MAGYAR SZÓRVÁNY NAPJA
Van jövője az erdélyi magyar szórványnak
Szórvány és tömb között nem csak vezetői szinten kell kapcsolatot teremteni, hanem emberek emberek között is – értettek egyet az előadók Brassóban.
Második alkalommal szervezték meg a Magyar Szórvány Napját november 15-én, ezúttal Brassóban. A megnyitón Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elmondta: az 1990-es évek elején kigondolt szórványstratégiát tavaly elkezdték újragondolni, és a 21. század hazai, társadalmi valóságához viszonyítani. Az idei legfontosabb program a szövetségi elnök szerint a szórványmenedzser szolgálat, amely 9 megyére terjed ki, de emellett meg kell említeni azt is, hogy a szövetség támogatáspolitikáját is újragondolták. Mert aki szórványt épít, az tömböt ment, és ha a szórvány meggyengül, akkor a tömb széle kezd majd elszórványosodni - fogalmazott Kelemen, aki szerint van erdélyi magyar jövő a szórványban.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy a Székely-szórvány program keretében Hunyad, Szeben és Fehér megyékkel működnek együtt. Bár minden megyében vannak sajátos problémák, a napi gondok ugyanazok. A 2011-es mérleg: 3 megye, 50 rendezvény, 8-10 ezer résztvevő, 60 együttműködő intézmény. A háromszéki gyerek, ha elmennek Budapestre megnézni a Szent Koronát, akkor közben megállnak a szórványvidéken is - magyarázta. A tanácselnök szerint a gyerekeknek is jó látni, tapasztalni, hogy a tömbmagyar vidékeken kívül hogyan élnek emberek, akiknél nem is olyan egyszerű a magyar kultúra, a magyar nyelv használata a mindennapokban, mint Székelyföldön. Tamás Sándor ugyanakkor Brassó megyével is erősíteni akarja a kapcsolatot, mind kulturális, mind infrastrukturális téren.
Székelyföld nyert a szórvánnyal való kapcsolatából - mondta Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke, aki szerint Erdélyben az egymás megismerését, közös értékeink felkutatását erősíteni kell. Felfokozott negatív folyamatok mentén a kiábrándultság, felélem erősödni fog, éppen azért most kell összefogni, a támadásokra együttes erővel válaszolni tud a magyarság. Borboly szerint ugyanakkor szórvány és tömb között nem csak vezetői szinten kell kapcsolat legyen, hanem emberek emberek között, családok családok között kell kapcsolatokat kiépítsenek. A székely ember kicsit elfelejtette, hogy hogyan is néz ki Erdély többi része, és ez nem helyes. Jobban kell tehát tematizálni, mások értékeit közbeszéd tárgyává kell tenni, és a szórványt bátorítani kell - fogalmazott. A politikus elmondta, hogy a szórványban élő tehetséges gyerekeknek ösztöndíj programot akarnak elindítani, a székely család programot is ki akarják terjeszteni, és a partner megyékben Hargita megye képviseleti irodát is nyitni fog.
Szegedi László református esperes, a kőhalmi szórvány diákotthon vezetője szerint nem lehet a szórványban minden magyart megmenteni. Nem lehet megmenteni azért, mert nem akarja, azért, mert az asszimilációnak az eredményeként nehéz megmagyarázni, és az embereknek megtanulni, hogy hol a helyük. A család, mint intézmény, a maga szerkezetében, minden ízében recseg-ropog, emiatt egyre több olyan gyerek kerül az intézményekbe, akiknek apa és anyahiányuk van. A szórványléthez nem csak anyagiak szükségeltetnek, hanem az, hogy a családot, mint intézményt a maga egészében helyre kell állítani, és ehhez szociális segítségre, a társadalomnak, az egyháznak, a civil intézményeknek a támogatására van szükség. A kollégiumoknak az egyik legfontosabb szerepe ezt pótolni – magyarázta.
Szabó Csaba, a Szórványtengely mozgalom vezetője szerint sok olyan újságíró van, akik sokat járnak szórványba, sok információ jut el hozzájuk, ami a politikumhoz nem. A média előnye ugyanakkor, hogy feltehet naiv kérdéseket is. Szabó Csaba hozzátette, a gagauzokban látja a szórvány és a székelység szövetségesét, így november végén a gagauz kormányzó el is látogat hozzájuk egy valós autonómia beszélgetésre.
Ambrus Attila, a Brassói lapok főszerkesztője szerint az erdélyi magyar önazonosság megtartása szempontjából a szórványközösségek számára létfontosságú az erdélyi magyar média. Minden erdélyi magyarnak biztosítani kell az erdélyi magyar nyelvű sajtóból való tájékozódást, és a hozzáférés jogát. Szükség van az egész napos magyar rádióra, országosan, és szórványban is terjesztett napilapra és hetilapra. Ezzel a szórványok közötti kommunikációt és információcserét valósítanák meg, illetve a tömb és a szórvány közti kapcsolatokat is elősegítené – vélekedett.
Székely István társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettes az idén létrehozott Kulturális Autonómia Tanácsról (KAT) beszélt. A tanácsban 60 olyan személy van, akik oktatási és kulturális intézmények vezetői. Továbbá 25 országos civil szervezet képviselteti magát, 9 történelmi egyház püspöksége delegált egy-egy személyt a tanácsba. Olyan testület, amelyben a politikai szemléletmód nem szerepel, ugyanakkor egy olyan kooperációs felület, ahol ez a három entitás - civil, közigazgatás, egyház - meg tudja beszélni a problémáikat. Székely a szórványt is meghatározta: szórványhelyzetben van az a közösség, amelyik a saját erőforrásaira alapozva nem tudja a saját identitását megőrizni és újratermelni, tehát támogatásra szorul. A KAT irányából olyan struktúrákat, olyan együttműködést és olyan programokat tudnak generálni, amire rákapcsolódva a szórvány a saját tevékenységét egy magasabb szinten tudja elvégezni.
Hegedüs Csilla főtitkárhelyettes a Szórvány Cselekvési Terv kapcsán elmondta, hogy ez abban különbözik az összes többi szórványstratégiától, hogy konkrét lépéseket és teendőket, feladatokat fogalmaz meg, de azt is tartalmazza, hogy hogyan kell ezeket megvalósítani, és ennek a tervnek a legelső pragmatikus, programorientált megvalósítása az Összetartozunk Szórványmenedzser szolgálat, amelyet az RMDSZ főtitkársága hívott életre. Hegedüs ismertette a szórványmenedzser program három fontos pillérét is. Az egyik a "Minden, ami magyar", amelynek keretében a szórvány kulturális hálózatát indították el, ami magába foglalja a szórvány kulturális értékeinek felmérését és hasznosítását, illetve célként fogalmazta meg a kulturális és médiakínálat bővítését. Az RMDSZ Főtitkársága által elindított szórványmenedzser szolgálat része a Fogadj örökbe egy műemléket program, amely Hegedüs szerint az RMDSZ egyik legcivilebb kezdeményezése. A program célja olyan magyarságszigetek kialakítása, ahol a közösség tagjai találkoznak, ünnepelnek, megőrzik épített örökségüket megerősítve az összetartozás érzését. A főtitkárhelyettes szerint ez egy virtuális térfoglalás.
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkárhelyettese arról beszélt, hogy helyről helyre felmérték az iskolaválasztás tipikus indokait. 5 csoportba sorolta azokat az indokokat, amelyek ott élnek a különböző családokban, amikor a gyerekeket iskolába íratják.
1. A racionális választás indoka. Ez esetben az emberek hideg fejjel, lehetőleg érzelemmentesen mérlegelnek, főleg a megéri-nem éri meg számítások alapján. Olyan családokban fordul elő, ahol vállalják a nemzeti identitásukat, az anyanyelv használatát, de amikor iskolát választanak, az anyanyelv kérdése nem elsődleges, vagy nincs jelen. Magyari szerint minél nagyobb a gyerek, annál inkább előkerül ez az érv.
2. A román környezetbe való beilleszkedés. Először azért érvelnek ezzel, mert azt mondják: ott megtanul románul a gyerek. Másodszor: amennyiben román iskolába jár a gyerek, szélesebb társadalmi hálózatban tud elhelyezkedni, több lehetősége lesz, amikor munkát keres. A harmadik alcsoportja, a későbbi diszkriminációtól való félelem.
3. Teher - A harmadik csoportja az indokoknak a terhekről szól Magyari szerint, olyankor csak azért választanak román iskolát, mert az egyszerűbb megoldásokat szeretik választani, ami nem jár plusz anyagi teherrel, vagy plusz utazással, időtöltéssel.
4. A negyedik csoportba tartoznak azok az érvek, amely szerint a részleges magyar nyelven tanulás elégséges. Ennek két változata van: tanult már magyarul, tehát kipipálható, a gyerek már tud románul, tehát egy felsőbb iskolában mehet román iskolába
5. Az ötödik kör a strukturális indokokat tartalmazza, ezek megváltoztathatóbbak, mint a gondolkodásmód, akkor, amikor azért választanak román iskolát, vagy osztályt, mert olyan típusú magyar osztály nincs.
Takács Aranka, az RMDSZ vajdahunyadi elnöke, képviselőjelölt szerint a szórvány-székely partnerség egyik legnagyobb eredménye a Hunyad Megyei Magyar Napok. Hozzátette: az elején sokan szkeptikusak voltak, de most már az emberek elhitték, hogy az Összetartozunk program egy olyan őszinte kezdeményezés, amely az emberekről szól, és az emberekhez szól. Kiss Csilla, a Kovászna megyei szórványprogramjának felelőse elmondta, azok a lehetőségek, amelyeket a székelyföldi gyerekek megkapnak, azok el kell jussanak a szórványbeli gyerekekhez is. Zonda Erika, a Hargita megyei tanács szórvány-munkacsoportjának vezetője kiemelte, hogy 2011-ben 22 udvarhelyszéki és temes megyei iskola kötött testvérkapcsolatot, de a magyarországi testvérmegyéket is bevonták ebbe a programba, a hármas kapcsolatnak nagyobb az eredménye.
Bodor László, a MIÉRT elnöke fontosnak tartotta, hogy a fiatalok nem érdektelenek a szórványgondokkal szemben, és tesznek is azért, hogy ezek a gondok megoldódjanak. A MIÉRT-ben megszületett ezelőtt 4 évvel egy elképzelés: tömbmagyarságban élő fiatalok olyan döntéseket hozzanak, amelyek pozitívan diszkriminálják a szórványban élő fiatalokat, és ez minden téren jelenjen meg, úgy forrásszerzés, mint közösségi programok terén – fogalmazott.
Transindex.ro

Szőcs Géza már az óvodában is polarizáló személyiség volt
Ha egyszer megadatik nekem, hogy egy jó drámát írjak, akkor ez annak az iskolának lesz köszönhető, amit a politikában jártam ki - hangzott el az írói esten.
Szőcs Géza egyszerre ellenálló és forradalmár, publicista és politikus, a diktatúra elnyomásának elszenvedője, majd a rendszerváltás után a hatalom gyakorlója két államban is. Nem utolsó sorban író, költő. „Mondhatni, olyan avantgárd ő, aki a modern romantika korának legionáriusa is, legalábbis abból a szempontból, hogy nemzeti öntudatú és idealista, mialatt írásai az olvasható és élvezhető irodalom regiszterébe tartoznak.” A fenti sorokkal jellemezte Szőcs Gézát november 15-én A költő vagy/és a kalifa? címmel megrendezett irodalmi estjén Noszlopi Botond, az est házigazdája. A Balassi Intézet budapesti Márton Áron Szakkollégiumában összegyűlt közönség könyvbemutatóra érkezett, de többet kapott ennél.
- Hogy fér meg egymás mellett a politikus és a költő?
- Akadt már rá precedens, hogy a politikai pályára lépés a művészi kibontakozás rovására ment, Markó Bélát például kevesen emlegetik már költőként. Fiatalkorában Szőcs Géza filmrendező akart lenni, a politikai pálya a legkevésbé SEM vonzotta. De a kor, amelybe született és a szabadságeszmény iránti elkötelezettsége valahogy mégis erre predesztinálta - tudtuk meg. Nem bánta meg: „Belelátok az emberi viselkedés olyan rugóiba, mechanizmusaiba, amelyekről fogalmam sem volt. Egy írónak ez fontos tapasztalat. Ha egyszer megadatik nekem, hogy egy jó drámát írjak, akkor ez annak az iskolának lesz köszönhető, amit a politikában jártam ki.”
A beszélgetés során Noszlopi Botond nem kevés érdeklődéssel boncolgatta Szőcs politikai énjét. Azé a Szőcsét, aki szerinte nemcsak megélte a forradalmat, hanem ellenállóként az előkészítésében is részt vett, és ha nem előzik meg, talán ő robbantotta volna ki. Szőcs Géza mindig renitensnek számított– bevallása szerint már az óvodában is polarizáló személyiség volt, és véleményének hangot is adott az Ellenpontok című újságban vagy a Szabad Európa Rádióban, amit a hatalmi elit nem mindig vett jó néven. Az értelmiségiek azon szűk csoportjába tartozott, akik nem ágyazódtak bele a rendszerbe megalkuvással vagy árulással.
„Nem szívesen mondok ítéletet mások fölött, de olykor kénytelen voltam megtenni. Azokról akik kiszolgálnak egy olyan gépezetet, amely másokat tönkretesz, csak a legrosszabb véleményem lehet” - hangoztatta.
A szabadság- és emberi jogok védelme mellett Szőcs Gézát mindig is foglalkoztatta a magyarság jövője, amelynek tekintetében igencsak borúlátó. Attól tart, nehogy demográfiailag olyan völgymenetbe forduljunk, amelynek a végén a teljes kollapszus, a felszívódás, az eltűnés van. Ez ellen két megoldást lát ésszerűnek. Az egyik a magyarság sokgyerekes családmodellre való átállása, a másik – első hallásra meghökkentőbb kiút - a betelepítés abból a keleti demográfiai fölöslegből, ami nyugatra zúdul.
De még mielőtt elvesztünk volna a politikai és demográfiai fejtegetésekben, az irodalomra terelődött a szó, az író olvasott, mi hallgattuk, hol derűsen, hol keserű szájízzel.
„A hídon át pedig
a Traján út felől
egy férfi ballagott
és szája zárva volt
és szája ferde volt
mint akit
éjszaka négy rendőr vallatott.”
(Az istennyila és a hattyú)
Amiért tulajdonképpen összegyűlt az érdeklődő közönség, a bemutatandó könyv, a Carbonaro éjszakái valahogy háttérbe szorult, az est vége fele került csak elő. Szőcs legutóbbi Könyvhéten megjelent könyve egy pszeudonim alatt írt antológia. Ha a borítón szereplő férfialakban nem ismernénk rá Szőcs Gézára, a könyvben összegyűjtött vendégszövegek a leleményes olvasó előtt leplezik a szerző kilétét. Carbonaro Mikes Kelementől Örkényig vonultat fel számos szerzőt az irodalmi alkotások, kvázi-történelmi dokumentumok, kommentárok ezeregyéjszakájában.
A gondolatébresztő beszélgetés után Kovács Misi és a FolkEmbassy zenekar szolgáltatta a talpalávalót.
Brázdilik Zsuzsa
Transindex.ro

A mesemondó forradalmár
Helyszíni tudósítás, Márton Áron Kollégium
Politizáló költő, netán publicista politikus? Szőcs Géza akár verset ír, akár mesét, akár töredékekből összeszőtt naplót, ugyanazok az alapkérdések foglalkoztatják. Erről beszélt a Márton Áron Szakkollégiumban.
A határon túli magyarok kollégiumában került sor Szőcs Géza irodalmi estjére, ezen belül a Carbonaro éjszakái című új kötete bemutatójára. A rendezvény házigazdája, Noszlopi Botond köszöntötte a vendéget és az érdeklődőket. Szőcs Géza sok humorral, a rá jellemző kiegyensúlyozott nyugalommal osztotta meg velünk a múlt történéseit, amelyek a jelenben nagy élettapasztalattá álltak össze.
Szőcs Géza költő, politikus és forradalmár is, aki elszenvedte a Ceauşescu-diktatúrát és harcolt ellene a maga eszközeivel. Mint elmondta, a felsorolt szerepkörök mindegyikében a magyarság karaktere, múltja, jelene és megmaradása foglalkoztatja leginkább, ez hatja át költészetét és határozza meg politikai cselekvéseit. A rendszerváltás után a hatalom magas szintű gyakorlója lett két államban is, tevékenységét most is egy nem mindennapi párosítás határozza meg: főtanácsos és költő.
Noszlopi Botond első kérdése a diktatúrában szerzett élményeket firtatta. Arra volt kíváncsi, milyen érzés, amikor valaki ráébred, hogy elnyomó rendszer veszi körül? Szőcs egy hasonlattal válaszolt. Ha egy békát százfokos vízbe teszünk, kapaszkodik felfelé és eszeveszetten menekül. Viszont ha lassanként melegítjük fel a vizet legalább kilencven fokra, úgy, hogy a béka már benne van, nem érzi annyira a különbséget. Ott marad, nem megy sehova, ezért szépen, lassan megfő. Pontosan ilyen volt a Ceauşescu-diktatúra. Igazi szörnyűsége az volt, hogy az ember nem tudta kívülállóként szemlélni, csak benne lenni. Mindenki abba nőtt bele és „hozzászokott”.
A költő mint „világéletében renitens” alakot, polarizáló személyiséget jellemezte önmagát, akinek mindig, mindenről megvolt a különvéleménye. Emiatt már az óvodában is megosztotta társait. Vagy nagyon jóban volt valakivel, vagy rossz volt a viszonyuk – más lehetőség nem volt. Nevetve mondta a jelenlévőknek: „Lehet, hogy majd úgy mennek innen haza, hogy mekkora hülye ez az ember, egyáltalán minek hozták ezt ide? Vagy éppen úgy, hogy milyen érdekes!”
Szőcs Géza sötéten látja a magyarság demográfiai helyzetét. A számok azt mutatják, hogy a század második felére öt-hat millióra fog csökkenni a magyarság. Jelenleg a 10 millió emberből 3,5 millió tart el 6-7 milliót, vagyis egy aktív két nem-aktívért is dolgozik. Szőcs Géza két megoldást javasolt a problémára. Az egyik, hogy Magyarországnak át kell állnia az egy-két gyerekes családmodellről a többgyerekesre. A másik – ha sokaknál némi rossz szájízre is adhat okot –, hogy be kellene fogadnunk minél több menekültet (jászok, kunok, szlávok, románok stb.), ha mi magyarok nem vállalunk több gyereket. A Magyarországon letelepedni kívánó menekültek száma a tavalyi háromezerről ötezerre nőtt. Szőcs Géza szerint a tűzön-vízen át kitartó, letelepedni vágyó embereket integrálni kell, nem pedig kitaszítani.
Átevezve az irodalom vizeire a beszélgetők megállapították, hogy Szőcs költészete sokak szerint forradalmi, hiszen ellenálló volt. Ő azonban úgy gondolja: egy költő nem attól jó, hogy forradalmi verseket ír, hanem attól, hogy egyszerűen jót ír. De vajon mekkora kihívás a politikai pálya egy költő életében? Szőcs Gézát bevallása szerint abszolút nem vonzotta a politikai pálya, nem készült rá tudatosan, olyannyira nem, hogy mindig is filmrendező szeretett volna lenni. Egyetlen dolgot talált vonzónak a politizálásban, hogy közben megismerheti az emberek viselkedésének mozgatórugóit.
Államtitkári megbízatása alatt egyébként jelentősen nyitott a távol-keleti kultúrák felé. A Kelet iránti szimpátiája irodalmi munkásságában, többek között új könyvében, a Carbonaro éjszakái című művében is megmutatkozik. Szőcs szerint e műfajilag nehezen behatárolható könyv olvasónapló és antológia keveréke, kommentárokkal fűszerezve. Az író neve nem szerepel a könyvön, csak a borító erotikával átfűtött grafikája sejteti, ki írta. Magában a kötetben pedig mesekeretbe ágyazott vendégszövegek olvashatók, a legváltozatosabb műfajokból: naplórészletek, elbeszélések, versek, mesék. A költő-író már korábban is szívesen fordult a kínai és indiai mesekincshez. Akárcsak Szőcs egyéb írásaiban, ebben a kötetben is dominál a történelmi tematika.
A felolvasás során mindenki örömére elhangzottak a Limpopó egyes részletei is. A képzeletbeli napló egy Afrikából érkező strucc szemével láttatja és boncolgatja a bennünket körülvevő világot. Szőcs Géza sokrétű szellemessége azonban nem csak a Limpopó soraiból köszönt vissza, hanem azokból a kedves történetekből is, amelyekben Faludy György költőről emlékezett meg. Ő volt számára az igazi barát, a szellemi partner az utolsó percekig.
Annyi élmény és történet után az estet Kovács Misi és a FolkEmbassy zenekar koronázta meg kalotaszegi csárdással és szaporával. A feszes tempójú táncra egy profi táncos invitálta a közönséget, és ahogy a helyszínen már megszokhattuk, a rendezvény után mindenkit szívesen láttak egy kis dínomdánomra.
Noszlopi Botond
Irodalmijelen.hu

Tőkés László: az önrendelkezés a megoldás
Többi közt a romániai pártpolitika helyzetről és a rokkantellátás magyarországi rendszeréről is beszéltek magyar európai parlamenti (EP-) képviselők hétfő este Strasbourgban, az EP plenáris ülésén, az egyperces felszólalások sorában.
A fideszes Bánki Erik arra emlékeztetett, hogy az EP 2010. május 5-én fogadta el nagy többséggel az Áder János és Tőkés László által kezdeményezett többpárti határozatot, amely a cianidos bányászati technológiák 2011 végéig történő betiltását szorgalmazta.
„Sajnos az Európai Bizottság a mai napig nem tett semmit annak érdekében hogy az EP-határozatot követően jogszabály szülessen, amely rendezné ezt a kérdést, és amely megtiltaná Európában ezt a rendkívül veszélyes bányászati üzemmódot" – állapította meg.
Figyelmeztetett arra, hogy Romániában a környezetvédelmi hatóság már kiadta a működési engedélyt egy ilyen üzemmódú, kisebb méretű felsőcsertési bányának, valamint hogy a szlovákiai Kremnicán szintén előkészítik egy bánya újranyitását. Szerinte ha el akarják kerülni a verespataki bányanyitásra irányuló újabb kezdeményezést, akkor az unió javaslattevő-végrehajtó intézményének tennie kell valamit.
A szintén fideszes Gál Kinga az európai fiatalok magas munkanélküliségi arányának a problémájáról beszélt, és fontosnak nevezte, hogy minél több olyan kormányzati program szülessen, amely a fiatalok munkavállalási helyzetét javítja, valamint hogy olyan fórumok jöjjenek létre, ahol maguk a fiatalok juttathatják el véleményüket a döntéshozókhoz.
„Ezért örülök, hogy végre Magyarországon is elindult ez az Új Nemzedék program keretében" – mondta. Felhívta a képviselők figyelmét a tehetséggondozás fontosságára, valamint arra, hogy erről írásbeli nyilatkozatot kezdeményezett, amelyhez kérte az EP támogatását.
Tőkés László erdélyi néppárti EP-képviselő azt tette szóvá, hogy Romániában zaklatják, megfélemlítik pártja, az Erdélyi Magyar Néppárt tagjait és támogatóit. Az ügyészség, a rendőrség behívatja, illetve munkahelyükön keresi fel őket azokban a megyékben, ahol aláírásukkal támogatták a párt létrehozását – mondta.
Felhívta a figyelmet arra, hogy december 9-én Romániában választásokat tartanak. Szerinte azért támadják az EMNP-t, mert az a korrupció ellen van, illetve hangsúlyozottan támogatja a föderalizmust, az autonómiát, a kisebbségi jogokat.
Tőkés vizsgálatra kérte Viviane Reding igazságügyi EU-biztost és az EP-t annak érdekében, hogy a bukaresti kormányzat „ne sértse meg a jogállamiságot, a demokráciát, a választás szabadságát, a kisebbségi jogokat, a demokratikus pluralizmus értékeit".
Szintén Redinghez intézte szavait Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő, aki szerint a magyar kormány „továbbra sem hajlandó tiszteletben tartani az alapvető emberi és szociális jogokat". Visszautalt arra, hogy egy évvel ezelőtt jelentette be a magyar kormány a rokkantnyugdíjak jogosultsági szabályainak felülvizsgálatát.
„A korábban rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, illetve rendszeres szociális járadékban részesülők támogatását olyan juttatássá alakították át, amely csökkenthető, sőt megszüntethető. Ezzel a magyar kormány ismét visszamenőleges hatállyal vont meg olyan jogosultságot magyar állampolgárok egy csoportjától, amely szerzett jog volt" – jelentette ki Tabajdi, aki szerint ez a szociális Európa alapelveinek durva megsértése.
MTI
Erdély.ma

Minden eszközzel
Akár az elmúlt hetek, hónapok háromszéki történései alapján is meg lehetne fogalmazni azt a néhány alapelvet, célkitűzést, amellyel minden erdélyi magyar párt és szervezet egyetért, és amelyet afféle nemzeti ügyként lehetne meghatározni.
Idézzük csak fel: ott a Mikó visszaállamosítása elleni fellépés, melynek során régóta tapasztalt összefogásnak lehettünk tanúi, következett a székely szimbólumok védelmében az RMDSZ által szervezett tiltakozás, melyhez a másik két magyar párt és az SZNT is csatlakozott, most pedig küszöbön az EMNP által kezdeményezett autonómiatüntetés, mely úgyszintén minden magyar szervezet támogatását bírja. És mindez választások előtti időszakban, amikor általában egymásnak esnek pártok és politikusok. Visszaszolgáltatás, regionális identitásunkat erősítő jelképeink, anyanyelvünk szabad használata, Székelyföld területi autonómiája – íme néhány olyan ügy, amelyet – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – mindenki egyformán magáénak vall.
De miért is lenne fontos egy ilyen, a stratégiai célkitűzéseket tartalmazó, úgynevezett nemzeti minimum rögzítése? Mindenekelőtt azért, mert ily módon mindenki a maga helyén végezhetné a rá háruló munkát, mint láttuk azt egyébként a Mikó-ügyben. Mennyivel hatékonyabban fogalmazhatnánk meg üzeneteinket, legfőbb követeléseinket, ha ahelyett, hogy két malomban őrölnénk, minden eszközt bevethetnénk: Brüsszelben EP-képviselőink a nemzetközi közvéleményt szólítják meg, a fővárosban pártpolitikusok tárgyalásos úton képviselik érdekeinket – melyeket ugyanakkor tömegek nyilvánítanak ki erőteljesen, radikálisan. Azt már most láthatjuk, hogy a többpártrendszer hozadékai kezdenek megmutatkozni: az alakulatok versengése nyomán előtérbe került például a területi autonómia ügye, tüntetést szerveznek, ugyanakkor a románság felé is próbálnak nyitni – figyelemre méltó e vonatkozásban a bálványosi intézet által útnak indított, a föderalizáció témáját taglaló kétnyelvű – magyar és román – honlap.
Persze, az összehangolt fellépéshez ez még nem elég, egységes stratégiára, a szerepek, tennivalók pontos leosztására lenne szükség, erre pedig esély csak a választások után adódik. Már ha politikusaink képesek lesznek túllépni a vesztes-győztes pártpolitikai logika korlátain, és belátják: bizonyos ügyekben minden politikai szereplőre és minden magyarra szükség van. Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma

A magyar beteg nem számít?
A Népújság november 10-i számában megjelent Anyanyelven az egészségügyben című cikk témája adta kezembe a tollat, hogy megírjam egyik rokonom kálváriáját, aki, akárcsak sok magyar, kis híján áldozata lett annak, hogy betegen olyan egészségügyi személyzet kezébe került, aki nem tudott vagy csak végszükséglet esetén szólalt meg magyarul.
Rokonunk, miután erős gyomortáji fájdalmai voltak, kihívta a sürgősségi ügyeletet, az ügyeletes orvos, miután hasnyálmirigy-gyulladás gyanúját állapította meg, azonnal beutalta a sürgősségi kórházba. Itt is megvizsgálták, és valószínűsítették a gyulladás tényét, a beteget elhelyezték az egyik kórterembe, ahol egy magyarul nem beszélő fiatal asszisztensnő és egy orvos kezdte a kezelést. Az orrán keresztül egy szondát próbáltak lejuttatni a gyomrába, miközben az asszistensnő többször mondta a betegnek: "înghititi, înghititi", és nyomta az orrán keresztül a szondát.
A beteg azonban a nagy fájdalom miatt és azért, mert nem tudott jól románul, nem tudta, hogy nyelni kell, s így a szonda csöve lassan megtöltötte a száját. Mikor már a fulladás környékezte, kevés román tudásával megkérdezte a fiatal orvost: domnu doctor, ce înseamna, înghititi? Mire a fiatal doktor megszólalt magyarul: tessék nyelni! Mivel megértette, mi a tennivalója, elkezdett nyelni, s így megszabadult a kellemetlen következménytől. A fenti eset jól példázza, végzetes lehet, ha az orvos és a beteg nem értik egymást.
Az elmúlt hónapokban gyakran olvashattuk, hallhattuk egyes MOGYE-s professzorok és diákok propagandaszólamait arról, miért nem lenne jó a magyar tagozat létrehozása. Szerintük azért, mert a magyar orvosok nem fognak jól megtanulni románul, és nem fognak tudni a szegény román betegekkel értekezni. Ilyen hajmeresztő hazugságot ritkán hallani tanult emberek szájából. Ők is nagyon jól tudják, hogy a velük együtt vagy különböző orvosi rendelőkben dolgozó magyar orvosok mind jól beszélnek románul. Ílyen és ehhez hasonló ferdítésekkel akarják megakadályozni a magyar tagozat létrehozását, és ellenünk hangolni a becsületes román embereket, akik közül sokan, sajnos, el is hiszik a hazugságot.
Kérdezzük meg tőlük, miért csak a román betegek sorsa aggasztja őket, és a magyaroké kevésbé? Talán elfelejtették a hippokratészi esküt, hogy nem tesznek különbséget beteg és beteg között.
Ezek után nem csodálkozom, hogy sem a kórházakban, sem a poliklinikákon nincsenek magyar feliratok, pedig városunkban a magyarság részaránya jóval meghaladja a 40 százalékot.
Azoknak, akik átélték az 1990. márciusi nagy verekedést, amelynek előzményei szintén a MOGYE-val kapcsolatosak, az a benyomásuk, hogy a tisztelt professzorok az utóbbi húsz évben "se nem tanultak, se nem felejtettek!"
Gaál Árpád, Marosvásárhely
Népújság (Marosvásárhely)

Korteshíradó
Három nap, hat település, közel 300 km, és ami a legfontosabb: több mint 400 személyes találkozó – így számszerűsíthető Máté András Levente hétvégi kalotaszegi kampánya.
Kiskapuson Máté pénteken találkozott a helyiekkel. A két nyelven folyó kötetlen beszélgetés során a román közösség nevében felszólaló elmondta: szeretné megköszönni a képviselő munkáját, hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy a településfejlesztési támogatásokat az ő közbenjárására nyerte el a község.
Szombat délelőtt Nádasdaróc és Inaktelke településeken járt Kalotaszeg képviselőjelöltje. Az Egeres községhez tartozó két faluban minden egyes ház lakóit felkereste, azaz több mint 200 családhoz látogatott el. E két településen az önkormányzati választásokon való részvétel a magyar közösség fegyelmezettségét és bölcsességét tükrözte, amelyért természetesen az RMDSZ helyi vezetését illeti elismerés – mondta a jelölt. A település lakói tudják, hogy december 9-nek sorsdöntő jelentősége van a térség magyarságának jövője szempontjából.
*
Jegenyén szombat este Termés bált szervezett az RMDSZ helyi szervezete, amelynek házigazdája Máté András Levente volt. A jelölt kifejtette: nem a hosszú kampánybeszédek helye ez, sokkal inkább a baráti eszmecseréké és kikapcsolódásé. Csupán annyit kért a helyiektől: ne feledjék, december 9-én a régió jövőjéről döntenek. A helyiek kérésére pozitívan reagált: a jegenyei futballcsapatot támogatni fogja a Kalotaszeg-kupán való részvételben.
Magyargyerőmonostor kis magyar közösségéhez vasárnap délelőtt látogatott Máté András Levente. Az RMDSZ elnöke, Bogdán Erzsébet ügyesen összefogja a kis lélekszámú magyar közösséget, biztos alapot fog nyújtani a parlamenti választáson való magyar részvétel növelése szempontjából. – Ha nem vagyunk jelen a parlamentben, ahol rólunk döntenek, akkor esélyünk sem lesz a megmaradásra – hangsúlyozta Máté.
*
Körösfőn vasárnap Máté András Levente egy szál virággal köszöntötte az Erzsébeteket, de a más nevű hölgyeknek is jutott virág. A falugyűlésen Vákár István szenátorjelölttel együtt vázolták a parlamenti választások kalotaszegi tétjét. „Minden szavazatot, amelyet nem az esélyes magyar jelöltre, vagyis az RMDSZ jelöltjére adnak le, a román pártok erejét növeli velünk szemben. Ha ez a bástya elesik, az nem csupán Kalotaszeg, de egész Kolozs megye magyarságának jövőjére hatással lesz december 9-e után” – összegezték a jelöltek.
*
Szerdán, november 21-én 17 órától az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt szervezésében, a Restitutio in Integrum! programsorozat keretében kerekasztal-beszélgetésre kerül sor az egyéni és közösségi vagyonok visszaszolgáltatásának helyzetéről az Erdélyi Múzeum-Egyesület dísztermében (Jókai utca 2. szám, I. emelet). Részt vesz Sipos Gábor levéltáros, az EME elnöke, Vekov Károly történész, a Kolozsvári Casino egyesület elnöke és Szőcs Sándor jogász, a visszaszolgáltatási perek szakértője. A beszélgetést Ilyés Szilárd, az EME tudományos kutatója, a néppárt kolozsvári képviselőjelöltje vezeti.
*
Felháborítónak tartja az Erdélyi Magyar Néppárt Victor Ponta miniszterelnök kolozsvári kampányrendezvényén tett kijelentését, miszerint csak akkor fogják az észak-erdélyi autópálya építését folytatni, amennyiben erre uniós alapokat tudnak szerezni, mert jelenleg Romániának a 4-es korridor részeként épülő dél-erdélyi autópálya a prioritás. Az EMNP szerint a megoldást Románia föderális átszervezése jelentené, a regionális döntéshozatal megteremtése és a régiók fiskális autonómiája nem csak az autópálya kérdésére, de Románia gazdasági problémáinak a megoldására is alkalmas.
Szabadság (Kolozsvár)

A választási iroda elrendelte az EMNP-t lejárató plakátok eltávolítását
„Rágalmazó kampánya” abbahagyására szólították hétfőn az RMDSZ-t az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetői annak nyomán, hogy a Kovászna megyei választási iroda betiltotta a pártot lejárató, „6:3=0” feliratú plakátokat.
Az ügyben az EMNP emelt óvást illegális plakátolásra és etikátlan választási kampányra hivatkozva. Nemes Előd, az alakulat Kovászna megyei elnöke a Krónikának elmondta, a falvakon letépték a plakátjaikat vagy ráragasztották a „6:3=0, Erdélyi Magyar Blöff” feliratú transzparenst. A plakáton az RMDSZ politikusai által az EMNP-nek az alternatív küszöb elérésére vonatkozó célkitűzését bíráló szöveg is szerepel, miszerint „minden magyar veszít, 6 százalék magyarság, 3  magyar párt, 0 képviselet”.
A megyei választási iroda megállapította: a kifogásolt plakátokon nincs feltüntetve, hogy azok mely párt kampányeszközei, és melyik cég készítette őket, ami sérti a választójogi törvény előírásait. A betiltáson túlmenően az iroda felszólította a háromszéki polgármestereket, távolítsák el a plakátokat, ugyanakkor a következőkben büntetni fogja ezek terjesztését. Nemes Előd hangsúlyozta, noha az RMDSZ nyíltan nem vállalta ezeket a kampányanyagokat, sejteni lehet, hogy a szövetség áll a félrevezető korteshadjárat hátterében, mert tisztségviselői a közösségi portálokon is terjesztették. Mindemellett a névtelen plakátokat és az azonos tartalmú, fizetett újsághirdetéseket az RMDSZ-szel együttműködő, ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) rendelte meg.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke és Szilágyi Zsolt kampányfőnök tegnap közleményben üdvözölte a választási iroda döntését, és felszólította az RMDSZ-t, vessen véget a rágalmazó, lejárató kampánynak. „Felszólítjuk az RMDSZ vezetőit és aktivistáit, hagyjanak fel a mocskolódó és rágalmazó propagandával. Meggyőződésünk, hogy ez a bukaresti vezetésű pártok által meghonosított, balkáni gyakorlat, amely a választók félrevezetésére és a versenytárs besározására épít, lejáratja az előremutató, nemes politikai versenyszellemet, a pluralizmust és magát a demokrácia eszméjét is” – olvasható a közleményben
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke úgy reagált: az EMNP maksai polgármestere azzal fenyegeti a szavazópolgárokat, hogy nem adja ki a különböző igazolásokat, ha az RMDSZ-re szavaznak, és a településen szerinte egyetlen RMDSZ-hirdetés sem maradt a hivatalos plakátolóhelyeken.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Fellendülőben Háromszék
A gazdasági válság után a fellendülés jelei mutatkoznak a háromszéki gazdaságban: nőtt a Kovászna megyei cégek forgalma, több alkalmazottat foglalkoztatnak, miközben valamelyest csökkent a profitjuk.
A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a 2011-es mérlegek adatai alapján rangsorolta a legeredményesebb háromszéki cégeket – a díjakat a napokban osztották ki –, ugyanakkor bemutatták a vezető háromszéki cégeket sorjázó katalógust, amelynek összeállításakor figyelembe vették az üzleti forgalom, a nyereség és a munkahelyteremtés mellett a környezetvédelmi tényezőt is. Édler András, a kamara elnöke elmondta, 2011-ben a vállalkozások forgalma összesen 4,9 milliárd lej volt, ez 7,2 százalékos növekedést jelent 2010-hez viszonyítva.
Javult a helyzet a munkahelyteremtés terén is: a háromszéki cégek 2,8 százalékkal növelték alkalmazottaik számát, ez hozzávetőleg 1400 új munkahelyet jelentett a tavalyi évben. Csökkenést a vállalkozások nyereségénél mutattak ki, a cégek profitja 1,5 százalékkal csökkent 2010-hez képest.
A díjátadón Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, a vállalkozók részéről megmutatkozó szolidaritást bizonyítja, hogy a nyereség csökkent, ám az alkalmazottak száma növekedett, hiszen ez azt jelenti, hogy lemondtak a profitról a munkahelyteremtés érdekében.
„Én erre nagyon büszke vagyok” – mondta az elöljáró. A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara egyébként 4890 aktív háromszéki cég közül 829-et tüntetett fel a legeredményesebb vállalkozásokat ismertető katalógusban, ezek tavaly öszszesen 3031 millió lej forgalmat valósítottak meg, ami Kovászna megye üzleti forgalmának 60,9 százaléka.
Az üzleti forgalom szempontjából a kézdivásárhelyi cégek állnak az élen: első a háztartási és elektromos cikkeket forgalmazó Domo üzletlánc 701 millió lejes forgalommal, a második a Nexxon autókereskedés 125 millió lejes, a harmadik pedig a Zarah Moden készruhagyár 123 millió lejes forgalommal. A legjövedelmezőbb a Zarah Moden 16,1 millió lej nyereséggel. A legtöbb alkalmazottja a Domonak van, amely összesen 1575 személyt foglalkoztat. A legkörnyezetbarátabb címet a Tega Rt. köztisztasági vállalat kapta.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Németh bízik az EMNP parlamenti bejutásában
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint Magyarország nyitott az együttműködésre a decemberi választások után megalakuló új román kormánnyal.
Az államtitkár hétfőn az Országházban találkozott Toró T. Tiborral, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnökével, majd az azt követő sajtótájékoztatójukon kifejtette: több közös cél megvalósításáért dolgozhatnának együtt az új román kormánnyal, például az erős Közép-Európa megteremtéséért és az alapvető emberi és kisebbségi jogok biztosításáért.
Véleménye szerint nagy siker, hogy az elmúlt időszak romániai belpolitikai változásai nem érintették a honosítás folyamatát, és remélhetőleg ez a jövőben is így marad. Ugyanakkor május óta „némi megtorpanás” érzékelhető a magyar-román kapcsolatokban, ami azt mutatja, hogy „egyáltalán nem vagyunk sikerre és győzelemre ítélve” a kétoldalú kapcsolatépítésben - mutatott rá Németh Zsolt.
Az államtitkár kiemelte, fontos, hogy az erdélyi magyarok minél nagyobb számban menjenek el szavazni decemberben, mert csak így lehet erős képviseletük a román törvényhozásban. Remélhetőleg mindkét, „eltérő hangsúlyokat megfogalmazó” magyar párt bejut a parlamentbe - tette hozzá.
Toró T. Tibor azt mondta, az erdélyi magyarok helyzetére az autonómia jelenthetne megoldást, ezért rendeznek tüntetést november 24-én Sepsiszentgyörgyön. Az EMNP célja, hogy hiteles képviselője legyen az autonómiatörekvéseknek - tette hozzá. A nemzetpolitikai törekvések remélhetőleg a pártpolitika fölé emelkednek - fogalmazott.
Németh Zsolt közölte, abból az alkalomból találkozott az EMNP elnökével, hogy két éve írtak alá megállapodást az erdélyi Demokrácia Központok felállításáról. A 28 intézmény azóta a honosítási folyamat nélkülözhetetlen szereplője lett, a magyar külképviseleti rendszer „meghosszabbított karjaiként” működnek - mondta.
Toró T. Tibor szerint is sikertörténet a központok eddigi működése, hiszen az elmúlt két évben mintegy 230 ezer ember kereste fel ezeket. Ők segítséget, információt kapnak a központokban, tehát nemcsak szimbolikus lépés volt a létrehozásuk, hanem valós igény van a munkájukra - hangsúlyozta.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Marosvásárhelyi könyvvásár csíki kiadók szemszögéből
Elégedettek voltak a hétvégén tartott 18. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár látogatói a könyves felhozatallal és a gazdag kulturális programkínálattal, a könyvkiadók pedig a vásárlók nagyfokú érdeklődését dicsérték. Honlapunk a csíkszeredai kiadók vezetőit kereste fel, hogy a hétvégén szervezett háromnapos rendezvényt értékeljék.
Negyvenhárom önálló stand fogadta a látogatókat, főleg erdélyi magyar kiadók voltak jelen, továbbá a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete tizenkét anyaországi kiadót hozott el a vásárra. Négyszáztizenhat könyv most került először a vásárlók elé. A kiadók a jól sikerült vásár örömének mámorában is keserű szájízzel mondták, nem egy nyereséges szakma ez, nehezen tudják eladni a könyveket, egyre szűkül a piac. Éppen ezért a hazai kiadók pénteken egy megbeszélésre hívták a sajtó munkatársait, hogy beszéljenek arról, milyen módon lehetne a felgyorsult világban visszaszoktatni az embereket az olvasásra. Amiben mindannyian megegyeztek, hogy az írott kultúra népszerűsítéséhez bizony szükség van az internetes jelenlétre. Sikeres Bookart brand
„A Bookart Kiadó számára nagyon is sikeres volt az idei könyvvásár, egy ötéves korszak végén elmondhatjuk – hiszen ennyi idő óta veszünk részt a vásáron –, hogy megvan már a kiadónknak a saját brandje, arculatilag és tartalmilag is sajátos szegmensét foglaltuk el a könyvpiacnak” – emelte ki Hajdú Áron, a kiadó igazgatója. Hozzátette, ezúttal műfordításokkal jelentkeztek, népszerűnek bizonyult a svájci szerzők könyveiből indított sorozatuk. „Ezek a kötetek elsőként nálunk jelentek meg magyarul” – hívta fel a figyelmet az újdonságra Hajdú. Egy kritikus megállapítást is megfogalmazott, szerinte jövőre nagyobb helyszínen kellene megszervezni a vásárt, hogy elkerüljék a tolongást.
Egyik legjobb könyvvásár volt az idei
Ez volt az egyik legjobb vásár – vélte Burus Endre, a Pro Print Kiadó vezetője is, aki az első könyvvásártól kezdve mindig részt vett a szemlén. Azt mondta, érződött, hogy többet reklámozták idén a rendezvényt, mint az előző években. „Akik idejöttek, azok céltudatosan könyvet vásárolni érkeztek. Sok-sok embert láttam nagy zacskó könyvvel elhaladni, persze nem mindegyik nálunk vásárolt” – fejtette ki Burus Endre. Hozzátette, legnépszerűbb kiadványuknak a Fodor Sándor Csipike című meseregénye bizonyult, de sokat adtak el Novák Csaba Zoltán történész fekete márciusról szóló könyvéből is.
Hét új címmel jelentkezett a Pallas-Akadémia Könyvkiadó
Tőzsér József, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója elmondta, sikeresnek bizonyultak az idén megjelent könyvújdonságaik, de a régi címekből is vittek, és ezek iránt is volt érdeklődés. „Hét új könyvet vittünk, ezek mind elkeltek. Kuti Dénes és Bálint Károly művészalbumát szintén eladtuk, és a volt kínai nagykövet könyve, a Pekingi követség című is érdeklődésnek örvendett, mint ahogy Kozma Mária Régiségek Csíkországból, illetve Ferencz Imre Madárkirakata is elfogyott. Vették a Balázs Lajos néprajzkutató Rituális szimbólumok című könyvét, illetve Ambrus Tündének a Székely falutízesek című kötetét is, de az előbb felsoroltak fogytak a leginkább” – összegzett Tőzsér József.
Könyvesboltot nyitottak a vásár végén
Tőzsér László, a Gutenberg Kiadó vezetője örömhírről számolt be, mint mondta, ők épp hétfőn nyitották meg a könyvesboltjukat Marosvásárhelyen. Nem volt véletlen az időzítés, hisz a könyvvásárt használták fel, hogy reklámozzák magukat. „Ezúttal nem kiadóként, hanem inkább könyvterjesztőként jelentünk meg a könyvvásáron. Azon kívül, hogy Lövétei Lázár László József Attila-díjas költő lapozóját jelentettük meg a rendezvényre, az is egy célunk volt, hogy a marosvásárhelyi lakosoknak bemutassuk, milyen változatos készlettel várjuk a könyves üzletünkben. A nyolcezer címből másfél ezret vittünk el, úgy érzem, hogy bemutatónk nagyon jól sikerült, sok emberrel találkoztunk, rengeteg érdeklődő volt, így reményeket fűzünk a vásárhelyi boltunkhoz, amelyet a csíkszeredai mintára készült arculattal és a gyerekek számára kialakított játszósarokkal üzemeltettünk be” – tájékoztatott Tőzsér László.
A Székely Könyvtár sorozatát népszerűsítette a Hargita Kiadó
A Hargita Kiadó a Székely Könyvtár sorozatának szervezett bemutatót a vásárhelyi könyvvásáron. „Általában azt mondják, ha egy ilyen rendezvény végén egy kiadó költségvetési mérlege nullában jön ki, akkor számára sikeresnek mondható a könyvvásár. Mi túl is teljesítettünk, de nekünk főleg a részvétel volt a fontos, mert a Székely Könyvtár sorozatunknak szerettünk volna hírt verni” – emelte ki Lövétei Lázár László, a kiadó vezetője. Ők is érdeklődést könyvelhettek le, vásároltak is a sorozat köteteiből, illetve meg is rendelték jó néhányan.
Szász Cs. Emese, Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro

Tőkés László: Az önrendelkezés a megoldás
„Vegyük saját kezünkbe sorsunk irányítását! Tegyük ezt ne csupán azért, mivel az autonómiára néző, húsz évvel ezelőtti szövetségünk és eskünk erre kötelez, hanem azért is, mert működő európai példák egész sora mutatja, hogy számunkra az önrendelkezésen kívül igazából nincsen más megoldás” – ezekkel a szavakkal buzdít a november 24-i sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetésen való részvételre Tőkés László.
Az EP-képviselő tegnap kiadott felhívásában rámutat: az erdélyi magyarság különösképpen és halmozott mértékben megszenvedte a sajátos romániai demokrácia kártevéseit, s bár húsz évvel ezelőtt parlamenti képviselőink és szenátoraink felesküdtek az autonómiára, ma még mindig ott tartunk, hogy Székelyföldnek még a puszta létét is tagadják a központosított hatalom korifeusai. Képtelenek vagyunk tovább fizetni a mindenkori román kormányok csődpolitikáját – szögezi le az EMNT elnöke, s emlékeztet: bár 1989 szabadító karácsonya elhozta számunkra a szabadságot, a reményteljes kezdetek óta számtalanszor csalódnunk kellett, az értelmetlen hintapolitika árát mindannyiszor Románia állampolgárainak kellett megfizetniük, saját bőrükön kellett megtapasztalniuk, hogy iránytévesztett országlása során a bukaresti nagypolitika több problémát okozott nekik, mint amennyit képes volt megoldani. „Autonómiát akarunk! Autonómiát követelünk Székelyföldnek, és autonómiát az egész erdélyi magyarságnak” – fogalmazott Tőkés László, s november 24-re mindenkit Sepsiszentgyörgyre hív, „ahol a déli harangszó lélekszavára fogunk tüntetésbe, hogy felhívjuk a világ, kiváltképpen a román főhatalom figyelmét követeléseinkre, nem kevésbé azért, hogy román honfitársainkat jogos ügyünk támogatására kérjük”. Ha bátrak vagyunk, még a legkilátástalanabb helyzetben is képesek lehetünk győzelemre vinni igaz ügyünket – zárta sorait a Temesvár példáját felidéző Tőkés László, arra biztatva: álljunk ki igazunk mellett.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Távolítsák el a lejárató plakátokat
Elrendelte az Erdélyi Magyar Néppártot lejárató névtelen választási plakátok eltávolítását a Kovászna megyei választási iroda. A háromszéki prefektusi hivatal honlapján elérhető határozat szerint az iroda helyt adott az EMNP panaszának, s ezt követően döntött az intézkedésről. A Néppárt háromszéki szervezete amiatt fordult a választási irodához, hogy jelöltjei választási plakátjai mellett olyan plakátok jelentek meg, amelyeken többek között az a szöveg is szerepel: Az EMNP félrevezet! A névtelen plakátokat és az azonos tartalmú fizetett újsághirdetéseket – az RMDSZ kampányfőnöke korábbi közlése szerint – az RMDSZ-szel együttműködő ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) rendelte meg. A megyei választási iroda megállapította: a kifogásolt plakátokon nincs feltüntetve, hogy azok mely párt kampányeszközei, és melyik cég készítette őket, ami sérti a választójogi törvény előírásait. A választási iroda a kampány teljes időszakára megtiltotta a plakátok használatát, és az Állandó Választási Hatósághoz fordult a szükséges intézkedések meghozatala végett. Toró T. Tibor, az EMNP elnöke és Szilágyi Zsolt, a párt kampányfőnöke tegnap közös közleményben szólította fel az RMDSZ-t, hogy hagyjon fel rágalmazó kampányával. „Kérjük az RMDSZ kampánystratégáit, írják át a forgatókönyvet: vélt ellenségük, a Néppárt rágalmazását célzó negatív kampány helyett a magyar választók mozgósítására törekedjenek” – áll az EMNP közleményében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Műemlék-ismereti vetélkedő negyedszerre
A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) az idén negyedszerre rendezte meg az immár hagyománnyá váló műemlék-ismereti vetélkedőjét a kolozsvári iskolák X–XI. osztályos magyar diákjainak. A még tavasszal közzétett kérdésjegyzék alapján az iskolák történelemtanárai felkészíthették tanítványaikat, majd helyi vetélkedőn választották ki a városi versenyen részt vevőket. A döntőre szombaton, november 10-én került sor az Apáczai Csere János Líceumban.
A KLMT irodavezetője, Takács Gábor szervezte verseny döntőjére az Apáczai- és Brassai- líceumok, valamint a református és unitárius kollégiumok 13 diákja jutott el. Nekik az Apáczai Csere János Elméleti Líceum történelemtanárai, Jakab Antal és Pócsai Sándor által kidolgozott három próbán kellett tudásukat bizonyítaniuk. Az első villámkérdésekből állt, a második kolozsvári helyneveket tartalmazó keresztrejtvény megfejtéséből, a harmadik próba pedig műemléképületek bemutatásából. Ez utóbbi esetben az előadást is pontozták. A Brassai Sámuel Líceumban Vajnár János, a Református Kollégiumban Bogyea Katalin, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban Korodi Alpár történelemtanárok készítették fel a diákokat.
A háromtagú zsűrit Asztalos Lajos, Vincze Zoltán és Deák Árpád történelemtanárok alkották. Mindegyik versenyző oklevelet kapott, osztályonként a két-két első pedig jutalmat. A győztesek a X. osztályosok körében: Svedák Júlia, a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákja és Bogyea Tímea, a Református Kollégium diákja, továbbá a XI. osztályosok közül Tasnádi István és Bányai Csaba, mindketten a Református Kollégium diákjai.
A KLMT a jövőben szeretné országos szintűvé bővíteni a vetélkedőket.
Szabadság (Kolozsvár)

Sajtóklub alakult
Fórum a közvitának
A rövid avatóünnepségen Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE elnöke és Vajda György területi elnök felavatta a korábban falra helyezett MÚRE-védjegyet, a sajtóklub alapító okiratát és a szabályokat tartalmazó díszes oklevelet (Kusztos Enikő képzőművész munkája). Vajda György elmondta, azért jött létre a sajtóklub, mert szükség van arra, hogy az egyre jobban atomizálódó társadalomban, ahol a politika megosztó ereje miatt igen jól elkülönülnek az ideológiai vonalak, legyen egy hely, ahol politikai rokonszenvtől függetlenül találkozhatnak a médiában dolgozók, hogy véleményt cserélve, egymás gondolatait megismerve szerezzenek tapasztalatot egymástól.
Az alapítók szándéka szerint hétfőnként gyűl össze a társaság, ahova nemcsak a MÚRE-tagokat, hanem bármely kollégát szívesen látnak a szervezők. Az avatóünnepséget követően körvonalazódott az elkövetkezendő időszak tematikája is. Elsőként Sebestyén Spielmann Mihály a marosvásárhelyi sajtótörténetről tartott vitaindító előadást, de lesz fotó- és filmvetítés, illetve az ezekhez kapcsolódó vita, és a helyszín alkalmat ad arra is, hogy a beszélgetések mellett képző- és fotóművészeti, sajtófotó-kiállítást is rendezzenek. Azt is tervezik, hogy közéleti személyiségek meghívásával egy-egy aktuális témát is megbeszélnek. Így a MÚRE tevékenysége immár rendszerezettebb tevékenységekkel is kibővül. A következő tagok látták el kézjegyükkel az alapító okiratot: Karácsonyi Zsigmond, Vajda György, Szucher Ervin, Farczádi Attila, Simon Virág, Bögözi Attila, Sebestyén Spielmann Mihály, Antal Erika, Ötvös József, Szabó Éva, Simonfi Katalin, Tomcsányi Mária.
Hétfőn Sebestyén Spielmann Mihály az országváltást követő, illetve a két világháború közötti marosvásárhelyi magyar sajtómúltba vezette be az érdeklődőket. 1918 és 1945 között igen színes volt a sajtópaletta, 88 kiadvány jelent meg, köztük napilapok, irodalmi, tudományos magazinok, sportújság is. A román közigazgatás bevezetésével a cenzúra igen keményen bánt a magyar lapokkal, aztán a kommunista rendszert követően nem is titkolták ezt, több újság fehér lappal vagy a hasábokon kihúzott sorokkal jelent meg. A történész többek között azt is kibányászta a korabeli lapokból, hogy az újságírókat nem kényeztették el anyagilag. Bohém, rendszertelen életet éltek, mert a lapok nagyrészt éjszaka készültek, illetve volt olyan is, amelyik naponta kétszer jelent meg. Több jó tollú újságíróból író, közéleti személyiség lett. A lapok szerkesztői sokszor nyíltan felvállalták, hogy valamilyen ideológia mentén kötelezzék el a kiadványt. Konfliktusuk is volt bőven az újságíróknak, gyakran a hatóságokkal, máskor pedig civil emberekkel, és sajtóperek is akadtak. Az újságírók érdekvédelmében sajtóklub is alakult – ennek a különlegessége az volt, hogy a színészekkel közös szervezetbe tömörültek, mert úgy ítélték meg, hogy a szakmában dolgozóknak hasonlók a körülményei, az életvitele. Semmi sem új a nap alatt – mondhatnánk. Az előadáson elhangzottakra visszatérünk. A klub további programját a sajtóban közöljük.
e.gy.
Népújság (Marosvásárhely)

Erdély történelméért
A Mentor Kiadó – többek között – két új, történelmi jellegű kötettel is képviseltette magát a nemrég lezárult 18. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. A történetíró elhivatottsága. Emlékkönyv Szabó Miklós születésének 80. évfordulójára (30 történelmi tanulmány Erdélyről) és a Bánffi Dienes elárultatása című könyvek bemutatójára szombaton került sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, Káli Király István, Sebestyén Mihály és Pál-Antal Sándor, valamint az ünnepelt, Szabó Miklós történész jelenlétében.
A Bánffi Dienes elárultatása című kötetet Káli Király István méltatta. Mint mondta, a kötet szerkesztője igen jó érzékkel válogatta össze a Bánffi megöletéséről szóló történelmi krimi anyagát. Sebestyén Mihály hozzátette: Bánffi Dienes az erdélyi történelem ellentmondásos szereplője volt, idejében két tábor állt szemben egymással, még jóval a kuruc–labanc viszály előtt. Vele szemben álltak azok a hatalmasságok, akiknek nem tetszett, ahogyan Bánffi a szemük előtt ügyeskedik és hatalmas vagyonra tesz szert, ő pedig nem politizált, illetve nem úgy politizált, ahogyan kellett volna. A kötet mögött több évtizedes kutatómunka áll. Sebestyén Mihály a Teleki Téka munkatársaként egyszer feladatul kapta egy kimutatás készítését a könyvtár köteteiről. Ekkor bukkant rá az egyik, 1855-ös folyóiratban a Bánffi perét közlő újságcikkre, amely felkeltette az érdeklődését, és színdarabot kívánt írni belőle. – Ezután elolvastam a Jókai könyvét erről a történetről. Ő Orbán Balázstól hallott róla, és rájöttem: történészként az a dolgom, hogy a szövegeket összegyűjtsem és közöljem – mondta a szerkesztő, aki kötetében kitér a korabeli Erdélyben fellelhető társadalmi viszonyokra, a Bánffi meggyilkoltatásának előzményeire, a főurak közötti intrikákra is. – Megkerestük a családot, a könyv kiadását támogatandó. Őket mindez nem érdekelte, de végül sikerült pénzt szerezni a Nemzeti Kulturális Alaptól – árulta el Káli Király István. – Nagyon örvendek neki, mert ez a Mentor egyik legjobb kiadványa, önerőből készítettük el. Köszönetet kell mondanom a kiadó szerkesztőinek, Gálfalvi Ágnesnek és Szőcs Katalinnak, nélkülük nem léteznénk.
Ami a másik kötetet illeti, az 30 történész egy-egy tanulmányát tartalmazza Erdélyről. Vannak benne román nyelvű szövegek, és egy német szöveget is tartalmaz. Időt átívelő kötet a négyszáz oldalas kiadvány, amely meglepetés volt az ünnepelt számára is. A tisztelgés mellett Erdély Történelmének dedikáljuk – mondta Káli Király István, és elárulta: a kiadvány beleilleszkedik az 1995-ben és 1997-ben indított sorozatokba. – Régi szokás, hogy a jeles, a tudományos élet terén kiemelkedő tevékenységet kifejtő személyiségek emlékkönyvet kapnak a kollégáktól – tette hozzá Pál-Antal Sándor. – Amikor megtudtuk, hogy közeledik a nyolcvan év lejárta, Budapesten megtárgyaltuk a kollégákkal, hogy megpróbálunk egy emlékkönyvet megjelentetni a Szabó Miklós tiszteletére. Én elvállaltam a mozgósítást. A román kollégákat sem hagyhattam ki, hiszen Szabó Miklós munkája jó részét közöttük végezte. Ők is igen készségesnek mutatkoztak, a közös célunk az volt, hogy megtörjük e témában Kolozsvár egyeduralmát. Eddig csak kolozsváriak kaptak emlékkönyvet, holott itt Vásárhelyen is vannak kitűnő történészek. Elsőként Szabó Miklós érte meg a nyolcvan évet, remélem, mások is követik a sorban. A Mentor azonnal igent mondott a kötet megjelentetésére, amelyet civilek támogattak. Ez elég volt a nyomdaköltségekre és a kötésre, így elkészülhetett ez a nagyon szép kivitelezésű, igen tartalmas tanulmánykötet, amellyel elsősorban az erdélyi történetírást gazdagítottuk. Hiányzik ugyan belőle Szabó Miklós bibliográfiája (ha elkérjük, a kötet már nem lesz meglepetés többé), de szerepel benne írásainak lasjtroma, és a két bevezetőben fellelhető adatok kielégítik az olvasó kíváncsiságát. Káli Király István megjegyezte: Marosvásárhelyen kialakult egy jó szakmai hangulat, amely igencsak segíti a történészek munkáját, a régi és az új nemzedékek együttműködését. Simon Zsoltnak nagy szerepe van a kötet megjelenésében. – Gyakran érdemtelenül mellőzik a történészeket, holott egy nagyon lelkes, szorgalmas, elhivatott, fiatal csapat jár az idősebbek nyomában. Marosvásárhelyen egy nagy és erős közösség irtózatos erőfeszítéseket tesz azért, hogy ami évtizedeken keresztül tabu volt, most kibontakozhasson. Ezért is örvendek ennek a kötetnek – mondta a kiadó igazgatója, majd – mintegy zárásképpen – Szabó Miklós köszönte meg a kötetet a jelenlevőknek. – A könyv a szerzőket és szerkesztőket dicséri. A marosvásárhelyi fiatal történészek csoportja létezik. Ez a kötet erre a bizonyíték.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Anyanyelvoktatás. Irányok és törésvonalak
A magyar tudomány ünnepe napján a romániai magyar közoktatás helyzetéről szervezett tanácskozást a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Területi Bizottsága a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán. Az előadók mellett akadémikusok, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség országos és megyei szervezetének elnöke, főtanfelügyelők, főtanfelügyelő-helyettesek, tanfelügyelők vettek részt. A meghívottakat Németh Tamás professzor, az MTA főtitkára valamint Péntek János egyetemi tanár, a Kolozsvári Területi Bizottság (KAB) elnöke köszöntötte, aki a Kárpát-medencei magyar oktatás rendszerének közelítése érdekében ajánlotta az Akadémia elnökségének ezt a témát.
Az őszi ünnepi akadémiai rendezvényt minden évben más-más helységben szervezik. Marosvásárhelyen a közoktatást holisztikus, az egészre való rálátás szempontjából vizsgálják – nyilatkozta a kolozsvári nyelvészprofesszor. Az összkép ellentmondásos helyzetre utal: miközben úgy tűnik, hogy az oktatáspolitika javul, s új magyar intézmények jönnek létre, a mérések azt mutatják, hogy csökken a színvonal, s ezzel együtt helyenként a magyar iskolák vonzereje is. Nem elég megünnepelni, hogy létrejött egy magyar iskola, a későbbiekben sem szabad elfeledkezni az oktatás színvonalának a megőrzéséről. A csökkenés lényeges oka a pedagógusképzésben keresendő. Nem elég a hivatástudat, ha nincs meg a szakmai tudás, hisz közismert, hogy kisebbségi körülmények között többet, jobban kell teljesíteni. Baj van a szülők hozzáállásával is, hisz sok családban nem nevelik munkára a gyermekeket. Aki pedig nem tanul meg dolgozni, az sajnos tanulni sem tud. Vannak sikeres gyermekek, de az egyedi esetek nem ellensúlyozzák az összképet – összegezett a KAB elnöke.
Ezt erősítették meg az elhangzott előadások is. Pletl Rita, a Sapientia Marosvásárhelyi Műszaki és Humán tudományok Karának egyetemi tanára az anyanyelv-oktatás helyzetéről 15 éve elkezdett országos mérések eredményét ismertette. Bár az 1990-es években az elemi oktatásban voltak rossz eredmények, a kisiskolások anyanyelvi képességei ma már elérik azt az általános szintet, ahonnan tovább lehet lépni. Ez azonban szertefoszlik az általános iskolában, amelynek a gerince megroppanni látszik, s a folyamat magával fogja rántani a középiskolát is. A szövegalkotás terén nem észlelhető javulás, s a szövegértés szintje az elvárható alatt marad. Mindez az önálló tanulást gátolja nemcsak anyanyelvből, a többi tantárgyból is, s a tudás alkalmazásának szinte az átlagosnál gyengébb marad. Pletl tanárnő ígérete szerint a felmérés eredményét elküldik az iskoláknak, hogy minden tanintézményben fel tudják mérni az átlagszinthez viszonyított helyzetüket.
Szentes Erzsébet előadásából – Önismeret, pályaválasztás és életpálya összetevők vizsgálata az erdélyi magyar diákok körében – kiderült, hogy nem működik a pályaválasztási tanácsadás, gond van a végzősök pályaképével. A középiskolában nem tudnak eleget a választott szakmákról, s döntésüket nem a szakma jellegzetességei és saját képességeik ismeretében hozzák meg, pusztán csak érzelmi alapon (szeretem, nem szeretem) választanak. A tanári pályát a megkérdezetteknek mindössze a 4,5 százaléka választaná, az indoklás szerint rosszul fizetik a pedagógusokat, s 25 százalékuk határozott elutasító választ adott. A felmérés feldolgozásáról, számszerű adatairól Harangus Katalin mutatott tanulságos grafikonokat (Anyanyelvi kompetenciák: jelen és jövő a mérések tükrében).
Kit terhel a felelősség: a középiskolákat vagy az egyetemeket? – tette fel a kérdést Tonk Márton. Székely Tünde doktorandussal készült előadásában elhangzott, hogy a rendszerváltás utáni pozitív expanziót 2009 óta az egyetemre felvételizők számának stabilizálódása, majd az utóbbi években 5 százalékos csökkenése követte. Beszédes adat, hogy a közel 8.000 érettségiző fiatal közül 1.800-2000-en iratkoznak be magyar tannyelvű egyetemekre, 25 százalékuk román felsőoktatási intézményt választ, 50 százalékuk pedig nem tanul tovább. A magyarországi adatokhoz képest, ahol minden 100 főre esik egy egyetemi hallgató, a romániai magyarság körében mindössze 0,3 százalék.
A hozzászólások az oktatásügy szinte minden kérdését érintették. Péntek János vetette fel, hogy a romániai magyar oktatásnak nem jöttek létre a megfelelő szakmai háttérintézményei, annak ellenére, hogy a tanügyi törvény ezt lehetővé teszi. A szakma és a politika között működnie kellene a munkamegosztásnak – vélekedett Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke. Kerestély Irma, Kovászna megye főtanfelügyelője beszámolt, hogy a tehetségkutató, tehetséggondozó központ megalakítására a tanügyminiszter jóváhagyását várják. A hozzászólók közül többen is felvetették, hogy nem valósult meg a politika, hatóság és szakma folytonos együttműködése, egymás tájékoztatása. A romániai oktatásügyben ma sincs egységes stratégia, s a kapkodás, a tűzoltó módszerek az általánosak, miközben mindenki a másikra mutogat, amikor valami nem valósul meg. A felelősség vállalása helyett megmaradt a szolgalelkűség, s az intézményvezetők, pedagógusok továbbra is fentről várják az utasításokat, ahelyett, hogy a lehetőségeket kihasználva cselekednének.
Az oktatásügy másik fenyegető problémája az általánossá váló pedagógushiány. Míg tanítóból túl sok is van, ahogy nyugdíjba vonul a marosvásárhelyi pedagógiai főiskolán végzett nemzedék, egyre kevesebb lesz például a matematika, fizika és a magyar szakos tanár. 36 évesnél fiatalabb ezekből a szakemberekből nincs is Hargita megyében, s a vidéki iskolákban kénytelenek egyre több szakképzetlen oktatót alkalmazni – hangzott el a Ferencz S. Alpár volt főtanfelügyelő hozzászólásában, aki a közoktatási törvény beüzemelésének, a távirányítás továbbélésének a problémáit is felvetette.
Visszaállítani a tanár tekintélyét, társadalmi megbecsülését, pályadíjjal ismerni el munkájukat, átképezni a tanítókat – a tanácskozáson részt vevő akadémikusok a megoldáson gondolkoztak, hisz korszerű tankönyvekkel, segédeszközökkel is nehéz lesz dolgozni a jövőben, ha nem a legjobbak vállalkoznak a következő nemzedékek oktatására.
Az ünnepi összejövetel másnapján a Bolyai János Tudomány és Technika Házában a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Németh Boglárka Noémi nyelvészt a társadalomtudományok, Baricz Árpád matematikust a természettudományok kategóriában díjazta. Szilágyi N. Sándor munkásságát a tudomány erdélyi mestere címmel ismerték el, a Korunk folyóiratot a tudományok népszerűsítéséért tüntették ki.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Boros Zoltán: „meg kell állítani az erdélyi magyarság exodusát”
Érdekes magyar párharc alakult ki a 2-es számú marosvásárhelyi választási körzetben: az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) színeiben Boros Zoltán közismert televíziós személyiség indul, az RMDSZ részéről pedig a megyei önkormányzat volt elnöke, Lokodi Edit Emőke próbál képviselői mandátumot szerezni. Boros Zoltán azt állítja, 73 évesen is százszázalékosan egészséges és bármilyen kemény munkára felkészült.
– Miért szeretne egy ismert és elismert tévés személyiség politikus lenni?
– Az utóbbi időben ha nem is dolgoztam sajtóintézményben, azt hiszem, hogy az újságírókra jellemző szakmai elferdültségnek köszönhetően továbbra is követtem a politikai eseményeket. Egy idő után a szemlélést már reflexből is a tenni akarás váltja fel. Én nem valaki vagy valakik ellen vállalnék közszerepet, hanem valamiért és valakikért. Azért, mert meggyőződésem, hogy rendszerű megoldások nélkül nem lehet a romániai magyarság jövőjét biztosítani. Gondolok elsősorban a különböző autonómiaformákra, amelyek segítségével egy olyan légkört teremthetnénk Erdélyben, amely megállíthatná a magyarság exodusát.
El kellene érnünk, hogy végre a gyakorlatban is rendeződjenek az anyanyelv használatával kapcsolatos gondjaink. Nem azért, mert nem tudnánk, vagy nem akarnánk románul beszélni, hanem egyszerűen azért, mert egy olyan jogról van szó, amit különböző törvények szentesítenek, és egyáltalán megillet bennünket. Aztán ugye még ott van a Bolyai Egyetem szinte tíz éve jegelt ügye, közösségi vagyonunk restitúciójának a kérdése és még sok más.
– Alkalmasnak tartja magát mindezek kiharcolására? Azért kérdezem ezt, mert alapfoglalkozását illetően ön zeneszerző és zongorista, ami finom lélekre utal.
– Finom, de erős lélek – tenném hozzá. Egy olyan lélek, amely Bukarestben a legnehezebb időszakban edződött. Forradalom, fekete március, bányászjárás, és hadd ne soroljam tovább azokat az eseményeket, amelyeken a magyar adás főszerkesztőjeként helyt kellett állnom. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy az etikusság és az erkölcsösség manapság és főleg mifelénk nem egyeztethető össze a politizálással.
– Nem tart attól, hogy ha nem jut be, a magyarok szemében már nem sikeres tévés, hanem bukott politikus lesz?
– Én nem nevezném bukottnak azt az embert, aki nem végez az első helyen. Jó lenne, ha mindannyian – vagy legalábbis mi, magyarok – afféle sportvetélkedőként fognánk fel a december 9-ei versenyt, ahol mindannyian be szeretnénk jutni a célba. Ennek érdekében akarjunk minél jobbak lenni, és ne az ellenfél elgáncsolása foglalkoztasson.
– A 2-es számú körzetben indul, ahol az RMDSZ-es Lokodi Edit Emőkével verseng a magyar voksokért…
– Én például Lokodi Edit Emőkére jelölttársként tekintek, nem ellenfélként és még kevésbé ellenségként. Azt is tudom, hogy közös a célunk, csupán a stílus és a fontossági sorrend különbözik. Az, hogy néppártosként elvenném a szavazatait, megint csak nézőpont kérdése.
– Ön 73 évesen is idealista! Ebben a korban nem érzi-e magát idősnek a parlamenti munkához?
– Szerintem 60–65 éves kor után nagyon kevés az az ember, aki elmondhatja magáról, hogy ő százszázalékosan egészséges, és bármilyen kemény munkára felkészült. Persze elgondolkodtató, hogy nyugdíjasként valakinek kell ilyen szerepet vállalnia, vagy sem. De mivel a parlamentben nem szaladni mennék – még ha a sportversenyt is hoztam fel példaként –, hanem gondolkodni, úgy érzem ennek a feladatnak eleget tudok tenni.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Székedi Ferenc: A sajátosság méltósága
Magyarország jelenlegi kormánya az állam szerepének növeléséért, a központosítás erősítéséért küzd politikai, közigazgatási, társadalomszervezési, jogi, parlamenti, gazdasági és kommunikációs eszközökkel. Magyarország kormánya úgy véli, hogy az egyetlen központban meghozott döntések alapozhatják meg a nemzet jövőjét, még akkor is, ha ezeket olykor meglehetősen rövid távon homlokegyenest az ellenkezőjükre kell módosítani.
A szomszédos államokban élő magyar kisebbségek számára az lenne az üdvös, ha az állam szerepe mindenütt csökkene, ha a döntések egyre jelentősebb része kerülne át a helyhatóságokhoz, a helyi közösségekhez, mert akkor saját életüket egyre inkább az önállóság jegyében tudnák megszervezni, ezért a rendelkezésükre álló, kisebb-nagyobb hatósugarú demokratikus eszközökkel próbálják csökkenteni az állam szerepét.
Magyarországon milliók hétköznapjait a magyar kormányzat társadalomátalakító irányvonalai határozzák meg, amelyeket a legapróbb részleteiben is azonnal szentesít a kétharmados Országgyűlés.
A szomszédos államokban élő magyar kisebbségek hétköznapi életét nem a magyarországi belviszonyok, hanem az illető országok társadalmi-gazdasági valósága, jogi háttere háttere határozza meg, ennek alapján dolgoznak, adóznak, nevelik a gyermekeiket és így tovább.
Magyarország hangja az utóbbi években az európai- és világintézményekben háttérbe szorult, a magyar gazdaság nem tud kilábalni a válságból, egyre többen hagyják el a jobb megélhetés reményében a szülőföldjüket, miközben a környező országok egyike-másika már felszálló ágba került és európai regionális valamint nemzetközi szerepük egyre jelentősebb.
Magyarország az utóbbi időben előszeretettel emlegeti a keleti nyitást, a kelet felé fordulást, miközben a környező országok számára továbbra is a nyugat-európai modellek követése az irányadó, a – hol erősebben, hol kevésbé erőseb – felcsapó válsághullámok ellenére úgy érzik, hogy nem az elzárkozás, hanem az erőteljesebb európai együttműködés és integráció vezeti ki őket a válságból.
Magyarország kormányzata két esztendeje úgy véli: olyan úton kell elindulnia, amelyet saját maga tapos ki magának, és ehhez eszközöket nem a jelenben, hanem a múltban találja meg. A környező országok úgy vélekednek, hogy a lehető leggyorsabban a jövő fele kell fordulni, és minden lehetőséget ki kell használni, amit a jelen, az összefüggő gazdasági világrendszer, a globalizáció nyújt.
Magyarország jelenlegi kormányzata és a szomszédos államok kormányzatai között alapvető szemléletbeli különbségek vannak, nem véletlen tehát, hogy az utóbbiakban élő magyar kisebbségek legjelentősebb érdekképviseletei a maguk országához alkalmazkodó, a közösségeik számára előremutató, saját politikai irányvonalat dolgoznak ki. Ezek az érdekképviseletek már csak a közösségek nagysága tekintetében sem követhetik az erő, a nagyotmondások politikáját, számukra az ésszerűség útja járható. És természetesen a demokrácia bővítése, kiszélesítése, hiszen intézményeiben ez teszi lehetővé, hogy a kisebbség is hallassa hangját, kellő megalapozással elfogadtassa véleményét, illetve szembe tudjon szállni más, számára hátrányos nézetekkel.
Következésképpen a nem Magyarországon élő magyar közösségek számára csupán a független, ám az adott ország viszonyaihoz alkalmazkodó politizálás jelenti a járható utat, és ezt nem tudja felülírni semmiféle központi nemzeti szándék. Ezt a típusú politizálást, ennek alapvető céljait támogatni lehet, de megkérdőjelezni nem, mert szembemegy a valósággal, mindennemű történelmi és jelenlegi tapasztalattal. A környező országok magyar érdekképviseletei bármiféle magyar kormányzatnak csupán mellérendelt, egyenrangú partnerei lehetnek, nem pedig alattvalói.
Ez a mellérendeltség az olykor igen nehéz körülmények között is megtartott magyarságnak – ha úgy tetszik, a sajátosságoknak – a mindig tiszteletet érdemlő méltóságából fakad. Romániában, Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapelvei képviselik ezt a függetlenséget, ezt az önállóságot, ezt a méltóságérzetet, és ezzel tisztában vannak mindazok, akik decemberben a lehető leggyakorlatiasabb szempontok alapján még akkor is a szervezetre szavaznak, ha nem minden jelölt személyével, nem minden tekintetben értenek egyet.
A magyar érdek azt kívánja, szavazzon a tulipánra – valahogyan így hangzik az a falvédőszöveg, amelyet manapság több erdélyi településen látni lehet. A stílus ellenére azonban mindenütt érdemes tisztában lenne vele: az erdélyi magyarok a gyakorlatban mindig tudják, mit cselekszenek – mert nem ma szálltak le a falvédőről...
Maszol.ro

Fiatalok az autonómiatüntetésen
Csatlakozik a sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetéshez az Erdélyi Magyar Ifjak Háromszéki Szervezete, mely tegnap közleményben üdvözölte az Erdélyi Magyar Néppárt kezdeményezését, s közölte: a szombati tüntetésen részt vesz a megyében működő hat EMI-szervezet. „A területi autonómia – ahogy azt már korábban megfogalmaztuk – az őshonos székelység alapvető joga, amely évszázadokon keresztül biztosította megmaradásunkat, és biztosíthatja jövőnket is itt, Székelyföldön. Ezért az önrendelkezésért folytatott küzdelem a legfontosabb ügyünk, amelyről merünk beszélni, de mernünk kell tenni is érte” – olvasható a közleményben. Ugyanakkor leszögezik: az EMI számtalan esetben kiállt nemzetünk védelme mellett, „de tudjuk, a legtöbb problémánkra a területi autonómia nyújthat csak megoldást”. Az EMI háromszéki szervezete „múltunknak tisztelegve és magyar jövőnk reményében” arra biztatja az ifjúságot, egyesületeiket, diáktanácsokat, hogy vegyenek részt a november 24-i megmozduláson, megjegyezvén: „van, ahová szórakozásból megyünk, de van, ahová a kötelesség hív.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Iskolát, óvodát avattak Remetén
Felújított iskolaépületet, újonnan épített óvodát adtak át november 18-án, vasárnap Gyergyóremetén. A megvalósítások a Vidékfejlesztési Alap 322-es kiírása mentén megnyert pályázat részét képezik.
A gyermeklétszám csökkenése igen fenyegető veszélyt jelent a remetei tejporgyári iskola megmaradására, ennek ellenére az 1960-as évek elején létesített épületet felújíttatta a község önkormányzata. A beruházás, mely az épület külső-, belső felújítását, illetve egy önálló hőközpont létrehozását foglalja magába, a Vidékfejlesztési Alap integrált pályázata részét képezi.
Huszonhárom évvel ezelőtti statisztikák szerint ebben az iskolában 43 alsó tagozatos és 36 napközis gyermek járt. Az idei tanévtől megszűnt az óvodai csoport, az iskolában pedig 12 diák tanul. „Sokat gondolkodtunk, hogy érdemes-e javítani egy olyan épületet, ahonnan lassan kifogynak a diákok. Az a döntés született, hogy igen. Reményeink szerint itt továbbra is iskola fog működni, de ha mégsem, akkor is a fiatalokat fogja szolgálni” – mondta az avatóünnepségen Papp Mihály, a Fráter György Általános Iskola igazgatója.
Az épületnek szánt rendeltetés kapcsán Laczkó Albert Elemér polgármester elmondta: már múlt tanévtől itt kaptak helyet az addig hosszú éveken át Szentmiklósra ingázó fogyatékkal élő remetei fiatalok, napközis foglalkoztatójuk mellett további tevékenységeknek is lenne még hely az épületben. „Az épületnek további funkciókat keresünk. Olyan tevékenységekre fogjuk használni, amik a gyermekek fejlődését szolgálják” – szögezte le a polgármester, mindazonáltal reményét fejezte ki, hogy a településrészen nem „fogynak el” annyira a gyerekek, hogy az iskola épületét esetleg máshonnan érkezők táboroztatására kelljen használni.
„Valamikor, amikor a tejporgyár virágzott, ez az épület épült utolsóként. A gyár hanyatlása miatt jelenleg leszakadóban van a falunak ez a része. Azt kívánom, hogy a felújított épület legyen jelképértékű; az első olyan pont, ami ezt a falurészt a fejlődés útján elindítja” – fogalmazott a községvezető.
Egy másik beruházás, az alszegi óvoda átadására is sor került vasárnap. Az újonnan épített létesítmény szintén a Vidékfejlesztési Alap 322-es kiírása mentén megnyert pályázat révén jött létre. Az 500 ezer lejt meghaladó beruházással lebontásra került a régi, igen rossz állapotban lévő épület és felépült egy korszerű, jól felszerelt, konyhával és ebédlővel is ellátott napközis óvoda, melyben három csoportot indítottak az idei tanév kezdetén.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

A gyimesbükki létrehozó ember
Deáky András Szemben az árral című kötetét mutatták be hétfőn este Csíkszeredában, a Lazarus-házban.
Az esemény főszervezője, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa nevében Szarka Gábor konzul köszöntötte a jelenlévőket. Örömmel nyugtázta, hogy az a terem, ahol az újdonsült magyar állampolgárok teszik le az esküt, ugyanúgy megtelt egy kulturális esemény alkalmából, mint ahogy eskütételkor szokott. Csikós Klára a Németh Géza Egyesülettől köszöntötte a szerzőt, aki régóta tagja az 1995-ben alapított szervezetnek. Kifejtette, hogy Deákyt „létrehozó emberként” ismerik. Hozzátette, 1990-ben bölcsész tanárként újraalapította a magyar iskolát Gyimesbükkben, de nyugdíjazása után sem ült karba tett kézzel, hanem panziót létesített, melyet a közügy szolgálatába állított. Ugyanis a magyar vonatkozású emlékhelyek, emlékművek ápolásával foglalkozott, nála a turisták nemcsak egyszerűen kikapcsolódnak, hanem feledhetetlen történelmi leckét kapnak a csángókról, az ezeréves határról stb. Maga a könyv is úgy született, hogy nagyon sokan kérték fel az előadót, írja is le, amit elmond. Szarka Gábor kiegészítette az elhangzottakat azzal, hogy ez a kötet nem regény, nem fikció, hanem kordokumentum. „Olyan eseményekről szól, amelyek megestek a szerzővel élete folyamán, mégsem önéletrajz, mert Deáky tanár úr az, aki ápolja az itteni emlékeket. Újra köztudatba hozta, zarándokhellyé változtatta az ezeréves határt, nem véletlen, hogy a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével is kitüntették.”
A szerző pedig összefogásra buzdított, mint mondta, kell legyen egy „nemzeti minimál”, amely mentén a magyarság együtt lép fel a jogaiért és szülőföldjéért, politikai hovatartozástól függetlenül.
Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro

Régiók: Ponta hallani sem akar az RMDSZ javaslatairól
Victor Ponta szerint „fel sem merül”, hogy a Szociál-Liberális Szövetség (USL) elfogadja az ország területi-közigazgatási átszervezésével és az alkotmány módosításával kapcsolatos RMDSZ-es javaslatokat, ha kormányon marad a választások után.
A miniszterelnök kedden este a Realitatea TV-ben beszélt az USL alkotmánymódosítási és területátszervezési terveiről, amelyeket jövőre gyakorlatba ültetne a jelenleg is kormányzó pártszövetség. A területátszervezésről kijelentette: az új közigazgatási egységeket a jelenlegi gazdasági fejlesztési régiók határai mentén alakítanák ki. „Kinyílna Pandora szelencéje, ha elkezdenénk a megyéket ide-oda tologatni” – jelentette ki.
Ponta elfogadhatatlannak tartja az RMDSZ új régiókra vonatkozó elképzeléseit, illetve azt a kérését, hogy az alkotmányból töröljék a román nemzetállamiságról szóló passzust. „Szó sem lehet róla, maradnának a jelenlegi fejlesztési régiók. Az RMDSZ már húsz éve kéri, hogy módosítsuk a nemzetállammal kapcsolatos 1-es cikkelyt az alkotmányban, de fel sem merül ilyesmi” – fogalmazott a miniszterelnök.
Maszol.ro

Répás Zsuzsanna: Van jövőkép a Felvidéken - Van jövőkép a Felvidéken, ezt mutatja, hogy évről-évre nő a magyar nyelvű oktatási intézményekbe beíratott kisdiákok száma - mondta Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szerdán az MTI-nek, miután beiratkozási ösztöndíjakat adott át a szlovákiai Marcelháza magyar tanítási nyelvű alapiskolájában a Rákóczi Szövetség szervezésében.
A rendezvény után telefonon nyilatkozva elmondta: két párhuzamos osztályba járó, 30 kisdiák után járó beiratkozási ösztöndíjat adott át.
Répás Zsuzsanna úgy fogalmazott: minden kisdiák és minden magyar ember számít, oda kell figyelni mindenkire, mert ők jelentik a felvidéki magyarság jövőjét.
Kiemelte: évről-évre nő a magyar nyelvű oktatási intézményekbe íratott felvidéki iskolások száma, és ez azt jelenti, hogy van jövőkép a Felvidéken, és a látványos demográfiai csökkenés ellenére is lehet pozitív eredményeket produkálni.
A Rákóczi Szövetség ösztöndíj programjának elindítását úttörő jellegűnek nevezte, és mint emlékeztetett, akkor még nem volt státusztörvény, oktatási-nevelési támogatás. A helyettes államtitkár fontosnak tartotta, hogy a külhoni magyarságra nem csak a magyar kormány figyel oda, hanem a civil szervezetek is. Ez az ami élővé teszi a Kárpát-medencét behálózó magyar nemzeti közösségi hálót - fogalmazott.
A Rákóczi Szövetség szervezésében az ösztöndíjakat szeptember és december között csaknem száz felvidéki településen adják át, összesen több mint 3500 magyar diáknak. A program célja, hogy ráirányítsa a magyar családok figyelmét a magyar iskola választásának fontosságára és helyességére. A program minden év decemberében az óvodások megajándékozásával és a szülők megszólításával kezdődik; a szülőknek írt levélben a magyar iskola előnyeire, az ott megszerezhető többlettudás lehetőségére, valamint a magyar közösség megmaradása és a magyar iskolaválasztás közötti összefüggésre hívják fel a figyelmet. Az ösztöndíj értéke 10 ezer forint, ezt támogatási szerződés keretében vehetik át az iskolakezdők szülei.
(MTI)

Böjte Csaba: gondolatok a pénzről és a bankárokról!
Minap egy társasággal találkoztam, akik nagyon vehemensen szidták a bankár világot, mely ugye „nyakunkra hozta ezt a nagy gazdasági krízist"!! Megkérdezték, hogy én mit is szólok ehhez a kérdéshez. Egy darabig hümmögtem, de aztán időt kértem és megígértem, hogy majd hozzá szólok ehhez a kérdéshez egy kis elmélkedés után.
Kezembe vettem a szentírást és arra próbáltam ráfigyelni, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus mit tanít a pénzzel, a bankvilággal kapcsolatosan.
Néhány szentírási rész ötlött különösebben is a szemembe:
Jézus a talentumát elásó embernek azt mondja, hogy: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!" Mt 25. Ezek szerint a Mesternek nincs baja a bankárokkal, sem magával a pénzzel, sem az anyagi világgal. Végül is Isten teremtette az anyagi világot, még az aranyat is mely bolygónkon is megtalálható, bár tudjuk ugyancsak Jézus Krisztustól, hogy: „Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába." Mk 10,17-30
Jézus nem haragszik a pénzzel foglalkozó emberekre, még azokat sem kerüli akik csalnak. Betegnek kell az orvos! Csodálatos a Zakeusos történet: „Ezután Jerikóba ért (Jézus) és áthaladt rajta. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zakeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: „Bűnös embernél szállt meg." Zakeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." Lk.19.1-8
Többször is elolvastam az egész részt, de Jézus nem kéri sehol ettől az embertől, hogy változtassa meg a munkahelyét, hagyjon fel a mesterségével.. Egyszerűen csak annyit mond Jézus a megtért vámosnak: „Boldogság költözött ma ebbe a házba!"
Jézus maga is elfogadta a pénzt, sőt az apostolok missziós csapatának még pénztárosa is volt: „Mivel Júdás kezelte a pénzt, némelyek azt gondolták, hogy Jézus megbízta: „Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz." Vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek." Jn 13.
Krisztus nem azt akarja, hogy pusztítsuk el a bankárokat a bankjaikkal együtt, hanem azt szeretné, hogy ők is – akárcsak mindenki más – , az anyagi világot bátran használják, de ne legyenek annak rabjai. Isten nem azt akarja, hogy valakik ellen háborúzzunk, hanem csak azt, hogy a szeretet, a jóság útján járva szabadon kövessük Őt. A pénz az csak eszköz, és ezt is akárcsak bármilyen más eszközt, lehet jóra is használni, de általa lehet hatalmas bukásba is sodródni.
Szent Ferenc szellemében én azt tartom, hogy a pénz az ördög ganaja és éppen ezért ha adnak nekem belőle arra is használom amire való: Szépen elterítem a „földön", igen elterítem hogy egy egy gyermek, vagy életet szolgáló intézmény jobban fejlődjön, haladjon, bontakozzon ki. Úgy gondolom, hogy akkor van baj ha elkezdjük gyűjtögetni, halmozni, és az általa képviselt hatalommal megpróbálunk visszaélni. Ha valaki a sílécen száguldva nagyot esik és összetöri magát, nem a sízéssel van baj, hanem azzal az emberrel aki tudás, tapasztalat, óvatosság nélkül egy olyan sípályára merészkedett, hol magában és másokban kárt tett. Fontosnak látom ezeket a gondolatokat megosztani, hogy ne nyissunk a gyűlöletnek, a haragnak egy új frontot, és hogy egyes bankárok nyilvánvaló bűne miatt ne ítéljük el a pénzvilág minden szereplőjét.
Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba testvér
www.magnificat.ro
Erdély.ma

Román lap: Erdély autonómiája egyre több erdélyi románt foglalkoztat
Egyre több erdélyi románt is foglalkoztathat Erdély autonómiájának a kérdése, miután nagyon sok erdélyi úgy érzi, hogy az eddigi román kormányok szándékosan nem korszerűsítették régiójukat, vagy ezek a tervek megbuktak a politikai vezetők korruptságán és hozzá nem értésén – írta csütörtökön a www.romanialibera.ro című portál.
Sabina Fati publicista szerint ma már nemcsak „Tőkés László emberei" beszélnek Románia föderalizálásáról, hanem egyre több erdélyi román is érdeklődést mutat a téma iránt. A virtuális térben, az internetes fórumokon Erdély autonómiája vagy föderalizálása már régóta nem jelent tabutémát. Sőt, Erdélyben Pászkány Árpád üzletember valamint Ioan Rus és Vasile Dancu szociáldemokrata politikusok megalapították az első regionális televíziót, a Transilvania Newst, amely rendszeresen ápolja és népszerűsíti az erdélyi hazafiság érzését, a régióban élők „felsőbbrendűségét", az osztrák behatásokat, valamint azokat a beruházásokat, amelyek Erdélyben történtek a Romániával való egyesülés előtt.
A szerző szerint az autonóm vagy föderális Erdély célkitűzésként való megfogalmazása felé az első lépést jelenti annak tudatosítása, hogy az erdélyiek több pénzt fizetnek be az államkasszába, mint a többi romániai történelmi régió, ennek ellenére a bukaresti kormány túl kevés pénzt forgat vissza „a nyugati régiók fejlesztésére".
A szerző szerint szükségessé vált egy alapos társadalmi vita lefolytatása, amelyben félre kell tenni az indokolatlan félelmeket és a nacionalizmust. Ugyanakkor a szerző veszélyesnek tartja, hogy „Tőkés László pártja" – vagyis az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – hozta előtérbe ezt a témát a romániai választási kampány idején, mert ez a román szélsőségeseket erősítheti olyan körülmények között, amikor a rendszerellenességet zászlajukra tűző politikai vezetők az egyedüliek, akiknek a népszerűsége emelkedőben van.
A szerző szerint sok erdélyi román és magyar fog egyre komolyabban elgondolkodni az önigazgatású erdélyi tartomány létrehozásán, hiszen növekedőben van az elégedetlenség a központi hatóságok korruptságával, a pártok elmúlt húsz évben kifejtett tevékenységével szemben, valamint azzal, hogy a bukaresti kormány 2004 óta képtelen volt megépíteni az észak-erdélyi autópályát.
MTI
Erdély.ma

Pál Ferenc varázslatos előadása a marosvásárhelyi Nyitott Akadémián
A lélek dolgai iránt érdeklődő közönség számára nagyszerű hír, hogy tavalyi felejthetetlen előadásai után közkívánatra visszatér Erdélybe sokak kedvence, Pál Ferenc, és november 28-án Marosvásárhelyen is találkozhatunk a neves magyarországi pappal és mentálhigiénés szakemberrel.
Pál Ferenc – vagy ahogy a legtöbben szólítják, Pál Feri – pályafutásának kezdetétől heti rendszerességgel tart lélektani témájú előadásokat, melyeket eleinte csak néhány tucat érdeklődő látogatott, mára azonban személye minden kedden megtölti a budapesti Millenáris Központ ezerfős színháztermét, és számos érdeklődő hely hiányában még ebből az óriási térből is kiszorul. Ami pedig a legérdekesebb: a hallgatóságnak csupán a fele vallásos ember.
Vajon mi lehet Pál Ferenc példátlan népszerűségének titka? Bár ezt a SOTE Mentálhigiéné Intézete szociológiai vizsgálat keretében is kutatta, tisztelői a kérdésre tudományos elemzés nélkül is képesek válaszolni.
Pál Feri tiszta forrás. A legegyszerűbb szavakkal képes mély spirituális összefüggéseket megvilágítani, és azokat nemcsak érthetővé, de átélhetővé tenni. Sosem elégszik meg olcsó, közhelyszerű magyarázatokkal – ha valamivel foglalkozni kezd, annak a mélyére ás. Nagy hatású, rendkívül karizmatikus előadó, ezért nem ritka, hogy előadásai után sokan meg szeretnék ölelni, vagy legalább megfogni a kezét. Egyébiránt, ha nem volna pap és lélektani szakember, stand up komikusként is megkereshetné a kenyerét, olyan fergeteges humora van.
Tevékenységéért a magyar állam tavaly Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntette ki.
Idei előadásának címe: A szorongástól az önbecsülésig. Felmérések szerint a magyar társadalomban tömegeket érintő probléma az önbecsülés, az önbizalom hiánya, ami az egész életünkre negatív hatással van. Noha ez sokszor nem látszik rajtunk, mert minden lehetséges eszközzel igyekszünk leplezni, a legtöbben a lelkünk mélyén nem hiszünk abban, hogy értékesek és szerethetők vagyunk. Jó hír azonban, hogy ezen a téren viszonylag kevés munkával igen jelentős változásokat tudunk elérni – már csak azért is, mert az alacsony önbecsüléssel rendelkező ember minden esetben sokkal értékesebb, mint ahogyan önmagát látja. Ha a személyiségünknek eléggé szilárdan a részévé tud válni az a meggyőződés, hogy alkalmasak vagyunk az életre, képesek vagyunk szeretni, és biztos, hogy az élet jó dolgokat is tartogat számunkra, akkor ez minden helyzetben nagyon sokat segíthet nekünk. Idáig pedig el lehet jutni – hogy miként, azt november 28-án a Kultúrpalotában hallgathatjuk meg Pál Ferenctől.
Tavalyi óriási vastapsot kapott Marosvásárhelyen – a szervezők ígérete szerint idén talán még nagyobb élményre számíthatunk. A lélektani témájú előadás vallásos és nem vallásos emberekhez egyaránt szól.
A Nyitott Akadémia helyszínen felállított standján számos pszichológiai témájú újdonság mellett kedvezményes áron meg lehet vásárolni Pál Ferenc könyveit is, melyeket a szerző kérésre szívesen dedikál.
A november 28-i előadásra jegyek elővételben kaphatók a Kulcslyuk könyvesboltban, a Kossuth utca 5. alatt.
Dr. Kádár Annamária
Népújság (Marosvásárhely)

Megbízatás
Ma már csak azok kérdőjelezik meg a Székely Nemzeti Tanács legitimitását, akikkel a makacskodások miatt agyonbonyolított erdélyi politikai viszonyok szülte szánalmas érdekek mondatják ezt. Nem vitás, hogy a székelység közképviseleti testületének 2003-as megalakulásakor sokan tapsoltak, de legalább annyian tették fel a kérdést: értjük, hogy mit kell elérni, de mégis, hogyan?
Persze az azóta eltelt kilenc év során a történelmi Székelyföld nem kapott autonómiát, nem lett nemzeti alapú eurorégió, sőt még azt sem sikerült elérni, hogy Bukarestben egyáltalán elismerjék a Székelyföld létezését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az SZNT megalakulása óta nem mutatott fel olyasmit, ami feltétlen igazolná létjogosultságát. És nemcsak a székely zászlóra kell gondolni, arra az aranysávos kék lobogóra, amelyet immár valamennyi magyar politikai párt a Székelyföld zászlajának tekint, és számos önkormányzat is a magáénak vall. Elég, ha csak a közelmúlt történéseit lapozzuk át: az SZNT küldöttsége Skóciában és Walesben tárgyalt a közös nemzetközi fellépés lehetőségeiről, illetve Katalóniában és Baszkföldön is jó szövetségesekre lelt a nemzeti régiók védelmében indítandó európai polgári kezdeményezés ügyében.
Az őszi turné annyi értékes tapasztalattal szolgált, hogy a tanács vezetősége a külkapcsolatok intézményesítését tervezi. A külügyi szolgálatot természetesen most még túlzás a Székelyföld külügyminisztériumának nevezni, azonban kétségtelen: ez is nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy minél többen és többször tudják meg Európában, kik és mit is akarnak a székelyek.
Erről kap majd félreérthetetlen tájékoztatást Bukarest is az EMNP által szombatra Sepsiszentgyörgyre öszszehívott autonómiatüntetés révén, amely mögé – kampánycélok ide vagy oda – az RMDSZ is felsorakozott. Hiszen a pártoknak az SZNT példáját követve kötelességük egyöntetűen elismerni, hogy az autonómiáért folytatott következetes küzdelemnek felül kell írnia a pillanatnyi politikai érdekeket. Mert leendő parlamenti képviseletünknek elsősorban nem a román politikusok, hanem az erdélyi magyar választók részéről kell kiérdemelnie a megbízható jelzőt.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Románia megsértette az alapvető emberi jogokat
Tőkés László: petíció a romániai magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért - Petíciót nyújt be a romániai magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása érdekében három magánszemély az Európai Parlament petíciós bizottságának - jelentette be Tőkés László csütörtökön Budapesten sajtótájékoztatón.
Az európai parlamenti képviselő közölte, hogy a dokumentum három aláírója Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Erdélyi Géza felvidéki református püspök és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke. Mint mondta, a beadványhoz az apropót a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium "botrányosságig fajult esete" szolgáltatta.
Tőkés László, az EMNT elnöke arról is beszélt, hogy „23 év alatt nem sikerült elemi fontosságú kérdéseinket megoldani”, ezért az EMNT mozgalmat indított Teljes körű visszaszolgáltatás címen. Ennek keretében különböző erdélyi objektumok előtt demonstrációkat szerveznek, ahol követelik az egykor magyar egyházi kézben volt épületek visszaadását.
Bejelentette azt is, hogy vasárnap Nagyváradon rendezik a délvidéki szolidaritás napját, amelynek célja az ott élő magyarság emberi, kisebbségi, anyanyelvi és oktatási jogai melletti kiállás, valamint a „méltánytalanul súlyos börtönbüntetésre ítélt 'temerini fiúk' ügyének pártolása”.
Az EP-képviselő közölte, december 1-jén a hajdúdorogi görögkatolikus székesegyházban lesz a negyedik Kárpát-medencei ökumenikus nagytalálkozó Krisztus-várás a Kárpátok alatt címmel.
Felhívta arra is a figyelmet, hogy a romániai Országgyűlési választási kampány során az Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) jelöltje „azzal dicsekedett”, hogy pártjuk élen járt eddig is az egyházi tulajdon visszaigénylésében, holott ez szerinte nem igaz, mert az egyházak leginkább egymaguk küzdöttek eredeti tulajdonuk visszaszolgáltatásáért, miközben az RMDSZ-t nem érdekelte ez az ügy.
Tőkés László beszámolt arról, hogy az ingatlanok visszaigénylésében értek el részeredményeket, így került vissza egyházi kézbe a nagyváradi református püspöki székház, valamint a református nyugdíjpénztár bérpalotája is.
Lomnici Zoltán rámutatott: számos esetben lehetett tapasztalni, hogy Románia megsértette az alapvető emberi jogokat. Noha Románia az EU-ba való felvételekor vállalta, hogy a tulajdonjogot is tiszteletben tartja, ezt nem teljesítette – tette hozzá. Elmondta, hogy az EU alapjogi chartája alapján bármely uniós állampolgár fordulhat az EU fórumaihoz, ha valamely tagállam jogsértése felmerül, s az Európai Parlament képviselői döntenek, hogy az EU bírósága elé utalják-e az adott ügyet. Hangsúlyozta: alapvető fontosságú a kisebbségben élő magyarság megmaradása szempontjából az egyházak működése, a román asszimilációs törekvéseknek ugyanakkor része a magyar egyházak gyengítése.
Közölte, azt kérik, hogy az Európai Parlament petíciós bizottsága tűzze napirendre a romániai egyházi ingatlanok visszaállamosításának ügyét, illetve vizsgálja meg, hogy az EU jogrendszerével összeegyeztethetők-e a román államnak az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására, illetve a Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítására vonatkozó intézkedései.
Követeléseik alapja a 2001-ben hozott romániai restitúciós törvény, amely arról határozott, hogy természetben vagy pénzben kárpótolni kell az egyházakat a tőlük elvett épületeikért, ám az esetek többségében ez nem történt meg. Példaként hozta fel, hogy 2001 óta az egyházak által benyújtott kérelmek felére kaptak csak választ, sok esetben elutasítót.
Megemlítette, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület 2001 óta 835 kérelmet nyújtott be, de csak kéréseik 36 százalékában hoztak eddig döntést, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség pedig 476 ingatlant igényelt vissza, ezekből azonban csak 166 ügy zárult le úgy, hogy 134 ingatlant adtak vissza, 22 esetben kárpótlást ítéltek meg, 10 ügyben pedig elutasították őket.
(MTI)

Hit, erő, akarat – nem csak a szószékről
Beszélgetés Sánta Imre lelkész-politikussal, az EMNP képviselőjelöltjével
Aki nem a szószékről ismerte korábbról, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium előtti egyszemélyes tüntetése révén szerezhetett tudomást róla. Sánta Imre bikfalvi lelkészt rengeteg vád érte, hogy a Mikó-ügyben való szerepvállalásával csak saját politikai imázsát építette. Az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki képviselőjelöltje azonban az autonómiaküzdelemhez szeretné eszközként használni politikai tevékenységét.
– Van szemernyi valóságtartalma a Mikó-üggyel kapcsolatos vádaskodásnak? – Fontosnak tartom leszögezni: 2012. július 6-án kizárólag lelkiismereti indíttatásból álltam a Mikó épülete elé. Eszembe sem jutott, hogy idén parlamenti választásokat rendeznek. – Hogy érzékelte: másnak sem? – Ezt legfeljebb feltételezni tudom, mert néhány nap múlva valóban feltünedeztek a különböző politikai pártok képviselői. Akkor mindenkit a leghatározottabban felkértem, felszólítottam: tartózkodjon attól, hogy politikai mellékzöngéket társítson a Mikó-ügyhöz, ami – és időközben bebizonyosodott – össznemzeti ügy, és annak is kell maradnia. – A politika mozgósító potenciálja nélkül is azzá vált volna? – Én egyáltalán nem mozgósítottam, aki mellém állt, hozzám hasonlóan lelkiismereti okokból csatlakozott. Eleve nem terveztem ilyen hosszúra, figyelemfelkeltő akciónak szántam, hogy az illetékesekben tudatosítsam, mennyire súlyos, és sürgősen megoldandó helyzetről van szó. Az Igazság napja ötletének felmerülésekor azt mondtam, hogy akkor ezt az állapotot, a tüntetők motivációját szeptember elsejéig ébren kell tartani. Az RMDSZ, egyház vagy egyéb szervezetek mozgósításával semmi bajom, szeptember elseje közeledtével azonban azt kellett tapasztalnom, hogy az RMDSZ már-már bojkottálja a Mikó előtti mindennapos tiltakozást, a kedvező széljárást inkább a saját vitorlájába igyekszik befogni. Azért fogalmaztam meg azt a bizonyos nyílt levelet is, amelyben mindenkit arra kértem, hogy ne használják politikai célokra a Mikó-ügyet. Azóta egyértelművé vált, hogy senki nem hallgatta meg a kérésemet. – Önben vagy másban fogalmazódott meg először, hogy politikai szerepet vállaljon a politikai kampánydübörgés ellensúlyozására? Netán a lelkiismereti meggyőződése mellé igyekszik ily módon politikai eszközöket állítani? – A néppárt keresett meg engem, nem kimondottan a Mikó-ügy apropóján, hanem annak ismeretében, hogy az én közéleti szerepvállalásom már régi keletű. Ott bábáskodtam az erdélyi ellenzéki mozgalom megteremtésénél, alelnöke voltam a Székely Nemzeti Tanácsnak, ebben a minőségemben aktívan hozzájárultam az első székelyföldi autonómiastatútum tervezetének megszületéséhez. Azóta is folyamatosan azt tartom, hogy a szülőföldön való megmaradás és boldogulás egyetlen módja a székelyföldi autonómia. A jelenlegi képviselő-jelöltségemet új eszközként tekintem az autonómiaharchoz. – Az EMNP megkeresésére rögtön rávágta, hogy igen, megyek, vagy azért tépelődött egy kicsit? – Hosszú vívódás után hoztam meg a döntést. Először elhárítottam a felkérést, de miután az EMNP nem hagyta annyiban, felmerült a függetlenként való megméretkezés gondolata, hogy személyemben egyesítsük a nemzeti oldal opcióit. Miután azonban a két jobboldali pártnak nem sikerült megegyeznie, úgy döntöttem, felvállalom a néppárt képviselő-jelöltségét. – Döntését megelőzte egyházi egyeztetés? – Semmiféle előzetes egyeztetés nem történt. Miután nyilvánosságra került a jelöltségem, azt követően hívott fel Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. A beszélgetés nem tartalmazott a részéről számon kérő elemeket, a motivációimra volt kíváncsi. Neki is elmondtam érveimet: senki nem hallgatta meg a kérésemet, hogy a politikát hagyják ki a Mikó-ügyből, mi több, egyértelművé vált az RMDSZ szándéka, hogy a saját kampánycéljaira használja fel a restitúciós veszélyt. És természetesen azt is jeleztem, hogy a székelyföldi autonómiatörekvések elkötelezett híveként fontos eszközt látok a képviselő-jelöltségben a küzdelem folytatására. Jeleztem azt a döntő mozzanatot is, hogy miután hét évvel az autonómiastatútum-tervezet parlamenti beterjesztése után a szenátusban napirendre került a kérdés, a hivatalos érdekképviseletünk szenátorai vagy mélyen hallgattak, vagy meglógtak a szavazás elől. Ezzel lényegében szembe mentek a népakarattal is, hiszen öt évvel ezelőtt a Székely Nemzeti Tanács népszavazás keretében kérdezte meg az embereket, és akkor több mint 200 ezer ember adta támogatását Székelyföld autonómiájára. A kötelességen túl ez a 210 ezer szavazat kitűnő eszköz is lehetett volna az érdekképviseletre itthon és külföldön egyaránt. E bűnös mulasztás jelentette számomra az utolsó cseppet, akkor döntöttem el magamban: jöjjön egy olyan ellenzéki politikai erő, amely nyíltan felvállalja az autonómiát. És ha abban nekem politikai jövőt képzeltek el, akkor én azt nem utasíthatom el. – Gyülekezete tagjai hogyan vélekednek politizáló papjukról? – Óvakodnak attól, hogy személyes beszélgetésen felhozzák a témát, de más csatornákon azért visszajönnek hozzám az információk. Ezek alapján a többségnek meggyőződése, hogy megnyerem a választásokat, és elmegyek Bikfalváról. Jól esik, hiszen ez azt üzeni nekem, hogy féltenek, ugyanakkor értékelik lelkészi szolgálatomat, és mindig tisztában voltak közéleti elkötelezettségemmel. Elítélő, ellenző vélemények sem közvetlenül, sem pedig közvetve nem gyűrűztek vissza hozzám. – Lelkész-politikusként mennyire tekinti mintának Tőkés László személyét? – Számomra Tőkés László örök példakép, amit ’89 előtt megcselekedett, az mindenki számára példaértékű kell hogy maradjon. Közéleti tevékenységünk során akadtak nézetkülönbségek közöttünk, de ettől eltekintve sok tekintetben felnézek rá, az eredendő tiszteletem irányába csorbítatlan. Az autonómia gondolata nem új ötlet, már a kilencvenes évek elején megfogalmazódott az erdélyi magyarságban, Tőkés László pedig már akkor kezdeményezője volt ennek a harcnak, püspökként és politikusként egyaránt következetes maradt ehhez az elvhez. – Autonómiatüntetést kezdeményezett, amely ma már valamennyi politikai és civil szereplő teljes támogatottságát élvezi. Mitől kell másnak lennie ennek a rendezvénynek, hogy ne utánlövésként csapódjon le a közvéleményben? – Nincsenek illúzióim, hogy lemoshatnánk magunkról a vádat, miszerint kampánycélokat szolgál a november 24-i sepsiszentgyörgyi rendezvény. Kampány idején a közvélemény érzékenysége fokozottabb a hasonló célkitűzések iránt, s a szándék bejelentése után röviddel össznemzeti felzárkózás történt a kezdeményezés mögé. Ezért tartjuk jó alkalomnak a mostanit az autonómiaigények nyomatékosítására, és bízom benne, hogy az emberek többsége számára fontosabb lesz a közös erőfelmutatás, mint a bármelyik párttal való azonosítás. Hit, erő és akarat – ez kell, hogy jellemezze ezt a tüntetést. A magam feladatának pedig azt tartom, hogy pozitív üzenetekkel visszaadjam az embereknek a hitét, amellyel a kilencvenes évek elején rendelkeztek. Amikor utcára tudtunk vonulni jogaink érvényesítése érdekében. Az elmúlt években az RMDSZ „lebeszélte” az embereket arról, hogy saját maguk intézzék közös dolgaikat. A saját magukba vetett hitet szeretném visszaadni nekik.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)