"Balogh Barnabás missziói előadó, Borzási Gyula gazdasági előadótanácsos, Csernák Béla főjegyző és Kállay László volt külügyi osztályvezető "Alternatív tájékoztatás" címmel Tőkés László ellenes írást juttatott el Szabadság és a Bihari Napló szerkesztőségébe, céljuk: "megmutatni az érem másik oldalát is" a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben sorra került tisztújítással kapcsolatban. Az aláírók tiltakoztak az alig 20 (118?98) szavazatkülönbséggel püspökké újraválasztott Tőkés László kijelentései ellen, aki ellene történt puccskísérletnek minősítette az egyházi választást. Szerintük ez a terminológia akarva-akaratlanul a Tőkés László által meghirdetett ecclesia militans (küzdő egyház) torzult formája. Szerintük ez "kaszárnyastílus." Az aláírók Tőkés László kijelentéseit idézték: "egyedül jobban el tudnám vezetni az egyházkerületet" és "én nem szeretettel akarok kormányozni". Az aláírók szerint a püspök a másként gondolkodókat a nemzet és az egyház ellenségeivé nyilvánította. "Hatalmi megnyilvánulásai, valamint a sorozatos törvénytelenségek ellen - és nem Tőkés László személye ellen - emelték egyre magasabbra hangjukat munkatársai. Az aláírók sorolják a vádpontokat: megfélemlítés, bizalmatlanság, a központi vezetés elszakadt a gyülekezettől stb. Az aláírók a zsinatpresbiteri egyházkormányzás, a közösségi munka hívei. A kolozsvári teológiai intézettel, az erdélyi és a többi magyar református egyházkerülettel fennálló feszült viszonyt rendezni akarják. Az aláírók szerint támogatói sorában ott tolonganak a "múlt rendszer kövületei". /Alternatív tájékoztatás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5., Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 5./"

November 6-án színházat avattak Székelyudvarhelyen. A Tomcsa Sándor Társulat avatóünnepségén bemutatták Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát. A társulat hivatásos színészekből és a helyi népszínház műkedvelőiből állt össze. Létrejöttét, működését a székelyudvarhelyi önkormányzat szorgalmazta, biztosítja. A városi művelődési házban fogja produkcióit bemutatni. A mostani nagy sikerű előadásban többek között Ferenczy Annamária és Fincziski Andrea Temesvárról, Molnár Gizella és Kőmíves Mihály Sepsiszentgyörgyről, Vitályos Ildikó Kolozsvárról, Sarkadi Zoltán Marosvásárhelyről járult hozzá a biztató induláshoz. A helyi önkormányzat profi táncegyüttes létrehozásáról és támogatásáról is döntött. Ugyancsak hivatásos művészeket foglalkoztató új színház alapítása várható rövidesen Hargita megye székhelyén, Csíkszeredában is. /Színházat avattak Székelyudvarhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./ Dr. Merő Béla Zalaegerszegről érkezett Székelyudvarhelyre, a Küküllő-parti városba intézményt teremteni. Nem minden kötődés nélkül, hiszen édesanyja a várostól nem messze fekvő kis székely faluban, Székelyderzsen született - ezért a színházi próbák után rokonait kutatja a vidéken. A zalai város félhivatásos színtársulatával, a Reflex Színpaddal több nemzetközi elismerést arató rendező már dolgozott Erdélyben - egy-egy produkció erejéig már megfordult Nagyváradon, Temesváron és a marosvásárhelyi színinövendékeknél. /Lukács Csaba: Színházat avattak Székelyudvarhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

Az 1956-os forradalom történetét dokumentumkötetek, tanulmányok, visszaemlékezések méltatják. A forradalomnak a környező országok magyarságára való hatását még nem mérték fel alaposan, inkább próbálkozások történtek. Tófalvi Zoltán /ennek a kérdésnek egyik erdélyi kutatója/ összegezte az erdélyi megtorlás adatait: az 1956-os magyar forradalommal való szolidaritás ürügyén Erdélyben 14 személyt ítéltek halálra, közülük tizenhármat kivégeztek, harmincheten belehaltak az elszenvedett kínzásokba. Az egyik római katolikus pap holttestét a Dunából fogták ki, a másik a brailai mocsarakban lelte halálát. A csíkszentdomokosi Bíró Károly az egyik haláltáborból próbált megszökni, amikor géppuskasorozat végzett vele. A román kommunista diktatúra börtöneiben 182 római katolikus, 57 református, 11 unitárius és ugyanennyi evangélikus lelkipásztor szenvedett nehéz börtönéveket. Tízezrekre tehető az elhurcoltak száma. Furcsa jelkép, hogy 1956 ürügyén 56 vádlottat állítottak bíróság elé. Több 56-hoz kapcsolódó kirakatper volt Romániában. A legnagyobb a Szoboszlay Aladár magyarpécskai plébános nevéhez kapcsolt perben 56 vádlott volt. A Szoboszlay-féle szervezkedés a szocialista rend megdöntését és a többpártrendszer bevezetését tűzte ki célul. A szervezet Erdély több városára kiterjedt. a szervezkedés. Románok ugyanúgy tagjai voltak a szervezkedésnek, mint a svábok és a zsidók. A Szoboszlay-perben 11 halálos ítéletet mondott ki a kolozsvári Katonai Törvényszék, egynek megkegyelmeztek, tíz elítéltet 1958. szept. 1-jén az aradi börtönben kivégeztek. A kivégzettek névsora: Szoboszlay Aladár, Ábrahám Árpád, Huszár József, Orbán Károly, Tamás Imre, Orbán István, Lukács István, továbbá három román: Draganita Constantin ezredes, Dan Aurel görög katolikus főesperes és dr. Fantanaru Alexandru aradi ügyvéd. Néhány hét múlva az érmihályfalvi csoport perében is ítéletet hirdettek. Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt és dr. Hollós István volt hadbíró századost halálra ítélték. 1958. dec. 2-án a szamosújvári börtönben kivégezték őket. /Tófalvi Zoltán: Negyven éve végezték ki a tizenkét erdélyi ötvenhatost. = Napi Magyarország, nov. 7./

"A budapesti Teleki László Közép-Európa Intézetben nemrég konferenciát tartottak Szlovákia és Románia 1989 utáni magyarságpolitikájáról. Az esemény része volt egy szélesebb kutatási programnak, amely Magyarországgal szomszédos, magyar kisebbségeket magába foglaló országok kisebbségpolitikáját vizsgálja. A vitaindítóként szolgáló tanulmányok Magyar nemzeti kisebbség Közép-Kelet-Európában címmel könyv formájában is napvilágot látnak majd. Takács Ferenc, a Határon Túli Magyarok Hivatala Románia főosztályának munkatársa kijelentette: amikor az RMDSZ 1996 telén belépett a kormányba, két rossz megoldás közül a kisebbiket választotta. Ha nem vált volna a koalíció részévé, soha nem lehetett volna lemosni róla a vádat, hogy kihagyott egy ilyen történelmi lehetőséget. Még a legradikálisabb kisebbségi vezetők is tudják, hogy az adott ország többsége nélkül szinte lehetetlen a kisebbségi kérdés demokratikus rendezése. E szempontból is példaértékű volt az RMDSZ bukaresti szerepvállalása. Másrészt a Szövetség kormányba kerülésével a "rebellis" magyarok ellenőrzése is könnyebbé vált a román politikai elit számára. Takács szerint Románia modern történelme során csak akkor tett engedményeket a magyar kisebbségnek, amikor külpolitikai érdekei úgy kívánták. A hozzászóló Vincze Gábor szerint a tanulmányból hiányzott annak a meghatározása, hogy mi is a kisebbségpolitika. A szegedi egyetem történésze kijelentette: a Takács dolgozatában megjelenő, a többség által megfogalmazott kisebbségi türelmetlenség fogalma vitatható koncepció. Íjgyártó István, a HTMH elemzési osztályának vezetője szintén kritikailag szólt a tanulmányról, amelyből többek között kimaradt az alapszerződés körüli játszma megvilágítása, az RMDSZ és a Demokratikus Konvenció közötti kapcsolatrendszer mélyebb bemutatása. Törzsök Erika, a HTMH volt vezetője figyelmeztetett: az ilyen jellegű kutatásokban ügyelni kell arra, hogy Magyarország és szomszédai között rengeteg kölcsönös félreértés és fóbia létezik a kisebbségügy kapcsán. Törzsök úgy vélte, a dolgozat legnagyobb baja, hogy nem derül ki, milyen műfajban írta a szerző, szerinte ez csak sajtóelemzésként állná meg a helyét. A dolgozat tartalmával kapcsolatban leszögezte: ahhoz, hogy értsük Bukarest magyarságpolitikáját, mindig szem előtt kell tartani: ki van kormányon Budapesten. A konferencián részt vevő kisebbségi létben élő ember számára felvetődött a kérdés, hogy miért kell Budapesten újságcikkek alapján történelmi dokumentumot készíteni, miért nem vontak be olyan RMDSZ-szakértőket, akik e kérdés alapos ismerői? /Budapesten tanulmányozzák Románia magyarságpolitikáját, de nem tudni, hogy mi is az. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8. - Gui Angéla cikkének átvétele a Szatmári Friss Újságból./ Megjegyzés: Dec. 3-án tartotta a Teleki László Alapítvány Hamberger Judit Szlovákia magyarságpolitikája 1989 novembere után és Takács Ferenc: A román kormányzat magyarságpolitikája 1989-1996 című tanulmányok vitáját /nem konferencia volt/. Guy Angéla láthatóan félremagyarázta a vitát, megállapításai nem helytállóak. /Ott voltam. Guy Angéla nem nagyon figyelt, késve jött be, előadás közben is kiment, nem lehetett képe a vitáról!/

"Dec. 8-án Budapesten a magyar-magyar tudományos kutatások lehetőségeiről szervezett kerekasztal-beszélgetést a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete, Kisebbségkutató Műhelye, valamint a csíkszeredai KAM - Regionális és Antropológiai Kutatási Központja. A magyarországi és a határon túli magyar kutatóknak jobban át kellene gondolniuk az együttműködés lehetőségeit" - javasolta Bíró A. Zoltán /KAM/. Az erdélyi magyarság részéről az elmúlt időszakban erős igény mutatkozott a Magyarországgal való kapcsolatteremtésre. A nyelvi azonosságból fakadóan Magyarország "menedzselési háttérbázist" ad a romániai magyaroknak. Bíró A. Zoltán fontosnak nevezte, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos tudományos vizsgálódásokba ne csak alkalomszerűen vonják be az érintetteket, mert az időnkénti bekapcsolódás - megfogalmazása szerint - ellenőrizhetetlen eredményekhez vezethet. Szarka László /Budapest/ történész felszólalásában kiemelte: a nemzetközi kisebbségkutatásban nemigen szerepel a magyar kisebbség helyzete. Az anyanyelvi kultúra kutatása például éppen csak megkezdődött. A történész kijelentette: Magyarországon a szolidaritás és az utálat együtt van jelen nemcsak a közgondolkodásban, hanem a tudományszervezésben is. A rendezvény keretében mutatták be a KAM kiadásában újonnan megjelent köteteket. A Stratégiák vagy kényszerpályák? című kiadvány tanulmányokat tartalmaz a romániai magyar társadalomról, Bíró A. Zoltán szerkesztésében. Másik kiadványuk a székelyföldi elszegényedési folyamatokat elemzi. /Fórum a magyar-magyar kutatásokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./"

A kárpátaljai magyarság évek óta halmozódó gondjait tragikussá fokozza az árvíz pusztítása és a közelítő tél - fogalmazta meg adománygyűjtést kezdeményező felhívásában a Magyarok Világszövetsége /MVSZ/, illetve a szervezet segélyszolgálata. Az MVSZ összefogásra kér mindenkit, aki segíteni tud és akar. Konkrétan az MVSZ országos tanácsait, a világ szórványmagyarságának szövetségeit, a határon kívüli magyar közösségeket, a magyarországi alapítványokat, vállalatokat, társadalmi tömörüléseket, a képviselőket szólítják meg. Utalnak arra, hogy a kárpátaljai lakosság elszegényedett, egyes rétegeket az éhínség fenyeget. Az ottani magyarság nagy része megélhetési gondokkal küzd, a munkanélküliség a térségben meghaladja az 50 százalékot. A körülmények drámai helyzetet teremtenek a kárpátaljai magyar oktatásügyben is - írják. A Magyarok Világszövetségének segélyszolgálata elsősorban pénzadományokat vár. /Válságos helyzet Kárpátalján. Adományozásra szólít az MVSZ. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

"Nov. 12-én több tiltakozó tüntetést és sztrájkot szerveztek Bukarestben a szakszervezeti szövetségek. A gépkocsivezetők autóbuszokkal és teherautókkal elállták a forgalmas utakat, így megbénították a közlekedést. A közlekedési szabálysértések miatt kiróható bírságok emelése és az útadók ellen tiltakoztak. A vasmunkások a veszteséges vállalatok bezárásának terve ellen tiltakoztak. Közben folytatódott az egyetemisták sztrájkja. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13., Ismét megtelt az "Egyetem tér" Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./"

"Bársony András, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője, az Európa Tanács politikai bizottságának elnöke a Szabadság kérdésére elmondta: megalapozatlannak tartja a Mediafax hírügynökség által közölt azon nyilatkozatot, amelyben kijelentette volna, hogy a romániai magyar nemzeti közösség számára jelenleg nem létfontosságú az önálló állami magyar egyetem kiharcolása, valamint azt a neki tulajdonított állítást, hogy a kisebbségek minden felsőoktatási intézményben tanulhatnak, függetlenül attól, hogy ez multikulturális-e vagy sem, csak az a fontos, hogy biztosítassék az anyanyelvű oktatáshoz-tanuláshoz való jog. Bársony András szerint az újságíró nem az általa fenntartott álláspontot ismertette a tudósításban. Bársony András pontosított: "Szerintem egy olyan egyetem - mint a Petőfi-Schiller magyar-német multikulturális egyetem -, amely találkozik az RMDSZ által is elfogadható kompromisszum szándékával, megoldást jelent a mai romániai körülmények között. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy két jog és két etika találkozik ennek a kérdésnek az értékelésekor. Az egyik a kisebbség elidegeníthetetlen joga az anyanyelven való tanuláshoz, a másik az adott ország hivatalos nyelvének opcionális felvétele egy tanintézetben. Nem minősítem a multikulturális jelzőt, mert számomra egy ilyen jelző tartalmatlan, és akkor használják, amikor ki akarnak bújni egy probléma tényleges értékelése alól. Meggyőződésem azonban, hogy ebben a kérdésben olyan megoldás képzelhető el, amely egyrészt kielégíti a kisebbség, jelen esetben az RMDSZ által képviselt álláspontot, másrészt pedig egyfajta kompromisszum a kisebbség és a többség között. Számomra nem az a kérdés, hogy az önálló magyar egyetem szükséges-e vagy sem, hanem hogy olyan megoldás szülessék, amelyet mind a magyar, mind a román közösség és az ezeket megjelenítő politikai erők kompromisszumként el tudnak fogadni" - mondotta Bársony András. /Magyarországi képviselő a magyar egyetemről. Bársony András (MSZP) kompromisszumos megoldást javasol. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./"

"Nov. 13-án Zilahon ünnepélyesen beiktatták püspöki tisztségébe Tőkés Lászlót, majd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyűlésén az újonnan választott tisztségviselők esküt tettek. Előzőleg több magyar intézmény postaládájába Tőkés-ellenes cédulákat dobtak be. Az ünnepi istentiszteletet követő egyházkerületi közgyűlés célja a tisztújítás, az új igazgatótanács megválasztása volt. Az ünnepélyes püspökbeavató istentiszteletet előtt Tőkés László nyilatkozott a Szabadságnak: "Nem örömünnep számomra ez a nap, hanem inkább a viszonylagos megnyugvásé. A tiszai árvízhez hasonlatosan kavarodtak fel az utóbbi hetekben az egyházkerületünkben, a magyarságunk körében élő ellentétek, de ma egy fegyelmezett gyűlés keretében mindezeket az indulatokat sikerült mederbe terelni. Sokan azt hiszik, püspöknek lenni csak dicsőséget jelent: ez nem így van. Ez a funkció egy nagy terhet, keresztet is jelent. Én sokszor állok azon a ponton, hogy visszavonuljak, de a felém áradó bizalom miatt végső soron nincs jogom megtenni ezt." A zsúfolásig megtelt templomban az újraválasztott püspök nagyszabású beszédet tartott, melynek alapgondolata a hamis prófécia és a báránybőrbe bújt és bújtatott farkasok kérdésköre volt. Szavainak különleges súlya volt itt, ebben a református templomban. A beszédet egy mondatban talán így lehetne summázni: szövetség a jövendőért. Virág Károlynak kellett felolvasnia a választásról szóló jelentést, ezt először megtagadta, majd a szünet után mégis felolvasta. A közgyűlés ezt elfogadta, tehát a püspökválasztás eredménye végleges. Gavrucza Tibor lelkész megbékélésre szólított fel. A közgyűlés megszavazta, hogy indítsanak segélyprogramot a máramarosi és kárpátaljai árvízkárosultak megsegítésére. Németh Zsolt magyar külügyi politikai államtitkár a magyar kormány nevében üdvözölte a közgyűlést, a püspököt és bejelentette, hogy létrehozzák az Apáczai Közalapítványt a határon túli magyarság oktatásügyének támogatására. - Egy-egy mondat a laudációkból: Molnár Kálmán esperes: "A szavazatok mögött ott van Isten akarata". Forró László zilahi lelkipásztor: "A szinte csodamód megmaradott egységért köszönet mindenkinek". Németh Zsolt: "a magyar állam az erdélyiek szülőföldön való maradásáért minden eszközzel harcolni fog". /Kerekes Edit, Szabó Csaba: Beiktatták püspöki tisztségébe Tőkés Lászlót. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14., Itt az alkalom az ébredésre. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 14./"

Dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Szabadság kérésére elmondta: megbotránkozással vette tudomásul az újságok hasábjain nyilvánossá tett egyházi ügyeket. Ezért körlevélben figyelmezteti a lelkipásztorokat, hogy az egyházi ügyeket ne vigyék a nyilvánosság elé. /Papp Annamária. Nyilvánosság nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

"Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke írásában Balogh Béla lelkipásztor vádaskodó megállapításaival kapcsolatban leszögezte: "Október 31-én, a Farkas utcai templomban, Luther Márton reformátorra való utalással közzétett böjti felhívásával kapcsolatban két dolgot állapíthatunk meg: Balogh Béla személye úgy viszonylik a Luther Mártonéhoz, mint az Antikrisztusé a Krisztuséhoz. Nevezett lelkipásztor egyházkerületünk és püspöke vonatkozásában hirdetett "böjtje" sokkal inkább nevezhető fekete mágiának, vagy legalábbis református szektás elhajlásra vall. Balogh tiszteletes heroista, "újreformátori" kirobbanásának hitelét már indulásból nagymértékben megkérdőjelezi az a körülmény, hogy történetesen annak a Balogh Barnabás királyhágómelléki lelkipásztornak a testvérbátyja, aki a Tőkés László elleni királyhágómelléki buktatási kísérletnek egyik szellemi vezetője, s aki testvérével egy időben, Nagyváradon szintén "böjtöt" kezdeményezett. Máskülönben Balogh Béla kezdettől fogva kiveszi részét abból az eszközökben nem válogató, ellenséges CE-szövetségi hadjáratból, melynek szintén feltett szándéka tisztségemből való eltávolításom." Tőkés László a továbbiakban megállapította: "Rendkívül furcsa, hogy egyházkerületünket és annak püspökét az a Balogh Béla támadja a leghevesebben, aki az Erdélyi Egyházkerület püspöki templomának a parókus lelkésze. Megjegyzésre méltó, hogy kolozsvári testvér egyházkerületünk mind ez ideig nem foglalt állást ebben az egész egyházunk egységét, a két egyházkerület jó viszonyát romboló ügyben." "Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály" - tartja a Példabeszédek könyve (26, 20). Jelen esetben a kérdés csak az: Honnan a "fa", mellyel Balogh Béla a viszály tüzét táplálja? Kik állnak a háta mögött? Vannak-e megbízói, akik magyarral veretik a magyart, s belső viszály gerjesztésével kívánnak egyházunkban meghasonlást támasztani, és velünk leszámolni?" - írja Tőkés László. Balogh Barnabás, Csernák Béla, Borzási Gyula és Kállay László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület elöljáróinak Alternatív tájékoztatás című írásával kapcsolatban, Tőkés László leszögezte: "Akárhogy is nézem, mégha a kisebb-nagyobb nézeteltéréseket is figyelembe veszem, főmunkatársaim ellenségességbe átcsapó bizalmatlanságára nem szolgáltam rá. Még kevésbé befeketítő iratukba foglalt vádjaikra, minősítéseikre és rágalmaikra. Közös fellépésükre egyházi helyzetünkön belül és egymáshoz fűződő viszonyainkban nem találok elégséges és racionális magyarázatot. Magatartásuk motivációjának forrását nem találom, és mibenlétét nem értem, hátterét éppen azért tisztátalannak és talányosnak tartom." Tőkés László püspök a továbbiakban az írás szövegét elemezve - felsorolva a személyét ért vádakat - megállapította: "a gyalázkodó iratot" "igaztalan kifejezések" minősítik. "A vádak ellenőrizhetetlen és bizonyítatlan halmozása, a féktelen indulatossággal áradó mondatok kilátástalanná teszik a védekezést - folytatja. - Azzal a tipikus, az igazságszolgáltatás számára is elfogadhatatlan módszerrel találjuk szemben magunkat, amikor is nem a vádoló bizonyítja állításainak igazát, hanem a vádlottat kényszerítik arra, hogy ártatlanságát igazolja." "Az Alternatív Tájékoztatás egyetlen bizonyítékkal sem támasztja alá durván becsületsértő vádaskodását. Az indulatoktól elhomályosult látású elvtelen támadóknak szinte valamennyi állítása éppen ilyen alaptalan" "Az aláírók elégedetlensége tulajdonképpen amiatt van, hogy jól kitervelt előzetes számításaik a tisztújítás alkalmával nem jöttek be. Egyszerűen nem tudnak belenyugodni az általuk elért - számukra vereséggel felérő - választási eredményekbe." "A sort folytathatnám. Sőt, minden okom megvolna arra, hogy én hozzam nyilvánosságra a megromlott munkatársi bizalom egyházkerületi műhelytitkait, hogy megalapozott viszontvádjaimat a közvélemény elé tárjam. Nem teszem. Nem akarok megsemmisítő indulatú és igaztalanul vádaskodó egykori munkatársaim szintjére leszállni. Nem akarom a világ előtt ?feljelenteni? őket, amiképpen ők tették velem. Nem vagdalkozni, hanem gondolkozni kell" - fejezte be írását Tőkés László. /Tőkés László: Válasz a vádaskodásokra. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./ "

"A romániai magyar történelmi egyházak püspökei nov. 12-én megbeszélést folytattak a Bethlen Kata Diakóniai Központban Kolozsváron. A találkozón jelen volt Markó Béla RMDSZ-elnök és Takács Csaba ügyvezető alelnök is. A több órán át, zárt ajtók mögött zajló megbeszélésen elsősorban a tanügyi törvényt módosító 36-os sürgősségi kormányrendeletnek az egyházi oktatási intézmények létesítését szavatoló szakaszáról tanácskoztak, amelynek értelmében a felekezetek csak a magánoktatás szférájában működtethetnek tanügyi intézményeket. Mint ismeretes, a képviselőház plénuma múlt héten ennek a cikkelynek az oktatási szakbizottság által elfogadott változatát szavazta meg. A magyar történelmi egyházak közös nyilatkozatot fogadtak el, ebben szorgalmazták az oktatási törvény módosítását, hogy tegye lehetővé az állami felekezeti oktatást, kizárva minden megkülönböztetést. A nyilatkozatot eljuttatják a nemzetközi szervezetek képviselőihez is. /Egyházak felhívása. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 14-15., Egyházi tiltakozás az oktatás korlátozása ellen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./ Tőkés László püspök kijelentette, hogy "részjogokkal mit sem érünk. Mindaddig, amíg az országban élő adófizető polgárok vagyunk, elvárjuk, hogy az állam kellőképpen segítse az egyházak iskolaalapító szándékait." /Mindent vissza! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 14-15./"

"Molnár Gusztáv "Birodalmak és pszeudo-birodalmak..." címmel közölt a bukaresti román 22 hetilapban tanulmányt, melyben H.-R. Patapievici nemrégi, "Birodalmi kisebbségek" című cikkére válaszolt, kétségbevonva Patapievici fő következtetését. Molnár Gusztáv írásának egyik figyelemreméltó gondolata az, hogy a román nemzetállam valódi ellensége nem a magyar közösség, hanem a túlságosan Bukarest-centrikus román politikai berendezkedés. Szerinte a román baloldal esetleges újabb hatalomrajutása és annak erőltetetten újraközpontosító ténykedése egy valódi regionális politikai mozgalmat indíthat el Erdélyben. Úgy látszik, a szerkesztőség nem merte egyedül útjára engedni Molnár cikkét, ezért felkérte Dinu C. Giurescu történészt, elemezze a tanulmányt. Giurescu különféle adattal próbálja azt bizonyítani, hogy 1918-40 között Románia nem asszimilálta tudatosan a kisebbségeket. Érdekes az a megállapítás, hogy az 1923-as Alkotmány "egységes és oszthatatlan nemzetállamra" vonatkozó megfogalmazása azért helyes, mert "a románok az összlakosság 71,9 %-át képezték" és "a román nemzet abszolút többsége az állam határain belül élt". Az is érdekes, hogy a román történész írása terjedelemre pontosan kétszer akkora, mint Molnár cikke. /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), nov. 16. 212. sz./"

"Nov. 17-én befejeződött az oktatási sürgősségi kormányrendelet képviselőházi vitája, minden változatot leszavaztak, a két ház közötti egyeztető bizottságra maradt a döntés. A nemzetiségi kisebbségek nyelvén folyó állami főiskolai oktatásról szóló cikkely megrövidült. Elvetették az első bekezdését, tehát a szenátusi változatot is és a képviselőházi szakbizottság szövegét is. Mint ismeretes, a szenátusi változat már nem tette lehetővé önálló karok és főiskolák, egyetemek létesítését a kisebbségek számára - pontosabban a kisebbségek nyelvén folyó állami oktatás keretében. Megállt a kollégiumoknál. A képviselőházi szakbizottság szövegében már a kollégiumok sem szerepeltek, a kisebbségi diák számára csak csoportok és szakok működhetnek anyanyelvén De mi az, ami megmaradt ezek után? - tette fel a kérdést az újságíró. A cikkelyhez hozzábiggyesztett (2.) bekezdés, miszerint "Elismerik a nemzeti kisebbségek jogát, hogy a törvénynek megfelelően saját magánfőiskolai intézeteket létesítsen." Ez sem semmi... - Nov. 17-én a parlamentben megismételték az egy héttel ezelőtti szavazást - és most már minősítetté vált az első bekezdés elutasítása. Ezután sorra vették a szakbizottság által elvetett javaslatokat. Kezdték a Iuliu Furoéval, aki kizárólag román nyelvű főiskolai oktatást kért. Elvetették. Aztán Asztalos Ferenc ismertette Varga Attila szabályosan benyújtott - és képviselőházi szakbizottsági szinten elvetett javaslatát, amely a 36. számú sürgősségi kormányrendeletben lévő szöveg visszaállítását szorgalmazza, amely biztosítja a romániai nemzeti kisebbségek számára az anyanyelvükön működő önálló állami egyetem létesítését is. Indoklása közismert: a romániai magyarság ezt kívánja - 500 000 aláírás bizonyítja ezt a kívánságot; az 1989-es hatalomváltás utáni helyzet lehetővé teszi ezt: benne van a kormányprogramban a kisebbségek anyanyelvén folyó oktatással szembeni korlátozások megszüntetése, a kisebbségek anyanyelvén folyó oktatás keretének bővítése - a teljes vertikum megvalósulásáig; mert a Románia által aláírt nemzetközi egyezmények és megállapodások szerint való ez. Mindez süket fülekre találtak a román képviselőházban. Most viszont nem a xenofóbiát nyíltan hirdető, zászlójukon hordó nemzeti-kommunista utódpártok: a PRM, PUNR, PDSR vagy a Melescanu-féle "független" politikai csoportosulás volt süket ezen érvek hallatán, ők ugyanis ott sem voltak a teremben. A teremben csak a kormánykoalícióbeli partnerek voltak: a parasztpárt, a liberális párt, a demokraták stb. És ők egyhangúlag és egyöntetűen elvetették a magyar javaslatot. Ez elgondolkoztató és - nyílt színvallás. A két ház közötti egyeztető bizottság hozhat ezután úgynevezett "közös szöveg"-et, amit aztán megszavaz vagy elvet majd a két ház. /Zsehránszky István: Ez sem semmi... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./ Az RMDSZ képviselőházi frakciójának döntése hibának bizonyult, hogy az addig frakció alelnöki tisztséget betöltő Asztalos Ferencet éppen erre az időszakra nem választották újra. A román lélek alapjában tekintélytisztelő, ezért Asztalos többre jutott volna a bizottságban. Feltűnő volt, hogy Tokay György kisebbségvédelmi miniszter nem szólt hozzá a vitához. Úgy tűnt, hogy az RMDSZ frakció vezetősége magára hagyta Asztalos Ferenc és Garda Dezső küzdelmében. Megszólalhattak volna a nagy tekintélynek örvendő képviselők, mint Kovács Csaba, Birtalan Ákos, Vida Gyula és mások. Nem érezte kötelességének részt venni a vitán a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Bolyai Társaság, de távol volt Kötő József államtitkár is. A magyar püspökök viszont jelen voltak a parlament karzatán, így Jakubiny György érsek és Csiha Kálmán püspök, akik kötelességüknek tartották a részvételt és azt, hogy nyilatkozzanak a magyar oktatás ügyéről. /Béres Katalin: Befejeződött az oktatási kormányrendelet vitája. = Brassói Lapok (Brassó), nov. 17./"

"Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke válaszolt Ábrahám Dezső vádaskodásaira. Ábrahám Dezső a Romániai Magyar Szóban /Tőkés ellenzéki platformot szervez?, aug. 29-30./ címen intézett lejárató szándékú támadást intézett ellene. Tőkés László erre szándékosan nem válaszolt. Ábrahám Dezső alaptalan vádaskodásait időről időre megismétli, s teszi ezt akkor, amikor "idehaza, a magyar vagy egyházi közéletben kritikus vagy éppenséggel válságos helyzet áll elő." Ábrahám Dezső cikkére az RMSZ szeptember 22-i lapszámában egy bizonyos - általam ismeretlen - Csipor Ildikó válaszolt. Rá egy hónapra az RMSZ október 21-i számában Ábrahám Dezső újból támadásba lendült Tőkés(ített) bértollnok címen. Mindezt az "október 22-én tartott egyházkerületi választásokat megelőző időszakban". Legutóbb az 1994-es püspökválasztás évében fejtett ki a püspök ellen ilyen intenzív sajtókampányt. "A Bihari Napló viszont csak november 7-8-i lapszámában, utánközléssel találta a rágalmazó irományt. Igaz, az utánközlés "eredetiségét" azáltal azért biztosította, hogy ráadásként Ábrahám Dezső személyes hangú levelét is leközölte "Tőkés László viselt dolgai" tárgyában." Ábrahám Dezső írásai beilleszkednek "az egyházkerületi választásokat övező lejáratási kampányba". Tőkés László a megelőző években Ábrahám Dezső hasonló rágalmait többször is megcáfolta. "Érthetetlen és megengedhetetlen viszont, hogy a Romániai Magyar Szó megfeledkezik a hasábjain régebben megjelent válaszaimról, és minden esetben hajlandó újból felemlegetni Ábrahám úr vádaskodásait." "Néhány évvel ezelőtt az RMSZ teljes egészében leközölte a CBI Könyvvizsgáló Kft. Nemzetközi Transsylvania Alapítványról szóló, igen terhelő vizsgálati anyagát, mellyel kapcsolatban dr. Koblenz József ügyvezető igazgató ezeket írta: "A mellékelt jelentés megállapításai éppen elégséges anyagot szolgáltatnak arra, hogy a Kuratórium az ügyvezetéssel megbízott vezető (ti. Ábrahám Dezső) pénzügyi utalványozási jogát függessze fel, és biztost nevezzen ki". (1992. december 7.). Igen etikátlan, hogy az RMSZ szerkesztősége célzatos rosszindulattal tovább járatja ugyanazt a lemezt." Ezért Tőkés László újból közrebocsátotta a nevezett vizsgálati anyagot. Tőkés László méltatlannak tartja, hogy Ábrahám Dezsővel a sajtó hasábjain polemizáljon. Törvényességi felülvizsgálati kérelme nyomán, a Főügyészség - mint felperes - indítványa alapján, 1995. november 14-i ítéletével a Fővárosi Bíróság a Nemzetközi Transsylvania Alapítványt megszüntette. "Ebből a körülményből is kiviláglik, hogy törvényességi problémafelvetésem igencsak indokoltnak bizonyult." Tőkés László az 1989-es történelmi fordulat gyanútlan örömének légkörében nem tájékozódott alaposabban. "Sajnos, akkor nem sejtettem, hogy magam és családom bizalmával a későbbiekben ilyen durva módon vissza fog élni." /Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke: Válasz Ábrahám Dezsőnek a Romániai Magyar Szóban és a Bihari Naplóban megjelent vádaskodásaira. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./"

Borbély Zsolt Attila visszautasította Kuszálik Péter ismétlődő ironikus, elutasító megjegyzéseit a Reform Tömörüléssel kapcsolatban és terjedelmes írásában értelmezte a platform fogalmát, a Reform Tömörülés tevékenységét és számba vette, hogy miben áll az RMDSZ vezetésével való szembenállásuk. /Borbély Zsolt Attila: A fagylalt visszanyal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./ Kuszálik Péter egyik ilyen írása: Valamit tudnak, RMSZ, nov. 9.

Egy éves a tavaly októberben indult Székelyföld /Csíkszereda/ irodalmi folyóirat, melyet a megyei tanács is támogat. Végre azt csinálja, amit szeret, nyilatkozta Ferenczes István főszerkesztő, a kinyomtatott ezer példány elfogy. Rengeteg pozitív visszajelzést kapnak. Már könyvtáruk is van, a Népszava szerkesztősége 25 ezer kötetet ajándékozott a szerkesztőségnek. Az állományt most dolgozzák fel. György Attila szerkesztő elmondta, hogy szeretnének könyvrecenziókat, kritikákat is közölni. Lövétei Lázár László a fiatal irodalmároknak szeretne teret nyitni, emellett továbbra is besegít az Előretolt Helyőrség /Kolozsvár/ szerkesztésébe. Molnár Vilmos szerint a Látó /Marosvásárhely/ és a Korunk /Kolozsvár/ folyóiratok között van a helyük. /Székelyföld, Isten éltessen! = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 17., átvétel a Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6-i számából, az interjúkat Szatmári László készítette/

Nov. 14-én Kolozsváron, a kerekdombi református templomban adták át a Diaszpóra Alapítvány Czedler Márton- és Földes Károly-szórványdíjait. Vetési László lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke elmondotta: idén immár hatodik alkalommal kerül sor e díjak kiosztására. Idén elsősorban az otthonteremtőket, a kicsikre, a fiatalokra figyelőket jutalmazták. Azokat, akik bentlakást, tábort, közösségi keretet tudtak teremteni a szórványban élő magyar fiatalok számára. Jenei Tamás, az alapítvány alelnöke a díj jelentőségét méltatta. A Földes Károly-díjat a magyarköblösi gondnok, a 75 éves Terebesi László vehette át, aki 1945-től gyülekezetének kántora. Az előző rendszer legsötétebb éveiben is tartotta falutársaiban a lelket, heti rendszerességgel istentisztelet volt a faluban. A Czedler Mártonról elnevezett díjjal Dobai László székelyudvarhelyi lelkészt jutalmazták. Szórványlelkészként hosszú évekig a Hunyad megyei hátszegi egyházközség szétszóródott magyarságát gyűjtötte össze. Geréb Zsolt teológiai professzor laudációjából azt is megtudtuk: 1990-ben pályázat útján foglalta el lelkészi állását a székelyföldi városban, ahol lázas munkába kezdett a református diákotthon megteremtéséért. A 4 emeletes, 120 férőhelyes bentlakás ma már számos, szórványból érkezett magyar gyerek számára jelent biztos menedéket az anyanyelv megóvásához és a református hit megtartásához, elmélyítéséhez. Díszoklevelet az anyanyelvi szórványtáborok szervezői kaptak: Tatár Mihályné Péterffy Irén nagykendi és Kabai Ferencné Hegyi Gitta szamosújvári tiszteletes asszony, valamint Lukácsi Szilamér erdőcsinádi lelkész. Kolozsvári teológusok részvételével evangelizációs hét rendezéséért a petrozsényi gyülekezet kapott emléklapot. /Díjak a szórványmagyarság támogatására. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

"Megjelent Erdély etnikai és felekezeti statisztikája című munka. Első kötetével kapcsolatban tette meg észrevételeit Benedek Gyula. Az 1850. évi népszámlálásról az olvasható, hogy "a településenkénti adatokat azonban sohasem közölték, s azok az idők során elkallódtak". Valójában nem kallódtak el, helyesített Benedek Gyula. Az 1850. évi népszámlálás eredeti német nyelvű felvételi íveit (Aufnahms-Bogen vom Jahr 1850) ő fedeztem fel 1969-ben a szatmárnémeti levéltárban (Archivele Statului. Fond primaria municipiului Satu Mare Colectia registre).1) A Szatmárnémetire, valamint Szatmárhegyre vonatkozó (tehát településenkénti adatokat) közölte Szatmár megye első Statisztikai Évkönyve (1971), valamint 1998-ban a Szatmári Friss Újság Évkönyve. Ugyancsak téves az a megállapítás, hogy nem tartalmazták "a helységben talált idegeneket". Tartalmazták! Az idegenek száma például Szatmárnémetiben 928, Szatmárhegyen 4 volt. Szatmárnémeti jogi (állandó) lakossága 10 552, Szatmárhegyé viszont 1614 volt 1850-ben. "A mindössze 30 példányban sokszorosított kötetet ma már nehezen érthető politikai okból szinte megjelenése pillanatában bevonták" - állítja a megjelent munka. A nehezen érthető ok az lehetett, hogy akkor Szatmárnémetiben élt 38 román. Nehéz elképzelni, hogy az osztrák összeírók (1850-ben) a magyarok érdekében "szépítették" volna az adatokat. Benedek Gyula kifogásolta a "Korona tartomány" kifejezést, mert a helyes fordítás társország: Magyarország nem tartomány volt, hanem társország. /Benedek Gyula: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./"

Nyolc éve folyik Kolozsváron a telefonok lehallgatása, a vezető beosztású emberek tudtával, írta a Ziua. A napilap szerkesztőségébe aláírás nélküli levél érkezett a napokban, mely 26 állítólag lehallgatott telefonszámot tartalmaz. Közöttük volt az RMDSZ ügyvezető elnökségének és Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége alelnökének telefonszáma is. /Telefonbeszélgetéseket hallgatnak le Kolozsváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

Nov. 14-én tartotta közgyűlését a Magyar Írószövetség Budapesten, a Vigadóban, melynek jelenleg 1005 tagja van. Pomogáts Béla elnök beszámolójában kitért arra, hogy bár az utóbbi időben több, különböző csoportosulásokat tömörítő szövetség alakult, ez nem jelentett tömeges kilépést a Magyar Írószövetségből, így a szövetség maradt a Kárpát-medence írótársadalmának átfogó érdekszövetsége. A tagság megszavazta azt a határozatot, hogy kiáll a határon túli magyar kultúra megmaradása mellett, a szlovákiai magyar iskolák megerősítése és a kolozsvári állami magyar egyetem újraindítása, valamint az egyházi és egyéb magyar intézmények visszaadása mellett. Fölrótták a média egyoldalúságát, hogy csak bizonyos írócsoportot szerepeltet. Megválasztották a választmányt, a legtöbb szavazatot Pomogáts Béla kapta, őt Jókai Anna követte, a harmadik az erdélyi Lászlóffy Aladár. A 71 tagú választmányban további erdélyi vagy Erdélyből áttelepült írók: Csíki László, Kántor Lajos, Szilágyi István, Szőcs Géza, Gálfalvi György, Bálint Tibor, Farkas Árpád, Beke György és Kocsis István. /Gál Éva Emese: A Magyar írószövetség közgyűléséről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

"Az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselők Tanácsa tiltakozását fejezte ki az utóbbi időben ismét elszaporodó magyarellenes megnyilatkozások miatt. Mint ismeretes, a Nagy Románia Párt egyik székelyföldi szervezete az RMDSZ-vezetők "meglincselésével" fenyegetőzött, Kolozsvár polgármestere pedig néhány héttel korábban Szászfenesen egy katonai hadgyakorlat alkalmával az RMDSZ-székházak "kilövésére" buzdította a IV. Hadsereget. "A magyar kisebbség megsemmisítésére uszító ilyen kijelentések büntetlenül mérgezik a román közvéleményt, és beláthatatlan következményei lehetnek. E magyarellenes hangvétel fokozódott az RMDSZ kormányba lépésével, koalíciós partnereink pedig - a többszöri figyelmeztetés ellenére - nem veszik figyelembe a minket ért támadásokat. Még sajnálatosabb, hogy az államelnök sem vesz tudomást e veszélyes helyzetről. A jelenlegi romániai viszonyok kísértetiesen kezdenek hasonlítani a harmincas években létezőkhöz. A román demokrácia gyökértelensége, a kormány bizonytalansága, valamint az egyre romló gazdasági helyzet a szélsőséges, fasiszta megnyilvánulások jó termőtalaja. Figyelmeztetjük Románia államelnökét, a kormányt és az igazságszolgáltatást, hogy ébredjenek fel a szendergésből, mert a fasisztoid pártok esetleges törvényes vagy erőszakos hatalomátvétele Romániát katasztrófába sodorja" - áll a nyilatkozatban. Az MKT ugyanakkor követeli: vonják felelősségre a közszolgálati tv azon alkalmazottait, akik az adófizetők pénzén magyarellenességre hangolják a nézőket. A testület hasonló tiltakozó nyílt levelet címzett Radu Vasile kormányfőnek is. A szászfenesi esetről tájékoztatták Victor Babiuc honvédelmi minisztert is. - Eckstein-Kovács Péter szenátor bűnvádi feljelentést fontolgat mind a Szászfenesen, mind pedig a nov. 21-i kolozsvári nagy-romániás tüntetésen elhangzottak miatt, amelyek kimerítik a kisebbségellenes uszítás és fenyegetés fogalmát. Boros elnök különben meglehetősen szkeptikus Gheorghe Funar pereit illetően. Véleménye szerint mind a parasztpárt, mind a liberálisok tartanak a polgármestertől. Funarnak meglehetősen nagy a befolyása, hiszen nem egy helyi vezető zsebét tömte meg Caritas-pénzekkel - mondotta. Megtudtuk: ha az ügyészség a polgármester ellen beindított bűnvádi kivizsgálás alatt megfelelő bizonyítékot talál ahhoz, hogy pert indítson, akkor a polgármestert felfüggesztik tisztségéből, a városi tanács pedig ügyvezető polgármestert választ a jelenlegi két alpolgármester közül. A mandátum felfüggesztése a jogerős ítélet kimondásáig tart, amely akár a végtelenségig is elhúzódhat - a politikai akarattól függően. Ha felmentik, akkor Funar visszakapja mandátumát, és csak megerősödve kerül ki a "csatából". Amennyiben megfosztják tisztségétől, de erre alig egy évvel a 2000-ben lejáró mandátuma előtt kerül sor, kizárt, hogy időközi polgármesteri választást rendezzenek. Boros szerint Mircea Ionescu Quintus múlt heti közbenjárása Funar érdekében csak a magukat demokratikusnak nevező román pártok - mellesleg koalíciós partnereink - meglehetősen kétértelmű álláspontját bizonyítja Funar és szövetségesei ügyében. A Nemzeti Liberális Párt hétvégi sajtóértekezletén Anton Ionescu helyi pártvezér az esetről úgy nyilatkozott: Ionescu Quintus nem a kolozsvári polgármester, hanem a román igazságszolgáltatás makulátlanságának az érdekében lépett közbe. A pártvezér csupán azt akarja - magyarázgatta Ionescu -, hogy semmiféle szabálytalanság ne történjék ebben az igen fontos ügyben. /Figyelmeztetés a koalíciós partnereknek: Románia továbbra is jó termőtalaja a szélsőséges nacionalizmusnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./"

A román képviselőház nov. 25-én jóváhagyta a bizonyítványok, diplomák és tudományos minősítések egyenértékűségének kölcsönös elismerését tartalmazó magyar-román ekvivalencia-egyezményt. Miután a román szenátus ezt a jóváhagyást már korábban megadta, a megállapodás a ratifikálásról szóló törvény kihirdetése után életbe lép. Az ekvivalencia-egyezményt még 1997. június 7-én írta alá Bukarestben a két ország oktatási minisztere. Az akkor mindkét fél részéről rendkívül fontosnak minősített megállapodást a román szenátus oktatási bizottságának volt elnöke, George Pruteanu szenátor olyan gondosan elfektette, hogy arra csak 1998 márciusában bukkantak rá az RMDSZ törvényhozóinak kitartó kezdeményezéseire, s ezt követően kezdődhetett meg a román törvényhozásban a ratifikálás hosszas procedúrája. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 26./

"Csipor Ildikó válaszolt Ábrahám Dezsőnek, aki úgy reagált "Szemléltető" című cikkére, hogy kétségbe vonta létezését, mondván: ilyen nevű személyt nem ismer. Aki "elolvassa Ábrahám Dezső legutóbbi förmedvényét (RMSZ, 1998. október 21.) annak bizonyára feltűnik, hogy a Nagy Lejárató eszköztára végzetesen kimerült." Bemutatkozott: "Csipor Ildikó vagyok. Születtem 1968. január 10-én, Temesvárott. Címem a szerkesztőségben." "1986 óta ismerem Tőkés Lászlót." "Megtiszteltetés számomra, hogy akkor reménytelennek tűnő küzdelmében mellette, mögötte állhattam, másokkal együtt." Csipor azt kéri, hogy Ábrahám Dezsőnek válaszoljon arra, "volt-e valaha valamilyen bűncselekmény miatt elítélve? Ha igen, mi volt ez a bűncselekmény és mikor követte el?" Hogyan kapott útlevelet? Miért éppen akkor rágalmazza meg a Transsylvania Alapítványt, amikor Sabin Gherman a nyilvánosság elé lépett a Pro Transilvania Alapítvány nevében? /Csipor Ildikó: Cogito ergo sum ? vagy mégsem? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./"

Háromnapos budapesti hivatalos látogatása befejeztével együttműködési megállapodást írt alá nov. 25-én Budapesten Gheorghe Tatu, Kovászna megye prefektusa és Szabó Lajos, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője. Az egyezmény értelmében a felek - többek között - kicserélik tapasztalataikat a középszintű államigazgatási szervek koordinálásáról, illetve a köztisztviselők továbbképzésének formáiról. A két ország közigazgatási hivatalai elősegítik a gazdasági kamarák és az önkormányzatok kapcsolatfelvételét. Utóbbiak együttműködésére példa a Hargita megyei Tusnádfürdő és Budapest XVIII. kerületének szándéknyilatkozata, amelyben egy tusnádfürdői telken az önkormányzatok üdülőt készülnek építeni - tartalmazza a közlemény. /Kovászna megyei kormányhivatal prefektusa Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

A Székelyudvarhelyen működő Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány hagyományt szeretne teremteni azzal, hogy köszöntik az éppen hetvenéves erdélyi magyar írókat. Idén Benkő Samu, Dávid Gyula, Domokos Géza és Szőcs István tölti be ezt az életkort, őket nov. 28-án köszöntik. Az ünnepség után kihirdetik az alapítvány novellapályázatának eredményét. /Nagy nap a szombat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

1956-os emlékérmet adományozott Göncz Árpád köztársasági elnök a gyergyószentmiklósi Bajkó Mártonnak. Bajkó Mártont 1958-ban ítélték el, mert éltette az 1956-os forradalmat. A börtönből négy év múlva szabadult, súlyos betegen. 1956-ot követően a román kommunista vezetés keményen megtorolta a magyar forradalom melletti kiállást, s csak két-három éve kezdődött meg annak feltárása, hogy Romániában hányan szenvedtek börtönt, kényszermunkát, kitelepítést ezért a magatartásukért. /Bajkó Márton emlékérme. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

Nov. 26-án Romániába látogatott Bukarestben Torgyán József magyar földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter és Bukarestben Ion Diaconescuval, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnökével a közép- és kelet-európai parasztpártok együttműködéséről folytatott megbeszélést. Torgyán József szerint rendkívül hasznos, tárgyszerű volt a találkozó, egyetértettek abban, hogy célszerű lenne megteremteni a közép-és kelet- európai parasztpártok erős együttműködését. Ennek érdekében az érintett pártok vezetői számára a magyar Független Kisgazdapárt Budapesten találkozót szervez. Torgyán József az RMDSZ bukaresti székházában megbeszéléseket folytatott Markó Bélával, az RMDSZ vezetőivel, minisztereivel. Erről a találkozóról Torgyán József elmondta, hogy az RMDSZ részéről megfogalmazták az új magyar polgári kormánnyal szembeni elvárásaikat, kifejtették, milyen területeken várnak konkrét segítséget, és az együttműködés mely formáit tartják hasznosnak. /Torgyán József Bukarestben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./

Gonda László a Bánságból telepedett ki Németországba. Sokszor hazalátogat. Nyáron jelen volt Tusnádfürdőn, a szabadegyetemen. Tusnádfürdőn feltette a kérdést Markó Bélának, az RMDSZ szövetségi elnökének, hogy miért nem áll ki Tőkés László tiszteletbeli elnök mellett, amikor annyian támadják és rágalmazzák a püspököt. Választ nem kapott. Gonda hangsúlyozta, hogy az RMDSZ vezetőinek kötelességük lenne kiállni egymás mellett. /Az Olvasó nem érti. Miért Tőkés László? = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), nov. 28. - dec. 11. - 24. sz./

Nov. 28-án tartotta Budapesten az Erdélyi Szövetség megalapításának 10. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi küldöttgyűlését. A nemzetpolgár - vagyis a magyar nemzet polgára - jogi definíciót javasolta a határon túli magyarok számára Atzél Ferenc, az Erdélyi Magyarságért Alapítvány elnöke az összejövetelen. Atzél Ferenc úgy vélte, hogy a nemzetpolgár kifejezés bevezetésével a határon túli magyarok számos jogosultságot kaphatnának Magyarországon. Székelyhidi Ágoston történész, az Erdélyi Szövetség elnöke elmondta, hogy a szövetséget 1988. nov. 29-én magyar állampolgárok hozták létre az egyetemes magyarság nemzetpolitikai és kulturális érdekvédelmi szervezeteként. Immár tíz esztendeje jelentetik meg lapjukat, az Erdélyi Tükör folyóiratot. /Az Erdélyi Szövetség jubileumi küldöttgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./