"Nagy-Románia békés úton történő megteremtéséről és Erdély Magyarországgal szembeni megvédéséről beszélt Corneliu Vadim Tudor szenátor, a Nagy-Románia Párt (NRP) elnöke jún. 23-án Bukarestben, a párt fennállásának tízéves évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. A pártvezér kitért a magyar státustörvényre, amely véleménye szerint egyet jelent azzal, hogy Magyarország hadat üzent Romániának. - Fegyvert ragadunk és megvédjük Erdélyt - nyugtatta meg híveit Tudor, hozzátéve, reméli, "idáig nem jutnak el a dolgok". A hallgatóság felállva, ütemes "egység" jelszó skandálásával ünnepelte Erdély megmentőiként a pártelnököt, valamint az NRP főtitkárát, Gheorghe Funar kolozsvári polgármestert. /Vadim Tudor prédikációi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./ Corneliu Vadim Tudor fényes politikai pályafutásáról készülő filmet is bemutatták az ünnepségen. Felszólalt maga a pártelnök is, kifejtette, hogy céljuk "békés úton elérni Nagy-Románia megteremtését, az egyesülést Moldáviával". A státustörvénnyel kapcsolatban hangoztatta: a magyarság megint az első számú közellenség (Nagy)Romániában A Nagy-Románia Párt öt cikkelyből álló "törvénytervezete" szerint a magyarságigazolvánnyal rendelkezők nem tölthetnek be köztisztségeket Romániában, ugyanis kettős állampolgárságúaknak tekintendők. Továbbmenve "külföldi állampolgárnak tekintendők mindazon személyek, akik élni akarnak a magyar státustörvényben foglalt kedvezményekkel". Továbbá azok a vállalatok, amelyek a státustörvény értelmében kedvezményekhez jutnának, ezután csak külföldi vállalkozásként működhetnének. A törvénytervezet "feloszlatna és alkotmányellenes cselekedetért ítéltetne el minden olyan szervezetet, amely magyarságigazolványokhoz szükséges ajánlásokat bocsát ki." /Bogdán László: A prédikációtól a diszkriminációig. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./ "

"A történelmi magyar egyházak vezetői egyezségre jutottak az RMDSZ-szel az egyházi javak visszaszolgáltatását illetően. Döntés is született, aminek értelmében az RMDSZ a szenátusban az egyházi javak visszaszolgáltatását célzó - de a teljes megnyugtató rendezést ismét csak beláthatatlan időre elodázó - törvényerejű rendelet ellen szavaz! Ez annál is furcsább, mert júniusban az RMDSZ képviselői még megszavazták ezt az ominózus törvényerejű rendeletet. Azóta, úgy tűnik, valami változás történt a szövetség politikájában, legalábbis erre lehet következtetni Markó Béla RMDSZ-elnök nyilatkozatából, aki arról beszélt, hogy a nevezett törvényerejű rendelet ,,bizonyos kitételeiben veszélyes..." Nyáron, amikor az RMDSZ képviselői a kormányzó párttal szavaztak a képviselőházban, ezek a kitételek még kevésbé voltak veszélyesek? - tette fel a kérdést cikkében Bogdán László. /Bogdán László: Egy lépés előre?... . = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./"

"Új könyvekkel gyarapodott a Molter-életműkiadás. Megjelent a tanulmányok és irodalmi kritikák gyűjteménye és a leveleskönyv második kötete. /A keleti állomáson. Tanulmányok, kritikák. Mentor, Marosvásárhely, 2001, Molter Károly levelezése, 2. (1927-1932). Argumentum-Polis, 2001. (Mindkét kötetet Marosi Ildikó rendezte sajtó alá és látta el jegyzetekkel.) - A Mentor Könyvkiadó háromkötetes Molter-esszéválogatása (Erdélyi rozsda, Erdélyi argonauták, A keleti állomáson) minden szempontból meglepetés. Molternek ugyanis még a hatvanas években a Romániai magyar írók sorozatban megjelent egy cikk-, esszé-, tanulmány-, illetőleg kritikagyűjteménye, a Szellemi belháború, de ez a háromkötetes gyűjtemény meggyőzően bizonyítja, hogy a romániai könyvkiadás még viszonylag ,,legliberálisabb" korszakában, a hatvanas évek végén is mennyire szűkmarkú, volt, hogy az éber cenzorok mennyit ítéltek kiadhatónak az életműből. /Bogdán László: Egy életmű méretei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./"

"Péter Alpár első kiállításán, Sepsiszentgyörgyön könyvdobozokat mutatott , amelyek egy csigát vagy egy pénztárcát rejtenek. Fel kell lapozni ezeket a könyveket. A folyamat grafikai ábrázolása nyomon követhető. /Bogdán László: Tárlat Sepsiszentgyörgyön. Péter Alpár ,,könyvei". = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./"

"Az Oxford Analytica elemzése arra következtetett, hogy a román politikai életben a hatalmon levő párt minden szinten túlgyőzte magát, s az ország legjobb úton van az állampárt (rém)uralma és a pártállam kialakulása felé. Ezek a megállapítások vitát váltottak ki Romániában. Borbély László szerint a tények a következők A 2000-es helyhatósági választásokon a TDRP (ma SZDP, a kormánypárt) képviselői a polgármesteri székek 35,5 %-át szerezték meg. Azóta komoly változás történt, az arány ma már 50 százalék fölött van. Ugyanis időközben 637 polgármester váltott pártot (!), a statisztika szerint 82 százalékuk az SZDP-hez ,,igazolt" át. Tudni kell, hogy a reformok halogatása és az állami túlsúly miatt Romániában példátlan méreteket öltött a korrupció, nagy a feketegazdaság is. Tavaly a hivatalos és a feketegazdaság által együttesen előállított, 53 milliárd dollárnyi hazai össztermékből a feketegazdaság ,,eredménye" 16,1 milliárd dollárra rúgott (!), azaz 31 százalék volt. /Bogdán László: Kaméleonok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./"

"A Csíkszeredában megjelenő Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztői első ízben 1998-ban, a lap egyéves születésnapján osztották ki a lap nívódíját. Ferenczes István főszerkesztő elmondása szerint évente azoknak adják át a díjat, akik a legjobb írásokat közölték a lapban az esztendő során. 1998-ban Kovács András Ferenc, Tánczos Vilmos, Benkő Levente, 1999-ben Gazda József, Bogdán László, Vincze Gábor, 2000-ben Oláh-Gál Elvira és Kányádi Sándor vehették át a díjakat. Az idei díjátadásra nov. 7-én került sor a lap szerkesztőségében, ahol Máthé Éva, Király László és Lőrincz György részesültek az elismerésben. /(Daczó Dénes): Negyedik alkalommal. Kiosztották a Székelyföld nívódíjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./"

Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.

Domokos Géza neve az elmúlt évtizedekben összeforrott a Kriterion Könyvkiadó nevével. Ezért is ért mindenkit váratlanul a hír, miszerint ,,egykori" kiadója beperelte jogtalan név- és emblémahasználat miatt. Legutóbbi könyvén — Igevár. Kriterion-történet tizenhat helyzetképben elmondva — ugyanis szerepelt a Kriterion jellegzetes lovas emblémája, amit a kiadó jelenlegi igazgatója, H. Szabó Gyula nehezményezett, s beperelte a könyv két kiadóját, a Pallas-Akadémiát és a Polist. Már két tárgyalás, tájékoztatott Domokos Géza. Megérkezett a Román Szabadalmi és Védjegyhivatal szakvéleménye is, miszerint a két inkriminált kiadó nem követett el törvénysértést. A kiadó a nevet és az emblémát ugyanis 2001 májusában védte le, az Igevár pedig 2000-ben már megjelent. /Bogdán László: Furcsa perek - beszélgetés Domokos Gézával. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 9./

Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke újabb kijelentést tett. Szerinte ,,alkut kellene kötni Putyin orosz elnökkel, üzletet kínálni Moszkvának". Románia kijelenthetné, hogy ,,lemond a NATO-ról, ha cserébe megkapja Besszarábiát…" Vadim szerint ,,ezzel a nemzeti szempontból zseniális alkuval az amúgy is egyre szegényebb Románia megspórolhatna hétmilliárd dollárt — durván számítva ennyibe kerülnének a NATO-csatlakozás költségei! —, s megkaphatná az elszakított országrészt is, amelyről egyetlen jó román sem mondhat le soha. Romániában — dörögte Vadim — ,,már-már hisztériába csapott át a NATO-csatlakozás rögeszméje, miközben teljesen világos, hogy az észak-atlanti szövetség öt éven belül szét fog hullni". - A hét végén jelent meg a Le Monde-ban egy dörgedelmes cikk, amelynek szerzője azt fejtegeti, hogy ,,Romániának immár szembe kellene néznie múltjával és e múlt sötét árnyaival". A lap szerint ,,a mai román jobboldal által szentként tisztelt Antonescu fasiszta diktátor korszakával is illő lenne szembenézni". Nem is olyan régen — emlékeztet a Le Monde — Adrian Nastase, a NATO és az Európai Unió felé törekvő kormányfő a nemzetközi közvéleményt azzal nyugtatgatta, hogy betiltanak minden háborús bűnöst idéző jelképet. Ennek ellenére az országban jelenleg nyolc Antonescu-szobor található a köztereken, s a fasiszta kondukátorról számtalan utcát neveztek el Romániában. /Bogdán László: Nagyromán ábrándok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

A 2001-es Hargita Kalendárium válogatást közölt Mirk László csángó versgyűjteményéből. A csíkszeredai magyartanár, néprajzkutató akkoriban elmondta, hogy hosszú évek során sikerült egybegyűjtenie a csángókról szóló, avagy rájuk utaló lírai alkotásokat. Újságkivágásokból, könyvoldalak fénymásolataiból álló vastag paksamétából válogatott csokornyi verset a kalendárium olvasói számára. Mirk László gyűjteménye megjelent Az ember ott a legfájóbb magyar /Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda/címmel, Jékely Zoltán versének címét kölcsönözve. Az előszót Halász Péter írta. A könyv első részében ismeretlen csángó szerzők alkotásai, több évszázada lejegyzett népi alkotások, XIX. és XX. századi gyűjtésekből származó énekek, balladák szövegei, majd kortárs csángó költők ? Lakatos Demeter, Gábor Felicia, Duma-István András, Demse Márton ? versei olvashatók. /Sarány István: Az ember ott a legfájóbb magyar. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./ Alcíme eligazító: Versek a csángómagyarokról. Az első jelentékeny költő, aki említést tesz a csángókról, a Moldvába szakadt magyarokról, Csokonai Vitéz Mihály, aki Marosvásárhelyi gondolatok című nagyívű költeményében említi fel sorsukat. Talán panaszdaloknak is nevezhetnénk a verseket: Csokonaitól Fazekas Mihályon át Kovács Istvánig és Vári Attiláig a magyar költők mindig is igyekeztek vállalni, felmutatni, közérthetővé tenni ezt a sorsot. /Bogdán László: Hallod-e, te sötét árnyék? - egy antológia margójára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./

Az Erdélyi Magyar Könyvklub szállítja a megrendelt könyveket. Megalakulása /egy esztendeje/ óta félmillió, pazarul kiállított katalógust küldtek szét, százhúszezer könyvet adtak vagy postáztak húszezer érdeklődő magyar olvasónak, és közel hatvan rendezvényen találkoztak személyesen is az olvasókkal, s vitték el közéjük a könyveket és az írókat. Megjelent Kányádi Sándor Felemás őszi versek című könyve /Jelenkor Kiadó, Pécs/. György Attila /Csíkszereda/ prózaíró negyedik kötete a könyvhétre megjelenő regénye, a Harminchárom. /Bogdán László: Könyvek, olvasók, írók - jegyzetek az Erdélyi Magyar Könyvklub rendezvényeiről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

Napvilágot látott Bogdán László történelmi témájú regénye, A szoros délben (Erdélyi magyar regény az elválásokról) címmel, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában. A regény egyik cselekményszála az 1848-as forradalom honvédtisztjeinek világjárását meséli, a másik az 1980-as években játszódik, Romániában, ahol Boticselli Lajos búcsúzik az országból távozni szándékozó feleségétől. A történelmi hagyományhoz való viszony átértékelődik a regényben. /Megyaszai Kinga: Pallas-Akadémia sarok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

Bukarest utcáin, köztereinek hirdetőtábláin nemrégen plakát jelent meg, a Vasgárda hivatalos címe és telefonszáma, itt jelentkezhetnek a jövendőbeli tagok. A legionárius mozgalom tehát törvényesen működik, tagokat toborozhat, megszervezheti saját tevékenységét. Mindez éles ellentétben áll ama nemrégiben megjelent törvénnyel, amely kifejezetten tiltja a fasiszta, faj- és idegengyűlöletet szító alakulat működését. Most kénytelen-kelletlen leszedik az Antonescu-szobrokat, Corneliu Vadim Tudor nagyromán pártelnök azonnal jelentkezett, felajánlva, hogy befogadja a ledöntött Antonescu-szobrokat magánterületeire. Nemrégen jelent meg egy baloldali francia történész vaskos monográfiája a román értelmiségi elit két csillagáról: Mircea Eliadéről és Emil Cioranról, s kettejüknek a Vasgárda mozgalmához, eszméihez való kapcsolatáról. Alexandra Laignel-Layatine monográfiájában /Cioran, Eliade, Ionescu. A fasizmus elfelejtése/ azzal vádolta Eliadét és Ciorant, hogy a harmincas években, lázadó ifjúkorukban mindent megtettek Vasárda népszerűsítéséért. /Bogdán László: A Vasgárda alakuló fészkei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

Jún. 16-án szülőfalujában, Pusztakamaráson köszöntötték a 75 éves Sütő András erdélyi magyar írófejedelmet az egybegyűltek. A református templomban a hálaadó istentiszteleten igét hirdetett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, valamint Csató Béla, marosvásárhelyi plébános. Amikor innen elmegyünk, kezdjünk életmentésbe, mondotta Csató Béla plébános, és először a lelki életet mentsük. Vetési László lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke vette át a szót. Ahogy nő és gyarapszik az életmű, mintha úgy fogynának el azok, akik olvashatnák, hangzott a figyelmeztető megjegyzés Vetési Lászlótól. Az ünneplők gyülekezete Mezőségi Tanulmányi Alapot hoz létre, jelentette be Vetési László, amelynek segítségével támogatják a szórványvidéken élő tehetséges gyermekek és fiatalok anyanyelvi továbbtanulását. Az ünnepi köszöntők sorát Bálint-Pataki József nyitotta meg, aki Magyarország miniszterelnökének, Medgyessy Péternek az üzenetét tolmácsolta. Ezek után köszöntötte Sütő Andrást Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség részéről, Farkas Árpád, Márkus Béla, Sylvester Lajos, Bogdán László, Bertha Zoltán, Nagy Pál, Kötő József, a pusztakamarásiak részéről pedig Szász Gyula. Sütő András megköszönte a hozzá címzett szavakat, kegyelettel említette föl mindazokat "az emlékbe költözetteket", akik nélkül e maradék nép nem létezne. Az ünnepi gyülekezet a templomból a szülőházhoz vonult, ahol Vetési László felolvasta Fodor Sándor üzenetét, majd Pálfy G. István közíró, a Hungária Televízió Közalapítvány elnöke mondott köszöntőt. A köszöntők sorát Kányádi Sándor zárta, aki, mint mondotta, aszúsodó szeretettel üdvözli a születésnapját ünneplő Sütő Andrást. Az írót az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület életműdíjjal tüntette ki. /Köllő Katalin: Ott álltunk, tehettünk-e másként? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17/

"Petrovits István szobrászművész első nagy köztéri szobrát Orsován állították fel. A környék és a nemzet nagyjait megörökítő szobor- és domborműportréi ismertek. Az utóbbi időkben színes grafikákat készített, ezek egy részét láthatta a nagyközönség Sepsiszentgyörgyön. /Bogdán László: Bepillantás a folyamatba. Petrovits István világa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 20./"

"A Habsburgok óta a kelet-közép-európai térségben a stratégia fő eleme a divide et impera elve... Azaz meg kell osztani a térség népeit, nemzetiségeit, érdekcsoportjait, hogy uralhatóak legyenek. Nincs ez másképpen a mai román politikában sem. A kormánypárt egyre gátlástalanabbul alkalmazza az RMDSZ-szel szembeni politikájában a jól bejáratott elvet, szögezte le Bogdán László. Először jön a miniszterelnök, az egekig dicséri, és az integrációs politika fő feltételének nevezi az RMDSZ-szel való együttműködést. Néhány nap múlva egy erdélyi tanácskozáson Dancu miniszter elkényeztetett gyermekhez hasonlítja a magyar kisebbséget, amely állandóan zsarolja a többséget. Jön Tusnádfürdő, Tőkés László kitálal, Nastase ingerülten reagál, s követeli a tiszteletbeli elnök azonnali leváltását, ami már egy kissé a szövetségi elnöknek is sok, leszögezi: az RMDSZ-t nem kívülről irányítják. Megalakul a Diszkriminációellenes Országos Tanács, amelynek vezetőségéből (a héttagú vezetőtestületből) kihagyják a magyarokat, jelesen azt a Markó Attilát, a tájékoztatási minisztérium helyettes államtitkárát, akit az RMDSZ elnöknek javasolt. A Toró vezette radikálisok vagy az egyre agilisabb tiszteletbeli elnök most joggal mondhatja: na ugye, mi megmondtuk. Borbély László, az RMDSZ kormánykapcsolatokért felelős ügyvezető elnöke ingerült kommentárja szerint az SZDP ismét "nem tartotta be az egyezmény egyik kitételét". Miért? - eddig hányat és hogyan tartottak be, kérdezte Bogdán írásában. /Bogdán László: Oszd meg és uralkodj. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./ "

"Négyéves szünet után idén újra sor került a hagyományos Cimbora-táborra. Farkas Kinga, a folyóirat főszerkesztője elmondta, hogy az eddig Ikaváron rendezett tábort idén az Előpatak melletti kempingbe költöztették. A táborban a Cimbora pályázatainak /keresztrejtvények, fogalmazások/ nyertesei vannak jelen. Nagyon sok a játék, de kézműves-foglalkozások is lesznek. /Bogdán László: Kocsonya, a miseruhás kém - avagy Cimborák Előpatakon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./ "

"Kovács András Ferenc új verseskönyve /Aranyos vitézi órák.Versek 1998-2001, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002/ a tavalyi Téli prézli című könyv folytatásának tekinthető. Az új könyv egy Babits Mihályhoz című szonettel indul, s a kötetben ajánlott versek, átiratok, parafrázisok váltogatják egymást, Babits és Ady, Zrínyi és Berzsenyi, továbbá Illyés Gyula Nem volt elég című költeményének átirata. "És nem lesz hazának elég / A kínos klapanciagyártás, / S naponta váltott cél meg áldás, / Mely szentesíti pispekét... / Mert nem lesz hazának elég,/ Ha sanda honfibús zsolozsmád / Siratja Kassát, dús Kolozsvárt, / S a Hargitának hűs legét! / És nem lesz hazának elég, / Hogy annyi tökfej tör tökélyre, / Néz küldetéses köldökére, / s nyalatja bölcsebb alfelét, / Ki folyvást fellép, majd lelép, / s az össztörténelem nevében / Törtet, szolgál, miként tevékeny / Főnépszakértő, népcseléd..." etc. Bogdán László szerint ez a vers "a magyarságtudat villámló erejű megvallása is, szarkazmus, gúny, tragikum és igazi szenvedély játszik itt egybe..." A könyvet Csakcsöndzöng Csánráng-gjacó félszáz dala zárja. /Bogdán László: "Aranyszázad, be megfakult a fényed!" = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./ Nem tetszik a tehetséges KAF /Kovács András Ferenc/ Illyés-átirata. Ez nem villámerejű megvallás, hanem a nemzeti érzést gúnyoló divat szolgai átvétele."

"Király László új verseskönyvében /A szibárdok története. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002 / nagy visszatérő témái mellett egy nagy halottnak, az édesapjának is emléket állított. /Bogdán László: Kik azok a szibárdok? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 17./"

"Ötéves a Székelyföld /Csíkszereda/ kulturális folyóirat. Ferenczes István költő, a lap főszerkesztője visszatekintett: a kilencvenes évek elején fölmerült egy székelyföldi regionális lap indításának a gondolata. Még a napilap is jó lett volna azokban az években, nagy szerepe lehetett volna egy egységesebb székelyföldi regionalitás megfogalmazásában. Végül a megoldás Csíkszeredában született meg: 1997 októberében megjelent a Székelyföld első száma. A napokban hagyja el a nyomdát az októberi Székelyföld, a 61. szám. A megyei önkormányzat égisze alatt megszületett a Hargita Kiadóhivatal, amely a folyóirat mellett könyvkiadási feladatokat is vállal. 2000 januárjától pedig Ferenczes Istvánék szerkesztik a Moldvai Magyarságot is, a csángó újságot, miután az 1998-ban Sepsiszentgyörgyön megszűnt. A Székelyföld regionális lap, kevesebb szépirodalmat tesz közzé. Székelyföldön jóval több történész, néprajzos, képzőművész, szociológus, népművész, alkotó újságíró, közíró él, mint szépíró. A munkatársak: Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince a szegedi doktoranduszi évek végeztével Kézdivásárhelyen él, onnan ingázik, Mirk Kata-Szidónia Debrecenben elvégezte a néprajz-antropológiát, illetve a szociológiát, azután jött haza. A folyóirat ezer - októbertől ezerszáz - példányban jelenik meg. - Elsősorban hiánypótló könyveket adtak ki. Többek között a Csíki Székely Krónikát, a Tusnádi Székely Kongresszust, a klézsei csángómagyar költő, Duma István András verseit és Az ember ott a legfájóbb magyar című, a csángómagyarokról szóló versek antológiáját. A Pro-Print Kiadóval közösen minden évben kiadott Erdélyi Szép Szó az erdélyi magyar írók az évi termésének a legjavából válogatott antológia. A Székelyföld folyóirat évfordulós ünnepségén kerül átadásra az Erdélyi Magyar Írók Alkotóház Csíkszeredában. A Székelyföld-díjakat 1998-ban osztották ki először. Azok a szerzők kapják, akik az előbbi évben a legszínvonalasabb közlésekkel jelentkeztek. 1998-ban Benkő Levente, Kovács András Ferenc és Tánczos Vilmos, 1999-ben Bogdán László, Gazda József és Vincze Gábor, 2000-ben Kányádi Sándor és Oláh-Gál Elvira, 2001-ben Király László, Lőrincz György és Máthé Éva kapta a folyóirat nívódíját. Idén Lászlóffy Aladár, Egyed Péter és Tófalvi Zoltán kapja a díjat. /Ferencz Imre: Ötéves a Székelyföld kulturális folyóirat. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./"

"A Szacsvay János Alapítvány, az Esztelnekért Alapítvány, a Molnár Józsiás Közművelődési Egyesület és a Felső-háromszéki Népművészek Egyesülete ötödik alkalommal szervezte meg Esztelnek falu ünnepét okt. 26-án. A Szacsvay János-emlékműnél tisztelegtek az 1848/49-es szabadságharc hősi halottai emléke előtt. Bogdán László megnyitotta Vinczeffy László festőművész egyéni tárlatát. A nap fénypontját a debreceni Valcer Táncstúdió társaságitánc-bemutatója, illetve mazsorettcsoportjának fellépése jelentette. /(Iochom): Falunap Esztelneken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./ "

"Az 1949 januárjától a Rákosi-rendszer zsarnoksága helyett a szabadságot választó, Firenzében, majd Londonban megtelepedő Cs. Szabó László - aki 1972-es nyugalomba vonulásáig a világhírű angol rádió, a BBC magyar osztályának munkatársaként dolgozott - erdélyi származású. Nevében a Cs. betű Csíkcsekefalvát jelenti. Erdély különben is be nem gyógyuló sebe Cs. Szabó Lászlónak, írásai állandó visszatérő témája, gyermekkorának emlékeit vallomásos esszékötetekben, elbeszélésekben, de versekben is megírta. Cs. Szabó László Erdélyben című önvallomása könyv alakban 1940-ben jelent meg. /Bogdán László: A be nem gyógyuló seb. Cs. Szabó László és Erdély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./ "

"Páskándi Géza életműve halála után sem zárult le, hiszen óriási kéziratos hagyatéka az utóbbi években kezd könyvek formájában is láthatóvá válni. Az Esszék, előadások, levelek (Az abszurd és az Isten) című kötet anyagát (Gondolat, 1995) még maga a szerző rendezhette sajtó alá, színházról szóló írásainak gyűjteményét (Száműzött szavak temploma, publicisztikai írások, esszék, tanulmányok, Codex Print Kiadó, 1998) már özvegye, hagyatékának gondozója, P. Sebők Anna állította össze, akárcsak a Méltó túlélés című, leveleket, esszéket, társadalompolitikai írásokat tartalmazó gyűjteményét (Hamvas Intézet, 2001). Tényfeltáró emlékirata: A megvallás (Nap Kiadó, 1999) ugyancsak érdekes. Bogdán László jelezte: tudnak kéziratban maradt drámákról is, s nagyszabású műve, az erdélyi apokalipszist megjelenítő, A sírrablók című regényének kéziratban maradt folytatásáról is. Az Ahutimov államtitka, majd később az Aki a himnuszban benne vót [A szekusok] című regényből részletek jelentek meg folyóiratokban a rendszerváltás fordulóján. A Méltó túlélés című gyűjteményében keveredik az "öreg" Páskándi két nagy visszatérő témája, az Erdély sorsáért érzett aggodalom és az 1956-os forradalom emléke. Páskándit ötvenhatos kolozsvári szerepléséért ítélték el 1957-ben. A megvallásban emlékezett a börtönvilágra, megfordult a Duna-csatornánál. Kiszabadulása után sem rehabilitálták, egy ideig saját nevén sem közölhetett, ez is közrejátszhatott döntésében: 1974-ben áttelepedett Magyarországra. /Bogdán László: Páskándi, 56 és Erdély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./ "

"Az Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete Közlemények címmel negyedévenként tallózó lapot ad ki (1230 Wien, Autofabrikstr. 7/B/53). Száva Zoltán szerkesztő átveszi és lapszámonként csokorba gyűjti az Erdély-témájú markánsabb írásokat. Az érdeklődők olvashatnak a bécsi döntésről, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetemről, Fadrusz János Mátyás-szobrának történetéről, a csíksomlyói búcsúról, Szervátiusz Jenő bécsi kiállításáról, Orbán Balázsról... A Közlemények idei őszi száma Háromszék súlypontú. Bogdán László /Sylvester Lajos: Vándor székely reménysége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./ "

"Két antológia is megjelent az elmúlt hetekben. Az egyik, Az álmok szállodája az erdélyi magyar költészetet, a másik, a Lassított lónézés az erdélyi magyar elbeszélőket mutatja be. Mindkét kötet 1918-2000 közötti időszakot öleli fel, a Kalota Könyvkiadó /Kolozsvár/ gondozásában. A verses antológiát Balázs Imre József, a prózát Demény Péter állította össze. A két fiatal költő új szempontok szerint próbálta átrendezni az erdélyi magyar irodalmat. A kanonizálás első lépcsője mindig az antológia. Balázs Imre József válogatásába felvett néhány bánsági avantgardistát, emellett sok igazolatlanul hiányzó van a /Tompa László, Gellért Sándor, Páll Lajos, Magyari Lajos/. Demény Péter prózaantológiájában már a nagy nevek is hiányoznak, így Nyírő József, Kolozsvári Papp László, Berde Mária, Kocsis István vagy Wass Albert (!). /Bogdán László: Lassított lónézés az álmok szállodájában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7.) Balázs Imre József antológiát állított össze Álmok szállodája címen, Németh Júlia úgy értékelte: "nyugodtan rábízhatjuk magunkat." A kötet bevezető tanulmánya a részleges átértékelés szempontjait is felveti, s ebben a vonatkozásában annak az avantgárd vonulatnak néhány költőjét is felvonultatja. /Németh Júlia: Álmok szállodája. Válogatás 82 év költői terméséből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./ Úgy látszik, átveszik a magyarországi liberális irodalmi "kanonizálást": értékes magyar alkotók kihagyása és avantgárd írók felnagyítása. "

"Dec. 8-án Szatmárnémetiben átadták az erdélyi irodalmi díjakat, melyek az erdélyi magyar irodalom ez évi legjobb alkotásait jutalmazzák. A 2000 euró értékű Méhes György-nagydíjat Mózes Attila kapta életművéért és az Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket című prózakötetéért (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár). Az 1000 euró értékű Méhes György-debütdíjat Farkas Wellmann Éva kapta Itten ma donna választ című verskötetéért (szintén az Erdélyi Híradó kiadásában). Az egyenként 500 euró értékű Irodalmi Jelen-díjakat Bogdán László Drakula megjelenik (Mentor Kiadó, Marosvásárhely) és A szoros délben (Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda) köteteire, valamint Szálinger Balázs az Első Pesti vérkabaré (Palatinus Kiadó, Budapest) kötetére kapta. A 300 euró értékű Irodalomtudományi Díjat Fried István kapta Irodalomtörténések Transsylvániában (Erdélyi Híradó) tanulmánykötetéért. Az okleveleket és díjakat Fodor Sándor, az E-MIL elnöke adta át. /Mózes Attila kapta a fődíjat. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./"

"Vetró András szobrászművész október 14-én töltötte be 51. életévét. Súlyos szívműtéten van túl, de munkakedve töretlen. Jelenleg az aradi vértanúk sorozatán dolgozik, de nem megrendelésre, hanem belső késztetésre, így szeretne tisztelegni emlékük előtt. Közben elkészítette Márton Áron egész alakos szobrát egy pályázatra. Bocskay Vince nyerte meg, de úgy tűnik, az ő szobrát is kiállítják. Vetrónak elkészült egy Kossuth-szobra, melyet Kézdivásárhelyen, választott városába állítottak föl. /Bogdán László: RezultART. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./ "

"Elhunyt Balogh László /Csíktapolca, 1946. máj. 21. - Sepsiszentgyörgy, 2003. febr. 5. / író. A halál mindig váratlan, akkor jön, amikor nem kellene, mondta utolsó regénye, a Tiszt úr, a kezem bemutatóján, Sepsiszentgyörgyön. A sok visszautasítás után, a kilencvenes években jött el az ő ideje, végre megírhatta sepsiszentgyörgyi regényeit, felkavaró dokumentumköteteit az ötvenes évek iszonyatos törvénytelenségeiről. Emlékezetes dokumentumkönyve a Jóisten nem áll meg Bükszádon /Háromszék Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 1997, Kaláka Könyvek/, alcíme: A kommunizmus pere. Ebben a Szárazajtán történt gyilkosságokról és az utána történt perekről volt szó, továbbá különböző perek túlélői emlékeztek. Balogh László temetésére febr. 7-én lesz, Sepsiszentgyörgyön. /Bogdán László: Búcsú Balogh Lászlótól. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr.7./"

"Miholcsa József szobrászművész hamarosan Torján felállítandó, egész alakos Árpád-szobra egészen különös helyet foglal el a szobrász művészetében. Miholcsa olyan Árpádot formáz, aki méltóságot sugall és erőt. Árpád alakjában most először tesz kísérletet arra, hogy erős pogány kori hangulatot árasztva, megalkossa a nomád vezért. /Bogdán László: Párducos Árpád. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 13./ "

"Ha valakit érdekel, hogyan éltek azaz anyaországuktól elszakított magyarok Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, a Vajdaságban, az anyaországban, Burgenlandban vagy Jugoszláviában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, olvassa Gazda József utóbbi könyveit. A két vaskos kötetben kiadott Jaj, mik történtek, jaj, mik is történtek (A szétszabdalt magyarság XX. századi sorstörténete, Püski Kiadó, Budapest,1997) címűt vagy a legújabbat, Az Istennel még magyarul beszélgetünk (Magyar szórványok a Kárpát-medencében, Püski Kiadó, Budapest, 2002) címet viselőt. A szórványmagyarságnak nem volt hatalma, így többnyire igaza sem lehetett. Kimúlott a térségben az annyi szenvedést okozó kommunista ideológia, de jött helyettük más. Ordas eszmék támadtak fel. Gazda felismerte: ha összevágja adatközlői szövegeit, ezek a szövegek erősíthetik, hitelesebbé tehetik egymást. A kitelepítések évszázadában - ahogyan Günter Grass nevezi a huszadik századot Békaszó című regényében - tulajdonképpen egyformák a sorsok, a megaláztatások. Nem mindegy, hogy hol élt szórványban az ember, a Kárpát-medence melyik bábállamocskájában. Gazda egyik adatközlő nénikéje, így beszél: az Istennel még magyarul beszélgetünk... Gazda József könyve végén fölteszi a kérdést: van-e esély? S kifejti, hogy ,,az anyaország kezdi határozottabb politikával felvállalni saját nemzettársait, akik a határokon túlról tekintenek feléje. Újfajta, közös sorsunkat érintő gondolat is született ott: a nemzet határok fölötti egyesítése. A nemzeti gondolat - mely a szélekről befelé, bentről kifelé, a szélek felé sugárzik - így hát összekapcsolódhat, és ebben az összekapcsolódásban nőhet az erő. A közös erő, melynek meg kell találnia a magyar pusztulás szörnyű folyamatának ellenszerét, s meg kell mentenie, meg kell tartania jelenleg még süllyedőben lévő szigeteinket. S meg kell akadályoznia, hogy egy ilyen szigetté, a pusztulás növekvő szigetévé váljék Magyarország is. És az esély is nőhet, a magyarság megmaradásának, egy visszamagyarosítási folyamat elindulásának az esélye. A XX. század egyik legnagyobb történelmi igazságtalanságát a XXI. század orvosolhatja." /Bogdán László: A történelem alatt - széljegyzetek Gazda József új könyvéhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./"