Szakmai műhelytanácskozásra került sor a Jakabffy Elemér Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete és a Hidvégi Mikó Imre Alapítvány közös szervezésében Kolozsváron. Témája: A magyarországi támogatáspolitika jelene és jövője az Európai Unión belül és kívül, Románia – erdélyi magyarság. Salat Levente (BBTE) emlékeztetett a magyar alkotmányra, miszerint Magyarország felelősséget érez az utódállamok magyarsága iránt. E téren a kedvezménytörvény volt az egyik próbálkozás, azonban megvalósításai elmaradtak a várakozásoktól. Nagy kérdés, hogyan lehet EU-konformmá tenni a támogatáspolitikát. Mindenekelőtt le kell választani a politikai klientúra kényszerpályájáról. Salat Levente arról a dilemmájáról is szólt, hogy a támogatáspolitikában mi a cél tulajdonképpen. Szerinte egy olyan identitás-szerkezetet erősítenek meg, amely lehetetlenné tesz a romániai magyarság hatékony integrálódását a romániai politikai közösségbe, a román társadalomba. Szerinte a magyar identitás erősítésével az önámításnak az a formája, melyet a támogatáspolitika fenntart, a meg nem hirdetett kiürítésnek a stratégiája. Kiss Dénes A magyarországi támogatások számokban című előadásában, amely az MTA kutatási eredményét ismertette, a romániai magyar kulturális intézményrendszerrel, a nonprofit szervezetekkel foglalkozott. Elmondta: ezek vertikális típusú kapcsolatteremtésre törekszenek, ennek következtében horizontális kapcsolatnak nyoma sincs. A pénzt adók nagyon sokszor nem ellenőrzik, mire is adták ki a pénzt. Tüzetes vizsgálat alapján rájöttek, hogy több, magát kulturális jellegűnek valló szervezet tevékenysége nem fedi ezt a fogalmat. A kutatási adatok szerint az erdélyi intézmények nem nagyon pályáznak EU-s pénzekre. Inkább ismeretségi kapcsolatokat használnak ki. Tibád Zoltán (IKA-alkuratóriumi elnök) a szemléletmód megváltoztatását hangsúlyozta. Úgy tűnik – jegyezte meg –, hogy a magyar politikai elit nem tudja, mit kezdjen a határokon kívül élő magyarokkal. Tibád Zoltán kérte egy összmagyar magyar fejlesztési terv kidolgozását. Horváth Tamás (Hidvégi Mikó Imre Alapítvány) A romániai magyarok uniós felkészítése, közös magyar– román tervezés című előadásában kifejtette: most nagyon sokan Budapesten úgy gondolják, hogy a támogatási rendszer a régi formában nem mehet tovább. Ríz Ádám (Hídvégi Mikó Imre Alapítvány) A határon túli támogatáspolitika újabb dilemmái az EU-ban / az EU határán címmel tartott előadást arról, hogyan lehetséges valamilyen integrált forrás felhasználása. A politikai döntéshozók számára elkészítettek egy közigazgatási szemléletű ajánlatot. A határon túli politikai elit bizonyos értelemben kézben tartja a Magyarországról érkező források irányítását. Ki kell nevelni a térségfejlesztő menedzsereket. Székely István (Jakabffy Elemér Alapítvány) előadása – A magyarországi támogatáspolitika lehetséges szerepe a Romániai EU-csatlakozás után – erdélyi reflexió a szakértői javaslatokra. Az előadó arról értekezett: Magyarországon, az eddigi 15 éves tapasztalat alapján, milyen változtatásokat kell hozni a támogatáspolitikai rendszerben, illetve a támogatás konkrét programjaiban. Bodó Barna (ERMACISZA) az Erdélyi magyar civil szervezetek felkészültsége az EU-s források fogadására című előadásában elmondta: szerinte senkinek nincs tudomása arról, hogy a romániai civil szféra milyen emberi és milyen anyagi erőforrásokkal rendelkezik ahhoz, hogy magasabb, nagyobb erőforrásokat tudjon megcélozni és lehívni. Bodó Barna és csoportja már nyert EU-pályázatot. Horváth Réka (BBTE) A romániai előcsatlakozási alapok és az erdélyi magyarok; mit hozott, mit hozhat az Európai Unió című előadásában hiteles tényekkel bizonyította, hol is lehetne a romániai magyarság érdekeit a magyarországi támogatáspolitikába, pályázati rendszerbe beépíteni. /(Csomafáy Ferenc): A támogatáspolitika jelene és jövője. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

A Magyar Ifjúsági Tanács /MIT/ elfogadhatatlannak tartja azt az ifjúsági törvénytervezetet, amelyet kilenc parlamenti képviselő készített, és az RMDSZ ifjúsági szervezete, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) népszerűsít, olvasható a MIT közleményében. A MIT egyik tagszervezetének – a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) – képviselői részt vettek a Román Ifjúsági Tanács (CTR) keretén belül egy olyan átfogó ifjúsági törvénytervezet kidolgozásában, melyet jelenleg a parlament illetékes szakbizottságai véleményeznek. Ez olyan általános elveket tartalmaz, amelyek az államot nem kötelezik konkrét cselekvésre. /Ifjúsági törvénytervezet MIÉRT módra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 5./

Szaruhártyabankot és -átültetési központot létesít a budapesti Segítő Jobb Alapítvány Nagyváradon. Kalmár László, az alapítvány elnöke elmondta, azért választották a mintegy egymillió eurós beruházás színhelyéül a Körös-parti várost, mert hagyományosan jó kapcsolatot ápolnak az itteni orvosi egyetemmel, illetve az egyházakkal. A város nagyon közel fekszik Debrecenhez, és ez megkönnyíti, hogy szakmailag is patronálhassák a szemműtéteket végző intézményt. Kalmár László hozzátette, az elmúlt tizenöt évben évente több tízmillió forintot költöttek a határon túli szaruhártya-átültetésre szoruló betegek magyarországi kezelésére. Az egészségügyi központ számára a nagyváradi római katolikus püspökség ajánlotta fel egyik, a közelmúltban visszakapott ingatlanát, havi egy euró szimbolikus bérért. /Balogh Levente: Segítő Jobb Alapítvány. = Krónika (Kolozsvár), júl. 5./

Olvasói levél panaszolta el, hogy az illető június 27-én, zuhogó esőben felszállt a Borszékről Marosvásárhelyre tartó mikrobuszra. Magyarul szólt a mellette állóhoz. Erre a kalauz rákiáltott: ne beszéljen magyarul, mert leszállít a buszról. Borszék lakóinak több mint 80%-a magyar nemzetiségű, s a mikrobusz is Hargita megyében állomásozott. Az illető megkérdezte, miért nem függeszti ki írásban ezt a tilalmat. Erre a sofőr kijelentette: azonnal szálljon le. Le kellett szállnia, megalázottan. /Takács Auróra, marosvásárhelyi lakos: Leszállítottak a buszról, mert magyarul beszéltem. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 5./

A településnapok ünnepségein – mostanában Háromszéken is – egyre több helységben, a községi státus szimbólumaként ott van a címerkép. Kökös, Bodok, Kézdiszentlélek, Lemhény, Vargyas, Kommandó, Kézdialmás a megye azon települései közé sorolhatók, ahol a heraldikai jelkép elkészült, avagy folyamatban van kivitelezése. /A heraldikai jelképről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom /RMKDM/ elnöke indulatosan kiállt az RMKDM mellett. Visszautasította a Népújság június 29-i számában címoldalon közölt Átváltozás című cikket. /Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke: Kedves főszerkesztő úr. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 5./ Makkai János főszerkesztő jelezte, fenntartja állítását.

A háromszéki Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) arra kéri Szász Jenőt, a szervezet elnökét, álljon a sarkára, különben fenntartják a tavaly decemberi bizalom-megvonásukat – jelentette Gazda Zoltán a háromszéki MPSZ elnöke, aki szerint a napokban kialakult belső vita miatt Németh Zsolt, a Fidesz alelnöke is hibás, aki támogatta a Bihar megyei szervezet „palotaforradalmát”. A bihari MPSZ szerint a szervezet bénult állapotban van. Ennek ellenére nem akarnak szakadást – nyilatkozott Csuzi István Bihar megyei elnökségi tag. A bihariak egy tisztújító kongresszus összehívását szorgalmazzák. A háromszéki MPSZ-esek testületileg tagjai lennének a Fidesznek – döntötte el július 5-én a szervezet vezetősége. /Borbély Tamás: Németh Zsoltot és Szász Jenőt hibáztatják a háromszéki MPSZ-esek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

„Kincses Előd nem tanácskozni akart velem, hanem levelében nyilvános párbajra hívott. Nincs időm az ilyesmire, nekünk nem párbajoznunk kell, hanem segíteni egymásnak, most a szolidaritás és az együttmunkálkodás ideje van” – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. Kincses Előd marosvásárhelyi jogász nyílt vitára hívta ki a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban. „Sajnálatosnak tartanám, ha elzárkózna a jobbító szándékú nyilvános vitától” – fogalmazott Kincses Előd Markónak címzett, levelében. „Az 1945-ös nemzetiségi statútum az anyanyelv használatáról sokkal kedvezőbben rendelkezett, mint a jelenlegi kisebbségi törvény” – nyilatkozta Kicses, aki szerint az 1945-ös kisebbségi törvényt maga az RMDSZ helyezi hatályon kívül, amikor kiegészítették a jelenlegi törvénytervezetet a 78-as szakasszal. Ez ugyanis kimondja, hogy minden, ezzel a jogszabállyal ellentétes rendelkezést hatályon kívül helyeznek. /D. Balázs Ildikó: Markó Béla nem fogadta el Kincses Előd kihívását. = Krónika (Kolozsvár), júl. 6./

Közel másfél évtizede, hogy a román parlamentben képviselőként-szenátorként tevékenykedik dr. Garda Dezső. A korrupció elleni állandó küzdelem bátor katonája. Harcol a föld- és erdőtörvény korrekt alkalmazásáért, továbbá a magánerdők védelméért. Ő a romániai magyar képviselők Don Quijote-ja, aki román és magyar szenátorok mosolyától kísérve vívja a maga sajátos szélmalomharcát. A magánerdők őrzéséről, a vágási kvóták megszüntetéséről szóló törvénytervezet parlamenti vitája kapcsán nyilatkozta az egyik hetilapnak: ,,…Javasoltam, hogy a magánerdőket magánerdészek őrizzék, hogy a fakitermelésnél szűnjön meg az erdőtulajdonosok kálváriája… Számítottam arra, hogy szenátorkollégám, Pete István az RMDSZ részéről jelen lesz, és segíteni fog a törvényjavaslatok elfogadtatásában, de sajnos nem így történt. Nem volt ott, sőt, nem is beszélt a felsőházi társaival, akik nagyon ellenségesen viszonyultak a kezdeményezésemhez.” Az SZNT székelyföldi autonómia-statútumának ügyében is csak Sógor Csaba állt ki mellette. /Ferenczy L. Tibor: Magányos fenyő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

Idén is megtartotta Marosvásárhelyen évi találkozóját a volt Római Katolikus Főgimnázium öregdiákjainak Sanctus Emericus Baráti Köre. 2004 őszén megvalósult az öregdiákok régi álma: a Bolyai Farkas Középiskolában elkezdődött a katolikus oktatás. Ebben nagy szerepe volt az öregdiákok baráti körének, vezetőségének, különösen Bányász Sándornak. Rajta kívül dr. Péter Mihály akadémikus, Csath Gábor, Kiss Dénes, Csutak Tibor támogatta a baráti kör immár bejegyzett alapítványának, a Sanctus Emericusnak a tevékenységét, amely fő célul az egykor színvonalas katolikus oktatás visszaépítését tűzte ki. Az öregdiákok gondoskodtak a karácsonyi, év végi ajándékról, s a nehéz sorsú tanulóknak az esperességgel közösen havi támogatást nyújtottak a bentlakás és az étkezés költségeinek fedezésére. /(bodolai): Az öregdiákok Sanctus Emericus baráti köre. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./

A fasiszta Tiso-rendszer egyenruháiba bújt semmirekellők a legnagyobb magyar többségű felvidéki város, utcáin randalírozhattak, s magyarellenes jelszavakat üvöltözve jöhettek-mehettek közterületeken. ,,Mi vagyunk itthon, ti jövevények vagytok! Ez a mi hazánk, nem a bitang magyaroké!” – ordították. A rendőrség csak akkor avatkozott közbe, amikor félszáznyi magyar fiatal szembe mert szegülni a fasiszta tüntetőkkel. A forgatókönyv ismerős, a Kárpát-medencében, az utódállamok területén már sokszor kipróbálták: 1990-ben Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen, mostanság a délvidéki Újvidéken, Szabadkán, Temerinben, Zentán. Szlovákiában Meciar magyargyűlölete és Gasparovic államelnök elfogultsága meghozta a ,,gyümölcseit”. A Révkomáromban randalírozó szlovák fiatalok ugyanúgy kiabáltak, mint hónapokkal előbb a sepsiszentgyörgyi vendégdiákok: ,,Ne magyarosítsatok el minket!” A forgatókönyveket ugyanazon a boszorkánykonyhán főzik ki, amit úgy hívnak: ,,trianoni szindróma”. Ezért volt, hogy az összeverődött komáromi magyar fiatalok a ,,Vesszen Trianon!” jelszóval szegültek szembe az újfasisztákkal, de a verést és letartóztatást ők kapták – a ,,demokratikus” Szlovákia rendőrségétől. Nem is első esetben. Ahogyan Vajdaságban soha nem fogják el a magyarbántalmazások tetteseit, Szlovákiában sem néznek szembe a fiaik által elkövetett atrocitásokkal. Így megy ez a Kárpát-medencében, s ki tudná megmondani, mikor lesz vége?! – írta Magyari Lajos. Szlovákia és Magyarország egyaránt európai uniós tagországok, a megbékélésnek már régen végbe kellett volna mennie. A magyar külügy néma marad a Révkomáromban történtekkel kapcsolatban. /Magyari Lajos: Révkomárom és Sepsiszentgyörgy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. febr. 17./ című tanulmányával kapcsolatos vita összegzéseként Parászka Boróka, a hetilap főszerkesztője kifogásolta, hogy sokan nem szólaltak meg a vitában, a Magyar Tanszék stb. a/ Láng Zsolt indulatosan visszautasította ezt a megállapítást. „Úgy gondolod, az Éneklő Borz eladta magát a hatalomnak?” „Salat Levente politikai alkuval lett az egyetem prorektora?” Láng Zsolt hangsúlyozta, hogy az irodalmat nem intézményi szinten határozzák meg. A kívülállás mondatszerkezetével is lehet állást foglalni. /Láng Zsolt Kirohanó: Kedves Boróka! = A Hét (Marosvásárhely), júl. 7./ b/ Parászka Boróka válaszolt Láng Zsoltnak. Igenis vannak fórumok vannak, körök és céhek. Mivé lesz Kántor Lajos a Korunk folyóirat nélkül? Mivé lesz Böszörményi Zoltán a mecénás jelmez nélkül? Parászka nem fogadta el, hogy valamit már tíz éve leírtak. Szerinte a folyamatos jelenben kell írni. Nincs függetlenség, nincs kívülállás. Parászka szerint Erdélyben ma irodalmi-személyi kultusz van, reális irodalmi teljesítmények nélkül. /Parászka Boróka Benneálló: Hekaleitosz lábnyoma. Kedves Zsolt! = A Hét (Marosvásárhely), júl. 7./ c/ Kuszálik Péter nem ismeri el, hogy tévedett, bibliográfusként nem adott meg pontos évszámot. Valójában a Kántor-Láng könyv első kiadása nem 1973, ahogy ő írta, hanem 1971. Kuszálik megsértődött, mert Kántor Lajos irodalomtörténész nem hajlandó vele vitatkozni. Kántor Lajos grafománnak nevezte Kuszálikot. Erre Kuszálik válasza: Kántornak több könyve, tanulmánya jelent meg, mint neki. /Kuszálik Péter: Válasz és magyarázat. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 7./

A napokban a Jakabffy Elemér Alapítvány szervezésében támogatáspolitikai műhelytanácskozásra került sor, ahol a vitaindítónak számító két előadást budapesti a támogatáspolitika budapesti szakértői, Ríz Ádám és Horváth Tamás tartották meg, a Hídvégi Mikó Alapítvány képviseletében. A határon túli nemzetrészeket megcélzó támogatások 1990-es elindításával az akkori magyar kormány – és azóta is mindegyik – stratégiai fontosságú szerepet tölt be. A támogatások alapján a határon túli magyarok lassan másfél évtizede pályázatban gondolkoznak, ha támogatást keresnek közösségi programjaikhoz. Ugyanakkor ez a támogatási rendszer egy ideje olyan kóros tüneteket mutat, amelyek világossá tették, újra kell gondolni a struktúrát. Bodó Barna felvetette a kérdést, hogy a megnyert pályázatot félre lehet-e söpörni, a közösséget a falugondnoki rendszer beígért és megnyert alapjaitól megfosztani, mert a támogatást megítélő közalapítványt megszüntették? Reformra van szükség az új helyzetben, mert Magyarország EU-tag. Bodó kiemelte, nem átvenni kell a külföldi mintát, hanem kigondolni és felépíteni az egyedit, a hazai sajátosat. Figyelembe kell venni a valós helyzetet, román fiatalok megvernek Székelyföldön magyar gyerekeket, a nemzetállaminak mondott egyház elveszi egy másik egyház iskolájának telkét-udvarát... Olyan támogatáspolitikát kell kialakítani, amely lakóhelyeiken tartja a kisebbségi magyarokat. Erre a javaslattevők három pilléren nyugvó rendszert gondoltak ki, amelyek közül az első a stratégiai tervezés szükségessége. A több évre szóló programdokumentum a Határon Túli Nemzeti Fejlesztési Terv. Azonban a kisebbségi közösség nem rendelkezik olyan intézménnyel, köztestülettel, amely egy közösségi fejlesztési terv gazdája lehet. A másik pillér a kisebbségi civil szervezetek felkészítése a jelentős EU-s alapok lehívására, amelyek a jelenleg létező támogatási összegek megkétszerezését tennék lehetővé. Itt azonban felvethető egy strukturális kérdés: a kisebbségi civil szervezetek által igényelt támogatások jelentős része kulturális célú. Az EU-alapokhoz tíz–húsz százalékos önrész szükséges, a legkisebb program is pár ezer eurós saját alapot feltételez. A létező 2300 erdélyi magyar civil szervezet közül hány képes ekkora terhet magára vállalni? Bodó hangsúlyozta, hogy az anyaország nemzeti fejlesztési tervének tartalmaznia kell azokat a tételeket, amelyek a határon túli nemzetrészeket illetően lehetővé teszik a stratégiai célok megvalósítását. A másik oldalon pedig a határon túli magyar civil világ fogadókészségét, teherbíró képességét fejleszteni kell. /Bodó Barna: Stratégiai támogatás – támogatási stratégia. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./ (A szerző politológus, a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke.)

Markó Béla, az RMDSZ a kisebbségvédelem jogi eszközeiről kezdett vitázni, és valótlan kijelentéseket tett, állapította meg Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke. Markó úgy nyilatkozott, hogy „a kisebbségi törvény vitája arra is jó volt, hogy egyik-másik bírálónk gyatra szakmai színvonalával és gyarló szellemi képességeivel is megismerkedhessünk. Olvasom például egy megfáradt jogászunktól, hogy a nemzetiségi statútum jobb (mint a jelenlegi kisebbségi törvénytervezet – szerk. megj.) A két törvényt körülbelül úgy lehet összehasonlítani, mint ama közkeletű gyermekmondókában a két ragadozót: »Az oroszlán is egy macska, / csak egy kicsit nagyobbacska!«„ Markó Kincses Előd írására (Szabadság, 2005. április 15.) utalt. Azonban Kincses soha, sehol nem írta le azt, hogy a „nemzetiségi statútum jobb”. Kincses Előd szerint a statútumnak számos olyan hatékony kisebbségvédő rendelkezése van, amely az RMDSZ-vezetés mostani törvénytervezetéből hiányzik. Kincses Előd példákat idézett a statútumból: azok a hatóságok, »amelyek körzetében a lakosság 30 százaléka nem román ajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek az illető körzet 30 százalékát kitevő lakosság tagjai által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott bármilyen beadványt elfogadni, anélkül hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének.«. Ma viszont Romániában nincs olyan hatóság, amely magyar nyelven elfogadna bármilyen beadványt. Ezen a helyzeten az RMDSZ tervezete nem kíván változtatni. Kincses Előd kifogása arra az elvre épül, hogy a szerzett jogokat visszavonni nem szabad. Markó valamiféle titkos kézfogást feltételezett az RMDSZ-tervezet bírálói és a Nagy-Románia Párt között. Markó megfeledkezik arról, hogy hányszor árult egy gyékényen Vadim Tudorral, a Nagy-Románia Párt elnökével, amikor a Székely Nemzeti Tanács autonómiatervezetéről volt szó. Vadim Tudor legutóbb az RMDSZ-től kapta a mentőövet, mert Csendes Lászlónak, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács RMDSZ-es tagjának támogató szavazata nélkül távoznia kellett volna a közéletből. A kisebbségi törvényről nyilvános bírálatokat fogalmazott meg: Ágoston András, Gabriel Andreescu, Bakk Miklós, Bodó Barna, Borbély Zsolt Attila, Csapó József, Smaranda Enache, Szilágyi N. Sándor, Szilágyi Zsolt, Veress László, Tőkés László, Fodor Imre és Bod Aladár, végül a cikkíró. /Izsák Balázs: Oroszlán-e a macska?Megvédi-e a szerzett jogokat az RMDSZ? = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./

Elmúltak azok a régi szép idők, amikor a díszpolgári címet kizárólag olyan személyiségek kapták meg, akik valóban tettek is valamit Aradért. Az 1989-es rendszerváltást után három évvel kezdték ezt a címet osztani. Először sportolóknak adták a címet. Később az egyik évben a volt román királyt is kitüntették. Magyar nem volt a díszpolgárok között, még egyetlen magyar ajánlás sem érkezett. Temesváron 1994–2005 között 67 személyiségnek és két csoportnak: az 1989-es decemberi forradalom mártírjainak, valamint a bánsági antikommunista ellenállás harcosainak adományoztak díszpolgári címet. Tíz év alatt száznál jóval több díszpolgára lett a városnak. Székely László (1877–1934), a város első főépítésze “post mortem” kapta a kitüntetést 2002-ben. Díszpolgár lett Kőnig Frigyes természettudós, aki az ország legnagyobb lepkegyűjteményével gazdagította városa múzeumát. Díszpolgár a hazai magyar irodalom legidősebb költője, a 96 éves Anavi Ádám. Temesváron látta meg a napvilágot Balázs Jolán, a kiváló magasugró, aki 1954 és 1966 között 140 rangos nemzetközi versenyen szerepelt: 1958-ban és 1962-ben európai bajnokságot nyert, 1960-ban, a római olimpián aranyérmet; 1961-ben ugrotta utolsó világcsúcsát (191 cm) Szófiában, 1998-tól díszpolgára a városnak. Lugos egyik magyar díszpolgára Higyed István nyugalmazott lelkipásztor. Nagyszentmiklósnak azonban nagy adóssága van. A Bartók-kultusz része lehetne, hogy a szülőváros díszpolgárként is tisztelje a világhírű zeneszerzőt és zongoraművészt. /Szekernyés Irén: Díszpolgárság a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./

Július 8-án zárul az unitárius egyház szervezte gyermektábor Homoródalmáson. Brassó és Kovászna megyéből 40, I–VIII. osztályos gyermek vett részt a táborban, ahol mindennap istentiszteletet, csoportos foglalkozásokat szerveztek és kirándultak a környéken. Jövő héten kezdődik a hagyományos népművészeti alkotótábor a községben. /Táborozók Homoródalmáson. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a romániai magyarság összefogását sürgette. Javaslata szerint az autonómia körül teremtődjön meg az a széles egység, ami biztosíték lehet a parlamentbe jutáshoz. A püspök szerint az RMDSZ nómenklatúra féltette a pozícióját, igyekezett bebetonozni magát, de törekvéseik kérészéletűnek bizonyultak. Tőkés László szerint a szükség rákényszeríti „a hatalmától megittasult RMDSZ-t”, hogy átértékelje a helyzetet, s megkezdődjön a belső magyar–magyar viszonyok rendezése. Ha az RMDSZ ezt elutasítja, annak szomorú következményei lesznek az erdélyi magyarság számára. Szilágyi Zsolt elmondta: a választáson való indulás előtt a szervezet el akarja érni a választási törvény diszkriminatív részeinek módosítását. Gazda Zoltán, a háromszéki MPSZ elnöke szerint a két magyar szervezet vezetőinek tárgyalóasztalhoz kell ülniük, ezért kezdeményezni fogja, hogy az MPSZ országos vezetősége hívja meg az RMDSZ-t egyeztetésre. /Tőkés az összefogást sürgeti. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

Székelyudvarhely iskolaváros, az iskolák, a tanárok és a diákok jelenléte meghatározó jellegű a város életében. A könyvtár szolgáltatásai is jórészt az iskolások, illetve a pedagógusok igényeit igyekszik figyelembe venni, mondta dr. Hermann Gusztáv Mihály, a városi könyvtár igazgatója, a filmklub, az audiovizuális szolgáltatások, a tudományos-ismeretterjesztő tevékenység az iskolai munkát kívánja segíteni. A regisztrált könyvtárlátogatók száma 5000, többségük diák. A könyvtár az alapszolgáltatásokon túl komplex audiovizuális szolgáltatásokat is nyújt, mint a tananyag kiegészítésére szolgáló filmek vetítése vagy a filmklub-tevékenység. A Kuckó Egyesülettel együttműködve gyermekfoglalkozások számára alkalmas termet tartanak fenn, ebben játszóház működik, népi mesterségekkel lehet ismerkedni. A könyvtárban az Areopolisz Szabadegyetemen kétheti rendszerességgel tartanak különböző előadásokat a meghívott szakemberek. /Sarány István: Székelyudvarhely. Nyári program a könyvtárban. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./

Vásárhely visszavár, az EMKE Maros megyei szervezetének vezetői ezzel a jelszóval indították városnapi rendezvénysorozatukat. Azokat az alkotókat és művészeket hívták, akik valamikor Marosvásárhelyen, a megyében éltek, dolgoztak, hangsúlyozta Kilyén Ilka alelnök. A helybeli színtársulat Szolnokra áttelepült egykori közkedvelt művésznője, Meister Éva vastapsot aratott a színház zsúfolásig telt kistermében. A lírai est anyagát Molnár H. Lajos író válogatta, egykori erdélyi tollforgató társai – Bogdán László, Czegő Zoltán, Csiki László, Farkas Árpád, Ferenczes István, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Magyari Lajos, Székely János, Szőcs Géza, Szőcs Kálmán – költészetéből állította össze és rendezte a műsort, amely a létrejötte óta eltelt másfél évtizedben is megőrizte frissességét. /N.M.K.: Vásárhely visszavár. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

Július 3–án ballagtak a végzősök Kolozsváron, a katolikus teológiai karon. A diákokat Marton József, a kar dékánja, a végzős évfolyam vezető tanára búcsúztatta. A társadalmat a bizalmatlanság jellemzi, hangsúlyozta. A tekintélynek a fogalma és ténye csökken. Ezért keresi a világ a szavahihető embereket. A társadalmat nemessé csak a szavahihető emberek tehetik. Azt kérte a végzősöktől, maradjanak hitelesek, ne igazodjanak a változó eszmeáramlatokhoz. /Évzáró a kolozsvári katolikus teológiai karon. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 10./

Léstyán Ferenc tollából Az oltáriszentség csodáival közöttünk élő Urunk Jézus Krisztus /Gloria Nyomda, Kolozsvár/ címen jelent meg egy, az Oltáriszentség évét köszöntő kiadvány. A könyv tartalmazza a történelem folyamán különböző korokban az oltáriszentséggel kapcsolatos csodákat. /Könyv az eukarisztia éve tiszteletére. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 10./

Az identitás definíció nélküli evidencia – fogalmazhatták meg a következtetést a július 10-én zárult IV. Torockói Diáktáborban, amely az Identitás, nemzet, etnopolitika a 21. században címen zajlott. A több mint 20 politológia és újságíró szakos hallgató részvételével a Politeia – Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület és a Kolozsvári Magyar Politológushallgatók Társasága (KoMPoT) által szervezett nyári egyetem négy napja alatt előadást tartottak hazai és magyarországi meghívottak. Bodó Barna politológus, a tábor „atyja” az identitásról mint önmegvalósítási programról beszélt, majd azt a kérdést is feltette hallgatóságának, hogy mikor válik a politika etnobiznisszé. Gabriel Badescu, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem politológia karának tanszékvezetője szerint az interetnikus kapcsolatok vesztettek látványosságukból és mélységükből Európában, ugyanakkor az etnikai környezet befolyásolja a politikai szerepvállalást. Egy nemrég elvégzett felmérés eredményeit ismertetve elmondta, hogy a románok nem tesznek különbséget erdélyi és magyarországi magyar között. Ezzel szemben egy magyarországi felmérés adataiból kiderül, hogy az ottani magyarok igenis megkülönböztetik magukat a határon túliaktól. Amint azt Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója kifejtette, a magyar–magyar párbeszéd elakadt, aminek több oka is van. A Trianon utáni magyar közösségek és az országhatáron belül maradt magyarok egyre kevesebbet tudnak egymásról, ami az oktatás hiányosságára is visszavezethető, illetve az, hogy ma sem Bukarest, sem Budapest nem tud viszonyulni az erdélyi magyarokhoz. Jövőre a közéleti etika lesz a torockói diáktábor témája – jelezte Bodó Barna. /Soó Éva: Torockói Diáktábor: identitás és etnopolitika. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

Kettős ünnep helyszíne volt július 10-én Búzásbesenyő, a Kerelőszentpálhoz tartozó, életerős közösség. Az immár hatodik éve megszervezett falunap alkalmával a helyi általános iskola névadó ünnepségét is megtartották. A tanintézmény felvette a XIX. századi Dósa Dániel publicista, regényíró nevét, aki búzásbesenyői kúriáját a református egyháznak adományozta, hogy abban megfelelő körülmények között működhessen a felekezeti iskola. Jelenleg az épületben óvoda működik, félszáz kisgyerekkel. A rendezvény a helyi Rátoni János Művelődési Házban kezdődött, ahol a magyar és román tagozatos diákok, az ökumenikus vegyes kar műsort adott elő. Az iskola vezetője ismertette a névadó előd munkásságát. – Búzásbesenyő mind tanügyi szempontból, mind a magyarság, az RMDSZ szempontjából a régió lelke, fáklyája – mondta Simon János tanfelügyelő, megyei tanácsos. /Simon Virág: A régió fáklyája: Búzásbesenyő. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./

Sürgősségi kormányrendelettel módosítják a választási törvényt – döntötték el július 11-én a kormánykoalíció pártjainak képviselői. Az új előírások értelmében kötelezővé válik a választói kártya használata. Arról is döntöttek, hogy a kormány július 18-án mond le, Traian Basescu államfő pedig 19-én nevezi meg az új miniszterelnököt. A hatályos ötszázalékos választási küszöb csökkentését kérték az RMDSZ képviselői, azonban a testület elvetette a négyszázalékos küszöb bevezetésére vonatkozó RMDSZ-javaslatot. A Krónika arra is kíváncsi volt, hogy a választási törvény módosításánál figyelembe veszik-e azokat a bírálatokat, amelyeket az Európa Tanács jogásztestülete, a Velencei Bizottság, az Európai Parlament, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), valamint az Amerikai Egyesült Államok törvényhozása is megfogalmazott a tavalyi törvénnyel kapcsolatban. Az említett szervezetek demokráciaellenesnek tekintették a jogszabály kisebbségi fejezetét, mely monopolhelyzetet biztosított a hatalmon levő kisebbségi szervezeteknek, így az RMDSZ-nek is. Takács Csaba úgy vélte, a felsorolt szervezetek állásfoglalásai félretájékoztatáson alapultak. Szerinte a Magyar Polgári Szövetség a feltételeket csalással próbálta teljesíteni. /A koalíciós pártok ismertették az előrehozott választások menetrendjét. = Krónika (Kolozsvár), júl. 12./

A Sapientia EMTE idén 26 román – angol szakos tanárt bocsát ki, tájékoztatott dr. Balázs Lajos egyetemi docens, tanszékvezető. A három székelyföldi megyében a betöltetlen román és angol szakos állások száma négyszáz fölött van. A Bolyai Tudományegyetem megszüntetése óta először végeznek magyar anyanyelvű román szakos hallgatók a magyar iskolák számára. A Bukaresti Tudományegyetem Bölcsészkarának bizottsága elismerte a képzés eredményességét, többjüket meghívta Bukarestbe, mesterképzésre, továbbá szakmai partnerséget kínált fel az EMTE tanszékének a kutatás, sajátosan a román–magyar bilingvizmus kutatása, szakmai továbbképzés és kölcsönös tudományos konferenciák szervezése terén. Az EMTE végzősei neveléslélektant, pedagógiát, a két tantárgy oktatásának módszertanát (külön-külön), számítógépes szövegszerkesztést, a számítógép oktatásban való alkalmazását, osztály- és iskolavezetést tanultak, és mindezek tetejébe pedagógia-gyakorlaton vettek. Ezért megdöbbentette őt a megyei főtanfelügyelő asszony kijelentése, hogy ,,tanárképzés nálunk (értsd az országban) egyszerűen nincs”. /Dr. Balázs Lajos egyetemi docens, tanszékvezető: Huszonhat tanár a Székelyföldnek. Gondolatok a Sapientia – EMTE csíkszeredai román–angol szakos hallgatók államvizsgájáról, felvételi vizsga előtt. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 12./

Csép Sándor elvégezte Kolozsváron a Református Teológiát, de nem lett lelkész. Ezután a Babes–Bolyai Tudományegyetemen a filozófia szakot is elvégezte. A Kolozsvári Rádiónál volt hely, felvették, mesélte életét. Az írott sajtóban korábban nem tudott elhelyezkedni. Ahol meglátták az önéletrajzát /apja lelkész volt/, megijedtek. Gáll Ernő, Balogh Edgár ajánlóleveleivel jelentkezett, de hiába, minden laptól elküldtek. Amikor megindult a televízió magyar nyelvű adása, Bodor Pál hívta Csép Sándort, nagy nehezen sikerült is áthelyeztetnie, s ott volt 1983-ig. Akkor minden további nélkül kirúgták, sehol sem tudott a sajtóban elhelyezkedni. Ebben az időben nagy sikerrel játszották egy színdarabját /Mi, Bethlen Gábor/. A negyvenedik előadás után egyszerűen betiltották. Volt egy filmje, az Egyetlenem, a kalotaszegi szomorú népesedési folyamatokról, az elnéptelenedésről. Ezt nacionalistának, nemzetsiratónak bélyegezték. Közismert volt jó kapcsolata Tőkés Lászlóval. Feltételezhető, hogy ezek hatására döntöttek az eltávolítása mellett. Két év munkanélküliség után kapott terjesztői állást a Korunknál, Gáll Ernő jóvoltából. Az 1989 végi fordulat után Csép visszakerült a Kolozsvári Rádióhoz, illetve létrehozták a Kolozsvári Regionális Televíziót. A diktatúra idején a sajtóban kialakult egy olyan madárnyelv – a mostani fiatal generáció lehet már ezt nem ismeri – az újságírók és az olvasóközönség, illetve a rádió- és tévériporterek meg a hallgatók, nézők között. A sorok között, a kimondott mondatok mögött lehetett érezni. Csodálatosan működött, nagyon sokszor, sőt általában sikerült átverni a cenzorokat. – 1989 után megszervezték az újságíróképzést a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. Nagyváradon létrehozták az Ady Endre Sajtókollégiumot, ez több mint tíz esztendeje működik. Körülbelül 400-an végeztek a tíz év alatt. Az Áldás, népesség mozgalom zászlóbontó konferenciája tavaly októberben volt Nagyváradon. Kárpát-medencei méretekre kívánják kiterjeszteni a mozgalmat. Csép Sándor szerint ha a lelkészektől a közgazdászokig, a területfejlesztőkig és az ipartelepítőkig mindenkit bevonnak, az egyházakat, a politikumot és a társadalmi szférát is, akkor megállítható a drámai népességfogyás. Reméli, tíz esztendőn belül már statisztikailag is mérhető eredményeket fognak elérni. Terveik szerint annak a családnak, ahol megjön a harmadik gyerek, jelentős támogatást nyújtanának. /Fábián Tibor: Az Egyetlenemtől az Áldás, népességig. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 12./

Csíkfalván Balogh István polgármester elmondta, hogy a választáskor az infrastruktúra fejlesztése mellett súlyt helyezett az emberek közötti kapcsolatokra. Az együttműködés eredményességét bizonyítja a néptánccsoport és kórus létrehozása. A 22 tagú kórus tagjai fiatal családosok, a helyi ünnepségeken népdalfeldolgozásokat adnak elő. Nyárádszentmárton művelődési otthonának a tetőzete vált veszélyessé, új gerendákra van szükség. A helyi költségvetésből 300 millió lejt fordítanak erre a célra. A búzaházi kultúrház javítása is fontos, még nem érkezett meg a pénz, így a munkálatokat nem tudták elkezdeni. Csíkfalván új épületet emelnek, amelynek egyik szárnya polgármesteri hivatal lesz, a másikban a művelődési otthon kap helyet, s itt lesz a községi könyvtár is. Vadadon elemi iskola és óvoda működik. Pályázatot nyújtottak be, hogy Csíkfalván tornatermet építsenek. A községben soha nem volt tornaterem. Az új létesítmény az iskola udvarán lesz. Gligor Róbert László 2004. szeptember elsejétől a Csíkfalvi Polgármesteri Hivatal pályázati felelőse, s a Községi Hírlevél egyszemélyes szerkesztősége. A négyoldalas lapocska kéthavonta jelenik meg, eddig négy szám látott napvilágot, amely magyar nyelven tartalmazza a közérdekű információkat. Jobbágyfalván épül az új óvoda, 2-3 év múlva lesz kész. /Nagy Annamária: Csíkfalvi vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./

Nem Tusványos ellentábora a hónap elején lezajlott EU Belépő nevű MIÉRT-rendezvény, jelentette ki Borboly Csaba, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke. Borboly szavai tökéletesen megfelelnek a valóságnak, mert diákszemináriumuk versenyképtelen Tusványossal szemben, írta Bagoly Zsolt. A MIÉRT felvonultatja az RMDSZ első- és másodvonalbeli politikusait, akik az irányításuk alatt álló intézmény jótéteményeit ecsetelgetik. A rendezvény legfontosabb kijelentése Takács Csabától származik: Sürgős reformra, átszervezésre szorul a határon túlra irányuló támogatások rendszere. A „támogatási rendszert a politikától függetlenné kell tenni”. Mert „a különböző kormányok más-más szempontokat, prioritásokat tartanak szem előtt támogatáspolitikájuk kialakításában”. Az RMDSZ vezetősége tehát nem számolja fel az erdélyi magyarság fölött gyakorolt hatalmának legfőbb forrását, hanem a közelgő magyarországi kormányváltás miatt e hatalmat szeretné a jövő számára is biztosítani. Ezen a szemináriumon nem a nemzetstratégiáról és az autonómiáról volt szó, csak az EU-csatlakozásról, ezzel a magyarországi kormánypártok üzenetét közvetítették: az EU majd mindent megold: nem kell nemzetegyesítés, autonómia, mert úgyis eltűnnek a határok. /Bagoly Zsolt: Tusványos silány utánzata. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 12./

Csíkrákos határában a falu lakossága próbált gátat emelni, azonban a megáradt Olt már a falu széli házakat is elérte. /(Daczó Dénes): Lassan a víz az úr. Tovább áradnak a folyók, patakok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./ Földcsuszamlás miatt teljesen beomlott a Sepsibükszádról a Szent Anna-tó felé vezető út, a forgalmat lezárták. Szakemberek szerint a gyakori földcsuszamlást a térségben zajló meggondolatlan erdőkitermelés okozza, a lecsupaszított hegyoldalakról lezúduló esővíz ugyanis kimossa az út alapját. A heves esőzések következtében a háromszéki folyóvizek is kiöntöttek. Nagyborosnyón 11 lakóházat öntött el a megáradt patak. Az Uzon községhez tartozó Lisznyópatakon 8 házat öntött el az ár, és egy híd megrongálódott. Lemhénynél a megáradt Feketeügy 10 hektár kaszálót öntött el, a folyó szintje továbbra is növekedik. Hídvégen 100 hektár föld, Dobollón 6 ház került víz alá. Hargita megye több településén rendkívüli készültséget rendeltek el a hatóságok. Súlyos a helyzet a Gyimesekben – Farkaspallón és Bükkhavaspatakán –, e két települést a külvilágtól való teljes elszigetelés fenyegeti, miután kiöntött a Hidegség-patak, és tönkre tette a hidakat. Gyimesközéplokon a vasútvonalat mosta alá a víz. Csíkmadarason több családot ki kellett lakoltatni. – Emberemlékezet óta nem volt ilyen magas vízállás a Gyilkos-tónál. /Árvíz és földcsuszamlás Székelyföldön. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./

Dr. Szőts Dániel, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka, a Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent tagja hazaérkezett a konvent debreceni gyűléséről. A debreceni gyűlésen jóváhagyták, hogy a magyarországi református egyház az egyháztagság fogalmát kiterjeszti a határon túl élő magyar reformátusokra is. A döntést a határon túli egyháztestek is megvizsgálják, és törvényeikben hasonló módon végrehajtják a szükséges változtatásokat. Dr. Szőts Dániel kiemelte Bölcskei Gusztávnak, a magyarországi zsinat lelkészi elnökének személyes kezdeményezését. A református egyházat, akárcsak a többi történelmi magyar egyházat, a jelenleg kormányon lévő pártok szószólói és a magyar kormány részéről több durva támadás érte. Az ominózus 2004. december 5-i népszavazás nemzeti egységet romboló szégyenteljes akciói mellé felzárkóztak az ötszáz református lelkész magyarországi és erdélyi szereplését ,,elítélő”, az egyházi ügyekbe durván beavatkozó pártvezetői és kormányzati kísérletek is. /Sylvester Lajos: Egyik öröme mosolygóssá teszi a másik arcát (Magyar Református Generális Konvent Debrecenben). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 13./