Új alternatív választási küszöb bevezetését szorgalmazta az RMDSZ
A pártok képviselőivel tanácskozott az államfő – Az alternatív küszöbről Johannisszal
Új alternatív küszöb bevezetését szorgalmazta a parlamenti választásokra a Klaus Johannis államfővel folytatott megbeszélésén tegnap az RMDSZ küldöttsége, hogy a választási reform ne veszélyeztesse a romániai magyarság parlamenti képviseletét.
Az elnök idén harmadik alkalommal hívta konzultációra a pártokat, ezúttal azért, hogy a választási reformcsomaggal kapcsolatos vitában közvetítsen. Az RMDSZ mellett Klaus Johannis a Szociáldemokrata Párttal (PSD), a Nemzeti Liberális Párttal (PNL), a Románia Haladásáért Országos Szövetséggel (UNPR), a Konzervatív Párttal (PC), illetve a parlament alsó- és felsőházában képviselt nemzeti kisebbségek képviselőivel találkozott.
Szabadság (Kolozsvár)

Ki kinek udvarol? – a román sajtó az RMDSZ kongresszusáról
Valamennyi román párt az ellenzékben lévő RMDSZ kegyeit keresi, amely azonban most azzal van elfoglalva, hogy visszanyerje választói bizalmát – állapították meg a hétfői bukaresti lapok az RMDSZ hétvégi kolozsvári kongresszusát kommentálva.
A jobboldali România Liberă Az RMDSZ a legkelendőbb partner címmel számolt be arról, a román pártelnökök valósággal megrohamozták az RMDSZ kongresszusát, és magyar szavakkal kedveskedve agyondicsérték a szövetséget, hogy ezzel elnyerjék támogatását saját kormányzati ambícióikhoz. 
Szabadság (Kolozsvár)

A politika szolgálatában
Mindennapi életünknek egyik meghatározó tényezője, milyen gazdasági, politikai és társadalmi körülmények között kell, éljünk. Ennek következménye mind az a cselekedetsor, mellyel a polgár jelezheti az elvárásait az ország vezetőinek.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapvető célkitűzései, elvei, értékei nem változtak. Kiállták az idők próbáját. Az élet megkívánja, hogy a gazdasági, társadalmi, politikai változások következtében új elemek, szempontok is jelenjenek meg.
Az RMDSZ 12. Kongresszusának mottója: ÚJRATERVEZÉS. Amint Kelemen Hunor hangsúlyozta, a Kongresszus megszervezésére olyan időben került sor, amikor a romániai társadalomban, az erdélyi magyar társadalomban egyaránt jelen van a sok feszültség, elégedetlenség, ami felgyűlt a politikusok, a politikai osztály, a politika iránt. Ennek következtében is újra kell gondolni a politizálás módját. „Sok alázatra van szükség”. A politikát szolgálatként kell, tekinteni.
Románia a gazdasági válságból már kilábalt, viszont az országban politikai és bizalmi válság van. Milyen módon lehetne ezeket a kérdéseket megoldani? Vannak eredmények, ezekről egyesek szívesen is beszéltek, megemlítvén a sikereket, a törvénykezésben elért eredményeket is. Ellenben nehézségekbe ütközik a jogok érvényesítése. 25 év után is érződik az, hogy az emberek tudatát, negatív életérzések, ha nem is uralják, de tudat alatt jelen vannak. Az is kiderült, hogy a törvény tisztelete nem jelentheti azt, hogy jogsértések elfogadhatóak. Az igazságszolgáltatás működését igen, de a megbélyegzést elutasítja a Szövetség. Nem lehet elfogadni a túlkapásokat sem- mondta Kelemen Hunor. A Szövetség változtatni akar a kommunikációs stíluson. Ismerni szeretné alaposabban, hogy a lakosság milyen problémákkal küzd.
Az erdélyi magyar közösségnek, melyek a problémái? Azokra közösen megoldást keresni. Az elgondolás az lenne, hogy a közösségi ügyekhez alázattal viszonyuljanak. A Kolozsvári Nyilatkozat szellemében Az RMDSZ 12. Kongresszusán elhangzott köszöntő beszédek közül Adorjáni Dezső evangélikus- lutheránus egyház püspökének a beszédéből idéznék néhány gondolatot. Nosztalgiával emlékszik a Szövetség születésének pillanataira. Tanúja volt a felnőtté válás folyamatának. Születésnapra illik ajándékkal jönni – mondta. Hozott két szövetdarabot. Az egyik háziszőttes, puritán mintázatú. Ha megérintik, érezhető, durva, de tartós, melyet a szálak tartanak össze. A szövet kicsit szürke, de benne van az alkotó álma, kreativitása. Az RMDSZ- ben a közös érdek, célkitűzés szálai kötik össze az embereket. A másik szövet darab színes, a profitorientált, globalista cég terméke, mely szétmegy a húzogatás hatására, kacattá válik. Olyan szövetség létére emlékeztet, melynek ma nagy divatja van. Mondják, hogy „szeretlek”, de meddig. Kiderül, hogy addig, míg az érdek tart.
Az RMDSZ tartós szövetség, melyben benne van a pillanatnyi és a hosszú távú érdek. Azonban, más jellemzői is vannak. Nem csak politikai szövetség, hanem érték közösség is- a nyelv, az iskola, a zászló, a himnusz, a templom alapvető értéket jelentenek. Emlékeiben megmaradtak azok a felemelő pillanatok, amikor, 1992. október 22-én, a kolozsvári Szent Mihály templomban a képviselők felesküdtek a Kolozsvári Nyilatkozatra. Amíg a Szövetség a Nyilatkozat szelleme szerint cselekszik, addig a hívatásának tesz eleget – mondta Adorjáni Dezső.
A Kongresszuson, jelen voltak a határon túli magyarság képviselői is. Valamennyien pozitíven értékelték a Szövetség munkáját. Ugyanakkor reflektáltak, beszámoltak saját munkájukról is. Betekintés nyerhettünk a magyar közösségek életébe is. A határon túli magyar képviselők köszöntője A Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke, Horváth Ferenc elmondta, hogy Szlovéniában hogyan működik a kisebbségvédelem. Egyedüli magyar közösség, melynek van kulturális autonómiája. Olyan magyar közösség nevében szól, melyet a múltban, mintha elfelejtettek volna. Reméli, hogy Romániában a parlament elfogadja az Autonómia-tervezetet, amely a kulturális autonómiát biztosítja. Nem felejtette el, hogy megemlítse, az aradi Szabadság- szobor a lendvai születésű Zala György szobrászművész alkotása.
Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke Kárpátalját gyönyörűnek véli, amely most rémálom. Évezredes múlttal rendelkezik, most meg kell küzdeniük a megmaradásért. A kárpátaljai magyarság a legnehezebb helyzetben van a katonai mozgósítás, a romló gazdasági, szociális helyzet miatt. Félelem, aggodalom uralja a lakosságot. A fiatalok a jövőkép hiánya miatt határon kívül keresik a boldogulást. Félő, hogy az asszimiláció miatt megfogyatkozik a kárpátaljai magyarság. Ezért szükséges erősödő nemzeti összefogás, és így sikerül túlélni a nehéz helyzetet, megerősíteni a megmaradásukat. A horvátországi Magyar Egyesületek Szövetségének elnöke, Juhász Sándor számokkal érzékeltette a horvát- országi magyarság számbeli csökkenését. Ma több mint 14 ezer magyar él a 10 településen. Lényegében a két világháború és a ’90-es évek háborúi eredményezték a számbeli csökkenést. Minden magyar számít – mondta Juhász Sándor.
Megoldásokat keresve, megfogalmazta: a magyarországi politikai elitnek 90 év alatt nem sikerült kialakítani hosszú távú kisebbségi politikát . Előbb vagy utóbb a határon túli politika pártpolitika lett. Jó lenne, ha közösen politizálnának. Visszaállítani a demokráciába vetett bizalmat Sok értékes hozzászólás hangzott el, néhányat kiemelnék. Markó Béla szerint az RMDSZ nem tévesztett utat. „Igen, ma Romániában válságban vannak a politikai intézmények, és csakis a különböző hatalmi ágak együttműködésével, mi több, össztársadalmi szolidaritással lehet a helyzetet megoldani, a demokráciába vetett bizalmat visszaállítani. 25 évvel a rendszerváltás után éppen ez a bizalom rendült meg a társadalomban, csodára várnak sokan, és az ilyen csodavárás könnyen lehet egy autoritárius rezsim előszobája vagy várószobája, hogy stílszerű legyek.”
Borbély László szerint „újra és újra kell fogalmazni azokat az elvárásokat, amelyeket megjelenítettünk 1990-ben. A leltár elkészült. Világosan meg tudjuk fogalmazni, melyek a román kormány és a különböző intézmények kötelezettségei amelyeket a belső törvényhozásban vagy nemzetközi intézmények felé vállaltak.” Winkler Gyula EP képviselő kiemelte: 25 évvel ezelőtt fogalmazták meg a szülőföldön maradás, gyarapodás gondolatát. A szórvány erősíti a romániai magyarság ügyét. Sokszor „üveggyöngyökkel” jönnek a szórványba, amiből ők nem kérnek. Hivatkozik Mario David szavaira, aki szerint Bruxelles-ből nézve az RMDSZ stabilitási tényezőnek látszik. Bukarestben másképp látják.
Az RMDSZ- 25 éve együtt-című dokumentumfilm A Kongresszus második napján mutatták be Csibi László rendezésében készült az „RMDSZ- 25 éve együtt” című dokumentumfilmet, mely a Szövetség életében, munkájában nyújt betekintést. A rendező, 2012-ben, a BBTE Fotó, Film- és Médiaszakon végzett. Eredményekről, politikai vitákról láthatunk érdekes, értékes összeállítást. Hogyan tudtak sikeresen helyt állni a kormányzásban. A rendező archív anyagokat is felhasznált a dokumentálás során. Kelemen Hunor, Markó Béla, Takács Csaba nyilatkozatai mellett Kántor Lajos, Varga Gábor, Tokay György, Csiha Tamás, Béres András, Varga Attila, Márton Árpád, Hajdú Gábor, Nagy Benedek politikusokkal készült interjúk hangzanak el. Szemléletesen mutatja be a több mint két évtized főbb eseményeit is.
Ezüst Tulipán- díj
Az RMDSZ jelenlegi és egykori országos tisztségviselőinek az Ezüst Tulipán- díjakat nyújtotta át Kelemen Hunor a szervezetben kifejtett alkotó, értékteremtő, közösségformáló munkájuk elismeréseként. A Szövetségi elnök hangsúlyozta: „Egy társadalom, egy közösség életében a köszönet legalább annyira fontos, mint az elvégzett munka. Ezért is hasznos megállnunk egy pillanatra és meghálálnunk az embereknek azt, hogy azzá tették a Szövetségünket, ami ma, összetartották a szervezetet.” Kovács Péter kongresszusi biztos kiemelte: „Az Újratervezés Kongresszusának tartalmi tétje van, az RMDSZ politikájának megújulása a tét.”
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Programkavalkád a Festum Varadinumon
Új helyszínek, új intézmények, új szemléletek egészítik ki a Festum Varadinum idei kínálatát – fogalmazta meg Szabó Ödön programkurátor. Értékes előadók, művészek kapcsolódnak be.
A teljesség igénye nélkül, íme néhány program a Festum Varadinum idei kínálatából: vasárnap, május 3-án ünnepi szentmisével és körmenettel kezdődik a Festum Varadinum, melynek keretében Böcskei László nagyváradi megyés püspök celebrál misét. Ezt követően többek között fuvószenekarok lépnek fel, lesz képzőművészeti kiállítás, két zenés irodalmi est, majd a Székesfehérvári Vörösmarty Színház Pillangó című előadását tekintheti meg a közönség a Szigligeti Színházban. Móricz Zsigmond műve szerelmi idill három felvonásban, melynek során „a tánc, a mozgás, a gesztus azonos értékű lesz a verbális szövettel, miközben megszólal benne a lírai motívum, a szerelem” – fogalmazza Horváth Csaba rendező.
Rendhagyó órák
Hétfőn hagyományőrző mesterek találkozója zajlik majd, este Karádi Katalin emlékműsor lesz a Posticumban, 19 órától pedig az Apácák musical-komédiát adja majd elő többek között Voith Ági és Zakariás Éva, Kökényessy Ági rendezésében.
Kedden egyebek mellett rendhagyó testnevelés óra lesz diákoknak, Kovács Koko István olimpiai-, világ- és Európa-bajnok ökölvívóval, egy órától pedig Bálint András színművész, a budapesti Radnóti-színház igazgatója tart rendhagyó irodalomórát, melyen belül Radnóti Miklós versösszeállítás hangzik majd el. Délután Makk Károly filmrendezővel találkozhat majd a közönség a Posticum központban, ezzel párhuzamosan közönségtalálkozó zajlik majd Kovács Koko Istvánnal a Queen’s étteremben. 18 órától Radnóti est lesz a Posticumban, Leváltári kiállítás a Partiumi Keresztény Egyetem aulájában, fél órával később pedig a Nagyváradi Unitárius Egyházközség szervezésében a Daltutajok zenekar előadásában szakrális zenei estre várják a hallgatóságot.
Emlékműsor, operett
Szerdán Kristófi János festőművész munkáiból nyílik kiállítás a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal dísztermében, délután pedig, Mécs László premontrei kanonok, költő, lapszerkesztő és előadó tiszteletére szervez emlékműsort a Premontrei Öregdiákok Egyesülete, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében. Ugyancsak szerdán Szilágyi Aladárnak a Szacsvay Akadémia 2014-es előadóival folytatott beszélgetéseit mutatja be Gebei Sándor egyetemi tanár az Ady Endre líceum dísztermében. 19 órától, Operett Express címmel Bozsó József és Teremi Trixi budapesti színészek világhírű operett melódiákat adnak elő, a rendezvény a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében lesz.
Csütörtökön délelőtt történelmi konferencia zajlik majd Várad, Erdély kapuja címmel, ezzel párhuzamosan pedig egy olyan rendezvény, melynek során Bihar megye magyar szociális intézményeiben nevelkedő gyermekek ismerkednek Nagyváraddal és Szent László királlyal. Este Koncz Gábor budapesti színművész Gyorsvonat címmel tart önálló estet a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumtermében.
Majális
Pénteken délután Varadinum történelmi verseny lesz az Ady Endre líceumban, este fél nyolctól pedig, a Lotus bevásárlóközpontban a Honey Beast együttes koncertezik. Ugyanaznap fél kilenctől Metropol koncertre várják az érdeklődőket a Nagyváradi Állami Filharmóniába. Szombaton 9 órától majális lesz a vársáncban, sportrendezvényekkel, gulyásfőző versennyel, közönségtalálkozókkal és sok előadással fűszerezve. Fellép többek között Mohácsi Brigitta, Baricz Gergő, az LL Junior, 21 órától a Neoton együttes tart élő koncertet, 22.50-től pedig tűzijátékkal zárul a majális. Aznap 17 órától zajlik majd Székely Csaba drámaíró szerzői estje is, a Szigligeti Színház stúdiótermében. A rendezvénysorozat utolsó napja református istentisztelettel veszi kezdetét, Csűry István püspök hirdet igét a Nagyvárad-olaszi református templomban.
Ingyenesek
18 órától a nyíregyházi Mandala Dalszínház tart előadást a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának dísztermében, Musical varázs címmel. A programajánló szerint „a Mandala Dalszínház társulatának vezető színészei a közönséggel együtt lubickolnak a világ, valamint a magyar musical és filmdal-készlet tengerében. A zenei válogatás széles teret ad a jókedvnek, az elgondolkodásnak és bizony a pityergésnek egyaránt. A rendezvénysorozat a Varadinum Díjkiosztó Ünnepséggel zárul, ezt követően a Szigligeti Színház Nagyvárad táncegyüttese bemutatja a Betyárvilág – tánc a mindenkori Rózsa Sándorról című előadást. Amint Szabó Ödön elmondta, a két vasárnapi előadás kivételével a rendezvények ingyenesek. „Szeretnénk, hogy a pénz ne legyen akadálya annak, hogy a kultúra az emberekhez jusson” – tette hozzá. A rendezvénysorozat fővédnöke Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, a támogatók pedig a Comunitas alapítvány, a Bethlen Gábor alap, a Megyei Tanács, a Nagyváradi Önkormányzat, valamint a Lotus Center.
Neumann Andrea
erdon.ro

Nyolcezren a váradi Szent László-szoborért
Közel nyolcezer támogató aláírással csatolva iktatta hétfőn petícióját a nagyváradi polgármesteri hivatalban az a civil csoportosulás, amely szeretné, ha egy közpénzből elkészített, új Szent László-szobor kerülne a városalapítóról elnevezett főtérre.
„Remélem, hogy a nyolcezer aláírás jobb belátásra bírja majd a városvezetést, és a kölcsönös tisztelet jegyében eleget tesz a kérésnek" – közölte a kezdeményező Sztuflák Gyula Ede.
A városháza előtt tartott rövid sajtótájékoztatóján rámutatott, hogy március eleje óta közel kétszer annyi szignó gyűlt össze, mint eredetileg remélték, ráadásul nemcsak magyar ajkúak, hanem román nemzetiségűek is támogatják a méltányosság szellemében kért szoborállítást.
„Akik aláírták, mind meggyőződéssel mondták, hogy nekünk ez járna. Valamikor a vár volt a központ, szép lenne ott is egy Szent László-szobor, de mi azt szeretnénk, ha a Szent László téren állna" – szögezte le Sztuflák Gyula Ede.
Mint ismeretes, miután a nagyváradi önkormányzat elutasította a római katolikus püspökség javaslatát, hogy a régi barokk kőszobrot helyezzék el a téren, szóbeli ígéret hangzott el arról, hogy a restaurálás befejeztével a nagyváradi várban kap majd helyet a lovagkirály emlékműve.
Annak főtérre való elhelyezésétől eddig elzárkóztak, rendszerint azzal érvelve, hogy az uniós támogatásból átépítés alatt álló tér projektjében csupán három szobor – egy ortodox és egy görög katolikus püspök, valamint Ferdinánd román király – szerepel, a kivitelezés során történő változtatás pedig veszélyeztetné a finanszírozást.
Sztuflákék viszont petíciójukban azt kérik, hogy a városvezetés ugyanúgy járjon el, mint a másik három emlékmű esetében. Idén határozza meg a szobor helyszínét a téren – ők a Fekete Sas Palota bejáratánál képzelték el –, majd írjanak ki pályázatot a makettre, hogy utána jövő nyáron, amikorra már lezárul a térfelújítás, fel lehessen avatni az új szobrot.
Lapunk kérdésére válaszolva elmondta, a szobor kinézetével kapcsolatos konkrétumokat nem fogalmaztak meg, csupán annyit kérnek, hogy lovas szobor legyen, a tervet pályáztassák meg, és a döntésekbe a civileket is vonják majd be.
Sztuflák egyelőre bizakodó, pedig az önkormányzat a múlt hónapban megtagadta tőlük az engedélyt arra, hogy a Főutcán gyűjtsenek aláírást a szoborért, miközben ugyanoda, de egy más célból tartott szignógyűjtésre jóváhagyta a „sátorverést".
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Bomlasztással vádolja a Krónikát Szász Jenő intézete
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet a maga részéről továbbra is fő szempontjának fogja tekinteni, hogy a pedagógus társadalom, a történelmi magyar egyházak, illetve a szórványban élő gyerekek szüleivel közösen alakítsa ki szórvány- és diaszpóra stratégiáját – szögezi le a Krónikát élesen bíráló közleményében a Szász Jenő vezette budapesti intézmény.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet szándékos félremagyarázással, sőt bomlasztással vádolja lapunkat az NSKI szórványmagyarsággal kapcsolatos elképzeléseiről, valamint az ezekre érkezett reakciókról szóló cikkeink miatt.
Lapunk április 14-ei, keddi számában a Magyar Távirati Iroda tudósítása alapján, tényszerűen, Terv a megmaradásért (honlapunkon Szórványösztöndíjat szorgalmaz Szász Jenő) címmel számoltunk be arról, hogy Szász Jenő az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának egy nappal korábbi budapesti ülésén szórványösztöndíj-programot szorgalmazott, továbbá közölte: a szórványkollégiumokat alapvetően a tömbmagyarság által lakott területeken működtetné, és ugyanezt a receptet alkalmazná a diaszpórára is az asszimiláció ellen.
Április 15-ei lapszámunkban ismertettük Molnár Zsolt RMDSZ-es parlamenti képviselőnek a témában kibocsátott közleményét, amelyben a politikus ama véleményének adott hangot, miszerint egész szórványközösségeket fenyegetnek Szász szórvánnyal kapcsolatos tervei.
Múlt hétvégi számunkban ugyanakkor erdélyi szórványkollégiumok vezetői fejtették ki véleményüketlapunknak, felhívva a figyelmet, hogy nem elköltöztetni, hanem erősíteni kell ezeket az intézményeket.
Ehhez képest az NSKI most azt állítja, hogy lapunk a nemzeti összetartozás bizottságának üléséről szóló MTI-közleményt „szándékosan félremagyarázva próbálja rangján aluli szintre alacsonyítani a szórvány- és diaszpóra ösztöndíj kísérleti program nemzeti ügyét".
Az intézmény emlékeztet, szórványoktatással kapcsolatos elképzeléseit a „Magyar gyermek-magyar iskolába" mottó mentén fogalmazza meg. Azon diákok számára szorgalmazza a szórványösztöndíj-program kidolgozását, akiknek a felső tagozati (V.-VIII.) oktatás után nincs lehetőségük magyar nyelven folytatni középiskolai tanulmányaikat, és emiatt román nyelvű oktatási intézményekbe kényszerülnek.
„A szórványban működő egyházi és oktatási szakemberek véleménye alapján ugyanis ez is oka a szórványközösségek rohamos létszámbeli fogyásának" – állapítja meg a kutatóintézet, konkrét példákkal szemléltetve tevékenységét.
A magyarpéterfalvi református gyülekezet segítségével például küküllőszögi mélyszórványból származó diákoknak ajánlott fel ösztöndíjat, Szórvány a szórványban című mintaprojektje keretében – az evangélikus püspökség együttműködésével – Négyfaluban Brassó és Szeben megyei szórványban élő diákok részesültek ösztöndíjban, ami megteremtette számukra a középiskolai rendszerben való megmaradás lehetőségét, és ezáltal magyar identitásuk megőrzését.
„Fontos megemlíteni ugyanakkor azt is, hogy ezek a mintaprojektek nem felülírni, hanem kiegészíteni kívánják a jelenleg is működő szórványkollégiumi rendszert, amelyek hálózati rendszerben való együttműködését és működését a Nemzetstratégiai Kutatóintézet is szorgalmazza" – szerepel az NSKI identitáserősítő programjait, előadás-sorozatait, a tömbmagyarságban és szórványban oktató pedagógusok és intézményvezetők szakmai továbbképzését is ismertető közleményben.
A kutatóintézet közölte, a szórványösztöndíj-program mintájára – a Sárospataki Református Kollégiummal közösen – most dolgozik a diaszpóra ösztöndíjrendszerének kidolgozásán, melynek az a célja, hogy a nyugat-európai és a tengerentúli magyar közösségek gyermekei megkapják a lehetőséget, hogy Magyarországon, a Kárpát-medencében anyanyelvükön tanulhassanak.
„A magyar gyermek a magyar jövőt és az igazi gyöngyhalász-politikát jelenti!" – szögezi le az NSKI. A kutatóintézet sajnálatosnak, egyenesen bomlasztónak találja „a tájékozatlanságból fakadó kijelentések sorozatát, amelyekkel egy fontos magyar nemzeti ügyet napi politikai szintre próbálják süllyeszteni".
Különben a téma felmerült az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága hétfői budapesti ülésén is. Az MTI tudósítása szerint Semjén Zsolt éves meghallgatásán a jobbikos Ander Balázs arra volt kíváncsi, hogy a magyar kormány támogatja-e Szász Jenő szórványterveit. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes az NSKI elnökének felvetéséről azt mondta: biztos benne, nem cél, hogy a szórvány kiürüljön. „A tömbmagyarság akkor tud megmaradni, ha a szórvány is megmarad" – jelentette ki Semjén Zsolt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Johannis üzenete
Szárazsága és szűkszavúsága ellenére is fontos Klaus Johannis államfő üzenete, amelyet az RMDSZ pénteki kongresszusa alkalmából fogalmazott meg.
Az elnök azt írta: sok még a tennivaló az olyan kisebbségi célkitűzések elérésében, mint a törvények által rögzített jogok gyakorlati érvényesítése vagy a nemzeti identitás megőrzését szolgáló garanciák javítása.
Ez azért lényeges, mert az állam legfontosabb közjogi méltósága mond ellent bizonyos mértékig annak a Bukarest által folyamatosan szajkózott mantrának, miszerint Romániában példaértékű a kisebbségi jogok helyzete.
Nem szabad persze túlértékelni Johannis nyilatkozatát. Egyrészt azért, mert az csak akkor ér valamit, ha a magyarok számára valóban kedvező fejlemények származnak belőle. Másrészt azért, mert vélhetően ez is részét képezi annak az akciótervnek, amely révén Johannis volt pártja, a PNL körbeudvarolja az RMDSZ-t annak érdekében, hogy mellé állva segítsen növelni a kormány megdöntésének esélyeit.
Mindenesetre az, hogy Johannis elismerte: még a meglévő, a kisebbségi jogokra vonatkozó törvényeket sem alkalmazzák maradéktalanul, még akkor is jelentős, ha sejtjük, hogy az elnök és stábja számára az autonómia nem feltétlenül tartozik a kisebbségi identitás megőrzését szavatoló garanciák sorába. Beszédes ugyanakkor, hogy Johannis párbeszédre szólítja az RMDSZ-t a többségi társadalommal.
Ez egyrészt derűlátásra adhat okot, hiszen azt sugallja, a magyar közösség igényei nem számítanak tabutémának. Másrészt a meghatározó román pártokkal való párbeszéd szorgalmazása azt is jelentheti, hogy az elnök burkoltan így próbálja arra nógatni az RMDSZ-t, hogy komolyan üljön tárgyalóasztalhoz a PNL-lel, és bizonyos, a kisebbségi jogok szavatolására vonatkozó ígéretek fejében fontolja meg a további, szorosabb, akár kormányzati együttműködést is.
A kérdés az, mennyire tekinthetők hitelesnek Johannis, illetve a PNL ilyen témájú megnyilvánulásai, és mennyire csupán a pillanatnyi politikai haszonszerzés eszközei. Az elmúlt huszonöt év tapasztalata az elnök nyilatkozata ellenére sem ad sok okot a kisebbségi követelésekhez való román politikai hozzáállás gyökeres megváltozásával kapcsolatos derűlátásra. 
Balogh Levente 
Krónika (Kolozsvár)

Arányosságot és alternatív küszöböt akar az RMDSZ
Az RMDSZ 3 százalékos választási küszöböt javasol a helyi önkormányzati választások esetében – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke hétfőn azt követően, hogy a szervezet küldöttségének élén Klaus Johannis államfővel egyeztetett a választási és a pártfinanszírozási törvény módosításáról, illetve a parlamenti mentelmi jog megvonásának könnyítéséről.
Kelemen elmondta: a parlamenti választások esetében az országos listához való visszatérést és az arányosság elvét szorgalmazzák, és azt, hogy egyetlen megye se rendelkezzen 2 szenátornál és 4 képviselőnél kevesebbel. Leszögezte: a honatyák létszámát, az elfogadható létszámot 300 fő körül jelölte meg.
Emellett azt is javasolták, hogy a választási törvény módosítása után is tartsák meg az alternatív küszöböt, amely azon pártok számára is lehetővé teszi a parlamentbe jutást, amelyek nem lépik át az ötszázalékos küszöböt.
Kelemen elmondta, az RMDSZ az egyfordulós polgármester-választást támogatja, a megyei közgyűlések elnökeinek esetében pedig mind a közvetlen, mind a közvetett, vagyis a megyei közgyűlés általi választást elfogadhatónak tartja. A külföldön élő románok szavazati joga kapcsán elmondta, a levélben szavazást támogatják, de úgy, hogy a voksolást a polgárok előzetes regisztrációjához kötné. Az alkotmánymódosítás kapcsán Kelemen úgy vélekedett: koherens és lényegi módosítás 2016-ig már nem lehetséges.
Mint arról beszámoltunk, az államfő hétfőre az összes parlamenti pártot egyeztetésre hívta a törvénymódosítások témájában, miután az elnöki hivatal múlt pénteken több kifogást is megfogalmazva visszaküldte a pártfinanszírozási törvényt a parlamentnek.
Victor Ponta miniszterelnök, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke az egyeztetést követően elmondta: a PSD a listás, arányos választási rendszerhez való visszatérést támogatja. Egyben azt is elmondta, támogatja a pártfinanszírozási törvényhez az államfő által tett módosító javaslatokat. Kijelentette: az egyeztetések a normalitás jelei, az országnak szüksége van egy olyan államfőre, aki megfelel azon szerepkörnek, miszerint mediátorként kell fellépnie a közélet szereplői között. Azt is közölte, hogy szeretné még az év vége előtt népszavazásra bocsátani az alkotmánymódosítást.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviseletében Vasila Blaga társelnök elmondta: a PSD-hez hasonlóan azt támogatják, hogy a külföldön élő román állampolgárok szavazását a külügyminisztérium helyett az Állandó Választási Hatóság szervezze meg, a szavazni akaróknak pedig hat hónappal a voksolás előtt regisztrálniuk kelljen. Azt is közölte, hogy a párt azt szeretné, ha a polgármestereket és a megyei közgyűlések elnökeit a továbbiakban ismét kér fordulóban választanák meg.
A párt első alelnöke, Ludovic Orban elmondta: a mentelmi jog megvonásának egyszerűsítését támogatják, valamint azt, hogy a mentelmi jogról szóló parlamenti szavazásokat a jövőben ne titkosan, golyós voksolással bonyolítsák, hanem nyilvánosan. Orban egyúttal egyes honatyák mentelmi jogának megtartása miatt az igazságszolgáltatás működésének akadályozásával vádolta meg a kormányoldalt.
Gabriel Oprea belügyminiszter, az Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) elnöke arról beszélt: meg kell változtatni a választási törvényt, új eljárásokra van szükség.
Mint ismeretes, a hétfői a harmadik olyan egyeztetés volt, amelyet az elnök idén a parlamenti pártokkal tartott. Az elsőn, január 12-én arról döntöttek, hogy 2017-ig a hazai össztermék (GDP) 2 százalékára növelik az ország védelmi kiadásait, a másodikon, január 28-án pedig a hétfőihez hasonlóan a parlamenti ülésszak prioritásairól, a külföldön élő románok voksolásáról, a pártfinanszírozásról és a mentelmi jogról esett szó.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Két ősrégi magyar víznév
A havaselvi hajdani Săcuieni megye helynévanyagából 
Săcuieni (másképpen Săcueni, Secuieni vagy Saac) egyike volt a középkori Havasalföld 17 megyéjének, Constantin C. Giurescu szerint „nevét a Székelyföldről érkező vegyes, román és magyar lakosságtól kapta. A betelepedés feltehetőleg a teuton lovagok idejében kezdődött (1211–1225). Itt vezetett a Teleajen völgyében az út, amely a kereskedelmi kapcsolatot jelentette Brassó felé”. Neve mindenképp a székelyekre utal, lefordítva körülbelül ‘székelyieket’ jelent.
 Săcuieni megye magyar eredetű helyneveivel egyedül Mikecs László foglalkozott behatóbban, ő ezek alapján a 12. századra tette a magyarok betelepedését. Az általa összeállított térképen nagy mennyiségű helynév szerepel, ennek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy akár csak a román helynévkutatás által magyarnak elismert helynevekkel is kimerítően foglalkozna. Az alábbiakban két víznevet vizsgálok, az egyiknél a román kutatók felvetették a magyar eredetét. Mikecs Lászlónál mindkettő említése hiányzik.
Székely nyomok Prahova megyében
Nicolae Iorga életműve kimeríthetetlen tárháza az óromániai magyarság történetének, a történész meglepő affinitással jegyzi fel a moldvai és havasalföldi magyar nyomokat. Ebbe talán az is belejátszott, hogy 1908-ban Vălenii de Munte-ba költözött, abba a helységbe, amely hosszú időn keresztül a történeti Săcuieni megye székhelye volt – figyelmét pedig felkelthették a folyton előbukkanó székely nyomok.
Az 1939-ben megjelent, România cum era până la 1918 c. kötetében jegyzi meg, hogy a Prahova megyei Homorâciu település neve a homor tővel van kapcsolatban, ugyanúgy, mint az erdélyi Homoród – a homor jelentését a muscel szóval magyarázza, ami a hegyek lábánál fekvő magasabb dombot, dombsorozatot jelent, a hangalakot pedig valamiképpen a holm (halom) szóval hozza kapcsolatba. Ez a megoldás hasonlít, sőt jobb Kiss Lajosnak az erdélyi Homoród helynevekről nyújtott magyarázatánál, Kiss ugyanis azt mondja, a magyar homorú szó -d képzős változatáról van szó, ami a folyómeder alakjával áll kapcsolatban. Hogy miként lehet a meder „homorú”, azt nemigen tudom elképzelni, azt viszont igen, hogy a folyó mentén a dombok ökörhúgyszerűen váltakoznak, tűnnek fel, mint ahogy Iorga mondja.
A homor, humor tövű magyar és román helynevek a másik elmélet szerint a m. hamar ‘sebes’ szóból jönnek, így magyarázza például Nicolae Drăganu és Iorgu Iordan is (akik egyik példaként épp a Homorâciu-t hozzák fel). Dragoş Moldovanu hívja fel a figyelmet arra, hogy a román nyelvben található homor, humor, amar tövű toponímák (pl. Amaradia, Humor, Homorod, Homorog, Harmadia) mind víznevek, és minden esetben a magyar hamar ‘sebes’ szóra mennek vissza. Sem a román személynévből való, sem bármilyen szláv etimológia nem lehetséges, állapítja meg. Ugyanakkor alaptalannak tartja akár a Homoród folyónév esetében is a magyar homorú melléknévből való származtatást.
Homorâciu: Hamarügy (Hamar-patak)
Most pedig nézzük, mit tudunk a faluról. Homorâciu Prahova megye északi részén, a Kárpátok lábainál fekszik, a Teleajen folyó vízgyűjtő medencéjében, az Erdélyt Havasalfölddel összekötő régi kereskedelmi és hadiút mentén. Közigazgatásilag ma Izvoarele községhez tartozik, a falu északi határában folyik a 22 km hosszú Crasna, a Teleajen jobb oldali mellékfolyója. Először is meg kell állapítanunk, hogy a falu területén nincs Homorâciu nevű patak.
Iorga, aki nagy természetjáró volt, szép leírását adja a falunak és környékének, ebben van egy nagyon érdekes rész, ami miatt mégsem adhatjuk fel teljesen a víznévi eredeztetést. Ebben leírja Homorâciu-ból az utat felfelé a Crasna-patak mentén Izvoarele faluba, amely szerint a patak széles mederben van ugyan, ám az óriási kövek közt vékony erekben és áradáskor gyors folyással tud utat törni magának. Úgyhogy éppenséggel elképzelhető az is, hogy a patakot vagy annak egy részét hamar, sebes pataknak is nevezhették valamikor, és ennek nevét őrzi meg a falu.
Ezek után meg kell magyaráznunk, pontosan hogyan is történhetett a mai román hangalak kialakulása. A valamivel való ellátottságot jelző korai helynévképzőink közé tartozik a -gy, ennek mai modern megfelelője az -s képző, így azt a területet, amit ma Nyárasnak, Nyárfásnak mondanánk, régen nevezhették Nyárágynak. Egyesek szerint talán legkorábbi ilyen képzőnk, a -gy a rég kihalt ügy, így, üd, id (patak, folyó) szavunkból képződött elvonás (pl. a háromszéki Feketeügy folyó neve). A magyar -gy képzővel alakult helynevek románba való átvételekor fellépő szabályt Nicolae Drăganu fogalmazza meg: a magyar 
-gy(i)-ből román -giu lesz (pl. Szilágy > Sălagiu, Gyógy, Gyiód > Geoagiu, Nyirágy > Miragiu, Bükkögy>Bichigiu), -gea (ejtsd dzsja) lesz. 
Ugyanakkor a románban belső fejleményként, ha nem is túl gyakori, de megtalálható a -giu > -ciu, lásd például az Agârbiciu erdélyi helynevekben, melynek a hangfejlődése így nézhetett ki: magyar Egerbegy ‘begy formájú, égerfával benőtt domb’ (Aranyosegerbegy, Szászegerbegy, Egerbegy – Magyarkapushoz tartozó falu –) > román Agârbigiu > román Agârbiciu. A legegyszerűbb megoldást a hamar + ügy (patak, folyóvíz) összetétel jelenti, ebből jön a román  Homorâciu (Homorügy > Homorâgiu > Homorâciu), a magyar ü hangot legtermészetesebben a román î, â (torokban képzett ü) adja vissza.
Sibiciu: Szépügy
Szintén a történeti Săcuieni megyében, már a mai Buzău megyében, Homorâciutól műúton 50, légvonalban 25 km-re található Sibiciu falu, valamint a rajta átfolyó hasonnevű patak (a Bodza/Buzău mellékvize). A falu első írásos említése 1506. szeptember 16-áról való, ekkor Radu cel Mare vajda megerősíti Bratult és testvéreit „Sibiceu” bizonyos határrészeiben. 1515. április 13-án egy adománylevélben említik „Sibiceu” határát stb. A falu számos korai említése azt mutatja, hogy ősrégi településről van szó. Ne feledjük, az első fennmaradt havasalföldi kancelláriai dokumentum csupán 1374-ből való, emiatt pedig úgy tartják, az 1500-as években említett települések mindenképp jóval megelőzik az államalapítást.
A helynév eredetére vonatkozóan nemigen vannak elméletek, illetve ami van, az egyáltalán nem meggyőző: a Szeben helynévvel hozzák kapcsolatba, mondván, hogy biztosan onnan elszármazott emberek alapíthatták. Ezzel az elgondolással nincs mit különösebben foglalkozni, mivel hangtani képtelenség, hogy az n-ből vagy u-ból (vö. román Sibiu) ci (ejtsd: cs) legyen, és egyébként is, a szebeni eredetre utaló helynév a Sibieni lenne.
A Homorâciu analógiájára azonnal rekonstruálható egy magyar Szibigy, Szibügy forma, amelynek a végződése vagy a -gy képző, vagy az ügy ‘patak’ szavunk. Ám vajon miből jöhet a Szib? Nos, ehhez pár erdélyi helynevet kell figyelembe vennünk: m. Széples > r. Ţibleş, m. Szépnyír > r. Sigmir, m. Berettyószéplak > r. Suplacu de Barcău, m. Széphely > r. Jebel.
A fenti hangváltozások annyira különlegeseknek tűnnek, hogy ember legyen a talpán, aki okleveles említések és magyar lakosság hiányában ki tudná következtetni a román név eredetét – nekünk viszont azt mutatják, hogy a magyar szép szó a román Sibiciu sib elemében maradt meg.
Legkésőbb 10–11. századi névadás
Kiss Lajos a háromszéki Feketeügy folyó nevéről szólva elmondja, hogy a 13. században már rég nem él az ügy szavunk, úgyhogy azelőtti névadásról lehet szó, akár a 10–11. századból. Az ügy szót tartalmazó két Săcuieni megyei helynév ilyen korai datálása látszólag súlyos kronológiai problémát vet fel, ugyanis Mikecs és a román kutatók is úgy tartják, hogy Săcuieni megye a nevét a székelyföldi kivándorlóktól kapta, ergo a név semmiképp sem jöhet korábbról, mint a 13. századból. Na de mi van, ha premisszánk hamis? Mi van, ha – éppen fordítva – nem Székelyföldről költöznek be ide a székelyek, hanem éppen erről a területről (is) Székelyföldre?
A Csíki székely krónika szerint a hegy túloldaláról jöttünk be Erdélybe, Szent László korában
Emlékezzünk csak az eddig – mint bizonyítom: jogtalanul – hamisnak tartott Csíki székely krónikára, amely azt mondja, hogy a székelyek a magyar honfoglalást megelőzően és még utána is Dacia Alpestrisben, vagyis Havasalföldön és Moldvának a Szeretig tartó részén éltek. Ha ez így volt, akkor ottlétüknek bizonyosan helynévi nyomai is maradtak...
Ezek után meg merem említeni azt is, hogy bizony Homorâciu nevű hegyi patak nemcsak a hajdani Săcuieni megyében található, hanem a Kárpátok havasalföldi részén délebbre is, Dâmbovița megyében, Runcu falunál (a Ialomicioara patakba ömlik) – ennek neve pedig szintén a magyar Hamarügyből jöhet.
Sántha Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A tizenkettedik
Istenem, hogy száll az idő! Nemcsak a romániai változások óta eltelt negyedszázadra gondolok, de arra is, hogy 25 esztendős immár az RMDSZ, s lám, tizenkettedik kongresszusán is túlvagyunk. Mi, akik annak idején megalapítottuk, micsoda lelkesedéssel és reménykedéssel indítottuk. Ugyancsak mi, akik mindvégig hűségesek maradtunk hozza, most is tudjuk, hogy az RMDSZ – minden hibája ellenére – egyedüli hiteles képviselete az erdélyi magyarságnak, s ha megmaradt volna ernyőszervezet jellege, bizonyosan nem alakulnak apró ellenpártocskák, kik fennen hirdetik, hogy a magyar sors itteni igazi letéteményesei, s magukat csodatevőkként próbálják meghatározni, kik minden bajunkra megtalálják a gyógyírt. Lehet, hogy azt megtalálnák, de való körülményeink között egyáltalán nem tudják alkalmazni, s ha így folytatják, a páciens akár bele is halhat a kezelésbe.
Vezetőik szinte kizárólag kiugrott, esetleg magukat mellőzöttnek érző volt RMDSZ-esek, kik közül néhányan azért szép karriert futottak be a szervezet hátán, de részben vagy teljesen alkalmatlanságukat fényesen bebizonyítva, fölkaroltságuk elcsitult, majd megszűnt. Mit tesz ilyenkor egy ambiciózus magyar?! Hát új pártot alapít magának és híveinek. Esetünkben egyenesen kettőt, melyek úgy marják egymást, mint közösen az RMDSZ-t. 
Ami az RMDSZ-t illeti, azon ugyancsak van bőven bírálni való, de marni azért mégsem kellene, tekintve, hogy legfennebb ellenlábas, de semmiképpen nem ellenség. Abból van bőven, de őket másutt kell keresni.
Hogy van bírálnivaló, azt semmi nem bizonyítja jobban, mint az, hogy ez a mostani, a Kolozsváron megtartott 12. kongresszus az önelemzés és az önbírálat jegyében történt, de ha nem, akkor is így kellett volna történnie. A szervezet az utóbbi években válságba került, s ennek a lázmérője a magyar választók bizalmának elvesztése, a politikától való megirtózása. Pedig nekünk sokkal tevékenyebben kellene politizálnunk, mint a többségi nemzetnek. De ezt csak megosztottság, magunk szétcincálása, külön szekértáborokba való visszahúzódása nélkül cselekedhetjük eredményesen. Közösen, egyazon táborban kell kiállnunk jogos küzdelmeink porondjára. Amikor most az RMDSZ „újratervezi” politikai vonalvezetését, ezt is szem előtt kell tartani. És a hitelesség helyreállítását. A Költővel szólva: ez a mi munkánk, és nem is kevés!
Magyari Lajos 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A magyarokat hibáztatják (Marosvásárhelyi utcanevek)
A marosvásárhelyi önkormányzatnak alárendelt helyi rendőrség parancsnoka szerint a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) azzal a szándékkal helyezett ki kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen, hogy etnikumközi feszültségeket gerjesszen. A hatósági vezető ugyanakkor továbbra sem lát semmi kifogásolnivalót az elmúlt két napban foganatosított intézkedéseiben, sőt.
Valentin Bretfelean rendőrparancsnok tegnap sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy a Cemo önkéntesei „a törvényre fittyet hányva helyeztek ki kétnyelvű utcanévtáblákat, azzal a szándékkal, hogy Marosvásárhelyen feszültséget gerjesszenek az etnikumok között”. A helyi rendőrség irányítója elmondta, hogy éppen március 20-án, a marosvásárhelyi véres román–magyar összecsapás 25. évfordulóján érték tetten az egyesület két önkéntesét, akikre ötezer lejes bírságot róttak ki. Bretfelean szerint az általa vezetett hatóság illetékesei megfelelően jártak el, mivel a törvény értelmében csakis a helyi hatóságok vagy az önkormányzat engedélyével rendelkező szervezetek helyezhetnek ki feliratokat. A Cemo nem helyhatóság, és nem is rendelkezik a helyhatóság engedélyével – állapította meg. Bretfelean elismételte továbbá azt a napokban már több rendben elhangzott kijelentést, mely szerint a városháza már a múlt év végén elkezdte a hivatalos kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését, és négy utcára már ki is kerültek ezek a táblák. Az önkormányzati beosztása szerint igazgatói tisztséget viselő parancsnok tegnap megismételte az egy nappal korábban már feltett kérdését is, mely szerint „mi lenne, ha mától Marosvásárhely minden polgára vagy szervezete elkezdene engedély nélkül mindenféle táblákat kitenni ahová csak a kedve tartja?” Bretfelean nem mulasztotta el, hogy tájékoztasson: eddig mintegy negyven ingatlan tulajdonosának adtak 48 órás haladékot a törvénytelenül kihelyezett utcanévtábla eltávolítására, a felszólítási akció azonban folytatódik. Újból hangsúlyozta, hogy nem céljuk a bírságolás, csupán a törvényességet akarják visszaállítani. Külön megemlítette, hogy egyesek „nyomást próbálnak gyakorolni rá, hogy ne alkalmazza a törvényt”, de ő nem enged.
Szekusból rendőrré
Sajtóértesülések szerint az ötvenedik életévén túl lévő, jogász végzettségű Valentin Constantin Bretfelean elég színes múltat tud maga mögött, ráadásul a marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetőjeként kimondottan élen jár és járt a magyarellenes megnyilvánulásokban. A Főtér.ro portál által összegyűjtött adatok szerint a parancsnok neve szerepel a Gazeta de Maramureş napilap hasábjain, az egykori szekusokat leleplező, több mint tíz évvel ezelőtt megjelent írásban. Eszerint Bretfelean 2001-ig a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) Máramaros megyei osztályát vezette őrnagyi rangban, 1989 előtt pedig a Securitate tisztje volt. A lap szerint Bretfeleant súlyos szabályzatsértés miatt állították a SRI fegyelmi bizottsága elé, majd szankciók nélkül menesztették. Ezt követően lett a marosvásárhelyi helyi rendőrség helyettes ügyvezető igazgatója, majd vezetője. A Főtér ugyanakkor egy kisebb összesítőt is készített a parancsnok közelmúltbeli viselt dolgairól, Lakó-Péterfi Tünde civil aktivista elleni, másfél évvel ezelőtti bírságtól az EMNT-re a székely zászló használatáért kiszabott tetemes bírságokon keresztül egészen a március 10-ei, székely szabadság napjára tervezett marosvásárhelyi felvonulás betiltásában betöltött szerepéig.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bretfelean: Nem a kétnyelvű utcanévtáblákkal, a törvényességgel van problémám!
A helyi rendőrség volt az első, amely két nyelven függesztette ki az intézmény nevét. Egyetért azzal, hogy jogosak a étnyelvű utcanévtáblák, de csak törvényes keretek között – jelentette ki a tegnapi sajtótájékoztatón BretfeleanValentin, a helyi rendőrség igazgatója arra az újságírói felvetésre, hogy nevetséges 25 évvel a rendszerváltás után a kétnyelvű feliratokkal hadakozni.
A helyi rendőrség vezetője azért tartott sajtótájékoztatót, mert szerinte a sajtó, főleg a magyar sajtó félretájékoztatja a vásárhelyieket a (nem megfelelő) kétnyelvű utcanévtáblák ügyében, sőt még az alpolgármester ebben az ügyben tett nyilatkozatát is megpróbálták elferdíteni. Azt mondta, nem a kétnyelvű feliratokkal van problémája, hanem azzal, hogy nem a törvényes előírásoknak megfelelően kerültek az épületekre. Mert közterületeken csak olyan utca-névtáblákat lehet kifüggeszteni, amelyeket a helyi önkormányzat készíttetett, a CEMO nem a helyhatóság, nincs joga utcanévtáblákat kihelyezni.
Elmondta, hogy a polgármesteri hivatal a tavaly év végén elkezdte a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztését, már négy helyre ki is tették – Cuza Voda, Dózsa György, Kinizsi Pál és Corvin Mátyás –, de saját kezdeményezésre egyetlen természetes vagy jogi személy sem teheti meg, a törvényes előírások, illetve a helyi tanács határozatainak betartását mellőzve.
Claudiu Maior alpolgármester nyilatkozatára, hogy senkit sem fognak megbüntetni, kijelentette: a helyi rendőrség nem büntetni akar, ezt bizonyítja, hogy nem büntették meg – bár megtehették volna – azokat, akiknek a házára kitették a kétnyelvű utcanévtáblát, hanem felszólították: 48 órán belül vegyék le. Ennél megértőbbek nem is lehettek volna, tette hozzá. Anakronikus helyzetnek nevezte, hogy olyan esettel is találkoztak, amikor egy olyan épületben, ahol több tulajdonos él, csupán egyetlen lakótól kértek engedélyt az utcanévtábla kihelyezésére.
Állítása szerint a szabálytalan utcanévtáblákat kihelyező személyek a polgármesteri hivatal alkalmazottainak adták ki magukat, ami bűncselekménynek számít. Ezeket tisztázandó tartott sajtótájékoztatót.
Provokációnak nevezte a március 20-i esetet, hogy egyesek éppen akkor tették ki a kétnyelvű utcanévtáblákat, amikor a Bernády Házban a volt államfő, Emil Constantinescu jelenlétében emlékeztek Marosvásárhely fekete márciusára, a Kultúrpalotában pedig éppen a megbékélésről tartottak szimpóziumot.
Végül kijelentette: bár a sajtó egy része és bizonyos közszereplők is megpróbálnak nyomást gyakorolni rá, hogy nem tartja be a törvényeket, nem hagyja magát megfélemlíteni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Szent István és Intelmei
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesületének szervezésében hétfőn délután a Jelen Házban megtartott előadáson ismét vendégünk volt Szántai Lajos budapesti művelődéstörténész, magyarságkutató. Ismét, mondjuk, mert járt már Aradon, s a mostani alkalommal egy már betervezett, de akkor betegség miatt elmaradt előadását pótolta.
A Szent István intelmei Szent Imre herceghez mondhatni csak kis részben fedi a hétfői előadás témáját, a közel kétórás előadás legnagyobb részében Szent Istvánról és koráról, de még inkább a nagy királyt övező félreértésekről beszélt, amelyek nem úgy állították elénk, ahogyan kellene, hanem fals képet alakítottak ki róla. Szent Istvánról olyan új hagyomány kelt szárnyra, amit „rákentek a századok”.
A sajátos előadásmódú Szántai Lajos érdekes kérdéssel indította az előadást: vajon miért nem édesanyja tanította fiát (Szent) Imre herceget? Választ csak annyiban kaptunk, hogy leszögezte: a középkorban nem volt Gizella-kultusz. Szó esett aztán a Valentin napról, mint a magyaroktól idegenről, részletesen a középkori, eredeti és gyönyörű magyar miseruhákról, amelyek sem Nyugatról, sem Keletről nem ihletődtek, maga István is miseruhákat küldött Rómába.  A középkorban, mondta az előadó, nem tudtak arról Magyarországon, hogy Istvánt megtérítették, de két szobrán is kettős apostoli keresztet tart a kezében, ami azt jelzi, hogy „ő térít, nem őt térítik”. Hosszasan fejtegette az előadó az apostoli királyság fogalmát, a magyar korona felajánlását a Szűzanyának („Magyarországnak tehát van királynője”), végül aztán rátért az Imre herceghez intézett intelmekre, amelyeket egy fiát szerető atya parancsolatainak mondott.
Szántai Lajos történelemszemlélete, -magyarázata sok mindenben szembe megy a hivatalos és általa tévesnek minősített felfogásokkal. Természetesen felfogásával, következtetéseivel lehet vitatkozni, de kétségtelen, hogy az eseményeket sajátos új megközelítésben, eredeti módon tárgyalja, és hát ott, ahol a tények nem teljesen egyértelműek, a vitának bőven van helye.
Az előadásnak Murvai Róbert Dávid volt a házigazdája, a felvezető képsorokat, mind mindig, Murvai Miklós állította össze nagy hozzáértéssel.
A Jelen Ház előcsarnokában a budapesti Két Hollós Könyvesbolt könyveit lehetett megvásárolni.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Ház és haza
Szolgálni az állampolgárt – ezt említi legfontosabb feladataként a marosvásárhelyi helyi rendőrség 2014-es évértékelése előszavában.
Az önkormányzat felügyelete alatt működő intézmény emellett az alkotmányos és állampolgári szabadságjogok védelmét, illetve a törvények és helyi rendeletek betartását, alkalmazását is zászlajára tűzte.
Hogy ezen fennkölt, egymást látszólag jól kiegészítő gondolatok mennyire összeférhetetlenek egy visszájára fordított, kirekesztő, elnyomóerők által mesterségesen bomlasztott közösségben, azt éppen a helyi rendőrség vezetőjének módszeres aknamunkája bizonyítja.
Valentin Bretfelean szerint ugyanis a (reklám)törvény előírásai értelmében egy vásárhelyi lakos szabadságjoga arra már nem terjed ki, hogy kétnyelvű utcanévtáblát helyezzen ki háza falára, sőt ez olyan súlyos kihágásnak tekintendő, hogy a vérlázító vétség legalább 30, de akár 50 ezer lejes bírsággal is sújtható.
Természetesen Bretfeleant nem zavarja, hogy a város önkormányzatát tanácshatározat kötelezi a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére, és jelentős összeget különítettek el erre a célra az idei költségvetésben: ahelyett, hogy a helyi rendelet alkalmazásán fáradozna, a magánkezdeményezések büntetésével gyakorlatilag szembemegy vele. Ugyanígy fittyet hányt a román alpolgármester megálljt kiáltó szavára, mert ő közvetlenül a polgármester alárendeltje, azaz egyedül Dorin Florea parancsol neki.
Bretfelean „hűsége” bűnvádi eljárást is eredményezett a 2012-es választások előtt, amikor az akkori belügyminiszter éppen a marosvásárhelyi helyi rendőrség példáját hozta fel arra, hogy miként kampányol a polgármestereknek az emiatt sürgős átszervezésre szoruló intézmény.
Az ezredesi rangban tartalékba helyezett Bretfelean vakon követi felettesét, ahogy ezt a román hírszerzés kötelékében eltöltött (legalább) 18 év alatt tanulta. Szolgálni az állampolgárt? Csak mese. A SRI jelenlegi mottója (Patria a priori) már közelebb áll Florea és Bretfelean szívéhez. Amivel semmi baj nem lenne, ha a mindenek előtt álló hazában minket is tiszteletre méltó, egyenjogú állampolgárokként kezelnének, és nem az lenne egyesek legfőbb célja, hogy ne érezzük magunkénak is régóta közös szülőföldünket.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Hatalmas gázlelőhely Szatmár megyében
Bejöttek a számításai a lengyel tőkéjű Serinus Energy olajipari vállalatnak, így nagy valószínűség szerint hamarosan megkezdi a kitermelést Szatmár megyében. A cég vezérigazgatója, Tim Elliot a vállalat honlapján adott hangot elégedettségének a Majtény község határában végzett próbafúrások eredményei tudatában.
Mint írja, a két szonda közül az első által vett minta részletes elemzése azt mutatja, hogy a várt 290 millió helyett 481,4 millió köbméternyi kitermelhető földgázt rejt az altalaj.
Amint arról beszámoltunk, tavaly év végén két kísérleti fúrást végeztek a község határában, az igazgató szerint azonban a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a második mintavétel nem sikerült jól, azaz kielemezhetetlen állapotba került a sok csapadék miatt. A cégvezető szerint hamarosan kérvényezni fogják a kitermelési engedélyt, továbbá azt is tervezik, hogy kibővítik a Szatmár megyei koncessziójukat.
A Serinus Energy romániai leányvállalata, a Winstar Satu Mare Kft. Szatmár megyében mostanáig egy körülbelül 3 ezer négyzetkilométeres területet vett haszonbérbe. Tasnádszántó környékén ultrahangos vizsgálatokkal kutattak eddig szénhidrogén-lelőhelyek után, míg Majtény határában már a fúrásoknál tartanak.
A vállalatnak egyébként az ukrajnai zavargások miatt pénzügyi gondokkal kellett a közelmúltban szembesülnie – szintén a cégvezető írt arról néhány hete honlapjukon, hogy egy 10 millió euró összértékű hitel felvételére kényszerültek annak érdekében, hogy biztosítani tudják a tervezett romániai beruházásuk feltételeit.
Amint arról beszámoltunk, egyesek aggodalmuknak adtak hangot a vállalat tevékenységét illetően attól tartva, hogy a környezetre káros módszerekkel kívánják felszínre hozni a földgázt. Tavaly az illetékes hatóságok Szatmár megyei képviselői azzal nyugtatták meg a közvéleményt, hogy a vállalat mindeddig csak kutatáshoz kért engedélyt, kitermelésre nem, ígérve, hogy semmiféle, egészségvédelmi szempontból kockázatos technika alkalmazását nem hagyják jóvá.
Babos Krisztina 
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ-kongresszus – Eltűnt Iohannis üzenetéből a kisebbségek helyzetéről szóló rész
Nem lehet már elérni a román elnöki hivatal honlapján a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kongresszusához múlt pénteken intézett államfői üzenet hosszabb változatát, amelyben Klaus Iohannis egyebek mellett azt állította: “a kisebbségek sok célkitűzése megoldatlan még Romániában” – mutatott rá szerdán az erdélyi Transindex hírportál.
A portál felidézte, hogy a kongresszuson egyik tanácsosa tolmácsolta szóban Klaus Iohannis üzenetét, de több sajtótermék is nem ebből, hanem egy lényegesen hosszabb üdvözlő beszédből idézett, amely vasárnap még elérhető volt az elnöki hivatal honlapján. Mivel ez sok olyan fontos megállapítást tartalmazott, amelyet a kongresszusi küldöttek, meghívottak és a helyszínen tartózkodó újságírók nem hallhattak Laurentiu-Mihai Stefan elnöki tanácsostól, vasárnap éjszaka az MTI is beszámolt az elnöki üzenet “teljesnek” tekintett változatáról, amely akkor volt olvasható volt a presidency.ro honlapon. Az idézett szövegben az államfő egyebek mellett az RMDSZ párbeszédkészségét méltatta, és megállapította, hogy bár az a modell sikeresnek bizonyult, sok még a tennivaló olyan kisebbségi célkitűzések elérésében, mint a törvények által rögzített jogok gyakorlati érvényesítése vagy a nemzeti identitás megőrzését szolgáló garanciák javítása. Ezt az erdélyi magyar sajtó jó része közölte, és többen üdvözölték azt, hogy az államfő először említi ilyen konkrétan a nemzeti kisebbségek ügyét – mutatott rá a Transidex. Az RMDSZ-hez közel álló erdélyi portál ezt azzal magyarázta, hogy a “hosszú változatban” jelentős, a “rövidből” kivágott szövegrészek szerepelnek, amelyek olyan témákat is felvetnek, amelyekről Iohannis elnökként még sohasem beszélt: a Romániában élő nemzeti kisebbségek jogainak hiányosságairól. A Transindex az eset kapcsán megemlíti, hogy kedden lemondott Tatiana Niculescu Bran, az elnöki hivatal szóvivője, bár azt a portál is elismeri: egyáltalán nem biztos, hogy a lemondásnak köze van ehhez az ügyhöz. A Transindex szerint az elnöki hivatal sajtóosztálya nem adott magyarázatot arra, hogy miért cserélték ki utólag a honlapon az üdvözlet szövegét az elnöki tanácsos által felolvasott rövidebb változatra. A sajtóosztály képviselője telefonon állítólag annyit közölt: a hivatalos oldalon megtalálható szöveg azonos azzal, amit Laurentiu-Mihai Stefan államelnöki tanácsos az RMDSZ kongresszusán felolvasott. “Kérdésünkre, hogy utólag cserélték-e ki az eredeti szöveget, valamint hogy azért változtatták-e meg, mert szerepelt benne, hogy mégis létezik kisebbségi kérdés Romániában, azt válaszolta, hogy erről nem nyilatkozhat” – írta a Transindex.
erdon.ro

A nyelv hálás a háborgatásért
A Kultika Irodalmi Fesztivál első napján Péntek János nyelvész, egyetemi tanár tartott előadást kedden a váradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban.
Az első alkalommal megszervezett Kultika Irodalmi Fesztivál megnyitóján, kedden délután Derzsi Ákos a rendezvény alapítója elmondta, hogy Sorbán Attila íróval közösen hozták létre a Kultika kulturális portált, mellyel azt célozták meg, „hogy a világban különböző részekre elszakadt magyarok hogyan élik meg magyarságukat. És az volt a tapasztalat, hogy ami mindegyik magyart összeköti, az a nyelv” – fogalmazott Derzsi Ákos, aki a továbbiakban kijelentette, hogy az első Kultika fesztivál kimondottan a fiatalokra, az általuk beszélt nyelvre fókuszál. A házigazda Veres-Kovács Attila várad-olaszi református lelkipásztor köszöntőjében hangsúlyozta, hogy „kell mennyei segítség ahhoz, hogy a magyar nyelv megmaradjon ugyanolyan szépnek és kifejezőnek, ahogyan és amilyennek azt örököltük.
Digilektus
A köszöntők után Péntek János nyelvész, egyetemi tanár, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke tartott előadást Új nyelvi dimenziók a robbanó időben címmel. Elsőként nyelvek, dialektusok és regiszterek meghatározását adta, majd felhívta a figyelmet a legújabb kor nyelvi jelenségére, a digilektusra, ami az elektronikus média nyelvhasználati módja. A továbbiakban kifejtette az írás felmérhetetlen hatását a nyelv alakulására és fejlődésre, majd elmondta, hogy teret hódít a digitális kommunikáció, melynek sajátossága az, hogy az interperszonális kommunikáció helytől és időtől függetlenné válik, illetve felgyorsul. Kifejtette: a nyelvre rendkívüli hatással voltak és vannak a különböző kommunikációs technológiák; amilyen mértékben a könyvnyomtatás elősegítette a kultúra demokratizálódását és a nemzetek kialakulását, ugyanolyan mértékben segíti elő a globalizációs folyamatokat a digitális kommunikációs technológia. Ez az új technológia visszahat magára a nyelvre is, különböző változásokat idézve elő benne, ugyanakkor a társadalmi-politikai életben is nagy hatással vannak az újfajta kommunikációs csatornák. Ez utóbbi vonatkozásban Péntek János példaként említette meg azt, hogy 1996-ban a Pro Tv kereskedelmi tévé, 2014-ben pedig a facebook hatása volt a döntő abban, hogy Emil Constantinescut, illetve Klaus Iohannist államfővé választották Romániában. Az új kommunikációs lehetőségek új dimenziókat nyitnak meg előttünk, megjelennek a másodlagos nyelvek. Hozzátette, hogy a digitális kommunikáció köztes változata az írott-beszélt nyelv, mint amilyen az sms és a csetelés. Mindezeket figyelembe véve még nyilvánvalóbbá válik az a tézis, hogy a nyelvben nincs abszolút helyesség, sokkal inkább helyénvalóságról kell beszélni nyelvhasználati szituációktól függően.
Félelmek
Előadása utolsó részében a nyelv jövőjéről és a félelmekről értekezett Péntek János. Leszögezte, hogy vannak domináns, expanzív nyelvek – legelsősorban az angol –, és vannak a regresszív, visszahúzódó nyelvek. Péntek János kijelentette, hogy a magyar nyelv nincs veszélyben, viszont vannak veszélyeztetett magyar közösségek. Hozzátette, hogy jelenleg még mintegy ötezer élő nyelv van, de a nyelvkihalási folyamat felgyorsul jobbára a digitális kommunikáció térhódítása miatt, és az egyre inkább eluralkodó digitális térben, illetve technológiában a nyelvek száma kétezerre fog csökkenni. A magyar nyelvet nem fenyegeti a kihalás veszélye, hiszen, mint az előadó elmondta, jelenleg nemzetközi szintű a magyar nyelv- és beszédtechnológia (gépi fordítás, gépi olvasás, kivonatolás, beszédfelismerés stb.) de fontos ezt a szintet meg is tartani. A digitális kommunikáció térhódításának jelentős következménye az anglicizmusok megjelenése minden nyelvben, ezért az angolon kívül gyakorlatilag minden nyelv jelenleg az angol kifejezések anyanyelvűsítésével foglalkozik. További következmény az ismeretszerzés megkönnyítése, illetve a tudástermelés növelésének a lehetősége, viszont kevesebb a garancia az információk pontosságára, igazságértékére vonatkozóan. A következmények közé sorolhatók az emberi kapcsolatokban mutatkozó változások, amelyeknek vannak pozitív de negatív vetületei is, ugyanakkor etikai problémák is felmerülnek, hiszen összemosódik a közszféra és a magánszfélra közötti határ, és megjelent immár az online bűnözés is. Az új médium szabadságot és határtalanságot biztosít, de ez is generálhat negatív hatásokat, például a szabadság és a felelősség konfliktusát, a tömegesedést, a globalizálódást, amelyben a közös nevezőt a kulturálisan, nyelvileg alacsonyabb, igénytelenebb szint jelenti. Mindazonáltal Péntek János optimista hangnemben zárta előadását, amikor Szörényi László irodalomtörténész szavait idézte: „a nyelv szereti, ha háborgatják, hálásan felel rá.”
Pap István
erdon.ro

Eredményhirdetés a Kultika fesztiválon
A Kultika Irodalmi Fesztivál első napján zajlott le a Nyelvhekkelés 3D-ben elnevezésű, középiskolásoknak meghiredetett irodalmi pályázat eredményhirdetése.
A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ volt a helyszíne kedden a Kultika Irodalmi Fesztivál nyitórendezvényeinek. A fesztivált megnyitó köszöntő beszédek után Péntek János nyelvész, egyetemi tanár tartott előadást, majd a fesztivál szervezői által Nyelvhekkelés 3D-ben címmel középiskolásoknak meghirdetett irodalmi pályázat eredményhirdetése következett. Pető Csilla tanfelügyelő ismertette a pályázatot és annak lebonyolítási módját. Elmondta, hogy középiskolás diákok nem saját névvel, hanem jeligével ellátott alkotásokkal pályázhattak, feladatuk az volt, hogy három, egyenként 500-1000 karakter terjedelmű írásban megfogalmazzanak három teljesen más közeg számára a közegeknek megfelelő nyelvezetben egy történetet, ami arról szólt, hogy diákok órán felveszik egy tanár megviccelését és a felvételt feltöltik az internetre. A három közeg a tanári kar, a szülők, illetve a barátok, akiknek éjjel csetelve írják le a történetet. Pető Csilla elmondta, hogy mintegy két tucatnyi pályamunka érkezett be, ezek közül tizenegyet választott ki és rangsorolt a négytagú zsűri, melynek tagjai Pető Csilla, valamint Tóth Márta, Szabó Zsuzsanna és Zalder Éva iskolaigazgatók voltak.
Értékelés
A továbbiakban a diákok felolvastak három pályamunkát; mint később kiderült, az első három helyezett munkái hangzottak el, majd Tóth Márta, a váradi Ady Endre Líceum igazgatónője értékelte magát a pályázatot, kiemelve, hogy a zsűri nagyon egyéni megoldásokkal és értelmezésekkel találkozott, a diákok nem akadémikus módon fogták fel a feladatot, hanem eredeti, kreatív módon készítették el írásaikat. „Választékos fogalmazás, általában jó helyesírás, nyelvhelyesség, kitűnő szórend jellemző a beküldött munkákra. A diákok jól érzékelték, hogy a mgszólított személy meghatározza a beszélő nyelvi attitűdjét” – emelte ki Tóth Márta, aki hangot adott azon ellenérzésének is, hogy az alkotásokból az tűnt ki, hogy a tanárokat a diákok mindig közellenségnek tekintik, és így is viszonyulnak hozzájuk, ugyanakkor beismerte, számára kissé fájdalmas volt, hogy az írásokból az szűrődött le, hogy a diákok át akarják verni a szülőket. Végezetül a zsűri nevében hozzátette: „Örülünk, hogy volt ilyen felhívás, örülünk annak, hogy a tanárkollégák partnerek voltak ebben, illetve, hogy a diákok is szívesen elfogadták ezt a lehetőséget.” Az értékelés után következett a díjkiosztás: először a dícséretben részesülőket szólították, majd az első három helyezés kihirdetése következett. Harmadik díjat kapott Mărcuţiu Rácz Dóra, a második helyezést a Hofmann Anna, Hoffman Gergő, és Hoffmann Pál ikerhármas érdemelte ki, az első díjat pedig Kajántó Beáta kapta meg.
Pap István
erdon.ro

Komolyan gondolják a székely fővárosi projektet
Hivatalosan is bejelentették: Sepsiszentgyörgyöt Székelyföld nevében jelölik a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címre. Antal Árpád, Veres Nagy Tímea és Barta Mónika bemutatták a pályázat koncepcióját és az első népszerűsítő rendezvényt.
„Komolyan gondoljuk” – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címre való pályázással kapcsolatban szerdán. Hozzátette, a pályázatnak úgy indulnak neki, hogy nyerni akarnak: akár címet, akár tapasztalatot, akár együttműködésben szerzett előrelépést. Fontos célként határozta meg, hogy elkészül Székelyföld kulturális stratégiája.
„Innovációval szeretnénk vitaminizálni a rendezvényeket, és ezáltal a lokális jelleget európaivá vinni” – magyarázta Antal Árpád. Korábban már beszámoltunk arról, hogy Sepsiszentgyörgy Székelyföld nevében pályázik a címre, illetve négy partnervárossal teszi mindezt: Csíkszeredával, Székelyudvarhellyel, Kézdivásárhellyel és Gyergyószentmiklóssal, továbbá Hargita és Kovászna Megye Tanácsával karöltve.
A kulturális főváros cím célkitűzései közé tartozik az európai sokszínűség népszerűsítése és megvédése, a közös értékek hangsúlyozása, az állampolgárok közös kulturális közeghez való tartozásának erősítése, valamint a kultúra város fejlődéséhez való hozzájárulása. Mint Antal magyarázta, Székelyföldön ez idáig is fontos célkitűzés volt a kultúra támogatása, a költségvetésből országos viszonylatban itt fordítják az önkormányzatok a legnagyobb összeget az ágazat finanszírozására. A pályázati határidőket tekintve ez év októberében van az első forduló, amelyre egy nyolcvan oldalas anyagot kell készíteni, valamint novemberben 45 perces bemutatóra kerül sor egy tíztagú stáb részvételével. Az elsődleges cél az első szűrőn való átjutás, ugyanis a második fordulóra csupán 2016 nyarán kerül sor, így addig lesz idő kiegészíteni a pályázati mappát.
Veres Nagy Tímea, a projektcsapat tagja elárulta, már 1999-ben elindult egy tendencia, amelynek köszönhetően a kisebb városok irányába mozdul a zsűri figyelme, így például nem a tagállamok fővárosai, hanem kisebb létszámú, akár harmincezer lakost számláló települések felé is. A zsűritagok közül tízen az Európai Uniós intézmények képviselői: hárman-hárman az Európai Bizottságtól, az Európai Parlamenttől és Európa Tanácstól, illetve egy személy a Régiók Európai Bizottságától. Az említett személyeket leszámítva még két zsűritag lesz Romániából. A zsűri által hozott döntést sem az érintett tagállam, sem pedig az Európai Tanács nem támadhatja meg. A pályázat során nem rendezvénysorozatot, hanem egy hosszú távú célt kell meghatározni, amelyre felépül az egész tematika – tért át a koncepcióra Veres Nagy Tímea.
Az identitást választották Székelyföld pályázatának fő témájaként – tájékoztatott a projektcsapat tagja. „Az egész pályázat impulzív, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy minél őszintébben van megközelítve egy közösség helyzete, annál hitelesebb és elfogadhatóbb az a zsűri számára” – emelte ki. Az elkövetkezőkben minél szélesebb réteget szeretnének megszólítani, illetve folytatódnak a konzultációk és egyeztetések, hogy mindenki magáénak érezhesse a kezdeményezést.
Barta Mónika, a Városimázs Iroda vezetője elmondta, a Szent György Napok lesz az első olyan helyszín, ahol szélesebb körben szeretnék ismertetni, népszerűsíteni a címre való pályázást. Ezt nem egy klasszikus ismertetővel teszik, hanem két, innovatív eseménnyel. Ennek megfelelően lesz Egyszemélyes színház, amely keretén belül sátrat állítanak az Erzsébet-parkban található szovjet emlékmű szomszédságában (Csillag), és itt ötpercenként váltják egymást a nézők. Az „előadás” helyzetgyakorlatokból fog állni, a sátorba belépő nézőre tehát helyi magyar és román színészek fognak reagálni: Claudia Ardelean, Benedek Ágnes, Derzsi Dezső, Erdei Gábor, Fekete Zsolt, Kónya Ütő Bencze, Sebastian Marina, Pálffy Tibor, illetve Veres Nagy Attila. Az eseményre május 1–3. között kerül sor. A sátorhoz kapcsolódó program a Hozz egy személyes tárgyat – Add magad című kezdeményezés, amely alkalmával egy személyes tárgyat kell magával vinnie az érdeklődőnek, akit a szervezők beszéltetnek annak a fontosságáról. Azok, akik részt vesznek ebben a játékban, ajándékcsomagot nyerhetnek. Utóbbi program ugyancsak május 1. és 3. között zajlik majd, délelőtt 11 órától délután 19-ig.
A jelöléssel kapcsolatban további információk az i2021.ro honlapon találhatók, valamint a szervezők arra is kitértek, hogy szeretnék a közösségi médiában való jelenlétüket is megerősíteni az elkövetkező időszakban.
Bencze Melinda 
Székelyhon.ro

Alfalvi temetőtörténet Fülöp Sándor tollából
Minden településnek négy szentélye van: a templom, a családi ház, az iskola és a temető. Ezek közül a legkevesebbet a temetőről szoktak írni – vallja Fülöp Sándor, aki hozzálátott és megírta az alfalvi temető rövid történetét. Munkája sokáig ült fiókban tökéletesítésre várva, most azonban könyv formát öltött, amelyet vasárnap este a katolikus templomban mutattak be.
A gyergyóalfalvi római katolikus temető rövid története – e címet viseli a kiadvány, szerzője pedig az alfalvi Fülöp Sándor, aki nyolcvannyolcadik esztendős és hatvanhat éve házas, aki a múlt megismerésében is sokszor segített közösségének.
Ő a lámpás, a felkelő nap: ezekkel a szavakkal illette Balázs József, a frissen megjelent könyv méltatója a Sövér Elek Alapítvány által szervezett ünnepségen. A képzőművész-falustárs elmondta, e kötetet olvasva döbbent rá, milyen „sötét” volt ő és társai, amikor negyed évszázada vállalták a községvezetést. „Vak vezetett világtalant” – szögezte le, így világítva rá, hogy az egykori községvezetők milyen alapossággal döntöttek egy-egy kérdésben, akár a temető új helyének megválasztásában vagy az idegenekkel szembeni magatartásban. Az egykori elöljárók tetteit, emlékeit is por fedte, amíg Fülöp Sándor leporolva vissza nem adta fényüket. Balázs József ezt egy történettel támasztotta alá: amikor az iskolának nevet kellett adni, neves alfalviakat kerestek a múltból. Mindössze egy jutott eszükbe, Sövér Elek. Azóta sokkal több egyéniségről tudnak, akikre az alfalviak büszkék lehetnek.
A temetőtörténet leírása is lámpás a múltra. Nem egy száraz adathalmaz, hanem ízes szöveggel megírt dokumentum, mely rávilágít arra is, hogyan gondolkodtak és hogyan használták a magyar nyelvet azok, akik ma a temetőben nyugszanak, a temető jelenlegi helyén vagy az egykori nyughelyeken, a mai iskola alatt a földben. „A temetőben a sírok kelet felé vannak tájolva. Amikor halottaink feltámadnak, a napfelkeltét fogják látni. Fülöp Sándor pedig az a személy, aki elhozta Alfalunak a feltámadást” – összegzett a kötet méltatója.
Fülöp Sándor kutatómunkáját és kitartását köszönte Gáll Szabolcs polgármester, nem titkolva, mennyire büszke szülőfalujára. A szerzőnek egészséget kívánt, hogy „még további kincses köteteket is tudjon számunkra kitermelni”.
Kéziratból még van néhány a fiókban – tudják Fülöp Sándor ismerői. A temetőtörténet is unszolásra került elő. Baricz Lajos alfalvi születésű marosszentgyörgyi plébános közös kötetük, az Őrállóink megjelenésekor kérdezte meg, mi lesz a következő. „A temetőről írtam valamit, nem is olyan lényeges, s talán nem is lesz belőle semmi” – idézi Fülöp szavait a plébános, aki gondozásába vette a kéziratot, így született meg a kötet.
„Ezek a szép szavak a könyvnek szólnak, nem nekem” – mondta a szerző, aki az adatgyűjtés, kötetszerkesztés nehézségeiről is beszélt: hasonló méretű falvaknak nem szokott lenni temetőtörténetük, nem tudta, mi lehet számára az iránymutató. Az adatgyűjtés is nehézkes volt, hisz a levéltáron túl az emberek emlékezőképességét vehette csupán alapul, ami ugye, határos. A közösségért cselekvők felsorolását tartalmazó rész kapcsán elmondta: „Sokan hiányoznak, akiknek tetteiről bár egy pár mondatot kellett volna írni. Bocsánatot kérek, mást nem tehetek. Gondolom, kerülnek majd, akik a temetőtörténetet tovább fogják írni, s a most kimaradtak akkor bele fognak kerülni.”
Számos diák volt jelen a könyvbemutatón. Énekelt a kórus, a diákönkormányzat tagjai pedig emlékplakettet adtak át Fülöp Sándornak. Közölték azt is, hogy a Sanyi bácsi által útjára indított történelmi sétát, melynek időpontja március 15-e, helyszíne pedig a temető, folytatják. Ezt esküvel is megerősítették. Eseményzáróként Gál Mihály, a Sövér Elek Alapítvány elnöke adott át egy virágcsokrot az ünnepeltnek, hogy vigye haza betegeskedő feleségének.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Az RMDSZ kiáll a kétnyelvű feliratok mellett 
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) minősíthetetlennek tartja a marosvásárhelyi helyi rendőrség fellépését a kétnyelvű marosvásárhelyi utcanévtáblák ellen – nyilatkozta Kovács Péter, a szövetség főtitkára.
Kovács Péter szerint az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének jogi védelmet kell biztosítania azok számára, akiket a helyi rendőrség meghurcolt az utcanévtábla-ügyben, és politikai eszközökkel el kell érnie, hogy a városban mindenhová kikerüljenek a kétnyelvű utcanév-táblák.
A főtitkár bírálta Peti Andrást Marosvásárhely RMDSZ-es alpolgármesterét, és Soós Zoltánt, a városi önkormányzat RMDSZ-es képviselőjét, akik szerinte defenzívába vonultak. „Az RMDSZ-es alpolgármesternek és városi tanácsosnak nem az a feladata, hogy a rendőrség visszaéléseit magyarázza, vagy hogy kiskapukat keressen" – jelentette ki Kovács Péter.
Peti András egy Soós Zoltánnal közösen tartott sajtótájékoztatójukon arról beszéltek, hogy a marosvásárhelyiek úgy kerülhetik el a helyi rendőrség zaklatásait, ha adománylevéllel a polgármesteri hivatalnak adják a házaik falán levő kétnyelvű táblákat, és nyilatkozatban járulnak hozzá ahhoz, hogy a város kitegye a táblát a házukra.
„Dorin Florea polgármesternek nincsen többsége a városi önkormányzatban az RMDSZ frakció nélkül. Meg kell szorítani a polgármestert minden nap, minden tanácsülésen, hogy alkalmazza a kétnyelvű táblákra vonatkozó korábbi határozatokat" – jelentette ki az RMDSZ főtitkára. Emlékeztetett arra, hogy a marosvásárhelyi önkormányzat korábban határozatot fogadott el az utcanevek magyar fordításáról, a táblák kinézetéről, és a táblacsere költségeit is előirányozta a város költségvetésében. Kovács Péter nyomatékosította: a helyi rendőrfőnök nem a saját feje szerint cselekszik, hanem a polgármester utasításait hajtja végre.
Marosvásárhelyen a polgármesteri hivatalnak alárendelt helyi rendőrség megbírságolt két önkéntest, akik a Civil Elkötelezettség Mozgalom megbízásából helyeztek ki kétnyelvű utcanévtáblákat, és hétfőn 30 ezer és 50 ezer lej (2,1 millió és 3,5 millió forint) közötti bírságot helyezett kilátásba azoknak, akik nem távolítják el 48 órán belül házuk faláról a kétnyelvű táblát. Valentin Bretfelean rendőrparancsnok kijelentette: a kétnyelvű táblákat kihelyező civilek az etnikumközi feszültséget gerjesztenek a városban. A civilek által kihelyezett 80 tábla mintegy felét levették az ingatlantulajdonosok.  MTI
Erdély.ma

Ismét nemzeti ünnep lesz Romániában a királyság és a függetlenség napja
Elfogadta a román képviselőház azt a törvénytervezetet, amely ismét nemzeti ünneppé nyilvánítja május 10-ét, a román királyság megalakulásának és az ország 1877-ben kikiáltott függetlenségének napját. Romániában a kommunista diktatúra megdöntése óta eltelt negyed évszázadban december elseje, az Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés évfordulója volt az ország egyedüli nemzeti ünnepe.
Tavaly január 24-ét, a román fejedelemségek – Moldva és Havasalföld – 1859-es egyesülésének napját is nemzeti ünneppé nyilvánították, így a most elfogadott törvény alapján Romániának három nemzeti ünnepe lesz.
Május 10-ike „rangjának visszaadását" Puiu Hasotti liberális szenátor, volt művelődési miniszter kezdeményezte. Indoklásában rámutatott, hogy május tizedike egyszerre három, a királysághoz kötődő történelmi pillanatot jelképez: az egyesült román fejedelemségek trónjára meghívott Hohenzollern dinasztia uralmának kezdetét (1866), a Török Birodalommal szembeni függetlenség kikiáltását (1877) és a Román Királyság megalakulását (1881) Első Károly megkoronázása révén.
A kezdeményező munkaszüneti nappá is akarta nyilváníttatni május tizedikét, ezt a rendelkezést azonban a képviselőház munkaügyi bizottsága törölte a törvényből, mert a parlament nem hozhat a költségvetési forrásokat igénylő vagy bevételkiesést eredményező jogszabályt a fedezet megjelölése nélkül. A május tizedikei nemzeti ünnep visszaállítását korábban egy másik volt művelődési miniszter, Theodor Paleologu is szorgalmazta, mondván, hogy hiába rendelkezik december elseje hatalmas jelképes töltettel a nemzeti egység megteremtését illetően, ha nem válhat igazi népünnepéllyé a kellemetlen, téli időjárási feltételek miatt. Paleologu szerint a tavaszi időszak sokkal alkalmasabb arra, hogy a ne csak a hivatalosságok vegyenek részt a nemzeti ünnep rendezvényein, hanem az emberek is nagy számban és örömmel csatlakozzanak az ünnepségekhez.  MTI
Erdély.ma

Az összeugrasztás mesterei
Ha piros ponttal jelölnék meg Románia térképén azokat a városokat, amelyekben valamely felsőbb erők által gerjesztett, etnikumközinek szánt konfliktus borzolja a kedélyeket, Erdély alighanem egyetlen hatalmas vörös foltként éktelenkedne azon.
Szinte felsorolni is nehéz: Kovásznán egy sarlatán nevét biggyesztették a kórházalapító dr. Benedek Géza neve elé, de még Sepsiszentgyörgyön sem érvényes mindenkire a törvény, a Constantin Brâncuşi-iskolára máig nem került ki a kétnyelvű felirat. 
Csíkszeredában táblaháború újult ki, a kormányhivatal arra próbálja rávenni az önkormányzatot, a kétnyelvű utcatáblákat cseréljék le, s a román felirat kerüljön a magyar fölé. Marosvásárhelyen sikerült már megakadályozni tiltakozó nagygyűlést, lehetetlenhez közeli helyzetbe sodorni a magyar nyelvű orvosi képzést, most pedig hatalmas bírsággal fenyegetnek a kétnyelvű utcanévtáblákért. Kolozsvár önkormányzata máig nem jutott el a normalitás ama szintjére, hogy a település nevét magyarul is hirdessék, Szatmárnémetiben a városnapok rendezvényeiről rekesztenék ki a magyarokat, Nagyváradon Szent László szobrát utasítanák ki a főtérről. A sor folytatható, csupa olyan hír, amely valamiképpen magyar–román nézeteltéréshez, konfliktushoz köthető. De vajon tényleg erről szólna az élet 2015-ben Erdély városaiban? Valóban ennyire rossz volna a magyar–román viszony, ennyire nem tudnánk szót érteni, nem tudnánk tisztelni egymást? Nehezen hihető. Érdemes inkább azt elemezni, kik és miért gerjesztik ezeket a konfliktusokat. Háromszéken, Székelyföldön a legtöbb ügy hátterében a szolgálatos feljelentő, Dan Tănasă áll, aki Spanyolországból védi igen hangosan a helyi románság érdekeit. Feljelentéseinek sikeréről a kormányhivatalok vezetői gondoskodnak. Háromszéken ugyan egymást követték a prefektusok, de személytől függetlenül fellépésük ugyanolyan volt – alapos tehát a gyanú, hogy a kommunista utódpárt Székelyföldért felelős vezérei, Horia Grama vagy éppen Mircea Duşa és köre utasítására jártak el. Marosvásárhelyen a helyi rendőrség vezetőjeként volt szekus irányítja a szálakat, s emlékezetes: Csíkszeredában ugyancsak titkosszolgálati zaklatásra panaszkodott a város polgármestere. Székelyföld esetében feltűnő: minél hangosabban kiált valaki, annál dicsőbb a megítélése Bukarestben, és annál könnyebb a megélhetése, tisztségbe helyezése, funkcióban maradása. Erdély más városaiban sincs ez másként, a magyarok elleni agitációt nagylelkűen jutalmazzák a pártvezérek vagy éppen a szavazók.
Az sem lehet véletlen, hogy ezek a konfliktusok akkor újultak ki, amikor egyre több román értelmiségi emel szót a magyarság jogai mellett, erősödőben az erdélyi regionális identitástudat, mind többen gondolják úgy: magyarok és románok együtt építkezhetünk.
Nem nehéz hát kitalálni, kik és miért akarják összeugrasztani a magyarokat és a románokat. Csak lenne bennünk annyi bölcsesség, hogy tervük ezúttal ne sikerüljön!
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megmentenék a kis iskolákat
Nem lenne jó bezárni egyetlen falusi elemi iskolát sem azért, mert gyermekhiány miatt esetleg csak összevont osztállyal, osztályokkal tudnak működni, inkább segíteni kell ezeket, hogy minőségi oktatást nyújtsanak – véli Kiss Imre megyei főtanfelügyelő, aki annak okán fejtette ki véleményét, hogy az előkészítő osztályokba történő beiratkozás második szakasza után kiderült, hatvanöt háromszéki településen a nagyobbakkal együtt kénytelenek tanulni az iskolakezdők. 
Márciusban beiratkozott az iskolaköteles gyermekek közel 90 százaléka, a második szakaszban még jelentkeztek néhányan, így az eddigi állás szerint 92 önálló osztály indulhat ősztől 1749 gyermekkel, és 324-en hatvanöt összevont osztályban tanulhatnak. Aki kimaradt, még iratkozhat, ezúttal az iskolák nem kötelesek betartani a körzeti szabályozást, a jelentkezőket oda sorolják be, ahol üres helyek maradtak.  A főtanfelügyelő rámutatott, nagy az elvándorlás faluról, a szülők egy része nem bízik az összevont oktatásban, ezért városra vagy a községközponti iskolába íratják gyermeküket, ennek érdekében készek ideiglenes lakóhelyi igazolást is szerezni. Háromszéken csak Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen vannak iskolakörzetek, említett két városban százhatvankét család juttatta be gyermekét egy másik körzet iskolájába ideiglenes igazolvány alapján – többek között negyvenheten a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumba, harminckilencen a Mihai Viteazul Főgimnáziumba (emiatt mindkét iskolában ősztől egy osztállyal több indul a tervezettnél), heten a Váradi József, hatan a Nicolae Colan Általános Iskolába, tizenheten a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor, huszonkilencen a Molnár Józsiás Általános Iskolába.
Ennek vagy a gyermekhiánynak köszönhetően idén egyetlen hatéves sem iratkozott a kézdialmási, bardoci, kiskászoni, ojtozi magyar tagozatra, a román vonalon pedig kirívó eset a baróti Gaál Mózes Általános Iskola, ahol három korosztályból összesen hat gyermek tanul egy összevont osztályban.
A főtanfelügyelő kezdeményezi egy adatbázis létrehozását, amelyből kiderülne, kik azok a hatéves gyermekek, akiket még nem írattak be iskolába, és az üres helyekre beosztanák őket, ha pedig szükség, képzéseket indítanának az összevont osztályokban tanítók számára, akik olyan komplex többletmunkát végeznek, amit nem tanítanak a főiskolán, egyetemen.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Negyedszázada kezdődött a bukaresti Egyetem téri maratoni tüntetés
Huszonöt évvel ezelőtt, 1990. április 22- én kezdődött a rendszerváltozás utáni Közép-Európa leghosszabb demonstrációja Bukarestben, az 52 napig tartó Egyetem téri kommunistaellenes tüntetés.
Szerdán több hírtelevízió és sajtótermék idézte fel: miután 1989 decemberében a Temesvárról indult népfelkelés megbuktatta Nicolae Ceausescu kommunista diktátor uralmát, a forradalom napjaiban színre lépett, Ion Iliescu vezette Nemzeti Megmentési Front (FSN) ragadta magához a hatalmat, amely többpártrendszert, szabad választásokat és piacgazdaságot ígért Romániának.
Az emberek többsége hatalmas szimpátiával viszonyult Iliescuhoz és a FSN-hez, amely "megszabadította" őket a zsarnokságtól és nélkülözéstől, az újjászerveződött történelmi pártok és az értelmiségiek jelentős része azonban igazi rendszerváltást követelt.
1990 márciusában a Temesvár Társaság 13 pontos kiáltványt fogalmazott meg, amelyben arra emlékeztette az országot, hogy a temesváriak nem nagyobb fizetésekért, nem a mellőzött reform-kommunisták hatalomra segítéséért, hanem a kommunista rendszer ellen indítottak forradalmat. A kiáltvány 8. pontja azt követelte, hogy a választási törvény 10 évre tiltsa el a közélettől a hírhedt kommunista titkosszolgálat, a Securitate tagjait és a kommunista pártaktivistákat.
A Temesvári Kiáltvány 8. pontját tűzte zászlajára az 1990. április 22-én rendezett bukaresti tüntetés is. Azon a vasárnapon még senki sem látta előre, hogy ez a demonstráció csaknem két hónapig fog tartani, és valóságos társadalmi mozgalommá, a "neokommunizmus" – a kommunista visszarendeződés – elleni tiltakozás jelképévé válik.
A szólásszabadságát frissen visszanyert Romániában akkoriban mindennaposak voltak a – nem feltétlenül politikai célzatú – utcai megmozdulások, s az április 22-i tüntetés egyike volt azoknak az akcióknak, amelyekkel a Temesvár Társaság tagjai kiáltványukat népszerűsítették. A tüntetők az ellen is tiltakoztak, hogy Ion Iliescu ideiglenes államfő bejelentette: indul az 1990. május 20-i elnökválasztáson. Ez azért váltott ki felháborodást az ellenzéki érzelmű emberekben, mert a Nemzeti Megmentési Front ideiglenes kormányként ragadta magához a hatalmat, hogy úgymond legyen aki megszervezze az első szabad választásokat.
A kormányépület elől indult kommunistaellenes tüntetés résztvevői az 1989-es forradalom kirobbanásának helyszínére, az Egyetem térre vonultak, megbénították a forgalmat, és elhatározták, hogy nem mennek haza, amíg az ideiglenes kormányzat nem tesz eleget a temesvári 8. pontnak. A következő napokon már több tízezresre duzzadt a tömeg. Miután Iliescu "naplopóknak" minősítette a városközpont forgalmát akadályozó tüntetőket, még többen csatlakoztak hozzájuk, "értelmiségi naplopó", "jóhiszemű naplopó", "diáknaplopó", "vörösre allergiás naplopó" feliratokat tűzve ruhájukra.
Az Egyetem teret, a nullás kilométerkő környékét "neokommunizmustól mentes övezetté" nyilvánították a tüntetők, ahol folyamatosan zúgott a Le a kommunizmussal skandálás, a woodstocki jegyeket is viselő politikai mozgalom pedig hangulatos zeneszámokat ihletett, amelyek azóta is az Egyetem téri generáció himnuszainak számítanak. Több politikus az Egyetem téren alapozta meg későbbi pályafutását, köztük Emil Constantinescu későbbi államfő, a Bukaresti Tudományegyetem rektora is, aki lehetővé tette, hogy tüntetők az oktatási intézmény erkélyét használják szónoki emelvényként.
Bukarest Egyetem téri, kommunistamentes övezetének mozgalmát Iliescu választási győzelme után az 1990. júniusi bányászjárással fojtották vérbe, és ezzel a közélet megtisztulásának eszméje, a temesvári 8. pont is hosszú évekre ellenzékbe szorult.
Népújság (Marosvásárhely)

Székelyek jelen időben
Eddig már valahogy eljutottunk százötven esztendő alatt, hogy a Habsburgoktól, kommunistáktól parancsolt magyar néptörténet ellenében tudnak szólalni kutatóink, tudósaink, néprajzosaink. És hogy mondatom valóságát megvilágítsam, egyik sötét,  mai történelemhamisító szavait kell írásban meghangosítanom, hadd hallják. Glatz Ferenc (1941-) „magyar” akadémikus, egyetemi tanár, számtalan maga teremtette bizottság, alapítvány, akadémiai részleg létrehozója és mindennek – még az Akadémiának is (MTA) – egykori elnöke magyarázza a magyarokról:
„Ezek primitív hordák, akiknél a gyermek- és nőgyilkosság régi tradíció (így! –C. Z.) görbe lábú gyilkosok; nyelvük nem lévén, a sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el… A föld magántulajdonát sem ismerik, karikalábúak… Évszázadok alatt szoktak az egyenes járáshoz…” 
A jelen és a múlt hasonló történelemhamisítói, finnugrista nyelvészei ellenében kellett szólnia Rokaly József gyergyói történésznek, magyar eredet- és nyelvkutatónak is. Ahogy a háromszéki székely falu, Szentkatolna is kigyöngyözte a maga nagy tudósát, (Szentkatolnai) Bálint Gábort (1844–1913), húsz ázsiai és európai nyelv ismerőjét, a magyar nép és nyelv eredetének kutatóját, Gyergyócsomafalva is elküldte a maga Rokaly Józsefét felszólalásra, (1941-). 
Tavaly télen jelent meg hatalmas könyve, A SZÉKI-TA, a székely eredetkérdés tisztázása címmel. December elején mutatta be könyvét Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. Könyveit és 50 év munkásságát méltatták Budapesten. Megkapta a „Rovóbán czím örököse”címet és a Kettőskereszt kitüntetést. Az AMAMA Műveltség Egyesület, karöltve a Miskolci Bölcsész Egyesülettel, valamint a Magyar Koronaőrök Egyesületével, részesítette ebben a megtiszteltetésben március 21-én, tizenkilenc társával együtt. A kutatók közös tanulmánykötetét kiadták ez alkalomra. (Őshon, ősműveltség, ősi írás.) A szertartás a Magyar Országos Levéltár lovagtermében zajlott, a közös tanulmánykötet bemutatásának keretében.
Lapunk tisztelettel üdvözli Rokaly Józsefet a nagy megtiszteltetés alkalmából is, jó munkát kívánva a továbbiakban.
Czegő Zoltán 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Továbbgondolásra méltó kötet
Háromszék viharos fél évét foglalták össze 
Kedden este Kézdivásárhelyen a Kosztándi Galéria szolgált helyszínéül egy érdekfeszítő könyv bemutatójának. Az Együtt és külön. Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) című tanulmánykötet többek között az 1989-es háromszéki eseményeket próbálja megvilágítani.
A szerzők elmondták, mintegy vitaindítónak szánták a kötetet, és annak tudatában vágtak neki az adatgyűjtésnek, hogy a rendszerváltást kirobbantó események és az azt követő, forrongó hónapok tényeit korántsem lehet teljesen feltárni. Felkészültek arra is, hogy a munka dandárja még hátra van, de elérkezettnek látták az időt a leltár elkezdésére. 
A tárgyalt időszak erdélyi eseményeit taglaló kötet Háromszéket érintő fejezeteiből a sepsiszentgyörgyi vonatkozásokat Nagy Botond levéltáros, míg a kézdivásárhelyi történéseket Tóth-Bartos András történész foglalta össze, és dokumentumértékű fényképekkel szemléltetették mondanivalójukat. A házigazda szerepét betöltő Tamás Sándor megyetanácselnök hiánypótlónak nevezte a kiadványt, és külön érdemeként emelte ki, hogy a fiatal történészekből álló szerzőpáros személyes érintettségtől mentesen, szakmai tudás birtokában, tárgyilagosan közelítette meg a témát. 
– Gyökeres változásokat ígérő időszakról beszélünk, és hogy ezek egy része meghiúsult, annak okait a történelmi folyamatokban kell keresnünk, ezért fontos számunkra a közelmúlt feltárása – fogalmazott Tamás.
A háromszéki decemberi eseményeket nem lehet kiemelni az országos környezetből, ráadásul a kisebbségi önszerveződés szakirodalma a romániai kortárs történelemírás egyik hiányossága. Ezért is üdvözlendő, hogy a kötet román fordítása is hamarosan megjelenik. Ugyan a 12 erdélyi résztanulmány csak összefoglaló jelleggel bír, összességében elmondható, hogy a könyv jó fogódzó a későbbi kutatásokhoz.
Az 1989-es decemberi székelyföldi események részben különböztek attól, ahogy az ország más részein alakultak a dolgok, mert itt az első napokban nem a hadsereg vette át a hatalmat, hanem a helyi értelmiség indította el az önszerveződést, jobbára a Domokos Géza köré csoportosuló személyek vezetésével. A helyi biztonság helyreállításának igénye leginkább Kézdivásárhelyen mutatkozott meg, míg Sepsiszentgyörgyön az első, zavaros napokban kétes személyek próbálták magukhoz ragadni a vezetést, akik a megyeszékhely mesterségesen felduzzasztott népességéből eredő etnikai homogenitás hiányát próbálták kihasználni. A szerzők kifejtették, a provokációk Kézdivásárhelyen is tetten érthetők voltak, de az már a jövő nemzedék történészeinek feladata, hogy a most még zárolt, de idővel majd tanulmányozhatóvá váló dokumentumokat is feldolgozzák, és a jelenlegi fehér foltokat is eltüntessék a történetből.
Az előadás végén a jelenlevő kortanúk közül többen is elmondták véleményüket, hiányolva a részletek kibontását. Válaszként a szerzők hangsúlyozták, főként vitaindítónak szánták a tanulmányokat, és a kép kiteljesedése érdekében felkérik mindazokat, akik információval rendelkeznek, segítsenek kibővíteni az adatokat.
Jancsó Katalin 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„Csalódott” Maior Barabás kijelentései miatt
Megalapozatlannak és valótlannak nevezi Claudiu Maior, Marosvásárhely alpolgármestere Barabás Miklósnak, a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! akciócsoport szóvivőjének a Vásárhelyi Hírlap csütörtöki számában és a Székelyhonon megjelent állításait.
Az elöljáró a replika jogán szerkesztőségünkbe küldött állásfoglalásában kifejti: „meglepetéssel” szerzett tudomást Barabás állításairól, „s mélységesen csalódott” amiatt, hogy a szóvivő „ ilyen tisztességtelen módon számolt be a párbeszédünkről, amelyet én építő jellegűként értékeltem”.
Maior beszámolója szerint Barabás Miklóssal való beszélgetés során ő alpolgármesterként és önkormányzati képviselőként garantálta, hogy a helyi költségvetésben lesz pénz elkülönítve a kétnyelvű utcanévtáblákra. „S ez így is történt” – teszi hozzá állásfoglalásában az alpolgármester. „Barabás Miklóssal együtt dolgoztuk ki azt a helyi határozattervezetet, amelyik a kétnyelvű utcanévtáblák beszerzéséről szólt. Beszélgetéseink során Barabás Miklós soha nem rótta fel, hogy a beszélgetés témája iránt tanúsított hozzáállásom nem tisztességes. Szeretném emlékeztetni a marosvásárhelyieket, hogy én voltam a kettő közül az egyik román önkormányzati képviselő, aki évekkel ezelőtt megszavaztam, hogy a Călărașilor utcát újra Kossuth Lajos utcának hívják, mert ezt természetesnek tartottam. A város lakói jól tudják, hogy amikor a lakónegyedekben terepszemlét tartok, akkor mindenkihez igyekszem a saját anyanyelvén szólni. Nem tudom, hogy miért állítja, hogy ilyen provokáló mondatokat mondtam volna. A város lakóira bízom, hogy eldöntsék, hogy mindaz, amit Barabás úr állított rólam, igaz vagy sem” – fogalmazott Maior.
A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! akciócsoport szóvivője szerdán jelentette be, hogygerillaakciókkal folytatják az utcanévtáblák kétnyelvűsítési folyamatát. A sajtótájékoztatón Barabás a Maiorral való találkozóról úgy fogalmazott, hogy az alpolgármester „elmondta, hogy örüljünk annak a négy táblának, ami a tavaly ősszel kikerült a városba. Amúgy tudtunkra adta, nem támogatja a feliratok kétnyelvűsítését.”
Simon Virág 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Balassitól Dsidáig – Nápolyi magyarságkutató előadása Kolozsváron
„Erdély tiszteletbeli polgáraként” mutatta be kedd este a Bulgakov kávéházban Egyed Emese kolozsvári egyetemi tanár Amadeo di Francesco olasz magyarságkutatót, akinek fő szakterülete Balassi, Zrínyi és újabban Dsida Jenő költészete.
A kutató valóban sokszor járt már Erdélyben, annak idején Balassiból írta doktori dolgozatát, mára pedig a nápolyi L’Orientale Egyetem magyar tanszékének vezetője.
Az egyetem nevében a „keleti” jelző az eredeti rendeltetésre utal: annak idején a kínaiak kollégiumának hívták, mert azok tanultak ott, akiket kínai misszióra készített fel az egyház, és keleti nyelveket kellett tanulmányozniuk.
Amadeo di Francesco elmondta: általában a régi magyar irodalommal foglalkozik, a modern magyar irodalmat csak az utóbbi időben kezdte felfedezni, Dsida nevét sem ismerte ezelőtt 15 esztendővel.
Egy újabb Dsida-összest éppen a kolozsvári egyetem másik oktatójától, Orbán Gyöngyitől kapott ajándékba annak idején.
Érdeklődésének egyik hajtása a garabonciás alakjának megjelenése a magyar irodalomban, végső soron Dsidához is ez vezette el, akinél szintén felbukkan ez a misztikus, természetfeletti lény. A kutató úgy vélte, mára már kialakulóban van egyfajta Dsida-kultusz – azt, hogy az anyaországban még ma sem igen ismert a költő, az egykori bezárkózó szocialista államvezetés máig tartó káros hatásának tudja be.
Amadeo di Francesco egyébként jelenleg két – egy olasz és egy magyar nyelvű – Dsida-tanulmányköteten is dolgozik, amelyeket két vers, az Arany és kék szavakkal, valamint A gyöngék imája értelmezése mentén épít fel, ezekből bontja ki a teljes életmű általános jegyeit.
E jegyek közül kiemelte például a gyöngy-göröngy ellentétet, amely markánsan megjelenik nála, noha nem saját „találmány”, hiszen sokaknál, például Vörösmartynál vagy Márainál is előfordul. Általában úgy vélekedett Dsida költészetéről, hogy „eredeti volt a maga stílusában, de megvoltak a forrásai”, erős kapcsolatot mutat például az ő költészete a kortárs magyarországi magyar költészettel.
Az előadáson egyébként jelen volt a kolozsvári Vallasek István fizikus is, aki Dsida utolsó lakhelyén, az egykori Fürdő (ma Cardinal Iuliu Hossu) utcai lakásban emlékszobát szeretne kialakítani, így a találkozó után meg is mutatta a szobát az olasz kutatónak.
Amadeo di Francesco magát indiszkrét emberként határozta meg, aki a költői titkok nyomába ered a rendelkezésre álló források, összefüggések alapján. Mint mondta Balassiról és Zrínyiről sok mindent ma sem tudunk, példaként említette Arany János híres akadémiai székfoglalóját, a Zrínyi és Tasso (1859) című munkát – amelyben Arany kimutatta a Zrínyi és a nagy olasz epikus munkái között meglevő párhuzamokat –, amely szerinte szintén „befejezetlen maradt”. Az esszé olasz fordítása közben „felhalmozott” jegyzetei ugyanakkor a Szigeti veszedelem tervezett kritikai kiadásának kidolgozásában is hasznosak lesznek majd – emelte ki Amadeo di Francesco.
Az olasz szakember a budapesti székhelyű Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság elnöke is egyben, Nápolyba pedig a híres Monte Cassinó-i bencés apátság lábánál elterülő Cassino városából ingázik. A lakhelyéül szolgáló városkát egyébként csúnyának tartja, de azt is bevallotta, hogy nem is nagyon ismeri, hiszen túlságosan lekötik a figyelmét magyar könyvei. A találkozó végén azt ígérte, az érdeklődők hamarosan kézbe vehetik a készülő Dsida-köteteket.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)

A múlt újratervezése
A minden bizonnyal trendinek szánt „újratervezés” jelszó volt az RMDSZ-kongresszus fő PR-üzenete. Hangsúlyozom, PR-üzenete, amit a szervezők és résztvevők sulykolással próbáltak minél mélyebben elültetni a köztudatban, miközben valójában mindössze politikai szemfényvesztésről, egy sikertelen, hiteltelen, lejárt politika újracsomagolásáról volt szó. Végigolvasva Kelemen Hunor szövetségi elnök, valamint a különböző hozzászólók beszédeit, átnézve az elfogadott dokumentumokat, nem leljük a nóvumot, a taktikai, stratégiai változásokat.
 A látszat tovább él
A helyzet erősen emlékeztet a 2003-as, Szatmárnémetiben rendezett kongresszusra, amikor végre szabályozást nyert az 1995-re (!) ígért „belső választás”. Azzal a szépséghibával, hogy az általános és közvetlen belső választást, amelyen az eredeti elképzelések szerint minden magyar részt vehetett volna, s ennek megfelelően létrejött volna a kétségbevonhatatlan legitimitású, erdélyi magyar parlament, kiváltották egy részleges tisztújítással. Ráadásul olyannal, amelyben csak a párttagok szavazhattak, semmiféle szerepet nem kaptak a platformok, s amely megengedte az elektoros játékokat, így a helyi elit önújraválasztását. Ennek következményeként nem egy parlament, hanem egy pártszerv jött létre.
Most meg újratervezésről beszélnek úgy, hogy lényegében semmi nem változik: sem az elnök, sem a káderállomány, sem a politika mögöttesei, sem maga a politikai vonalvezetés. Pedig az RMDSZ-re ráfért volna az újratervezés, annál is inkább, mivel látszatellenzékként a politika senkiföldjén mozog a szervezet. Amíg kormányon volt, addig a Neptun-paradigmának megfelelően bizonyos klikkelőnyök és a közösségnek szánt engedménymorzsák fejében legitimálta a román hatalmat. Ellenzékben is konfliktuskerülésre törekszik, engedménymorzsák nélkül. A kormányból való hirtelen kiválás oka ugyebár az volt, hogy miként arra az RMDSZ-es tisztségviselők is rámutattak, a tavalyi elnökválasztás második fordulójában 600 ezer magyar szavazott Klaus Johannisra. Ettől az RMDSZ vezetői megrettentek, és a vélelmezett közakarat szerint kiléptek a kormányból. Ami önmagában nem rossz lépés, sőt ezt követhette volna az autonómiapolitikához való visszatérés is.
Valami változott?
Ehelyett mi történik? Folytatódik az 1996 óta művelt látszatpolitizálás. Ehhez sikerült megnyerni két, korábban nem remélt hitelesítőt. Az egyik Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, aki felszólalásában örömét fejezte ki, hogy végre befejezték a „testvérharcot”, a másik Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, aki a kongresszushoz intézett beszédében kissé elragadtatta magát. Mert az még követhető üzenet, hogy „az egyetemes magyarság szempontjából létfontosságú az erős magyar képviselet, ezért a magyar összefogás a történelem erkölcsi, politikai parancsa.” A valóban, s nemcsak nevében magyar összefogás ténylegesen nemzetpolitikai imperativus. De nem az összefogás önmagában, hanem a magyar érdekek, az autonómia kivívása mentén való összefogás. A román politika imázsápolásának jegyében történő magyar összefogás is lehet létparancs, de legfeljebb román nemzetstratégiai érdekek által diktált létparancs. Ennek jegyében zajlott az erdélyi magyar politika 1996 és 2003 között, amíg az autonomisták esélyt láttak arra, hogy a szervezetet visszaterelhetik a brassói útra, az autonómia útjára.
Az a kijelentés viszont, hogy „nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti”, elhamarkodott és újrafogalmazást kíván. „Nem fogadható el semmi, ami az önálló magyar érdekek mentén megfogalmazott autonómiapolitikát gyengíti” – ez lehetett volna az Orbán-kormány, illetve a Fidesz értékrendjének és eddigi politikájának megfelelő kijelentés. Még szerencsétlenebb volt Semjén másik, azóta sokat idézett fordulata, miszerint „az RMDSZ-ben mint szövetségben megvan az a képesség, hogy mindenkit integráljon, akit lehet.” Ez is az RMDSZ-propaganda egyik kedvenc fordulata, a különbség az előzőhöz képest, hogy míg az egy politikai nyilatkozat, amivel lehet vitatkozni, utóbbi egyszerűen valótlanság.
Az RMDSZ 1996-tól kezdődően fokozatosan elvesztette integrálóképességét, sőt nem integrálta, hanem kiszorította a nemzet ügyét komolyan vevő, megvásárolhatatlan, következetes, bátorságukat már bizonyított politikusokat Borbély Ernőtől Kincses Elődön át Tőkés Lászlóig. Az RMDSZ éppenséggel alkalmatlan arra, hogy elvszerű, a neptuni logikát, a román etnokrácia hitelesítését, a magyar önfeladást elutasító hiteles politikusokat integráljon. Bármennyire tiszteljük a magyar kormány nemzetpolitikai szándékait, s elfogadjuk, hogy az erdélyi magyarság urnákhoz járuló részének 85 százaléka által támogatott RMDSZ-szel az Orbán-kabinet nem fagyaszthatja be a diplomáciai viszonyt, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a kormányfő helyettese átveszi és forgalmazza az RMDSZ-es propaganda bő évtizede lejárt szavatosságú retorikai konzervjeit.
Kipipálva
Biró Zsoltra visszatérve: az MPP korábbi vezetője, Szász Jenő interjúinak, kongresszusi beszédeinek egyik fő üzenete az volt: a párt eszmei legitimációját az EMNT-vel és az EMNP-vel szemben az adta, hogy ők a konok ellenzékiek, akik semmi szín alatt nem fognak össze az RMDSZ-szel. Ellentétben ugye az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, amely 2009-ben megkötötte a maga egyezségét a szövetséggel.
Itt az ideje mérleget vonni: Tőkés László a 2009-es egyezség értelmében került be az Európai Parlamentbe, s lett annak alelnöke, illetve ennek jegyében rendezték meg az első Székely Önkormányzati Nagygyűlést, amelyen az RMDSZ első ízben tette le egyértelműen és félreérthetetlenül a garast a Székelyföld területi autonómiája mellett. Hogy később megszegte saját szavát, és kihátrált a projektből, az itt és most mellékes. Érdemes ezt összevetni a Kelemen Hunor és Biró Zsolt által tavaly kötött MPP–RMDSZ-egyezséggel. Annak „gyümölcse” a Székelyföld autonómiastatútuma, amit Izsák Balázs joggal nevezett közvitára alkalmatlannak, mivel nem a történelmi Székelyföldre vonatkozik. Sokkal inkább egy törékeny, magyar többségű, esetleges területre, amely terület fölé rendelt román tisztségviselő, azaz a kormányprefektus akár a fegyveres erők bevetésének jogával is rendelkezne.
Tíz esztendeje azért zártak ki két nagyváradi MPSZ-vezetőt az MPP elődszervezetéből – egyébként alapszabályzat-ellenesen –, mert a vád szerint RMDSZ-platformot akartak csinálni az MPSZ-ből. Tíz év után maga a szervezet elnöke csinál de facto RMDSZ „polgári szárnyat”, platformot az MPP-ből, amely választásról választásra arra biztatja a szavazókat, hogy adják voksukat az RMDSZ-re, amelynek ellenében jött létre anno maga a polgári párt. Az „újratervezés kongresszusa” semmilyen tekintetben nem hozott meglepetést. Kelemen Hunor egyedüli jelöltként begyűjtötte a voksok elsöprő többségét, magas szintű, párton belüli, formális legitimációval láthat neki második mandátumának. Ez szép hatalomtechnikai teljesítmény, mindenképpen arra utal, hogy Markó Béla utódjaként Kelemennek sikerült stabilizálni a belső erőviszonyokat, érdekeltté tenni akulcsszerepelőket a status quo támogatásában. Érdemleges változás nem lesz sem a meghirdetett, sem a ténylegesen követett célokban, megmarad az eseti jellegű, szükség szerinti, autonomista és nemzeti szólamokra építő retorika, valódi tartalom nélkül.
Az RMDSZ kipipálta az „Újratervezés” című erődemonstráció kötelező gyakorlatát. És minden marad a régiben.
Borbély Zsolt Attila 
Erdélyi Napló (Kolozsvár),