"A Szabédi-napok keretében máj. 9-én Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban Cseke Péter elnökletével folytatódott a tanácskozás az egyetemes magyar irodalom nyilvánosságáról. Előadásában Borcsa János az 1989 után a Látó folyóiratban napvilágot látott, a hazai irodalmárok alkotásait érintő kritikai írásokat értékelte A legnagyobb gyakoriságnak a következők örvendtek: Székely János, Esterházy Péter, Kovács András Ferenc, Orbán János Dénes, Bogdán László, Lászlóffy Csaba stb. Az előadó egy másik következtetése, hogy van kisebbségi irodalom, amelyről nem szabad lemondani. Dávid Gyula azt nehezményezte, hogy hazai viszonylatban hiányoznak az igazi kritikus egyéniségek. /Ö. I.B.: Műkritikus-hiány mai irodalmunkban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./"

"Lakatos Demeter csángó poéta terjedelmes gyűjteménye egy különös költőre irányíthatja a figyelmet, akinek az elmúlt évtizedekben Budapesten, majd 1988-ban Bernben, az Európai Protestáns Szabadegyetem kiadásában is jelentek meg versgyűjteményei, de ezek a kötetek még Erdélybe is alig-alig juthattak el. A könyv megkésve, de mégis igazságot szolgáltat ennek a boldogtalan munkásköltőnek. Stílszerűen a Romániai Magyar Írók sorozatban kellett volna már régebben megjelentetni! - állapította meg írásában Bogdán László. Évszázadokkal ezelőtti, jelesen kora középkori magyar nyelvi világ tárul fel itt, különös román vándorkifejezésekkel együtt. A magyar irodalomban ez a csángó költő unikum, most a törzs ismét körülállhatja verseit, mint különös, égből hullott köveket. /Bogdán László: Kultúra: A történelem alatt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./"

"Magyari Lajos két Erdélyről szóló könyvet ismertetett. Valóságos irodalomtörténetet írt Bogdán László nemrégiben megjelent könyvében (Oldás és kötés, Felső-magyarországi Kiadó, Szépírás Kiadó, 2003), az erdélyi irodalom hetvenes-nyolcvanas éveinek történetét, s egy kicsit még a kilencvenes évekét is, hiszen csupán akkor láthattak napvilágot a kötetbe válogatott írások. Bogdán csak az eltávozottak egy részét veszi számba e kötetben (az írások ősváltozatai jobbára A Hét című hetilap kilencvenes években kiadott számaiban jelentek meg), de ez a leltár - még hiányosan is! - felér egy szellemi exodus történelmi körképével. Az erdélyi magyar szellemiség a hetvenes és nyolcvanas években nagy veszteségeket szenvedett: csaknem minden második értelmiségi távozott Ceausescu Romániájából: orvosok, jogászok, mérnökök, tanárok, színészek, képzőművészek és írók. Annak idején Kántor Lajos félszáz eltávozott írót számolt össze, ő csak a szépírókat lajstromozta, az újságírók, szerkesztők, szakírók hiányoztak listájáról. Bogdán László tizenhat írót ,,idéz meg" könyvében úgy, hogy vagy megszólaltatja őket, vagy szellemüket - esetleg már csak emléküket! - hívja tetemre e nagy erdélyi spirituális temetésen. A ,,tizenhatok" - Csiki László, Szőcs Géza, Vári Attila, Bodor Ádám, Ágoston Vilmos, Páskándi Géza, Bodor Pál, Deák Tamás, Mátyás B. Ferenc, Molnár H. Vilmos, Panek Zoltán, Kőrössi P. József, Hervay Gizella, Cselényi Béla, Szávai Géza és Kenéz Ferenc - önmagukban is kitennének egy kisebb, de nem elhanyagolható irodalmat, és komoly nevek hiányoznak e névsorból, Kocsis Istváné, Beke Györgyé, Beke Mihályé, Bartos Ferencé, Bréda Ferencé. Tény, hogy ezt a példátlan öncsonkítást soha nem fogja kiheverni az erdélyi magyar irodalom, mert ,,nagy visszatérők" nincsenek (még Szőcs Géza példája sem eklatáns), a kérdés az, hogy mennyire maradtak, maradnak erdélyi magyar írók a Magyarországra (esetleg távolabbra - Veress Zoltán...) áttelepedettek. Horváth Arany könyve /A csillagok nem álmodnak, Romániai Magyar Közgazdászok Társasága, Kolozsvár, 2002/ a mai erdélyi valóságot vallatja, járja a vidéket Kolozsvártól Kézdivásárhelyig, Szászmedgyestől Csíksomlyón, Marosvécsen, Csernátonon át ki egészen a legárvább magyarok, a csángók földjéig. Horváth Arany a teremtő, a bátor embert keresi, aki szembeszáll körülményei ellehetetlenülésével is, s teremteni próbál a már-már rommá vált örökség alapjain. Mint az a magyarigeni lelkipásztor, ki úgy vállalt egy eklézsiát, hogy tudta, négy református híve maradt, s kívülük esetleg még tucatnyi katolikushoz szólhat anyanyelvünkön. /Magyari Lajos: Két könyv Erdélyről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./"

"Romániában elmaradt a kommunizmus pere. 1989-ben a népfelkelés paravánja mögött az aktivisták második vonala villámgyorsan megszervezte frontját, és átvette a hatalmat. Egyidejűleg kivégezték a diktátort és akadémikus hitvesét, s a rendszer néhány ,,nagyágyúja" ideig-óráig rács mögé került. Telt-múlt az idő, s néhány éve megalakult a Szekusdossziékat Ellenőrző Bizottság. A bizottság tagjai között sem volt összhang, nem kaptak székházat, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ nem adta át az összes dossziét, kötélhúzás és viták jellemezték a tevékenységet.Hosszas hitviták és huzavona után az SRI átadott az ellenőrző bizottságnak egy 61 nevet tartalmazó listát. Timofte SRI-igazgató szerint ,,ezek azok, akik alaposan gyanúsíthatóak azzal, hogy a politikai rendőrség hatáskörébe eső tevékenységet is végeztek". A listáról csak 29 személy érhető el, a többiek elhunytak. A meghallgatások második napján megjelent a bukaresti szeku utolsó parancsnoka, Guran ezredes, aki kifejtette, hogy ,,ők parancsra cselekedtek, végig a párt irányítása alatt álltak, a megyékben az első titkárok felügyelték a szervezetet". Ők ellenőrizték, hogy teljesítsék a besúgói tervet. Megszabták, hogy egy főre hány besúgó kell hogy jusson. Ki kell terjeszteni a (csak belügyes ,,dolgozókra" vonatkozó) Ticu-féle törvényt a megyei első titkárokra s más személyekre is. Érintett lehet a zűrzavaros pályafutása során egy ideig jászvásári első titkárként tevékenykedő Ion Iliescu államfő is! /Bogdán László: A párt és az Ő ökle. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./"

"Az Amerikai Erdélyi Szövetség Negyedévi Tájékoztatójának legfrissebb számában Bogdán József, Bogdán László, Koncsol László és Magyari Lajos versei találhatók. A tartalom kiemelkedő prózai anyagai: Bakk Miklós beszélgetése Jeszenszky Géza történésszel, Magyarország volt külügyminiszterével; Beke György emlékei az egykori dák főváros kapcsán; Tánczos Vilmos beszélgetése Antal Árpád irodalomtörténész professzorral; Nagy Pál visszapillantása a nagyenyedi tanítóképzés múltjára; Lukács János beszélgetése Böjte Csabával, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnökével; Benkő Levente pillanatképe a kőhalmi magyarság helyzetéről. Más írások: Csángó konferenciáról nyilatkozik Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke (Fekete Réka); A moldvai csángók történetisége, kultúrájának alakulása napjainkig (Bilibók Jenő); Vendégségben az aldunai székelyeknél (Sike Lajos). /Transsylvania/2003., 3. szám. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./"

"Márc. 13-án megnyílt Marosvásárhelyen a kilencedik Nemzeti Könyvvásár. Könyvbemutató rendezvényt tartott a marosvásárhelyi Mentor Kiadó. Káli Király István, a Mentor igazgatója Bogdán László, Páll Lajos, Tóth Mária és Jánk Károly egy-egy kötetét ajánlotta a hallgatóság figyelmébe Pomogáts Béla a Mentor irodalmi est keretében azt boncolgatta, hogy ma van-e létjogosultsága a transszilván attitűdnek. Szerinte Erdély igenis "külön lelki autonómiával" rendelkezik, és "el kell majd jönnie annak az időnek, amikor Romániában a helyzet oda érik, hogy a politikai autonómia is megvalósul". A Színművészeti Egyetem stúdiótermében négy magyar költő olvasott fel verseiből. Az erdélyi Kovács András Ferenc és Lövétei Lázár László mellé a magyarországi Tóth Krisztina és Kántor Péter csatlakozott. Márc. 14-én az új Ariadné könyvek bemutatásával (Bodó Barna, Demény Péter, Egyed Emese, Selyem Zsuzsa), a Polis Kiadó Diákkönyvtár sorozata új kiadványinak a prezentálásával, a Jelenkor Kiadó, a Koinónia Kiadó, a Kráter Műhely Egyesület, a Móra Ferenc Kiadó, a Kriterion Kiadó, az Erdélyi Magyar Könyvklub rendezvényeivel folytatódott a könyvvásár. Délután a Pallas Akadémia Kiadó mutatta be kilenc új kötetét. /(Máthé Éva): Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Transszilvanizmus márpedig létezik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./"

"Király László költő hatvanéves, ebből az alkalommal köszöntötte Bogdán László. /Bogdán László: Király László hatvanéves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 27./"

"Páll Lajos költő festőként is igen jelentékeny művet mondhat magáénak. Döbbenetes módon idézte fel bebörtönzésének emlékeit. Új könyvében, az Álomzenében /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2003/ is folytatódnak az emlékekkel perelő versek. Néhány esztendeje Páll Lajos képeit mutatták be a Pallas-Akadémia Kiadó Műterem sorozatában. /Bogdán László: "...aki boldog, végül is lépre ment". = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./"

Kosztándi Jenő kiállítása látható Sepsiszentgyörgyön, a Képtárban. Legutoljára 1970-ben láthatták a szentgyörgyiek képeit. A tárlat egy Kosztándiról készült katalógus bemutatásával társult. /Bogdán László: Szín, geometria, monumentalitás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./

Pomogáts Béla ma az erdélyi magyar irodalom talán legjobb ismerője. Az utóbbi években erdélyi kiadóknál sorra jelennek meg tanulmánykötetei. Pomogáts foglalkozott az eszmetörténettel, a folyóiratokkal, a szerteágazó, sokszor elfeledett életművekkel. Legújabb könyvében /Erdélyi tetőn. Irodalomtörténeti tanulmányok. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004./ a két világháború közötti folyóiratokat, elsősorban a Helikont és a Korunkat vizsgálta. A határon túli magyar irodalomról írta: „Volt tehát egy »központi« (anyaországbeli) irodalom, és voltak a »kisebbségi« (romániai, csehszlovákiai, jugoszláviai) magyar irodalmak: együttesen az »egyetemes« magyar irodalom. A huszadik században élő magyarság tudatát és kultúráját ettől kezdve igen nagy mértékben határozta meg az, hogy a kialakult különfejlődés az eredeti nemzeti egység kényszerű felbomlásának következménye volt. Ez a helyzet alapvetően megszabta a magyar nemzetiségi irodalmak stílusát és önismeretét: ez a kezdeti státus és önismeret változott meg, ha nem is lényegbevágóan az időközben eltelt több mint fél évszázad folyamán, nem kis részben azoknak a történelmi kataklizmáknak és megrázkódtatásoknak a hatására, amelyeket a nemzetiségeknek és irodalmaknak el kellett szenvedniük.” Ennek a történetéről szól Pomogáts könyve. /Bogdán László: Kilátás erdélyi tetőkről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./

Márc. 22-én Bukaresten, a Petőfi Házban a 110 évvel ezelőtt elhunyt Kossuth Lajosra emlékeztek, akiről Demény Lajos történész tartott előadást. Márc. 23-án a Magyar Kulturális Központban bemutatkozott a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó. Káli Király Istvánt, a kiadó igazgatója elmondta: 1991-ben a volt Igaz Szó, akkor már Látó című folyóiratnál dolgozó kollegákkal hozták létre a kiadót. A kiadó háziszerzőinek minősített Tóth Mária és Bogdán László olvastak fel írásaikból, majd Makkai Gergely mutatta be a Mezőségről írt könyvét. /Gáspár Hajnal: Bukaresti magyar rendezvények. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

Fekete Vince új verseskönyve, a Lesz maga juszt isa /Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2004/ alcíme szerint paródiákat, szatírákat, állatmeséket tartalmaz. Fekete Vince új kötetében egyrészt nemzedéktársait – főként Sántha Attilát, Orbán János Dénest és László Noémit – parodizálja. /Bogdán László: Az erde(ly)i család panoptikuma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr.

Megjelent Bogdán László Az erdélyi Madonna /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című kötete. Az erdélyi Madonna epikus költemény, egy asszony sorsán keresztül azokat a történelmi traumákat villantja fel, amelyeket a huszadik században kellett elszenvednie az erdélyi magyarságnak. A kötetet a neves festőművész, Márton Árpád illusztrálta. /Új könyvek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./

Brassóban az író-olvasó találkozók gyakoribbá váltak, a múlt hónapban Fekete Vince, Lövétei Lázár László és Molnár Vilmos, jún. 10-én pedig a Mentor Kiadó belső munkatársai jöttek el, Káli Király István vezetésével. A szerzők közül eljött Bogdán László, B. Kovács András, Jánosházy György és Sebestyén. Jánosházy György a szonettjeiből olvasott fel, B. Kovács András riportkötetének (Vargabetűs idők) indítékáról beszélt, Sebestyén Mihály történész szépíróként mutatkozott be. /(Gál István): A Mentor, a jóbarát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Rendhagyó munka Bogdán László új könyve, Az erdélyi madonna /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2004./ A jelezte, hogy e versfüzér voltaképpen inkább nagyepika lenne. Egy asszony sorsában az erdélyi magyarság XX. századi hányatott históriáját idézte fel. Álljon itt példaként a könyv XII. szonettjének néhány sora: ,,Félőrült már. A harcoknak vége / És semmi hír a családjáról. / A házat szélvihar, hózápor / cibálja. Így jön el a béke. / Vörösök után koldusok / jönnek, rabló siserehad, / utánuk őrült gyilkosok, / lomha dögevő madarak / Érkezik a Maniu-gárda…” A könyvhöz Márton Árpád csíkszeredai festőművész készített huszonnégy rajzot.  /Magyari Lajos: Erdélyi asszonyok sorsa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 19./

A Németországban élő Hajdú-Farkas Zoltán az elmúlt években írásaival hazatért, rendszeresen jelen van tanulmányaival a folyóiratokban, több sikeres könyve is megjelent: Csíki kaláka (Pro Print, 1993); Telepes népség. Erdélyi szász olvasókönyv (Pro Print, 1994); ,,Erdély a legkülönb nő volt…” (Komp-Press, 1998); Székelyek és szászok (Mentor, 2001); Alkaiosz lakomája (Pallas-Akadémia, 2001). A címek is meghatározzák Hajdú-Farkas fő érdeklődési területét, s ez a szászok története és kultúrája. Új kötete, a Szászok – egy árulás /Koinonia Kiadó, Kolozsvár, 2004/ azoknak is meglepetés, akik eddig is érdeklődéssel követték a heidelbergi szerző esszéit, tanulmányait. A könyvben két neves szász értelmiségi portréja rajzolódik ki. Az egyik, hosszú évtizedek óta Németországba emigrált írót meghurcolták az ötvenes években. Barátja, a másik, jelenleg is itthon élő író (és lelkész) vallott ellene (!). Végül az író kiszabadult több mint egyesztendős embertelen lelki kínzásokkal terhelt vizsgálati fogságából. Barátja (akit a vizsgálati fogság hónapjai a vallatóknak sikerült megtörniük) kiszabadulása után elvégezte a teológiát, pap lett, és ma a szórványban hirdeti az igét néhány megmaradt hívének. /Bogdán László: Egy árulás helyzetrajza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./

A román-orosz alapszerződés érvénybe lépésével – jelentette ki a dokumentumok ratifikálása után Nastase Moszkvában – új szakaszba léptek a két ország kapcsolatai. Arról tárgyalt orosz kollégájával, Mihail Frad­kovval, hogy fejleszteni kell a román-orosz kereskedelmi kapcsolatokat és kiegyensúlyozottabbá kellene tenni. Tavaly Románia kétmilliárd dollár értékben importált árut Oroszországból, addig a hazai kivitel még az 50 (ötven) millió dollárt sem érte el. Ismeretes, hogy több nagy orosz energetikai mamutvállalat is szeretne részt venni a román privatizációban. Elsősorban a Gazpromról van szó. Köztudomású, hogy az orosz-román kapcsolatoknak még van egy számottevő akadálya: a román aranykincs jelenleg is Moszkvában található. Az első világháború idején a 94 tonna arany után 1917 nyarán újabb értéktárgyakat, levéltári anyagokat, festményeket is Oroszországba vittek ,,meg­őrzésre”. A nemzeti kincs ügye tavaly ismét terítékre került Putyin és Iliescu tárgyalásain, s elhatározták egy orosz–román vegyes bizottság felállítását.   Nastase Moszkvába érkezésének idején szellőztette meg a nemzetközi sajtó, hogy Mihail Kalasnyikov, a híres-hírhedett AG/7-es géppisztoly feltalálója azzal vádolt több, nemrég még a keleti tömbhöz tartozó államot – közöttük Romániát! -, hogy érvényes működési engedély nélkül, illegálisan gyártják a géppisztolyt. /Bogdán László: Az Aranytyúk és csibéi, a Kalasnyikov, avagy jön a Gazprom? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 4./

Megjelent Ágoston Vilmos egy elegyes, tanulmányokat, pamfleteket, rádiójátékot, esszéket egyként tartalmazó kötete /A konvenció vendégei, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004/. Az Erdélyből Magyarországra telepedett szerzőnek első kötete a Forrás sorozatban jelent meg, tanulmánykötete (Humanizmus ettől eddig?, 1977) majd egy kisregénye (Lassú vírus, 1981). Magyar­országon az utóbbi két évtizedben két regénye (Húzd a himnuszt, ne káromkodj, 1989; Godir és Galamer, 1998) s egy esszékötete (Az érvelés ideje, 2000) látott napvilágot. Mostani kötete címadó írása /A konvenció vendégei/ rádiójáték – a ki­lenc­venes évek közepén mutatták be a Bartók, majd a Kossuth Rádióban. Egy Erdélyből elmenekülő – elüldözött? – magyar ér­telmiségi zá­tonyra futó életét mutatta be.     /Bogdán László: A kelepcék. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./

Néhány héttel a választások előtt kezd eldurvulni a hangnem. Theodor Stolojan liberális pártelnök élesen bírálta a Nastase-kabinet tevékenységét. Nicolae Mischie esetével példálózott: a kormánypártból távozó vörös báró nemrég hangzatosan s cinikusan jelentette ki, hogy a kormány tehetetlen, Nastasetől semmi nem függ, ellenben a költségvetés elfogadása az ő véleményén áll vagy bukik, hiszen ő erősebb, mint a kormány. Stolojan bírálta Razvan Theodorescu művelődési minisztert is, aki mutyiban, suba alatt utalta ki a könyvkiadásnak az állami támogatásokat. Stolojan kitért a korrupcióra is, amely polipként hálózza be Romániát.  Nem késett a kormánypárt válasza. A kormányközlemény élesen bírálva, sőt, személyében is támadva a liberális–demokrata ellenzéki szövetség két társelnökét, Stolojant és Basescut, ,,lábtörlőnek, milicistának és féregnek” nevezve őket. A kormányközlemény szerint a két ellenzéki pártelnök ,,a heréjével és a seggével” politizál. /!/ /Bogdán László: Lábtörlők, milicisták és férgek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 24./

Gyurcsány Ferenc a szocialista párt fővezéreitől, Horn Gyulától, Kovács Lászlótól, Lendvay Ildikótól vagy a vidéki apparatcsikok jellegzetes bikfanyelvétől elütő, új stílust, szókimondó, nyers nyelvhasználatot meghonosító Gyurcsány maga lehet egy személyben az a csoda, ami megállítja az MSZP aggasztó népszerűségvesztését. Kérdés: kiállnak-e majd mellette azok, akik nem benne látták az új miniszterelnököt? Gyurcsánynak szembe kell néznie a múltjával is. Az ifjúsági mozgalom után a rendszerváltozás utáni zűrzavarban – kapcsolatrendszerét hasznosítva – hatalmas vagyont szerzett. Ennek eredetét már eddig is sokat firtatta az ellenzék, a Gyurcsány-dosszié újabb és újabb titkai kerülnek majd előtérbe. Tény, hogy az elszegényedő Magyarországon egy bankár miniszterelnök után egy baloldali milliárdos kormányfő mindig is problémákat fog okozni, írta Bogdán László. /Bogdán László: A magyar Berlusconi avagy a szocialista csodavárás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 27./

    Szept. 25-én Ignácz Rózsára emlékezik a róla elnevezett kovásznai irodalmi klub. Az emlékünnepség egyfelől tiszteleg Ignácz Rózsa emléke előtt, másfelől a résztvevők igyekeznek majd meghatározni Ignácz Rózsa helyét a magyar irodalomban. Ignácz Rózsa sikeres regényei – Született Moldovában, Anyanyelve magyar, Rézpénz, de részben a Rózsa leányasszony és a fő műnek tekinthető Urak és úrfiak, a Keleti magyarok nyomában – az írónő szűkebb pátriájához: Erdélyhez kötődnek. Ignácz Rózsa korán elhagyta Erdélyt, színésznőként indul a pályáján, s íróként szűkebb pátriájában nagyjában-egészében ismeretlen maradt. A Háromszék az elmúlt években többször is közölt részleteket a Keleti magyarok nyomában és a Született Moldovában című regényből. /Bogdán László: Ignácz Rózsa, az emlékező. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Magyarországon a kormánypártok nagy akcióba kezdtek, mondván, nekik az az érdekük, hogy a külhoni magyarok ne vándoroljanak ki. Azonban ez nincs összefüggésben a kettős állampolgársággal. Kiss Péter kancelláriaminiszter Erdélyben és a Vajdaságban járva elmondta, hogy kormánya új nemzetiségpolitikát terjeszt elő, ennek része a békés nemzeti újraegyesítés véghezvitele.  Hát nem ezt a célt szolgálná a kettős állampolgárság megadása, vetette fel Bogdán László. A szocialista–szabaddemokrata kormány, amelyik annyit beszél a másságról, a személyiségi jogokról, miért akarja a határon túli magyarságot megfosztani a szabad mozgás és a szabad helyváltoztatás jogától? – kérdezte Bogdán László cikkében. Ráadásul Magyarország népessége aggasztóan csökken, úgy tűnik, ezt a kormánypártok bevándoroltatott kínaiakkal akarják pótolni. Az elmúlt negyven év agymosásának ez a szomorú eredménye. /Bogdán László: Új jobbágyság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 9./

   A kettős állampolgárság kérdése alaposan felkavarta az (egyelőre magyar) kedélyeket. Mindez világosan mutatja, hogy a kormányzó MSZP-nek, a szocialista pártnak nincs jövőképe, következésképpen nemzetstratégiája sincsen. Ezért a nagy kapkodás, az örökös ígérgetés egyfelől s a nemzet határon belüli részének önzésére, alantas ösztöneire apelláló riogatás másfelől, írta Bogdán László.  Hiller István pártelnök bedobott a köztudatba egy új fogalmat: a nemzetpolgárság fogalmát. Az MSZP szerint a kettős állampolgárság kérése nem jogos igény, ezért biztatnak nemmel voksolásra. /Bogdán László: Nemzetstratégia és jövőkép. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 23./

Ferenczes István hosszúverseit tartalmazza legújabb kötete /Minerálnájá pesznyá /Pro-Print, Csíkszereda, 2004/. Ennek egyik darabja, a Didergés, amely a Domonkos István-poéma, a Kormányeltörésben méltó párja, a nyelvében is magányosodó, magukra maradt csángók monológjaiból egyetlen panasszá áll össze: ,,Tatöl nostru / mint vagy a mennyekbe / akképp a fődön es / övéjük az ország / az impöröcia királság / hatalom, dicsőség / Adzsud Isztambul / Budapest Bukarest / mennyei kapuk / nyitatlan nyílanak / mennyei gyortyák / gyújtatlan gyúlanak / münk csak a munka / münk csak nem gondol / eccer se itt / máccor se ott / lett lettem / vót / izé / léleknek lélek / halálnak halál.”    A Minerálnájá pesznyá egy romba dőlt világot idéz. Lepusztul a természet, fertőzött víz és levegő. /Bogdán László: ,,…kilöknek egy hazátlan virradatba”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 27./

Adrian Nastase miniszterelnök őrültségnek tartja a kettős állampolgárság esetleges megadását a romániai magyaroknak. Mondja ezt az a kormányfő, aki a moldovai románok esetében százezreknek adta meg a kettős állampolgárságot. Mondja ezt annak az országnak a miniszterelnöke, mely ország a Romániában élő horvátok esetében például semmilyen akadályt nem támasztott. Sőt! Az itt élő, kettős állampolgárságú horvátok szavazhatnak is, s a feltételeket a román állam teszi lehetővé. /Bogdán László: Amit szabad Jupiternek... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 4./

    Lőrincz György új regénye, a Pusztulás /Pro-Print Könyvkiadó. Csíkszereda, 2004/ felrázó történetek sora. A szociografikus ihletésű regény az erdélyi prózairodalom nagy társadalmi regényeinek, Makkai Sándor Holttengerének vagy Nyirő József Néma küzdelem című, a Pallas-Akadémiánál nemrég új kiadásban is hozzáférhető regényének történetét folytatja.  A Pusztulásnak két hőse van, Köblös Orsolya tanítónő, akinek férjét az ötvenes évek elején elhurcolták, és a Duna-csatornánál halt meg, míg felesége kuláknak minősülve folytatta élethalálharcát a föld megtartásáért. Ahogyan Pomogáts Béla a regény utószavában megállapította: Köblös Orsolya a magyar irodalom nagy nőalakjainak sorába illeszkedik, Németh László Kurátor Zsófija és Kárász Nellije mellé.  A regény másik hőse egy unitárius pap, aki a romániai változások után megtudta, hogy feleségét még az ötvenes években beszervezte a Szekuritáté, megzsarolták, amíg ő börtönben volt, s politikus riválisai a dokumentumok lobogtatásával arra kényszerítik a papot, hogy egyfelől támogassa őket, másfelől vonuljon vissza a napi politikától. /Bogdán László: Pusztulás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 16./

Ferencz Imre verseiben hajlíthatatlan konokság van, a székely tájnak és embereinek elkötelezett költője. Megjelent válogatott verseit összegyűjtő Tenyerem, hazámban /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2004/ című kötete. Ferencz Imre a kisemberek világához és a székely tájhoz kötődik, a kiszolgáltatottak és az örök reménykedők problémáit ismeri, írta róla Bogdán László.  /Bogdán László: A kiszolgáltatottak és az örök reménykedők. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

Megjelent a Márai-életműsorozat legújabb könyve Ajándék a végzettől /Helikon Kiadó, Budapest/ címmel. Alcíme: A Felvidék és Erdély visszacsatolása. Márai Sándor újságíróként először Felvidéket, majd Erdélyt járja be. A könyvet Szakály Sándor történész tanulmánya vezeti be, Székely Ádám válogatta és szerkesztette. A kötet anyaga már 1991-ben készen állt, akkor azonban ,,a szomszédos népek érzékenységére” való tekintettel elhalasztották megjelenését. /Bogdán László: Ajándék a végzettől.= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 17./

A hetvenöt esztendős Csoóri Sándort köszöntötte a Háromszékben Bogdán László. Nomád értelmiségiként vallotta Csoóri: ,,…a szélárnyék elmélete bizonyos idő után lomposítóvá és züllesztővé válhat, évtizedeken át a gondolkodás kijelölt sávján belül mozogni csupán előbb-utóbb a képzelet és az akarat káros beszűkülésével jár együtt. Ami legalább olyan komoly eltékozlása a nemzeti vagyonnak, mintha búzát, ércet, aranyat pocsékolnánk.” Nem rajta múlott, hogy a magyar világ nem olyan lett, mint amilyennek ő és társai elképzelték, írta Bogdán László. /Bogdán László: Egy nomád értelmiségi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 19./

Az egyik román hírtelevízió Vadim Tudor visszavonulását kommentálva Tőkés László lemondását is hírül adta, másnapra kiderül, a viták folynak ugyan az Erdélyi Nemzeti Tanácsban, de Tőkés nem mond le. Budapesten a gazdák felbőszülve Gyurcsány miniszterelnök arrogáns nyilatkozatán, azzal fenyegetőztek, hogy visszatérnek. Erdélyben Gyurcsány Ferenc üzenetét mindenütt kifütyülték, míg Tariceanu román miniszterelnök üzenetét megtapsolták. Aki azt állítja, hogy az erdélyi és a felvidéki, vajdasági megemlékezéseken azért fütyülték ki a magyar miniszterelnök üzenetét, mert átgyűrűztek a magyarországi pártpolitikai ellentétek, valamit végérvényesen nem ért. Túlságosan elevenek még a december 5-i népszavazás feltépte sebek, s erre emlékezni igazán nem kellenek fideszes agitátorok, hangsúlyozta Bogdán László. Bakk Miklós találóan írta a Krónikában: itt még él a közösségélmény iránti igény, s ezt ott túl nem akarják megérteni. /Bogdán László: Márciusi kaleidoszkóp. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./