Karácsony Benő Napos oldal című regénye méltán lett népszerű. Most kiadták novellásgyűjteményét /Nyári délután a régi Fehérvárt – Összegyűjtött novellák, Kalota Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006/. A könyv tartalmazza Karácsony Benőnek a Gyulafehérvári Hírlapban közölt tárcanovelláit, amelyek most jelennek meg először. Az író élete tragikusan végződött, Auschwitzba hurcolták, ott halt meg. /Farkas Imola: Napos oldalunk. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

Ismét levélben sürgette Olli Rehn az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségről (ANI) szóló törvény elfogadását. A bővítési biztos személyesen Calin Popescu-Tariceanu kormányfő közbenjárását kérte annak érdekében, hogy a jogszabályt „megcsonkítatlan” formában fogadja el a parlament. Tariceanu a levélre reagálva azt mondta: a hatalmak szétválasztásának elve tiltja beavatkozását a szenátus munkájába, de a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnökeként kötelessége sürgetni a törvény eredeti formában történő elfogadtatását. /Újabb Rehn-levél, most Tariceanunak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) határozott hangú közleményben ítélte el a december 24-re virradóra Újvidéken elkövetett újabb temetőrongálást, követelve a tettesek felkutatását és megbüntetését. Ismeretlenek a város katolikus temetőjében több mint tíz síremléket döntöttek le. A közlemény emlékeztetett: a temetőrombolások a kilencvenes évek óta rendszeressé váltak. A legutóbbi sírgyalázás a Futaki úti temetőben 2004-ben történt, előző évben pedig majd száz síremléket döntöttek le ugyanott. Az ismétlődő temetőrombolások – a magyarul beszélők rendszeres szóbeli és fizikai bántalmazása mellett – a soviniszta indíttatású, állandó jellegű magyarellenes nyomás részét képezik. Ennek a magyarság megfélemlítése és elköltözködésre ösztökélése a célja, amit szerb nacionalista és soviniszta körök és pártok nyíltan is meghirdettek – áll a VMSZ közleményében. A legnagyobb délvidéki magyar párt hibáztatja Szerbia felelős szerveit, mert mindeddig egyetlen olyan esetről sem tájékoztatták a nyilvánosságot, hogy a magyarellenes erőszakos cselekedetek elkövetői feleltek volna tetteikért. A szerbiai hatóságok elnéző magatartása, a magyarellenes cselekedetek lekicsinylése bátorítja a magyarok elleni gyulölettől fűtött erőszakos cselekedeteket. Követelik, hogy Szerbia kormánya vessen véget a magyarellenes támadásoknak. /Vessenek véget a magyarellenes támadásoknak! (Újvidéki temetőrombolás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 27./

1999 őszén Csiha Kálmán püspök a vaslábi önkormányzat által rendelkezésre bocsátott marosfői telken egy ifjúsági ház és kis templom alapkövét rakta le. A templomépítés fő szorgalmazója Dézsi Zoltán volt. Mára a kis templom felépült, az ifjúsági ház még nem készült el. Karácsony napján Bíró Sándor, Gyergyószentmiklós református szórványlelkésze úrvacsoraosztó istentiszteletét már Marosfőn, a takaros református istenházában tartotta, amelynek terveit Tövissi Zsolt készítette. A templom felekezetek feletti összefogásból született, az avató istentiszteleten is több felekezet híve vett részt. /Bajna György: Szívemet hozzád emelem. Református templom Marosfőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 27./

József Álmos új könyve /Országzászló-állítások Háromszéken, T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006/ csak egy szelete a letűnt század első felének. Négy év cenzúrázatlan igaz története, ama négy esztendőé, melyet találóan ,,kicsi magyar világ” néven emleget ma is az idősebb generáció. A trianoni békeszerződés felülvizsgálatának, módosítási követeléseinek egyik hajtása volt a meghirdetett Országzászló Mozgalom. Ennek égisze alatt létesített különböző emlékművek a közgondolkodás befolyásolásának eszközeként a mindennapok részévé váltak.” Észak-Erdély magyar ajkú népét reménnyel töltötte el a második bécsi döntés, s a visszacsatolt területek helységeiben ereklyés országzászlók állítását szorgalmazták, most már mint az új állami lét, az újbóli együvé tartozás szimbólumát. Ennek a mozgalomnak a háromszéki eseményeit írta le a szerző, sajtótörténeti, könyvészeti anyagra támaszkodva. /Kisgyörgy Zoltán: Könyv egy szeletke históriáról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 27./

Traian Basescu nem aggódik a nacionalista, szélsőséges pártok, mozgalmak megerősödése miatt, ugyanis szerinte „egyetlen demokratikus párt sem alkotna kormánykoalíciót ezekkel az alakulatokkal”, nyilatkozta az államfő a Le Monde francia napilapnak. Basescu az ország EU-tagságáról kifejtette: cserébe az Európa nyújtotta fejlődési lehetőségekért, Románia egy huszonkétmilliós piacot ajánl. /S. J.: Traian Basescu: nem adnak okot nyugtalanságra a szélsőségesek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Túlságosan nagy és egyre növekvő hatalommal rendelkeznek a kelet-európai volt kommunista államok titkosszolgálatai, amelyekben az egykori politikai rendőrség még mindig jelentős befolyással rendelkezik – állította legfrissebb számában a The Economist. A tekintélyes brit hetilap szerint valamennyi kelet-európai titkosszolgálat közül a román az, amelyben az egykori Szekuritáté befolyásos elemei a legellenállóbbaknak bizonyultak bármilyen változással szemben. A gazdasági hetilap úgy látja, hogy bár az egyik hármas ügynök (Omar Hayssam) külföldre szökését követően Traian Basescu leváltotta a titkosszolgálatok igazgatóit, a kémszolgálatok az államfőre is nyomást gyakorolnak. Mindmáig nem kerültek elő azok a dossziék, amelyek a román államelnök antwerpeni kirendeltség vezetői múltjára vetnének fényt, pontosabban arra, hogy Basescunak milyen árat kellett fizetnie a jól jövedelmező és kevés munkát feltételező állásért a román vagy más titkosszolgálatoknak. Belföldi elemzők is attól tartanak, hogy az államfő a titkosszolgálatok túsza. /(t): Még mindig hatalmas és befolyásos a Szekuritáté. Nyugat bírálja a román titkosszolgálatokat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

Megszületett a végleges döntés a határon túli magyarokkal foglalkozó intézményrendszer átalakításáról. Dacára annak, hogy a tervezett intézkedéseket illetően számos kifogást, módosító javaslatot, ajánlást fogalmaztak meg a határon túli magyar szervezetek, illetve a magyarországi ellenzéki pártok, az átalakítást eredeti szándékai szerint fogadta el legutóbbi ülésén a kormány. A kormány szerint a támogatási rendszer átalakítása nem jelenti a források csökkentését. Január elsejétől megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala, és feladatát a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága veszi át. Szintén január elsejével jön létre a Szülőföld Alap Iroda, és átalakulnak a határon túli magyar közalapítványok. Az Illyés Közalapítvány a Szülőföld Alapba, a Határon Túli Magyar Oktatásért Közalapítvány (az Apáczai) az Oktatásért Közalapítványba, az Új Kézfogás Közalapítvány a határon túli magyarságot érintő gazdaságfejlesztési és vállalkozásösztönzési programok lebonyolítására létrehozott gazdasági társaságba olvad be. Az átalakítással a közalapítványok vagyonát továbbra is az eredeti, alapítói célra kívánják fordítani. /Guther M. Ilona: Január elsején feláll a Szülőföld Alap Iroda, megszűnik a HTMH és a közalapítványok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Idén márciusban alakult meg kolozsvári székhellyel a Kárpátia Magyar-Román Kereskedelmi és Iparkamara, amelynek célja a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok ápolása, a tagszervezetek gazdasági érdekeinek előmozdítása. Koós Ferenc, a kamara ügyvezető igazgatója elmondta, hogy 16 romániai és 10 magyarországi alapító taggal indultak. Azóta a tagszervezetek száma megközelíti a hatvanat. Megszületett a kamara alapszabályzata, amely az intézmény működési feltételeit, céljait tartalmazza: naprakész információk, különböző szolgáltatások biztosítása a tagság számára, adatbázisok kiépítése. Szeptember 8-án Aradon gazdasági fórumot rendeztek, október 4-én Bukarestben nemzetközi gazdasági konferenciát, más városokban is volt tanácskozás. /Ördög I. Béla: Mérlegen a Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

Gyergyó és a fenyő címmel jelent meg nemrég Kisné Portik Irén könyve az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány gondozásában. A szászrégeni születésű néprajzkutató a gyergyószárhegyi alkotóközpont néprajzi referense. Egy kisrégióról és hagyományos mesterségeiről szól ez a könyv, sok olyan információt tartalmaz, amely nemcsak Gyergyóra, hanem az egész Székelyföldre érvényes. Előzménye, hogy sikerült olyan gyűjteményt létrehoznia, amely a helyi népi építészetet mutatja be. A szerző 1977-ben került Gyergyószentmiklósra, és a következő két évben végigjárta a régió valamennyi települését. A deszkakivágásokat – legyen az kerítésen, kapun, házhomlokzaton, tornácon, kúton, csűrön vagy más gazdasági épületen – lerajzolta. Hatalmas anyag állt össze, ebből készült el az 1200 deszkakivágást számláló kiállítás, a gyergyószentmiklósi népművészeti alkotóház egyik állandó tárlata. A kollekciója viszont jóval nagyobb, később Sóvidéket, Háromszéket, Csíkot és a Kászonokat is bejárta. Kisné Portik Irén szerint nem díszekről, hanem jelképekről kell beszélni, amelyek spirituális, de használati értékkel is bírnak. A nap-, a madár- és a napmadármotívum jelen van a székely kapukon, a hozományos ládákon, a szőtteseken, a varrottasokon. /Jánossy Alíz: „Napnézőben” Gyergyó vidékén. Beszélgetés Kisné Portik Irén néprajzkutatóval. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

Január 12-ig véglegesíti az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a romániai magyar nemzeti minimálprogramot és a kerekasztal összetételét – egyezett meg december 28-án Marosvásárhelyen a két szervezet Markó Béla RMDSZ-elnök és Tőkés László EMNT-elnök által vezetett küldöttsége. A két szervezet csúcsvezetősége közötti legutóbbi megbeszélésre november 3-án került sor. Azelőtt az RMDSZ elnöke a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetőjével is találkozott. A romániai magyarság alapvető politikai célkitűzéseit tartalmazó nemzeti minimálprogram kidolgozásával, valamint a romániai magyar politikai és civil szervezeteket tömörítő fórum létrehozásával a Kolozsváron tartott novemberi RMDSZ–EMNT megbeszélésen egy-egy munkacsoportot bíztak meg, ezeknek január 12-ig kell véglegesíteniük munkájukat. Az RMDSZ és az EMNT küldöttsége egy politikai szándéknyilatkozat kidolgozásában is megegyezett. Tőkés László szerint az autonómia alapdokumentumának tervezett szándéknyilatkozatot széles körű erdélyi elfogadtatásra szánják, majd ennek alapján romániai és nemzetközi fórumokon is képviselik a romániai magyarság többszintű önrendelkezési igényeit. A felek nyitva hagyták a jövő májusi romániai EP-választásokon a közös jelöltállítás kérdését. Az EMNT azt kifogásolja, hogy az RMDSZ máris szabályozta a jelöltállítás kritériumait, és az EP-képviselőjelölteknek RMDSZ-tagoknak kell lenniük. Tőkés szerint „nem szűk pártlista” alapján kell kiválasztani a jelölteket, hiszen személyüket illetően „nemzeti konszenzusnak kell születnie”. Ezzel szemben Markó úgy véli, hogy „nem kell szégyellni az RMDSZ-tagságot”, hiszen tudomása szerint az EMNT-sek és a SZNT-sek többsége RMDSZ-tag is. Ezért ez nem lehet akadály – fűzte hozzá hangsúlyozva, hogy az RMDSZ nyitott a jelöléseket illetően. /Markó–Tőkés találkozó: határidő is született. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

Új felállásban kezdi a 2007-es évet az Új Magyar Szó bukaresti napilap. Távozik a szerkesztőség éléről Salamon Márton László, akinek – vezető szerkesztőként, majd felelős szerkesztőként – meghatározó szerepe volt a lap készítésében. „Főmunkatársként továbbra is a lap kötelékében maradok, és reményeim szerint gyakran jelentkezem publicisztikával, de az operatív munkában már nem vállalhatok szerepet” – nyilatkozta. Salamon Márton László az amerikai Joint Alapítvány által létrehozandó közösségi központ igazgatói tisztségét foglalja el. Mint mondta, az alapítvány 80 éve támogatja a diaszpóra zsidóságát. A távozó felelős szerkesztő teendőit Cseke Péter Tamás, a lap aktuális és társadalmi rovatainak szerkesztője veszi át vezető szerkesztői tisztségben. A Krónika arról értesült, hogy Králik Lóránd, a gazdasági rovat szerkesztője és Ágoston Hugó volt főszerkesztő, jelenlegi vezető publicista is távozik a laptól. Ágoston Hugó csak annyit kívánt hozzáfűzni értesülésünkhöz, hogy ezt még egyáltalán nem lehet ténynek tekinteni. A laptól december elején távozott Debreceni Hajnalka kolozsvári tudósító és Vincze Lóránt korábbi marketingigazgató is visszatért a román közszolgálati rádió bukaresti magyar adásának szerkesztőségébe, de marketingképviselőként továbbra is a lap kötelékében maradt. A Bukarestben szerkesztett lapot egyébként a Transindex hírportál az év negatív legjei között vette számba. Mint fogalmazott, „a Romániai Magyar Szó hűlt hamvaira kitalált RMDSZ-barát médiaprojekt csúfosan megbukott példányszám tekintetében is.” A Transindex értékelése szerint az Új Magyar Szó „RMDSZ-témákban dogmatikus, és már azok számára is kellemetlen, akiket fényez”. A Verestóy Attila szenátor többségi tulajdonában levő lap igazgató-főszerkesztője, Stanik István sem a Transindex minősítésére, sem a szerkesztőségi változásokról szóló értesüléseinkre nem kívánt reagálni. Csak annyit jegyzett meg: „ellendrukkereink korán örvendenek”. /Gazda Árpád: Változik a felállás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

Jancsó Elemér (1905–1971) Magyarországra menekített hagyatékának csak egy része jutott el az Országos Széchényi Könyvtárba – állítja az elhunyt egyetemi tanár és szenvedélyes műgyűjtő fia, Jancsó Miklós kolozsvári színművész. Jancsó Miklós az 1980-as évek közepén határozta el, hogy Magyarországra menekíti édesapja, Jancsó Elemér irodalom- és színháztörténész, kritikus, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) bölcsészkarának volt professzora hagyatékának legféltettebb részét. Erre azért volt szükség, mert apja halála után, az akkori lakástörvény értelmében kénytelenek voltak kisebb lakásba költözni, ahol nem fért el a hagyaték. Néhány kevésbé fontos könyvet a BBTE diákjainak adtak el, néhány irodalomtörténeti sorozatot az egyetem bölcsészkarának adományoztak, a gyűjtemény színháztörténeti részét pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak ajándékozták. A nemzeti kultúra védelmét szolgáló törvény értelmében valamennyi kéziratról, régi könyvről és dokumentumról jelentést kellett írni az akkori kommunista hatóságoknak. „Attól tartottam, hogy a hatóság emberei meglátogatnak, és elveszik apám hagyatékát” – idézte fel Jancsó Miklós azt az időszakot, amikor az említett törvényre hivatkozva a Szekuritáté elvitte – és máig sem juttatta vissza – például a magyar egyházak 1900-as évek előtti összes születési, keresztelési és halotti anyakönyveit, illetve jegyzőkönyveit. Egyebek mellett becsomagolták Jancsó Elemér 1796 darabból álló, több mint 380 közéleti és irodalmi személyiséggel váltott levelezését. A Magyarországra menekített gyűjteménynek része volt Aranka Györgynek 1768 és 1817 közötti, több mint kétezer darabból álló levelezése és egyéb iratai is. A hagyatékhoz tartozott az a 19. századi könyv-, folyóirat- és újsággyűjtemény is, amelynek töredékes jegyzéke kilenc gépelt oldal. A Jancsó család az 1980-as évek közepén megismerkedett, és összebarátkozott Barabás Béla történésszel, a Magyarságkutató Intézet akkori munkatársával, akiben megbíztak. Jancsó Miklós megbízta Barabás Bélát: gondoskodjék a kéziratok, levelek, könyvek, lapgyűjtemények elhelyezéséről, illetve eladásáról. Barabás Béla közölte, hogy az OSZK 460 ezer forintot ajánlott fel a teljes anyagért. Az 1990-es évek elején szóban, majd 1998 után levelek révén Jancsó Miklós szóvá tette: tisztázni kellene a hagyaték sorsát. „Barabás Béla azonban hol hallgatott, hol összevissza hazudozott, és máig sem tett eleget a kérésemnek” – fogalmazott Jancsó Miklóst. A Krónika érdeklődésére Barabás Béla kifejtette: „Tisztességesen elszámoltam, a kellemetlenségen kívül semmilyen más hasznom nem származott ebből az egész ügyből.” Hozzátette: „mindent, ami átjött a határon, átadtam a megfelelő helyeken”. Jancsó Elemér levelezése, az Aranka-levelezés, a Kuncz-, illetve a Bárd-hagyatéktöredék, valamint a sajtógyűjteményből tizenhárom cím bekerült az OSZK-ba, ezt a kézirattár munkatársa, Nemeskéry Erika, valamint a gyarapítási osztály akkori vezetője, Tóth Józsefné is megerősítette. Jancsó Miklós pontos elszámolást kér Barabástól. /Benkő Levente: Szétszóródott könyvritkaságok. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

Traian Basescu államfő Popesti–Leordeni-be látogatott, hogy ellenőrizze, átadták-e a román hírszerző szolgálatok a Szekuritáté archívumát a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnak (CNSAS). Az államfő hangsúlyozta: jóllehet nem adták át a CNSAS-nak az összes dossziét, mégsem mondható el, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) nem teljesítette kötelességét. A közel kétmillió iratcsomó nagy részét már megvizsgálták: hozzávetőlegesen még 75 ezer dosszié vár sorára. Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágító bizottság tagja úgy vélekedett: ami fontos volt, eltűnt, ami megmaradt, nem bír különösebb fontossággal. Ennek ellenére beismerte, hogy a megvizsgált dossziék tartalmaztak némi „meglepetést”. /Ellenőrző „körúton” Traian Basescu államfő. Ticu Dumitrescu: Ami fontos volt, eltűnt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./

Lehoczky Attila fiatal történelemtanár felvázolta az aradi magyarság sorsát. 1919 után az aradi magyarság jelentős része helyben maradt. Több mint tízezer magyar költözött Magyarországra, ennek ellenére a város nemzetiségi arányszáma tekintetében lényeges változás nem állott be: 1930-ig abszolút, 1948-ig pedig még mindig relatív többséget képezett az Arad városi magyarság. Nem változott a jelentős mértékben a magyar intézményrendszer sem (az iskolarendszer kivételével), a lakosság a fontosabb repatriáló embereket sikeresen pótolta, a helyi problémákat többé-kevésbé megfelelően rendezte. A magyar kulturális élet jobban virágzott, mint valaha, az egyesületek szinte minden igényt kielégítően működtek, a sajtó ekkor élte fénykorát, sőt 1948-ig csak magyar nyelvű színház működött a városban. 1945 után azonban jelentős változás állott be az aradi magyarság életében: kisebbségbe került, nemcsak arányban, hanem számszerűleg is csökkenni kezdett, és ez a folyamat a mai napig tart. 1948-ban 35 326, 2002-ben már csak 22 492 magát magyarnak valló ember lakott a városban, miközben a románság száma 45 819-ről 1992-re 151 438-ra nőtt (2002-re 142 968-ra csökkent). A kommunista érában magyar közéletről és kulturális mozgalomról csak csekély mértékben beszélhetünk. A magyar szervezeteket felszámolták, az iskolák működését ellehetetlenítették. 1989 változása a 24. órában következett be. 1989 után az elvándorlás hihetetlen méreteket öltött, számszerűen kb. 9000 magyarral kevesebb lakik most Aradon, mint 1989-ben, ebből legalább 75% kivándorolt. Mindennek ellenére a magyar intézményrendszer újraépült: megalakult egy önálló középiskola, újjászülettek a nagy hagyományú művelődési szervezetek (Kölcsey Egyesület, EMKE), sőt újak is alakultak. A középiskolának azonban a társbérlő román nyelvű szakközépiskolával, az általános iskoláknak pedig a gazdasági helyzet és a nagymértékű repatriálás miatt fellépő fokozódó gyermekhiánnyal kellett számolnia. A kulturális egyesületek nem tudták 40 éves álmából felrázni a helyi magyarságot. Az 1948-ban bezárt magyar színház nem alakult újjá, a színházi próbálkozások sorra elbuktak, újraindult viszont a magyar nyelvű könyvkiadás: 1995 óta több mint 75 magyar nyelvű kiadvány jelent meg Aradon! A periódus végére szép sikereket könyvelhettek el a Csiky Gergely Iskolacsoport azóta már végzett generációi (tantárgyversenyeken, majd az egyetemen való remek szereplések), a diákszínjátszók közül sokan később elvégezték a színművészeti főiskolát. Az iskola 2001-re végre önálló lett, az egyetlen magyar nyelvű napilap, a Nyugati Jelen kilábalt a pénzügyi hullámvölgyből. A kulturális folyóiratok közül megszűnt a Havi Szemle és a Hang, prosperál azonban a Szövétnek és az immár nemzeti küldetést teljesítő Irodalmi Jelen. A művelődési szervezetek azonban képtelenek a fiatal generáció megszólítására, ennek következményei roppant súlyosak lehetnek a jövőre nézve. Politikai szempontból az 1989 végén létrejött RMDSZ felvállalta a két világháború közötti korszakban tevékenykedő Országos Magyar Párt küldetését. Az aradi szervezet országos viszonylatban is méltó helyet vívott ki magának, hiszen jelen volt a parlamentben. Nehezen oldotta meg a kádercserét és későn fiatalított, ez pedig sok értékes szavazatba került az elmúlt két választáson. Nehézkes a kapcsolattartás a választókkal és fiatalsággal. Jelenleg nem tudják felmérni, hogy a csökkenő magyar népesség mit tartogat a jövőre nézve. Most már kevesebben mennek külföldre. Egyes szociológiai felmérések szerint az erdélyi magyarság 2015-2020 környékén kilábal a demográfiai hullámvölgyből, a halálozási és születési számok kiegyenlíthetik egymást. Problémát jelent viszont a lakosság fokozottabb elöregedése, valamint a felívelő gazdaság helyzet miatt a más vidékekről való munkaerő-bevándorlás. Számolni kell egy nyugati mintájú elnemzettelenedéssel, valamint a szórványvidékekre jellemző elrománosodással. Kérdés az is, hány tanár vállalja fel a nemzetiségi nevelést, hányan tartják ezt fontosnak. Az iskolai nemzeti nevelés elsősorban a történelem- és magyartanárok feladata. A román állam nem mond le nemzetállami utópiáról és az asszimilációról. A határok eltűnésével lehetőség nyílik a magyar nemzet újraegyesítésére. Ehhez azonban politikai akarat, valamint jó helyzetfelismerés kell nemcsak a vezetés, hanem a magyar lakosság körében is. Aradon a magyar gyerekek száma a demográfiai hullám miatt erősen csökkent, viszont tapasztalható bizonyos bizalomnövekedés a magyar iskolák iránt a szülők részéről. A szórványoktatás problémáinak megoldására egy 1–12 osztályos iskola felállítása lenne szükséges, például, Kisjenőn vagy Borosjenőn, amely a Fehér- és Fekete-Körös völgyének magyar gyerekeit gyűjtené össze kollégiumi ellátás révén, ellensúlyozva a Nagyszalonta és a Magyarország felé való diák-exportot és a román iskolák felé való orientálódást. A helyi magyar oktatás megpróbálja az összes elérhető magyar gyereket beiskolázni és középiskolába juttatni. Ez egyrészt érthető, másrészt súlyos csapás a minőségi oktatásra. Aradon a magyar fiatalok helyben végezhetnek egyetemet, de csak román nyelven. Így ezek a fiatalok helyben maradnak, a magyar közösséget erősítik. Az aradi magyar kulturális élet egyik súlyosbodó problémája a vezetésben részt vevő személyek elöregedése. A helyi íróknak és művészeknek nincs hol publikálniuk Jelenleg az egyik legfontosabb egyházi probléma a Csiky Gergely Iskolacsoport versus Római Katolikus Státus. Alapvető fontosságú olyan helyek és megmozdulások kialakítása, ahol a magyar fiatalok egymással találkozhatnak. Jelenleg nincs egyetlen olyan bár vagy klub sem, ahol a magyar fiatalság testületileg összegyűlhet a hét valamely napján. Jelenleg nincs a városban magyar vagy olyan buli, amit főleg a magyar fiataloknak szerveznek. /Lehoczky Attila: Gondolatok az aradi magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./

Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából sorra jelenjenek meg a visszaemlékezések és a kezdődött kegyetlen megtorlások dokumentumai. A frissiben megjelent magyarországi kiadványok között van az 56-os Intézet két könyve, az egyik a Budapestről jelentjük című másfélszáz szemtanú vallomását tartalmazza a forradalomról, a másik címe Személyes történelem, mely a forradalmat hol kényszerből, hol önként megtagadókról nyújt elszomorító képet. Pál-Antal Sándor átfogó munkája: Áldozatok – 1956. A forradalmat követő megtorlások a Magyar Autonóm Tartományban. Ebből kiderül, hogy 1956. október 28. és 1965 között a Magyar Autonóm Tartományban (MAT) összesen 1089 személy ellen indult bűnvádi eljárás, közülük 821-et állítottak bíróság elé és ítéltek el. Emellett a katonai ügyészség további 101 székelyföldi személyt állított bíróság elé. Egy-egy elszólásért, indulatkitörésért, rádióhírek kommentálásáért, a kollektivizálás ellenzéséért akár halálbüntetést, 25 év kényszermunkát, életfogytig tartó raboskodást is kiszabhattak a törvénybírák. Akadt olyan író is, Hajdú Zoltán például, aki szerint a Rákosi-féle pártvezéreknél ezerszer nagyobb felelősséggel tartoznak a magyar írók – köztük Illyés Gyula, Tamási Áron – az októberi magyarországi zavargásokért. Mindez összecseng Gh. Gheorghiu-Dej Marosvásárhelyen tett kijelentésével: „A Magyar Írószövetség íróinak kezét és lelkiismeretét a magyar nép tiszta vére szennyezi.” A könyv mellékletében több tárgyalás jegyzőkönyve olvasható, köztük a Fodor Pál és társai ellen hozott katonai törvényszéki ítélet (Fodor Pál 25 év kényszermunka, Csiha Kálmán 10 év nehézbörtön stb.). Korábban Csíkszeredán egy emlékező rendezvény vendégei voltak Rácz Sándor, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke és Vanek Béla 56-os forradalmár. Példaadó életút Rácz Sándoré. A szovjet invázió után, 1956. november 16-án választották az említett munkástanács elnökévé, a tankok árnyékában szervezte és országos méretűvé duzzasztotta az ellenállást. Ígérgetésekkel próbálták meghátrálásra bírni – Apró Antal miniszteri tisztséget ajánlott fel számára –, s mert nem értek célt, akárcsak hajdanán Török Bálintot, tőrbe csalták, december 11-én Kádárék tárgyalni hívták a Parlamentbe, ahol azonnal letartóztatták. Életfogytiglani börtönre ítélték, de a nyugatiak nyomására 1963-ban kénytelenek voltak amnesztiában részesíteni. Szerszámlakatosként dolgozott, a rendszerváltást követően kezdett újból aktív politizálásba. Rácz Sándor hű maradt önmagához, a kommunizmus és maradványainak következetes elutasításával. /Borbély László: Reminiszcencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 30./

Több európai ország magas rangú politikusa vett részt december 31-én a bukaresti kormánypalota előtt Románia EU-csatlakozása alkalmából rendezett ünnepélyes zászlófelvonáson. Ezzel egyidőben az ország minden megyeszékhelyén felvonták az Európai Unió zászlaját. Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök együtt vonult el a katonai díszsorfal előtt, majd rövid beszédben üdvözölte a vendégeket – hogy aztán a szilvesztert a főváros két különböző pontján ünnepeljék. A meghívottak sorában ott volt Olli Rehn, az Európai Unió bővítési biztosa, Margot Wallström kommunikációs biztos, Josep Borrell, az Európai Parlament elnöke, Frank-Walter Steinmeier német, Göncz Kinga magyar, Ivailo Kalfin bolgár és Per Stig Moller dán külügyminiszter is. Göncz Kinga rövid megbeszélést folytatott Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszterrel. A tanácskozás után tartott sajtótájékoztatón a két politikus arra helyezte a hangsúlyt, hogy Románia uniós csatlakozása mindkét országnak, mindkét nemzetnek a javára válik. Göncz Kinga emlékeztetett, hogy a csatlakozás megvalósulásában az RMDSZ-nek is nagy szerepe volt. /Felvonták az EU-zászlót Bukarestben is. Román kollégájával találkozott Göncz Kinga. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 3./

„Hamarosan ismét együtt leszünk. Vége az évszázados szétszakítottságnak, vége egy történelmi igazságtalanságnak, eltűnnek a közénk húzott határvonalak” – fogalmazott a Duna Televízió által közvetített újévi köszöntő beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Hangsúlyozta, a trianoni döntéssel ellentétben, a Románia európai uniós csatlakozását szorgalmazó döntésbe az erdélyi magyarságnak is volt beleszólása. Az erdélyi magyarságnak az európai uniós belépés után is folytatnia kell majd a harcot jogaiért, többek között annak érdekében, hogy végleg lemoshassa magáról „a határon túli magyar” idétlen bélyegét. „...mi egyszerűen csak magyarok akartunk lenni. És ez most már belátható időn belül így lesz. Bárcsak így lehetne minél hamarabb a vajdasági, horvátországi, kárpátaljai magyarokkal is” – adott hangot reményének az RMDSZ-elnök. Markó szerint el kell felejteni a régi átkot, a magyar-magyar viszályt. /Markó Béla: vége a szétszakítottságnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 3./

Kolozsváron, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen emlékkonferenciát tartottak Fuchs Herman professzor halálának 10 éves évfordulója alkalmából. Az emlékkonferencia szervezője az EMTE Természettudományi Kara, Wanek Ferenc tanár volt. Fuchs Herman újjáélesztette az erdélyi őslénytankutatást és bevezette a biostatisztikát a kutatásokba. Több könyv társszerzője, és komoly tudománynépszerűsítő tevékenységet is kifejtett. /Bakó Botond: Tanulhatunk elődeinktől. Fuchs Herman emlékkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 3./

A Maros megyei prefektúrán működő földosztó bizottság álláspontjának köszönhetően a több mint 55 ezer hektár erdőből a Bánffy, Bethlen, Kemény, Éltető és Farkas, illetve más történelmi magyar családoknak, illetve társulásoknak alig ezer hektárt sikerült visszaszerezniük a Szászrégentől Maroshévízig terjedő Görgényi- és Kelemen-havasokon birtokolt egykori erdeikből. Bárczi Győző Maros megyei alprefektussá való decemberi kinevezése ismét felvillantotta a reményt az érintett családok azon leszármazottaiban, akik eddig szélmalomharcot vívtak erdeik visszaszerzéséért. Burkhardt Árpád eddigi alprefektus egy fél évszázaddal ezelőtt hatályon kívül helyezett törvényre hivatkozva következetesen elutasított minden olyan kérést, amely a tetemes birtokokkal rendelkező történelmi magyar családok leszármazottjaitól érkezett. Burkhardt álláspontja az RMDSZ vezetőinek haragját is kiváltotta, a szemére vetették, hogy kulcspozícióba kinevezett magyar tisztségviselőként jobban oda kellett volna figyelnie a magyarságot érintő kérdésekre. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei alelnöke már árnyaltabban fogalmazott. Úgy értékelte, az RMDSZ helyi vezetői többnyire elégedettek Burkhardt Árpád másfél évtizedes alprefektusi tevékenységével, viszont „bizonyos ügyek” intézésében több rugalmasságot vártak volna tőle. Az új marosvásárhelyi alpolgármester, Bárczi Győző legfontosabb teendőjeként a restitúció felgyorsítását jelölte meg. Bárczi megígérte, hogy mielőbb utánanéz az 1945-ben a román hatalom által ellenségként kikiáltott magyar és német származású nagybirtokosok restitúciós igényeinek. Az 1945-ben napvilágot látott CASBI-néven elhíresült törvény a nép ellenségévé nyilvánította a korábban a németek oldalán harcoló, majd menekülésre kényszerülő kisebbségeket, ingatlan javaik kezelését pedig az Ellenség Javait Felügyelő és Igazgató Pénztárra (CASBI) bízta. Két évvel később, az 1947. január 9-én megjelenő Hivatalos Közlöny húsz oldalon mintegy kétezer olyan – többnyire magyar és német nemzetiségű – személy nevét tartalmazza, akiket felmentettek az 1945/91-es, CASBI-törvény következményei alól. A közlöny következő, január 10-i 8-as számában mintegy 1500 vállalat és kisiparos neve jelent meg, akiknek az állam szintén visszajuttatta az ügykezelésre átvett javait. /Szucher Ervin: A szélmalomharc vége? = Krónika (Kolozsvár), jan. 3./

Egy közösség vagyunk az országon belül, de egy közösséget alkot a magyar nemzet egésze is. A mai naptól Románia az Európai Unió tagja lett. Így a magyar nemzet túlnyomó része – több mint 12 millióan – immár ugyanazon közös politikai, gazdasági és jogi térség része – mutatott rá újévi beszédében Sólyom László köztársasági elnök. Leszögezte: Magyarország alapjában véve egységes, a pártpolitikai megosztottság nem gyökerezik mélyen az emberekben. Sólyom szerint Magyarországon helyre kell állítani a közbizalmat, melynek alapja a kölcsönös megbecsülés a politika és a társadalom között. A kormány felelős állampolgári magatartást, belátást, együttműködést kér az emberektől, azt, hogy emelkedjenek felül saját közvetlen érdekeiken, és hozzanak áldozatot az ország érdekében, fejtette ki az államfő. Hozzátette: s akkor a választópolgár is hasonló emelkedettséget követelhet meg a pártoktól, az Országgyűléstől, a kormánytól. „Nem az adok-kapok politikai színházat, hanem komolyságot és odafigyelést. Partneri viszonyt, és tiszteletet. A választópolgár ugyanis nem puszta eszköz a hatalom megszerzésére, hanem a hatalom forrása” – szögezte le Sólyom László. /Egy közösség a magyar nemzet. = Krónika (Kolozsvár), jan. 3./

Adamovits Sándor, a Kemény János Alapítvány elnöke, marosvásárhelyi újságíró újabb könyve A vécsi vár vendégei című, a Helikon íróközösségét bemutató könyve után A Helikoni nagyasszonyok című műve, ebben az írófeleségeknek állít emléket. Szántó György felesége elválaszthatatlan volt világtalan férjétől, és egy időben annyit olvasott fel neki, hogy hangszálgyulladást kapott. Gulácsi Irén Benedek Elekhez írott leveleiből kiderült, hogy Gulácsi reggelente magatehetetlen férjét kicipelte a nappaliba, fotelbe ültette, majd bement a szerkesztőségbe. Nappalra ápolónőt fogadott a lebénult férje mellé, de az éjszakai felvigyázást maga látta el. Marosi Zsófia, Molter Károly felesége férje hatalmas irodalmi levelezését gyűjtötte össze. Molter ugyanis leveleit előbb piszkozatban írta meg, s miután elkészült a levél letisztázott változata, a piszkozatot a szemétkosárba dobta. A piszkozatokat összegyűjtve – közel ötezer levelet – névsor szerint rendszerezte felesége. Adamovits megjelenés előtt álló újabb könyve: A négybástyás irodalmi székesegyház. A Kemény János Alapítvány negyedévenként Marosvásárhelyen irodalmi estet szervez. /Jánossy Alíz: Írók, feleségek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./

Tíz alkalmazott kivételével a Köpeci Szénbányák valamennyi munkatársát elbocsátják, jelezte Fehér Zoltán igazgató: január 8-ától a jelenlegi 247 alkalmazottból 237-nek felbontják a munkaszerződését. Az elbocsátottak fejenként húszezer lejes végkielégítést, emellett a ledolgozott évek számától függően az ágazati átlagbérből, valamint a munkanélküli segélyből álló, összesen havi 7–800 lejre rúgó juttatást kapnak két éven át. Az intézkedés annak az átszervezésnek a része, amelynek során a Köpeci Szénbányák délrákosi-fejtés néven működik tovább. A cégnél maradók – köztük az igazgató, a főmérnökök és az utolsó fejtés vezetője – feladata lesz a vállalkozás újraszervezése. Fehér szerint a térségben utolsóként fennmaradt, 2006-ban 256 ezer tonna barnaszenet kitermelő felsőrákosi külszíni fejtés nyereséges. /Benkő Levente: Bányászok nélküli bánya. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./

Az ítéletidőnek csak túlzással nevezhető hóesés óriási zavarokat okozott Romániában a közlekedésben, áramszolgáltatásban, s még ennél is nagyobbakat a turisták épségének biztosításában. A havazás nagyjából az ország délkeleti részét meg a Székelyföldet érintette, ennek ellenére aránytalanul nagy volt a zűrzavar. Január 5-én reggel még 1038 település volt teljesen vagy részlegesen áramellátás nélkül. Öt országutat zártak le, köztük az egyik legforgalmasabbat, az E60-as nemzetközit a Brassó-Ploiesti közötti szakaszon, többek között azért is, mert az úttesten széldöntött fák feküdtek. /Települések szigetelődtek el, utakat zártak le a havazás miatt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

A határon túli magyarokkal kapcsolatos feladatok ellátására az idei évi költségvetésben ugyanannyi forrás szerepel, mint a 2006. éviben – közölte Gémesi Ferenc, Miniszterelnöki Hivatal (MeH) nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára. Ez nagyjából mintegy 12 milliárd forint körüli összeget jelent. A források döntően a MeH fejezetében szerepelnek, de az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál, illetve még több tárcánál is található „határon túli” támogatás. A változások között említette az elmúlt évhez képest, hogy az egészségügyi tárcához kerültek azok a források, amelyeket a határon túli magyarok egészségügyi ellátására biztosítanak. Megemlítette még a földművelésügyi tárcát is, ahol a gazdaszervezeteknek különítettek el támogatási összegeket. A szakállamtitkár szerint az, hogy nem csökkentették a határon túli magyarokra szánt forrásokat, jelzi: a figyelem megmaradt e területen. Kitért arra is, hogy a Szülőföld Alapba egymilliárd forintot terveztek ugyan, de a megszűnő közalapítványoknak szánt forrásokat is ide csoportosítják át. Összességében két, legfeljebb két és fél milliárd forintra „töltődhet” fel a Szülőföld Alap – tette hozzá. /A kormány nyugtatgatja a határon túliakat. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./ A szakállamtitkár azt is elmondta, hogy a megszűnő Illyés, az Apáczai és az Új Kézfogás közalapítványok 30-40 munkatársa közül “nagyjából” hatan dolgozhatnak majd a Szülőföld Alap irodájában, ahol várhatólag 10-12 munkatárs fogja ellátni a feladatokat. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumi elnöke aggodalmát fejezte ki a szervezetnél dolgozó, a határon túli magyarok ügyeit jól ismerő munkatársak jövőjéért. Pomogáts Béla szerint a közalapítványnál dolgozó, sokéves tapasztalattal bíró szakembereket helyzetismeretük kiválóan alkalmassá teszi a további munkára. Pomogáts Béla nehezményezte, hogy nem kapott hivatalos tájékoztatást a támogatási rendszer tervezett megváltozásáról, nem hívták meg arra a találkozóra sem, amelyen a határon túli ügyekről volt szó. Azokra a meg nem erősített hírekre, amelyek szerint megszűnnének az 50 ezer és 300 ezer forint közötti, úgynevezett kis összegű támogatások, Pomogáts azt a véleményét fejtette ki, hogy egy ilyen döntés a kisközösségi élet kárára lehet. /Változatlan összegek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 5./

Szilveszter éjszakáján Csíkszeredában a tapstéren ünneplő fiatalok közül ketten a magyar lobogót bontották ki, s a csendőrök azonnal közbeléptek. Csúcs Mária újságíró, az eset szemtanúja elmondta: a rendőrök nem bántották a fiatalokat, a zászlót sem vették el, csak összecsavartatták s eltetették velük. Lenghet-e tehát szabadon a magyar zászló Csíkszeredában? Ma is érvényben van a kérdést szabályozó 75/1994-es törvény, mely kimondja: más államok lobogóit csak hivatalos alkalmakkor, rendezvényeken, kisebbségek hivatalos rendezvényein lehet kifüggeszteni, csak a román zászlóval együtt, az arra kijelölt helyeken. Csak a magyar zászlót illeti megkülönböztetett figyelem a hatóságok részéről, a meccseken amerikai, angol, francia zászlók szabadon lengenek. /Szondy Zoltán: Lenghet-e a magyar zászló? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 5./

Újabb hat esztendőre megválasztották Pap Géza kolozsvári lelkészt az Erdélyi Egyházkerület református püspökévé. A december 8-i egyházkerületi közgyűlés többek között Kató Béla főjegyzőnek is bizalmat szavazott még egy mandátumra. Az illyefalvi lelkész-püspökhelyettes vallja, továbbra is hangsúlyosan képviseli Székelyföldet és a székely közösséget Kolozsváron. Kató Béla kifejtette, új kánon egyik leglényegesebb tétele, hogy nincs élethosszig tartó egyházi tisztségviselés, egy lelkész legfennebb két egymás utáni ciklusban viselheti a püspöki tisztséget. Ez modellértékű lehet az erdélyi magyarság életére vonatkozóan is. Pap Géza jól képzett teológus. Bár sok a dolga püspökként, ez idő alatt mégis három könyvet írt, és doktorált. Kató hangsúlyozta: az egyháznak meg kell szerveznie az intézményes szeretetszolgálatot, ezért alapították meg a Diakónia Keresztyén Alapítványt. Százötven olyan gyülekezet van, ahol nagyon kevés a lélekszám, a lelkészek nagyon kevés pénzből tartanak fenn egy-egy egyházközséget. Háromszázhatvannégyezer nyilvántartott reformátusa van az Erdélyi Református Egyházkerületnek, ennél százezerrel több a valóságban, a népszámlálási adatok szerint. /Fekete Réka: Élő egyház: Esztendőfordultán az erdélyi reformátusok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 5./

A matematika magas szintű művelése a Kárpát-medencében a két Bolyaival kezdődött. A legújabb kutatások tükrében egyre világosabb, hogy tevékenységük nem csupán tudománytörténeti, de kultúrtörténeti horderejű is. Halálának 150. évfordulóján, 2006-ban emlékezett meg az utókor Bolyai Farkasról. A Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában tartott emlékülések a nagy tudós életművének teljességét világították meg. Matematikusi ténykedésén túl drámaírói, néprajzkutatói, kertészmérnöki és fizikusi tevékenységéről is szó esett. Munkásságának egyetemességét bizonyítja, hogy a magyar nyelvterület egészéről érkezett kutatók számoltak be a teljes életmű feltárásában elért legújabb eredményeikről. A rendezők a csíkszeredai Bolyai Farkas emlékkonferenciát a kiváló középiskolai matematikatanárok tevékenységét jutalmazó Farkas Gyula emlékérem odaítélésével kapcsolták össze. Farkas Gyula a tizenkilencedik-huszadik századforduló kiemelkedő kolozsvári fizika professzora volt, aki főleg matematikai tevékenysége révén vált világhírűvé. Az arcképét ábrázoló plakettet 2006-ban Bandi Árpád marosvásárhelyi, Bencze Mihály brassói és Farkas Miklós segesvári matematikatanárnak ítélték. A Farkas Gyula emlékérem Széchenyi Kinga budapesti képzőművész nagylelkű adománya. A művész személyes ajándékát, a Bolyai Farkast ábrázoló plakettet, a Bolyai kutatásban kifejtett tevékenységéért dr. Oláh Gál Róbert csíkszeredai egyetemi adjunktus vehette át. /N. J.: Kultúrtörténeti visszatekintő. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./

Elhunyt Nagy Gáspár költő, mintegy húsz vers-, próza- és esszékötet szerzője. A Kossuth- és József Attila-díjas alkotót 57 éves korában, türelemmel és méltósággal viselt hosszú szenvedés után, január 3-án érte a halál. „Nagy Gáspár munkásságát a magyarság sorskérdései iránti érzékenység és a felelős emberi létezés igénye határozta meg” – fogalmazott nekrológjában a Magyar Katolikus Rádió, amelynek kulturális szerkesztőségét 2004 óta a költő vezette. Pályája kezdetén népművelő és könyvtáros, majd a Móra Kiadó szerkesztője volt, 1989-ben a Hitel szerkesztője lett. A fiú naplójából című, 1956-ot idéző verse miatt a Tiszatáj folyóiratot 1986-ban betiltották. Szabadrabok című, 1999-ben megjelent gyűjteményes kötete tartalmazza mindazokat a verseket, amelyeket korábban a cenzorok miatt ki kellett hagynia köteteiből. /Elhunyt Nagy Gáspár. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

A Maros megyei törvényszék bírónője, Simona Pojar helyet adott az Avram Iancu Hazafias Egyesület keresetének, amelyben a helyi tanács határozatának elvetését kérelmezték, és elrendelte a Kossuth Lajos utca nevének megváltoztatását Calarasilor utcára. Emiatt Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő politikai nyilatkozatot terjesztett elő a román képviselőház plénumán. A bírónő indoklása szerint Kossuth Lajost negyvenezer román meggyilkolásáért és háromszáz parasztház felgyújtásáért terheli felelősség, ami lényegében ki is meríti az emberi(es)ség ellen elkövetett bűncselekmény fogalmát. Mindez megerősíti azt, hogy Románia csatlakozása nem a felkészültségének, hanem a gazdasági és geostratégiai érdekek érvényesülésének köszönhető. A román igazságszolgáltatást a régi-új nómenklatúra érdekeinek a védelme és kiszolgálása jellemzi. Ennek a helyzetnek a fennállásáért az RMDSZ is felelős. A romániai magyar média cinkosságának is köszönhetően a hétköznapi szokványos gazemberségek – amelyeknek haszonélvezői nem egyszer az RMDSZ, annak holdudvara, kárvallottjai pedig sok esetben egyszerű magyar emberek – nem igazán kapnak média-nyilvánosságot, írta Dr. Jakab Attila. /Dr. Jakab Attila: „Európai” (i)gazságszolgáltatás Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./