Corneliu Vadim Tudor Nagy-Románia Párt elnöke letette az alapkövét egy 2000 férőhelyes börtönnek. Megesküdött: két év múlva, pontosabban 2008. július elsején ünnepélyesen fogja felavatni a Maffiózók Börtönét, de akkor már Románia államfőjének minőségében. Romániában törvény tiltja a privát büntetés-végrehajtási intézmények, fogdák, fegyházak, börtönök működtetését, de ez őt nem zavarja. Megnevezte a leendő börtön első lakóit, köztük van Emil Constantinescu volt államfő és Verestóy Attila szenátor. /Kilin Sándor: Börtönmese. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./

Varga Andrea tíz évi levéltári kutatásai során, főképpen az elmúlt három évben olyan okiratokra bukkant, amelyek a romániai katolicizmus történetét új adalékokkal gazdagítják. A moldvai katolicizmust három különböző szakaszra osztható. Az első időszak a Vatikán itteni hittérítőinek megjelenésével kezdődött, és tartott az 1848-as forradalomig. Nehéz, küzdelmes szakasz volt ez, az oszmán és egyéb birodalmak fennhatósága alatt álló Moldva trónján egymást sűrűn váltó uralkodók tovább nehezítették a missziós tevékenységet. A második időszak kezdete az 1848-at követő évtizedekre tehető, és a romániai kommunizmus hatalomra jutásával ért véget. Ebben az időszakban a moldvai misszió minorita rendje volt meghatározó tényező. A csángókat sokan azonosítják a katolikusokkal. A valóság az, hogy Moldvában létezik ugyan egy katolikus misszió, de a csángó hívősereg ennek csak egyik összetevője. Több mint kétszáz évvel ezelőtt Románia mai területén megtelepedett egy vallási közösség, amely elszakadt az orosz ortodox egyháztól, a lipovánokról van szó. A román ortodox nem kísérelte meg asszimilálni a lipovánokat. Mikor ide menekültek, 15 200-an voltak, jelenleg pedig csaknem 50 000-re tehető a számuk. Ezzel szemben a csángók, akik egy régi magyar nyelvjárást beszélnek, a XIX. század elején 18 ezren voltak az akkor Moldvában élő 32-33 ezer katolikus között. A moldvai katolikus közösség jelenleg több mint 250 ezer főt számlál, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint ebből mintegy 1500 a csángó. Ennek ellenére, a katolikus egyház nyilatkozatai szerint Moldvában 250 ezer katolikus él és valamennyien románok. Tanúi lehetünk a csángók elrománosításának. A moldvai katolikusok történetének második szakaszát a romániai felekezeteknek a második helyért vívott szüntelen vetélkedése határozta meg. Az 1918. évi egyesülés, majd különösen az 1929. évi konkordátum aláírása után a katolikus egyház beilleszkedett a két világháború közötti korszak román ultranacionalista áramlataiba, amit egész sor okirat, valamint a Presa Buna Kiadó (1928) könyvei tanúsítanak. A harmadik szakasz meghatározó volt az asszimilációs folyamatban, amelynek célja a magyar nyelvet beszélők elszigetelése volt. Tíz-tizenkét nehéz éven át a moldvai katolikusok felekezeti üldöztetésnek voltak kitéve, utána valamelyes javulás állt be a kommunista hatóságokkal kialakult kapcsolataikban. A harmadik szakasz dokumentumaiból kiderül, hogy a katolikus egyház jelenlegi helyzetét három körülmény befolyásolta: a Vatikán, általában a romániai, ezen belül különösképpen a moldvai katolikus klérus, valamint a Securitatetól támogatott kommunista hatóságok. Romániában, miután Bukarest egyoldalúan felmondta a konkordátumot, törvényen kívül helyezték a görög katolikus egyházat és több száz katolikus papot börtönbe vetettek. A Vatikán, hogy a feszültségen enyhítsen, kénytelen volt engedményeket tenni Románia és a szovjet befolyás alatt álló többi ország számára. Fenyegetően lépett fel az ortodox egyház is, mert zavarónak érezte a „katolikus enklávét”. Miután a Román Ortodox Egyház megkaparintott több mint 800 görög katolikus templomot, doktrínájában újraéledt a katolikusok elleni harc, amiben segítséget kapott a hatóságoktól is. A Securitate szemmel tartotta az egész klérust, úgyszintén a hívő közösségeket is. A megfigyelés kiterjedt az egyház egész tevékenységére, kezdve a vallási szertartásoktól, egészen a Vatikánnal fenntartott kapcsolatokig. A Securitate aktív, jól szervezett hálózatot épített ki besúgókból, akik közül többet a klérus soraiból toborozott. Ez a rendszer behálózta mind az ortodox mind a katolikus klérust, beleértve az erdélyi magyar vagy román papokat is. Varga Andrea kutatásai során a moldvai csángók eltűnését vizsgálta. A moldvai katolikus egyház, amely az utóbbi 150 év alatt a csángók közösségének is pásztora volt, hibás ezért. A moldvai katolikus egyháznak a csángók eredetére vonatkozó alapmunkáit könnyen lehet cáfolni. Érvényes ez Palra a moldvai katolicizmus főművére (Iosif M. Pal: A moldvai katolikusok eredete) épp úgy, mint Dumitru Martinasra is. Martinas csángó monográfiája /román nyelvű, címe magyarul: A moldvai csángók eredete, Bukarest, 1985/, a Securitate műve (UM 0544 és D – dezinformáló – ügyosztály). Egy „forrás” besúgói jelentése szerint Gherghel (iasi-i püspök) azt állította Martinas könyvének egyik kiadójáról, hogy ezredes. A Securitate tevékenysége kiterjedt a belső helyzetre, de a külsőre is, ami főképpen a Nyugat és a Vatikán félretájékoztatására összpontosult, például a „montázs” akcióban közreműködött a Securitate minden ügyosztálya, a kultusz-főigazgatóság, valamint 15 magas rangú egyházi személyiség. Egy különösképpen kétes, ugyanakkor rejtélyes alak az ultranacionalista Josif Constantin Dragan: beleavatkozott a Vatikán, a romániai katolikus klérus és a kultusz-főigazgatóság (Securitate) kapcsolataiba. Az 1970-es évektől kezdődően lépett fel mint közvetítő, ettől kezdődően a Securitate jobban be tudott épülni a romániai katolikus egyház életébe. A Securitate-jelentésekből megállapítható: 1. Azért, hogy megmenthesse romániai enklávéját, a Vatikán sorsára hagyta a görög katolikus egyházat és a moldvai csángókat, ez utóbbiakat a magyar nyelvű istentiszteletekre vonatkozó óhajukkal együtt. 2. A kommunista hatóságok a Securitate segítségével, különösen 1976 után új nacionál-kommunista vonalat követve, megtagadták a csángók minden kérését, és határozottan visszautasították, hogy a görög katolikus felekezet elismeréséről a Vatikánnal tárgyalásokat folytassanak. 3. Bukarest és Moldva érseksége továbbra is asszimilálja a csángókat épp úgy, ahogy tette a kommunista rendszert megelőzően is, a kommunista rendszer idején pedig új jelenség volt: a klérus jelentős része a Securitate kollaboránsa lett, sokan közülük ma is aktívak. Sajnálatos, hogy ez a mentalitás 1989 után sem változott, annak ellenére sem, hogy hatályos az 1521/2001. sz. Ajánlás, a Tytti Maria Isohookane-Asuma, az Európai Parlament finn tagjának abszolút semleges jelentése, amelyet 2001. május 4-én 9078-as számmal a csángók helyzetével kapcsolatban terjesztett elő. /Fordította: Barabás István./ /Varga Andrea: Egyedüli vesztes a csángók közössége? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Nem történt jogsértés – szögezte le Teodor Atanasiu védelmi miniszter, miután elemezte Constantin Croitoru tábornoknak, a Katonai Hírszerző Igazgatóság (DGIA) vezetőjének részletes beszámolóját arról, milyen következményekkel járt az igazgatóság azon rendelete, amelyben kémelhárító tiszteket bízott meg: lobbizzanak parlamenti képviselőknél, közigazgatási vezetőknél és a médiánál a minisztérium projektjeinek támogatásáért. A botrány a liberálisok által tett csapatkivonási javaslat bejelentését követően robbant ki egy újságcikk kapcsán, amely éppen a DGIA azon szigorúan titkosított dokumentumából idézett, amelyben a kémelhárító tiszteket utasították a lobbizásra. A román állampolgárok 60 százaléka úgy gondolja, hogy Romániának legkésőbb 2007 végéig ki kellene vonnia csapatait Irakból – derül ki a Gallup által a Civil Társadalomért Alapítvány megrendelésére készített felmérésből. /Gujdár Gabriella: Ki akarják lőni a hadügyminisztert. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./

– Nem teljesen igaz az az állítás, miszerint az EU-tagállamokban nincs olyan struktúra, mint a Legfelső Védelmi Tanács – állította Varga Attila képviselő, alkotmányjogász, aki a testület feloszlatását szorgalmazó NLP álláspontját kommentálta. A Nemzeti Liberális Párt egy vezető politikusa, Bogdan Olteanu képviselőházi elnök kifejtette: pártja egyet ért a tanács feloszlatásával. Varga elmondta: Magyarországon is, és más országokban is létezik valamilyen nemzetbiztonsági struktúra. Az viszont tény, hogy Romániában, egyedülálló módon a tanács egyfajta párhuzamos kormányként működik, olyan eszköz, amely által az államfő többlethatalomhoz jut. Mindazonáltal a képviselő úgy véli: egy esetleges alkotmánymódosítás elsőrendű feladata az lenne, hogy eldöntse: milyen köztársaság legyen Románia: parlamenti, félelnöki, vagy elnöki, a jelenlegi forma ugyanis egyik kategóriába sem sorolható egyértelműen. – Ion Iliescu a kezdeti egyetértés után összetűzött mind Petre Romannal, mind Adrian Nastase-val, ugyanúgy Emil Constantinescu sem tudott zöld ágra vergődni a miniszterelnökökkel, a Basescu-Tariceanu konfliktus pedig jelenleg is napirenden van – mondta Varga Attila. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Megszüntetnék a Legfelső Védelmi Tanácsot. Varga Attila: elsősorban a kormányzati szerepeket kellene tisztázni. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

A Civic Media Egyesület kezdeményezését, melynek célja a romániai sajtó és a civil szféra átvilágítása, az Új Magyar Szó is felkarolta, s a „Tiszta hangok” elnevezésű akciót segítendő a jelenleg megjelenő magyar nyelvű napi, heti és havilapok felelős kiadóit, igazgatóit, főszerkesztőit és főszerkesztő-helyetteseit, esetenként vezető szerkesztőit, főmunkatársait és publicistáit, illetve a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) ügyvezető tanácsát javasolta átvilágításra. 1989 decemberében a Szekuritáté megszűnt, teljes iratanyaga a hadsereg felügyelete alá került. 1990 januárjában a Temesvári Nyilatkozat 5. pontja próbálta az átvilágítást életbe léptetni, de ez az akkori politikai légkörben teljesen lehetetlen volt. 1996-ig a kommunista párt örökösei megakadályoztak mindent, ezalatt a Szekuritáté volt tisztjei részben megsemmisítették, részben elrejtették és kiválogatták a szerintük érdekes dossziékat. A Demokratikus Konvenció 1996-os választási győzelme sem hozott igazi fordulatot. 1999-ben azután egy országos bizottságot hoztak létre /CNSAS/, melynek feladata a hírhedt Szekuritáté archívumát vizsgálni, magas tisztségeket betöltő embereket átvilágítani. A témával foglalkozó, úgynevezett Ticu-törvényt valósággal „kiherélték” a pártok a parlamentben, majd a bizottság liberális párti támogatást élvező elnökét, Constantin Ticu Dumitrescut volt politikai bebörtönzöttet is megbuktatták. A CNSAS-nak nem igazán sikerült lelepleznie senkit: öt esztendő alatt tizennyolc magas rangú szekus tiszt akadt horogra, közülük tizennégy halott… Cristian Parvulescu politológus szerint a tisztázás egyik legnagyobb akadálya, hogy a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ folytatta a megfigyeltekről a Szekuritáté által megkezdett követési dossziék bővítését, és a régi besúgók többségét 1989 után újra aktivizálták, ők viszont nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva nem elővehetők. Az átvilágítást nehezíti, hogy a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának iratanyaga a hadsereg birtokában van. Ezt ötven évre titkosították. Csendes László, az RMDSZ-támogatást élvező CNSAS-tag szerint az átvilágításra kapott dossziékat eleve szűrve kapják kézhez. Dossziéeltűnések is vannak. Marius Oprea történész, aki 1998 és 2000 között Constantinescu elnök tanácsadója volt, akkor látta is szekusdossziéját. Mikor a Ticu-törvény elfogadása után kikérte a dossziéját, azt a választ kapta a CNSAS-tól, hogy a rá vonatkozó iratok nem találhatók. /!/ /Jakab Árpád: Átvilágítósdi – a politikai zsarolás román eszköze. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 19./

Immár másodszor oszlott fel idén Székelyudvarhelyen a helyi tanács. A Dézsi Zoltán alprefektus által jegyzett rendelet – akárcsak áprilisban – tudomásul veszi a tanácsosi testület feloszlását, mivel az működésképtelen. Előzőleg áprilisban kibocsátott rendeletével Constantin Strujan prefektus egyszer már tudomásul vette a tanács feloszlását. A dokumentumot a testület RMDSZ-frakciója jogi úton támadta meg, ennek hatására a kormánymegbízott visszavonta a rendeletet. Időközben az ügyet tárgyaló bíróság jogerős végzésben állapította meg, hogy a rendelet jogszerű volt. – Hangsúlyozni szeretném, hogy nem a prefektus oszlatta fel a testületet, hanem a törvény – nyomatékosította Szász Jenő. Több mint fél éve sorozatosan eredménytelenül zárultak a tanácsülések Az RMDSZ-frakció a polgármester által összehívott tanácsülésekről maradt rendszeresen távol, a Népi Akció (AP) párt listáján bejutott tanácsosokból, illetve a független tanácsosból álló Polgári Frakció pedig az RMDSZ kezdeményezte rendkívüli tanácsüléseken nem kívánt részt venni. Ladányi László székelyudvarhelyi alpolgármester, a helyi RMDSZ alelnöke közleménye szerint „az utóbbi hónapokban meghonosított egyszemélyes vezetési módszerekre” hivatkozva szorgalmazzák az előrehozott választást. /Ismét feloszlott az udvarhelyi tanács. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 19./

A Civic Media Egyesület felkérte az Országos Információs Közösséget, segítsen közre abban, hogy a Romániában jelenleg tevékenykedő titkosszolgálatok bocsássák el a jelenleg alkalmazásukban lévő egykori „szekus pribékeket”. Szerintük bizonyítékok vannak arra, hogy a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) jelenleg is dolgoznak olyan személyek, akik korábban a kommunista rendszer politikai rendőrségének tagjaként bűncselekményeket követtek el. A Civic Media elnöke, Victor Roncea július 24-én több olyan tisztet is megnevezett, akik korábban a Szekuritáté tagjai voltak, és jelenleg a SRI alkalmazásában állnak. „Így például Emilia Balaci százados, aki gyermekeket szervezett be besúgónak, a Szeben megyei SRI parancsnok-helyettese lett. Constantin Mataragiu főhadnagy, a temesvári egyetem szekusa, Carol Sebastian újságíró korábbi beszervezője a Temes megyei SRI élére került” – példálózott a Civic Media Egyesület vezetője. Előzőleg Carol Sebastian, a Cotidianul volt főszerkesztője feltárta: a Szekuritáténak zsarolás révén sikerült beszerveznie őt. Sebastian elmondta, másodéves egyetemista volt, amikor arra kényszerítették, hogy az egyik évfolyamtársáról jelentéseket készítsen. /Cseke Péter Tamás: „Pribékek” a titkosszolgálatoknál? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

Törvényellenesnek tartja Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) leköszönt igazgatója a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) július 24-i döntését, amely elrendelte a politikusdossziék nemzetbiztonsági okokból történt titkosításának feloldását. Szerinte a döntés nem a CSAT, hanem a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) és a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ vegyes bizottságának hatáskörébe tartozik. Cristian Parvulescu politikai elemző, a Pro Demokrácia Egyesület elnöke úgy véli, hogy Timofte tulajdonképpen Traian Basescura utalt, és azt sejteti a nyilvánossággal, hogy az államfői hivatal totalitárius módon az állami intézmények, valamint a titkosszolgálatok fölé kerekedett. Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor, a SRI működését felügyelő parlamenti bizottság tagja korábban elmondta, ő sem ért egyet az államfő politikusi dossziék titkosításának feloldását célzó utasításával. A politikus szerint ezután is maradnak titkosított dossziék a SRI leltárában. Különben a SRI igazgatói tisztségét 1997 és 2000 között betöltő Costin Georgescu is kételkedik abban, hogy a „megaátvilágítás” során szenzációs felfedezésekre bukkanna a CNSAS. Georgescu volt SRI-vezető ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a politikum mindig is megpróbálta befolyása alá vonni a titkosszolgálatot. Egyben elutasította azt az ellenzéki javaslatot, amely egybeolvasztaná a SRI-t a Külügyi Hírszerzéssel. – Radu Timofte, a SRI leköszönt elnöke megerősítette a központi sajtóban megjelent híreket, miszerint a titkosszolgálatok 1989 után is beszerveztek újságírókat. Habár Emil Constantinescu volt államfő hangsúlyozta: mandátuma idején ezt megtiltotta a SRI-nek, Timofte beismerte, a titkosszolgálatok nem szüntették be az újságírók behálózását. /Barta Zoltán: Blöff a politikusok átvilágítása? = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

Több csoport alakult ki a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságban (CNSAS). A radikális csoport tagjai – az elnök Claudiu Secatiu, Mircea Dinescu és Constantin Ticu Dumitrescu – az iratok teljes felderítését akarják, és szigorú intézkedések foganatosítását azokkal szemben, akik együttműködtek a Szekuritátéval. A mérsékeltek – Cazimir Ionescu (SZDP), Csendes László (RMDSZ) és Corneliu Turianu (DP) – az együttműködés árnyaltabb elemzését kívánják, Laurentiu Tanase (SZDP), Florin Chirisescu (SZDP), Dragos Petrescu (az államelnök jelöltje) a láthatatlanok csoportjába tartozik, míg Constantin Buchet, a Nagy-Románia Párt képviselője az Onisoru idejében meghonosodott gyakorlatot szeretné folytatni, tudósított az Evenimentul Zilei című bukaresti lap. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./

A „rendszer” ma is működik – véli a volt államelnök, Emil Constantinescu, aki mandátuma végén magát a szeku áldozatának nevezte. A rendszer a vezetői réteg és kapcsolathálózata, amely az állampárt idején a politikai rendőrség bonyolult szövevényét kiépítette. A nyolcvankilences hatalomváltással a diktátorcsalád bukott, jöhetett a második arcvonal. A rendszer ismét hasznosnak bizonyult. S mert a gazdaság ellenőrzése is feladatai közé tartozott, emberei az ország legfontosabb gazdasági pozícióit is megszerezték. Ügynökeit most már nem csupán információk begyűjtésére használja – hiszen a nagyfokú nyilvánosság ezt részben fölöslegessé teszi – hanem befolyásolásra, zavarkeltésre. Gazdasági hatalmával élve a régiek mellé, új, úgynevezett. „tiszta” ügynököket verbuvál, akik a politikában, a sajtóban teljesítenek szolgálatot, kapnak különféle megbízatást. Példaként a volt elnök többek között a Nemzeti Kezdeményezés Pártja vezetőjeként elhíresült, ambíciós Cosmin Gusát említette. A leleplezett informátorból lett sajtómágnás, Gusa lapjában meghirdetett leleplező-hadjárat lassan összemossa a bűnözőt az áldozattal, és esetenként szerecsen-mosdatásba is átcsap. Erre példa az egykor Félix fedőnévre hallgató Dan Voiculescu konzervatív pártvezér esete, akit nyilvánvaló szekuskapcsolatai dacára hajszál híján makulátlannak kiáltottak ki a bizottsági tagok. /Németh Júlia: Hálózat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./

Az egyik országos román napilap nyilvánosságra hozta a politikusok szekus dossziéit tartalmazó úgynevezett “29-es listát”. A rajta szereplő parlamenti képviselők legtöbbjének üldözött dossziéja van, s csupán 10-nek van együttműködési dossziéja, azaz ők politikai rendőrségi tevékenységet folytattak. A feltételezett együttműködők listáján Mona Musca (PNL), Frunda György és Sógor Csaba (RMDSZ), Cristian Radulescu (PD), Liviu Campianu és Gheorghe Dragomir (PNL), Radu Terinte (konzervatív), Ion Mocioaica (SZDP) és Constantin Mocanescu (volt nagy-romániás) mellett egy Hunyad megyei honatya neve is szerepel: Firczák György, a rutén kisebbség parlamenti képviselője, s az egyik Hunyad megyei forradalmár szervezet elnöke. A történész végzettségű Firczák György azt állítja, hogy a Securitate figyelte őt 1989 előtt, elsősorban Erdély történetéről szóló írásai miatt. /(CH. A.): Csiripelő Hunyad megyei képviselő? = Nyugati Jelen (Arad), aug. 14./

Constantin Ticu Dumitrescu nem tartja természetesnek, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagjai véleménye radikálisan különbözzön, és a tagok egymás ellen szavazzanak. Dumitrescu szerint tartózkodni a tanácsbeli szavazásokon gyávaságról tanúskodik. Akik így szavaznak, azok a felelősségtől próbálnak szabadulni, állítja a volt politikai fogoly. Csak akkor oldható meg a CNSAS jelenlegi krízise, ha a törvényt egyértelműen és egységesen alkalmazzák. Leszögezte: aki együttműködött a Szekuritátéval, akit beszerveztek, az segített a politikai rendőrségnek, ezért hibás. /Isán István Csongor: Ticu: a tartózkodás gyávaság. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./ Constantin Ticu Dumitrescu, CNSAS-tag azzal vádolta Ion Iliescu a volt államfőt, hogy államelnökként szekusokkal vette körül magát, mandátuma ideje alatt pedig a korrupció védnöke volt. Addig nem lehet igazságszolgáltatásról beszélni az országban, ameddig Iliescut nem vonják felelősségre bűnei miatt. Ticu Dumitrescu heves bírálatát a volt államfő nyilatkozata váltotta ki, amelyben azt szorgalmazta, hogy a CNSAS-nek döntéshozatalaiban különbséget kellene tennie azon személyek között, akik anyagi előnyök fejében működtek együtt a volt titkosszolgálatokkal, és azok között, akiket együttműködésre kényszerítettek, mint Corneliu Coposu, Mircea Ionescu-Quintus vagy Alexandru Paleologu. Ticu Dumitrescu istenkáromlásnak nevezte, hogy Iliescu egy kategóriába sorolná Coposut Quintussal. Leszögezte ugyanis: hat éve kutatja a Szekuritáté irattárát, és egyetlen jelentést sem talált, amely Coposu tollából származott volna. Dumitrescu ugyanakkor provokációnak nevezte Iliescu azon kijelentését, miszerint boszorkányüldözésnek nevezte az átvilágítást, amelynek hátterében politikai érdekbefolyást sejt. Ticu Dumitrescu nehezményezte, hogy a titkosszolgálatok még mindig akadályozzák a CNSAS kutatásait. Szerinte politikusok szekusmúltjának valós átvilágítása egyelőre blöff marad, hiszen a hozzájuk eljuttatott 29 politikus dossziéját előzőleg „kipofozták”. /Iliescu ellen Ticu Dumitrescu. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

Nem mindenki számít a Szekuritáté kollaboránsának azok közül, akik valamilyen formában nyilatkozatot adtak a Szekuritáténak, mi több a hálózati dosszié sem egyértelmű bizonyítéka az együttműködésnek – jelentette ki a Krónikának Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) magyar tagja. Csendes kifejtette, a Szekuritáténak többféle megfigyelési módja volt. Egyes személyek számára a politikai rendőrség egyszerű megfigyelési dossziét nyitott (dosar de supraveghere informativa; dsi), melybe az illetővel kapcsolatos véletlenszerűen befutó anyagokat gyűjtötte. A fókuszoltan megfigyelt személyek számára követési dossziét (dosar de urmarire informativa; dui) nyitottak. Az ilyen módon megfigyelt személyeknek álnevet adtak, ez került a dosszié címlapjára. A követési dossziékba kerültek a megfigyelést elrendelő tiszt cselekvési tervei, de ide gyűjtötték a telefonlehallgatási, levelezési jegyzőkönyveket, a besúgók álneves jelentéseit és a megfigyelt személytől vett nyilatkozatokat is. A megfigyeltektől vett nyilatkozatok alapesetben afféle vallatási jegyzőkönyveknek számítanak. Ezekben általában a nyilatkozó fél áll a vádlott pozíciójában. Az átvilágító bizottság valamennyi saját néven aláírt nyilatkozat esetében mérlegeli, hogy az milyen körülmények között született. Azt is vizsgálják, hogy a nyilatkozatot adó személy csak azzal a témával kapcsolatban vall-e, amivel kapcsolatban kérdezték, vagy ettől eltérő információkat is szolgáltat a politikai rendőrségnek. Fokozottan figyelnek arra, hogy nyújt-e olyan információkat, amelyek – akár csak elméletileg is – árthatnak valakinek. Csendes László elmondta, elképzelhető, hogy egyik-másik kollégája ilyen, saját néven írt nyilatkozat alapján is arra a következtetésre jut, hogy valaki a Szekuritáté besúgója volt, ő azonban nem osztja ezt a nézetet. Általában azokat minősítik besúgóknak, akik kötelezvényt (angajament) írtak a Szekuritáténak, melyben azt vállalták, hogy bizonyos fedőnéven besúgói jelentéseket (nota informativa) írnak. A hálózati dosszié megléte nem egyértelmű bizonyítéka annak, hogy valaki a Szekuritáté besúgója volt. Csendes László elmondta, a besúgói jelentések szerzői gyakorta arra hivatkoznak, hogy adtak ugyan álneves jelentéseket, de ez nem tekinthető politikai rendőrségi tevékenységnek. A kérdés megítélésében eltér Csendes László és Constantin Ticu Dumitrescu véleménye. Utóbbi úgy tekinti: valamennyi álneves jelentő politikai rendőrségi tevékenységet végzett, Csendes viszont a törvényre hivatkozott, mely szerint csak azokat a jelentéseket kell politikai rendőrségi jellegűeknek tekinteni, amelyek valakinek kárt okozhattak. A vizsgálat során mindenképpen enyhítő körülménynek számít, ha a nyilatkozatot író fél figyelmeztette a nyilatkozatában említett személyeket arról, hogy kénytelen volt róluk vallani a Szekuritáténak. /Gazda Árpád: A Szekuritáté fogalomtára – nem mind besúgó, aki nyilatkozott. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

Frunda György RMDSZ-szenátor megtekintette mind az öt szekusdossziét. Az átvilágító bizottság /CNSAS/ leköszönő szóvivője, Cazimir Ionescu bejelentette: ezentúl titkosan, és csakis igennel vagy nemmel szavazhatnak, de mindaddig nem hoznak döntést a politikusok ügyében, ameddig a két titkosszolgáltat, az RHSZ és a KHSZ nem adja írásban, hogy valamennyi politikus-dossziét átadtak. Frunda, miután szembesítették dossziéi tartalmával, ismételten kijelentette: nem működött együtt a Szekuritátéval. Nem írt alá együttműködési kötelezvényt, nem írt jelentéseket, nincs fedőneve, a róla kiállított megfigyelési dossziékban viszont öt álnevet használtak vele kapcsolatban. – Ebben a helyzetben van a többi RMDSZ-vezető is – vélekedett Frunda, aki szerint ennek a dosszié-cirkusznak a célja – többek közt – a szövetség kompromittálása. Elmondta: ’89 előtt két nyilatkozatot is írt, az egyikben visszautasította az együttműködést, a másikban pedig arról „tett ígéretet”, hogy nem hozza nyilvánosságra a titkosrendőrség behálózási kísérletét. E két nyilatkozat közül csak a második lelhető meg az iratok közt. A szenátornak összesen öt, két hálózati és három megfigyelési dossziét mutattak be. Frunda szerint a hálózati iratcsomók, amelyeket azon személyek számára is kiállítottak, akiket megpróbáltak ugyan behálózni, de nem sikerült, az ő esetében is ilyen sikertelen kísérletről tanúskodnak. – Amikor 2000-ben az államfői tisztségre jelöltek, kértem, mutassák meg a dossziémat, de visszautasítottak azzal az indoklással, hogy olyan tisztek neve szerepel benne, akik még mindig aktívak, és akiknek személyét nem lehet nyilvánosságra hozni. Most viszont, amikor átnéztem az iratcsomók tartalmát, egyetlen ilyen nevet sem találtam, csak azokét a régi szekusokét, akik még Marosvásárhelyen figyeltek – mondotta. Sorin Oprescu szociáldemokrata párti szenátor szerint ez az egész dosszié-hisztériának Traian Basescu az értelmi szerzője. Basescu mindent megpróbált, hogy kiteljesítse hatalmát. A szenátor szerint azzal, hogy Basescu jóváhagyta a parlamenti képviselők eddig titkosított dossziéinak a nyilvánosságra hozatalát, elsősorban nem a szekusmúltat akarja tisztázni, hanem a román törvényhozást akarja lejáratni, a teljes káoszban pedig kiprovokálni az előrehozott választásokat. Az SZDP szóvivője, Cristian Diaconescu bejelentette: pártja megfosztja párttagságától minden olyan tisztségviselőjét, akiről kiderül, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (KP) elnöke, akit az átvilágító bizottság korábban elmarasztalt, kijelentette: biztos forrásból tudja, hogy Traian Basescu államfő is együttműködött a Szekuritátéval. Ezt az álláspontot képviseli Emil Constantinescu volt államfő is, aki már tavaly decemberben megkereste a bizottságot azzal a kéréssel, hogy világítsák át Basescu múltját. Claudiu Secasiu, a bizottság elnöke bejelentette: elkezdték a vizsgálatot Constantinescu bejelentése nyomán, eddig azonban csak a Külügyi Hírszerző Szolgálattól /SIE/ kaptak választ, amely szerint egyetlen, Basescu elnök múltjával kapcsolatos dokumentumra sem akadtak az archívumban. Cazimir Ionescu szóvivő cáfolta azokat a sajtóban napvilágot látott információkat, amelyek szerint a következő „csomagban” olyan politikusok dossziéi szerepelnek, mint Theodor Stolojan, Teodor Melescanu, Adrian Severin és Mircea Geoana. Ioan Talpes független szenátor, a SIE volt elnöke azt nyilatkozta, hogy azon politikusok, akiknek megfigyelési dossziéja – akár hiányosan is – a CNSAS-nál van, egytől-egyig besúgók és ügynökök. Ezzel Talpes cáfolta a politikusok azon állítását, miszerint a megfigyelési dosszié léte nem a Szekuritátéval való együttműködést, hanem a megfigyelést jelentette. Ioan Talpes szerint újabb dosszié-hullám várható: az 1990 után keletkezett dossziék is a politikusoknak a Szekuritátéval való együttműködését bizonyítják. Szerinte léteznek olyan politikusok, akik 1990 után is együttműködtek a Szekuritátéval a régi hagyományok szellemében, akiket új, „pozitív, a változásoknak megfelelő” feladatok elvégzésével bíztak meg. /Sz. K.: Szavazási módszert változtatott az átvilágító bizottság. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

Idén újra kikerül a Kazán-szoros baloldali sziklafalára az a márványtábla, amely a Duna szabályozását kezdeményező gróf Széchenyi Istvánnak hivatott emléket állítani. Az eredeti, mintegy tíz négyzetméteres tábla, akárcsak a sziklába vájt egykori Széchenyi út a vaskapui vízi erőmű megépítése után a felduzzasztott folyam mélyére került. A Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Jachtegylet tagjai tavaly már elhelyeztek egy kis méretű táblát, de ismeretlen tettesek néhány hét után – a román, magyar és Széchenyi-zászlóval együtt – eltávolították. „Azon a tízezer forinton ne múljék, mi az idén is kihelyezünk egy kisebb méretű táblát. De erről lényegében a hatóságoknak kellene gondoskodniuk” – magyarázza Varga István, a Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Jachtegylet ügyvezető alelnöke. Elmondta, hogy az 55x35 centis márványlapba annak a hatalmas táblának a szövegét vésették, amely a víz alá került. Gesztusukkal Széchenyi István előtt kívántak tisztelegni. A sziklafalat, melyre a táblát rögzítették csak a vízből lehet megközelíteni, egy hónap alatt mégis nyomtalanul eltűnt. „A szorosban nem ez az egy, pusztulásra ítélt emléktábla; mi a többinek a sorsát is felvállaltuk” – mondja Madaras Lázár, Mehedinti megye néhány hónappal ezelőtt lemondott prefektusa. Elszomorítónak tartotta, hogy a helyi románok közül kevesen ismerik a környék valós történelmét. Sokan nem tudják, hogy Mehedinti megyeszékhelyét, a ma Drobeta Turnu Severinként ismert Szörényvárt egy magyar szerzetesrend létesítette. Ezt idézi a város címerében található kereszt is. Ezeket a részleteket szerencsére a megyei múzeumban el is mondják a látogatóknak – jegyezte meg Madaras. – A Duna mentén kígyózó vasutat is a magyarok építették. 1860-ban Szörényvár lakóinak több mint fele német ajkúnak vallotta magát, de a magyarság számaránya is 20 százalék fölött volt. A románok aránya 10 százalék alatt maradt, a kiegyezéskor is alig érte el a 15 százalékot. Szörényvár mára jószerével színromán településsé vált. Madaras betegnyugdíjba vonulásával az a néhány tucat al-dunai magyar is elárvult. Lászlóvára határában most is ott áll az óriási méretű Baross-tábla, mely öles betűkkel hirdeti: „Az Aldunai vaskapunak és a többi zuhatagnak az MDCCCLXXXVIII évi XXVI t. czikkelye által elrendelt szabályozása megkezdetett I. Ferencz József uralkodása alatt Gróf SZAPÁRY GYULA miniszterelnök idejében BELLUSI BAROSS GÁBOR kereskedelemügyi miniszter által MDCCCLXXXX (1890) évi szeptember XV-én. Isten áldása legyen e művön és megalkotóin.” A vasminiszternek is emlegetett Baross Gábor közlekedési miniszter Széchenyi örökébe lépve az Al-Duna szabályozásának és a gőzhajózásnak volt a szorgalmazója. Új-Moldova mellett a hegyoldalban egy másik emléktábla is megmaradt. Kopott betűkkel hirdeti, hogy a Vaskapu szabályozását már 1890-ban megkezdték Ferenc József uralkodása idején, gróf Szapáry Gyula miniszterelnöksége alatt. Orsovától mintegy 18 kilométerre egy 1889-es tábla Erzsébet királynénak állított emléket. Nisztor szerint a víz teljesen tönkretette. Szinice falu közelében a Duna medrében három darab háromszöget alkotó, toronyszerű építményt fedezhetünk fel. Az először 1428-ban említett Háromtorony (más néven: Trikule vagy Tri Cule) az egykori magyar határvédelmi rendszer maradványa. A történészek szerint, több al-dunai várhoz hasonlóan Zsigmond király építtette. A tornyok a duzzasztás nyomán mindig vízben állnak, magas vízálláskor teljesen ellepi a folyam a legalacsonyabbat. Alacsony vízállásnál azonban le is lehet sétálni a tornyokhoz. 22 kilométerrel feljebb, Drenkovánál a vízben állnak Drankó várának a romjait. A Szörényi-Bánság fontos erődítményét a 14. században építhették, 1432-ben a törökök elfoglalták, és feltehetőleg lerombolták. A modern vonalú orsovai római katolikus templom falára 2004. május elsején került fel az a márványtábla, mely a magyar korona történetének e településhez kötődő részletére emlékeztet. „A Szent Korona Orsovánál volt 1849-től 1853-ig elrejtve. Az elásatás helyén, a Szent Korona ittlétének emlékére 1855-ben Koronakápolnát építettek. A kápolna a Duna vize alá kerülvén, emlékül a koronát tisztelők ezen táblát állították” – olvasható a márványlapon. A koronázási jelvényeket 157 évvel ezelőtt éppen augusztus 17-én rejtették el a Szemere Bertalan miniszterelnök vezette menekülők. A korona rejtekhelye fölé immár I. Ferenc József császár emeltette a kápolnát. A Duna felduzzasztása nyomán ez az emlékhely is víz alá került. A nemzeti értékek ápolására Temesváron megalakult a Szent Korona Szövetség. Ennek a szervezetnek a kezdeményezésére helyezték az új templom falára a háromnyelvű emléktáblát. A Baross Gábor által létrehozott tanintézetben 1927-ig folyt magyar nyelvű oktatás. Ha újraindítanák, ma már nem lenne diák, aki magyarul tanulhatna falai között. A magyar jellegű emlékek a Duna süllyesztőjébe kerülnek, közben Orsova mellett egy sziklatorony Decebal dák uralkodó hatalmas szobrává alakul. A műalkotás magassága 40, szélessége 25 méter. Az alkotás félkész állapotban várja befejezését. A munkálatokat a leggazdagabb románként emlegetett Josif Constantin Dragan pénzeli. A szekuritátés, korábban vasgárdista múlttal vádolt üzletember pénzhiányra hivatkozva állította le a kőfaragókat. /Szucher Ervin: Magyar emlékek az Al-Dunán. Víz alá kerültek a Vaskapu Duna-szorosait hajózhatóvá tevő magyar államférfiak emléktáblái. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Készülőben vannak a Hunyad megyei telekkönyvi hivatal új térképei – jelentette be Constantin Ene igazgató, miután a napokban átvette az országos telekkönyvi hivataltól a megyéről készült légi felvételeket. Ezeken kell feltüntetniük a hivatalban bejegyzett közel félmillió parcellát. Több mint száz évig ugyanis az Osztrák–Magyar Monarchia által készített rendkívül alapos, de már teljesen elavult térképek szerint dolgoztak. Ebből a századfordulón két példányt készítettek: az egyik az állami levéltárban van, a másik pedig itt, a telekkönyvi hivatalban. Az utóbbi 15 évben 72 000 birtokívet adott ki a hivatal a monarchiabeli térképeken való telekazonosítás alapján. A légi felvételek alapján egyszerűbb lesz a beépített, a mezőgazdasági, illetve az egyéb telkek azonosítása. A két térkép összevetése és átírása több évi munkát igényel, miután elkészül, számítógépes feldolgozásban mindenki számára hozzáférhető lesz. /(GBR): Lecserélik a 120 éves megyetérképet. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./

Radu Berceanu szállításügyi miniszter, a Demokrata Párt alelnöke bemutatta a sajtónak azt a 300 oldalas dossziét, amelyet a Szekuritáté Iratait Vizsgáló Bizottságtól (CNSAS) kapott meg, s amelyet a következő napokban az internet útján is nyilvánosságra kíván hozni. A megfigyelési iratcsomó megfigyeléseket, besúgói jelentéseket és olyan nyilatkozatokat tartalmaz, amelyek megírására annak idején a Szekuritáté kényszerítette. – Emil Constantinescu vagy pedig a jelenlegi titkosszolgálatok politikai rendőrségi akciót folytattak, amikor a Szekuritáté által róla készített iratcsomót 2000-ben titkosították – jelentette ki Berceanu. A miniszter védelmébe vette pártbeli kollégáját, Silvian Ionescut, aki 1989 előtt dolgozott 17 éven át a külföldi hírszerzésnek (DIE), s aki szerinte „nagyjából ugyanazt a munkát végezte”, mint azok a hírszerző tisztek, akik 1990-ben kerültek a külföldi hírszerzéshez, és így az elmúlt 17 évben a SIE-nek dolgoztak. /Radu Berceanu bemutatta a CNSAS-tól megkapott dossziéját. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./ Constantinescu cáfolta, hogy ő javasolta volna a titkosítást, és politikai rendőrségként használta volna a titkosszolgálatokat. Nyomatékosította: az ő elnöki mandátuma alatt egyetlen dossziét sem titkosítottak. A volt államfő szerint Berceanu azért vádolja őt, hogy elterelje a figyelmet Traian Basescu szekusdossziéjáról. /I. I. Cs.: Berceanu-Constantinescu vita. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./

Emil Constantinescu pert indít a titkosszolgálatok igazgatói és a Volt Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagjai ellen. Döntését azzal indokolta a volt államfő, hogy az intézmények nem teljesítették törvényes kötelezettségeiket. Az ex-elnök rámutatott: előbb megkeresi a titkosszolgálatok tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottságokat, és kérni fogja, hogy ellenőrizzék, hogyan teljesítették a titkosszolgálatok a 187/1999-es törvény által előírt kötelezettségeiket a volt politikai rendőrség leleplezésére vonatkozóan. Constantinescu hangsúlyozta, az ügyben a jelenlegi államfő is szerepet vállalt „illegálisan és alkotmányellenesen”, mert nem hatásköre a titkosítás vagy a titkosítás feloldása. Emil Constantinescu leszögezte: teljesen nyilvánvaló, hogy Traian Basescu együttműködött a Szekuritátéval, majd felsorolta, milyen iratokat mutatott be az átvilágító bizottságnak, amikor Traian Basescu ellenőrzését kérte. /Az átvilágítókat pereli az ex-elnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

Nincs szekuritátés iratcsomója, nyilatkozta Traian Basescu államfő. Kijelentette: ha valaki akár csak egy lapot is talál a Szekuritáté irattárában, amit ő írt, hozza nyilvánosságra azt. Az elnök közölte, hogy 1990 óta öt alkalommal is felszólították a titkosszolgálatokat a szóban forgó iratok megkeresésére, legutóbb Emil Constantinescu nyújtott be erre vonatkozó kérést. Basescu azzal vádolta az újságírók egy tévéműsorban szereplő csoportját, hogy „sehonnai politikusokkal, semmirekellő úgynevezett parasztpártiakkal” közösen megpróbálnak gyártani neki egy szekus dossziét. Az említett tévéműsorban Aurelian Pavelescu Kereszténydemokrata Néppárti képviselő szerepelt, aki néhány újságíróval egy 70-es évekbeli, konstancai jegyzékről beszélt. Az említett lista a Szekuritáté akkori besúgóinak nevét tartalmazta, és állítólag a mostani államfő is szerepel rajta. Ezzel kapcsolatosan az elnök kijelentette: abban az évben, amikor ő diplomát szerzett, a Tengerészeti Intézetnek mintegy 60 diákja volt, ezeket könnyen meg lehet találni, hamar ki fog derülni, hogy kollégájuk besúgó volt-e vagy sem. Pavelescu képviselő, az államfő „sehonnai politikus, semmirekellő…” minősítéseinek célpontja minősíthetetlennek tartja Basescu szavait. Kijelentette, hogy nem pereli be az államfőt, mert úgy véli: a választók eléggé megbüntetik majd. Különösen azt tartja felháborítónak, hogy az elnök sértegette a parasztpártot, amely egykor miniszteri tisztségbe juttatta és támogatta őt. /Ellentámadásban Basescu: „Az egyetlen gond a dossziémmal az, hogy nem létezik!”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

Egymás kezébe adták a kilincset szeptember 5-én a politikusok az átvilágítótestület (CNSAS) székházában. A testület meghallgatta Rodica Stanoiu szociáldemokrata szenátort, egykori igazságügyi minisztert is, aki annyit mondott, megfigyelési dossziéja volt a Szekuritáténál. A testület meghallgatta Dan Constantin Mocanescu független parlamenti képviselőt is, aki bevallotta, hogy 1989 előtt jelentést írt egy romániai származású külföldi állampolgárról. Hangsúlyozta azonban, hogy nem írt alá együttműködési nyilatkozatot. Sorin Antohi neves román történész, a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) tanára, a Társadalmi Párbeszédért Csoport (GDS) egyik legaktívabb tagja elismerte, hogy együttműködött az egykori kommunista titkosrendőrséggel. Barátai és ismerősei egy részéről írt jelentéseket 1976 és 1982 között. Az együttműködési nyilatkozat zsarolás hatására született, miután a Szekuritáté az iskolából való kirúgással és börtönbüntetéssel fenyegette meg – állította Sorin Antohi. /Fall Sándor: CNSAS – szembesítés a dossziék titkaival. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./

Constantin Ciobanu megyei ügyész kihallgatta az almásréti áramlopás kapcsán tanúként beidézett Réthi Csabát, Réthi Miklóst és Vatány Csabát. A kihallgatást követően Réthi Csaba elmondta: furcsa módon azt tapasztalta, hogy az iratcsomó nagyon megvékonyodott, az ő tízoldalas feljelentő nyilatkozata sem volt benne. A rendőrség az almásréti rendőrvilláknál dolgozó három napszámos ellen is vádat emelt az áramlopás miatt, hiszen ők is ott voltak, és tudtak a dologról. Ők a rendőröktől kapták az utasítást, hogy a karókat szereljék fel a villanyvezetékre, nem jószántukból lopták az áramot – hangsúlyozta Réthi, aki azt sem érti, hogy a kézdivásárhelyi villanytelep három munkatársa által tetten ért Aurel Blajt meg sem említették. Réthi azt is kifogásolja, hogy az ügyészség a rendőrök ellen valló Tóth Gábort nem hallgatta ki, és a büntető jegyzőkönyvet aláíró Dimény H. Árpád újságíró sem szerepelt a tanúk között. Az ügyész azt tanácsolta Réthiéknek, fogadjanak védőügyvédet, mivel a következő kihallgatás már az ő jelenlétében lesz. Réthi úgy látja, hogy az áramlopás miatt végül is ők hárman fognak bűnhődni, és az áramot lopó rendőröket tisztára mossák. /(Iochom): Az ügyészségen megkezdődött a tanúk kihallgatása (Lemhényi áramlopó rendőrök). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./

Emil Constantinescu volt államelnök a Legfelső Semmitőszéken tett panaszt a Szekuritate Irattárát Vizsgáló Bizottság tagjai ellen hivatali visszaélés miatt. Kilenc hónap telt el azóta, hogy egy panaszt nyújtott be a hivatalnál, az átvilágító bizottság tagjai azonban azóta sem tettek eleget az írásban vállalt kötelezettségeiknek, amelyeket a jogszabály leszögez. /Constantinescu bepereli az átvilágító bizottságot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

A népzenei örökség megőrzését korszerűsítő magyar-román folklórarchiválási együttműködés indul a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Román Akadémia Constantin Brailoiu Etnográfiai Intézete között. A Magyarországon kidolgozott archiválási rendszert a románok is szeretnék alkalmazni. Bukarestben nagy az elmaradás, 40-50 éves szalagok vannak nagyon nagy számban, amelyek digitalizálását záros határidőn belül meg kellene tenni ahhoz, hogy megmaradjanak. A román kollégák megengedték, hogy azokat az adatlapokat, amelyek magyar vonatkozású gyűjtéseket tartalmaznak, lemásolhassák. Kiderült, hogy a legrégibb román hangfelvétel Budapesten van. A megmentett anyag az interneten hamarosan elérhetővé válik. A www.zti.hu honlapjáról több mint 7000 dallamot meg lehet hallgatni, le lehet tölteni – ingyen. /Gergely Edit: Közös folklórérdekek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

Frunda György szenátor közölte, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ legutóbbi ülésén megállapította, hogy ő nem működött együtt a politikai rendőrséggel. A Gandul napilap úgy tudja: a szenátor esetében döntését a CNSAS nem egyhangúlag hozta meg, ketten – Mircea Dinescu és Constantin Ticu Dumitrescu – tartózkodtak a szavazáskor. Lavinia Sandru, a Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN) alelnöke hevesen támadta a CNSAS legutóbbi döntéseit. Szerinte az átvilágító testület és a pártok vezetői között alku született bizonyos politikusok „tisztára mosásáról”. A PIN alelnöke úgy tudja: az első „tisztára mosandó” csomagban Frunda György (RMDSZ), Cristian Radulescu (PD), Serban Mihailescu (PSD) és Marcu Tudor (PRM) szerepel. „Vannak olyan politikusok, akik pletykából élnek meg, mert másképp nem tudnak érvényesülni” – kommentálta Sandru kijelentéseit Frunda György. Lavina Sandru információit cáfolták a demokraták is. /Cs. P. T.: Frunda nem volt besúgó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Basescu nem folytatott olyan politikai jellegű tevékenységet 1989 előtt, amely elítélendőnek minősülne – állapította meg a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság. Ismeretes, hogy tavaly Emil Constantinescu volt államfő az átvilágító bizottság rendelkezésére bocsátott több olyan dokumentumot, amely – állította – alátámasztja a vádakat, melyek szerint Basescu együttműködött volna. A bizottság hasonló döntést hozott további három politikus ügyében. Míg a megfigyelői dossziéval rendelkező Puiu Hasotti (NLP) és Toró T.Tibor (RMDSZ) esetében nem merült fel az együttműködés gyanúja, a hálózati dossziéval rendelkező Radu Terinte (KP) ügye tisztázásra várt. /Basescu nem működött együtt – döntött az átvilágító bizottság. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./

„Azzal, hogy kitartóan követeli az úgynevezett székelyföldi területi autonómiát, az RMDSZ nyílt támadást intéz az alkotmány ellen” – jelentette ki Bogdan Pascu konzervatív párti miniszterelnök-helyettes. Pascu szerint ország egyetlen hivatalos nyelve a román nyelv. „Ilyen körülmények között ne feledkezzünk meg a kétnyelvű táblákról sem, az RMDSZ erre irányuló nyomásairól a Constantinescu-rezsim, valmint a Ciorbea által vezetett Konvenció ideje alatt! Ezek nagyon jó példák az alkotmánnyal való szembeszállásra. A törvény, amely által engedélyezték mindezt, egyértelműen alkotmányellenes”- mutatott rá Pascu. Szerinte „a szeparatista magyarok” úgy vélik, hogy sikerülni fog tervük, mert a konvenciós kormányzás idején „sikerült manipulálniuk a kormányt”. Bogdan Pascu szerint autonóm terület létrehozása Románia szívében – „ahová az RMDSZ akar eljutni” – többmillió román akaratát szegné meg, „köztük magyar nemzetiségűekét vagy más kisebbségekhez tartozókét is, akik megszavazták az alkotmányt, ezáltal szentesítve Románia integritásának és szuverenitásának elvét”. Ugyanakkor Daniel Buda demokrata párti képviselő azzal vádolta az RMDSZ elnökét, hogy „nacionalista és szeparatista diskurzusával arra buzdítja a polgárokat, hogy ne tartsák be az alkotmányos rendet”. Pártbéli kollégája, Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester ugyanakkor követelte, hogy a megyeszékhely kerüljön ki az autonóm Székelyföld létrehozását célzó projektből. /Bogdan Pascu szerint alkotmányellenes a kétnyelvűség. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Megbeszélést folytatott október 10-én Traian Basescu államfő a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagjaival. A találkozón részt vettek a titkosszolgálatok – a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) – frissen kinevezett igazgatói, George Maior és Claudiu Saftoiu is. A találkozó fő témája a titkosszolgálatok levéltárában található iratcsomók átadása volt. Döntés született arra vonatkozóan, hogy a titkosszolgálatok levéltáraiban található összes szekus dossziéit átadják az átvilágító bizottságnak. Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágító bizottság tagja a megbeszélés után úgy nyilatkozott: azáltal, hogy „az államfő idehozta a titkos-szolgálatok vezetőit, megtöri az eddigi, itt uralkodó hangulatot: vagyis az alárendeltségi érzetet.” Basescu elrendelte: év végéig minden iratcsomót adjanak át. Dumitrescu megemlítette Basescunak, hogy bizonyos titkosítás alól feloldott, az átvilágító bizottságnak átadott dossziék alig néhány lapot tartalmaztak, gyakorlatilag csak a fedőlapokat. Claudiu Saftoiu közölte: november 15-ig újabb 6500 dossziét fognak az átvilágító bizottság rendelkezésére bocsátani az eddig átadott 12 121 iratcsomón kívül, a többit pedig év végéig átadják. /N.-H.D, P. A. M.: Basescu, Maior és Saftoiu az átvilágító bizottságnál. Év végéig az összes dossziét átadják – ígérik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Október 15–én kétszeresen is kitüntették Gúzs Imre, Szatmárnémetiben élő írót, újságírót. Az Erdélyi Irodalomért Alapítvány által Székelyudvarhelyen szervezett rendezvényen az alapítvány kiemelkedő irodalmi tevékenységért járó oklevele mellett a Magyar Írószövetségnek „az erdélyi magyar újságírás szolgálatában végzett sok évtizedes eredményes és áldozatos munkájáért” járó díját is átvehette. Gúzs Imre /sz. Köpec, 1936 febr. 9./ a Bolyai Tudományegyetemen végzett, történelem–filozófia szakon. Eddig tíz kötete látott napvilágot. A kiadónál van a „Megszólítani a reményt” című, készülőfélben lévő kötet, nemrég készült el a 320 oldalas „Évek és érzelmek fogságában”, valamint a „Meglesett élet” című riportsorozat körömnovella–kötetté való átdolgozása. A Bányai Fáklyánál 7 évet, a Szatmári Hírlapnál 5 évet dolgozott — kétszer is eltanácsolták ezektől az újságoktól, rendszerellenesség vádjával. Húsz évig tanított Szamosdarán és Pusztadarócon, aztán 1990–ben a Szatmári Friss Újság munkatársa lett, nyugdíjba meneteléig. MÚRE–különdíjas újságíró, Ezüst Gyopár díjas tanár, Emil Constantinescu államelnök pedig Tisztikereszttel tüntette ki. Gúzs Imre kifejtette: „Ma az irodalom mélyponton van, a mai irodalmi életnek nincs egy olyan meghatározó személyisége, mint mondjuk a tizenkilencedik század végén–huszadik század elején volt. A székelyudvarhelyihez hasonló rendezvényeknek éppen az lenne a hivatása, hogy az irodalmi élet felé irányítsák a közfigyelmet, mert az írás olyan műfaj, amely nem csak lát, de láttat is, az igazság, az őszinte beszéd felé fordulva.” /Fodor István: Kitüntették Gúzs Imre írót, újságírót. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 18./

A magyar forradalom kirobbanásának idején Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt első titkára Jugoszláviában tartózkodott. Ezért 1956. október 28-ig Romániában a biztonsági intézkedések foganatosítása a Politikai Bizottságra hárult. Már 24-ére eldöntötték, hogy teljes hírzárlatot léptetnek életbe a szomszéd országot illetően. Ezenfelül lezárják a határt, és kerülnek minden olyan intézkedést, ami ingerelhetné a magyar vagy a német lakosságot. Ugyanakkor teljhatalmú megbízottakat küldtek ki a határ menti, vegyes lakosságú és a politikailag „érzékenyebbnek” tartott tartományokba: Fazekas Jánost Marosvásárhelyre, a Magyar Autonóm Tartomány székhelyére küldték, Miron Constantinescut Kolozsvárra. Másokat, főként magyar származásúakat Nagyváradra, Nagybányára és Temesvárra. Október 26-án a Politikai Bizottság kidolgozott egy akciótervet. Ebben előírták a munkahelyi gyűlések összehívását és a magyarországi események „feldolgozását”, azonnali intézkedések foganatosítását a lakosság jobb élelmiszerellátása érdekében. Gheorghiu-Dej hazatérte utáni elemzéskor a Román Munkáspárt vezetősége a helyzetet válságosnak ítélte és különleges intézkedéseket hozott. Október 30-án vezérkari csoportot állítottak fel Emil Bodnaras vezetésével, azzal a feladattal: „megtegyenek minden szükséges lépést, hogy biztosítsák a legnagyobb rendet a Román Népköztársaság területén”. A Magyar Autonóm Tartomány központjában, Marosvásárhelyen október 26-tól Fazekas János koordinálta a politikai akciókat. Fazekas egy 1989 után készült interjúban említette, hogy Gheorghe Pintilie tábornok, aki 1948-tól a Securitate irányítója volt, titkos parancsot küldött neki, amely mintegy ezer névből álló listát tartalmazott, akiket előzetes letartóztatásba akart helyeztetni. A listán a Magyar Autonóm Tartomány fontos személyiségeinek, számos írónak és értelmiséginek, tanároknak és az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet mintegy 150 diákjának a nevét azonosította. Azonban Fazekasnak a Kolozsváron hasonló utasításokat kézhez kapó Miron Constantinescuval együtt sikerült hatályon kívül helyeztetni a rendelet végrehajtását. Fazekas november első napjaiban számos nagygyűlés megtartását rendelte el, amelyeknek egyedüli célja a Román Munkáspárt politikájának helyeslése és a magyarországi események elítélése volt. Az ülésen többnyire kényszerűségből munkások szólaltak fel a forradalmat elítélően, őket megfenyegettek, nehogy visszautasítsák a „felkérést”. Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában gyűlést tartottak az írókkal és szerkesztőkkel. Fazekas János minden résztvevőt nyílt állásfoglalásra kötelezett, ami nem lehetett más, mint a forradalom elítélése. Az összejövetel után, hűséglevelet készítettek, amelyet „aláírt” tizenhat író, három szerkesztő és három szerkesztőségi dolgozó. A levél november 4-én jelent meg a Vörös Zászlóban Lelkiismeretünk parancsszava. A Magyar Autonóm Tartományban élő írók és a marosvásárhelyi irodalmi intézmények dolgozóinak levele az RMP Központi Vezetőségéhez címmel. Visszaemlékezéseiben Fazekas János úgy magyarázta, hogy ez a nyilatkozat „védőpajzs volt évtizedeken keresztül, lehetőséget biztosított az alkotómunkához.” Következett a nyilatkozatnak az Előrében történő közzététele. Ezt megelőzően Sütő András és három társa (Gálfalvi Zsolt, Oláh Tibor és Nagy Pál) felhívta Robotos Imrét, a központi magyar napilap, az Előre főszerkesztőjét, hogy nevüket törölje az aláírók közül, mivel ők nem értenek mindenben egyet annak tartalmával és „szolidaritást vállalnak a magyar ifjúsággal”. Robotos a kérdést úgy oldotta meg, hogy a felhívást nem közölte le, ami súlyos következményekkel járt számára. Fazekas az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet összejövetelén arra kötelezte annak tanárait, hogy ők is egy nyílt levélben fejezzék ki hűségüket a rendszer iránt. A nyilatkozat 42 aláírással november 5- én jelent meg a Vörös Zászlóban. A marosvásárhelyihez hasonló nagygyűléseket tartottak Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és máshol. /Pál-Antal Sándor: Preventív retorzió – nagygyűlések, hálanyilatkozatok. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

November 4–15. között tartják Bukarestben a XVI. Országos Színházi Fesztivált. A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata Visky András Tanítványok című Tompa Gábor rendezte előadással vesz részt a fesztiválon. A színházi seregszemle igazgatója és egyszemélyes válogatója Marina Constantinescu kritikus. „Visky András személyiségének, írásainak, belső világának, életfilozófiájának valódi ismerőjeként Tompa Gábor rendkívül egyszerűen követi a szöveg drámai feszültségét, anélkül, hogy nehézkes és fölösleges szimbolikával töltené meg, vagy engedne a folyamatos magyarázkodás kísértésének.” – írta Marina Constantinescu a Tanítványok kapcsán. /Tanítványok az Országos Színházi Fesztiválon. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./