Kolozsváron az új székhelyére (Szentegyház/I. Maniu u. 5. szám, alagsor) költözött Phoenix Könyvesház december 7-én megtartotta első, rögtön kettősre sikerült könyvbemutatóját: Lászlóffy Csaba A maszk mögötti ájulat (versek) és A cáranyuska álma (három bagatell) című kötetei kerültek reflektorfénybe. /Ö. I. B.: A maszk mögötti ájulat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

A Babes-Bolyai Tudományegyetem multikulturalitásának hangsúlyozása ellenére nem tették ki a két- vagy többnyelvű táblákat, nem engedélyezik a két- vagy többnyelvű levelezést. Az egyetem magyar vezetői körében az együttműködésre törekvők képviselői jutottak vezető szerephez. 2005 májusában megalakult a Bolyai Egyetem visszaállítását zászlajára tűző Bolyai Kezdeményező Bizottság /BKB/. Tevékenységük a cikkíró szerint ellehetetlenítette a választott magyar vezetők munkáját, ezt fogalmazza meg lemondását közlő levelében „a magyar tagozat jobb sorsra érdemes tagozatvezető rektor-helyettese, Salat Levente”.A cikkíró, Holló László szerint a BKB az egyetemen folyó békés román-magyar együttműködést igyekezett megzavarni. Holló azt állította, hogy az egyetem „komoly lépéseket tett a táblák felszerelésére vonatkozóan”. /Holló László: Rózsaháború a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 10./

Alighanem Markó Bélának kedvez, hogy az RMDSZ-szervek, RMDSZ-barát szervezetek egy kalap alá veszik azt a vizsgálódást, amelyet egyrészt a korrupcióellenes ügyészségnek a szövetségi elnök ellen, másrészt a szervezett bűnözés elleni ügyészség Nagy Zsolt miniszter ellen folytat. Nagy Zsolttal kapcsolatban ugyanis nem került olyan információ nyilvánosságra, mely a magyar közösség megbotránkozását kelthetné. Markó Béla esetében szokatlanul nagy összegű – szerzői jogdíjként elkönyvelt – bevétel ütötte a miniszterelnök-helyettes markát. A kortárs erdélyi magyar irodalmat csak ráfizetéssel lehet kiadni; eddig nem volt példa arra, hogy erdélyi kiadó valaha valakinek ekkora összeget fizetett volna jogdíjként. Az is furcsa, hogy olyan kiadó fizetett, amely könyvet még nem adott ki. /Gazda Árpád: Korrupciós ködösítés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./

December 9-én megtartotta ötödik adventi jótékonysági koncertjét az Aradi Hagyományőrző Polgárok Asztaltársasága. A műsorban felléptek az egyes felekezetek csoportjai. Az összegyűlt pénzt az Alma Mater Alapítvány tehetséggondozó programja javára ajánlották fel. /(balta): Ötödik adventi jótékonysági est. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 11./

Kevés olyan programpont volt az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletének igénylistáján, amelyben minden politikai szereplő egyetértett. Még az autonómia és a kettős állampolgárság sem tartozik ezek közé. A kettős állampolgárságot csak akkor karolta fel az RMDSZ, amikor a Magyar Polgári Szövetség a Népi Akció pártjának színeiben a 2004-es választáson ezzel kampányolt. Az önálló Bolyai Egyetem viszont olyan követelés volt, melyről egyetlen politikus sem mondott le. Történt egy SZDSZ-es sugallatú kemény támadás a Bolyai Egyetem ellen, amelyet az erdélyi SZDSZ, a Szabadelvű Kör balszárnya indított 1997-ben, de a Szabadelvű Kör vezetősége kénytelen volt hivatalosan elhatárolódni a bajkeverőktől. Akkor Törzsök Erika a Magyar Hírlapban adta meg az alaphangot, majd Cs. Gyimesi Éva és Magyari Nándor László vezérletével megindult a konszenzustörő sajtóoffenzíva, akárcsak fél évtizeddel korábban ugyanezen személyek vezetésével az autonómia elleni koncentrált médiatámadás, írta Borbély Zsolt Attila. Ezúttal azonban az egész erdélyi magyar értelmiséget megmozgató, százas nagyságrendű cikket és közleményt produkáló társadalmi vita bontakozott ki, melynek eredményeképpen éppenséggel a Babes–Bolyai Egyetemen tanító s a Bolyai Egyetem önállósodását ellenző említett oktatók magukra maradtak. Az események akkor vettek újabb lendületet, amikor a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) aktivizálta magát és hat Nobel-díjas tudós, valamint félszáznál több elismert egyetemi oktató és tudományos kutató aláírásával nyílt levelet intéztek a Bolyai Egyetem ügyében az illetékes román és európai fórumokhoz. Kovács Lehet és Hantz Péter kirúgása végre egyfajta nemzeti egységet teremtett. Úgyszólván minden hivatalos magyar közszereplő kiállt mellettük kül- és belföldön egyaránt. A balliberális sajtó erdélyi orgánumaiban sajnos akadt néhány disszonáns megszólalás is. A Transindex hasábjain, jellemző módon a „Fütyi” rovatban jelent meg az Új Magyar Szót szerkesztő Salamon Márton László eszmefuttatása. Salamon úgy véli, hogy „a szélsőségesség fogalmának meghatározása nehéz feladat, hiszen a határvonalak elmosódottak, és egyedi elbírálás alá esik, hogy adott helyzetben szalonképes-e egy bizonyos megnyilvánulás. Jelen esetben is a jogszerűséget helyreállítani igyekvő Hantz Péterről derül ki, hogy szélsőséges: „Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság kezdeményező kedvű alelnöke (…) szembeszállt a karhatalmat képviselő egyetemi portásokkal, biztonsági emberekkel, hogy látványosan kinyilvánítson egy politikai véleményt, politikai üzenetet a román közvélemény felé. Amelynek a lényege a következő: »Mi, erdélyi magyarok, igényt és jogot formálunk arra, hogy intézményeinken magyar nyelvű feliratok legyenek. Ha ezt az igényünket a román állam nem veszi tekintetbe, akkor készek vagyunk akár erőszakkal érvényt szerezni neki.« Nos, anarchista-e Hantz Péter? Kétségtelenül az, hiszen a meglévő rendet kérdőjelezi meg azzal, hogy tetteivel a törvényes hatóságok fölé helyezi magát. Békeaktivista-e? Nos, az már nem. Sokkal inkább a háború aktivistája, minthogy tette nemcsak a törvény betűjét sérti, hanem a többségi románok érzékenységét és ezáltal hozzájárulhat az oly nehezen eltemetett csatabárd kiásásához.” Ez a fajta újságírás emlékeztet a Ceausescu korabeli magyartalan pártsajtóra, mely rendelésre elhatárolódott az „irredenta, revizionista, szélsőséges” magyar pártvezetéstől, amikor az engedélyezte Erdély történetének megjelenését. Salamon nem említette, hogy a szélsőséges anarchista mindössze egy érvényben levő, de elszabotált határozatot kívánt a gyakorlatba ültetni. Mindig akadtak olyan újságírók, akik az áldozatot pocskondiázták. /Borbély Zsolt Attila: Bolyai-ügy: cseppben a tenger. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 12./

December 13-án, vasárnap egy Brassóból mentőautóval Marosvásárhelyre szállított beteg elhunyt dr. Benedek Imre kardiológus műtőasztalán. Ez a haláleset hatalmas vihart kavart Benedek professzor szerint a szívinfarktust szenvedő életben maradhatott volna, ha nem ilyen a kórházi bürokrácia. Benedek és csapata nem férhetett hozzá a klinika számára érkezett stenthez, mivel vasárnap nem dolgoznak a raktárosok. A főorvos az épületben működő másik szívkórháztól próbált kölcsönözni egy értágításra használt gyűrűt, de Radu Deac professzor klinikája sem rendelkezett ezzel a kis műszerrel. Lucian Baila igazgató szerint viszont a halálesetért csakis a műtétet felelőtlenül végző orvos okolható. Benedeknek ugyanis kötelessége lett volna tájékozódni, mielőtt műtőbe küldi a beteget, állítja Baila. Benedek Imre professzor szerint a kórház vezetősége tudatosan és folyamatosan bojkottálja őt, az egésznek pedig etnikai és szakmai háttere van. „Amit én beszerzek a kórháznak, azt elzárják előlem, és elvárják, hogy szépen kérjem, majd hajlongva köszönjem meg. A beteg érdekében ezt is megtettem volna, de vasárnap nem volt kitől elkérnem a raktáron lévő műszert” – panaszolta Benedek. Az orvos maroktelefonján tárolt hívásokkal igazolni tudja: több ízben is kereste Lucian Baila igazgatót. Mivel azonban nem válaszolt, Radu Deac szívspecialista klinikájáról kért segítséget. /Szucher Ervin: Halálos bürokrácia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./

Nyolc éve alakult a szatmárnémeti Brighella Bábcsoport. Rendszeres bábelőadásokat azonban csak néhány éve tartanak Szatmárnémetiben, ahol megalakulása óta a bábtársulatnak sok akadályt kellett legyűrnie. A Brighella társulat létrehozását nyolc évvel ezelőtt Valdráf Erzsébet, a Márkó Alapítvány vezetője kezdeményezte. 1998 őszén sikerült meghívniuk Kovács Ildikót, a neves kolozsvári bábrendezőt, aki az alapítvány pinceklubjában vitte színre az első előadást. Abban az évben végezte dramaturgiai tanulmányait Szilágyi Regina, a társulat jelenlegi vezetője, aki csatlakozott az induló bábtársulathoz. Két év után a színház segédszínészként alkalmazta a bábszínészeket. Ez azonban rövid ideig tartott: a segédszínészi állásokat felszámolták, a társulat pedig szétszéledt. Szilágyi Regina felvállalta az újjászervezést. 2003-ban a megyei tanács négy bábos állást hagyott jóvá. Ettől kezdve a bábszínház is szerves része lett a szatmári színház Harag György Társulatának. A bábcsoport saját “székházat” is kapott, beköltözhetett a színházépület egyik emeleti helyiségébe. /A pincéből léptek színpadra. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./

Szolokma falunak, Maros megye egyik legszebb fekvésű településének 382 lakosa van. A Siklód és a Küsmöd vize a faluban az iskola előtt egyesül, majd Szolokma néven ömlik a Küküllőbe. Dr. Zsigmond Vencel, Makfalva polgármestere az állattenyésztésben látná a jövőt, községszinten Szolokmán tartják a legtöbb szarvasmarhát. Szolokma lakossága az elmúlt 50 év alatt szinte a felére csökkent. A falu krónikása Fülöp Miklós nyugalmazott tanító, aki 1958-ban érkezett a településre. Fülöp Miklós felkutatta a falu történetét, falumonográfiáját ki kellene kiadni, ehhez támogatók kellenének. /Bodolai Gyöngyi: Szolokmai vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./

December 10-én, vasárnap Székelyudvarhelyen bemutatták Balázsi Dénes nyugalmazott tanár negyedik, Nyikómenti hármaskönyv /Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely/ című kötetét. A Székelyszentléleken letelepedett hetvenéves Balázsi Dénes nyugalmazott tanár egy kétszáz oldalas, korabeli fényképekkel, térképpel ellátott dokumentum-értékű könyvet tett az olvasó asztalára. /Fekete B. Zoltán: Firtos lován felébredt a gondviselés. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 12./

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) és Demokrata Párt (PD) vezetői december 11-én megegyeztek abban, hogy kezdeményezik a kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitájának felgyorsítását. Korábban Brüsszel is felszólította a bukaresti parlamentet, hogy minél hamarabb fogadja el a törvényt. A tervezetet az év eleje óta a képviselőház illetékes szakbizottsága vitatja, de az elfogadási folyamat teljesen leállt, mivel hol a PD, hol az ellenzéki pártok emeltek kifogásokat a jogszabály ellen. Kételyeit fejezte ki a tervezet elfogadásával kapcsolatban Markó Béla, az RMDSZ elnöke, megállapítva: „Cinikusan úgy is lehetne fogalmazni, hogy miután kisebbségbe került a kormány a parlamentben, az RMDSZ partnerei megkönnyebbülten eldöntötték, hogy támogatják a kisebbségi törvényt”. /B. T.: Cinikus koalíciós javaslat? Felgyorsítanák a kisebbségi törvény elfogadását. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

November 2-a és 5-e között Kolozsvárt, Erdély történelmi fővárosában tartották a második európai tanácskozást a nemzeti kisebbségek felsőoktatásáról. Az eseményt a romániai magyar kisebbség szervezetei, köztük a Bolyai Kezdeményező Bizottság rendezte, melynek az erdélyi magyar kisebbség számára létrehozott felsőoktatási intézmény, a Bolyai Egyetem visszaállítása a célja. A jelenlegi Babes–Bolyai Egyetem 1959-ben, a román Babes Egyetemnek és a magyar Bolyai Egyetemnek a román kommunista rendszer általi egyesítésével jött létre. A Babes–Bolyai Egyetem, melynek „multikulturalitásával” a román kormány dicsekszik, jelenleg inkább a művelődési és nyelvi beolvasztás mintaképének felel meg. Az egyetem hivatalos nyelve a román, a hivatalos iratokat teljes egészében ezen a nyelven írják, az egyetem épületeiben lévő feliratok is csak e nyelven készültek. A magyar nyelvű szakokra való tanári kinevezések elmaradása, a román nyelv ismeretének hiányában egy állás elérésének nehézsége az egyetemen csak egy-egy abból a számtalan béklyóból, melyek az együttélést és a multikulturalitást megnehezítik. Spanyolországban, Galíciában sikerült elérni, hogy a tartomány három egyetemének nyelve a galego legyen, ezért szolidaritást vállalnak a romániai magyar kisebbség küzdelmével. /Manuel González López, a Santiago de Compostela-i Egyetem Alkalmazott Közgazdasági Osztályának tanára: A magyar kisebbség Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Pap Géza református püspök és Szász Jenő polgármester egyaránt szorgalmazza a két székelyudvarhelyi iskola /Benedek Elek Tanítóképző és a Backamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium/ egyesítését. Az elképzelések szerint a jövőben is Benedek Elek nevét viselné az intézmény. Antal Zoltán református esperes elmondta, azt szerették volna, hogy a Benedek Elek Tanítóképzővel való bérleti szerződés lejártáig, azaz 2009-ig fokozatosan egyesítsék a két iskolát. Ezt a lépést azzal is indokolta, hogy az eredeti egyezség szerint a tanítóképző jellegű osztályok számára kellett helyet biztosítaniuk az egyházi tulajdonba visszakerült épületben. Középiskolai szinten a tanítóképző azonban megszűnt, ezért a tisztán elméleti oktatást felvállaló intézményt leépülő iskolának tekintik. Biztosították a tanítóképző munkaközösségét arról, hogy senki nem kerülne az utcára. Bálint Mihály, a Benedek Elek Tanítóképző igazgatója és pedagógusközössége azonban elzárkózik a két iskola egyesítése elől. Bálint Mihály szerint a Benedek Elek Tanítóképző jogutódjaként különálló intézményként akar tovább működni az iskola. – Mi nem a református szellemiség, vallás és iskola ellen vagyunk, hanem egy ideológiamentes iskola mellett – hangsúlyozta Bálint Mihály. Szász Jenő polgármester elmondta, hogy Székelyudvarhely már egyszer volt ilyen helyzetben, amikor a Baróti Szabó Dávid Római Katolikus Gimnáziumot és a Tamási Áron Gimnáziumot egyesítették. A gyereklétszám csökkenése miatt szükséges az egyesítés – hangsúlyozta Szász Jenő. /Takács Éva: Indulatokat kiváltó iskolaegyesítés. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 13./

A magyar–magyar kapcsolatok alighanem új korszakába léptek – vélik Magyarország és a határon túli magyar érdekvédelmi szervezetek vezetői. Gyurcsány Ferenc kormánya a határon túli magyar szervezetek forráselosztási hatáskörének minimálisra csökkentését szorgalmazza, ez pedig az „erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki szervezetek számára a klientúraépítés fontos eszközének elvesztését jelentené”, írta a lap munkatársa. „Még nem becsülhető fel, hogy mennyi jót és mennyi rosszat fog eredményezni az új korszak.” A mai magyar kormány inkább gazdasági együttműködésben látja a határon túl élő magyarok támogatásának leghatékonyabb módszerét. /Borbély Tamás: Új korszak? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

Nem szól bele a hét végén kezdődő, autonómiáról szóló erdővidéki népszavazás ügyébe György Ervin. „Nem akadályozhatom meg azt, hogy 2-3 ember mozgóurnákkal játszadozik – mondta a Kovászna megyei prefektus. – Ilyen alapon a mozgóárusok ellen is el kellene járnunk, de ez nem a prefektúra hatásköre.” György Ervint korábban a Demokrata Párt (PD) Kovászna megyei szervezete szólította fel, akadályozza meg az autonómiáról szóló népszavazások lebonyolítását. A PD nem ért egyet a Székelyföld autonómiáért szervezendő belső népszavazásokkal, akkor sem, ha azok nem hivatalosak. A Székely Nemzeti Tanács erdővidéki szervezete arról hozott döntést, hogy december 16-23. között belső népszavazást szervez az autonómiáról. A mozgóurnás népszavazás alkalmával 19 településen keresik fel a lakosságot. /Kovács Zsolt: Népszavazás: prefektusi tartózkodás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 14./

Közös állásfoglalásban biztosította Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter támogatását az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója. A magyar tárcavezetőt hazaárulással és kémkedéssel gyanúsítják. „Az RMDSZ képviselői és szenátorai teljességgel alaptalannak tartják a miniszter ellen indított rágalomhadjáratot, személyét egy politikai játszma járulékos áldozatának tekintik” – fogalmaz a közös dokumentum. Nagy Zsoltot december 13-án meghallgatta az elnöki hivatali bizottság, a miniszter az ellene megfogalmazott vádakat koholmányoknak tartja. /G. G.: Nagy Zsolt mellett az RMDSZ-es képviselők és szenátorok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

Pomogáts Béla négy esztendeje volt az Illyés Közalapítvány kuratóriumi elnöke, összesen több mint nyolc esztendeje tevékenykedett ebben a testületben, ennek alapján megfogalmazott néhány tanulságot. Pomogáts Béla helyesli, hogy a nagy támogatási intézmények (mint amilyen az Illyés Közalapítvány, a Szülőföld Alap vagy az Új Kézfogás Alapítvány) közös szervezeti rendbe kerüljenek. Az új rendszeren, tehát a Szülőföld Alap rendszerén belül – meg kellene őrizni az Illyés Közalapítvány elnevezést. Ennek a névnek, részben Illyés Gyula igen nagy történelmi, irodalmi (kulturális) és erkölcsi értékeket hordozó és képviselő neve, részben a közalapítvány másfél évtizedes tevékenysége következtében hagyománya és tekintélye van. Meg kellene őrizni az Illyés Közalapítvány területi alkuratóriumi rendszerét, minthogy ezek az alkuratóriumok a helyi igények és viszonyok ismeretében jótékonyan képesek befolyásolni a döntési mechanizmust. Fenn kellene tartani a kis összegű támogatások lehetőségét, ugyanis ezek az ötvenezer-kétszázezer forintos támogatások teszik lehetővé a helyi kulturális intézmények működését és a helyi programok megszervezését. Ennek a támogatási formának a felszámolása a kulturális „hálót” veszélyezteti, amely a kisebbségi magyar közösségek nemzeti identitásának védelmében lát el pótolhatatlan szerepet. El kellene érni, hogy a támogatási keret a magyar költségvetés meghatározott százalékát jelentse. Gondoskodni kell a közalapítványok (így az Illyés Közalapítvány) jelenlegi munkatársainak (irodai tisztviselőinek) biztonságáról. Ezek a szakemberek egy évtizede vagy több mint egy évtizede végeznek szakszerű és áldozatos munkát. Továbbra is szavatolni kell a támogatási rendszer politikai függetlenségét, ezt a rendszert sohasem szabad alárendelni a mindenkori kormányzatok mindenkori érdekeinek. /Pomogáts Béla: Végelszámolás. = Hargita Népe (Csíkszereda), 2006. dec. 14./

Az Összetartozunk Bojtorján-dal Egymásért vagyunk üzenetét tűzte ki mottóként az az Őrangyal-program, amely a gyulafehérvári Caritas csíkszeredai kirendeltsége és a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság kezdeményezésére indul útjára azzal a céllal, hogy a fogyatékkal élő és egészséges gyermekek, illetve fiatalok közti barátságok létrejöttét szorgalmazza. A karácsonyfadísz- és ajándékkészítést, énektanulást, közösségi játékokat magában foglaló tevékenységsorozat sajátos és különleges. A tervek szerint 2007. december végéig havonta találkozhatnak az új barátok. /Antal Ildikó: Barátságot kötő őrangyalok. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 14./

Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör december 12-én tartott munkaülésén Kosztolányi Dezsőre emlékeztek, az író halálának 70. évfordulója alkalmából. Regéczy Szabina Perle a Kosztolányi-novellákról beszélt. Az est második részében a nemrég rendezett szatmári szavalóversenyen kiválóan szerepelt Czernák Ferenc és Hevesi József Ady Endre, József Attila és Márai Sándor egy-egy karácsonyi versét adta elő. /Karácsonyi hangulat a Tóth Árpád Irodalmi Körben. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 14./

Ifjú alkotókat ültet strófák fabrikálásának iskolapadjába a Másnapos Irodalmi Kör (MIK) és az Erdélyi Terasz (ErTe) Hétpróbás ALMA irodalmi pályázata. A Le a szabadverssel! című Aktuális Líra Másnapos Alkalomra díj játék, mely több, mint játék. Nem is a szabadverssel van gondunk, hanem a szabadossággal – fogalmazott Szabó Géza, az Erdélyi Terasz főszerkesztője. Fiatal költőzsenikkel tele a padlás (határon innen és túl), de kevesen tanulják meg tisztességesen a versformákat, a kötöttséget. A kiírók arra buzdítják a költőjelölteket, hogy „bizonyítsák rátermettségüket a forma szorító mezében is. Utána bárki könnyebben igazodik el a szabadabb világban”. Február 20-ig lehet hét verssel jelentkezni. Hét vers, de hét különböző versforma: szapphói strófák, klasszikus epigramma, petrarcai szonett, Shakespeare-szonett, stanzák, hangsúlyos-magyaros strófák, szimultán verselésű strófák (szabadon választott mértékkel). /G. E.: Pelyhes költők próbája. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

A történelemről szóló kötetek állnak az erdélyi magyar kiadók karácsonyi kínálatának középpontjában. A kolozsvári Kriterion Kiadó kiadványai közül H. Szabó Gyula igazgató Gazdovics Miklósnak Az erdélyi örmények története című kötetét emelte ki. A kolozsvári Polis Kiadó 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956–1965 című könyve, melyet az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel közösen adtak ki, több mint 1400 egykori meghurcolt elítélt legfontosabb adatait tartalmazza. A Polis további két új, történelmi témájú könyve Bánffy Miklóshoz kapcsolódik. Az egyik Bánffy Miklós Politikusportrék című albuma, a másik pedig Bánffy Miklós Erdélyi történet című regénytrilógiája, első kötete annak a Bánffy-életműsorozatnak, amelyet a Polis Kiadó a magyarországi Balassi Kiadóval közösen ad ki. A Polisnál jelent meg Gazda Ferenc kolozsvári nyelvész kutató, egykori politikai elítélt börtönben töltött időszakát felelevenítő kötete, az Elrabolt esztendők. A kolozsvári Komp-Press Kiadó Buday György és Kolozsvár című albuma jelentős könyv. A Komp-Press kiadványa a Kovács Kiss Gyöngy szerkesztette Történelmünk a Kárpát-medencében című könyv. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó Barackvirág és béke címmel Wass Albert írások részleteiből nyújt szemelvényeket. A csíkszeredai Pallas-Akadémia gondozásában előkészületben van Székedi Ferenc Nagy erdélyi játszma és Papp Kincses Emese Ha meglebben a függöny című könyve. Nemrég adták ki Tömöry Péter Erdélyi anekdotika című tárcasorozatát, amelyet a Németországban élő szerző 1989-1990-ben írt. Gólyostoll – Egy értelmiségi jegyzetfüzetéből 1980-82 címmel jelent meg a marosvásárhelyi Mentor gondozásában, a kötet válogatás Horváth Andornak A Hét című hetilapban közzétett írásaiból. A Mentornál jelent meg két „első kötet” is: Szabó Róbert Csaba Az egész Antarktisz kontinens, valamint Vermesser Levente Az egyensúly ígérete című könyve. A Kriterion adta ki a Régi erdélyi népballadák című válogatást. A Művelődés című közművelődési folyóirat gondozásban idén látott napvilágot Janicsek Jenő Sztána történeti és névanyagát tartalmazó könyve, és megjelenés előtt áll egy tanulmánykötet a 2005-ös sztánai napokról. Az Erdély emlékezete sorozatban több új Mentor-kötet is napvilágot látott: Péter Mihály Az erdélyi fogorvoslás történetéből, valamint Pál Antal Sándor Marosvásárhely XVII.-XVIII. századi jogszabályai és polgárnévsorai és az Áldozatok című, forrásmunkákkal kiegészülő könyve, amely az 1956-os forradalom következményeit összegzi a Magyar Autonóm Tartományban. A Koinónia Kiadónál nemrég jelent meg Visky S. Béla Játék és alap című könyve és Victor János Csendes percek című kétkötetes munkája. Ez utóbbi könyv szerzője határozta meg a magyar közegyházi gondolkodást a két világháború között. A Mentor adta ki Gyallai Domokos Rég volt, igaz volt című könyvét, mely Erdély történelmét igyekszik közelebb hozni a 10–14 éves korosztályhoz. /Márton Éva, Rostás-Péter Emese: Könyvek a karácsonyfa alá. = Krónika (Kolozsvár), dec. 14./

A magyar-magyar kormányzati konzultáció első ülését követően a Magyar Állandó Értekezlet, illetve egy ehhez hasonló politikai egyeztető fórum elmaradását sérelmezték a magyarországi ellenzéki pártok. Németh Zsolt fideszes politikus kijelentette: nem tudhatják, hogy a lezajlott egyeztetés érdemi párbeszéd volt-e, hiszen erre a parlamenti pártokat Gyurcsány Ferenc nem hívta meg. „A Magyar Demokrata Fórum tiltakozik a határon túli nemzetpolitikai kérdésekben kialakult koncepciótlanság, valamint az ezen a téren bekövetkező hatalmas költségvetési megvonások miatt” – jelentette ki Almássy Kornél alelnök. Az ellenzéki párt szerint a kormányzat a teljes határon túli politika felszámolására, az eltelt tizenhat esztendő alatt kialakult intézményrendszer ellehetetlenítésére törekszik. /Guther M. Ilona: Sérelmezik a MÁÉRT elmaradását. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Mi szükség van magyar-magyar konzultációt zárt ülésen folytatni? – tette fel a kérdést az ÚMSZ. Éppen az új nemzetpolitika irányítói tettek fogadalmat arra, hogy ezen a téren majd minden a nyíltság és a szókimondás jegyében zajlik. A magyar igazolványok érvényességének meghosszabbítása technikai jellegű változás. A budapesti kormányilletékesek támogatáspolitika helyett szívesebben emlegetik a fejlesztéspolitikát. A hangsúlyt a határ menti együttműködésre helyezik, márpedig ez, miközben a felvidéki magyarság szempontjából többé-kevésbé az egész közösséget érinti, a romániai magyarok közül ez csak a partiumi megyékre vonatkozik. A Szülőföld Alapba beolvadó Illyés Közalapítvány egyes funkciói elvesznek majd a nagy közösben. Félő, hogy ez megtizedeli majd azokat a határon túli magyar szerveződéseket, amelyek kiesnek az új, stratégiai fejlesztések látóköréből. /Fülünk a zárt ajtón. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Az EU az uniós állampolgárok számára kínál lehetőségeket. Nagyon fontos, hogy a romániai magyar közösség összefogjon, közös célokat tűzzön ki, hogy a lehetőségek elérése egy erős érdekérvényesítésen keresztül valósággá váljon, fejtette ki Gál Kinga EP-képviselő a vele készített interjúban. Szükséges, hogy legyen magyar nyelven felsőoktatás, hogy legyen magyar nyelven gondolkozó értelmisége a magyar közösségnek. Továbbá, hogy rendelkezzék olyan intézményrendszerekkel, amelyek képesek megfogalmazni a közösség igényeit, ezt lehet autonómiának is hívni. A romániai magyar közösség először lesz képes arra, hogy érdekeit közvetlenül nyilvánítsa ki Európa felé. Évtizedek óta erre most nyílik először lehetősége. Problémáit képviselői útján közvetlenül tudja megjeleníteni Európában. Az újságíróknak nagy felelősségük van abban, hogy a közösség élni tudjon a lehetőségekkel. Nagyon fontos az a problémafelvetés, ami a médiában megjelenik. Gál Kinga jelentésében hangsúlyozta, fontos, hogy a kisebbségi törvény, ne kirakattörvény legyen, ugyanúgy fontos az anyanyelvű felsőoktatás kérdése. A szubszidiaritás, az önkormányzatiság elvei alapján a magyar közösségnek létesüljön olyan intézményrendszere, ahol választott testület döntési kompetenciákkal rendezheti a maga közösségi sorsát. Ezt valamilyen autonómiatípussal lehet leírni. Minderre ellenvetés a román megfigyelők részéről érkezett. /Ferencz Csaba: Az érdekek érvényesítésének európai színterén. Interjú Gál Kinga EP-képviselővel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 15./

Díszdoktort avattak Marosvásárhelyen az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a címet dr. Kásler Miklós tanszékvezető egyetemi tanár, a budapesti Országos Onkológiai Intézet főigazgatója vehette át, akinek tevékeny szerepe volt abban, hogy a magyar fővárosban létrejöjjön a marosvásárhelyi egyetem kihelyezett posztgraduális továbbképző intézete. Idén 11-en kaptak tiszteletbeli professzori oklevelet, köztük Bedő Károly, Dienes Sándor, Fazakas Béla, Mülhfay László, László János és Seres-Sturm Lajos nyugalmazott egyetemi tanárok. /(bodolai): Díszdoktort avattak az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./

Többes Bolyai-évfordulót tartottak december 15-én Temesváron: a megemlékezésekre Bolyai Farkas halálának 150., illetve a Bega-parti városhoz kötődő fia, János Appendixe megjelenésének 175. évfordulója adott alkalmat. A temesvári magyar egyetemi előadókat, kutatókat tömörítő TECHNÉ Egyesület tagjai a belvárosi Bolyai-emléktáblánál adóztak egy perc néma főhajtással a jeles magyar tudósok emléke előtt. A koszorút Toró Tibor atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke helyezte el. A koszorúzás után a Kós Károly Közösségi Központban tartott előadást Toró Bolyai János temesvári leveléről. /175 éves az Appendix. A Bolyaikra emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 16./

Jó hangulatú rendezvény volt a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó új köteteinek bemutatója december 14-én. Gyallai Domokos Rég volt, igaz volt, Páskándi Géza Tündérek szakácskönyve és Fodor Sándor Fülöpke-kötete jelent meg a Mentor mesekönyv-sorozatában, amelynek szerkesztője, Vida Erika elmondta: Gyallai Domokos gyűjteményére a Teleki Tékában akadt rá, a kötet az 1600–1700-as évek Erdélyének színes világába nyújt betekintést. Végezetül Káli Király István bemutatta a Barackvirág és béke című Wass Albert-breviáriumot. /Sándor Boglárka Ágnes: Tartalmas és vidám könyvbemutató a Gaudeamusban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Traian Basescu államfő december 18-án mutatja be a parlamentben a Vladimir Tismaneanu politológus vezette bizottság jelentését. A testületet az államfő kérésére hozták létre azt követően, hogy több civil szervezet is felszólította Basescut: hivatalosan ítélje el a kommunizmust. A Tismaneanu-bizottság feladata az volt, hogy olyan tudományos dolgozatot készítsen, amely tényeket felsorakoztatva mutassa be a kommunizmus bűncselekményeit a kezdetektől, azaz az 1947. december 30-i államcsínytől egészen annak 1989. decemberi megbuktatásáig. Néhány nappal a dokumentum hivatalos bemutatása előtt Tismaneanu a bukaresti Adevarul napilap szerkesztőségébe is eljuttatta a jelentést, amelyet az újság ismertetett. A bizottság azt kéri, hogy az elnök ítélje el a kommunista rendszert, nevezze meg a bűnösöket, továbbá támogassa a levéltárak anyagához való szabad hozzáférést. A 660 oldal egyebek mellett felsorolta azoknak a nevét, akik hozzájárultak a diktatúra kibontakozásához és fenntartásához. A törvénytelenségen alapuló rendszer létrehozásáért és fenntartásáért vétkesek című fejezetben, többek között, Gheorghe Gheorghiu-Dej, Ana Pauker, Gheorghe Apostol, Gogu Radulescu, Manea Manescu és Ion Iliescu neve szerepel. A volt államfő /Iliescu/ neve egy másik fejezetben is megjelenik, amely a kommunista ideológia lakosság körében való erőszakos terjesztéséről szól. Ebbe a kategóriába sorolhatók: Mihai Roller, Paul Niculescu-Mizil, Walter Roman (Petre Roman édesapja), Silviu Brucan és mások. A Román Kommunista Párt (RKP) aktivistái között található Mihai Bujor Sion (fia 1990 után Iliescu tanácsadója volt) és Leonte Tismaneanu (a bizottság elnökének, Vladimir Tismaneanunak az édesapjáról van szó, aki az ötvenes években tisztséget töltött be az RKP-ban). A kommunizmus eszméinek propagálásában fontos szerepet játszott Paul Niculescu-Mizil, Leonte Radu, Eugen Florescu és Ion Iliescu. A jelentés tartalmazza azoknak a művészeknek, íróknak és költőknek a nevét is, akik műveikben és alkotásaikban a rendszert dicsőítették, mint például Eugen Barbu, Corneliu V. Tudor, Dan Zamfirescu, Ion Dodu Balan, Dinu Sararu, Adrian Paunescu, Ilie Badescu, Mihai Ungheanu, Nicolae Dan Fruntelata, Ilie Purcaru és Arthur Silvestri. A külpolitikáról szóló fejezetben, többek között, Vass Gizella (Bogdan Oltenau liberális képviselőházi elnök nagyanyja) és Andrei Stefan neve szerepel. Tismaneanu jelezte, hogy a kutatás során legnehezebben a Külügyi Hírszerző Szolgálattal (SIE) tudtak együttműködni. Elsőként a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke, Corneliu V. Tudor reagált a Tismaneanu-bizottság megállapításaira. Vadim azzal fenyegetőzött, hogy a szociáldemokratákkal karöltve bojkottálni és szabotálni fogják Basescu beszédét, bekiabálásokkal, valamint füttykoncerttel próbálják majd megzavarni az államfő felszólalását. Tudor cáfolta, hogy személyesen ismerte volna a néhai diktátort, akit különben „nagy román hazafinak” és „az egyik legnagyobb államférfinak” tekint. A Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnökévé választott Ion Iliescu exállamfőt ért vádakról a párt etikai bizottságának elnöke, Valer Dorneanu úgy vélekedett: a PSD nem hajlandó részt venni az elnöki bizottság „politikai játszmájában”, amelynek célja Iliescu lejáratása. /Papp Annamária: Basescu ma mutatja be Tismaneanu jelentését. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

December 16-án ült össze Marosvásárhelyen az a munkacsoport, amelynek létrehozásáról Markó Béla és Tőkés László, az RMDSZ, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke november 3-i találkozóján született megállapodás. A munkacsoport feladata az erdélyi magyarság nemzetiminimum-programjának a megfogalmazása. A munkacsoport tagjai Szilágyi Zsolt és Izsák Balázs EMNT-alelnökök, valamint Bakk Miklós politológus, független szakértő, az RMDSZ részéről pedig Kelemen Hunor és Varga Attila RMDSZ-képviselők, illetve Lakatos András alelnök. Szilágyi Zsolt a Krónikának elmondta, a konstruktív légkörben lezajlott találkozón a két szervezet képviselői kicserélték programtervezeteiket. /Fall Sándor: Nemzeti minimum – még az idén? = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./

December 16-án tartotta nyílt napját a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI). A konferencián az erdélyi magyar felsőoktatás problémáira kerestek megoldást. A készülő felsőoktatási törvény létrehozná az egyetem igazgatótanácsát, amelynek 7 tagja közül 3 a minisztérium, 3 a szenátus, 1 pedig a szakszervezet képviselője lenne. A rektor nem tagja a testületnek, csupán egyfajta ügyvezető. A felszólalók hangot adtak az egyetemi oktatók aránytalan bérezésével kapcsolatos elégedetlenségüknek. Kifejtették: sehol Európában nincs a professzoroknak tízszer akkora jövedelmük, mint egy alacsonyabb fokozatú oktatónak. Gondokat jeleztek még a doktori témavezetés kérdésében is. Kiderült, hogy a versenyvizsga-bizottságok összetétele (3 minisztériumi tag, 2 egyetemi) alkalmat nyújt a politika beavatkozására. Kérdés, hogy a felekezeti intézmények miért nem szerepelnek a jogszabálytervben. Szó esett a magyar nyelvű műszaki oktatás gondjairól. Elmondták: a Kolozsvári Műszaki Egyetemen nem csupán a magyar nyelvű oktatás hiányzik, de a vezetőségnek nincs egyetlen magyar tagja sem. Bemutatták a „Kárpát-medence régiói” sorozat legújabb, negyedik, Északnyugat-Erdély című kötetét. – A KMEI keretében működő szakkollégiumok beszámoltak tevékenységükről. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Terítéken a felsőoktatás kérdésköre. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Temesváron ökumenikus megemlékezést tartottak, felidézték a Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor védelmére összegyűlt soknemzetiségű, különböző vallású tömeg szolidaritását, amely kirobbantotta 1989-ben a forradalmat. Délután hat órakor – tiszteletben tartva a temesvári események kronológiáját – egy fiatalember lángra lobbantotta az Opera erkélyén a forradalom szimbolikus lángját, amely december 22-ig emlékezteti a temesváriakat a történelmi eseményekre. December 17-én, Temesvár véres vasárnapján, hivatalos gyászmisét és koszorúzási ünnepségeket tartottak a vértanúk emlékére. A temesvári református gyülekezet tagjai az istentisztelet után megkoszorúzták a templom falán 1990-ben elhelyezett márványtáblát, amely négy nyelven emlékeztet rá: Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom. Tőkés László református püspök, a temesvári forradalom hőse idén első alkalommal nem vett részt az évről évre kisebb érdeklődést kiváltó megemlékezéseken. Ötvenkilenc halott több száz sebesült – ez volt a mérlege Temesváron 1989. december 17-nek, a forradalom első napjának. Ekkor a Tőkés László védelmére összegyűlt tömeg egy része betört a kommunista párt székházába, és elkezdte kidobálni az ablakon a párt dokumentumait, propagandaanyagait és a gyűlölt rendszer szimbólumait. Erre a katonák a tüntető tömegbe lőttek. /Pataki Zoltán: A forradalomra emlékeztek Temesváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./