Amikor gróf Batthyány Ignác gyulafehérvári római katolikus püspök 1791-ben megalapította a ma is nevét viselő könyvtárat, nem sejthette, hogy a családi vagyonából megvásárolt könyvek a román állam tulajdonába kerülnek, s azokhoz kétszáz év múlva szeretett egyházának papjai hozzá sem fognak majd férni. A könyvtárat végrendeletileg Erdélyre és a gyulafehérvári katolikus püspökségre hagyta, utóbbi kezelésében, azzal a megkötéssel, hogy azt az őt követő püspökök a gyűjteményt gondosan óvják és folyamatosan gyarapítsák. Utódai eleget tettek a hagyakozó óhajának: a gyűjteményt 60 ezer kötetre bővítették. A könyvtárat a román állam 1949-ben a római katolikus egyháztól elkobozta. Márton Áron püspök erélyes tiltakozása hiábavalónak bizonyult. A Batthyaneum tulajdonjoga 1989 után ismét napirendre került, és európai unszolásra 1998-ban Bukarest a 13. számú kormányrendelettel a könyvtárat és épületét visszaadta a közben érsekségi rangra emelt gyulafehérvári katolikus püspökségnek. A rendeletet mindmáig nem hajtották végre. A gyulafehérvári román nacionalisták ugyanis pert indítottak. Arra hivatkoztak, hogy könyvtárát Batthyány tulajdonképpen két örökösre hagyta: a püspökségre és Erdélyre. Utóbbi jogutóda pedig a román állam. A bíróságok rendre elutasították ezt az érvelést, de utolsó fokon, 2003-ban, a románok keresetének helyt adtak. Az érsekség a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordult, de az ügyben ott még nem született ítélet. A román állam pillanatig sem vette komolyan az elmúlt években az elkobzott egyházi és kisebbségi vagyon visszaszolgáltatását szorgalmazó sorozatos nyugati követeléseket. Jól példázza a bukaresti gondolkodást az Adevarul román napilap, 2004. június 30-án megjelent cikkének mondata: „A szóban forgó ősnyomtatványt Batthyan (sic!) katolikus püspök, teljes könyv- és műtárgy-gyűjteményével, végrendeletileg a román államra hagyta.” A katolikus főpapokat jóformán be sem engedik az intézménybe. Marton József teológiai történészprofesszor nemrég kijelentette: az egyes könyvek tanulmányozása végett magának a tulajdonost képviselő Jakubinyi György érseknek is a bukaresti Román Nemzeti Könyvtár írásos engedélyére van szükség, amely gyakorlatilag beszerezhetetlen. A püspökség szerint a gyűjteményből máris több értékes könyvnek lába kelt. A mai Románia talán legértékesebb, itt őrzött könyvét – az 812-ben a lorschi kolostorban készült Codex Aureust – néhány évvel ezelőtt engedély nélkül lemásolták, hatalmas, 1,5 millió euróra becsült kárt okozva ezáltal az egyháznak. A 333 példányban kiadott hasonmást darabonként 28 ezer dollárért kínálták a gyűjtőknek. A Codex Aureust a román kommunista állam is kihasználta. Azzal garantált ugyanis több milliárdokra rúgó, a hazai ipar fejlesztését szolgáló nyugati kölcsönt. Potyó Ferenc, a gyulafehérvári érsekség általános helynöke nemrég leszögezte: a Batthyaneum az egyházé, és semmi szín alatt nem fogadhatják el a közös, állami-egyházi felügyeletet. Tavaly Jakubinyi György érsek a Márton Áron-emlékünnepségen résztvevő Erdő Péter esztergomi bíboros-prímással és Orbán Viktor Fidesz-elnökkel együtt kívánta meglátogatni a Batthyaneumot. „Az igazgatónő a könyvtár bejáratánál a Román Akadémia pontos névsort tartalmazó engedélyét kérte a főpapoktól, és csak annak felmutatása után engedte be őket az épületbe” – emlékezett a megalázó helyzetre a helynök. Hozzátette: ezek után naivság lenne bízni bármilyen állami-egyházi közös felügyelet működőképességében. A katolikus egyház az RMDSZ közbenjárásában bízik, de egyelőre az is eredménytelennek bizonyult. /Tibori Szabó Zoltán: Batthyaneum: nem tudja használni könyvtárát az egyház. A püspök kincse és a bukaresti szemforgatók. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./

Székelyudvarhelyen, július 16-án, a Míves emberek sokadalma utolsó napján a színészeké volt a dobogó. A szervezők – az Altera Alapítvány és a Tomcsa Sándor Színház – elismerik, hogy a „Színészet is Mesterség”: mint minden míves ember, a színészek is vetélkedhetnek, ki-ki öt perc alatt bemutathatja a tudományát a Sokadalomban. Idén kilenc színész jött el. A szerbiaiak például – vízum hiányában – nem tudtak eljönni. /Zsehránszky István: Szótárlat. Színészek a Sokadalomban, hetedszer. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

Az utóbbi években négy nagyobb magyar település (Kálmánd, Csomaköz, Egri és Kökényesd) önállósult Szatmár megyében. Közülük a legifjabb közigazgatási egység, a kökényesdi alig egy éve jött létre. A helybeliek egy fiatal újságírót választottak polgármesternek. Simon Levente, a Szatmári Friss Újság munkatársa még a 25. évet sem töltötte be. A fiatal elöljáró Kökényesden született és nőtt fel. Elmondta, hogy Kökényesd gyakorlatilag egybeépült a térség központjával, Halmival, csupán a vasút választja el tőle. Az elválást gazdasági okok indokolták. A több településből mesterségesen összegyúrt községek székhelyei mindent maguknak hordanak össze, ott fejlesztenek. 1968 óta semmit nem építettek, a meglévő dolgokat is hagyták tönkremenni. Kökényesd és a hozzá tartozó Csedreg a sárban fuldokol. Kökényesdnek 1600, Csedregnek 1200 lakosa van, együtt közel 3000 ezer, ami nagy közösség ahhoz, hogy kezébe vegye sorsát. Él a néptánc és a népdal, sok a fiatal. Az első osztályt mind Kökényesden, mind pedig Csedregen 20-25 gyermek kezdi. Alig egy év alatt négy-ötmilliárd régi lejt költöttek fejlesztésre (ötször annyit, mint mások 40 év alatt!), minden utcát leköveztek. Tervezik Kökényesd és Csedreg között egy szép új iskola építését, a jelenlegi öt elavult iskolát pedig megszüntetnék. Jók az adottságaik itt, az ukrán-román-magyar határ közelében. Vám, nemzetközi vasúti átrakó, nemzetközi műút. Megkezdték a művelődési ház felújítását. Újra akarják alakítani a felnőttek régi kórusát és táncegyüttesét. Felavatják a kultúrház mellett létesülő tájházat, melynek sok száz kiállítási tárgyát a kiváló pedagógus, Fazekas Loránd gyűjtötte össze. /Sike Lajos: Interjú Simon Leventével, az ország legfiatalabb polgármesterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

Búzásbesenyőt 1768-ban 566 személy lakta. 1995-ben 1105 lakosa volt, 861 magyar anyanyelvű, 205 román és 39 roma. 2002-ben 1172 a lakosok száma, a magyarok 75 százalékot tesznek ki. A kilencvenes évek elején indult „kiáramlás” mára alábbhagyott, ismét van fiatal a faluban, de az idősebbek még mindig többen vannak. Rátoni János tanító idejében színjátszó csoport, majd néptánccsoport is működött, ezek már nincsenek. Először tartottak tárlatot Búzásbesenyőn. Kezdeményezője Kedei Előd igazgató-tanár. Volt Búzásbesenyőnek írója-szerkesztője, az 1821 és 1889 között élt Dósa Dániel, marosvásárhelyi kúriai bíró, jogi szakíró személyében. (Kúriáját iskolaként hagyta a falura, ezért viseli ma nevét az alma mater.) A településen elkezdődött az ivóvízrendszer kiépítése. Példás az, ahogyan Besenyőben a lelkészek és pedagógusok, politikai és közigazgatási vezetők egyetértésben munkálkodnak. /Bölöni Domokos: „Kreatív, munkát szerető nép és falu vagyunk”. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 18./

1991-ben a Bögöz községhez tartozó, akkor 149 lakosú Mátisfalva hasznos testvértelepülési kapcsolatra lelt. A németországi Oftershein település lakói úgy határoztak, hogy a jövőben támogatni fogják ezt a kicsi, de tiszta települést. Anyagi támogatásukkal azóta a faluba bevezették a vizet, a földgázt, és új telefonhálózatot létesítettek. E kapcsolat kialakulásában és fejlesztésében legfőbb szerepe az udvarhelyi Tótharsányi József nyugalmazott tanárnak volt, aki már az 1980-as évek közepén házat vásárolt e településen. Mátisfalva Agyagfalvától délnyugatra haladva másfél km-es távolságra, festői környezetben terül el. Ebben a faluban született dr. Palló Imre, a budapesti Operaház egykori szólóénekese és igazgatója. Tótharsányi József a székelyudvarhelyi mezőgazdasági szakközépiskola igazgatója volt 1986-ban, amikor Mátisfalván házat vásárolt. Abban az időszakban úgy nézett ki, hogy e kis falu is áldozata lesz a diktatúra urbanizációs mániájának. A tanár anyanyelvi szinten beszélt németül, 1989 után több segélyhozó csoportnak tolmácsolt, így került kapcsolatba az oftersheinieknekkel. A falu jövőjéjét a faluturizmusban látják. /László Miklós: Mátisfalva jövője lehetne a faluturizmus. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 18./

Borboly Csaba, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke javaslatokat fogalmazott meg az RMDSZ megújításához. Az RMDSZ 2007-es kongresszusán szervezeti átalakításáról dönt. Az RMDSZ-nek megújulásra van szüksége, a fiatalítást tovább kell folytatni, a „döntéshozatalban erősíteni kell a demokratikus mechanizmusokat”. Az RMDSZ-nek nincs országos alternatívája, szögezte le. A jelenlegi RMDSZ-struktúrák 16 éve változatlanok. A központi vezetésnek, illetve a kongresszusnak nincs olyan feladata, hogy területi, megyei listákat jóváhagyja. Borboly szerint az RMDSZ politikájának kritizálása már-már kifizetődő egyéni és kiscsoportos vállalkozás. A cikkíró szerint ritkán van kongresszus, és azon alig születnek érdemi, stratégiai döntések. Jelenleg a szervezeten belül számos bebetonozott szereplő van. A székelyföldi autonómiával kapcsolatban érthetetlen Borboly számára, hogy az RMDSZ miért ódzkodik a magyar és a székely szimbólumok használatától. /Borboly Csaba (a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke): Hatékonyabb RMDSZ-t! = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

Immár másodszor oszlott fel idén Székelyudvarhelyen a helyi tanács. A Dézsi Zoltán alprefektus által jegyzett rendelet – akárcsak áprilisban – tudomásul veszi a tanácsosi testület feloszlását, mivel az működésképtelen. Előzőleg áprilisban kibocsátott rendeletével Constantin Strujan prefektus egyszer már tudomásul vette a tanács feloszlását. A dokumentumot a testület RMDSZ-frakciója jogi úton támadta meg, ennek hatására a kormánymegbízott visszavonta a rendeletet. Időközben az ügyet tárgyaló bíróság jogerős végzésben állapította meg, hogy a rendelet jogszerű volt. – Hangsúlyozni szeretném, hogy nem a prefektus oszlatta fel a testületet, hanem a törvény – nyomatékosította Szász Jenő. Több mint fél éve sorozatosan eredménytelenül zárultak a tanácsülések Az RMDSZ-frakció a polgármester által összehívott tanácsülésekről maradt rendszeresen távol, a Népi Akció (AP) párt listáján bejutott tanácsosokból, illetve a független tanácsosból álló Polgári Frakció pedig az RMDSZ kezdeményezte rendkívüli tanácsüléseken nem kívánt részt venni. Ladányi László székelyudvarhelyi alpolgármester, a helyi RMDSZ alelnöke közleménye szerint „az utóbbi hónapokban meghonosított egyszemélyes vezetési módszerekre” hivatkozva szorgalmazzák az előrehozott választást. /Ismét feloszlott az udvarhelyi tanács. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 19./

Két értékes hagyaték került a napokban a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tulajdonába. Fenichel Sámuel bukaresti útjának eredeti kézírásos naplóját, leveleket és más értékes dokumentumokat dr. Izsák Sámuel nyugalmazott orvosprofesszor adta át. Köztük volt: Magyar utazók a Duna-Tájon, Tanárky Gedeon és Fenichel Sámuel útleírásai, Lucidus Kiadó, Régi Kisebbségkutatás Könyvek sorozat. A szövegeket közölte, bevezette és jegyzetekkel ellátta Losoncy Tóth Árpád, Izsák Sámuel, Budapest 2006. Fuchs Herman, a Bolyai Egyetem egykori paleontológia tanárának Kolozsvár környékén gyűjtött kövületeit és szakkönyvtárának egy részét családja közösségi célokra ajánlotta fel. Fuchs Herman 1996-ban hunyt el. 1946-tól a Bolyai Egyetem tanársegéde, ahol rövid megszakítással, adjunktusként, majd előadó tanárként működött 1977-es nyugdíjba vonulásáig. Fő kutatási területe az őslénytan. 250 tanulmánya és írása jelent meg, több könyvnek társszerzője. /Bakó Botond: Régi és mai hagyatékok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Bíróság elé állíthatják azokat a volt szekus tiszteket, akik az elmúlt rendszerben kiskorúakat verbuváltak besúgóknak. Stejarel Olaru történész elmondta, a Kommunizmus Bűntetteit Kutató Intézet tervei közé tartozik ezeknek a személyeknek az azonosítása és felelősségre vonása. A történész szerint a kiskorúak beszervezése ugyanazzal a módszerrel történt, mint bárki más esetében. Cazimir Ionescu, az átvilágító bizottság /CNSAS/ szóvivője elmondta: a Szekuritáté elsősorban 12–19 éves korú gyermekeket szervezett be, akiknek családjukról, tanáraikról és iskolatársaikról kellett adatokat szolgáltatniuk. Nem egy-két elszigetelt esetről van szó, hanem az ország valamennyi megyéjét érintő, általános gyakorlatról. A bukaresti sajtó szemére vetette a CNSAS-nak, hogy a gyermekbesúgók létét mindeddig elhallgatta. Az egykori gyermekhálózat tagjainak többsége napjainkban a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) alkalmazásában áll. Az Securitate gyermekhálózatához hasonlót a térségben a kelet-német Stasi működtetett. A modellt Kínától vették át, ahol a kulturális forradalom átnevelési lágereibe zárt emberek 70 százalékát saját gyermekeik súgták be. /Felelősségre vonhatják a kiskorúak beszervezőit. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./ „Valamikor 1957-58-ban, a mezőtelegdi iskolában, hatodik osztályos koromban a zöldkabátos, bőrcsizmás szekusok éjjel-nappal gyomroztak. Piros tintával íratták velem a nyilatkozatokat... Engem nem szerveztek be, ez ellenőrizhető, de a velem egyidős 13 éveseket nagy valószínűséggel igen” – így idézte fel Lakatos István olvasó azokat az időket. Stejarel Olaru történész szerint a Szekuritáté ugyanolyan „meggyőzési technikákat” alkalmazott a kiszemelt diákokkal, mint a felnőttek beszervezésekor. Elsősorban a szerény jövedelmű családok gyermekeit környékezték meg, ezen belül is azokat, akik bentlakásokban éltek és jó tanulók voltak. A Szekuritáté minden megyében tartott fenn kiskorúakból álló besúgóhálózatot. /Fenyítés a gyerekspiclik szekus beszervezőinek? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

Schöpflin György politológus a vele készített interjúban leszögezte, az uniós tagság kötelezettségekkel jár. Van egy alkalmazkodási folyamat. A spanyol, portugál vagy a görög csatlakozás folyamatában az ottani elitek és a nép is valamennyire megtanulta, elfogadta, hogy miként kell EU-s módon viselkedni. Romániában ma még kevesen vannak tisztában azzal, hogy ez mit jelent. Öt-tíz évnek tanulással kell eltelnie. Arra a kérdésre, hogy Románia EU-csatlakozásával jó idők következnek-e a romániai magyar érdekérvényesítésben, Schöflin kifejtette, voltak lehetőségek, amelyeket a magyar kormány elszalasztott, és a civil társadalom sem vette igénybe. „Ha az erdélyi magyarság két éve levelekkel, beadványokkal bombázta volna Olli Rehn bővítési biztost, és ha az RMDSZ is vállalta volna ezt, többet lehetett volna elérni.” Meg kell a román többséget győzni arról, hogy a román centralizáció nem tartható fenn. /Gazda Árpád: Öt-tíz éves tanulás következik. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

Kolozsváron tanácskoztak július 18-án az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) további sorsáról – tájékoztatta a sajtót július 19-én Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. A megbeszélésre a régi-új magyar kormány egyes tervezett intézkedései adtak okot. Tőkés László utalt a budapesti Miniszterelnöki Hivatal határon túli ügyekkel megbízott szakállamtitkárának, Gémesi Ferencnek a nyilatkozatára, amely szerint a romániai magán-felsőoktatást továbbra is támogatják, de átvilágítják a Sapientia gazdálkodását, és csak a versenyképes szakok fejlesztését tartják kívánatosnak, ahol nem „diplomás munkanélkülieket” képeznek. Az egyházfők közös levélben fordultak a Sapientia kuratóriumához, ebben az eddigi támogatás fenntartását szorgalmazták. Tőkés püspök emlékeztetett rá, hogy a nagyváradi PKE volt 1989 után az első magyar egyházi magánegyetem, eddig 700 diplomást adott, küszöbön áll a szakmai testület által már két éve jóváhagyott három szak (vallástanári, szociális munkás és német nyelv) törvény általi akkreditálása, amelyet az intézmény akkreditálása követ. Itt mindig kínos pontossággal elszámoltak a kapott összegekkel, mindezek alapján kiérdemlik a további támogatást – fejtette ki a püspök. /(M. Zs.): A PKE megérdemli a további támogatást. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 20./ Nem tudjuk, mit takarhatnak azok a magyar kormánykörökből fölröppent, homályos megfogalmazások, amelyek a romániai magyar magánegyetemek további sorsával kapcsolatosak – szögezte le Tőkés László püspök július 19-én Nagyváradon. A történelmi egyházak püspökei levelet küldtek a Sapientia kuratóriumának, amely az Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem támogatását is felügyeli, amelyben felkérték, támogassa továbbra is a két felsőoktatási intézményt, emellett elismerésüket fejezték ki az eddig elért eredményekért. A püspök rámutatott, a Partiumi Egyetemnek sikerült lefednie egy hiányszakmát, itt indult be először a szociálismunkás-képzés. Emellett jelentős a hozzájárulásuk a tanító- és a zenetanárképzéshez is. Tőkés László reméli, hogy a magyar kormány nem lehetetleníti el az első romániai magyar magánegyetemet. A PKE akkreditációjának helyzetéről elmondta, ősszel várhatóan a parlament is megszavazza az akkreditációs tanács által már jóváhagyott három szak elismerését, és hamarosan várható a zenepedagógia és a menedzsment szak véglegesítése is. Az egyetemen idén összesen 150 hallgató végzett, közülük 87-en jelentkeztek vizsgára, ebből 86-an sikeresen államvizsgáztak. /Balogh Levente: Tőkés: a Partiumi Keresztény Egyetem nem termel munkanélkülieket. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

Bodó Barna írásbeli figyelmeztetését, Hantz Péter megrovását, illetve Kovács Lehel ellen az eljárás megszüntetését javasolta a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) etikai bizottsága. Az önálló Bolyai-egyetem visszaállítását szorgalmazó három magyar oktatót félretájékoztatással és a BBTE hírnevének rontása miatt vonták kérdőre. „Egyértelmű, hogy ki akartak rúgni bennünket állásunkból. Dacára annak, hogy csak aránylag enyhe büntetést róttak ki ránk, fellebbezni fogunk” -reagált Hantz Péter egyetemi lektor, a Bolyai Kezdeményező Bizottság keretében kifejtett munkájukat pedig folytatják. Az etikai bizottság elnöke, Liviu Pop jogi egyetemi tanár a Ziua című napilap szerint azt mondta, hogy a javaslat csak akkor emelkedik jogerőre, ha azt az egyetem szenátusa is elfogadja. Bodó Barna viszont jelezte: már kézhez kapták a BBTE rektora, Nicolae Bocsan által aláírt rendelkezést az ellenük hozott adminisztratív intézkedésekről. A rektor szerint a Bolyai Tudományegyetem visszaállítását követelő három magyar oktató félretájékoztatta a közvéleményt, ugyanakkor rontotta a BBTE hitelét. A rektora felrótta a három magyar oktatónak, hogy akadályozták a felsőfokú oktatási intézmény működését azzal, hogy az egyetem szenátusának magyar tagjait a testületből való kilépésre szólították fel. A rektor szerint a három magyar oktató igazolatlanul hiányzott, amikor külföldre utazott, Hantz pedig valótlanságot állít, amikor arról beszél, hogy a BBTE jogi karán egyetlen magyar oktató van állásban. A BBTE etikai bizottsága magyar tagjainak a távollétében július 4-én hallgatta meg a BKB három vezetőségi tagját. A magyar oktatók cáfolták azt az állítást, miszerint azt hirdették: a BKB-ben kifejtett munkájuk miatt nem haladhatnak előre az oktatói ranglétrán. Azt is tisztázták, hogy külföldi útjaikra minden esetben szabadidejükben utaztak. Hantz Péter az egyetem egyik kiadványával bizonyította, hogy a jogi karon valóban csak egy magyar oktató van. – Ez az egész arra irányult, hogy a Bolyai Egyetem visszaállításáért folytatott munkánkban az óvakodva ugyan, de mellettünk álló kollégákat megfélemlítsék. Nem adjuk fel – szögezte le Hantz Péter. Bodó Barna szerint a BBTE etikai bizottsága úgy járt el, mint a kommunizmus idején a koncepciós pereket tárgyaló bíróság: a meghallgatáson általa elmondottakból ugyanis kiragadtak részeket, és így az eredetitől egészen eltérő értelmet adtak az elmondottaknak. /A BKB vezetői nem hátrálnak meg. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

A marosszentgyörgyi kórusmozgalom öt híján százéves. Nemzedékek sorát nevelték a község pedagógusai, közöttük Hajdó Károlyt, aki július 25-én tölti hetvenedik életévét. Kodály Zoltán és Bartók Béla zenei programjának megvalósításáig hosszú még az út. Zeneoktatási és nevelési módszerüket sikerrel alkalmazzák Japánban, de a román oktatás nem vesz tudomást róla. Erdélyben nagy szükség van az új népművelőkre, ügybuzgó kántorokra, zenetanárokra, karnagyokra, akik felvállalják a bartóki–kodályi programot. Marosszentgyörgyön a kórusélet fő szervezője a Soli Deo Gloria kórus, melynek negyven éve lelke, karnagya Hajdó Károly népművelő pedagógus. Nevéhez kapcsolható az állandó részvétel a marosvásárhelyi Bárdos Lajos-Nagy István kórusfesztiválon, fellépések a székelyudvarhelyi Bartók kórusfesztiválon, a szászrégeni Zengjen hálaének pünkösdi dalostalálkozón, a Bartók- és Mozart-év rendezvényein, szereplés, szolgálat az egyházi ünnepeken. Hajdó Károly irányítja az egyházi kórusokat, az egyházzene kincseit igyekeznek megszólaltatni, az együvé tartozást erősíteni, a zenei anyanyelvet ápolni. /Bölöni Domokos: Hajdó Károly hetvenéves. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./

Lemondott Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/, Gheorghe Fulga a Külföldi Hírszerző Szolgálat /SIE/ és a Virgil Ardelean, a Belügyminisztérium hírszerzési szolgálatának elnöke, lemondásuk Omar Hayssam eltűnésének következménye, jelentette be július 20-án Adriana Saftoiu elnöki szóvivő azután, hogy Traian Basescu államfő összehívta a titkosszolgálatok vezetőit annak tisztázására, mi történt Hayssam szabadlábra helyezése után. A szíriai üzletembert terrorizmussal vádolják, ő az Irakban tavaly elrabolt újságírók ügyének fő gyanúsítottja. Amikor egészségügyi okok miatt szabadlábra helyezték, egyik szolgálat sem folytatta a megfigyelését. A három vezető lemondását elfogadta az elnök. Kelemen Hunor RMDSZ-képviselő szerint Timoftéék lemondásának már nagyon rég meg kellett volna történnie. „Traian Basescuban már régóta halmozódott az elégedetlenség a három titkosszolgálati vezetővel szemben, gesztusuk szinte bizonyosan az államfő nyomására született. Egyikük sem olyan, hogy önszántából megváljon a tisztségétől” – nyilatkozta a politikus, aki szerint Omar Hayssam eltűnése csupán ürügy volt Basescu számára, hogy megváljon tőlük. Kelemen Hunor úgy véli: a titkosszolgálatok élén legalább 4-5 hónapig tartó „ideiglenességi állapot” várható, mert Timofte, Fulga és Ardelean helyettesei már Basescu emberei. „Ezért az államfő várhatóan nem siet majd az új vezetők kinevezésével” – mondta Kelemen. A titkosszolgálatok vezetőit az elnök javaslatára a parlament nevezi ki. A lemondott három titkosszolgálati vezető még Ion Iliescu korábbi elnöktől kapta megbízatását. /Cseke Péter Tamás, Isán István Csongor: Földrengés a hírszerzésnél. Lemondott a három legnagyobb titkosszolgálat vezetője. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./ A titkosszolgálatok vezetőinek lemondásával Románia eljutott a teljes káosz közvetlen közelébe. Az államelnöki hivatal közlése annyit elárul, hogy a hármak lemondását maga az államfő kérte. Az elnök most már eléggé konszolidáltnak érezhette hatalmát ahhoz, hogy lefejezze azokat a titkosszolgálatokat, amelyekkel hatalomra jutása után lepaktált, írta Salamon Márton László, a lap főmunkatársa. /Salamon Márton László: Hármat egy csapásra. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

A Teodor Atanasiu védelmi miniszter elleni bűnvádi feljelentések ügye a miniszteri felelősség törvényének alkalmazásával megbízott bizottság elé kerül. A bizottság összehívásáról Traian Basescu államelnök döntött. /Isán István Csongor: Basescu kezében Atanasiu sorsa. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

Július 18-án Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke fogadta a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének (MCSZESZ) küldöttségét. A Bodó Barna, Sándor Krisztina és Somai József összetételű delegáció látogatására azután került sor, hogy Bodó, az MCSZESZ temesvári elnöke június közepén a magyar politikai élet közméltóságaihoz címzett nyílt levelében fejezte ki a szövetség aggodalmát a határon túli magyar közösségek támogatáspolitikájával kapcsolatosan. Ebben a levélben kérte a támogatáspolitika kialakítói és a célszervezetek közötti konzultációt. A levélben megszólított közméltóságok közül Szili Katalin házelnök az első, aki találkozóra hívta az erdélyi civil szövetség vezetőit. A megbeszélésen elemezték a civil szféra és a politika közötti kapcsolatokat, különös tekintettel az erdélyi magyar szervezetek tapasztalataira. A vendégek kifejtették véleményüket a támogatáspolitika néhány elvi és procedurális kérdését illetően, és pozitív példaként hozták fel azt a gyakorlatot, amely a Nemzeti Civil Alapprogram működését jellemzi. /P. L. Zs.: Szili Katalin fogadta a MCSZESZ küldöttségét. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 21./

Önkritikát gyakorolt az öt romániai magyar politikai szerveződés képviselője július 20-án a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen a pluralizmus, összefogás, autonómia témájú párbeszéden. Márton Árpád RMDSZ-képviselő furcsának nevezte, hogy bár a kisebbségi törvénytervezetben szó sem esik területiségről, sok román kollégája mégis területi autonómiára vonatkozó sorokat vél felfedezni különböző cikkelyekben. A pluralizmussal kapcsolatban a honatya úgy értékelte, egy 6,5 százalékos közösség esetében nehéz elképzelni az ötszázalékos bejutási küszöb elérését versenyhelyzetben, ezért megoldásként párbeszédet javasol a többi szervezettel. A Magyar Polgári Szövetség színeiben Szász Jenő elnök helyett megjelenő Árus Zsolt alelnök határozottabb hangot ütött meg, szerinte az RMDSZ pozíciója zsarolásra jó, ezért változtatnia kellene stratégiáján. Árus a koalícióból való kilépést javasolta az RMDSZ-nek, mivel így szerinte az Európai Unió nyomást gyakorolna a csatlakozás előtt álló Bukarestre az autonómiakérdés rendezése ügyében. Önkritikaként Árus két nagy MPSZ-hibát nevezett meg: a helyhatósági választásokon túl kevés helyen állítottak listát, a parlamentin pedig egyáltalán nem kellett volna. Toró T. Tibor képviselő, EMNT-alelnök szerint előbb-utóbb intézményesül egy másik magyar politikai szerveződés, a kérdés csak az, hogyan lesz belőle erős magyar országos képviselet. Toró elmondta, a parlamenti demokrácia eszközeit kimerítették a kisebbségi törvény érdekében, a puha helyett egy félkemény erdélyi autonómiatörvény kell, és ha a párbeszéd nem működött, egyéb eszközöket kell bevetni, amiben a civil társadalom vagy a magyar történelmi egyházak tudnak segítségre lenni. Azt, hogy a polgári oldalt nem tudták kellőképpen összefogni, a Magyar Polgári Egyesület elnöke, Csuzi István saját hibájuknak is tartja. A Székely Nemzeti Tanácsot képviselő Sántha Imre szervezete segítségét ajánlotta fel egy autonómiáról tartandó népszavazás megszervezésében. /Mihály László: RMDSZ-MPSZ párbeszéd készül? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./ Mihály László, az ÚMSZ munkatársa szerint a Bálványosi Nyári Szabadegyetem már kissé unalmas. /Mihály László: Tusványos már uncsi. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

„A kisebbségi sajtóra nézve sértő az, amit a közszolgálati televízió elnök-vezérigazgatója, Tudor Giurgiu által aláírt levélben a TVR a médiafelügyeletnek válaszként megfogalmazott. Eszerint az elmúlt 16 évben nem létezett egyetlen magyar nyelvű cikk sem, amely méltó lett volna arra, hogy bekerüljön a román sajtószemlékbe. Micsoda cinizmus” – méltatlankodott Gáspárik Attila alelnök az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) július 20-án tartott ülésén. A CNA most tárgyalta a TVR által adott választ a médiafelügyelet körlevelére, amelyben felszólítja a televízió- és rádióadókat: magyar és német lapokat is szemlézzenek sajtószemle-műsoraikban. A CNA az ÚMSZ igénylése nyomán hozta ezt a döntését, július 13-i ülésén; az ÚMSZ tartalomkivonatát naponta a maszol.ro internetes honlapon románul is megjeleníti, továbbá októberi indulásától elektronikus hírlevélben is közli a román médiával. Gáspárik Attila hangsúlyozta, elfogadhatatlan a TVR médiafelügyelethez intézett levelének azon érvelése is, miszerint a magyar és német lapok szemléjére „ott van vannak a kisebbségi műsorok”. Ralu Filip CNA-elnök szerint ennek a lapszemlének éppen azt kell szolgálnia, hogy a románok is megismerjék a magyar sajtó témáit. „A magyarok el tudják olvasni, mi van a román sajtóban, fordítva viszont nem. Ezen változtatni kell” – fejtette ki Filip. A médiafelügyelet ülését követően a CNA újabb felszólítást küldött a TVR-nek, amelyben ragaszkodott ahhoz, hogy a közszolgálati televízió belefoglalja szemleműsoraiba a kisebbségi lapokat. /Gáspárik: cinikus a TVR. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

A moldvai csángók önálló kisebbségként való elismertetését szorgalmazta Gabriel Andreescu, a Helsinki Emberjogi Bizottság (APADOR CH) elnöke a Bálványosi Nyári Szabadegyetem csángóvitájában. Andreescu szerint ezt elsősorban a csángóknak kell akarniuk. Javaslatára kurtán reagált Duma András költő, a Bákó megyében bejegyzett Szeret Klézse Alapítvány elnöke. „Nekünk a magyarságunk kell” – jelentette ki határozottan. Duma azt is sérelmezte, hogy sokan a csángó nyelvet önálló nyelvnek tekintik, holott az legfeljebb nyelvjárás. Varga Andrea Bukarestben élő budapesti történész arról beszélt, hogy ideje lenne nyíltan szembenézni a csángók asszimilációjának valós folyamatával. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány részéről Kolozsváry Tibor közölte, elkészült már a Rekecsinbe tervezett Béke Királynője iskola terve. /Gazda Árpád: Asszimilációra ítélve? = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./

A Temesvári Római Katolikus Püspökség tiltakozását fejezte ki a Dóm (Losonczy) téri műemlékekre veszélyes, a környék lakóit háborgató állapotok miatt. A Szent György Székesegyház környékén számos, a művelődés, a szórakoztatás, illetve a kikapcsolódás céljából létrehozott létesítmény kapott helyet, de ezek a zaj, a hangoskodás, a szemét és a rendbontás forrásai lettek – fogalmaztak az egyházi elöljárók. A Dóm közvetlen közelében emelt színpad és óriáskivető elhelyezésénél mellőztek minden műemlékvédelmi előírást. Az egyházfők nemcsak a székesegyház, hanem a szerb-ortodox püspökség és a többi műemléképület, illetve a környék lakói érdekében emeltek szót. A polgármesteri hivatal szóvivője, Flavius Boncea megpróbálta elhárítani a felelősséget azzal, hogy az általuk szervezett programok este nyolc óra után kezdődnek. Ennek ellentmond a gyakorlat. /(Pataky): Egyházfői aggodalom a Dóm téri épített örökségért. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 21./

Négy fontos figura „menesztése” után bizonyosodott be csak igazából, hogy mekkora hatalma van Traian Basescu államfőnek. A három titkosszolgálati vezető, valamint Ilie Botos főügyész július 21-én történt lemondása jelzésértékű a romániai politikai erőviszonyokat illetően. Az elnöki teljhatalom gyakorlása nem újdonság Romániában. A „félelnöki” választási rendszer 1989 óta viszályt keltett az államfő és a miniszterelnök között. /Borbély Tamás: Pitiáner marakodás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./

„Párbeszéd az autonómiáét” címmel folytatott vitát július 21-én Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Mindketten a párbeszéd és az összefogás fontosságát hangsúlyozták az autonómia érdekében. Markó Béla úgy vélte, az integráció a nemzetállamok alkonyát jelenti, az erdélyi magyarságnak azért is fontos a csatlakozás, hogy az alkotmányban ne szerepeljen többé a nemzetállam meghatározás. „A román politikai életben válság van”, fejtette ki. Ennek a válsághelyzetnek lehet az áldozata a kisebbségi törvény is, amely Markó szerint tagadhatatlanul áttörést jelent az egyéni jogok területéről a közösségi jogok területére, vagyis az autonómia irányába. Markó kiemelte: kirakattörvényre nincs szükség, ezért az RMDSZ nem ért egyet egy olyan jogszabállyal, amely a kulturális autonómiát nem tartalmazza. Kijelentette: az uniós csatlakozást követően felülvizsgálják együttműködésüket a koalíciós partnerekkel. „Cél a kulturális és területi autonómia, Székelyföld területi autonómiájának megteremtése – folytatta – nem értünk egyet a jelenlegi fejlesztési régiókkal, azonban a csatlakozásig ezeken nem lehet változtatni. Székelyföldet erős regionális entitássá kell tenni.” Markó összefogást ajánlott az erdélyi magyar szervezetek között, mivel szerinte az autonómia célját illetően alapvető vitáik nincsenek. „A párbeszéd legfőbb követelménye a partnerség – magyarázta Tőkés László, az EMNT elnöke – alárendeltségi viszonyban nem lehet párbeszédet folytatni”. Tőkés hevesen kritizálta az RMDSZ kormányzati tevékenységét és az erdélyi magyar politikai egyeduralomra való törekvését. Tőkés hozzátette: az elmúlt évek negatív tapasztalatai ellenére az RMDSZ részéről vannak olyan jelek, hogy megtört a jég, ezért kéri Markó Bélát és az RMDSZ-t, hogy a torz párbeszédet mellőzve próbáljanak áttörést elérni. /Tusványos: Markó–Tőkés párbeszéd. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./

,,Élvezetes volt a ma délelőtti vita, hogy eredményesnek tekinthetjük-e, azt a jövő dönti el” – fogalmazott a Markó–Tőkés-párbeszéd zárásaként a moderátor, Szilágyi Zsolt. A találkozó tulajdonképpen egyfajta párbeszédkísérletnek tekinthető. Legutóbb szintén Tusványoson ült egy asztalhoz Markó Béla RMDSZ-elnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Akkor úgy tűnt, a találkozó áttörést hozhat a magyar–magyar kapcsolatokban, de ez nem történt meg. Július 21-én ugyanott folytathatták a beszélgetést, ahol egy esztendővel korábban abbahagyták. Gál Kinga európai parlamenti képviselő a vitát megelőző kezdőelőadása a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta. Markó az integráció jelentőségéről szólt, koalíciós partnereik megbízhatatlanságát taglalta, és kifejtette, a csatlakozás után felülvizsgálják a koalíciós együttműködést, a kormányban való részvételt. Újólag az RMDSZ céljaként fogalmazta meg a területi autonómiát, meglátása szerint az EU-nak különböző ilyen autonómiák rendszerévé kell válnia, és úgy értékelte, ez egy olyan közös cél lehetne, amely kapcsán a romániai magyar–magyar párbeszéd is megvalósulhatna. Az RMDSZ elnöke nyitást ígért, szeptembertől párbeszédre hívják az erdélyi magyar civil társadalmat, az egyházakat, a szövetségen kívüli politikai csoportosulásokat. Alapszabályzat-módosítást, szerkezeti átalakítást ígért, egy olyan új szövetség létrehozatalát, amely több ideológiának, áramlatnak ad helyet. Tőkés László szkeptikusan fogadta Markó párbeszédre való felhívását: az elmúlt két évben, az EMNT és ő maga 31 alkalommal kezdeményezett találkozót az RMDSZ-szel, eddig többnyire sikertelenül. Kifogásolta, hogy még mindig jó és rossz magyarokra kategorizálja a hatalom az erdélyi magyarság képviselőit, s ugyanúgy, mint egykor, csak egyeseket ismer el legitim képviselőként. Sérelmek egész sorát vette számba, és kijelentette, nem szeretné, ha folytatnák ,,ezt a párbeszédes macska-egér játékot”. Felidézte az elmúlt két év hasonló RMDSZ-es kezdeményezéseit. Tőkés László az őszinteség, a nyíltság szellemében kérte az RMDSZ felelős vezetőit, érjenek el áttörést e tekintetben. Markó sértőnek találta Tőkés előítéleteit, nem lehet úgy tárgyalni, hogy már a párbeszéd megkezdése előtt megbélyegezzük partnerünket – mondotta. A közönség soraiból többen számon kérték az RMDSZ eddigi cselekedeteit, a belső ellenzékhez, a magyar kormányhoz való viszonyulását. /Farkas Réka: Markó nyitást ígér, Tőkés partnerséget vár. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 22./

A poznani felkelés 50. évfordulójára emlékeztek június 28-án Lengyelországban, amelynek során a rendőri erőszaknak ötvennyolc ember esett áldozatul, hétszáz további résztvevőt pedig letartóztattak. Lech Kaczynski államelnök meghívására részt vett az ünnepségen a német, a cseh, a szlovák és a magyar elnök is. XVI. Benedek pápának az alkalomra küldött üzenetét Stanislaw Gadecki poznani érsek olvasta fel a szabadtéri szentmisén. „A munkások az utcára mentek, hogy tiltakozzanak a hazugság, a jogtalanság, a sztálini rendszer igazságtalanságai ellen” – áll a pápa üzenetében. „A tüntetés spontán szerveződött, és mindaddig békés volt, amíg a rendőrség nem lőtt a felvonulókra… A poznani munkások, asszonyok és gyermekek vére nem hullott hiába: elvetette a szabadság magját, amely azután évekkel később szárba szökkent, és véget vetett a sztálini rendszernek” – fogalmazott üzenetében a pápa. Sólyom László magyar köztársasági elnök hangsúlyozta: „Mi, magyarok, Poznanban saját októberi forradalmunk és szabadságharcunk előfutárát tiszteljük. Nagyon jól emlékszem, hogy 1956-ban azzal a szlogennel vonultunk az utcára, hogy Poznan–Varsó–Budapest.” (Zenit/Magyar Kurír) /A poznani áldozatok vére nem hullott hiába. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 23./

Július 21-én Markó Béla-Tőkés László találkozóval folytatódott, majd július 22-én, szombaton Orbán Viktor Fidesz-elnök beszédével zárult a XVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Felülvizsgálja az RMDSZ az európai uniós csatlakozás után, együtt lehet-e működni a román kormánykoalícióval, ha a parlament nem fogadja el a kisebbségi törvénytervezetet – jelentette ki Markó Béla. Hozzátette, az RMDSZ nem mond le a kulturális autonómiáról, ahogy fenntartja a területi autonómiaigényét is, és ősztől széles körű párbeszédet tervez azokkal a magyar politikai erőkkel, amelyek eddig a szövetségen kívül keresték boldogulásukat. Ennek szükségességével Tőkés is egyetértett, viszont kétségbe vonta, hogy az RMDSZ őszintén óhajtja ezt a dialógust. Szerinte a valódi párbeszédet éppen az RMDSZ akadályozza, és a szövetségnek nem szabad kisajátítania az erdélyi magyarság politikai képviseletét, a párbeszédet, illetve a magyarországi és a román állami pénzek elosztásának jogát. Sérelmezte, hogy az RMDSZ mint az erdélyi magyarság egyetlen hivatalos szerve „hatalomelvű magatartást” tanúsít, és mindent megtett az RMDSZ-en kívüli – a szövetség vezetőségével szemben álló ellenzéki erők – megsemmisítéséért. „Nem szabad párbeszédet hazudni, amikor nincs párbeszéd” – fogalmazott. Szerinte az RMDSZ csak a saját kebelében hajlandó leülni tárgyalni. A vitára összegyűlt több száz fős hallgatóság többször fütyölt és pfújolt egy-egy nekik nem tetsző Markó-megjegyzésre. Az RMDSZ-elnök például furcsállotta, hogy a március 15-i székelyudvarhelyi nagygyűlés szervezői Basescu államelnök látogatásától tették függővé az autonómia-kiáltvány szövegét. „Mi soha nem fogadtuk el, hogy román politikusok mondják meg, mi legyen szövegeinkben” – fogalmazott Markó. Tőkés László szerint a március 15-i nagygyűlés előtti egyeztetés reálpolitikai jellegű helyzet volt, a szervezőknek latolgatniuk kellett, mi jobb az autonómia-ügynek: ha Basescu ellátogat Székelyudvarhelyre, vagy ha nem teszi. Ugyanakkor azt vetette az RMDSZ szemére, hogy túlságosan betagozódott a bukaresti hatalom köreibe, és „a román hatalom magyar szárnyává” vált. Markó akkor kapta a legnagyobb füttyöt, amikor kijelentette, nem az RMDSZ gáncsolta el az MPSZ-t, hogy indulhasson a parlamenti választásokon. /M. L.: Markó-Tőkés tusnádi párbaj. A koalíció felülvizsgálatával fenyegetett az RMDSZ-elnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Az erdélyi magyarság autonómiájának és a Bolyai Egyetem visszaállításának kérdését a következő román–magyar kormányülés napirendjére kell tűzni, jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség elnöke július 22-i, tusnádfürdői sajtótájékoztatóján. Orbán szerint a határon túli magyarság csak úgy maradhat meg, ha intézményeket épít. Az egyre erősödő szlovákiai magyarellenességre utalva a volt miniszterelnök több ízben is hangsúlyozta: „csak az marad meg a hosszú évek munkájából, amit intézmények formájában megteremtünk”. A Fidesz-MPSZ elnöke támogatást ígért Tőkés László püspöknek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének a szeptemberre tervezett brüsszeli lobbiútjához. Tőkés László elmondta, ennek az útnak során, még az őszi országjelentés előtt, újfent ismertetni akarják az erdélyi magyarság problémáit. Az EMNT elnöke egy újabb autonómia-kerekasztal összehívását is szorgalmazta. „Az autonómia megéri, hogy összefogjunk, akár Markó Béla szövetségi elnökkel” – jegyezte meg Tőkés László. /Napirend a következő román–magyar kormányülésre. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./

Orbán Viktor Fidesz-elnök Németh Zsoltot kérte föl arra, hogy a Jó reggelt, Magyarország! című kiáltványt ismertesse. A dokumentumot aláíró nyolc Fideszes politikus szeptember 23-ára a Hősök terére hívja a kiáltványhoz csatlakozó polgárokat. A kiáltvány erdélyi változatát Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke fogalmazta meg és olvasta fel Tusványoson, Orbán Viktor beszédét követően. A Jó reggelt, Erdély! című kiáltványt nyolc hazai közéleti személyiség írta alá és ugyancsak az „erkölcsi-politikai válságra” hívja föl a figyelmet, de hazai vonatkozásban. Orbán Viktor az előadását követő, Tőkés László EMNT-elnökkel közösen megtartott sajtótájékoztatón, egy, a szlovákiai és a romániai helyzet esetleges párhuzamaira vonatkozó kérdésre kifejtette, „a mór megtette, a mór mehet” példája – amelynek folytán a felvidéki magyarok szervezete, a Magyar Koalíció Pártja elesett a kormányzás lehetőségétől – arra kell hogy figyelmeztesse a határon túli magyar politikai erőket, hogy intézményeket hozzanak létre. Szlovákia az EU-ba való „belépőnek” tekintette a magyarok kormányképviseletét, az ország csatlakozása utáni első választáson azonban a szélsőjobboldal került hatalomra, amely – tíz év után először – nyilatkozataiban „rákos daganatnak” nevezte a felvidéki magyarságot. „Ha ezek az elfogadhatatlan kijelentések a csatlakozás előtt hangzottak volna el, Szlovákia be sem került volna az Európai Unióba” – hangsúlyozta Orbán. /Bartha Réka: Orbán és a szlovák „forgatókönyv”. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Tusnádfürdőről hirdette meg politikája irányát a Fidesz. A politikai hazugság elleni kiáltványt bocsátott útjára Tusnádfürdőn Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke, és hasonló dokumentummal állt a hallgatóság elé Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. Orbán Viktor jó jelnek találta, hogy a kiáltványt épp Hunyadi János nándorfehérvári diadalának 550. évfordulóján hirdették ki. Orbán Viktor szerint tusványosi hagyománynak számít, hogy kiemelt figyelem irányul a legrosszabb helyzetben lévő nemzetrészekre. „Jelenleg pedig Magyarország van a legnagyobb bajban, és mi is a nemzet részei vagyunk” – mondta. A Jó reggelt, Magyarország! című kiáltványt felszólítja mindazokat, akik szabad országban akarnak élni, hogy tegyenek a politikai hazugságok és az emberek igazságtalan megsarcolása ellen. Orbán Viktor megemlítette, a hazugságok a nemzetpolitikát is képesek megmérgezni. Példaként a Magyar Szocialista Párt által meglebegtetett 23 millió román munkavállaló rémképét említette. Az ötlet az akkor még tanácsadóként működő Gyurcsány Ferenctől származott. A Fidesz elnöke úgy vélte, lehet vitatkozni arról, hogy jól működött-e a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) és a Magyar Állandó Értekezlet (Máért), de nem szabad úgy felszámolni ezeket, hogy mögöttük parlagon marad a nemzetpolitika területe. Úgy vélte, a nemzetrészek együttműködését az autonómiákon keresztül lehet a leghatékonyabban megvalósítani, és nem szabad elfogadni azt, hogy Európa kettős mércét alkalmazzon az autonómia megítélésében. /Gazda Árpád: Hadat üzentek a hazugságnak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 24./

Várható volt az erdélyi magyarság két vezető személyisége közötti párbeszéd folytatása Tusnádfürdőn. Mind Markó, mind Tőkés jelenlegi politikai érdekei ezt megkövetelik. A református püspökre ma már igazából csak akkor kíváncsi a média, amikor az RMDSZ elnökével találkozik, írta Borbély Tamás, a lap munkatársa, ugyanis képtelen hírértékű témákkal előállni. Az újságíró szerint összehasonlíthatatlanul frissebb a Markó-féle kommunikáció. A jó néhány éve teljhatalmát gyakorló RMDSZ-szel szemben időnként kívülről maroknyi ellenzéki csoport hangoskodik. Mindez nem jelentenek garanciát RMDSZ-nek az ötszázalékos parlamenti küszöb eléréséhez. Ehhez hozzájárul a Magyar Polgári Szövetség hamarosan megtörténő pártbejegyzése. Ez a szervezet egy-kétszázalékos támogatás megszerzésével kiütheti az RMDSZ-t a parlamentből, de nem veheti át a helyét. Az RMDSZ-nek ezentúl minden tusnádfürdői táborhoz hasonló alkalomra szüksége lesz, hogy a nagy közeledési tervekből valami valóra váljon. Markó és Tőkés között a megbékélésre nem mutatkozik hajlandóság. Még az erdélyi magyar nemzeti minimum megteremtése is kétséges. Tusnádfürdőn az RMDSZ vezetősége bejelentette: ősszel széles körű párbeszédet kezdeményez a civil szervezetekkel, egyházakkal és az RMDSZ-en kívüli szervezetekkel, azonban 2004-ben a választási kampányban hasonló kezdeményezéssel rukkolt elő az RMDSZ, de az nem történt meg. Az RMDSZ vezetőinek még nincs elképzelésük arról, hogy milyen feltételekkel lehetne visszafogadni a távozottakat. A romániai magyar politikai elit nagy dilemmája az, hogy bízzon-e az Európai Unió nyújtotta lehetőségekben, vagy pedig figyeljen a Szlovákiában történtekre, és az autonómiaformák intézményesítésének felgyorsítása érdekében radikálisabb eszközökkel politizáljon. Az újságíró szerint a románok irányába kellene tudatosabban politizálni. /Borbély Tamás: Ismerős érzések Tusnádfürdőn. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./

Zimándújfalu egyik látványossága néhai Horváth Sándor jómódú gazdának a főutcán álló háza, amely egyedülálló a maga nemében. A közel 150 éves, vert földből emelt épület leghátulsó helyisége, a valamikori kamra immár leomlott, a 70 centi vastag falak végét veri az eső, az épen maradt résznek a fedele is igen foghíjas. Zsúpfedéllel fedve, kívül-belül eredeti állapotába visszaállítva a faluturizmus beindulását is előmozdíthatná Zimándújfalun. Falunapok alkalmával idén a helybeliek újra összeadták a falu legrégibb házában ideiglenesen berendezett falumúzeum szemléltető eszközeit. A falunap alkalmával igen sok ember volt kíváncsi a tájházra, lehet, utoljára láthatták. A teteje ugyanis sok helyen folyik, a nyitott kémény is megroggyant. A községi tanácsban megvenné az épületet, de az aradi lakhelyű tulajdonos Hőnigesz Gábor nem kívánja eladni. Le akarja bontani, a helyére pedig új házat építeni. /Balta János: Utoljára láttuk? = Nyugati Jelen (Arad), júl. 24./