Maradtak és megdicsőültek a titkosrendőrség emberei. Emil Constantinescu volt elnök annak idején bevallotta, hogy a szekusok legyőzték. Mert sokat tudtak. Többet, mint a helyükbe ültetett bizalmi emberei. Traian Basescu elnök újabban egészen jól kijön velük. Azokkal is, akiket néhány hónappal ezelőtt még meneszteni akart. Az államelnök az egekig magasztalta a román titkosszolgálati szerveket: hozzáértésüknek köszönhető a túszként fogva tartott román újságírók szabadon bocsátása. Persze az ő irányításával. Radu Timoftet és csapatát, a Román Hírszerző Szolgálatot /SRI/ nem fenyegetheti többet elbocsátás veszélye. Az elnök elmarasztalta a legnépszerűbb tévéadók egyikét, az Antena 1-et, amelyet a közvélemény tudatos félretájékoztatásával vádolt. /Németh Júlia: Maradtak és megdicsőültek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

Tizenöt évnek kellett eltelnie, hogy elkezdjék az 1990. június 13–15-i bukaresti bányászjárás részletes feltárását. Most már egyre világosabb, hogy 1989 decemberében előre kidolgozott forgatókönyv alapján állították félre a zsarnokot, az úgynevezett terroristákkal vívott harccal pedig azt a látszatot keltették, hogy keményen küzdöttek a demokrácia győzelméért. Iliescu 1990. január elején elismerte a kisebbségek jogait, beleértve az anyanyelv használatához valót, a közösségi jogokat is. Alig telt el néhány nap, s a magyar iskolák újralétesítésekor Iliescu máris erdélyi szeparatista tendenciákat emlegetett. Sorra alakultak a pártok, köztük a történelmiek. A bányászok január végi, első bukaresti látogatása ezt kísérelte meg visszavetni, ekkor hangzott el első ízben: „nem adjuk el az országot”. Megkezdődik a feltárás, de az 1990. márciusi marosvásárhelyi pogromról mindenki hallgat. Ez is az akkori vezetőség műve volt. Ennek ürügyén más néven, de újjászervezték a politikai rendőrséget. A bányászjárásról most mutatnak első ízben képeket arról, amint egyenruhások – belügyisek? katonák? – tömege öltözik át bányásznak. Emil Constantinescu frissen megjelent könyvében számos, a szervezőket terhelő bizonyítékot közöl. /Asztalos Lajos: Teregetik a szennyest. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

A Nemzetközi Műemlék Alap (World Monument Fund) június 21-én tette közzé a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékének 2006-os listáját, erre került föl a nagyváradi vár, a kolozsvári Transylvania Trust Alapítvány és a város önkormányzata összefogásának köszönhetően. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere szerint fontos előrelépést tettek a vár megmentéséért, mivel a legrangosabb nemzetközi számbavétel lehetővé teszi olyan források elérését és olyan műemlékvédelmi szakemberek segítségét, akik a vár korhű restaurálását garantálják. A vár ma is látható formáját János Zsigmond és Bethlen Gábor fejedelmek uralkodása közötti időszakban nyerte el, bástyás rendszerét. Romániából három műemlék került a legveszélyeztetettebb világörökségi kincsek közé: Constantin Brancusi immár felújított Végtelen oszlopa, a gelencei római katolikus templom 1996–1999 között és a bonchidai Bánffy-kastély, amelyet 2000-ben ajánlottak nemzetközi védelemre. /Lakatos Balla Tünde: A világ legveszélyeztetettebb műemlékei között a nagyváradi vár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

Ha élne, Eminescu a Nagy-Románia Párt tagja lenne – hangzott el 2002. január 14-én Botosani-ban, a költő születésnapjának a Nagy-Románia Párt rendezte ünnepségén, Vlad Hogea képviselő szájból, aki jelenleg a Tricolorul pártlap főszerkesztője is. 1995-ben újra kiadták bálványuk, Constantin Papanace (1904–1985) művét, az Eminescu – un mare precursor al legionarismului románesc (Eminescu, a román legionarizmus előfutára) című könyvet. Szerzője a Vasgárda egykori ideológusa, 35 könyvet írt a Hitler-barát mozgalom szolgálatában, köztük az említett Eminescu-méltatást. A bukaresti Vestfalia Kiadó 1997-ben megjelentette Eminescu Sfantul pamant al Transilvaniei című publicisztikai gyűjteményét, benne az Echilibrul (Egyensúly) című eszmefuttatását a magyarokról, megjelent a pesti Federatiunea 1870. május 4-i számában. A 20 éves Eminescu, az ifjú titán így látta (Pesten!) a magyarokat: „A nyelvük? Szégyellniök kellene. Hangjai elborzasztják a követ is…, durva, kifejezéstelen, ósdi nyelv, a német utánzata. Művelődéstörténetük nulla, törvényeik a középkorból maradtak fenn, barbárabbak a barbárságnál. Művészetük és irodalmuk? Átvették a németektől, ahogy az ipart is. Kereskedelmük? A zsidók kezében.” Ugyancsak a Vestfalia Kiadó 1998-ban Chestiunea evreiasca (A zsidókérdés) cím alatt csokorba gyűjtötte Eminescu ilyen tárgyú írásait. A Timpul 1879. július 7-i számában megjelent vezércikkében Eminescu így írt: „a zsidó faj nyelve vulgáris, barbár dialektus”. A 29 éves Eminsecu Doina című versében megírta: az idegenek a Dnyesztertől a Tiszáig elárasztják a románságot, ezért szívüket a kutyák egyék meg, házuk váljék pusztasággá, haláluk után varjak és akasztófák vegyék gondjaikba őket. Eminescut Ion Iliescu akkori államelnök 2000. november 9-én a határon túli románok IV. kongresszusához küldött üzenetében a román szellemiség jelképének nevezte. Eminescu idegengyűlölő műveit Iosif Constantin Dragan, a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke költségén adják ki. A Vatra-kötődést tükrözi, hogy Cornel Brahas Ne e sila címmel 1991-ben kiadta Eminescu sovén-nacionalista, antiszemita cikkeinek gyűjteményét. Brahas akkor, közvetlenül a forradalom után Új Jobb néven neofasiszta mozgalmat próbált szervezni, de kudarcot vallott. 1994-ben Gheorghe Funar Román Nemzeti Egységpártjába igazolt át, ott megrögzött magyargyűlöletének köszönhetően nyomban alelnök lett. – Gheorghe Funar ezelőtt két héttel törvénykezdeményezést nyújtott be a szenátusban: Románia minden városa állítson márványszobrot Mihai Eminescunak. Barabás István újságíró a majdani Eminescu-emlékmű márvány talapzatára ajánlja La Arma! (Fegyverbe) című, kevésbé ismert versének néhány sorát. Arról van szó benne, hogy a román a Kárpátok sólyma, fogjon hát végre fegyvert, irtsa ki Erdély vak, kegyetlen, kutyafejű magyarjait. Állkapcsukat el kell mozdítani a helyéről, nyelvüket ki kell tépni a torkukból és a románok öklével betömni szájukat. Ne tűrjék tovább a szégyent, hogy szent földjüket vad magyarok és mocskos kezű zsidók (a versben: jidani) gyalázzák. /Barabás István: Eminescu és Funar találkozása a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./

A Kovászna megyei rendőr-felügyelőség eltávolította a Nagy-Magyarország térképét ábrázoló matricákat a felső-háromszéki helységnévtáblákról, és hivatalból vizsgálatot indított az öntapadósokat kiragasztó személyek azonosítására – közölte Constantin Scurtu, a megyei rendőr-felügyelőség vezetője. /(p.): A rendőrség intézkedett. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

Július 18-án Tusnádfürdőn, a XVI. Bálványosi Nyári Egyetem megnyitóján Emil Constantinescu volt államfő heves támadást intézett az Alkotmánybíróság (AB) ellen. Szerinte az AB tagjai csupán az igazságszolgáltatás bizonyos ágaiban dolgozók előjogainak megőrzésében érdekeltek. – Az AB-ben a kommunista időszakban súlyos vétségeket elkövetett személyek tevékenykednek – tette hozzá a volt államfő. Információi szerint a taláros testületben olyan személyek is helyet kaptak, akik megírták és alkalmazták Nicolae Ceausescu egyes dekrétumait. A taláros testület egyes tagjai az 1950-es években a katonai ügyészségen dolgoztak. Predescu alkotmánybíró például karrierje elején, az 1950-es években, részt vett az ellenzékiek vallatásában. Nicolae Cochinescu vizsgálta ki az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket, szerepe volt az 1989-es forradalommal kapcsolatos iratcsomók leállításában. – A volt szekusokból és pártaktivistákból álló oligarchia a 2000–2004 közötti SZDP kormányzás során erősödött meg az RMDSZ segédletével – mondta Constantinescu. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke úgy vélte, hogy válságban van a román–magyar kapcsolat, amit a romániai politikai helyzet is súlyosbít. Németh az észak-erdélyi autópályát említette, és közölte, várja, hogy milyen konkrét eredményre jutnak az illetékesek. – A román–magyar kapcsolat tejesen normálisan alakult – vélekedett Stefan Glavan, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke. /Kiss Olivér: Heves támadást indított Constantinescu az Alkotmánybíróság ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnöksége közleményben fordul a nyilvánossághoz az Emil Constantinescu által vezetett politikai alakulattal való együttműködés kérdésében. Az EMK döbbenten értesült arról, hogy Markó Béla és Tőkés László július 26-i tusványosi szópárbajában Markó kijelentette: „Emil Constantinescunak, aki Románia államelnöke volt 1996-tól 2000-ig, nagy mulasztása, hogy a rendszerváltást úgy, ahogy ma erről beszélünk, nem lehetett végrehajtani. Amikor Emil Constantinescu erről a kérdésről beszél, nem ártana, ha saját szerepét és felelősségét is felmutatná. Én annak örülök, hogy a román–magyar viszony tekintetében most ennyire nyitott és megengedő, de nagyon jól emlékszem arra, amikor hosszú cotroceni-i éjszakai vitában egy adott pillanatban még a tankhadosztályokat is bevetette, mint lehetőséget a román–magyar viszony elmérgesedése esetében.” Katona Ádám emlékeztetett, Emil Constantinescuval az MPSZ csúcsvezetése vállalt közös választási listán indulást, annak idején pedig Markóék szövetkeztek Constantinescuékkal, ez ellen szavazott az EMK. /Önismeret és megmaradás. Az EMK állásfoglalása. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 18./

Kálmán Ungvári Zsófia lemondása után ideiglenes jelleggel Bondor Istvánt bízták meg a Hargita megyei főtanfelügyelői tisztség betöltésére. Bondor közölte, továbbra is főtanfelügyelő-helyettes Costea Constantin, és ugyanilyen funkcióba került Bartolf Hedwig. Megjelent a minőségjavítási és -biztosítási törvény. Szeretné megerősíteni a szaktanfelügyeletet. Szükség van az oktatás menedzsmentjére. Bondor nagyobb autonómiát akar biztosítani az iskolaigazgatóknak. Fontosnak tartja az anyanyelvi iskolahálózat fenntartását és működtetését. /Takács Éva: Az oktatás minőségének javítására törekszünk. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 2./

Az Astra egyesület Hargita megyei fiókszervezete keresztet állított a cegei áldozatok emlékére. „Megrökönyödve látjuk, hogy honfitársaink egyre-másra állítanak emlékműveket mondvacsinált hősöknek. Éppen ezért úgy gondoltuk, ideje megtennünk az ellenlépéseket, és emléket állítsunk a mi saját igazi hőseinknek is” – ezekkel a szavakkal indokolta Constantin Costea csíkszeredai történelemtanár azt, hogy 65 évvel a történtek után a Kolozs megyei Cegén két keresztet szenteltek fel a második bécsi döntést követő „négy év áldozatainak emlékére”. Costea arról beszélt, hogy az 1940. augusztus 30-i, második bécsi döntés nyomán Észak-Erdélybe románokat kínzó „horthysta bandák és terroristák” érkeztek. Constantin Costea kifogásolta, hogy Erdélyben „iskolát neveznek el arról a Wass Albertről, akiről köztudott, hogy háborús bűnös”. A Krónika felvetette, hogy Cegén és Vasasszentgothárdon élő románok szerint Wass Albert nem felelős azért, amiért magyar katonák 1940 szeptemberében a cegei tó partján négy polgári személyt agyonlőttek, Constantin Costea erre azt válaszolta: „Lehet, hogy valóban így van, ezt feltétlenül tisztázni kell, de ettől függetlenül Wass Albert háborús bűnös, és románellenes cselekedetei közismertek”. Cegén katonai tiszteletadással helyeztek el koszorút, és mondtak imát az elhunytak emlékéért. /Benkő Levente: A gyűlölet egyre nagyobb gyűlöletet szül. = Krónika (Kolozsvár), szept. 9./

Tavaly októberben Bukarestben átadták Ion Iliescu államfőnek az ún. Wiesel-jelentést. A holokausztot félig-meddig letagadó államelnöki kijelentések és a kormány felemás nyilatkozata (hogy ti. Románia területén nem történt holokauszt) nyomán 2002 nyarán Izrael vezetői erélyesen tiltakoztak. Iliescu elnöknek nem volt mit tennie, felkért egy nemzetközi szaktekintélyekből álló és a Nobel-díjas Elie Wiesel által vezetett történész-bizottságot, hogy készítsen jelentést a romániai holokausztról. Az elkészített dokumentumban a bizottság tagjai több ajánlást is megfogalmaztak Romániának. Egyebek mellett azt, hogy október 9-ét (1941-ben ezen a napon kezdődött a romániai zsidók deportálása Besszarábia és Transznisztria haláltáboraiba) jelöljék ki Románia Holokauszt Emléknapjává, a vészkorszak történéseit oktassák az iskolákban és az egyetemeken, hozzanak létre Bukarestben a holokauszt kutatásával és dokumentumainak összegyűjtésével foglalkozó intézetet, nyissanak holokauszt múzeumot, és emeljenek emlékművet az áldozatok tiszteletére. Idén első alkalommal rendeztek a Holokauszt Emléknapot. Bukarestben Ion Iliescu és Emil Constantinescu volt államelnökök jelenlétében felavatták az „Elie Wiesel” Romániai Holokausztkutató Országos Intézetet, amelynek irányítását a Wiesel-jelentés elkészítésében jelentős szerepet játszó Mihail E. Ionescu vezérigazgatóra bízták, a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetemen Razvan Mihail Ungureanu külügyminiszter megnyitotta a Zsidó Történelmi és Judaisztikai Központot. Bukarestben bemutatták az első középiskolásoknak szánt holokauszt tankönyvet, a művelődési tárca holokauszt emlékkiállítást és kerekasztal-megbeszélést rendezett. Traian Basescu államfő leszögezte: „Nem a román népet, hanem azt a román államot ítéljük el, amelyik Romániát a zsidókat üldöző országok sorába helyezte.” Hangsúlyozta: Románia már nem akarja elrejteni történelmét, ma nyíltan elismeri, hogy „1942. október 9-től kezdve, amikor a transznisztriai deportálások megkezdődtek, részt vállalt a zsidóüldözésben”. Ennek nyomán „zsidók százezreit fosztották meg a legelemibb jogaiktól, az emberi léthez való jogtól”. Hozzátette: „Kötelességünk visszaszerezni saját történelmünket, az államelnökként a románok történelmének visszaszerzését magamra vállalom.” Hiszen „a holokauszt Románia területén történt, s nem az a megoldás, hogy ezt a tényt elrejtsük, hanem az, hogy a romániai holokauszt valóságát elismerjük, s ezt a valóságot az új generációknak is megtanítsuk”. Azonban minderről a másnapi román sajtóban szinte semmit nem lehetett olvasni. Kivételt a Gandul című napilap képezte. A Gardianul csak a koszorúzásról adott hírt, a Ziua pedig a magyarok által észak-erdélyi zsidók tragédiáját ecsetelte, anélkül, hogy a romániai holokausztról szót ejtett volna. A többi napilap meg sem említette a történteket. Teljesen őszinte szó csak a Realitatea TV-ben hangzott el. /Tibori Szabó Zoltán: A nagy hallgatás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

Október 22-én Cozmin Gusa, Lavinia Sandru és Sergiu Constantinescu részt vett a Nemzeti Kezdeményezés Pártja temesvári székházának avatóján. Cozmin Gusa országos pártelnök és fiatal kolléganője, Lavinia Sandru támadta az RMDSZ-t, sőt az egész romániai magyarságot. Lavinia Sandru szerint a magyarság olyan “veszélyben” van, hogy pozitív diszkriminációban élhet a románokkal és más kisebbségekkel szemben – ezzel a kisebbségekről szóló törvénytervezetet bírálták, ami szerintük csak plusz pénzkidobás lenne. Markó Béla Sandru szerint csak a pártelnöki mivolta miatt kapott kormányfő-helyettesi titulust, nem is foglalkozik Románia integrációjával. Gusa kijelentette, a kisebbségi törvénytervezet nemzet-, Európa- és alkotmányellenes. Egyébként a tavasszal alakult, a DP-vel szakított zsebpárt céljairól, programjáról érintőlegesen ejtettek szót, inkább csak a “magyar veszéllyel” foglalkoztak. /László Árpád: Nemcsak az RMDSZ-t, az egész magyarságot támadja. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./

November 18-án döntött a Legfelsőbb Védelmi Tanács (LVT) az Országos Hírszerző Közösség (OHK) megalakulásáról. A testület létrehozását és működését szabályozó törvénytervezet szerint az OHK a LVT-vel szemben alárendeltségi viszonyban van, ezért mind az államfő, mind a kormányfő ellenőrzése alá tartozik, hiszen az Alkotmány alapján a védelmi tanács elnöke az államfő, alelnöke pedig a kormányfő. A tervek szerint az OHK olyan központ lesz, ahova nem csak a titkosszolgálatok jelentései kerülnek, hanem maguk a nyers információk is. Eddig a nemzetbiztonsági jelentőségű információk előbb a különböző titkosszolgálati főnökökhöz kerültek, akik aztán – megszűrve, átdolgozva, értelmezve – továbbították az elnöknek, illetve az erre érdemes tisztségviselőknek. A jövőben a különböző titkosszolgálatok fölött lesz egy, az államfőnek alárendelt testület, amelynek a vezetői kezelik az információkat, a különböző titkosszolgálati vezetők tehát elvesztik teljhatalmukat ezen a téren. Felmerült a Román Hírszerző Szolgálat és a Külföldi Hírszerző Szolgálat vezetőinek, nevezetesen Radu Timofténak és Ioan Fulgának a beharangozott leváltása is, de erről nem született döntés. /Megalakult az Országos Hírszerző Közösség. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./ A hírszerző szuperstruktúrát a nemzetbiztonsági elnöki tanácsos fogja vezetni, így közvetve az elnöki hivatalnak lesz alárendelve. Vezető testülete az Egyeztető Tanács lesz, amelyben a román hírszerző szolgálat (SRI), a kémelhárítás (SIE), a nemzetvédelmi miniszter, a külügy- és a belügyminiszter, illetve a miniszterelnök nemzetbiztonsági tanácsadója vesznek részt. Ez a grémium fogja összehangolni a nemzetbiztonsági stratégiát, előírni a hírszerzési prioritások jegyzékét és egybefogni a belföldi és külföldi hírszerzési tevékenységet. A Hírszerző Közösségnek lesz továbbá egy, az SRI és a SIE aligazgatójából, valamint a katonai hírszerzés vezetőiből összetevődő operatív tanácsa. Szintén a Hírszerző Közösség intézményén belül működik az Integrált Hírszerzés Hivatala, ezt Constantin Degeratu tábornok, az elnöki hivatal állambiztonsági ügyosztályának államtanácsosa vezeti. /Egy kézben a titkosszolgálatok vezetése. Megalakult az Országos Hírszerző Közösség. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

November 29-én és 30-án lesz háromnegyed évszázada, hogy felavatták a bánsági magyarság közművelődési és érdekvédelmi törekvéseit szolgálni hivatott Magyar Házat. Erre emlékeznek november 26-án az épület első emeletén. Ennyi maradt ugyanis a magyaroknak a háromszintes Magyar Házból. Annak idején magyar közéleti személyiségek tetemes összeget áldoztak a munkálatokra, téglajegyek vásárlásával a közemberek is hozzájárultak, így tényleg az egész bánsági magyarság a magáénak érezhette a házat. Az 1945-ös fordulat után még egy ideig a Magyar Népi Szövetség székháza volt, hamarosan a pártsajtót költöztették az épületbe. 1967-ben – amikor a belső udvarára egy egyemeletes szárnyat építettek – a telekkönyv szerint még a Magyar Ház Rt. tulajdona volt. Ekkor mindössze egy átiratban adtak utasítást az államosításra. Ezzel indult a törvénytelenségek sorozata. A Timpress Rt 1992-ben beíratta a kezelési jogát, 1995-ben pedig a használati jogát a telekkönyvbe. Később az ultranacionalista Iosif Constantin Dragan több mint 50 százalékos tulajdonjogot nyert. Fórika Éva jogász szerint ez nem nevezhető az állami tulajdon privatizálásának, csak egyszerűen lopásnak. 1993-ban a Timpress értesítette a három kisebbségi lapot, hogy maradhatnak a házban, de csak bérlőkként. A szerb és a német újság belement ebbe, a magyar viszont nem, ezért kilakoltatási pert indítottak az Új Szót kiadó (időközben megalapított) Reflex Kft. ellen. A Reflex viszont hat év után megnyerte a pert, és ingyenes használati jogot kapott az első emeletre. Így a magyarság utolsó bástyái Temesváron, a Magyar Házban jelenleg a hetilap, és közvetve albérlői, az RMDSZ és a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet. 1994-ben jegyezték be az új Magyar Ház Rt.-t. A későbbiekben ez a részvénytársaság (is) perelt a Magyar Házért. 1994-ben a Magyar Ház Rt. indított pert a ház visszaszerzéséért a román állam, illetve a Timpress ellen. Első fokon vesztett a Magyar Ház Rt., mert a bíróság szerint nem bizonyítható, hogy jogutódja a régi Magyar Ház Rt.-nek. Második fokon viszont a bíróság figyelembe vette, hogy a folytonosságot kimondja az alapító okirat, de a harmadik és utolsó rendes fokon megint veszített. Időközben megjelent az 1998/13-as sürgősségi kormányrendelet, amely az ingatlant visszaadta a temesvári magyar közösségnek, ennek nyomán az rt. perfelújítást kezdeményezett. Azonban a Timpress alkotmányossági kivizsgálást kért, mondván, hogy magántulajdonról van szó, és azt nem lehet állami úton visszaadni. Az Alkotmánybíróság elfogadta ezt az érvelést. Fórika Éva szerint ha a román állam meg akarta volna oldani a kisebbségi ingatlanok kérdését, akkor megoldotta volna. Toró T. Tibor, az RMDSZ jelenlegi Temes megyei parlamenti képviselője szerint az RMDSZ országos vezetősége sem tűzte egyértelműen zászlajára a Magyar Ház ügyét. /Pataky Lehel Zsolt: Megtűrtként a saját otthonunkban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./

Információk szerint Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának jelenlegi elnöke lesz a csíkszeredai magyar főkonzul. „A diplomáciai szabályok szerint erről a külügyminiszternek kell döntést hoznia, és erről értesítenie kell a román felet” – nyilatkozta a HTMH elnöke, aki nem erősítette, de nem is cáfolta meg az értesülést. Constantin Strujan Hargita megyei prefektus kijelentette: „Nem hivatalos találkozó keretében már találkoztam az új magyar konzullal.” „A tervek szerint január elején fog bemutatkozni itt, Csíkszeredában is a főkonzul” – nyilatkozta Terényi János bukaresti magyar nagykövet. Közel másfél hónapig tartó tárgyalások után létrejött a megállapodás a csíkszeredai főkonzulátus épületéről. A zárt ajtó mögött zajló tárgyalások után december 6-án Csíkszeredában Terényi János nagykövet elmondta: „Elégedettek lehetünk. Közel másfél havi kölcsönös erőfeszítések után úgy érezzük, hogy sikerült egy olyan megállapodást kötnünk, a helyiek által Pál Gábor-féle háznak nevezett ingatlanra vonatkozóan, amely kielégíti mind a jövőbeni magyar főkonzulátus, mind a tulajdonos igényeit.” A főkonzulátuson kívül a főkonzuli rezidencia számára is kijelölték az épületet, amely az unitárius papilak közelében, a Dózsa György út 30. szám alatt található. Ebben a házban kezdi el tevékenységét január első felében a magyar főkonzul, mivel a konzulátus épületének belső munkálatai február 20-ig eltartanak, a külső munkálatokat pedig április 30-ig kell befejeznie a kivitelezőnek. „A hivatalos tervek szerint a főkonzulátus már január elején működni fog ideiglenes jelleggel. A főkonzuli rezidencia épületében lesz kialakítva egy iroda, ahol a konzuli segítségnyújtáshoz szükséges feltételek rendelkezésére fognak állni az ügyfeleknek” – mondotta Terényi. /Daczó Dénes: Januárban érkezik a főkonzul. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

Két titkosszolgálat vezetőségének leváltásáról döntött a Legfelsőbb Védelmi Tanács /CSAT/ december 7-i ülésén. Menesztették Gabriel Naghit, a kormányőrség (SPP) igazgatóját, akinek megüresedő helyét Lucian Pahontu tábornok veszi át. Naghi-ot a CSAT tábornokká léptette elő és tartalékállományba küldte. Helyettesének szintén mennie kell; helyét Cretu Ioan Gabriel veszi át. Vezetőváltás történik a Különleges Távközlési Szolgálatnál (STS) is: Tudor Tanase igazgató helyére Marcel Opris kerül. Helyettese Vasilica Ionel Sorinel ezredes lesz. A Védelmi Tanács döntött a katonai hírszerzés vezetőjének kinevezéséről is. Az új igazgató Constantin Croitoru, a katonai elhárításé pedig Francisc Radis lesz. A katonai hírszerzés korábbi vezetőjét, Sergiu Medar tábornokot nemzetbiztonsági tanácsadóvá nevezte ki az államfő. Akkor mindenki azt gondolta, hogy Medar vezeti majd a Hírszerzési Közösséget. Traian Basescu elnök azonban közölte: a közösség élére mást nevez ki, mégpedig Daniel Andrei Moldoveanut. Két helyettese Aurel Sorin Zugravu és Ioan Vasile Cranganu lesz, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), illetve a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) részéről. Basescu elnök reagált az orosz kormány azon bejelentésére is, amely szerint Oroszország kiléphet az európai hagyományos erőket korlátozó, úgynevezett CFE-szerződésből. „Tiszteletben tartjuk és tudomásul vesszük mindegyik kormány bejelentését, de Romániában nem létesülnek állandó NATO-bázisok, hanem csak katonai létesítmények a román-amerikai kapcsolatok alapján. A keddi egyezmény nem NATO-bázisok létesítésére vonatkozik” – mondta. A CSAT engedélyezte a Külügyminisztériumnál, a Védelmi Minisztériumnál, illetve a Gazdasági Minisztériumnál levő, a Varsói Szerződés és a KGST összes dokumentumának átküldését az Állami Irattárba. /Gujdár Gabriella, Szőcs Levente: Új vezetők a titkosszolgálatok élén. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./

Aligha gondolja komolyan az RMDSZ elnöke azt, hogy a kisebbségi törvényt ellenző Demokrata Párt ki fog lépni a kormánykoalícióból, mert megszegték az egyezséget. A 6 százalék körüli súlyával az RMDSZ egy „kis párt”, amely a mérleg nyelvének szerepét eljátszhatja ugyan, de soha nem lehet „serpenyője” ennek a mérlegnek. Az RMDSZ-t csak választások közeledtével kezdi igazán komolyan venni a román politikum. Illetve akkor, amikor a magyar érdekvédelmi szervezet valamilyen formában hozzájárul a politikai színtér megváltoztatásához. A mostani helyzet megoldására is egy precendensben kellene keresni a megoldást. Valamikor 1995 februárjában az RMDSZ kilépett a Demokratikus Konvencióból. Emil Constantinescu taktikázásáról volt szó, amelynek meg is volt az eredménye: a Konvenció megnyerte a választásokat, és kormányra lépett, az RMDSZ-szel az oldalán. Ez követendő példa lehetne ma is, írta Salamon Márton László, a lap vezető szerkesztője. /Salamon Márton László: Aligha. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

A volt politikai rendőrség tizenkét kilométernyi dossziéhalmazát adta át december 13-án a Román Hírszerzőszolgálat (SRI) a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnak (CNSAS), amely birtokba vette a dossziék elhelyezésére berendezetett új székházat. A SRI a beérkezett dossziék átláthatósága érdekében elektronikus formátumban is átadta ezeket. Az esemény azért is rendkívüli fontos, mivel a CNSAS hatéves fennállása alatt alig pár százezer dossziét vizsgált meg, a most átadott 1,3 millió átvilágítása pedig még hátravan és ez a munka oroszlánrészét jelenti. „Azon személyek dossziéi, akik 1989 előtt – magánemberként vagy alkalmazottként – a politikai rendőrség tagjai voltak, nem lehetnek máshol, csakis a CNSAS-nál” – nyilatkozta Traian Basescu államfő, akiről Emil Constantinescu ex-államelnök azt állítja, hogy szintén kapcsolatban állt a titkos rendőrséggel. A CNSAS december 13-án kihallgatta a volt államfőt. /Gujdár Gabriella: 12 kilométernyi dossziét kapott a CNSAS. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

Bemutatta bizonyítékait Emil Constantinescu volt államelnök a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság előtt. A volt államfő néhány héttel korábban azzal vádolt több politikust, köztük Traian Basescut: annak ellenére, hogy a különböző átvilágításokon nem akadtak fenn, 1989 előtt együttműködtek a Szekuritátéval. Az ülés végén Mircea Dinescu, a bizottság képviselője kifejtette: előfordulhat, hogy a bemutatott bizonyítékok tükrében újrakezdik Basescu átvilágítását. Az exelnök összeállított továbbá egy névsort, amelyen azoknak a személyeknek a neve szerepel, akiket a bizottságnak ki kell hallgatnia, ha meg akarják tudni az igazat arról, hogy kollaboráns volt-e Basescu, vagy sem. /Újrakezdhetik Basescu átvilágítását. Constantinescu bemutatta bizonyítékait utódja múltjáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

Emil Constantinescu volt államfő felvetette, hogy újra kell vizsgálni Basescu államfő múltját, mivel alapos a gyanú, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Más politikusokat Constantinescu azzal vádolt meg, hogy a Szekuritáté állományába tartoztak. Stolojan nevét hozta fel példaként, és sürgette a volt kormányfő, Adrian Nastase múltjának kivizsgálását is. Constantinescu szerint Stolojant azért is kellett a rendszerváltozás utáni két esztendőben megtartani a pénzügyminisztérium élén, mert korábban ő volt a Szekuritáté valutatranz­akcióiért felelős egységének a vezetője, és így egyedül ő ismerhette bizonyos pénzek útját. Ezen pénzek után azóta is nyomoznak. Stolojan nem reagált a súlyos vádakra. Basescu elutasította Emil Constantinescu vádjait. Mircea Dinescu, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács tagja kijelentette: ,,igen-igen kérdéses, hogy bármelyik volt szekustiszt hajlandó lenne Basescu kapcsolatairól beszélni, s bátorságuk lenne az államfő múltjának feltételezhetően sötét oldaláról is nyilatkozni”. Kérdéses, hogy négyéves államelnöki ténykedése alatt Constantinescunak lett volna módja és lehetősége minden politikus múltjának átvilágítására, ezt miért nem tette meg? /Bogdán László: A múlt árnyéka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 15./

„A magyar tagozat kilencvenkilenc diákja jelentette a kezdetet, ma pedig majdnem 3 ezer hallgató tanul egyetemünkön”, foglalta össze az elmúlt hatvan év történéseit Constantin Copotoiu rektor, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) hét végén tartott születésnapi ünnepségén. Elhangzott: az intézet 1948-tól önállósult, 1962-től kétnyelvű, 1991-ben pedig egyetemi rangot kapott. Jelenleg három önálló karral működik, s a mintegy 400 egyetemi oktató, csupán '89 után, több mint 11 ezer orvost, gyógyszerészt nevel, és 1000 körül van azoknak a száma, akik a MOGYE-n doktoráltak. Nagy Örs prorektor a tisztelet hangján szólt azokról a neves professzorokról, akik mögött egy élet eredményes munkája áll, s akik közül 38-an érdemoklevelet vehettek át az évfordulón. Kötő József oktatásügyi államtitkár hosszan beszélt Csögör Lajos professzornak, az egyetem első rektorának az intézményalapításban szerzett elévülhetetlen érdemeiről is. „A nyolcvanas évek a magyar oktatás elsorvasztását hozták a magyar egyetemként indult vásárhelyi orvosin is” – emlékezett az erdélyi magyarság akkor kimondhatatlan sérelmére Borbély László miniszter, aki az egyetemi sportcsarnok felújítását ígérte. A magyar oktatásról az RMDSZ nem mond le – fejtette ki Borbély. A MOGYE díszdoktori, Doctor Honoris Causa címmel tüntette ki Péterffy Árpád szívsebészt, a debreceni Szívsebészeti Klinika vezetőjét, a svédországi Linköping Egyetem professzorát. A világhírű orvosprofesszor 1960-ban Marosvásárhelyen végezte el az orvosit. /Bögözi Attila: MOGYE-szülinap díszdoktoravatással. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Sergiu Nicolaescu filmrendező, volt szenátor testes könyve (Cartea revolutiei. Decembrie '89. Ion Cristoiu Kiadó, Bukarest, 1999.) már címében is azzal az igénnyel lépett fel, hogy végérvényesen tisztázza a történteket. Azt állította, hogy az eseményeket megelőzően, Magyarországról és más szomszéd országokból mintegy húszezer vendég érkezett az országba. Azt állította, hogy a temesvári megmozdulással egyidejűleg Magyarországról irányított „pszicho-elektronikus háború” keltett pánikot, hogy a román hadsereget megtévesztve a magyar revizionista tervek számára kedvező légkört teremtsen. Hat év múltán, december 22-én, ugyanez a Sergiu Nicolaescu a Román Televízió egyik meghívottjaként ismét hivatkozott a pszicho-elektronikus háború valós céljaira, hogy milyen veszélyben volt az ország területi integritása, majd másnap az OTV kereskedelmi adó évfordulós műsorában az álcázott külföldi „turisták” elméletét részletesebben is kifejtette. 1992-1996 között a parasztpárti Valentin Gabrielescu vezetésével parlamenti bizottság próbálta kivizsgálni, mi történt a forradalomban. Az összegyűjtött adatok annyira ellentmondásosak voltak, hogy végül nem készült jelentés. Sergiu Nicolaescu szenátor, a bizottság alelnöke azért megírta saját változatát, de azt a szenátus nem fogadta el. Ő ugyanis hiteles bizonyítékok nélkül beszélt külföldi beavatkozásról, terroristákról és Magyarországról irányított pszicho-elektronikus háborúról. Ennek ellenére Nicolaescu újra és újra mértékadó forrásként hivatkozik saját jelentésére. Nicolaescu könyvében, illetve minden eddigi nyilatkozatában Ion Iliescut a forradalom nemzetmentő, makulátlan hősének állította be. Azonban Dan Voinea tábornok, katonai ügyész szerint a romániai forradalomban nem volt sem külföldi beavatkozás, sem pszicho-elektronikus háború. Az ügyész a bukaresti események első óráiban hatalomra került érdekszövetség diverziójáról beszélt. Ennek célja szerinte az volt, hogy teljesen indokolatlan fegyveres beavatkozással – akár emberéletek árán is – elterelje a figyelmet az új vezetők kommunista múltjáról. „A kommunistaellenes felháborodás így változott terroristaellenes hangulattá” – mondta Dan Voinea tábornok, aki a Romania Libera december 22-i számában megjelent interjúban kijelentette: a halálos lövéseket nem terroristák, hanem a hadsereg, a Szekuritáté, a milícia, a hazafias gárda adta le, a vétkeseket tehát az akkori új hatalom köreiben kell keresni. A felelősség alól nem mentesül Ion Iliescu sem. Dan Voinea vélekedését alátámasztja az a tény is, hogy az idegen titkosügynökök és terroristák közül azóta sem került nyilvánosságra egyetlenegynek a neve sem. Ion Iliescu reagálása: kilátásba helyezte, hogy kérni fogja Dan Voinea katonai ügyész leváltását. Érdekes az is, hogy mindazok, akik a magyar beavatkozást, a terroristák szerepét, a pszicho-elektronikus háborút okolják az áldozatokért, egytől egyig Ion Iliescu szűk köréhez tartoznak: Sergiu Nicolaescu, Claudiu Iordache, Virgil Magureanu, Constantin Lucescu, Stanculescu tábornok stb. Iulian Topliceanu tábornok, a kolozsvári székhelyű erdélyi hadtest volt parancsnokának nyilatkozata (Ziua, 1999. október 19.): „1989 decemberében feletteseim tudomásomra hozták: ami Temesváron történik, az csak előkészület, hogy Magyarország megtámadja Romániát és elcsatolja Erdélyt. Ezt alátámasztotta, hogy Kolozsváron olyan gyanús civilek keltettek zavargásokat, akikről letartóztatásuk után megállapítottuk, hogy Magyarországon kiképzett terroristák. Mindezen fenyegető jelek következtében az erdélyi hadtest 90 százalékát mozgósítottuk, hogy az idegen invázió ellen megvédjük határainkat.” Természetesen Topliceanu tábornok sem nevezett nevén egyetlen magyar „terroristát” sem. /Barabás István: Magyar kísértetek a román forradalomban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

Január 3-án ünnepélyes keretek között szimbolikusan megkezdte működését a csíkszeredai magyar főkonzulátus. A rezidencia udvarán felállított árbocra felhúzták a magyar lobogót. A Himnusz akkordjaira Terényi János bukaresti nagykövet és Szabó Béla, az új csíkszeredai főkonzul emelte magasba a zászlót. Jelen volt Csíkszereda jelenlegi és egykori polgármestere, Ráduly Róbert, illetve Csedő Csaba, Sógor Csaba szenátor, Strujan Constantin területi kormánymegbízott, valamint több helyi tanácsos. Terényi János nagykövet pohárköszöntőjét követően, spontán kezdeményezésre a Székely himnuszt is elénekeltek az egybegyűltek. Terényi János köszöntőjében hangsúlyozta, a siker közös: „Azt hiszem, hogy az egymást követő magyar kormányok céltudatos diplomáciai munkájára volt szükség ahhoz, hogy ez a nap elérkezzen. A magyar főkonzulátus megnyitásához szükség volt az RMDSZ hathatós támogatására, de szükség volt az egész romániai magyar közélet, az egész romániai magyar társadalom egyhangú kívánságára, óhajára.” A főkonzulátus épületének felújítása még több hónapig eltart. Ráduly Róbert polgármester szerint a konzulátusnak, a magyar zászló felhúzásának fontos szimbolikus jelentősége is van: a következő napokban sokan fognak sétálni ezen az utcán, csak azért, hogy a zászlót megcsodálják. /Daczó Dénes: Tegnap szimbolikusan megnyitották az első székelyföldi magyar főkonzulátust. Magyar zászló lobog Csíkszeredában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./ Szabó Béla a bukaresti magyar nagykövetségen dolgozott 1987 és 1992, valamint 1996 és 2001 között, majd a Határon Túli Magyarok Hivatalának alelnöke, később vezetője volt. /Konzulátus Csíkszeredán. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 4./

Traian Basescu államfő elutasította az 1990. márciusi tragikus események nyomán 10 év börtönbüntetésre ítélt Barabás Ernő kegyelmi kérvényét, közölték a 15 éve Magyarországon élő Barabás Ernő védőügyvédjével, dr. Kincses Előddel. Barabás Ernő nem térhet vissza Erdélybe 2007. július 18-a előtt, ekkor évül el ugyanis az ellene hozott ítélet. Barabás Ernőt az 1990 márciusi marosvásárhelyi eseményeket követően emberölési kísérlet vádjával 10 év börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet 1992 júniusában született meg, akkor, amikor Barabás Ernő már Magyarországon élt politikai menekültként. Ugyanennyit kapott Cseresznyés Pál, akit azonban börtönbe zártak és 5 év után szabadult. Kincses Előd elmondta el, hogy annak idején Emil Constantinescu államelnöknek is benyújtották a kegyelmi kérvényt, azonban választ nem kaptak rá. Kincses Előd megpróbálta elérni annak az ír televízió által készített videofelvételnek a szakértői elemzését, amelynek alapján Barabás Ernőt elítélték, de az igazságügyi szervek ezt a kérést nem vették figyelembe. Kincses ugyanis az akkori német sajtóra és más forrásokra hivatkozva kétségbe vonja, hogy a felvételeken látható személy a görgényhodáki Mihaila Cofariu lenne, és kijelentette, hogy e források szerint a felvételen egy Ioan Sacarea nevű személy látható, aki a későbbiekben öngyilkosságot követett el. Ioan Sacarea soha sem tett feljelentést a márciusi eseményeket követően, Márpedig ha bizonyítható lenne, hogy nem Mihaila Cofariu az áldozat, a Barabás Ernő ellen emelt vád elesne. Az ügyvéd hozzátette, hogy a román állam 1990 óta, amikor Barabás Ernő elhagyta az országot, nem kérte Magyarországtól az elítélt kiadatását. A sajtótájékoztatón Kincses kitért Dan Petru, a Marosvásárhelyi táblabíróság melletti ügyészség jelenlegi főügyészének szerepére is a marosvásárhelyi események vádlottai, a magyarok és magyar cigányok ellen folytatott nyomozásban, ezt a szerepet elítélendőnek nevezte és úgy vélte, Dan Petrunak nem kellene a főügyészi funkciót betöltenie. A marosvásárhelyi fekete márciust követően a legnagyobb büntetést, 10 év szabadságvesztést Cseresznyés Pál és Barabás Ernő kapta, 5 évet egy másik személy, míg a többieket hat hónap és 1 év közötti börtönbüntetésre ítélték. Román nemzetiségű elítéltről csupán egyről tud Kincses Előd. /Antalfi Imola: Az államelnök elutasította Barabás Ernő kegyelmi folyamodványát. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./

A Sepsiszentgyörgyön a városházán kifüggesztett, közvitára bocsátott dokumentum nem költségvetés-tervezet, hanem csak az igénylések listája – vélte Gazda Zoltán, az Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke. Kifogásolta, hogy a táblázatok bemutatják, milyen célra mennyit költöttek tavaly, de a 2006-os oszlopsorban csupán helyenként jelenik meg egy-egy összeg, és ott is csak azt tüntetik fel, hogy az érintett besorolásnál mekkora az igény. Gazda kifejtette a tavalyi büdzsével kapcsolatos észrevételeit is. Megdöbbentőnek tartja, hogy az oktatási intézmények közül a legnagyobb támogatást a ,,magyarellenességében nyilvánosság előtt is jeleskedő Constantin Brancusi Iskola” kapta, annak ellenére, hogy épülete még mindig nincs a város tulajdonában, és az elmúlt években Albert Álmos polgármester épp ezzel érvelt a nagyobb felújítási összegek ellen. Gazda szerint feltűnő, hogy a kulturális pályázatokra elkülönített összeg egynegyedéről, 600 millió lejről a polgármester egyedül rendelkezhetett. /(-kas): Hiányos az igénylista. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 20./

A bukaresti Adevarul Ion Mihai Pacepa tábornokkal készített interjúi szerint fegyver, lőszer és kábítószerek exportjával Ceausescu 1978-ig 400 millió dollárt gyűjtött össze. A Román Külkereskedelmi Bankban nyitott, TA jelzésű, titkos számlájába egyedül Victor Nanescu ezredesnek volt betekintése, aki 1990 után váratlanul belügyi államtitkár, az akkor újjászervezett Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) aligazgatója lett, de a 400 millió dollár sorsa azóta is rejtély. Pacepa szerint a posztforradalmi Románia másik legnagyobb mulasztása: tisztázni, hogy 1989 végén, a forradalmi események teljében miért, kinek a parancsára tették el láb alól Constantin Nuta, Mihai Velicu, majd Dumitru Puiu, Nicolae Doicaru, Emil Macri securitate-tábornokokat, valamint Gheorghe Ardelean ezredest, az USLA rohamosztag parancsnokát. Pacepa szerint azért kellett elhallgattatni őket, akárcsak a Ceausescu-házaspárt is, mert túl sokat tudtak a hatalomra kerülő személyiségek múltjáról. Pacepa példaként említette Nicolae Doicaru tábornokot, a DIE (Külföldi Információs Szolgálat) volt parancsnokát, aki ismerte Virgil Magureanu múltját. Pacepa az interjúsorozatban ismertette Virgil Magureanu pályafutását, hogyan lett 1972-ben a Securitate kollaboránsa, majd Mihai Mihaila álnéven aktív tisztje, 1989. december 25-én hogyan került Targovistére, hogy szerepet vállaljon a Ceausescu-házaspár kivégzésében. Ion Iliescu államelnök ilyen érdemek alapján választotta a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ élére, ahol bebizonyította szakértelmét a diverzióban: olyan titkos adatokat szolgáltatott ki a sajtónak, de szükség esetén gyártott is, amelyek kompromittálták az Iliescu-rendszer ellenzékének vezéralakjait. (Az RMDSZ legtekintélyesebb politikusai is közöttük voltak). Végül éppen ez a túlbuzgóság lett Magureanu veszte. A SRI 1997. április 21-én sajtónyilatkozatban ítélte el a Washington Times-ot, amiért szóhoz juttatta Ion Mihai Pacepa hazaárulót. Azért, hogy a nyilatkozat ne veszélyeztesse a felfelé ívelő román-amerikai kapcsolatokat, Pacepa telefonon értesítette Adrian Severin külügyminisztert, hogy washingtoni politikai körökben nagy felháborodás fogadta a SRI lépését. Másnap este a sajtó közölte Virgil Magureanu lemondását. 1999. június 7-én pedig Bukarestben megkezdődött Ion Mihai Pacepa rehabilitálásának pere. A kulisszák mögé betekintést nyújt a Ziua 1999. június 12-i száma: leközölte a Washington Times előző nap megjelent cikkét. Ebben Michael Leeden, Ronald Reagen minisztere, Alexander Haig tábornok, NATO-főparancsnok tanácsosa kijelentette: Románia csak abban az esetben lehet NATO-tagország, ha rehabilitálja Pacepa tábornokot, aki döntő mértékben járult hozzá a kommunista rendszer összeomlásához. 1999. június 8-án a Legfelső Törvényszék 21 év után rehabilitálta Ion Mihai Pacepát, aki elnöki rendelettel visszanyerte tábornoki rangját is. /Barabás István: Akiket idegesít a tábornok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Traian Basescu elutasította az 1990. márciusi magyarellenes pogrom nyomán elítélt Barabás Ernő kegyelmi kérvényét. Kincses Előd elmondta, ezek után a 15 éve Magyarországon élő Barabás Ernő 2007. július 18-a előtt – ekkor évül el ugyanis az ellene hozott ítélet – nem térhet vissza Erdélybe. A marosvásárhelyi fekete március, a magyarellenes pogrom után a román igazságszolgáltatás mintegy száz személyt, magyarokat és magyar anyanyelvű cigányokat ítélt el. Maga Kincses is csak egyetlen román elítéltről tud. A legsúlyosabb büntetést, 10 év szabadságvesztést Cseresznyés Pál és Barabás Ernő, 5 évest Szabadi Ferenc kapott, míg a többieket hat hónap és 1 év közötti börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet meghozatalakor a már Magyarországon élő Barabás Ernőt emberölési kísérlet vádjával 1992 júniusában 10 év börtönbüntetésre ítélték. Kincses Előd elmondta: első ízben még Emil Constantinescu idején folyamodtak elnöki kegyelemért, eredménytelenül. Ion Iliescu regnálása idején nem látták értelmét az újabb próbálkozásnak, abban viszont reménykedtek, hogy 15 évvel a történtek után Traian Basescu államfő megkegyelmez Barabásnak. Kincses Előd a per során az ír televízió által készített videofelvételnek – ennek alapján ítélték el Barabást – a szakértői elemzését kérte, ám az igazságügyi szervek ezt visszautasították. Kincses kétségbe vonja, hogy az ír tévések felvételein látható személy a görgényhodáki Mihaila Cofariu lenne. Az ügyvéd szerint a felvételen az időközben öngyilkosságot elkövetett Ioan Sacarea látható. Kincses feltételezését igazolja a szülőknek ama nyilatkozata is, miszerint felismerték fiukat a felvételeken. Ioan Sacarea sohasem tett feljelentést a márciusi események után, így a videofelvételek szakértői elemzése sem történt meg. „Márpedig ha bizonyítható lenne, hogy nem Mihaila Cofariu az áldozat, akkor a Barabás Ernő ellen emelt vád elesne” – jelentette ki Kincses. Cofariu azért sem lehetett a videofelvételen látható helyszínen, mert már Vásárhelyre érkezésekor, az autóbuszról leszállva megsebesült. Ezt bizonyítja Cofariu kezelőorvosának, Kisgyörgy Zoltánnak a nyilatkozata is, miszerint – tekintve a sérült kórházi felvételének időpontját – kizárt, hogy a filmen látható helyszínre eljuthatott volna. A román hatóságok 1990 óta egyetlenegyszer sem kérték Magyarországtól az elítélt kiadatását, ami azt bizonyítja, tartottak attól, hogy perújrafelvétel esetén az akkori országvezetés számára – beleértve magát Ion Iliescut is – igencsak kényelmetlen, terhelő bizonyítékok kerülhettek volna nyilvánosságra. /Szentgyörgyi László: Basescu döntött: nincs kegyelem. A román hatalom szerint agresszor és áldozat egyaránt bűnös. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 31./

Február 3-án Csíkszeredán hivatalosan is átadták a megyei útlevélosztály új székhelyét. Constantin Strujan prefektus elmondta: nemsokára életbe léptetik a tolongást elkerülni hivatott sorszámos rendszert, és magyar nyelvű szórólapok is készülnek szükséges információkkal. Az avatóünnepség vendégei között volt dr. Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul, dr. Costica Silion tábornok, a Román Csendőrség parancsnoka is. /Kovács Attila: Útlevélosztály. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 4./

Romániában Iliescutól Basescuig minden államelnök a szekuból kinőtt titkosszolgálatokra támaszkodott. 1990-ben a marosvásárhelyi fekete március végjátéka az volt, hogy létrehozták a Román Hírszerző Szolgálatot /SRI/. Az állítólagos magyar irredentizmus ellen. Az 1996-ban győztes Emil Constantinescu elnök egyszer csak azt vette észre, hogy a titkosszolgálatok hálójában vergődik, és amikor ezek megsúgták neki: nincs esélye a 2000-es választások megnyerésére, visszalépett a megmérettetéstől, kijelentve, hogy a szeku legyőzte. Az is lehet, hogy Constantinescut valamivel megzsarolták.  Iliescu visszatért a hatalomba, akkor egy volt katonatiszt került a hírszerzők élére, Radu Timofte. Timofte újból a román társadalom egyik legfontosabb intézményévé szervezte az SRI-t. Napirenden voltak a telefonlehallgatások, volt, hogy az utcán tartóztatták le a nemszeretem polgárokat, például Mugur Ciuvicát. Több mint másfél évtizeddel az 1989-es fordulat után 110 ezer szekusdossziét zároltak, nemzetvédelmi okok ürügyén ezekbe tekinteni tilos. Tehát 110 ezer régi besúgó, szekus hírszerzővé lépett elő. A liberális Dinu Patriciu ügyeinek vizsgálatakor kiderült, hogy a vállalkozó telefonját hosszú évekig törvénytelenül lehallgatták. Az utóbbi időszakban hivatalosan 14 ezer állampolgár telefonálást hallgatták le, még az ország elnöke is a napokban 2373 személy tavalyi lehallgatásáról beszélt. Traian Basescu az államelnöki választási kampányban megígérte: győzelme esetén leváltja mind a hírszerzőszolgálat, mind a kémelhárítás vezetőit. Nem váltotta le. Mert Radu Timofte és Traian Basescu egyetértett a hírszerző és kémelhárító szolgálatok szerepének felértékelésében. Előbb hozzákezdtek a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) átfestésére. Erre jó volt a három újságíró iraki „elrablása”, amely körül immár egy esztendővel az eset után is sok a kérdőjel. Traian Basescu regnálása óta folyamatosan mind nagyobb hatáskörhöz jutnak a hírszerzők. Számos jogszabályba csempésztek be olyan cikkelyt, amely megkönnyíti a közpolgárok utáni kutakodást. A 10 ezer eurón felüli adásvételeket – tehát a telek- és házügyletek tekintélyes részét – jelenteni kell az SRI-nek. Basescu újra be akarja vezetni a rendőrspicli intézményét. Vagyis a fedett ügynökök alkalmazását, akik munkahelyeken, kocsmákban, templomokban vigyáznák az emberek viselkedését, beszédét.  A polgárok bankszámláiba is beletekinthetnek a titkosszolgálat emberei. Az újságíró biztos benne, hogy az úgynevezett magyar irredenták utáni kutakodás is felerősödött. A hírszerzők évi jelentéseiben szerepelt, hogy a magyar irredentizmus nemzetvédelmi szempontból veszélyes. Ezen az RMDSZ kormányzati szerepvállalása sem változtatott. /Román Győző: Téglák és sasszeműek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 21./

2003. június 12-én a román kormány jóváhagyta az Országos Levéltár és a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum közti együttműködési megállapodást, ugyanakkor „hangsúlyozza, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt”. Ion Iliescu elnök 1993 tavaszán Washingtonban részt vett a Holokauszt Emlékmúzeum avatásán, hazatérte után Corneliu Vadim Tudor, Eugen Barbu és Mircea Musat a Romania Mare hetilap április 30-i számában nyílt levélben ítélte el azzal, hogy „minden méltóságérzetét félredobva, behódolt a világot átfogó cionizmusnak”, mert nem tiltakozott amiatt, hogy Románia is jelen van azon országok között, ahol a múzeum dokumentumai szerint genocídium zajlott, noha „az egész világ tudja, hogy Románia 1940-1944 között valóságos oázis volt a zsidók számára.” A Romania Mare következetesnek bizonyult a kérdésben: 1997. november 14-étől kezdődően Ion Coja szenátor tollából cikksorozatot közölt a következő címmel: Romániában nem volt semmiféle holokauszt. A tagadás új változatát vezette be Iosif Constantin Dragan milánói üzletember, a Vasgárda volt tagja, jelenleg a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke. Natiunea című hetilapjának 1990. június 23-i első számában azt hangoztatta, hogy a pogromok tulajdonképpen a legionárius mozgalom jogos ellenlépései voltak, miután a Besszarábiából visszavonuló román csapatokat civil zsidók megtámadták, és tiszteket öltek meg. A Romania Libera 1990. július 11-én idézte Moses Rosen főrabbi beszédéből: a holokauszt tagadása a Ceausescu-diktatúra idején kezdődött el azzal az intézkedéssel, hogy a párt betiltott minden, ezzel kapcsolatos megemlékezést, egyidejűleg antiszemita kampányba kezdett, amelyhez a hangot Corneliu Vadim Tudor 1983-ban megjelent Idealuri című cikkgyűjteménye adta meg. A román kormány a heves nemzetközi tiltakozások nyomán változtatott 2003. június 12-én megfogalmazott álláspontján, amely szerint Romániában nem volt holokauszt: 2004. október 12-én nyilatkozatban ismerte el, hogy az Antonescu-rezsim idején mintegy 250 ezer zsidót küldtek halálba. Ugyanezen a napon a Ziua közölte: Ion Coja volt PUNR-szenátor legújabb könyve, a Protocoalele Kogaionului tagadja, hogy Romániában valaha is zsidókat öltek volna. /Babarás István: A holokauszt és a törvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Traian Basescu elnök Bukarestbe kérette Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármestert, hogy személyesen tájékozódjék a március 15-i székely nagygyűlésről. Egyes hírek szerint Basescu előzőleg a belügy- és az igazságügyi miniszterrel, valamint a titkosszolgálatok vezetőivel tárgyalt. Székelyudvarhelyen zavartalanul zajlik majd le a március 15- i székely nagygyűlés – biztosította március 10-én Bukarestben Szász Basescut. Szász meghívta Basescut a március 15-ei ünnepségre, az államfő elfogadta a meghívást, de jelezte: ha nem is tudna elmenni éppen március 15-én, egy későbbi időpontban megteszi látogatását. Szász sérelmezte, hogy az MPSZ választásokon való részvételét megakadályozták 2004-ben és kérte az államfőt, hogy legyen tekintettel a választási törvény módosításának szükségességére. Elmondta: nem számít provokációra, incidensre, Corneliu Vadim Tudor fenyegetésének nem hisz. Sófalvi László, az RMDSZ helyi szervezetének vezetője szerint semmi értelme annak, hogy Basescu megjelenjen Székelyudvarhelyen. Hargita megye prefektusa, Constantin Strujan úgy nyilatkozott: nem lesznek incidensek, a szervezők ugyanis egyeztettek a csendőrséggel és rendőrséggel. C.V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke kijelentette, neki és híveinek nincs szükségük engedélyre, hogy saját hazájában oda utazzon „sétálni”, ahova akar. /Basescu Bukarestbe kérette Szász Jenőt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./