Tizenhat éves késéssel ugyan, de megszületett a kommunizmust hivatalos megbélyegzése. A temesváriaknak emlékezetes kiáltványa tartalmazta a nomenklaturisták félreállítását. Vadim Tudorra és híveire, a szociáldemokrata bőrbe bújt kommunistákra gondolva úgy tűnik, a kommunizmust még távolról sem temették el végképp. /Németh Júlia: Kommunizmus és egyebek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Leszerelt a Belügyminisztérium utolsó ötezer sorkatonája. A Bukarestben tartott ünnepségen, amelyen a csendőrséghez és a Sürgősségi Esetek Országos Felügyelőségéhez (IGSU) besorozott egyenruhások utoljára tisztelegtek feletteseik előtt, Vasile Blaga belügyminiszter is részt vett. A tárcavezető arra biztatta a fiatalokat, hogy válasszák hivatásként a katonai pályát, vagy vállaljanak önkéntesen feladatot helyi közösségük illetékes szolgálatánál. 2007-ben a csendőrség 1600 állást hirdet meg, míg az IGSU, az első negyedévben 12 400 hivatásos tűzoltót alkalmaz majd. Január elsejétől a kötelező sorkatonai szolgálat megszűnik. /Leszerelt a Belügyminisztérium utolsó ötezer sorkatonája is. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

A szórvány gondozásához és megtartásához szükséges hálózatot sok helyen kizárólag az egyházak jelentik – mondta Sólyom László államfő december 18-án, amikor fogadta a határon túli egyházak vezetőit Budapesten. Sólyom László köszöntőjében úgy fogalmazott: különösen a szórványban élők között fordul elő gyakran, hogy az igehirdetés és az evangélium az utolsó kapocs a magyar nyelvhez. A köztársasági elnök emlékeztetett arra: már beiktatása alkalmával hangsúlyozta, hogy az országhatárokon kívül élő magyarság sorsának alakulását mandátuma egyik súlypontjának tekinti, ezért kezdeményezte a határon túli magyarságot a 21. század elején leginkább érintő kérdésekkel foglalkozó konferenciasorozatot. Az elnök a jelenlévő egyházi személyeknek megköszönte a határokon kívül élő magyarok identitástudata és értékei megőrzése érdekében végzett áldozatos munkájukat. A találkozón jelen voltak a négy erdélyi magyar protestáns egyház püspökei – Tőkés László, Szabó Árpád, Adorjáni Dezső, Pap Géza -, Jakubinyi György római katolikus érsek, Tempfli József nagyváradi megyés püspök, valamint a Csete Szemesi István, a Jugoszláviai Református Keresztény Egyház püspöke (Bácsfeketehegy), és Erdélyi Géza szlovákiai református püspök. /A magyar államfővel találkoztak a határon túli egyházak vezetői. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./ Megjelent még: Horkay László (Beregszász) református püspök, Tamás József római katolikus segédpüspök (Csíkszereda), Huzsvár László római katolikus püspök (Nagybecskerek), Pénzes János római katolikus püspök (Szabadka), Dolinszky Árpád evangélikus szuperintendens (Bajsa), Majnek Antal Jenő római katolikus püspök (Munkács), Schönberger Jenő római katolikus püspök (Szatmárnémeti), Bendász Dániel esperes (Munkács), Lángh Endre református püspök (Vinkovci) és Bartal Károly apát (Jászóvár). /MTI/

Az Udvarhelyszéki RMDSZ elnökségi ülését tartotta december 15-én. Az ülésről kiadott közleményt dr. Verestóy Attila udvarhelyszéki RMDSZ-elnök írta alá. Az elnökség aggasztónak, az RMDSZ elleni támadásként értékelte, és határozottan visszautasította az RMDSZ szövetségi elnöke, és más RMDSZ-vezetők ellen irányuló lejáratási kampányt. Elutasította a Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter ellen felhozott rágalmakat. A Székely Nemzetei Tanács által kezdeményezett ún. népszavazást az elnökség megtévesztő, félrevezető akcióként értékelte. A Széki RMDSZ elnöke, az elnökséggel konzultálva, a székelyudvarhelyi városi RMDSZ megbízott elnökévé Ványolós Istvánt, a városi RMDSZ oktatási, és egyházügyi kérdésekért felelős alelnökét nevezte ki. /Közlemény. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 19./

Tőkés László Királyhágómelléki református püspök Budapesten a Polgárok Házában előadásában a kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazást 1956-tal, illetve az idei szeptemberi-októberi eseményekkel állította párhuzamba. Mint mondta, egykor és 2004. december 5-én is nemzetárulás, idegen érdekek kiszolgálása és a magyar nemzet félrevezetése történt. Idén szeptemberben és októberben a tüntetések alkalmával, valamint az 1956-os forradalom ünnepén is ezzel a hazugságpolitikával kellett szembeszállni – tette hozzá. Véleménye szerint „neoliberális kozmopolitizmussal ötvözött internacionalizmus szellemében politizálnak az ország hatalmasai”, így válhatott október 23. a szabadság napja helyett a diktatúra napjává. Kijelentette: nyilvánvaló, hogy a két évvel ezelőtti népszavazás végkimenetele abban a politikában gyökerezik, amelynek „elsődleges és leplezetlen célja a hatalom megőrzése, a posztkommunista folytonosság biztosítása és a nemzet szétszakítottságának fenntartása” bel- és külföldön egyaránt. Tőkés László kifogásolta, hogy a magyar kormány a nemrégiben lezajlott magyar–román kormányülésen nem vetette fel az autonómia ügyét. Álláspontja szerint a kormány a kádári be nem avatkozás politikáját folytatja, holott a határon túli magyarság azt igényli, hogy a nemzet avatkozzon bele a határon túli nemzetrészek életébe. Nem szabad cinkosságot vállalniuk a magyar választópolgároknak egy olyan nemzetellenes politikával, amely sorsukra hagyja a határon túli magyar közösségeket – mondta a püspök. /Tőkés: December 5-én idegen érdekek kiszolgálása történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 19./

A magyarországi belpolitikai válságában elsikkadt a magyar nemzetpolitika ügye. A szocialista-liberális kormányzat nem folytatja a nemzeti újraegyesítés politikáját, egymás után szünteti meg az ezen a területen munkálkodó intézményeket. Ez idő tájt gyakorlatilag csak Sólyom László fordít figyelmet a határon túli magyarokra. Több mint két éve nem ült össze a Magyar Állandó Értekezlet, megszűnt a Határon Túli Magyarok Hivatala és az elszakított országrészek magyar kulturális életét támogató Illyés Közalapítvány, a felsőoktatást előmozdító Apáczai Közalapítvány, valamint a tudományos-kutatási célokat segítő Teleki László Alapítvány, fölszámolták a Magyarországon tanuló határon túli magyar diákok elhelyezéséről gondoskodó Márton Áron Szakkollégiumot – úgy tűnik, a kormány határozott: felszámolja a nemzetpolitikát. Szerte a Kárpát-medencében mindmáig indulatokat vált ki a szocialisták és a liberálisok két évvel ezelőtti magyarellenes kampánya. Amelynek állításai, mint azt Gyurcsány Ferenc maga is elárulta, nem voltak igazak. Ezt a beismerést a kormányfő egyébként hírhedt balatonőszödi szónoklatában meg is erősítette („nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”). Az intézmények felszámolása vagy beolvasztása a Szülőföld Alapba újabb bizonyíték arra, hogy a baloldal számára ez az egész kérdéskör pusztán fiskális problémát jelent. Ennek jegyében hozták létre a Szülőföld Alapot, amely nagy kommunikációs csinnadratta közepette született meg, ám valójában nem jelent egyebet, mint a már létező, de adott esetben a kormányzattól függetlenül működő források központosítását, egy kézbe vételét, vagyis a rendelkezésre álló pénzösszegekre való rátenyerelést. A Szülőföld Alap azután kiépítheti saját, politikai szempontból a szocialistáknak és a liberálisoknak megfelelő klientúráját az elszakított területeken. Ennek következményei látszanak Felvidéken, ahol számos magyarellenes atrocitás történt. A Nyitrán brutálisan összevert magyar diáklányt, Malina Hedviget immár gyanúsítottként üldözi a szlovák hatalom, mondván, bántalmazását csak kitalálta. Jellemző a budapesti külpolitika érzéketlenségére, hogy a szlovák nagykövetet egyetlenegyszer sem hívták be számot adni a felvidéki magyarságot érő támadásokról. S azután sem, hogy a pozsonyi kormány cinikusan bejelentette, a tengerszint feletti 277 méternél magasabban fekvő települések több pénzt kapnak majd, mint az alacsonyabban lévők. Mint köztudott, a Felvidék déli részén található színmagyar területek mind alatta vannak a megállapított magasságnak. A januárban az Európai Unióhoz csatlakozó Románia és Bulgária például ezekben a hetekben adja meg határain túl élő véreinek a román, illetve a bolgár állampolgárságot, s így tett korábban Szlovákia és Horvátország is. Magyarországon azonban a baloldal retteg a magyaroktól, s ezért – ahogy Orbán Viktor megállapította tavaly Tusnádfürdőn – időről időre ráront nemzetére. Jelenleg Sólyom László köztársasági elnök az egyetlen, aki rendszeresen fölemlíti a nemzetpolitika szükségességét. Az államfő immár két alkalommal találkozott az elszakított országrészek magyar civil szervezeteinek vezetőivel, közgazdászokkal, szociológusokkal, egyházi elöljárókkal. Míg Románia és Bulgária magával viszi testvéreit az unióba, addig a budapesti vezetés kirekeszti a magyarokat. Figyelemre méltó tény, hogy Délvidék minden anyaországgal rendelkező nemzetisége megkapta a neki megfelelő állampolgárságot, csak a magyarokról nem akar tudomást venni a budapesti vezetés. /Ágoston Balázs: Kivégzett nemzetpolitika. Sólyom László kimozdíthatja a holtpontról a magyar–magyar kapcsolatokat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 19./

Krassó-Szörény megye székhelyének, Resicabányának nem voltak magyar nemzetiségű díszpolgárai a városi tanács legutóbbi határozatáig. Most a lelkiségi élet és az ökumenikus mozgalom kiterjesztésében vállalt kiemelkedő szerepükért minden helybeli felekezet vezetőjének, így Páll József krassó-szörényi katolikus főesperesnek és Makay Botond resicabányai nyugalmazott református lelkipásztornak is díszpolgári cím adományozását hagyták jóvá. Makay Botond a címet megtiszteltetésnek tekinti, lelkészként és újságíróként igyekezett előmozdítani a városban együtt élő nemzetiségek kultúrájának kölcsönös megismerését. Páll József fősperes szerint az elismerés nem a személyes, hanem a közös munka elismerése. /Magyar díszpolgárok Resicabányán. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./

A Zenelíceum tanárnője, Tóth Flóra húsz éve vezeti a Carmina Dacica női kamarakórust. Ugyancsak vezeti a temesvári Gerhardinum Katolikus Líceum énekkarát, az énekkar Bécsben is fellépett, német, román, magyar és latin nyelven hirdette a szeretet mindent legyőző hatalmát. Tóth Flóra harmincnégy évvel ezelőtt zongora szakot és kórusvezetést végzett a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban (ma Zeneakadémia). /A zene nyelvén. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./

„Székelyudvarhelyet tartom eszmélésem városának, itt ébredtem emberi öntudatra. A Kárpátok karéján belül, itt van a vegytiszta Európa, amit még nem bontottak le, ami megmaradt az egykori kontinensből” – mondta az 1978-ban Németországba emigrált, 63 é­ves Tömöry Péter író, rendező, akinek Erdélyi anekdotikák című könyvét mutatták be. Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány és a Pallas-Akadémia Kiadó szervezésében tartott könyvbemutatón Kozma Mária beszélgetett el a szerzővel, aki 1989–1990 között írt tárcasorozatát szedte csokorba. /bágyi: Tömöry Péter: Ez itt a vegytiszta Európa. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 19./

Megjelent a székelykeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola által szerkesztett Csicsergő decemberi száma. Az elmúlt hónap versenyeiről, rendezvényeiről, valamint a karácsonyi ünnepkörről, népszokásokról szóló cikkeket tartalmazó lapszám gyerekek, szülők és pedagógusok számára egyaránt hasznos olvasmány. /Székelykeresztúri iskolaújság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ügye volt napirenden december 19-én a magyar parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságában. A kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) tagjai nem vettek részt az ülésen. Megjelent Hantz Péter adjunktus, aki a bizottság előtt úgy fogalmazott: „Politikai támogatás nélkül semmi nem fog történni, soha nem sikerül az egyetemen belül, egy erősen magyarellenes, nacionalista közegben engedményeket elérni.” Úgy vélekedett, bár Markó Béla RMDSZ-elnök oktatásért felelős miniszterelnök-helyettes Romániában, mégsem kap kellő figyelmet ez az ügy az RMDSZ részéről. „Sőt, Markó Béla finoman elhatárolódott ettől az akciótól” – tette hozzá. Hantz azt kérte a bizottságtól, tolmácsolják kérését a kormánynak, hogy a román-magyar vegyes bizottság következő ülésén vessék fel ezt a problémát. Ha ennek semmi hatása nincs, akkor fontolják meg, hogy a magyar kormány tiltakozó jegyzéket küldjön a román kormánynak – mondta. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem rektora és Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, akik szintén meghívottként voltak jelen az ülésen, arról beszéltek, hogy az erdélyi magyar tudományegyetemnek, mely a magyar költségvetésből származó támogatásból jött létre hat évvel ezelőtt, nincs meg az akkreditációhoz és az oktatáshoz szükséges anyagi háttere. Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke azt hangsúlyozta: a Fidesz az erdélyi magyarság legfontosabb célkitűzésének – az autonómia mellett – a magyar egyetemek kérdését tartja. Véleménye szerint a megoldás az önálló magyar egyetemek létrejöttében van. Kiemelte, a Fidesz elvárja a szociális-liberális kormánytól, hogy „ne fojtsa meg” a Sapientia Erdélyi Tudományegyetemet. /Napirenden a BBTE-ügy a magyar parlament külügyi bizottságában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./ Hantz Péter elmondta, Erdő Péter bíboros, mint a Babes-Bolyai Tudományegyetem díszdoktora nem írta alá azt a kérést, melyben a Bolyai Egyetem újraindítását fogalmazták meg. /A magyar külügyi bizottság az erdélyi magyar felsőoktatásról tárgyalt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

Átalakul a határon túli magyarság támogatásának rendszere, miután az Országgyűlés december 18-án elfogadta a Szülőföld Alapról szóló törvény módosítását. A törvény értelmében a határon túli magyarság identitásmegőrzésével kapcsolatos feladatok túlnyomó részét ezentúl a Szülőföld Alap látja el. A gazdaságfejlesztési és vállalkozásösztönzési programok a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt.-hez kerülnek, amelynek többségi tulajdonosa a Miniszterelnöki Hivatal. A Szülőföld Alap három szinten működik tovább. A politikai szinten a Regionális Egyeztető Fórum áll majd a korábbi Tanács helyett. A testületben a magyarországi és szomszédos országok felelős vezetői évről évre egyeztetik a célokat, prioritásokat és javaslatokat fogalmaznak meg. Az egyeztető testület elnöke a kormányfő, a fórum tagjait a miniszterelnök jelöli ki, mellettük kapnak helyet a külhoni magyar szervezetek meghívott vezetői. A testület a törvény szerint évente legalább egyszer ülésezik. A szakmai döntéseket a kollégiumok hozzák majd meg, amelyekben a döntéshozatal a magyarországi tisztségviselők kezében marad. A hét-, kilenc- vagy tizenegy tagú kollégiumokat a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter hozza létre és szünteti meg, a tagokat és az elnököt is a szaktárca vezetője nevezi ki – megbízatásuk négy évre szól. Nem lehet tag többek között politikai párt, vagy közvetlen politikai tevékenységet folytató szervezet képviselője. A kollégiumok döntéseit a miniszter hagyja jóvá. Az alapból megítélt támogatások folyósításával, felhasználásának ellenőrzésével a kormány által kijelölt szervezet foglalkozik majd. A Szülőföld Alaphoz kerülő befizetések és adományok elfogadásáról a kancelláriaminiszter dönt, az alap működési kiadásait kormányrendelet szabályozza majd. A Szülőföld Alap forrásai a határon túli magyarsággal foglalkozó közalapítványok integrációjával bővülnek. /Módosult a Szülőföld Alapról szóló törvény. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök december 19-én, a Kisebbségekért Díj átadásakor a Parlamentben kijelentette: „Van valami, ami egyetlen embertől sem vitatható el: az, hogy saját identitását maga válassza” Mint mondta, a büszkeség és a tolerancia együtt egy élhető világot hoz létre, és mi, magyarok természetesen büszkék vagyunk magyarságunkra. „De azt kell mondanom, hogy ha bántják a szlovákot, azért mert szlovák, akkor azt kell mondanom, hogy szlovák is vagyok. Ha bántják a románt, mert román, akkor román vagyok” – fogalmazott a miniszterelnök. Az eseményen részt vett Sólyom László köztársasági elnök, Szili Katalin házelnök, ott voltak a kormánypárti és ellenzéki parlamenti képviselők is. Az 1995-ben alapított díjat hagyományosan minden év decemberében adják át, a Kisebbségek Napjához kapcsolódóan. Az elismerést a kisebbségek érdekében – a közéletben, az oktatásban, a kultúrában, az egyházi életben, a tudományban, a tömegtájékoztatásban és a gazdaság területén – végzett kiemelkedő tevékenységért kapják magyarországi és határon túli személyek, illetve szervezetek. A díjat idén Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kapta. Határon túlról díjat kapott még Sója Dénes, a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetségének alelnöke, a Kassai Polgári Klub és a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága. Az idei tizennégy kitüntetett között volt dr. Petrusán György, a Szegedi Tanárképző Főiskola tanára, aki a magyarországi román kisebbség kulturális értékeinek megőrzése és fejlesztése érdekében kifejtett több évtizedes pedagógusi munkájáért és közéleti tevékenységéért kapta az elismerést. /Guther M. Ilona: Gyurcsány Ferenc: ha bántják a románt, román vagyok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./

Tizenegy éve, minden decemberben átadásra kerül a Kisebbségekért Díj, amelyet a magyar miniszterelnök alapított a Kisebbségek napja alkalmából. Az elismerést olyan magyarországi és határon túli személyek és szervezetek kapják, akik, illetve amelyek a közéletben, az oktatásban, a kultúrában, az egyházi életben, a tudományban, tömegtájékoztatásban és a gazdaság területén kiemelkedő tevékenységet végeztek a kisebbségek érdekében. Az idei díjat december 19-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök adta át a parlamentben. Megalapítása óta ez az első év, amikor a kitüntetettek között nincs erdélyi. Korábbi Kisebbségekért díjasok: Sütő András (1995), Gabriel Andreescu (1995), Kató Béla (1995), Böjte Csaba (1996), EMKE (1996), Csibész Alapítvány (1997), Domokos Géza (1997), Smaranda Enache (1997), Kallós Zoltán (1997), Molnár János és Molnár Jánosné zsoboki református lelkészházaspár (1998), Aradi Minorita Rendház (1999), Hegyi István református lelkész (1999), Szilágyi Pál (2000), Lászlóffy Pál (2001), az RTV magyar szerkesztősége (2001), Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkaközössége (2002), Vetési László (2003), EME (2004), Guttman Mihály (2005). /Kisebbségekért Díj, 2006 – nincs erdélyi kitüntetett. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Salat Levente politológus, egyetemi tanár irányításával magyar történészekből álló kutatócsoport is részt vett a kommunizmus bűncselekményeit és visszaéléseit vizsgáló elnöki bizottságban. A mintegy 660 oldalas jelentésben 22 oldal jutott a romániai magyar közösség számára, a tanulmány viszonylag tömör formában foglalja össze az 1945 és 1989 közötti történéseket. A kisebbségi fejezet kitér, többek között, a Bolyai Egyetem felszámolására, elemzi a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének körülményeit, az 1956-os események romániai következményeit és az azokkal kapcsolatos megtorlásokat, és említést tesz a csángó-kérdésről. Salat Levente nagy eredménynek tartja, hogy a jelentés elkészült. Szintén fontos fejlemény, hogy azt az államfő elfogadta, és a jelentést a román állam hivatalos dokumentumává nyilvánította. Nem az ideológiát magát kell elítélni, hiszen fölötte már ítélkezett a történelem azáltal, hogy a kommunista eszmékre alapozott politikai rendszerek sorra összeomlottak. Ugyanakkor nem mondható ki ítélet azon jóhiszemű emberek felett sem, akik annak idején hittek ebben az ideológiában. Nem lehet elítélni azokat a párttagokat sem, akiknek a számlájára semmiféle bűnt nem írható. Amit el lehet ítélni, az maga a politikai rendszer, illetve azok a szervek, amelyek a diktatúrát fenntartották – a Román Kommunista Párt legfőbb vezetése és a Szekuritáté –, valamint a politikai elit, amely minden legitimitást nélkülözve uralta a társadalmat. A munka során az igazán fontos, dokumentumokhoz nem tudtak hozzáférni, például a Statisztikai Hivatal, vagy a Párttörténeti Intézet levéltárához. Nem sikerült képet alkotniuk a legfelsőbb pártvezetés döntéshozatali mechanizmusairól az 1980-as években, és a Szekuritáté iratanyagába csak korlátozott körülmények között tudtak betekinteni. Nem maradt idő azoknak a dokumentumoknak az alapos feldolgozására, amelyekhez hozzá lehetett férni. Ezért nem tekintik a munkát lezártnak. A Tismaneanu-jelentést várhatóan egy éven belül nyomdai kiadásra előkészítik, valószínű, hogy az újdonságok legalább függelék formájában bekerülnek majd a kiadandó munkába. A munkaközösség tagjaival majd számba veszik a romániai kommunizmus magyar kisebbség szempontjából érdekesebb aspektusait, és ezeket feldolgozzák. A magyarságról szóló fejezet látványos újdonságokat nem hozott. A jelentésnek köszönhetően a román közvélemény könnyebben és jobban megértheti majd, hogy honnan erednek azok a célok, amelyeket az erdélyi magyarság újra és újra kitűz maga elé. Vladimir Tismaneanu kérte fel Salat Leventét, hogy vegyen részt a bizottságban. Salat nem történész, csak azzal a feltétellel vállalta el a munkát, ha létrehozhat egy történészekből álló kutatócsoportot. Ezt a feltételt Tismanenau elfogadta, és Salat hat fiatalt keresett meg, akik elfogadták a meghívást: Novák Csaba Zoltán, a Nicolae Iorga Intézet munkatársa, Olti Ágoston, az ELTE doktorandusza, Stefano Bottoni, a bolognai egyetem oktatója, Nagy-Mihály Zoltán, az EME munkatársa, Lázok Klára, a Sapientia Egyetem oktatója és László Márton, a Teleki Téka munkatársa. Első körben mind a hatukat elfogadták, a levéltári akkreditáció előkészítésekor azonban kiderült, hogy csak három személy számára tudják biztosítani a belépőket. Így a hat kutatóból önkéntes alapon végül Novák Zoltán, Stefano Bottoni és Olti Ágoston voltak azok, akik a levéltározást, illetve az ezzel együtt járó huzamosabb bukaresti tartózkodást vállalták. A másik három kolléga a helyi levéltárakban kutatott. Az államfő tisztelettel adózott Márton Áron püspök emléke előtt, továbbá azon disszidensek előtt is, akik bátor kiállással vállalták a rendszerrel való szembefordulás kockázatait. Itt több román ellenálló között Barabás Ferenc, Barabás Márton Piroska, Barabás János, Borbély Ernő, Búzás László, Cs. Gyimesi Éva, Molnár Gusztáv és Tőkés László neve szerepel. A bizottság semmiképpen sem vádiratot próbál elkészíteni. Basescu elnök joggal gondolta azt, hogy szükség van erre a szimbolikus gesztusra az EU-s csatlakozás előtt. Az erdélyi magyarságról szóló rész összefoglalja azokat a fontosabb adottságokat, amelyek a romániai magyar közösséget 1944 őszén jellemezték. A politikai szervezettség tekintetében az erdélyi magyarságra belső pluralizmus volt jellemző, amely a közösség egészét teljes értékű párhuzamos társadalom rangjára emelte. A kommunista párt egyeduralma, illetve az azzal együttműködő kisebbségi szervezetek és vezetők ténykedése ezeknek a pozícióknak az elvesztését eredményezték, továbbá a kisebbségi társadalom és intézményrendszer fokozatos leépülését. A kisebbségi fejezet kitér ezen kívül a Bolyai Egyetem felszámolásának a kérdésére, elemzi a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének körülményeit és következményeit, az 1956-os események romániai következményeit, illetve az azokkal kapcsolatos megtorlásokat, és említést tesz a csángó kérdésről. /Papp Annamária: Beszélgetés Salat Levente politológussal, a Tismanenau-bizottság tagjával. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Traian Basescu elnök leszögezte, hogy a kommunizmus bűnös cselekedeteit elítélő Tismaneanu-jelentés a román állam hivatalos dokumentumának számít. Mircea Geoana, a szociáldemokraták /PSD/ elnöke élesen bírálta a Tismaneanu-bizottság jelentését. Azt kifogásolta, hogy a „hiteltelen” tanulmányt többnyire jobboldali emberek állították össze, akik a mai romániai baloldal lejáratására törekednek. Ion Iliescu volt államfő kifogásolta, hogy az államfő nem határolódott el a jelentés tartalmától. Emil Boc, a Demokrata Párt (PD) elnöke szakszerűnek és objektívnek nevezte a tanulmányt. A PD koalíciós partnere, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetői is közölték, hogy egyetértenek a jelentéssel. Az RMDSZ szenátora, Frunda György korábban úgy nyilatkozott, hogy kissé megkésett ez a kezdeményezés, ennek ellenére szükségesnek tartja a múlttal való szembenézést. /Szenvedélyes politikai vita a Tismaneanu-jelentés miatt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

„Szükség volt a Tismaneanu-bizottság jelentésére, a kutatómunkát továbbra is folytatni kell” – fogalmazott Markó Béla szövetségi elnök sajtótájékoztatóján, amelyen részt vett Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának, és Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője is. Markó hangsúlyozta, az RMDSZ egyetért a jelentés következtetéseivel. Elég későn történik a kommunizmus elítélése, de szükséges volt ezt a lépést megtenni. Már a ’90-es évek elején lehetőség lett volna erre, amikor a Temesvári Kiáltvány korlátozta a volt nomenklaturisták közéleti szerepvállalását. Az RMDSZ akkor elfogadta a kiáltvány 8. pontját, és így kellett volna cselekednie a többi politikai pártnak is. Az ünnepi ülés alatt történt rendzavarásról szólva az elnök kifejtette, az RMDSZ elítéli a Nagy-Románia Párt magatartását. /Markó: Szükség volt a kommunizmus elítélésére. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

Elutasította a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség a tordai Petőfi Társaságnak, valamint a bánffyhunyadi RMDSZ-nek az önálló magyar tannyelvű iskolák létesítésére vonatkozó kérelmét. A két település magyar közösségének régi vágya az önálló, magyar tannyelvű iskola létesítése. A magyar gyerekek szétszórva, két-három tanintézetben, állandó tanárváltás közepette tanulnak. Télen az illetékes városi tanácsoktól nem sikerült kiharcolni az iskola létesítésére vonatkozó elvi beleegyezést. A tordai tanács elutasító reakciója emberéletet is követelt: Kiss László unitárius lelkész az átélt aggodalmak miatt még aznap elhunyt. Török Ferenc főtanfelügyelő-helyettes elmondta, szavazáskor csak ő támogatta a kezdeményezést. A tanfelügyelőség megalapozatlannak tartotta a kezdeményezők azon érvét, miszerint a több iskolában működő magyar osztályok miatt egy-egy iskolában kevés a magyarul tanító tanárok óraszáma, ez pedig ellehetetleníti a címzetes tanárok kinevezését és helyzetét. Vida Anna, a szilágysomylói magyar tannyelvű iskola igazgatója felidézte: négyéves hercehurca után, 2005 szeptemberében indították el Szilágysomlyón az önálló, magyar tannyelvű iskolát. Az illetékesek mindent megtettek azért, hogy eltántorítsák őket. Más Szilágy megyei településen is próbálkoznak az önálló magyar iskola létrehozásával, de felsőbb szinten elbukott kérelmük. /Nagy-Hintós Diana: Tanfelügyelőségi vétó a tordai és a bánffyhunyadi magyar iskola ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Először ismeri egy hivatalos dokumentum Romániában az 1989 előtti rezsim kisebbség- és magyarellenes politikáját. „Noha a kommunizmus áldatlan hatásai egyazon módon érintették Románia valamennyi polgárát nemzetiségre való tekintet nélkül, néhány területen a kommunista hatóságok politikája különösképpen hátrányosan hatott a magyar kisebbség tagjaira veszélyeztetve közösségi létét, illetve hagyományai, nyelvi és kulturális identitása megőrzését” – áll a Tismaneanu- jelentésben. A kommunista hatóságok tervszerűen törekedtek, illetve léptek fel a magyarság gazdasági erejének megtörése érdekében. A jelentés megjegyzi, hogy a magyarság – amely 1945-ben Románia lakosságának mintegy 7,5 százalékát tette ki – erőforrásainak nagy részét kiterjedt gazdasági és hitelszövetkezeti rendszerbe összpontosította: „...összetett intézményi rendszerrel bírt: gyárakkal és feldolgozó üzemekkel, raktárakkal, a saját előállítású termékeket értékesíteni hivatatott üzletláncokkal stb. 1945 szeptemberében a két szövetkezet 1002 tagot számlált. Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete a mezőgazdasági termelők érdekeit képviselte és a falvakon gépparkokat tartott fenn. 1945-ben a szövetség 1100 fiókszervezete 80 ezer bejegyzett tagot számlált. A székely hagyományok szerint szerveződött közbirtokosságok kezelték a legelő- és az erdővagyont. 1946-ben a Románia területén található erdők mintegy 11 százaléka (651 ezer hektár) a közbirtokosságok kezében volt.” A vagyon elkobzására a kommunista hatóságok többféleképpen léptek fel: az úgynevezett ellenséges javak felügyelete /CASBI-törvény/, az 1945-ben végrehajtott „földreform”, az 1948-ban kezdődött államosítás, valamint a szövetkezetek beolvasztása révén. „Noha ezek az intézkedések nem közvetlenül a kisebbségeket vették célba, az alkalmazási kritériumok és szabályok megfogalmazása, illetve gyakorlatba ültetése révén a kisebbségi közösségek tagjait a többségi lakosságnál jóval súlyosabb gazdasági veszteségek érték” – áll a jelentésben. „A Mezőgazdasági Minisztérium 1946-os kimutatásából kiderül, hogy Kolozs megyében a kisajátított összterület 87 százaléka magyar nemzetiségűek tulajdonában volt, miközben a földhöz juttatottak között mindössze 35% volt magyar. Hasonló volt a helyzet Maros megyében (72, illetve 36 %).” 1944 őszén a magyar oktatási rendszer nagy részét az egyházi iskolák alkották. 1041 ilyen működött Erdély-szerte. 1948-ban valamennyit államosították, az ötvenes évek második felétől pedig elkezdődött a magyar oktatás szisztematikus leépítése. Fokozatosan megszűnt a magyar nyelvű szak- és művészeti oktatás előbb középiskolai, majd egyetemi szinten. A jelentés kiemeli a magyar egyetem „elkobzását”, amely „ma is erősen érzékelhető hatással van a kollektív köztudatra”. A jelentés egyértelműen megállapítja, hogy a Babes, illetve a Bolyai Egyetem összevonása „a magyar közösség asszimilációját célzó stratégia” része volt. Ez utóbbi vetületeként említi a dokumentum, hogy „általános gyakorlattá vált, hogy a magyar nemzetiségűeket egyetemi tanulmányaik elvégzése után nem helyezhették ki erdélyi megyékbe. „1988-ben például a 951 végzős közül 689 a Kárpátokon túli megyékbe kapott kihelyezést. Ugyanakkor az egyetemi – közvetve pedig az egyetem előtti – oktatást veszélyeztette a tanári gárda fokozatos leépítése. A nyolcvanas évektől kezdődően nem hirdettek versenyvizsgát a nyugdíjba vonult egyetemi oktatók helyének elfoglalására, a már hivatalban lévő tanároknak pedig nem volt lehetőségük az előlépésre.” Erdély legtöbb városát többségében magyarok lakták. A kommunista hatóságok homogenizáló politikájának köszönhetően az arányok gyökeresen megváltoztak. A jelentés hosszú lajstromot közöl arról, hogy miként módosult a fontosabb erdélyi nagyvárosokban – Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Nagyváradon – a magyarok arányszáma rövid másfél évtized alatt. A magyarok beolvasztását célozta a jelentés szerint az ország területi felosztása, illetve a területi egységek finanszírozása. „1951–1959-ben a Maros Autonóm Tartomány, noha Románia lakosságának 4,5 százalékát összesítette, a központi költségvetésből mindössze 2,4 százalékos részesedést kapott, ami előidézte a lakosság elvándorlását más, jobban iparosított régiók felé”. A dokumentum említést tett a „mintegy hatvanezer magyar ajkú csángó nyelvi identitásának elvesztéséről” is, amihez az egyház is messzemenően hozzájárult. A dokumentum részletesen taglalja a magyar ellenállást is, külön megemlítve a Molnár Gusztáv által elindított Limes Kört. /Sz. L.: Tismaneanu-jelentés: elégtétel a magyaroknak is. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa december 20-i ülésén megszavazta a fegyelmi bizottság jelentését, amelyben Hantz Péter és Kovács Lehel egyetemi oktatók elbocsátását kérték. Hantz Péter és Kovács Lehel elbocsátása mellett 71-en szavaztak, 5-en voksoltak ellene és 9-en tartózkodtak. Az egyetem rektorátusa által kiadott közlemény megállapítja, hogy a leadott szavazatokból világosan látszik, hogy ez nem etnikai jellegű volt. Magyari Tivadar, a magyar tagozat vezető tanácsának képviselője elmondta: a szenátusi ülésen felolvasták az egyetem fegyelmi bizottságának határozatát, amely a két oktatót azzal vádolja, hogy a BBTE szétzúzására, destabilizálására törekedtek, megrongálták az intézmény javait, a sajtón keresztül uszítottak, becsmérelték a BBTE-t, sértegették az egyetem vezetőségét, és kétségbe vonták azt, hogy az egyetemen létezik magyar nyelvű oktatás. Ezek alapján a fegyelmi bizottság a két adjunktus elbocsátását javasolta. Ezután vita alakult ki, amelynek során többnyire román dékánok szóltak hozzá az ügyhöz. Magyari szerint rendkívül szenvedélyesen fejtették ki, hogy a két adjunktus az önálló állami egyetemért és a BBTE-n különálló magyar karok létrehozásáért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) égisze alatt kifejtett tevékenységükkel „sokat ártanak az egyetem arculatának”. Hozzátette: olyan román oktatók is a menesztésüket szorgalmazták, akik „a magyar tagozat őszinte barátai”. Veress Károly, a filozófiai tanszék magyar tagozatának vezetője azt kifogásolta, hogy a magyar oktatók ellen megfogalmazott vádak nem eléggé pontosak, mire Nicolae Bocsan válasza az volt, hogy a tettek ismertek. A magyar tagozat vezető tanácsának nevében Magyari Tivadar azt kérte, amennyiben mégis a két tanár fegyelmezése mellett döntenek, akkor enyhítsenek a kirótt büntetésen, mert a két oktató munkájára szükség van a matematika és fizika kar magyar tagozatán. Magyari szerint a szenátus elég hiányosan jelen lévő magyar tagjainak a többsége tartózkodott. Ezt azzal magyarázta, hogy a két adjunktus nem egyszer a magyar tagozat vezetőit is erőteljesen bírálta, ezért az ellenük indított fegyelmi eljárás kapcsán a magyar oktatók is megosztottak. A magyar tagozat vezetőtanácsának szóvivője közölte: szóvá tették, hogy beadványaikra mindmáig nem kaptak semmilyen választ a rektorátus részéről, a megadott határidő 2007. január 8-a. Az eddigi jelek szerint a BBTE vezetősége nem veszi figyelembe kéréseiket, azokat nem tekinti tárgyalási alapnak. Emlékeztetett: eddig már kétszer is eljutatták írásban javaslataikat, de konkrét választ nem kaptak. A történtekre reagálva Kovács Lehel közölte: a sajtóból értesültek arról, hogy a BBTE szenátusa ismét megszavazta az elbocsátásukról szóló határozatát. Úgy értékelte, hogy az intézmény vezetősége döntésével nem hazudtolta meg önmagát, a saját hibáiból nem tanulva tovább folytatta törvénytelenségeit. A szenátus ülésén jelentést tevő fegyelmi bizottság nem hallgatta meg őket, tehát esélyt sem biztosított a védekezésre. Kovács Lehel hangsúlyozta: a döntés meghozatalánál nem konzultáltak a magyar vonallal, súlyosan megsértették a munkaügyi és az oktatók statútumáról szóló törvényt. Szerinte ezt az elfogadhatatlan állapotot csak az egyetem rektorának lemondatásával lehet megszüntetni, ezért az Egyetemi Charta alapján elkezdik a visszavonási eljárást. A két oktató a Nép Ügyvédjéhez fordult, mivel szerintük a BBTE vezetősége megsértette alapvető alkotmányos jogaikat, a szabad véleménynyilvánításhoz és a védekezéshez való jogot. /Elbocsátották Hantz Pétert és Kovács Lehelt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

A kolozsvári Napsugár gyermeklap megjelenésének 50. évfordulója megünneplése alkalmából országszerte öt Napsugár-bot és emlékfüzet járja be a magyar III–IV. osztályokat. Zsigmond Emese, a lap főszerkesztője elmondta, hogy ötven éve, 1957 januárjától minden hónapban megjelent a Napsugár. Az elmúlt időben rengeteg szöveges és rajzos köszöntőt kapott a lap. Országszerte 18 megye mintegy 2000 tanintézményébe jut el a Napsugár, jelenleg közel 20 000 előfizetője van. /N.-H. D.: Ötvenedik születésnapját ünnepli a Napsugár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

December 19-én két néprajzi vonatkozású kötetet mutattak be Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában: a társaság 14. Évkönyvét, melyet a 85. születésnapját ünneplő Szentimrei Judit, az erdélyi és az összmagyar néprajztudomány nagyasszonya iránti tisztelgés jegyében szerkesztettek, emellett Gazda László sepsiszentgyörgyi kutató Codex című helytörténeti munkáját. Az évkönyv kapcsán Gazda Klára, a kötet egyik szerkesztője meleg szavakkal méltatta Szentimrei Judit néprajztudós emberi és kutatói magatartását, aki a népi textília kutatójaként tanítványait is gyakran magával vitte útjaira, amelyek során 12 könyvnyi terjedelmű tudományos mű (monográfia, tanulmány stb.) született. Mindezek mellett különböző lapok szerkesztője volt és pályázatokat irányított. Gazda László könyve 35 magyar vonatkozású moldvai csángó település leírását tartalmazza. A méltató felhívta a figyelmet arra, hogy a helytörténetírás csak látszólag szerény műfaj, valójában azonban nagyon alapos, minden apró részletre kiterjedő kutatómunkát igényel. Gazda László már a diktatúra évei alatt szervezett kutatóutakat diákjaival a csángó falvakba. /Sándor Boglárka Ágnes: Ünnepi könyvbemutató a Krizánál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

K. Tolna Éva Iskoláról iskolára /T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ című önéletrajzi ihletésű könyvét mutatták be Kolozsváron, Tranzit Házban. Tolna Éva 26 erdélyi iskolában tanított helyettes tanárként. A szerző élete „meseszerű igaz történet”, a szöveget végig átszövi a humor. /-f-: A szelídség forradalma. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Már gyanúsítottként jelent meg a főügyészségen december 21-én Codrut Seres volt gazdasági miniszter, aki ellen a kémbotrányban kezdtek el büntetőjogi vizsgálatot. A kémbotrányban Nagy Zsolt informatikai és távközlési minisztert illetően is felmerült a bizalmas információk szivárogtatásának gyanúja. Ennek megalapozottságát egyelőre még az elnöki hivatalban működő, kormánytagok cselekedeteit vizsgáló bizottság mérlegeli. Nagy Zsolt maga kérte, hogy újabb meghallgatáson vehessen részt a bizottságnál. /Elkezdődött a Seres elleni büntetőjogi vizsgálat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Az Országgyűlés külügyi bizottsága felháborodva értesült arról, hogy a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa immár másodszor is elbocsátotta azt a két oktatót, akik nem tettek mást, minthogy érvényt akartak szerezni az egyetem saját határozatának a kétnyelvűséggel kapcsolatban – jelentette ki Németh Zsolt fideszes képviselő. Hozzátette: ezzel a döntésével az egyetem mintegy lábbal tiporja a saját maga multikulturalitásáról fennhangon hirdetett terveket. Közölte: a külügyi bizottság támogatásáról biztosítja a két oktatót a fellebbezésükben. – Elvárjuk a román szervektől, hogy a jogállamiság elveivel összhangban ez a rehabilitációs, illetve fellebbezési folyamat akadálytalanul mehessen végbe – tette hozzá, majd így folytatta – Elvárjuk a magyar kormánytól, hogy egyértelműen és határozottan támogassa a két oktató rehabilitációját. Kozma József, a külügyi bizottság MSZP-s alelnöke úgy fogalmazott: leghatározottabban elítélik az oktatók eltávolítását az egyetemről. Véleménye szerint ez sérti a magyar kisebbség anyanyelvhasználati jogait, emellett ez az ügy árt a magyar-román viszonynak és az európai uniós csatlakozás küszöbén álló Románia hírnevének is. Szabó Vilmos, a bizottság másik szocialista alelnöke emlékeztetett arra, hogy mind az öt parlamenti párt kiállt az oktatók mellett. /Lábbal tiporják a multikulturalizmust. Politikusok a két oktató elbocsátásáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Folytatódik a Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és Traian Basescu államfő közötti vita a nemzetbiztonsági törvénycsomagot illetően. Basescu nem tűzte napirendre a Legfelső Védelmi Tanács legutóbbi ülésén (CSAT) a kormány által előterjesztett változatot, mivel – mint fogalmazott – a titkosszolgálatok nem működhetnek civil szervezetként, illetve a világon egyetlen olyan hírszerzési szerv sincs, amely átláthatóan működne. Basescu úgy vélte: szükséges a tervezet alapos módosítása. A kormány elképzelése szerint a titkosszolgálatok embereit csak terrorcselekményeket, fegyver-, ember- és drogcsempészetet érintő ügyekben vethetik be, nyomozásuk pedig legfeljebb tizenhat órán át tarthat. Emellett megtiltja a hírszerzési szerveknek, hogy kereskedelmi tevékenységet folytassanak, illetve ügynököket szervezzenek be a sajtóban, a politikai pártokban, az egyházakban és a szakszervezetekben. /Összebékíthetetlen kormány- és államfői nemzetbiztonsági elképzelések. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Nagyajtán, Középajtán, Bölönben és Bölönpatakon folytatódott a Bardoc-Miklósvárszéki Székely Tanács által kiírt népszavazás. A szervezők tudomására jutott, hogy általuk nem ismert, önkéntes munkát nem vállaló személyek becsmérlő tartalmú levelet juttattak el a román sajtóhoz. A levél írói, bár egyetértenek az önrendelkezést célként kitűző népszavazással, ,,nem bírják elviselni azt, hogy a szervezők a megfélemlítés eszközét használják legfőbb meggyőző érvként”. Azt állítják, hogy a nemmel szavazókról, illetve a szavazást elutasítókról névsor készül, amit később a falu tudomására hoznak, majd a Háromszék hasábjain közzé is tesznek. A továbbiakban állítják, hogy elhunyt és a vidékről elköltözött személyek adatait is felhasználták a szavazásnál. Bardoc-Miklósvárszék Székely Tanácsa hivatalos közleményben utasította el a vádakat, s arra kérte a ,,tiltakozást” megfogalmazókat figyelembe vevő szerkesztőségeket, hogy az ő álláspontjuk ismertetése nélkül ne közöljék azt. /Hecser László: Provokáció Bardoc-Miklósvárszéken (Népszavazás az autonómiáról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

Karácsonyra készül Csíkborzsova. A faluban egy hónapja köszöntötték azokat, akik ebben az évben ünnepelték 40. és 50. házassági évfordulójukat. A legtöbb virágot az aranylakodalmas Erőss József és felesége, Panni néni kapta. Erőss József 24 éven át tanította a falu apraját-nagyját. Az apraját az iskolában, a fiatalokat, felnőtteket a klubtevékenységek alkalmával, felolvasóesteken, különböző találkozókon. Igazi népnevelő, aki feleségével együtt sokat tett a faluközösségért. A fiatalokkal színdarabot próbáltak, kóruspróbákat vezettek, táncra tanították őket. Minden évben két színdarabot tanítottak be, ősszel szüreti bált szerveztek. Erőss József látogatás nélkülin elvégezte a tanítóképzőt, közben pedig igazgató-tanító volt a faluban. Felesége elvégzett egy kétéves népművészeti iskolát, és ő tanította a keresztszemes, írásos öltést az asszonyoknak. /Takács Éva: Vágyódtam, hogy tanítsak. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 22./

Petrás Mária népdalénekes, kerámiaművész a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy idén nem lesz otthon szüleinél Csángóföldön. Nyolcan vannak testvérek, azoknak párjai és gyermekei – csak nyáron tudják megoldani, hogy egyszerre hazamenjenek mindannyian, télen ez lehetetlen. Petrás Mária grafikai iskolában, Klement Béla osztályában tanult három évig. Közben grafikából, festészetből tartotta fenn magát. Közben megszülte a gyermekei: Róbert és Alina. Lánya kertészmérnöki egyetemre jár és közben kerámiázik. Néhány héttel ezelőtt átvette a Szervátiusz Jenő díjat. Petrás Mária írt egy dolgozatot Szervátiusz Jenő művészetéről. Később Szervátiusz Tibor nyitotta meg Petrás Mária egyik kiállítását. Petrás Mária különös véletlen folytán jött el Csángóföldről. Jól tanult, bekerült a hétfalusi iskolába, az elektrotechnikai osztályba. 1990-ben, amikor Domokos Péter Pál születésnapját ünnepelték Budapesten, Petrás Máriát is meghívták erre az eseményre, s ekkor ajándéknak elhozta néhány rajzát. Abban az időben Csoóri Sándor szervezte, Balogh Júliával együtt a határon túliak kijövetelét – azért, hogy Magyarországon tanulhassanak. Ekkor hívták meg Petrás Máriát is Magyarországra. Pályafutása az énekléssel kezdődött. Szobrai közül az egyik Déván áll a ferences kolostor épületében, ez a diplomamunkája, két és fél méter magas, a fülke egyik felében angyalok láthatók az egyik oszlopfőn, míg a másik fele átalakul dombormű-oszloppá. A fülkében Mária, a fájdalmas Szűzanya látható a kereszt alatt, mellette Mária Magdolna. A kerámiaművész Mária-szeretete gyermekkorából való. Akkoriban szinte beléjük nevelődött, hogy Mária mindenütt jelen van. Isten- és Mária-központú világban nőtt fel, biztonságban, miközben nyomorban éltek. Petrás Mária a csángó kultúra képviselője Magyarországon és immár a nagyvilágban is. „Nekem az életem az Úristen segítségével úgy alakult, hogy olyan helyzetekbe kerültem, amelyekben meg kellett találnom, fel kellett fedeznem a szépet. A Jóisten úgy irányított, hogy az otthonról elkerülésemmel megláthattam, micsoda csodálatos világban éltem.” – vallja. /Frigyesy Ágnes: Világot jelentő tarisznya. Beszélgetés Petrás Mária népdalénekessel, kerámiaművésszel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

Kerekes Károly képviselő elmondta, a marosvásárhelyi Kossuth utca ügyében megfellebbezték a megyei törvényszék döntését. Kerekes Károly előzőleg beadott törvénykezdeményezését a parlament elfogadta, így példaként a 118-as dekrétum módosítását, a tavalyi 148-as sürgősségi kormányrendelet módosítását (amelynek értelmében a gyermeknevelésért járó szabadság is régiségnek számít), valamint azt a javaslatot, amit az RMDSZ szorgalmazott és amely egy nyugdíjpontnak 508 lejt állapítana meg 2007-től. A kormány által javasolt nyugdíjpontérték 396,2 lej volt. A marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca ügyével kapcsolatban Kerekes Károly, aki a Calarasilor utca Kossuth Lajossá való „visszakeresztelését” elhatározó városi tanácsot képviseli, elmondta, hogy megkapta a megyei törvényszék döntésének indoklását. A döntés néhány román „hazafias” szervezet (a Vatra Romaneasca, az Avram Iancu Egyesület, a Nagy-Románia Párt) és Ioan Sita közgyűlési képviselő követelését hagyta helyben, hatálytalanítva a tanácsi határozatot. Kerekes szerint a Simona Pojar bírónő által felhozott indokok – miszerint ha az utca ismét felvenné a Kossuth Lajos nevet, veszélyeztetné a demokratikus jogállamiságot, a polgárok jogait illetve a fent említett pártok és szervezetek létét és működését – arra engednek következtetni, hogy a bírónő „politikai pártok befolyása alatt áll”. /Antalfi Imola: A jogállamiságra leselkedő veszély? = Népújság (Marosvásárhely), dec. 23./