Felvilágosító kampánykörutat szervez az RMDSZ, amelynek célja az Európai Unióval kapcsolatos tévhitek eloszlatása. A Szeretem Európát elnevezésű karaván iskolákba, egyetemekre, szerkesztőségekbe látogat majd el. Minden állomáson az Európai Unió népszerűsítése mellett sor kerül egy 80 perces humorestre is; ezen a politikusok csupán 15 percet kapnak beszédre, mert „ők unalmasak” – fogalmazott Kovács Péter. /Debreczeni Hajnal: Szeretni Európát, illúziók nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20

Tizenhetedik alkalommal ünnepelt együtt a Kárpát-medence magyarsága Érmindszenten Ady Endre születésének (1877. november 22.) évfordulója alkalmából, ahová elzarándokoltak a Mindszent nevű települések küldöttei határon innenről és túlról. Muzsnay Árpád, az Erdélyi Múzeum-Egyesület partiumi alelnöke, a rendezvény főszervezője bejelentette: indítványozzák egy érmelléki néprajzi múzeum létrehozását, arra a kiállításra és kezdeményezésre építve, amely most a szülőház közelében van. Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere az összetartás, a félelem nélküli összetartozás szükségességéről szólt. Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész mai helyzetünket Ady koráéhoz hasonlította. Mint mondta, az összefogás és kölcsönös türelem sohasem volt magyar erény. Az érmindszenti zarándoklatot megelőzően Szatmárnémetiben kilenc csapat részvételével zajlott az Ifjú szívekben élek hagyományos Kárpát-medencei Ady Endre versmondó verseny. /Sike Lajos: Ady-zarándokok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

Az 1956-os magyar forradalommal összefüggő romániai eseményekről nyílt emlékkiállítás az együttes magyar-román kormányülés alkalmából Budapesten. A Sor(s)ok között című tárlatot Hiller István oktatási és kulturális miniszter nyitotta meg, köszöntőt mondott Adrian Iorgulescu, Románia kulturális minisztere. Hiller István beszédében hangsúlyozta: „azt szeretném, ha a román és magyar kulturális miniszter ilyen nagyszerű kulturális eseményeken minél gyakrabban szoríthatná meg egymás kezét”. Adrian Iorgulescu emlékeztetett arra, hogy Romániában csaknem 10 ezer, többségében fiatal embert tartóztattak le a magyar forradalom iránt kinyilvánított szolidaritásuk miatt. A letartóztatottak közül huszonnégyen az életükkel fizettek azért, mert kifejezték szolidaritásukat. A Ceausescu-rezsim alatt ezernél többen haltak meg a kommunista rendszer elleni tiltakozásuk miatt. „ A kiállítás szervezője Varga Andrea történész. Romániában máig nem semmisítették meg semmisségi ítéletekkel a korabeli ítéleteket, és nem törekedtek a történelmi emlékezet korrekciójára. /Isán István Csongor: Sor(s)ok között: tárlat ’56-ról. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

A képviselőház állandó bürója november 20-án felhatalmazta Bogdan Olteanu házelnököt, folytasson tárgyalásokat George Maiorral, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatójával, azt megelőzően, hogy a SRI vezetője beszámolna a plénum előtt az általa vezetett intézmény tevékenységéről az ország azon régióiban, ahol esetleges etnikai konfliktusokra lehet számítani. A képviselőház elnökét azért kellett felhatalmazni, hogy előzetesen tárgyaljon a SRI vezetőjével, mert nagyon sok információ, amellyel a szolgálat rendelkezik, jelenleg nem tárgyalható a plénumban. Nem minden képviselő rendelkezik ugyanis az Állami Titkos Információk Nyilvántartásának Országos Hivatala (ORNISS) által kibocsátott igazolvánnyal. A Konzervatív Párt parlamenti frakciója a múlt héten fordult kéréssel az állandó bizottsághoz: George Maior a plénum előtt számoljon be arról, hogy az általa vezetett intézmény miként védi a román állam érdekeit a lehetséges etnikumközi konfliktusoknak kitett régiókban, nevezetesen Hargita, Kovászna és Maros megyében. A konzervatívok felszólították Maiort: ismertesse, hogy a SRI mit tesz az állam biztonságát, a térség stabilitását, a többség és a kisebbség közti békés együttélést zavaró, etnikai alapon történő elszakadást szorgalmazó megnyilvánulások megelőzése és megakadályozása érdekében. /Újabb Har-Kov-jelentést sürgetnek. = Szabadság (Kolozsvár), 2006. nov. 21./

„A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) aktívan és nagy gonddal figyeli, hogy mi történik a romániai magyar politikában” – így kommentálta Kelemen Hunor, a képviselőház háznagya, hogy a Konzervatív Párt kérte: a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetője mutasson be „végleges” jelentést arról, hogy miként lép fel a szolgálat „az etnikai alapú szecesszionista akciók megelőzése és elhárítása érdekében”. Az elmúlt hétvégén az egyik legaktívabb székelyföldi román szerveződés tagjai az állam autoritásának visszaállítását követelték. Nicolae Popa konzervatív politikus az ÚMSZ kérdésére azzal magyarázta gesztusát, hogy az utóbbi időben megszaporodtak az RMDSZ vezetői részéről a Székelyföld autonómiáját követelő nyilatkozatok. „A SRI-nek értelmeznie kell az RMDSZ vezetőinek nyilatkozatait” – mondta. Példával is érzékeltette, mire gondolt: „Markó Béla miniszterelnök-helyettes Agyagfalván kijelentette, hogy »sem Bukarest, sem Brüsszel nem oldja meg a mi problémáinkat, nekünk kell megteremtenünk az autonómiát«. A SRI-nek értelmeznie kell, mit akart ezzel mondani Markó Béla” – nyilatkozta a konzervatív képviselő. Popa úgy vélte, a fent idézetthez hasonló nyilatkozatok a nemzetbiztonságot veszélyeztetik, ezért a SRI-nek gondoskodnia kell arról, hogy „egyetlen állampolgár se ássa alá az ország területi integritását”. Kelemen Hunor RMDSZ-képviselő szerint egyértelmű, hogy a több román politikus által kifogásolt nyilatkozatok kapcsán nem merülhet fel a nemzetbiztonság kérdése. Kelemen Hunor biztos abban, hogy a Román Hírszerző Szolgálat jelenleg is „aktívan és nagy gonddal” figyeli, hogy mi történik a Székelyföldön és a romániai magyar politikában. „Biztosan van olyan szándék is, hogy megfélemlítsenek – tette hozzá az RMDSZ-képviselő -, de bennünket nem fognak megfélemlíteni és nem fognak meghatni sem.” Az 1991-ben megalkotott, jelenleg is érvényben lévő nemzetbiztonsági törvény a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyek közé sorolja a „revizionista vagy szeparatista jellegű akciók kezdeményezését, szervezését vagy végrehajtását, amelyek bármilyen formában veszélyeztetik Románia területi egységét és integritását”. Az idézett előírások messzemenően fedezik a SRI-t, ha „érdeklődnek” az autonómiával kapcsolatos nyilatkozatok kapcsán. Nicolae Popa az ÚMSZ többszöri kérdésére sem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy miként sérthetné meg valaki az alkotmányt azzal, hogy javaslatot fogalmaz meg. Popa képviselő követeli az RMDSZ-től, hogy határolódjon el a népszavazási kezdeményezésektől. Az RMDSZ vezetői többször felhívták a figyelmet arra, hogy jelenleg a törvény nem teszi lehetővé referendum kiírását sem az autonómia kapcsán, sem egyéb, helyi érdekű kérdésben. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) ennek ellenére ragaszkodik a népszavazások megszervezéséhez. „Az akaratnyilvánítás az első lépés az autonómia felé – magyarázta Ferencz Csaba alelnök. Ferencz Csaba szerint az SZNT továbbra is fenntartja, hogy meg kell szervezni a referendumot, még ha nem is hivatalosan. „Ehhez kell mindenki támogatása, ezért kezdeményeztük a konzultációt az RMDSZ-szel” – mondta. /Szőcs Levente: Autonómia elleni bevetésen a hírszerzés. = Új Magyar Szó (Bukarest), 2006. nov. 21./

Támogatásukról biztosították a Kovászna Megyei Művelődési Központ kulturális menedzserképzés programját a VII. Honismereti Népfőiskola résztvevői. A Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az EMKE országos elnöksége és Maros megyei szervezete, valamint a Kovászna Megyei Művelődési Központ a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban megrendezett A szórvány közművelődési helyzete és jövőképe témájú konferencián előadást tartott Dáné Tibor Kálmán, Imreh-Marton István, Balla Zoltán, Vetési László és Gál Sándor. Szó esett a szórvány- és a tömbmagyarság kulturális kapcsolatépítésének lehetőségeiről is. /Szórvány kultúr-menedzserek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

Közel egy héttel a román és a magyar kormány együttes ülése után az illetékes budapesti hatóság még nem erősítette meg azt, hogy a román állampolgárok országuk uniós csatlakozása után személyi igazolvánnyal is beléphetnek Magyarország területére. A bukaresti belügyminisztériumban egyenesen cáfolták, hogy 2007. január elsejétől útlevél nélkül is át lehet jutni a szomszédos országba. A román fél hivatalosan még nem ajánlotta a magyar határőrségnek azokat a dokumentumokat, amelyeket a román állampolgárok a Magyarországra történő belépéskor használnak majd. A bukaresti belügyminisztériumban nem tudnak a román-magyar megállapodásról. A minisztérium még a múlt hónapban közleményt adott ki, amelyben leszögezi: a jelenleg érvényben lévő személyik nem alkalmasak arra, hogy az útleveleket helyettesítsék a hiányzó biztonsági elemek miatt. Januártól nem kell többé pénzösszeget felmutatni a magyar határon, és a Magyarországra beutazóknak nem kell rendelkezniük semmilyen, az úti céljaikat igazoló irattal. Nem lesz szükség ezentúl vízumokra sem, abban az esetben, ha a román állampolgár nem tartózkodik három hónapnál hosszabb ideig az adott uniós országban. /Cseke Péter Tamás, Mihály László: A bukaresti hatóságok ellentmondanak a román-magyar kormánymegállapodásnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

Több mint kétszáz baranyai roma a napokban a jobb megélhetés Svédországba utazott. A magyar jobboldal szerint Gyurcsány-kormány nem képes szociális biztonságot nyújtani a magyar állampolgároknak, a baloldal viszont egyéni akcióként próbálja beállítani a romák felkerekedését. Mindössze hat éve történt, hogy mintegy ötven magyarországi roma Strasbourgban kért (és kapott) menedékjogot, döntésük mögött bűncselekmény lapult. Az akkori ellenzék rögtön rasszizmust kiáltott, budapesti értelmiségiek egy csoportja pedig hálálkodó levélben köszönte meg Jacques Chirac francia államfőnek, hogy országa befogadta a hazájukban „idegengyűlöletnek kitett” romákat. Romániában más a helyzet. A bukaresti kormányok rá se hederítenek, hogy az elmúlt tizenhat évben több tízezer roma vándorolt ki az országból. Romániában egyetlen romastratégiára futotta: inkább külföldön kolduljanak, lopjanak, raboljanak, gettósodjanak a cigányok, mintsem szülőföldjükön. /Rostás Szabolcs: Romák és politikák. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./ Emlékeztető: 2001. márciusában magyar értelmiségiek nyílt levelet intéztek Lionel Jospin francia kormányfőhöz, megköszönve, hogy az illetékes francia hatóság menekültként ismerte el a roma (cigány) kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok egy csoportját, a Zámoly községből Franciaországba menekült roma közösség tagjait. „Elkeserítőnek tartjuk, hogy ma, több mint tíz évvel a magyar demokratikus jogállam újjászületése után, még mindig vannak Magyarországon emberek, akiknek megalapozottan kell tartaniuk attól, hogy származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, üldöztetés áldozatai lehetnek. Hisszük, hogy a francia társadalom szolidaritása a menedékkérőkkel és a francia hatóság döntése tanulság lesz a magyar társadalom számára.” Az aláírók között volt többek között Eörsi István, Esterházy Péter, Faludy György, Gombár Csaba, Halmai Gábor alkotmányjogász, Jancsó Miklós filmrendező, Kende Péter, Kenedi János, Kis János, Konrád György, Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke, Lengyel László, Nádas Péter és Tamás Gáspár Miklós.

A térség kisebbségeinek a kutatói szerint rendkívül dinamikus asszimilációs, gazdasági és demográfiai lejtők kialakulásának vagyunk a tanúi – összegezte a magyarországi és szlovákiai kisebbségkutatásról rendezett tudományos konferencia megállapításait Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója. A magyar és a szlovák akadémia, illetve a kisebbségkutatásban részes tudományos intézetek kutatói november 21-én az egyetlen szlovákiai magyar tudományos intézmény, a somorjai székhelyű Fórum Kisebbségkutató Intézetében a Magyar Tudomány Napja alkalmából tanácskoztak a kérdésről. Magyarország és Szlovákia kisebbségeinek szerkezete sok tekintetben különböző, mégis egyre több az olyan kutatási téma, amelyet a két ország intézetei közösen kutatnak. Ilyenek a szlovákiai és a magyarországi romák, a Magyarország határain kívül dolgozó magyarországi és a Magyarországon dolgozó, harmincezres szlovákiai magyarok alkotta kisebbség vagy az újonnan bevándorló kisebbségek soraiban mért jelenségek és magatartások – mondta Szarka László, aki szerint ,,ezzel együtt a legnagyobb kihívást a szlovákiai magyarok közösség­építő, illetve a magyarországi szlovákok asszimilációs folyamatainak feltárása jelenti”. Tóth Károly, a Fórum Intézet igazgatója, a tudományos tanácskozás házigazdája kijelentette: ,,Elsődlegesen az elmúlt évtized kutatásainak eredményeit és tanulságait igyekeztek összegezni. A kutatási eredmények oda vezettek, hogy maholnap elkezdhetjük a kisebbségtörténet, a kisebbségi művelődés és oktatás kérdéskörét érintő monografikus munkák előkészítését.” /Kedvezőtlenül változik a kisebbségek világa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./

Bolgár György, az ATV sajtóklubos együttesének szószólója egyik friss politikai elemzésében arra a következtetésre jutott, hogy ,,a kettős állampolgárságról szóló népszavazás ugyan elbukott, de Románia uniós csatlakozásával praktikusan mégiscsak lehetővé válik a gyorsuló bevándorlás Magyarországra. Orbán Viktor évekkel ezelőtt még négymillió újmagyart vizionált (bár annyian összesen nincsenek a határokon kívül), ám az valószínűnek látszik, hogy egyre többen fognak legálisan átjönni Erdélyből a jobban fizető magyar állásokra és az elvileg barátságosabb anyanyelvi környezetbe. Az áttelepülést letelepedés fogja követni, aminek számos pozitív demográfiai és gazdasági hatása lesz, a politikai következménye azonban a baloldalra (és a liberálisokra) nézve katasztrofális. A határon túli magyarok ugyanis annyira készpénznek veszik, hogy az ő érdekeiket a nemzeti jelzőt használó jobboldali és szélsőjobboldali pártok képviselik, hogy hosszú időre meg fogják változtatni a jelenlegi egyensúly közeli helyzetet a magyar bal- és jobboldal között. Lehet, hogy már 2010-ben, de négy évvel később egészen biztosan.” A Népszava november 17-i számában megjelent Bolgár-vélemény a Magyar­országot elárasztó 23 millió román rémképének a szelídebb formája. Az autonómia dolgában tökéletes a román-magyar (kormányzati, baloldali, liberális) egyetértés, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közölte, hogy az autonómiát ,,nem kérik”, és ,,nem adják”, hanem ez a kisebbség és a többség egyezségéből születhet. Mindennek az ad súlyt, hogy Basescu államelnök és Tariceanu miniszterelnök ,,nem adunk”-ja után hangzott el. Ebben a kérdésben Kádár Jánosnak 1958-as romániai látogatásán megfogalmazott álláspont ismétlődik meg. Bolgár György a magyar baloldalt félti. Kifecsegte a munkavállalás korlátozásának egyik okát: az ,,újabb magyarok” megjelenése katasztrófához vezet. /Sylvester Lajos: Mi, erdélyiek, mint új magyarok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem /BBTE/ vezetősége napok óta készültségben van. A kapusok minden belépőt igazoltatnak, ha valakinek nincs igazolványa, nem engedik be. Ez bonyodalmat is okozott: a doktorandusok például nem rendelkeznek semmiféle igazolvánnyal, így követelniük kellett a bejutást. Az adminisztratív személyzet napok óta őriz minden emeletet, egy alkalommal azt is megkísérelték, hogy ellenőrizzék Hantz Péter csomagját, de a BKB-s aktivista tanársegéd ezt nem engedte meg, mondván: nem rendőrök, ehhez nincs joguk. A főépület környéke hemzseg a civilruhás rendfenntartóktól, s a gyülekezőket több olyan egyén is filmezi, aki biztosan nem a sajtónak dolgozik. Az újságírókat taxiba ültették, és az egyetem Arany János utcai épületénél találkoztak. Ez váratlanul érte a rendfenntartókat, akik a Ferenc József (Horea) úti épületre gyanakodtak. Később Hantz Péter közölte: tudomást szerzett arról, hogy az akciót többen is elárulták, ezért előző éjszaka teljesen átalakította tervét. A taxizás, a célpontok hirtelen megváltoztatása azért volt szükséges, hogy az őrködőket megtévessze. A Kémia Kar épületében a fehérköpenyes Hantz teljesen szabadon mozgott, és számos magyar nyelvű táblát kifüggesztett. A következő helyszín a Bölcsészkar épülete volt. Hantz bement, lévén az egyetem alkalmazottja, nem merték útját állni, a sajtóval azonban más volt a helyzet. Egy termetes férfi, Vasile Tegudean, az őrség főnöke, a rektorátus szóbeli utasítására hivatkozva az újságírókat nem engedte be. Hiába emlegették az 544-es törvényt, amely közintézményekbe szabad bejárást biztosít, és hiába fenyegetőztek perrel, a kapuőr hajthatatlan maradt. Hantz Péter tíz perc múlva kijött, jelentve, hogy mintegy tucatnyi magyar feliratot sikerült kisebb lökdösődés árán kifüggesztenie. Ezután a Farkas utcai Főépülethez gyalogoltak, ahol előbb az Egyetemiek Házára próbálta Hantz kifüggeszteni a Báthory-féle alapításról szóló tábla négynyelvű változatát, sikertelenül. Tegudean és több civil ruhás egyén megakadályozta ezt, sokan a városházi engedélyt firtatták. Közben az egyetem szóvivője, Cristina Nistor kijelentette: rendkívüli állapotról van szó, mert egyesek úgymond törvénytelen akciókkal próbálkoznak, ezek ellen fegyelmi eljárást indítanak, de az ellenőrzések dacára mind a diákoknak, mind a tanároknak, de a sajtónak is szabad bejárása van az egyetemre. Két perccel később Tegudean és társai ismét elállták a Hantz után befelé igyekvő újságíróhad útját. Kijövet a fehérköpenyes Hantz arról számolt be, hogy itt csak két táblát tudott elhelyezni. Mások jelezték: azokat máris letépték, összetörték, széttaposták. Mindazonáltal Hantz kijelentette: az akciót sikeresnek tartja, és folytatni fogja. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Pár perc kétnyelvűség a BBTE-n. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./ „Ha bezárnak, ennek csak örvendeni tudok. Nagyon sok kisebbség csak úgy tudta elérni céljait, ha néhány képviselőjét bezárták. Azt kockáztatom, hogy esetleg kirúgnak az állásomból. Biztosíthatom önöket, hogy puhára fogok esni, három könyvemet szeretném befejezni jó néhány éve és nincs rá időm, most legalább lesz” – nyilatkozta Hantz Péter. A BBTE vezetősége közcsendháborításért feljelentette Hantz Pétert a rendőrségen. Ezekben a napokban a Babes-Bolyai Tudományegyetem vezetősége Brüsszelben tartózkodik, ahol az Európa Parlament előcsarnokában a BBTE multikulturális jellegéről tartanak előadással egybekötött kiállítást. /Debreczeni Hajnal: Magyar feliratokat próbált meg elhelyezni a Bolyai Kezdeményező Bizottság. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./ A BBTE rektora, dr. Nicolae Bocsan egyetemi tanár által jegyzett közlemény szerint a rektor elhatárolódik a Bolyai Kezdeményező Bizottságnak /BKB/ megnyilvánulásaitól, amelynek során feliratokat helyeztek el az egyetem vezetőségének jóváhagyása nélkül. Ezzel áthágták az intézmény érvényben levő belső szabályzatát, zavart keltettek az oktatási folyamatban és az egyetemi mindennapi életében. A BKB tagjainak megnyilvánulásai elfogadhatatlanok. A BBTE-nek fel kell lépnie a szélsőséges, agresszív támadásokkal szemben. /Bocsan elhatárolódik az „agresszivitástól”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

Néhány nappal ezelőtt a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) bejelentette, hogy önerőből fog érvényt szerezni a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tavaly májusi szenátusi döntésének, és saját költségén kifüggeszti a magyar nyelvű feliratokat az egyetem Farkas utcai főépületében. A hírt közlő Kovács Lehel tanársegéd azt is megjegyezte: tudomása van arról, hogy a BBTE vezetősége megkísérli megakadályozni a tervet. A BKB november 22-én megtörtént kifüggesztette a feliratokat. Az akciót végrehajtó Hantz Péter komoly akadályokba ütközött, a feliratok kihelyezését nagyrészt fizikailag meggátolták, ahol pedig sikerült kifüggeszteni, ott pár perc múlva eltávolították, néhol összetörték őket. A sajtó képviselőit nem engedték be. A Babes–Bolyai Tudományegyetem szenátusa hisztérikus, diktatórikus és erőszakos fellépésével szavatolta a Bolyai Kezdeményező Bizottságnak a győzelmet. A magyar nyelvű feliratok ugyan mindössze percekig álltak a helyükön, ennek ellenére a BKB világraszóló diadalt aratott. Az akció nyomán ugyanis a teljes kolozsvári sajtó – és általa a közvélemény – tanúja volt annak, hogy az intézmény, ha kell erőszakkal, ha kell hazugsággal, de megvédi a saját dogmáit. A bezárt ajtókkal, a makacs elutasítással biztosították maguknak a sajtó ellenszenvét. Az egyetem szóvivője mosolyogva állította, hogy a sajtónak szabad bejárása van az egyetem épületébe. Két perccel később mégis elállták az újságírók útját. A végén Hantz Péter megmutatta azokat a szórólapokat, amelyeket az egyetem külföldön terjeszt, és amelyben az áll, hogy a kisebbségek nyelvei jelen vannak az egyetemen. A BBTE multikulturalitása abban merül ki, abban, hogy ezt a multikulturalitást széltében-hosszában hangoztatja. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Pár perc kétnyelvűség a BBTE-n. Kalandfilmszerű akciót hajtott végre a BKB. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./ Arra a kérdésre, hogyan vélekedik a BKB feliratozási akciójáról, Nagy László, a BBTE rektor-helyettese kifejtette, hogy az ilyen típusú akciókat nem tartja jóra vezetőnek. „Körülbelül másfél éve hivatalosan kérjük a magyar feliratozást. Igényünket továbbra is fenntartjuk, de nem ez a megoldás” Nagy László szerint akkor valósulhat meg a magyar feliratozás, ha az egyetemen normális munkahangulat uralkodik. Dékáni gyűlésen a rektor felhatalmazást kért ahhoz, hogy törvényesen járjon el Hantz Péterékkel szemben. A többség megszavazta a javaslatát. Az Európai Parlamentben a BBTE hirdeti multikulturális jellegét. Nagy László helyesli, hogy ismertté tegyék az egyetemet. Azonban csakis a valóságot kell bemutatni. /Kelemen Tamás: Interjú Nagy Lászlóval, a BBTE rektor-helyettesével. = Krónika (Kolozsvár), nov. 23./

Hogyan lehetne javítani a nemzeti kisebbségek megítélésén a többségi írott sajtóban? Erre kereste a választ a Project on Ethnic Relations (PER) november 22-i rendezvényén, a civil szervezet bukaresti székházában. A központi román sajtókiadványok vezetői, – bár elfogadták a meghívást – nem jelentek meg a rendezvényen. „A román nyelvű sajtó felületesen kezeli a magyar kisebbséggel kapcsolatos kérdéseket” – fejtette ki a PER-kerekasztalon Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős szerkesztője. „Bár napi rendszerességgel lefordítottuk románra a lap tartalmát, hozzáférhetővé téve a román nyelvű szöveget honlapunkon, és hírlevélben el is juttattuk több száz címre, a központi román sajtó teljes érdektelenségébe ütköztünk” – összegezte Salamon. A lap az Országos Audiovizuális Tanácshoz (CNA) is fordult annak érdekében, hogy a bírja rá a közszolgálati televíziót: az audiovizuális törvénynek megfelelően lapszemléjébe vegye be a magyar sajtótermékeket is. Annak ellenére, hogy a médiafelügyelet írásban szólította fel a TVR-t a szemlézésre, ez máig nem történt meg. /Érdektelenség övezi a központi román sajtóban a kisebbségeket. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

A Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az EMKE országos elnöksége és Maros megyei szervezete, valamint a Kovászna Megyei Művelődési Központ november 17-én Marosvásárhelyen a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban megrendezte a VII. honismereti népfőiskolát, amelynek a témája: A szórvány közművelődési helyzete és jövőképe. Dáné Tibor Kálmán, Imreh-Marton István, Balla Zoltán, Vetési László és Gál Sándor tartottak előadást. A kerekasztal-megbeszélésen szó volt a szórvány- és a tömbmagyarság kulturális kapcsolatépítésének lehetőségeiről. /A szórvány közművelődéséről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./

December 1-jén hatályba lép az új közlekedési jogszabály. A rendelet előírásokat tartalmaz az anyanyelven történő vizsgára, illetve vizsgáztatásra vonatkozóan is: az elméleti vizsga rendszerint román nyelven történik, de kérésre „román állampolgárságú nemzeti kisebbségek anyanyelvükön is vizsgázhatnak” azon területi közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségek részaránya meghaladja a 20 százalékot. A szórványvidéken tehát gyakorlatilag nincs lehetőség az anyanyelven történő vizsgáztatásra. A rendeletben nincs szó arról, hogy a felkészítés milyen nyelven történik. /Sofőrvizsga anyanyelven – majd. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 23./

Feljelentést tett a rendőrségen Hantz Péter ellen a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetősége. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) szóvivőjét a BBTE vezetősége minősített közrendháborítással és rongálással vádolja. Előzőleg Hantz Péter az egyetem folyosóin több magyar nyelvű táblát szerelt fel. A feliratok ügye szóba került a magyar tagozatvezetés november 22-i ülésén is. Nagy László rektor-helyettes szerint a résztvevők többségének álláspontja szerint a dolgok azért fajultak ide, mert az egyetem román vezetősége a halogatás taktikáját alkalmazta a magyar feliratok ügyében. – Mindannyian egyetértünk abban, hogy a magyar nyelvű táblákat fel kellett volna már szerelni ezelőtt egy évvel, de legalább néhány hónappal ezelőtt – mondta Nagy László. A BKB megnyilvánulásával kapcsolatban nem alakult ki egyértelmű álláspont. Hantz Péter úgy tudja, hogy amikor ülésezett a szenátus, és Nicolae Bocsan rektor a ő menesztését kérte, megszavazták a javaslatot. Nagy László rektor-helyettes ezt nem cáfolta és nem erősítette meg. „Nem tudok semmit, nem nyilatkozom” – jelentette ki. A magyar oktatók a rektor véleményével nem értettek egyet, és néhány napon belül hivatalos közleményt bocsátanak ki erről. /Feljelentette Hantz Pétert az Egyetem. A BKB akciója megosztotta a magyar oktatókat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

Fontosnak és szükségesnek tartják a kétnyelvű feliratozást a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a kolozsvári felsőoktatási intézmény magyar oktatói. Salat Levente rektor-helyettes elmondta, az oktatók egyetértettek abban, hogy a Hantzék kezdeményezte eseményre azért kerülhetett sor, mert az egyetem vezetősége a magyar vonal sorozatos kérése ellenére másfél éve halogatja a magyar nyelvű feliratok kérdésének rendezését. A magyar oktatók egyöntetűen kiálltak amellett, hogy magyar feliratok kerüljenek a BBTE épületeire és termeire, akadtak ugyanakkor, akik a Bolyai Kezdeményező Bizottság által alkalmazott módszert vitatták. A magyar oktatók nyilvánosságra hozandó közös álláspontjának tervezetében szerepel az is, hogy a magyar tagozat képviselői szolidaritást vállalnak a BKB tagjaival, ha a BBTE vezetősége esetleg retorzióval él velük szemben. Mindezt az indokolja, hogy Nicolae Bocsan rektor – aki „szélsőséges magyarok jelentéktelen csoportjának” számlájára írja a történteket – több ízben fegyelmi eljárással fenyegette meg az „egyetem rendje és nyugalma ellen áskálódó” Hantz Pétert és Kovács Lehel tanársegédet. A magyar oktatókhoz hasonlóan a román Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala is síkra szállt a BBTE többnyelvű feliratainak elhelyezése ügyében. A Markó Attila államtitkár vezette bukaresti kormányhivatal leszögezte, aggodalommal követte a BBTE többnyelvű feliratai körül kialakult eseményeket. „Úgy gondoljuk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt álló Romániában a többnyelvűség a társadalom sajátos értéke a közélet minden területén. Ilyen értelemben üdvözölni kell minden olyan kezdeményezést, amely ennek a demokratikus értéknek a kiaknázására irányul. Meggyőződésünk, hogy egy olyan felsőoktatási intézményben, mint amilyen a Babes-Bolyai Tudományegyetem, a többnyelvűségnek nemcsak egyszerű kijelentések szintjén, hanem a mindennapi gyakorlatban kell jelen lennie” – állapítja meg a hivatal, hozzátéve: a BBTE – amely multikulturalitása révén magát Románia legsokrétűbb egyetemeként hirdeti – nem támaszthat akadályt a többnyelvű feliratokat kifüggesztésével szemben. /Oktatók a feliratokért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./

Részben engedett november 23-án a kormány, és újabb négy százalékkal növeli jövőre a pedagógusok bérét. Az egészségügy alkalmazottak és a köztisztviselők továbbra is elégedetlenek. Négy-öt százalékos bérnövekedést jelent a tanárok számára az a 420 millió új lej, amelyet a kormány az oktatási beruházásokból a pedagógusok fizetésre csoportosított át – jelentette be közösen Sebastian Vladescu pénzügyi és Mihail Hardau oktatási miniszterA tanügyi szakszervezetek üdvözölték a kormány döntését. Közölték: folytatják a tiltakozó akciókat, mert még mindig vannak olyan követeléseik, amelyek teljesítetlenül maradtak. Továbbra is általános sztrájkkal fenyegetnek az egészségügyi alkalmazottak. /Beadta a derekát a kormány. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

A magyarság helyzete a Kárpát-medencében (20–21. század) címmel tartott konferenciát november 23-án a Korunk, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete és a budapesti Politikatörténeti Intézet Kolozsváron. A tanácskozás központi alakja a száz éve született Balogh Edgár /1906-1996/ volt. A Balogh Edgár pályáját meghatározó törekvések az utókor tudatában másként tükröződnek. Tanulságos életpálya, érdemes róla beszélni – mondta bevezetőjében Kántor Lajos irodalomtörténész. Bárdi Nándor, a Teleki László Intézet történésze Balogh Edgár szavait idézte a nacionalizmus hajtóerejével kapcsolatban: az államoknak át kell esniük a nemzetállami állapoton, csak azután kezdődhet a polgáriasodó élet. A népszolgálat fogalma címet viselő előadásában Bárdi tisztázta a felmerülő problémákat: mi a fogalom genezise, és milyen szociális folyamat hozta létre. Balogh Edgár életét nagyrészt az „önösszeszedés” mellett a népszolgálat jellemezte, az az ideológia, amely a saját érdek közösségi érdekként való feltüntetését jelenti. Jobbágy István Kisebbségi pártok a két világháború közti Csehszlovákiában című előadásában a kommunista világnézethez és a csehszlovák kommunista párthoz egyre inkább közeledő Balogh Edgár tevékenységének ismertetése után röviden beszélt az 1920–1938 között, az országban jelen lévő kisebbségi magyar pártokról. Gyakorlatilag a három legfontosabb párt közül kettő (Országos Keresztényszocialista Párt és Országos Magyar Kisgazda Párt) erős budapesti támogatás, ugyanakkor kötődés alatt állt. 1936-ban a két párt egyesült, és megalakult az Egyesült Magyar Párt. A csehszlovák földreformban viszont – Jobbágy elmondása szerint – a magyarok mellőzése sikertelen kormánypárti politikát vont maga után. Az író unokája, Balogh András egyetemi tanár tartott előadást arról, hogy miként viszonyult Balogh Edgár a német kultúrához, a német irodalomhoz. A német írók közül elsősorban az erdélyi származásúakat kedvelte, de a nagy német irodalmat is szerette. A mintegy ezer levélre terjedő hagyatékot egy hallgatói csoport már elkezdte feldolgozni. Pomogáts Béla előadásában kitért a Balogh Edgár által átélt politikai-ideológiai ideálok teljes sorára, de a jelenkor kihívására is. A dunai népek stratégiai összefogása Balogh Edgárnak harcos célkitűzése volt. Hitte, hogy a Trianon utáni utódállamokban a magyar kisebbségi értelmiség sorsa összefonódik a román és a szláv értelmiségével. Ezek a súlytalan illúziók idővel lekerültek a történelem napirendjéről. Jakab Gábor plébános tíz évvel ezelőtt kísérte utolsó útjára Balogh Edgárt, a közírót, akivel sokszor folytatott komoly és mély beszélgetést, előadásának címe: Balogh Edgár és a boldogság. Végül Dávid Gyula egy másik, másféle Balogh Edgárt mutatott be, a dolgost, a kitartóan, túlfűtötten alkotót, aki létrehozta az Erdélyi Magyar Noé Bárkáját, azaz a Romániai Magyar Irodalmi Lexikont. /Ercsey-Ravasz Ferenc, Ferencz Zsolt: Balogh Edgár öröksége. Tanulságos életpálya. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./ Egry Gábor tudományos kutató beszámolt az októberi budapesti konferenciáról. Cseke Péter Az erdélyi fiatalok és a Sarló című fejtegetésében aláhúzta: a Duna menti államoknak össze kell fogniuk. Nagy Mihály Balogh Edgár elképzelései a romániai magyarság útjáról (1944-1948), Balogh András Balogh Edgár és a német kultúra, Pomogáts Béla Dunai Konföderáció – Európai Unió című előadások hangzottak el. A budapesti és kolozsvári előadások anyagát a pozsonyi Madách Könyvkiadó fogja megjelenteni. /Köntös Imola: Építő egymásrautaltság. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Kétnapos nemzetközi konferencia kezdődött november 23-án Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Történelem és Filozófia Tanszékének a szervezésében, amelynek fő témája az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc. Az események ötvenedik évfordulója alkalmából tartott, 1956 – A vég kezdete. Forradalom és ellenállás Közép- és Kelet-Európában című értekezleten neves magyarországi és hazai kutatók, történészek tartottak előadást. A résztvevőket Csucsuja István professzor, a Történelem és Filozófia Tanszék dékán-helyettese üdvözölte. A konferencián Jan Sadlak, a Felsőoktatásért Európai Központ igazgatója a lengyelországi történéseket felidézve kifejtette: 1956-ban Magyarország részéről érkezett az első reakció a lengyelországi eseményekre. Előadást tartottak neves magyarországi történészek, köztük Földes György, a budapesti Politikatörténeti Intézet főigazgatója, Illés Pál Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora. A hazai kutatók között volt Vekov Károly, Novák Csaba Zoltánt, Lönhárt Tamás és Tóth Szilárd is. A témakörök voltak: az 1956-os események szerepe a desztalinizációs folyamatban, a Szovjetunió és a kelet-közép-európai történészek 1956-ban, elnyomatás és antikommunista ellenállás Romániában az ötvenes években, kísérlet Gheorghe Gheorghiu-Dej félreállítására az 1956-os forradalom körülményei között, Lengyelország 1956-ban, a forradalom kihatásai a Román Munkáspárt kisebbségpolitikájára, a forradalom szimbólumai, a Kossuth-címer és/vagy a lyukas zászló. /P. A. M.: 1956 – A vég kezdete. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./ Földes György kiemelte, hogy az ’56-os magyar forradalom gyökereit nem lehet csak a gazdasági és társadalmi elégedetlenségekben, az ebből származó feszültségekben keresni, megvannak annak a maga desztalinizációs gyökerei is. Smaranda Vultur az antikommunista ellenállás 1950-es évekbeli történéseiről, Liviu Tarau a szovjetunióbeli és a kelet-közép-európai folyamatokról, Vekov Károly a forradalom előzményeiről, Alina Ilinca és Liviu Marius Bejenaru a Gheorghe Gheorghiu-Dej félreállítására tett kísérletről, Novák Csaba Zoltán 1956 kisebbségpolitikai következményeiről, Lönhárt Tamás a romániai magyarság és a forradalom viszonyáról, Tóth Szilárd pedig a román hadseregben 56-ban lezajlott puccskísérletről értekezett. /Benkő Levente: Kényelmetlen és érdekfeszítő: 1956. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./

Csíkszeredában újra kihallgattak két gyereket azok közül, akiket rendőrök bántalmaztak és elektromos árammal sokkoltak a múlt héten. Tankó József, a gyerekek osztályfőnöke elmondta, a rendőrségen megsemmisítették azokat a november 17-én felvett tanúvallomásokat, melyek alapján a rendőrség azt állította, hogy bizonyítást nyert a lopás gyanúja. „Senki nem volt velük nyilatkozatvétel közben, a gyerekeknek ráadásul románul diktálták a leírandó szöveget, miközben a román nyelvtudásuk elég gyatra” – mondta Tankó. A kihallgatás után több gyerek is azt állította, hogy az őrsön két rendőr tettleg bántalmazta és sokkolta őket. /Kelemen Tamás: Semmis vallomások. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./

In memoriam Bartók Béla címmel szervezett kétnapos rendezvénysorozatot az Amaryllis Társaság és az unitárius egyházközség Kolozsváron. László Bakk Anikó, az Amaryllis tiszteletbeli elnöke szerint a rendezvény célja minél több emberrel megismertetni Gaál István Gyökerek című dokumentumfilmjét. Kallós Zoltánnak a kilencven éves Ambrus Kata néniről készült rövidfilmjét is bemutatták az érdeklődőknek, amelyben Kata néni elmeséli, hogyan találkozott az 1933-as Nemzetközi Vásár alkalmával Bartókkal Budapesten. A kétnapos rendezvényt Sipos László felvinci festőművész kiállítása színesítette, valamint a kolozsvári zeneiskolák diákjai és tanárai által előadott Bartók-művek. /D. I.: Amaryllis – unitárius Bartók-emlékműsor. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

A Holló Ernő Sajtóklubnak fennállása óta nem volt akkora sikere, mint november 22-én este, mikor a sepsiszentgyörgyi városi művelődési ház boltíves pincehelyiségét zsúfolásig megtöltötte a Csíkszeredában megjelenő Székelyföld folyóirat munkatársaival – Ferenczes István főszerkesztő, Lövétei Lázár László szerkesztőségi titkár, György Attila és Molnár Vilmos szerkesztők – találkozni óhajtó közönség. A csupán tízéves folyóirat hatalmas népszerűségre tett szert. A folyóiratot Sylvester Lajos méltatta. /(vop): Székelyföld a pincében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./

„Több ötletem készült el makettben, de ezek tervek maradtak, nem valósultak meg, hasonló okok miatt. Egyrészt azért, mert az a szellemiség, amit képviselek, nem tetszik a jelenlegi politikai rendszernek. Nem szeretik, ha valaki konkrétan, egyenesen fogalmaz, a magyarság sorsát vállalja és mutatja fel alkotásaiban” – mondta el a vele készült beszélgetésben Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész. Kora ősszel avatták fel az Ister-pár elnevezésű  – összetartozó emberpárt ábrázoló – legújabb szobrát Táton. A kompozíció bálványszerűségével az erőt és időtlenséget akarta kifejezni. Maivá akarta tenni az alakokat: a férfi arca egy magyar parasztemberre hasonlít, az asszony ruhája, nyakéke kicsit erdélyi vonatkozású. Mindez azt kívánja jelezni: ragaszkodjunk múltunkhoz, hagyományainkhoz, tegyünk meg mindent megmaradásunkért! A mai nehéz világban derűt, örömöt, optimizmust szeretne felmutatni alkotásával. Szervátiusz Tibornak voltak olyan elképzelései, amelyeket a politika nem engedett megvalósítani. Az Aradi Vértanúk emlékműve a budai várba került volna, de Aczél György ezt nem engedte. Ez a szoborterv a rendszerváltozás után sem valósulhatott meg. Két ’56-os szoborterve közül az egyik elkészült, ez a szobor Budafokon áll, a másik viszont nem készült el. A Szervátiusz-albumban e terv mellett egy szó olvasható: megvalósítatlan. A művészenek nagy fájdalma, hogy „az anyaországban is kisebbségben él, szellemileg és lelkileg a magyarság.” Kilátástalan a művészek sorsa, a nemzeti alkotóművészet fejlődése. Nem történt igazai rendszerváltozás. Amikor a kolozsvári Szent Mihály templomot restaurálták, Szervátiusz kapott egy megbízást az egyháztól egy Pieta elkészítésére. Akkor Márton Áron püspököt szobafogságra ítélték Gyulafehérváron, ezért Szervátiusz elküldte neki a dombormű fényképét. A püspök üzente: nagyon tetszik neki, és áldását küldte rá. Ez a Pieta ma is látható a kolozsvári Szent Mihály templom oldalhajójában. /Frigyesy Ágnes: Az erő és időtlenség művei. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./

Miután a Babes–Bolyai Tudományegyetem több vezető tisztségviselője tagadta a kétnyelvű feliratokról szóló tavalyi szenátusi döntés létezését, Kovács Lehel BKB-elnök elküldte a szerkesztőségekbe a határozattervezet fénymásolatát. Az okmányon megtekinthető Nicolae Bocsan kézírásos megjegyzése is: a rektor önkényesen 2007. július elsejére módosította a végrehajtási határidőt. Az egyetemen továbbra is zajlik a belépők ellenőrzése. November 24-én tartott sajtótájékoztatóján Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor kijelentette: a kialakult helyzet a BBTE vezetőségének a bűne, mivel nem lépett, a kétnyelvűség ügyében a halogatás taktikáját alkalmazta. A politikus kifejtette: érthetetlen, hogy egy olyan épületen, mint a Protestáns Teológiai Intézeté, ahol román nyelven egyáltalán nem folyik oktatás, a felirat kizárólag román nyelvű. Hantz Péter akcióját nem ítélheti el, fejtette ki a szenátor, annak idején ő is kitette az íróasztalát a polgármesteri hivatal elé az utcára. A táblás happening Eckstein szerint használt az ügynek. A többnyelvűség Európában teljesen normális, magától értetődő dolog, és csak az egyetem makacsságának tulajdonítható, hogy Hantzból nemzeti hős lesz azért, mert megtett valamit, ami az egyetem kötelessége lett volna. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala is aggodalommal, ugyanakkor reménnyel értesült a táblaháborúról. Közleményében az intézmény kifejti: a többnyelvűség az EU-tag Romániában a normalitás jele. Üdvözölni kell minden olyan kezdeményezést, amely ennek a demokratikus értéknek a kiaknázására irányul. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke elmondta: szégyen, hogy egy olyan egyetem számára, amely a multikulturalitás elvét propagálja, ekkora problémát jelent a kétnyelvű táblák kihelyezése. /Tovább visszhangzik a BKB-akció. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

„Ha 1848. március 15. a magyar nemzet születésnapja, akkor 1956. október 23. a magyar nemzet újjászületésének napja” – jelentette ki Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke a Kolozsváron megtartott Magyar Tudomány Napja Erdélyben elnevezésű fórumon. 1956 – A vég kezdete. Forradalom és ellenállás Közép- és Kelet-Európában című konferencia második napján Egyes Ákos elmondta: 1956 a huszadik század egyik történelemformáló eseménye, amelynek hatása kiterjedt Erdélyre, a Kárpát-medencére, az egész világra. Az értekezleten tizenöt előadást hallgathattak meg a jelenlévők, jeles magyarországi és hazai történészek elemezték az 1956-os forradalom eseményeit, illetve annak hatását Erdélyben, a Kárpát-medencében, a világtörténelemben. Előadást tartott Pomogáts Béla irodalomtörténész, Gyarmati György, a magyar Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, Fischer Ferenc, a Pécsi Tudományegyetem tanára, Pál-Antal Sándor, a Román Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatóság nyugalmazott főlevéltárosa, Dávid Gyula irodalomtörténész, Novák Zoltán Csaba, a marosvásárhelyi Gheorghe Sincai Kutatóintézet képviselője, továbbá Tófalvi Zoltán, az ELTE doktorandusza, Buzogány Dezső egyetemi tanár, Vekov Károly docens, Bura László irodalomtörténész, Olti Ágoston, valamint az ELTE doktoranduszai, Ioanid Ilona és Benkő Levente kutatók. A rendezvényen hidvégi Gróf Mikó Imre emléklapokat nyújtottak át Pál Antal Sándornak, Dávid Gyulának és Bura Lászlónak az ’56-os események kutatása terén, illetve az EME-ben kifejtett munkásságuk elismeréseképpen. Ez alkalomból jelentette be Hámori József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alelnöke, hogy 2007. január 1-től létrejön az MTA hatodik, egyben első határon túli akadémiai bizottsága. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB), amelynek az EME ad majd otthont, feladata a romániai magyar tudományos közösség munkájának a segítése és a tudományos ismeretterjesztés lesz. /P. A. M.: Magyar Tudomány Napja Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

Nem számolják fel a sepsiszentgyörgyi és zaláni katonai egységeket, mint ahogy korábban szó volt róla, sőt, felújítják, korszerű eszközökkel felszerelik azokat, hisz NATO-kompatibilis erőket képeznek ki itt jövő év októberétől – jelentette ki Sorin Frunzaverde védelmi minisztert, aki november 24-én Háromszékre és Hargita megyébe látogatott. A tárcavezető Gheorghe Marin admirális, a román hadsereg fővezérkari főnöke és Ioan Ciupei tábornok, a Constantin Prezan marsallról elnevezett erdélyi hadtest parancsnoka társaságában érkezett a sepsiszentgyörgyi Ciresoaia hegyivadász-alakulathoz. A Háromszék napilap érdeklődésére, hogy miért éppen itt, a térségben létesítik e különleges katonai egységeket, a miniszter kitérő választ adott. Arra a kérdésre, hogy nőni fog-e az állomány, azt válaszolta, körülbelül ugyanakkora marad, mint eddig volt. Arra, hogy látogatásának időzítése kapcsolatban áll-e az egyes székelyföldi önkormányzatok általi, az autonómia-referendum kiírásáról szóló határozatok elfogadásával, nemleges választ adott. A védelmi miniszter tárgyalt még Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármesterrel és György Ervin kormánymegbízottal. Előhozta, hogy egyes, a tárca tulajdonában levő területeket felajánlana lakásépítés céljára, de azzal a kikötéssel, hogy a hadsereg is részesüljön azokból: ugyanis a terület az övék. /Szekeres Attila: Virulnak a kaszárnyák (A védelmi miniszter Háromszéken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./ Minden bizonnyal Székelyföldön van a lakosság számához viszonyított legnagyobb katonai jelenlét. A hadügyér tagadja, hogy ennek valami köze lenne az autonomista mozgalmakhoz, de azért tisztán látszik, a román központi hatalom bebiztosítja magát a többségében magyarok lakta vidéken. Az országban máshol katonai egységeket szüntetnek meg, s az ingatlanokat az önkormányzatok tulajdonába juttatják, Székelyföldön erről szó sincs. Egy időben még arról volt szól, hogy felszámolják a sepsiszentgyörgyi és a zaláni alakulatokat. A városháza már tervezte, mivel népesíti be az ingatlant. Háromszék megye szívében, Sepsiszentgyörgyön van a hatalmas csendőrlaktanya, amelyből a kötelező katonai szolgálat felszámolása után tiszt- és altisztképző központot varázsoltak. A helyőrségen kívül egyelőre száz idegen csendőr befogadására képes, de a jövő évi költségvetésbe belefoglalták az épületegyüttes befejezését és felszerelését, s akkor már kétszáz idegen csendőr tartózkodhat itt állandó jelleggel. A csendőrség fegyvernem katonai jellegű rendőri erő. Ezek beékelt állások, mint a csíkszeredai dandár is. A Hargita és Kovászna megyeiek a brassói dandár számára képeznek ki NATO-erőt… /Szekeres Attila: Erődemonstráció Székelyföldön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./

Mi lesz veled, szépirodalom? – ez a kérdés uralta a Pallas-Akadémia Kiadó november 22-i estjét a marosvásárhelyi Bernády Házban. A két irodalomtörténész főszereplő hosszú utat vállalt a vásárhelyi olvasók kedvéért. Pomogáts Béla Budapestről, Bertha Zoltán Debrecenből jött Erdélybe. Az alkalmat újabb könyvük megjelenése szolgáltatta. Mindkettőjük kötete erdélyi fogantatású, mindkét kiadvány a Pallas-Akadémia rangos Bibliotheca Transsylvanica sorozatának jelentős darabja. Bertha Erdélyiség és modernség című tanulmánygyűjteménye az 50., Pomogáts Magyar ezredforduló (Felelősség Erdélyért, III.) című nemzetpolitikai jegyzetválogatása az 51. a sorban. A kiadó főszerkesztője, Kozma Mária írónő az erdélyiek régi, hűséges barátaiként, a könyvműhelyükhöz szorosan kapcsolódó szerzőkként mutathatta be őket. Az irodalomtörténészek lehangolónak tartják a magyarországi valóságot. Az írótársadalom mára háttérbe szorult vagy önként visszavonult. A politikusok nyomultak a helyükbe, az önös érdekek, a pénz, a hazugság dominál. Bertha Zoltán sárospataki születésű, debreceni lakos, budapesti egyetemi tanár, annak a nemzedéknek a jeles képviselője, amelynek tagjai még a múlt rendszerben rendszeresen járták hátizsákkal Erdélyt, s hozták a könyvet, egyebet, amire az itteni magyaroknak szüksége volt. Számos könyvet, dolgozatot írt erdélyi írókról, költőkről: Sütő Andrásról, Székely Jánosról, Kányádi Sándorról, Bálint Tiborról, Szilágyi Domokosról, Páskándiról. És a régebbiekről, például Tamási Áronról, Kós Károlyról, Derzsi Sándorról és így tovább. Pomogáts Béla irodalomtörténészként folyamatosan jelenteti meg jelentős tanulmányait, könyveit, a Magyar Írószövetség egykori elnökeként, az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány elnökeként nemzetpolitikai kérdésekhez is rendszeresen hozzászól. Mostani kötete, a Felelősség Erdélyért immár harmadik cikkgyűjteménye. 1998 és 2000 között napvilágot látott jegyzeteit adta közre. /(nk): Irodalomtörténészek Erdélye. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./

Két bölcsészettudományi szakkönyvet ajánlottak az érdeklődők figyelmébe november 22-én a BBTE Bölcsészkarán. Berszán István Irodalomelmélet – Olvasásgyakorlat című, tankönyv jellegű kötetét a Kolozsvári Egyetemi Nyomda adta ki, az említett szerző szerkesztésében megjelent Gyakorlat-Etika-Pragmatizmus című tanulmánygyűjteményt pedig a Scientia Kiadó gondozta. A tanulmánykötet társszerzője Székely Melinda. Ez a könyv folytatása a Scientia Bölcsészettudomány sorozatában korábban megjelent Alternatív mozgáselemek: működés és/vagy gyakorlás a kognitív folyamatban című munkának. Viszonylag állandó kutatócsoport tett kísérletet az irodalomtudomány újabb társtudományokkal kialakuló kapcsolatának alternatív javaslatokat is megfogalmazó vizsgálatára – olvasható az előszóban. /-f-: Új bölcsészeti szakkönyvek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

A csatlakozás előtti utolsó országjelentésbe magyarországi javaslatra, a román megfigyelők tiltakozása és az RMDSZ-képviselők távol tartása ellenére is fontos kisebbségvédelmi kitételek kerülhettek be. Kiket képviselnek azok a román megfigyelők, akik a Moscovici-jelentés vitája során magyar kollégáik távollétében méltányosnak tartották minden követ megmozgatni azért, hogy a kisebbségvédelmi kitételek ne kerülhessenek be a jelentésbe, kérdezte Bíró Béla cikkében. Vajon kötelessége-e a magyar nemzetiségű tisztségviselőknek a nyilvánosságban a román kulturális közösség „állami-intézményi” álláspontját („többségi” döntéseit) elfogadni? Ők ugyanis állami beosztásaikban elvileg egyszerre képviselik az intézményt (implicite az állampolgári nemzetet) és annak a kulturális közösségnek a tagjait, melyből vétettek. Milyen alapon kampányolnak az Európai Unió intézményeiben az állampolgári nemzet eszméjével és egy olyan egyetem „multikulturalitásával”, amely a gyakorlatban megtűri azt, hogy bizonyos tárgyakat magyar nyelven oktassanak, de amelynek szenátusa a többségi demokrácia alapján dönt minden olyan kérdésben, amelyben a döntés a kisebbségeket illetné meg. A magyar feliratokat – az erre vonatkozó határozat és a Nyugaton forgalmazott ilyen jellegű propaganda ellenére – egy év múltával sem lehet elhelyezni, s amikor Hantz Péter erre magánakcióként kísérletet tesz, azt az egyetem vezetői karhatalommal hiúsítják meg. Hantz Péter magánakciója indokolt volt. A magyar feliratok elutasítása egy „multikulturális” egyetemen a magyarellenes érzület nyílt megvallása. /Bíró Béla: A civilizáció folyamata. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./