Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Brehariu-Bruja, Alma
49514 tétel
2005. július 28.
Mona Musca művelődési miniszter, a Nemzeti Liberális Párt alelnöke úgy nyilatkozott, hogy mindkét tisztségéről lemond. Döntését azzal indokolta, megrendült a bizalma Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökben. „Nem tudtam bizalmat szavazni Tariceanunak, pártelnökként és kormányfőként. Elveim vannak, amelyekhez ragaszkodom, és nem hiszem, hogy egy pártvezető és egy miniszterelnök játszadozhat a lemondásával, mivel ez hitelvesztést jelent számára és az NLP számára is”, mondta Musca. Mona Musca miniszter asszony – Gheorghe Flutur mezőgazdasági miniszterrel együtt – közismerten „Stolojan embere”. Kelemen Hunor: Az RMDSZ nem fogja visszasírni a miniszter asszonyt. Személyében egy nacionalista politikust veszít a kabinet. /Süllyed a hajó? Lemond Mona Musca művelődési miniszter. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./
2005. július 28.
Hiller István, az MSZP elnöke felszólította Orbán Viktort a Tusnádfürdőn tett kijelentései visszavonására. „Az év legdurvább mondata, amely a Fidesz elnökének száját elhagyta, sértő (...) a szocialista pártra nézve, és sértő a magyar baloldalra” – mondta. Révész Máriusz, a Fidesz szóvivője reagálásában felszólította Hiller Istvánt, hogy tettekkel bizonyítsa nemzeti elkötelezettségét. Szerinte ez nem is lenne olyan nehéz, mivel a baloldali szavazók közül is nagyon sokan fontosnak tartják a nemzeti ügyet, és a határon túli magyarok között is sok baloldali szavazó van. A Fidesz szóvivője szerint a környező országokban – Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, Horvátországban – a baloldal elsősorban nemzeti és csak utána baloldali, „ezért tudják nálunk sokkal hatékonyabban képviselni a nemzeti érdekeket”. Révész Máriusz értékelése szerint az MSZP elnökének lett volna alkalma bizonyítania nemzeti elkötelezettségét, „de sajnos nem ezt tette”. A szóvivő ide sorolta azt, hogy a tavaly december 5-i népszavazás után lemondta erdélyi útját, illetve a kormány nem hajlandó összehívni a Magyar Állandó Értekezlet ülését, és „nem tud a határon túli magyarok szemébe nézni”. Révész Máriusz szerint a kormány „sokkal fontosabbnak tartja a régi internacionalista kapcsolatokat, mint a határon túli magyarság támogatását, így a kormány Vietnamot sokkal nagyobb összeggel támogatná, mint a határon túli árvíz sújtotta magyar területeket”. A Fidesz-szóvivő ez utóbbi kijelentésére Nyakó István, az MSZP szóvivője azzal válaszolt, hogy Magyarország számára az EU és az OECD is előír segélyezési kötelezettséget, és megjelöli a célországokat is. Ezek közé tartozik Vietnam. /”Vonja vissza tusnádfürdői kijelentését!”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./
2005. július 28.
Nagyváradon a római katolikus püspökség akkor kapja vissza a püspöki palotát, amikor a múzeum kiköltözik az épületből. Jelenleg hét termet és a kápolnát használhatnak. A visszakapott termeket fel kellett újítani, mert negyvenhat éve nem végeztek főjavításokat. Az egész palotában hatalmas és gyönyörű réz- vagy bronzcsilláraink voltak, de azok eltűntek, mindenhová új kandelábereket vettek. A püspökségnek több mint hárommilliárd lejébe került a kápolnának és a hét teremnek a rendbetétele. Többször megígérték, hogy újabb termeket átadnak, de nem történt semmi. /Lakatos Balla Tünde: Ahogy Tempfli József megyéspüspök látja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./
2005. július 28.
A Tatros, Hidegség, Jávárdi, Boros, Band, Ugra, Szalamás, Görbe, Réce, Ciherek, Komját egyébként szelíd patakai okoztak áradásokat a Gyimesekben. A medreket évtizedek óta nem kotorták ki, védőgátak építése ismeretlen fogalom a vidéken, a lakosság pedig szemét tárolására „alkalmas területnek” tekinti a patakok partjait és medreit. Az árvíz okozta károk nagysága – szakemberek jelenlétében végezték a felméréseket – még mindig nem közelíti a valóságot. Gyimesközéplokon több mint 100 gazdának okoztak súlyos veszteségeket a pataktelepüléseken lezúduló árhullámok, 15 kisebb és 3 nagyobb híd semmisült meg, egy ideig 65 család teljesen elszigetelődött a világtól. /Kristó Tibor: Árvízkárok helyreállítása a Gyimesekben. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 28./
2005. július 28.
Hétvégén Kisiratoson először rendezték meg az Arad Megyei Magyar Fiatalok Találkozóját. A rendszerváltás óta ez az első ilyen próbálkozás. Az ifjúsági találkozón 24 Arad megyei településről érkeztek fiatalok. A megnyitón Almási Vince, Kisiratos polgármestere, Király András parlamenti képviselő, Szabó Mihály, az Aradi Magyar Ifjúsági Tanács (AMIT) elnöke és Derzsi Csaba, az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet (AMISZ) vezetője köszöntötte a vendégeket. Szabó Mihály beszámolt az AMIT és az AMISZ eddigi tevékenységéről. Matekovits Mihály főtanfelügyelő-helyettes az európai uniós országok vizsgáztatási rendszeréről tartott előadást. A résztvevők bekapcsolódtak a falunapok programjaiba. A második találkozó Simonyifalván lesz, ahol sokkal nagyobb méretű találkozót szeretnének szervezni. /(nagyálmos): Októberig megalakulnak a helyi ifjúsági szervezetek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 28./
2005. július 29.
Július 28-án megalakult a Szülőföld Alap Tanácsa Budapesten. – Mégis létezik a nemzeti konszenzus minimuma a határon túli magyarság kérdésében, a hozzájuk fűződő alkotmányos felelősségben – nyilatkozta Budapesten Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter a Szülőföld Alap Tanácsának megalakulása alkalmával. Somogyi és Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára átadta a megbízó levelet a tanács 15 tagjának, köztük Kiss Elemér korábbi kancelláriaminiszternek, akit a határon túli magyar szervezetek javaslatára Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a tanács elnökévé nevezett ki. Kiss Elemér elmondta, hogy négy konkrét javaslat is elhangzott, a határok menti önkormányzatok együttműködése, az oktatás fejlesztése különösen a közoktatás területén, a szórványban élő magyar gyermekek oktatásának fejlesztése, illetve az, hogy évente bizonyos határon túli magyar szervezeteket preferáljanak, és részesítsenek kiemelt támogatásban. E tekintetben a kárpátaljai és vajdasági szervezeteket említették. Avarkeszi Dezső, letelepedéssel és honosítással foglalkozó kormánymegbízott felidézte, hogy országgyűlési képviselőként az ő javaslatára módosították a vonatkozó törvényt, hogy az 1 milliárd forint kezdeti forrással működő alapot évente legalább 1 milliárd forinttal egészítsék ki. Avarkeszi kiemelte az állampolgársági törvény kivételesen egyhangúlag megszavazott módosítását, amely következtében január 1-jétől 42 hónapról 19–20 hónapra csökkenhet az idő, amely a határon túli magyarok letelepedési engedélye és állampolgársági esküje között eltelik. Augusztus 20-ig várják a további javaslatok benyújtását, a Határon Túli Magyarok Hivatalán (HTMH) keresztül. A tervek szerint a Szülőföld Alap Tanácsának következő ülésére augusztus végén vagy szeptember elején kerül sor. A Szülőföld Alap Tanács tagja Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Dolinszky Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség, Szenn Péter lelkész, a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége, Tomka György, a szlovéniai Mura-vidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, Kulmann Ernő, az Ausztriai Magyar Népcsoport Tanácsa, Vörös Péter, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja, Kőszeghy Elemér, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség képviseletében lett. A testületben helyet foglal még Tamás Pál, az MTA Szociológiai Intézet igazgatója, Bodor Pál közíró, Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának megbízott elnöke, illetve Lábody László, az Új Kézfogás Közalapítvány, Annus József, az Apáczai Csere János Közalapítvány, Pomogáts Béla az Illyés Közalapítvány kuratóriumi elnöke, valamint Köteles Lajos, a Tessedik Sámuel Főiskola Egészségügyi Intézetének igazgatója. /Megalakult Budapesten a Szülőföld Alap Tanácsa. Augusztus 20-ig várják a javaslatok benyújtását. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./
2005. július 29.
Hiller István MSZP-elnök kész Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökkel együtt Erdélybe utazni, hogy a határon túli magyarság képviselőivel megbeszélést folytasson. Július 28-án végre megtartotta alakuló ülését a Szülőföld Alap Tanácsa. A Fidesz elnökének tusnádfürdői kijelentése miatt kialakult belpolitikai vitával kapcsolatban úgy vélekedett: arról kellene beszélni, hogy „a magyarországi politikai pártok hogyan és miképp tudnák elősegíteni Románia európai uniós csatlakozását”. Megítélése szerint ez jobbítaná az erdélyi, romániai magyarság életét, egyszerűbbé tenné a kapcsolatot az anyaországgal. Ismeretes, Orbán Viktor Tusnádon kijelentette: a baloldal időnként rárontott saját nemzetére. Hiller felszólította Orbánt, vonja vissza kijelentéseit. A Fidesz ugyanakkor felszólította Hillert, hogy tettekkel bizonyítsa nemzeti elkötelezettségét. Révész Máriusz szóvivő szerint az MSZP elnökének lett volna alkalma erre, de sajnos nem tette: a tavaly december 5-i népszavazás után lemondta erdélyi útját, és azóta sem hívják össze a Magyar Állandó Értekezletet, mivel „nem tudnak a határon túli magyarok szemébe nézni”. /Hiller István kész Erdélybe utazni. Gyurcsány Ferencet is magával hozná. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./
2005. július 29.
Az evangélikus egyház Adorjáni Dezső püspök által aláírt levelében négy érvet sorolt fel annak védelmében, hogy állítsák vissza az eredeti fogalmazást, miszerint ,,az állam anyagilag fenntartja a felekezeti oktatást”. Az evangélikus egyház kérését azzal támasztja alá, hogy 1. a felekezeti iskolák tanulóinak szülei éppolyan adófizetők, mint bárki más, 2. az egyház állami feladatot vállal át az iskolák létrehozásával, 3. ezek színvonala jó befektetéssé teszi az állami támogatást, és 4. valamennyi felekezet egy véleményen van e tekintetben. (b. kovács): A felekezeti oktatás lefokozása ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 29./
2005. július 29.
Bihar megyébe, Szentjobb faluba megérkeztek a csángó gyerekek, akik átélték a moldvai árvíz borzalmait. A Szent István jobbját hajdan őrző, színmagyar kisfalu múltjával ismerkedtek a gyerekek. Hazaindulásig naponta más-más településre ruccannak át, hogy ízelítőt kapjanak a magyarság történeleméből, hagyományaiból. /(Lakatos Balla Tünde): Csángó gyermekek Biharban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./
2005. július 30.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök rámutatott, hogy két egymással versengő álláspont létezik ma Magyarországon a határon túli magyarság állampolgárságának kérdésében. Az egyik szerint „az állampolgárság joga és lehetősége a történelmi nemzeti összetartozásból fakad, és a történelmi nemzeti közös örökség folyománya”. A másik álláspont szerint „a történelmi nemzeti létezés és az alkotmányában megtestesülő köztársaság nem teljesen fedi egymást. Az állampolgárság (...) aktív és cselekvő viszony a jelenben, a polgár és a köztársaság között”. A miniszterelnök a kétnapos konferenciára meghívott európai szakértőktől négy kérdés megválaszolásához kért segítséget: Az európai és a magyar jog keretei között létezhet-e eltérő tartalmú, tehát többfajta állampolgárság, így például külhoni állampolgárság?; Kiadható-e a nem Magyarországon élő, de megkülönböztetett jogtartalmú (például külhoni) állampolgársággal rendelkezők számára olyan magyar útlevél, amellyel az Európai Unióban szabadon lehet utazni?; Lehetséges-e, hogy a Magyar Köztársaság személyi igazolványt bocsát ki a jelenlegi alkotmányban megfogalmazott magyar állampolgársággal nem rendelkezők, hanem más közjogi státusúak (például speciális állampolgárságúak) számára? Révész Máriusz, a Fidesz szóvivője sajtóközleményben hangsúlyozta: a Gyurcsány-kormány ismét megalázta a határon túli magyarokat, amikor úgy rendezett konferenciát nemzetközi jogi státusukról, hogy az érintetteket meg sem hívta. „Felkérjük Gyurcsány Ferencet, hogy ezért az otromba cselekedetéért sürgősen kérjen bocsánatot a határon túli magyar szervezetektől, és haladéktalanul vonja be őket is a tárgyalásokba” – írta a szóvivő. „A Gyurcsány-kormány ma ismét bebizonyította, hogy a magyar baloldal nemzeti fordulata még várat magára” – véli az ellenzéki politikus. /Különleges állampolgárság a határon túli magyaroknak. Nemzetközi tanácskozás kezdődött Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
2005. július 30.
Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke üdvözli Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kezdeményezését, hogy európai jogászokkal megvitassa a kettős állampolgárság kérdését, ugyanakkor súlyos fenntartásai vannak atekintetben, hogy mit eredményez a közvetlenül érintettek kizárásával tervezett lépés. Kasza Józsefben felmerült benne a kérdés, hogy tényleges jóakaratról van-e szó a kezdeményező részéről, vagy csak látszatintézkedésről. A határon túli magyarokról szól ugyanis a konzultáció, s például a vajdasági magyar szakemberek – a VMSZ elnöke Váradi Tibort, Korhecz Tamást, dr. Szalma Józsefet említette -, akiknek a tudása csöppet sem marad el az európai jogtudósoké mögött, nem vesznek részt a rendezvényen, s nem is tudnak róla. Ennek ellenére Kasza József örül annak, hogy elindult valami, s mint mondta, majd meglátjuk, mi lesz a dolog vége. /Kasza József örül, de fanyalog. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./
2005. július 30.
Érseki körlevélben kérte a hívek adakozását Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az árvízkárosultak megsegítésére. Ebben az évben már két alkalommal fordult a hívekhez, az év elején a délkelet-ázsiai szökőár áldozatainak gyűjtöttek, május elején a bánsági települések árvíz sújtotta áldozatainak a megsegítésére kértek adományokat. A bánsági árvízkárosultak megsegítésére a főegyházmegyétől 2,035 milliárd lej gyűlt össze, amit Caritas szervezet közvetítésével eljuttattak a segítségre szorulóknak. Július közepén, a rendkívüli esőzések okozta hatalmas áradások az ország minden részét érintették. XVI. Benedek pápa 25 ezer euró gyorssegélyt utalt ki az árvíz sújtotta vidékek támogatására. A mostani gyűjtésből származó adományok szintén a Caritas közvetítésével jutnak célba. /Érseki körlevél. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./
2005. július 30.
Gyermekeikkel együtt fél évre Kalotaszegre költözött Balogh Balázs és Fülemile Ágnes néprajzkutató-házaspár. Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen című kötetük tavaly az Akadémiai Kiadónál jelent meg. Idén a felszegi Nyárszón folytatják kutatómunkájukat. A budapesti Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének két elkötelezett szakembere közel tizenöt éve végez módszeres vizsgálatokat Kalotaszegen. Könyvük a több mint egy évtizedes kutatómunka során felgyűlt anyagnak csupán egy részét tartalmazza, a néprajzi terepmunkát folytatják. A kötet szerzői több mint 70 magyar és román lakosságú településen végeztek terepmunkát 1991 és 2003 között. További társadalom néprajzi jelenkutatásokat is végeznek. Az egyes közösségek közötti kapcsolatokat befolyásoló történeti előzmények felvázolására vállalkoztak. A rendkívül összetett magyar–román–cigány interetnikus kapcsolatok történeti vizsgálataiból a magyar–román viszony feszültségeit is elemezik az 1940–44-es időszak tükrében. Az 1940-es magyar bevonulás a román lakosság lelkét sebezte meg, míg az 1944 őszén román részről elkövetett gyilkosságok és rablások a magyar falvak kollektív emlékezetében hagytak kitörölhetetlen, mély nyomot. A helybeliek még mindig csak suttogva beszélnek sérelmeikről, amelyekről sokáig hallgatniuk kellett. A bánffyhunyadi piacon a havasról eladásra lehozott, egykor elrabolt tárgyaikra ismernek rá idős magyar asszonyok. /Stanik Bence: Budapesti néprajzkutatók a nyárszói mindennapokban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./ Fülemile Ágnes fiatal kora óta kötődik Erdélyhez és Kalotaszeghez. A ’80-as években bejárták egész Erdélyt. A néptánc szeretete vitte a néprajz szakra is. Balogh Balázs 1982-től járja Erdélyt. Meghatározó élmény volt számára, hogy a szülők révén atyai jóbarát, Szervátiusz Tibor mesélt neki először Erdélyről, és Lászlóffy Aladár vezette végig a Házsongárdi temetőn. Mindketten az ELTE néprajz szakán szereztek diplomát, Erdély mellett a Kárpát-medence számos más vidékén otthon érzik magukat, doktori disszertációjukat egy palóc falu népviseletéről, illetve egy dunántúli falu paraszti gazdálkodásáról írták. /A kutatópáros. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
2005. július 30.
Az Erdélyi Magyar Könyvklub idei harmadik katalógusát mutatták be Marosvásárhelyen, a Bibliofil könyvesboltban. – Csomagküldőcég vagyunk, a Bibliofil könyvesbolt azonban lehetőséget nyújt a közelebb kerülésre – mutatott rá Seres Katalin ügyvezető igazgató. Tartalmas klubéletet ígérnek az olvasóknak: összejöveteleket, író-olvasó találkozókat, irodalmi esteket szerveznek. /(nagy a.): A könyvek varázslatos világa. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./
2005. július 31.
A vicei Possibilitas Egyesület árva, félárva, bántalmazott gyerekeket gondoz, és azok családját segíti, szolgálja. A szövetség vezető tanácsa: elnök Felszegi Melinda óvónő, pszichológus egyetemi hallgató, alelnök Lőrinczi Károly katolikus plébános, titkár: Oroszhegyi Erika református lelkész és Oroszhegyi Attila református lelkész. A Possibilitas Egyesület működteti a csicsókeresztúri Szent Anna házat és a Vicén a Szent István gyermekotthont. Segítséget nyújtanak a szülőknek, hogy tarthassák a kapcsolatot gyerekeikkel. Befogadnak minden gyereket. Jelenleg a 18 gyermek között van román, magyar és roma nemzetiségű, ortodox, református és katolikus vallású. /Lőrinczi Károly: Érzelmi-értelmi fejlesztés, családsegítés. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 31./
2005. július folyamán
Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/
2005. augusztus 1.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Borbély László területrendezési miniszterrel közösen tartott július 30-án tartott sajtótájékoztatóján beszélt a határátlépésről szóló kormányrendeletről. Mint mondta, a kormány az Európai Unió határok biztonságára vonatkozó kívánalmainak tett eleget, amikor meghozta azt a határozatot, amelynek értelmében meghívó esetén is kötelező módon fel kell mutatni az 500 eurónyi összeget. A határok biztonsága prioritás, mondta, de ennek úgy kell megtörténnie, hogy közben biztosítsák a szabad közlekedést főleg Románia és Magyarország között. Ezért a két hete hozott intézkedésből ezt törölték. Borbély László szerint hamarosan „megkezdik az erdélyi autópálya munkálatainak a folytatását”. Emellett megkezdték a Bucsin-Gyergyó útvonal teljes felújítását, és hamarosan beindulnak a Balavásár-Szováta közötti útszakasz munkálatai is. Markó aggódik a kormánykoalíció miatt, mert a vitákat, nézeteltéréseket kiviszik a sajtóba és nem a koalíción belül oldják meg. Bírálják a magyar kormányt, mondta Markó. Néhány nappal ezelőtt, az RMDSZ nevében Kelemen Hunor részt vett azon a tanácskozáson, ahol a Szülőföld Programot voltak hivatottak elindítani, de megint csak annyi történt, hogy megállapodtak, szeptember elején találkoznak és megállapítják a prioritásokat. Joggal bírálják a kormányt, húzták-halasztották, és eltelik az év, anélkül, hogy a program beindulna, mondta. /Markó Béla: „Mi nem értékelünk állandóan, mi dolgozunk”. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./
2005. augusztus 1.
Érthetetlen és megdöbbentő Révész Máriusznak, a Fidesz szóvivőjének nyilatkozata, amelyben felszólította Gyurcsány Ferencet arra, hogy kérjen bocsánatot a határon túli szervezetektől, mert nem hívta meg képviselőit a konferenciára – mondta Batiz András magyar kormányszóvivő. „Érthetetlen ennek a kijelentésnek a tartalma és elfogadhatatlan a stílusa” – hangsúlyozta Batiz. A konferencia célja ugyanis, hogy a határon túli magyarság helyzetével, a többfajta állampolgársággal, illetve egy ehhez közeli jogintézménnyel kapcsolatban számba vegye a különböző lehetőségeket. Ezt követően a kormány a konkrét javaslatok kidolgozását a határon túli szervezetek képviselőinek bevonásával fogja elvégezni. Révész Máriusz, a Fidesz szóvivője a kormányszóvivői tájékoztatón elhangzottakra reagálva azt mondta: például Bugár Béla és a többi, határon túli magyar szervezet is „fel van háborodva azon, hogy úgy szervez a Gyurcsány-kormány egy nemzetközi konferenciát a határon túli magyarok jogi státusáról, hogy az érintetteket meg sem hívja erre”. „Ez mindenképpen rossz, mindenképpen felháborító. Gyurcsány Ferencnek és Batiz Andrásnak nem velem van vitája megint, hanem a határon túli magyarokkal. Ezt a vitát kellene elrendezni, mi Magyarországon ezt a politikai vitát megvívjuk, de a helyzet ennél sokkal súlyosabb” – tette hozzá. Komoly mulasztás a magyar kormány részéről, hogy nem hívta meg a korlátozott magyar állampolgárságról folytatott budapesti nemzetközi tanácskozásra a határon túli magyar szervezetek képviselőit – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke Marosvásárhelyen. Az RMDSZ továbbra is azt vallja, hogy a határon túli magyarokat érintő döntéseket közösen, az érintett közösségeket képviselő szervezetekkel együtt kell előkészíteni. (MTI) /Nem elfogadható a kettős állampolgárság? = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./
2005. augusztus 1.
Orbán Viktor Tusnádfürdőn megfogalmazta, hogy a lebomló – lebontható – országhatárokat miként lehet és kell a világban szétszóródott, illetve a határok mellett tömbben vagy szórványban élő magyarok nemzeti egyesítésére fordítani, a kettős állampolgárságot, az autonómiaformákat – a területit is –, a státustörvény biztosította és tovább bővíthető jogokat és kedvezményeket együvé fogva, a nemzeti érzelmű baloldali szimpatizánsokat is az ügy számára megnyerve a nemzetegyesítés céljából egybefogni. Erre az MSZP-s politikusok Budapesten azt mondták, hogy Orbán Viktor megsértette a fél Magyarországot (az egész baloldalt) azzal, hogy egy kalap alá vonta őket Kun Bélával, Rákosival, ’56 elfojtóival, s ehhez a ,,nemzetre rárontáshoz” kapcsolta a múlt évi december 5-i népszavazásos nemre buzdítást is. A szocialista vezetők követelték, hogy Orbán Viktor vonja vissza azt, amit Tus­nádfürdőn mondott, kérjen bocsánatot. Arról nem beszéltek, hogy a baloldalhoz tartozók vagy vonzódók összességéről szó sem volt, illetve a Fidesz a nemzetegyesítésben a baloldaliakra is számít, ami eleve rontja az egész baloldalt sértegető szándék hitelét. Tusnádfürdőn sok szó esett viszont az MSZP-vezetés, a jelenlegi kormány nemzetegyesítésre alkalmatlan és képtelen voltáról. Az Orbán Viktorra irányított össztűzzel párhuzamosan Gyurcsány Ferenc a korlátozott magyar állampolgárság esetleges megadására nyugati szakértőket hívott nemzetközi tanácskozásra Budapestre, amelyre a határon túli magyarok képviselőit nem hívták meg. Az arculcsapást Kasza József az érdemi megoldás helyett látszattanácskozásnak, időhúzásnak minősítette, Bugár Béla is nehezményezte a közvetlen érdekeltek kizárását, és Markó Béla komoly mulasztásként értékelte az érdekeltek bevonása nélküli tanácskozást. Figyelemre méltó fejlemény az is, hogy Markó Béla az eddigi egyoldalú balos kapcsolattartás helyett bejelentette: a magyarországi pártokhoz való egyenlő közelség elvét alkalmazzák, s a legerősebb magyar ellenzéki párttal – a Fidesszel – tovább építik kapcsolataikat. Markó az alvó Szülőföldprogramot is bírálta, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Nagy hőség van, ég a Tátra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./
2005. augusztus 1.
Július 31-én ünnepélyesen felavatták a Fehéregyháza melletti felújított Ispán-kúti Petőfi-emlékművet. Kolozsváron a mártírhalált halt költő kedvenc szálláshelyénél, az egykori Biasini Szállónál emléktábláját nem távolították el, azonban ellen-feliratot helyeztek el, etnikai gyűlölködés szítására is alkalmas, komoly történészek által mindkét oldalról cáfolt hazugságokkal. Ez a felirat állam- és világnyelven hirdeti, hogy a világszabadság megszentelt eszméi nevében mekkora szervezett népirtás folyt volna itt az 1848-as a szabadságharc idején. A gyűlölködők megrongálták a kilencvenes években a fehéregyházi Petőfi-emlékművet. A mostani felavatáson a megbékélés szavai hangzottak el, magyarul, románul, nyilvánosan és köztereken. Kolozsváron azonban nyilvánosan és köztereken, továbbra is a gyűlölet hazugságai olvashatók. /K. N. K.: Petőfi ürügyén (országosan és „helyi lebontásban”). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./
2005. augusztus 1.
A csíkkozmási falunapok az 1848–49-es szabadságharc nyergestetői csatájának 156. évfordulója megünneplését is zászlajára tűzte. A nyergestetői ütközet egyike volt a szabadságharc legutolsó csatáinak, ahol egy maroknyi, szülőföldjéhez ragaszkodó honfi életét áldozta, szembeszegülve a hatalmas sereggel, az osztrák császár által behívott cári haddal. Ökumenikus istentisztelet után megáldották a hősök temetőjét, a belgiumi Horváth Vilmos Julianus-díjas által állíttatott kopjafát, majd a kegyelet koszorúit, virágcsokrait is elhelyezték az emlékműnél. /Ferencz Imre: Megemlékezés Nyergestetőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./
2005. augusztus 2.
Avarkeszi Dezső magyar kormánymegbízott szerint Európában nem adható korlátozott állampolgárság, ezzel összegezte a hétvégi nemzetközi szakértői konferencia főbb megállapításait. Avarkeszi szerint olyan magyarországi tartózkodási engedélyt tartalmazó igazolványban gondolkodnak, ami az EU országaiba vízum nélkül is korlátozott beutazást biztosítana. A jogászprofesszorként is elismert leköszönő államelnök, Mádl Ferenc is kijelentette: jogtudós kollégáival átvizsgálta a magyar és a nemzetközi joganyagot, de nem talált olyan jogszabályt, amely tiltaná a kettős állampolgárság intézményét. A legtöbb Magyarországgal határos és magyar kisebbségeknek otthont adó állam szintén alkalmazza a kettős állampolgárság intézményét. A tavaly májusban módosított román állampolgársági törvény szerint azok a volt román állampolgárok és másodfokig terjedő leszármazottjaik, akik 1989. december 22-e előtt nekik nem felróható okokból veszítették el román állampolgárságukat, vagy akaratukon kívül vonták azt meg tőlük, kérésükre visszakaphatják a román állampolgárságot. Emellett megőrizhetik az idegen állampolgárságot, és megőrizhetik külföldi állandó lakhelyüket, vagy áthelyezhetik azt Romániába. Tavaly szeptemberig 53.429 moldovai–román állampolgár számára állítottak ki román útlevelet. Horvátország azonnal a függetlenség kikiáltása után, 1991-ban rögzítette alkotmányában, hogy a határon túli horvátokat megilleti a horvát állampolgárság. Az igénylők közül gyakorlatilag mindenki megkapta, és meg is kapja a horvát állampolgárságot, amely szavazati joghoz is juttatja a kérelmezőt, s ezt a jogot a horvát állampolgársággal egyetemben megöröklik leszármazottai is. /Akarnák, de nem tudják? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 2./
2005. augusztus 2.
A Romániai Magyar Szó hosszabb ideje anyagi gondokkal küszködik, néhány évvel ezelőtt RMDSZ-es politikusok tulajdonába került, a részvények 70 százaléka Birtalan József, a Közalkalmazottak Országos Ügynökségének RMDSZ-es elnöke nevén szerepel. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke közölte Gyarmath János főszerkesztővel, nincs több pénz a lap finanszírozására. Gyarmath leszögezte, már tavaly le akart mondani, de a kampányra hivatkozva marasztalták, és reményforrásként emlegették, ha az RMDSZ kormányra kerül, több pénz jut majd a magyar újságok finanszírozására. A lapot sokan az RMDSZ szócsövének tartották, és ezzel magyarázták, hogy a szövetség tulajdonosi szinten is belefolyt a lap kiadásába. ,,Példányszámunk jelenleg 6500, és alig 150–180 újság érkezik vissza eladatlanul. Nagyobb baj, hogy ebben az évben reklámbevételünk nulla lej körül mozgott” – közölte a főszerkesztő. A lapnak harminc belső és jó néhány külső munkatársa maradt jövedelem nélkül. /(-kas): Megszűnt a Romániai Magyar Szó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./ Gyarmath János főszerkesztő szerint az RMSZ-t továbbra is ki kellene adni, hiszen az egyetlen magyar nyelvű országos napilap, mely minden megyét lefed az országban. A Krónika, amely félig-meddig országos magyar napilap, nem jut el az ország minden régiójába. „Nem áll szóba velem senki, nem tudom, mi van a háttérben” – mondta a főszerkesztő. – Az RMDSZ-nek nemcsak egy újság, hanem valamennyi magyar sajtótermék érdekeit kell védenie – jelentette ki az Udvarhelyi Híradónak Birtalan József, a köztisztviselők ügynökségének országos elnöke. /Bágyi Bencze Jakab: Elhallgat-e az RMSZ? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 2./ Gyarmath János megerősítette: szakmai berkekben új lap megjelenéséről folynak egyeztetések. A svájci érdekeltségű Ringier médiabirodalom érdekelt lenne egy olyan lap kiadásában, amely egybevonná a most megszűnő RMSZ-t és az Erdélyi Riport hetilapot, és ebben a Magyarországon megjelenő Népszabadság is szerepet kapna. Szűcs László, az Erdélyi Riport felelős szerkesztője szerint nem feltétlenül Bukarestben kiadott lap jelenne meg, ez viszont nem jelentené az Erdélyi Riport megszüntetését. /Benkő Levente: Mától megszűnik a Romániai Magyar Szó. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./
2005. augusztus 2.
Július 30-án tartották Nyárádszeredában a második Seprődi János kórusfesztivált, a női kari találkozóval. Gyergyószentmiklós, a vajdasági Királyhalma, a magyarországi Szabás, a felvidéki Fülek, a baróti női kar és a Ferencz Csaba vezette nyárádszeredai női kar lépett fel. Augusztus 6-án Gyergyószentmiklós ad otthont a férfikari találkozónak. Ugyancsak augusztus 6-án tartják a kamarakórusok találkozóját Gernyeszegen, a református templomban. Augusztus 7-én a székelyudvarhelyiek szervezik a vegyes kari találkozót. Szintén vasárnap, 7-én lesz a népdalköri találkozó, mégpedig Erdőcsinádon. Nem kevesebb, mint 17 dalkör jelentkezett. /b. d.: Dallal a nemzetért. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./
2005. augusztus 3.
Frunda György szenátort, az Európa Tanács monitoring-bizottságának elnökét, a jogi bizottság tagját bízták meg pár évvel ezelőtt, hogy jelentést készítsen a nemzetről. A jelentést az RMDSZ szenátora elkészítette: 35 nemzet képviselőjének, szakértők, politikusok véleményét kérte ki. Pár évvel ezelőtt Erik Jurgens holland szocialista EU-képviselő jelentést írt a magyar státustörvényről. Jurgens bizottsági ülésen azt mondta, hogy neki Frunda román és Tabajdi Csaba magyar, mert véleménye szerint a nemzetet annak függvényében kell meghatározni, hogy melyik országban él. Ezzel kezdődött a vita a nemzetről. A franciák nem ismerik el a nemzeti kisebbségek létét. Frunda javaslatai: A nemzeti közösségeknek nem lehet másként esélyegyenlőséget biztosítani, csak ha a pozitív diszkriminációt alkalmazzák. Be kell vinni a Kisebbségi Keretegyezményt mint jogi eszközt az Európai Bíróság eszköztárába. A kisebbségek megmaradásához egyik fő alapelve: az az ország, amelynek a területén laknak, biztosítsa kollektív és egyéni jogaikat. A reagálás: egyesek, akik nagyon hangosak és állandóan szót kérnek, megpróbálják a jelentést a lényegétől megfosztani. Egy szűkebb csoport támogatja Frundát, és vannak kollégák, akik szavazással mutatják ki, hogy kivel értenek egyet. Az ellenzők csoportjában van Adrian Severin, aki Romániában és a parlamentben arról volt ismert, hogy támogatja a nemzeti kisebbségek jogait. A Kisebbségi Keretegyezmény már kollektív jogokról beszél, és az Európai Emberjogi Bíróság joggyakorlata egyértelműen kimondja, hogy a nemzeti közösségeknek kollektív és egyéni jogok járnak. Frunda jelentését még nem fogadta el a bizottság. /Mózes Edith: Frunda György: Minden kisebbség valamely nemzet része. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./
2005. augusztus 3.
Több Kolozs megyei oktatási intézménynek adta át augusztus 2-án Kovács Kálmán magyar informatikai és hírközlési miniszter Nagyváradon azokat a magyar nyelvű szoftvereket, amelyeket a magyar szaktárca az RMDSZ és a magyar szaktárca között létező együttműködési megállapodás alapján juttat Erdélybe. A szerencsés oktatási intézmények között volt a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a kolozsvári református és unitárius kollégium, a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum, a kalotaszentkirályi Ady Endre Iskola, valamint a széki általános iskola is. A magyar miniszter felavatta a Bihar megyei Éradonyban az első erdélyi eMagyar pontot, majd egy nagyváradi fórumon tartott előadást román kollégájával, Nagy Zsolt távközlési miniszterrel együtt. Bejelentette, hogy szeptember 19-én írja alá a magyar kormány a fontosabb határon túli magyar szervezetekkel az együttműködési megállapodást. A határon túli magyar területekre a magyar kormány összesen 333 ilyen pontot tervez létrehozni. A látogatáson részt vevő Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának megbízott elnöke közölte, hogy hivatala évente körülbelül 200 millió forintot költ a határon túli eMagyar pontok kialakítására, A Bihar megyébe tervezett 15 eMagyar pont lehetővé teszi, hogy itt is kialakítsák a Bihar Hálót, amely a Hargita Háló után a második internetes rendszer lenne. /B. T.: Magyar szoftvereket Kolozs megyének. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./
2005. augusztus 3.
A múlt hét végén immár a hetedik módszertani konferenciára került sor Kolozsváron, amelyet elsősorban a fizika tanításának szenteltek. Dr. Kovács Zoltán, egyetemi adjunktus, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok karán a Természettudományi Tanszék magyar vonalának felelőse, az egyetem Továbbképző Intézetének aligazgatója, évről évre szervez egy-egy ilyen konferenciát. A konferencia szervezésébe bekapcsolódott a Romániai Magyar Pedagógusszövetség égisze alatt Kolozsváron működő Gál Kelemen Oktatási Központ és annak lelkes vezetője, Szőcs Judit nyugalmazott tanárnő. /Dezső Gábor: Módszertani konferencia kánikulában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./
2005. augusztus 3.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület igazgatótanácsa kérdőívet küldött ki minden egyházközségbe “Az egyházközségek tulajdonában álló, vagy tulajdonába kerülő ingatlanok oktatási intézményként való felhasználásáról”. A kérdőív kíváncsi a felekezeti oktatásra alkalmas ingatlanok mellett arra, hogy hány óvónő, tanító, tanár van az egyházközségben, akire számítani lehetne, illetve mire szakosítottak a magyar anyanyelvű tanügyi szakemberek. Az oktatás elindításának célja az anyanyelv megmentése, az elszórványosodás megállítása. /Makay Botond: Kérdőív. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./
2005. augusztus 3.
A megyei tanács augusztus 2-i rendkívüli ülésén elfogadták Kovászna megye címertervét, mely a korábbi Háromszék megye, az azelőtti Háromszék vármegye és a még régebbi szék címerének elemeit tartalmazza. A román tanácstagok a határozattervezet ellen szavaztak. Demeter János, a megyei tanács elnöke kifejtette, alapvetően hibás a román ellenzők hozzáállása, s ez tíz éve változatlan. Európában mindenütt tisztelik a hagyományokon, ősi kultúrán alapuló címereket. /Szekeres Attila: Elfogadták a megyecímertervet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 3./
2005. augusztus 3.
Beke György augusztus 3-án a 79. életévébe lép. Ebből az alkalomból közölték az író szülőföldhöz szóló üzenetét, mely a Felső-magyarországi Szépírás Kiadó gondozásában megjelent könyvben, Somos Béla Beke György pályaképe című összeállításában olvasható. Számára mindig Uzon, a szülőfalu volt az erkölcsi mérce, vallja. Uzon bizalma arra kötelezi, hogy befejezze erdélyi barangoló könyveinek sorozatát. Mostani földrajzi helyzete lehetővé teszi, hogy egyszerre figyeljen valamennyi kisebbségi régióra a Kárpát-medencében. A sokféle magyar sors tanulságait nem ismerjük eléggé. – Meggyőződése, hogy a jövő egyetlen útja az önrendelkezés. /Sylvester Lajos: Szabad rendelkezés önmagunkkal (Születésnapi üzenet). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 3./