Láng Zsolt novellákat, tárcákat, elbeszéléseket tartalmazó könyve, a Kovács Emma születése /Elbeszélések. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2006./ bizonyos értelemben folytatja az előző rövidprózakötet, A szomszéd nő világát. Külön színfolt a Kovács Emma születése, amely már címével is Déry Tibor hajdan visszhangos sikerű elbeszélésére, a Simon Menyhért születésére céloz. /Bogdán László: A felügyelő és a mozgó világ (Olvasólámpa). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./

Szeptember 17-én, vasárnap, a Kovásznai Napok sokadalmában, felavatták Ignácz Rózsa-mellszobrát, Vargha Mihály alkotását. A szobroknak is megvan a maguk sorsa, bizonyos szobrokat el sem kellett volna készíteni, akkor nem kellene ledönteni őket. Márpedig az elmúlt véres évszázadban, a kitelepítések századában sok szoborra várt ez a sors. Ignácz Rózsa realista regényekben számolt be a Trianon utáni letargiából lassan ocsúdó erdélyi magyarság életéről (Anyanyelve magyar, Rézpénz, Született Moldovában, Urak és úrfiak), és energiáiból arra is futotta, hogy a harmincas években, a ,,keleti magyarok nyomába” szegődve, riportokban számoljon be a bukaresti, regáti, bukovinai magyarok életéről, eljutott a csángók közé is. Élményeit nemcsak a riportsorozatban, hanem egyik legfontosabb művében, a Született Moldovában című regényében is megírta. Ignácz Rózsa a kommunista rendszerben évekig csak műfordítóként lehetett jelen, Caragialét fordította többek között, és Sadoveanut, majd 1957 után népszerű ifjúsági regényeket írt (Torockói gyász, Az utolsó Daru, Orsika), a magyar színészet hőskorát térképezte fel (Prospero szigetén), nem feledve imdulásának vándorszínészi esztendőit, a Róza leányasszony után újra írt egy színházi regényt (Titánia ébredése), írt meséskönyveket is, útirajzokat, fia jóvoltából bejárhatta a világot, de nagyobb lélegzetű társadalmi regényt már csak egyet írt, A vádlottat, amely már csak a kilencvenes évek végén, majdnem két évtizeddel halála után jelenhetett meg. A csíkszeredai Pro Print Kiadó sorozatban adja ki műveit, Ignácz Rózsa végre hazatért. /Bogdán László: Szobor és mű. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Magyarországon az önkormányzati választások után a magyar politikai elitnek lehetőleg még az ötvenhatos forradalom fél százados évfordulója előtt valamiféle megoldást kell találnia a kialakuló helyzetre. A gyanús módon kiszivárogtatott Gyurcsány-beszéd csak csöpp volt a pohárban, de az utolsó csöpp. Eredménye a múlt hétfő óta folytatódó tüntetéssorozat. /Bogdán László: A politikai elit felelőssége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Szeptemberben ünnepelhették volna Balogh Edgár századik születésnapját. Egykori hívei sem tülekedtek feleleveníteni élményeiket, egykori ellenfelei is mélyen hallgattak, noha Balogh Edgár hosszú, tapasztalatokban, reményekben, csalódásokban oly gazdag életútja szinte követeli a szembenézést, írta Bogdán László. Annál is inkább, mert a lapszerkesztő és közíró Balogh, akinek szerepe nélkül felfoghatatlan, megírhatatlan, értelmezhetetlen a romániai magyar irodalom története, főművében, négykötetes emlékirataiban – Hét próba (1965), Szolgálatban (1978), Férfimunka (1986 – ez már a cenzurális viszonyok szigorodása miatt Budapesten jelent meg!), Számadásom (1999) – maga is megpróbált szembenézni életútja (ön)ellentmondásaival. Nem véletlenül idézi már a változó viszonyok között, 1993-ban memoárjai utolsó, zárókötetében II. János Pál pápát, feltéve a nagy kérdést: kaphat-e felmentést a ,,csalódásokba fulladt hiszékenység” bűne alól? Kántor Lajos az ,,elhallgatás” okát abban látja, hogy a szerző ,,...nemigen tud szabadulni... egy régi beszédmódtól”, minősítései vitathatóak. Balogh Edgár elkötelezett baloldali értelmiségi volt, e kihalóban levő emberfajta egyik utolsó mintapéldánya. /Bogdán László: Balogh Edgár számadása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./

Bogdán László Domokos Gézával és Vári Attilával látogatta meg Sütő Andrást. Az író elmondta, tervezi Harang a szélben című családregényét. Nem kerülvén el az elmúlt hetven-nyolcvan év tragikus eseményeit sem, amelyek családjában, akárcsak az erdélyi magyarság történetében, olyan nyugtalanítóan ismétlődtek. Kifejtette, hogy szeretné revízió alá venni a vox humana Fábry-szólamát is, amely mifelénk afféle kisebbségi jelszóvá nemesedett, miközben ,,dorongok csattogtak a hátunkon és a fejünkön, és a csontunk törött, és akkor ezt a csontzenét mi ezzel folytattuk, hogy vox humana, vox humana, el egészen addig, hogy már maguk a románok, akik a mi ügyünket az utóbbi években fölfogták, helyzetünket kezdték érzékelni, ennek a drámaiságát kezdték látni, felfogni, maguk a románok tartották különösnek és egyoldalúnak, sőt, szinte megbocsáthatatlanul könyörgőnek, megalázkodónak ezt a testvériségért könyörgő hangvételünket” – idézte egyik kilencvenes, még pesti betegágyán fogalmazott, a Korunk toleranciaszámába készülő vallomását. Sütő arra biztatta Várit is, Bogdánt is, hogy ne kerüljék meg a konfliktusokat, az írók dolga a Trianon utáni tragikus eseményeket leírni, hogy ne maradjon semmi elhallgatott és kimondhatatlan. Sütő András tiltások, tabuk és párthatározatok között mondotta a magáét, hűen egyik legvilágítóbb esszéjében, a Nagyenyedi fügevirágban megfogalmazott hitvallásához: ,,az otthoniak – a sárban maradottak – azt gondolhatják: kiszabadultan a felfelé kapaszkodás útjára léptem. De fülemben a hangjuk, s szándékaimban a fogadalom: nem fölfelé: lefelé török, Uram, vissza azok közé, akik könnyeikkel egész rózsakerteket nevelhetnének”. /Bogdán László: In memoriam: Harang a szélben (Búcsú Sütő Andrástól) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./

Bogdán László kétségbe vonta, hogy Szilágyi Domokos valóban besúgó lett volna. Emlékeztetett, hogy Varga Andrea történész is korainak tartja az ítélkezést. Szilágyi Domokos dossziéja még nem került elő. /Bogdán László: Adalékok a ,,Balogh Ferenc”-dossziéhoz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 5./

Bogdán László legutóbbi verseskötetében /A démon női alakot ölt. Lírai napló, 2003-2005. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2006./ ötvenötödik évébe lépvén a búcsúzó Arany Jánosra gondolt. Bogdán László az iróniát belopta versébe, bár a kötetben az elégikus és tragikus hangvétel az uralkodó. A költő a nyolcvanas évekre visszatekintett, a jelenről megállapította, tovább él a bukott rendszer mind a látható, külső világ terein, mind a mélyben, az emberek reflexeiben is. Az írói identitáskeresés könyve ez a Bogdán-kötet. /Borcsa János: Félmúlt Bogdán László verseiben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./

Kós Károly házsongárdi emlékművének megkoszorúzásával zárult október 15-én a Magyar Művészeti Akadémia Kolozsváron megrendezett vándorülése. A tanácskozásra az akadémia magyarországi, kolozsvári és Kolozsvár-környéki, valamint székelyföldi tagjai gyűltek össze. Makovecz Imre, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke elmondta: az egyesület rögtön a magyarországi rendszerváltást követően alakult, a szó tág értelmében vett művészeket tömörít képzőművészektől, költőktől, íróktól filmszakembereken át az építészekig. Állami támogatás nélkül működik, alapítványi elven; feladatának tartja, hogy a magányosságra kárhoztatott művészeknek nyújtson fogódzót a rendszeres heti találkozókon keresztül. Szlovákiában, Szerbiában, Szlovéniában és Romániában élő tagok is tartoznak az egyesülethez, amelynek soraiba meghívásos alapon lehet bekerülni. Jelenleg hozzávetőleg 150 tagot számlál a Magyar Művészeti Akadémia. Elsőként Szilágyi István író köszöntötte október 14-én a Magyar Művészeti Akadémia vezetőségi tagjait. Makovecz Imre elnök hangsúlyozta: a Kárpát-medencében bárhol lehetne ez az összejövetel, hiszen a szervezetnek minden magyarlakta térségből vannak tagjai. Somogyi Győző képzőművész, elnökségi tag A művész hitele címet viselő, vetítéssel egybekötött előadást tartott. Az elmúlt másfél évben a Magyar Művészeti Akadémia soraiba lépett alkotók közül néhányan megtartották „székfoglalójukat”: Szőcs István, Sipos László, Páll Lajos, Király László, Ferences István, Farkas Árpád és Bogdán László tartottak beszédet és olvastak fel írásaikból. Oklevélosztással zárult a vándorülés délelőtti programja: Szenik Ilona népzenekutató, Lászlóffy Csaba költő, Szőcs István író, műfordító és Ács Margit, Lászlóffy Csaba, Király László, Szilágyi István; Ágh István, Dobai Péter és Nagy Gáspár műveit Kovács Flórián tolmácsolta. /-f-: A művésznek az életet kell szolgálnia. Kolozsváron tartotta vándorülését a Magyar Művészeti Akadémia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

Szőcs Géza Liberté 1956 című drámája (Irodalmi Jelen-könyvek, Arad, 2006) a forradalom ötvenedik évfordulójára íródó művek közül is kiemelkedik. Bemutatója október 23-án lesz a debreceni színházban, ugyanakkor a műből film is készül. Szőcs drámája középpontjában egy Bécsben tanuló, de a forradalom hírére Budapestre utazó angol lány és egy, a felkelők oldalára átálló szovjet tiszt szerelme áll. Pável volt bajtársaival való összecsapásban veszíti életét a magyar szabadságért, a lány elmenekül, s néhány esztendővel később Londonban fiatal angol diákokkal játszatja el a forradalmi eseményeket. Szőcs Géza kötetének második részében közölte Szovjet katonák a magyarok oldalán 1956-ban című oknyomozó tanulmányát. ,,Hogy a szovjet hadseregből álltak-e át a magyar felkelők oldalára katonák – oroszok vagy más nemzetiségűek -, ez olyan kérdés, mely tudományos szakszerűséggel máig sincs feldogozva” – írta. A lap részletet közölt Szőcs Géza könyvéből. Egyes orosz katonák átállásával kapcsolatban idézhető Pongrátz Gergely Corvin köz, 1956 című könyvének több passzusa, emlékeztetett Szőcs Géza. A Corvin köziek egy csoport foglyul ejtett szovjet katonát és tisztet szabadon engedtek október 27-én. Az egyik orosz katona azt mondta, inkább lőjék agyon, de nem megy vissza a csapattestéhez. Ez az orosz katona Viktor volt, aki elmondta, hogy több bajtársát politikai tisztjeik agyonlőtték azért, mert nem akartak lőni a magyar forradalmárokra. A 20 éves Viktor beállt a forradalmárok közé, és a Rákóczi téren, a magyar nemzet szabadságáért áldozta életét. „A mi hősi halottunk lett” – írta Pongrátz Gergely. /Bogdán László: Ezerkilencszázötvenhat: A szabadság igézete és mámora. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 19./

Claudiu Saftoiu, a román kémszervezet, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója kijelentette, hogy a cégénél levő és még a nyolcvankilences fordulat előtt készült dossziék közül 27 000-et (!) nem adnak át a dossziékat ellenőrző bizottságnak, ,,mivel ezek anyaga államtitkot sértene, veszélyeztetné a jelenleg is működő ügynökök tevékenységét”. Kiderült az is, hogy a Román Hírszerző Szolgálat sem ad át 75 000 dossziét ugyanilyen megfontolásból. Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágító bizottság egyik tagja kijelentette, hogy a SIE dossziéira úgyszólván semmi rátekintésük nincs. Lehet, hogy a SIE-nél ma is működnek volt DIE-CIE-ügynökök (ez volt a cég neve a Ceuasescu-rendszerben), akiknek leleplezése kockázatokkal járhat, de ugyanakkor működhetnek besúgók is. Minden jel arra mutat, hogy a hírszerző szolgálat sok régi szekusügynökét ,,reaktiválta”… A több mint százezer át nem adott dosszié is bizonyítja, mennyire veszik komolyan az érintett cégek a Szekuritáté és csatolt szervei leleplezését. /Bogdán László: A titkosítás rögeszméje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

Január 15-én az Árkosi Művelődési Központ Istálló Galériájában megnyílt Péter Alpár könyv- és folyóirat-illusztrációiból válogatott grafikai kiállítása. A Budapesten már kétszer kiállított anyagot olyan szerzők ihlették, mint Benedek Elek, Lázár Ervin, García Lorca, Bogdán László, Bánffy Miklós, de van indián mese és Saint-Exupéry is. /(a. l.): Ahol a rajz az úr. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./

Most, hogy véget ért Beke György földi vonulása, elgondolkodhatunk a jelenségen. Nehéz Beke György hatalmas – talán a jelenkori erdélyi magyar irodalomban legterjedelmesebb! – életművéről írni, állapította meg Bogdán László. Életművéről nem készült monográfia, még az egészet áttekintő nagyobb tanulmány sem. A nyolcvanas években szatmári riportkönyve után példátlan támadások indultak ellene, elvezetve első infarktusáig (erről maga számolt be A lándzsa hegye – egy befejezetlen per naplója című, 1993-ban megjelent memoárjában). Ezekben az években, noha megjelenhetett még, könyveiről nem lehetett írni. Úgyszólván az ,,utolsó pillanatban”, ‘89 végén távozott Magyarországra, ahol ott folytatta rá jellemző példátlan szívósággal, ahol abbahagyta. Újraírta, s vaskos kötetekben adta ki Barangolások Erdélyben című szociográfiáit, valóságfeltáró riportsorozatát, amelynek első megherélt kötetei még itthon jelentek meg… Ez a hatkötetes sorozat: a Szigetlakók (magyar szórványok Közép-Erdélyben), a Bolívek teherbírása (Szatmár és Máramaros megye magyar hagyományai és mai élete), Az Értol a Kölesérig (Magyar élet Biharban), Bartók szüloföldjén (Bánsági körkép, Arad, Temes és Krassó megye), Déva vára alatt (Dél-Erdély romokban. Hunyad, Szeben megye töredék magyarsága és a Brassó megyei – hétfalusi – csángók), Székelyföld (a legnagyobb magyar kisebbségi tömb sajátos hagyományai, történelme, a székely életérzés) az életmű betetőzése, csúcsa, a jövő felé haladó magyar nem térhet ki előle. /Bogdán László: Búcsú Beke Györgytől. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./

,,Házi szerzőkként” köszöntötte február 6-án Sepsiszentgyörgyön, a Képtárban a Háromszék két munkatársát Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor Kiadó igazgatója, kiknek könyvei szinte egy időben jelentek meg. Bogdán László A démon női alakot ölt című verseskötetéről, illetve B. Kovács András Szétszabdalt Székelyföld, helytörténeti írásokat tartalmazó kiadványáról Káli azt mondta, műfajilag különböznek egymástól, abban mégis hasonlítanak, hogy mindkettő ,,vala­miféle krónika”, részei az erdélyi lét kultúrtörténeti vonalának. B. Kovács András Sepsiszentgyörgy ,,várostörténeti vázlataként”, kisebbségi élettapasztalatot továbbadó könyvként beszélt kötetéről. /Mózes László: Krónikák a Képtárban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./

Megnyílt a csíkszeredai Stúdió 9 alkotócsoport tárlata Sepsiszentgyörgyön. A kiállításnak nincs hívó témája, amely megköthetné műveik kiválasztásában az alkotókat. Szabadon társuló művészek bemutatkozásáról van szó. Xantus Géza és a tőle mindenben különböző Turcza László festményei, Botár László képei, Szabó Árpád festményei, Keresztes Györgyi absztrakt látomásai, Balla Tibor festményeinek nonfiguratív szín­orgiái, Bara Barnabás kisméretű faszobrai, Gergely Zoltán kisszobrai és Nagy Ödön szobrai láthatók. /Bogdán László: A kihívás (Tárlat) . = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 17./

A budapesti Hitel című irodalmi, művészeti és társadalmi havi folyóirat februári számát Sütő András emlékezetének szentelte. Az új szám közönség előtti bemutatóját február 16-án tartották Budapesten. Bevezetőt Csoóri Sándor főszerkesztő, zárszót Görömbei András főszerkesztő-helyettes mondott. Sütő András műveiből Császár Angéla, Kubik Anna és Szélyes Imre színművészek adtak elő részleteket. Az emlékszám felvonultatja a kortárs magyar irodalom színejavát, köztük van Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Gál Sándor, Olasz Sándor, Ablonczy László, Sylvester Lajos, Kincses Elemér, N. Pál József, Bágyoni Szabó István, Bogdán László, Tamás Menyhért, Bertha Zoltán, Márkus Béla, Tornai József és Vetési László. „Csak a magára maradott utolsó magyar van veszélyben, mert ha egyedül van, elveszett. Sütő András annyira féltett mezőségi népe minden gondja ellenére is csendesen köszöni, hogy hálás gyermekként, féltő gondoskodással e szülőföld minden gondját élő reménységként emelhette be a legtündöklőbb magyar irodalomba” – írta Vetési László. Az emlékszám közölte Cs. Nagy Ibolya összefoglaló írását – Egy vita margójára (Sütő András és A Hét). Ebből idézte a Népújság: „bár a vita véget ért, a Sütő András elleni hadjárat korántsem. Ezt jelenleg csak a főszerkesztő vívja, de egyrészt: fórum nélkül nincs Cicero, másrészt olyan vehemens és következetes Sütő-ellenesség nyilvánul meg a Parászka Boróka-írásokban, hogy ezek elviekben akár új, romeltakarító disputát generálhatnak. ” /B. D. : A repedt nádszál elégiája (A HITEL Sütő András- emlékszáma). = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

A 2006-os könyvhétre jelent meg Kovács András Ferenc Álmatlan ég. Versek (2002-2004) /Éneklő Borz, Kolozsvár, 2006/ című kötete. A kis kötet darabjai akkor íródtak, akkor, amikor a költő a Kavafisz-átiratokat véglegesítette és másik nagy költői kísérletén, a Calvus-verseken dogozott, s a Lázáry René Sándor-opuson. /Bogdán László: Kialvatlan vagy, mint a férfikor… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./

A tavalyi árkosi műfordító műhelyben készült két verseskötetet mutattak be Sepsiszentgyörgyön. Az egyikben – Milionarii timpului címmel – Bogdán László, Fekete Vince, László Noémi, Lövétei Lázár László, valamint Sántha Attila versei láttak napvilágot román fordításban, a másikban pedig – A gyönyör román művészete címmel – román költők strófáinak magyar átköltése jelent meg az Arcus Könyvkiadó gondozásában. /Domokos Péter: Empátiagyakorlatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

Utolsó könyvét már nem vehette kezébe Sütő András, a Létvégi hajrában című szövegösszeállítás halála után, nemrég jelent meg Debrecenben a Kossuth Egyetemi Kiadó gondozásában. (Szerkesztette, a jegyzeteket írta Ablonczy László és Cs. Nagy Ibolya.) A vaskos kötetben olvasható esszék, interjúk, születésnapi köszöntők, laudációk, levelek döntő többségükben az utóbbi években keletkeztek, mikor a testet-szellemet bénító gyilkos betegség nagyobb vállalkozásba való bocsátkozást immáron nem engedélyeztek Sütő András számára. A Létvégi hajrában darabjai Sütő András mindig eleven szellemi érdeklődésének, tájékozódásának dokumentumai. Újból meg újból figyelmeztetett a feledhetetlen szülőföld, a létükben s anyanyelvükben olyannyira fenyegetett mezőségi magyar szórványok gondjaira. Hittel vallotta, hogy mifelénk, ezeken a tájakon az íróembernek nagy hagyományokban gyökerező erkölcsi kötelezettsége a közügyek teherviselése tollal és szóval, azonosulással idézvén Németh Lászlót: ,,Nem akarok csak művész lenni. Egy író, aki csak szép: szajha. ” 2002-ben mondta Sütő egy interjúban: ,,Az írástudó nem fordíthatja el fejét a saját népétől. Ez itt olyan világ, amelyben író, költő, színész, művész maga is felelős azért, hogy olvasóinak, közönségének tömege megmarad-e, vagy megsemmisül a történelem olvasztókemencéiben. Ez itt olyan világ, amelyben vissza kell szereznünk mindazt, amit 80 év alatt elvettek tőlünk. Ez itt olyan világ, amelyben először közösségileg kell átvészelnünk a viharos időket, hogy azután majd jobban őrizhessük az individuum szentségét is. ” Sütő András soha nem rejtette véka alá eszményeit, néphez-nemzethez való szoros kötődését. A kötetben a szóban forgó nevekkel érzékeltethető Sütő András írói műhelyének légköre. A recenzens, Nagy Pál sorolta a könyvből: Illyés Gyula, Czine Mihály, Kemény János, Bözödi György, Horváth István, Nagy Gáspár, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Görömbei András, Beke György, Domokos Géza, Farkas Árpád, Sára Sándor, Romsics Ignác, Szekér Endre, Pintér Lajos, Sylvester Lajos, Magyari Lajos, Bogdán László többek között, de Antall József is. 2002-ben, a 75. születésnapja alkalmával rendezett soproni ünnepségen többek között így szólt a jelenlévőkhöz Sütő András: ,,Azzal vigasztalom magam, hogy az erdélyi magyarság eszméletében én is őrző lehettem a strázsán. ” /Nagy Pál: Aki őrző lehetett a strázsán (Olvasólámpa). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./

Gál Sándor honvédezredes (1817-1866) neve ma is ismerősen cseng Háromszéken, döntő szerepe volt a vidék önvédelmi harcának irányításában, lángoló szabadságharcos elkötelezettsége miatt került Bem tábornok bizalmasai közé. A bukás után Angliában, Konstantinápolyban bujdosott, majd Olaszországba került. Gál komolyan gondolkodott egy erdélyi betörésen, noha a függetlenségi harc feltételei ez időben, 1861-ben messzemenően hiányoztak. Gál Sándor megírta (vagy íratta-) olaszul megjelenő emlékiratát, amely Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006. Bibliotheca Transsylvanica, 49./ címmel végre száznegyvenhat év után magyarul is olvasható Egyed Ákos előszavával s Csikány Tamás tanulmányával és kronológiájával. Az eddig ismeretlen emlékirat fordításáért dicséret illeti Zágoni Zsoltot. /Bogdán László: Aki nem engedett a 48-ból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Egyre feszültebb a moldáv-román viszony, hervadni látszik az a tizenegynéhány éve Pruton készített virághíd, mely jelképesen bizonyította a két országban élő román nép testvéri együvé tartozását. Vladimir Voronyin moldáviai elnök Vasile Tarlev miniszterelnökkel együtt azért bírálja Romániát, mert ,,a moldáviaiaknak adott tömeges állampolgársággal beavatkozik az ország belügyeibe, veszélyeztetve a tizenhét éves állam nemzetbiztonságát…” A román hatóságok egyelőre nem törődnek a moldáv diplomáciai offenzívával. Európa egyik legszegényebb országának tartott Moldovai Köztársaság állampolgárai tömegesen kérik az állampolgárságot, számuk több százezerre tehető. Romániának jelenleg nem érdeke napirenden tartani az esetleges újraegyesítést, szüksége lehet viszont a Nyugatra távozó munkaerő pótlására, a moldáviai munkavállalókra. /Bogdán László: Hervadó virághíd. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

,,Az a célunk, hogy kevesebb ágyon, de jobban végezzék a gyógyítást!” – nyilatkozta Molnár Lajos egészségügyi miniszter Budapesten, miután nyilvánossá vált, hogy 2600 kórházi ággyal lesz kevesebb. Több kórházat bezárnak, vagy ágymegvonások miatt már nem folyik gyógyítás, mint például a budai gyermekkórházban. (Noha számtalan tüntetésen álltak ki mellette) A sajtóban megjelenő ellenzéki vádakra reagálva a miniszter kijelentette, szó sem lehet kórházépületek elidegenítéséről, magyarul: nem bocsátanak áruba egyetlen volt kórházépületet sem, néhány nap múlva kiderült, mégis: két bezárt kórház épületét máris árulják ,,s a pénzt – mondta a miniszter ugyanolyan nyomatékosan, mint három nappal azelőtt, amikor erőteljesen cáfolt – az egészségügybe fordítják vissza”. A vizitdíjről a miniszter kijelentette, hogy egyre elfogadottabb lesz a lakosság körében. A parlament MSZP-s képviselői elutasították a rendőrségi törvény módosításáról szóló Fidesz-javaslatot – hogy a rendőrség ne használhasson gumilövedéket. A civileknek megtiltják a golyóálló mellény használatát. /Bogdán László: Magyar tükör. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

Az ötezredik lapszám megjelenését Baróton a Tortoma Önképzőkör meghívottjaként ünnepelte a Háromszék szerkesztősége. Farkas Árpád főszerkesztő, Bogdán László főmunkatárs, illetve Váry O. Péter, Ferencz Csaba szerkesztők, és Hecser László erdővidéki tudósító a lapszerkesztésről, a mindennapi munka nehézségeiről, a politikai nyomásgyakorlás ellenére a függetlenség megőrzéséről vallott. Erdővidéken érződött a környező nagyvárosoknak elszívó ereje volt, s most, amikor visszaszerezték termőföldjüket, erdeiket, a vidéktől elszakadtak hajlamosak mindezt eladni. Ezen kellene változtatni, s gátat vetni az idegenek honfoglalásának – mondotta Farkas Árpád. Bogdán László emlékeztetett, a mentalitás is megváltozott: eltűntek a nagycsaládok és a hagyományos megélhetési lehetőségek is, s helyébe még a politikumnak sem sikerült igazán alternatívát kitalálnia. Bogdán az RMDSZ-t marasztalta el, amiért nem sikerült elérnie, hogy a magyar megyéket a vidék jellegzetességeit kihasználó külön fejlesztési régióba sorolják. Baróton a város katolikus múltja ellenére már a reformátusok vannak többségben. A városban az RMDSZ nem létezik, a szenátor és képviselők pedig ritkán konzultálnak velük, mondotta Nagy István, Barót polgármestere. /Hecser László: A Háromszék Baróton: Kafkai város. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 29./

A költők sokszor idézik nehéz, embert próbáló korokban elődeik felmagasztosuló, idealizált alakját, erőt merítve helytállásukból. A magyar költészetben számosan idézik Balassit, Zrínyit, Ady Petőfit, Babits és József Attila Adyt, számosan mindkettőjüket. Megjelent Molnár Judit válogatásában 101 vers az elődökről /Kriterion, Kolozsvár, 2006/, ez a könyv is bizonyítja, hogy az erdélyi költők számtalanszor idézik fel, aktualizálják, szimbolikussá teszik elődeik alakját. /Bogdán László: Az elődök emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./

Magyarország határain kívül élő szerzőket mutat be Kaiser Ottó fotográfus Határtalan irodalom című könyvében, amelynek második kötetét a 14. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatták be. A kétkötetes albumban a portrék mellett rövid interjúk találhatók nemcsak a Kárpát-medencében, de a magyar nyelvterülettől több ezer kilométerre élő írókkal is. Gömöri György, Határ Győző, Sárközi Mátyás, Tomaso Kemény mellett Farkas Árpád, Jánosházy György, Kányádi Sándor, Markó Béla, Selyem Zsuzsa, Vida Gábor, Bogdán László portréja is szerepel. A szerző ötven író és költő portréját közölte eddig, és újabb két kötet megjelentetését tervezi. Kányádi Sándor szerint a határon túli írók mintha többet tudnának egymásról, jobban „hasonlítanak” egymásra, mint a magyarországiak. Tomaso Kemény magyar származású olasz költő elmondta, számára a magyarság nem olyasmi, amit el lehet veszíteni. /Antal Erika: Portrék a nagyvilágból. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./

Kozma Mária új regényének /Szarvassá vált... Hargita Könyvkiadó, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006/ a kendermag gőzét belélegző énjeivel küzd önazonossága megteremtéséért, s lassan az olvasóban is felépül egy mai, magányos nő élete, szereptévesztéseivel együtt. /Bogdán László: A szarvas és a sólyomasszony. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./

Gróf Bánffy Miklós politikusi és művészi tevékenységét egészen az 1989-es változásig lényegében negatívan ítélték meg, noha már a nyolcvanas évek elején megjelent egy könyve (a Reggeltől estig és a Bűvös éjszaka című kisregények) a Kriterion Romániai Magyar Írók sorozatában, s Magyarországon meghúzva, cenzúrázva kiadták regénytrilógiája első könyvét, a Megszámláltattált, de a teljes Erdélyi történet Nemeskürty István bevezető tanulmányával csupán a nyolcvanas évek végére jelent meg. Bánffy életművének feltámasztásában nem lehet eléggé hangsúlyozni Marosi Ildikó és Dávid Gyula szerepét. Kis Bánffy könyve után Marosi Ildikó a Polisnál meginduló Bánffy-életműsorozatban adta ki levelezését (Bánffy Miklós estéje), megjelent a trilógia, Huszonöt év címmel memoárjainak és memoár-töredékeinek, politikai tanulmányainak gyűjteménye, először válogatott, majd összegyűjtött elbeszélései, külön kötetben a Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja, s legújabban Politikusportrék címmel Dávid Gyula bevezető tanulmányaival. Bánffy Miklós világa címmel végre megjelent Takács Péter monográfiája (Budapest, Kisebbségkutatás Könyvek, 2006), amely nem is annyira a művész, mint a politikus rehabilitálásával foglalkozik. Bánffynak a húszas évek elején külügyminiszterként döntő szerepe volt abban, hogy a trianoni döntéssel megalázott Magyarország a Népszövetség tagja lett. Bánffy Miklós erdélyi magyar arisztokrata család tagjaként fiatal korától politizált. A húszas években hazatelepedett azzal a román királynak tett ígérettel, hogy végleg felhagy a politizálással. Hazatelepedése után egy ideig mecénásként és művészként is a kisebbségi kultúrában tevékenykedett. A vád, hogy műkedvelő, mindvégig feje fölött lebegett. A negyvenes évek végén mindenéből kisemmizve, földönfutóként menekült Magyarországra, ahol hamarosan meg is halt. Írói szerepének megítélését rossz irányba befolyásolta Illés Endre 1964-ben a Kortársban közzétett, A dilettante című esszéje. /Bogdán László: Bánffy-reneszánsz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

Nem tudom elképzelni, hogy ugyanaz a kéz írta a verseket és a jelentéseket – reagált Bogdán László író a kolozsvári Tranzit Házban, a Video-Pontes Stúdió vetítésén. Az utolsó maszek címet viselő, Szilágyi Domokosról készült portré- és dokumentumfilm forgatókönyvíró-rendező párosa, Marius Tabacu és Maksay Ágnes munkája kiegyensúlyozott: jól dokumentált, bemutat részleteket az életműből, megszólaltat családtagokat, pályatársakat. Tibád Levente is úgy nyilatkozott: még most is vannak kételyei a történettel kapcsolatosan, nem egyszer arra gondol, hogy ezek a jelentések akár hamisítványok is lehetnek. Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanár véleménye szerint hiba lenne a rendelkezésünkre álló dokumentáció alapján valamilyen következtetést levonni, az értelmezés szerinte még hátravan, előbb ismerni kellene minden információt. /Köllő Katalin: Az utolsó maszek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

A könyvhétre megjelenő erdélyi könyvek között van az Azrael árnyékában /Mentor/ című Dsida Jenő kötet Kovács András Ferenc válogatásában. Új kiadásban jelent meg Szabó T. Attila először 1970-ben kiadott, Haja, haja, virágom című virágének-gyűjteménye, bővítve, CD-melléklettel, Gy. Szabó Béla illusztrációival (Kriterion). Páll Lajos A csodák házában (Pallas-Akadémia) című gyűjteményében a költő-festő nagy témái jelennek meg újra. Iancu Laura Karmaiból kihullajt című második kötete (Magyar Napló) ott folytatja, ahol az első abbahagyta, a csángó mélyvilágból kiszakadó költőnő vallomásaival. Három kisregényével van jelen Bánffy Miklós (Balassi Kiadó). Az eddig csak a Helikon folyóiratban folytatásokban megjelent öregkori krimi, a Milolu (1948-49) mellett olvasható a Reggeltől estig (1927) és a Bűvös éjszaka (1946). Hiányzol-e magadnak címmel jelent meg Lászlóffy Csaba két önvallomásos kisregénye (Napkút). A Nyírő-sorozat az emigrációban megjelent A zöld csillag című regénnyel folytatódik (Pallas-Akadémia). A fáradhatatlan Pomogáts Béla az erdélyi irodalommal foglalkozó, A szellem stratégiája című tanulmányaival is jelen van (Mentor). Láng Zsolt A kripta című drámakötete (Koinónia) válasz ad arra, hogy van-e új erdélyi magyar dráma. Demény Péter válogatásában jelent meg a Bálint Tibor emlékezete című kötet. A Nap Kiadó In memoriam című népszerű sorozatában jelent meg a tavaly elhunyt Sütő Andrásról egy gyűjtemény Görömbei András válogatásában, ugyanitt Dávid Gyula válogatásában a sorozat 60. köteteként adták ki a Reményik Sándor emlékezete című antológiát. Sas Péter válogatta és rendezte sajtó alá Kelemen Lajos Művelődéstörténeti tanulmányok című kötetét (Kriterion), végre ismét hozzáférhetővé válnak izgalmas írásai. Napvilágot látott Vámszer Géza Csík vármegye településtörténete című, évtizedek óta kiadásra váró munkája (Pallas Akadémia). A monográfiát Szőcs János egészítette ki újabb adatokkal. A Mentor Erdély emlékezte című sorozatának új darabja Pál-Antal Sándor Marosszék a XVIII. század elején című monográfiája. Az idő vaskalapja címmel jelent meg Kántor Lajos és Sükösd Mihály negyedszázadot átívelő levelezése (Kalligram). Megjelent Széles Klára régóta készülő Lászlóffy Aladár-monográfiája Mit látsz egy íróasztalon? címmel (Napkút). /Bogdán László: Könyvheti újdonságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Utolsó nyilvános szereplésén, március 21-én a sepsiszentgyörgyi sajtóklubban, a vádra, miszerint ő is azok közé tartozott, akik 1968-ban kompromisszumot, csúnyább szóval ,,alkut” kötöttek volna a hatalommal, Domokos Géza úgy vélekedett, hogy alkut csak egyenlő vagy legalábbis egyenlőnek tűnő felek köthetnek, a romániai magyarság pedig újabb kori története során soha nem volt olyan helyzetben, hogy alkukat köthetett volna. Legfeljebb kompromisszumokat. A hatalom akkor sok új intézményt engedélyezett, ezek közé tartozott az általa irányított Kriterion is. A sok új intézmény hamar kiürült, a Kriterion viszont legvégig folytatta tevékenységét. Domokos Géza ezt mindig tudta, meddig lehet elmenni. Kötéltáncos volt kultúrpolitikusként, s később RMDSZ-vezetőként is, háló nélküli kötéltáncos, írta róla Bogdán László. /Bogdán László: Kötéltánc. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 30./

Ha valaki néhány éve azt mondja, hogy az elsősorban költőként és publicistaként ismert Czegő Zoltán kétkötetes nagyregénnyel jelentkezik (Medrében él, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2004.), majd rövid idő múlva az Irodalmi Jelen pályázatán díjat nyer egy karcsúbb, de nem kevésbé értékes regényével (Időrianás, Irodalmi Jelen könyvek, Arad, 2007.), akkor Bogdán László azt mondta volna Czegő villogó verseinek és harcos publicisztikájának ismeretében, hogy téved, a lírai szerző alkatilag sem alkalmas folyamregények létrehozására. Ahhoz, hogy Czegő nekifogjon napjainkban egy ekkora vállalkozásnak (a két kötet 928 oldal), nem mindennapi elszántságról vall. Igazi regényről van szó, hőse olyan értelmiségi, akinek szívügye a közösség. Mondhatni, erre teszi fel az életét, sorsát, népét, nemzetét akarja szolgálni. Czegő nagy érdeme hogy a széles sodrású regényben, a magyarság legégetőbb problémáira koncentrálva, hitelesen tudja megjeleníteni hősét. A kivándorlás, a sajátságos anyaországi és kisebbségi problémák is megjelennek a könyvben. /Bogdán László: Czegő Zoltán, a regényíró. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./