Emil Constantinescu volt államfő felvetette, hogy újra kell vizsgálni Basescu államfő múltját, mivel alapos a gyanú, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Más politikusokat Constantinescu azzal vádolt meg, hogy a Szekuritáté állományába tartoztak. Stolojan nevét hozta fel példaként, és sürgette a volt kormányfő, Adrian Nastase múltjának kivizsgálását is. Constantinescu szerint Stolojant azért is kellett a rendszerváltozás utáni két esztendőben megtartani a pénzügyminisztérium élén, mert korábban ő volt a Szekuritáté valutatranz­akcióiért felelős egységének a vezetője, és így egyedül ő ismerhette bizonyos pénzek útját. Ezen pénzek után azóta is nyomoznak. Stolojan nem reagált a súlyos vádakra. Basescu elutasította Emil Constantinescu vádjait. Mircea Dinescu, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács tagja kijelentette: ,,igen-igen kérdéses, hogy bármelyik volt szekustiszt hajlandó lenne Basescu kapcsolatairól beszélni, s bátorságuk lenne az államfő múltjának feltételezhetően sötét oldaláról is nyilatkozni”. Kérdéses, hogy négyéves államelnöki ténykedése alatt Constantinescunak lett volna módja és lehetősége minden politikus múltjának átvilágítására, ezt miért nem tette meg? /Bogdán László: A múlt árnyéka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 15./

Napvilágot látott Kovács András Ferenc tizenhetedik verseskönyve: Überallesbadeni dalnokversenyek (Burleszkek és szatírák) /Koinónia, Kolozsvár, 2005/. Überallesbaden a maga versekben megragadható, csábos mivoltában imaginárius helyszín, írta a kötetről Bogdán László, de sandán több eredeti helyre is és céloz. A költő hagyományaihoz híven magyarázó jegyzeteket is fűz verseihez. KAF ,,politikai versei” meglehetősen szarkasztikusak lettek. Az Egy demagógra című szatírikus versezetben így ír: ,,Isten, óvd a bősz középszert! / Mennyi bamba hírharang! / Boldogítsd a hars butákat, / Mert övék a birka-rang!…” /Bogdán László: Hol van Überallesbaden? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 17./

Az Előretolt Helyőrség tízéves fennállására szervezett rendezvénysorozat részeként rendhagyó irodalmi estet tartottak december 17-én Kolozsváron, Bulgakov Kávézóban. Irodalom az írókért mottóval, az olvasóközönség, a szakma és a támogatók bevonása nélkül mutattak be tizenhat minikönyvet. – Ez a kiadvány kereskedelmi forgalomba nem hozható. Mivel a mai magyar irodalom már a saját nyelvterületén is eladhatatlan (a közvélemény szerint), ennek a kiadványnak nincs kereskedelmi értéke. Pénzben kifejezett ára 0, 00 – „ajánlják magukat” a könyvek. A corsART-nál megjelent kiadványok ötletgazdái, Kopacz Attila és Bogdán László. /-f-: Nem írunk, nem olvasunk? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Fülöp Klára színésznő 67 éves korában mindörökre átszerződött a mennyei színházba /Kolozsvár, 1939. nov. 18. – Sepsiszentgyörgy, 2005. dec. 30./. 1961-ben szerződött Sepsiszentgyörgyre, mindjárt egy sikerdarabban, a Dollárpapában mutatkozott be Gizi szerepében. Azóta is az itteni társulat tagja volt, emlékezetes szerepeivel. Istenáldotta humora volt a színpadon is. /Bogdán László: Búcsú Fülöp Klárától. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 4./

Ünnepel a Székelyföld /Csíkszereda/ folyóirat, ugyanis a januári a századi számuk. Azok a szerzők kaptak ebben helyet, akik a 2005-ös év Székelyföld-díjasai lettek, illetve akik 1998-tól eddig ebben a díjban részesültek, így Bella István, Bogdán László, Demeter M. Attila, Ferenczes István, Kovács András Ferenc, László Noémi, Lőrincz György, Nagy Koppány Zsolt, Zsigmond Andrea stb. A Literata Hungarica rovatban Láng Gusztáv Tamási Áron novellái és a népköltészet találkozását kutatja. Az Academica Transsylvanica rovatban többek között Elek Tiborral találkozhat az olvasó, az Irattárban az 1944-es szárazajtai mészárláshoz adalékokat, emlékezést Visky Árpádról, a Kelet Népében a D. Martinas hírhedt könyvéhez kapcsolódó erőltetett román-csángó kontinuitásról szóló írások szerepelnek. Az Ujjlenyomat az erdélyi 56-os eseményeket eleveníti fel. /(bb): Székelyföld – századik. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 5./

A határon túli magyarok részére a mai napig nem – vagy csak részben! – folyósították a magyar költségvetési támogatást. A pénzt az Illyés Közalapítványnak osztja ki a nyertes pályázóknak. 2005-ben a magyar költségvetés 1,02 milliárd forintot tervezett a határon túli nyertes pályázóknak. Az IKA a Kárpát-medencében háromezer pályázatot fogadott el. Ezek közül 1206 erdélyi. A július-augusztusi elbírálás után a nyerteseknek folyósítottak is némi pénzt, 583 milliót. Az IKA mintegy felét tudta kifizetni a pályázóknak, azután megállt a kifizetés. A közalapítvány 1990-től szá­mított történetében hasonló eset még nem fordult elő. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke levelet írt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek is, tájékoztatva a kialakult és érthetetlen helyzetről. Polgár Viktor, a külügyi tárca szóvivője szerint a pályázókat nem érhette azért teljesen váratlanul a kialakult sajnálatos helyzet, a kormánynak ugyanis előbb az ún. ,,takarékképzési kötelezettségeit” kellett ellátnia. Most végre 2006 januárjában, egy fél év után (ami alapjaiban rendítette meg a Szülőföldprogrammal bűvészkedő magyar kormány hitelességét) a külügyi tárca átutalta az összeget, de hogy ez mikor jut el az érintettekhez, nem tudni. /Bogdán László: Ajándék lónak ne nézd a fogát! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 11./

A Pro TV műsorának két fiatal történész volt a vendége: Marius Oprea és Stejarel Olaru, könyvük megjelenése alkalmából. A téma: a Szekuritáté és a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi kapcsolata. A szerzők világossá tették, hogy az ,,illetékesek” nem vagy csak nagyon ritkán bocsátják rendelkezésükre a dokumentumokat. Valami elképesztő titokmánia uralja ma is az Román Hírszerző Szolgálatot /SRI/. Amikor kikérték a Stasival kapcsolatos dokumentumokat, több esetben is olyan választ kaptak, hogy ezek nem léteznek vagy titkosak. Ugyanakkor Berlinben a Stasi levéltárában hozzáférhettek román nyelvű dokumentumokhoz is. Mind Gheorghe Gheorghiu-Dej, mind Nicolae Ceausescu uralma alatt a politikai rendőrség, a kémszervezet élénk kapcsolatokat ápolt a ,,testvéri” országok megfelelő szerveivel. A két történész elmondott egy különös esetet: valamikor az ötvenes évek elején letartóztattak és elraboltak Berlinben egy német állampolgárt, Romániába hozták, három évig folyt a kihallgatása. Három év kihallgatás és a verések után váratlanul kiderül a tévedés: a delikvens, akit Berlinből elraboltak és illegálisan tartottak fogva, nem az a személy, akit keresnek. Kiengedték, a családnak azonban meghagyták, hallgassanak az ügyről. Amikor erre a személyre vonatkozó adatokat kérték ki az SRI-től, a hivatal azt válaszolta, hogy számukra a szóban forgó név ismeretlen. Amikor azonban nyomtatásban is megjelent a rémregénybe illő eset, kiderült, mégiscsak létezik a dosszié. /Bogdán László: A szeku és a Stasi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

Cs. Szabó László születésének századik évfordulójára szűkebb hazájában is megjelent két válogatás. Az Erdélyi metszetek /Komp-Press, Kolozsvár, 2004/ Pomogáts Béla válogatásában a szerző erdélyi tárgyú verseiből, elbeszéléseiből, esszéiből tallóz, míg a Kárpát kebelében /Kriterion, 2005/ Sas Péter előszavával és válogatásában Cs. Szabó ,,szerelmes földrajz” címszó alá sorolható esszéiből válogat. Cs. Szabó a háború után külföldre ment. Rövid itáliai tartózkodás után a londoni rádió, a BBC magyar adásához került, a hetvenes évek végéig itt dolgozott, esszéi, interjúi meghatározzák az adásokat. A nyolcvanas évek elejéig Magyarországon nem jelentek meg az írásai, Erdélyben viszont igen. Először a Veress Dániel-dráma, a Véres farsang műsorfüzetében, 1970-ben közölt egy esszét a Báthoryak-kori Erdélyről, majd a Korunkban 1976-ban Bálványkép vagy portré? címen egy esszét. /Bogdán László: Cs. Szabó és Erdély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./

A magyar kultúra újabb kiválóságáról derült ki, hogy ügynök volt. Az Élet és Irodalom utolsó számában Gervai András filmkritikus közzétette Szabó István Oscar-díjas filmrendező jelentéseit. Szabó Istvánt 19 évesen, 1957-ben szervezték be, 1961-ig írt jelentéseket. 1961 és 1963 között még írt két jelentéktelen és komolytalan jelentést, majd ,,elengedték”. Az ügy indulatokat váltott ki Magyarországon, tekintve, hogy a hamarosan kezdődő Filmszemle előttre időzítették. Az idei magyar filmes seregszemlét Szabó István Rokonok című filmje nyitja meg, amelyről a jelentéseiben ugyancsak szereplő pályatársa, Jancsó Miklós jelentette ki, hogy ,,kiváló film”… Január 29-én, vasárnap a tévé Nap-kelte adásban Jancsó mellett megszólalt volt felesége, Mészáros Márta – aki szintén szerepel a jelentésekben –, Gerő András történész és Gálszécsy András, az Antall-kormány titokminisztere is. A Népszabadság megszólaltatta Szabót, aki élete egyik ,,hősies cselekedetének” tartja ügynöki tevékenységét, mivel sikerült megmentenie barátját és évfolyamtársát, Gábor Pál filmrendezőt, aki fegyveres harcokban is részt vett az ötvenhatos forradalomban. Mészáros Márta is, Gerő András is kételyeiket fejezték ki a ,,tényfeltáró riport” kapcsán. Nem derült ki ugyanis, hogyan zsarolták meg Szabót, s az sem, hogyan engedték el. De Mészáros Márta (aki a Nagy Imre-film idején alaposan áttanulmányozta a hozzáférhető dokumentumokat) azt is hangsúlyozta, hogy kiemelve kontextusából az egész érthetetlen, s csak Szabó lejáratását szolgálja. Ugyanis 1957-ben javában zajlott a megtorlás, s az akasztófák árnyékában kissé másként hat ez a történet. Gerő András hangsúlyozta, hogy egészen mást jelent az, ha valakit ötvenhétben zsarolnak meg és ír alá, mint a már bizonyos értelemben liberálisabb nyolcvanas években. Gálszécsy András felhívta a figyelmet, hogy ideje lenne most már az elnyomó hatalom ,,szolgáit”, a bírákat, ügyészeket, titkosszolgálati tiszteket is pellengérre állítani. Róluk, az elnyomó hatalom gépezetének szolid ,,csavarjairól” soha nem esik szó… /Bogdán László: Önmagamat ­mentettem….= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./ A magyar szellemi élet száznál több képviselője biztosította támogatásáról Szabó István filmrendezőt, akinek 1956 utáni ügynöki tevékenységét az Élet és Irodalom hozta nyilvánosságra legutóbbi számában. 117 aláíró látta el kézjegyével a nyilatkozatot, melyben kijelentik: „Szabó István 45 éve nagyszerű és fontos filmeket csinál nekünk. Nem csak magyaroknak. Elvitte hírünket mindenfele a világba. Beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük őt”. Andrassew Iván író, publicista, a nyilatkozat egyik aláírója kifejtette: ha egy 18-19 éves fiatalembert, gyakorlatilag gyereket, ilyesmire kényszerítenek, akkor az hatalmi pedofília, és úgy kellene büntetni ezeket a beszervező tiszteket, mint a pedofilokat. „Egyszerűen képtelenség, hogy egy akkor 18-19 éves fiatalember tetteit most számon kérjük, különösen azok után, hogy műveivel kompenzálta ezt a bűnét – ha volt egyáltalán bűne” – vélte Andrassev. „Ez az írás nagyon hasonlít ahhoz, amit a szerzője elítél, csak most ez utálatosabb, mert aki írta, nem kényszer alatt írta” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Bitó László orvosbiológus, tudományos kutató, író, aki az ÉS-ben megjelent „leleplező” írást felelőtlennek tartja, és különösen az időzítése miatt elítéli. /Guther M. Ilona: Ügynöktartás mint „hatalmi pedofília”? Száztizenhét magyarországi értelmiségi áll ki Szabó István Oscar-díjas filmrendező mellett. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

Könczei Árpád Sepsiszentgyörgyön 1995 februárjáig, öt évig vezette a Háromszék Néptáncegyüttest, majd átköltözött Budapestre. 1995 februárjától a Duna Televízió szerkesztőjeként dolgozik, mondta el a vele készült beszélgetésben. Azóta visszajár, többek között Sepsiszentgyörgyre is, a színházhoz, de régi együtteséhez is. Jó kapcsolata alakult ki Bocsárdi Lászlóval, rendszeres munkatársa lett, Könczei írta a zenét. De nemcsak vele dolgozott, hanem a gyergyószentmiklósi Figurával is, s Parászka Miklóssal a Csíki Játékszínben, Kövesdi István rendezéseinél is közreműködött, négy különféle szatmári darabhoz is szerezhetett zenét. A Háromszék együttes sorra mutatta be Könczei táncjátékait, az Ábelt, a színházzal közösen a Vérnászt, Orza Calin Tündérálom című művét, s az Ördögváltozás Csíkban címűt. Könczei  különösen 2000 óta sokat dolgozik itthon, évente 120–140 napot. Közben a Duna Televízió mellett büszke a Talentum sorozatban készített portréira – Orbán Györggyel, Demény Attilával, Jurovits Tamás koreográfussal, Tompa Gábor rendezővel készíthetett műsort, azután Kiss B. Attila operaénekessel, Kosztándi Jenő festőművésszel, Balogh József cimbalomművésszel. 1998-tól hat évig (2005 januárjáig) a Maros együttes művészeti vezetője is volt. Ez a legrégibb együttes Erdélyben, a kilencvenes években nehéz helyzetbe kerültek, nem volt koreográfusuk. Végül azért jött el onnan, mert  nem tudta elérni a magyar tagozat önállóságát. A Maros együttesben együtt van a román és a magyar tagozat, s amint a közmondás is jól mondja: közös lónak túros a háta. A két tagozat közötti felfogásbeli a különbség. A magyar folklór az elmúlt években elindult egy új irányba, míg a románoknál nem alakult ki a tudományos kutatási igény. Megrekedtek valahol a Megéneklünk, Románia fesztiválok szintjén. A Maros együttesnél arra számított, hogy az RMDSZ mellé áll, támogatja az önállósulási törekvést, de nem így történt. Erdélyben jelenleg öt hivatásos magyar táncegyüttes működik: a Maros, a Hargita, a Háromszék, a Táncműhely és a nagyváradi Táncegyüttes. Működésük nincs összehangolva. Könczei zeneszerzőként is bemutatkozott, bemutatták Rapszódia című, tárogatóra és zenekarra írott művét, amelyet Kiss Gy. László klarinét- és szaxofonművész felkérésére írt. A másik művét, A fejedelem táncát Selmeczi György rendelte a nyírbátori zenekari napokra. /Bogdán László: Egy áttáncolt élet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

Király László Szentivánéji álmom. 100 szerelmes vers. Válogatta Katona Éva. /Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2005/ című verseskötete kapcsán írta Bogdán László, hogy Király Lászlónál nem lehet szabályosan elválasztani ,,szerelmes” és ,,történelmi” verseket, hiszen ahogyan a világ egyre inkább komorodik k, váltják fel a költő tündökletes teleit az őszök, a halódó világ képei. A veszteségről beszélt regényében, a Kék farkasokban /1972/, ahol a megidézett ötvenes évek kegyetlen történelmi képcsarnoka nem tudott semmit hatálytalanítani. /Bogdán László: Egy végtelen vers közepe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./

Több román tévé és lap időutazást tett, visszatért a kilencvenes évek elejére, amikor a magyar irredenta veszélytől volt szó nap mint nap. A Ziua bukaresti lap robbantotta ki a Frunda-botrányt: a román nemzeti érdekek elárulásával vádolta meg Frundát. Közben a Nagy-Románia Párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor ,,alkut” kínált az államfőnek: támogatják a korrupcióellenes ügyészség működésére vonatkozó törvényt, ha egyfelől ,,az igazságügy-miniszter megtisztítja a román igazságszolgáltatást a politikai befolyástól”, másfelől pedig ,,menesztik a kormányból az RMDSZ-t”. Vadim szerint ugyanis az RMDSZ képviselői ,,árulók” és ,,horthysták”. A Ziua a napokban olyasmiket állított, miszerint Magyarország egy pillanatig sem mondott le a Nagy-­Románia területének csorbítása árán visszaállítandó Nagy-Magyarország létrehozásáról. A lap szerint a magyarok hegemóniára törekszenek a Kárpát-medencében. Bizonyítékul egy 1992-es külügyi tisztviselői nyilatkozatot idézett, mely szerint a magyar külpolitika fő célja a határon túli magyarság védelme. (Közben Iliescutól Basescuig elnökök sora és külügyminiszterek csapata fogalmazta meg: céljuk a határon túli románság védelme.) A Ziua lap szerint Orbán Viktor miniszterelnöksége idején megparancsolta az AVO főnökének, Kövér Lászlónak (így!): indítaná újra a Duna-akciót. Ez a ,,délkeleti magyar régió” létrehozására irányult volna, s minderről a román titkosszolgálat időben figyelmeztette az illetékeseket. Hivatkoztak Bogdan Papadie és Gabriel I. Nastase tanulmányára, akiket a kilencvenes években áltörténészeknek minősített a román sajtó. /Bogdán László: A magyarellenes kampány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./

Az idén 60 éves Vári Attila új regényének /Vanília, Mentor Kiadó. Marosvásárhely, 2005/ dilemmája az, hogy a leírt, elbeszélt történetek között van-e kapcsolat. Vári elbeszélései éppen azért szerveződnek bizarr regénnyé, mert angol mecénásának írott leveleiben keresetlen őszinteséggel, áttételek nélkül vall dilem­máiról.  A regényben kissé nehéz tájékozódni, mert szerzői döntés miatt nincs tartalomjegyzék. Vári őszintén vall dilemmáiról. Egybeesik ez szűkebb hazája, Erdély és városa, történeteinek örök színtere, M. szabad királyi város elhagyásával. „Talajt vesztettem, félek, hogy önmagamat is. Egyelőre nem írok többet, még az a szerencsém, hogy régebbi novelláimból összeállt a Szépirodalmi számára egy kötet…” Vári, ha megtorpanásokkal is, de rendületlenül írja élete fő művét, a 2001-ben megjelent Cselédfarsang című regényét, s mintegy mellékesen megújítja elbeszéléseit.  /Bogdán László: A befalazott török, avagy Vári Attila intenzív világa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 25./

Az erdélyi magyar irodalom bő nyolcvan esztendeje nehéz feladat elé állítja azt, aki egy antológia keretében kíván képet alkotni az erdélyi rövidprózáról. A megjelentetett kötetben /A nyüzsgés a mélyben – Hazai magyar elbeszélők. Válogatta és a bevezetőt írta Bogdán László, Pallas–Akadémia Könyvkiadó Csíkszereda, 2005./ Bogdán László huszonkilenc szerző elbeszélésének közlésével adott képet. Bevezető sorai fölé írta: A hiány antológiája. A két háború közti erdélyi magyar irodalom jeles írói közül Nyirő József, Berde Mária, Markovits Rodion, Makkai Sándor, Kolozsvári Grandpierre Emil elbeszélései szerepelnek e kötetben. Az antológiát záró írások szerzői az erdélyi irodalomnak a nyolcvanas–kilencvenes években kiérlelt új hullámát képviselik. /Máriás József: Hazai magyar elbeszélők. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

Dr. Darkó Zsigmond, dr. Simó Ferenc, dr. Koczka György, dr. Bálint Jenő, dr. Pálmai Gyula, dr. Blénesi István, a régi orvosok után elhunyt dr. Székely Balázs is. Ezek az orvosok teljes életet éltek, a művészet is érdekelte őket az élet és az irodalom mellett: Székely Balázs a nehéz időben is támogatta azokat (például Visky Árpádot), akik a diktatúra kegyvesztettjeivé váltak. /Bogdán László: Dr. Székely Balázs is elment. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

Kézdivásárhelyen ünnepi tárlat nyílt március 15-e emlékére, a legtöbb alkotás az 1848-as szabadságharcra emlékezik. Vetró András kifejező ikergrafikáján Don Quijote tűnt fel. Albert Levente Szegembere, ez a szegekből összeállított alak, március örök harcaira is céloz, amelyek azóta is zajlanak. Látható még többek között Sárossy Csaba kollázsa,  Csutak Levente grafikája Mikó Imre-ábrázolás, komor mű Vinczeffy László Honvéd sírkertje.  A kiállításon jelen van  alkotásaival Kosztándi Jenő, Hervai Katalin, és Jakabos Olsefszky Imola is. /Bogdán László: Ünnepi tárlat Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./

Megjelent az első Lászlóffy Aladár-monográfia.   Széles Klára budapesti irodalomtörténész Lelkünkre így ül ez a kor. Szubjektív nemzedéktörténet Lászlóffy Aladárral. 1956–2004 /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2005/ című munkájában behatóan tárgyalta Lászlóffy hatalmas (több mint negyven kötetre rúgó) életművét, s nemcsak a verseket, hanem Lászlóffy prózáját is, regényeit, elbeszéléseit s a jegyzeteket, glosszákat, pamfleteket is.   Széles Kláraa a korszak egyik alapművét alkotta meg. Az utóbbi időben monográfiák jelentek meg Sütő Andrásról, Székely Jánosról, Kányádi Sándorról, Bodor Ádámról, Szőcs Gézáról, Hervay Gizelláról, úgy tűnik, hogy a magyarországi kritika és irodalomtörténet-írás kezdi felfedezni az erdélyi irodalmat. A szubjektív hangvétel előnyére válik a könyvnek, Széles Klára tájékozottsága irigylésre méltó. /Bogdán László: Monográfia Lászlóffy Aladárról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 1./

Vári Attila csodagyerekként, tizenévesen indult, s elsősorban elbeszéléseivel vált ismertté. Első könyvében /A véges nap, 1967/ már zseniális elbeszélések olvashatók, amelyek ma is egy Vári-történetválogatás meghatározó darabjai lehetnének. A kezdet kezdetétől írt viszont verseket is, most megjelentek válogatott versei /Idegen ég. Válogatott versek (1970–2004), Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006/. A játékosság, könnyedség, (ön)irónia a Vári-versek fő jellemzője már a kezdet kezdetétől. Ehhez társul a feltűnő formakészség, a dallamosság. Későbbi köteteiben reagált a nemzetiség és a nemzet megrendítő csapdahelyzeteire.  Vári Attila a nyolcvanas évek elején áttelepedett Magyarországra, de verseiben, elbeszéléseiben, évtizedig készülő második regényében (Cselédfarsang, Noran Kiadó, Budapest, 2001) sem lett hűtlen Erdélyhez, s költészetében sokasodtak a magyar sorskérdésekkel foglalkozó nagy versek, így Radnóti tragikus alakját felidéző Érzelmes menetrend, vagy a Kós Károlynak a Házsongárdba címzett levele. /Bogdán László: Idegen ég. Jegyzetek Vári Attila költészetéhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./

Száz éve született Szemlér Ferenc /1906-1978/ író, 1979-ben, halála után jelent meg utolsó könyve, a Százlátó üveg alcíme szerint: ,,önéletrajzi visszaemlékezések” Azóta nem jelent meg könyve. Valószínűleg életében neki jelent meg a legtöbb kötete az erdélyi írók közül, számtalan verseskönyv és tanulmánykötet mellett drámák és regények is, amelyek közül A hárompúpú hegy (1957) varázslatos hangulatával tűnik ki, az Arkangyalok bukása (1947) önéletrajzi elemeket is tartalmazó társadalmi korrajz, A mirigy esztendeje (1969) pedig – talán Szemlér legkiérleltebb, legkiválóbb prózai műve – történelmi regény, az Udvarhelyi Odüsszeja (1971) ismét önéletrajzi fogantatású, a szerző szülővárosáról, Székely­udvarhely­ről szólt. Számtalan verseskönyve is megjelent életében, ezekből talán érdemes lett volna a századik évfordulóra kiadni egy válogatást. Tanulmányai hozzájárultak a hatvanas években Dsida Jenő válogatott versesköny­vének kiadásához, s oroszlánrésze volt az Erdélyi Helikon költői /1973/ című, vaskos antológia kiadásában is, ő válogatta, rendezte sajtó alá, és látta el bevezető tanulmánnyal a kötetet. Vannak ifjúsági regényei, gazdag a fordítói életművét is, ezért érthetetlen, miért e csend körülötte? /Bogdán László: Százlátó üveg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./

A bécsi Die Presse főmunkatársa, Paul Lendvay és Lengyel László politológus szerint Orbán Viktornak egy időre vissza kellene vonulnia, hiszen ,,árnyéka” pártjára vetül. Orbán viszont kifejtette, hogy továbbra is a gáton marad. El kell gondolkodni azon, hogy a Fidesz hol hibázta el. A negatív kampánynem érte el a célját, a Gyurcsány-kormány katasztrofális teljesítménye – a széteső költségvetés, a növekvő államháztartási hiány, a forint instabilitása – nem tudta befolyásolni a választókat. Egyszerűen nem hitték el, hogy baj van. /Bogdán László: Magyar tükör. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

Veres János, a Gyurcsány-kormány pénzügyminisztere, egyben az MSZP szabolcs-szatmári szervezetének elnöke, pressziót alkalmazott a környék polgármesterei ellen, felhívta figyelmüket arra, hogy a jövendőbeli támogatások mértéke attól függ, melyik oldalt választják. A tizenöt érintett polgármester levelet írt a köztársasági elnöknek, védelmet kérve. A magyar választók többsége Gyurcsányékra szavazott.  A politikai klientúra a magyar társadalomfejlődés legrosszabb hagyományainak szomorú továbbélését jelenti. S egy politikai elit – az egyik oldal elitje – rémuralmát, írta Bogdán László. /Bogdán László: Választások után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./

Írói vendégoldalakat épít adatbankjához a Transindex.ro portál, a sort Láng Zsolt Marosvásárhelyen élő író, drámaíró honlapja nyitotta. Az Adatbank.ro a Jakabffy Elemér Alapítvány és a Transindex akadémiai projektje, melyben eddig 35 irodalmár és társadalomtudós vendégoldalát indította el. Bányai Éva és Balázs Imre József irodalmárok választották ki a kiemelkedően jelentős irodalmi szerzőket, akik életműve digitalizáltsága nem megfelelő. Eszerint a következő hónapokban Balla Zsófia, Bogdán László, Csiki László, Demény Péter, Farkas Árpád, Kelemen Hunor, Király László, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, László Noémi, Lövétei Lázár László, Markó Béla, Orbán János Dénes, Papp Sándor Zsigmond és Vida Gábor adatbanki vendégoldalait teszik közzé. Az írói vendégoldalakat követően a kiemelkedő természettudósok és filmesek vendégoldalainak elindítását tervezik. Az Adatbank.ro szakmai irányítója Bárdi Nándor budapesti jelenkortörténész. A vendégoldalak mellett az Adatbank.ro bibliográfiákat, tanulmányköteteket, folyóiratokat, helységnévtárakat, katasztereket, könyvtárkatalógusokat, térképtárakat és egyéb kutatóknak szánt segédeszközöket tartalmaz. /Íróvendégek a Transindex-”bankban”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

Június 8-án Budapesten megnyílt a 77. Ünnepi. A 84 magyarországi könyvkiadó mellett 9 határon túli magyar könyves műhely van jelen. A kiállított 298 kötetből 67 jelent meg határon túl. A könyvhét csupán 1957-ben maradt el – a magyar írók és könyvkiadók így fejezték ki szolidaritásukat bebörtönzött társaikkal. /Guther M. Ilona: Ünnepi könyvhét-nyitány. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./ Az erdélyi magyar könyvkiadók a könyvhéten négy sátrat bérelnek, jelen van Budapesten a Pallas-Akadémia, a Mentor, a Polis, a Koinónia, a Pro Print, a Kompress, az Irodalmi Jelen, a Kriterion és a Corvina Könyvposta. Az erdélyi irodalmárok közül Bogdán László, B. Kovács András (mindketten a lap munkatársai), Balázs Imre József, Király Kinga Júlia, Láng Zsolt, Demény Péter, Selyem Zsuzsa, Kovács András Ferenc és Visky András dedikál a könyvhéten. /Erdélyiek az Ünnepi könyvhéten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./

Többéves hagyománya immár az Árkosi Művelődési Központnak az irodalmi fordítótábor, mely a héten zajlott. A fordítótáborban öt-öt román és magyar költő-író vesz részt, az együttlét során egymás műveit ültetik át anyanyelvükre, az eredeti és a fordított alkotásokból kötet készül. Az idei táborban Fekete Vince, Bogdán László, Lövétei Lázár László, Sántha Attila és László Noémi, illetve Caius Dobrescu, Alexandru Musina, Doina Ioanid, Romulus Bucur és Razvan Tupa vett részt. Fekete Vince felvetette a kortárs román irodalmat bemutató antológia elkészítésének tervét. /(vop): Kortárs román irodalom magyarul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

Gyurcsány Ferenc kormányfő július 3-án a parlamentben arról beszélt, hogy Magyarországon még mindig feudális viszonyok uralkodnak. Ezt úgy lehetne visszaszorítani, ha szélesítenék a demokráciát. Elképesztő, hogyan akarja szélesíteni a demokráciát a kormányfő. Megszüntetik a határon túli magyarok sokak által sóhivatalnak tartott hivatalát. Azonban az átgondolt nemzetpolitikát nem a hivatalok, sőt még nem is a hivatalnokok száma teszi, hanem a hozzáértő ügyintézés. A határon túli hivatal most beszorul egy minisztériumba, s munkatársainak alig egytizede fogja majd ellátni ama feladatokat, amelyekkel eddig tízszeres létszámfölényben sem tudtak megbirkózni. Mindez, már most megjósolható, a klientúrát fogja… szélesíteni, írta Bogdán László. Hallani, hogy Magyarország visszasüllyed a nyolcvanas évek állapotába, megszüntetik ugyanis a közalapítványokat, közöttük a határon túli magyarság ügyeit menedzselő Illyés Közalapítványt is. Az indoklás: nem működnek megfelelően, annak ellenére, hogy a civil kuratóriumok hozzáértését, ügyszeretetét, becsületességét senki nem vonta kétségbe. Mi a garancia arra, hogy a közalapítványok nélkül ama pénzek, amelyeket ezek kezeltek, valóban azokhoz jutnak el, akiknek a pályázatai a legérdem­dúsabbak? Ismerve a magyar és internacionalista bürokráciát, az égvilágon semmi. A kormány ezzel a lépéssel korántsem a decentralizáció, hanem a központosítás felé halad. /Bogdán László: A közelítő jövő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./

Tizenöt esztendővel ezelőtt hunyt el Baász Imre (1941–1991), az elmúlt évtizedek egyik legjelentékenyebb hazai képzőművésze, akinek munkáiból halála évfordulóján retrospektív kiállítás nyílik az árkosi Istálló-galériában. Baász művészként és művészetszervezőként is jelentékenyet alkotott, nevéhez fűződik a modern Médium-kiállítás megszervezése. /Bogdán László: Baász redivivus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 15./

A kommunista rendszerben a titkosszolgálat kiskorúakat is beszervezett. A Kommunizmus Bűneit Kutató Intézet szerint – állította a kormányfő tanácsadója, Stejarel Olaru történész – a Szekuritáténál ,,pszichológiai robotképeket” is készítettek a beszervezett kiskorúakról, ezek alapján a mára már felnövő egykori gyerekinformátorok megzsarolhatóak és akitivizálhatók. Olaru hangsúlyozta, a Román Hírszerző Szolgálat a mai napig nem adta át archívumának teljes anyagát a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnak. Így a zsarolás lehetősége mai napig fennáll. Hogy összesen hány százezer személyt szerveztek be, megoszlanak a vélemények, azt viszont Marius Oprea történész, a Kommunizmus Bűneit Kutató Intézet igazgatója tényként közölte Tusványoson, hogy a rettegetett Szekuritáté nem tűnt el, csak ,,privatizálódott”, a tisztek ma a politikában és az üzleti életben tevékenykednek. Oprea szerint ők irányítják mind a politikai, mind a gazdasági életet, számuk körülbelül tízezerre tehető. Oprea leszögezte, a Szekuritáté mindig is nagy érdeklődést szentelt a magyar kisebbségnek, ,,nagy szüksége volt az információkra a kisebbségben élők köréből, ezért közülük is nagy számban verbuvált informátorokat”. Oprea szerint a hírszerző szolgálat többnyire a volt szekuritáté tisztjeit vette át, amiből az is következik, hogy ezek ma is aktivizálhatják egykor megzsarolt informátoraikat. /Bogdán László: Kiskorú besúgók, ­magyar ügynökök. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./

A Szekuritatáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ tevékenységét állandó botrányok kísérik. A besúgó és besúgott szerepe gyakran felcserélődik, belép a képbe a zsarolás, a pártok és politikusok s a média abban érdekelt, hogy lejárassák egymást. Az Evenimentul Zilei című lap villámgyorsan egy kormánypárti és egy ellenzéki politikust is hírbe kevert. Adrian Nastase exminiszterelnökről és Mona Musca liberális képviselőről, volt művelődési miniszterről van szó. Nastase kifejtette, dossziéit azért titkosították, mert olyan információkat is tartalmaztak, amelyeket a hírszerzés a NATO-tagállamok követségeiről szerzett be. Mona Musca tagadta a vádakat, kijelentve, hogy egyetlen pillanatig sem folytatott politikai rendőrségi tevékenységet. Végül mégis kiderült, hogy aláírt egy nyilatkozatot. Azokról viszont, akik a Szekuritáté szörnygépezetét mozgatták, az egykori tartótisztekről, a ,,cég oszlopairól” nem esik szó. Ez furcsa. /Bogdán László: A dossziék útvesztői. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./

Négy évtizedes pályája során a hetvenedik életévét nemrég betöltő Sigmond István írt ugyan kisregényt (Valaki csenget, 1971), drámát (Vétó. Egy mai Szókrátész, 1980), regényt (Egy panaszgyűjtő panaszai, 1971, Szerelemeső, 1979), a regény színpadi változata is ismert (Félrevert harangok, 1987), de indulásától a novella számított kitüntetett műfajának, ahogyan ez legutóbbi könyveiből (És markukba röhögtek az égiek, Csókavész) is világosan látszik. Elbeszélései összefüggenek, színterük egy elképzelt erdélyi falu. Az idő, a háború és nagyjából az ezt követő esztendők hősei magyar falusi kisemberek, öregek, árvák, tehetetlenek, kisemmizettek, megalázottak, megszomorítottak. Új könyvének /Csókavész. Novellák. Kortárs Kiadó, Budapest, 2006/ címadó elbeszélése nem ismeretlen az olvasó előtt, néhány esztendeje olvasható volt a Helikonban, s nagy feltűnést keltve megjelent az Erdélyi Szép Szó 2004-es antológiájában is. /Bogdán László Sigmond Istvánról pontosan, pontatlanul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

A magyar hadsereg doni katasztrófájáról szól a rövidebb, moziváltozatában Pergőtűz, hosszabb, 25 részes tévéfilmváltozatában Krónika címmel bemutatott dokumentumfilm. Sára Sándor rendező munkatársa Csoóri Sándor volt, aki a doni katasztrófáról, és a magyarság második világháborús részvételéről írta Magyar apokalipszis című esszéjét. A lap részleteket közölt a film forgatókönyvéből. A film 1979 és 1982 között készült, 120 egykori szemtanúval – tisztekkel, honvédekkel, katonaorvosokkal, munkaszolgálatosokkal – beszélt a Donnál szinte teljesen megsemmisülő második magyar hadsereg kálváriájáról. A kommunista rendszerben a mozifilm-terjedelmű változatot ugyan bemutatták, de a tévésorozatot teljes egészében csak a rendszerváltozás után. Ez nem gátolta a rendezőt abban, hogy folytassa munkáját, sorra készültek el dokumentumfilmjei: a Fújja a szél, fújja az orosz, amerikai és francia hadifogságba esett magyar katonák történetéről, a Magyarok a Gulágon, s részben a Csonka Bereg az elhurcoltakról, míg a Sír az út előttem a bukonvinai székelyek kálváriájáról szól. A Pergőtűz forgatókönyvének első, nyolcvanezer példányban megjelenő könyvváltozatát a Kádár-rendszerben, a nyolcvanas években még bezúzták, az indoklás szerint azért, mert elfogadhatatlan volt egy magyar tizedes és egy orosz tanítónő szerelmének bemutatása. (Itt került ,,képbe” az egyik adatszolgáltató, Gellért Sándor, aki maga is írt az élményeiről egy döbbenetes verseskönyvet A magyarok háborúja címmel.) Egy rövidebb változat csak 1988-ban jelenhetett meg, most a veszprémi Új Horizont adta ki egy vaskos könyvben a dokumentumokat Hol vannak a katonák? címmel. (De ezek is csak a 25 részes filmsorozat részletei.) A kötet közli Szabó Péter és Stark Tamás történészek tanulmányait is. /Bogdán László: Magyar apokalipszis. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 7./