A Kriterion Kiadó népszerű sorozatában megjelent a 101 vers Brassóról. Válogatta Jancsik Pál és Krajnik-Nagy Károly / Kriterion, 2008./ A gyűjtemény főként a magyar költők Brassó ihlette verseire koncentrál, de a szászok és a románok kultúrtörténetében és történelmében is fontos szerepet foglal el a város, szász és román kötők brassói verseit is közli. /Bogdán László: Brassó a költészetben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./

Tizenhat évnyi működése során a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó több mint félezer kötetet jelentetett meg, többségében hiánypótló kiadványokat. Déván a Vox Libri könyvszalonban a Mentor két legújabb kiadványát mutatták be. Bogdán László, a Mentornál megjelentetett köteteinek számát illetően már a tucatnyihoz közelít. Legfrissebb regénye azonban, a Kirekesztettek című trilógia első kötete, a Tatjana mérföldkövet jelent irodalmi munkásságában. Bogdán László rendkívül termékeny és gazdag fantáziával megáldott író. Regényeiért Márai Sándor díjat kapott, a Hutera Béla utolsó utazása című kötetével pedig a békéscsabai Bárka folyóirat Nívó díját nyerte el, és szintén ezért a kötetért kapta 2007-ben az Erdélyi Magyar írók Ligájának díját. Bogdán László Tatjana című regényében azt próbálta meg kideríteni, hogy hol is van a szabadság határa. A másik bemutatott Mentor-kötetben Magyar Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzkutató osztályának a munkatársa a legvalóságosabb világot tárja elénk a farkaspataki Gyugyu bácsi történetei kapcsán. Magyar Zoltán mondakutatóként feltérképezte, melyek azok a tájegységek Erdélyben, ahol még élnek olyan emberek, akik utolsó mohikánként elmondhatják az illető vidék mese- és mondavilágát, történetét. Magyar Zoltánnak eddig négy kötete jelent meg a Mentor Kiadónál. Ez utóbbi Tamkó Fülöp Gyugyu gyímesfelsőloki csángó ember történeteit tartalmazza. -A könyvkiadás legnehezebb része: nem tudták elérni, hogy minden térségben, minden réteghez eljuttassák könyveinket. Most próbálkoznak a Könyvkeresővel, amit egy napilapba betesznek, hátha az emberek tudomásul veszik, hogy kiváló erdélyi kiadók, kiváló könyveket jelentetnek meg. Manapság a könyvek három, négy-ötszáz, legtöbb ezer példányban jelennek meg és ilyen példányszám mellett, ha nem lenne támogatás, olyan eladási árat kellene megszabniuk, amit nem lehetne megfizetni. Nem sikerült betörniük a magyarországi könyvpiacra, az erdélyi kiadók kimondott ellenállást tapasztalnak a magyarországi könyvpiacot uraló cégek részéről. Nem mérték fel, hogy amit Erdélyben csinálnak, az része az összmagyar kultúrának és ha ezeket a témákat nem dolgozzák fel, nem adják ki, félő, hogy eltűnnek a történelem süllyesztőjében. Az Erdélyi testamentumok sorozat például nem hiányozhatna egyetlen valamire való magyar könyvtárból sem. Tavaly 239 magyar könyvtárnak küldték el az ajánlatukat, abból összesen négy válaszolt és mindössze 6 darab könyvet vásároltak meg. Megpróbáltak a kilencvenes évek derekán néhány fordítással betörni a nagy román könyvpiacra is. Egyetlen igazi siker a Wass Albert Funtinelli boszorkánya volt, melynek fordítását a román nacionalisták pro- és kontra kritikájukkal annyit reklámozták, hogy az ezer példány elkelt. Azonban tudomásul kell venni, hogy a román piac előítélettel van minden magyar eredetű kiadvánnyal szemben. /Gáspár-Barra Réka: Gyugyu bácsi az üvegfalon innen. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./

Sepsiszentgyörgyön megnyílt Ferencz S. Apor és Sánta Csaba tárlata. Ferencz S. Apor munkái a századforduló, a boldog békeidők korát idézik. A művész a századforduló híres fotográfusának, Klösz Györgynek a fotóit használja fel, de mindezt egy sajátságos szűrőn keresztül teszi. Egymást folytató-kiegészítő képek vannak festményein, mindez illeszkedik a retró mai divatjába, meg nem is. A nosztalgián átüt az irónia. Ez a szemléletmód bizonyos fokig Sánta Csaba kisméretű bronzszobrait is jellemzi. /Bogdán László: Keménykalap és sámán (Két tárlat a képtárban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

Traian Basescu az oszd meg és uralkodj elvére épülő politikát folytatja, most nem a liberálisok, hanem új szövetségesei, a szociáldemokraták ellen, ráadásul az alkotmány átalakítását is tervezi. Ha ez sikerül, végre megszilárdíthatja egyeduralmát. A tavalyi 7,8–7,9 százalékos gazdasági növekedés helyett a kormány illetékesei 3,5 százalékos növekedésről beszélnek, de Gheorghe Pogea pénzügyminiszter már csak 2,5 százalékos GDP-növekedésről beszélt, ötszázalékos inflációval számolva. Alig kezdődött meg a Nyugaton munkát vállalók hazavándorlása, a kormány hivatalos becslései szerint 403 000-ről 505 000-re emelkedhet az állástalanok száma. /Bogdán László: Baljós kilátások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./

Megjelent Jánó Mihály művészettörténész élete fő műve: Színek és legendák (tanulmányok az erdélyi falfestmények kutatástörténetéhez) című vaskos könyve. Jánó Mihály felidézte indulását. Kézdivásárhelyen a múzeumban dolgozott, a hetvenes évek vége felé áttanulmányozta a gelencei plébánia irattárát. A Szent László legenda elterjedéséről és a gelencei templomról a nyolcvanas években írt egy nagyobb tanulmányt. Jánó Mihály 1983-ban került Sepsiszentgyörgyre. A millenniumi időszakban készültek nagy számban a történelmi Magyarországon a történelmi személyiségek szobrai. Székelyföldön elmondható, csak szórványosan, most pótlódik, s közben kiesett száz év. Nagy a törés, a folyamat nem egységes. Jánó Mihály a falfestményeket kezdte tanulmányozni, minden szabad idejében ezzel foglalkozott. /Bogdán László: A féltett szabadság (Beszélgetés Jánó Mihály művészettörténésszel) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./

Magyarországon a média, a politikusok és a rendőri vezetők nagyon óvatosak, talán túlzottan is azok, a tragikus veszprémi gyilkosság után – melynek során szíven szúrták Marian Cozma román kézilabdázót, s két csapattársát életveszélyesen megsebesítették – még utalni is féltek arra, hogy az elkövetők cigányok lehetnek. Nem így a szerb és a román sajtó, ahol elszabadultak az indulatok, annyira, hogy a veséjét a késelés után sajnálatosan elveszítő, szerb származású kézilabdakapus édesapja komoran jelentette be, nem bízik a magyar rendőrségben, képtelenek felszámolni a cigány bűnözést, ő viszont bosszút áll fia barátjának halála, a fia és egy horvát társa halálos sebesülése miatt, szabadcsapatot toboroz, és eljönnek Magyarországra igazságot tenni. Múlt héten A szólás szabadsága című magyar hírműsorban Spiró György, az ismert dráma- és regényíró állította, hogy Magyarországon polgárháborús helyzet van a roma bűnözésnek a nyomor és a gazdasági válság miatti erőteljes eszkalálódása miatt, s bármikor összecsapások törhetnek ki. Odajutnak-e a különféle kormányok romák felzárkóztatását célzó pénzei, ahova kell, hiszen több roma önkormányzati vezető ellen folyik jelenleg eljárás a pénzek nem megfelelő elköltése miatt. Eljárás folyik Kolompár Orbán roma vezető ellen is anyagi visszaélések alapos gyanúja miatt. /Bogdán László: Az előítéletek taposóaknái. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 10./

Csíkszeredai és kézdivásárhelyi megálló után február 20-án Árkoson zárta székelyföldi felolvasó körútját az Erdélyi Magyar Írók Ligája, A körút résztvevői Király Zoltán, Farkas Wellmann Endre, Gáll Attila, továbbá a sepsiszentgyörgyiek, Farkas Árpád, Bogdán László és Szonda Szabolcs költők. /(vop): A költészettel jelzett tüzecske körül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 21./

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) a Sepsiszentgyörgy melletti Árkoson szervezett író-olvasó találkozót február 20-án. A Sepsiszentgyörgyön élő Farkas Árpád, Bogdán László és Szonda Szabolcs, valamint a Kolozsvárról érkezett Király Zoltán, Gáll Attila és Farkas Wellmann Endre költők olvastak fel verseikből. Az árkosi találkozó az E-MIL székelyföldi felolvasó körútjának utolsó állomása volt, előtte a csíkszeredai Corvina Könyvesházban is fellépett a Kolozsváron élő költők csapata, kiegészülve a liga más tagjaival, Lövétei Lázár Lászlóval, Molnár Vilmossal, Muszka Sándorral és György Attilával, az est házigazdájával. Kézdivásárhelyre is ellátogatottak a költők. Király Zoltán költő, az E-MIL ügyvezető igazgatója a kézdivásárhelyi találkozót tartotta a legsikeresebbnek. /Bonczidai Éva: Vita a tankönyvekről és a költészet hasznáról. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./

Reményik Sándor költészetének megítélése sokat változott. Erről írt Kántor Lajos Reményik Sándor – A mítosz és az erdélyi valóság című könyvében (Pallas-Akadémia, Csíkszeeeda, 2007), de érinti a problémát Dávid Gyula is, aki irodalomtörténészként oly sokat tett a teljes Reményik-kiadásért és megismertetéséért a költő Kézszorítás – Írók, könyvek, viták, 1918–1941 című, tanulmányokat, vitacikkeket, recenziókat, Reményik-irodalommal foglalkozó írásait összegyűjtő vaskos, 535 oldalas könyv tartalmas előszavában. (Polis Könyvkiadó – Luther Kiadó, Kolozsvár – Budapest, 2007). Időközben megjelentek Reményik hátrahagyott versei is, majd az összes versek, levelezése Olosz Lajossal, a Nem lehet című korábbi kötetben hozzáférhetővé váltak a költő fontos, Makkai Sándorhoz írott levelei, és kiadtak két, Reményik életével, költészetével foglalkozó könyvet is (Reményik Sándor: Emlékkönyv, Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1998 és Lehet, mert kell, Reményik Sándor emlékezete, Nap Kiadó, 2007). Ezzel hozzáférhetővé vált a teljes életmű, a Reményik-monográfiát sem lehet halogatni tovább. /Bogdán László: A teljes Reményik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

A vers és a versmondás iránti érdeklődés megőrzéséért állították össze az árkosi Szentkereszty-kastélyban bemutatott versműsorukat D. Vásárhelyi Katalin, B. Piroska Klára, Darvas László és Kalamár György színművészek. A 2000-ben a Charta Kiadónál megjelent Özönvíz című antológia hét költőjének – Bogdán László, Czegő Zoltán, Csíki László, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Tömöry Péter, Vári Attila – verseiből készült műsort. Mindannyian a hajdani sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör napilap egykori újságírói voltak. /(vop): A vers él és élni fog. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

A budapesti Katona József Színház Goldoni A karnevál utolsó éjszakája című komédiájával nyitott a Reflex Nemzetközi Színházi Biennálén Sepsiszentgyörgyön. Az előadás több díjat nyert. /Bogdán László: A karnevál melankóliája (Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./

A Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé második napján Sepsiszentgyörgyön került sor a Tamási Áron Színház hatvanadik születésnapjának megünneplésére. Levetítették a nemrég elhunyt, a színház hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji megújulásában rendezőként oly fontos szerepet játszó Seprődi Kiss Attila ötvenedik évfordulóra készült filmjét, majd a beszélgetést levezénylő Váta Loránd az ,,elérhető” színi direktorokat, Sylvester Lajost, Dali Sándort, Nemes Leventét és Bocsárdi Lászlót faggatta, s köszöntötték az ötven esztendeje színpadon lévő László Károlyt. Egy nagyon lényeges dologról nem esett szó. Minél hamarabb pályázatot kellene meghirdetni a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház történetének (krónikájának?) megírására, felmérni, a régi előadások közül egyáltalán mi elérhető még a román televízió magyar adásának archívumaiban, s nagy kérdés, hogy Tompa Miklós nagy Tamási-sorozatáról maradtak-e felvételek. A népszolgálat, az anyanyelvvédelem, a történelemtanítás anomáliáit pótolni akaró előadások, a szórakoztatás, az ideológiai megalkuvások és behódolások csak a képet színesítik. A színház meg tudott újulni, és nevet szerzett magának a szakmában, azt számtalan siker és fesztiváldíj bizonyítja. /Bogdán László: A színház hatvan éve (Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 20./

A sepsiszentgyörgyi képtár termeiben látható csoportos képzőművészeti kiállítás – Fekete, fehér címmel, a szórólapon Háromszéki útirajzok is szerepel, de ez csak nagy, közös tárlat egyik felére vonatkozik. /Bogdán László: Fekete, fehér (Tárlat). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

Király Lászlónak vannak nagy, visszatérő, verseskönyvből verseskönyvbe áttűnő sorozatai, mindenekelőtt a Nyezvanov-versek Tánya Szmirnovához, azután a Leveleskönyv vagy a Sókerti ciklus darabjai, s ilyenek a csúfhistóriák is. Ezek az elmúlt diktatúra visszásságait, kiszolgáltatott helyzeteit felelevenítő darabok eddig folyóiratokban jelentek meg. Király László új kötete /A nyitott könyv – Csúfhistóriák. Cédrus Művészeti Alapítvány, Napkút Kiadó, Budapest, 2008/ tartalmazza a csúfhistóriákat, így A dobrudzsai út, a székelyföldi elhurcoltak emlékére írott ciklus darabjait.,,Elindultunk – vittek / Isten hozzátok gótikus tornyaim / Cikáznak már a sínek mellett / az ablakokból kilógó fénylepedők / s a pupillán át a koponyába / betódulnak hisztériás emlékeikkel / a semmivé gyalázott legyalult / török temetők” – kezdődik az első vers (A. D. 1950)... Király László nagy visszatérő témája ez. /Bogdán László: Király László csúfhistóriái. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 2./

Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai /Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009/ című új, vaskos kötete a szerző terjedelmes és érdekes előszavával tulajdonképpen lehallgatási jegyzőkönyveket közöl újra a költő-politikus egyik (?) előkerülő dossziéjából. 1986 áprilisa és 1989 decembere között az akkor Marosvásárhelyen élő és az Igaz Szónál szerkesztőként dolgozó költő minden telefonját lehallgatták, archiválták. A Securitate tisztjeinek kisebb és nagyobb csoportjai foglalkoztak az erdélyi költővel, s nem csak vele, de roppant szerteágazó kapcsolataival különösen. Jó, hogy elmúltak ezek a nyomasztó évek. De elmúltak-e? – kérdezte Bogdán László. /Bogdán László: Egy irredenta hétköznapjai (Két könyv az ánti-világból). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 23./

Veress Dániel nyolcvan esztendeje született, hosszú évek óta nincsen köztünk, emlékezett az íróra Bogdán László. Veress Dánielről /Sepsiszentgyörgy, 1929. jún. 1. – Sepsiszentgyörgy, 2002. márc. 29./ is elmondható, hogy alkotóereje teljében, ,,tele bőrönddel” ment el. Voltak nagy, visszatérő témái, mindenekelőtt Mikes Kelemen életműve, akiről drámát, kismonográfiát, egy Magyarországon kiadott, gyönyörűen illusztrált biográfiát és több kötetre menő résztanulmányt írt, bábáskodván a hazai Mikes-kiadásoknál is. Másik nagy visszatérő hőse Kemény Zsigmond volt, drámát és kismonográfiát írhatott róla, de élénken foglalkoztatta a politikus és író Wesselényi Miklós életműve, a dráma után néhány évtizeddel, halála előtt, már nyugodtabb körülmények között írhatta Wesselényi-könyvét, érdekelte az erdélyi memoárirodalom is, a Vékára tett mécses /Pallas-Akadémia Kiadó, 1998/ című könyvnyi esszéje az emlékirat-irodalomról élete utolsó éveiben jelent meg, akárcsak fontos, sok levelet, dokumentumot tartalmazó Németh László-könyve, a Benned róvom erdélyi adómat – Németh László és Veress Dániel levélváltása 1959–1975 /Pallas-Akadémia Kiadó, 2001/ S ugyancsak a kilencvenes években jelentette meg levelezését és emlékezéseit Cs. Szabó Lászlóról és Illés Endréről a kecskeméti Forrásban. Noha írt nagy sikerrel játszott drámákat, elsősorban mégis esszéírónak hitte magát, joggal. Első nagy esszégyűjteményével, a Vándorútonnal /1971/ tette le névjegyét, itt főként világirodalmi tárgyú írásait tette közzé. Veress Dániel a nyolcvanas években borúlátóan ítélte meg a romániai magyarság helyzetét, az események alakulása legborúlátóbb jóslatain is túltett. /Bogdán László: Veress Dániel emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./

Csiki László új regénye, az Ajakír néhány nappal a szerző tragikus halála előtt jelent meg, s Csiki visszatérő témájaként ― részben folytatva és kiteljesítve a nyolcvanas évek végén íródó, Adam Adam című kisregényt ― a Ceausescu-diktatúra végnapjairól szól. A Romániából elszármazó, Párizsban élő illatszerügynök a baljós 1989. esztendő egyik késő őszi napján érkezik meg Romániába azzal a szándékkal, hogy a kollekciója mérgezett darabjaival meggyilkolja a diktátort és feleségét. A titkosszolgálat azonnal rászáll, de a tiszt is érdekelt a végkifejletben, a diktátor megbuktatásában, már csak azért is, hogy a Cég, amelyet szolgál, fennmaradhasson. /Bogdán László: A diktatúra végnapjai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 11./

Június 16-án húsz éve temették újra Nagy Imrét. Nagy Imre és társai exhumálását és újratemetését hatalmas viták előzték meg a már szétesőben lévő MSZMP felső vezetésében, az elvtársak féltek, mi fog történni a temetésen. Az ‘56-os Intézet néhány napja közzétette annak a 185 ismert besúgónak a névsorát, akiket mozgósítottak 1989. június l6-án, megbízták őket, hogy figyeljenek, ki mit beszél, hogyan viselkedik. Felesleges volt Grósz Károly akkori miniszterelnöknek és a hozzá közel állóknak vízágyúkról vizionálniuk, a több százezres tömeg méltóságteljesen emlékezett. Igaz, hogy néhány beszéd felháborította az elvtársakat, de leginkább az akkor még fiatal, kezdő politikus Orbán Viktor szónoklata, aki akkor vált Magyarország egyik ismert politikusává. Elmondotta ugyanis, hogy Nagy Imre kormányának követelései – a többpártrendszer, a magyar függetlenség és a szovjet csapatok kivonása Magyarországról – mit sem vesztettek aktualitásukból. Ezzel megkezdődött a vértelen magyar forradalom, és megbukott egy hazugságokon alapuló rendszer. Kádár János halála azt is jelentette, hogy a vérrel megpecsételt titok – Nagy Imre és mártírtársai nevét kimondani sem lehetett – nem titok többé. Hogy a 185 besúgó miket jelentett, talán nem is fontos. Megkezdődött valami, amit már nem lehetett vízágyúkkal és besúgókkal megállítani. /Bogdán László: A magyar bársonyos forradalom kezdete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Kiadták Bajor Andor paródiáit és szatíráit Füstöl az acélkalapács. Szatírák, paródiák /Mentor, Marosvásárhely, 2009/ címmel. Ezek a megírásuk idején hatalmas visszhangot kiváltó és népszerű szatirikus versek felerészben teljesen hozzáférhetetlenek voltak. Bajor az ötvenes években, a proletkult felvirágzása idején kezdett paródiákat, szatírákat írni, egyik legnagyobb hatású verse, az 1952-ben (!) keletkezett Füstöl az acélkalapács önmagában is a korszak ,,lírai elvárásainak” szarkasztikusan zseniális megfogalmazása, híres sora ,,hogyha megnövök, traktor lesz belőlem”. Kötetben először, humoreszkekkel együtt, a Kerek perecben, 1955-ben jelentek meg ezek a gúnyversek, a könyvnek akkora sikere volt, hogy másfél évre rá, jelentékenyen kibővítve újra kiadták. Későbbi könyve, a Répa, retek, mogyoró (1962) is nagyszámú paródiát és szatírát tartalmazott, s a Pokoli különkiadás (1968) is, itt olvasható többek között a három, nagy hatású Lila Leó vers, mely magas színvonalon összegezi a proletkultos költészet ,,átalakulásait”. /Bogdán László: Hogyha megnövök, traktor lesz belőlem... (Bajor Andor paródiái és szatírái). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./

Cigány szervezetek, a Romani Cris és az Együtt Közösségfejlesztő Ügynökség felhívására mintegy ötven roma fiatal tiltakozott néhány napja az RMDSZ bukaresti székháza előtt a csíkszentmártoni és a csíkszentkirályi romák üldözése miatt. Vezetőikkel Markó Attila, az etnikumközi hivatal vezetője tárgyalt, azzal nyugtatva a felháborodott cigányokat, hogy ,,a barikád ugyanazon oldalán állunk... ” A roma szervezetek vetetői elsősorban azt kérték, hogy az RMDSZ megválasztott elöljárói ne önbíráskodásra buzdítsanak. Született egy szimbolikus cigány–magyar megállapodás is, ennek ellenére Markó Béla, a RMDSZ elnöke az ügyre reagálva azt fejtegette, hogy a roma szervezetek ,,nem megfelelő helyen keresik az igazságot, mert mi már nem vagyunk kormányon. Most nem velünk, hanem a csendőrséggel, a rendőrséggel, a helyhatósági hivatalokkal, az ügyészséggel kellene egyezkedniük. ” A szimbolikus megállapodás és a tüntetés kapcsán nem esett szó, arról, hogy végül is miért bujkálnak a falvakat környező erdőkben az emlegetett szentmártoni és szentkirályi romák? A valóban nehéz helyzetben lévő cigány családok az éj leple alatt dézsmálják a termést, mire a feldühödött gazdák a maguk módján igyekeznek ezt megakadályozni és elégtételt venni. . A kérdés, hogy a romák jogaiért harcoló szervezetek meg tudják-e akadályozni ezt? /Bogdán László: Roma félelmek avagy hány oldala is van a barikádnak? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./

Kovács András Ferenc bámulatos teljesítménye, az évről évre egymást leköröző verseskönyvek, a versek áradása, az alteregók. A személyes hang legújabb könyvében /Sötét tus, néma tinta (Vázlatkönyv, 2002 – 2009), Magvető, Budapest, 2009/ dominánssá válik. A Lázáry René Sándor terebélyesedő opusának több kötetbe tervezett megjelenése bizonyára a KAF-költészet fontos állomása lesz, évtizedek óta készül. De az lehet a rejtélyes római költő Calvus, ő nem képzelt alak, ő létezett, barátja Catullus verseiben hivatkozik rá, pár sora is fent maradt, de verseit KAF alkotja újjá! /Bogdán László: Olvasólámpa: KAF vázlatkönyve (Köszöntjük az 50 éves költőt). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

Száz-százötvenezer állami alkalmazott elbocsátását kérte a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a kormánytól, valamint az októberre tervezett nyugdíjemelés elhalasztását és a közszférában dolgozók fizetésemelésének befagyasztását, az egységes bértábla elfogadásáig. Csak a szigorú feltételek teljesítése lehet a garanciája annak, hogy Románia megkapja a l9,95 milliárd eurós készenléti hitel második részét. /Bogdán László: A valutaalap és a válság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 13./

Pogea pénzügyminiszter bejelentette, hogy a Nemzetközi Valutaalap ultimátumot adott. Hamarosan 15 000 közalkalmazottat kell elbocsátani és tervezik a közszférában dolgozók havi tíznapos kényszerszabadságolását is. Megjelenik két napra rá a munkaügyi miniszter, aki kijelenti, ő csak úgy tudná elfogadni a kényszerszabadságolásokat, ha előbb egyeztetnének a munkavállalókkal és a szakszervezetekkel. /Bogdán László: Nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Idén ünnepelhetjük Szenczei László /1909-1980/ születésének századik évfordulóját. Noha az írónak a Romániai Magyar Írók sorozatban két könyve is megjelent, viszonylag nagy példányszámban (a Korom és korona 1973-ban és Apáczai-életregénye, A halál tanítványa 1981-ben), mégis kevesen ismerik. Az évforduló alkalom lehet az íróval és regényeinek sajátos problematikájával való szembenézésre is. A Korom és korona, miután a nagy kiadók mereven elzárkóztak kiadása elől, a fiatal írók (Balogh Edgár, Kovács Katona Jenő, Szemlér Ferenc és Szenczei László) által alapított Erdélyi Enciklopédia elnevezésű kiadónál látott napvilágot, amelyet eredetileg azért hoztak létre, hogy megjelentethessék Bözödi György ugyancsak elutasított, Székely bánja című, nagyívű monográfiáját. Szenczei regénye az első világháború utáni erdélyi változásokkal foglalkozik, s bizonyos értelemben csupán Daday Loránd regényeivel (Zátony, Csütörtök) lehet összevetni. /Bogdán László: Ábrándok nélkül (Szenczei László 100 éve). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

György Attila új könyve /Hajós a kikötőben. Cseh András rajzaival. Méry Kiadó, 2009/ vallomás és meditáció, számvetés és emlékezés keveredik, noha csupán Szindbád, a hajós egy napját meséli el. Népe, a székelység sorsán, történetén, jellemén, történelmén, adottságain, természetén, szokásain meditál a szerző. Könyve szemérmes szerelmi vallomás a helyről és népéről. /Bogdán László: Hajós a kikötőben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Az elmúlt századok alatt elevenen élt Székelyföldön Szent István, Szent Imre, Szent László, az Árpád-házi szent királyok és szentek kultusza. Nem ártott ennek a kultusznak semmi. A székelység ezer esztendeje magáénak érzi szent királyait, főként az államalapító Szent Istvánt és a határőrvidék szentjének is tartott Szent Lászlót. Elég, ha a helységneveket nézzük, a források, dűlők megnevezését, a templomok kegyszobrait és freskóit, írta Bogdán László. Így telt el ezer év, majd a múlt század második felében a diktatúra eszelősen tiltotta a szent királyokra, a magyarság, a kereszténység szentjeire való emlékezést, de a mélységes hit a lelkekben és az ezer esztendőn át elevenen őrzött pogány dac ezt az áldatlan korszakot is segített túlélni, a székelység szívében a szent királyok rajongó tiszteletével, szeretetével lépett az új évezredbe, állapította meg a cikkíró. /Bogdán László: A szent királyok kultusza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./

Tavaly ősszel, a marosvásárhelyi könyvfesztiválon megjelent a színen Csíkszereda negyedik (!) nagyobb könyvkiadója, a Pallas-Akadémia, a Pro Print, a Székelyföld folyóirat működtette Hargita kiadóvállalat mellett a Bookart. Addig is jelentettek meg könyveket, Markó Béla gyermekverseinek színes sorozatát (A pinty és a többiek, Miért lassú a csiga, A hold fogyókúrája), és Hány életünk volt címmel kiadtak egy válogatást is Markó legszebb szonettjeiből. Egyértelműen Markó gyermekverseinek és verseinek kiadását vállalták fel, a sorozat valószínűleg folytatódik. – A Hajdú Áron vezette Alutus Nyomda nagy gondot fordít a könyvek szép kiállítására. A Bookart adta ki Kövi Sára Balettka című kecses kis kötetét a szerző verseivel és rajzaival. A kiadó eddig legnagyobb teljesítménye Dieter Schlesak Capesius, az auschwitzi patikus című könyve Hajdú Farkas Zoltán fordításában. Az Erdélyi létlap egy sajátos antológia: a Látó folyóirat két tematikus számának anyagából válogatott Láng Zsolt. Megjelentet a kiadó tanulmányokat is, így Tánczos Vilmos Elfelejtett szavak című kötete ,,egy csíki székely ember nyelvéről és világképéről” ad számot. Kiadnak jelenkori prózaírókat is: Szabó Róbert Csaba Kutyák birodalma című novelláskötetét és Selyem Zsuzsa Mire vársz? című prózakötetét. /Bogdán László: Közelképek a Bookart Kiadóról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

Szeptember 30-án a háromszéki Kisbaconban emlékeztek Benedek Elekre, a nagy mesemondó születésének 150., halálának 80. és emlékháza működésének 40. évfordulóján szobrot is állítottak szülőfalujában. Benedek Eleket padon, ülő helyzetben, mellette egy szabad hellyel jelenítette meg Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. A szobrot Szabó Réka dédunoka és Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke leplezte le. A Benedek Elek szobra mellett üresen hagyott helyre várják haza az elvándorlókat. Bogdán László író kiemelte, Benedek Elek a szembejövő ember volt, hiszen a Trianon utáni kivándorlási hullám közepette tért haza szülőföldjére és kezdte el szerkeszteni híres gyermeklapját a Cimborát. Mintegy százötvenre tehető Benedek Elek mesegyűjteményeinek, elbeszéléseinek, regényeinek a száma, de jelentős a publicisztikája is. A szoboravatón beszédet mondott Markó Béla író, az RMDSZ elnöke is. A Benedek Elek Emlékév csúcsrendezvényét Berecz András a Kárpát-medence legnagyobb kortárs mesemondójának, ízes előadása zárta. /Kovács Zsolt: A szembejövő és hazaváró Benedek Elekre, a nagy mesemondóra emlékeztek Kisbaconban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Bogdán László bevallotta, sokáig nem olvasta Horváth István verseit, néhány, ötvenes évek eleji csasztuskája, s mindenekelőtt a román–magyar barátságot nemes pátosszal hirdető versezete, amelyben az elhíresült sor is szerepel, hogy ,,Add a kezed, Muntyán testvér!”, elvették a kedvét a Horváth István-poézis teljesebb megismerésétől. Azután a hetvenes évek elején Illyés Kinga átélt, nagy erejű előadásában hallgathatta a Tornyot raktam című korai versét. Bogdán László akkor vette a kezébe a Romániai Magyar Írók sorozatban megjelent összegyűjtött verseinek vaskos, 678 oldalas gyűjteményét. Hamar rájött, hogy Horváth Istvánt egyszerűen becsapták. Ő elhitte, hogy a nép tényleg hatalomra jutott, hogy mától másképpen lesz, hogy érvényesül az igazságosság. Miután rádöbbent, hogy a párt és a népi demokrácia nem éppen az irányban munkálkodik, melyet ő helyesnek vél, beszüntette harcos versei, proletkultos regényei írását, és visszatért gyökereihez, emlékeihez, a természethez, majd szülőfalujához, és öregkorában volt ereje megírni végső számvetését, fő művét, a Magyarózdi toronyalját. A Pallas-Akadémia Kiadónál napvilágot láttak Horváth István Tiszta vizek sodra címmel válogatott versei. /Bogdán László: Horváth István száz esztendeje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 10./

Bogdán László az első Ignácz Rózsa-konferencián az írónő szülővárosában, Kovásznán ,,perújrafelvételről” beszélt, s ma is úgy gondolja, nem minden alap nélkül, Ignácz Rózsa terjedelmes életműve kapcsán akkor még csak tárgyalások folytak arról, hogy a méltatlanul elfeledett írónő összegyűjtött műveinek kiadását elkezdi a csíkszeredai Pro Print Kiadó. Addig a budapesti Püski Kiadónál jelent meg néhány régebbi nagy sikerű s néhány újabb, kéziratban maradt regénye. Azután a Pro Printnél megkezdődött az összkiadás, régi népszerű regények, a Róza leányasszony, az Urak, úrfiak mellett kiadták egyik főművét, a negyven évig kéziratban maradt, az ötvenes évek embertelen viszonyait leleplező, A vádlott – 1950-1952 című regényt, vagy a nem kisebb író, mint Kodolányi János által remekműnek tartott, Szent Lászlót megidéző Ünnepi férfiút. A sorozat folytatódik most Ignácz Rózsa születésének századik évfordulójára a Pro Printnél megjelent, régóta esedékes Emlékkönyv, az író fia, Makkai Ádám közreműködésével, Neményi László szerkesztésében. Az írónő műveinek újrakiadásával, néhány nagy empátiával megírt tanulmánnyal a perújrafelvétel megkezdődött. Most az Emlékkönyv után egy Ignácz Rózsa-biográfia s egy -monográfia lenne soron. /Bogdán László: Ignácz Rózsa emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./