Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Brehariu-Bruja, Alma
49514 tétel
1999. február 19.
Gereben István, az Észak-Amerikai Magyar Egyesületeket Koordináló Bizottságának volt ügyvezető titkára Martonyi János külügyminiszterhez intézett nyílt levelében tiltakozott az ellen, hogy a külügyminiszter a Magyarok Világszövetségére bízta a nyugati magyarság képviseletét a febr. 20-i magyar-magyar csúcson. Gereben szerint az MVSZ-nek nincs joga erre a képviseletre, már csak elnökének, Csoóri Sándornak a személyisége miatt sem. A levélíró szerint Csoóri antidemokratikus, alkalmanként rasszista kijelentéseivel önmagát tette alkalmatlanná arra, hogy a nyugati magyarság nevében beszéljen. A Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ nevében Báthory János általános elnökhelyettes nyilatkozott ebben az ügyben a Népszavának. Elmondta, hogy Gereben véleményével nem érthetnek egyet. Az MVSZ még mindig a legnagyobb a szóba jöhető grémiumok közül: egyesíti a legtöbb nyugati szervezet, küldöttközgyűlést tart, melynek során tisztségviselőket választ. Báthory kijelentette: nem tud Csoóri rasszista kijelentéseiről. /Vita a nyugati magyarság képviseletéről. = Népszava, febr. 19./
1999. február 22.
"Febr. 20-án tartották Budapesten a Magyarország és a határon túli magyarság című konferenciát nyolc határon túli magyar szervezet, a Magyarok Világszövetsége, a kormány és a magyarországi parlamenti pártok részvételével, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ szervezésében, zárt ajtók mögött. Beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök, Martonyi János külügyminiszter. Az RMDSZ-t Markó Béla elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök és Tőkés László tiszteletbeli elnök képviselte. Orbán Viktor hangsúlyozta: "Nemzeti kultúránk a határon túli magyarság kultúrájával együtt teljes. A határon túli magyarok, bár más államok polgárai, de részei a magyar nemzetnek." Ezért a kormány "nem hagyhatja figyelmen kívül a határon túli magyarság ügyét." "Programjának megfelelően a magyar kormány a jövőben is biztosítja, hogy a határon túli magyar és az anyaországi politikai szervezetek intézményesített keretek között és őszintén tárgyaljanak a közös ügyekről." Martonyi János külügyminiszter beszédében arról szólt, hogy ki kell dolgozni a nemzetstratégiát. A stratégiai cél egyértelmű: "a magyarságnak közösségként fenn kell maradnia és tovább kell élnie szülőföldjén, ott, ahol több mint ezer éve él." A nemzetnek nemcsak fennmaradni, hanem erősödnie is kell. Az erősödés az azonosságtudat erősödését és a nemzeti teljesítmény erősödését jelenti. Egy "létszámában, önbizalmában és hitében zsugorodó közösség nem lesz képes növelni teljesítményét". A magyar-magyar konferencia záródokumentuma kimondta a kapcsolattartás folyamatosságának biztosítása érdekében a Magyar Állandó Értekezlet politikai konzultatív állandó testület létrehozását, amely évente legalább egy alkalommal ül össze. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 22., Szabad Újság (Pozsony), febr. 25./ A zárónyilatkozatot aláírták a részvevő szervezetek képviselői:Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Magyar Koalíció Pártja, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Vajdasági Magyar Szövetség, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség, Magyarok Világszövetsége, továbbá a magyarországi politikai pártok képviselői. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./"
1999. február 23.
Febr. 19-én Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban a kisebbségügyi minisztérium kezdeményezésére tanácskozást tartottak, amelyen részt vett Eckstein-Kovács Péter miniszter, Tőkés Elek vallásügyi államtitkársági igazgató, illetve a magyar történelmi egyházak képviseletében Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Czirják Árpád érseki helynök /Kolozsvár/, Tempfli József nagyváradi, Reizer Pál szatmári római katolikus megyéspüspök, Csiha Kálmán református, Szabó Árpád unitárius, Mózes Árpád evangélikus püspök, Tőkés László püspököt Szilágyi Aladár főgondnok képviselte. Eckstein-Kovács Péter ismertette az egyházi javak visszaszolgáltatásának és a vallásügyi tervezetnek a helyzetét: mindkettő késik. Eckstein-Kovács Péter kifejtette: elvárná, hogy a magyar történelmi egyházak újabb listát állítsanak össze a visszaigényelt épületekről, amelyekről újabb sürgősségi kormányrendeletet lehetne készíteni. A megbeszélésen megemlítették, hogy a kormány által az előző napon elfogadott rendelet 22 milliárd lejt nyújt templomok építésére, illetve restaurálására. Azonban a magyar történelmi egyházak egyetlen temploma sem szerepel ezen a kedvezményezett listán. A magyar egyházi vezetők szóvá tették a megkülönböztetést. Tempfli József emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évi sürgősségi kormányrendelet 17 épület visszajuttatásáról intézkedett, azonban a végrehajtása nem történt meg. Csiha Kálmán elmondta: a magyar történelmi egyházak a jövőben is tiltakozni fognak mindezek ellen. A román kormány azonban nem is válaszolt tiltakozásaikra, ezért a nemzetközi fórumokhoz fognak fordulni. /Csomafáy Ferenc: Uram, add meg nekünk, ami a miénk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./
1999. február 24.
Kolumbán Gábor Hargita megyei tanácselnök védelmében nyílt levélben fordultak Emil Constantinescu államfőhöz, Radu Vasile miniszterelnökhöz és Valeriu Stoica igazságügy-miniszterhez a Hargita Megyei Tanács képviselőtestületének és a megye közigazgatási hivatalának tagjai. Kolumbánt - egy fordítási hiba miatt szándékosan félreértett szövegrészre hivatkozva - rágalmazás címén első fokon 20 millió lej pénzbüntetésre ítélte a Vaslui-i bíróság, ezen túlmenően pedig egymilliárd lej kártérítés kifizetésére és 10 millió lej perköltség megtérítésére. A Hargita Megyei Tanács elnökét a csereháti árvaház épületének vitatott ügyével kapcsolatos közleménye miatt perelte be az ingatlant kivitelező cég igazgatója. Kolumbán Gábor sikeres megyei vezető, és ha az ítéletet a törvényszék megerősíti, s az jogerőre emelkedik, le kell mondania tanácselnöki tisztéről is. /Nyílt levél Kolumbán-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./
1999. február 25.
Febr. 23-án 70. életévében elhunyt Gergely Géza, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozatának nyugalmazott rendezője. 1954-ben rendezett először, azóta is a városban dolgozott, ugyancsak tevékeny volt a Színművészeti Főiskolán, a színifőiskolások oktatásában. Az elhunytat a marosvásárhelyi katolikus temetőben temetik febr. 25-én. /Búcsú Gergely Gézától. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./
1999. február 25.
Nagyváradon bemutatták a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság hetedik kiadványát: Hol sírjaink domborulnak - Partiumi temetők. A könyv válogatást tartalmaz az 1997 szeptemberében Biharon megtartott honismereti konferencia előadásaiból. /Partiumi temetők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./
1999. február 25.
Elekes Gyula /Székelyudvarhely/ zománcművész többször kiállított Magyarországon, különböző városokban, Spanyolországba háromszor hívták meg kiállításra. Városában, Székelyudvarhelyen még nem volt alkalma arra, hogy bemutassa munkáit. /Oláh István: Zománc és tűz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./
1999. február 26.
"Az Erdélyi Naplóban Tőkés László püspök a kifejtette: "A kettős állampolgárság tekintetében az RMDSZ hivatalos álláspontja meghatározó jellegű. A magyar miniszterelnök, a magyar külügyminiszter többrendben is jelezte, nem mehetnek tovább az RMDSZ által megfogalmazott célokon, mert az egyfajta beavatkozást jelentene az erdélyi magyarság belső életébe. Azt támogathatják, amit a romániai magyarság legitim képviselete fenntart és képvisel." Tőkés László szerint az lenne a leghelyesebb, "ha egy szakemberekből álló bizottság megvizsgálná szakmai, jogi, politikai szempontból a kettős állampolgársággal kapcsolatos igen bonyodalmas kérdéseket". /Kitől függ a kettős állampolgárság? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./"
1999. február 27.
"Sabin Ghermant, a Torkig vagyok Romániával kiáltvány szerzőjét, a Pro Transilvania Alapítvány vezetőjét febr. 24-re a kolozsvári ügyészségre idézték hazaárulás, az alkotmányos rend, a román állam nemzeti és oszthatatlan jellege veszélyeztetése címén. Ghermant Nicolae Popa, a Szövetség Romániáért Párt parlamenti képviselője, továbbá a Nagy-Románia Párt, a Román Nemzeti Egységpárt és az SZDRP jelentette fel. Sabin Gherman kihallgatása után nyilatkozott Transilvania Jurnal című lapnak. Kénytelen megállapítani, hogy torkig lenni Romániával súlyos bűncselekménnyé lépett elő anélkül, hogy valami is elhangzana azok felelősségéről, akik lejáratták a reform eszméjét, állapította meg. Nem érzi magát sem árulónak, sem politikai üldözöttnek. Emlékeztetett arra, hogy a maastrichti egyezmény előírja: a szubszidiaritás, a regionális autonómia elve az EU-ba való belépés kötelező elve. "Kevés román tudja azt, hogy Spanyolországban 17 autonóm tartomány található, hogy Olaszország ugyanezt az elvet alkalmazza, hogy Franciaország, amely a nyugati központosított állam mintája, kétszáz év után visszatért az autonóm történelmi tartományokhoz." - érvelt. /Azok vádolnak, akiknek tíz éve fizetem inkompetenciájukat - vallja az ügyészség elé idézett Sabin Gherman, a "Torkig vagyok Romániával" című kiáltvány szerzője. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27-28./"
1999. február folyamán
Márton Áron püspökké szentelésének 60 éves évfordulója alkalmából a Szövétnek több írással emlékezett a püspökre. Márton Áront 1939. február 12-én Cassulo Andrea apostoli nuncius szentelte püspökké a kolozsvári Szent Mihály templomban. A társszentelő püspökök: Pacha Ágoston - Temesvár és Fiedler István - Szatmár-Nagyvárad. /Szövétnek (Arad), febr. - III. évf. 1. sz./
1999. március 1.
"A Szövetségi Képviselõk Tanácsa febr. 27-én és 28-án Marosvásárhelyen tartotta ülését. Bevezetõjében Markó Béla szövetségi elnök tájékoztatta a testületet a koalíciós állapot pillanatnyi helyzetérõl, a magyar-magyar csúcsról, amely Magyar Állandó Értekezlet néven a kapcsolattartás intézményes fórumává vált. A szövetségi elnök külön hangsúlyozta az RMDSZ kezdeményezésére létrejött kis- és középvállalatokkal foglalkozó ügynökség jelentõségét, amelynek élére Birtalan József volt szállításügyi államtitkárt nevezték ki. Ezzel a kezdeményezéssel az RMDSZ bebizonyította, hogy nemcsak a kisebbségpolitika, hanem más, országos jelentõségû kérdések is foglalkoztatják. A kettõs állampolgárság ügyérõl elmondotta: többszöri éles felvetéseire nem kapott olyan választ, hogy amennyiben az RMDSZ vezetõsége kérné ezt, a magyar kormány megadná a kettõs állampolgárságot. Markó beismerte, hogy az RMDSZ-en belül igenis léteznek egymásnak feszülõ, egymásnak ellentmondó vélemények. " Én magam is számos tisztségviselõvel nem értek egyet, de senkinek sem szabad a nézetkülönbségeket szembeállítania az RMDSZ egységével." "Miközben a kormánykoalíció kilábalni igyekszik a bányászjárásokból, nem tekinthetünk el attól, hogy körvonalazódik egyfajta háttér-magyarellenesség" - figyelmeztetett Markó Béla és határozott állásfoglalást kért az SZKT-tól a kézdivásárhelyi '89-es eseményekben való részvételért nemrég alapfokon hozott ítéletek ügyében, az úgynevezett Agache-féle perben, éppúgy, mint a csernátoni fórum egyes résztvevõinek a brassói ügyészségre való beidézése esetében Tõkés László tiszteletbeli elnök megköszönte a Tokay György helyébe lépett új kisebbségügyi miniszternek, hogy az utóbbi években elsõ alkalommal hivatalosan felvette a kapcsolatot a vallási vezetõkkel és február 19- én Kolozsvárott találkozott püspökökkel és egyházi fõgondnokokkal. Tokayról viszont úgy nyilatkozott, hogy a leköszönt miniszter távozásának ódiumát rá, a tiszteletbeli elnökre akarta vetni. Igaz ugyan, hogy két évvel ezelõtt felvetette Tokay eltávolítását, mely kezdeményezéssel akkor magára maradt, ám két év után azt mondani, hogy Tõkés László miatt volt eltávolítva, ez politikai lejáratással, egyúttal visszautasított minden, általa kezdeményezett fórummal kapcsolatos vádat is és a magyar-magyar csúcs kapcsán a kettõs állampolgárság ügyét érintve úgy fogalmazott: az anyaországban "elnyilatkozták magukat egyes vezetõk, ahelyett, hogy az RMDSZ-szel kimunkáltak volna egy közös álláspontot." Az ülésen Markó-Tõkés pengeváltásra is sor került, mert a szövetségi elnök megkérdezte hogy az órákig húzódott vitának tulajdonképpen mi volt a célja? Mert végülis ugyanazok a személyek, önmagukat idézve, ugyanazt ismételték el, ami a már elhíresült fórumokon is elhangzott, és a kettõs állampolgárság érzelmi hátterét kihasználva ne próbálja senki kettéosztani a szervezetet. Tõkés László érve erre: amit nem kértünk, azt bizonyosan nem kapjuk meg. Ami elhalkul az RMDSZ-en belül, az elhalkul odaát is. Tokay György azt hangoztatta: felelõs romániai magyar politikus nem nyilatkozhat oly módon a kettõs állampolgárság kérdésérõl, hogy figyelmen kívül hagyja azokat a nemzetközi szerzõdéseket, amelyek Magyarországra szigorú kötelezettségeket rónak. Katona Ádám a kettõs állampolgárság kérdésének a szõnyeg alá seprésével vádolta az RMDSZ vezetõségét. Kijelentette: felelõsségre kell vonni azokat a "régi rendszer" maradványaiként tovább tevékenykedõ magyar külügyi szakértõket, akik egykor "legyúrták" a magyar-román alapszerzõdést, most meg "rossz tanácsokat adnak a jóhiszemû magyar vezetõknek". "Ezen a parton" a püspök úr eddig második személynek érezte magát a szövetségben, most már harmadik. Markó: Nem errõl szól az RMDSZ, hogy ki hányadik helyen áll, hanem arról, hogy aki elöl van, az mit tesz. Febr. 27-én délután a kongresszust elõkészítõ dolgokkal foglalkozott az SZKT. A vita végeredménye: a kongresszuson részt vesz az SZKT meg a Szövetségi Egyeztetõ Tanács mind a 181 tagja, 228 mandátum jut a területi szervezeteknek, 36 a pártoknak, platformoknak, 26 az ifjúsági szervezetek (MIT) képviseletének. A febr. 28-án folytatódó ülésen az SZKT kijelölte tagjait a program-, illetve alapszabályzat-módosító bizottságban Szatmári Tibor, Tamás Sándor, Székely Ervin, illetve Ráduly Róbert, Bulyovszkij Loránd, Márton Árpád személyében. Kijelölték az átvilágító bizottságot. A testület elfogadta a SZET döntését az átvilágító bizottság összetételérõl, amelynek tagjai Szabó Árpád unitárius püspök, Csávossy György SZET-elnök és Antal Attila. Az SZKT ugyanakkor elfogadta egy új, szociális kérdésekkel foglalkozó fõosztály létrehozására vonatkozó javaslatot. Az SZKT úgy döntött, hogy Csíkszereda legyen a következõ RMDSZ-kongresszus színhelye. - A tanácskozás több nyilatkozat és állásfoglalás elfogadásával ért véget: az SZKT elítélte az elmúlt idõszakban "az etnikai diszkrimináció minden jegyét magán viselõ koncepciós pereket", lásd a kézdivásárhelyi rendõrlincselés elítéltjeit, a brassói ügyészség beidézett RMDSZ-politikusokat, vagy az úgymond "rágalmazási" perben súlyos pénzbüntetésre ítélt Kolumbán Gábort, Hargita megye tanácselnökének esetét. Az SZKT állásfoglalásban hívta fel a figyelmet arra, hogy az Országos Audiovizuális Tanács túllépte jogkörét, és alkotmányos jogokat korlátozott, amikor határozatban kötelezte a nem román nyelven sugárzott rádiós és televíziós mûsorok szinkrontolmácsolását, illetve román nyelven való feliratozását. Az SZKT megbízta a szövetség vezetõit, hogy járjanak el Eva Maria Barki bécsi jogász Romániából történt kiutasításának visszavonása érdekében. Az SZKT zárt ülést rendelt el a költségvetés megvitatására, amelyet azonban elhalasztott a testület áprilisra tervezett ülésére. /Marosvásárhelyen: Mi fõ a kondérban? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1., Székely Kriszta: Csíkszereda az RMDSZ-kongresszus színhelye Nem az RMDSZ-en múlik a kettõs állampolgárság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./"
1999. március 1.
"A Szabadságnak nyilatkozott Eckstein-Kovács Péter a kézdivásárhelyi elítéltek ügyében, akiket az 1989-es forradalmi események nyomán pereltek be egy milicista őrnagy meggyilkolásának vádjával. A miniszter kijelentette, hogy az 1989-es decemberi események kapcsán "a jogalkalmazás bizonyos esetekben szelektíven történik", ugyanis amikor áldozatok és tettesek ugyanazon nemzetiségűek voltak, nem történt felelősségre vonás. A lap szerint az ügyben aláírásgyűjtést kezdeményeztek, amit az SZKT egyöntetűen támogatott. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./"
1999. március 3.
Kiss Kálmán, a határőrség megbízott parancsnok román kollégájával /Aurel Neagu/ tárgyalt a szervezett bűnözés elleni együttműködésről, tájékoztatott febr. 28-án az Orosházán tartott sajtótájékoztatóján. A jövőben összehangolják az akciókat. /Magyar-román határvédelmi megállapodás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
1999. március 3.
"Románia és Moldova egyesülése csak a két ország népének akaratából történhet meg, de ha a két ország népe az egyesülés mellett dönt, azt sem az oroszok, sem senki más nem akadályozhatja meg - jelentette ki márc. 1-jén Bukarestben Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke. A KDNPP vezetője szerint ha ma népszavazást tartanának az egyesülésről, Romániában az igen biztosan diadalmaskodna, de a Moldovai Köztársaságban valószínűleg nemet mondanának. - Románia nincs olyan gazdasági helyzetben, amely vonzó lehetne a Moldovában élők számára. Romániának a kulturális, szellemi, érzelmi és történelmi egységet kell szorgalmaznia, és amikor "a helyzet nálunk jóra fordul, a moldovaiak is az egyesülést akarják majd" - hangsúlyozta. A sajtóértekezleten Remus Opris szóvivő határozottan elítélte az orosz törvényhozásnak azt a döntését, amellyel Oroszország számára stratégiai érdekzónának minősítette a Dnyeszteren túli területet. Opris szerint a román külügyminisztériumnak hivatalosan állást kellene foglalnia olyan értelemben, hogy ezzel Oroszország a Moldovai Köztársaság szuverenitását és területi egységét fenyegeti. Romániának fel kellene hívnia az EU-tagállamok figyelmét arra, hogy a Dnyeszteren túli területet "ténylegesen idegen hadsereg tartja megszállás alatt". /Nem érdemes most erőltetni Moldova és Románia egyesülését - véli Ion Diaconescu parasztpárti elnök. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./"
1999. március 3.
Márc. 1-jén kétnapos nemzetközi konferencia kezdődött Bukarestben a Partnerség a békéért NATO-program megkezdésének ötödik évfordulója alkalmából. A konferencián Andrei Plesu román külügyminiszter kijelentette: Románia azt várja, hogy áprilisban a NATO washingtoni csúcstalálkozóján megerősítik: az észak-atlanti szövetség bővítése folytatódni fog. /Román remények. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
1999. március 3.
"Kolumbán Gábor a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke, és egyike a legtöbb nemzetközi tisztséget viselő RMDSZ-politikusoknak. Az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa tagja, és a Föderalizmus, Regionalizmus és Kisebbségi Munkabizottság elnöke, a Helyi és Regionális Információs Társadalmi Bizottság tagja, az Európai Régiók Gyűlése (AER) Kisebbségi Munkabizottságának elnöke. Kolumbán Gábort a vaslui-i bíróság rágalmazásért 20 millió lej pénzbüntetésre ítélte, 1 milliárd lej (100 000 USD) erkölcsi kártérítés és 10 millió lej perköltség megfizetésére kötelezte. A magánvádló Aristide Roibu, aki a bukaresti székhelyű Aris Industry S. A. ügyvezetőjeként felépítette a székelyudvarhelyi csereháti ingatlant, és azt átjátszotta egy frissiben megalakított görög katolikus apácarendnek. A székelyudvarhelyi csereháti ingatlanról köztudott, hogy súlyosan terheli a román?magyar viszonyt, az ügyet a román sajtó nagy része magyarellenes uszításra használja fel. Kolumbán Gábor 1997. május 30-án hivatalos közleményt adott ki, amelyben rögzítette azt, hogy "minden, a beruházást elindító dokumentumban (haszonbérleti szerződés, építési engedély, a projekt témájának bemutatása) az épület székelyudvarhelyi gyermekek részére épített kisegítő iskolaként szerepel, azzal a céllal, hogy a kis befogadó képességűnek bizonyuló oklándi iskolát ide költöztessék." Aristide Roibu alattomos ténykedése révén ez az épület egy székelyudvarhelyi görög katolikus gyermekotthonná változott. Önként adódik tehát a kérdés, vajon a humanitárius beruházás ürügye nem egyéni üzleti érdekeket rejt? Az indulatosság és agresszivitás, amellyel Aristide Roibu kifejti nézetét anélkül, hogy a beszélgetések során felmerült kérdésekre válaszolna, arra késztet, hogy az illetékes szervekhez forduljunk, kérve a pénzügyi átutalások törvényességének, a behozatalnak és az építkezés költségeinek felülvizsgálását." - Aristide Roibu ezt rágalmazásnak vélte, és panasszal fordult a kijelölt vaslui-i bírósághoz, azt állítván, hogy e kijelentés szerint őt azzal rágalmazta meg Kolumbán Gábor, hogy "szubverzív" tevékenységet folytat, ergo, "veszélyeztette, aláásta az állam belső rendjét". A nyilvánvalóan elfogult vaslui-i bíróság elítélte Kolumbán Gábort. Kincses Előd megjegyezte: egész egyszerűen nem értette, hogyan is állapíthatta meg a vaslui-i bíróság: fennállnak a rágalmazás tényálladéki elemei. Mindenekelőtt nem a vitatott alattomos kifejezést tartja rágalmazónak, amelyet románul egyébként helyesen nem szubverzívnek, tehát Roibu olvasatában az állam belső rendjét aláásónak kellett volna fordítani, hanem perfidnek (e fogalomnak viszont semmi köze sincs az államrendhez). Az ítélet indoklása szerint a rágalmazást azáltal követte el Kolumbán Gábor, hogy azt állította: a sértett jogtalanul, a svájci Basel Hilft Alapítvány felhatalmazása nélkül ajándékozta a kérdéses csereháti ingatlant az apácarendnek. Ez az indoklás azért is érthetetlen, mert a csereháti ingatlan tulajdonjogi helyzetéről a marosvásárhelyi bíróságon folyamatban van egy per - mindaddig tehát, amíg a polgári bíróság jogerősen nem állapítja meg, hogy az ingatlan ajándékozása szabályos volt, hogy annak ki is a jogos tulajdonosa, bárkinek jogában van ebben a kérdésben szabadon véleményt nyilvánítani. Aristide Roibu panasza nem is vonatkozott az ajándékozással kapcsolatos véleményre, ő a szubverzív kifejezést panaszolta, tehát az ítélet ebből a szempontból is szakmailag elképesztően dilettáns. A vaslui-i megyei törvényszék - gyanús gyorsasággal - a fellebbezési tárgyalást már március 10-ére ki is tűzte. Kolumbán Gábor időközben a Román Legfelsőbb Ítélőtáblához fordult, és kérte az ügynek az áthelyezését, annál is inkább, mivel a bűncselekmény elkövetési helye szerint az illetékes bíróság a csíkszeredai lett volna. Ez az ítélet felveti a román hatóságoknak és igazságszolgáltatásnak az "Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről" 10. cikkelyéhez, a véleménynyilvánítás szabadságához való viszonyulásának kérdését. Ez a cikk kimondja azt, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, és hogy e jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Elfogadhatatlan a politikai szólásszabadságnak a bírói út felhasználásával való korlátozása. Ezzel az ítélettel is a román igazságszolgáltatás túllépte az egyezmény biztosította szólásszabadság korlátozási lehetőségeket, s vétkesen korlátozta a politikus véleménynyilvánítási szabadságát. Kincses Előd szerint "jogosan elvárjuk, hogy a román állam az idézett egyezmény szellemében védje meg Kolumbán Gábort." /Kincses Előd: A véleménynyilvánítás szabadsága és a román igazságszolgáltatás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./"
1999. március 3.
"1949. márc. 2-én éjjel az egész ország területén egyszerre többezer családot leptek meg álmukban a milicisták és pártaktivisták csoportjai azzal a felszólítással, hogy azonnal csomagoljanak családonként száz kilót, mert el kell hagyniuk lakásukat és a megyeszékhelyen kell összegyűlniük. Ezzel az intézkedéssel a földbirtokos réteget tették földönfutóvá, elsősorban az erdélyi magyar arisztokráciát és nemességet. Kijelölték, melyik városban kell a családoknak élniük. A személyibe beütötték a D. O. pecsétet. Az így, erőszakosan deportált családok pincékben, istállókban laktak. Minden héten jelentkezniük kellett a rendőrségen. A férfiak nehéz munkát kaptak /éjjeli vagonrakás, építkezési segédmunkás stb./ A deportált családok gyermekeit akadályozták a továbbtanulásban. /Puskás Attila: 1949 márc. 3. - hajnalóra. Ötven éve semmisítették meg Románia középbirtokos társadalmát. - Háromszékiné Farkas Éva emlékezése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Háromszék megye területéről a családokat Sepsiszentgyörgyre vitték. A családokat másfél év múlva, szintén éjszaka, 1950. szept. 23-án ismét összeszedték és Dobrudzsába hurcolták őket, egy rizstelepre, barakkokba. Itt kellett a családoknak dolgozni éveken át. Az egyik túlélő elmondta, hogy a deszkabarakkokba télen befújt a hó. Több mint egy évtizedig éltek ebben a számkivetésben, csak 1963. aug. 23-án törölték el a D. O.-t. A kényszermunkát megjárt 91 éves dálnoki Beczásy István visszaemlékezett az átélt rettenetes időszakra. Keserűen hozzátette, hogy az 1989-es változás után senki sem segíti a székelység megmaradását. "A magyarság megmaradásához valamikor a földbirtokos osztály jelentette az alapot. Most pedig csak a személyi érdek van, az az első, utána egy nagy űr, s azután következik csak megmaradásunk közös érdeke. De az már messze hátul van." A magyar vezetőségnek azon kellene dolgoznia, hogy visszaállítsák az Erdélyben az egykor olyan jól működő gazdaköröket. /Ferencz Csaba: Az elhurcolás fél évszázada. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 2./ Beczásy István megírta emlékiratait Bekerített élet /Literátor, Nagyvárad, 1995/ címen. Az erőszakos kitelepítésről szól Gál Mária könyve: D. O. /kényszerlakhely/ /Minerva, Kolozsvár, 1996/ alcíme: Az erdélyi föld és földbirtokosság sorsa a második világháború után."
1999. március 4.
A kolozsvári Tinivár Kiadó bemutatta a középiskolásoknak és főiskolásoknak szánt Géniusz tudományos ismeretterjesztő magazin első számát. Főszerkesztő Dáné Tibor Kálmán, felelős kiadó dr. Bartha Zoltán. A 64 oldalas szemle második számát márciusra ígérték. /Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./
1999. március 5.
"Victor Babiuc román védelmi miniszter az USÁ-ba látogatott, márc. 3-án Washingtonban, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjában tartott előadásában Románia NATO- csatlakozásának mielőbbi lehetővé tételét sürgette. A konkrét intézkedések Románia elképzelése szerint egyfajta "Madrid plusz"-ként minősíthető döntéscsomagot jelenthetnének. Babiuc javaslata szerint e "Madrid plusz": közös politikai nyilatkozatban, vagy a tagságra pályázó országokkal (beleértve Romániát) megkötendő különleges megállapodásban a NATO olyan speciális státust biztosítana, amely több kötelezettségvállalást fogalmaz meg az eddigi békepartnerségi kereteknél. /Babiuc a "Madrid plusz"-ról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./"
1999. március 5.
"A Királyhágómelléki Református Egyházkerületet 2 millió lejjel büntette a pénzügyőrség. Az ellenőrök törvényellenesnek tartották, hogy az egyházkerület belső pénzügyvitelét két nyelven vezetik. Az egyházkerület nyilatkozatában tiltakozott a határozat ellen, hivatkozva a vallásügyi törvényre, amely szerint a kultuszok belső gyűléseiken és működésük rendjében híveik anyanyelvét használhatják. A református egyház képviselői a pénzbírság visszavonását és erkölcsi kártérítést kérnek, "hisz az egyházuk által elszenvedett eszmei kár lényegesen nagyobb a bírság összegénél". /Pénzbírság a kétnyelvűségért. Cinkos a rágalmazással foglalkozó román sajtó. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./"
1999. március 8.
"Márc. 5-6-án tartotta meg Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házban a Reform Tömörülés RMDSZ-platform kongresszusát. A rendezvényre sok hazai és határon túli politikus elküldte személyes üzenetét a mintegy 60 kongresszusi résztvevőhöz. Németh Zsolt külügyi államtitkár levelében hangsúlyozta: " A magyar nemzetpolitikai stratégia célja, hogy a szomszédos országok magyar kisebbségei egyénileg és közösségként megőrizzék önazonosságukat, megmaradjanak és gyarapodjanak szülőföldjükön, ott, ahol több mint ezer éve élnek." Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke az ötven évvel ezelőtti helyzethez hasonlította a romániai magyarság jelenlegi helyzetét: "akkori vesztünk sorsszerű volt... ez esetben viszont úgy ítélem, hogy alapvetően más a helyzet". Patrubány Miklós VET-elnök levelében a zsákutcába jutott RMDSZ-ről úgy vélte, hogy vissza kell állítani a szövetség becsületét. Dr. Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője szerint a Reform Tömörülés, hasonlóan a Fideszhez, egy fiatalabb politikusi nemzedék életszemléletét mondhatja magáénak. A rendezvényen a küldöttek megegyeztek abban, hogy a közelgő RMDSZ-kongresszusra nem küldenek saját jelöltet az elnöki tisztségre. Határozatukat azzal indokolják, hogy alapszabályzat módosítási javaslatot nyújtanak be és kérni fogják, hogy a szövetségi elnököt ne a kongresszus válassza meg, hanem ennek kinevezését halasszák a belső választások utánra. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az RMDSZ politizálási centrumát Bukarestből Erdélybe kell áthelyezni. Az RT-kongresszus tiltakozó állásfoglalást fogadott el a romániai igazságszolgáltatás magyarellenes döntései ügyében: "Az utóbbi hónapokban olyan aggasztó jelenségsorozat bolygatta meg a romániai magyar közösséget, amely egyértelműen utal arra, hogy a magyarellenes politikum nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra. Mindenekelőtt az úgynevezett Agache-perben, a csereháti ingatlan, a Kolumbán Gábor Hargita megyei tanácselnök, valamint a csernátoni RMDSZ-fórum ügyében megnyilvánult ügyészségi-bírósági magatartásra gondolunk. Amennyiben nem történik meg az igazságtalan, diszkriminatív döntések korrigálása, joggal feltételezhetjük, hogy Romániában veszélybe került a jogállamiság, és a szélsőséges politika erőt vesz a pártatlan igazságszolgáltatáson." - A kongresszuson Borbély Zsolt Attila előterjesztette az RT ideológiai önmegfogalmazásának dokumentumát, amelynek értelmében a Reform Tömörülés az önálló magyar érdekeken alapuló politizálás híve. - A kongresszuson megvitatták és elfogadták a Reform Tömörülés 12 pontját, aminek vázlatát a platform hírlevele tette közzé: "1. Az RT ideológiai alapvetése. Helyünk az erdélyi magyar politikai palettán (keresztény értékeket hangsúlyosan felvállaló nemzeti szabadelvűség); 2. Milyen RMDSZ-t akarunk? (Plurális belső integráció, önkormányzati modell, Erdély-központúság, belső választások fontossága); 3. Autonomista politikát! (Autonómia versus nyelvi jogok); 4. Összmagyar integráció: az EU-atlanti integráció és a magyar nemzetrészek jogállása; 5. Regionalizmus, az erdélyi értékek és érdekek hangsúlyos megjelenítése; 6. Viszonyulás az RMDSZ kormányzati szerepvállalásához - az autonómia prizmáján keresztül, kritika, kiút a jelenlegi helyzetből; 7. Új típusú partnerség kialakítása a román demokratikus politikai erőkkel; 8. Oktatáspolitika - magyar egyetem!; 9. Gazdasági felemelkedésünk feltételei; 10. Az RT álláspontja az RMDSZ és a civil szféra viszonyáról; az egyházak kiemelt szerepe a közösségépítésben; 11. Az RT és a szervezett ifjúság, az ifjúság politikai és közéleti szerepvállalásának elősegítése; 12. Viszonyulás a csángó kérdéshez (erkölcsi kötelesség és politikai racionalitás)." /Nem küldenek saját jelöltet az elnöki tisztségre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./"
1999. március 8.
Munkácson mostantól csak azok tölthetnek be közhivatalt, akik levizsgáznak ukrán nyelvből. Az Ukrajnában eddig páratlan intézkedést Viktor Baloga polgármester vezette be Kárpátalja soknemzetiségű második legnagyobb városában. Rendeletében feltételül szabta az állami alkalmazottak, pedagógusok, művelődési dolgozók és rendőrök számára az államnyelv ismeretét. Ukrán nyelvtudásukról az érintetteknek szakmai minősítő vizsgán kell számot adniuk. Akik ezen megbuknak, azokat ukrán nyelvtanfolyam elvégzésére kötelezik a helyi tanárképző főiskolán. A polgármester rendelete értelmében Munkács területén csak ukrán nyelvű feliratok és reklámok helyezhetők el. A jövőben a rendezvényeket is csak államnyelven lehet megtartani a városban. /Feltétel az ukrán nyelv ismerete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
1999. március 9.
Marosvécs szellemében alakult meg 1995-ben az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány Székelyudvarhelyen. Elnöke, Lőrincz György író elmondta, hogy megalakításával erősíteni akarták az írói szolidaritást. A kegyetlen piacgazdasági körülmények miatt az írók kisnyugdíjasnak számítanak, a létfenntartáshoz alig elegendő jövedelemmel. Ezért idén - ha anyagi lehetőségeik engedik - egyszeri támogatásban részesítik a betegeskedő, nehéz anyagi körülmények között élő pályatársakat. Kitüntették a hetvenéves írókat. Azért őket, mert az ilyen korban levő írók azon vívódnak, hogy ők már senkinek sem kellenek, lassan elfelejtik őket. /Lukács Csaba: Írószakszervezet Marosvécs szellemében. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 9./
1999. március 9.
Megjelent Vákár Katalin A gyimesi fonáján varrott /Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1999/ című könyve, amely hozzáférhetővé teszi a gyimesi mintakincset. A könyv előszavát János Pál nyugalmazott múzeumigazgató írta. /Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./
1999. március 10.
A szenátus márc. 9-én elfogadta a helyi közigazgatás megszervezésére és a helyi autonómia általános rendszerére vonatkozó törvénytervezet 43. szakaszát, amely előírásokat tartalmaz a helyi tanácsülések nyelvhasználatára vonatkozóan is. Eszerint a munkálatok az állam hivatalos nyelvén zajlanak, de amennyiben a nemzeti közösségekhez tartozó tanácsosok összlétszáma az egyharmadot teszi ki, ezek kérésére használhatják az anyanyelvüket. A polgármestereknek hivatásos fordítót kell biztosítaniuk. /Anyanyelvüket használhatják a nemzeti közösségekhez tartozó tanácsosok. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./
1999. március 10.
Csíkszeredában tartotta bővített vezetőségi ülését a Románia Magyar Kereszténydemokrata Párt /RMKDP/, ahol arról döntöttek, hogy negyedik kongresszusukat jún. 4-5-én tartják, Marosvásárhelyen. Kelemen Kálmán elnök elmondta, hogy a párt újbóli bejegyzésére törekednek, ezért a politikai pártok törvényének módosítását megtámadják a bíróságon. /RMKDP-ülés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./
1999. március 10.
Márc. 10-én Marosvásárhelyen, a Bernády Házban bemutatkozott a svédországi Erdélyi Könyv Egyesület, amely Erdély irodalmát közvetíti a világ magyarságának. Veress T. Magda /akire a régebbiek Teleki Magdi néven emlékeznek/ kiadóvezető elmondta, hogy Erdély szétdobált köveit illesztgetik Veress Zoltánék.Évente egy Erdélyben élő író művét adják ki, előfizetéses alapon. Az előfizetők harminc százaléka nem erdélyi. Az előfizetők kielégítésa után fenmmaradó könyvmennyiséget juttatják el Erdélybe. /Népújság (Marosvásárhely), márc. 13. Múzsa mellélet./
1999. március 11.
Emil Constantinescu elnök szerint Romániát a hadsereg felkészültsége és a demokrácia állapota politikailag alkalmassá tenné a NATO-csatlakozásra, az ország gazdaságilag azonban most képtelen lenne erre. Az elnök kijelentését mintegy alátámasztva, a román statisztikai hivatal márc. 10-én közölte, hogy az ország bruttó hazai termékének értéke tavaly 7,3 százalékkal zuhant. A gazdaság egy évvel korábban is már 6,6 százalékos visszaesést mutatott. Románia tavalyi gazdasági teljesítménye jócskán elmaradt a korábbi hivatalos előrejelzéstől is, amely még 5,5 százalékos GDP-csökkenéssel számolt 1998-ra. A visszaesés januárban is folytatódott: az ipari termelés volumene az idei első hónapban 7,8 százalékkal volt kevesebb a decemberben mértnél, s 12,8 százalékkal maradt el a tavaly januáritól. /Emil Constantinescu: Románia gazdaságilag alkalmatlan a NATO-csatlakozásra. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./
1999. március 11.
"A múlt év végén jelent meg dr. Vofkori László tanár Székelyföld útikönyve című, 20 ezer adatot tartalmazó kétkötetes munkája, melyet Zayzon Sámuel "jól felépített adatkatedrálisnak" nevezett. Két évtizedig dolgozott ezen a munkán, mondta el a szerző. Készül következő munkája: A Kárpát-medence magyarságának alkotásföldrajzi atlasza. Ez azt jelenti, hogy minden kutató, író, alkotó, felfedező, sportoló, politikus, diplomata és egyházi ember születési helye szerint rákerül a térképre. /Kovács Kinga: Interjú dr. Vofkori Lászlóval. = A Nap (A Ziua magyar nyelvű hetilapja, Bukarest), márc. 11./"
1999. március 11.
Márc. 7-én lett volna hetvenéves Székely János költő, drámaíró, műfordító. Ebből az alkalomból Marosvásárhelyen, a Bernády György Művelődési Központban emlékestet tartottak, melynek keretében Demény Péter, a Kriterion kolozsvári szerkesztője bemutatta a kiadó két friss kötetét: a Semmi soha Székely János válogatott verseit, A másik torony című pedig prózai írásait tartalmazza. /Székely Jánosra emlékezve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./ Székely János /Torda, 1929. márc. 7. - Marosvásárhely, 1992. aug. 24./