Bemutatta alkotmánymódosítási témajavaslatait az RMDSZ
Az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója benyújtotta témajavaslatait a Parlament alkotmánymódosítási szakbizottságához.
A Szövetség törvényhozói körvonalazták azokat a témaköröket, amelyeket módosításra javasolnak a közelgő alkotmánymódosítás alkalmával. E héten minden parlamenti párt elkészítette saját témajavaslatait, szövegszerű módosítási javaslatokat pedig májusig adhatnak le a politikai alakulatok.
„Az RMDSZ javaslatának középpontjában a kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése áll” – nyilatkozta Máté András Levente Kolozs megyei RMDSZ-es képviselő, a Szenátus és a Képviselőház alkotmánymódosítással foglalkozó együttes bizottságának alelnöke. Máté hozzátette, hogy az RMDSZ az alkotmánymódosítás kapcsán a parlamenti köztársasági formát támogatja, valamint bevezetné a regionális nyelvek alkotmány által védett státusát a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája előírásainak alkotmányos rangra emelése által. „Biztosítani szeretnénk továbbá az alaptörvényben, hogy ne lehessen döntéseket hozni a kisebbségeket érintő kérdésekben azok legitim képviselőinek megkérdezése nélkül, valamint a kisebbségek arányos jelenlétét az állami intézményekben” – tájékoztatott Máté.
A Szövetség témajavaslatai számos olyan kitételt is tartalmaznak, melyek az állami intézmények feladatköreit és kompetenciáit vázolják. „Szilárdan hiszünk a hatalmi ágak szétválasztásában, ezért javaslataink által igyekszünk leépíteni az állami intézmények között észlelhető átfedéseket és az ebből fakadó konfliktusokat, melyek sok esetben megbénítják az állam működését és hozzájárulnak Románia negatív külföldi megítéléséhez” – mondta a Kolozs megyei képviselő, majd hozzátette, hogy a javaslatok pillanatnyilag csak a nagy témaköröket vázolják, a bizottság pedig ezek alapján az elkövetkező két hónap alatt dolgozza majd ki a konkrét módosító javaslatait.
RMDSZ
Nyugati Jelen (Arad),

A marosvásárhelyi magyarság korábban sem félt
Borbély László szerint a marosvásárhelyi magyarság 1989 decembere óta nem fél, ezért nem felel meg a valóságnak, hogy a vasárnap tartott marosvásárhelyi autonómiatüntetés bontotta volna le a félelem falát a helyi magyar közösségben.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alelnökének a nyilatkozatát keddi hírlevelében közölte az RMDSZ. "Nekünk senki sem adhat leckét abból, hogy mit jelent helytállni" - jelentette ki marosvásárhelyiként megfogalmazott, személyes hangvételű nyilatkozatában Borbély László.
Az RMDSZ alelnöke emlékeztetett arra, hogy a marosvásárhelyiek már akkor lebontották a félelem falát, amikor 1989. december 21-én az utcára vonultak a Ceausescu-diktatúra ellen tüntetni. A magyar közösség pedig 1990. február 10-én a magyar nyelvű oktatás ügyében szervezett gyertyás-könyves felvonulásán, majd az 1990. március 19-20-i tüntetéseken sem félt.
Borbély László elismételte, március 15-én szerte a világon a magyar szabadságot ünneplik, amelyben a székely szabadság is bennfoglaltatik. (Arra utalt, hogy a vasárnapi autonómiatüntetést az RMDSZ ellenzékét megjelenítő szervezők a székely szabadság napjának nevezték el.) Hozzátette, március 15-ét kellett volna a március 10-én megfogalmazott "természetes igényekkel" összekapcsolva megünnepelni.
"Meggyőződésem, hogy senkinek nincs joga kisajátítani sem az autonómiát, sem a magyar, sem pedig a székely szabadságot" - fogalmazott Borbély László, aki szerint a magyar szervezeteknek együtt kell tüntetniük a közösség jogaiért. Az RMDSZ alelnök azt is hozzátette, nem zárja ki egymást a tüntetés meg az RMDSZ parlamenti és önkormányzati eszközökkel vívott jogérvényesítési harca.
Korábban Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kijelentette, a szövetség nem vesz részt a marosvásárhelyei autonómiatüntetésen, a tömegben azonban jelen volt Tamás Sándor és Borboly Csaba, Kovászna, illetve Hargita megye önkormányzatának RMDSZ-es elnöke, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy és Ráduly Róbert, Csíkszereda RMDSZ-es polgármestere, akik arra hivatkoztak, hogy nem született testületi döntés a távolmaradásról.
MTI
Nyugati Jelen (Arad),

Szeptemberben költözik a Sapientia EMTE kolozsvári kara
Tévéstúdió, 220 férőhelyes aula, valósághű tárgyalóterem várja a diákokat
Kisfilmek forgatására is alkalmas stúdió, televíziós vágótermek, klasszikus fotólaboratórium, könyvtár, 220 férőhelyes aula, valósághű bírósági tárgyalóterem, környezettanulmányi laboratórium, vendégszobák, menza is lesz többek között a Sapientia új kolozsvári ingatlanában. Őszre tervezi a költözést az egyetem – ekkorra készülne el a Tordai út elején az Erdélyi Magyar Tudományegyetem nem egészen két (!) év alatt felépített korszerű ingatlanegyüttese. A közel 6 millió euró összértékű befektetés folytatásához Budapest az idén 520 millió forintot utal ki. Az egyetem vezetőségét 2006-ban kezdte el foglalkoztatni az új ingatlan felépítésének gondolata. Az építőtelepen megfeszített munka folyik. Kedden Tonk Márton, a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának frissen újraválasztott dékánja kalauzolt végig a magyar adófizető polgárok által finanszírozott felsőfokú oktatási intézmény épülő új székhelyén.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár),

Magyar tájház-szemle: határon innen és túl
Újfajta együttműködés körvonalai rajzolódnak a magyarországi és hazai néprajzos-muzeológusok kisszámú szakmai közösségei között. Az éppen tízéves jubileumát ünneplő Magyarországi Tájházak Szövetsége (MTSZ) és a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) közös szervezésében kétnapos tájház-konferenciát tartottak a Kriza társaság Mikes-utcai székházában, március 8–9. között. Az előadásokat egy huszonkét tablóból álló fotókiállítás is kiegészítette, amely a szentendrei skanzenben újonnan felépülő erdélyi tájegység előzetese is egyben. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum (SZNM) új vállalkozása egy erdélyi kollégákkal megvalósított, ötéves kutatási projekten alapszik, melynek pillanatképeit ezúttal a kolozsvári közönség is megtekinthette.
A kiállítás megnyitóján T. Bereczki Ibolya, az SZNM főigazgató-helyettese hangsúlyozta: csak olyan épületek kerülnek elköltöztetésre, amelyek eredeti helyükön már nem maradnának meg, és olyan tárgyakat vásárolnak meg, amelyek helyi múzeumban is megtalálhatók.
Az előadásoknak és vitáknak helyet adó szakmai találkozó egy tető alá hozta olyan nagy múltú intézmények képviselőit is, mint a bázisként működő szentendrei skanzen, a nyíregyházi Sóstói Múzeumfalu, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vagy a kolozsvári néprajzi múzeum; de számtalan kevésbé ismert múzeum/tájház vagy fiatal kezdeményezés is bemutatkozhatott, úgy mint a Kallós Zoltán-féle válaszúti múzeum, a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum, vagy olyan, döntően önfinanszírozású kisintézmények, mint a kalotaszegi Méra, a peremvidéken található Tordaszentlászló, a bihar megyei Várasfenes, az érmelléki Gálospetri és Szalacs, vagy a Hargita megyei Máréfalva tájházai, Nyisztor Tinka pusztinai kísérletei, vagy éppen a dél-alföldi Endrődi Tájház.
A konferencián díjátadásra is sor került: a tavalyi Europa Nostra Nagydíjas Kovács Piroska, máréfalvai nyugdíjazott pedagógus és néprajzi gyűjtőnek a KJNT díszoklevelét ítélték oda, amely „Daczó pátert” követően az intézmény történetében második alkalommal került kiosztásra.
Néhány bevezető/áttekintő vagy elméletibb igényű előadás mellett a prezentációk többsége a tájházak és gyűjteményeik bemutatására és szakmai tapasztalataik megosztására fektette a hangsúlyt.
Még ha Magdó János kolozsvári magyar főkonzul abbéli reménye kissé elrugaszkodott volt is, miszerint a tájházaknak az elvándorlást fékező, magyarságmegtartó szerepe lenne, de az intézmények helyi közösséggel fenntartott szoros kapcsolatát és az identitás erősítésében betöltött funkcióját több előadó is nyomatékosította, és megfogalmazott céljaik részeként emlegették. Szonda István, az Endrődi Tájház vezetője a megismertetés mellett egyfajta népnevelői szándékkal a fiatal generációval fenntartott kapcsolat elsődlegességét is kiemelte.
A lokális közösség, de egyáltalán a látogatóknak e tájházak életébe való bevonása magában hordozza azt a kényes kérdést is, ami a szakmai szempontok és látogatói igények gyakran össze nem egyeztethetőségére figyelmeztetnek. Az előadásokból világosan kitűnt: az egyre kiterjedtebb intézményi hálóval bíró tájházak turizmussal való összefonódottsága komoly kihívások elé állíthatja a szakmát.
Furu Árpád népi építészettel is foglalkozó műemlékvédelmi szakmérnök összegző gondolatát idézve, miszerint a nagy energia-befektetés mellett profitot sohasem fogunk termelni, hanem sikeres pályázatok útján esetleg az önfenntartás lehetséges, könnyen beláthatók a szakma függetlenségével kapcsolatos aggályok. Eugen Vaida, a Nagyszebenből érkezett szakember megfogalmazása szerint a „szép bolondjai” ők.
De akár az esetleges megalkuvás, akár a szakmai irányítás hiánya felől közelítjük a kérdést, mind a Maros megyei tájházak helyzetét összegző néprajzkutató, Vajda András által használt „post-múzeum” fogalma, mind a Pozsony Ferenc akadémikus által levont következtetések, jelezvén az erdélyi tájházak statikusságát, túlzsúfoltságát és tárgykatalógusok hiányát: meglehetősen elmarasztalóak voltak.
További feladat elé állítva a muzeológia és népi építészet szakértőit, Furu Árpád a hitelességnek az örökségvédelemben betöltött fontos szerepét hangsúlyozta. A restaurálás akkor igazán sikeres, ha az eredeti funkciót fenn tudjuk tartani, márpedig a népi kultúra gyökeresen átalakult, az egykori lakóházakhoz kapcsolódó életmód többnyire már nem lelhető fel − jegyezte meg az építész.
Több előadótól elhangzott azon észrevétel, miszerint gyakran ellentmondásba kerül e letűnt korok paraszti értékeinek megőrzésére tett kísérlet és a helyi közösség szégyene, saját hagyományos értékeiket az elmaradottsággal kapcsolván össze. Ennek egyik legszélsőségesebb esetéről talán Nyisztor Tinka néprajzkutató számolt be, aki a moldvai csángók azon erős beidegződéseit említette példaként, mely szerint magyarországi utazásaikkor egymás között is csak fokozatosan váltanak a magyar nyelvre. Szülőfalujában, a pusztinai magyarok között végzett identitásőrző törekvéseit sem az iskola, sem az egyház nem támogatja − számolt be nehézségeiről a néprajzkutató.
Zárszóként a konferencia végén felszólaló Bihari-Horváth László, a hosszúpályi Bődi István Falumúzeum muzeológusát említem, aki a „csoporttöbblet” szociálantropológiai fogalmára támaszkodva, az Európai Területi Társulás (http://egtc.kormany.hu) határokon átnyúló, uniós támogatású együttműködési pályázatát elevenítette fel. A történelmi Bihar vagy Szatmár megyékre kiterjesztve, e projekten keresztül sikeres szakmai együttműködésre nyílna lehetőség magyar és román kollégák bevonásával egyaránt. Pozsony Ferenc akadémikus, a KJNT tiszteletbeli elnöke bár emlékeztetett az évek óta tartó leépítések miatti szakemberhiányra, de készséggel fogadta a kooperációs szándékot és az ötlettel való egyetértésének adott hangot.
Noha számos eredményről és ígéretes kezdeményezésről is beszámoltak az előadók, a kidomborított problémák a kritikai szellem elevenségét is tanusítják, melyek mintegy kiindulópontként szolgálhatnak majd egy szakmaibb út kitaposásához. A közös szervezésű konferencia azt is megmutatta, hogy ebben az útkeresésben partnerségre is számíthatunk.
GYŐRI TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár),

BÖZÖDI GYÖRGY (1913–1989)
A százéves szerző és a hetvenöt éves Székely bánja
Erdélyi írástudók vállalt sorsára példa a Bözödi Györgyé is: forgandó hatalmakkal és rosszabbra forduló, „körülményekkel” kénytelen mindegyre szembefordulni, aki becsületes, s aki számára az írott magyar szó ekként a cselekvés egyetlen lehetősége, módja maradt. A Székely bánjamár a két világháború közötti romániai magyar irodalom romantikára hajló vagy népmegváltói szemléletével is ellenkezett, nem is adta ki sem az Erdélyi Szépmíves Céh, halinakötésben, sem a Hitel; tizenhat fiatal írónak kellett összeállnia, hogy napvilágot lásson. A második „közhatalom-változás” után pedig, amikor 1943-ban, a Magyar Élet kiadásában harmadszor megjelent, Bözödi az új viszonyok között sem látta szükségesnek változtatni rajta (csupán kibővítette a Marosszékről szóló fejezettel) – hiszen, az ígéretek és remények ellenére, a szegény székelységnek nem a sorsa, hanem csak úri vezérkara változott. Az újabb történelmi fordulat után aztán a könyv meg sem jelent többé.
Hasznos és szükséges lett volna pedig, nem csupán a nemzetiségi kérdésnek nevezett akut tünetcsoport vizsgálatához és a felette máig folyó viták egészséges légkörének megteremtéséhez, hanem talán az irodalom új- és stílromantikus lelkesedését, energiáit is segítette volna a szűkebb és szürkébb valóság felé fordítani, fennköltség helyett a mélységre irányítva azt. Hiszen Bözödi György bevallottan egy szívós előítélet cáfolatát készíti könyvében. E bűbájos téveszme szerint a székelység egészséges és erős, egységes és szabad emberek közössége: szálfaemberek szűz erdők szálfái tövében. Ez a kényelmes és megnyugtató szemlélet, Bözödi György tanúsága szerint, a múltban a gyakorlatban is óriási károkat okozott a szegény székelységnek, hiszen nem tartotta szükségesnek megoldani az eszményinek minősített gazdasági, társadalmi, szellemi életben megsemmisítő kényszerűséggel felmerült kérdéseket. A fenyvesek ködlő mítosza még ma is sokszor eltakarja a valós problémákat, s gyakran a legjobb akarattal is mesék festett köntösét, vágyott és képzelt díszeit ruházzuk rájuk, hiába hogy ezek alól szemünkbe szúrnak a tények, adatok...
Bözödi György a harmincas évek elejétől kezdve gyűjtötte adatait, amikor Magyarországon is megindult a falukutató munka (de „anélkül, hogy egymás munkájáról, terveiről tudtunk volna!”), és két évvel a Puszták népe után, 1938-ban került a közönség elé és a kritikák össztüzébe a Székely bánja...Helyzetfelméréséből kiderül, hogy a székelység a valóságosnál hosszabbnak tűnő századok óta nem szabad, csupán csak zárt közösség, melyet a váltakozó uralkodók és hatalmi rendszerek legalább annyira sújtottak, mint a belső széthúzás, az osztály- és felekezeti torzsalkodások (a „három bevett vallás” földjén, Erdélyben!), a földnélküliség és a népbetegségek, a lelkiismeretes vezetők hiánya és az elzártságból fakadó konzervativizmus, mely megtartó erő ugyan, de meg-megakasztó is; a szóban forgó időszakban pedig, az első világégést követő „közhatalom-változás” után a királyi Románia elnemzetlenítő politikája, mely gazdasági és kulturális tekintetben egyaránt hátrányos megkülönböztetést érvényesített vele szemben, mind a földreform megvalósításakor, mind a szövetkezeti gazdálkodás kísérletének elfojtása, mind pedig oktatási és szellemi életének szétzilálása terén.(...)
„A múlt tévedései talán a jövő tanulságai lehetnek – írja Bözödi György könyve harmadik kiadásának Előszavában.– Reményünket önmagunk erejébe kell vetnünk, nem a mások segítségébe(kiemelés tőlem – Cs. L.), és belső erőt csak úgy nyerünk, ha megtisztítjuk szemléletünket, és közelebb visszük a valósághoz. Ha nagy tévedéseket és mulasztásokat kellett megállapítanom a múltban, ezt nem kevés fájdalommal tettem, mert éreztem: kisebbségi helyzetünk fokozott felelősséget és fokozott körültekintést követel meg az írótól a letűnt idők bírálatánál. DE az igazság és a jövő érdekében vállalnom kellett a küzdelem súlyát, nehézségeit és veszedelmét.”
Ki hát ez az író?
Bözödi György Székely bánja című könyvének sorsát többnyire ismerjük: ha a székelység életét nem is, az íróét egy életre meghatározta. Kis közösségekben az írástudók sorsa óhatatlanul a népé: példázza azt is...
(, 1985)
Népesedés
A nemzetiségi viszonyok alakulásáról nincs egységes kimutatás, ellenben különböző statisztikák alapján a románság jelentős növekedését állapíthatjuk meg. 1934 végén így oszlott meg a Székelyföld lakossága nemzetiség szerint a megyei főorvosi hivatalok jelentése alapján:
Román % Magyar % Más % Összesen
Udvarhely 7.885 6,03 119.468 91,46 3309 2,51 130.662
Csík 14.953 10,42 125.336 87,42 3101 2,16 143.390
Háromszék 25.828 18,34 112.961 80,25 1976 1,41 140.756
A legmagyarabb Udvarhely megye tehát 91 százalékban magyar, míg Háromszék csak 80 százalékban. Ismeretes az a törekvés, hogy azokat, akiknek családjában román ős is előfordul, románnak könyveljék el. A románság kritériumának az ortodox és görög katolikus vallást tekintik, holott sok görög katolikus vallású székely is volt a háború előtt a székelyföldi román görög katolikusok mellett. Az utóbbiak külön egyházakba tömörültek, külön román iskoláik voltak, mellettük a görög katolikus vallású székelyek számát a tusnádi kongresszus 1902-ben 22 000-re becsülte, és ezek részére, kik főleg Csíkban és Háromszéken laktak, magyar görög katolikus püspökség felállítását javasolta. Az is ismeretes, hogy az erdélyi magyarság kereszténységre térésekor a görögkeleti vallást vette fel és a magyar történészek nagy része azt tartja, hogy a mai görög katolikus székelyek vallásának eredete idáig nyúlik vissza.
De ennél a magyarázatnál sokkal fontosabb figyelembe venni azt a tényt, amelyet számos oklevél igazol, hogy a székelyek a XVI. század óta, a fokozatos elszegényedés következtében igen gyakran térnek át a keleti egyházba, hogy ezáltal mentesüljenek a papi bér fizetése alól. Ősi székely nemesi családok tagjait találjuk az oklevelekben Vazul és más román keresztnévvel, míg a család többi ága megmaradt római katolikusnak vagy protestánsnak. A nagybirtok kialakulásával és a földesúri hatalom kifejlődésével ennél is fontosabb tényező járul a vallási kérdéshez, olyan, mely szoros kapcsolatban áll a jobbágykérdéssel. Erdély úgy él ugyan a köztudatban, mint a vallásszabadság klasszikus földje, de ez nem akadályozta meg abban a földesurakat, hogy jobbágyaikat és a községükben lakó szabad székelyeket vallási alapon üldözzék A merészebb történetírók ennyit bátrak voltak bevallani már a múlt században, és ennek keretében próbálták megmagyarázni azt, hogy a földesurak miért változtatták át az uralmuk alatt álló magyar falvakat román lakosságúvá. Mert ez történt a Székelyföld sok községében, főleg Maros megyében, ahol a földesúri rendszer legáltalánosabban volt elterjedve. Több marosmegyei község, mint Szentlőrinc, Sárd, Mosony, Nyárádszentandrás, Marosszentgyörgy, Bárdos, Szabad, Tófalva, Maroskeresztúr, Nyárádtő, Meggyesfalva stb. székely községek a XVII. század elejével kezdődőleg elrománosodtak vagy elpusztultak. A földesurak magyarok voltak és nagyrészt katolikusok, képtelenségnek látszik tehát, hogy az elrománosodásnál vallási szempont játszott volna közre, hiszen a románok görög katolikusok maradtak és maguk a földesurak létesítettek számukra görög katolikus templomot és hoztak bele görög katolikus papot. De az sem hihető el, hogy a román jobbágyokat azért telepítették volna, mert katolizálásukat inkább remélhették, mint a protestáns magyarságét. A hitbeli kérdés csak ürügy volt, a külszín, mellyel eltakarták a lényeget. Azért terelték történészeink is erre a figyelmet, hogy a súlyosabb igazságot ne kelljen kimondaniok.
Az átalakulás hátterében a jobbágyszerzés áll. Tófalva esete megvilágítja az elrománosodások történetét. Tófalva lakói az 1614-i és későbbi lustrákban szabad székelyek, akiket a községbe adományozás útján telepedett földesúr csak két módon tehetett jobbággyá: vagy erőszakkal, vagy ha önként szolgálatába állnak. Miután ez az utóbbi nem történt meg, és a székelyek jobbágyságra kényszerítése büntetéssel járt, ha kitudódott, a földesúr egy újabb, harmadik módszerhez folyamodott: a székely református lakosságot román vallásra igyekezett téríteni, hogy mint románokat büntetés nélkül tehesse jobbágyaivá. A nép egy része áttért, a másik rész ellenszegült, mire a földesúr széjjelverte őket, helyükbe pedig románokat telepített. Ez történt a XVIII. század kezdetén. „A polgári szabadság ily megsértése ellen senki sem lépett ez időben fel”, csak a szomszédos csejdi ref. egyházközség próbálta az egyház jogait megvédeni, de eredménytelenül. A tófalvi ref. egyházközség 1756-ban megszűnt, földjeit, kaszálóit, templomhelyét a földesúr, Bálintith István báró foglalta el, harangját pedig körtefáji udvarába szállította. A csejdi egyházközség sokáig folytatta a pert az elpusztult egyházközség vagyonáért, de a földek részint a földesúr, részint a Tófalván létesült görög katolikus egyházközség birtokában maradtak. Ez a vázlata a székely községek XVIII. századbeli pusztulásának. Kisebb-nagyobb eltérésekkel így folyt le mindenütt a változás. Meggyesfalva földesura, gróf Kornis Zsigmond, Erdély akkori kormányzója a község református népének katolikus vallásra térítését használta fel eszközül. A kormányzó 1716-ban karhatalommal elfoglalta a református templomot, jezsuitákat telepített belé, az ellenszegülő népet pedig szétverte, a falut a földdel egyenlővé tette, Marosvásárhely közvetlen közelében. Az üldözött protestánsok elköltöztek, helyükbe a földesúr román jobbágyokat telepített. A katolikus templom megmaradt, de hívek nélkül, a község tiszta románná lett. Testvéregyházközsége, Székelykakasd, ahová annak idején nem ért el a földesúri hatalom, ma is tiszta székely község. Hasonló sors jutott osztályrészül Sárd és Mosony községeknek, pusztulásuk oka a hűbériség. Nemkülönben Nyárádszentandrás, Marosszentgyörgy és Nyárádtő községeké is. Szentlőrinc, Bárdos és Szabad átalakulásánál közrejátszott részben a török és tatár pusztítás, a földesurak kevesebb akadály árán cserélhették fel a székely lakosságot románokkal. A szentlőrinci elpusztult ref. egyházközség földjeit, templomát és parochiális épületeit 1661-től 1701-ig a tompai ref. egyházközség bírta, de akkor a szentlőrinci román pap híveivel együtt erőszakkal elfoglalta, amint egyik szemtanú állítja, „a román püspök parancsolatából” s végig a román egyházközség tulajdonában maradtak a földek és épületek. Medgyesfalvához hasonlóan Marosszentgyörgyön is elfoglalja a földesúr a református templomot, s amikor a magyarok kivesznek, románokat telepíthelyettük, Nyárádtőn 1768-ban a jezsuiták foglalják el a református esperesség templomát, mire a magyarság pusztulni kezd, román egyház létesül és a magyarok egy része is elrománosodik. Remeteszeg székely lakóit a Lázár-család üldözte ki a faluból és helyükbe a Bánd és Bergenye közti hegyen lakó románokat telepítette be. Gerebenes lakói 1602-ben már mind románok, de beírták őket a szabad székelyek, lófők és nemesek lajstromába, mivel „azt mondgyák, hogy székelj földen laknak”. És mennyi azoknak a száma, akik a Kárpátokon túl olvadtak bele a románságba, a több évszázados kivándorlás folytán? Ha a nemzetiségi alakulást szándékos befolyás irányította volna, alig képzelhető el, hogy a székely fővárosnak nevezett Marosvásárhely közvetlen közelében miképpen alakulhattak ki tiszta román vagy jelentéktelen magyar kisebbségű falvak, melyeknek lakói magyarul sem tudnak, holott sok van közöttük Szabó, Kovács, Kerekes, Keresztes stb. nevű. Hasonló a helyzete Csíkban Vasláb, Gyergyóbékás és Bélbor községeknek, melyek megmaradtak színromán telepeknek a csíki székelység között, távol és minden összeköttetés nélkül a nagy román tömegekkel. Ellenben még a múlt század legutolsó éveiből is van példa arra, hogy Háromszék megyében tősgyökeres székely családok tértek görögkeleti hitre, mert saját egyházuk terheit nem bírták, a román egyház pedig nem kívánt tőlük anyagi támogatást. Arra is volt eset, hogy magyar gyermekek a román iskola ingyenes oktatását élvezték.
Az 1910. évi népszámláláskor a magyar hatóságok annyi román lakost írtak össze a három székely megyében, közéjük számítva a román vallású székelyeket is, hogy most, egy negyedszázad múlva és román uralom alatt a fent ismertetett 1934. évi jelentések a három megye területén mindössze 5307 románnal mutatnak többet ki.
Szellemi élet
A kisebbségi sorsba került magyarság részére súlyos veszteséget jelentett, hogy az egyházak annak idején átadták iskoláik nagy részét az államnak, mert csak a hitvallásos iskola biztosíthatja a magyar ifjúság magyar nyelvű tanítását és nevelését az új viszonyok között. A román állam 1919-ben 373 magyar és 25 román tannyelvű elemi iskolát vett át a három székely megyében, Udvarhelyen, Csíkban és Háromszéken, de a román tannyelvű iskolák száma az új uralom alatt hamarosan, az első pár évben meghaladta a magyarokét, hiszen csak Háromszék megyében a minisztérium két rendelettel egyszerre 27 magyar iskolát szüntetett meg, illetve változtatott át románná. Az állami iskolák nagy része magyar tagozattal működött 1930 körülig; ezekben a nemzeti tárgyak kivételével magyarul folyt a tanítás, a harmincas évek elején azonban észrevétlenül, egyszerű tanfelügyelői rendeletekre megszűnt a magyar tanítási nyelv és csak a hittant taníthatják a lelkészek magyarul, az iskola igazgatójának ellenőrzése mellett. A minisztérium kimutatása szerint 1933-ban Udvarhely megye területén még 71 magyar tannyelvű állami iskola állott fenn (papiroson), Háromszéken 80, magyar tagozatú állami iskola pedig 8, illetve 19, míg az 1936–37. tanév végén már a hivatalos kimutatás is elismeri, hogy a Székelyföld egyetlen megyéjében sincs magyar tagozata egy állami iskolának sem, magyar tannyelvű állami iskolának pedig már a nevét sem ismerik. A kultúrzóna, melyet Anghelescu közoktatásügyi miniszter egyszerű rendelettel léptetett életbe 1924-ben, meghozta eredményét, a Székelyföldön a román oktatás általánossá vált.
A Regátból és a románlakta erdélyi megyékből idetelepülő tanítóknak nyújtott kedvezmény valóban vonzó volt: ötvenszázalékos fizetésemelés és a kor-pótlékidő négyévenkénti számítása azok számára, akik csak négy évig vállalják a kultúrzónás munkát, ugyanilyen fizetésemelés, háromévenkénti korpótlék és 20 hold települési föld azoknak, akik végleg itt maradnak. A minisztérium 1937. év folyamán a román papokat is bevonta a kultúrzónás munkába, jogot ad a tanítói vizsga letételére azoknak, akik közülük vállalkoznak, hogy tíz évig a Székelyföldön tanítói szolgálatot is végeznek...”
(Székely bánja, 1938. – részlet)
Szabadság (Kolozsvár),

Hírszerzők és hírgyárak
Ádáz küzdelem folyik a bukaresti hírtelevíziók között a nézettségi mutatók feltornászásáért, a hirdetési piacból történő minél nagyobb részesedésért. A tévécsatornák tulajdonosai politikai játszmákra, leszámolásokra használják az általuk működtetett sajtóvállalkozásokat, médiaháborút gerjesztve a trösztök között.
Victor Ponta miniszterelnököt, sőt a titkosszolgálat parancsnokát is állásfoglalásra kényszerítette a bukaresti médiamogulok nyílt, a politika vizeit is alaposan felkavaró harca. A közvélemény formálása terén az írott sajtóhoz képest sokkal nagyobb befolyással bíró audiovizuális média jelentős szeletét politikusok vagy hozzájuk megannyi szállal kötődő üzletemberek birtokolják az országban.
A leghatékonyabb és közkedveltebb információforrásnak a hírtelevíziók számítanak: a hat országos lefedettségű hírcsatorna „sokarcú” profilja révén a politikai és közéletre is igyekszik a lehető legnagyobb hatást gyakorolni, miközben egyre inkább „eleszi” a nyomtatott és a bulvársajtó kenyerét. Miközben a hírtévék a képernyőn és az interneten egyaránt minden fogyasztói igényt igyekeznek kielégíteni, a romániai nyomtatott sajtó példányszáma meredeken zuhan. A napokban közzétett adatok szerint a legolvasottabb minőségi napilap, a România Liberă eladott példányszáma az elmúlt egy évben 36 ezerről 22 ezerre csökkent. Ugyanebben az időszakban a legnagyobb bukaresti bulvárlap, a 139 ezer példányban eladott Click! közel 14 ezer olvasót veszített.
Szakmai szervezetek már korábban felhívták a figyelmet, hogy a bukaresti médiatrösztök célja elsősorban nem a hírszolgáltatás, hanem hogy gazdasági és politikai nyomást gyakoroljanak a konkurenciára, a tulajdonos érdekeit zavaró rivális csoportosulásokra. A leírás tökéletesen illik a két legnagyobb román hírtévé, a volt szekus ügynök, Dan Voiculescu üzletember-politikus Antena 3-jának, illetve Sebastian Ghiţă szociáldemokrata szenátor România Tv-jének műsorpolitikájára. Mindkét sajtómágnás a balliberális kormánykoalíció (USL) tagja, ennek megfelelően az Antena 3 Crin Antonescu, az USL liberális társelnöke, államfőjelöltje „házi tévéjének” számít, míg a România Tv Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő szócsöve. Ennek ellenére a két csatorna naponta vádolja egymást a nézők manipulálásával, félretájékoztatásával, például annak apropóján, hogy az Antena 3 megkérdőjelezte a România Tv által megrendelt, Antonescu népszerűségének zuhanásáról árulkodó felmérés hitelességét. Ám mindez csak enyhe torzsalkodás ahhoz képest, hogy Voiculescu és a szintén besúgói „bizonyítvánnyal” rendelkező volt újságíró, Sorin Roşca Stănescu liberális szenátor a belföldi hírszerzés (SRI) sajtóba beépített ügynökének nevezte Ghiţát. Aki ugyanakkor azzal vádolja Voiculescuékat, hogy egykori titkosszolgálati kapcsolataikat felhasználva tettek szert mesés vagyonra, és ezeket a kapcsolatokat ma is pénzügyi-politikai befolyásszerzésre használják.
Miután a médiamogulok harca rendkívül rossz fényt vetett a bukaresti kormánykoalícióra – rávilágítva a szociáldemokraták és a liberálisok között dúló ellentétekre is –, Victor Ponta nyilvánosan felszólította Roşcáékat: szüntessék be egymás támadását, különben kizárják őket az USL-ből. Ráadásul a kormányfő mindezt semleges terepen, a Realitatea hírtévé műsorában tette. Bizonyítja a disputa súlyosságát, hogy megszólalt az ügyben a román titkosszolgálatnak a nyilvánosságot általában kerülő igazgatója, aki a România Liberának és a Teszári Zoltán nagyváradi üzletember tulajdonában lévő Digi 24 hírcsatornának is interjút adott. George Maiornál vélhetően azzal telt be a pohár, hogy a balliberális hatalmat kiszolgáló média, valamint Románia egyik leggazdagabb embere, a Ponta vezette Szociáldemokrata Párt (PSD) mecénásának számító Ioan Niculae – nem mellékesen szintén Ceauşescu titkosszolgálatának volt ügynöke – politikai rendőrségi tevékenységgel, a román politikai élet befolyásolásával vádolta meg a SRI-t. „Engem nem nagyon érdekel, mi történik a pártok háza táján. Azt viszont nem hagyhatom szó nélkül, ha a Szekuritáte egykori emberei politikai rendőrségi tevékenységet tulajdonítanak a jelenlegi hírszerzésnek, miközben annak idején ők éppen ebből éltek. És közben leradírozták Romániát a civilizált világ politikai térképéről” – jelentette ki a román hírszerzőparancsnok. Maior – akit 2006-ban Traian Băsescu államfő történetesen a PSD-ből emelt a titkosszolgálat élére – szerint bizonyos érdekcsoportok fel akarják használni a SRI-t a 2014-es romániai államfőválasztáson, sőt arra is panaszkodott, hogy nyugalmazott magas rangú hírszerző tisztek gazdasági-politikai köröknek szolgáltatnak ki információkat. Noha nem mondott neveket, egyértelmű, hogy kire gondolt: sajtóértesülések szerint a román belföldi és külföldi hírszerzés három egykori parancsnoka is Crin Antonescu tanácsadójának szegődött.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Emlékművet állítanak Pécskán a Szoboszlay-per elítéltjeinek
Az Arad megyei Pécskán pénteken avatják fel azt az emlékművet, amellyel az 1958-as Szoboszlay-per tíz kivégzett és 47 bebörtönzött elítéltjének állít emléket az aradi In Memoriam 1956 egyesület.
Jámbor Ilona, az egyesület elnöke elmondta, a pécskai megemlékezésre meghívják a Szoboszlay-per még élő elítéltjeit és a már nem élő elítéltek hozzátartozóit.
Az emlékművet a 92 éves Ferencz Béla Ervin atya, gyergyószárhegyi ferences rendházfőnök leplezi le, akit életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek a perben.
A pécskai Szentháromság Parkban már áll a márvány borítású, piramist idéző emlékmű, a budapesti Dinnyés László alkotása, amelyre a per valamennyi elítéltjének felvésték a nevét. Mint Jámbor Ilona elmondta, az emlékmű voltaképpen egy ötágú csillag letört ágát ábrázolja, amelyen átüt egy fekete rózsa.
Az emlékállító egyesület elnöke elmondta továbbá, azért Pécskán avatják az emlékhelyet, mert ott szolgált római katolikus papként a kommunista koncepciós per fővádlottja, Szoboszlay Aladár, és több elítélt is pécskai illetőségű volt. Hozzátette, az avatás időpontját részben a körülmények tolták ki március 15-ig. Az In Memoriam 1956 egyesület 2006 óta gyűjtötte az adományokat az emlékállításhoz, a folyamat azonban tavaly gyorsult fel, amikor elnyerték a magyar külügyminisztérium támogatását, s mostanra sikerült megvalósítani a terveket.
Szoboszlay Aladárt és 56 vádlott-társát államellenes összeesküvés vádjával ítélték el 1958-ban. A római katolikus pap Confederatio című művében egy Arad központú román-magyar konföderáció létrehozásáról írt. Több társával azt tervezték, hogy az 1956-os magyar forradalommal párhuzamosan Romániában is forradalmat robbantanak ki. A Securitate azonban hamar felgöngyölítette az ügyet és letartóztatta a szervezkedőket.
A kolozsvári Szoboszlay-perben 11 vádlottat golyó általi halálra, a többieket pedig súlyos börtönbüntetésre ítélték. Szoboszlay Aladárt és kilenc társát ki is végezték.
Az elítéltek hozzátartozóinak a kérésére a kolozsvári táblabíróság 2010-ben újratárgyalta a Szoboszlay-pert, és jogerősen felmentette az elítélteket.
MTI
Krónika (Kolozsvár),

Államalkotóvá tenné a romániai kisebbségeket az RMDSZ
Az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója benyújtotta témajavaslatait a parlament alkotmánymódosítási szakbizottságához. A szövetség törvényhozói körvonalazták azokat a témaköröket, amelyeket módosításra javasolnak a közelgő alkotmánymódosítás alkalmával.
E héten minden parlamenti párt elkészítette saját témajavaslatait, szövegszerű módosítási javaslatokat pedig májusig adhatnak le a politikai alakulatok. „Az RMDSZ javaslatának középpontjában a kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése áll” – nyilatkozta Máté András Levente Kolozs megyei RMDSZ-es képviselő, a szenátus és a képviselőház alkotmánymódosítással foglalkozó együttes bizottságának alelnöke.
Máté hozzátette, hogy az RMDSZ az alkotmánymódosítás kapcsán a parlamenti köztársasági formát támogatja, valamint bevezetné a regionális nyelvek alkotmány által védett státusát a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája előírásainak alkotmányos rangra emelése által. „Biztosítani szeretnénk továbbá az alaptörvényben, hogy ne lehessen döntéseket hozni a kisebbségeket érintő kérdésekben azok legitim képviselőinek megkérdezése nélkül, valamint a kisebbségek arányos jelenlétét az állami intézményekben” – tájékoztatott Máté András.
Krónika (Kolozsvár),

„Kutúrbrand” Sepsiszentgyörgyön
Sepsiszentgyörgy kulturális életének ad lendületet, a városmárka tudatos építésének része, a várost próbálja székelyföldi kulturális központként pozicionálni az új négyéves projekt – jelentette be tegnap sajtótájékoztatón Antal Árpád polgármester.
A 2013–2016 között futó program olyan összetett kezdeményezés, amely jól meghatározott értékrend és stratégiai célkitűzések mentén a helyi kulturális értékek megjelenítését és gyarapítását tartja szem előtt, másrészt regionális szinten felvállalja a kölcsönös értékközvetítést, szögezte le a polgármester.
Knopp Ildikó, az önkormányzat városimázs-irodájának munkatársa elmondta, három stratégiai célkitűzést fogalmaztak meg: a kulturális nevelést, az alternatív kultúra térfoglalását és az értékgyarapítást. Minél szélesebb réteget igyekeznek megszólítani oly módon, hogy mindenki találhasson fogyasztási szokásainak megfelelő, de igényes kulturális terméket a klasszikus értékek és a kortárs művészet világában. A művészetet, az alkotásokat kihozzák a közterekre, elérhetővé téve így konvencionális közegén kívül is. Kulturális centrumként akarják bevezetni a várost a köztudatba, olyan programokat szerveznek, melyek más városokból is vonzzák a fogyasztókat, ugyanakkor tudatosan és rendszeresen bemutatják saját kulturális értékeiket a régióban és azon kívül. Tartalmi szempontból öt területet határoztak meg, melyek tükrözik Sepsiszentgyörgy értéktérképét: zene, irodalom, színház, népművészet és a vizuális művészetek. Ebből kiindulva a keretidőszakon belül négy tematikus évet hirdetnek, 2013 a hang és szó éve (zene és irodalom), 2014 a játék éve (színjátszás), 2015 a hagyomány éve (népművészet, építészeti hagyomány), 2016 pedig a kép éve (képzőművészet, film, fotó). A projekt nyitórendezvényeként március 21. és 23. között szervezik meg a Kulturális Nyílt Napokat, közelebb hozva a közönséget a kulturális intézményekhez, a két nap alatt bárki beléphet a kulisszák mögé, megtudhatja, hogy zajlik a mindennapi élet ezekben az intézményekben, beszélgethet a vezetőkkel, kulturális szervezőkkel, találkozhat kedvenc színészeivel. Az intézmények megnyitása mellett céljuk az alkotókkal, a művészeti csoportosulásokkal való közvetlen találkozás lehetőségének megteremtése is, mondta Knopp Ildikó.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

Băsescut: 50 ezer magyar tüntető sem írhatja felül az alkotmányt
A törvényeket és az alkotmányt az sem írhatja felül, ha ötvenezer magyar követel március 15-én autonómiát – jelentette ki kedden este a Digi24 televízióban az államfő. Traian Băsescut többek között a marosvásárhelyi autonómiatüntetésről, Románia közigazgatási átszervezéséről kérdezték a stúdióban.
Ez utóbbi téma kapcsán felidézte: a Boc-kormány korábbi tervezete tizenkét régióra osztotta volna Romániát úgy, hogy Kovászna és Hargita megye külön régiókba kerüljön. Ezt a jogszabályt azonban az RMDSZ ellenszegülése miatt nem sikerült elfogadtatni.
„Ki kell mondanunk az igazságot: Kovászna és Hargita nem önfenntartó megyék" – mondta Băsescu, aki szerint a statisztikai adatok azt mutatják, hogy Székelyföld Románia egyik legszegényebb régiója, amelyet az etnikai feszültségektől tartva a nagybefektetők elkerülnek. „Nagy a munkanélküliség, ezt a vidéket belső erőforrásokból nem lehet gazdaságilag fellendíteni" – tette hozzá.
Az autonómia kapcsán az államfő megismételte a már közismert álláspontját: „Kovásznának egyforma önrendelkezéssel kell rendelkeznie Caracallal". Ugyanakkor hamis problémafelvetésnek nevezte a székelyföldi autonómia kérdését. „Mit akarnak a székelyek? Sorompókat Székelyföld határára?" – fogalmazott Băsescu a Digi24 televízióban.
Maszol.ro,

Nem marad „árva” műemlék a szórványban
Tíz műemléket fogadtak örökbe a szórványban tanuló magyar iskolások Brassó, Temes és Hunyad megyéből azóta, hogy tavaly ősszel az RMDSZ elindította az Örökségünk őrei: Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű programját.
Műemlékek száza vár az örökbefogadásra
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kulturális főtitkár-helyettese lapunknak elmondta, a tavaly indított programban a Magyar Szórvány napján már három műemlék őrére talált, ezt követte további hét. A tervek szerint egy év alatt száz, vagy annál több műemléket szeretnének örökbe adni, és hamarosan kiterjesztenék a kezdeményezést a tömbmagyar vidékekre is, ugyanis nagyon sok helyről érdeklődnek az emberek.
„Egy olyan tér létrehozásáról szól a program, ahol a közösségépítés, identitásmegőrzés és összetartozás erősödik a szórvány közösségekben” – magyarázta a szakértő. Ezek a magyarságszigetek első körben a szórványban működő iskolaközpontokban tanuló magyar gyermekeket célozzák meg, általuk a közösség felnőtt tagjait is bevonva a tevékenységekbe.
Az a közösség, amelyik örökbe fogad egy műemléket, honismereti kutatást végez, játékos és médiaeszközökkel népszerűsíti az épületet, kulturális műsorokat szervez és közmunkával biztosítja a hely karbantartását.
Ám a program ennél sokkal változatosabb lehetőségeket rejt magában, ezt tanúsítja a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum iskolásainak rendkívül leleményes hozzáállása, aminek Hegedüs a hivatali munkáján túl, személyesen is nagyon örül.
Pezsgő diákélet a Téglásban
Január óta lázban ég a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum diáksága, mióta örökbe fogadtak több műemléket is. „Történt ugyanis, hogy az év első hónapjában megkezdődött a Fogadj örökbe egy műemléket! elnevezésű verseny” – írta lapunknak Szabó Rita nyolcadikos diák, akinek beszámolójából megtudtuk, az örökbefogadási program telitalálatnak bizonyult: a dévai magyar iskola diákjai nagy örömmel és tenniakarással feszültek neki a nem könnyű feladatnak.
„Kicsit megijedtünk, amikor kiderült, hogy a IX-XII. osztályos diákokkal is meg kell mérkőznünk, de a jó mondással sikerült megvigasztaltuk magunkat, miszerint >>Kicsi a bors, de erős!<< A választható neves helyek közül a 2004-ben összeállított Történelmi Műemlékek jegyzékben 451-453 sorszámmal nyilvántartott Fáy Béla-kastélyra és arborétumra esett a választásunk. A feladat szerint a mi dolgunk a műemlékegyüttes népszerűsítése, múltjának és jelenének minél szélesebb körben való ismertetése.”
A dévai iskola nyolcadikosai sajátosan közelítettek a feladathoz: egy Facebook-oldal és egy blog létrehozásával kezdték a népszerűsítést. A tartalmi rész összeállításához Schreiber István nyugalmazott tanár segítségét kérték, akitől megtudták a kastély és arborétum történetét. A Dévától 10 kilométerre fekvő, mintegy 70 hektáron elterülő dendrológiai parkot gróf Gyulay Ferenc, Várad alkapitánya, I. Rákóczi György fejedelem híres generálisa alapította. A park további tulajdonosai között voltak a Kuun, a Fáy- és az Ocskay-családok. A birtok külön érdekessége, hogy csak leányágon öröklődött tovább. Kazinczy Ferenc is megfordult a parkban 1816-ban, látogatását műemlék jelzi.
1949-ben, az államosításkor az arborétum a piskitelepi Erdőkerületi Hatóság tulajdonába került, 1952-ben nyilvánították Kísérleti Erdőterületté. Két év elteltével létrehozták a piskitelepi Kutatási és Kísérleti Állomást, és ez vette át a dendrológiai park egész bázisát. A természeti Emlékvédelmi Bizottság javaslatára az arborétumot jelenleg törvény védi, dendrológiai természetvédelmi műemlékké nyilvánították. Az Ocskay-család napjainkban visszaigényli az arborétumot, Románia egyik legértékesebb egzotikus fa- és cserjegyűjteményét.
„Járványként terjed” a tenniakarás
Miután a kastély történetét megismerték a diákok, játékos népszerűsítő tevékenységbe fogtak: rajzpályázatot hirdettek az I-IV. osztályos tanulók számára, a nyertes osztályt pedig egy parkban tett jutalomlátogatással lepik meg, amint kitavaszodik. Ezzel párhuzamosan irodalmi pályázatot is meghirdettek a nyolcadikosok, amit valamennyi testvériskolának elküldtek a Kovászna megyei Málnástól a magyarországi Kaposvárig. A nyertes pályaművek helyet kapnak a Corvin Kiadónál megjelenő Fürkésző és Szemfüles gyermek, illetve ifjúsági lapokban.
„Kutakodásaink során rátaláltunk egy régi receptgyűjteményre, ugyanis néhány osztálytársunk üknagyanyja szakácsnő volt az egykori Ocskay-kúrián. Ez kiváló lehetőség volt arra, hogy az Erdélyi Konyha című gasztromagazin szerkesztőjét, Csatlós Erzsébet Zsófiát meggyőzzük, tartsunk történelmi főzőleckét, készítsük el az egyik korabeli előételt és tortát. Konyhai vitézkedésünkről a magazinban olvashatnak az érdeklődők” – áll Szabó Rita beszámolójában.
Beszámol arról is, hogy többnyelvű népszerűsítő könyvjelzővel kedveskednek a kastély látogatóinak, továbbá mintegy 250, világszerte működő dendrológiai parkkal is felvették a kapcsolatot. Tevékenységükről a helyi sajtó is rendszeresen beszámol.
Ahogy az idő engedi, nagytakarítási akciót szerveznek a tanárok, szülők és diáktársak bevonásával. „Annak örülünk, hogy szüleink is bekapcsolódtak a munkába és szívvel, lélekkel segítenek” – összegez Rita, és hozzáteszi: osztálytársaival együtt tizenkettedik osztályos korukig szeretnének foglalkozni azzal, amit idén elkezdtek. Az örökbefogadásnak versenyszerű tétje is van, a programban szereplő örökbefogadók egyik csoportja fődíjként ellátogathat Brüsszelbe, ezt Winkler Gyula európai parlamenti képviselő ajánlotta fel a résztvevőknek.
Maszol.ro,

Az RMDSZ feljelentette Radu Banciu műsorvezetőt
Az RMDSZ Mikó Imre jogvédelmi szolgálatához érkezett lakossági észrevétel alapján feljelentést tesz Radu Banciu televíziós műsorvezető ellen, aki szerdán a B1TV-n csatornán sugárzott „Lumea lui Banciu”című műsorát rágalmazó, propagandisztikus, magyarellenes retorikára élezte ki, ezzel pedig nyíltan támadta az erdélyi magyarságot, gyűlöletre uszítva a többségi lakosságot – közölte szerda este Kovács Péter főtitkár.
„Az RMDSZ, mint a romániai magyar nemzeti közösség érdekvédelmi szövetsége kötelességének tartja, hogy felhívja a hatóságok figyelmét a soviniszta, diszkriminatív megnyilvánulásokra, és felszólítja a Diszkriminációellenes Tanácsot, hogy vizsgálja ki az ügyet, tegye meg a szükséges intézkedéseket, és a 137/2000-es kormányrendelet alapján szankcionálja az említett műsorvezetőt” – jelentette ki a politikus.
Kovács szerint Baciu műsorában több ízben túllépte a jó ízlés határait, nyíltan a magyar közösség ellen fordult, „középszerűeknek”, „rablófészeknek” és „történelem-nélkülieknek”, „egyszerű gondolkodású, együgyű népnek” titulálva a magyarságot.
Az RMDSZ főtitkára szerint Banciu a műsor pamflet-jellege mögé bújva nyíltan uszít és rágalmaz, olyan hamis feltevéseket hangoztatva, miszerint ha egy román állampolgár székely megyébe látogat, akkor feltörik az autóját, vagy Erdő Péter bíboros pápává választása esetén a román népnek másik kontinensre kell költöznie.
Maszol.ro,

Zenemű Márton Áronról - újra
Újabb erdélyi körútra indul a Márton Áron életét feldolgozó zenemű. A Népemért vállalom című zeneművet március 15-én Gyulafehérváron a Szent Mihály Székesegyházban, március 16-án Sepsiszentgyörgyön a Szent József Templomban, 17-én Gyergyószentmiklóson a Művelődési Házban, 18-án Marosvásárhelyen a Nemzeti Színházban mutatják be. Az előadások kezdési időpontja 19 óra.
A Magyar mise, a Magnificat, a Te Deum és a Hiszek a romokon oratóriumok után a Mustármag Énekegyüttes ezzel a művel folytatja a több éve elkezdett missziós szolgálatát. Az Együttes tagjai elmondták, ezek a zeneművek csak eszközök arra, hogy az embereket közelebb vigyék Istenhez, és önmagukhoz. A mű szövegkönyvét Papp László írta, zenéjét Csiszér László és Gyárfás Levente szerezték.
Márton Áron püspök jellemét nagy idők sorsfordító viharai formálták és próbálták meg. Az érettségi padból kivitték a doberdói harctérre, átélte az ezeréves keresztény magyar királyság szétdarabolását, megélte a II. Világháború borzalmait, és az erőszakos román kommunista rendszer tombolását. Végigjárta a legendás bérmakörutakat, majd a börtönök megalázó nyomorúságát. Részt vett az egyháztörténelmet új irányba fordító II. Vatikáni Zsinaton. Papp László a mű szövegkönyvének írója elmondta az alkotás három szerkezeti egységre épül, melyek elsősorban nem életrajzi linearitást követnek, hanem a személyiség belső érését, fejlődését, Istennel való kapcsolatát követi: I. megerősödik a háborús idő megpróbáltatásaiban, II. belegyökerezik Krisztusba és népének örökségébe, III. Helytáll népe szolgálatában, a börtönben és a történelmi kényszerek között. „Személyiségének titkát kutatják, s ezek mentén haladva jutnak el az életet és erőt összegyűjtő hajszálgyökerekig, amelyek Jézus Krisztusban s a csíki székely lelkivilágába kapaszkodnak” – hangsúlyozta Papp László.
Maszol.ro,

Háromszéken munkaszüneti nap március 15.
Szabadnapot kapnak Kovászna Megye Tanácsa alkalmazottai március 15-én. Tamás Sándor elnök úgy véli, a példát több közigazgatási intézmény is követi majd.
Idén is munkaszüneti nap március 15. Kovászna Megye Tanácsánál, ahol azóta ünnepelhetik szabadon március idusát, amióta az erre vonatkozó rendelkezéseket 2011-ben befoglalták az önkormányzat kollektív munkaszerződésébe. A dokumentum úttörőnek számított, az első volt Székelyföldön, amely a magyar ünnepnapot a közigazgatásban is szentesítette.
„Nagy előrelépésnek tartom, hogy Székelyföldön először Kovászna Megye Tanácsánál tettük munkaszüneti nappá március 15-ét. Fontos kihangsúlyozni, hogy nem csupán egy saját elképzelés érvényesült ebben a kérdésben, hanem az emberek akarata is. Az autonómia egyik kifejezési formája többek között az, hogy a saját elképzeléseink szerint igazgatjuk magunkat. Ezzel a döntéssel is ezt tettük” – fogalmazott Tamás Sándor megyei tanácselnök.
Azzal kapcsolatosan, hogy a szerződésbe foglaltak nem ütköznek-e jogszabályba, vagy volt-e valamilyen ellenlépés a prefektúra részéről, a megyei önkormányzat vezetője kifejtette, olyan intézkedésről van szó, amelyre a törvények lehetőséget adnak, és a kollektív munkaszerződést már iktatták a munkaügyi hivatalban, így „annak az esélye, hogy a kormánybiztosi hivatal a továbbiakban valamilyen módon beleköthessen a szövegbe, ki van zárva”.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro,

Băsescu: Székelyföld nem tudja eltartani magát
Romániának nincs olyan kötelezettsége, hogy autonóm tartományt hozzon  létre, ebből a szempontból Hargita és Kovászna megyét ugyanolyan jogok illetik meg, mint az összes többit – mondta Traian Băsescu államfő egy kedd esti tv-műsorban a Székelyföld területi autonómiáját követelő vasárnapi marosvásárhelyi tüntetésre utalva. A jelenlévők – a bukaresti kormányhoz intézett – petíciójukban az autonómia mellett a székely jelképek üldözésének beszüntetését is követelték, és tiltakoztak minden olyan közigazgatási átszervezés ellen, amely a Székelyföldet román többségű régiókba tagolná be.
Arra a kérdésre, hogy ha léteznek az országban magyar többségű megyék, miért ne lehetne magyar többségű régió, az államfő úgy reagált: „senki sem mondja, hogy nem létezhet, de Kovászna és Hargita nem tudja eltartani magát”.
Băsescu szerint a két megyét „dolgos és találékony” emberek lakják, de évtizedekig csak magyar tőkéjű cégeket fogadtak a térségben, így „mindenféle 500 dolláros kft. jött oda”, nagybefektetők viszont elkerülték a térséget.
„Hallottam, a marosvásárhelyi tüntetésen azt követelték, hogy maradjon helyben az adó. Ha abból kellene megélniük, amit abban a két megyében termelnek, a legszegényebbek lennének európai szinten” – mondta az elnök, aki szerint Hargita és Kovászna megye jelentős támogatást kap az állami költségvetésből.
A demonstrációról szólva Băsescu kifejtette: még egy kétharmados többség sem jogosít fel a törvények megsértésére, így mindegy, hogy ötezren vagy ötvenezren kérik az autonómiát, hiszen a román alkotmány nem teszi azt lehetővé.
„Akik autonómiát akarnak, azoknak meg kell határozniuk, miről beszélnek, mert én nem tudom, mit akarhatnak még: az iskolák, a kórházak a helyi közigazgatásnál vannak, ugyanúgy a költségvetés is, csak a kompenzációs pénzek jönnek a központi büdzséből. A beruházási prioritásokat a közösség igényeihez igazíthatják. Mit értenek autonómia alatt egy olyan szinten decentralizált országban, mint amilyen Románia? Ezt tisztázni kell” – mondta.
Traian Băsescu következetesen Hargita és Kovászna megyét (Románia két magyar többségű megyéjét), és nem Székelyföldet (amely Maros megye egy részét is magába foglalja) említette a műsorban. A román politikusok és újságírók többsége az „úgynevezett Székelyföld” kifejezést szokta használni, ezzel is jelezve, hogy nem ismerik el ennek a történelmi-földrajzi entitásnak a létét.
Ponta: tiszteletben tartok minden kisebbségi jogot
Victor Ponta miniszterelnök kedden újságírói kérdésre válaszolva azt mondta: nem ismeri a marosvásárhelyi tüntetésen elfogadott petíciót. A bukaresti parlament folyosóján nyilatkozó kormányfő a Duna Televízió riporterének mondta ezt, aki azt kérdezte: mit válaszol a székelyeknek a Marosvásárhelyen elfogadott beadványukra? Arra a pontosításra, hogy a Székelyföldnek autonómiát igénylő és a közösség jogainak tiszteletben tartását követelő beadványról van szó, Ponta kijelentette: tiszteletben tart minden kisebbségi jogot, és meggyőződése, hogy az ország decentralizálása és regionalizációs folyamata tiszteletben fogja tartani minden román állampolgár legitim érdekeit, függetlenül attól, hogy magyar, román vagy más etnikumú.
Victor Ponta miniszterelnök a tüntetés után néhány órával, egy vasárnap esti tévéműsorban úgy nyilatkozott: nem látta még a beadványt, de majd áttanulmányozza, ha eljut hozzá.
„Én egy olyan dologban hiszek, ami nem irányul sem a magyarok, sem a romák, vagy bárki más ellen: a regionális fejlődést kell beindítanunk, minél több bukaresti hatáskört kell átruházni az ország térségeire, de nem etnikai alapon. Gazdasági alapon kell önfenntartó régiókat létrehoznunk. Nem lehet egyeseknek jobb szabályokat kidolgozni, mint másoknak. Közös szabályozás kell, amelyet mindenki alkalmaz” – mondta vasárnap a kormányfő.
Bokros Lajos Székelyföldet védte az EP-ben
Bokros Lajos Strasbourgban, az Európai Parlament (EP) keddi plenáris ülésén képviselőtársai segítségét kérte annak megakadályozására, hogy a román kormány által tervezett közigazgatási átalakítással megbontsák a székely magyarok szerves etnikai egységét. Az EP-képviselő az MTI-hez is eljuttatta a plenáris ülésen elmondott üzenetét, amelyet – mint írta – „a román kultúra iránti megbecsülés miatt” románul mondott el. Eszerint Bokros Lajos kifejtette, hogy a romániai, több mint másfél milliós magyarság jelentős része Székelyföldön él, ugyanolyan őslakosként, mint a románok, nyelvileg, néprajzilag, szokásaiban és hagyományaiban egyértelmű történelmi, földrajzi és etnikai egységben több mint 1000 éve. Emlékeztetett arra, hogy 1968-ig létezett a Magyar Autonóm Tartomány. Ezt ugyan a Ceauşescu-rendszer 3 megyére bontotta, a magyarok kiemelkedő, 80, helyenként 90 százalékos számbeli fölénye megmaradt. Most viszont egyesek a székely magyarok szerves etnikai egységét örökre meg akarják bontani olyan új régiók kialakításával, amelyekben „egyértelmű számbeli kisebbségbe taszítanák a magyarokat”. Bokros Lajos képviselőtársai segítségét kérte ahhoz, hogy ez a terv ne valósulhasson meg, hiszen ez – mint fogalmazott – „nehezen kezelhető etnikai és államközi feszültséget..., és temérdek értelmetlen fájdalmat okozna”.
Egyébként hétfőn késő este az EP plenáris ülésén több magyar európai parlamenti képviselő is szót kapott az egyperces felszólalások keretein belül. Ennek során Sógor Csaba EP-képviselő a román kisebbségpolitikát bírálva, rámutatott: a román kisebbségvédelmi rendszer korántsem olyan fejlett, mint azt több román kormánypolitikus állította a közelmúltban. Sógor kifejtette: nagy a különbség a valóság és a között, ami a jogszabályokban le van írva. Példaként említette, hogy bár az anyanyelvhasználat jogát jogszabály rögzíti, az állami hatóságok mégis több RMDSZ-es polgármestert megbüntettek, mert megkövetelték a magyar nyelvtudást. „Európa nyugati felén autonómiák rendszerével oldották meg az őshonos nemzeti kisebbségek követeléseit és jogait, az új tagországokban is ez lenne a követendő példa” – fogalmazott Sógor Csaba.
Tegyenek meg mindent Székelyföld egységéért
A magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága felkérte a kormányt, hogy a magyar–román kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi színtéren egyaránt tegyen meg minden lehetséges diplomáciai erőfeszítést Székelyföld tervezett feldarabolásának megakadályozása érdekében. Az ezt rögzítő állásfoglalást a testület kedden egyhangúlag fogadta el.
Az állásfoglalás rögzíti továbbá, hogy a bizottság támogatja a Székely Nemzeti Tanács, a székelység törekvését, amely Székelyföld területi autonómiáját tűzi zászlajára, összhangban a nyolc székely székből álló egységes közigazgatási és fejlesztési régió kialakításával, továbbá a székely nemzeti jelképek szabad használatával.
A dokumentumban az is szerepel, hogy a bizottság elutasítja a Székelyföld nemzetiségi arányainak mindennemű, akár a közigazgatási határok tervezett átalakítása általi durva megváltoztatását, amely sérti a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló keretegyezményt, illetve a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, és ellentétes az Európa Tanács ajánlásával is. A közigazgatási határokra való utalás Szili Katalin (független) képviselő indítványára került be az állásfoglalásba.
A képviselők rögzítették, hogy a bizottság minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel támogatja a szomszédos országokban élő magyar közösségeknek az európai gyakorlattal összhangban lévő autonómiatörekvéseit.
Szabadság (Kolozsvár),

Március 15-i ünnepségek programja
Kolozsvár
A kolozsvári ifjúsági szervezetek – Erdélyi Magyar Ifjak, Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum, Kolozs Megyei Magyar Diáktanács, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Magyar Ifjúsági Tanács, Országos Dávid Ferencz Ifjúsági Egylet, Országos Magyar Diákszövetség, Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége – és a Kolozs megyei RMDSZ ünnepi programja:
Vigyázz! Kész! Csata! – történelmi játszóház a Szent Mihály Plébánia vallástermében
(9.00–11.00 óvodásoknak és előkészítősöknek és 12.00–14.00 elemistáknak)
11.00 Zászlós felvonulás (gyülekező a Protestáns Teológiai Intézet épülete előtt)
12.00 Ökumenikus istentisztelet a Szent Mihály-templomban
13.30 Felvonulás a volt Biasini Szállóhoz (gyülekezés a Szent Mihály-templom előtt)
14.00 A Petőfi-emléktábla megkoszorúzása a volt Biasini Szállónál
16.00 Verses előadás a Pilvax kávézóban az Alteregó irodalmi előadócsoport fellépésével (Highlife Cafe)
18.00 Ifjúsági ünnepi műsor a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács szervezésében (Mátyás király szülőháza előtt)
19.00 Knock out koncert (Mátyás király szülőháza előtt, rossz idő esetén a János Zsigmond Unitárius Kollégium tornatermében)
Dés
Március 15-én 14.30 órától a dési Arta moziban Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk című műsorukkal lépnek fel az 1-es Számú Általános Iskola magyar tagozatának diákjai, majd 16 órakor koszorúzási ünnepségek kezdődnek az Oroszlános szobornál.
Szamosújvár
A Téka Alapítvány székhelyén, az V–VIII. osztályos diákok szavalóversenyével kezdődik ma, március 14-én, csütörtökön délben a forradalom és szabadságharc évfordulójára szervezett emlékünnepség. Holnap délután 5 órára ünnepi istentiszteletre várják az érdeklődőket, majd 6 órától gálaműsorral folytatódik a program a kultúrotthonban. Március 17-én, vasárnap délelőtt fél 12-től csendes megemlékezést és koszorúzást tartanak Rózsa Sándor sírjánál, az ortodox temetőben.
Bánffyhunyad
Istentisztelet a református templomban 17.30-kor, 18.00 órakor koszorúzás a templomkertben lévő Petőfi-kopjafánál, majd ünnepi megemlékezés.
Kalotaszentkirály
Az idei megemlékezéssorozat március 14-én, csütörtökön kezdődik az Ady Endre Iskola tornatermében, a diákoknak szervezett Mit tudok 1848-ról? című történelmi vetélkedővel, Lukács Margit-Melinda vezetésével. Másnap, pénteken reggel 10 órakor a kultúrotthonban nyit a „Pilvax kávézó”, ahol az Ady Endre Iskola, a polgármesteri hivatal és az RMDSZ képviselői lesznek a házigazdák, és ahol kávéházi társalgás közepette kerül sor a vetélkedő díjazására. Köszöntőt mond Póka András-György polgármester, népdalt énekel Péter-Jani Bianka. A meghívottak felszólalásait a Petőfi életét bemutató diavetítés követi a VI. osztályosok szervezésében, majd a diákok ünnepi műsora következik, amelynek címe: Föltámadott a tenger.
Déli 12-kor kerül sor a Gyarmathy Zsiga-ösztöndíj átadására – immár 10. alkalommal. Lakatos András iskolaigazgató ünnepi beszéde után Szász-Zsiga Nikolett-Noémi énekel. Okos Márton díjalapító beszédét követően átadják a díjat. A rendezvény a Himnusz eléneklésével zárul. Az ünnepi műsort összeállította: Lukács Margit-Melinda, Péter Mónika-Mária.
Kisbács
Az RMDSZ Kisbácsi szervezete és a Pro-Kisbács Egyesület március 16-án 17 órai kezdettel a községi kultúrotthonban tartja ünnepi rendezvényét március 15. alkalmából. Az eseményen fellép az Ócsal Fúvószenekar Magyarországról.
Szeben megye
A március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából Szeben megye több településén is megemlékeznek az 1848–49-es szabadságharcban elesettekről, koszorúzások, ünnepi műsorok, kiállításmegnyitó keretében.
Nagyszeben
Március 15-én 12 órakor koszorúzást tartanak a Petőfi Sándor-emléktáblánál, majd 13 órakor koszorúzás és ünnepi műsor következik a Petőfi Sándor Parkban. Az ünnepség 18 órakor folytatódik a Gong Színház alsó termében. Március 17-én vasárnap délelőtt 11 órakor kiállítás nyílik a forradalom képeiből a Református Templom Galériában, ezt koszorúzás követi.
Medgyes
Történelmi-verses előadást tartanak március 15-én 12 órakor a Báthory István Általános Iskola nagytermében, majd ünnepi műsor következik 18 órakor a református templomban.
Megemlékező ünnepségekre kerül sor Oltszakadáton, Szelindeken, Kiskapuson is.
Szabadság (Kolozsvár),

Büntetőeljárás indult az RMDSZ frakcióvezetője ellen
A legfőbb ügyészség szerdán kiadott közleményében bejelentette, érdek- összefonódás miatt büntetőeljárást indított Máté András Levente kolozsvári parlamenti képviselő ellen.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselőházi frakcióvezetőjének azt róják fel, hogy 2010 márciusától közel tíz hónapon át foglalkoztatta a feleségét parlamenti irodájában.
Az összefonódást a Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) állapította meg, és az ügyészség első lépésben úgy döntött, nem indít eljárást a képviselő ellen. Ezt a határozatot azonban megtámadta a főügyész helyettese, és az ügyészség végül megindította az eljárást.
A közszférában dolgozók esetében fennálló esetleges összeférhetetlenségeket és érdek-összefonódásokat vizsgáló ANI 2011-ben közölte, hogy Máté és több képviselőtársa a rokonságát foglalkoztatta a parlamenti irodájában. A hatóság álláspontja szerint ez törvénybe ütközik, és akár a tisztségből való eltávolítást és a köztisztségek viselésétől való három évre szóló eltiltást is vonhat maga után.
A politikus aláírásával felesége 5500 lej fizetést kapott a parlamenttől.
A jogász végzettségű Máté András Levente az MTI-nek elmondta, ügye az ügyészségi kivizsgálás szakaszában van, azért idézték be szerdára az ügyészségre, hogy megkérdezzék az álláspontját az ANI jelentésével kapcsolatban. Ezt már korábban is megtették az ügyészek, akkor arra a következtetésre jutottak, hogy nem emelnek vádat ellene. Máté András Levente elmondta, álláspontja szerint azért megalapozatlan az ügyészség gyanúja, mert a törvény a közalkalmazottakra vonatkozik, ő pedig parlamenti képviselőként nem tartozik ebbe a kategóriába. Azt is hozzátette, nem ő, hanem a parlament kötötte a munkaszerződést a feleségével.
A képviselő hozzátette, tudomása szerint az elmúlt parlamenti ciklusban 29 képviselő és szenátor ellen indult ügyészségi vizsgálat hasonló okból.
Szabadság (Kolozsvár),

"Higgadtságra, józanságra intek mindenkit!"
Dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere közleményében minden magyar közösségi vezetőt higgadtságra, józanságra int ebben a zavaros időszakban. Nem lennének hasznosak sem a város, sem a környék számára a felvonulások, tüntetések, felkérések, a radikális nyilatkozatok, amelyek azt a képzetet kelthetnék, hogy a térség instabil, konfliktusos, feszültséggel teli. Az utóbbi időben országszerte érzékelhető kiegyensúlyozatlan légkörben nincs most ideje egyes csoportok politikai tőke kovácsolása céljából fitogtatott erődemonstrációinak. Mindenekelőtt bölcsességre van szükség, amellyel megmutatjuk, hogy Marosvásárhely és környéke szorgalmas és felelős emberek számos lehetőséggel, pozitív perspektívákkal felruházott stabil térsége. Az egyszerű polgárokat mindenekelőtt a város és a megye fejlődése, a regionális értékek felmutatása kell érdekelje, nem egyeseknek a közösség érzelmeit kisajátítani akaró eszméi. Minden egyes túlfűtött, meggondolatlan gesztus vagy nyilatkozat árthat mind Maros megyének, mind Marosvásárhelynek, más térségek javára, amelyek azt várják, hogy ezeket saját előnyükre fordítsák a régiósítás "csatájában".
Dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere
Népújság (Marosvásárhely),

Băsescu: Romániát semmi nem kötelezi autonóm tartomány létrehozására
Romániát semmi nem kötelezi autonóm tartomány létrehozására, ebből a szempontból Hargita és Kovászna megyét ugyanolyan jogok illetik meg, mint az összes többit – jelentette ki Traian Băsescu államfő egy kedd esti televíziós műsorban a Székelyföldnek területi autonómiát követelő marosvásárhelyi tüntetésre utalva.
Az államelnök a Digi 24 hírtelevíziónak adott interjújában tért ki a székely szabadság napja elnevezésű autonómiatüntetésre. Arra a kérdésre, hogy ha léteznek az országban magyar többségű megyék, miért ne lehetne magyar többségű régió, Băsescu úgy reagált: „senki sem mondja, hogy nem létezhet, de Kovászna és Hargita megye nem tudja eltartani magát”.
Az államfő szerint a két megyét „dolgos és találékony” emberek lakják, de évtizedekig csak magyar tőkéjű cégeket fogadtak a térségben, így „mindenféle 500 dolláros kft. jött oda”, nagybefektetők viszont elkerülték a térséget. „Hallottam, a marosvásárhelyi tüntetésen azt követelték, hogy maradjon helyben az adó. Ha abból kéne megélniük, amit abban a két megyében termelnek, a legszegényebbek lennének európai szinten” – mondta az államfő, aki úgy tudja, Hargita és Kovászna megye jelentős támogatást kap az állami költségvetésből. A marosvásárhelyi demonstrációról szólva Băsescu kifejtette: még egy kétharmados többség sem jogosít fel a törvények megsértésére, így mindegy, hogy ötezren vagy ötvenezren kérik az autonómiát, hiszen a román alkotmány nem teszi azt lehetővé.
„Akik autonómiát akarnak, azoknak meg kell határozniuk, miről beszélnek, mert én nem tudom, mit akarhatnak még: az iskolák, a kórházak a helyi közigazgatásnál vannak, ugyanúgy a költségvetés is, csak a kompenzációs pénzek jönnek a központi büdzséből. A beruházási prioritásokat a közösség igényeihez igazíthatják. Mit értenek autonómián egy olyan szinten decentralizált országban, mint amilyen Románia? Ezt tisztázni kell” – szögezte le az államfő.
„Nem kell félteni a székelyeket”
Traian Băsescu következetesen Hargita és Kovászna megyét, és nem a Maros megye egy részét is magában foglaló Székelyföldet emlegette a műsorban – hívta fel a figyelmet lapunknak Kolumbán Gábor Hargita megyei gazdasági szakértő, volt egyetemi tanár, aki szerint az államfőnek nincs oka félteni a székelyeket. A Krónikának nyilatkozó pedagógus leszögezte, a Székelyföld vidékies jellegű térség, ez a következőkben valószínűleg nem is fog változni, ám az ilyen berendezkedés optimálisnak nevezhető, vannak hagyományai, és lehet rá jövőt építeni.
„Az államelnök nyilatkozata azt a szemléletet tükrözi, hogy az egy főre eső össztermék (GDP) az adott közigazgatási egység fejlettségét tükrözi, viszont ezek a mutatók már idejétmúltak. Az új felmérések egyre inkább az emberek életminőségével, boldogságával foglalkoznak, azt próbálják mérni” – magyarázta a közgazdász. Kolumbán Gábor szerint a székely ember nem is akar úgy élni, mint ahogy azt Băsescu gondolja: „fogyasszon minél többet, és aztán dobja el a szemetet”.
„Teljesen más gazdasági modellben gondolkodunk: természetközeli, természeti erőforrásokkal fenntartható gazdasági modellben, együttműködő közösségekben, mert ennek vannak hagyományai, ehhez a székely embernek megvan a tudása. Teljesen más jövőképet modellezünk, olyan autonómiát, amelyben az emberek a GDP-től függetlenül boldogan élnek” – fejtette ki Kolumbán Gábor. A gazdasági szakértő szerint az autonómiát nem szabad kizárólag gazdasági kérdésnek tekinteni, a székely ember értékrendjében a szabadságnak központi szerepe lehet.
„Nem biztos, hogy megoldás a multinacionális cégek rabszolgáiként, a számlákat törlesztve élni. Arról kellene vitázni, hogy melyik életforma örömforrás a székely ember számára: a fogyasztói társadalom vagy a szabadság, család, természet és közösség – fogalmazott. – Ne féltse Băsescu a székelyeket, mert okos, szorgalmas emberek, találnak lehetőségeket a megélhetésre. Az autonómiára van igény, és a lényeg, hogy a székelyeknek legyen életkedvük gazdálkodni és vállalkozni. A Székelyföld semmiképp sem lesz Európa leggazdagabb régiója, mert az erőforrások korlátozottak, de a legszegényebb sem lesz, viszont tartozhat azon régiók közé, melynek lakói boldogan élnek.”
„Bukarest ijesztette el a befektetőket”
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke kifejtette, statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy a székely megyék többet adóznak, mint amennyit visszakapnak, ezért nem érti, milyen számadatokra támaszkodik az államelnök. A közgazdász a Krónikának kifejtette, ha a régió kompetenciákat kap, hogy önállóan döntsön például az adópoltikájáról, akkor növelheti a versenyképességét. Édler emlékeztetett, hogy a kilencvenes években éppen Bukarest ijesztette el ettől a térségtől a befektetőket, interetnikus konfliktusokkal riogatva.
Mint ismeretes, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a múlt héten mutatott be egy felmérést, mely a megyei pénzügyi igazgatóságok által összegyűjtött, és a központi költségvetésbe befizetett összegeket hasonlítja össze. A felmérés szerint a központi költségvetésbe befizetett összegek egy főre eső visszaosztása alapján kiderült, hogy 12 megye teljesített a romániai átlag felett, ezek közül kilenc erdélyi megye, és köztük van Kovászna, Hargita és Maros megye is. Az egy főre eső, egyes megyékből a központi költségvetésbe kerülő befizetéseket nézve Kovászna megye 4,3, Hargita 10,16, Maros pedig 13,4 százalékkal teljesített többet az országos átlagnál. Az elöljáró szerint ez a statisztika is azt bizonyítja, hogy az autonóm Székelyföld el tudná tartani magát, hiszen gazdasági mutatói egyértelműen ezt jelzik.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár),

Az együvé tartozás irigyei
Szemmel láthatóan óriási zavarba hozta a romániai magyarság nagy pártját az a hatalmas tömeg, mely jogait követelve tüntetett vasárnap Marosvásárhelyen. Most vezetői és szócsövei a leghazugabb vádakkal és legképtelenebb következtetésekkel illetik szervezőit, és világvége hangulatú jóslatokkal próbálják a sikeres rendezvényt kudarccá változtatni.
„Marosvásárhelyen verbális lincselés történt, a képzeletbeli lámpavasakon magyar politikusok lógtak”– harsogja az egyik, RMDSZ-nek elkötelezett kapualji tudósító, rá se hederítve azokra a szövetségkereső baráti gesztusokra, melyekkel épp a rendezvény szónokai szolgáltak. Kovács Péter a szövetség főtitkára izzadtságszagú törekvésnek nevezte a több tízezres tüntetést, mely „nem veszi figyelembe, hogy az RMDSZ-ellenes, autonómiába csomagolt hadviselésüknek 700–800 000 magyar ember issza meg a levét.” E léitatással való fenyegetőzés nem mai keletű. Húsz éve hallja nemzeti közösségünk, de minden oldalról, ahol hatalom lapul, hogy ne szólj, ne moccanj, a bajodat majd úgy is mi látjuk el. Borbély László politikai alelnök szerint viszont az autonómia kisajátítása történt vasárnap, neki például, a távoltartónak, semmi sem maradt belőle, pedig együtt kell tüntetni a közösség jogaiért, fedezi fel az, aki csatlakozás vagy akár élükre állás helyett hetek óta választóit távolmaradásra biztatta. Bármennyire tiltakozik az RMDSZ a radikálisabb fellépés ellen, s próbálja önmagával is elhitetni, hogy nekünk is tipegve illenék járnunk, be kellene végre látnia – jó ideje már kormányban sincs –, hogy nem ártana tömegakaratot és közös erőt is felmutatnia tárgyalóképességéhez. A helyszínen készített riportok is sugallták, a résztvevők pillanatig sem ringatták magukat ama hamis illúzióban, hogy e tüntetés megoldja évtizedek óta késleltetett önrendelkezési igényeinket, de az együvé tartozás felemelővé magasztosult közös élménye, minden ellenkező vélekedés dacára, Marosvásárhely ismét fontos helyszínévé vált e küzdelemnek. Ahelyett, hogy parlamenti képviseletünk háttértámogatásként fogná fel a fel-felhorgadó tömegakaratot, pillanatnyilag a román politikum és uszálymédia szintjén minimalizálja jelentőségét. Kár. Holnap is nap lesz.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vadászati múzeum született
A múzeumba belépve hatalmas elefántfej az első, ami megragadja a figyelmet. Hamiskásan néz, kissé oldalra fordítva fejét, agyarai csillognak a fényben. Impozáns látvány, akár a múzeum névjegye is lehetne – bár szívesebben venném első benyomásnak egy barnamedve látványát. De aki a májusban megnyíló sepsiszentgyörgyi vadászati múzeumot meglátogatja, láthat, sőt, simogathat is barnamedvét. A Bene-házban még javában folyik a munka, s bár kívülről csak az építészek tevékenysége látható, benn is alakulnak már a kiállítási termek: a kép, mit még ily kezdetleges állapotában is mutat, lenyűgöző.
Szerencsés találkozás
A sepsiszentgyörgyi vadászati múzeum létesítését több évvel ezelőtt kezdeményezte Sárkány Árpád, akkor a Székely Nemzeti Múzeumban képzelte el az általa felajánlandó anyag bemutatását – ez a terv akkor meghiúsult. Aztán a véletlenek kisebb sora szükségeltetett: jó időben jó partnerekkel szóba állni. A városvezetés még a múlt ciklus elején, az integrált városfejlesztési terv előkészítésekor felkarolta az ötletet, a műemlék Bene-házban képzelve el a tárlatot. Pályázás, kivitelezés – néhány évet felölelt, de most már kézzelfogható valóság a vadászati múzeum. Hogy miért oly szívügye ez Sárkány Árpádnak? A mi vidékünk egyik legnagyobb értéke a sokszínű és nagyon sok vadfajban reprezentált vadvilág, állatvilág, egyik hírességünk a vadállományunk – magyarázza. Erdélyben a vadászat már a középkorban a fejedelmek által megszabott rendeletek és törvényes keretek között zajlott. A vadászatot minden korban és minden rendszerben törvény szabályozta, mert ez az embernek a legrégebbi mestersége, amit tudatosan végzett. Nos, Sárkány Árpád családjában hagyományos a vadászat mestersége, ő maga – talán nem túlzunk, ha azt mondjuk – Erdély vagy akár Románia legnagyobb vadásztató vállalkozását működteti (vendégül látta már a spanyol királyt is), s a két generáción át felgyűlt, nagyon gazdag és változatos trófeagyűjtemény megmutatkozásra kívánkozik. Vagy ahogy Sárkány Árpád fogalmaz: közkinccsé kell tenni. Ilyen egyszerű: egy gesztus, egy felajánlás, és Háromszék olyan létesítménnyel gazdagodik, mely nem csupán a turistákat vonzza, de lehetőséget biztosít iskolások nemzedékeinek úgy felnőni, hogy erdeink-mezeink vadvilágát ne csak a tankönyvekből ismerhessék meg.
Erdei csendélet
A múzeum első termében kialakított Kárpát-kanyar dioráma ekként jellemezhető: erdei csendélet. Mert az nehezen elképzelhető, hogy a két lábon ágaskodó, karmait kieresztő, félelmetesen vicsorgó barnamedve (őróla lesz még szó) mellett békésen álldogáljon egy szarvas, előttük farkas, kissé odébb vaddisznó, mellettük a vadkacsa, s mindezt nyugodtan szemlélje a sziklafokon pihenő hiúz. A bemutathatóság kedvéért el kell tekinteni a valóság megjelenítésétől – de ezt az apróságot leszámítva minden életszerű. Már amennyiben a műanyag világ életszerű lehet. Mert itt minden mű: a kövek, a növények, a cserefa. Egész iparág alakult ki, Kínában olyan málnabokrot készítenek, hogy nemcsak a medvének, de a látogatónak is kedve támad csemegézni. Amerikában pedig különböző pozíciókban gyártják a vadállatok vázát, csak rá kell húzni az elejtett állat bőrét, kialakítani arcát, és máris kész a preparátum (hol is van az már, amikor a templom tornyából első repülésére indult bagolyfiókát befogtuk, napokig leparittyázott verebekkel etettük, s amikor mégis kimúlt, formalinnal preparáltuk – igaz, pár év múlva szét is hullott a trófea). És a kövek – hát azokat csak itt, a szomszédban, Keszthelyen gyártották. Mert a múzeum berendezését szakemberekre bízták, a Keszthelyi Helikon Kastélymúzeum vadászatimúzeum-részlegének igazgatója, Tóth Csaba irányításával, Magyarovits Károly – Karcsi – preparátor, Boros Zoltán vadászfestő közreműködésével készül a berendezés. A diorámához szükséges kellékek, például a műgyanta kövek készítését már tavaly nyáron elkezdték – magyarázza Karcsi. És azt is megindokolja, miért e műanyag világ: tonnás súlyú köveket még csak-csak be lehetne hurcolni a múzeumba, de az élő növényzet már nem bírná sokáig, állandóan cserélni kellene, és ami ennél fontosabb: velük-általuk számos élősködő kerülne be, melyek a preparátumokat idővel tönkretennék. Ezért hát a kegyes csalás.
A Kárpát-medence diorámájának preparátumai egyébként javarészt Sárkány Árpád adományai, néhány állatot a Székely Nemzeti Múzeum adott kölcsön. A hiúzt például, mert az immár az uniós csatlakozás óta szigorúan védett vad Romániában, másként nem lehetett volna beszerezni.
Ami majd idővel
A vadászati múzeum törzsanyaga id. Sárkány Árpád hagyatéka és Sárkány Árpád gyűjtése, de ez csak a magja, mert a kiállítást bővíteni szeretnék. Ennek érdekében a Székelyföldön gyűjtést hirdettek meg: mindenféle olyan tárgyat várnak (adományként vagy csak időleges kiállításra), amelynek valami köze van a vadászathoz a trófeáktól a történelmi tárgyakon és dokumentumokon át a képzőművészeti alkotásokig. És nagyon szeretnék, ha a történelmi családok, melyeknek leszármazottjai itt maradtak, vagy hazatelepültek Háromszékre, a birtokukban levő családi ereklyéket a múzeum rendelkezésére bocsátanák. Nemrég nagyon érdekes adományt kapott a múzeum számára Sárkány Árpád: 1942 szeptemberében Háromszéken járt és Ozsdolán vadászott Horthy Miklós, és az akkori vadőr, Szekrény Mihály felesége a kormányzót az általa elejtett kapitális szarvasbikával megörökítő fényképet küldte el. A hírességek háromszéki vadászatait egyébként több fénykép is bemutatja majd.
Rendellenes trófeák
Vadászathoz vajmi keveset értő ember számára a rendellenes trófeák furcsák is, érdekesek is, de hogy ezek lennének a vadász legnagyobb büszkeségei? Sárkány Árpáddal irodájában beszélgetek, a falakon körbe nem győztes trófeák, tizenannyi ágas, teljesen szimmetrikus szarvasagancsok, hanem azok a szaknyelven rendellenesnek nevezett fejdíszek. Azt hittem, a díjnyertes trófeákat becsesebb helyen tartja, de elmagyarázza: az a vadász – és itt jön közbe egy nagyon fontos foglalkozás megnevezése: a vadgazda – igazi dicsősége, ha ki tudja emelni az állományból azokat az egyedeket, amelyek degeneráltak, betegek. Ez a vadgazdálkodónak a legfontosabb feladata. Azok az egyedek, amelyek genetikai hibából korcsan vagy selejtként vannak az állományban, csak rontják az állomány minőségét, szaporítás szempontjából is károsak, mert továbbviszik a génhibákat. A vadászoknak nagy csemege mindig, amikor egy ilyen trófeát be tudnak gyűjteni. Mert tudni kell, egy vadászat nem úgy zajlik, hogy elindul a hajtás, aztán a legelső vadat, amelyik puskavégre kerül, lelövik, s ha még jön, azt is. A vadászat nagyon jól körülhatárolt keretek között zajlik, nem is mehet ki bármikor bárki vadászni, nem is mehet ellenőrizetlenül, az amatőr vadászok csak hivatásos kíséretében mehetnek ki az erdőbe, és csak azt lőhetnek meg, amit a hivatásos vadász vagy a terület vadgazdája megenged. Ha valaki igazi vadásznak és vadgazdának tartja magát, hát elsősorban a rendellenes fejdíszű egyedeket kell kiemelnie a populációból – nos, ezekből látható majd néhány „gyönyörű” példa a harmadik teremben: lefelé, hátrafelé nőtt szarvasagancsok, némelyiken, mint a fán, nagy göcsök. A legutolsó teremben egy vadász szobáját rendezik be – ennek indokoltsága, hogy minden vadásznak büszkesége a saját kis vadászszobája, ahol vadászati felszereléseit, könyvtárát tartja, fényképeit kiteszi, kedvenc trófeáit kiállítja.
Kicsi őzből nem lesz szarvas
Hadd szóljunk pár dicsérő szót a Bene-ház felújítását végző cégről: fenn is, de a pincerészben különösen szép munkát végeztek, az odalenn a vakolatból itt-ott kihagyott kövek nemcsak szépek, de sajátos hangulatot is árasztanak. A múzeum megálmodói itt szabadjára engedhették fantáziájukat, hiszen bőséges tér állt rendelkezésükre: lesz itt életnagyságú medvebarlang, itt állítják ki a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában levő barlangimedve-koponyát és -csontokat. Érdekes ötlet az állatsimogató: Karcsi meséli, a keszthelyi múzeumban amiatt aggódtak, a gyerekek letörik esetleg a kacsa csőrét, kopaszra simogatják a medvét – hát nem ez történt, ott az állatsimogató a gyerekek kedvenc terme. Ugyancsak a gyerekeknek – amúgy az egész alsó szintet számukra rendezik be – szól a vadállomány bemutatását szolgáló audiovizuális terem, ahol érintőképernyős berendezésekre telepített programokból, kisfilmekből mindent meg lehet tudni azokról a vadfajokról, amelyek erdeinket benépesítik. Például, hogy a gyerekek meg tudják különböztetni, az őz külön állatfaj, és a szarvas külön, hogy kicsi őzikéből soha nem lesz nagy szarvas, és fordítva. És ez a terem lesz alkalmas az élő biológia- vagy földrajzórák megtartására is – már ha a diákokat el lehet cibálni a lézerpuskás vadászattól. Mert ilyen is lesz odalenn.
Afrika, a nagy kaland
A földszintre visszatérve, még egy terem várja a látogatókat: az Afrika-terem. Hogy ennek berendezését mi indokolta, arról meséljen Sárkány Árpád: – Afrika óriási kaland mindenki számára már olvasás szintjén is, az afrikai kontinens lenyűgöz mindenkit. Lévén azok a körülmények, amelyek között az elmúlt generációk vadászai éltek, nagyon kevesen jutottak el a mi vidékünkről Afrikába. Viszont kívülről ismerjük az afrikai állatokat, mivel sok, magyarul megjelent irodalom foglalkozik az afrikai vadászatokkal, híres vadász íróink írtak Afrikáról, nagyon sok nemzedék felnőtt Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond könyveit olvasva. Afrikának tényleg van egy hívása, az ember érzi, hogy neki oda valamikor vissza kell térnie. Afrika legnagyobb vonzereje a tábortűz, azt mondják neki a feketék, hogy az afrikai tévé. Tehát Afrikát be szerettük volna mutatni úgy, ahogy mi láttuk és ahogy az emberek általában elképzelik. És – bár az ottani diorámát még kezdetleges állapotában láttam, a hang- és fényhatások sem működtek, és a kafferbivaly is még a folyosón álldogált – valóban: mint a filmeken. Az Afrika-terem preparátumait egyébként egy spanyolországi magángyűjteményből vásárolta meg Sárkány Árpád, ideszállításuk sem volt nehézségektől mentes.
A medve nem játék
Említettem, a Kárpát-kanyar állatvilágát bemutató dioráma félelmetes barnamedvéjéről lesz még szó. Mert ugyebár a trófeák, a preparátumok megtalálták helyüket a múzeumban. De mi lesz a vadásztörénetekkel? – kérdeztem Sárkány Árpádot. Nos, ő a barnamedve történetét mesélte el: – Ezt a medvét én ejtettem el ezelőtt három évvel, amikor már rég elhatároztam, medvét többet nem lövök. A medve nem olyan vad, mint a nyúl vagy a vaddisznó, ami olyan könnyen regenerálódik, és annak ellenére, hogy a medveállomány túlszaporodása sok gondot is okoz, nem ellenség és nem kiirtandó vad, de az etika is azt mondja, legfennebb egy trófeája legyen a vadásznak ebből a vadfajból. Ezelőtt tehát három évvel egy hajtáson vettem részt a Kakukk-hegyen, ezerötszáz méter magasságban, én irányítottam a hajtást az autóktól alig száz méterre, velem volt egy társam, aki nem vadász. Ekkor rontott ránk ez a medve, már messziről látszott, nagyon nagy példány. Mi, vadászok általában ilyenkor rászólunk a medvére, mert az alapvetően fél az embertől. És amikor rászóltunk, még közelebb jött, és még közelebb, és akkor a társam, aki a hátam mögött állt, nagyon megijedt, és nagyon kezdett kiabálni. Valószínű, ez a medvét feldühítette vagy megijesztette, elég az, hogy tényleg ránk futott, és akkor már én is úgy láttam, nincs más választás, muszáj meglőjem. Körülbelül harminc évre becsülték az életkorát, ami tekintélyes kornak számít, hiszen állatkertekben 25–30 évet él a barnamedve, de szabad területen kevesebbet. És akkor elhatároztam, ezt a gyönyörű egyedet, mely olyan csodás környezetben élt, ha már elejtettem akaratomon kívül, hát közkinccsé teszem. Elvittem Spanyolországba, ahol egy nagyon jó preparátor életnagyságban elkészítette. Tulajdonképpen a medve, amikor két lábra áll, vagy azért teszi, hogy jobban lásson, vagy pedig azért, hogy ijesszen, de amikor már támad, azt négy lábról teszi. És az a medve így állt fel előttünk, és a társam ezt már nem bírta kiabálás nélkül, ekkor vette felénk az irányt a medve, és hogy mi lett volna a találkozás kimenetele, nem tudom, de ezt nem is nagyon érdemes megvárni. Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Megalakult a Partiumi Autonómiatanács kezdeményező bizottsága
Zilahon tartotta alakuló ülését március 13-án, szerdán a Partiumi Autonómia Tanács (PAT) kezdeményező bizottsága – közölte csütörtökön az MTI-vel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). A kezdeményező bizottság a partiumi autonómia ügyét képviselni hivatott PAT április végére várható alakuló üléséig a tanács működését előkészítő terveket dolgozza ki. A 11 tagú bizottságot az EMNT Bihar, Szatmár és Szilágy megyei küldöttei, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) három megyei szervezetének elnökei valamint az EMNT és az EMNP partiumi régióelnöke alkotja. A testület elnökévé Szilágyi Ferencet, az EMNT oktatási alelnökét választották, aki a Partium közigazgatási földrajzából írta a debreceni egyetemen megvédett doktori dolgozatát.
A kezdeményezők az autonómia tanácsot az EMNT egyik szakbizottságaként szeretnék működtetni. A tanács a tervek szerint „a partiumi önrendelkezésért tenni akaró magyar szervezetek, történelmi egyházak, felsőoktatási intézmények, a keresztény és a nemzeti értékeket nyíltan felvállaló civil kezdeményezések képviselőiből állna" – fogalmaztak az MTI-hez eljuttatott közleményben.
A kezdeményező bizottság tagjai hangsúlyozták: a partiumi önrendelkezés ügye mellé a román közvéleményt is meg kell nyerni, ezért fontos a kétnyelvű szóróanyagok terjesztése, illetve román szervezetek megszólítása. A PAT létrehozását Tőkés László is megemlítette a székely szabadság napján vasárnap Marosvásárhelyen tartott autonómiatüntetésen. A EMNT elnöke szerint a PAT ugyanazt a szerepet tölti majd be a Partiumban, amit a Székely Nemzeti Tanács Székelyföldön. MTI
Erdély.ma,

Ünnepre hangoló
Mai, az összmagyarság nemzeti ünnepére kiadott üzenetében Victor Ponta miniszterelnök úgy fogalmazott, történelmi pillanat az idei március 15-e, hiszen eldöntetett: Székelyföldön lesz autonómia, mert a székelyek megérdemlik. Az előbbi mondatból csupán annyi igaz, hogy megérdemeljük az autonómiát. A többi lehetetlenség, kezdve attól, hogy egy mai történés legjobb esetben is csak a holnapi újságban szerepelhet, az meg, hogy Victor Ponta tegyen ilyen bejelentést... hát, sok víznek kell még lefolynia a Dâmboviţán, míg valamelyik utódja megteszi. Merthogy meg kell tennie, még ha nem is önként és dalolva, abban bizonyosak vagyunk. Victor Pontától már az is nagy dolog, hogy a minapi budapesti nagy „eltársi” összejövetelkor egy televíziós adásban azt merte mondani, nemzetállamban is lehetséges az autonómia. Hogy legjobb tehetsége szerint ennek éppenséggel ellene dolgozik, hogy hányaveti kijelentéseivel olykor lavinákat indít el, s hogy meg sem próbálja megfékezni a nacionalista indulatokat, mindez jelzi, mennyire komolyan gondolta a Magyarországon adott tévéinterjúban szájából kicsúszott szavakat. Tetteiről nem is beszélve, hogy csak egyetlen és közvetlen környezetünkből vett példát mondjunk, a sepsiszentgyörgyi városvezetés, a belügyminisztérium és a fejlesztési minisztérium közötti írásos egyezséget, mely szerint a néhány éve rendőrségi székháznak elkezdett építkezést átalakítják lakóházzá, felét a város, felét a belügy kapva meg, nemes egyszerűséggel semmibe vett.
Tudom, március 15-én a szabadság eszméjéről illenék írni. A Nemzeti dal örökérvényűségéről, a Tizenkét pontban megfogalmazott kívánalmakról, arról, miért kellett a forradalmat szabadságharcnak követnie. De látnunk kell azt is, huszonhárom év alatt kivívott kevés jogainkat hogyan akarja a Gyulafehérvári kiáltványban megígértekről teljességgel elfeledkezve, az európai uniós csatlakozáskor vállaltakat semmibe véve a közigazgatás átszervezésének álcája alatt szétzilálni a semmi másban, csupáncsak a romániai magyarság felszámolásában következetes államvezetés, látnunk kell azt is, hány és hány lépésük az ellen irányul: nehogy jól, netalán itthon érezzük magunkat országukban. Hogy ez a mi országunk, bár – ilyen körülmények között – hazánk nem is, hogy éppúgy a gondtalanabb holnapért dolgozunk mi is, hogy adónkat becsülettel fizetjük, és nemhogy nem várjuk el, hogy eltartsanak bennünket, de élen járunk e feneketlenzseb-ország fenntartásában, mindez őket nem érdekli.
Hát ezért kell ma szabadságharcot kezdenünk, nem fegyverrel, de szóval, petíciókkal és tárgyalásokkal, uniós szintű törvényalkotás kicsikarásával. Hát ezért nem engedhetünk a negyvennyolcból.
Váry O. Péter
Háromszék
Erdély.ma,

Mit üzen Klaus Johannis Semjén Zsoltnak?
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke, Klaus Johannis nem tartja különösebben jónak Semjén Zsolt részvételét a székelyföldi március 15-i rendezvényeken, de reményét fejezte ki, hogy a magyar miniszterelnök-helyettes békítő szellemben szólal majd fel.
Nagyszeben német nemzetiségű polgármestere - akit nemrég választottak a PNL alelnökévé - csütörtöki sajtótájékoztatóján kifejtette: a román-magyar viszonyt nem lehet egyik napról a másikra rendezni. A rendezéshez mindkét ország felelős megközelítésére és időre van szükség - idézte az Agerpres hírügynökség a polgármestert.
"Ha a magyar fél is, mi is azért teszünk erőfeszítéseket, hogy csendben leüljünk, átbeszéljük a dolgainkat, és megnézzük, mit hibáztunk el az utóbbi kétszáz évben, és mit kellene jobban csinálni a következő időszakban, akkor meg fogjuk találni a megoldásokat" - jelentette ki Klaus Johannis.
A romániai német politikus úgy vélekedett, a székelyföldi Hargita és Kovászna megye sem az ő számára, sem a Közép-régió számára nem jelent gondot. "A gond a nemzeti kérdés nem megfelelő kezeléséből ered" - tette hozzá a polgármester, aki szerint amiképpen a román-magyar feszültség is hosszú idő alakult ki, ezek feloldásához is hosszú idő szükséges. "Eleinte a románok voltak elégedetlenek, mert úgy érezték, hogy mellőzik őket Erdélyben, most a székelyek kívánnak több odafigyelést" - fogalmazott Klaus Johannis.
Nagyszeben polgármestere először nyilatkozott nemzeti ügyekről azóta, hogy lemondott a Német Demokrata Fórum szervezetének elnöki tisztségéből, és a kormányon levő Nemzeti Liberális Párt alelnöke lett. Johannis nem titkolta, azért vállalt a PNL-ben politikai szerepet, hogy Románia regionális átszervezése során régióközponti szerepet biztosítson Nagyszebennek. Azt is megemlítette, hogy érdekelt lenne egy Nagyszeben központú régió kormányzói tisztségében.
Románia jelenlegi regionális felosztása szerint Szeben, Brassó és Fehér megye, valamint a három székelyföldi megye, Hargita, Kovászna és Maros alkotják a Közép-régiót. A kormány azt tervezi, hogy adminisztratív hatásköröket biztosít a fejlesztési régióknak.
Maszol.ro,

KISEBBSÉGBEN: Mit üzen a Malmaison foglya

Pártos nézeteltérés a dánfalvi megemlékezés körül
Az Erdélyi Magyar Néppárt Hargita megyei szervezetének elnöke, György László március 11-én kérvénnyel fordult Csíkdánfalva polgármesteréhez, Böjte Csongor Ernőhöz, hogy biztosítson koszorúzási és felszólalási lehetőséget a településen tartandó március 15-i ünnepségen. A Néppárt Hargita megyei elnökének a sajtóhoz eljuttatott közleménye szerint az elöljáró jóváhagyta a kérést, utólag azonban visszavonta azt.
György László állásfoglalásában így fogalmaz: „mint megtudtam, az RMDSZ-es elöljáró a március 15-én Csíkdánfalván ünneplő Kelemen Hunor szövetségi elnök utasítására másította meg döntését. Kelemen Hunor arra hivatkozva kérte kérésem elutasítását, hogy nem akar a Néppárttal együtt ünnepelni. Ez a gesztus sokat elárul az RMDSZ együttműködési hajlandóságáról, amely választási kampányokban túláradóan őszinte, valójában azonban csupán arra szolgál, hogy elfedje a szövetség merev elutasítását minden iránt, ami a saját körein kívül esik. Az RMDSZ ezzel saját korábbi álláspontjára cáfol rá, bebizonyítva, hogy kizárólag önmagát tekinti az igazság, a következetesség és a hitelesség mércéjének. Hiszen Borbély László politikai alelnök nemrég azt mondta, hogy a nemzeti ünnepet senkinek nem szabad kisajátítania. Íme, itt a cáfolat, az RMDSZ saját ünnepének tekinti március 15-ét, amelyen más jelenlétet nem tűr el.” Böjte Csongor Ernő, Dánfalva polgármestere megkeresésünkre levélben reagált. Ebben kifejti: nem zárkóztak el a Néppárt kérése elől, csupán ahhoz ragaszkodtak, hogy a szervezetnek egy helyi, községbeli képviselője legyen az, aki a rendezvényen felszólal.
A polgármester állásfoglalását határozott kérésére szó (és betű) szerint is közöljük:
„György László kérésére egyetlen válasz volt telefonon ahogy az úr kérte tegnap március 13-án amibe közöltem vele,hogy nem zárkozunk el a kért felszolalástol csak kérjük a helyi képviselőjük tartson beszédet.Kelemen Hunort mind felcsik parlamenti képviselőjét a rendezvényre az ömkormányzat hivta meg.Az ünnepélyre egyetlen megyei politikai párt sem kapott meghivást”.
Létai Tibor
Székelyhon.ro,

Román történészek támadják a Székelység történetét
"A tavaly szeptemberben bemutatott, 6. és 7. osztályos diákok számára készült Székelység története című tankönyvből a székelyek gyerekei azt tanulhatják meg, hogy a románok a székelyek szolgái voltak, és hogy az I. világháború idején a románok kirabolták és feldúlták a székelyek boltjait, házait" - áll az Adevărul című lap által közzétett cikkben. A cikk Ioan Aurel Popot, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem szakos rektorát is idézi, aki szerint a könyv rengeteg pontatlanságot és durva ferdítéseket tartalmaz, amelyekkel a komoly magyar történészek sem érthetnek egyet.
A publikáció szerint a tanügyminisztérium illetékesei kezüket mossák, mondván, hogy a kötet valójából nem tankönyv, hanem egy kézikönyv, amelyet a székely történelem választható tantárgyként való oktatása során használnak, ilyen értelemben a tanügyi tárca nem viseli a felelősséget a könyv tartalmát illetően.
Továbbá a cikk Marius Diaconescu, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának előadótanára Historia című történelmi publikációban megjelent, a Székelység története írásából közöl részleteket.
A szerző szerint a 6. és 7. osztályos székely diákok egy olyan tankönyvből fognak tanulni a román állami iskolákban, amelynek megjelenését teljes egészében Romániában finanszírozták, de amely a románellenességet oltja bele a szeretet és utálat szavak érzelmi szempontból történő definiálása korában levő 12-13 éves diákokba.
Marius Diaconescu szerint a történelmi valóság elferdítése az a könyvben szereplő passzus, mely szerint a Bethlen Gábor által felszabadított székely jobbágyok helyére új munkaerőt kellett találni, így érkeztek a felszabadított székelyek helyére havasalföldi, fogarasi és moldvai románok, amint azt egy 1614-ben írt dokumentum tanúsítja. Szerinte románok már 1600 előtt éltek a székelyek között, ezért is volt gyakori az Oláh név a térségben.
Diaconescu szerint az sem felel meg a történelmi valóságnak, hogy az I. világháború során székely gyerekeket és időseket gyilkoltak volna le a román katonák, illetve azt is cáfolja, hogy 17 ezer székely civilt hurcoltak volna el a románok a iaşi-i Şipote nevű lágerbe, ahonnan az embertelen körülmények miatt mindössze 3 ezer személy tért volna vissza.
A szerző szerint a román hatóságok a 1940 után Székelyföldön bekövetkezett krach miatt sem tehetők felelőssé, amikor Észak-Erdélyt a náci Németország és a fasiszta Olaszország Magyarországhoz csatolta. A román hatóságok és hadsereg kivonulása a visszacsatolt területekről 15 nap alatt történt meg, Diaconescu szerint ez túl rövid idő volt ahhoz, hogy a románok olyan mértékben befolyásolhatták volna a gazdaságot, amely négy évig tartó válságot eredményezhetett volna. Diaconescu szerint a horthysta rezsimet terheli a felelősség a székelyeket érintő gazdasági válság miatt, hiszen nem sikerült a helyi gazdaságot a magyarországi gazdasági körforgásába integrálnia, ez pedig az árak emelkedéséhez, gyárak bezárásához és végül szociális válsághoz vezetett. (hírszerk.)
Transindex.ro,

Kitüntetésátadás és koncert március idusának előestéjén
Új 12 pontot fogalmazott meg az erdélyi magyar ifjúság
Március idusa előtti napon, március 14-én ünnepi rendezvénnyel adózott az 1848-as forradalom emlékének Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Auditorium Maximum nagytermében Magdó János főkonzul beszédében kifejtette: március 15-e olyan sikerélménye volt a magyar nemzetnek, amely közös, önzetlen cselekvésre sarkallta az embereket. Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese felszólalásában arra összpontosított: a fiataloknak ma is nemes célért kell küzdeniük. Magdó János kolozsvári magyar főkonzul hat erdélyi személyiségnek nyújtott át kitüntetést Áder János, Magyarország köztársasági elnöke nevében. Ezt követően az anyaországi Savaria Barokk Zenekar lépett fel. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) az erdélyi magyar ifjúságnak a közösség irányába megfogalmazott elvárásait tizenkét pontban foglalta össze.
A kitüntettek: Jakobovits Márta, dr. Szabó Judit, Bálint-Benczédi Ferenc, Zsakó Erzsébet, Serfőző Levente és Mócsy Ildikó
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

Hírnökképző tábor Algyógyon
Fiatalokat próbál bevonni a Kárpát-medencei településeket bemutató interaktív honlap szerkesztésébe a budapesti Harmónium Egyesület. Ennek érdekében háromnapos képzést tartott az Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központban.
– A honlap ötlete tulajdonképpen évekkel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk, hiszen az elcsatolt területeken túrázva azt tapasztaltuk, hogy a szórványvidékekről nagyon kevés információ áll a turisták rendelkezésére. Talán ezért van az is, hogy a Magyarországon egyre divatosabbá váló erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy épp délvidéki turizmus során elsősorban a tömbmagyarság által lakott területeket látogatják. Holott kultúránk, történelmünk emlékhelyeinek zöme épp a figyelmen kívül hagyott szórványvidéken található. Ezért gondolkodtunk el azon, hogy honlapot létesítsünk e vidékek ismertetésére. Ilyen kezdeményezés már több is volt, hivatalos intézmények részéről is, de sajnos, egyik sem bizonyult életképesnek. Éppen emiatt mi interaktív módon képzeltük el és valósítottuk is meg a honlapunkat, úgy, hogy az illető vidéken, kistelepülésen élő emberek maguk tölthessék fel a helyi tudnivalókat, a település történetét, eseményeit, akár szálláshelyeit – magyarázza a www.határtalan.net honlap történetét Tóth János, a budapesti Harmónium Egyesület képviselője.
Munkájukba elsősorban a kistelepülések képviselőit: lelkészeket, RMDSZ- és civilszervezeti vezetőket, helytörténészeket, szállásadó vállalkozókat igyekeznek bevonni. Tekintettel azonban a program jellegére, az egyesület különös figyelmet fordít a fiatalok bevonására is. Elsősorban azért, mert a honlap kezelési technikája közelebb áll e korosztályhoz, másrészt, mert a hosszú távra tervezett és évek múltán gyümölcsöt hozó program haszonélvezői a mostani fiatalok lesznek. – Ezért hirdettünk meg egy pályázatot számukra „Az én kis falum, és városom” címmel, amelyre a saját településüket bemutató alkotással (rajz, írás, videó stb.) nevezhettek be. Több mint 80 pályamunka érkezett az egész Kárpát-medence területéről. Ezekből válogattuk ki azt a 15-öt, melynek alkotói részt vehettek az algyógyi hírnökképző táborban. Ez tulajdonképpen egy gyorstalpaló újságíró tanfolyam volt, ismerkedési játékokkal és a Hunyad megye nevezetességeinek megismerését szolgáló kirándulásokkal fűszerezve. Úgy érzem, résztvevőknek és szervezőknek egyaránt maradandó élményt nyújtott ez a pár együtt töltött nap, hiszen Délvidék és Erdély különböző településeiről érkező fiatalok ismerkedhettek egymással. Ez külön célkitűzés számunkra, hogy erősítsük a magyar–magyar kapcsolatokat, akár a személyes találkozások révén is – fogalmazott a Harmónium egyesület képviselője. Mint mondta, a hírnökképzőnek második felvonása is lesz, Budapesten, a felvidéki fiatalok számára. A résztvevőknek hazatérve az lesz a feladatuk, hogy minél rendszeresebben tudósítsanak településük történéseiről. A szervezők reményei szerint így néhány éven belül a most épülgető honlap átfogó képet nyújt majd a Kárpát-medence kevésbé ismert vidékeiről is.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),

A ’48-as forradalom soha nem bukott meg – beszélgetés Egyed Ákos történész-akadémikussal (Történész. 1929. november 25-én született a közigazgatásilag Baróthoz tartozó háromszéki Bodoson. A középiskolát Sepsiszentgyörgyön végezte, 1948-tól a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Még be sem fejezte az egyetemet, amikor gyakornokként tanított ugyanitt 1951–1953 között. Ezt követően a kolozsvári Történeti Intézet kutatójaként, később az intézmény vezetőjeként dolgozott. A kommunista rezsim bukását követően 1990–1994 között a debreceni, 1995–1997 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen meghívott tanárként adott elő.
1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Tudományos kutatásainak fő témái az 1848-as erdélyi forradalom és Erdély 1867-től 1914-ig terjedő története, de foglalkozott gazdaságtörténettel és a székely társadalom sajátos gazdasági és társadalmi kérdéseivel. Legutóbb 2010-ben a Pallas-Akadémia gondozásában jelent meg Erdély 1848–1849 című könyve. Számos kitüntetés, díj tulajdonosa, 2002-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes március 15-én 19 órakor Sepsiszentgyörgyön, a Tamási Áron Színházban tartandó ünnepségen a Magyar Érdemrend középkeresztjével tünteti ki Egyed Ákost.)
„Az 1848–49-es forradalom tulajdonképpen nem bukott meg, gyakorlatilag elvégezte a maga feladatait, az ekkor meghozott törvényeket soha többé nem lehetett visszavonni. Akkor sem, amikor a forradalom leverése után az osztrák hatalom megpróbálta.” – fejtette ki a Krónikának adott interjúban Egyed Ákos kolozsvári történész-akadémikus.
- A téma szakértője bizonyára másként tekint az 1848–49-es magyar forradalomra, mint a hétköznapi ember. Mégis mit jelent Önnek március 15-e?
– Rég foglalkozom március 15-ével, legutóbbi könyvemben is hangsúlyoztam, hogy a polgári magyar nemzet születésnapjának tartom. Úgy látom, hogy az emlékezések a felszínen mozognak, azokat a szép történeteket elevenítik fel, amelyek nagyon jók a történelem kedvelői számára: a 12 pont elfogadása, a Talpra magyar, a kokárdák, a demonstrációk, Táncsics kiszabadítása. De utána következett a törvényhozás. Március 15-én a 12 ponttal elkezdődik a törvényalkotó folyamat. A törvények keretet adtak a forradalomnak, ez volt a rendszerváltás.
A felszíni események mögött – amelyek szépek, és ezért feltétlenül alkalmasak arra, hogy felidézzük március 15. történetét – a mélyben elindult az, amit a történelem mozgásának szoktunk nevezni, ami nem látható, de megtörténik. Az addigi nemesi nemzet – mert a magyar nemzet nemesi nemzetként évszázadok óta létezett – modern nemzetté vált, amelynek minden magyar ember tagja, aki magyarnak vallja magát. Engedje meg, hogy idézzem a március 15-ei emlékválasztmány nevében Rottenbiller Lipót és Irányi Dániel által készített falragaszt, amelynek első mondata így hangzik: „Egy osztályból nemzetté alakult nép első nyilatkozata volt a március 15-ei esemény.” Ez a lényege március 15-nek.
– Miért épp az 1848–49-es szabadságharccal kezdett el tudományos kutatóként foglalkozni?
– Messze nyúlik ennek a kezdete. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban tanultam, érettségiztem, ahol ott a ’48-as hagyomány elevenebb volt, mint Erdély más tájain. Éppen azért, mert Háromszék volt az az erő, az a társadalom, amely 1848 őszén, amikor a Habsburg-hatalom erői elfoglalták Erdélyt, nem adta meg magát, hanem önvédelmi harcot folytatott. Ott ez a helyi hagyomány nagyon erős volt. Amikor március 15-ére emlékeztünk, a tanáraink sokszor kivittek minket is a Főtérre, ahol amellett, hogy elmondták, hogyan kezdődött a forradalom Budapesten, a háromszéki események jelentőségét is hangsúlyozták.
A másik ok, hogy az 1848-as események kezdtek foglalkoztatni, az volt, hogy édesapám, aki tanító volt, nagyon szerette a Rákóczi-féle szabadságharcot és a ’48-as forradalmat. Sokszor mesélt róla különösen, amikor beteg voltam, mert követeltem, hogy meséljen valamit. Édesanyám is gyakran mesélt. Ráadásul az egyik elődöm, a ’48-as mozgalmakban tizedesként részt vett Nagy Áron hazavitt egy kardot. Gyerekkoromban a pajtásaimmal ezzel a karddal játszottunk nagyapám padlásán; olyan nehéz volt, hogy alig tudtuk mozgatni. Nagyapám – aki szintén tanító volt – ennek a kardnak az éléből csináltatott négy konyhakést. Ez nem volt szép dolog tőle, de neki nem volt annyira fontos ’48. Adott a három lányának egy-egy húsvágó kést, egyet megtartott magának, és amikor édesanyám ezt elővette, sokszor mondta: ez Nagy Áronnak a kardjából van. Ez ugye megragad az emberben, és csak jóval később jöttem rá, hogy uramatyám, mi is történt. Aztán Kolozsvárra kerültem a Történeti Intézetbe, a Bolyai Tudományegyetemen végeztem, ott kineveztek gyakornoknak már negyedéves koromban.
– Bizonyára a korabeli körülmények is befolyásolták a pályaválasztását.
– Édesapámat kuláknak nyilvánították, mert tanítóként szolgája is volt, aki a mezőgazdasági munkákat végezte. Valamennyi birtokunk is volt, bár nem sok. Emiatt nem maradhattam az egyetemen, szépen kiraktak. De egy bizottság éppen akkor érkezett Bukarestből, amely az akadémia számára kutatókat toborzott. Akkor államvizsgáztunk, a bizonyítványom jó volt. Behívattak, megkérdezték, szeretnék-e tudományos kutató lenni. Igent mondtam, hiszen a megváltást jelentette számomra, mert az egyetemen már kifelé állt a szekerem rúdja. Így kerültem át a Történelmi Intézetbe, ahol néhány év után az 1848-as munkacsoportba kerültem, amelyet vezettem is 10-15 éven keresztül.
– A kommunista rezsim megengedte, hogy kutatóként a magyar forradalommal foglalkozzon?
– Akkoriban a nemzeti szempontokat, pláne a Történeti Intézetben nem nagyon lehetett hangsúlyozni, de a jobbágyfelszabadításról már minden további nélkül lehetett előadásokon beszélni az 50-es, 60-as, 70-es években is. Így aztán elkezdtem a jobbágyfelszabadítással foglalkozni ’48 kapcsán. Amikor semmit se lehetett írni március 15-éről, fogtam magam és egy közleményt jelentettem meg a helyi lapban, A kolozsvári mesterlegények kérése 1848-ban címmel. Az egyik barátom erre azt mondta, hogy mindez mellékes volt. Igen ám, de ennek kapcsán már el lehetett mondani, hogy létezett ilyen is, hát emlékezzünk meg róla. Később, 1989 után sokszor beszéltem, könyvet is írtam, ezeknek visszhangja volt, illetve van, és úgy érzem – ne legyek szerénytelen – ebben sikerült újat mondanom.
– A március 15-ei megemlékezéseken többnyire a forradalomnak ugyanazokat a mozzanatait idézzük fel. Van olyan kevésbé ismert részlete az eseményeknek, amelyről úgy gondolja, hogy méltatlanul elfelejtettük?
– Nem igen veszik tekintetbe, hogy Kolozsváron két nemzeti program született: egy magyar és egy román. Főleg utóbbival alig foglalkoznak.
– Mit lehet erről tudni?
– A Kolozsváron tanuló románok – akik meglehetősen sokan voltak, az akkori katolikus gimnáziumban tanult például Avram Iancu is – március 27-én és 28-án gyűltek össze. A Florian Micaş kolozsvári ügyvéd szervezte gyűlésen részt vett Papiu Ilarian, aki Marosvásárhelyről érkezett, de eljött az Erdélyi-érchegységből Ion Buteanu is. Közösen megfogalmaztak egy több mint húsz pontból álló petíciót, amelyben kérték, hogy a magyar, a székely és a szász mellett a románokat ismerjék el hivatalosan is Erdély negyedik nemzetének.
Kérték azt is, hogy a közigazgatást úgy alakítsák át Erdélyben, hogy azokon a településeken, ahol a románok többségben vannak, alkalmazzanak román vagy legalább román nyelvet tökéletesen ismerő köztisztviselőket. Az ország valamennyi hivatalában létszámuknak megfelelő arányban alkalmazzanak románokat. A román püspökök felügyelete alatt működő elemi iskolák részesüljenek megfelelő állami támogatásban, és csak román nyelven tanítsanak. De sorolhatnám tovább. Ez olyan esemény volt, amely 1848 története szempontjából is figyelmet érdemel.
– Kutatásai során melyik volt a legérdekesebb dokumentum, amelyre rábukkant abból a korszakról?
– 1848 levéltári hagyatéka nagyon gazdag, hiszen minden lépésről jelenteni kellett, számtalan irat marad fenn. Ami számomra az egyik meghatározó forrásnak bizonyult, azt a sepsiszentgyörgyi levéltárban találtam. Olyan iratról van szó, amelyen se cím, se aláírás, se dátum nem szerepelt. Az első mondata ez volt: a közösség elé terjesztendő határozat. Aztán rájöttem: ez volt Háromszék tanácsának ama határozata, amellyel kezdetét vette a háromszékiek önvédelmi harca, hiszen a határozat kimondta: ha az ellenség a szék határaihoz ér, akkor válaszolni fognak, ha kell fegyverrel.
– Három éve jelent meg Erdély 1848–49 című kötete, amelyben áttekinti a szabadságharc erdélyi történéseit. Melyek voltak az erdélyi forradalom leginkább említésre méltó sajátosságai?
– Kolozsváron 1848. március 20-án és 21-én született egy határozat, amelyet én kolozsvári programnak nevezek. Ebben az erdélyi politikusok – élükön id. Bethlen Jánossal – megfogalmazták követeléseiket. Az erdélyi országgyűlés azonnali összehívása volt az első számú követelésük, az, hogy kimondják Erdély unióját Magyarországgal. A budapesti márciusi ifjak 12 pontjában is benne van tizenkettedikként az unió, amely Erdélyben a magyar programban az első helyre került. Ugyanakkor szerepelnek ebben a programban az erdélyi sajátosságok is, például a székely kérdés megoldása. A jobbágyság felszabadítása a székelység esetében egészen más jogi eljárásokat követelt, ugyanis 1762–64-ben megszervezték a székely határőrséget Háromszéken, Csíkban és Miklósvárszéken; Udvarhelyszéken nem tudták, akkora ellenállást fejtettek ki az udvarhelyiek.
A madéfalvi veszedelem idején rákényszerítették a székelységet, hogy minden hadra fogható férfi évente előre meghatározott számú napon át határőrszolgálatot lásson el, hadi gyakorlaton vegyen részt, vagy szükség esetén vonuljon a háborúba. A székelység számára a forradalom által meghirdetett szabadság éppen ezért a hadkötelezettségük eltörlését jelentette. Ezt nehéz volt kivitelezni, mert ekkor a magyar kormány és különösen a hadügyminisztérium azon az állásponton volt, hogy a már meglévő székely katonai alakulatokat ne oszlassák fel, hiszen bármelyik percben szükség lehet rájuk.
– Bár történészek érvelési hibaként tartják számon a „mi lett volna, ha” kezdetű mondatokat, mégis játsszunk el a gondolattal: mi változott volna leginkább, ha a forradalmat nem győzik le orosz segítséggel az osztrákok?
– Bár európai indítatásra kezdődött, a magyar ’48–49 az összes európai forradalomtól különbözik, hiszen amikor egyértelmű lett, hogy Bécsben március 13-án kitört a forradalom, akkor erősödött meg a magyar mozgalom. A különbség abban áll, hogy 1848 őszén a forradalom átalakult szabadságharccá. A forradalom tulajdonképpen nem bukott meg, gyakorlatilag elvégezte a maga feladatait, az ekkor meghozott törvényeket soha többé nem lehetett visszavonni. Akkor sem, amikor a forradalom leverése után az osztrák hatalom megpróbálta. Ugyanis később jött a kiegyezés, amelyet a magyar fél a ’48-as alapokhoz kötött. Gyakorlatig a forradalom elindította a rendszerváltozást, amely végül megtörtént. A magyar forradalom nagy csodája, hogy szinte a semmiből teremtett hadsereget.
Nagy erőfeszítések árán létrejöttek a nemzetőrségek, majd a honvédség is. Olyan erős hadsereget hoztak létre, amely egy alkalmas pillanatban 80 ezer főt is számlált. El lehet azon ábrándozni, mi lett volna, ha, de a történészek azt mondják: történelmileg ilyen kérdéseket nem lehet feltenni, mert nem lehet biztosat tudni. Az mégis bizonyos, hogy Magyarország nagymértékben megerősödött volna, bár nem szakadt volna le Ausztriától, mert nem elszakadni akart, hanem a Monarchián belül kivívni a függetlenségét, és alkotmányossá alakítani az addigi abszolút monarchiát.
– Mit gondol, a hazai közéletben nemrég lezajlott székelyzászló-botrányban mekkora szerepet játszott az, hogy a románok nem ismerik a történelmünket, illetve a sajátjukat sem teljes mértékben?
– A történelem ismerete segít eligazodni a mában. Ha valaki nem ismeri a múltját, nyilvánvaló, hogy jelenét sem tudja jól értelmezni, vagy egyáltalán megérteni, mi történik. Ezért is nagyon fontos, hogy a valódi történelmi ismereteket terjessze a történetírás és a történelemtudomány, és hogy ez legyen a történelmi tudatában magyarnak, románnak, szásznak és minden nemzetiségnek. Bonyolult kicsit a kérdés, mert a székely történelem a magyar történelemnek is egy sajátos fejezete. Hiszen Székelyföldön nem megyék alakultak ki, hanem székek, külön nemzetgyűléseik voltak, amelyek törvényeket hoztak a Székelyföld számára, és ezeket be is kellett tartani egészen 1562-ig.
A székelységnek saját intézményei voltak, intézményrendszere működött. Ezeket nagyon elfelejtette a történelem, mert nem lehetett, nem engedték kutatni. Ötven-hetven esztendeig ezekről nemigen lehetett beszélni. Nemzedékek estek ki, amelyek nem hallottak erről a magyarság körében sem, de a románoknál főleg, hiszen ők egészen másfajta történelmet hallottak az iskolában, a székelyek történelméről pedig semmit, ami lényeges lett volna. 1989 után a székely történelem kutatása fellendült, a helyi történészek sok helyütt jó munkákat adnak ki.
A szimbólumok kutatásával is külön csoport foglalkozik. A sokféle, különböző helyeken és időkben megjelent szimbólumokban – mert nagyon sok volt belőlük – a székely jelképek egyike-másika szinte valamennyiben felelhető volt, ezekből alakult ki a székely zászló is. Ennek eredetét Székely Mózesnek, Erdély egyetlen székely fejedelmének koráig lehet visszavezetni. A székelység szimbólumát most már Magyarországon is kezdik megismerni, sőt a románok is most szembesülnek ezzel. Most már kezdik megérteni, hogy végeredményben egy társadalmi, nemzetiségi rétegnek a jelképe, amely a történelmet is megjeleníti, valamint általa kifejezi a törekvéseit is. A történeti tudat alakításában, az identitás megőrzésében ezeknek a jelképeknek rendkívül nagy a jelentőségük.
– Tekinthető-e egzakt tudománynak a történelem? Hiszen a románok teljesen mást állítanak Erdély történelméről, mint a magyarok. Mi kellene ahhoz, hogy a magyar és a román történészek közös nevezőre jussanak?
– Amióta létezik történetírás, állandó vita tárgya, hogy tudomány-e vagy irodalom, egyikhez vagy másikhoz áll közelebb. Az idők folyamán azonban kialakult a történetírás módszertana, és az eszköztára is megszületett. Ennek a lényege a forráskutatás és a forráskritika. Ami ránk maradt a múltból, azt a kritika eszközével meg kell vizsgálni, hogy jól tükrözi-e a maga korát. Ha a történész arra vállalkozik, hogy reális történelmet írjon, mert az igazság mindenek felett való, akkor összehasonlítja a rendelkezésre álló forrásokat. Ha egyoldalúan csak az egyik forrást veszem tudomásul, a másikat pedig nem, akkor óhatatlanul tévedek akkor is, ha nem akarok.
A franciák és a németek a második világháború óta törekednek arra, hogy a történelmüket egyeztessék, azaz hogy az egyoldalúságokat kiküszöböljék. Mert érzi azt a politika, hogy a történelemnek szerepe van az emberek magatartása és a jövő alakításában. Az nálunk is fontos, hogy a román és magyar történészek időnként leüljenek, megvitassák a teendőket. Létezik is egyébként egy magyar–román történész vegyes bizottság, amely időnként összeül, de nem a legfontosabb kérdéseket tárgyalja, hanem azokat, ahol nincs konfliktus. Márpedig ideje lenne a legfontosabb kérdéseket is napirendre tűzniük ezeknek a vegyes bizottságoknak.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),