Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2005. augusztus 25.
Jogilag semmisnek tekinti a Magyar Polgári Szövetségből (MPSZ) való múlt heti kizárását Sárközi Zoltán, aki továbbra is a szervezet nagyváradi elnökének tekinti magát. Kifejtette, az MPSZ alapszabálya értelmében bármely tag kizárása kizárólag a helyi szervezet közgyűlésének hatáskörébe tartozik. Sárközi fenntartja korábbi állítását, miszerint a székely–magyar ellentét fogalmát Szász Jenő vezette be az erdélyi magyar köztudatba. /R. Sz.: Sárközi elnöknek tekinti magát. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./
2005. augusztus 25.
A bonchidai Bánffy-kastélyt 1944 őszén felgyújtották. 2000-ben felkerült a világ 100 legveszélyeztetettebb épületének listájára. A Bánffy-kastélyban működő Épített örökség–Helyreállító Szakképző Központ (Built Heritage Conservation Training Centre, BHCT) 2001-ben jött létre. A történelmi épületek helyreállításában hagyományos építési technikákat és építőanyagokat alkalmazni tudó szakmunkások hiánya tette szükségessé a központ működését. /Épített örökség-felújító szakképzés Bonchidán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2005. augusztus 26.
– Két éve folyamatosan korszerűsítjük az iskolát – nyilatkozta Zudor Mária, az egyetlen magyar tagozatú vajdahunyadi iskola aligazgatója. A zsilvölgyi Vulkánban két évvel ezelőtt történt a magyar tagozatnak is helyt adó 4-es számú általános iskola átfogó korszerűsítése, magyarázta Illyés Katalin aligazgatónő. A bányavidéken jóval előrehaladottabb a beolvadás, s a magyar tagozatok állandó gyermekhiánnyal küzdenek. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes adatai szerint a tavalyi tanévben Lupényban 258 magyar gyerek közül csupán 76 tanult magyarul. Vulkánban valamivel jobb az arány (114-ből 51), a Zsil völgye fővárosában, Petrozsényban pedig katasztrofális volt: 214-ből mindössze 12-en. Petrozsényban a Mallersdorfi Nővérek egykori zárdáját 2003-ban kapta vissza a római katolikus egyház, s Böjte Csaba atya ősztől önálló magyar iskolát indít. Csernakeresztúron a magyar tagozatnak helyt adó épület siralmas állapotban van. Évek óta nem történt semmilyen korszerűsítés, sőt a legalapvetőbb karbantartás sem, szemléltette a helyzetet Tóth János plébános. Az iskola épületét ugyanis a római katolikus egyház igényli vissza, méghozzá évek óta. /Chirmiciu András: Hunyad. Harc a magyar gyerekekért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./
2005. augusztus 27.
Elindult el Budapestről az a konvoj, amely szivattyúkat és csöveket, 700 takarót, 60 ezer doboz húskonzervet és nagy mennyiségű gyógyszert tartalmaz. Az adományok a belügyi, a honvédelmi, illetve az egészségügyi tárcától származnak. A magyar kormány ezenkívül 30 millió forintnyi gyorssegélyben részesíti az árvízsújtott övezetet. Az összeget az RMDSZ erre a célra nyitott bankszámláján helyezik el, erre eddig több mint 440 millió régi lejt fizettek be a segíteni szándékozók. /Magyar segély az árvízkárosultaknak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./
2005. augusztus 27.
A Szatmári házaspár kémügyével kapcsolatban a magyar titokügyesek a titokkal ügyeskednek, a román titkosszolgálatok az ügy komolytalanságára utaló vállvonogatást folytatnak, írta Makkai János, a Népújság főszerkesztője. Ez az ügy terjeszti a bizalmatlanságot a külhonból Magyarországon érvényesülni akarók iránt. Makkai szerint a testvérmítosz foszladozóban van, inkább a mostohatestvéri viszony kezd eluralkodni. A Magyar Nemzet újságírói ködösítenek és mossák a kezüket, írta Makkai. /Makkai János: A Szatmári-ügy. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 27./
2005. augusztus 27.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Tóth András nemzetbiztonsági államtitkártól kért tájékoztatást a kémtörténet kapcsán – közölte a kormányszóvivő. A Cotidianul nevű román napilap Magyar Bálint oktatási miniszter és egy Lorin fedőnevű személy között lezajlott telefonbeszélgetés alapján készült lehallgatási jegyzőkönyvet hozott nyilvánosságra, melyet 2004. május 24-én Budapesten készítettek. Az újság Lorint Szatmári Ildikóval azonosította be, ő korábban az Oktatási Minisztériumban (OM), majd a Határon Túli Magyarok Hivatalában (HTMH) is dolgozott. „Te vagy az egyetlen, akit meghívtam” – a jelentés tanúsága szerint Magyar Bálint így szólt Lorinhoz, majd hozzátette: „személyesen”. Magyar Bálint minisztériumi sajtóosztályán nem tudnak arról, hogy a miniszter lakására invitálta volna Szatmári Ildikót, hangsúlyozták, a tárcavezető és a hölgy között csak szakmai kapcsolat volt. A hvg.hu szerint az egyik nagy párt szóvivője is bizalmas kapcsolatba került a hölggyel. A hirszerzo.hu nevű internetes oldal úgy tudja, hogy a házaspár „hatalmas befolyásra tett szert a magyar kormány határon túli politikájára és százmilliós támogatásainak elosztására” főleg a Medgyessy-kormány időszakában. Szatmári Ildikó 2003-ban magyar állampolgárságot, férje, Szatmári Tibor idén nyáron letelepedési engedélyt kapott Magyarországon, annak ellenére, hogy az Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) kiszorította őket munkahelyeikről. A hirszerzo.hu arra is felhívta a figyelmet, hogy Szatmári kapcsolatai elsősorban a határon túli ügyekkel foglalkozó MSZP-vezetőkkel és az SZDSZ-szel voltak kiemelkedően jók. Az NBH a lap információi szerint 2004 utolsó hónapjaiban kezdett nyomozni Szatmáriék ügyében. A gyanú szerint Szatmári Tibor „nagyköveti” beosztása fedőállás lett volna, valójában a budapesti román nagykövetségen keresztül kapott bukaresti megbízásokat teljesítette. A férfi elismerte, hogy volt „munkakapcsolata” a budapesti román nagykövetséggel, állítólagos hírszerző voltát viszont tagadta. /Mucuska fedőneve: Lorin. = Magyar Nemzet, aug. 27./
2005. augusztus 28.
Már augusztus 12-én – kiállítással – megkezdődött a nagybányai Szent István-napok rendezvénysorozata. Másnap történelmi sétát vezetett a városban Balogh Béla nyugalmazott levéltáros. 14-én, vasárnap délben a Petőfi-tanyára mentek ki az ünneplők, este a nagykárolyi Collegium Régizene Együttes adott hangversenyt. 16-án délután énekverseny, este szimfonikus hangverseny volt a Szentháromság templomban. 17-én Szent István vallásválasztásáról értekezett Hámori Péter, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem tanára. 18-án a szatmári egyházmegye művészi értékeiből rendezett kiállítást lehetett megtekinteni a Szentháromság templomban, este reneszánsz táncokat mutatott be a kolozsvári Passamezzo Együttes. 19-én a Történelmi Múzeum bányásztörténeti részlegére látogattak sokan, este Transylmania koncert volt a régi főtéren. 20-án este a Schola Rivulina adott hangversenyt, vasárnap este püspöki nagymisével ért véget az ünnepségsorozat. /Szent István király Nagybányán. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 28./
2005. augusztus 29.
A magyar kormány és a főváros, több minisztérium, az Országos Mentőszolgálat, magyarországi testvérvárosok, több megye, a Budai Önkormányzat, a Magyar Televízió és több segélyszolgálat is segítséget nyújt a székelyföldi árvízkárosultak megsegítésére. Elindult az a konvoj Székelyudvarhelyre, amely a magyar kormány és Budapest 40 millió forint értékű gyorssegélyét szállította az áradás sújtotta Hargita megyei településre. A Honvédelmi Minisztérium élelmiszert, a Belügyminisztérium pedig 10 szivattyút indított útnak Székelyudvarhelyre. A kormány vasárnap újabb, elsősorban gyógyszereket tartalmazó szállítmányt küldött, és hétfőn 30 millió forintos pénzbeni segélyt is átutal Hargita megyének, az Egészségügyi Minisztérium 50 millió forint értékű gyógyszeradományt indít útnak Székelyudvarhelyre. A szállítmány kiegészül az Országos Mentőszolgálat gépkocsiparkjának három Mercedes mentőgépkocsijával is. /Folytatódik a segélyakció. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./
2005. augusztus 29.
Balog István álma valóra vált. A nagyenyedi Inter-Art művészeti alapítvány immár 10. alkalommal bonyolította le sikerrel alkotótáborát amelyre majd minden kontinensről eljöttek. A hétvégi kiállítás fénypontja, a Kováts Krisztián alpolgármester személyes közbenjárását élvező, még felújítás alatt álló, a kibővített galériában megnyitott kortárs képzőművészeti múzeum volt, melyben teljes felújítás után a tíz év alatt született alkotások fognak sorakozni. /T. A.: Milyen kicsi a világ... = Nyugati Jelen (Arad), aug. 29./
2005. augusztus 29.
„A millecentenárium idején sokféle állítottak szobrot Szent Istvánnak, de a jelen alkalom mindenképpen különleges. Állam- és egyházalapító királyunk ezer szállal kötődik a térséghez, hiszen e vidék az elsők között volt, ahol Szent István emlékét és ereklyéit őrizték” – emelte ki Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul a nagyvárad-bihari katolikus püspökség ezeréves fennállása alkalmából leleplezett Szent István-szobor avatóünnepségén. A Bihar faluban augusztus 28-án tartott avatón részt vett számos helyi, megyei és külföldi személyiség, többek közt Bosák Nándor debreceni katolikus püspök, valamint Mikola István, a magyarországi Kereszténydemokrata Néppárt képviselője is. Az ünnepség keretében Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök mondott misét, aki a szobor leleplezése után emlékérmeket és -plaketteket adott át mindazoknak, akik anyagi és erkölcsi támogatásukkal hozzájárultak a méltó emlék állításához. A tavaly elhelyezett alapkőre nagyszabású ünnepség keretében került fel Sántha Csaba szovátai szobrász 2,1 méter magas alkotása. Az impozáns bronz műalkotás egyméteres gránitalapzaton, a Bihar megyei település közterén kapott helyet. /Bakk-Dávid Tímea: Felavatták az egyházalapító szobrát az ezeréves Biharban. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./
2005. augusztus 30.
Előreláthatólag a „nemzeti felelősség öt pontja” által meghatározott keretek között maradnak majd a kormányzati javaslatok azon a szeptember 5-re tervezett találkozón, amelyen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a határon túli tíz legjelentősebb magyar szervezet vezetői tekintik át a kisebbségiek helyzetének javítására irányuló lehetőségeket – írta augusztus 29-i számában a Népszabadság. A találkozó előkészítését teljes hírzárlat jellemzi. A kormányzat semmilyen írásos előkészítő anyagot nem bocsátott a külhoni részvevők rendelkezésére. Az említett kormányzati elképzelés magában foglalja a Szülőföld-programot, valamint a nemzeti vízum bevezetését, a honosítási folyamat felgyorsítását, az autonómiatörekvések támogatását és a határon túli magyarság alkotmányosan rendezett jogállásának kialakítását. A találkozó egyik legneuralgikusabb pontja a Szülőföld-program támogatási része lesz. A kisebbségiek keveslik a nemrég létrejött támogatási alap által kezelt összegeket és a határon túlra érkező magyar költségvetési forrásokat. A Szülőföld Alappal szemben már megfogalmazódtak az első határon túli igények: a szlovákiai magyar párt egy újabb anyaországi finanszírozású hidat akar valamelyik határfolyón, míg az RMDSZ az oktatási támogatási összeg emelését javasolja. /Útlevelet adnának kettős állampolgárság helyett? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./
2005. augusztus 30.
A kémügyről Gálszécsy András azt mondta, mindennapos ügyről van szó, az viszont „üzemi balesetnek” tekinthető, ha ilyesmi nyilvánosságra kerül. A nemrég még a HTMH osztályvezetőjeként dolgozó Szatmári Ildikó jelenleg rendelkezési állományba van, és októbertől állástalan. Férje, Szatmári Tibor, az RMDSZ volt budapesti irodavezetője már az év elejétől szintén munkanélküli, saját bevallása szerint most kizárólag a házuk építésével foglalkozik. Nemrég még – kis túlzással – élet és halál urai voltak, legalábbis informálisan az anyaország és a romániai magyarság viszonylatában. Sem a HTMH, sem az RMDSZ vezetése nem adott meggyőző indoklást arra, miért váltak meg bizalmi állásba emelt munkatársuktól. A kiszivárgott hírek szerint a magyar igazolványt igénylők adatai, illetve különböző, a határon túlra juttatott támogatások dokumentációja jutott el Romániába. A román állam valószínűleg sokkal több adattal rendelkezik valamennyi állampolgáráról, mint amennyi a magyar igazolványban szerepel, írta Koncz Attila Budapestről. Gálszécsy megerősítette, hogy a rendszerváltás után sok olyan határon túli magyar került felelős pozícióba az anyaországban, akiről azután kiderült, valójában egy másik ország titkosszolgálatának érdekeit szolgálja munkájával. A szomszédos országok titkosszolgálatainak ügynökei vélhetően kivétel nélkül minden határon túli magyar szervezetben ott vannak. Megbízható források szerint a 90-es években volt olyan román hírszerzési ügynökség amelynek kolozsvári kirendeltségén több mint 40 százalékban magyar származású alkalmazottak dolgoztak. /Koncz Attila, Budapest: A kémek már (régen) a spájzban vannak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./
2005. augusztus 30.
Telefonlehallgatási jegyzőkönyvek is nyilvánosságra kerültek a Szatmári-ügyben. Ez azt látszik bizonyítani, hogy Szatmári Ildikó valóban bizalmas viszonyt ápolt Magyar Bálint oktatási miniszterrel. A dokumentumot a Cotidianul című lap és a Transindex is közölte. A két ember közti beszélgetés a Transindex szerint: „A szövegek hangulata visszafogottan erotikus, gyakran nem szól semmiről, utalások, fél mondatok, sóhajok, szünetek, találkozó egyeztetések.” A Magyar Hírlap szerint az egyik magyar miniszter Mucuskámnak szólította telefonbeszélgetésük során az állítólagos kémnőt, Szatmári Tibor feleségét. A bizalmas megszólítást valóban tartalmazza a telefonlehallgatási jegyzőkönyvek egyike. Ennek ellenére a párbeszéd női résztvevője, Szatmári Ildikó a Magyar Nemzet on-line kiadásában „badarságnak” minősítette, hogy két tárcavezetővel is intim kapcsolatba került volna, Magyar Bálint oktatási és Hiller István volt kultuszminiszterrel „szigorúan” csak munkakapcsolatban volt. Az ügyben érintett valamennyi fél tagadja a vádakat. /L. J.: Mucuska, a román kémnő? = Krónika (Kolozsvár), aug. 30./
2005. augusztus 30.
Markó Bélának, az RMDSZ elnökének közeli munkatársa, Szatmári Tibor valamint több magyar kormányzati tisztségviselővel (közöttük Hiller Istvánnal és Magyar Bálinttal) hírbe hozott felesége, Ildikó ügyével immár nemcsak a Magyar Nemzet foglalkozott, hanem többek között az Index, a Transindex, a hvg.hu, a Magyar Hírlap és a Cotidianul is. A legvalószínűbb forgatókönyv az, amit a hvg.hu fogalmazott meg, hogy a két főszereplő „csak a román titkosszolgálat szervezésében kötött házasságot, és eleve meghatározott céllal jött Budapestre”. Amikor pedig lebuktak, „megállapodtak a leleplező magyar hatóságokkal: itt maradhatnak, ha nem beszélnek a román hatóságoknak”. A szóban forgó ajánlatot minden bizonnyal elfogadták, annál is inkább, hogy Szatmári Tibor mindig tudott helyezkedni. Politikai pályája kezdetén nem állt távol az EMK-tól, pár évvel később pedig az autonomistákat a legagresszívebben támadó tollnokká vált. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 30.
2005. augusztus 30.
Borbély Zsolt Attila induló rovatában a téves sztereotípiák lebontására tesz kísérletet. Aki „lúzer MPSZ-ről” beszél, azt sugallja, hogy az MPSZ, a Magyar Polgári Szövetség maga tehet sanyarú sorsáról. A Reform Tömörülés komolyan vette az 1992. október 25-én Kolozsváron, a Szent Mihály templomban az RMDSZ képviselői és szenátorai által letett esküt, mely kimondja: „Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért, és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés”. Amikor Markó Béla a Nagy Benedek-ügyben nem állt az ártatlanul megtámadott Tőkés László mellé, akkor a Reform Tömörülés szakított Markóval és Kónya Hamar Sándor személyében saját elnökjelöltet indított a kongresszuson. A történet további része ismert. Markó 1995 után véget vetett az autonomista politikai vonatvezetésnek, s a Neptun lobbi élére állva kormányra vezette az RMDSZ-t. Az RMDSZ a román nemzetstratégiai érdekek kiszolgálója lett, nemzetközi síkon adta a legitimációt annak a román hatalomnak, mely semmiféle hajlandóságot nem mutatott az RMDSZ program lényege, az autonómia gondolatának elfogadására. 2003-ban az RMDSZ leszámolt eredeti céljaival, a szervezeten belül közel korlátlan hatalomra szert tevő Markó Béla pedig újabb négy évre nyert mandátumot, az autonomista szárny kénytelen volt az RMDSZ-től függetlenül megszervezni magát. Így jött létre az MPSZ is, melynek „lúzersége” abból fakad, hogy Markóék a román államhatalommal összefogva még az önálló szervezetkénti rajthoz állását is megakadályozták. Az MPSZ is követett el hibákat. Döntés született az MSZP pártkénti bejegyzéséről, a döntés megvalósítása azonban várat magára. A szervezet önsorsrontásának címszava alá tartoznak az utóbbi idők belső viszályai. Szomorú, hogy jobb sorsra érdemes nemzeti szervezetek vezetősége a belső tisztogatásban próbálja meglelni a kiutat. Az MPSZ „lúzerségének”, vereségének elsősorbani oka Markóék gátlástalansága, írta Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Lúzer” MPSZ? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 30./
2005. augusztus 30.
Mindenre szükség van, ami egy tönkrement élet újrakezdéséhez kell – sommázta Péter Zoltán, Siménfalva község polgármestere. Siménfalva község területén a Fehér-Nyikó 150 lakóházat árasztott el, 50 súlyosan megrongálódott, 13 megsemmisült, 6-7 bármikor összedőlhet. A leginkább sújtott Farkaslaka község alpolgármestere, Hilbel Ferenc Ottó szerint legalább 12-15 napi munkába telik még, míg a romhalmazt és hordalékot eltakarítják. A községben 13 lakóház semmisült meg, félszáznál több súlyosan megrongálódott. Bögöz községben augusztus 29-én helyreállították a villany- és a földgázszolgáltatást. Hargita megyében 16-ra emelkedett az elhunytak száma, miután megtalálták egy eltűnt holttestét. Gyűjtenek Tatabányán, Békéscsabán, Cegléden és a Bihar megyei Nagyszalontán is, magyarországi orvosok a járványmegelőző beoltásokban segítenek, a tisztiorvosi szolgálat pedig 1500 kiló klórmeszet hozott a térségbe. Négy Bihar megyei településen okozott károkat az augusztus 28-i, vasárnap esti felhőszakadás. Bályokon négy házba folyt be a víz, és 65 kutat valamint 15 pincét elárasztott, elmosta a Bályokot Kémerrel összekötő útszakaszt, és elöntött 20 hektár kaszálót. Bihardobrosdon 45 udvar került víz alá, és 3,5 kilométeres útszakasz megrongálódott. Nagybáródon 30 udvart öntött el az áradat, víz alá került tíz udvar Érábrányban. /Egyetlen kiskanál is segítséget jelent. = Krónika (Kolozsvár), aug. 30./
2005. augusztus 30.
Szili Katalin országgyűlési elnök marosvásárhelyi látogatásakor többek között Bálint István, a Bolyai Líceum igazgatója és dr. Kolozsvári Zoltán mérnök a Sapientia tanáraként olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amely már évek óta emészti az erdélyi magyarságot: az értelmiségeik elvándorlására. Vannak magyarországi „fejvadász” tanárok, akik azért keresik fel a nagynevű iskolát, hogy a végzős középiskolásoknak továbbtanulási lehetőséget, bentlakást ajánljanak fel Magyarországon. Így meglesz az a létszám, biztosítani tudja a tanár saját állását. Piacképes vállalatok létesítésével, újabb munkahelyek teremtésével, megfelelő javadalmazással talán valamennyire meg lehetne állítani a kivándorlási tendenciát. Ehhez kellene közös stratégiát kidolgozni. /Vajda György: Fogyatkozó értelmiség. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./
2005. augusztus 31.
Nem minősül etnikai diszkriminációnak Adrian Severinnek az államfőről tett megjegyzése a Ziua napilapban közölt kommentárjában – döntötte el az Országos Diszkriminációellenes Tanács. A nagy botrányt kavaró cikkben Severin úgy vélekedett: „azok az idegenek, akik a hatalmat akarják, mindig ki tudták használni azon népek a szenvedéseit, amelyek körében élnek”. A szerző összehasonlította a „tatár” Basescut Napoleonnal, Hitlerrel és Sztálinnal, akik valamennyien más nemzetiségűek voltak, mint azok a népek, amely vezetőjükké emelték őket. A török–tatár szövetség képviselői viszont kijelentették: sértve érzik magukat a Severin-cikk kisebbség-ellenessége miatt. Asztalos Csaba, a diszkriminációs ügyeket vizsgáló tanács elnöke kijelentette: arra a következtetésre jutottak, hogy Severin megállapításait nem lehet diszkriminációnak tekinteni, az összhangban van az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmény véleményszabadságra vonatkozó kitételeivel. /Nem vádolható diszkriminációval Severin. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./
2005. augusztus 31.
Markó Béla szekusdossziéját, az 1543-as iratcsomót tanulmányozta a Cotidianul című bukaresti lap egyik újságírója, Mirela Corletean. Ehhez a munkához az engedélyt megkapta, a dossziéba is belepillantott, de két nap múlva az engedélyt visszavonták. Az iratcsomót a lap szerint Csendes László őrzi, mint egy cerberus. A Markó-dosszié felületes áttekintésekor az újságírónő azt vette észre, hogy néhány tucat oldal hiányzik az eredeti iratcsomóból. Corletean tudni véli, Ioan Grama szekustiszt 1983-ban arra kérte Markót, az Igaz Szó szerkesztőjét, hogy a környezetében tapasztalható negatív jelenségekről tájékoztassa őt. A dossziéból kiderült, hogy alig egy évvel később, 1984 júniusában a Szekuritátén hallgatták ki a költő-szerkesztőt, és kétoldalas jelentést írattak vele a Sepsiszentgyörgyön történtekről, ahol – írta a lap – egy incidens volt a magyarok és a Szekuritáté között. Ezzel kapcsolatban felkérték, ha bármi újat megtud, értesítse a Szekuritátét. (Akkor volt a Szekuritáté Vitéz Mihály szoborrobbantási provokációja, Markó épp Sepsiszentgyörgyön tartózkodott, ráadásul édesanyja lakása épp a térre nyílik.) Túlzottan nem bízott a szeku Markóban, mert ekkor elrendelte telefonjának lehallgatását és személyének megfigyelését. 1988-ban Markó magyarországi útja után a szeku igen rossz véleményt fogalmazott meg a költőről, és részletesen írt első feleségével való nem épp felhőtlen kapcsolatáról is. A lap sajnálja, hogy a hiányzó részek miatt nem tud tiszta képet festeni Markó és a Szekuritáté kapcsolatáról. (Cotidianul). /Hírsaláta rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./
2005. szeptember 1.
„Tulajdonképpen nem voltam különösebben kíváncsi Markó Béla múltjára, csak feltűnt, hogy Csendes László minden eszközzel akadályozni akarja az RMDSZ-elnök szekusdossziéjának tanulmányozását” – jelentette ki a Krónikának Mirela Corlatan. A Cotidianul című napilap azt követően nyilatkozott, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) magyar tagja, Csendes László – az újságíró megfogalmazása szerint – több mint két hónapja fiókjában őrzi a Markó Béla szekusdossziéjáról kért fénymásolatokat. Az újságíró a Cotidianul augusztus 30-án számában írt minderről, és megemlítette, hogy Markó Bélát az 1980-as években a hírhedt politikai titkosrendőrség megfigyelte, emellett nyilatkozatot is kért tőle, amelyben az RMDSZ mai elnöke ígéretet tett: amennyiben bármely törvényellenes cselekedetről vagy olyan dologról szerez tudomást, amely „nem megfelelő közhangulathoz” vezetne, erről azonnal értesíteni fogja az állambiztonsági hatóságot. A cikkíró megírta, hogy 1988-ban a Szekuritáté megtagadta Markótól útlevele kiadását. Csendes László, a CNSAS magyar tagja és egyben titkára leszögezte: a Cotidianul újságírójának kutatási engedélyét nem ő, hanem a teljes bizottság egyhangú szavazással azért vonta vissza, mert a kutató nem tartotta be a szabályokat. Ráadásul Mirela Corlatan arra utalt, hogy Markó Béla jó viszonyban volt a Szekuritáté egyes embereivel. Ez ugyanis nem igaz, egyetlen dokumentumból sem derül ki, „de a jelek szerint pártérdekek megkövetelik, hogy egyes lapok újabb magyarellenes rágalomhadjáratot indítsanak” – foglalta össze Csendes László. /Benkő Levente: Csendes: magyarellenes hadjárat indult. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./
2005. szeptember 1.
Újabb titkos jegyzőkönyvek kerültek nyilvánosságra Magyar Bálint magyar oktatási miniszter és Lorin fedőnevet viselő minisztériumi beosztott között folytatott telefonbeszélgetésekről, utóbbit több lap is Szatmári Ildikóval, az oktatási tárca volt alkalmazottjával azonosította. A Román Hírszerző Szolgálat vezetője ismét tagadta, hogy a román félnek bármiféle köze is lenne a magyar kémsztorihoz. A magyarországi Index hírportál szerint az egyetlen példányban készült lehallgatási jegyzőkönyvek egész sora került ki a Nemzetbiztonsági Hivataltól, a jelentésekben Magyar Bálint oktatási miniszter és a titkosszolgálat által megfigyelt Lorin fedőnevű nő beszélgetéseit rögzítették. Az Index azt írja, hogy a birtokába került, elvileg titkos és több szakértő által hitelesnek nevezett dokumentumok szerint a miniszter 2004. május 18-án egyszer, 19-én kétszer is felhívta mobilján a titkosszolgálat által megfigyelt Lorin fedőnevű személyt, aki a jegyzőkönyvek tanúsága szerint jelentős szerepet játszott a román–magyar oktatási szerződés előkészítésében. A hírportál által ismertetett jelentések szerint Magyar Bálint tehát három beszélgetést is folytatott az időközben kémkedés gyanújába keveredett egykori minisztériumi munkatárssal, Szatmári Ildikóval. Ebből az állítólagos lehallgatási jegyzőkönyvből közölt augusztus 25-én több részletet a Cotidianul című napilap is. A Magyar Nemzet múlt héten megjelentetett cikkében arról ír, hogy egy – akkor még meg nem nevezett – bukaresti kémnőt „szorítottak ki” férjével együtt Magyarország területéről, miután a nő három magyarországi hivatalossággal is intim kapcsolatba került. A magyarországi és a hazai sajtóban is nagy teret kapott sztori szereplői tagadják a vádakat, ahogyan a román titkosszolgálat is. /Újabb titkos jegyzőkönyvek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./
2005. szeptember 1.
Újabb díjjal tért haza Olaszországból Kocsis Tibor Új Eldorádója. A Cerro Veronese-ben megrendezett 11. Premio Lessinia Filmfesztiválon Ezüst Tölgyfa-díjjal jutalmazták a Verespatakról szóló dokumentumfilmet. /Újabb díj az Új Eldorádónak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./
2005. szeptember 2.
Csendes László, a Szekuritáté Arhívumát Átvilágító Bizottság magyar tagja joggal bírálta a Cotidianulban megjelent, Markó Béláról szóló cikket, elfogadhatatlan hírlapi kacsának tartva azt. Csendes László a 2004. évi általános választások előtt hatalmas botrányt okozott, amiről több ízben nyilatkozott, de hitelesen felmentetni magát egy alkalommal sem sikerült. Akkor a felügyelőbizottságban az ő szavazata döntötte el, hogy Corneliu Vadim Tudor megkapja a ,,tiszta” voltát bizonyító iratot, s ne legyen akadálya a választásokon való indulásának. Akkor Andrei Plesu, Horia-Roman Patapievici és Mircea Dinescu a bizottság rendelkezésére álló iratai alapján igennel szavazott, vagyis arra, hogy Tudor együttműködött a szekuval, Csendes meg nemmel. Ennek a szavazatnak hála Corneliu Vadim Tudor bejutott pártjával együtt a parlamentbe, ma a szenátus alelnöke, az SZDP legmegbízhatóbb szövetségese. Az RMDSZ-ből Frunda György szenátor akkor kivizsgálást ígért, de az ügynek semmiféle következménye nem lett. Különben épp az RMDSZ-nek lenne a feladata, hogy magyar kutatócsoportok dolgozzák fel a szekus irattár magyar vonatkozásait. /Simó Erzsébet: Az RMDSZ csendes embere. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 2./
2005. szeptember 2.
A mi Mata Harinkat Mucuskának hívják. A Szatmári házaspár Erdélyből települt át, állítólag a Román Hírszerző Szolgálatnak dolgoztak, a nő – Mucuska – több mint bizalmas kapcsolatba keveredett néhány politikai nagymenővel, a férfit Markó Béla többször is a szövetség magyarországi nagykövetének ajánlotta be a székesfővárosban, írta Oláh István. A kémhisztéria előállt, az is igaz, a történet valószínűségéhez sem fér kétség. A szekusdosszié fantomja is kísért, újabban magát Markót támadja egy bukaresti román lap, azt állítva, hogy marosvásárhelyi lapszerkesztőként jó kapcsolatai voltak azzal a szekus tiszttel, akit ráállított a hatalom. /Oláh István: Heti híres. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 2./
2005. szeptember 2.
Kálmán Ungvári Zsófia lemondása után ideiglenes jelleggel Bondor Istvánt bízták meg a Hargita megyei főtanfelügyelői tisztség betöltésére. Bondor közölte, továbbra is főtanfelügyelő-helyettes Costea Constantin, és ugyanilyen funkcióba került Bartolf Hedwig. Megjelent a minőségjavítási és -biztosítási törvény. Szeretné megerősíteni a szaktanfelügyeletet. Szükség van az oktatás menedzsmentjére. Bondor nagyobb autonómiát akar biztosítani az iskolaigazgatóknak. Fontosnak tartja az anyanyelvi iskolahálózat fenntartását és működtetését. /Takács Éva: Az oktatás minőségének javítására törekszünk. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 2./
2005. szeptember 3.
A magyar Informatikai és Hírközlési Minisztériumtól az erdélyi magyar televízió létrehozására kapott 300 millió forint egynegyede megérkezett, senki sem költötte el, hanem a tévé létrehozásával megbízott Janovics Jenő Alapítvány bankszámláján áll – jelentette ki Nagy Zsolt informatikai miniszter. A magyarországi kémbotrány kapcsán a hirszerzo.hu internetes hírportál azt a látszatot keltette, mintha a magyar informatikai minisztérium túl sok pénzt költött volna Erdélyre. A cikk azzal magyarázta a magyar szaktárca nagylelkűségét, hogy a kémkedéssel vádolt Szatmári Tibor meglehetősen jó kapcsolatokat ápolt a magyarországi SZDSZ-szel. Mint ismeretes, Kovács Kálmán távközlési miniszter is a SZDSZ-es. Az újság szerint 300 millió forintot elkülönítettek a televízió eszközbeszerzésére, a pénz megérkezett a Janovics Jenő Alapítványhoz, azonban az alapítvány eddig nem adott számot annak felhasználásáról. Nagy Zsolt szerint alapítvány azt várja, hogy engedélyt kapjon „az eredeti cél későbbi megvalósítását lehetővé tevő terv megvalósítására”. A miniszter nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni, hogy mi lenne ez a terv. Nagy Zsolt a honlap azon információját is cáfolta, miszerint 2002 és 2004 között az IHM közel egymilliárd forintot csorgatott volna Erdélybe. /B. T.: Nem költötték el a 300 millió forintot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./
2005. szeptember 3.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes heti sajtótájékoztatóján a lengyelországi eseményeket ismertette. Hét jelenlegi és volt államfő, kilenc kormányfő és még számos európai és amerikai tisztségviselő írta alá Lengyelországban, Gdanskban a Szolidaritás Európai Központja megalakulását tanúsító okiratot. Minderre a Szolidaritás Mozgalom megalakulásának 25. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségek keretén belül került sor. Markó tájékoztatott az RMDSZ országos operatív munkacsoportjának megalakulásáról, amely Takács Csaba ügyvezető elnök vezetésével a székelyföldi árvíz sújtotta települések segítésével foglalkozik. /Markó Béla szerint: Elérkezett a házelnökök leváltásának ideje. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./
2005. szeptember 3.
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek emlékeztetett, ebben az évben már három alkalommal kértek segítséget, hogy a hívek adományokkal támogassátok az árvíz sújtotta településeket. Első alkalommal a délkelet-ázsiai szökőár szenvedői, második és harmadik alkalommal a „bánsági és moldvai testvérek” megsegítésére gyűjtöttek. Az augusztus 23-i heves esőzés következtében hatalmas árhullám zúdult Székelyudvarhelyre és a Nyikó menti településekre. A víz több ezer házat árasztott el, melyek közül számos teljesen lakhatatlanná vált. A gyulafehérvári főegyházmegye Caritas szervezetének munkatársai nyomban a helyszínen voltak, több mint 1 milliárd lej értékben osztottak szét szükségleti cikkeket. Mostani felhívásában az érsek kéri a híveket, hogy a szeptember 11-én tartott templomi gyűjtésen járuljanak hozzá adományukkal a székelyföldi árvízkárok megszüntetéséhez. /A Gyulafehérvári Érsekség felhívása. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./
2005. szeptember 5.
„A fiatal nemzedéknek az eddiginél jóval fontosabb szerepe van abban, hogy a romániai magyar társadalom hogyan illeszkedik be az integrálódó, globalizálódó világba” – jelentette ki szeptember 4-én Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) negyedik alkalommal, Fiatalság az információs társadalomban címmel megrendezett hétvégi akadémiáján, a Nagyvárad melletti Félixfürdőn. Markó Béla kifejtette, Erdély az elmúlt időszakban – az infrastruktúra tekintetében – hátrányos helyzetbe került az ország többi részéhez képest. Borbély László területrendezési miniszter is hasonlóan vélekedett, kitérve arra, hogy nincs átfogó fejlesztési koncepció. Elmondta, a jelenlegi gazdasági régiók túl nagyok, de azok átalakítása azért is nehéz, mert a bukaresti ellenállás mellett a brüsszeli illetékesek is kitartanak mellettük. Kovács Kálmán, a budapesti Informatikai és Hírközlési Minisztérium vezetője arról beszélt, az új technológiák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a magyar közösségek a fejlődés motorjává váljanak az általuk lakott térségekben. Romániai kollégája, Nagy Zsolt a nemzeti fejlesztési terv informatikai szegmenséről beszélt, és elmondta, idén 150, jövőre pedig 200 teleházat hoznak létre országszerte. A Maros megyei Mezőbándon pedig kísérleti jelleggel bevezetik a Powerline Communication nevű technológiát, melynek lényege, hogy az internet- és telefonszolgáltatás a villamos vezetékeken keresztül történik. /Balogh Levente: Fiatalok, információk és régiófejlesztés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./ Az RMDSZ jól döntött, amikor tudatosan, programszerűen felvállalta a szervezet fiatalítását: a fiatal szakembereknek ugyanis döntő szerep jut az európai uniós csatlakozás véghezvitelében, abban, hogy az erdélyi magyarság nyertese és ne vesztese legyen a csatlakozásnak – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes szeptember 3-án, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) szervezte konferencián. A négynapos tanácskozáson az RMDSZ elnöke mellett a MIÉRT tagszervezeteinek mintegy nyolcvan képviselője, valamint számos szakértő, miniszter, államtitkár, parlamenti képviselő volt jelen. Markó nehezményezte, hogy a kormány nyolc hónapja alatt csupán tíz kilométer sztrádát sikerült építeni az országban. /A fiataloknak döntő szerepük van a csatlakozás véghezvitelében. Markó Béla a félixfürdői MIÉRT-konferencián. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./
2005. szeptember 5.
Véget ért a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének idei szakmai tábora. A Gyergyószárhegyen megrendezett találkozón a hazai résztvevők mellett magyarországi, sőt vajdasági újságírók is jelen voltak. A táborzáró gálán, szeptember 3-án adták át a MÚRE idei díjait. Örökös tagságot kaptak a MÚRE korábbi elnökei: Hecser Zoltán, aki a szervezet jogállását alapozta meg, Kántor Lajos, aki az egyesület ideológiáját dolgozta ki, Ágoston Hugó, aki az újságíró-egyesület szellemiségét megteremtette, illetve Csép Sándor, aki erre a fundamentumra felépítette a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét. A MÚRE nívódíja mellett a szervezet a szakma rendkívüli teljesítményeit is értékeli: Simonffy Katalin, a romániai magyar televíziózásban kifejtett tevékenységéért, Petki Judit, a Brassói Lapok fényképésze a megye építészeti örökségének archiválásáért, míg dr. Szőcs Géza azért kapott elismerő oklevelet, hogy az általa működtetett kereskedelmi rádióban megvalósítja a közszolgálati szellemiséget. A MÚRE nívódíját Majtényi Ágnes, a bukaresti rádió magyar adásának főszerkesztője, illetve Ferenc Imre, a Hargita Népe publicistája érdemelte ki. Életműdíjjal jutalmazták Farkas Árpádot, a Háromszék főszerkesztőjét, aki irodalmi tevékenysége mellett negyven éve a sajtóban dolgozik, és élteti lapjában az újságírás kihalófélben levő értékes műfajait: tárcát, riportot, irodalmi jegyzetet. Szokás szerint a többségi sajtó képviselői közül is díjaztak, a Pro Amicitia-díjat idén Brandusa Armanca érdemelte ki. /F. I.: Kiosztották a MÚRE idei díjait. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./