásként foglalkozzanak csipkekészítéssel. A Mária Terézia által kiadott kötelező jellegű csipkeoktatás begyűrűzött a háromszéki iskolai oktatásba, illetve a marosvásárhelyi Református Leánygimnáziumba is, melynek kiállított csipkemintái ugyancsak megtekinthetők a július végéig nyitva tartó kiállításon. A szentkirályi csipkeverés motívumkincsét megreformáló Bandi Dezső szerepéről is hallottunk, aki az 1960-as években csipketervező tanfolyamokat tartott, új technikákat vezetett be, valamint a háromszéki iparművész, Szentkatolnai Bálint Benedek által tervezett tüllhímzések is megtekinthetők.
Erdélyben németalföldi telepesek honosították meg a nyugat-európai országokban ötszáz éves hagyománnyal bíró csipkeverést. A Hargita megyei Székelyszentkirály a csipkeverés központja, 1924-től az egyház kezdeményezésére, szociális meggondolásból honosították meg a csipkeverést azért, hogy otthonmaradásra bírják a cselédként elszegődő lánygyermekeket.
A marosvásárhelyi megnyitó színfoltja a híres székelyszentkirályi vert csipke készítése volt. A jelenlévőknek a hagyományőrző Berze Ibolya unokájával, László Kingával, valamint Berze Katalin tanítványaival, most kilencedik osztályos diáklányokkal mutatták be a mai napig a legszebbnek és legértékesebbnek tartott vert csipke készítésének fortélyait. Nagymamák és unokák, tanítványok dobigálták ördöngös ügyességgel a húsz-harminc botocskát – egy sarjúval megtömött párna fölött, amelyre gombostűkkel felszúrt, kirajzolt mintát rögzítettek –, anélkül, hogy egyszer is elrontanák az irányt, a vert csipkét ugyanis visszabontani nem lehet.
A székelyszentkirályi Berze Katalin az ifjabb nemzedéknek örökíti át tudását, a település iskolájának hetedikes-nyolcadikos diáklányait tanítja a nagy türelmet és odafigyelést igénylő tevékenységre. A tibódi László Kinga nagymamájától, Berze Ibolyától olyan szinten sajátította el a csipkekészítést, hogy a nagyszebeni népi mesterségek országos versenyéről háromszor is első díjjal térhetett haza. Mint a csipkekészítés mesterei elmondták, egy tenyérnyi vert csipke napi nyolcórai munkával három nap alatt készül el, ezért is felbecsülhetetlen értékkel bír.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)
2015. április 30.
Harangszentelés a Németszentpéteri Református Gyülekezetben
Ország, ország, halld meg az Úr szavát.” Jer. 22, 29.
„Jöjjetek mindnyájan énhozzám...” Mt. 11, 28.
„Az Istennek Igéje élő és ható...” Zsid. 4, 12.
Isten kegyelméből 2011. június végén kezdhettük el új templomunk építését, mely az egyetlen református templom a Maroson innen, Arad, Temesvár és a hármas-határ között. A templom megépüléséig, 27 éven át istentiszteleteinket és más alkalmainkat Tóth Sándor családi házában tartottuk. Az Úr áldja meg őket érte. Már 2010 elején, Urunk akaratával egyezően elhatároztuk a templom építését, de csak 2011 júniusában tudtuk elkezdeni a munkálatokat, melyek majdnem két és fél évig tartottak, a teljes rendbetételével együtt. A felszentelést, Isten dicsőségére és közösségünk örömére, 2013. november 16-án ejtettük meg. Csodálatos és áldásokban gazdag ünneplésünk volt. Mindenki örült, mindenki hálás és boldog volt. Amint néztük Isten házát, lelki otthonunkat, akkor döbbentünk rá igazán, hogy milyen hatalmasan cselekedett velünk az Úr és milyen nagy ajándékot kaptunk Tőle. Új templomot, lelki házat és az ott élő magyarok, reformátusok és katolikusok számára találkozási helyet is. Övé mindenért a dicsőség, miénk csak orcánk pirulása.
Már a szenteléskor azon gondolkoztunk, hogy milyen jó lenne a toronyba egy harang is. Ennek a vágyunknak már akkor hangot adtunk, és azután is, aminek meglett a gyümölcse. Keresgéltünk, kérdezősködtünk és találtunk. A szigetfalui templomban (Temes megye) hevert egy megrepedt harang, melyet egy adomány fejében gyülekezetünknek adományozták. Mivel közelebb nem találtunk jobb megoldást az újraöntéshez, Marosvásárhelyig jutottunk, ahol beolvasztották, újraöntötték és a felszereléshez szükséges eszközökkel is ellátták.
Istennek hála, 2015. április 26-án, vasárnap gazdag program kíséretében felszenteltük, és ezzel Isten, a gyülekezet, és az egész falu számára elindítottuk szolgálata útján. Élete legyen hosszú, gyümölcsöző. Szava legyen Urunk élő szava, lelkeket megszólító és hívogató hangja.
Az istentiszteleten Józsa Ferencz, a gyülekezet lelkipásztora prédikált a fenti igék alapján. Az első a harangra van vésve: „Ország, ország, halld meg az Úr szavát!” A második a bejárati ajtó fölött olvasható: „Jöjjetek mindnyájan énhozzám”. Az ajtó előtt egy másik igét is olvashatnak az istentiszteletre érkezők: „...és te jól tetted, hogy eljöttél.” (Ap. csel. 10, 33). A harmadik ige a szószéken figyelmeztet arra, hogy „az Istennek Igéje élő és ható...” Boldog, aki hallja és él vele. Halld meg te is Isten hívó szavát, jöjj Hozzá, hallgasd, táplálkozz az igével, melynek ereje által Jézus Krisztus átformálja, újjá teremti életedet, hogy új életben, új emberként, Isten örömére és embertársad javára élhess gyümölcsöző, hasznos életet.
Az igehirdetés román nyelven is szólt, néhány jelenlévő testvérünk örömére. Ezt követően Ilie Ghesa polgármester köszöntötte a gyülekezetet, áldást kívánva a közösség és a falu életére, és egyben ígéretet tett, hogy bármikor, bármiben kész szeretettel támogatni a magyar, de közelebbről a református közösségünket is. Ezután a gyülekezet imádsága és a harang megszentelése, valamint Aradról a Mosóczy-telepi gyülekezet műsora következett. A lelkipásztor röviden ismertette a harangok születésének, elterjedésének, feladatának, azaz életének történetét mindmáig, és beszámolt új harangunk régi keserves és mostani győzedelmes útjáról is. A záró ének után megköszönte az együttünneplést, a szolgálatokat, és szeretetebédre hívta meg a jelenlévőket. SOLI DEO GLORIA. Mindenért egyedül az Úré a dicsőség, a hála és az imádat.
Szeretettel,
Józsa Ferencz
lelkipásztor
Nyugati Jelen (Arad)
Ország, ország, halld meg az Úr szavát.” Jer. 22, 29.
„Jöjjetek mindnyájan énhozzám...” Mt. 11, 28.
„Az Istennek Igéje élő és ható...” Zsid. 4, 12.
Isten kegyelméből 2011. június végén kezdhettük el új templomunk építését, mely az egyetlen református templom a Maroson innen, Arad, Temesvár és a hármas-határ között. A templom megépüléséig, 27 éven át istentiszteleteinket és más alkalmainkat Tóth Sándor családi házában tartottuk. Az Úr áldja meg őket érte. Már 2010 elején, Urunk akaratával egyezően elhatároztuk a templom építését, de csak 2011 júniusában tudtuk elkezdeni a munkálatokat, melyek majdnem két és fél évig tartottak, a teljes rendbetételével együtt. A felszentelést, Isten dicsőségére és közösségünk örömére, 2013. november 16-án ejtettük meg. Csodálatos és áldásokban gazdag ünneplésünk volt. Mindenki örült, mindenki hálás és boldog volt. Amint néztük Isten házát, lelki otthonunkat, akkor döbbentünk rá igazán, hogy milyen hatalmasan cselekedett velünk az Úr és milyen nagy ajándékot kaptunk Tőle. Új templomot, lelki házat és az ott élő magyarok, reformátusok és katolikusok számára találkozási helyet is. Övé mindenért a dicsőség, miénk csak orcánk pirulása.
Már a szenteléskor azon gondolkoztunk, hogy milyen jó lenne a toronyba egy harang is. Ennek a vágyunknak már akkor hangot adtunk, és azután is, aminek meglett a gyümölcse. Keresgéltünk, kérdezősködtünk és találtunk. A szigetfalui templomban (Temes megye) hevert egy megrepedt harang, melyet egy adomány fejében gyülekezetünknek adományozták. Mivel közelebb nem találtunk jobb megoldást az újraöntéshez, Marosvásárhelyig jutottunk, ahol beolvasztották, újraöntötték és a felszereléshez szükséges eszközökkel is ellátták.
Istennek hála, 2015. április 26-án, vasárnap gazdag program kíséretében felszenteltük, és ezzel Isten, a gyülekezet, és az egész falu számára elindítottuk szolgálata útján. Élete legyen hosszú, gyümölcsöző. Szava legyen Urunk élő szava, lelkeket megszólító és hívogató hangja.
Az istentiszteleten Józsa Ferencz, a gyülekezet lelkipásztora prédikált a fenti igék alapján. Az első a harangra van vésve: „Ország, ország, halld meg az Úr szavát!” A második a bejárati ajtó fölött olvasható: „Jöjjetek mindnyájan énhozzám”. Az ajtó előtt egy másik igét is olvashatnak az istentiszteletre érkezők: „...és te jól tetted, hogy eljöttél.” (Ap. csel. 10, 33). A harmadik ige a szószéken figyelmeztet arra, hogy „az Istennek Igéje élő és ható...” Boldog, aki hallja és él vele. Halld meg te is Isten hívó szavát, jöjj Hozzá, hallgasd, táplálkozz az igével, melynek ereje által Jézus Krisztus átformálja, újjá teremti életedet, hogy új életben, új emberként, Isten örömére és embertársad javára élhess gyümölcsöző, hasznos életet.
Az igehirdetés román nyelven is szólt, néhány jelenlévő testvérünk örömére. Ezt követően Ilie Ghesa polgármester köszöntötte a gyülekezetet, áldást kívánva a közösség és a falu életére, és egyben ígéretet tett, hogy bármikor, bármiben kész szeretettel támogatni a magyar, de közelebbről a református közösségünket is. Ezután a gyülekezet imádsága és a harang megszentelése, valamint Aradról a Mosóczy-telepi gyülekezet műsora következett. A lelkipásztor röviden ismertette a harangok születésének, elterjedésének, feladatának, azaz életének történetét mindmáig, és beszámolt új harangunk régi keserves és mostani győzedelmes útjáról is. A záró ének után megköszönte az együttünneplést, a szolgálatokat, és szeretetebédre hívta meg a jelenlévőket. SOLI DEO GLORIA. Mindenért egyedül az Úré a dicsőség, a hála és az imádat.
Szeretettel,
Józsa Ferencz
lelkipásztor
Nyugati Jelen (Arad)
2015. április 30.
Sátorvárossá válik a Palocsay-kert
Több mint 25 ezer személy befogadására alkalmas kempinggé alakul az Untold fesztivál idejére a Palocsay-kert – jelentették be tegnap a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 rendezvénysorozat legnagyobb méretű eseményének számító fesztivál szervezői.
A kemping 95 ezer négyzetméteren terül majd el, és mind a sátrakkal, mind pedig a hálókocsikkal érkező turistákat fogadja. A szervezők a nagy nemzetközi zenei fesztiválok „szabványainak” megfelelő körülményeket ígérnek, így zuhanyzók, vécék, őrző-védő szolgálat, értéktárgymegőrző, étkezőzóna, az elektronikus „kütyük” feltöltésére alkalmas állomások, elsősegélynyújtó pont egyaránt lesz a kemping területén. Ráadásképpen egy önkéntes csapat a sátrak felállításában fog segédkezni.
Szabadság (Kolozsvár)
Több mint 25 ezer személy befogadására alkalmas kempinggé alakul az Untold fesztivál idejére a Palocsay-kert – jelentették be tegnap a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 rendezvénysorozat legnagyobb méretű eseményének számító fesztivál szervezői.
A kemping 95 ezer négyzetméteren terül majd el, és mind a sátrakkal, mind pedig a hálókocsikkal érkező turistákat fogadja. A szervezők a nagy nemzetközi zenei fesztiválok „szabványainak” megfelelő körülményeket ígérnek, így zuhanyzók, vécék, őrző-védő szolgálat, értéktárgymegőrző, étkezőzóna, az elektronikus „kütyük” feltöltésére alkalmas állomások, elsősegélynyújtó pont egyaránt lesz a kemping területén. Ráadásképpen egy önkéntes csapat a sátrak felállításában fog segédkezni.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. április 30.
Részt vállal az RMDSZ a fordításban
Miután a napokban kirobbant a botrány a Share Föderáció által létrehozott clujmulticultural.ro honlap miatt, amely teljesen mellőzte a kolozsvári magyar, német és zsidó kisebbséget, és Borzási Sarolta, a Share Föderáció magyar alelnöke a honlap magyarra való fordításának elhúzódását a fordítás nagy mennyiségével magyarázta, Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára felajánlotta: segítenek és részt vállalnak a város multikulturalitását hirdető oldal tartalmának fordításában.
Az RMDSZ főtitkára szerint Borzási Sarolta saját mulasztását igyekszik azzal palástolni, hogy a felelősséget áthárítja akkor, amikor úgy nyilatkozik: a magyar közösség nem veszi ki teljes mellszélességgel önkéntesként a részét a projektből.
Szabadság (Kolozsvár)
Miután a napokban kirobbant a botrány a Share Föderáció által létrehozott clujmulticultural.ro honlap miatt, amely teljesen mellőzte a kolozsvári magyar, német és zsidó kisebbséget, és Borzási Sarolta, a Share Föderáció magyar alelnöke a honlap magyarra való fordításának elhúzódását a fordítás nagy mennyiségével magyarázta, Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára felajánlotta: segítenek és részt vállalnak a város multikulturalitását hirdető oldal tartalmának fordításában.
Az RMDSZ főtitkára szerint Borzási Sarolta saját mulasztását igyekszik azzal palástolni, hogy a felelősséget áthárítja akkor, amikor úgy nyilatkozik: a magyar közösség nem veszi ki teljes mellszélességgel önkéntesként a részét a projektből.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. április 30.
Egy váradi orvos visszaemlékezései
A nagy érdeklődésre való tekintettel, utánnyomásban újra megjelent, így ismét kapható, dr. Kiss András: Egy váradi orvos visszaemlékezései című könyvének első és második kötete.
Az idősebb nemzedék számára ismerős nagyváradi belgyógyász-kardiológus, dr. Kiss András, immár több utánnyomást is megért, finom humorral, szeretettel átszőtt önéletrajzi könyvsorozatának első két kötetében a gyermek- és tanulóévek; a botrányos egyetemi kirúgás története; a körzeti orvosként eltöltött, küzdelmes évtized elevenedik meg; majd azt a húsz évet is bemutatja, amelyet szakorvosként Nagyváradon töltött.
Jó hír a könyvsorozat kedvelőinek, hogy a harmadik kötet is hamarosan megjelenik. Bár az új rész már az Egy váradi orvos visszaemlékezései Magyarországon címet viseli, kiderül majd belőle, hogy a szerző sohasem szakadt el szeretett városától, Nagyváradtól.
A könyveket a Garasos híd melletti Libris Antica könyvesbolt forgalmazza.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A nagy érdeklődésre való tekintettel, utánnyomásban újra megjelent, így ismét kapható, dr. Kiss András: Egy váradi orvos visszaemlékezései című könyvének első és második kötete.
Az idősebb nemzedék számára ismerős nagyváradi belgyógyász-kardiológus, dr. Kiss András, immár több utánnyomást is megért, finom humorral, szeretettel átszőtt önéletrajzi könyvsorozatának első két kötetében a gyermek- és tanulóévek; a botrányos egyetemi kirúgás története; a körzeti orvosként eltöltött, küzdelmes évtized elevenedik meg; majd azt a húsz évet is bemutatja, amelyet szakorvosként Nagyváradon töltött.
Jó hír a könyvsorozat kedvelőinek, hogy a harmadik kötet is hamarosan megjelenik. Bár az új rész már az Egy váradi orvos visszaemlékezései Magyarországon címet viseli, kiderül majd belőle, hogy a szerző sohasem szakadt el szeretett városától, Nagyváradtól.
A könyveket a Garasos híd melletti Libris Antica könyvesbolt forgalmazza.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2015. április 30.
Jön az új Nagy Testvér-törvény
Újabb, a számítógépes adatforgalom megfigyelését elősegítő, úgynevezett Nagy Testvér-törvény tervezetét küldte meg a parlamentnek Klaus Johannis államfő hivatala azt követően, hogy az alkotmánybíróság eddig mindhárom, a témában született jogszabályt az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította.
A Gândul hírportál értesülései szerint a tervezetről – amelynek kidolgozásában a hírszerző szolgálatok is közreműködtek – az összes parlamenti párttal egyeztetnek, és az elnöki hivatal előzetesen a civil szféra álláspontját is kikérte. A tervezetet azt követően hozzák nyilvánosságra, hogy a pártok konszenzusra jutnak annak tartalmát illetően.
A tervezet konkrétan a személyes adatok felhasználását és a magánélet elektronikus kommunikáció során történő védelmét rögzítő 506/2004-es jogszabályt módosítja.
A Gândul értesülései szerint egyik sarkalatos pontja az, hogy a szolgáltatóknak legtöbb öt évig meg kell őrizniük az ügyfelek internetes vagy mobiltelefonos kommunikációs tevékenységére vonatkozó adatokat, majd ezt követően törölniük, vagy nyomon követhetetlenné kell tenniük őket.
Egy másik módosítás szerint előzetes bírói jóváhagyás szükséges ahhoz, hogy a hivatalos szervek – bíróságok, nyomozó hatóságok, hírszerző szolgálatok – adatokat igényelhessenek a szolgáltatóktól. Ha azonban a bírói jóváhagyás megvan, akkor a szolgáltatóknak 48 órán belül át kell adniuk a kért adatokat.
Az ilyen nyomozások tárgyát képező adatokat mindaddig nem lehet törölni, amíg erre a nyomozó szervek nem bólintanak rá, vagy nem születik jogerős bírói ítélet az ügyben.
Mint arról beszámoltunk, az információbiztonságról szóló Nagy Testvér-törvényt január 21-én nyilvánította az alaptörvénnyel ellentétesnek az alkotmánybíróság. A parlament által decemberben elfogadott információbiztonsági törvény ellen – a civil szervezetek tiltakozása nyomán – az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) óvást emelt az alkotmánybíróságon.
A civilek elsősorban amiatt aggódtak, hogy a törvény alapján a titkosszolgálatok bárkinek a számítógépes adatait ellenőrizhetik. A másik két korábban hatályba lépett megfigyelési törvényt – a mobilszolgáltatókat érintő adatmegőrzési, illetve a feltöltőkártyák névtelenségét eltörlő jogszabályt, amelynek nyomán csakis a személyi adatok megadásával lehetett volna ilyen kártyát vásárolni – tavaly szintén alaptörvénybe ütközőnek minősítette az alkotmánybíróság. A törvény elkaszálását követően azt annak elfogadását szorgalmazó George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetője távozott tisztségéből.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),
Újabb, a számítógépes adatforgalom megfigyelését elősegítő, úgynevezett Nagy Testvér-törvény tervezetét küldte meg a parlamentnek Klaus Johannis államfő hivatala azt követően, hogy az alkotmánybíróság eddig mindhárom, a témában született jogszabályt az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította.
A Gândul hírportál értesülései szerint a tervezetről – amelynek kidolgozásában a hírszerző szolgálatok is közreműködtek – az összes parlamenti párttal egyeztetnek, és az elnöki hivatal előzetesen a civil szféra álláspontját is kikérte. A tervezetet azt követően hozzák nyilvánosságra, hogy a pártok konszenzusra jutnak annak tartalmát illetően.
A tervezet konkrétan a személyes adatok felhasználását és a magánélet elektronikus kommunikáció során történő védelmét rögzítő 506/2004-es jogszabályt módosítja.
A Gândul értesülései szerint egyik sarkalatos pontja az, hogy a szolgáltatóknak legtöbb öt évig meg kell őrizniük az ügyfelek internetes vagy mobiltelefonos kommunikációs tevékenységére vonatkozó adatokat, majd ezt követően törölniük, vagy nyomon követhetetlenné kell tenniük őket.
Egy másik módosítás szerint előzetes bírói jóváhagyás szükséges ahhoz, hogy a hivatalos szervek – bíróságok, nyomozó hatóságok, hírszerző szolgálatok – adatokat igényelhessenek a szolgáltatóktól. Ha azonban a bírói jóváhagyás megvan, akkor a szolgáltatóknak 48 órán belül át kell adniuk a kért adatokat.
Az ilyen nyomozások tárgyát képező adatokat mindaddig nem lehet törölni, amíg erre a nyomozó szervek nem bólintanak rá, vagy nem születik jogerős bírói ítélet az ügyben.
Mint arról beszámoltunk, az információbiztonságról szóló Nagy Testvér-törvényt január 21-én nyilvánította az alaptörvénnyel ellentétesnek az alkotmánybíróság. A parlament által decemberben elfogadott információbiztonsági törvény ellen – a civil szervezetek tiltakozása nyomán – az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) óvást emelt az alkotmánybíróságon.
A civilek elsősorban amiatt aggódtak, hogy a törvény alapján a titkosszolgálatok bárkinek a számítógépes adatait ellenőrizhetik. A másik két korábban hatályba lépett megfigyelési törvényt – a mobilszolgáltatókat érintő adatmegőrzési, illetve a feltöltőkártyák névtelenségét eltörlő jogszabályt, amelynek nyomán csakis a személyi adatok megadásával lehetett volna ilyen kártyát vásárolni – tavaly szintén alaptörvénybe ütközőnek minősítette az alkotmánybíróság. A törvény elkaszálását követően azt annak elfogadását szorgalmazó George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetője távozott tisztségéből.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),