Megjelent a Szilágysomlyón élő, június 22-én 89. életévét betöltő Fodor László nyugalmazott tanár és népművelő A szilágysomlyói református egyház története című könyve. A szerző az egyik utolsó, még életben levő tagja a régi kántortanító-generációnak. Az egyház- és templomépítés több dokumentuma megtalálható Fodor László munkájában. Közölte a lelkipásztorok névsorát, 1608-tól napjainkig; az iskola tanítóiét úgyszintén, 1608 és 1948 között. /Fejér László: A szilágysomlyói református egyház évszázadai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere elégedett a városnapokkal, a magyar lakosság kevésbé. Míg a korábbi évek nyitórendezvényén román és magyar nyelven is felolvastak egy részt Mátyás király leveléből, amelyben vásártartási joggal ruházta fel a várost, akkori nevén Székelyvásárhelyt, Dorin Florea polgármestersége alatt ez a szokás feledésbe merült. A korábbi években a város elöljárói hintón vonultak végig a főtéren a várig, a jelenlegi városvezető előbb leegyszerűsítette ezt két lovasra: egy székelyruhásra és egy román népviseletbe öltözöttre, majd ezt is elhagyták. Később Marosvásárhely több nemzetiségéről a népviseletbe öltözött gyerekek felvonulása árulkodott, idén azonban a gyerekek között nem voltak székelyruhások. Csegzi Sándor alpolgármester elmondta, hogy a műsorfüzetet, amely sok vásárhelyi magyart felháborított rossz fordításaival, magyartalan megfogalmazásaival, nem látta megjelenése előtt. /Ilyen helyesírási hibákkal jelent meg, mint „képzomuvészet”, „fotoclub”, „Kultur Palota”, „eloadas”, „dijjak”, „mediasi lovagok”, „patriota”. Dorin Florea a tűzijáték költségeiről, a várszínpadon fellépő együttesek tiszteletdíjáról nem volt hajlandó beszámolni a sajtónak. Florea szerint nem igaz, hogy a magyarok nem érezték jól magukat, szerinte nem történt megkülönböztetés. /Antal Erika: Dorin Florea szerint nem történt megkülönböztetés. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Bözöd közigazgatásilag Erdőszentgyörgyhöz tartozik. Bözöd faluban az 1992-es népszámláláskor 780 személyt jegyeztek, ebből 745-en magyarnak, 33-an romának és 2-en románnak vallották magukat. A faluban négy éve létrehoztak egy orvosi rendelőt, a családorvosok heti egy alkalommal rendelnek. Három hete az unitárius ifjúsági szervezetnek, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesületnek létrejött egy helyi szervezete, amit BÖDFIE-nek kereszteltek el, vezetője Tordai Kinga. A fiatalok már több alkalommal találkoztak, ugyanis Berei Kálmán irányítása alatt a falunapokra aratótánccal készülnek. A szalmák falvában egy régi hagyományt szeretnének újból életre kelteni. A Bözödi György Általános Iskolának 87 diákja van. Egy belga vállalkozó, cserkészcsapat-vezető házat vásárolt a faluban. Az épületben szállodát szeretne kialakítani. A belga befektető táborok szervezését tervezi, a helyi lakosságot az alapélelmiszerek felvásárlásával támogatná. /Mészely Réka: Szalmacsodák falva. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./

Ötödik éve emlékezik meg a maroknyi szászvárosi magyar közösség a város, a Hunyad megye, sőt egész Erdély életét meghatározó Kuun grófokról. Idén gróf Kuun Géza halálának 100. évfordulója alkalmából rendeztek ünnepséget a helyi református templomban. Nagybátyja, a szászvárosi kollégiumot és az algyógyi földműves iskolát, valamint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet alapító gróf Kun Kocsárd. Nagy idők nagy embere volt – emlékezett rá Dáné Tibor Kálmán, az EMKE mai ügyvezető elnöke. A Kun családban a kitartó, kemény munkával szerzett vagyon mellett különös érték szállt nemzedékről nemzedékre: a közösség, a nép, a nemzet szeretete és szolgálata. – A szórványban tartósan fenntartani csak intézményteremtéssel lehet – hangsúlyozta Dáné Tibor. A rendezvény zárásakor megkoszorúzták a templom előterében felállított két Kun mellszobrot. /Gáspár-Barra Réka: 100 éve hunyt el gróf Kuun Géza. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 28./

A Hét hetilapban Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmányának február 17-én történt közlése után kibontakozott vitát összegezte Parászka Boróka, a lap főszerkesztője. Parászka Boróka mást várt, elemzést, értelmezést. Nem akarja a vitát lezárni. Szerinte nem egy pör zajlott és reméli, előkerülnek új szempontok. Parászka szerint a vitában hallgatott a hazai irodalom, hallgatott a kolozsvári irodalom tanszék, hallgattak az irodalmi lapok szerkesztői, sorolta elmarasztalóan. Elárulta, hogy őt az RMDSZ csúcsvezetéséhez tartozók kérték arra, hogy „ne bolygassuk” a Sütő-ügyet. Parászka szerint helyére kell tenni Sütő életművét, az „önmagába forduló, magyar nacionalizmussal terhes közösségi tudat megtisztításának programjaként”. – Nagy Pál javasolta, hogy Sütő András mellett a Hajdu Győző egykori, huszonöt oldalas feljelentését is közöljék, de Parászka szerint ez szükségtelen. /Parászka Boróka: Sikeres kudarc A Hét (Marosvásárhely), 2005. június 28./

2003-ban George W. Bush elnök lengyelországi látogatása során időt szakított arra, hogy elmenjen Auschwitzba, és meglátogassa az emberiség elleni támadás egyik legirtózatosabb színhelyét. A következő nap Bush Szentpéterváron tartózkodott, de nem ment el a várostól húsz mérföldre fekvő Szoloveckij-szigetekig, a Gulag első táboráig, nem szólította fel a világot arra, hogy emlékezzenek azokra a milliókra, akik a szovjet koncentrációs táborokban pusztultak el, még mielőtt Auschwitzot létrehozták volna, és miután Auschwitzot már régen lerombolták. „A szovjet kommunizmus áldozatai, akiknek száma messze meghaladja a Hitler táboraiban elpusztultakét, és azok családjai áldást sem kaptak a szabad világ vezetőjétől” – kezdte Michael McFoul politológus könyvismertetését a The New York Timesban, és azt ajánlja nemcsak Bushnak, de a kollektív amnéziában szenvedő Nyugat többi vezetőjének is, hogy olvassák Anne Apple­baum A Gulag története című könyvét. A Gulag története 2003-ban jelent meg az Egyesült Államokban és Angliában, azóta több mint két tucat nyelven adták ki. Anne Applebaum, a The Washington Post főmunkatársa elmondta, három fő oka volt, amiért a Nyugat igyekezett elfeledkezni erről a tragédiáról. Egyik ok, hogy a szovjet rendszer évtizedekig gondosan elzárt minden dokumentumot. A Gulagról nem készült fotó, film, ami az embereket felrázta volna. A lágerek helyszínét nem lehetett látogatni, a tanúk, túlélők nem beszélhettek. A mai napig sincs olyan megrázó képsor, mint amilyen a hitleri haláltáborokról készült. A Nyugat köztudatába nem jutott el a Gulag. A másik ok a II. világháború megítélésében gyökerezik. A szövetséges hatalmak meg kívánták őrizni a dicsőséges, felszabadító imázst. Nehéz lenne bevallani, hogy az egyik véreskezű diktátor, Sztálin segítségével győzték le a másik népirtót, Hitlert. A harmadik, talán legfontosabb ok a nyugati baloldali értelmiség kritika nélküli hozzáállása. Azok, akik évtizedekig fáradoztak azon, hogy a szocialista eszméket Nyugatra importálják, attól tartottak, hogy a szovjet rendszer bármely elemének bírálata magára az eszmére vetődött volna rá. A ’60-as években nap­világot látott Szolzsenyicin-kisregény, az Ivan Gyenyiszovics egy napja, majd a ’70-es években kiadott Gulag-könyve kisebbfajta lázadást okozott, különösen a francia értelmiség körében. Sartre írta Camus-nek, hogy ugyan tűrhetetlennek tartja a lágereket, de még tűrhetetlenebb, ahogyan azokat a burzsoá sajtó szocialistaellenes propagandacélokra akarja felhasználni. A közvélemény a mai napig is a sztálini időkhöz köti a Gulagot, holott időben és térben lényegesen kiterjedtebb volt. Apple­baum hangsúlyozta: a XX. század leghosszabb, azaz 1918-tól 1989-ig, Lenintől Gorbacsovig tartó koncentrációstábor-hálózatáról volt szó. Nehéz számokat mondani, de ez alatt az idő alatt hozzávetőlegesen 18 millióan kerültek a lágerekbe, ehhez jön az a 6–7 millió, akiket száműzetésbe küldtek, és hozzáadhatjuk azokat, akiket még a táborba való kerülés előtt meggyilkoltak. A Gulag az egész országot behálózta, a Balti-tengertől Szibériáig, a Fehér-tengertől a Kaszpi-tóig. Voltak lágerek nagyvárosokban, és voltak közép-ázsiai eldugott településeken. A két rendszer valahol kapcsolatban állt. Hitler tudott a szovjet börtönökről, Sztálin ismerte a náci haláltáborokat. A nácik célirányosan elsősorban a zsidókat üldözték, addig a szovjet rendszer ,,ellenségképébe” mindenki beleférhetett, minden etnikum, réteg, a régi rendszer tagjaitól szabotőrökig, kulákoktól külföldi ügynökökig, lengyelektől zsidókig. A vérengzések csúcspontján már semmi logika sem volt, kiket, miért börtönöztek be. A Gulag börtöneit nem megsemmisítő tábornak szánták, az más kérdés, hányan haltak bele a börtönéletbe, azokba a munkatáborokba, ahol állati sorban tartották őket. A legnagyobb probléma, hogy a Gulag története nem lett része a köztudatnak, a tömegkultúrának. Számos sikeres filmadaptáció dolgozta fel a holokausztot. Ezzel szemben a szovjet rendszerről James Bond-, Rambo-kalandfilmeket láthat a néző a szovjet ellenség karikatúrafiguráival. /Balla Eszter (Heti Válasz, Budapest, máj. 12.): A háló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

Huszonegyedik napjába lépett és elmérgesedő légkörben tovább folytatódik a mozdonyvezetők általános sztrájkja. A felek egymást perelik, a vasút vezetősége a sztrájk törvényességét kimondó ítéletet támadta meg. Gheorghe Dobre közlekedési miniszter kijelentette, hogy a vasúti alkalmazottak a sztrájk idejére nem kapnak fizetést. /Elmérgesedő légkörben folytatódik a vasúti sztrájk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Tőkés László püspök békés demonstrációra hívta Nagyvárad lakosságát, hogy tiltakozzanak a református középiskola sportpályájának az ortodox egyház által jogtalanul történő elsajátítása ellen. A minden áron területileg is terjeszkedni akaró görög-keleti egyház megragad minden alkalmat arra, hogy „államegyházként” érvényesítse akaratát. Tőkés László püspök felháborodása érthető. Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője szerint a mostani tiltakozás türelmetlenség, „személyes kelletés”, éppen akkor, amikor a parlament olyan törvénycsomagot fogadott el, amely siettetni fogja az egyházi ingatlanok, telkek, egyéb javak visszaszolgáltatását. Gyarmath szerint a „végkifejlet ebben a mini és nevetségesnek tűnő ’vallásháborúban’ nem ismeretes, csak sejthető”. /Gyarmath János: Püspöki aránytévesztés? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./

Az Artera Alapítvány 1999-ben alakult Székelyudvarhelyen, tájékoztatott Lőrincz Zsuzsanna, az alapítvány igazgatója. Alapvető céljuk a hagyományos kézművesség rangjának visszaadása, valamint a kézműves ismeretek terjesztése. Egyedi rendezvényük a Míves Emberek Sokadalma, amely nem más, mint egy nagyobb szabású nemzetközi népművészeti kirakodóvásár. 2001-től bővült tevékenységi körük, ugyanis sok más hagyományőrző, közösségépítő programjuk is van. Ilyenek például a székelyudvarhelyi Ünnepi Játékok, Máréfalvi Mirákulum stb. Az Artera Alapítvány hat éve önerőből létezik. 2004-től nagy segítség volt számukra, hogy pályázat útján megnyerték a Csíkszerdai Polgár-Társ Alapítvány egyik Élő Örökség projektjét. Mintegy ötven önkéntesük van és három állandó alkalmazottjuk. /Gegő Erika: Nemsokára saját nevelésű kézműveseink is lesznek… = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./

Mezőpaniton a Kádár Márton Általános Iskolában zajlik az V. Kaláka kézműves hét, amelyet az iskola, a helyi EMKE és a Monográfia Alapítvány szervezett. A szakirányítók mellett minden pedagógus és alkalmazott aktívan kiveszi részét a kalákából. A megnyitón megemlékeztek Bandi Dezső iparművészről. A Bandi Dezső által vezetett Paniti Bartha Sándor önképző faragókör a nevét a faluban ma is meglévő, 1915-ben faragott egyedi mintázatú kapu faragójáról kapta. A Paniti Bartha Sándor Faragókör tizedik évfordulóján, 2001-ben indult az első kézművestábor a mezőpaniti iskolában, Bandi Dezső ösztönzésére. /Deák Júlia tanárnő: Ismét „Kaláka” Mezőpaniton. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./

László György Kalotaszeg Türe nevű falujában született, s már kora ifjúságában verselgetett, tagja volt a fiatal kolozsvári magyar irodalmárok Gaál Gábor Körének. Budapesten megjelenhetett Jövő-bűvölő című verses válogatása, magánkiadásban. Erdély elszakíthatatlan kötelékkel láncolja magához László György poétikáját. A szülőföld, annak magyarsága, Erdély természeti szépségei adják szövetét költészetének. /Bereczki Károly: Alázattal az anyanyelv szépségéért. László György Jövő-bűvölő című verses könyvéről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Sokan voltak, akik segítettek a zsidóüldözés idején, írta Bogdán Kálmán. Legelsőnek gróf Teleki Bélát említette, akinek a közbenjárására sok tízezer ártatlan menekült meg és Kolozsváron nem voltak utcai harcok. Jutalma, néhány évi súlyos börtönbüntetés a kommunista uralok alatt. Nem kapott emléktáblát, sem utcát, sem iskolát nem neveztek el róla. Guráth Béla, a sokszoros vívóbajnok, a sütödéjében tíz munkaszolgálatost bújtatott és menekített meg. Ugyancsak ő kilopatta a gettóból a Biró fiúk édesanyját és tisztességesen eltemettette. A cikkíró emlékező 1944. szeptember l5-én megszökött a katonai börtönből, többen bujtatták, köztük Tompa Pufi híres színész. A börtön parancsnokhelyettese, Losonczy Mihály főhadnagy mindent elkövetett, hogy a börtön lakói aránylag emberi módon éljenek. A cikkíró 1944 januárjában munkaszolgálatos volt Szinérváralján, ahol Csűdöm Jenő ügyvéd segített rajtuk. Csűdöm minden munkaszolgálatosnak eltávozási engedélyt adott a deportálások idején, amelynek birtokában nagyon sokan átvészelték a tragikus időket. Majdnem minden túlélő legalább két, három EMBERNEK köszönheti, hogy megmenekült. /Bogdán Kálmán: Igaz Emberek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

XIII. századi veremlakás és XIV. századi kúria alapjait tárták fel Székelykeresztúron. A székelykeresztúri Székely Attila nyugalmazott történelemtanár a középkor megszállott kutatója. Már öt éve dolgozik a Szabadság tér 29. szám alatti telken, ahol sikerült feltárni egy ún. veremlakást. A mostani ásatás azt igazolja, hogy a XVI. század közepétől ment végbe az a folyamat, amikor már a föld felszíne fölött építkeztek. A XIII. századi veremlakásban 42 érmét találtak Az érmék igazolják, hogy veremlakást feltöltötték kaviccsal, pincét csináltak belőle, rá házat építettek. Nagyon sok vasból készült eszközt találtak, a XIII–XIV. századra datálódó sarkantyúkat, különböző nagyságú nyílhegyeket és sok háztartási eszközt. Fontos az is, hogy abban az időszakban már volt üveg. Előkerült olyan üvegdarab, amely rangos gazdára vall, mert nagyon ritka példány. A második lelőhelyen egy XV-XVI. századi udvarház alapja került elő. Székely Attila áprilisban a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától megkapta a Schönvisner István-emlékérmet. /László Miklós: Újabb jelentős régészeti leletek Keresztúron. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 30./

A Székelyudvarhely északi kijáratánál fekvő Kadicsfalvának 535 lakója van. Az évek folyamán teljesen összenőtt Székelyudvarhellyel, ma már része a városnak. Az itt lakók többségét a településhez közeli cégeknél alkalmazták, de műszak után otthon folytatják a munkát: a házak többségében gazdasági udvar van, állatokat tartanak, mezőre járnak. A gödrös-sáros utcák Kadicsfalva egyik legnagyobb gondját jelentik. A másik égető gond, hogy sok helyen nincs szennyvízelvezető csatorna és vezetékes víz. A kadicsfalviak szorgalmas emberek, összetartó a közösség. /M. K.: Kadicsfalva: összetartó közösség. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 30. /

„Ha valaki RMDSZ-rokon politikát akar folytatni, akkor ezt ne az MPSZ-en belül tegye. Csuzi Istvánnak felhívnám a figyelmét arra, hogy gyenge családtag az, aki a belső vitákat a szomszédjával beszéli meg” – fogalmazott június 30-án Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke, arra utalva, hogy az MPSZ Bihar megyei szervezetének vezetői nemrég a sajtóban tették közzé az országos vezetőséget bíráló állásfoglalásukat. Szász szerint a nézeteltérés nem vezet az MPSZ szakadásához. Ugyanezen a napon Nagyváradon tartott sajtótájékoztatóján Csuzi István leszögezte: jól működő, aktív, nem pedig a puszta túlélésre berendezkedett MPSZ-re van szükség. Továbbra is sürgeti a rendkívüli kongresszus összehívását, amelyen szükséges lesz szabályzatmódosításra és a tisztújításra. /Balogh Levente, Farkas Krisztina: Szász RMDSZ-barátsággal vádolja a bihari MPSZ-t. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./

Az idei képességvizsga-eredmények ismét megmutatták, hogy gond van a romániai magyar oktatással, törvénymódosításra lenne szükség, hogy ne ismétlődjék meg évről évre a magyar gyerekek katasztrofális románvizsga-eredménye. Az RMDSZ sepsiszéki szervezete bejelentette, felkéri a parlamenti képviselőket, szenátorokat, dolgozzák ki a tanügyi törvény olyan módosítását, amely lehetővé teszi, hogy a magyar gyerekek ne anyanyelvként, hanem idegen nyelvként tanulják a románt, illetve Románia tör­ténelmét és földrajzát anyanyelvükön tanulhassák. Hasonló igényt fogalmazott meg az MPSZ sepsiszéki szervezete, melyben a kormányzati szerepet vállaló RMDSZ-es tisztségviselők felelősségére hívják fel a figyelmet. /(-kas): Módosítani kell a tanügyi törvényt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

Az Alma Mater szakszervezeti szövetség kilátásba helyezte, hogy bojkottálni fogja a 2005–2006-os egyetemi tanévkezdést, tiltakozásul a kormány döntése ellen, amely a bérek befagyasztásáról szól az állami alkalmazottak esetében. A kormány sürgősségi rendeletet hagyott jóvá, amely a GDP 5 százalékára csökkenti a személyzeti kiadásokat, a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások eredményeképpen. /Bojkottal fenyegetnek a tanügyisek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

Sepsiszentgyörgyön az önkormányzat június 30-án tartott ülésén heves vitát váltott ki a város új cí­merének tervezete. A helyi szakemberekből álló címerbizottság által elfogadott címertervet a liberális és szociáldemokrata román képviselők támadták. Az egyik román képviselő szerint nem tartalmaz olyan elemet, amely a román–magyar együttélést szimbolizálná, továbbá a hármashalom jelentését kérte számon. Szekeres Attila címergrafikus kiemelte, a várfal éppen az összetartozást jelképezi. Az érmébe helyezett védőszent a város első fennmaradt – 1509-ből való – pecsétjére utal. Végül a három ellenzőn kívül mind a tizenkét képviselő a címerterv elfogadása mellett voksolt. /(vop): Magyar igen, román nem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

Az RMDSZ Önkormányzati Főosztálya CD-n megjelentette az erdélyi megyék műemlékeinek jegyzékét, a Hivatalos Közlöny melléklete alapján. Hargita megye műemlékeinek jegyzéke 687 objektumot tartalmaz. Jó lenne, ha magyarul is rendelkezésre állna a jegyzék, de erre sem a listát összeállító megyei műemlékvédők, sem pedig a CD-t megjelentető RMDSZ-főosztály munkatársai nem gondoltak. /Borbély László: Műemlékek jegyzéke. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 1./

Az Eukarisztia Éve jegyében egy vándorkiállítás járja ezekben a hetekben a szatmári római katolikus egyházmegyét. Ezt a szentmise-áldozathoz kapcsolódó régi tárgyakat, köztük kelyheket, tálcákat, gyertyatartókat és más művészien kivitelezett templomi eszközöket tartalmazó kis gyűjteményt. Ilyen értékeket legalább ötven-hatvan esztendeje nem mutattak be a nagy nyilvánosságnak Szatmárnémetiben. Schönberger Jenő püspök jelezte, hogy az egyházmegye művészi értékeit külön múzeumban fogják összegyűjteni. A diktatúra idején nem tudtak mindent elrabolni és megsemmisíteni. Így menekült meg Szatmárnémetiben, a Hildegárda-templom tornyába falazva a ferencesek szatmári könyvtára, felbecsülhetetlen értékű példányaival, a nagykárolyi plébánia könyvtára, sok-sok kegytárgy, festmény, egyházi címer és zászló. Ugyanúgy a püspöki palota befalazott kápolnája, legnagyobb ékességével, az erdődi várból jóval korábban áttelepített oltárral, amely előtt Petőfi Sándor esküdött hűséget Szendrey Júliának. Elkezdődött a művészeti értékek felmérése és nyilvántartásba vétele. Mindent elölről kellett kezdeni, mert a Securitate emberei még a nyilvántartási lapokat is elvitték vagy megsemmisítették. Három ismert szakember foglalkozik a számbavétellel és az előkerült műtárgyak legszükségesebb konzerválásával: Muhi Sándor grafikusművész, Puskás Éva restaurátor és Sulyok László konzervátor. /Sike Lajos: Egyházmegyei múzeum lesz Szatmárnémetiben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./

Június 29-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában mutatták be a Társaság és a Mentor Kiadó új könyveit. A moldvai csángók társadalomnéprajzával, mentalitásával és értékrendjével kapcsolatos tanulmányokat tartalmazó kötet Kinda István–Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban (Kolozsvár, 2005) című munka. Suba László képzőművész Torda és környéke fazekassága című munkáját Tötszegi Tekla mutatta be. A Remete Szent Antallal kapcsolatos történetek, legendák megjelenésének körülményeit, okait tárta fel Történetek története (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005) című könyvében Szikszai Mária. /Stanik Bence: Hármas könyvbemutató a Krizában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

Petre Strachinaru demokrata képviselő kérni fogja, szigorúan büntessék meg azokat az RMDSZ-es kollégáit, akik a képviselőházban beterjesztették a Székely Nemzeti Tanács székelyföldi autonómiastatútumát. Strachinaru szerint az autonómiaigény alkotmány­ellenes. Szerinte az au­tonómiastatútum újbóli be­nyújtása összhangban áll a megyében tapasztalható han­gulatkeltéssel. ,,Egy irredenta csoport provokációival kell szembesülnünk, akik érzik, az EU-csatlakozás után lejár az idejük. Addig megpróbálják provokációkkal feszültté tenni a helyzetet. Vajon azt akarják, hogy a román állam kénytelen legyen erővel fellépni a régióban?” – tette fel a kérdést. Antal Árpád háromszéki képviselő elmondta, a statútumtervezet több pontjával nem ért egyet, de módosító javaslatokban fogalmazza meg véleményét, és a szakbizottságokban vállalja majd a törvénytervezet védelmét. /Farkas Réka: Strachinaru büntetne. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 2./

Hágában rendezték meg az ENSZ-ben Nem Képviselt Nemzetek és Népek Szervezetének (UNPO) VII. Közgyűlését. A rendezvényen, amelyen mintegy 63 népcsoport képviselője gyűlt össze, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviseletében Balázs Lilla külpolitikai tanácsos vett részt. A találkozó során az UNPO VII. Közgyűlése határozatot fogadott el az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatosan. Figyelembe véve, hogy a Romániában élő nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvénytervezet fontos lépés a különböző etnikai közösségekhez tartozó romániai állampolgárok békés együttélésének megerősítése irányába; hogy a törvénytervezet ennek érdekében körvonalazza az egyéni és kollektív jogokat, és meghatározza a támogatási eszközöket minden olyan területen, amely a nemzeti kisebbségek tagjai önazonosságának megőrzéséhez szükséges; hogy a kulturális autonómia fogalmának a törvénytervezetbe való belefoglalása szavatolja az etnikai kisebbségeknek az állammal szembeni lojalitását, és ugyanakkor lehetőséget teremt a nyelvi és kulturális identitásuk megőrzését szolgáló autonómia létrehozására, az UNPO VII. Közgyűlése üdvözli a nemzeti kisebbségek védelme és támogatása jogi alapjának megteremtését célzó kezdeményezést – olvasható a határozatban. /Az UNPO Közgyűlésének határozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./

Ha élne, Eminescu a Nagy-Románia Párt tagja lenne – hangzott el 2002. január 14-én Botosani-ban, a költő születésnapjának a Nagy-Románia Párt rendezte ünnepségén, Vlad Hogea képviselő szájból, aki jelenleg a Tricolorul pártlap főszerkesztője is. 1995-ben újra kiadták bálványuk, Constantin Papanace (1904–1985) művét, az Eminescu – un mare precursor al legionarismului románesc (Eminescu, a román legionarizmus előfutára) című könyvet. Szerzője a Vasgárda egykori ideológusa, 35 könyvet írt a Hitler-barát mozgalom szolgálatában, köztük az említett Eminescu-méltatást. A bukaresti Vestfalia Kiadó 1997-ben megjelentette Eminescu Sfantul pamant al Transilvaniei című publicisztikai gyűjteményét, benne az Echilibrul (Egyensúly) című eszmefuttatását a magyarokról, megjelent a pesti Federatiunea 1870. május 4-i számában. A 20 éves Eminescu, az ifjú titán így látta (Pesten!) a magyarokat: „A nyelvük? Szégyellniök kellene. Hangjai elborzasztják a követ is…, durva, kifejezéstelen, ósdi nyelv, a német utánzata. Művelődéstörténetük nulla, törvényeik a középkorból maradtak fenn, barbárabbak a barbárságnál. Művészetük és irodalmuk? Átvették a németektől, ahogy az ipart is. Kereskedelmük? A zsidók kezében.” Ugyancsak a Vestfalia Kiadó 1998-ban Chestiunea evreiasca (A zsidókérdés) cím alatt csokorba gyűjtötte Eminescu ilyen tárgyú írásait. A Timpul 1879. július 7-i számában megjelent vezércikkében Eminescu így írt: „a zsidó faj nyelve vulgáris, barbár dialektus”. A 29 éves Eminsecu Doina című versében megírta: az idegenek a Dnyesztertől a Tiszáig elárasztják a románságot, ezért szívüket a kutyák egyék meg, házuk váljék pusztasággá, haláluk után varjak és akasztófák vegyék gondjaikba őket. Eminescut Ion Iliescu akkori államelnök 2000. november 9-én a határon túli románok IV. kongresszusához küldött üzenetében a román szellemiség jelképének nevezte. Eminescu idegengyűlölő műveit Iosif Constantin Dragan, a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke költségén adják ki. A Vatra-kötődést tükrözi, hogy Cornel Brahas Ne e sila címmel 1991-ben kiadta Eminescu sovén-nacionalista, antiszemita cikkeinek gyűjteményét. Brahas akkor, közvetlenül a forradalom után Új Jobb néven neofasiszta mozgalmat próbált szervezni, de kudarcot vallott. 1994-ben Gheorghe Funar Román Nemzeti Egységpártjába igazolt át, ott megrögzött magyargyűlöletének köszönhetően nyomban alelnök lett. – Gheorghe Funar ezelőtt két héttel törvénykezdeményezést nyújtott be a szenátusban: Románia minden városa állítson márványszobrot Mihai Eminescunak. Barabás István újságíró a majdani Eminescu-emlékmű márvány talapzatára ajánlja La Arma! (Fegyverbe) című, kevésbé ismert versének néhány sorát. Arról van szó benne, hogy a román a Kárpátok sólyma, fogjon hát végre fegyvert, irtsa ki Erdély vak, kegyetlen, kutyafejű magyarjait. Állkapcsukat el kell mozdítani a helyéről, nyelvüket ki kell tépni a torkukból és a románok öklével betömni szájukat. Ne tűrjék tovább a szégyent, hogy szent földjüket vad magyarok és mocskos kezű zsidók (a versben: jidani) gyalázzák. /Barabás István: Eminescu és Funar találkozása a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./

Az ország minden tájáról magyarok és románok, római és görög katolikusok, ortodoxok és protestánsok jöttek Szőkefalvára, Mária–jelenésre, jöttek külföldről is. Szűz Mária a vak asszonynak, Marián Rózsikának – állítása szerint – 10 év alatt 27-szer jelent meg, szavait 153 sorban nyomtatták ki. Az első jelenés 1995. június 17-én volt. Az utolsó jelenés idén június 17-én, a látnokasszony előre jelezte, többé nem lesz jelenés. György István szőkefalvi plébános úgy érzi, ami itt történik, mélyen él a szívében. A gyulafehérvári érsekség tartózkodó állásponton van, nem tiltják és nem is szorgalmazzák, megengedték, jöjjön, aki úgy érzi szívében, hogy hívja a Szűzanya. Az egyház egyelőre megfigyeli a jelenséget. Jakubinyi György érsek a plébános jelentését már korábban felterjesztette Rómába. A Szentszék arra a megállapításra jutott, hogy ahol annyi imádság, vezeklés és szeretet van, az nem jöhet a gonosz lélektől. Csató Béla főesperes úgy tudja, az üggyel Joseph Ratzinger, azaz XVI. Benedek pápa bíborosként is foglalkozott, még akkor megígérte, hogy Szőkefalvára látogat. A 2005-ös utolsó jelenés üzenetét a főesperes úgy fogalmazta meg: ahol Isten van, ott a béke és a szeretet, s mindenki saját anyanyelvén gyakorolhatja vallását. /Lokodi Imre: Utolsó Szőkefalvi Mária-jelenés? = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 3./

1992-ben a gyimesloki általános iskola újra felvette a Majláth Gusztáv Károly nevet, adózva egykori építője emlékének. 1994-ben felújították, újrafödték, kívül újrameszelték az iskolát. 2000-ben az épület százéves évfordulóját ünnepelték. Az ünnep alkalmából az iskola falára emlékplakettet helyeztek Majláth püspök tiszteletére. Tankó Gyula 20 éve az iskola tanára és volt igazgatója. Jelenleg a Majláth Gusztáv Károly Általános Iskolának 260 diákja van. /Mihók Előd: A gyimesközéploki Majláth Gusztáv Károly Általános Iskola. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 3./

A rendezvény 1990-ben történt újjáélesztése után kialakult hagyományokhoz híven, az Ezer Székely Leány Napja találkozó a részt vevő együttesek, csoportok felvonulásával kezdődött július 2-án. A népviseletbe öltözött fiatalok Csíkszeredában a Szabadság tér érintésével vonultak ki Csíksomlyóra. A Megfeszített című rockopera erdélyi ősbemutatójára, a Koltay Gábor által rendezett nagyszabású előadásra több mint százezer ember volt kíváncsi. A Hármashalom-oltárnál ünnepi szentmisét celebrált Boros Károly felcsíki főesperes, csíktaplocai plébános, az ünnepi szónok Sebestyén Ágoston gyergyócsomafalvi káplán volt. A szentmise után Boros Károly, a rendezvényt szervező Ezer Székely Leány Napja Alapítvány vezetője megemlékezett néhai László Pál polgármesterről, aki segített a találkozó újjáélesztésében, illetve köszöntötte a székely népviseletben megjelent dr. Csedő Csaba István volt polgármestert és a szintén székely harisnyát viselő Ráduly Róbert Kálmán polgármestert. A hagyományőrző együttesek fellépését a csíkrákosi Csalogány kezdte. A gyorsasági lovasverseny résztvevői kitartottak a szakadó esőben. Este nagy sikere volt az előadásnak. A közönség több alkalommal megszakította a Varga Miklós, Varga Klári, Kalapács József és Makrai Pál főszereplésével előadott alkotást. Az előadást a Himnusz, a Szózat és a székely himnusz eléneklése, valamint tűzijáték zárta. /Sarány István: Százezer résztvevő az esti koncerten. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 4./

Tóth-Birtan Csaba elnök aláírásával a sepsiszentgyörgyi RMDSZ-szervezet közleménye megalapozatlannak, felelőtlennek és hatásvadásznak tartja a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezetének kezdeményezését, amely Albert Álmos polgármester és Keresztély Irma főtanfelügyelő leváltását célozza. Megalapozatlannak, mert követelték a rendőrség fellépését, a tettesek példás megbüntetését. Az MPSZ bizalmatlanságot akar kelteni olyan intézményvezetők iránt, akik nem vádolhatók a kormánynak való ,,behódolással’’. /(sz.): Hatásvadász MPSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./

Falunapoktól hangos a vidék. A falunapok első üzenete: az emberek keresik a közösségi együttlétet, a közösségi élményt, állapította meg Sylvester Lajos. Dálnok népe például július 16-án és 17-én elsősorban annak örvendezik, hogy 36 év után visszanyerte községi státusát. A falu telve gonddal-bajjal, nyomorúsággal, de vannak olyan értékek, amelyeket tudatosítani kell a helyiek körében, meg a nagyvilág előtt is. Erre az alkalomra rendbe rakják, szépítik, csinosítják a falut, árkot ásnak, kátyúkat tömnek. A falunapok az önmagunk keresése mellett nagy kitárulkozás is. A közösségi rendezvényeket a nagyvilágba szétszóródott falusfelek hazakívánkozása indokolja, színezi. A falunapok a nemzeti együvé tartozás és a megmaradás egyik eleme, pillére és alkalma. /Sylvester Lajos: Falunapok egymás hátán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./

Saját kérésére felmentette Bálint-Pataki Józsefet, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnökét tisztségéből a külügyminiszter – közölte a tárca szóvivői irodája július 4-én az MTI-vel. A HTMH elnöke egészségügyi okokra hivatkozva felmentését szorgalmazta a hivatalt felügyelő külügyminiszternél. Somogyi Ferenc 2005. július 1-jei hatállyal érdemei elismerése mellett, közszolgálati jogviszonyának megtartásával Bálint-Pataki Józsefet felmentette a HTMH elnöki tisztségéből – szerepel a közleményben, amely szerint az eddigi elnök kormányzati főtisztviselőként a központi közigazgatásban dolgozik a jövőben. Az MTI érdeklődésére a külügyi tárca szóvivői irodáján azt mondták, a HTMH-t ideiglenesen Szabó Béla, a hivatal helyettes vezetője irányítja. Bálint-Pataki József utódlásáról még nem született döntés. /Felmentették a HTMH elnökét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./ Egészségi okokra hivatkozva kérte felmentését Bálint-Pataki József. „Azt mondták az orvosok, hogy egy infarktus előszobájában vagyok, és vagy életmódot változtatok, vagy rámegyek” – magyarázta a HTMH felmentett elnöke. Mint felidézte, május végén Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kíséretében vajdasági tárgyalásra indult, de egészségi állapota miatt vissza kellett fordulnia. Azóta kórházi kivizsgáláson esett át, és ennek az eredményei alapján javasolták az orvosok a stresszmentes munkát. Bálint-Pataki József elmondta, megőrzi a kormányzati főtisztviselői státusát, de minden bizonnyal más kormányhivatalban folytatja tevékenységét. Az erdélyi származású Bálint-Pataki József egyébként azóta munkatársa a hivatalnak, hogy azt még az Antall-kormány idejében megalakították. A HTMH élére a Medgyessy-kormány megalakulása után került. Elmondta, az elmúlt három év munkájából arra a legbüszkébb, hogy áll a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi campusa. „Amikor 2002 nyarán kineveztek a HTMH élére, a mai campus helyén egy gyümölcsös állt, és nem úgy indultak a dolgok, hogy a sikeres végkifejletet vetítsék előre” – idézte fel. Hozzátette, amiatt is elégtételt érez, hogy a státustörvényben megszabott oktatási-nevelési támogatások az elkövetkező hetekben valamennyi Kárpát-medencei területen megkaphatják. Csalódottnak mondta ugyanakkor magát azon közhangulat miatt, amely a tavalyi népszavazás után a Kárpát-medencében kialakult. /Gazda Árpád: Távozik a HTMH alapítója. = Krónika (Kolozsvár), júl. 5./