Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2013. szeptember 16.
Díjazták a temesvári Vagabondót a FuxFeszten
A legjobb produkció díjjal jutalmazták a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Vagabondó című előadását Nagyváradon, a FuxFeszten – tájékoztatott hétfőn a társulat.
A szeptember 11-15. között első ízben megrendezett Erdélyi Magyar Hivatalos Bábszínházak Fesztiválján szerepelt a Peter Pashov és Zheni Pashova által rendezett, Karel Čapek szövege nyomán készült Vagabondó bábelőadás. A romániai magyar bábszínházak számára szervezett versenyfesztiválon 11 társulat 17 előadással lépett fel, melyek közül a hat tagú szakmai zsűri (Urbán Gyula, író, rendező, Bartal Kiss Rita, rendező, színész, tervező, Jankó Szép Yvette, fordító, tanár, Kozsik Ildikó, bábszínész, teatrológus, Varga Ibolya, rendező, tanársegéd és Horányi László színész, rendező) a versenyben lévő produkciók közül a temesvári előadásnak ítélte oda a legjobb produkció díját.
A Vagabondó egy fiatal fiú története, aki apja halálos ágyánál ígéretet tesz arra, hogy folytatva a családi hagyományt, ő maga is rablónak áll majd. A naiv lelkű Vagabondó számára azonban ez a feladat sokkal nehezebbnek bizonyul, mint gondolta, így kalandjai során többször válik kifosztottá, mint fosztogatóvá.
A fesztivál keretén belül a zsűri különdíját a Kire ütött ez a gyerek című előadás, a Sepsiszentgyörgyi Cimborák bábszínház produkciója kapta. Az Erdélyi Riport által felajánlott díjat Simon Judit újságíró, a Riport Kiadó igazgatója adta át, a legjobb bábos alakításért, a kolozsvári Puck bábszínház bábszínészének: György Lászlónak.
A legbábosabb produkció díját egy magyar gyerekeket támogató aradi csoport ajánlotta fel. A díjat Szőke Kavinszki András művészeti igazgató adta át. Ezt az elismerést a marosvásárhelyi Ariel bábszínház Mirkó királyfi című előadásáért kapta. A legjobb látvány díját a Szigligeti Színház nevében Czvikker Katalin főigazgatónő adta át a nagyváradi Lilliput Társulat Kormos képpel mutogat című előadásáért.
maszol.ro
A legjobb produkció díjjal jutalmazták a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Vagabondó című előadását Nagyváradon, a FuxFeszten – tájékoztatott hétfőn a társulat.
A szeptember 11-15. között első ízben megrendezett Erdélyi Magyar Hivatalos Bábszínházak Fesztiválján szerepelt a Peter Pashov és Zheni Pashova által rendezett, Karel Čapek szövege nyomán készült Vagabondó bábelőadás. A romániai magyar bábszínházak számára szervezett versenyfesztiválon 11 társulat 17 előadással lépett fel, melyek közül a hat tagú szakmai zsűri (Urbán Gyula, író, rendező, Bartal Kiss Rita, rendező, színész, tervező, Jankó Szép Yvette, fordító, tanár, Kozsik Ildikó, bábszínész, teatrológus, Varga Ibolya, rendező, tanársegéd és Horányi László színész, rendező) a versenyben lévő produkciók közül a temesvári előadásnak ítélte oda a legjobb produkció díját.
A Vagabondó egy fiatal fiú története, aki apja halálos ágyánál ígéretet tesz arra, hogy folytatva a családi hagyományt, ő maga is rablónak áll majd. A naiv lelkű Vagabondó számára azonban ez a feladat sokkal nehezebbnek bizonyul, mint gondolta, így kalandjai során többször válik kifosztottá, mint fosztogatóvá.
A fesztivál keretén belül a zsűri különdíját a Kire ütött ez a gyerek című előadás, a Sepsiszentgyörgyi Cimborák bábszínház produkciója kapta. Az Erdélyi Riport által felajánlott díjat Simon Judit újságíró, a Riport Kiadó igazgatója adta át, a legjobb bábos alakításért, a kolozsvári Puck bábszínház bábszínészének: György Lászlónak.
A legbábosabb produkció díját egy magyar gyerekeket támogató aradi csoport ajánlotta fel. A díjat Szőke Kavinszki András művészeti igazgató adta át. Ezt az elismerést a marosvásárhelyi Ariel bábszínház Mirkó királyfi című előadásáért kapta. A legjobb látvány díját a Szigligeti Színház nevében Czvikker Katalin főigazgatónő adta át a nagyváradi Lilliput Társulat Kormos képpel mutogat című előadásáért.
maszol.ro
2013. szeptember 16.
Iskolakezdés a szórványban: Válaszút újítani tudott
Közel száz gyerek kezdi az iskolát hétfőn a Kolozs megyei válaszúti szórványkollégiumban. Balla Ferenctől, a Kallós Zoltán Alapítvány igazgatójától megtudtuk, idén újdonsággal is szolgál az alapítvány: kilencedik osztályt is indítanak, ahol mezőgazdasági ismeretekre oktatják azt a tizenhárom gyereket, aki ebben a tanévben beiratkozott az iskolába.
A kilencedikesek nem csak elméleti oktatást kapnak, hanem arra is lehetőségük lesz, hogy egy megművelendő területen elsajátítsák a mezőgazdasági tudás csínját-bínját. Balla igazgató azt is elmondta, egy új épülettel gazdagodnak hamarosan, ahol a neves múzeumban található tárgyi értékeket felújíthatják, illetve reprodukálhatják nem csak az érdeklődő felnőttek, hanem a fiatalok is.
A Kolozsvártól alig harminc kilométerre fekvő Válaszút a Mezőség egyik kis kétezres lélekszám alatti faluja nemcsak Wass Albert születési helyeként közismert, hanem a Kossuth-díjas és Corvin-lánccal kitüntetett Kallós Zoltán miatt is. A néprajzkutató a kilencvenes években hozta létre a nevével fémjelzett alapítványát, amely 1999-ben útjára induló iskolájának első évfolyamában mindössze négy diákot fogadott. Mára az óvodások és elemi osztályosok száma százas létszámra duzzadt.
A kollégium fontosságáról beszélgetve kiderül: komoly problémákkal küszködik az erdélyi magyar társadalom, hiszen gyakran a nyugdíjas tanárnőket kell visszahívni a falvakba, ha pedig erre nincs lehetőség, csak szakképzetlen embereket alkalmazhatnak. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a minőségi oktatás érdekében nem helyesebb-e bezárni egy iskola kapuit, és megkeresni azt az intézményt, amelyik jó lehetőséget biztosít a gyerekek számára – mondta az igazgató. Válaszúton magyarul tanulhatnak a gyerekek, ráadásul a nehezebb anyagi helyzetben levő családokból származóknak nem kell hozzájárulniuk az iskoláztatáshoz.
Elsősorban a közeli falvakból érkeznek gyerekek, így többen hazautaznak naponta, de a legtöbb gyerek itt alszik, és legfennebb hétvégenként tér haza.
A válaszúti szórványkollégium missziója, hogy a mezőségi szórványban élő magyar családokban élő gyerekeket anyanyelvi oktatásban részesítse abban az esetben, ha az adott településen nincs már erre lehetőségük. 1999-es indulása előtt az alapítvány munkatársai mintegy húsz környékbeli településen keresték fel a családokat, így megállapíthatták, hogy közel száz olyan gyerek vár a beiskoláztatásra a következő években, aki nem számíthat magyar oktatásra.
A Kallós Zoltán Alapítvány kollégiumába 1999-ben még csak négy gyerek iratkozott be, ez a szám az ezredfordulóra már 22-re növekedett, tavaly pedig 96-an részesültek a válaszúti magyar oktatásban. Felmérés született a vegyes házasságokról is: a 96 gyerekből 24-en voltak ebben a helyzetben.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
Közel száz gyerek kezdi az iskolát hétfőn a Kolozs megyei válaszúti szórványkollégiumban. Balla Ferenctől, a Kallós Zoltán Alapítvány igazgatójától megtudtuk, idén újdonsággal is szolgál az alapítvány: kilencedik osztályt is indítanak, ahol mezőgazdasági ismeretekre oktatják azt a tizenhárom gyereket, aki ebben a tanévben beiratkozott az iskolába.
A kilencedikesek nem csak elméleti oktatást kapnak, hanem arra is lehetőségük lesz, hogy egy megművelendő területen elsajátítsák a mezőgazdasági tudás csínját-bínját. Balla igazgató azt is elmondta, egy új épülettel gazdagodnak hamarosan, ahol a neves múzeumban található tárgyi értékeket felújíthatják, illetve reprodukálhatják nem csak az érdeklődő felnőttek, hanem a fiatalok is.
A Kolozsvártól alig harminc kilométerre fekvő Válaszút a Mezőség egyik kis kétezres lélekszám alatti faluja nemcsak Wass Albert születési helyeként közismert, hanem a Kossuth-díjas és Corvin-lánccal kitüntetett Kallós Zoltán miatt is. A néprajzkutató a kilencvenes években hozta létre a nevével fémjelzett alapítványát, amely 1999-ben útjára induló iskolájának első évfolyamában mindössze négy diákot fogadott. Mára az óvodások és elemi osztályosok száma százas létszámra duzzadt.
A kollégium fontosságáról beszélgetve kiderül: komoly problémákkal küszködik az erdélyi magyar társadalom, hiszen gyakran a nyugdíjas tanárnőket kell visszahívni a falvakba, ha pedig erre nincs lehetőség, csak szakképzetlen embereket alkalmazhatnak. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a minőségi oktatás érdekében nem helyesebb-e bezárni egy iskola kapuit, és megkeresni azt az intézményt, amelyik jó lehetőséget biztosít a gyerekek számára – mondta az igazgató. Válaszúton magyarul tanulhatnak a gyerekek, ráadásul a nehezebb anyagi helyzetben levő családokból származóknak nem kell hozzájárulniuk az iskoláztatáshoz.
Elsősorban a közeli falvakból érkeznek gyerekek, így többen hazautaznak naponta, de a legtöbb gyerek itt alszik, és legfennebb hétvégenként tér haza.
A válaszúti szórványkollégium missziója, hogy a mezőségi szórványban élő magyar családokban élő gyerekeket anyanyelvi oktatásban részesítse abban az esetben, ha az adott településen nincs már erre lehetőségük. 1999-es indulása előtt az alapítvány munkatársai mintegy húsz környékbeli településen keresték fel a családokat, így megállapíthatták, hogy közel száz olyan gyerek vár a beiskoláztatásra a következő években, aki nem számíthat magyar oktatásra.
A Kallós Zoltán Alapítvány kollégiumába 1999-ben még csak négy gyerek iratkozott be, ez a szám az ezredfordulóra már 22-re növekedett, tavaly pedig 96-an részesültek a válaszúti magyar oktatásban. Felmérés született a vegyes házasságokról is: a 96 gyerekből 24-en voltak ebben a helyzetben.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
2013. szeptember 17.
Brüsszel elutasította az RMDSZ kisebbségvédelmi polgári kezdeményezését
Az Európai Bizottság elutasította a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és partnerei kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezését – közölte hétfőn este a honlapján a bizottság.
A bizottság pénteki keltezésű levelében arról tájékoztatta Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt és kezdeményező társát, Hans Heinrich Hansent, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója elnökét, hogy az európai sokszínűség megőrzését célzó kezdeményezés nem tartozik a jogalkotási hatáskörébe.
A Minority Safepack Initiative elnevezésű javaslatcsomag nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politikában, a kisebbségek európai parlamenti jelenlétének kérdésében, a diszkriminációellenesség, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén javasol intézkedéseket az EU-nak.
A bizottság elismeri, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az unió egyik értéke, de hozzáteszi, hogy sem az Európai Unió alapszerződése, sem az EU működéséről szóló szerződés nem nyújt törvényes alapot a kisebbségekhez tartozókkal kapcsolatos jogalkotáshoz.
A bizottság ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy a kezdeményezők bizonyos javaslatai hozzájárulhatnak a kisebbségekhez tartozók jogainak átfogó rendezéséhez. Ezek ugyanis alapjai lehetnek a bizottság azon erőfeszítéseinek, hogy javaslatot tegyen egy olyan EU-s jogszabály elfogadására, amely a szerződések alkalmazására vonatkozik.
Az RMDSZ politikusai egyelőre nem nyilatkoznak, elemzik a bizottság válaszát, később hozzák nyilvánosságra álláspontjukat.
Az Európai Unió 2012. április 1-jétől tette lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy egy olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel összhangban álló jogszabályt alkothat.
Az erdélyi magyar szervezetek három kezdeményezést is megszövegeztek, ám egyik sem jutott el az aláírásgyűjtés szakaszáig.
Az Európai Bizottság már korábban elutasította a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és partnerei által benyújtott, a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelméről szóló kezdeményezését.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) csak véleményezésre adta be átfogó kisebbségvédelmi kezdeményezésének szövegjavaslatát, de az sem ment át a bizottsági rostán.
MTI
Erdély.ma
Az Európai Bizottság elutasította a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és partnerei kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezését – közölte hétfőn este a honlapján a bizottság.
A bizottság pénteki keltezésű levelében arról tájékoztatta Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt és kezdeményező társát, Hans Heinrich Hansent, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója elnökét, hogy az európai sokszínűség megőrzését célzó kezdeményezés nem tartozik a jogalkotási hatáskörébe.
A Minority Safepack Initiative elnevezésű javaslatcsomag nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politikában, a kisebbségek európai parlamenti jelenlétének kérdésében, a diszkriminációellenesség, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén javasol intézkedéseket az EU-nak.
A bizottság elismeri, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az unió egyik értéke, de hozzáteszi, hogy sem az Európai Unió alapszerződése, sem az EU működéséről szóló szerződés nem nyújt törvényes alapot a kisebbségekhez tartozókkal kapcsolatos jogalkotáshoz.
A bizottság ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy a kezdeményezők bizonyos javaslatai hozzájárulhatnak a kisebbségekhez tartozók jogainak átfogó rendezéséhez. Ezek ugyanis alapjai lehetnek a bizottság azon erőfeszítéseinek, hogy javaslatot tegyen egy olyan EU-s jogszabály elfogadására, amely a szerződések alkalmazására vonatkozik.
Az RMDSZ politikusai egyelőre nem nyilatkoznak, elemzik a bizottság válaszát, később hozzák nyilvánosságra álláspontjukat.
Az Európai Unió 2012. április 1-jétől tette lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy egy olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel összhangban álló jogszabályt alkothat.
Az erdélyi magyar szervezetek három kezdeményezést is megszövegeztek, ám egyik sem jutott el az aláírásgyűjtés szakaszáig.
Az Európai Bizottság már korábban elutasította a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és partnerei által benyújtott, a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelméről szóló kezdeményezését.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) csak véleményezésre adta be átfogó kisebbségvédelmi kezdeményezésének szövegjavaslatát, de az sem ment át a bizottsági rostán.
MTI
Erdély.ma
2013. szeptember 17.
A házvezetőnő román utódaié a kolozsvári Bánffy-palota
Bírálta kolozsvári látogatása alkalmával Daniel Barbu művelődési miniszter a Szépművészeti Múzeumként működő Bánffy-palota visszaszolgáltatását.
A tárcavezető hozzátette: az állam élni kíván visszavásárlási jogával, amennyiben a tulajdonos úgy döntene, hogy eladja a barokk palotát. A Szabadság értesülései szerint Bánffy György egyik házvezetőnőjének román anyanyelvű utódai szerezték meg a tulajdonjogot.
A kormányzó az ingatlan egy részét annak idején ráhagyta. Barbu azt is elmondta, a törvényes előírás szerint a visszaszolgáltatott ingatlanok korábbi rendeltetését tíz éven keresztül biztosítania kell a tulajdonosnak, viszont az állam 2014-től így már nem támogathatja az intézmény működését.
Háromszék / kronika.ro
Erdély.ma
Bírálta kolozsvári látogatása alkalmával Daniel Barbu művelődési miniszter a Szépművészeti Múzeumként működő Bánffy-palota visszaszolgáltatását.
A tárcavezető hozzátette: az állam élni kíván visszavásárlási jogával, amennyiben a tulajdonos úgy döntene, hogy eladja a barokk palotát. A Szabadság értesülései szerint Bánffy György egyik házvezetőnőjének román anyanyelvű utódai szerezték meg a tulajdonjogot.
A kormányzó az ingatlan egy részét annak idején ráhagyta. Barbu azt is elmondta, a törvényes előírás szerint a visszaszolgáltatott ingatlanok korábbi rendeltetését tíz éven keresztül biztosítania kell a tulajdonosnak, viszont az állam 2014-től így már nem támogathatja az intézmény működését.
Háromszék / kronika.ro
Erdély.ma
2013. szeptember 17.
Tanévnyitó a Téglásban
Magyarságbástyává nőtt iskola
Kilencedik tanévét kezdte ma a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum. Az ünnepi tanévnyitón pedagógusok, szülők és diákok mellett az RMDSZ, a dévai Szent Ferenc Alapítvány, a történelmi magyar egyházak, illetve számos közintézmény és civilszervezet képviselői is jelen voltak.
Kocsis Attila Levente iskolaigazgató örömmel köszöntötte a tanintézmény több mint hatszáz diákját, köztük a két előkészítő osztályba iratkozott gyermekeket és persze a pedagóguskollégákat, szülőket, meghívottakat. Derűs hangnemben indított beszédében azonban hangsúlyozta: az idei tanév komoly kihívást jelent a tanintézmény számára. Elsősorban azért, mivel a tavalyi végzősök kiemelkedően jó érettségi eredményei igencsak magasra helyezték a mércét. – A nyári érettségi nyomán, amikor a matematika-informatika osztályunkban száz százalékos sikert könyvelhettünk el, iskolánk a megye legjobb tanintézményeinek sorába került. Úgy kell dolgoznunk, hogy ezt az eredményt megtartsuk, s ha lehet, még jobbá csiszoljuk – fogalmazott az igazgató. Az idei tanév kihívásai között azonban a tanügyi rendszerben várható változásokat is megemlítette. – Lesznek előre betervezett változások, mint a második, negyedik és hatodik osztály végi felmérések, amikre időben fel lehet készülni. Van azonban néhány olyan hirtelen módosítás, amikre nem számítottunk. Ilyen a nyolcadik végi vizsgajegy felértékelődése, illetve a tanév szerkezeti átrendezése. Önmagában egyik sem rossz, de nem számítottunk rá. Nagyon remélem, hogy e tanévtől, az eredményesség érdekében ritkulni fognak a váratlan változásokat hozó minisztériumi rendeletek – fogalmazott a tanintézmény vezetője.
Palkó Cecília, a dévai Szent Ferenc Alapítvány igazgatója a változó rendszerben a diákok felelős magatartására hívta fel a figyelmet. – Az iskolában töltött évek alatt fel kell építenetek a tudás falát. Ebben helyet kapnak a nagy kövek és az apró kavicsok is. Fontos, hogy egyetlen kő se maradjon ki, és mindent időben, pontosan a helyére illesszetek. Mert ennek a falnak kell megbírnia majd az érettségit. S ha nem elég alapos az építkezés, a fal összedől – hívta fel a figyelmet Palkó Cecília.
Vlaic Ágnes kisebbségi tanfelügyelő asszony is a céltudatos tanulásra, munkavégzésre buzdított. – Minden nap jelöljetek ki magatok számára egy apró lépést, mely az igazi nagy célotok felé vezet, és azt próbáljátok becsülettel megtenni. Este vonjatok mérleget, hogy pontos képetek legyen az előrehaladásotokról – biztatta a diákokat a tanfelügyelő, majd felolvasta a megyei főtanfelügyelő üdvözletét.
Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke az első tanévkezdést idézte fel beszédében. „2005. szeptember 12-én csengettek be először az önálló magyar iskolába itt, Déván. Életem felejthetetlen napjai közé tartozik az első tanévnyitó, mindig emlékezni fogok rá. Akkor és a későbbiekben is, még sokáig voltak kételkedők, akik nem igazán bíztak az akkor megszülető önálló magyar oktatási intézmény jövőjében. Ma már világosan látszik mindenki számára, hogy kilenc évvel ezelőtt nem csupán iskolát avattunk, hanem erős magyarság-bástyát hoztunk létre, talán nem hibázok, ha azt mondom, hogy Dél-Erdély legerősebb magyarság-bástyája lett a Téglás Gábor Elméleti Líceum. Az összefogás által született ez az iskola: a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a történelmi egyházak, a magyar közösség kiállása és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség következetes támogatása együttesen eredményezte a Téglás Gábor Elméleti Líceum megszületését” – fogalmazott Winkler Gyula. Az EP-képviselő beszédében utalt az iskola névadójának szellemi örökségére is. Téglás Gábor nemcsak tanár és hosszú évtizedekig iskolaigazgató volt, hanem kutatóként és régészként is dolgozott a Hunyad Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat igazgatójaként. Ezt a szellemi örökséget folytatta tulajdonképpen az iskola azáltal, hogy a tavaly bekapcsolódott az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket nevet viselő mozgalomba. „Nemcsak, hogy bekapcsolódtunk, hanem jóval többet tettünk, hiszen a mozgalom tavalyi legsikeresebb rendezvénysorozatát valósítottuk meg iskolaverseny formájában, éppen ezért arra kérem az iskola vezetőségét, szervezzük meg idén is a vetélkedőt, hogy követendő példává válhassunk akár egész Erdélyben” – mondta Winkler Gyula a tanévnyitón.
A továbbiakban felszólalt Széll Lőrinc, a Hunyad Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság vezetője is, majd Koppándi Benczédi Zoltán unitárius lelkész és Albert Leánder ferences atya Isten áldását kérte a tanintézmény munkaközösségére.
Az idei tanévnyitó ünnepélyességéhez az iskola legkisebb diákjai is hozzájárultak, ragyogó szemmel, szép, tiszta kiejtéssel szavalva a vakáció-búcsúztató, iskolaköszöntő verseket.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
Magyarságbástyává nőtt iskola
Kilencedik tanévét kezdte ma a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum. Az ünnepi tanévnyitón pedagógusok, szülők és diákok mellett az RMDSZ, a dévai Szent Ferenc Alapítvány, a történelmi magyar egyházak, illetve számos közintézmény és civilszervezet képviselői is jelen voltak.
Kocsis Attila Levente iskolaigazgató örömmel köszöntötte a tanintézmény több mint hatszáz diákját, köztük a két előkészítő osztályba iratkozott gyermekeket és persze a pedagóguskollégákat, szülőket, meghívottakat. Derűs hangnemben indított beszédében azonban hangsúlyozta: az idei tanév komoly kihívást jelent a tanintézmény számára. Elsősorban azért, mivel a tavalyi végzősök kiemelkedően jó érettségi eredményei igencsak magasra helyezték a mércét. – A nyári érettségi nyomán, amikor a matematika-informatika osztályunkban száz százalékos sikert könyvelhettünk el, iskolánk a megye legjobb tanintézményeinek sorába került. Úgy kell dolgoznunk, hogy ezt az eredményt megtartsuk, s ha lehet, még jobbá csiszoljuk – fogalmazott az igazgató. Az idei tanév kihívásai között azonban a tanügyi rendszerben várható változásokat is megemlítette. – Lesznek előre betervezett változások, mint a második, negyedik és hatodik osztály végi felmérések, amikre időben fel lehet készülni. Van azonban néhány olyan hirtelen módosítás, amikre nem számítottunk. Ilyen a nyolcadik végi vizsgajegy felértékelődése, illetve a tanév szerkezeti átrendezése. Önmagában egyik sem rossz, de nem számítottunk rá. Nagyon remélem, hogy e tanévtől, az eredményesség érdekében ritkulni fognak a váratlan változásokat hozó minisztériumi rendeletek – fogalmazott a tanintézmény vezetője.
Palkó Cecília, a dévai Szent Ferenc Alapítvány igazgatója a változó rendszerben a diákok felelős magatartására hívta fel a figyelmet. – Az iskolában töltött évek alatt fel kell építenetek a tudás falát. Ebben helyet kapnak a nagy kövek és az apró kavicsok is. Fontos, hogy egyetlen kő se maradjon ki, és mindent időben, pontosan a helyére illesszetek. Mert ennek a falnak kell megbírnia majd az érettségit. S ha nem elég alapos az építkezés, a fal összedől – hívta fel a figyelmet Palkó Cecília.
Vlaic Ágnes kisebbségi tanfelügyelő asszony is a céltudatos tanulásra, munkavégzésre buzdított. – Minden nap jelöljetek ki magatok számára egy apró lépést, mely az igazi nagy célotok felé vezet, és azt próbáljátok becsülettel megtenni. Este vonjatok mérleget, hogy pontos képetek legyen az előrehaladásotokról – biztatta a diákokat a tanfelügyelő, majd felolvasta a megyei főtanfelügyelő üdvözletét.
Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke az első tanévkezdést idézte fel beszédében. „2005. szeptember 12-én csengettek be először az önálló magyar iskolába itt, Déván. Életem felejthetetlen napjai közé tartozik az első tanévnyitó, mindig emlékezni fogok rá. Akkor és a későbbiekben is, még sokáig voltak kételkedők, akik nem igazán bíztak az akkor megszülető önálló magyar oktatási intézmény jövőjében. Ma már világosan látszik mindenki számára, hogy kilenc évvel ezelőtt nem csupán iskolát avattunk, hanem erős magyarság-bástyát hoztunk létre, talán nem hibázok, ha azt mondom, hogy Dél-Erdély legerősebb magyarság-bástyája lett a Téglás Gábor Elméleti Líceum. Az összefogás által született ez az iskola: a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a történelmi egyházak, a magyar közösség kiállása és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség következetes támogatása együttesen eredményezte a Téglás Gábor Elméleti Líceum megszületését” – fogalmazott Winkler Gyula. Az EP-képviselő beszédében utalt az iskola névadójának szellemi örökségére is. Téglás Gábor nemcsak tanár és hosszú évtizedekig iskolaigazgató volt, hanem kutatóként és régészként is dolgozott a Hunyad Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat igazgatójaként. Ezt a szellemi örökséget folytatta tulajdonképpen az iskola azáltal, hogy a tavaly bekapcsolódott az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket nevet viselő mozgalomba. „Nemcsak, hogy bekapcsolódtunk, hanem jóval többet tettünk, hiszen a mozgalom tavalyi legsikeresebb rendezvénysorozatát valósítottuk meg iskolaverseny formájában, éppen ezért arra kérem az iskola vezetőségét, szervezzük meg idén is a vetélkedőt, hogy követendő példává válhassunk akár egész Erdélyben” – mondta Winkler Gyula a tanévnyitón.
A továbbiakban felszólalt Széll Lőrinc, a Hunyad Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság vezetője is, majd Koppándi Benczédi Zoltán unitárius lelkész és Albert Leánder ferences atya Isten áldását kérte a tanintézmény munkaközösségére.
Az idei tanévnyitó ünnepélyességéhez az iskola legkisebb diákjai is hozzájárultak, ragyogó szemmel, szép, tiszta kiejtéssel szavalva a vakáció-búcsúztató, iskolaköszöntő verseket.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
2013. szeptember 17.
Óriási érdeklődés a most indított magyar szakoktatás iránt
Közel 90 ezer Kolozs megyei gyerek kezdte meg a 2013/2014-es tanévet
Valentin Cuibus, Kolozs megye főtanfelügyelője az általa vezetett intézményben tartott sajtótájékoztatón bejelentette: megyénkben tegnap 87 642 gyerek számára kezdődött el a 2013/2014-es tanév – a tanfelügyelőség nyilvántartásában 18 299 óvodás és 69 343 iskolás szerepel. A főtanfelügyelő beszámolt arról is, hogy tavalyhoz képest idén 1400-zal nőtt meg az előkészítő osztályba beíratott gyerekek száma, majd több fontos célkitűzést fogalmazott meg a 2013/2014-es tanévre vonatkozólag, köztük azt is, hogy a technológiai profilú kilencedik osztályok aránya érje el az 50 százalékot. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: az idén beindított magyar tannyelvű kilencedikes szakosztályok iránt óriási volt az érdeklődés. Összeállításunkban ugyanakkor beszámolunk a kolozsvári iskolák tanévnyitó ünnepségéről is, hiszen a Református Kollégium kivételével valamennyi magyar líceumban tegnap szólalt meg először a csengő.
– Idén 5349 gyerek kezdte el az előkészítő osztályt, szemben a tavalyi 3980-nal; a 2013/2014-es tanévben 257 előkészítő osztályt tartunk nyilván. Első osztályba jelenleg 4260 gyerek jár. Közülük 200-ra tehető azoknak a száma, akik tavaly nem jártak előkészítő osztályba, ám a törvény lehetőséget adott arra, hogy idén még beirathassák őket az első osztályba. Két gyereket ma, a tanévnyitó napján írattak be szüleik az előkészítő osztályba – közölte a hétfőn délben a tanfelügyelőségen megtartott sajtótájékoztatón Valentin Cuibus főtanfelügyelő, majd azt is elmondta, hogy a 2013/2014-es tanévben kevesebb kilencedikes van a megyében. Habár a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség 201 kilencedik osztályt hagyott jóvá, eddig csak 192 osztály jött létre.
A főtanfelügyelő szerint az idei célkitűzéseik között szerepel a vidéki oktatásra való fokozottabb odafigyelés, ingyenes érettségi felkészítők tartása a régebbi végzősök számára is, illetve jogilag neves belvárosi intézményekhez tartozó, ám csak elemi tagozatos tanintézetek létrehozása. – Nem tagadhatjuk le, hogy még jókora a különbség a városi és a vidéki oktatás között. Ezért a tanfelügyelőségnek fokoznia kell az együttműködést a vidéki önkormányzatokkal, mert az infrastruktúrabeli gondokat csakis ezek a hatóságok oldhatják meg. A tanulmányi eredmények javítása érdekében folytatjuk az órahallgatásokat, és havonta egyszer úgynevezett metodikai napot tartanánk a vidéki iskolákban, melyek keretében a tanárnak lehetőséget biztosítunk a tapasztalatcserére a tanfelügyelőség szakembereivel – magyarázta a főtanfelügyelő. Cuibus elmondta: a megyében, a kilencedik osztályban az elméleti oktatás 60, a technológiai pedig 40 százalékot tesz ki. Ez persze kevesebb a tanfelügyelő által korábban hangoztatott aránynál, aki szerint az elméleti oktatás arányának nem kellene meghaladnia az 50 százalékot.
Azt is megtudtuk, hogy a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség október elején összesen 150 ezer lejjel jutalmazza azt a 250 tanulót – és az őket oktató tanárokat –, akik dobogós helyezést értek el a tantárgyversenyek országos szakaszain. Elhangzott továbbá, hogy ingyenes képzést szervez a tanfelügyelőség azon fiatalok számára, akik korábban befejezték a 12. osztályt, és jövőre érettségizni szeretnének. A főtanfelügyelő arra buzdította tehát az érettségizni vágyó „véndiákokat”, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel.
Delta-mutató és egyéb érdekességek
Több szülő emelt kifogást a tanfelügyelőségen azért, mert az elemi tagozatos gyerekek egy épületben, azaz egy udvaron vannak a nagyobbakkal, és ez nem jó a kicsiknek. Ezért a tanfelügyelőség kísérleti jelleggel a következő, a 2014/2015-ös tanévben neves belvárosi tanintézetekhez tartozó elemi tagozatokat hoz létre, amelyekben csak 6–11 év körüli gyerekek járnak majd. A főtanfelügyelő nem volt hajlandó elárulni, hogy melyik két tanintézetről van szó, azt viszont elmondta, hogy a tanfelügyelőség most dolgozik az úgynevezett „delta-mutatószámon”. Ez a koefficiens azt vizsgálja, hogy mekkora a különbség az V–VIII. osztályos gyerekek tanulmányi átlaga és a vizsgán elért eredmények között. Amennyiben a két jegy közötti különbség meghaladja a 2-t, a tanfelügyelőség fokozott figyelemmel fordul az illető iskolák felé, és monitorizálja az ott oktatók tevékenységét.
Mint elhangzott, a nyolcadikosok és az érettségizők számára megszervezendő próbavizsgákat ettől a tanévtől nem megyei, hanem országos szinten szervezik meg. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt a tételt kapja minden diák, ugyanabban az időpontban. Az elmúlt tanévben még a megyei tanfelügyelőségekre hárult a tétel kiválasztása és a vizsga lebonyolítása.
Vidéken is beteltek a magyar helyek
Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: az idén óriási volt az érdeklődés a frissen beindult kilencedikes szakképzés iránt. – A Báthory-líceumban a nyomdászati szakosztály már az első fordulóban betelt. Hasonló volt a helyzet a Brassai-líceumban indított turisztikai és az Apáczai-líceumban már hagyománnyá vált közgazdasági osztály esetében. A kolozsvári Szállításügyi Líceumban több mint harminc magyar fiatal jelentkezett az autószerelői osztályba. A válaszúti mezőgazdasági osztályban nem teltek be ugyan a helyek, de beiratkozott annyi magyar fiatal, hogy az osztály létrejöhessen. A szamosújvári P. Maior Líceumba 29 magyar gyerek jelentkezett a kilencedik reál osztályba. Ugyanitt az Ana Ipătescu Líceumbean a humán osztályba is összegyűlt annyi gyerek, amennyi az osztály működéséhez szükséges. A dési A. Mureşanu Líceumban is létrehoztunk egy reál kilencedik osztályt 16 gyerekkel. A bánffyhunyadi Vlădeasa Iskolaközpontban 14 magyar gyerek iratkozott be a közélelmezési osztályba. Nagy volt az érdeklődés a Tehnofrig Iskolaközpontban már hagyományos közélelmezési osztály iránt is – közölte a főtanfelügyelő-helyettes, aki szerint a Kolozs megyei jó példát más megyék is követhetnék.
Szabadság (Kolozsvár)
Közel 90 ezer Kolozs megyei gyerek kezdte meg a 2013/2014-es tanévet
Valentin Cuibus, Kolozs megye főtanfelügyelője az általa vezetett intézményben tartott sajtótájékoztatón bejelentette: megyénkben tegnap 87 642 gyerek számára kezdődött el a 2013/2014-es tanév – a tanfelügyelőség nyilvántartásában 18 299 óvodás és 69 343 iskolás szerepel. A főtanfelügyelő beszámolt arról is, hogy tavalyhoz képest idén 1400-zal nőtt meg az előkészítő osztályba beíratott gyerekek száma, majd több fontos célkitűzést fogalmazott meg a 2013/2014-es tanévre vonatkozólag, köztük azt is, hogy a technológiai profilú kilencedik osztályok aránya érje el az 50 százalékot. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: az idén beindított magyar tannyelvű kilencedikes szakosztályok iránt óriási volt az érdeklődés. Összeállításunkban ugyanakkor beszámolunk a kolozsvári iskolák tanévnyitó ünnepségéről is, hiszen a Református Kollégium kivételével valamennyi magyar líceumban tegnap szólalt meg először a csengő.
– Idén 5349 gyerek kezdte el az előkészítő osztályt, szemben a tavalyi 3980-nal; a 2013/2014-es tanévben 257 előkészítő osztályt tartunk nyilván. Első osztályba jelenleg 4260 gyerek jár. Közülük 200-ra tehető azoknak a száma, akik tavaly nem jártak előkészítő osztályba, ám a törvény lehetőséget adott arra, hogy idén még beirathassák őket az első osztályba. Két gyereket ma, a tanévnyitó napján írattak be szüleik az előkészítő osztályba – közölte a hétfőn délben a tanfelügyelőségen megtartott sajtótájékoztatón Valentin Cuibus főtanfelügyelő, majd azt is elmondta, hogy a 2013/2014-es tanévben kevesebb kilencedikes van a megyében. Habár a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség 201 kilencedik osztályt hagyott jóvá, eddig csak 192 osztály jött létre.
A főtanfelügyelő szerint az idei célkitűzéseik között szerepel a vidéki oktatásra való fokozottabb odafigyelés, ingyenes érettségi felkészítők tartása a régebbi végzősök számára is, illetve jogilag neves belvárosi intézményekhez tartozó, ám csak elemi tagozatos tanintézetek létrehozása. – Nem tagadhatjuk le, hogy még jókora a különbség a városi és a vidéki oktatás között. Ezért a tanfelügyelőségnek fokoznia kell az együttműködést a vidéki önkormányzatokkal, mert az infrastruktúrabeli gondokat csakis ezek a hatóságok oldhatják meg. A tanulmányi eredmények javítása érdekében folytatjuk az órahallgatásokat, és havonta egyszer úgynevezett metodikai napot tartanánk a vidéki iskolákban, melyek keretében a tanárnak lehetőséget biztosítunk a tapasztalatcserére a tanfelügyelőség szakembereivel – magyarázta a főtanfelügyelő. Cuibus elmondta: a megyében, a kilencedik osztályban az elméleti oktatás 60, a technológiai pedig 40 százalékot tesz ki. Ez persze kevesebb a tanfelügyelő által korábban hangoztatott aránynál, aki szerint az elméleti oktatás arányának nem kellene meghaladnia az 50 százalékot.
Azt is megtudtuk, hogy a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség október elején összesen 150 ezer lejjel jutalmazza azt a 250 tanulót – és az őket oktató tanárokat –, akik dobogós helyezést értek el a tantárgyversenyek országos szakaszain. Elhangzott továbbá, hogy ingyenes képzést szervez a tanfelügyelőség azon fiatalok számára, akik korábban befejezték a 12. osztályt, és jövőre érettségizni szeretnének. A főtanfelügyelő arra buzdította tehát az érettségizni vágyó „véndiákokat”, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel.
Delta-mutató és egyéb érdekességek
Több szülő emelt kifogást a tanfelügyelőségen azért, mert az elemi tagozatos gyerekek egy épületben, azaz egy udvaron vannak a nagyobbakkal, és ez nem jó a kicsiknek. Ezért a tanfelügyelőség kísérleti jelleggel a következő, a 2014/2015-ös tanévben neves belvárosi tanintézetekhez tartozó elemi tagozatokat hoz létre, amelyekben csak 6–11 év körüli gyerekek járnak majd. A főtanfelügyelő nem volt hajlandó elárulni, hogy melyik két tanintézetről van szó, azt viszont elmondta, hogy a tanfelügyelőség most dolgozik az úgynevezett „delta-mutatószámon”. Ez a koefficiens azt vizsgálja, hogy mekkora a különbség az V–VIII. osztályos gyerekek tanulmányi átlaga és a vizsgán elért eredmények között. Amennyiben a két jegy közötti különbség meghaladja a 2-t, a tanfelügyelőség fokozott figyelemmel fordul az illető iskolák felé, és monitorizálja az ott oktatók tevékenységét.
Mint elhangzott, a nyolcadikosok és az érettségizők számára megszervezendő próbavizsgákat ettől a tanévtől nem megyei, hanem országos szinten szervezik meg. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt a tételt kapja minden diák, ugyanabban az időpontban. Az elmúlt tanévben még a megyei tanfelügyelőségekre hárult a tétel kiválasztása és a vizsga lebonyolítása.
Vidéken is beteltek a magyar helyek
Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: az idén óriási volt az érdeklődés a frissen beindult kilencedikes szakképzés iránt. – A Báthory-líceumban a nyomdászati szakosztály már az első fordulóban betelt. Hasonló volt a helyzet a Brassai-líceumban indított turisztikai és az Apáczai-líceumban már hagyománnyá vált közgazdasági osztály esetében. A kolozsvári Szállításügyi Líceumban több mint harminc magyar fiatal jelentkezett az autószerelői osztályba. A válaszúti mezőgazdasági osztályban nem teltek be ugyan a helyek, de beiratkozott annyi magyar fiatal, hogy az osztály létrejöhessen. A szamosújvári P. Maior Líceumba 29 magyar gyerek jelentkezett a kilencedik reál osztályba. Ugyanitt az Ana Ipătescu Líceumbean a humán osztályba is összegyűlt annyi gyerek, amennyi az osztály működéséhez szükséges. A dési A. Mureşanu Líceumban is létrehoztunk egy reál kilencedik osztályt 16 gyerekkel. A bánffyhunyadi Vlădeasa Iskolaközpontban 14 magyar gyerek iratkozott be a közélelmezési osztályba. Nagy volt az érdeklődés a Tehnofrig Iskolaközpontban már hagyományos közélelmezési osztály iránt is – közölte a főtanfelügyelő-helyettes, aki szerint a Kolozs megyei jó példát más megyék is követhetnék.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. szeptember 17.
Verespatak – Állást foglaltak az erdélyi magyar történelmi egyházak
A sajtónak ma küldött, de tegnap keltezett nyilatkozatukban az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői kijelentik: „határozottan ellenzik a Roșia Montană Gold Corporation verespataki bányaprojektjét és Románia kormányának célirányos törvénytervezetét, amely az alkotmány és a hatályos jogszabályok ellenében lehetővé tenné ennek megvalósítását.”
A Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, valamint Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház püspöke által aláírt dokumentum emlékeztet: az egyházak “közös elvi álláspontját tíz évvel ezelőtt” kifejezték, és azt változatlanul fenntartják.
“Természeti környezetünket Isten teremtette, épített és másfajta kulturális örökségünket a környéken élő mindenkori emberek hozták létre utódaik számára. Mindezen értékeket kötelességünk megvédeni bármilyen közvetlen rombolástól és évszázadokra kiható veszélyforrástól. Ráadásul templomaink, temetőink és más helybeli örökségeink egyházaink tulajdonát képezik, amelyekről nem kívánunk lemondani, ugyanakkor eredeti állaguk és helyszínük erőszakos megváltoztatását sem tudjuk elfogadni” – áll a román és a magyar sajtónak elküldött közös nyilatkozatban.
Hangsúlyozzák: a magántulajdonhoz való jog sérthetetlenségét és a lakhely szabad megválasztásának lehetőségét szintén az alkotmány biztosítja. Mindezek mellett 2010-ben az Európai Parlament is egyértelműen állást foglalt a ciántechnológiás bányászat európai szintű tiltása érdekében.
Az erdélyi történelmi egyházak vezetői “megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy Románia kormánya a közelmúltban jóváhagyta és a parlament elé terjesztette a bányanyitást elősegítő törvény tervezetét”.
A fent említettek tiltakoznak “a természetrombolás, a magántulajdon megsértése, a kulturális értékek rombolása ellen, ami a jogszerűtlen törvénytervezet elfogadásával és végrehajtásával bekövetkezne”.
Ugyanakkor felszólítják a kormányt, hogy vonja vissza a kifogásolt kezdeményezését. “Amennyiben erre nem kerül sor, akkor felkérjük Románia parlamentjének tagjait, hogy az ügydöntő szavazáskor utasítsák el ezt a törvénytervezetet” – fogalmaznak.
“Tiltakozásunk megfogalmazásakor tisztában vagyunk azzal, hogy a bányaprojekt beindításához sok helyben lakó, szociálisan hátrányos helyzetű embertársunk fűzött fokozott reménységet, ezért felszólítjuk Románia kormányát, hogy foganatosítson célirányos intézkedéseket a környék munkanélküliségének és más szociális problémáinak megoldására” – áll a dokumentumban.
Szabadság (Kolozsvár)
A sajtónak ma küldött, de tegnap keltezett nyilatkozatukban az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői kijelentik: „határozottan ellenzik a Roșia Montană Gold Corporation verespataki bányaprojektjét és Románia kormányának célirányos törvénytervezetét, amely az alkotmány és a hatályos jogszabályok ellenében lehetővé tenné ennek megvalósítását.”
A Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, valamint Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház püspöke által aláírt dokumentum emlékeztet: az egyházak “közös elvi álláspontját tíz évvel ezelőtt” kifejezték, és azt változatlanul fenntartják.
“Természeti környezetünket Isten teremtette, épített és másfajta kulturális örökségünket a környéken élő mindenkori emberek hozták létre utódaik számára. Mindezen értékeket kötelességünk megvédeni bármilyen közvetlen rombolástól és évszázadokra kiható veszélyforrástól. Ráadásul templomaink, temetőink és más helybeli örökségeink egyházaink tulajdonát képezik, amelyekről nem kívánunk lemondani, ugyanakkor eredeti állaguk és helyszínük erőszakos megváltoztatását sem tudjuk elfogadni” – áll a román és a magyar sajtónak elküldött közös nyilatkozatban.
Hangsúlyozzák: a magántulajdonhoz való jog sérthetetlenségét és a lakhely szabad megválasztásának lehetőségét szintén az alkotmány biztosítja. Mindezek mellett 2010-ben az Európai Parlament is egyértelműen állást foglalt a ciántechnológiás bányászat európai szintű tiltása érdekében.
Az erdélyi történelmi egyházak vezetői “megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy Románia kormánya a közelmúltban jóváhagyta és a parlament elé terjesztette a bányanyitást elősegítő törvény tervezetét”.
A fent említettek tiltakoznak “a természetrombolás, a magántulajdon megsértése, a kulturális értékek rombolása ellen, ami a jogszerűtlen törvénytervezet elfogadásával és végrehajtásával bekövetkezne”.
Ugyanakkor felszólítják a kormányt, hogy vonja vissza a kifogásolt kezdeményezését. “Amennyiben erre nem kerül sor, akkor felkérjük Románia parlamentjének tagjait, hogy az ügydöntő szavazáskor utasítsák el ezt a törvénytervezetet” – fogalmaznak.
“Tiltakozásunk megfogalmazásakor tisztában vagyunk azzal, hogy a bányaprojekt beindításához sok helyben lakó, szociálisan hátrányos helyzetű embertársunk fűzött fokozott reménységet, ezért felszólítjuk Románia kormányát, hogy foganatosítson célirányos intézkedéseket a környék munkanélküliségének és más szociális problémáinak megoldására” – áll a dokumentumban.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. szeptember 17.
Az űrlap alja
„A tudás birodalmában új lépcsőfokokra kell lépni”
A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium ünnepélyes tanévnyitója tegnap délelőtt hagyományszerűen istentisztelettel kezdődött a váradolaszi templomban.
Ünneplőbe öltözött diákok, szülők és pedagógusok töltötték meg az istenházát, akiket Kövendi István iskolalelkész köszöntött, majd Csűry István királyhágómelléki református püspök hirdetett igét. Gondolatmenetét, a diákoknak és pedagógusoknak szánt bölcs tanácsait Pál apostol Timóteushoz írt első levelének 12–16. verseire építette: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban (.…) Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” A püspök igemagyarázatában rámutatott arra, hogy Pál apostol olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek minden embernek követendő magatartásbeli szabályokat mutatnak, és míg az első vers az ifjak szívét keresi, a következő sorok már a tanárokhoz szólnak. Az idős ember gondolataira, tapasztalataira mutatnak rá. A felnőtt már tudja, mi a jó és mi a rossz, melyik a járható út és melyik nem. Ezért javasolta, hogy a diákok hallgassák meg az idősek tanácsait. Arra is figyelmeztetett Csűry püspök, hogy fontos jó példát mutatniuk az iskola diákjainak, mert nemcsak magyarok, hanem egy felekezeti iskolát is képviselnek. Ezért az ő teljesítményeik, viselkedésük a figyelem központjában van. „Aki többet tud, az erősödik” – fogalmazott Csűry István, tanulásra ösztönözve a fiatalokat, hozzátéve, hogy az életre való felkészüléshez tanulni kell.
Szabó Zsuzsanna iskolaigazgató köszöntőbeszédében felidézte a tanévkezdés sajátos hangulatát, amikor a diákok emlékeiben még zsongnak a nyári vakációs élmények, de már vágynak az iskolatársaik körébe is, ám, mint fogalmazott, a tudás birodalmában most új lépcsőfokokra kell lépniük.
A tanévnyitó a legjobb tanulmányi eredményt elért nyolc nyolcadikos díjazásával és a kilencedikesek ünnepélyes eskütételével, végül a Himnusz eléneklésével zárult.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)
„A tudás birodalmában új lépcsőfokokra kell lépni”
A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium ünnepélyes tanévnyitója tegnap délelőtt hagyományszerűen istentisztelettel kezdődött a váradolaszi templomban.
Ünneplőbe öltözött diákok, szülők és pedagógusok töltötték meg az istenházát, akiket Kövendi István iskolalelkész köszöntött, majd Csűry István királyhágómelléki református püspök hirdetett igét. Gondolatmenetét, a diákoknak és pedagógusoknak szánt bölcs tanácsait Pál apostol Timóteushoz írt első levelének 12–16. verseire építette: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban (.…) Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” A püspök igemagyarázatában rámutatott arra, hogy Pál apostol olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek minden embernek követendő magatartásbeli szabályokat mutatnak, és míg az első vers az ifjak szívét keresi, a következő sorok már a tanárokhoz szólnak. Az idős ember gondolataira, tapasztalataira mutatnak rá. A felnőtt már tudja, mi a jó és mi a rossz, melyik a járható út és melyik nem. Ezért javasolta, hogy a diákok hallgassák meg az idősek tanácsait. Arra is figyelmeztetett Csűry püspök, hogy fontos jó példát mutatniuk az iskola diákjainak, mert nemcsak magyarok, hanem egy felekezeti iskolát is képviselnek. Ezért az ő teljesítményeik, viselkedésük a figyelem központjában van. „Aki többet tud, az erősödik” – fogalmazott Csűry István, tanulásra ösztönözve a fiatalokat, hozzátéve, hogy az életre való felkészüléshez tanulni kell.
Szabó Zsuzsanna iskolaigazgató köszöntőbeszédében felidézte a tanévkezdés sajátos hangulatát, amikor a diákok emlékeiben még zsongnak a nyári vakációs élmények, de már vágynak az iskolatársaik körébe is, ám, mint fogalmazott, a tudás birodalmában most új lépcsőfokokra kell lépniük.
A tanévnyitó a legjobb tanulmányi eredményt elért nyolc nyolcadikos díjazásával és a kilencedikesek ünnepélyes eskütételével, végül a Himnusz eléneklésével zárult.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2013. szeptember 18.
Az EP környezetvédelmi bizottsága elé kerül a verespataki bánya ügye
Az Európai Parlament (EP) környezetvédelmi bizottsága elé viszi a cianidos bányászati technológia kérdését Bánki Erik Fideszes EP-képviselő – tudatta szerdán a képviselő irodája.
A bizottság a jövő héten meg is tartja az ezzel kapcsolatos első vitát, amelyben arra szeretne választ kapni az Európai Bizottság képviselőitől, hogy a brüsszeli testület miért nem kezdeményezte mindezidáig a cianidos bányászati technológia betiltását az egész Európai Unióban, noha az EP 2010 tavaszán határozatban szólította fel a bizottságot, hogy kezdeményezzen ilyen jogszabály-módosítási javaslatot.
„A széleskörű politikai és civil támogatottság ellenére azonban Janez Potocnik környezetvédelemért felelős uniós biztos mindezidáig nem tett eleget a határozatban foglaltaknak – kárhoztatja a késlekedésért a bizottság illetékes tagját közleményében Bánki.
A fideszes politikus úgy véli, hogy a román kormány törvényjavaslata, amely biztosítaná a verespataki aranybánya megnyitásának lehetőségét, újra „felerősítette a cianidos bányászat uniós tilalmáért küzdők hangját". Emlékeztetett arra, hogy szeptember elején Tőkés Lászlóval és Sógor Csaba romániai magyar néppárti képviselőkkel együtt levelet is írt Potocniknak, hogy megtudakolja, miért nem tesz eleget a bizottság az EP-határozatnak, majd személyesen is egyeztettek az ügyben a biztossal a múlt héten Strasbourgban. „Janez Potocnik elmagyarázta nekik, hogy 2010 óta kapcsolatban vannak a románokkal az ügy miatt, de mi nem tilthatjuk be a cianidot" – tudatta akkor az MTI-vel Joe Hennon, a környezetvédelmi biztos szóvivője, s rámutatott, hogy a biztos ellátja törvényes feladatát, az uniós jogot be fogja tartatni. Potocnik szerint a cianidos kitermelésnek van ugyan alternatívája, de a többi lehetőség még nagyobb kockázatokat hordoz.
Bánki szerint európai napirenden kell tartani a verespataki ügyet „hiszen a romániai belpolitikai színjáték ellenére továbbra is van esély, hogy a verespataki bányaberuházás megvalósul".
MTI
Erdély.ma
Az Európai Parlament (EP) környezetvédelmi bizottsága elé viszi a cianidos bányászati technológia kérdését Bánki Erik Fideszes EP-képviselő – tudatta szerdán a képviselő irodája.
A bizottság a jövő héten meg is tartja az ezzel kapcsolatos első vitát, amelyben arra szeretne választ kapni az Európai Bizottság képviselőitől, hogy a brüsszeli testület miért nem kezdeményezte mindezidáig a cianidos bányászati technológia betiltását az egész Európai Unióban, noha az EP 2010 tavaszán határozatban szólította fel a bizottságot, hogy kezdeményezzen ilyen jogszabály-módosítási javaslatot.
„A széleskörű politikai és civil támogatottság ellenére azonban Janez Potocnik környezetvédelemért felelős uniós biztos mindezidáig nem tett eleget a határozatban foglaltaknak – kárhoztatja a késlekedésért a bizottság illetékes tagját közleményében Bánki.
A fideszes politikus úgy véli, hogy a román kormány törvényjavaslata, amely biztosítaná a verespataki aranybánya megnyitásának lehetőségét, újra „felerősítette a cianidos bányászat uniós tilalmáért küzdők hangját". Emlékeztetett arra, hogy szeptember elején Tőkés Lászlóval és Sógor Csaba romániai magyar néppárti képviselőkkel együtt levelet is írt Potocniknak, hogy megtudakolja, miért nem tesz eleget a bizottság az EP-határozatnak, majd személyesen is egyeztettek az ügyben a biztossal a múlt héten Strasbourgban. „Janez Potocnik elmagyarázta nekik, hogy 2010 óta kapcsolatban vannak a románokkal az ügy miatt, de mi nem tilthatjuk be a cianidot" – tudatta akkor az MTI-vel Joe Hennon, a környezetvédelmi biztos szóvivője, s rámutatott, hogy a biztos ellátja törvényes feladatát, az uniós jogot be fogja tartatni. Potocnik szerint a cianidos kitermelésnek van ugyan alternatívája, de a többi lehetőség még nagyobb kockázatokat hordoz.
Bánki szerint európai napirenden kell tartani a verespataki ügyet „hiszen a romániai belpolitikai színjáték ellenére továbbra is van esély, hogy a verespataki bányaberuházás megvalósul".
MTI
Erdély.ma
2013. szeptember 18.
Előzmény nélküli összefogás a Székelyek Nagy Menetelése kapcsán
Közös sajtótájékoztató keretében jelentette be az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete és a Székely Nemzeti Tanács, hogy együttműködnek az október 27-diki, Székelyek Nagy Menetelése elnevezésű autonómiatüntetés kapcsán. A háromszéki RMDSZ-t Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere és Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere képviselték, míg a Székely Nemzeti Tanácstól Izsák Balázs elnök és Gazda Zoltán sepsiszéki elnök vett részt a sajtótájékoztatón.
Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi szervezetének elnöke elmondta: „Természetes módon vagyunk egy asztal mellett, mert a cél közös, és a cselekvés is közös lesz, hiszen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség teljes mellszélességgel, teljes szervezési kapacitással az október 27-ei közös ügyért dolgozik. Az ország jelenlegi helyzetében mi, székelyek azzal szembesülünk, hogy érveinket nem akarják elfogadni, amikor semmibe veszik egy közösség igényét, nem marad más hátra, mint a parlamenten kívüli demokratikus eszközöket is használni. Akkor, amikor a szavak kevesek, amikor érveinket nem fogadják el, tettekkel fel fellépnünk és főleg együttesen.” Hangsúlyozta, ezek a cselekvések mindenképpen a demokratikus keretek között kell történjenek, erőszakmentesen és úgy, hogy szélesedő összefogást teremtsen a székely emberek között. „Ilyen demokratikus eszköz a köztéren való megnyilvánulás, amelyet a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezett és mi támogatunk, és ilyen demokratikus eszköz a jövő héten kezdődő aláírásgyűjtés a referendum kiírására annak érdekében, hogy a három székely megye egy régiót alkosson. Igen-t akarunk mondani arra, hogy Székelyföld egységes legyen, egyben maradjon. Ez a tüntetés nem csak a tiltakozásról szól, hanem pozitív üzenetről is, hogy Igen-t mondjunk Székelyföldre. Meggyőződésünk, hogy Székelyföld jövője Igen-el kezdődhet el.”
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke elmondta, előzmény nélküli összefogás körvonalazódik a Székelyek Nagy Menetelése körül. Nincsenek viták a különféle szervezetek között, mindenki egyetért abban, hogy fontos az, hogy minél többen vegyenek részt a székelyföldi autonómia érdekében szervezett menetelésen, ezért minden erdélyi magyar szervezet a rendezvény mellé állt.
„Mi is meg szeretnénk mutatni a világnak, ahogyan azt például a katalánok tették, hogy nem mondunk le Székelyföld autonómiájáról”- nyilatkozta a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki azt is kihangsúlyozta, hogy szükséges egy olyan közhangulat, melyben az emberek számára világos az, hogy a saját életükről, a saját jövőjükről szól az, hogy megvalósul-e a régió autonómiája. Izsák ugyanakkor felhívást intézett a székely fiatalokhoz, hogy jöjjenek el a menetelésre, jelenlétükkel jelezve a világnak azt, hogy a székelyföldi fiatalok számára nem mindegy, milyen jövő vár rájuk. „Jöjjenek el, mert elsősorban az ő jövőjükről van szó” – véli Izsák.
Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy nem szabad félni és önbizalommal kell a jövőbe tekinteni. „Ne féljünk, mert félelemre nem lehet jövőt építeni. Most van az ideje annak, hogy megmutassuk, nem hagyjuk azt, hogy újfent a fejünk felett döntsenek a sorsunkról. Legyen önbizalmunk a céljaink eléréséhez! A székelység az utolsó olyan egy tömbben élő nemzeti közösség Európában, melynek nincsen autonómiája. Bízzunk az igazunkban, hiszen a székelyeknél kisebb számú, Romániánál nagyobb államokban élő közösségeknek is sikerült autonóm régiókat létrehozniuk.”
Antal Árpád arról is beszélt, hogy véleménye szerint, ha a Szent György Napok záró koncertjére általában elmegy ötvenezer ember Sepsiszentgyörgyről, „akkor a Székelyek Nagy Menetelésére is legalább harmincezer sepsiszentgyörgyinek kellene elmennie. A koncertek a szórakozásról szólnak, míg az autonómiatüntetés a gyermekeink és az unokáink jövőjéről.”
Antal figyelmeztetett arra is, hogy nagyon fontos, hogy a menetelés mentes legyen mindenféle szélsőségességtől, hiszen a tüntetést azért szervezik, hogy úgy a román, mint a nemzetközi közvélemény lássa azt, hogy a székelység követelései az európai gyakorlatnak megfelelőek, megvalósíthatóak és legitimek. Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere a következőket nyilatkozta: „Szórványban születtem és ott is éltem éveken keresztül, tudom mit jelent ott megélni a magyarságot. Fontos, hogy ne féljünk, mert ellenkező esetben néhány év múlva Székelyföld is a szórvány sorsára juthat. A régiósítás nem adhat sem okot, sem lehetőséget arra, hogy Székelyföldet feldarabolják, a tömbmagyarság megoszoljon és kisebbségbe kerüljön. Mi speciális jogokkal rendelkező Székelyföldet akarunk! Autonómiát akarunk! Meggyőződésem, hogy Felső-Háromszék polgárai is ezt akarják, éppen ezért veszünk részt több ezren a megmozduláson.” Gazda Zoltán, sepsiszéki SZNT elnök kifejezte köszönetét, hogy a történelmi magyar egyházak, a civil szféra, a közigazgatási egység vezetői is az ügy mellé álltak. Felkéréssel is fordult, azok irányába, akik részt vesznek a tüntetésen, hogy egységes arculattal, székely zászlóval és ne pártjelvényekkel, szélsőséges üzenetekkel érkezzenek. „Az erőltetett, számunkra kedvezőtlen régiósítás ellen és Székelyföld autonómiája mellett fogunk tüntetni.”.
Amint ismeretes, a Székelyek Nagy Menetelésére október 27-én kerül sor, a Brassót Bákóval összekötő 11-es országút székelyföldi szakaszán.
Az RMDSZ Háromszéki Területi szervezetének sajtóirodája
Erdély.ma
Közös sajtótájékoztató keretében jelentette be az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete és a Székely Nemzeti Tanács, hogy együttműködnek az október 27-diki, Székelyek Nagy Menetelése elnevezésű autonómiatüntetés kapcsán. A háromszéki RMDSZ-t Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere és Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere képviselték, míg a Székely Nemzeti Tanácstól Izsák Balázs elnök és Gazda Zoltán sepsiszéki elnök vett részt a sajtótájékoztatón.
Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi szervezetének elnöke elmondta: „Természetes módon vagyunk egy asztal mellett, mert a cél közös, és a cselekvés is közös lesz, hiszen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség teljes mellszélességgel, teljes szervezési kapacitással az október 27-ei közös ügyért dolgozik. Az ország jelenlegi helyzetében mi, székelyek azzal szembesülünk, hogy érveinket nem akarják elfogadni, amikor semmibe veszik egy közösség igényét, nem marad más hátra, mint a parlamenten kívüli demokratikus eszközöket is használni. Akkor, amikor a szavak kevesek, amikor érveinket nem fogadják el, tettekkel fel fellépnünk és főleg együttesen.” Hangsúlyozta, ezek a cselekvések mindenképpen a demokratikus keretek között kell történjenek, erőszakmentesen és úgy, hogy szélesedő összefogást teremtsen a székely emberek között. „Ilyen demokratikus eszköz a köztéren való megnyilvánulás, amelyet a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezett és mi támogatunk, és ilyen demokratikus eszköz a jövő héten kezdődő aláírásgyűjtés a referendum kiírására annak érdekében, hogy a három székely megye egy régiót alkosson. Igen-t akarunk mondani arra, hogy Székelyföld egységes legyen, egyben maradjon. Ez a tüntetés nem csak a tiltakozásról szól, hanem pozitív üzenetről is, hogy Igen-t mondjunk Székelyföldre. Meggyőződésünk, hogy Székelyföld jövője Igen-el kezdődhet el.”
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke elmondta, előzmény nélküli összefogás körvonalazódik a Székelyek Nagy Menetelése körül. Nincsenek viták a különféle szervezetek között, mindenki egyetért abban, hogy fontos az, hogy minél többen vegyenek részt a székelyföldi autonómia érdekében szervezett menetelésen, ezért minden erdélyi magyar szervezet a rendezvény mellé állt.
„Mi is meg szeretnénk mutatni a világnak, ahogyan azt például a katalánok tették, hogy nem mondunk le Székelyföld autonómiájáról”- nyilatkozta a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki azt is kihangsúlyozta, hogy szükséges egy olyan közhangulat, melyben az emberek számára világos az, hogy a saját életükről, a saját jövőjükről szól az, hogy megvalósul-e a régió autonómiája. Izsák ugyanakkor felhívást intézett a székely fiatalokhoz, hogy jöjjenek el a menetelésre, jelenlétükkel jelezve a világnak azt, hogy a székelyföldi fiatalok számára nem mindegy, milyen jövő vár rájuk. „Jöjjenek el, mert elsősorban az ő jövőjükről van szó” – véli Izsák.
Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy nem szabad félni és önbizalommal kell a jövőbe tekinteni. „Ne féljünk, mert félelemre nem lehet jövőt építeni. Most van az ideje annak, hogy megmutassuk, nem hagyjuk azt, hogy újfent a fejünk felett döntsenek a sorsunkról. Legyen önbizalmunk a céljaink eléréséhez! A székelység az utolsó olyan egy tömbben élő nemzeti közösség Európában, melynek nincsen autonómiája. Bízzunk az igazunkban, hiszen a székelyeknél kisebb számú, Romániánál nagyobb államokban élő közösségeknek is sikerült autonóm régiókat létrehozniuk.”
Antal Árpád arról is beszélt, hogy véleménye szerint, ha a Szent György Napok záró koncertjére általában elmegy ötvenezer ember Sepsiszentgyörgyről, „akkor a Székelyek Nagy Menetelésére is legalább harmincezer sepsiszentgyörgyinek kellene elmennie. A koncertek a szórakozásról szólnak, míg az autonómiatüntetés a gyermekeink és az unokáink jövőjéről.”
Antal figyelmeztetett arra is, hogy nagyon fontos, hogy a menetelés mentes legyen mindenféle szélsőségességtől, hiszen a tüntetést azért szervezik, hogy úgy a román, mint a nemzetközi közvélemény lássa azt, hogy a székelység követelései az európai gyakorlatnak megfelelőek, megvalósíthatóak és legitimek. Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere a következőket nyilatkozta: „Szórványban születtem és ott is éltem éveken keresztül, tudom mit jelent ott megélni a magyarságot. Fontos, hogy ne féljünk, mert ellenkező esetben néhány év múlva Székelyföld is a szórvány sorsára juthat. A régiósítás nem adhat sem okot, sem lehetőséget arra, hogy Székelyföldet feldarabolják, a tömbmagyarság megoszoljon és kisebbségbe kerüljön. Mi speciális jogokkal rendelkező Székelyföldet akarunk! Autonómiát akarunk! Meggyőződésem, hogy Felső-Háromszék polgárai is ezt akarják, éppen ezért veszünk részt több ezren a megmozduláson.” Gazda Zoltán, sepsiszéki SZNT elnök kifejezte köszönetét, hogy a történelmi magyar egyházak, a civil szféra, a közigazgatási egység vezetői is az ügy mellé álltak. Felkéréssel is fordult, azok irányába, akik részt vesznek a tüntetésen, hogy egységes arculattal, székely zászlóval és ne pártjelvényekkel, szélsőséges üzenetekkel érkezzenek. „Az erőltetett, számunkra kedvezőtlen régiósítás ellen és Székelyföld autonómiája mellett fogunk tüntetni.”.
Amint ismeretes, a Székelyek Nagy Menetelésére október 27-én kerül sor, a Brassót Bákóval összekötő 11-es országút székelyföldi szakaszán.
Az RMDSZ Háromszéki Területi szervezetének sajtóirodája
Erdély.ma
2013. szeptember 18.
Kire számíthatunk?
A csoda tulajdonképpen az lett volna, ha az Európai Bizottság elfogadja az RMDSZ polgári kezdeményezését. Lám, nem tette, ugyanarra a sorsra ítélte, mint az EMNP és az SZNT hasonló témakörben megfogalmazott indítványát.
Immár sokadszor bizonyosodik be: Brüsszelre nem számíthatunk a jogaink érvényesítéséért vívott harcban. Teljesen mindegy, hogy hatalmon vagy ellenzékben, a legnagyobb pártcsalád, az Európai Néppárt tagjaként vagy kívülről próbálja egy-egy szervezet, alakulat felhívni a figyelmet a rendezetlen kérdésekre, süket fülekre találnak. Hiába szövetkeztek az Európa-szerte élő kisebbségek, teljesen fölösleges volt a három erdélyi magyar szervezet különböző megfogalmazása.
A Néppárt és az EMNT az őshonos kisebbségek, az SZNT a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelmére nyújtott be kezdeményezést, az RMDSZ kisebbségvédelmi jogszabálycsomagot állított össze, amely nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a diszkriminációellenesség, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén javasol intézkedéseket az EU-nak. Mindahányat ugyanazzal a magyarázattal söpörte le az Európai Bizottság: nem tartozik hatáskörükbe. Ezek után már csak az lenne igazán abszurd, ha helyt adnának a kóbor kutyák védelmében hozzájuk forduló Brigitte Bardot és Pamela Anderson kérésének, és eljárást indítanának Románia ellen, mert nem védi kellőképpen az utcán garázdálkodó ebeket.
Sejteni lehetett, s most ismét egyértelművé vált, Európára nem számíthatunk sem az autonómiaharcban, sem a megmaradásunkat szavatoló lépések érvényesítésében, de még az erőszakos beolvasztásunknak kedvező régióátszervezés megakadályozásában sem. Más utat, más eszközöket kell választani. Erőteljesen kellene felmutatni az erdélyi, a székelyföldi magyarság akaratát, elszántságát, ám a legnagyobb és önmagát egyetlen hiteles képviseletnek tituláló RMDSZ ismét nem győzi aprózni lépteit. A szeptemberi tüntetéstől visszalépett, a székelyek nagy menetelését talán támogatja, ám a mozgósításkor derül majd ki, hogy tettekre is hajlandó-e. A meghirdetett aláírásgyűjtés, a népszavazások kezdeményezése késlekedik, hétről hétre fogynak, lágyulnak a kérdések, megtörténhet, mire végre hajlandóak megmozdulni, már csak arról kell nyilatkoznia a népnek: akarja-e, hogy minden úgy maradjon, mint eddig.
Felülkerekedni látszik ismét az RMDSZ örökké kompromisszumkész marosvásárhelyi szárnya, vágynak, igyekeznek a kormányba, hatalomba, s hogy recseg-ropog a koalíció, erre esélyt is látnak. Sok jel mutatja, hogy tárgyalnak, intézkednek a háttérben. Dörgölőznek Victor Pontáékhoz s félő, néhány bársonyszékért, kedvezményért, sehova sem vezető kis intézkedésért megint fel(el-)adják az ügyet. Bár ne így lenne... Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A csoda tulajdonképpen az lett volna, ha az Európai Bizottság elfogadja az RMDSZ polgári kezdeményezését. Lám, nem tette, ugyanarra a sorsra ítélte, mint az EMNP és az SZNT hasonló témakörben megfogalmazott indítványát.
Immár sokadszor bizonyosodik be: Brüsszelre nem számíthatunk a jogaink érvényesítéséért vívott harcban. Teljesen mindegy, hogy hatalmon vagy ellenzékben, a legnagyobb pártcsalád, az Európai Néppárt tagjaként vagy kívülről próbálja egy-egy szervezet, alakulat felhívni a figyelmet a rendezetlen kérdésekre, süket fülekre találnak. Hiába szövetkeztek az Európa-szerte élő kisebbségek, teljesen fölösleges volt a három erdélyi magyar szervezet különböző megfogalmazása.
A Néppárt és az EMNT az őshonos kisebbségek, az SZNT a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelmére nyújtott be kezdeményezést, az RMDSZ kisebbségvédelmi jogszabálycsomagot állított össze, amely nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a diszkriminációellenesség, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén javasol intézkedéseket az EU-nak. Mindahányat ugyanazzal a magyarázattal söpörte le az Európai Bizottság: nem tartozik hatáskörükbe. Ezek után már csak az lenne igazán abszurd, ha helyt adnának a kóbor kutyák védelmében hozzájuk forduló Brigitte Bardot és Pamela Anderson kérésének, és eljárást indítanának Románia ellen, mert nem védi kellőképpen az utcán garázdálkodó ebeket.
Sejteni lehetett, s most ismét egyértelművé vált, Európára nem számíthatunk sem az autonómiaharcban, sem a megmaradásunkat szavatoló lépések érvényesítésében, de még az erőszakos beolvasztásunknak kedvező régióátszervezés megakadályozásában sem. Más utat, más eszközöket kell választani. Erőteljesen kellene felmutatni az erdélyi, a székelyföldi magyarság akaratát, elszántságát, ám a legnagyobb és önmagát egyetlen hiteles képviseletnek tituláló RMDSZ ismét nem győzi aprózni lépteit. A szeptemberi tüntetéstől visszalépett, a székelyek nagy menetelését talán támogatja, ám a mozgósításkor derül majd ki, hogy tettekre is hajlandó-e. A meghirdetett aláírásgyűjtés, a népszavazások kezdeményezése késlekedik, hétről hétre fogynak, lágyulnak a kérdések, megtörténhet, mire végre hajlandóak megmozdulni, már csak arról kell nyilatkoznia a népnek: akarja-e, hogy minden úgy maradjon, mint eddig.
Felülkerekedni látszik ismét az RMDSZ örökké kompromisszumkész marosvásárhelyi szárnya, vágynak, igyekeznek a kormányba, hatalomba, s hogy recseg-ropog a koalíció, erre esélyt is látnak. Sok jel mutatja, hogy tárgyalnak, intézkednek a háttérben. Dörgölőznek Victor Pontáékhoz s félő, néhány bársonyszékért, kedvezményért, sehova sem vezető kis intézkedésért megint fel(el-)adják az ügyet. Bár ne így lenne... Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. szeptember 18.
Múltunk bizonyságai Udvarhelyszéken (Őszi utakon)
Olyan élményben volt részünk szeptember 14-én, amelyet érdemes másokkal – írhatnám így is: a „mieinkkel” – megosztani. Kérem a lelkipásztorokat, történelemtanárainkat, hogy járják át ezt az utat, talán többet is, érdemes!
Szombat reggel 7 órakor indultunk 46-an a szemerjai parókiáról autóbusszal. Útirányunk Udvarhelyszék, a térség kis falvaiba akartunk ellátogatni. Felkeresni közös múltunk emlékhelyeinek egy részét. Szép, csodálatos történelmi múltunk bizonyságait. Ezekről a templomokban található képek, kövek, faragások hű bizonyságul szolgálnak. Olyan kincseket láttunk, amelyekre közösen jó érzéssel, boldogan tekintettünk vissza. Mi itt, Háromszéken, büszkén mutatjuk az ősi gelencei templom freskóit, a kazettákat, a zabolai templomot, a gyönyörű kazettás mennyezetét. Most azonban jómagam alázatos főhajtással ismerem el, hogy rendkívül gazdag és szép történelmünkről beszélő udvarhelyszéki drága templomainkat most láttam és láttuk először. Hogy milyen méltósággal őrzik a történelmi múltat a hegyek-dombok között lévő csodálatos kis székely falvak, az lelket örvendeztető látvány. Nagyon röviden számolok be mindarról, amit láttunk, tapasztaltunk, egy nap rövid volt arra, hogy Udvarhelyszékről teljes képet alkossunk.
Első megállónk Bögöz: református templom, amelyben folynak a javítások. A Szent László-legenda itteni falfestménye Székelyföldön talán a legnagyobb méretű! Sajnáljuk, hogy le volt fóliázva, emiatt teljességében nem láthattuk. Kárpótolt bennünket a lelkipásztor színes, székely humorban bővelkedő ismertetője.
Székelyderzs: unitárius vártemplom. Csodálatos a festmény, bemutatták a templom és a vár történetét. Ismeretem szerint az egyetlen magyar vártemplom Erdélyben, ahol a hívek a várfalat körülvevő kőkamrákban tartották hámorokban gabonájukat, és a kamrában a szalonnájukat, amit a mai napig is ott tartanak. Egy héten egyszer reggeli harangszókor 7–8 óráig tartanak nyitva. Ez idő szerint a legbiztosabb hely a falunak a szalonna tartására. A világörökség része!
Székelydálya: református templom, itt is kazettás mennyezet található, és egyedi festett kőmennyezet-rendszer, amely nyolc címert mutat. Szép élmény volt számunkra, hogy a tiszteletes asszony Magyarországról telepedett át, és négy szép gyermeket szült: 11 éves a legnagyobb, 10 hónapos a legkisebb. A gyülekezet lélekszáma Égével együtt 230, a lelkészcsalád pedig jól érzi magát a kis gyülekezetben. A lelkipásztor mutatta be a templom történetét.
Homoródkarácsonyfalva: a templomban található Szent László-legenda festménye a legtisztábban tündököl. A kis falu határában a híres Dungó gyöngyvíz, és szelíd gesztenye is itt terem a határban. A tiszteletes asszony ismertette meleg szeretettel a templom és a falu történetét. Oklánd: kicsiben olyan a templomkert, mint egy angol parkrészlet a kastély körül. A templomban látható az 1848-as forradalom eredeti toborzózászlaja. A kazettás mennyezet és annak festése lenyűgöző. A lelkipásztor közvetlen hangú ismertetője emlékezetes marad számunkra. Mindenhol színes, szépen festett, 1700 utáni úrasztalát láttunk. Árpád-házi királyságunk korát idéztük fel. Több ezer esztendőről tanúskodnak a templomkövek és sok száz esztendőről a Szent László-legendák festményei meg a kazettás mennyezetek. Ezek mind jelzik, hogy székely magyar népünk a kis falvakban imádkozva élt, és sok viszontagságos évszázadot is így vészelt át.
Megmaradtak, élnek és élni akarnak a jövendőben is.
Jelenünket kíséri a testvéri kapcsolatok felvétele Amerikában és más, külföldön élő gyülekezetekkel is. Legyen szabad megjegyezni: könnyű szeretni a távol élőket, de szeressük, akik közelünkben élnek, édes magyar anyanyelvünket beszélő testvéreinket is! Mi imádsággal indultunk, és énekszóval érkeztünk haza – örült a lelkünk a szép találkozásoknak.
Incze Sándor
nyugalmazott református esperes
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Olyan élményben volt részünk szeptember 14-én, amelyet érdemes másokkal – írhatnám így is: a „mieinkkel” – megosztani. Kérem a lelkipásztorokat, történelemtanárainkat, hogy járják át ezt az utat, talán többet is, érdemes!
Szombat reggel 7 órakor indultunk 46-an a szemerjai parókiáról autóbusszal. Útirányunk Udvarhelyszék, a térség kis falvaiba akartunk ellátogatni. Felkeresni közös múltunk emlékhelyeinek egy részét. Szép, csodálatos történelmi múltunk bizonyságait. Ezekről a templomokban található képek, kövek, faragások hű bizonyságul szolgálnak. Olyan kincseket láttunk, amelyekre közösen jó érzéssel, boldogan tekintettünk vissza. Mi itt, Háromszéken, büszkén mutatjuk az ősi gelencei templom freskóit, a kazettákat, a zabolai templomot, a gyönyörű kazettás mennyezetét. Most azonban jómagam alázatos főhajtással ismerem el, hogy rendkívül gazdag és szép történelmünkről beszélő udvarhelyszéki drága templomainkat most láttam és láttuk először. Hogy milyen méltósággal őrzik a történelmi múltat a hegyek-dombok között lévő csodálatos kis székely falvak, az lelket örvendeztető látvány. Nagyon röviden számolok be mindarról, amit láttunk, tapasztaltunk, egy nap rövid volt arra, hogy Udvarhelyszékről teljes képet alkossunk.
Első megállónk Bögöz: református templom, amelyben folynak a javítások. A Szent László-legenda itteni falfestménye Székelyföldön talán a legnagyobb méretű! Sajnáljuk, hogy le volt fóliázva, emiatt teljességében nem láthattuk. Kárpótolt bennünket a lelkipásztor színes, székely humorban bővelkedő ismertetője.
Székelyderzs: unitárius vártemplom. Csodálatos a festmény, bemutatták a templom és a vár történetét. Ismeretem szerint az egyetlen magyar vártemplom Erdélyben, ahol a hívek a várfalat körülvevő kőkamrákban tartották hámorokban gabonájukat, és a kamrában a szalonnájukat, amit a mai napig is ott tartanak. Egy héten egyszer reggeli harangszókor 7–8 óráig tartanak nyitva. Ez idő szerint a legbiztosabb hely a falunak a szalonna tartására. A világörökség része!
Székelydálya: református templom, itt is kazettás mennyezet található, és egyedi festett kőmennyezet-rendszer, amely nyolc címert mutat. Szép élmény volt számunkra, hogy a tiszteletes asszony Magyarországról telepedett át, és négy szép gyermeket szült: 11 éves a legnagyobb, 10 hónapos a legkisebb. A gyülekezet lélekszáma Égével együtt 230, a lelkészcsalád pedig jól érzi magát a kis gyülekezetben. A lelkipásztor mutatta be a templom történetét.
Homoródkarácsonyfalva: a templomban található Szent László-legenda festménye a legtisztábban tündököl. A kis falu határában a híres Dungó gyöngyvíz, és szelíd gesztenye is itt terem a határban. A tiszteletes asszony ismertette meleg szeretettel a templom és a falu történetét. Oklánd: kicsiben olyan a templomkert, mint egy angol parkrészlet a kastély körül. A templomban látható az 1848-as forradalom eredeti toborzózászlaja. A kazettás mennyezet és annak festése lenyűgöző. A lelkipásztor közvetlen hangú ismertetője emlékezetes marad számunkra. Mindenhol színes, szépen festett, 1700 utáni úrasztalát láttunk. Árpád-házi királyságunk korát idéztük fel. Több ezer esztendőről tanúskodnak a templomkövek és sok száz esztendőről a Szent László-legendák festményei meg a kazettás mennyezetek. Ezek mind jelzik, hogy székely magyar népünk a kis falvakban imádkozva élt, és sok viszontagságos évszázadot is így vészelt át.
Megmaradtak, élnek és élni akarnak a jövendőben is.
Jelenünket kíséri a testvéri kapcsolatok felvétele Amerikában és más, külföldön élő gyülekezetekkel is. Legyen szabad megjegyezni: könnyű szeretni a távol élőket, de szeressük, akik közelünkben élnek, édes magyar anyanyelvünket beszélő testvéreinket is! Mi imádsággal indultunk, és énekszóval érkeztünk haza – örült a lelkünk a szép találkozásoknak.
Incze Sándor
nyugalmazott református esperes
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. szeptember 18.
IV. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórum
Szakmai összefogás határon innen és túl
Múlt héten a szovátai Danubius Szálloda volt házigazdája a IV. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórumnak, amelyet Szováta Város Önkormányzata az Ősmarosszéki Közbirtokossággal és a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvánnyal közösen szervezett. A tanácskozáson magyarországi és székelyföldi mezőgazdasági szakemberek, polgármesterek, önkormányzati képviselők, e téren érdekelt hivatalvezetők találkoztak, elsősorban azzal a céllal, hogy erősítsék a szakmai szervezeteket egymás között és a határon túli konkrét együttműködési programokkal. A találkozó alkalom volt arra is, hogy betekintést nyerjünk a hazai és részben a magyarországi mezőgazdaság aktuális gondjaiba.
A konferenciát házigazdaként Péter Ferenc, Szováta polgármestere nyitotta meg. Elmondta, nem véletlen a helyszínválasztás, mivel a Székelyföld legjelentősebb gazdasági forrása lehet, ha a mezőgazdaságot összekapcsolják a turizmussal, leginkább a gyógy-turizmussal. Az utóbbi egyedi kitörési lehetőséget jelent – nem csak a vállalkozók szempontjából –, ezért minden székelyföldi önkormányzati képviselőnek kötelessége felkarolni e két ágazatot. Jakab István, a Magyar Gazdakörök Országos Szervezetének elnöke kifejtette, a gazdasági fejlődés kulcsa, hogy miként tudjuk önmagunkat megszerveni. A magyar törvénykezés módosítása lehetőséget teremt arra, hogy megtaláljuk az utat az együttműködésre, amely után a tettek következnek – mondta, majd utalt arra, hogy az unió új költségvetési időszakában csak az garantálhatja a sikert, ha a sajátos tájegységű Kárpát-medencei magyarság összefog konkrét gazdasági projektekben. Ezért egy közös Kárpát-medencei stratégiában kellene gondolkodni, amelyet a szakmai szervezetek közötti együttműködéssel lehet és kell kidolgozni, ágazati fejlesztési programok szintjén. Csak így tudunk a nemzetközi versenyben piacon maradni.
Ezt a gondolatot folytatta dr. Budai Gyula, a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára is, aki, miután ismertette a jelenlegi kormánypárt politikáját és bírálta az előző kormányt, megígérte, hogy a szaktárca partner lesz ebben az építkezésben. "A 2014 utáni támogatási rendszerben az unióban komoly forrásokat jelöltünk meg a gazdák számára, s ezeket hozzáférhetővé kell tegyük Erdélyben is" – mondta, s erre fel kell készülni. Példaként jó ötletnek tartotta a székelyföldi termékek forgalmazására kiépítendő termékláncot.
Tóth Katalin, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára kifejtette: a mezőgazdálkodásnak ma már rengeteg kapcsolódása van más területekkel, mint a turizmus, környezetvédelem, egészségügy, ezért rengeteg összefogási, összekapcsolási lehetőséget kínál a szakágazatokban tevékenykedőknek. – Azzal is tisztában vagyunk, hogy folyamatos forráshiánnyal küzd a szakterület. De nem szabad abbahagyni. Érdemes küzdeni. S hogy ilyen körülmények között is van érdeklődő a mezőgazdálkodás iránt, igazolja, hogy az idén is a Sapientia EMTE csíkszeredai vidékfejlesztési agrármérnöki karán túljelentkezés volt. De nagyon népszerű az agroturisztikai képzés is – mondotta. A szaktárca is beindított egy gyakornoki programot, amelynek keretében a minisztérium épületében 20 székelyföldi és öt kárpátaljai diákot fogadtak és reményét fejtette ki, hogy jövőre beindul az ösztöndíjprogram, amellyel az erdélyi diákokat tudják majd segíteni a továbbtanulásban. – A források hiánya ellenére tudunk eredményeket elérni, és ez a lényeg! – hangsúlyozta az államtitkár.
Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara képviselője az agrárkamarák kiépítésének fontosságáról beszélt. Csak erős képviselettel lehet elérni valamit az unióban, mondta, ebben a szerveződésben nyújtanak támogatást az erdélyi kamarák megalakulására. A modern mezőgazdálkodás legnagyobb akadálya az, hogy alulszervezettek vagyunk, és atomizált gazdaságokban gondolkodunk, így nem lehet haladni!
Dr. Kelemen Atilla, a román parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke reális képet festett a mai romániai és erdélyi mezőgazdaságról, viszonyunkról az unióhoz. "Nem vagyok az euro-szkeptikusok táborában, de nem hiszem, hogy az unió megoldja a gondjainkat. Kellenek a gondolatébresztő konferenciák, de a mindennapokban kell eredményesen dolgozni. Bírálta az agrárkamarákról szóló törvényt, amelynek kidolgozását elsiették, a jól működő mezőgazdasági tanácsadói hálózatot leépítették – többek között ezért is olyan a román mezőgazdaság, mint a kormányos nélküli hajó. Az állatorvos szorgalmazta a helyi állattenyésztés, a feldolgozóipar létesítését, működtetését. A külföldi tőke beáramlása nem biztos, hogy hasznos a gazdáknak – mondta. Ne várjuk a megoldást az uniótól! Erdélyben komoly potenciál van, és ezt mi magunknak kell kiaknázzuk – mondta többek között dr. Kelemen Atilla.
Tánczos Barna szenátor a tudásalapú mezőgazdaságról beszélt. Ez az új tündérkert egyik alappillére. Nem az örökölt tudás szerinti, 5-10 szarvasmarhával foglalkozó gazdák jelentik a jövőt. Az innováció viszi előre a gazdaságot – mondta, majd hozzátette a dr. Kelemen Atilla által elmondottakhoz: a legnagyobb gond, hogy a minisztérium elszakadt a gazdatársadalomtól. A mezőgazdaságot, a vidékfejlesztést politikamentessé kell tenni, s ebben valóban a legnagyobb szerepük a szakmai szervezeteknek van. Helyi szinten is pártpolitika nélkül kell közös döntéseket hozni és alkalmazni – mondta, majd a középiskolai szakoktatás fontosságára tért ki.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Önkormányzat elnöke örömmel közölte, a Sapientia EMTE jövőre Sepsiszentgyörgyön mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szakot indít. Majd az erdő- és a földtulajdonjogok körüli visszásságokra hívta fel a figyelmet, többek között arra, hogy a Székelyföldön visszaszolgáltatott erdők és földek avatatlan kezekbe kerülnek, amit ki kell védeni, ezért kezdeményezte a székelyföldi erdőalap létrehozását, amely megőrizné ezeket a területeket. Miután Borboly Csaba a Hargita megyei helyzetképre reflektált, következtek a szakelőadások.
Kolcsár Gyula kertészmérnök a növénytermesztésről, kertészetről, Birtok György a marosszéki havasi gazdálkodásról, a közbirtokosságról és a legeltetésről beszélt. Az ezt követő vitában Kolumbán Gábor, Tánczos Barna, Borboly Csaba és dr. Póti Péter fejtette ki véleményét. Ezután pedig Melles Előd az erdő- és vadgazdálkodási helyzetképet vázolta. Kiss Zsófia, a Szovátai Polgármesteri Hivatal alkalmazottja Szovátáról és a gyógyturizmus kínálta lehetőségekről beszélt.
A szakmai vitát Péter Ferenc zárta, aki összesítette az elhangzottakat. Meg kell őriznünk, amink van, az erdőt, a legelőt, a termőföldet, még akkor is, ha nincs támogatás. Fejleszteni kell a turizmus minden ágát, összekapcsolva a helyi termékek értékesítésével. Építsenek autópályát, nemzetközi repülőtereket, a többit pedig hagyják a szakmára, a szakmai szerveződésekre, mert csak szervezetten, erős gazdasági együttműködéssel, agrár- innovációs támo-gatással tudunk helytállni az uniós agrárpiacon. Ha van piac, van jövedelemforrás, garantált a fejlődés is.
Vajda György
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Szakmai összefogás határon innen és túl
Múlt héten a szovátai Danubius Szálloda volt házigazdája a IV. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórumnak, amelyet Szováta Város Önkormányzata az Ősmarosszéki Közbirtokossággal és a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvánnyal közösen szervezett. A tanácskozáson magyarországi és székelyföldi mezőgazdasági szakemberek, polgármesterek, önkormányzati képviselők, e téren érdekelt hivatalvezetők találkoztak, elsősorban azzal a céllal, hogy erősítsék a szakmai szervezeteket egymás között és a határon túli konkrét együttműködési programokkal. A találkozó alkalom volt arra is, hogy betekintést nyerjünk a hazai és részben a magyarországi mezőgazdaság aktuális gondjaiba.
A konferenciát házigazdaként Péter Ferenc, Szováta polgármestere nyitotta meg. Elmondta, nem véletlen a helyszínválasztás, mivel a Székelyföld legjelentősebb gazdasági forrása lehet, ha a mezőgazdaságot összekapcsolják a turizmussal, leginkább a gyógy-turizmussal. Az utóbbi egyedi kitörési lehetőséget jelent – nem csak a vállalkozók szempontjából –, ezért minden székelyföldi önkormányzati képviselőnek kötelessége felkarolni e két ágazatot. Jakab István, a Magyar Gazdakörök Országos Szervezetének elnöke kifejtette, a gazdasági fejlődés kulcsa, hogy miként tudjuk önmagunkat megszerveni. A magyar törvénykezés módosítása lehetőséget teremt arra, hogy megtaláljuk az utat az együttműködésre, amely után a tettek következnek – mondta, majd utalt arra, hogy az unió új költségvetési időszakában csak az garantálhatja a sikert, ha a sajátos tájegységű Kárpát-medencei magyarság összefog konkrét gazdasági projektekben. Ezért egy közös Kárpát-medencei stratégiában kellene gondolkodni, amelyet a szakmai szervezetek közötti együttműködéssel lehet és kell kidolgozni, ágazati fejlesztési programok szintjén. Csak így tudunk a nemzetközi versenyben piacon maradni.
Ezt a gondolatot folytatta dr. Budai Gyula, a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára is, aki, miután ismertette a jelenlegi kormánypárt politikáját és bírálta az előző kormányt, megígérte, hogy a szaktárca partner lesz ebben az építkezésben. "A 2014 utáni támogatási rendszerben az unióban komoly forrásokat jelöltünk meg a gazdák számára, s ezeket hozzáférhetővé kell tegyük Erdélyben is" – mondta, s erre fel kell készülni. Példaként jó ötletnek tartotta a székelyföldi termékek forgalmazására kiépítendő termékláncot.
Tóth Katalin, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára kifejtette: a mezőgazdálkodásnak ma már rengeteg kapcsolódása van más területekkel, mint a turizmus, környezetvédelem, egészségügy, ezért rengeteg összefogási, összekapcsolási lehetőséget kínál a szakágazatokban tevékenykedőknek. – Azzal is tisztában vagyunk, hogy folyamatos forráshiánnyal küzd a szakterület. De nem szabad abbahagyni. Érdemes küzdeni. S hogy ilyen körülmények között is van érdeklődő a mezőgazdálkodás iránt, igazolja, hogy az idén is a Sapientia EMTE csíkszeredai vidékfejlesztési agrármérnöki karán túljelentkezés volt. De nagyon népszerű az agroturisztikai képzés is – mondotta. A szaktárca is beindított egy gyakornoki programot, amelynek keretében a minisztérium épületében 20 székelyföldi és öt kárpátaljai diákot fogadtak és reményét fejtette ki, hogy jövőre beindul az ösztöndíjprogram, amellyel az erdélyi diákokat tudják majd segíteni a továbbtanulásban. – A források hiánya ellenére tudunk eredményeket elérni, és ez a lényeg! – hangsúlyozta az államtitkár.
Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara képviselője az agrárkamarák kiépítésének fontosságáról beszélt. Csak erős képviselettel lehet elérni valamit az unióban, mondta, ebben a szerveződésben nyújtanak támogatást az erdélyi kamarák megalakulására. A modern mezőgazdálkodás legnagyobb akadálya az, hogy alulszervezettek vagyunk, és atomizált gazdaságokban gondolkodunk, így nem lehet haladni!
Dr. Kelemen Atilla, a román parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke reális képet festett a mai romániai és erdélyi mezőgazdaságról, viszonyunkról az unióhoz. "Nem vagyok az euro-szkeptikusok táborában, de nem hiszem, hogy az unió megoldja a gondjainkat. Kellenek a gondolatébresztő konferenciák, de a mindennapokban kell eredményesen dolgozni. Bírálta az agrárkamarákról szóló törvényt, amelynek kidolgozását elsiették, a jól működő mezőgazdasági tanácsadói hálózatot leépítették – többek között ezért is olyan a román mezőgazdaság, mint a kormányos nélküli hajó. Az állatorvos szorgalmazta a helyi állattenyésztés, a feldolgozóipar létesítését, működtetését. A külföldi tőke beáramlása nem biztos, hogy hasznos a gazdáknak – mondta. Ne várjuk a megoldást az uniótól! Erdélyben komoly potenciál van, és ezt mi magunknak kell kiaknázzuk – mondta többek között dr. Kelemen Atilla.
Tánczos Barna szenátor a tudásalapú mezőgazdaságról beszélt. Ez az új tündérkert egyik alappillére. Nem az örökölt tudás szerinti, 5-10 szarvasmarhával foglalkozó gazdák jelentik a jövőt. Az innováció viszi előre a gazdaságot – mondta, majd hozzátette a dr. Kelemen Atilla által elmondottakhoz: a legnagyobb gond, hogy a minisztérium elszakadt a gazdatársadalomtól. A mezőgazdaságot, a vidékfejlesztést politikamentessé kell tenni, s ebben valóban a legnagyobb szerepük a szakmai szervezeteknek van. Helyi szinten is pártpolitika nélkül kell közös döntéseket hozni és alkalmazni – mondta, majd a középiskolai szakoktatás fontosságára tért ki.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Önkormányzat elnöke örömmel közölte, a Sapientia EMTE jövőre Sepsiszentgyörgyön mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szakot indít. Majd az erdő- és a földtulajdonjogok körüli visszásságokra hívta fel a figyelmet, többek között arra, hogy a Székelyföldön visszaszolgáltatott erdők és földek avatatlan kezekbe kerülnek, amit ki kell védeni, ezért kezdeményezte a székelyföldi erdőalap létrehozását, amely megőrizné ezeket a területeket. Miután Borboly Csaba a Hargita megyei helyzetképre reflektált, következtek a szakelőadások.
Kolcsár Gyula kertészmérnök a növénytermesztésről, kertészetről, Birtok György a marosszéki havasi gazdálkodásról, a közbirtokosságról és a legeltetésről beszélt. Az ezt követő vitában Kolumbán Gábor, Tánczos Barna, Borboly Csaba és dr. Póti Péter fejtette ki véleményét. Ezután pedig Melles Előd az erdő- és vadgazdálkodási helyzetképet vázolta. Kiss Zsófia, a Szovátai Polgármesteri Hivatal alkalmazottja Szovátáról és a gyógyturizmus kínálta lehetőségekről beszélt.
A szakmai vitát Péter Ferenc zárta, aki összesítette az elhangzottakat. Meg kell őriznünk, amink van, az erdőt, a legelőt, a termőföldet, még akkor is, ha nincs támogatás. Fejleszteni kell a turizmus minden ágát, összekapcsolva a helyi termékek értékesítésével. Építsenek autópályát, nemzetközi repülőtereket, a többit pedig hagyják a szakmára, a szakmai szerveződésekre, mert csak szervezetten, erős gazdasági együttműködéssel, agrár- innovációs támo-gatással tudunk helytállni az uniós agrárpiacon. Ha van piac, van jövedelemforrás, garantált a fejlődés is.
Vajda György
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. szeptember 18.
Különbizottságot alakított a román parlament
Különbizottságot alakított a román parlament a tervezett verespataki bányaberuházás ügyében, a grémium feladata társadalmi vitát folytatni a sokat vitatott ciántechnológiás aranykitermelésről, valamint az azt elősegítő törvénytervezetről.
A parlamentben kedden tartott szavazáson 311-en mondtak igent a különbizottság létrehozására, 5-en ellene voltak, 15-en pedig tartózkodtak. Az ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL) nem értett egyet a bizottság felállításával, ezért képviselői és szenátorai nem vettek részt a szavazásban.
Az úgynevezett Verespatak-törvénytervezetet a kormány augusztus végén terjesztette a parlament elé. A különbizottság megalakításának ötlete azt követően merült fel, hogy a kormányzó Szociálliberális Szövetségben (USL) vita támadt a bányaberuházást támogató szociáldemokraták és az azt ellenző liberálisok között.
A grémiumot azért hozták létre, hogy a beruházást ellenző és támogató civil szervezetek bevonásával társadalmi vitát folytasson a romániai társadalmat erősen megosztó ciántechnológiás bányaberuházás kapcsán.
A bizottságnak szociáldemokrata párti elnöke lesz, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részéről Korodi Attila képviselő és Végh Sándor szenátor vesz részt a testület munkájában.
Korodi Attila az MTI-nek elmondta: a bizottság állásfoglalása nem lesz kötelező érvényű, ugyanis a Verespatak-törvénytervezet esetében is a normális eljárást alkalmazzák, azaz a különbizottság után a szakbizottságok is véleményezik a tervezetet, majd ezt követően szavaz a szenátus, illetve ebben az esetben az ügydöntő jogkörrel rendelkező képviselőház.
Korodi szerint a kormány hibázik, hiszen szerinte a társadalom meghatározó része azt várja el, hogy vonja vissza a beruházást elősegítő törvénytervezetet. A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben Románia nem mond egyértelműen nemet erre a beruházásra, akkor a kanadai beruházó a törvénytervezet esetleges elutasítása után is kérheti a bányaprojekt engedélyezését.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)
Különbizottságot alakított a román parlament a tervezett verespataki bányaberuházás ügyében, a grémium feladata társadalmi vitát folytatni a sokat vitatott ciántechnológiás aranykitermelésről, valamint az azt elősegítő törvénytervezetről.
A parlamentben kedden tartott szavazáson 311-en mondtak igent a különbizottság létrehozására, 5-en ellene voltak, 15-en pedig tartózkodtak. Az ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL) nem értett egyet a bizottság felállításával, ezért képviselői és szenátorai nem vettek részt a szavazásban.
Az úgynevezett Verespatak-törvénytervezetet a kormány augusztus végén terjesztette a parlament elé. A különbizottság megalakításának ötlete azt követően merült fel, hogy a kormányzó Szociálliberális Szövetségben (USL) vita támadt a bányaberuházást támogató szociáldemokraták és az azt ellenző liberálisok között.
A grémiumot azért hozták létre, hogy a beruházást ellenző és támogató civil szervezetek bevonásával társadalmi vitát folytasson a romániai társadalmat erősen megosztó ciántechnológiás bányaberuházás kapcsán.
A bizottságnak szociáldemokrata párti elnöke lesz, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részéről Korodi Attila képviselő és Végh Sándor szenátor vesz részt a testület munkájában.
Korodi Attila az MTI-nek elmondta: a bizottság állásfoglalása nem lesz kötelező érvényű, ugyanis a Verespatak-törvénytervezet esetében is a normális eljárást alkalmazzák, azaz a különbizottság után a szakbizottságok is véleményezik a tervezetet, majd ezt követően szavaz a szenátus, illetve ebben az esetben az ügydöntő jogkörrel rendelkező képviselőház.
Korodi szerint a kormány hibázik, hiszen szerinte a társadalom meghatározó része azt várja el, hogy vonja vissza a beruházást elősegítő törvénytervezetet. A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben Románia nem mond egyértelműen nemet erre a beruházásra, akkor a kanadai beruházó a törvénytervezet esetleges elutasítása után is kérheti a bányaprojekt engedélyezését.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)
2013. szeptember 18.
Népirtók „leltára”
Összesen 69 személy ellen emeltek vádat népirtás vagy népirtásban való bűnrészesség miatt 1989 óta – közölte hétfőn a legfőbb ügyészség.
A vádlottak mindegyikét az 1989-es forradalom során elkövetett tettek miatt állították bíróság elé, összesen nyolc ügyben.
A legismertebb eset a Nicolae Ceauşescu egykori kommunista diktátoré és a feleségéé, akit még 1989 december 25-én ítéltek golyó általi halálra a hivatalos vádak szerint népirtás, az államhatalom aláaknázása, diverzió és a nemzetgazdaság aláásása miatt.
Még 1990 januárjában bíróság elé állt Tudor Postelnicu volt belügyminiszter is, akit három társával együtt népirtásban való bűnrészességgel vádoltak meg. Andruţă Nicolae Ceauşescut, a szekuriitáté tábornokát, a kivégzett diktátor fivérét, aki a belügyminisztérium tiszti akadémiájának a parancsnoka volt, egy hónappal később állították bíróság elé népirtásra való felbujtás miatt.
Iulian Vlad volt állambiztonsági szolgálati parancsnok ellen ugyanazon év júliusában emeltek vádat népirtásban való bűnrészesség miatt. Ugyanabban a hónapban népirtás vádjával bíróság elé állították Constantin Dăscălescu volt miniszterelnököt és három társát. Emil Macri vezérőrnagynak, a szekuritáté gazdasági elhárítási osztálya egyik vezetőjének a temesvári katonai ügyészség által kivizsgált ügyben 1990 augusztusában népirtásban való bűnrészesség miatt kellett bírák elé állnia, Gheorghe Roseti századosnak, a karánsebesi milícia egykori parancsnokának pedig tíz társával együtt népirtás kísérlete miatt.
Ioan Coman vezérezredes ellen, aki a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára volt, három társával együtt szintén a temesvári katonai ügyészség vizsgálata nyomán 1990 februárjában emeltek vádat népirtás miatt.
Az téma aktualitását az adja, hogy a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) augusztus elején bejelentette: vizsgálatot indított a kommunista börtönökben politikai foglyokat megkínzó vagy meggyilkoló egykori börtönparancsnokok és börtönőrök leleplezésére. Összesen harmincöt ilyen személyt fedeztek fel, akik ellen gyilkosság miatt tesznek feljelentést. Az első személy, aki ellen feljelentést tettek, Alexandru Vişinescu, aki az 50-es évek végén, illetve a 60-as évek elején volt a Râmnicu Sărat-i börtön parancsnoka, ebbéli minőségében pedig olyan embertelen körülményeket honosított meg a fegyintézetben, hogy az alultápláltság, illetve a rendszeres bántalmazások miatt több politikai fogoly is életét vesztette. A most 88 éves Vişinescu ellen népirtás gyanúja miatt indított eljárást a legfőbb ügyészség.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
Összesen 69 személy ellen emeltek vádat népirtás vagy népirtásban való bűnrészesség miatt 1989 óta – közölte hétfőn a legfőbb ügyészség.
A vádlottak mindegyikét az 1989-es forradalom során elkövetett tettek miatt állították bíróság elé, összesen nyolc ügyben.
A legismertebb eset a Nicolae Ceauşescu egykori kommunista diktátoré és a feleségéé, akit még 1989 december 25-én ítéltek golyó általi halálra a hivatalos vádak szerint népirtás, az államhatalom aláaknázása, diverzió és a nemzetgazdaság aláásása miatt.
Még 1990 januárjában bíróság elé állt Tudor Postelnicu volt belügyminiszter is, akit három társával együtt népirtásban való bűnrészességgel vádoltak meg. Andruţă Nicolae Ceauşescut, a szekuriitáté tábornokát, a kivégzett diktátor fivérét, aki a belügyminisztérium tiszti akadémiájának a parancsnoka volt, egy hónappal később állították bíróság elé népirtásra való felbujtás miatt.
Iulian Vlad volt állambiztonsági szolgálati parancsnok ellen ugyanazon év júliusában emeltek vádat népirtásban való bűnrészesség miatt. Ugyanabban a hónapban népirtás vádjával bíróság elé állították Constantin Dăscălescu volt miniszterelnököt és három társát. Emil Macri vezérőrnagynak, a szekuritáté gazdasági elhárítási osztálya egyik vezetőjének a temesvári katonai ügyészség által kivizsgált ügyben 1990 augusztusában népirtásban való bűnrészesség miatt kellett bírák elé állnia, Gheorghe Roseti századosnak, a karánsebesi milícia egykori parancsnokának pedig tíz társával együtt népirtás kísérlete miatt.
Ioan Coman vezérezredes ellen, aki a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára volt, három társával együtt szintén a temesvári katonai ügyészség vizsgálata nyomán 1990 februárjában emeltek vádat népirtás miatt.
Az téma aktualitását az adja, hogy a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) augusztus elején bejelentette: vizsgálatot indított a kommunista börtönökben politikai foglyokat megkínzó vagy meggyilkoló egykori börtönparancsnokok és börtönőrök leleplezésére. Összesen harmincöt ilyen személyt fedeztek fel, akik ellen gyilkosság miatt tesznek feljelentést. Az első személy, aki ellen feljelentést tettek, Alexandru Vişinescu, aki az 50-es évek végén, illetve a 60-as évek elején volt a Râmnicu Sărat-i börtön parancsnoka, ebbéli minőségében pedig olyan embertelen körülményeket honosított meg a fegyintézetben, hogy az alultápláltság, illetve a rendszeres bántalmazások miatt több politikai fogoly is életét vesztette. A most 88 éves Vişinescu ellen népirtás gyanúja miatt indított eljárást a legfőbb ügyészség.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
2013. szeptember 18.
Ágoston Hugó: Merre, MÚRE?
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének szombati, gyergyószárhegyi tisztújító közgyűlésén huszonnégy tag vett részt. (Az összejövetelről lapunk is beszámolt, sajtónk érdekképviseleti szervezetének nevét ha a címben nem is, a hír szövegében eltalálta.)
Borúsabb hajlamúak számára itt ezt az írást be is fejezhetném, hiszen a „huszonnégy” akár válasznak tekinthető a címben feltett kérdésre. Az összehasonlítás kedvéért: amikor bő másfél évtizede alulírottat elnöknek választották, a csíkszeredai megyeháza tapstermében legalább ötször ennyien voltak, s ennek megfelelően nagyságrenddel volt nagyobb a szavazatok száma.
Most a huszonnégy tag ötvenhat szavazati mandátumot hozott, s a váratlan fordulatot a volt elnök, a marosvásárhelyi Karácsonyi Zsigmond leváltása jelentette. Az új elnök egy szatmári születésű, Kolozsváron dolgozó rádiós újságíró, Rácz Éva.
Nem a nosztalgia késztet rá felidézni a MÚRE kezdeteit, korábbi időszakait, a szervezés nehézségeit. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a kezdeményező és alapító elnök, a gazdasági újságíró Hecser Zoltán – ő tudta közülünk legjobban a törvényeket, az eljárásokat, a bejegyzéstől az adminisztrációig és a tagtoborzásig minden ilyesmihez értett. Ő tette meg az első döntő lépést, 1990-ben. Utána Kántor Lajos, a Korunk nagy tekintélyű főszerkesztője személyében magas értelmiségi került a szervezet élére; két elnöki mandátuma (1993-1995, 1995-1997) után következett alulírott hetilap-szerkesztő (egy mandátumra, 1997-1999) – alighanem ebben a bő fél évtizedben történt meg a legnagyobb elmozdulás a szakmaiság, a magyarországitól minél kevésbé eltérő, igényes sajtónyelv és -kultúra kialakításának irányában; ekkor kötöttük meg az „alapszerződésünket” testvérszervezetünkkel, a budapesti MÚOSZ-szal (reméljük, érvényben van), nem kis büszkeség számunkra, hogy ennek eredményeképpen, javaslatainkra, Aranytoll-díjban részesültek erdélyiek is (Kántor Lajos és Szász János 1997-ben, Halász Anna 1998-ban, Szőcs István 1999-ben – a sor a következőkkel folytatódott: Kacsir Mária – 2000, Csávossy György, László Ferenc – 2001, Mag Péter – 2002, Ágoston Hugó – 2005, Csép Sándor – 2006, Koczka György – 2008, Makkai János – 2009, Cseke Péter – 2010, Tomcsányiné Jakab Mária – 2012). Az idén januárban sajnálatosan elhunyt kiváló tévés, Csép Sándor ezredfordulós két mandátumát (1999-2001, 2001-2003) minden bizonnyal sajtónknak az írott formától az audiovizuális felé mutató hangsúlyváltása is eredményezte, barátunk emberi és szakmai kvalitásain kívül. Ambrus Attila főszerkesztő (Brassói Lapok), közíró kollégánk elnökké választása 2003-ban meredek fiatalítást jelentett a MÚRE élén, de ő korábban is tagja lévén a vezetőségnek, biztosítani tudta a folytonosságot; további mandátumai idején (2005-2007, 2007-2010) határozott előrelépés történt a rendezvény- és kiadványszervezésben; a vajdasági, kárpátaljai, muravidéki, horvátországi magyar újságíró egyesületek együttműködésének is ő volt a kezdeményezője, megvalósítója. Mi, eddig felsoroltak már örökös tagjai vagyunk a szervezetünknek.
Karácsonyi Zsigmond főszerkesztő (Népújság) az utóbbi három évben a gazdasági és bizalmi válság ellenére nagy energiabefektetéssel működtetni tudta az egyesületet, ha takaréklángon is. Természetesen nem feledkezhetünk meg az ügyvezető elnökök, a kezdeti hőskorszakban Gáspár Sándor, utána Karácsonyi Zsigmond áldozatos, hatékony munkájáról, sem több vezetőségi tag hozzájárulásáról a huszonhárom év alatt.
Az elnöki utódlások a MÚRE tisztújító közgyűlésein sosem dőltek el elvtelen harcokban, önjelöltek vagy távirányításúak nem győztek; még az ártatlan-fontoskodó lobbizásokra és a demokrácia látszata érdekében kötelességből vállalt esélytelen jelöltségekre is némi meghatódással emlékszem vissza. Remélem, most sem történt másképp.
Rácz Éva, az új elnök – és az első hölgy az egyesület élén! – bizonyítottan jó kommunikátor (ebben mesterfokozattal rendelkező szakember), kormányfőtitkársági, majd minisztériumi tanácsossága kiterjedt kapcsolatrendszert eredményezhetett mind a sajtó, mind más intézmények, civil szervezetek, közületek körében, s ha fontos részt tudott vállalni a román-magyar együttes kormányülések megszervezésében, bizonyára jól szervezi meg majd a MÚRE rendezvényeit is. Személyiségéről és tevékenységéről többet tudhatunk meg egy rokonszenves rádióinterjúból.
Csakhogy... Csakhogy itt és most jóval többről van szó, mint mondjuk arról, hogy ezután a MÚRE közleményei pontosabbak, bátrabbak és színvonalasabbak lesznek!
A legnagyobb gond a tagság megfogyatkozása – miközben újságíróból a mi prérinken is mind több van. A mostaninál volt négyszeresen nagyobb is a MÚRE-tagok száma (és mondanom sem kell, hogy ez nem elsősorban a tagdíj miatt fontos, bár miért ne lenne fontos azért is?), emlékszünk száz résztvevős, tudományos konferenciaszerű vidéki rendezvényekre, jeles meghívottakkal, sokoldalú programmal.
Tudjuk, hogy a piacgazdaság hatásain kívül alaposan bekavart a sajtóéletünkbe is a politika, a kalandor megosztás, a táborozás. Hátha ennek jól érzékelhető csillapodása megkönnyíti Rácz Éva és kis csapatának dolgát új hidak kiépítésében.
Nagy téma az RMDSZ-hez való viszony tisztázása, a vele való nyugodt, kölcsönösen empatikus és segítőkész kapcsolat. Emlékszem, egyszer azt találtam mondani, a MÚRE kész segíteni az RMDSZ-t! Sokan felkapták a fejüket, a külön meghívottként köztünk ülő Markó Béla rögtön megkérdezte, ezt hogyan gondolom – mivel tudná segíteni? Valami olyasmit válaszoltam, hogy objektivitással, elvszerű bírálattal. Szerencsére az utóbbi demokratikus megmérettetések, választások nyomán az RMDSZ visszanyerte nem csak a legitimitását (mert azt pillanatig sem vesztette el), de a tekintélyét is érzékeny és igényes médiánkban; talán múlófélben az idő, amikor kevés figyelemreméltó kivétellel (amilyen például éppen az ÚMSZ is volt!) a rommagyar sajtó – persze kivált a radikális jobboldali – már-már sportot űzött az ócsárlásából.
Persze az RMDSZ-től is elvárható a fokozottabb odafigyelés, annak a felismerése, hogy a sajtót nem uralni kell, persze nem is ajnározni, de mindenképpen erősíteni – ha lehet, minél önösérdek-mentesebben, illetve egy magasabb érdeket: a demokrácia erősítését követve.
Rácz Éva ennek a helyzetnek jó kezelője lehet, félig tréfásan azt mondanám: már azért is, mert a kolozsvári rádió szerkesztőségéből olyan fontos közéleti személyiségek indultak, hozzá hasonlóan, ezen a szép pályán, mint Kelemen Hunor szövetségi elnök s a legutóbb FUEN-alelnöknek megválasztott Vincze Loránt. (Aki, ha jól emlékszem, már első pályázat-sorozatunkon díjat nyert – tizenkilenc évesen.)
Ha létszámban is, de különösen tartalomban és presztízsben gyarapodni akar, a MÚRE-nak véleményem szerint vissza kell állítania az ügyvezető elnöki tisztséget. Tudom, hogy ez – takarékossági okokból? – az Alapszabályból kimaradt, de a jelenlegi Alapszabályt amúgy is alaposan korszerűsíteni kell, alkalmazni kell az új körülményekhez. (Világháló!) Dolgozhat Kolozsváron az elnök, de a Marosvásárhelyen bejegyzett és működő egyesületnek Marosvásárhelyen kellene hogy legyen egy több-mint-irodavezetője. (Ügyvezető elnök nélkül Kántor Lajos és Csép Sándor sem nagyon boldogultak volna Kolozsvárról.) Tudjuk jól, nem egyszerű adminisztrátorról van szó, ahogyan az eddigiek sem egyszerű adminisztrátorok voltak; és példaként-okulásként megnézhetjük akár az RMDSZ eddigi ügyvezető elnökeinek tevékenységét.
Rácz Éva szép esély előtt áll. Lehet, hogy a siker és a kudarc lehetősége ebben a tisztségben sohasem volt ilyen közel egymáshoz, mint most, de csapatával bebizonyíthatja, hogy a stagnálás nem törvényszerű egy ilyen fontos kisebbségi szervezet életében.
Maszol.ro
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének szombati, gyergyószárhegyi tisztújító közgyűlésén huszonnégy tag vett részt. (Az összejövetelről lapunk is beszámolt, sajtónk érdekképviseleti szervezetének nevét ha a címben nem is, a hír szövegében eltalálta.)
Borúsabb hajlamúak számára itt ezt az írást be is fejezhetném, hiszen a „huszonnégy” akár válasznak tekinthető a címben feltett kérdésre. Az összehasonlítás kedvéért: amikor bő másfél évtizede alulírottat elnöknek választották, a csíkszeredai megyeháza tapstermében legalább ötször ennyien voltak, s ennek megfelelően nagyságrenddel volt nagyobb a szavazatok száma.
Most a huszonnégy tag ötvenhat szavazati mandátumot hozott, s a váratlan fordulatot a volt elnök, a marosvásárhelyi Karácsonyi Zsigmond leváltása jelentette. Az új elnök egy szatmári születésű, Kolozsváron dolgozó rádiós újságíró, Rácz Éva.
Nem a nosztalgia késztet rá felidézni a MÚRE kezdeteit, korábbi időszakait, a szervezés nehézségeit. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a kezdeményező és alapító elnök, a gazdasági újságíró Hecser Zoltán – ő tudta közülünk legjobban a törvényeket, az eljárásokat, a bejegyzéstől az adminisztrációig és a tagtoborzásig minden ilyesmihez értett. Ő tette meg az első döntő lépést, 1990-ben. Utána Kántor Lajos, a Korunk nagy tekintélyű főszerkesztője személyében magas értelmiségi került a szervezet élére; két elnöki mandátuma (1993-1995, 1995-1997) után következett alulírott hetilap-szerkesztő (egy mandátumra, 1997-1999) – alighanem ebben a bő fél évtizedben történt meg a legnagyobb elmozdulás a szakmaiság, a magyarországitól minél kevésbé eltérő, igényes sajtónyelv és -kultúra kialakításának irányában; ekkor kötöttük meg az „alapszerződésünket” testvérszervezetünkkel, a budapesti MÚOSZ-szal (reméljük, érvényben van), nem kis büszkeség számunkra, hogy ennek eredményeképpen, javaslatainkra, Aranytoll-díjban részesültek erdélyiek is (Kántor Lajos és Szász János 1997-ben, Halász Anna 1998-ban, Szőcs István 1999-ben – a sor a következőkkel folytatódott: Kacsir Mária – 2000, Csávossy György, László Ferenc – 2001, Mag Péter – 2002, Ágoston Hugó – 2005, Csép Sándor – 2006, Koczka György – 2008, Makkai János – 2009, Cseke Péter – 2010, Tomcsányiné Jakab Mária – 2012). Az idén januárban sajnálatosan elhunyt kiváló tévés, Csép Sándor ezredfordulós két mandátumát (1999-2001, 2001-2003) minden bizonnyal sajtónknak az írott formától az audiovizuális felé mutató hangsúlyváltása is eredményezte, barátunk emberi és szakmai kvalitásain kívül. Ambrus Attila főszerkesztő (Brassói Lapok), közíró kollégánk elnökké választása 2003-ban meredek fiatalítást jelentett a MÚRE élén, de ő korábban is tagja lévén a vezetőségnek, biztosítani tudta a folytonosságot; további mandátumai idején (2005-2007, 2007-2010) határozott előrelépés történt a rendezvény- és kiadványszervezésben; a vajdasági, kárpátaljai, muravidéki, horvátországi magyar újságíró egyesületek együttműködésének is ő volt a kezdeményezője, megvalósítója. Mi, eddig felsoroltak már örökös tagjai vagyunk a szervezetünknek.
Karácsonyi Zsigmond főszerkesztő (Népújság) az utóbbi három évben a gazdasági és bizalmi válság ellenére nagy energiabefektetéssel működtetni tudta az egyesületet, ha takaréklángon is. Természetesen nem feledkezhetünk meg az ügyvezető elnökök, a kezdeti hőskorszakban Gáspár Sándor, utána Karácsonyi Zsigmond áldozatos, hatékony munkájáról, sem több vezetőségi tag hozzájárulásáról a huszonhárom év alatt.
Az elnöki utódlások a MÚRE tisztújító közgyűlésein sosem dőltek el elvtelen harcokban, önjelöltek vagy távirányításúak nem győztek; még az ártatlan-fontoskodó lobbizásokra és a demokrácia látszata érdekében kötelességből vállalt esélytelen jelöltségekre is némi meghatódással emlékszem vissza. Remélem, most sem történt másképp.
Rácz Éva, az új elnök – és az első hölgy az egyesület élén! – bizonyítottan jó kommunikátor (ebben mesterfokozattal rendelkező szakember), kormányfőtitkársági, majd minisztériumi tanácsossága kiterjedt kapcsolatrendszert eredményezhetett mind a sajtó, mind más intézmények, civil szervezetek, közületek körében, s ha fontos részt tudott vállalni a román-magyar együttes kormányülések megszervezésében, bizonyára jól szervezi meg majd a MÚRE rendezvényeit is. Személyiségéről és tevékenységéről többet tudhatunk meg egy rokonszenves rádióinterjúból.
Csakhogy... Csakhogy itt és most jóval többről van szó, mint mondjuk arról, hogy ezután a MÚRE közleményei pontosabbak, bátrabbak és színvonalasabbak lesznek!
A legnagyobb gond a tagság megfogyatkozása – miközben újságíróból a mi prérinken is mind több van. A mostaninál volt négyszeresen nagyobb is a MÚRE-tagok száma (és mondanom sem kell, hogy ez nem elsősorban a tagdíj miatt fontos, bár miért ne lenne fontos azért is?), emlékszünk száz résztvevős, tudományos konferenciaszerű vidéki rendezvényekre, jeles meghívottakkal, sokoldalú programmal.
Tudjuk, hogy a piacgazdaság hatásain kívül alaposan bekavart a sajtóéletünkbe is a politika, a kalandor megosztás, a táborozás. Hátha ennek jól érzékelhető csillapodása megkönnyíti Rácz Éva és kis csapatának dolgát új hidak kiépítésében.
Nagy téma az RMDSZ-hez való viszony tisztázása, a vele való nyugodt, kölcsönösen empatikus és segítőkész kapcsolat. Emlékszem, egyszer azt találtam mondani, a MÚRE kész segíteni az RMDSZ-t! Sokan felkapták a fejüket, a külön meghívottként köztünk ülő Markó Béla rögtön megkérdezte, ezt hogyan gondolom – mivel tudná segíteni? Valami olyasmit válaszoltam, hogy objektivitással, elvszerű bírálattal. Szerencsére az utóbbi demokratikus megmérettetések, választások nyomán az RMDSZ visszanyerte nem csak a legitimitását (mert azt pillanatig sem vesztette el), de a tekintélyét is érzékeny és igényes médiánkban; talán múlófélben az idő, amikor kevés figyelemreméltó kivétellel (amilyen például éppen az ÚMSZ is volt!) a rommagyar sajtó – persze kivált a radikális jobboldali – már-már sportot űzött az ócsárlásából.
Persze az RMDSZ-től is elvárható a fokozottabb odafigyelés, annak a felismerése, hogy a sajtót nem uralni kell, persze nem is ajnározni, de mindenképpen erősíteni – ha lehet, minél önösérdek-mentesebben, illetve egy magasabb érdeket: a demokrácia erősítését követve.
Rácz Éva ennek a helyzetnek jó kezelője lehet, félig tréfásan azt mondanám: már azért is, mert a kolozsvári rádió szerkesztőségéből olyan fontos közéleti személyiségek indultak, hozzá hasonlóan, ezen a szép pályán, mint Kelemen Hunor szövetségi elnök s a legutóbb FUEN-alelnöknek megválasztott Vincze Loránt. (Aki, ha jól emlékszem, már első pályázat-sorozatunkon díjat nyert – tizenkilenc évesen.)
Ha létszámban is, de különösen tartalomban és presztízsben gyarapodni akar, a MÚRE-nak véleményem szerint vissza kell állítania az ügyvezető elnöki tisztséget. Tudom, hogy ez – takarékossági okokból? – az Alapszabályból kimaradt, de a jelenlegi Alapszabályt amúgy is alaposan korszerűsíteni kell, alkalmazni kell az új körülményekhez. (Világháló!) Dolgozhat Kolozsváron az elnök, de a Marosvásárhelyen bejegyzett és működő egyesületnek Marosvásárhelyen kellene hogy legyen egy több-mint-irodavezetője. (Ügyvezető elnök nélkül Kántor Lajos és Csép Sándor sem nagyon boldogultak volna Kolozsvárról.) Tudjuk jól, nem egyszerű adminisztrátorról van szó, ahogyan az eddigiek sem egyszerű adminisztrátorok voltak; és példaként-okulásként megnézhetjük akár az RMDSZ eddigi ügyvezető elnökeinek tevékenységét.
Rácz Éva szép esély előtt áll. Lehet, hogy a siker és a kudarc lehetősége ebben a tisztségben sohasem volt ilyen közel egymáshoz, mint most, de csapatával bebizonyíthatja, hogy a stagnálás nem törvényszerű egy ilyen fontos kisebbségi szervezet életében.
Maszol.ro
2013. szeptember 18.
Erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőinek tiltakozó nyilatkozata
Az Erdélyi-Érchegység egyik legrégibb településén, Verespatakon már a római korban aranybányászat folyt. A több ezeréves tárnákban fellelt viaszozott írótáblákra (tabulae ceratae vagy triptychon) bukkantak. Ezek az időszámításunk után 131-167 között írt daciai emlékek számítanak a római kurziva legrégibb változatainak. Tudományos értékük felbecsülhetetlen.
Altalaji kincsei nem mindennapiak. Ezért ezen a területen a kanadai Gabriel Resources Gold Corporation cég saját aranybányát kívánt nyitni. A ciánt alkalmazó technológia 16 km²-nyi terület tönkretételét jelentené, benne öt heggyel, négy templommal és temetővel, az Alburnus Maior ókori római vár romjaival. A bánya tervezett 15 éves működése után a környezetszennyezés száz évig tartana.
Mindezeket figyelmen kívül hagyva, bizonyos hazai politikai és gazdasági erők olyan irányba, szeretnék a verespataki helyzetet eltolni, mely számukra kedvező lenne.
Neves személyiségek tiltakozó nyilatkozatot adtak közre.
Az alábbiakban közöljük az elektronikus formában eljuttatott nyilatkozatot.
Csomafáy Ferenc
Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőinek tiltakozó nyilatkozata
Erdélyi magyar történelmi egyházaink határozottan ellenzik a „Roșia Montană Gold Corporation” verespataki bányaprojektjét és Románia kormányának célirányos törvénytervezetét, amely az alkotmány és a hatályos jogszabályok ellenében lehetővé tenné ennek megvalósítását.
Egyházaink közös elvi álláspontját tíz évvel ezelőtt kifejeztük, és azt változatlanul fenntartjuk. Természeti környezetünket Isten teremtette, épített és másfajta kulturális örökségünket a környéken élő mindenkori emberek hozták létre utódaik számára. Mindezen értékeket kötelességünk megvédeni bármilyen közvetlen rombolástól és évszázadokra kiható veszélyforrástól. Ráadásul templomaink, temetőink és más helybeli örökségeink egyházaink tulajdonát képezik, amelyekről nem kívánunk lemondani, ugyanakkor eredeti állaguk és helyszínük erőszakos megváltoztatását sem tudjuk elfogadni.
Románia alkotmánya előírja az egészséges és természetes környezethez való jogot, valamint az állampolgárok és az intézmények kötelességét környezetünk védelmét illetően. A magántulajdonhoz való jog sérthetetlenségét, és a lakhely szabad megválasztásának lehetőségét szintén az alkotmány biztosítja. Mindezek mellett 2010-ben az Európai Parlament is egyértelműen állást foglalt a ciántechnológiás bányászat európai szintű tiltása érdekében.
A fentiek alapján megdöbbenve vettük tudomásul, hogy Románia kormánya a közelmúltban jóváhagyta, és a parlament elé terjesztette a bányanyitást elősegítő törvény tervezetét. Tiltakozunk a természetrombolás, a magántulajdon megsértése, a kulturális értékek rombolása ellen, ami a jogszerűtlen törvénytervezet elfogadásával és végrehajtásával bekövetkezne. Felszólítjuk a kormányt, hogy vonja vissza a kifogásolt kezdeményezését! Amennyiben erre nem kerül sor, akkor felkérjük Románia parlamentjének tagjait, hogy az ügydöntő szavazáskor utasítsák el ezt a törvénytervezetet.
Tiltakozásunk megfogalmazásakor tisztában vagyunk azzal, hogy a bányaprojekt beindításához sok helyben lakó, szociálisan hátrányos helyzetű embertársunk fűzött fokozott reménységet, ezért felszólítjuk Románia kormányát, hogy foganatosítson célirányos intézkedéseket a környék munkanélküliségének és más szociális problémáinak megoldására.
Isten óvja környezetünket és jövőnket; bírja jobb belátásra az ezeket veszélyeztető emberi tényezőket
Erdély-szerte, 2013. szeptember 16.
Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke
Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke
Az Erdélyi-Érchegység egyik legrégibb településén, Verespatakon már a római korban aranybányászat folyt. A több ezeréves tárnákban fellelt viaszozott írótáblákra (tabulae ceratae vagy triptychon) bukkantak. Ezek az időszámításunk után 131-167 között írt daciai emlékek számítanak a római kurziva legrégibb változatainak. Tudományos értékük felbecsülhetetlen.
Altalaji kincsei nem mindennapiak. Ezért ezen a területen a kanadai Gabriel Resources Gold Corporation cég saját aranybányát kívánt nyitni. A ciánt alkalmazó technológia 16 km²-nyi terület tönkretételét jelentené, benne öt heggyel, négy templommal és temetővel, az Alburnus Maior ókori római vár romjaival. A bánya tervezett 15 éves működése után a környezetszennyezés száz évig tartana.
Mindezeket figyelmen kívül hagyva, bizonyos hazai politikai és gazdasági erők olyan irányba, szeretnék a verespataki helyzetet eltolni, mely számukra kedvező lenne.
Neves személyiségek tiltakozó nyilatkozatot adtak közre.
Az alábbiakban közöljük az elektronikus formában eljuttatott nyilatkozatot.
Csomafáy Ferenc
Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőinek tiltakozó nyilatkozata
Erdélyi magyar történelmi egyházaink határozottan ellenzik a „Roșia Montană Gold Corporation” verespataki bányaprojektjét és Románia kormányának célirányos törvénytervezetét, amely az alkotmány és a hatályos jogszabályok ellenében lehetővé tenné ennek megvalósítását.
Egyházaink közös elvi álláspontját tíz évvel ezelőtt kifejeztük, és azt változatlanul fenntartjuk. Természeti környezetünket Isten teremtette, épített és másfajta kulturális örökségünket a környéken élő mindenkori emberek hozták létre utódaik számára. Mindezen értékeket kötelességünk megvédeni bármilyen közvetlen rombolástól és évszázadokra kiható veszélyforrástól. Ráadásul templomaink, temetőink és más helybeli örökségeink egyházaink tulajdonát képezik, amelyekről nem kívánunk lemondani, ugyanakkor eredeti állaguk és helyszínük erőszakos megváltoztatását sem tudjuk elfogadni.
Románia alkotmánya előírja az egészséges és természetes környezethez való jogot, valamint az állampolgárok és az intézmények kötelességét környezetünk védelmét illetően. A magántulajdonhoz való jog sérthetetlenségét, és a lakhely szabad megválasztásának lehetőségét szintén az alkotmány biztosítja. Mindezek mellett 2010-ben az Európai Parlament is egyértelműen állást foglalt a ciántechnológiás bányászat európai szintű tiltása érdekében.
A fentiek alapján megdöbbenve vettük tudomásul, hogy Románia kormánya a közelmúltban jóváhagyta, és a parlament elé terjesztette a bányanyitást elősegítő törvény tervezetét. Tiltakozunk a természetrombolás, a magántulajdon megsértése, a kulturális értékek rombolása ellen, ami a jogszerűtlen törvénytervezet elfogadásával és végrehajtásával bekövetkezne. Felszólítjuk a kormányt, hogy vonja vissza a kifogásolt kezdeményezését! Amennyiben erre nem kerül sor, akkor felkérjük Románia parlamentjének tagjait, hogy az ügydöntő szavazáskor utasítsák el ezt a törvénytervezetet.
Tiltakozásunk megfogalmazásakor tisztában vagyunk azzal, hogy a bányaprojekt beindításához sok helyben lakó, szociálisan hátrányos helyzetű embertársunk fűzött fokozott reménységet, ezért felszólítjuk Románia kormányát, hogy foganatosítson célirányos intézkedéseket a környék munkanélküliségének és más szociális problémáinak megoldására.
Isten óvja környezetünket és jövőnket; bírja jobb belátásra az ezeket veszélyeztető emberi tényezőket
Erdély-szerte, 2013. szeptember 16.
Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke
Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke
2013. szeptember 19.
Kelemen Hunor ellenzi Tőkés László román állami kitüntetésének a visszavonását
Ellenzi Tőkés László EP-képviselő román állami kitüntetésének a visszavonását Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. Az RMDSZ elnöke csütörtökön az RFI rádiónak adott interjúban hangsúlyozta, hogy senkitől nem lehet megtagadni a szólásszabadságot, amit a román alkotmány szavatol. Emlékeztetett arra, hogy az EP-képviselő a román forradalomban játszott szerepéért kapta az elismerést, és azt nem lehet visszavonni az 1989-es érdemeivel kapcsolatba sem hozható egyéb okok miatt.
Tőkés László 2009-ben kapta meg a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát, amelynek a visszavonását azt követően kezdeményezte az érdemrend több tagja, hogy az EP-képviselő júliusban Tusnádfürdőn azt kérte: Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében. Ezt a kijelentést román politikusok egy része és a média úgy értelmezte, hogy az EP-képviselő Magyarország protektorátusa alá akarja helyezni Erdélyt, és ezt a román egységes és oszthatatlan nemzetállam elleni támadásnak tekintik.
A kitüntetés esetleges visszavonásáról egy héttagú becsületbíróság dönt, amelynek tagjait az érdemrenddel kitüntettek közgyűlése csütörtökön választja meg.
Kelemen Hunor – aki maga is megkapta az elismerést – kifejtette, hogy a közgyűlésen nem tud részt venni, de levélben fordult a testülethez, s abban kifejtette álláspontját. Leszögezte, ő sem ért egyet mindig Tőkés László nyilatkozataival, de nem is kell vele egyetérteni, hanem meg kell szokni, hogy az alkotmány szavatolja a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot. Rámutatott: ha Tőkés Lászlótól a tusnádfürdői kijelentése miatt vennék el a kitüntetést, akkor lényegében a szólásszabadsághoz való jogot kérdőjeleznék meg. A közgyűlésen részt vesz Eckstein-Kovács Péter, az államfő volt kisebbségügyi tanácsadója, aki vállalta, hogy tagja legyen ennek a becsületbíróságnak, amennyiben a többi kitüntetett a csütörtöki közgyűlésen megbízza ezzel a feladattal.
A román elnöki hivatal illetékesétől az MTI megtudta, hogy a közgyűlésen elvileg csaknem 700 személy vehetne részt, de mintegy 160-an jelezték részvételüket. A csütörtöki közgyűlést követően alakul meg a becsületbíróság, amelynek javaslatot kell tennie az államfőnek arra, hogy vonja vissza a kitüntetést, vagy utasítsa el az EP-képviselővel szemben megfogalmazott kifogásokat.
MTI
Erdély.ma
Ellenzi Tőkés László EP-képviselő román állami kitüntetésének a visszavonását Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. Az RMDSZ elnöke csütörtökön az RFI rádiónak adott interjúban hangsúlyozta, hogy senkitől nem lehet megtagadni a szólásszabadságot, amit a román alkotmány szavatol. Emlékeztetett arra, hogy az EP-képviselő a román forradalomban játszott szerepéért kapta az elismerést, és azt nem lehet visszavonni az 1989-es érdemeivel kapcsolatba sem hozható egyéb okok miatt.
Tőkés László 2009-ben kapta meg a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát, amelynek a visszavonását azt követően kezdeményezte az érdemrend több tagja, hogy az EP-képviselő júliusban Tusnádfürdőn azt kérte: Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében. Ezt a kijelentést román politikusok egy része és a média úgy értelmezte, hogy az EP-képviselő Magyarország protektorátusa alá akarja helyezni Erdélyt, és ezt a román egységes és oszthatatlan nemzetállam elleni támadásnak tekintik.
A kitüntetés esetleges visszavonásáról egy héttagú becsületbíróság dönt, amelynek tagjait az érdemrenddel kitüntettek közgyűlése csütörtökön választja meg.
Kelemen Hunor – aki maga is megkapta az elismerést – kifejtette, hogy a közgyűlésen nem tud részt venni, de levélben fordult a testülethez, s abban kifejtette álláspontját. Leszögezte, ő sem ért egyet mindig Tőkés László nyilatkozataival, de nem is kell vele egyetérteni, hanem meg kell szokni, hogy az alkotmány szavatolja a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot. Rámutatott: ha Tőkés Lászlótól a tusnádfürdői kijelentése miatt vennék el a kitüntetést, akkor lényegében a szólásszabadsághoz való jogot kérdőjeleznék meg. A közgyűlésen részt vesz Eckstein-Kovács Péter, az államfő volt kisebbségügyi tanácsadója, aki vállalta, hogy tagja legyen ennek a becsületbíróságnak, amennyiben a többi kitüntetett a csütörtöki közgyűlésen megbízza ezzel a feladattal.
A román elnöki hivatal illetékesétől az MTI megtudta, hogy a közgyűlésen elvileg csaknem 700 személy vehetne részt, de mintegy 160-an jelezték részvételüket. A csütörtöki közgyűlést követően alakul meg a becsületbíróság, amelynek javaslatot kell tennie az államfőnek arra, hogy vonja vissza a kitüntetést, vagy utasítsa el az EP-képviselővel szemben megfogalmazott kifogásokat.
MTI
Erdély.ma
2013. szeptember 19.
Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony nyomdokain
Évekkel ezelőtt megfogalmazódott vágya vált valóra a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület elnök asszonyának, Náznán B. Olgának: az egyesület tagjait – és nem csak – elvitte egy dél-erdélyi körútra, az egyesületünknek nevet adó fejedelemasszonyunk nyomdokain járva.
Régmúlt időket idéztünk, történelmünk tárgyi és szellemi hagyatékaival ismerkedtünk, fejet hajtottunk őseinknek a haza felemelkedése iránti elkötelezettsége előtt, de megtapasztaltuk mai pedagógusok, lelkipásztorok erőfeszítéseit is, ahogy határozottan megvetik lábukat a szórványban, talajt biztosítva a felnövő nemzedékek számára.
A megálmodott kirándulásra mintha csak a mi tetszésünkre teremtette volna a jó Isten a sok esős nap közé azt a két szeptemberi első szombat- vasárnapot.
Segesvárt csak érintettük, de azért annyit érdemes megemlítenünk, hogy 1630. december 1-jén az itteni országgyűlésen választották meg a rendek Erdély fejedelmévé I. Rákóczi Györgyöt, Lorántffy Zsuzsanna férjét.
Körutunk első állomása Kőhalom volt. Kőhalom váráról az első megbízható adat 1334-ből származik, amikor is magyar királyi várként említik. Arról, hogy mikor, milyen körülmények között került az erdélyi fejedelmek fennhatósága alól a helyi szász közösség tulajdonába, vajmi keveset tudunk. A várból gyönyörű kilátás nyílik keletre a Hargita, délre a hévízi erdőségek fölött a Bucegi és Királykő, délnyugatra pedig a Fogarasi-havasok láncolata felé. A várhegy aljának keleti felén, Orbán Balázs szavaival élve, ,,ott terül el a nevető városka (Kőhalom) egyenes, zsinórra huzott utczáival, csinos négy szög piaczán lévő ódon templomával".
De ott van a belgiumi támogatással épített református templom és a templom köré összegyűjtött hívek közössége is, akik képesek nemcsak saját magyar iskolát működtetni a helyi gyerekek számára, de felvállalják az idegenből hozott mintegy 40 szegény sorsú diák nevelését, taníttatását is a Szegedi László tiszteletes által megálmodott és létrehozott szórványdiákotthonban. Bizony, megszívlelendő hozzáállása a megmaradáshoz ez a sorsa irányítását saját kezébe vevő közösségnek!
Utunk fő célpontja azonban Fogaras volt, a fogarasi vár, amely az erdélyi fejedelemasszonyok birtokának számított. Lorántffy Zsuzsanna ebben a minőségében I. Rákóczi György feleségeként birtokolta Fogarast. Mindenben, de főként a kultúra és a szellemi élet területén férje mellett állt, ezen időszak békés évei alatt gyarapodhatott Erdély. A fejedelemasszony 1657-ben megalapítja a városban az első román iskolát. Román tanítókat és papokat neveltek itt, így aztán a görög katolikusok Fogarast választották első erdélyi központjuknak. A várhoz tartozó birtokán még 39 román tannyelvű iskolát alapított jobbágyainak gyermekei számára. Megilletődve sétálunk a várban, azokban a szobákban, ahol egykor a fejedelemasszony is lakott.
A mai Fogarason az új református templom lelkésze már annak is örül, ha a 400 főt számláló közösségből valaki bejön vegyes házasságot kötni. Furcsán hat a templomkertben felállított emléktábla felirata, amely csak román és angol nyelven hirdeti, hogy a templomot gróf Teleki József és felesége, Árva Bethlen Kata építtette 1715-1740 között. A templom szomszédságából tekint felénk a Mikszáth Kálmán, Fogaras országgyűlési képviselőjének közbenjárásával 1909-ben épült gimnázium épülete, mai nevén Radu Negru líceum, ahol Babits Mihály is tanított pár évig, de amelyben egyetlen magyar osztály sem működik.
Vajon ma hány, a nemzeti kisebbségek nyelvén működő iskolát vállalna fel valaki a többségiek közül, önszántából, nem külső nyomásra, akár a multikulturalitás nevében? Vagy annak már lejárt a csillaga, ahogy kezdik beismerni a nyugati kultúrák is?
Utunk Nagyszeben felé vezet. Ezen a vidéken egyre gyakrabban ismétlődik a Brukenthal név.
Sietünk, mert még idejében el akarunk érni Alsószombatfalvára, ahol az egykori Brukenthal-kastély kertjében az osztrák–magyar monarchia idején ménest telepítettek és ma is működik a lipicai lovakat tenyésztő és kiképző központ. A lovak gyönyörűek, érdekes a nyeregkiállítás is.
A délutáni napsütésben a busz ablakából gyönyörködünk a csaknem közvetlenül a síkságból kiemelkedő Fogarasi-havasokban, csodálatos képet mutat a fenyveserdőkön felül szürkésfehér sziklaormaival.
Késésben vagyunk, de azért még futja egy késő délutáni sétára Feleken (Avrig), a Brukenthal-palota nyári kertjében. Az eredeti állapotában megőrzött barokk kert pompájában élvezzük a lenyugodni készülő nap bágyadt fényét, melegét.
Szebenben az éjszakába nyúló, zsíros kenyérre kent székely viccek áradatát tiszta, kényelmes ágyakban pihentük ki.
Másnap reggel az ott működő HÍD egyesület jóvoltából idegenvezetőnk kíséretében és az éppen a piactéren zajló kézművesvásár hangulatában bejártuk Szeben főterét, imádkoztunk a katolikus templomban, ahol már gyülekeztek a hívek a vasárnapi szentmisére.
Utunk továbbvitt az Erdélyi Fejedelemség egykor virágzó fővárosába, Gyulafehérvárra. Útközben láttuk, ahogy dolgoznak a Nagyszeben – Szászváros (Orastie) autópályán. Csak remélhetjük, hogy majd ükunokáink száguldozni fognak az észak-erdélyi autópályán. (Sajnos, a mindenkori bukaresti kormányoknak az A3-as autópálya megépítése sohasem jelentett prioritást.)
A város látnivalói a várfallal körülvett részben láthatók, itt van az erdélyi püspökség, amelyet még Szent István király alapított 1009-bent Gyulafehérvár székhellyel. Idegenvezetővel járjuk körbe a XIII. században épült érseki székesegyházat, ahol az erdélyi fejedelmek és püspökök egész sora nyugszik, köztük az 1648-ban elhunyt I. Rákóczi György, Lorántffy Zsuzsanna férje, az 1980-ban elhunyt Márton Áron, Erdély nagy püspöke, akinek síremléke előtt fejet hajtunk, és a tiszteletére berendezett emlékszobában megörökítjük egyesületünk nevét a vendégkönyvben.
Utunk során mi is, mint a kommunizmus éveiben a törvényen kívül került katolikus egyház, Márton Áron püspököt idézve érezzük: "Az egyetemes bizonytalanság napjaiban megbizonyosodtunk afelől, hogy egyedül vagyunk és a magunk erején kívül csak Istenre támaszkodhatunk".
Nem hagyhatom ki személyes találkozásaimat sem Márton Áron püspökkel: 1956-ban, 11 évig tartó palotafogságának úgymond ,,előestéjén", a marosjárai búcsún, a szentmise utáni ünnepi ebéd közben ölében ülve énekeltem a székely népdalokat, aztán 1969-ben, a börtönből való szabadulása utáni felcsíki bérmaútja alkalmával Farkaslakán részesített a bérmálás szentségében.
Az érseki székesegyház mellett építették 1921–1923 között az ortodox katedrálist, amely I. Ferdinánd román király trianoni döntés utáni, 1922-ben történő újrakoronázásának helyszíne, ezért koronázási katedrálisnak vagy újraegyesítési katedrálisnak hívják.
Nagyenyed ma csendes kisváros, csak történelme beszél a labanc seregek, majd a mócok támadásairól, ahogy azt id. Lörincz Zoltán nyugalmazott tiszteletes meséli. A híres Bethlen Gábor kollégium teljes felújítás alatt áll, a helyi tanács hozzájárulásával és európai pénzeken. A belső udvar iskolaépülete falán olvashatjuk nagyjaink, többek között a híres magyar utazó, Kőrösi Csoma Sándor, Barabás Miklós festőművész, Áprily Lajos költő, Sütő András író nevét, akik mind a kollégium diákjai voltak.
A Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében utolsó állomásunk Torockó. A község egyike azon ritka településeknek, melyek megtartották évezredes szokásaikat és kultúrájukat. Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán egyik legszebb faluja.
Torockóról hazafelé vesszük utunkat, és reméljük, hogy a Székelykő mögül kétszer fölkelő nap fölöttünk is föl fog ragyogni egyszer.
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület nevében,
Fogarasiné Bereczki Irma
Népújság (Marosvásárhely)
Évekkel ezelőtt megfogalmazódott vágya vált valóra a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület elnök asszonyának, Náznán B. Olgának: az egyesület tagjait – és nem csak – elvitte egy dél-erdélyi körútra, az egyesületünknek nevet adó fejedelemasszonyunk nyomdokain járva.
Régmúlt időket idéztünk, történelmünk tárgyi és szellemi hagyatékaival ismerkedtünk, fejet hajtottunk őseinknek a haza felemelkedése iránti elkötelezettsége előtt, de megtapasztaltuk mai pedagógusok, lelkipásztorok erőfeszítéseit is, ahogy határozottan megvetik lábukat a szórványban, talajt biztosítva a felnövő nemzedékek számára.
A megálmodott kirándulásra mintha csak a mi tetszésünkre teremtette volna a jó Isten a sok esős nap közé azt a két szeptemberi első szombat- vasárnapot.
Segesvárt csak érintettük, de azért annyit érdemes megemlítenünk, hogy 1630. december 1-jén az itteni országgyűlésen választották meg a rendek Erdély fejedelmévé I. Rákóczi Györgyöt, Lorántffy Zsuzsanna férjét.
Körutunk első állomása Kőhalom volt. Kőhalom váráról az első megbízható adat 1334-ből származik, amikor is magyar királyi várként említik. Arról, hogy mikor, milyen körülmények között került az erdélyi fejedelmek fennhatósága alól a helyi szász közösség tulajdonába, vajmi keveset tudunk. A várból gyönyörű kilátás nyílik keletre a Hargita, délre a hévízi erdőségek fölött a Bucegi és Királykő, délnyugatra pedig a Fogarasi-havasok láncolata felé. A várhegy aljának keleti felén, Orbán Balázs szavaival élve, ,,ott terül el a nevető városka (Kőhalom) egyenes, zsinórra huzott utczáival, csinos négy szög piaczán lévő ódon templomával".
De ott van a belgiumi támogatással épített református templom és a templom köré összegyűjtött hívek közössége is, akik képesek nemcsak saját magyar iskolát működtetni a helyi gyerekek számára, de felvállalják az idegenből hozott mintegy 40 szegény sorsú diák nevelését, taníttatását is a Szegedi László tiszteletes által megálmodott és létrehozott szórványdiákotthonban. Bizony, megszívlelendő hozzáállása a megmaradáshoz ez a sorsa irányítását saját kezébe vevő közösségnek!
Utunk fő célpontja azonban Fogaras volt, a fogarasi vár, amely az erdélyi fejedelemasszonyok birtokának számított. Lorántffy Zsuzsanna ebben a minőségében I. Rákóczi György feleségeként birtokolta Fogarast. Mindenben, de főként a kultúra és a szellemi élet területén férje mellett állt, ezen időszak békés évei alatt gyarapodhatott Erdély. A fejedelemasszony 1657-ben megalapítja a városban az első román iskolát. Román tanítókat és papokat neveltek itt, így aztán a görög katolikusok Fogarast választották első erdélyi központjuknak. A várhoz tartozó birtokán még 39 román tannyelvű iskolát alapított jobbágyainak gyermekei számára. Megilletődve sétálunk a várban, azokban a szobákban, ahol egykor a fejedelemasszony is lakott.
A mai Fogarason az új református templom lelkésze már annak is örül, ha a 400 főt számláló közösségből valaki bejön vegyes házasságot kötni. Furcsán hat a templomkertben felállított emléktábla felirata, amely csak román és angol nyelven hirdeti, hogy a templomot gróf Teleki József és felesége, Árva Bethlen Kata építtette 1715-1740 között. A templom szomszédságából tekint felénk a Mikszáth Kálmán, Fogaras országgyűlési képviselőjének közbenjárásával 1909-ben épült gimnázium épülete, mai nevén Radu Negru líceum, ahol Babits Mihály is tanított pár évig, de amelyben egyetlen magyar osztály sem működik.
Vajon ma hány, a nemzeti kisebbségek nyelvén működő iskolát vállalna fel valaki a többségiek közül, önszántából, nem külső nyomásra, akár a multikulturalitás nevében? Vagy annak már lejárt a csillaga, ahogy kezdik beismerni a nyugati kultúrák is?
Utunk Nagyszeben felé vezet. Ezen a vidéken egyre gyakrabban ismétlődik a Brukenthal név.
Sietünk, mert még idejében el akarunk érni Alsószombatfalvára, ahol az egykori Brukenthal-kastély kertjében az osztrák–magyar monarchia idején ménest telepítettek és ma is működik a lipicai lovakat tenyésztő és kiképző központ. A lovak gyönyörűek, érdekes a nyeregkiállítás is.
A délutáni napsütésben a busz ablakából gyönyörködünk a csaknem közvetlenül a síkságból kiemelkedő Fogarasi-havasokban, csodálatos képet mutat a fenyveserdőkön felül szürkésfehér sziklaormaival.
Késésben vagyunk, de azért még futja egy késő délutáni sétára Feleken (Avrig), a Brukenthal-palota nyári kertjében. Az eredeti állapotában megőrzött barokk kert pompájában élvezzük a lenyugodni készülő nap bágyadt fényét, melegét.
Szebenben az éjszakába nyúló, zsíros kenyérre kent székely viccek áradatát tiszta, kényelmes ágyakban pihentük ki.
Másnap reggel az ott működő HÍD egyesület jóvoltából idegenvezetőnk kíséretében és az éppen a piactéren zajló kézművesvásár hangulatában bejártuk Szeben főterét, imádkoztunk a katolikus templomban, ahol már gyülekeztek a hívek a vasárnapi szentmisére.
Utunk továbbvitt az Erdélyi Fejedelemség egykor virágzó fővárosába, Gyulafehérvárra. Útközben láttuk, ahogy dolgoznak a Nagyszeben – Szászváros (Orastie) autópályán. Csak remélhetjük, hogy majd ükunokáink száguldozni fognak az észak-erdélyi autópályán. (Sajnos, a mindenkori bukaresti kormányoknak az A3-as autópálya megépítése sohasem jelentett prioritást.)
A város látnivalói a várfallal körülvett részben láthatók, itt van az erdélyi püspökség, amelyet még Szent István király alapított 1009-bent Gyulafehérvár székhellyel. Idegenvezetővel járjuk körbe a XIII. században épült érseki székesegyházat, ahol az erdélyi fejedelmek és püspökök egész sora nyugszik, köztük az 1648-ban elhunyt I. Rákóczi György, Lorántffy Zsuzsanna férje, az 1980-ban elhunyt Márton Áron, Erdély nagy püspöke, akinek síremléke előtt fejet hajtunk, és a tiszteletére berendezett emlékszobában megörökítjük egyesületünk nevét a vendégkönyvben.
Utunk során mi is, mint a kommunizmus éveiben a törvényen kívül került katolikus egyház, Márton Áron püspököt idézve érezzük: "Az egyetemes bizonytalanság napjaiban megbizonyosodtunk afelől, hogy egyedül vagyunk és a magunk erején kívül csak Istenre támaszkodhatunk".
Nem hagyhatom ki személyes találkozásaimat sem Márton Áron püspökkel: 1956-ban, 11 évig tartó palotafogságának úgymond ,,előestéjén", a marosjárai búcsún, a szentmise utáni ünnepi ebéd közben ölében ülve énekeltem a székely népdalokat, aztán 1969-ben, a börtönből való szabadulása utáni felcsíki bérmaútja alkalmával Farkaslakán részesített a bérmálás szentségében.
Az érseki székesegyház mellett építették 1921–1923 között az ortodox katedrálist, amely I. Ferdinánd román király trianoni döntés utáni, 1922-ben történő újrakoronázásának helyszíne, ezért koronázási katedrálisnak vagy újraegyesítési katedrálisnak hívják.
Nagyenyed ma csendes kisváros, csak történelme beszél a labanc seregek, majd a mócok támadásairól, ahogy azt id. Lörincz Zoltán nyugalmazott tiszteletes meséli. A híres Bethlen Gábor kollégium teljes felújítás alatt áll, a helyi tanács hozzájárulásával és európai pénzeken. A belső udvar iskolaépülete falán olvashatjuk nagyjaink, többek között a híres magyar utazó, Kőrösi Csoma Sándor, Barabás Miklós festőművész, Áprily Lajos költő, Sütő András író nevét, akik mind a kollégium diákjai voltak.
A Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében utolsó állomásunk Torockó. A község egyike azon ritka településeknek, melyek megtartották évezredes szokásaikat és kultúrájukat. Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán egyik legszebb faluja.
Torockóról hazafelé vesszük utunkat, és reméljük, hogy a Székelykő mögül kétszer fölkelő nap fölöttünk is föl fog ragyogni egyszer.
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület nevében,
Fogarasiné Bereczki Irma
Népújság (Marosvásárhely)
2013. szeptember 19.
Évadnyitó az aradi Tóth Árpád Irodalmi Körben
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör szeptember 17-én, kedden délután tartotta évadnyitó ülését a megyei könyvtár Concordia termében.
A rendezvény első részében Kiss Anna és Hevesi József kellemes őszi hangulatot teremtettek Arany János és Petőfi Sándor költeményeivel, majd Kölcsey Ferencre emlékeztek a költő halálának 175. évfordulója alkalmából.
Dr. Brauch Magda tanár, irodalomkritikus részletesen ismertette a reformkort, a népek nemzetté válásának korát, a magyarság öntudatra ébredésének időszakát. Bemutatta a klasszicizmus ellenhatásaként jelentkező romantikát s az irányzat különféle megnyilvánulásait a festészetben, zenében, irodalomban. Megismerhettük a romantika óriásait a világirodalomban és a magyar költészetben, majd Kölcsey Ferenc életművének részletes bemutatása következett. Elhangzott néhány kitűnő verse (Vanitatum vanitas, A Szabadsághoz, Rebellis-vers, Emléklapra), s néhány rövid részlet prózai írásaiból (Nemzeti hagyományok, Parainesis Kölcsey Kálmánhoz) Katona Béla, Lovász Miklós, Czernák Ferenc, Kolumbán Zsolt és Hevesi József előadásában.
A rendezvény végén Czernák Ferenc olvasott fel részletet Illyés Gyula Kölcsey Hymnusáról szóló tanulmányából, majd a Hymnus előadása zárta a műsort.
Szeretetvendégség és baráti beszélgetés tette teljessé a jó hangulatú irodalmi délutánt.
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör szeptember 17-én, kedden délután tartotta évadnyitó ülését a megyei könyvtár Concordia termében.
A rendezvény első részében Kiss Anna és Hevesi József kellemes őszi hangulatot teremtettek Arany János és Petőfi Sándor költeményeivel, majd Kölcsey Ferencre emlékeztek a költő halálának 175. évfordulója alkalmából.
Dr. Brauch Magda tanár, irodalomkritikus részletesen ismertette a reformkort, a népek nemzetté válásának korát, a magyarság öntudatra ébredésének időszakát. Bemutatta a klasszicizmus ellenhatásaként jelentkező romantikát s az irányzat különféle megnyilvánulásait a festészetben, zenében, irodalomban. Megismerhettük a romantika óriásait a világirodalomban és a magyar költészetben, majd Kölcsey Ferenc életművének részletes bemutatása következett. Elhangzott néhány kitűnő verse (Vanitatum vanitas, A Szabadsághoz, Rebellis-vers, Emléklapra), s néhány rövid részlet prózai írásaiból (Nemzeti hagyományok, Parainesis Kölcsey Kálmánhoz) Katona Béla, Lovász Miklós, Czernák Ferenc, Kolumbán Zsolt és Hevesi József előadásában.
A rendezvény végén Czernák Ferenc olvasott fel részletet Illyés Gyula Kölcsey Hymnusáról szóló tanulmányából, majd a Hymnus előadása zárta a műsort.
Szeretetvendégség és baráti beszélgetés tette teljessé a jó hangulatú irodalmi délutánt.
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)
2013. szeptember 19.
Bíróságon a Máté-ügy
Bíróság elé állítják Máté András Levente parlamenti képviselőt, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökét – közölték tegnap a román hírügynökségek.
A Főügyészség érdekellentéttel vádolja az RMDSZ képviselőházi frakciójának elnökét, mivel 5 508 lejre tett szert azáltal, hogy feleségét alkalmazta parlamenti irodájába. Máté András Levente lapunk kérdésére elmondta: a bűntényt, amellyel vádolják, akkor lehetne elkövetni, ha közalkalmazottnak minősülne, holott a parlamenti képviselői mandátum választott tisztségnek számít. Az RMDSZ-es politikus emlékeztetett, idén év elején felmentést kapott az ügyészségtől azzal az indoklással, hogy nem tekinthető közhivatalnoknak. Amennyiben őt ennek minősítenék, akkor igazából bármelyik honatyát, parlamenti képviselőt és szenátort, beleértve a kormányfőt és a miniszterelnököt is vádolni lehetne, mert olyan személyt alkalmazott, akivel az utóbbi öt évben munkaviszonyban volt – fejtette ki Máté. Mint elmondta, a Büntetőtörvénykönyv 253. szakasza értelmében, közhivatalnok esetében akkor áll fenn érdekellentét, ha rokont (férjet, feleséget és gyermeket) vagy olyan személyt alkalmaz, akivel munka- vagy kereskedelmi viszonyban volt az elmúlt öt évben.
Szabadság (Kolozsvár)
Bíróság elé állítják Máté András Levente parlamenti képviselőt, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökét – közölték tegnap a román hírügynökségek.
A Főügyészség érdekellentéttel vádolja az RMDSZ képviselőházi frakciójának elnökét, mivel 5 508 lejre tett szert azáltal, hogy feleségét alkalmazta parlamenti irodájába. Máté András Levente lapunk kérdésére elmondta: a bűntényt, amellyel vádolják, akkor lehetne elkövetni, ha közalkalmazottnak minősülne, holott a parlamenti képviselői mandátum választott tisztségnek számít. Az RMDSZ-es politikus emlékeztetett, idén év elején felmentést kapott az ügyészségtől azzal az indoklással, hogy nem tekinthető közhivatalnoknak. Amennyiben őt ennek minősítenék, akkor igazából bármelyik honatyát, parlamenti képviselőt és szenátort, beleértve a kormányfőt és a miniszterelnököt is vádolni lehetne, mert olyan személyt alkalmazott, akivel az utóbbi öt évben munkaviszonyban volt – fejtette ki Máté. Mint elmondta, a Büntetőtörvénykönyv 253. szakasza értelmében, közhivatalnok esetében akkor áll fenn érdekellentét, ha rokont (férjet, feleséget és gyermeket) vagy olyan személyt alkalmaz, akivel munka- vagy kereskedelmi viszonyban volt az elmúlt öt évben.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. szeptember 19.
Újabb leleplezett pribék
Újabb, a kommunizmus idején politikai foglyok halálát okozó, a rabokat embertelen körülmények között tartó és rendszeresen kínzó egykori börtönparancsnok nevét hozta nyilvánosságra szerdán a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER).
Ezúttal Ioan Ficior nyugalmazott ezredest leplezték le, aki a peripravai büntetőtábor parancsnoka volt. Az IICCMER egyúttal feljelentést is tett ellene a legfőbb ügyészségen népirtás miatt – jelentette be Andrei Muraru, az intézet ügyvezető elnöke. Mint elmondta, az intézet munkatársai olyan bizonyítékokra bukkantak, amelyek igazolják, hogy a most 85 éves Ficior parancsnoksága idején, 1958 és 1963 között rendkívül durva bánásmódnak vetették alá a Peripraván őrzött foglyokat, akiket folyamatosan éheztettek és bántalmaztak. „Ioan Ficior elnyomó rendszert vezetett be a politikai foglyok ellen, akikre fenyegetésként tekintettek az új rendszerrel szemben” – mutatott rá Muraru. Mint elmondta, az intézet munkatársai által megszerzett dokumentumok szerint Ficior parancsnoki mandátuma alatt összesen 103 politikai fogoly halt meg a büntetőtelepen. Az IICMER a büntetőtelep összesen ötven túlélőjét azonosította, közülük 21-en nyilatkoztak is az ott átélt borzalmakról. Muraru leszögezte: a Ficior által Peripraván meghonosított módszerek alapján elmondható, hogy annak célja a politikai foglyok kiirtása volt.
Az IICCMEr kutatásai szerint Ficior idejében minden azt szolgálta, hogy az ott fogva tartott emberek elpusztuljanak. Folyamatosan bántalmazták és éheztették őket, a barakkok, amelyekbe jóval több embert bezsúfoltak, mint amennyien kényelmesen elfértek volna, hidegek voltak, és ivóvízből is hiány volt. A rossz élelmezés miatt volt, aki harminc kilósra fogyott. Az elhunytak boncolásánál rabtársaiknak kellett segédkezniük – a belső szerveket egyszerűen vödörbe dobta a kórboncnok, ami pedig a földre esett, a raboknak kellett fölszedniük. A halottakat – az ott zajló régészeti kutatások szerint- tömegsírokba temették.
A volt politikai foglyok visszaemlékezései szerint Ficior személyesen is részt vett a rabok bántalmazásában, kíméletlenül, ököllel, gumibottal verte őket.
Ficior azonban – aki ma Bukaresti nyugdíjasként él – tagadja a vádakat, szerinte a róla szóló „hazugságokat” volt légionáriusok terjesztik. „Ha minden munkatábornak olyan parancsnoka lett volna, mint én, semmi sem történt volna” – állította a sajtó őt felkereső munkatársainak. Magát vallásos emberként jellemezte, „aki képes volt rendet teremteni és fenntartani a fegyelmet.” Kijelentette: a láger parancsnokaként közvetlenül az akkori belügyminisztertől, Alexandru Drăghici-től kapott parancsok alapján cselekedett.
Mint arról beszámoltunk, az IICCMER még augusztus elején jelentette be: vizsgálatot indított a kommunista börtönökben politikai foglyokat megkínzó vagy meggyilkoló egykori börtönparancsnokok és börtönőrök leleplezésére. Összesen harmincöt ilyen személyt fedeztek fel, akik ellen gyilkosság miatt tesznek feljelentést. Az első személy, aki ellen feljelentést tettek, Alexandru Vişinescu, aki az 50-es évek végén, illetve a 60-as évek elején volt a Râmnicu Sărat-i börtön parancsnoka, ebbéli minőségében pedig olyan embertelen körülményeket honosított meg a fegyintézetben, hogy az alultápláltság, illetve a rendszeres bántalmazások miatt több politikai fogoly is életét vesztette. A most 88 éves Vişinescu ellen népirtás gyanúja miatt indított eljárást a legfőbb ügyészség.
Egy élet lágerparancsnokként
Ioan Ficior a Maros megyei Oláhkocsárdon született 1928-ban. A villanyszerelői képzettséggel rendelkező Ficior már 1946-ban belépett a kommunista pártba, 1947 és 1948 között a dicsőszentmártoni elektronikai üzem párttitkára volt. Ezt követően egy évig pártaktivistaként tevékenykedett. 1950-ben vettet rá szemet a belügyminisztérium, három hónappal azt követően, hogy bevonult katonai szolgálatra a craiovai repülős ezredhez. Mivel kitűnő politikai jellemzést kapott korábbi feletteseitől, felvételt nyert az Arad megyei Borosjenőn található tiszti iskolába. Kiváló eredményei miatt hat hónappal később átkerült a Szekuritáté tisztképzőjébe, ahol 1950-ben hadnagyi rangot kapott, majd a katonai elhárításnál kapott beosztást. Itt azonban csak egy évet tölthetett el, mivel családi háttere nem volt megfelelő – szülei és felesége is baptisták voltak – , így áthelyezték a büntetés-végrehajtáshoz, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1982-ig tevékenykedett. 1951-ben a Văcăreşti-i börtön altisztképzőjének parancsnoka volt, 1953 és 1955 között a Poarta Albă-i kényszermunka-tábort irányította, 1955 és 1956 között a suceavai börtön parancsnoka volt, majd 156 és 1958 között a Borzeşti-i munkatábort irányította. 1958-ban előbb parancsnokhelyettesként került a peripravai kényszermunkatáborba, amelynek hamarosan a parancsnokságát is átvette. Itt 1963-ig tevékenykedett, amikor áthelyezték az ostrovi munkatáborba. Ezt követően számos munkatáborban és börtönben fordult meg parancsnok-helyettesként vagy parancsnokként, egészen 1982-es nyugdíjazásáig. Jelenleg Bukarestben él, és 5100 lejes állami nyugdíjat kap.
Kényszermunkatábor a Duna-deltában
Periprava kis, lipován falu a Duna-deltában, Tulcea megyében. Összesen 141 lakossal rendelkezik. Az elszigetelt település alkalmas volt arra, hogy a kommunista hatóságok kényszermunka-telepet hozzanak ott létre a rendszer ellenségének tekintett elemek összegyűjtésére. A rabok között légionáriusoktól ellenzéki politikusokig és a rendszert bíráló diákokig számos elem megtalálható volt. Az egykori rabok visszaemlékezései szerint nyaranta nehéz gátépítési és tereprendezési munkálatokkal, állattenyésztéssel és mezőgazdasággal, télen pedig nádgyűjtéssel foglalkoztak. Az élelmezés és a bánásmód mindvégig a lehető legrosszabb volt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
Újabb, a kommunizmus idején politikai foglyok halálát okozó, a rabokat embertelen körülmények között tartó és rendszeresen kínzó egykori börtönparancsnok nevét hozta nyilvánosságra szerdán a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER).
Ezúttal Ioan Ficior nyugalmazott ezredest leplezték le, aki a peripravai büntetőtábor parancsnoka volt. Az IICCMER egyúttal feljelentést is tett ellene a legfőbb ügyészségen népirtás miatt – jelentette be Andrei Muraru, az intézet ügyvezető elnöke. Mint elmondta, az intézet munkatársai olyan bizonyítékokra bukkantak, amelyek igazolják, hogy a most 85 éves Ficior parancsnoksága idején, 1958 és 1963 között rendkívül durva bánásmódnak vetették alá a Peripraván őrzött foglyokat, akiket folyamatosan éheztettek és bántalmaztak. „Ioan Ficior elnyomó rendszert vezetett be a politikai foglyok ellen, akikre fenyegetésként tekintettek az új rendszerrel szemben” – mutatott rá Muraru. Mint elmondta, az intézet munkatársai által megszerzett dokumentumok szerint Ficior parancsnoki mandátuma alatt összesen 103 politikai fogoly halt meg a büntetőtelepen. Az IICMER a büntetőtelep összesen ötven túlélőjét azonosította, közülük 21-en nyilatkoztak is az ott átélt borzalmakról. Muraru leszögezte: a Ficior által Peripraván meghonosított módszerek alapján elmondható, hogy annak célja a politikai foglyok kiirtása volt.
Az IICCMEr kutatásai szerint Ficior idejében minden azt szolgálta, hogy az ott fogva tartott emberek elpusztuljanak. Folyamatosan bántalmazták és éheztették őket, a barakkok, amelyekbe jóval több embert bezsúfoltak, mint amennyien kényelmesen elfértek volna, hidegek voltak, és ivóvízből is hiány volt. A rossz élelmezés miatt volt, aki harminc kilósra fogyott. Az elhunytak boncolásánál rabtársaiknak kellett segédkezniük – a belső szerveket egyszerűen vödörbe dobta a kórboncnok, ami pedig a földre esett, a raboknak kellett fölszedniük. A halottakat – az ott zajló régészeti kutatások szerint- tömegsírokba temették.
A volt politikai foglyok visszaemlékezései szerint Ficior személyesen is részt vett a rabok bántalmazásában, kíméletlenül, ököllel, gumibottal verte őket.
Ficior azonban – aki ma Bukaresti nyugdíjasként él – tagadja a vádakat, szerinte a róla szóló „hazugságokat” volt légionáriusok terjesztik. „Ha minden munkatábornak olyan parancsnoka lett volna, mint én, semmi sem történt volna” – állította a sajtó őt felkereső munkatársainak. Magát vallásos emberként jellemezte, „aki képes volt rendet teremteni és fenntartani a fegyelmet.” Kijelentette: a láger parancsnokaként közvetlenül az akkori belügyminisztertől, Alexandru Drăghici-től kapott parancsok alapján cselekedett.
Mint arról beszámoltunk, az IICCMER még augusztus elején jelentette be: vizsgálatot indított a kommunista börtönökben politikai foglyokat megkínzó vagy meggyilkoló egykori börtönparancsnokok és börtönőrök leleplezésére. Összesen harmincöt ilyen személyt fedeztek fel, akik ellen gyilkosság miatt tesznek feljelentést. Az első személy, aki ellen feljelentést tettek, Alexandru Vişinescu, aki az 50-es évek végén, illetve a 60-as évek elején volt a Râmnicu Sărat-i börtön parancsnoka, ebbéli minőségében pedig olyan embertelen körülményeket honosított meg a fegyintézetben, hogy az alultápláltság, illetve a rendszeres bántalmazások miatt több politikai fogoly is életét vesztette. A most 88 éves Vişinescu ellen népirtás gyanúja miatt indított eljárást a legfőbb ügyészség.
Egy élet lágerparancsnokként
Ioan Ficior a Maros megyei Oláhkocsárdon született 1928-ban. A villanyszerelői képzettséggel rendelkező Ficior már 1946-ban belépett a kommunista pártba, 1947 és 1948 között a dicsőszentmártoni elektronikai üzem párttitkára volt. Ezt követően egy évig pártaktivistaként tevékenykedett. 1950-ben vettet rá szemet a belügyminisztérium, három hónappal azt követően, hogy bevonult katonai szolgálatra a craiovai repülős ezredhez. Mivel kitűnő politikai jellemzést kapott korábbi feletteseitől, felvételt nyert az Arad megyei Borosjenőn található tiszti iskolába. Kiváló eredményei miatt hat hónappal később átkerült a Szekuritáté tisztképzőjébe, ahol 1950-ben hadnagyi rangot kapott, majd a katonai elhárításnál kapott beosztást. Itt azonban csak egy évet tölthetett el, mivel családi háttere nem volt megfelelő – szülei és felesége is baptisták voltak – , így áthelyezték a büntetés-végrehajtáshoz, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1982-ig tevékenykedett. 1951-ben a Văcăreşti-i börtön altisztképzőjének parancsnoka volt, 1953 és 1955 között a Poarta Albă-i kényszermunka-tábort irányította, 1955 és 1956 között a suceavai börtön parancsnoka volt, majd 156 és 1958 között a Borzeşti-i munkatábort irányította. 1958-ban előbb parancsnokhelyettesként került a peripravai kényszermunkatáborba, amelynek hamarosan a parancsnokságát is átvette. Itt 1963-ig tevékenykedett, amikor áthelyezték az ostrovi munkatáborba. Ezt követően számos munkatáborban és börtönben fordult meg parancsnok-helyettesként vagy parancsnokként, egészen 1982-es nyugdíjazásáig. Jelenleg Bukarestben él, és 5100 lejes állami nyugdíjat kap.
Kényszermunkatábor a Duna-deltában
Periprava kis, lipován falu a Duna-deltában, Tulcea megyében. Összesen 141 lakossal rendelkezik. Az elszigetelt település alkalmas volt arra, hogy a kommunista hatóságok kényszermunka-telepet hozzanak ott létre a rendszer ellenségének tekintett elemek összegyűjtésére. A rabok között légionáriusoktól ellenzéki politikusokig és a rendszert bíráló diákokig számos elem megtalálható volt. Az egykori rabok visszaemlékezései szerint nyaranta nehéz gátépítési és tereprendezési munkálatokkal, állattenyésztéssel és mezőgazdasággal, télen pedig nádgyűjtéssel foglalkoztak. Az élelmezés és a bánásmód mindvégig a lehető legrosszabb volt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
2013. szeptember 20.
Semjén: minden nemzetnek joga van a létezéshez
Minden nemzetnek joga van a létezéshez és értékei, kultúrája megerősítéséhez – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csütörtökön Nagykárolyban, a Kalazanci Szent József Líceum új épületszárnyának átadó ünnepségén.
A politikus úgy fogalmazott: minden nemzetet és minden kultúrát tisztelni kell, de nekünk csak a mi kultúránk megerősítése a feladatunk, mi ezt adhatjuk az emberiségnek. Ennek teszünk eleget a magyar anyanyelvű oktatást biztosító katolikus iskola átadásával – hangsúlyozta, hozzáfűzve: az egyházi iskolák értékét a nevelő munkájuk „szellemi többlete" adja.
Semjén Zsolt véleménye szerint a kereszténység mindig értékelte a nemzeteket, „az egyház tudja, hogy minden nemzet érték". Ezzel kapcsolatban két „tévedésre" hívta fel a figyelmet: az egyik az, ha nem tartjuk értéknek a nemzeteket, a másik pedig az, ha egy nemzet a saját „életjoga" alapján kétségbe vonja más nemzetek létezéshez való jogát. „Ez utóbbit nevezhetjük sovinizmusnak is" – jegyezte meg.
A római katolikus líceum új épületszárnya csaknem egymillió euróból épült fel, a magyar kormány a költségek egyharmadát finanszírozta. Az épületben négy tanterem, egy tornaterem, egy könyvtár, egy kápolna és egy tanári szoba kapott helyet.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy a kommunista diktatúra által lerombolt világ egy részét teremtették újra. „A hitet, a kultúrát és a magyar identitást megpróbálták lerombolni, de ez nem sikerülhetett sem a kommunizmusnak, sem más önkényuralmaknak, hiszen ezer éve szilárd alapokon állnak" – fogalmazott.
Mint mondta, a hit és az identitás újraépítésével a múlt felé fordulnak. Ez azonban – folytatta – nem múltba révedést, tévelygést jelent, hanem olyan értékek továbbadását, amelyek kiállták az évszázadok próbáját.
Kelemen Hunor beszéde végén megköszönte a magyar kormány támogatását és további segítséget kért, mondván, „a kétharmad, ha egyharmaddal segít, akkor újra tudjuk teremteni értékeinket."
Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere történelminek nevezte az iskola bővítését, kiemelve a magyar anyanyelvi képzés erősítésének fontosságát.
A Kalazanci Szent József Líceumban a piarista oktatás 1992-ben indult újra. Jelenlegi főépületük 2006-ban került vissza egyházi tulajdonba és 2008 óta folyik ott az oktatás. A csütörtökön felavatott és Schönberger Jenő szatmárnémeti katolikus püspök által felszentelt új épületszárny egy részét már tavaly birtokba vehették a diákok. Az új épületben négy osztályban mintegy száz gyermek fog tanulni – tájékoztatta az MTI-t Kocsis Aliz igazgató.
MTI
Erdély.ma
Minden nemzetnek joga van a létezéshez és értékei, kultúrája megerősítéséhez – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csütörtökön Nagykárolyban, a Kalazanci Szent József Líceum új épületszárnyának átadó ünnepségén.
A politikus úgy fogalmazott: minden nemzetet és minden kultúrát tisztelni kell, de nekünk csak a mi kultúránk megerősítése a feladatunk, mi ezt adhatjuk az emberiségnek. Ennek teszünk eleget a magyar anyanyelvű oktatást biztosító katolikus iskola átadásával – hangsúlyozta, hozzáfűzve: az egyházi iskolák értékét a nevelő munkájuk „szellemi többlete" adja.
Semjén Zsolt véleménye szerint a kereszténység mindig értékelte a nemzeteket, „az egyház tudja, hogy minden nemzet érték". Ezzel kapcsolatban két „tévedésre" hívta fel a figyelmet: az egyik az, ha nem tartjuk értéknek a nemzeteket, a másik pedig az, ha egy nemzet a saját „életjoga" alapján kétségbe vonja más nemzetek létezéshez való jogát. „Ez utóbbit nevezhetjük sovinizmusnak is" – jegyezte meg.
A római katolikus líceum új épületszárnya csaknem egymillió euróból épült fel, a magyar kormány a költségek egyharmadát finanszírozta. Az épületben négy tanterem, egy tornaterem, egy könyvtár, egy kápolna és egy tanári szoba kapott helyet.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy a kommunista diktatúra által lerombolt világ egy részét teremtették újra. „A hitet, a kultúrát és a magyar identitást megpróbálták lerombolni, de ez nem sikerülhetett sem a kommunizmusnak, sem más önkényuralmaknak, hiszen ezer éve szilárd alapokon állnak" – fogalmazott.
Mint mondta, a hit és az identitás újraépítésével a múlt felé fordulnak. Ez azonban – folytatta – nem múltba révedést, tévelygést jelent, hanem olyan értékek továbbadását, amelyek kiállták az évszázadok próbáját.
Kelemen Hunor beszéde végén megköszönte a magyar kormány támogatását és további segítséget kért, mondván, „a kétharmad, ha egyharmaddal segít, akkor újra tudjuk teremteni értékeinket."
Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere történelminek nevezte az iskola bővítését, kiemelve a magyar anyanyelvi képzés erősítésének fontosságát.
A Kalazanci Szent József Líceumban a piarista oktatás 1992-ben indult újra. Jelenlegi főépületük 2006-ban került vissza egyházi tulajdonba és 2008 óta folyik ott az oktatás. A csütörtökön felavatott és Schönberger Jenő szatmárnémeti katolikus püspök által felszentelt új épületszárny egy részét már tavaly birtokba vehették a diákok. Az új épületben négy osztályban mintegy száz gyermek fog tanulni – tájékoztatta az MTI-t Kocsis Aliz igazgató.
MTI
Erdély.ma
2013. szeptember 20.
Szellemi óriások emlékét idézik az unitárius kollégiumban: 456+20
János Zsigmond- és Dávid Ferenc-szobor a tatarozott díszteremben
A gyönyörűen felújított Felvinczi György-díszterem avatójával kezdődött a János Zsigmond Unitárius Kollégium alapításának 456. és újraindításának 20 évfordulója alkalmából szervezett négynapos rendezvénysorozat, amely Popa Márta iskolaigazgató szerint méltó emléket kíván állítani azoknak a szellemi óriásoknak, akik az építményt egykor pályájára állították, szellemiségét éltették, meghatározták. – Egy közösségnek jó iránytűkre és példákra van szüksége ahhoz, hogy a nehéz időkben is megmaradhasson, erőt meríthessen a megmaradásra, a helytállásra, az értékőrzésre, az értékek továbbadására. Ilyen példáknak állítottunk mi is emléket – hangsúlyozta. A díszteremben leleplezett két szobor az unitárius kollégium névadójának, Magyarország választott királyának, Erdély első fejedelmének, János Zsigmondnak, illetve az unitárius egyház alapítójának, az iskola első igazgatójának, Dávid Ferencnek állít emléket.
– Az épület tervezésekor Pákei Lajos az iskola homlokzatára hat szoborfülkét és szobrot képzelt el, kettő János Zsigmondot és Dávid Ferencet ábrázolta volna. Anyagi nehézségek miatt az egyházi képviselőtanács lemondott a tervről, az iskola homlokzatán azóta is üresen állnak a szoborfülkék. Elmondhatjuk, hogy ezúttal évszázados adósságot törlesztett az unitárius kollégium a két szellemi óriás szobrának elkészíttetésével és kiállításával – mondta Popa Márta iskolaigazgató, aki szerint régi tervük volt az emlékplakett-sorozat kiállítása is, amelynek erre az alkalomra öt darabjával sikerült elkészülni.
Emlékplakettek az iskolateremtőknek
A tegnap bemutatott plakettekkel az iskola meghatározó egyéniségeinek és szellemisége éltetőinek állítanak emléket: Emily Sharpnak, Pákei Lajosnak, Gál Kelemennek, Gálffy Zsigmondnak és Szabó Árpádnak. – Reménykedünk, hogy nemcsak ékesíteni fogják a feldíszített és felújított dísztermet, hanem életpéldáikkal, egyéniségükkel ihletni fogják az itt dolgozó pedagógusokat és diákokat egyaránt – jegyezte meg az igazgató megköszönve Sepsi József szobrászművésznek a kiállított alkotásokat.
– Amikor ismét az iskolaépület tulajdonosai lettünk, az egyház és iskola vezetői szívükön viselték az ingatlan sorsát, hogy az újra régi pompájában állhasson és működhessen, rendeltetését a mai kor igényeinek megfelelően tudja teljesíteni – mondta Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke. – Az újrainduláskor a megmaradást szem előtt tartva a mindennapok kemény küzdelmei között tervek és elképzelések születtek, hogyan lehetne az épületet tanteremről tanteremre felújítani. Ma egy nagyszerű munka eredményében gyönyörködhetünk, a János Zsigmond Unitárius Kollégium és az unitárius egyház dísztermében, amely méltó helyszínéül szolgál majd a tanintézmény és egyház rendezvényeinek – tette hozzá.
Négyszáz éves színjátszó hagyomány
Kovács Sándor teológiai tanár azok életútját és munkásságát részletezte, akiknek a szobrok és plakettek emléket állítottak, Solymosi Zsolt aligazgató, vallástanár az egykori színdarab-bemutatókat idéző kiállításról beszélt. – Az elmúlt hat év bemutatóinak fényképeiből készült kollázs meglepetés kíván lenni mindazoknak, akik ezekben a darabokban részt vállaltak, illetve azoknak is, akik látták az előadásokat és magukban őriznek, hordoznak valamit belőlük – mondta. – Az intézmény színjátszó múltjának nagy híre van, hiszen az unitárius kollégium színjátszó hagyománya a 16. századra nyúlik vissza. Remélem méltó folytatása volt az elmúlt évtized ennek a hagyománynak. Kívánom, hogy a fotók mindannyiunkat a minőségi, tiszta beszéddel megáldott, értékes színdarabokra emlékeztessenek – tette hozzá.
Máthé Ildikó magyartanár ismertetéséből kiderült: az unitárius kollégiumi évkönyv, jubileumi és összevont kiadvány, az elmúlt két tanév beszámolói, dokumentációi mellett az iskola újraindulásával kapcsolatos írásokat tartalmaz.
A rendezvény záróakkordjaként Varró B. Zoltán A tudás és élő hit iskolája című filmriportját vetítették. – Varró B. Zoltán keveset beszélt, keveset filmezett a négy év alatt, míg a kollégiumban tanult, így nem sejthettem, hogy csendben figyelte a kollégium reál és humán profilját – mondta a vetítés előtt Solymosi Zsolt, aki szerint a véndiák látásmódja sajátos, hiszen az általa közvetített képekben a lelke is benne van.
A teljesen felújított díszterem avatóünnepségét Garfield Adrienn zongorajátáka, a kollégium reneszánsz tánccsoportjának táncai és Tötszegi Zsuzsanna szavalata tették hangulatosabbá.
Szabadság (Kolozsvár)
János Zsigmond- és Dávid Ferenc-szobor a tatarozott díszteremben
A gyönyörűen felújított Felvinczi György-díszterem avatójával kezdődött a János Zsigmond Unitárius Kollégium alapításának 456. és újraindításának 20 évfordulója alkalmából szervezett négynapos rendezvénysorozat, amely Popa Márta iskolaigazgató szerint méltó emléket kíván állítani azoknak a szellemi óriásoknak, akik az építményt egykor pályájára állították, szellemiségét éltették, meghatározták. – Egy közösségnek jó iránytűkre és példákra van szüksége ahhoz, hogy a nehéz időkben is megmaradhasson, erőt meríthessen a megmaradásra, a helytállásra, az értékőrzésre, az értékek továbbadására. Ilyen példáknak állítottunk mi is emléket – hangsúlyozta. A díszteremben leleplezett két szobor az unitárius kollégium névadójának, Magyarország választott királyának, Erdély első fejedelmének, János Zsigmondnak, illetve az unitárius egyház alapítójának, az iskola első igazgatójának, Dávid Ferencnek állít emléket.
– Az épület tervezésekor Pákei Lajos az iskola homlokzatára hat szoborfülkét és szobrot képzelt el, kettő János Zsigmondot és Dávid Ferencet ábrázolta volna. Anyagi nehézségek miatt az egyházi képviselőtanács lemondott a tervről, az iskola homlokzatán azóta is üresen állnak a szoborfülkék. Elmondhatjuk, hogy ezúttal évszázados adósságot törlesztett az unitárius kollégium a két szellemi óriás szobrának elkészíttetésével és kiállításával – mondta Popa Márta iskolaigazgató, aki szerint régi tervük volt az emlékplakett-sorozat kiállítása is, amelynek erre az alkalomra öt darabjával sikerült elkészülni.
Emlékplakettek az iskolateremtőknek
A tegnap bemutatott plakettekkel az iskola meghatározó egyéniségeinek és szellemisége éltetőinek állítanak emléket: Emily Sharpnak, Pákei Lajosnak, Gál Kelemennek, Gálffy Zsigmondnak és Szabó Árpádnak. – Reménykedünk, hogy nemcsak ékesíteni fogják a feldíszített és felújított dísztermet, hanem életpéldáikkal, egyéniségükkel ihletni fogják az itt dolgozó pedagógusokat és diákokat egyaránt – jegyezte meg az igazgató megköszönve Sepsi József szobrászművésznek a kiállított alkotásokat.
– Amikor ismét az iskolaépület tulajdonosai lettünk, az egyház és iskola vezetői szívükön viselték az ingatlan sorsát, hogy az újra régi pompájában állhasson és működhessen, rendeltetését a mai kor igényeinek megfelelően tudja teljesíteni – mondta Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke. – Az újrainduláskor a megmaradást szem előtt tartva a mindennapok kemény küzdelmei között tervek és elképzelések születtek, hogyan lehetne az épületet tanteremről tanteremre felújítani. Ma egy nagyszerű munka eredményében gyönyörködhetünk, a János Zsigmond Unitárius Kollégium és az unitárius egyház dísztermében, amely méltó helyszínéül szolgál majd a tanintézmény és egyház rendezvényeinek – tette hozzá.
Négyszáz éves színjátszó hagyomány
Kovács Sándor teológiai tanár azok életútját és munkásságát részletezte, akiknek a szobrok és plakettek emléket állítottak, Solymosi Zsolt aligazgató, vallástanár az egykori színdarab-bemutatókat idéző kiállításról beszélt. – Az elmúlt hat év bemutatóinak fényképeiből készült kollázs meglepetés kíván lenni mindazoknak, akik ezekben a darabokban részt vállaltak, illetve azoknak is, akik látták az előadásokat és magukban őriznek, hordoznak valamit belőlük – mondta. – Az intézmény színjátszó múltjának nagy híre van, hiszen az unitárius kollégium színjátszó hagyománya a 16. századra nyúlik vissza. Remélem méltó folytatása volt az elmúlt évtized ennek a hagyománynak. Kívánom, hogy a fotók mindannyiunkat a minőségi, tiszta beszéddel megáldott, értékes színdarabokra emlékeztessenek – tette hozzá.
Máthé Ildikó magyartanár ismertetéséből kiderült: az unitárius kollégiumi évkönyv, jubileumi és összevont kiadvány, az elmúlt két tanév beszámolói, dokumentációi mellett az iskola újraindulásával kapcsolatos írásokat tartalmaz.
A rendezvény záróakkordjaként Varró B. Zoltán A tudás és élő hit iskolája című filmriportját vetítették. – Varró B. Zoltán keveset beszélt, keveset filmezett a négy év alatt, míg a kollégiumban tanult, így nem sejthettem, hogy csendben figyelte a kollégium reál és humán profilját – mondta a vetítés előtt Solymosi Zsolt, aki szerint a véndiák látásmódja sajátos, hiszen az általa közvetített képekben a lelke is benne van.
A teljesen felújított díszterem avatóünnepségét Garfield Adrienn zongorajátáka, a kollégium reneszánsz tánccsoportjának táncai és Tötszegi Zsuzsanna szavalata tették hangulatosabbá.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. szeptember 20.
Megállapodás a Sapientia tévéstúdiójának kihasználásáról
Együttműködési megállapodást írt alá pénteken Kolozsváron a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Kara, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a magyar közszolgálati médiát közép-erdélyi hírekkel, műsorokkal ellátó Video Pontes stúdió.
A megállapodás a júliusban aláírt keretszerződésnek a 2013-2014-es tanévre vonatkozó kiegészítése. Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója az aláírást követő pénteki sajtótájékoztatón elmondta, az MTVA a Sapientia tíz kommunikáció és média szakos hallgatója számára biztosít egy hathetes budapesti gyakornokság lehetőségét. Az oktatáson túli együttműködés elemeként említette, hogy a Sapientia kolozsvári karának átadás előtt álló épületében olyan televíziós stúdiót rendeznek be, amely nagyobb szabású kolozsvári élő adások közvetítésére is alkalmas. Hozzátette, az MTVA szakmai segítségével kialakítandó stúdiót a legkorszerűbb technikával szerelik fel, és az Románia egyik legmagasabb színvonalú stúdiója lesz. „Mindnyájunkra felelősséget ró, hogy miként tudjuk ezt az oktatáson túl is kihasználni” – jelentette ki a vezérigazgató.
Gazsó L. Ferenc, az MTVA vezérigazgató-helyettese hozzátette, az együttműködési megállapodás arra is lehetőséget teremt, hogy a kolozsvári média szakos hallgatók filmjei közül a legjobbakat a magyarországi közmédia is bemutassa. Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja rendkívül fontosnak tartotta az MTVA és a Video Pontes szakmai segítségét a média szakos diákok képzésében, és a stúdió felszerelésében. Úgy vélte, az új stúdió ahhoz is hozzájárulhat, hogy az egytem általa saját bevételekre tegyen szert, és kevesebb támogatásra szoruljon.
Maksay Ágnes, a Video Pontes vezetője elmondta, a stúdió nagy méretei lehetővé teszik, hogy Kolozsvárról olyan nagyszabású műsorokat, például színházi produkciókat, táncelőadásokat közvetítsenek, amelyekre eddig nem volt lehetőség. Mint arról beszámoltunk, a Sapientia új, kolozsvári Tordai úti épületét október 4-én avatják fel Orbán Viktor miniszterelnök részvételével.
Krónika (Kolozsvár)
Együttműködési megállapodást írt alá pénteken Kolozsváron a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Kara, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a magyar közszolgálati médiát közép-erdélyi hírekkel, műsorokkal ellátó Video Pontes stúdió.
A megállapodás a júliusban aláírt keretszerződésnek a 2013-2014-es tanévre vonatkozó kiegészítése. Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója az aláírást követő pénteki sajtótájékoztatón elmondta, az MTVA a Sapientia tíz kommunikáció és média szakos hallgatója számára biztosít egy hathetes budapesti gyakornokság lehetőségét. Az oktatáson túli együttműködés elemeként említette, hogy a Sapientia kolozsvári karának átadás előtt álló épületében olyan televíziós stúdiót rendeznek be, amely nagyobb szabású kolozsvári élő adások közvetítésére is alkalmas. Hozzátette, az MTVA szakmai segítségével kialakítandó stúdiót a legkorszerűbb technikával szerelik fel, és az Románia egyik legmagasabb színvonalú stúdiója lesz. „Mindnyájunkra felelősséget ró, hogy miként tudjuk ezt az oktatáson túl is kihasználni” – jelentette ki a vezérigazgató.
Gazsó L. Ferenc, az MTVA vezérigazgató-helyettese hozzátette, az együttműködési megállapodás arra is lehetőséget teremt, hogy a kolozsvári média szakos hallgatók filmjei közül a legjobbakat a magyarországi közmédia is bemutassa. Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja rendkívül fontosnak tartotta az MTVA és a Video Pontes szakmai segítségét a média szakos diákok képzésében, és a stúdió felszerelésében. Úgy vélte, az új stúdió ahhoz is hozzájárulhat, hogy az egytem általa saját bevételekre tegyen szert, és kevesebb támogatásra szoruljon.
Maksay Ágnes, a Video Pontes vezetője elmondta, a stúdió nagy méretei lehetővé teszik, hogy Kolozsvárról olyan nagyszabású műsorokat, például színházi produkciókat, táncelőadásokat közvetítsenek, amelyekre eddig nem volt lehetőség. Mint arról beszámoltunk, a Sapientia új, kolozsvári Tordai úti épületét október 4-én avatják fel Orbán Viktor miniszterelnök részvételével.
Krónika (Kolozsvár)
2013. szeptember 20.
Új főszerkesztője van az Udvarhelyi Híradónak
Bálint István, a napilap és a Székelyhon.ro hírportál újságíró-szerkesztője látja el a főszerkesztői teendőket szeptember 19-től.
A 2007 óta az Udvarhelyi Híradónál dolgozó Bálint István megkeresésünkre elmondta, „a tulajdonosi kör megérettnek látta az időt arra, hogy változtasson". Hozzátette: minőségi tartalmat, szervezett munkát, hatékonyságot és gyors reagálást várnak el tőle.
„Elsősorban szeretném, ha a napi munkafolyamat szervezettebben működne, melynek érdekében részben új rendszert ültetek életbe. Igyekszünk például állandó ügyeletet biztosítani a Székelyhon.ro-nál. Mindenképp figyelek arra, hogy a megjelent anyagok tekintetében minőségi fejlődés mutatkozzon" – jegyezte meg Bálint.
Pál Gábor, az Udvarhelyi Híradó volt főszerkesztője a lapnál marad, a továbbiakban újságíróként és szerkesztőként fog dolgozni.
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)
Bálint István, a napilap és a Székelyhon.ro hírportál újságíró-szerkesztője látja el a főszerkesztői teendőket szeptember 19-től.
A 2007 óta az Udvarhelyi Híradónál dolgozó Bálint István megkeresésünkre elmondta, „a tulajdonosi kör megérettnek látta az időt arra, hogy változtasson". Hozzátette: minőségi tartalmat, szervezett munkát, hatékonyságot és gyors reagálást várnak el tőle.
„Elsősorban szeretném, ha a napi munkafolyamat szervezettebben működne, melynek érdekében részben új rendszert ültetek életbe. Igyekszünk például állandó ügyeletet biztosítani a Székelyhon.ro-nál. Mindenképp figyelek arra, hogy a megjelent anyagok tekintetében minőségi fejlődés mutatkozzon" – jegyezte meg Bálint.
Pál Gábor, az Udvarhelyi Híradó volt főszerkesztője a lapnál marad, a továbbiakban újságíróként és szerkesztőként fog dolgozni.
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)
2013. szeptember 20.
Kelemen Hunor: bízunk Máté András Levente ártatlanságában
Az RMDSZ értetlenül áll a hír előtt, hogy Máté András Levente parlamenti képviselő ellen összeférhetetlenség címén vádat emelt az ügyészség. Kelemen Hunor szövetségi elnök pénteki állásfoglalásában hangsúlyozta: ebben az ügyben már született döntés, a hatóság korábban elrendelte a bűnvádi eljárás megszűntetését.
Máté András Levente, Kolozs megyei képviselő ellen azért emeltek vádat, mert a feleségét alkalmazta képviselői irodájában. A vádhatóság szerdai közleménye szerint az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetőjének felesége ezáltal 5500 lej jövedelemhez jutott 2010 márciusa és decembere között. Az ügyészség szerint maga a politikus kérte felesége alkalmazását a képviselőháztól, majd ő maga hagyta jóvá a munkaszerződést.
Kelemen Hunor közleménye szerint úgy tűnik, hogy az ügyészség egyes tagjai az egymásnak ellentmondó, zavaros jogi normákat, illetve joghiányt ismét arra használják, hogy szelektív módon indítsanak peres eljárásokat megfélemlítés céljából a különböző hatóságok közméltóságai ellen. „Meggyőződésünk, hogy a Máté András Levente ellen indított eljárás ezen akciósorozatba illik bele, mely feloldja a jogállamot és átalakítja azt egy rendőrállammá, amelyben az önkény az úr” – írja az RMDSZ elnöke.
A szövetségi elnök hozzáteszi: meggyőződésük, hogy az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője nem szegett meg egyetlen hatályos jogi normát sem, és bíznak abban, hogy az igazságszolgáltatás döntéseit a törvényi és alkotmányos előírásoknak megfelelően, és az alkotmánybíróság azon határozatainak szellemében hozza, amelyek az összeférhetetlenségek, érdekellentétek, és a közméltóságok jogi státuszát szabályozó normák helyes értelmezéséről szólnak.
Az RMDSZ szolidáris Máté András Leventével, hiszen egy olyan politikusról van szó, aki hosszú éveken keresztül a közösség érdekében végezte munkáját – áll az állásfoglalásban, mely azt is megjegyzi: a szövetség értetlenül áll az ügy előtt, és várja a Legfelsőbb Bíróság mihamarabbi döntését ebben az ügyben.
Máté András Levente korábban megalapozatlannak nevezte a vádat, mert a jogszabály, amely alapján eljártak ellene, közalkalmazottakra vonatkozik, a törvényhozók pedig nem tartoznak ebbe a kategóriába. Azt is hozzátette, hogy nem ő, hanem a parlament kötötte a munkaszerződést a feleségével.
A képviselő ellen az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) kezdeményezte az eljárást. Ez az Ügynökség a törvényhozók, közalkalmazottak, bírák, ügyészek, önkormányzati képviselők és egyéb köztisztséget betöltő személyek esetében a tisztségbeli és az érdekbeli összeférhetetlenség vizsgálatára hivatott.
Az ügyészség először bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást, azonban Daniel Morar korábbi helyettes legfőbb ügyész újraindította a vizsgálatot. Az ügyet a legfelsőbb bíróság tárgyalja.
Maszol.ro
Az RMDSZ értetlenül áll a hír előtt, hogy Máté András Levente parlamenti képviselő ellen összeférhetetlenség címén vádat emelt az ügyészség. Kelemen Hunor szövetségi elnök pénteki állásfoglalásában hangsúlyozta: ebben az ügyben már született döntés, a hatóság korábban elrendelte a bűnvádi eljárás megszűntetését.
Máté András Levente, Kolozs megyei képviselő ellen azért emeltek vádat, mert a feleségét alkalmazta képviselői irodájában. A vádhatóság szerdai közleménye szerint az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetőjének felesége ezáltal 5500 lej jövedelemhez jutott 2010 márciusa és decembere között. Az ügyészség szerint maga a politikus kérte felesége alkalmazását a képviselőháztól, majd ő maga hagyta jóvá a munkaszerződést.
Kelemen Hunor közleménye szerint úgy tűnik, hogy az ügyészség egyes tagjai az egymásnak ellentmondó, zavaros jogi normákat, illetve joghiányt ismét arra használják, hogy szelektív módon indítsanak peres eljárásokat megfélemlítés céljából a különböző hatóságok közméltóságai ellen. „Meggyőződésünk, hogy a Máté András Levente ellen indított eljárás ezen akciósorozatba illik bele, mely feloldja a jogállamot és átalakítja azt egy rendőrállammá, amelyben az önkény az úr” – írja az RMDSZ elnöke.
A szövetségi elnök hozzáteszi: meggyőződésük, hogy az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője nem szegett meg egyetlen hatályos jogi normát sem, és bíznak abban, hogy az igazságszolgáltatás döntéseit a törvényi és alkotmányos előírásoknak megfelelően, és az alkotmánybíróság azon határozatainak szellemében hozza, amelyek az összeférhetetlenségek, érdekellentétek, és a közméltóságok jogi státuszát szabályozó normák helyes értelmezéséről szólnak.
Az RMDSZ szolidáris Máté András Leventével, hiszen egy olyan politikusról van szó, aki hosszú éveken keresztül a közösség érdekében végezte munkáját – áll az állásfoglalásban, mely azt is megjegyzi: a szövetség értetlenül áll az ügy előtt, és várja a Legfelsőbb Bíróság mihamarabbi döntését ebben az ügyben.
Máté András Levente korábban megalapozatlannak nevezte a vádat, mert a jogszabály, amely alapján eljártak ellene, közalkalmazottakra vonatkozik, a törvényhozók pedig nem tartoznak ebbe a kategóriába. Azt is hozzátette, hogy nem ő, hanem a parlament kötötte a munkaszerződést a feleségével.
A képviselő ellen az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) kezdeményezte az eljárást. Ez az Ügynökség a törvényhozók, közalkalmazottak, bírák, ügyészek, önkormányzati képviselők és egyéb köztisztséget betöltő személyek esetében a tisztségbeli és az érdekbeli összeférhetetlenség vizsgálatára hivatott.
Az ügyészség először bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást, azonban Daniel Morar korábbi helyettes legfőbb ügyész újraindította a vizsgálatot. Az ügyet a legfelsőbb bíróság tárgyalja.
Maszol.ro
2013. szeptember 20.
Együttműködési megállapodás a Sapientia egyetem és az MTVA között
Együttműködési megállapodást írt alá pénteken Kolozsváron a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Kara, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a magyar közszolgálati médiát közép-erdélyi hírekkel, műsorokkal ellátó Video Pontes stúdió.
A megállapodás a júliusban aláírt keretszerződésnek a 2013-14-es tanévre vonatkozó kiegészítése. Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója az aláírást követő pénteki sajtótájékoztatón elmondta, az MTVA a Sapientia tíz kommunikáció és média szakos hallgatója számára biztosít egy hathetes budapesti gyakornokság lehetőségét.
Az oktatáson túli együttműködés elemeként említette, hogy a Sapientia kolozsvári karának az átadás előtt álló épületében olyan televíziós stúdiót rendeznek be, amely nagyobb szabású kolozsvári élő adások közvetítésére is alkalmas. Hozzátette, az MTVA szakmai segítségével kialakítandó stúdiót a legkorszerűbb technikával szerelik fel, és az Románia egyik legmagasabb színvonalú stúdiója lesz. "Mindnyájunkra felelősséget ró, hogy miként tudjuk ezt az oktatáson túl is kihasználni" – jelentette ki a vezérigazgató.
Gazsó L. Ferenc, az MTVA vezérigazgató-helyettese hozzátette, az együttműködési megállapodás arra is lehetőséget teremt, hogy a kolozsvári média szakos hallgatók filmjei közül a legjobbakat a magyarországi közmédia is bemutassa.
Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának a dékánja rendkívül fontosnak tartotta az MTVA és a Video Pontes szakmai segítségét a média szakos diákok képzésében, és a stúdió felszerelésében. Úgy vélte, az új stúdió ahhoz is hozzájárulhat, hogy az egytem általa saját bevételekre tegyen szert, és kevesebb támogatásra szoruljon.
Maksay Ágnes, a Video Pontes vezetője elmondta, a stúdió nagy méretei lehetővé teszik, hogy Kolozsvárról olyan nagy szabású műsorokat, például színházi produkciókat, táncelőadásokat közvetítsenek, amelyekre eddig nem volt lehetőség.
Gazda Árpád, MTI
Transindex.ro
Együttműködési megállapodást írt alá pénteken Kolozsváron a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Kara, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a magyar közszolgálati médiát közép-erdélyi hírekkel, műsorokkal ellátó Video Pontes stúdió.
A megállapodás a júliusban aláírt keretszerződésnek a 2013-14-es tanévre vonatkozó kiegészítése. Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója az aláírást követő pénteki sajtótájékoztatón elmondta, az MTVA a Sapientia tíz kommunikáció és média szakos hallgatója számára biztosít egy hathetes budapesti gyakornokság lehetőségét.
Az oktatáson túli együttműködés elemeként említette, hogy a Sapientia kolozsvári karának az átadás előtt álló épületében olyan televíziós stúdiót rendeznek be, amely nagyobb szabású kolozsvári élő adások közvetítésére is alkalmas. Hozzátette, az MTVA szakmai segítségével kialakítandó stúdiót a legkorszerűbb technikával szerelik fel, és az Románia egyik legmagasabb színvonalú stúdiója lesz. "Mindnyájunkra felelősséget ró, hogy miként tudjuk ezt az oktatáson túl is kihasználni" – jelentette ki a vezérigazgató.
Gazsó L. Ferenc, az MTVA vezérigazgató-helyettese hozzátette, az együttműködési megállapodás arra is lehetőséget teremt, hogy a kolozsvári média szakos hallgatók filmjei közül a legjobbakat a magyarországi közmédia is bemutassa.
Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának a dékánja rendkívül fontosnak tartotta az MTVA és a Video Pontes szakmai segítségét a média szakos diákok képzésében, és a stúdió felszerelésében. Úgy vélte, az új stúdió ahhoz is hozzájárulhat, hogy az egytem általa saját bevételekre tegyen szert, és kevesebb támogatásra szoruljon.
Maksay Ágnes, a Video Pontes vezetője elmondta, a stúdió nagy méretei lehetővé teszik, hogy Kolozsvárról olyan nagy szabású műsorokat, például színházi produkciókat, táncelőadásokat közvetítsenek, amelyekre eddig nem volt lehetőség.
Gazda Árpád, MTI
Transindex.ro
2013. szeptember 21.
„Tiszta” Romániát! (9. – Megtorlások Észak-Erdélyben)
A magyar–román megállapodás
Észak-Erdély átadására – magyar–román katonai megállapodás – részletesen kidolgozott terv alapján kerül sor. Ennek célja megteremteni a feltételeket, amelyek biztosítják a békés újraegyesítést Magyarországgal.
A bizottság 1940. szeptember elsején és másodikán Nagyváradon dolgozta ki a területátadás irányelveit. A légvonalban 375 kilométer mélységű régió átadásának időpontja a bécsi döntés napjától, augusztus 31-től számítva két hét. A román hadseregnek 1940. szeptember 13. délután 6 óráig kell átadnia Észak-Erdélyt a magyaroknak. A szeptember 2-i megegyezés alapján a magyar csapatok a katonai megszállást szeptember 5-én kezdik, így valójában Észak-Erdély átvételére 9 nap áll a rendelkezésükre. A honvédség előrehaladását akadályozzák a rossz és gondozatlan utak, a hegyvidéki terep, de tartani kell az előre megállapított óránkénti négy kilométeres ütemet.
A terv szerint a magyar csapatok az előnyomulást reggel 7 órakor kezdik, a román haderő utóvédje pedig két órával a magyarok megérkezése előtt üríti ki a sorra kerülő települést. A tolmácsok, az összekötő tisztek – a nemzetközi megegyezések szellemében – fehér karszalaggal ismerhetőek meg, zászlókkal jelzik, biztosítják a magyar és a román csapatok közti kapcsolatot. Ők tájékoztatják a két csapattestet az eseményekről. Az átadásra ítélt terület fölött – szeptember 5. és 13. között – repülővel nem szabad átrepülni, vízzel elárasztani, az állami és magánjavakat a magyar államnak teljes épségben kell átadni. Hazabocsátják a román hadseregben szolgáló észak-erdélyi, magyar állampolgárrá vált személyeket. A visszavonuló román csapatoknak megtiltják a rekvirálást. A román hadsereg vállalja, hogy eltávolítja az úttorlaszokat, leszereli a hidak, műszaki zárak robbantására szolgáló robbanó anyagokat, felszedi az aknákat, a lakosságtól begyűjti a fegyvereket. A „megszálló csapatoknak fegyveresen ellenálló polgári személyek a nemzetközi megegyezések szerinti elbánásban részesülnek, őket a magyar hatóságok franktirőröknek (szó szerint: szabad lövészeknek, lényegében partizánoknak) tekintik”. Az idézett előírás hozzásegít az ippi és az ördögkúti tragikus események jobb megértéséhez.
A megállapodást nem tartják be
A megszállás tervét 1940. szeptember 3-án küldik ki a magyar és a román csapatoknak. E megállapodásra szükség van, mert a vasgárdisták gyűlöletkeltése miatt előre látható, hogy lesznek fegyveres támadások és fosztogatások. Észak-Erdély békés úton való átadásának előfeltételeit a román fél nem (mindig) teljesíti. A civil lakosságnál fegyverek maradnak, ez lehetővé teszi a magyar csapatok elleni orvtámadások, fegyveres rajtaütések szervezését. A román csapatok gyakran rekvirálnak, fosztogatnak. Már a magyar katonai bevonulás kezdete előtt is sor kerül rablásokra. Ennek illusztrálására bemutatunk néhány konkrét példát. A román katonák Bihardiószegen – szeptember 2-án – a vagyonukat védelmező magyarokra támadnak, két személyt meggyilkolnak. Ugyanezen a napon a Szatmárnémetiből Darviba haladó úton folytatják erőszakoskodásaikat és a rablásokat. Rálőnek a tiltakozó magyarokra, hárman megsebesülnek, és ketten életüket vesztik. Szeptember 5-én a Nagyváradról kivonuló román csapatok két magyar nemzetőrt ölnek meg. A román katonaság a gyűlöletkeltéstől sem riad vissza. Nagybányán a visszavonuló román harckocsi átgázol a honvédség fogadására állított diadalkapun.
A megtorlás a megfélemlítés eszköze
A megtorlás – háborús körülmények közt – a megfélemlítés eszköze. A rögtönítélő bíráskodással kapcsolatos törvények alkalmazását Werth Henrik – a magyar királyi honvédvezérkar főnöke – 1940. szeptember 13-án terjeszti ki Észak-Erdélyre. Rögtönbíráskodásra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági közegek, így a hadsereg ellen is szándékos gyilkosság készül, és ebből a célból lőfegyvert, robbanóanyagot (bombát, pokolgépet, kézigránátot stb.) használnak. Rögtönítélő eljárás alá kerül a „honvédelem érdekét veszélyeztető rongálás” és annak kísérlete is.
A megtorlás lehetőségét a román–magyar katonai egyezmény is előírja. Ez nem magyar találmány! Így például Ion Antonescu marsall 1941. október 23-án rendeletben utasítja a keleti fronton előrehaladó, Besszarábiát megszálló hadsereget arra, hogy alkalmazzon kemény megtorlást, ha a csapatokat bármilyen támadás éri. Minden meggyilkolt román vagy német tisztért 200, a közkatonákért pedig 100 kommunistát és zsidót végezzenek ki. Mivel Észak-Erdélyben is több helyen sor kerül a hadijog megsértésére, orvtámadásokra, kialakul a hisztéria és rémhírkeltés, a magyar honvédség néhány alegysége Ippen és Ördögkúton él a megfélemlítés eszközével. Ennek célja a további orvtámadások megszüntetése, a félelemkeltés. Mivel ez túlméretezett volt, a honvéd hadvezetés kivizsgáltatja a körülményeket, a kiváltó okokat és a felelősöket hadbíróság elé állítják.
A magyar hadsereg nem volt fasiszta
A korábbi évtizedekben kiadott kiadványok hallgatnak arról, hogy a vasgárdista propaganda miatt Észak-Erdély bizonyos régióiban a települések átadására feszült, ellenséges légkörben kerül sor. Nem emlegetik, hogy 1940. szeptember 6-án Romániában a hatalmat Antonescu marsall és a Vasgárda veszi át. A szélsőségesen idegengyűlölő fasiszta mozgalomnak nagyszámú erdélyi támogatója kerül, tartani lehet attól, hogy Észak-Erdélyben fegyveres ellenállást szerveznek. A magyar honvédség 1940. szeptember hetedikétől kezdve kénytelen „teljes harcszerű viszonyok között” vonulni. Ettől kezdve a partizánakciók, az orvtámadások szervezőinek felelőssége provokálni a harckészültségben haladó hadsereget. A román szakirodalom többsége erről egy szót sem ír. Még az olyan kiegyensúlyozottnak tűnő kiadvány is, mint a Dictatul de la Viena (A. Simion, 1972) hallgat arról, hogy a román civil lakosság vasgárdista elemei partizán módon, felelőtlenül golyószóróznak, tüzelnek, lövöldöznek egy teljes fegyverzetben, hadrendben menetelő, román–magyar közös megegyezés alapján haladó honvédségre.
A kiadványok többsége csak fasiszta-horthysta megszálló hadseregről tud, és azt állítja, hogy ezrével gyilkolják, kínozzák ok nélkül az ártatlan és békés románokat. Az olyan uszító és magyarellenes kiadványok, mint például a Teroarea Horhysto-fascistă în nord-vestul României (Horhysta-fasiszta terror Északnyugat-Romániában), 1985-ben megjelent kiadvány is csak a magyar katonaság „békés lakosság” elleni kegyetlenkedéseit ecseteli, természetesen uszító jelleggel. Nem emlegetik a honvéd csapatok elleni váratlan fegyveres orvtámadásokat. Csak az Ördögkút környéki orvtámadásokban 24 magyar katona vesztette életét. E kiadványok objektivitását megkérdőjelezi az is, hogy horthysta-fasiszta magyar hadsereget emlegetnek. Nem célunk bizonygatni, hogy 1940-ben nincs fasiszta magyar hadsereg, azt sem, hogy Horthy Miklós, Magyarország kormányzója nem volt fasiszta, lényegében annak áldozata. Egy szóval sem tagadjuk, sőt, messzemenően elítéljük az Ippen és Ördögkúton történteket. De azt is valljuk, hogy a megtorlásokról egyoldalú képet nem szabad rajzolni. Állítjuk, hogy további alapkutatások által, valamint az előzmények ismeretében árnyaltabb kép tárulhat elénk. Az ellentmondásos adatok alapján az áldoztok száma két-háromszáz főre tehető. Összehasonlításul: 1941. október 22-én, amikor Odesszában a megszálló román haderőt partizántámadás éri, Antonescu elrendeli a megtorlást. Ez alkalommal 60 ezer zsidót gyilkolnak le – olvashatjuk Randolph L. Braham Román nacionalisták és a holocaust című könyvében. Az ippi megtorlás előzményei
„A magyar hadvezetés már a bevonulás első napjaiban tapasztalhatta, hogy az egyik legellenségesebb vidék a Szilágyság (…) a vasgárdista mozgalomnak is erős bázisa volt. Mivel Iuliu Maniu szülőhelye, Badacson község is itt található, e vidék egyben a fanatizált Maniu-gárdák melegágyának is tekinthető.” E megállapítást azért idézem – az Erdély a hadak útján 1940–1944 című tudományos igénnyel megírt műből, mert hozzásegít annak megértéséhez, hogy miért Ippen és Ördögkúton kerül sor a nagyobb méretű megtorlásokra. Hogy Szilágy megye volt a fanatikus vasgárdista magyarellenes mozgalom erdélyi bázisa bizonyítja az a tény, hogy a tizenegy észak-erdélyi megyében a halállal végződő atrocitások felét (47,44 százalékát) itt követik el. Ilyen téren a székely megyék átlaga 3,61 százaléka a szilágyságinak. Mindez egyértelműen mutatja, hogy ahol kismértékű a magyar katonaság elleni provokáció, partizántámadás, ott a katonai beavatkozások, felelősségre vonások, büntetések száma is elenyésző. A magyar katonai bevonulás Erdély nagy részén nemcsak békésen zajlik, hanem diadalmenetben is. A magyar lakosság örömmel fogadja a felszabadítókat.
Az Ippen elkövetett megtorlás előzményeihez tartoznak a román katonák atrocitásai, az orvlövészek, az orvtámadások, a rémhírek és az így gerjesztett hisztéria. A szeptember 7. utáni napokban az itt felvonuló budapesti 2. gyalogdandár alakulataira lőnek. Szeptember 11-én a Szilágyszegről Szilágygörcsön felé menetelő 32/I. zászlóalj parancsnoka arról értesül, hogy a közeli Debren nevű községben katonai ellenállásra lehet számítani. A községbe küldött járőröket valóban ellenséges hangulatú lakosság fogadja. Egy Tyerján Alexa nevű férfi nemcsak nyilvánosan becsmérli a honvédséget, hanem megtámadja Tóth János gyalogos járőrt, aki önvédelemből kénytelen fegyverét használni.
A szilágysomlyói járás katonai vezetője szeptember 13-i jelentésében arról számol be, hogy Alsó-, Felsőkaznacs, Márkaszék, Porcz, Lesmér, Somály és Kémer környékén fegyveresek garázdálkodnak. A II. hadtest vezérkari főnökét is arról értesítik, hogy a Szilágysomlyó melletti erdőkben mintegy 80–100 fős fegyveres banda tanyázik. Egy esetleges partizánakció elhárítására a 2. gyalogdandár parancsnoka kénytelen elrendelni e terület átfésülését, és a 32. gyalogezred katonáiból karhatalmi egységet szervez. Délután 5 órakor újabb hír borzolja a kedélyeket. Szilágysomlyó és Szilágynagyfalu közt a közeli erdőből többször tüzet nyitnak a távbeszélőt lefektető járőrre. Épp ez idő tájt érkezik a Bedő Zsolt főhadnagy parancsnoksága alatt álló karhatalmi század Szilágyippre, hogy házkutatásokat tartson, begyűjtse a lakosságnál lévő fegyvereket. A honvédeket Nagyfaluban az a hír fogadja, hogy egy almáskosárba rejtett pokolgépes merényletben három magyar katona életét vesztette. Ez rémhír a javából, de akkor ezt nem tudhatta senki. A félretájékoztatás szerint egy honvéd lőszeres kocsira a helybeliek almával teli kosarat tesznek fel, amelybe pokolgépet rejtettek, tehát partizánakcióra került sor. Lényegében a szabálytalanul tárolt – a margittai román laktanya pincéjében talált – kézigránátok robbannak fel szeptember 7-én a VI. hadtest 11/1. géppuskás századának lőszeres kocsiján. A gránátok a hepehupás úton élesítődnek, a robbanáskor halálosan megsérül a lőszertisztes és a kocsihajtó. A honvédek elleni provokációk, a rémhírek hozzájárulnak a honvédség elkeseredéséhez, a bosszú hangulatának kialakulásához. Ilyen előzmények árnyékában kerül sor az ippi atrocitásokra és nagyszámú ártatlan ember halálára.
(folytatjuk)
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A magyar–román megállapodás
Észak-Erdély átadására – magyar–román katonai megállapodás – részletesen kidolgozott terv alapján kerül sor. Ennek célja megteremteni a feltételeket, amelyek biztosítják a békés újraegyesítést Magyarországgal.
A bizottság 1940. szeptember elsején és másodikán Nagyváradon dolgozta ki a területátadás irányelveit. A légvonalban 375 kilométer mélységű régió átadásának időpontja a bécsi döntés napjától, augusztus 31-től számítva két hét. A román hadseregnek 1940. szeptember 13. délután 6 óráig kell átadnia Észak-Erdélyt a magyaroknak. A szeptember 2-i megegyezés alapján a magyar csapatok a katonai megszállást szeptember 5-én kezdik, így valójában Észak-Erdély átvételére 9 nap áll a rendelkezésükre. A honvédség előrehaladását akadályozzák a rossz és gondozatlan utak, a hegyvidéki terep, de tartani kell az előre megállapított óránkénti négy kilométeres ütemet.
A terv szerint a magyar csapatok az előnyomulást reggel 7 órakor kezdik, a román haderő utóvédje pedig két órával a magyarok megérkezése előtt üríti ki a sorra kerülő települést. A tolmácsok, az összekötő tisztek – a nemzetközi megegyezések szellemében – fehér karszalaggal ismerhetőek meg, zászlókkal jelzik, biztosítják a magyar és a román csapatok közti kapcsolatot. Ők tájékoztatják a két csapattestet az eseményekről. Az átadásra ítélt terület fölött – szeptember 5. és 13. között – repülővel nem szabad átrepülni, vízzel elárasztani, az állami és magánjavakat a magyar államnak teljes épségben kell átadni. Hazabocsátják a román hadseregben szolgáló észak-erdélyi, magyar állampolgárrá vált személyeket. A visszavonuló román csapatoknak megtiltják a rekvirálást. A román hadsereg vállalja, hogy eltávolítja az úttorlaszokat, leszereli a hidak, műszaki zárak robbantására szolgáló robbanó anyagokat, felszedi az aknákat, a lakosságtól begyűjti a fegyvereket. A „megszálló csapatoknak fegyveresen ellenálló polgári személyek a nemzetközi megegyezések szerinti elbánásban részesülnek, őket a magyar hatóságok franktirőröknek (szó szerint: szabad lövészeknek, lényegében partizánoknak) tekintik”. Az idézett előírás hozzásegít az ippi és az ördögkúti tragikus események jobb megértéséhez.
A megállapodást nem tartják be
A megszállás tervét 1940. szeptember 3-án küldik ki a magyar és a román csapatoknak. E megállapodásra szükség van, mert a vasgárdisták gyűlöletkeltése miatt előre látható, hogy lesznek fegyveres támadások és fosztogatások. Észak-Erdély békés úton való átadásának előfeltételeit a román fél nem (mindig) teljesíti. A civil lakosságnál fegyverek maradnak, ez lehetővé teszi a magyar csapatok elleni orvtámadások, fegyveres rajtaütések szervezését. A román csapatok gyakran rekvirálnak, fosztogatnak. Már a magyar katonai bevonulás kezdete előtt is sor kerül rablásokra. Ennek illusztrálására bemutatunk néhány konkrét példát. A román katonák Bihardiószegen – szeptember 2-án – a vagyonukat védelmező magyarokra támadnak, két személyt meggyilkolnak. Ugyanezen a napon a Szatmárnémetiből Darviba haladó úton folytatják erőszakoskodásaikat és a rablásokat. Rálőnek a tiltakozó magyarokra, hárman megsebesülnek, és ketten életüket vesztik. Szeptember 5-én a Nagyváradról kivonuló román csapatok két magyar nemzetőrt ölnek meg. A román katonaság a gyűlöletkeltéstől sem riad vissza. Nagybányán a visszavonuló román harckocsi átgázol a honvédség fogadására állított diadalkapun.
A megtorlás a megfélemlítés eszköze
A megtorlás – háborús körülmények közt – a megfélemlítés eszköze. A rögtönítélő bíráskodással kapcsolatos törvények alkalmazását Werth Henrik – a magyar királyi honvédvezérkar főnöke – 1940. szeptember 13-án terjeszti ki Észak-Erdélyre. Rögtönbíráskodásra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági közegek, így a hadsereg ellen is szándékos gyilkosság készül, és ebből a célból lőfegyvert, robbanóanyagot (bombát, pokolgépet, kézigránátot stb.) használnak. Rögtönítélő eljárás alá kerül a „honvédelem érdekét veszélyeztető rongálás” és annak kísérlete is.
A megtorlás lehetőségét a román–magyar katonai egyezmény is előírja. Ez nem magyar találmány! Így például Ion Antonescu marsall 1941. október 23-án rendeletben utasítja a keleti fronton előrehaladó, Besszarábiát megszálló hadsereget arra, hogy alkalmazzon kemény megtorlást, ha a csapatokat bármilyen támadás éri. Minden meggyilkolt román vagy német tisztért 200, a közkatonákért pedig 100 kommunistát és zsidót végezzenek ki. Mivel Észak-Erdélyben is több helyen sor kerül a hadijog megsértésére, orvtámadásokra, kialakul a hisztéria és rémhírkeltés, a magyar honvédség néhány alegysége Ippen és Ördögkúton él a megfélemlítés eszközével. Ennek célja a további orvtámadások megszüntetése, a félelemkeltés. Mivel ez túlméretezett volt, a honvéd hadvezetés kivizsgáltatja a körülményeket, a kiváltó okokat és a felelősöket hadbíróság elé állítják.
A magyar hadsereg nem volt fasiszta
A korábbi évtizedekben kiadott kiadványok hallgatnak arról, hogy a vasgárdista propaganda miatt Észak-Erdély bizonyos régióiban a települések átadására feszült, ellenséges légkörben kerül sor. Nem emlegetik, hogy 1940. szeptember 6-án Romániában a hatalmat Antonescu marsall és a Vasgárda veszi át. A szélsőségesen idegengyűlölő fasiszta mozgalomnak nagyszámú erdélyi támogatója kerül, tartani lehet attól, hogy Észak-Erdélyben fegyveres ellenállást szerveznek. A magyar honvédség 1940. szeptember hetedikétől kezdve kénytelen „teljes harcszerű viszonyok között” vonulni. Ettől kezdve a partizánakciók, az orvtámadások szervezőinek felelőssége provokálni a harckészültségben haladó hadsereget. A román szakirodalom többsége erről egy szót sem ír. Még az olyan kiegyensúlyozottnak tűnő kiadvány is, mint a Dictatul de la Viena (A. Simion, 1972) hallgat arról, hogy a román civil lakosság vasgárdista elemei partizán módon, felelőtlenül golyószóróznak, tüzelnek, lövöldöznek egy teljes fegyverzetben, hadrendben menetelő, román–magyar közös megegyezés alapján haladó honvédségre.
A kiadványok többsége csak fasiszta-horthysta megszálló hadseregről tud, és azt állítja, hogy ezrével gyilkolják, kínozzák ok nélkül az ártatlan és békés románokat. Az olyan uszító és magyarellenes kiadványok, mint például a Teroarea Horhysto-fascistă în nord-vestul României (Horhysta-fasiszta terror Északnyugat-Romániában), 1985-ben megjelent kiadvány is csak a magyar katonaság „békés lakosság” elleni kegyetlenkedéseit ecseteli, természetesen uszító jelleggel. Nem emlegetik a honvéd csapatok elleni váratlan fegyveres orvtámadásokat. Csak az Ördögkút környéki orvtámadásokban 24 magyar katona vesztette életét. E kiadványok objektivitását megkérdőjelezi az is, hogy horthysta-fasiszta magyar hadsereget emlegetnek. Nem célunk bizonygatni, hogy 1940-ben nincs fasiszta magyar hadsereg, azt sem, hogy Horthy Miklós, Magyarország kormányzója nem volt fasiszta, lényegében annak áldozata. Egy szóval sem tagadjuk, sőt, messzemenően elítéljük az Ippen és Ördögkúton történteket. De azt is valljuk, hogy a megtorlásokról egyoldalú képet nem szabad rajzolni. Állítjuk, hogy további alapkutatások által, valamint az előzmények ismeretében árnyaltabb kép tárulhat elénk. Az ellentmondásos adatok alapján az áldoztok száma két-háromszáz főre tehető. Összehasonlításul: 1941. október 22-én, amikor Odesszában a megszálló román haderőt partizántámadás éri, Antonescu elrendeli a megtorlást. Ez alkalommal 60 ezer zsidót gyilkolnak le – olvashatjuk Randolph L. Braham Román nacionalisták és a holocaust című könyvében. Az ippi megtorlás előzményei
„A magyar hadvezetés már a bevonulás első napjaiban tapasztalhatta, hogy az egyik legellenségesebb vidék a Szilágyság (…) a vasgárdista mozgalomnak is erős bázisa volt. Mivel Iuliu Maniu szülőhelye, Badacson község is itt található, e vidék egyben a fanatizált Maniu-gárdák melegágyának is tekinthető.” E megállapítást azért idézem – az Erdély a hadak útján 1940–1944 című tudományos igénnyel megírt műből, mert hozzásegít annak megértéséhez, hogy miért Ippen és Ördögkúton kerül sor a nagyobb méretű megtorlásokra. Hogy Szilágy megye volt a fanatikus vasgárdista magyarellenes mozgalom erdélyi bázisa bizonyítja az a tény, hogy a tizenegy észak-erdélyi megyében a halállal végződő atrocitások felét (47,44 százalékát) itt követik el. Ilyen téren a székely megyék átlaga 3,61 százaléka a szilágyságinak. Mindez egyértelműen mutatja, hogy ahol kismértékű a magyar katonaság elleni provokáció, partizántámadás, ott a katonai beavatkozások, felelősségre vonások, büntetések száma is elenyésző. A magyar katonai bevonulás Erdély nagy részén nemcsak békésen zajlik, hanem diadalmenetben is. A magyar lakosság örömmel fogadja a felszabadítókat.
Az Ippen elkövetett megtorlás előzményeihez tartoznak a román katonák atrocitásai, az orvlövészek, az orvtámadások, a rémhírek és az így gerjesztett hisztéria. A szeptember 7. utáni napokban az itt felvonuló budapesti 2. gyalogdandár alakulataira lőnek. Szeptember 11-én a Szilágyszegről Szilágygörcsön felé menetelő 32/I. zászlóalj parancsnoka arról értesül, hogy a közeli Debren nevű községben katonai ellenállásra lehet számítani. A községbe küldött járőröket valóban ellenséges hangulatú lakosság fogadja. Egy Tyerján Alexa nevű férfi nemcsak nyilvánosan becsmérli a honvédséget, hanem megtámadja Tóth János gyalogos járőrt, aki önvédelemből kénytelen fegyverét használni.
A szilágysomlyói járás katonai vezetője szeptember 13-i jelentésében arról számol be, hogy Alsó-, Felsőkaznacs, Márkaszék, Porcz, Lesmér, Somály és Kémer környékén fegyveresek garázdálkodnak. A II. hadtest vezérkari főnökét is arról értesítik, hogy a Szilágysomlyó melletti erdőkben mintegy 80–100 fős fegyveres banda tanyázik. Egy esetleges partizánakció elhárítására a 2. gyalogdandár parancsnoka kénytelen elrendelni e terület átfésülését, és a 32. gyalogezred katonáiból karhatalmi egységet szervez. Délután 5 órakor újabb hír borzolja a kedélyeket. Szilágysomlyó és Szilágynagyfalu közt a közeli erdőből többször tüzet nyitnak a távbeszélőt lefektető járőrre. Épp ez idő tájt érkezik a Bedő Zsolt főhadnagy parancsnoksága alatt álló karhatalmi század Szilágyippre, hogy házkutatásokat tartson, begyűjtse a lakosságnál lévő fegyvereket. A honvédeket Nagyfaluban az a hír fogadja, hogy egy almáskosárba rejtett pokolgépes merényletben három magyar katona életét vesztette. Ez rémhír a javából, de akkor ezt nem tudhatta senki. A félretájékoztatás szerint egy honvéd lőszeres kocsira a helybeliek almával teli kosarat tesznek fel, amelybe pokolgépet rejtettek, tehát partizánakcióra került sor. Lényegében a szabálytalanul tárolt – a margittai román laktanya pincéjében talált – kézigránátok robbannak fel szeptember 7-én a VI. hadtest 11/1. géppuskás századának lőszeres kocsiján. A gránátok a hepehupás úton élesítődnek, a robbanáskor halálosan megsérül a lőszertisztes és a kocsihajtó. A honvédek elleni provokációk, a rémhírek hozzájárulnak a honvédség elkeseredéséhez, a bosszú hangulatának kialakulásához. Ilyen előzmények árnyékában kerül sor az ippi atrocitásokra és nagyszámú ártatlan ember halálára.
(folytatjuk)
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. szeptember 21.
A múlt üzenete jelenkori értelmezésben
A Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész írta könyv, illetve az azt „illusztráló” tárlat alapkő, lehet vele vitatkozni, akár felülírni is, de legfontosabb, hogy elindította azt a folyamatot, mely a művészeknek az adott korhoz való sokféle viszonyulását vizsgálja – méltatta Vargha Mihály házigazda bevezetőjében. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke köszöntőjében bátor kiállításnak nevezte a tárlatot, hiszen olyan időszakot mutat be, amely elől menekülünk, melyről nem szívesen veszünk tudomást, mintha szégyellni kellene – holott, ha megérteni szertnénk, mi történt szüleinkkel-nagyszüleinkkel, mi történik velünk, nem szabad ettől az időszaktól sem elfordulni. Ugyanakkor árnyaltan kell érteni és értelmezni azt a korszakot, melyen a diktatúra nyomai felfedezhetőek ugyan, de az alkotók kiútkeresése is – fogalmazta meg Kelemen Hunor. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős államtitkár a keleti blokk egészére érvényes korrajzot vázolt fel, melyben nem létezhetett szabad gondolat, és ezért szabad művészet sem, melyben mindig adódtak elvtelen opportunisták, kikről a kritika dicshimnuszokat zengett, kiket a hatalom díjakkal halmozott el, míg a meg nem alkuvó művészek kikerültek a művészeti életből, olykor a szó szoros értelmében is az éhenhalásra ítéltetve. Ezért fontos megismerni azokat, kik kimaradtak a kánonból, és ezért fontos a tegnap nyílt kiállítás is, hiszen hozzájárul az 1990-ben elkezdett folyamat kiteljesedéséhez – mondta az államtitkár.
Szilágyi Domokos két versének Nemes Levente Jászai Mari-díjas színművész általi tolmácsolását követően Székely Sebestyén György művészettörténész fogalmazta meg „széljegyzeteit” a könyvhöz, értelmezni próbálva egyúttal a szocrelatív újkeletű fogalmat is. Kiemelte, a kötet előkészíti a terepet a további kutatásoknak, inkább kérdéseket fogalmaz meg, mintsem a korszak kanonizálását tűzte ki céljául. Ilyen nyitott kérdés az is, mennyire maradandóak a szocialista realizmust megörökítő művek, példákkal támasztotta ugyanakkor alá, miként engedte megvalósulni a művészt és a művészi szabadságot nem csak a tájkép, a csendélet vagy a portré, hanem az elvárt és megkövetelt életképek is.
Zárszóként Vargha Mihály bejelentette, jövőben az 1965–1975 közötti időszakot felölelő kiállítás és tanulmány folytatja a most elindított folyamatot.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész írta könyv, illetve az azt „illusztráló” tárlat alapkő, lehet vele vitatkozni, akár felülírni is, de legfontosabb, hogy elindította azt a folyamatot, mely a művészeknek az adott korhoz való sokféle viszonyulását vizsgálja – méltatta Vargha Mihály házigazda bevezetőjében. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke köszöntőjében bátor kiállításnak nevezte a tárlatot, hiszen olyan időszakot mutat be, amely elől menekülünk, melyről nem szívesen veszünk tudomást, mintha szégyellni kellene – holott, ha megérteni szertnénk, mi történt szüleinkkel-nagyszüleinkkel, mi történik velünk, nem szabad ettől az időszaktól sem elfordulni. Ugyanakkor árnyaltan kell érteni és értelmezni azt a korszakot, melyen a diktatúra nyomai felfedezhetőek ugyan, de az alkotók kiútkeresése is – fogalmazta meg Kelemen Hunor. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős államtitkár a keleti blokk egészére érvényes korrajzot vázolt fel, melyben nem létezhetett szabad gondolat, és ezért szabad művészet sem, melyben mindig adódtak elvtelen opportunisták, kikről a kritika dicshimnuszokat zengett, kiket a hatalom díjakkal halmozott el, míg a meg nem alkuvó művészek kikerültek a művészeti életből, olykor a szó szoros értelmében is az éhenhalásra ítéltetve. Ezért fontos megismerni azokat, kik kimaradtak a kánonból, és ezért fontos a tegnap nyílt kiállítás is, hiszen hozzájárul az 1990-ben elkezdett folyamat kiteljesedéséhez – mondta az államtitkár.
Szilágyi Domokos két versének Nemes Levente Jászai Mari-díjas színművész általi tolmácsolását követően Székely Sebestyén György művészettörténész fogalmazta meg „széljegyzeteit” a könyvhöz, értelmezni próbálva egyúttal a szocrelatív újkeletű fogalmat is. Kiemelte, a kötet előkészíti a terepet a további kutatásoknak, inkább kérdéseket fogalmaz meg, mintsem a korszak kanonizálását tűzte ki céljául. Ilyen nyitott kérdés az is, mennyire maradandóak a szocialista realizmust megörökítő művek, példákkal támasztotta ugyanakkor alá, miként engedte megvalósulni a művészt és a művészi szabadságot nem csak a tájkép, a csendélet vagy a portré, hanem az elvárt és megkövetelt életképek is.
Zárszóként Vargha Mihály bejelentette, jövőben az 1965–1975 közötti időszakot felölelő kiállítás és tanulmány folytatja a most elindított folyamatot.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)