Törvénytelenül tűzte ki a városvezetés Csíkszereda polgármesteri hivatalára a székely zászlót, jelentette ki Constantin Strujan Hargita megyei prefektus. A kormánybiztos a szankcióval megvárja a választások végét. Antal Attila csíkszeredai alpolgármester szerint a zászló senkit sem sért, ezeknek a szimbólumoknak ott van a helyük. A világoskék alapon aranysárga holdsarlót és napot ábrázoló zászló Sólyom László köztársasági elnök székelyföldi látogatása előtt került az önkormányzat főbejárata fölé. A székely zászló a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatalon is ott díszeleg. Augusztusban a prefektus a gyergyószentmiklósi polgármesternek és jegyzőnek küldött levelében a zászló eltávolítására szólított fel. A helyi tanácsosok akkor azzal replikáztak, hogy a székely zászló nem egy másik állam zászlaja, hanem a székely népé. A zászló azóta is a helyén van. /Horváth István: Zászlós büntetések Mikulásra. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Megtámadta a Székelyföld területi autonómiájáról szóló referendumot a Hargita megyei prefektusi hivatal, ezért öt településen elmarad a november utolsó – egyben a választások – napjára tervezett népszavazás. Az öt település: Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu, Gyergyóditró, Kápolnásfalu és Szentábrahám. Folyamatosan támadja a székely zászlónak a polgármesteri hivatalokra való kitűzését is Constantin Strujan, Hargita megye prefektusa. /Barabás Cs. Márti: Csúszik Hargita megyében az autonómia-népszavazás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

Bíróságon támadta meg a prefektúra Székelyudvarhely tanácsának azon határozatát, mely az autonómia-referendum időpontját 2009. március 15-re tűzte ki. Constantin Strujan, Hargita megye prefektusa elmondta, ha a prefektúra megállapítja egy határozat törvénytelenségét, kérheti annak visszavonását, illetve megtámadhatja a közigazgatási bíróságon. Azért választotta e második eljárást, mert azt tapasztalta, hogy a referendum ügyében más településeken hozott döntések visszavonási kérése nem volt eredményes. A bíróságon megtámadott határozatokat – míg a bírák végleges döntést nem hoznak – felfüggesztik. /Perel a prefektúra. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 5./

December 5-én életének 81. évében elhunyt Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágítási törvény atyjaként számon tartott volt politikai fogoly, aki a kommunista korszak ellenzékének egyik legismertebb alakja volt. A volt szenátor nevéhez fűződik az a jogszabály, amely a közéleti tisztségeket vállalók kötelező átvilágítására vonatkozik. Constantin Ticu Dumitrescu 2007 februárjában a Magyar Köztársasági Aranyérdemkeresztet is megkapta. A kommunista hatalom már fiatal korában elkezdte üldözni. Politikai okokból kizárták a bukaresti egyetemről, 1949-ben letartóztatták, 1953-ban politikai fogolyként bebörtönözték. Még abban az évben szabadon engedték, de kényszerlakhelyen kellett tartózkodnia. Később ismét letartóztatták hazaárulás vádjával, huszonhárom évi kényszermunkára ítélték. Csak 1964-ben szabadult amnesztiával. 1989. december 22-én részt vett a forradalmi eseményekben, 1991 és 1999 között a Romániai Volt Politikai Foglyok Országos Egyesületének az elnöke volt, 1992 és 2000 között a Romániai Kereszténydemokrata Néppárt szenátora. Erről a posztjáról 2002-ben lemondott, mivel elege lett az átvilágítással kapcsolatos törvényhozási huzavonából. Az általa már 1990-ben kezdeményezett törvénytervezet ugyanis számos megfigyelő szerint egy évtizedes hányattatás után annyira kilúgozódott, hogy az 1999-ben végül megszületett törvény már nem is hasonlított az eredeti tervezethez. Dumitrescu azonban továbbra is kulcsszereplője maradt az átvilágítási folyamatnak, 2006-tól a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács tagja volt. /Elhunyt Ticu Dumitrescu. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./ Stejarel Olaru, a CNSAS igazgatója szerint Ticu Dumitrescu halálával „Románia igazi példaképet” veszített el. Hasonlóan Csendes László, a bizottság elnöke is úgy vélte: nélküle „szegényebbek” lettünk. /Meghalt Constantin Ticu Dumitrescu. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

Románia rendszerváltás utáni történetében egyetlen párt sem alkotott többséget a parlamentben, és egyetlen alakulatot, a mostani Szociáldemokrata Pártot leszámítva valamennyi formáció koalícióban vezette az országot. Románia a rendszerváltás utáni időszakot nagykoalícióval kezdte. Az első, úgynevezett átmeneti kabinet, amelyet Petre Roman vezetett, négy miniszterelnök-helyettesből, 28 miniszterből és tíz miniszteri rangú államtitkárból tevődött össze. Tagjait a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa (CFSN), illetve annak elnöke, Ion Iliescu nevezte ki törvényerejű rendelettel. A tárcavezetők között volt Victor Atanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornok is, akiket idén ítélt el a bíróság jogerősen a forradalom idején elkövetett tetteik miatt. Az első rendszerváltás utáni kormánynak egyetlen magyar tagja volt, Horvát Andor, Andrei Plesu művelődési miniszter helyettes államtitkára. Az első Roman-kormány idején következett be az első bányászjárás is. Ion Iliescu kérésére a vájárok 1990. január 28–29-én rohamozták meg és dúlták fel a fővárost, valamint a FSN választási szereplése ellen tüntető ellenzéki pártok székházait. Alig egy évvel később a második Roman-kormánynak szintén bányászjárás vetett véget. Helyét Theodor Stolojan foglalta el a miniszterelnöki székben 1991. október elsején. Nicolae Vacaroiu volt az első miniszterelnök, aki a forradalom után letöltötte mandátumát, annak ellenére, hogy alakulata nem rendelkezett többséggel a parlamentben. Az 1992. november 19-én hivatalba lépett Vacaroiu a frissen alakult Nagy-Románia Párt (PRM) támogatásával kormányzott; a két alakulat együttműködését jelezte a „vörös négyszög” kifejezés. A Vacaroiu-kormányt a legtöbben populistának tartják: elutasította a privatizációt és elodázta a gazdaság átszervezését. Az átmenet csupán az 1996-os választások után kezdődött el, a demokratikus ellenzék győzelme nyomán. A Demokratikus Konvenció első miniszterelnöke, Victor Ciorbea azonban túlságosan merésznek bizonyult: egyrészt a reformokat illetőn, másrészt az etnikumközi kapcsolatok terén. Az RMDSZ-t is magába foglaló koalíción belüli nézetkülönbségek ellenére Ciorbea jelentősen bővítette a nyelvhasználati jogokat – igaz, sürgősségi rendeletét utólag visszavonták. Emil Constantinescu államfő Ciorbea menesztésével próbálta ellensúlyozni a kormány népszerűtlen intézkedéseit. Az első konvenciós kabinetben Birtalan Ákos vezette a turisztikai tárcát, Tokay György pedig kisebbségi kérdésekért felelős tárca nélküli miniszter volt. Constantinescu 1998. áprilisában Radu Vasilét nevezte ki a kormányfői posztra. A következő másfél évben egymást követték a botrányok. 1999 decemberében az államfő Vasilét is eltávolította, helyére Mugur Isarescu, a Nemzeti Bank kormányzója került. Isarescu megvalósítása az ország rövid- és középtávú fejlesztési terve és több évi recesszió után az első pozitív gazdasági növekedés. A 2000-es választások egyben Ion Iliescu és baloldali pártja visszatérését jelentették. Utóbbi nem nyert ugyan többséget a törvényhozásban, azonban az RMDSZ külső támogatásával kényelmesen kormányzott 2004-ig. Az időszakosan megújított együttműködési megállapodásoknak köszönhetően ez a periódus hozott a legtöbb eredményt a kisebbségi jogok és az etnikumok közötti viszony javulása tekintetében. Négyévi nyugodt kormányzás után az időközben Szociáldemokrata Párttá alakult PDSR megnyerte ugyan a 2004-es választásokat, azonban államfőjelöltje, Adrian Nastase alulmaradt Traian Basescuval szemben az elnöki tisztségért folyó versenyben. A második forduló után Basescu a liberálisok és a demokraták szövetségének oldalára állította az RMDSZ-t és a PSD-vel közös listán indult humanistákat (PUR), mai konzervatívokat. Az előrehozott választásokat erőltető elnök csupán azt érte el, hogy Calin Popescu-Tariceanu liberális párti elnök és kormányfő menesztette a demokrata minisztereket. Azóta kisebbségben kormányoz az RMDSZ-szel és a PSD parlamenti támogatásával. /Szőcs Levente: Román koalíciós hagyományok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

Constantin Strujan prefektus felkérte az RMDSZ Csík Területi Szervezetét, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően a szervezet csíkszeredai székházára függesszék ki Románia zászlóját. A prefektus felszólítása annak a feljelentésnek a következménye, amelyet Dan Tanasa sepsiszentgyörgyi lakos tett, aki kifogásolta, hogy az RMDSZ csíkszeredai székházára csak a szervezet lobogója van kifüggesztve. A szervezet elnöke, Borboly Csaba az mondta, hogy az RMDSZ nem politikai párt, így ezután is csak a szervezet zászlója fog lobogni a székházon. / Trikolórt az RMDSZ-székházra. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./

Az elmúlt másfél évtizedben az RMDSZ nem szállt szembe a hatalommal, hanem helyet keresett magának benne, beépült a struktúrákba. Mindegy volt, hogy ki kerül kormányra, Iliescu, Constantinescu, Nastase vagy Basescu pártja, belülről vagy kívülről támogatták őket. Voltak látványos pálfordulások is, keményen kampányoltak a PSD-nek és Nastasenak, aztán – amikor nem ő győzött – teljes lelki nyugalommal átálltak az ellenfél oldalára. Volt hozadéka ennek a magatartásnak, elsősorban a miniszteri és államtitkári székek, magas és jól fizetett hivatalnoki állásokért százak hagyták el Erdélyt, hogy Bukarestbe menjenek. Fejlődés volt, még akkor is, ha a tömbmagyar megyéknek, a Székelyföldnek jóval kevesebb kormánypénzt juttattak, mint például Vasluinak. Be lehetett menni Bukarestbe, kiskapukat keresni, ezt-azt elintézni. Lehangoló, hogy a parlamenti választásokon nem vett részt a magyarság több mint hatvan százaléka. Ennek ellenére, józan politikai helyzetelemzés helyett, az RMDSZ-vezetők hatalmas választási győzelemről beszéltek, és helyet követeltek maguknak az új kormányban. Mindenkivel leültek tárgyalni, biztosították a román pártokat, hogy egyetértenek velük. Azonban a román hatalomnak nincs szüksége többé a „kényelmes politikai partnerre”. Markóék most elővették az „etnikai” kérdést, ők a szegény magyarok, akiket diszkrimináltak, ezért Brüsszel is csóválja a fejét… /Papp Kincses Emese: (Hideg)rázós politizálás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18., szintén közölte ezt a cikket: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

1989. december 16-a és 1990. január 1-je között 1104 személy halt meg lőtt seb következtében, a sebesültek száma 2352. Az áldozatok száma a diktátor elmenekülése után nőtt meg drámai módon, akkor 942 személy halt meg, 2245 sebesült meg. Közel húsz év elteltével még mindig csak az áldozatok neve ismert – a gyilkosok személyét homály fedi, holott azok közöttünk járnak-élnek, sőt: prosperálnak, írta a lap munkatársa. Újságcikkek, elemzések, tanulmányok, könyvek ezrein kívül 3395 bűnvádi dossziét állítottak össze, 3500 törvényszéki orvosi vizsgálatot végeztek, 11 ezer helyszíni terepvizsgálatra, 1500 ballisztikai vizsgálatra került sor és 41 ezer személyt hallgattak meg, 245 gyanúsítottat helyeztek vád alá 112 bűnvádi dosszié alapján. Legtöbbjüket még a tárgyalás idején felmentették, vagy fellebbezés illetve Ion Iliescu kegyelmi rendelete nyomán szabadlábra helyezték. A bukaresti nagygyűlést a diverzióhoz megfelelő eszközökkel rendelkező szakértők szervezték, a rendbontást pedig nem a forradalmi indulatok, hanem a félelem, a pánik váltotta ki, amelyet a „diverzánsok” profi módra provokáltak a tömegből, fémhegyű botokkal, petárdákkal, süvöltésszerű zajt keltő elektronikus berendezésekkel. Hogy mindebben mennyi az igazság – az is a megválaszolatlan kérdések közé tartozik. Tény viszont 1989. december 21-e tragikus bukaresti mérlege: 49 halott, 463 sebesült, 698 letartóztatott, véresre vert, megkínzott személy. Az eseményeket éveken át kivizsgáló Dan Voinea katonai főügyész leszögezte: terroristák nem léteztek. Ma már világos – bár bizonyíthatatlan –, hogy Ion Iliescuék annak reményében rendezték meg az élő tévé-adásban közvetített „forradalmat”, hogy a szabadságát véráldozattal kivívó Románia hatalmas nemzetközi rokonszenvre tesz szert. Nem véletlen, hogy sokfelé – így Bukarestben, Kolozsváron – a „forradalmi események” vezéralakjai neves színészek voltak: Ion Caramitru, Calin Nemes… Nem a véletlen folytán halt meg hirtelen és gyanús körülmények között az események több kulcsfigurája. 1990 elején holtan találták irodájában a bukaresti megtorlást irányító és Vasile Milea volt honvédelmi miniszter szintén rejtélyes halálának körülményeit állítólag jól ismerő Gheorghe Voinea hadseregparancsnokot. Ugyanakkor halt meg a diverziós híreket terjesztő csoport tagjaival kapcsolatban álló Gabriel Safta tábornok. Váratlanul távozott az élők sorából a katonai és polgári távközlés főnöke, Stelian Pintilie szekus tábornok. Emil Macri tábornok, a Securitate gazdasági kémelhárításának főnöke 1991-ben kórházba szállítás közben szenvedett infarktust. A különleges alakulatok, az USLA parancsnok-helyettesét, Gheorghe Troscát terroristának nézve lőtték agyon, szintén tévedésből lőtték le a temesvári halottak elégetését megszervező Constantin Nuta és Velicu Mihaela tábornok, a milícia parancsnoka és helyettese helikopterét, Vasile Malutan magasfeszültségű vezetéknek ütközött helikopterével, pedig Ceausescu személyes pilótájaként tapasztalt repülős lehetett. Az otopeni-i repülőtér parancsnoka, Dumitru Puiu egy temesvári elmegyógyintézetben végezte 1990 elején. Nicolae Ceausescu testvérét, Marint felakasztva találták Románia bécsi kereskedelmi kirendeltségének irodájában, Nicolae Doicarut, a szeku kémelhárítási főnökét vadászaton lőtték le, öngyilkos lett a diktátorpár halálos ítéletét kihirdető katonai ügyész, Gica Popa. Abban mindenki egyetért, hogy Románia egészen másutt tartana ma, ha a szovjet és amerikai hírszerzés nem éppen Ion Iliescut szemelte volna ki Ceausescu utódjaként. /Bogdán Tibor: A puccsbament forradalom. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Romániában azzal van tele a sajtó, hogy a mostani kormány milyen különös házasságból született, a Demokrata-Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt házasságából. Mostanig ez a két párt halálos ellenség volt és most egyből kibékültek. Smaranda Enache nem lát semmi különöst ebben a házasságban, mert mindkét párt politikusai, alapemberei az 1989 utáni Nemzeti Megmentési Front alapemberei voltak. A néhai párt tagjai külön pártokra oszlottak szét, de a gazdasági érdek-összefonódások, a régiek, megmaradtak. Romániában minden párt keményen nacionalista, a magyarok ellenében. Ha magyarokról van szó, nincs liberális párt, mint olyan. A román közgondolkodás szerint, egy cél érdekében, átmenetileg, mert egy román számár minden átmeneti, az ördöggel is szövetségre lehet lépni. Constantin Noica szerint a román ortodoxiában nem játszik központi szerepet a tételes morál, a román számára a harmónia fontos, ezért nem fogja nyugat soha megérteni a románt. Maga Iorga, a románok nagy történésze írja, hogy a román számára nincs végleges szövetség, nincs örök barát és nincs örök ellenség – a cikkíró hozzáteszi, kivéve a magyart. Iorga megírta, hogy a román vajda elindult a csatába a török oldalán és befejezte a csatát a győztes orosz oldalon. A magyaroknál az ösztönök nem működtek, ezért vagyunk ott, ahol vagyunk, nemzethalál víziójával küzdő nép, és ezért lett a románoké Erdély. Az RMDSZ eddigi politikája, állítólag a nemzet érdekében, tiszta hintapolitika volt. Azonban a románoknál az elvtelenségnek volt nemzetvédő szerepe, addig az RMDSZ nem tudta bebizonyítani, hogy a nemzet érdekében elvtelen. Nagy veszély, figyelmeztetett a cikkíró, hogy nyelvünkben magyarok, székelyek maradunk, de gondolkodásunkban románokká leszünk. /Nagy Attila, Puli: Székely autonómia – Különös politikai házasságok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 29./

Folynak a találgatások, miért éppen Eckstein-Kovács Péterre, az RMDSZ volt szenátorára, a szövetség egyik befolyásos politikusára esett az államfő választása. Amikor Basescu felkérte, hogy fogadja el a tanácsosi, miniszteri ranggal járó tisztséget, még nem lehetett tudni, milyen területen kell dolgoznia. Csak kinevezése előtt derült ki, hogy kisebbségi ügyekben ad tanácsokat Eckstein-Kovács Basescunak. Elemzők úgy vélik, hogy az államfő elsősorban európai nyomásra vett maga mellé kisebbségi tanácsost. Azt is írják, hogy Basescu azért választotta a volt kolozsvári szenátort, mert ő néhányszor konfliktusba keveredett az RMDSZ hivatalos álláspontjával. Ekcstein-Kovács 2008 márciusában lemondott a felsőház jogi bizottságának elnökségéről, amikor az RMDSZ nem támogatta az ANI-vel kapcsolatos álláspontját. A kinevezés, illetve maga a kisebbségi tanácsadói tisztség létrehozása meglepetésként érte úgy a román politikumot, mint az RMDSZ-t. A legvitatottabb elnöki tanácsos kétségtelenül Elena Udrea, a „szőke ciklon” volt. Az ő nevéhez fűződik a cetli-botrány, amikor azzal vádolták Taricenu kormányfőt, hogy befolyásolni kívánta az igazságszolgáltatást. Udrea az ismeretlenségből került a magas tisztségbe, s alig négy év alatt látványos politikai karriert futott be. Időközben Basescu mellől egyre-másra távoztak is a tanácsosok. Elsőként a neves értelmiségi, a Constantinescu-éra volt külügyminisztere, Andrei Plesu mondott le. Eckstein-Kovács Péter megbízatása nem egészen egy évre szól, a novemberi elnökválasztás után új tanácsosokat nevezhet ki a megválasztott államfő. /Simon Judit: Az elnök magyar embere. Plesuék sorsára jut Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi tanácsadó? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

A házakra kitűzött magyar zászlók eltávolítására szólította fel a rendőrség a Hargita megyei Madéfalva lakóit január 7-én, a 245 évvel ezelőtt történt, székelyek ellen elkövetett vérengzésről megemlékező hagyományos ünnepséget követően. A rendőrség képviselői azzal indokolták a székelység megemlékezését súlyosan sértő eljárásukat, hogy ők csupán „felsőbb utasítást, parancsot” hajtottak végre. Az RMDSZ közleménye szerint a szövetség politikusai az eset azonnali kivizsgálását kérik. /Ünneprontó rendőrök Madéfalván. = Krónika (Kolozsvár), jan. 9./ Madéfalván március 15-én és október 23-án is ki szoktuk tenni a magyar zászlót, a rendőrség eddig sosem jelezte, hogy zavarná a lobogó – nyilatkozta Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere. A Hargita Népe kérdésére Gheorghe Filip a rendőrség szóvivője elmondta, a rendőrök elsődleges célja az volt, hogy az ünneplőkkel együttműködve biztosítsák a rendezvény gördülékeny lezajlását. Semmi esetre sem felszólító módban fogalmazták meg a zászlók levételére vonatkozó kérésüket – fogalmazott a szóvivő, egyben kategorikusan cáfolva azt az állítást, hogy a rendőrök zászlókat koboztak volna el. – A rendőrség tiszteletben tartja az állampolgárok azon jogát, hogy más ország zászlóját tegyék ki saját házukra – tette hozzá a szóvivő. /Szemet szúrt a magyar zászló. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./ Megdöbbenéssel és felháborodással értesültek arról, hogy Madéfalván 2008. január 7-én, a Siculicidium emléknapján a rendőrök arra szólították fel a lakókat, hogy a házukra kitűzött magyar nemzeti lobogót távolítsák el, olvasható Gyerkó László szenátor és Kelemen Hunor képviselő közös közleményében. A rendőrség képviselői azzal indokolták eljárásukat, hogy „felsőbb utasítást, parancsot” hajtottak végre. Parlamenti tisztségviselőként kérik az eset azonnali kivizsgálását. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a magyar zászló eltávolítását követelő rendőrök hivatali túlkapást követtek el, kérik mielőbbi felelősségre vonásukat. Hivatalos magyarázatért fordulnak Gabriel Oprea belügyminiszterhez valamint Constantin Strujan, Hargita megyei prefektushoz, és Radu Sandu Moldovanhoz, Hargita megyei rendőrparancsnokhoz. A székelység nemzeti öntudatát sértő eljárás a ’90-es évek eleji zászlóüldözésre emlékeztet. Ragaszkodnak a nemzeti szimbólumok szabad használatához. /Botrány. A rendőrök levették a magyar zászlókat Madéfalván. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./ Az RMDSZ Csíki Területi Szervezete közleményben tiltakozott azért, mert a rendőrség a nemzeti lobogók eltávolítására szólította fel Madéfalva lakóit. „Mélységesen felháborító, hogy nemzeti jelképeinknek használatát, az utóbbi időkben kiharcolt jogainkat ismét csorbítani akarják” – olvasható a közleményben. /Új idők, régi módszerek – A Csíki Területi RMDSZ tiltakozása. = Erdely. ma, jan. 9./

A kormánymegbízotti hivatal kifogást emelt a vargyasi tanács határozata ellen, amellyel március 15-re kiírta az autonómia-népszavazást, s arra kérte az erdővidéki község képviselőit, vonják azt vissza. A vargyasiak tudomásul vették György Ervin álláspontját, de készek vállalni a pereskedést is. Ahhoz, hogy a kérdés jogi útra terelődjék, az MPP-s szavazatokon kívül legalább egy RMDSZ-es tanácstag támogatására is szükség volt. Papuc Constantin Levente volt az, aki a szövetség részéről a polgáriakkal szavazott. Román Attila, az MPP vargyasi szervezetének elnöke szerint alapvető emberi joguk sérül, ha a kormánymegbízotti hivatalnak adnak igazat a közigazgatási bíróságon. Ilkei Ferenc polgármester úgy véli, hogy a vargyasiaknak következetesen ki kell állniuk igazuk mellett. A vargyasiak arra számítanak, hogy akárcsak három esztendővel ezelőtt, Kincses Előd most is melléjük áll a jogi küzdelemben. További támaszt várnak Tőkés Lászlótól is. /Hecser László: Vargyas kiáll a népszavazás mellett. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

Súlyos vád érte Traian Basescu államfőt Claudiu Saftoiu, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt vezetője, valamint hajdani elnöki tanácsos részéről. Claudiu Saftoiu azt nyilatkozta, hogy az államfő lehallgatta Ion Iliescu és Mircea Geoana telefonbeszélgetéseit. Mi több, azt is elmondta, hogy Basescu neki is beszámolt a beszélgetések tartalmáról. Saftoiu a bejelentés megtétele után alig egy órával telefonon helyesbített: a lehallgatásokról nem személyesen Traian Basescutól szerzett tudomást, hanem a sajtóban megjelent információk alapján tájékozódott. Ion Iliescu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) volt elnöke meglepődve fogadta a SIE volt igazgatójának kijelentését, és meglehetősen durván reagált: „Szégyelljék magukat, nem vagyok hajlandó kommentálni az ügyet. ” Mircea Geoana, a PSD elnöke leszögezte: reméli, nem valósak Saftoiu állításai. Az ügyben megszólalt Emil Constantinescu volt államfő is, aki parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását kérte, amely elemezze a politikusok beszélgetéseinek eseteleges lehallgatásának kérdését. Nem ez az első alkalom, hogy Saftoiu meglepi a közvéleményt a lehallgatások témájában. Két évvel korábban a Traian Basescu felfüggesztésére létrejött bizottság előtt kijelentette, hogy a SIE rendelkezik a lehallgatásokhoz szükséges apparátussal, illetve lehallgatásokat is eszközölt. A törvény szerint csak a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) hallgathat le beszélgetéseket, és csakis bírói jóváhagyással. Kijelentése megpecsételte Saftoiu sorsát: nyilatkozata igazgatói tisztségébe került. /Saftoiu: Basescu lehallgatta Iliescu és Geona telefonbeszélgetéseit. Újabb lehallgatási botrány. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Traian Basescu államfő bepereli Claudiu Saftoiut, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt vezetőjét azon kijelentése miatt, hogy az államfőnek tudomása volt a Mircea Geoana PSD-elnök és Ion Iliescu között zajló telefonbeszélgetések tartalmáról. Valeriu Turcan, az államelnöki hivatal szóvivője kijelentette: „A kijelentések felelőtlenek és hamisak, ezért az államelnök az igazságszolgáltatáshoz fordul az ügyben. ” /Basescu az igazságszolgáltatáshoz fordul. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) közleménye szerint az intézményt soha nem kérték fel politikusok lehallgatására, és nem is szolgáltatott ki információkat politikusok tevékenységéről. Verestóy Attila szenátor, a parlament titkosszolgálatokat felügyelő szakbizottságának volt tagja úgy vélte: az alkotmány túlságosan engedékeny, ami az államfő és a titkosszolgálatok közti kapcsolatokat illeti. „Akár igaz, amit Claudiu Saftoiu mond, akár nem, a túlméretezett romániai elnöki hatalom körülményei között igazából nem is meglepő, hogy ilyen helyzetek adódhatnak” – tette hozzá Verestóy. Mint elmondta, az új SRI-bizottság csak az ülésszak elkezdése után, februárban alakul majd meg. Emil Constantinescu volt államfő egy televíziós műsorban azt mondta: mandátuma idején a titkosszolgálatok felajánlották neki a szolgálataikat, ám ezekből nem kért. Gáspárik Attila, az audiovizuális hatóság volt alelnöke elmondta, egy nagyon magas rangú állami tisztségviselő elmesélte neki egy parlamenti tisztségviselővel folytatott korábbi telefonbeszélgetését, amelyhez az illetőnek titkosszolgálati jelentés formájában, hozzáférése volt. Gáspárik szerint ez figyelmeztetés lehetett arra, hogy figyelik. Erdei D. István képviselőnek „papírja van róla”, hogy lehallgatták a telefonjait. Korábban ugyanis ügyészségi eljárás indult ellene azzal a váddal, hogy közbenjárásával „etnikai alapon” részesültek a költségvetésből magyarlakta települések. Tavaly szeptemberben az ügyészségen közölték vele, hogy 120 napig lehallgatták a mobil és a vezetékes telefonját. A politikus szerint a hatóságok ugyan esetében törvényesen jártak el, de „semmilyen garancia nincs arra, hogy a lehallgatások nem folytatódnak”. /Basescu a Nagy Testvér? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

Felszólítást kapott a gyergyócsomafalvi helyi tanács Hargita megye prefektusától, hogy vonja vissza azt a határozatát, amelyben szentesítették, hogy a helységnévtáblán székely rovásírással is feltüntetik a település nevét, a román és a magyar felirat mellett. A Székely Nemzeti Tanács helyi szervezete tiltakozik a prefektus levele miatt, jelezte Ambrus Árpád, az SZNT helyi alelnöke. Constantin Strujan prefektus csupán pár napos határidőt szabott arra, hogy visszajelzést kapjon a polgármestertől a tanácshatározat visszavonásáról. Ha ez nem történik meg, az önkormányzat pénzbírsággal sújtható. „A táblát nem azért raktuk ki, hogy most levegyük onnan – nyilatkozta Márton László Szilárd polgármester. – Keressük a megoldást arra, hogy a törvénynek is és a nemzeti kötelességünknek is eleget tegyünk, ám az a baj, hogy román rovásírásról még nem hallottunk. ” A törvény kimondja, hogy azokon a településeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok aránya meghaladja az összlakosság 20 százalékát, az anyanyelvű feliratozást ugyanarra a táblára, a román nyelvű megnevezés alatt, ugyanolyan karakterekkel, betűmérettel és színnel kell feltüntetni. /Barabás Cs. Márti: Sérti a prefektust a rovásírás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./

Azonosították azt a személyt, aki január közepén ifj. Csiki Béla / az MPP megyei vezetőségének tagja/ nevében Barót polgármesterét, Nagy Istvánt becsmérlő írást juttatott el a Háromszék szerkesztőségébe. Csiki közölte, a levél feladója Szilágyi Bartha Gábor nagybaconi mérnök volt. Szilágyi azonban visszautasította a vádat. A Csiki Bélától kapott információkat Barót város rendőrparancsnoka, Constantin Macau csak részben erősítette meg. Mint mondotta, azonosították az elkövetőt, de amíg a vizsgálatot nem zárják le, nevét nem hozhatja nyilvánosságra. Csiki Béla elmondta, Szilágyi Bartha Gábort jóformán nem is ismeri, ezért nem érti, miért akart ártani neki. Szilágyi Bartha Gábor szerint valami tévedés folytán merült fel neve az ügyben, ezért azt szeretné, hogy a nyomozás folytatódjék, hátha kiderül az igazság, s őt tisztázzák az illetéktelen vádak alól. /Hecser László: Eredményes volt a nyomozás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 6./

Az elmúlt hónapban lemondásra szólította fel Markó Bélát Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetője, éles szavakkal bírálva a szövetségi elnök választások utáni politikai stratégiáját. Kiss Sándor téved, túloz vagy megjátssza, hogy meglepődik azon, hogy a koalíciós tárgyalásokat vezető RMDSZ-elnök elárulta addigi szövetségesét. Az RMDSZ országos vezetése ugyanis nemcsak most árulta el szövetségeseit, hanem tizenkét éve minden ciklus végén, írta Ferencz Zoltán. A magyar érdekképviselet 1990-től hat éven át együtt volt ellenzékben azokkal a politikai formációkkal, amelyek a parlamentben vagy azon kívül Románia demokratikus átalakulásáért, a volt kommunista politikai elit leváltásáért küzdött. 1996-ban megnyerte a választásokat a Demokratikus Konvenció (DK), amelynek az RMDSZ is szövetségese volt. Megnyerte, de a hatalomba bekerült egy kakukktojás is, a volt Kommunista Párt, azaz az Iliescu fémjelezte Nemzeti Megmentési Frontból Petre Roman vezetésével kivált Demokrata Párt is, amely egyébként szintén a volt kommunista nomenklatúra továbbélését volt hivatott biztosítani. Petre Roman és az akkori, igen aktív közlekedési miniszter, bizonyos Traian Basescu mindent elkövetett, hogy Emil Constantinescu elnök és a Demokratikus Konvenció ne tudja meghozni azokat a lényeges döntéseket, amelyek kibillentették volna a ‘89 után gyorsan elfoglalt gazdasági pozíciókból az RKP második vonalát és klientúráját. A cikkíró bemutatta a pálfordulások sorozatát. Első árulás: a Demokratikus Konvenció 2000-ben elvesztette a választásokat. Az RMDSZ akkori vezetői azonnal felajánlották szolgálataikat a győztes PDSR-nek, Iliescu és Nastase pártjának, a Demokratikus Konvenció és az RMDSZ addigi vehemens ellenségének, az 1996 előtti magyarellenes parlamenti és sajtókampányok szerzőinek. Négy év alatt (2000–2004) az RMDSZ „nemzetközi hírű” jogászainak rábólintásával és szavazataival antidemokratikus törvények születtek: az adatvédelmi törvény például. Második árulás: 2004-ben Iliescu, Nastase és Mircea Geoana alakulata, a mai Szociáldemokrata Párt veszített a választásokon. Az RMDSZ azonnal elárulta őket is, és szövetségre lépett a kormányt alakító, addig a politikai paletta ellenkező oldalán elhelyezkedő Nemzeti Liberális Párttal, és vele, mellette, alatta kormányoz egészen 2008-ig. Harmadik árulás: az RMDSZ 2008-ban pillanatok alatt otthagyta a Nemzeti Liberális Pártot, és átáll a liberálisokat évek óta ostorozó PDL, vagyis Traian Basescu és Emil Boc pártja mellé. Ezt vette észre Kiss Sándor, ez utóbbiért kéri Markó fejét. És a többi árulás? A magyar ügyekről való lemondás? Azért mi jár? Ebből is említett néhányat Ferencz Zoltán. 1996-ban Victor Ciorbea miniszterelnök nyilvánosan megígérte ugyan a Bolyai Egyetem fokozatos visszaállítását, de az RMDSZ-vezetők tudták, hogy ez nem fog menni. Rendeztek egy konferenciát arról, hogy tulajdonképpen nincs is szükség magyar egyetemre, a multikulturális Babes–Bolyai tökéletesen megfelelő keret a magyar nyelvű felsőoktatás részére. Főszervező az Eckstein-Kovács Péter köré tömörült Szabadelvű Kör, előadók a multikulti védelmében, az önálló magyar egyetem eszméje ellen jeleskedő magyar egyetemi tanárok: Cs. Gyimesi Éva („magyar egyetem = gettó”), Magyari Nándor és mások. Azóta mi történt? Magyar egyetem 12 évi kormányzati szerepvállalás után sincs, a „multikulti” egyetemen magyar feliratokat kifüggesztő magyar tanárok elvesztik állásukat. Ebben az időszakban az oktatásért és a kultúráért felelős legmagasabb állami funkció a miniszterelnök-helyettesé. Neve: Markó Béla. Ötödik árulás: a kettős állampolgárság. Markó Béla hosszú ideig nem tudta, hova álljon. Aztán végül is Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök álláspontját találja vonzónak. 2004. szeptember 22-én Markó Béla, az RMDSZ államelnökjelöltje sajtótájékoztatón kijelentette: meg lehetne könnyíteni a magyar állampolgárság megszerzését, de nem lehet egyetérteni a kettős állampolgárság alanyi jogon való megadásával. 2004. november 24-én Markó az MTI-nek nyilatkozta: „nem elég Magyarországon elfogadni a kettős állampolgárságot, azt Romániában is el kell fogadtatni, és erre csak egy erős parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ képes”. Ez azonban nem igaz. Romániában a kettős állampolgárságnak semmi akadálya, közel egymillió, a Moldovai Köztársaságban élő román már élt ezzel a jogával – népszavazás nélkül. Különben Verestóy Attila szenátor a népszavazásban is jó üzletet szimatolt. Akkoriban az ő és a rokonai cége nyomtatta az MSZP-nek erdélyi magyarok elleni rágalmaktól hemzsegő plakátját, melynek aláírója Gyurcsány Ferenc volt. Hatodik árulás: Communitas Alapítvány. A román államtól a magyar közösség intézményeinek szánt jelentős összegű pénzügyi támogatás ennek bankszámlájára kerül. A Communitas 2008 márciusáig egyszerűen magánalapítványként működött. Mindössze 2008-ban ismerte el a kormány közhasznú alapítványként. Tíz évig Markó, később Takács Csaba elnökletével gyakorlatilag azt csinálhattak a pénzzel, amit akartak, nem volt lehetőség semmilyen társadalmi kontrollra. Nyilvános pályázatokat is csak azóta írtak ki, mióta a Krónika sorozatot indított a Communitas visszaéléseinek a felderítésére. Ma már szakosztályai vannak, pályázatokat, rendezvényeket (kivéve a nem RMDSZ Tusványosi tábort), könyv- és lapkiadást támogat, például működteti az RMDSZ-szócső Új Magyar Szót és Markó hajdani irodalmi folyóiratát, a Látót, avagy a Mentor Kiadót, amelyben Markó is résztulajdonos. Folytathatni lehetne a tanügyi törvénnyel (történelem, földrajz csak románul), az eurorégiók jelenlegi, a Székelyföldet feldaraboló térképének elfogadásával, megszavazásával (!), Románia monitorizálása idő előtti megszüntetésének a támogatásával (Frunda György), azzal, hogy az EU-ba való felvételkor az RMDSZ semmilyen kisebbségi garanciákat nem igényelt stb. Nem lehet mondani, hogy a brassói RMDSZ-kongresszuson megválasztott Markó Béla RMDSZ-elnök és szűk vezető csapata soha semmi jót nem tett a magyarság érdekében. Sok minden sikerült, főleg a szimbólumok, például a magyar feliratok és a nyelvhasználat, valamint az iskolák, székelyföldi vállalkozások anyagi támogatása terén. Az önkormányzatokban működő magyar testületek a legtöbb helyen nagyszerűen végzik a dolgukat. Azonban a magas pozíciójú vezetőket a büntethetetlenség illúziója folyamatos túlkapásokra csábítja. Belső RMDSZ-körök sérelmezik: aki az országos vezetőséget, főleg Markót, Verestóy Attilát, Frunda Györgyöt, Kelemen Hunort bírálja, annak vége, persona non grata lesz hetedíziglen, még a gyerekeitől is őrizkednek az ösztöndíjakat, kirándulásokat elosztó pártfunkcionáriusok. Az a sajtóorgánum, amely rendszeresen helyt ad bíráló hangnemnek vagy az ellentábor (MPP, EMNT, függetlenek) képviselőinek, elveszti a szövetség markába összpontosult pénzügyi támogatást. Megesik, hogy vezetőjét, bármilyen hűségesen szolgált addig, leváltják, például legutóbb Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó főszerkesztőjét egy Kincses Előd-interjúért. Nem csoda, ha a romániai magyar sajtótól nem várható tényfeltáró, kritikai szellem, a korrupciós leleplezése, annak ellenére, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) gyakori „meghívottjai” Frunda György, Verestóy Attila, Nagy Zsolt és mások. A véleménymondás szabadsága sérül, ez lehet a hetedik árulás. /Ferencz Zoltán: A hetedik és a többiek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

Érvénytelenítette a Hargita Megyei Törvényszék a székelyudvarhelyi önkormányzat határozatát, amely helyi népszavazást írt ki március 15-ére a Székelyföld autonómiájáról. A székelyudvarhelyi városi önkormányzat határozatát Constantin Strujan Hargita megyei prefektus támadta meg a közigazgatási bíróságon. Bunta Levente, Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármestere szerint a városi tanács várhatóan a Maros megyei Táblabíróságon fellebbezi meg a törvényszéki döntést. A Hargita Megyei Törvényszék döntése az első, amely a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazási határozatokra vonatkozik. A következőkben döntés várható a csíkszeredai, a borszéki, fenyédi és újszékelyi önkormányzatok hasonló határozataival kapcsolatban is, amelyeket szintén megtámadott a prefektúra. /Elmaradhat az autonómia-referendum Székelyudvarhelyen. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

Constantin Stoica, az ortodox egyház szóvivője a biometrikus útlevelek kapcsán azt nyilatkozta: az útlevélhez minden állampolgárnak joga van, de nem kötelessége azt kiváltani. Az ortodox egyház zsinatának közleménye szerint egyeseknek fenntartásaik vannak a biometrikus útlevéllel szemben, és a román állam intézményeivel együtt igénylik az útlevéllel kapcsolatos törvény megváltoztatását és kiegészítését, hogy azok is útlevélért folyamodhassanak, akik vallási okokra hivatkozva nem igényelhetik a 666-os számjegyet tartalmazó biometrikus változatot. Stoica elmondta: a vita tárgya a biometrikus útlevél 666-os számjegye, amely az apokalipszis szimbóluma. Nincs teológiai magyarázat sem arra, hogy miért ellenzik a 666-os számjegyet tartalmazó biometrikus útlevelet – adott magánvéleményének hangot a szóvivő. /Egyházi tiltakozás a biometrikus útlevelek ellen. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

„Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni, és amennyire segítségükre tudok lenni, leszek és terhüket vállaimra venni igyekszem” – ígérte püspökké szentelésének napján Márton Áron. Február 12-én hetven éve annak, hogy Márton Áront püspökké szentelték a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Az évforduló tiszteletére február 28-án Kolozsváron, a 660 éves plébániatemplom kertjében felavatják és megszentelik Bocskai Vince szobrászművésznek a püspökről készült alkotását. A Szabadság napilap több írással állított emléket Márton Áronnak. /”Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni” Márton Áron püspök szobrát leplezik le ma a templomkertben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ a/ Márton Áron az erdélyi magyarság talán egyetlen olyan alakja, akire egyöntetűen felnéz mindenki. Márton Áron /Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28. – Gyulafehérvár, 1980. szept. 29./ mélyen vallásos földműves család gyerekeként született. A Trianon utáni években munkát keresett Brassóban, majd a papi szemináriumba jelentkezett. A gyulafehérvári tanári jellemzés szerint Márton Áron „Világos fő, tartalmas lélek, gerinces jellem. ” 1932-ben került Kolozsvárra, mint egyetemi, ifjúsági lelkipásztor, a Katolikus Népszövetség igazgatója, majd a kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosa. A kisebbségek iskoláit veszélyeztető Anghelescu-törvények hatására Az Erdélyi Iskola néven népnevelő és kulturális, politikamentes folyóiratot indított. 1938 karácsonyán XI. Pius pápa a 42 éves Márton Áront kinevezte a megüresedett gyulafehérvári püspöki székbe. Jelmondata: Non recuso laborem – nem vonakodom a munkától. 1940-ben Gyulafehérváron maradt, a Dél-Erdélyben élő hívei mellett, mert vallotta: „Ezt a földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk… Mi nem vagyunk itt idegenek, mi otthon érezzük itt magunkat”. 1944-ben akkor érkezett Kolozsvárra, amikor elkezdődtek a zsidóellenes intézkedések. Május 18-án a Szent Mihály-templomban jelentette ki: „Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer éves munkájának nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát…” A kommunista diktatúra visszaélései ellen többféleképpen küzdött. Körlevélben tiltakozott a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Papjainak és híveinek megtiltotta, hogy részt vegyenek a kommunista párt gyűlésein. Megpróbálták a püspököt lejáratni, tekintélyét megtörni. 1949. június 21-én letartóztatták. Ellene fordították 1944-es tevékenységét, amikor azért érvelt, hogy a párizsi béketárgyalásokon ne ismétlődjön meg Trianon igazságtalansága. Hazaárulással vádolták és 1951-ben életfogytiglani börtönre ítélték. Fogolyként is apostol volt. 1955-ben szabadlábra helyezték, azonnal átvette az egyházmegye irányítását. Nagylelkűen megbocsátott a békepapi mozgalomban résztvevőknek, visszaállította az egyház egységét. Két évig szabadon mozoghatott, azután házi őrizetre kényszerítették. Csak a székesegyházba mehetett át. Minden elképzelhető módon megpróbálták ellehetetleníteni, lejáratni, de tisztelete egyre nőtt. Lehallgatták, kutyáit megmérgezték, megpróbálták rávenni, hogy a házi őrizet feloldása fejében kössön kompromisszumot, de hajthatatlan maradt. 1967-ben is csak úgy fogadta el, hogy részt vesz a Franz König bíboros látogatásával fémjelzett ortodox állami ünnepségeken, ha „feltétel nélkül feloldják a házi őrizet alól; cenzúra nélkül érintkezhet a Szentszékkel, külfölddel, a papokkal és a hívekkel; körleveleket adhat ki cenzúra nélkül; biztosítják a hitoktatás szabadságát, és az ordináriusi jurisdikciót a kormány nem korlátozza”. Ezek után szabadon mozoghatott, három alkalommal Rómába is eljutott, bérmaútjai pedig Erdélyszerte diadalmenetté váltak. 1968-ban Ceausescu államfői fogadásra rendelte az egyházfőket, Márton Áront pedig maga mellé ültette. Erről szóló jegyzetében megemlékezik arról a pillanatról, amikor a diktátor beszéde után jött a kötelező taps: „A többiek helyeselték s tapsoltak, s mivel nem csatlakoztam az örvendezőkhöz, az Elnök Úr kérdően nézett rám, de nem szóltam semmit. Gondoltam megvárom, amíg többet tudok. ” A hetvenes években fokozatosan gyengült, romlott az egészségi állapota. II. János Pál pápa 1980-ban felmentette az egyházmegye kormányzása alól. Ugyanabban az évben elhunyt. A már életében szentnek tartott püspök szentté avatási pere 1992-ben kezdődött el. b/ 1944. november 14-én Márton Áron római katolikus püspök, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke és Nagy Ferenc református püspök-helyettes levelet írt Constantin Sanatescu miniszterelnökhöz az erdélyi magyarság sérelmeiről. „A Romániában élő magyarság – kezdve az 1918-as gyulafehérvári határozatokon – többször kapott ígéretet, hogy az ország többi állampolgárával egyenlő állampolgárként fog kezeltetni. Ezeknek az ígéreteknek a beváltására, sajnos a gyakorlatban nem került sor. Ellenkezőleg: a magyarság mind politikai jogaiban, mind gazdasági és kulturális téren olyan korlátozásokat szenvedett el, amelyek következtében élete fokozatosan egyre nehezebb lett, 1940 óta pedig, az Antonescu-diktatúra évei alatt elviselhetetlenné súlyosodott. ” Ezeknek a rendelkezéseknek „egész sorozata ma is teljes érvényben van, sőt augusztus 23-a óta újabb diszkriminatív – bizalmas és sehol közzé nem tett – rendeletekkel gyarapodott. ” A levélben felsorolták a magyarság sérelmeit. Kérték a kormányt, hogy vizsgálják meg a magyarság helyzetét és a sérelmek orvoslására foganatosítanak intézkedéseket. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ c/ Már 1945-ben felmerült Márton Áron politikai szerepvállalásának a szorgalmazása. A politikai színtéren való nyílt szerepvállalást a püspök visszautasította, egyházi hivatalával nem tartotta összeegyeztethetőnek. Körleveleiben, a szószékről elhangzott beszédeiben már 1945 elejétől elítélte a véleményszabadság korlátozását, a kierőszakolt tekintélyt. Abban reménykedett, hogy az első világháborút lezáró békeszerződésektől eltérően az új béketerveket az igazságosság és méltányosság elvére fogják alapozni. A marosvásárhelyi gyűlésen az Magyar Népi Szövetség vezetői 1945. november 18-án egy olyan politikai nyilatkozat elfogadását erőszakolták ki, amelyben az MNSZ az erdélyi magyarság nevében lényegében lemondott a határkiigazításáról. „Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés, hanem a demokrácia megerősödésének, a nemzeti jogegyenlőség tényleges megvalósításának, a határok feloldásának kérdése. ” Márton Áron a román miniszterelnökhöz, Petru Grozához 1946 januárjában intézett levelében (a levelet megküldte az MNSZ vezetőségének is) tiltakozását fejezte ki az MNSZ marosvásárhelyi nyilatkozatával szemben. Meglátása szerint ez a nyilatkozat nem tükrözte az erdélyi magyarság álláspontját. „Erdély kérdését ma nem lehet önmagában külön nézni, hanem a megoldás módozatait az érdekelt nemzetek, sőt Európa jogos igényeinek összeegyeztetésében kell keresni. […] Isten magyarnak teremtett s természetesen fajtestvéreimnek sorsa és sorsának alakulása miatt nem lehetek közömbös. A papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, melyeket az Egyesült Nemzetek alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt. ” – olvasható a püspök levelében. Márton Áron társaival 1946. április 29-én memorandummal fordult a magyar kormányhoz, amelyben a magyarság nevében kifejezték, hogy az erdélyi magyarság „saját államban, saját fajtestvéreivel együtt, saját életfelfogása szerint kíván élni. ” Egyúttal felkérték Teleki Gézát, a volt miniszterelnök Teleki Pál fiát, hogy a béketárgyalásokon képviselje az erdélyi magyarságot. A memorandum nem került a párizsi béketárgyalások asztalára. /Nagy Mihály történész: Márton Áron és az erdélyi határkérdés. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Hivatalból indított eljárást az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) amiatt, hogy Codrin Munteanu, Kovászna megye prefektusa statisztikát készít a közintézmények alkalmazottainak etnikai hovatartozásáról. Albert Álmos szenátor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke panaszt tesz. Codrin Munteanu azt nyilatkozta, hogy ezt az információt a Ioan Lacatusu által vezetett Hargita–Kovászna Európai Tanulmányi Központ kérte a prefektúrától; jómaga gyakorlatilag csak közvetített, amikor elküldte a körlevelet, és az intézményvezetők belátására bízta, válaszolnak-e rá. Nem igaz, hogy az intézményvezetőkre bízta a döntést, hiszen a körlevél felszólító módban volt, sőt táblázatot is mellékelt, amit ki kell tölteni – mondta Albert Álmos, aki arra kérte az igazgatókat, ne válaszoljanak a prefektusi levélre. Kifogásolható, hogy a kérdést feltevő csak magyarokra és románokra kíváncsi. A Hargita megyei prefektus, Constantin Strujan fürgébb volt Kovászna megyei kollégájánál: elismerte, hogy az említett román civil szervezet kérésére már begyűjtötte az adatokat, és továbbította is a kérelmezőnek. A prefektus hivatalában cáfolták a fenti információt. /Benedek Sándor, Bágyi Bencze Jakab, Kovács Zsolt: Ki a magyar hivatalnok? A prefektusok a közintézményi alkalmazottak nemzetiségére kíváncsiak. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./ Létezik egy pár éve alapított hatóság, amely a személyes adatok védelmét felügyeli. A Személyes Adatok Feldolgozását Felügyelő Országos Hatóság éppen márciusban hozta meg újabb határozatát, amely több kategória mellett épp a faji, etnikai, politikai, vallási, filozófiai meggyőződésre vonatkozó személyes adatok védelmét szolgálja. Az az intézmény, amely ilyen információkra kíváncsi, köteles ettől a hatóságtól engedélyt kérni. A prefektus – a törvényesség őre – az inkriminált körlevélben öt napot adott az intézményeknek, hogy szolgáltassák a személyes adatokat. A prefektus körlevele nemcsak diszkrimináció, hanem törvénytelen intézkedés. /Ferencz Csaba: Törvénytelen érdeklődés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 20./

Hivatalosan is átnyújtották a szakemberek azt a több száz oldalas dokumentumot, amelyben Hargita megye turizmusának fő fejlesztési irányvonalait dolgozták ki. Borboly Csaba Hargita megye tanácsának elnöke átvette ifj. Nagy Benedektől a stratégia több száz oldalas dokumentumát. Az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat mind a Hargita megyébe látogatók, mind pedig az értékesített vendégéjszakák száma. Constantin Strujan prefektus többek között azt kifogásolta, hogy a tanácskozáson csak kis számban vettek részt azon települések polgármesterei, mely települések turistacélpontnak számítanak. /Orbán Ferenc: Elkészült a megyei turisztikai stratégia. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 20./

Tizenkilenc éves a Román Hírszerző Szolgálat (SRI). Kétes körülmények között jött létre, és a tavalyi átszervezés ellenére nem vált átláthatóbbá, nem veszített erejéből. Egyes vélekedések szerint a SRI az egyik eszköz az államfői hatalom megtartására. Az állambiztonsági szervek működését 1989. december 31-i hatállyal felfüggesztették: a drasztikus intézkedés nemcsak az elhárítást (a Securitate I. Főcsoportfőnökségét), hanem a hírszerző központot (DIE) és a gazdasági részleget (CIE) is érintette. A belügyi szervek hirtelen leépítését követően több tízezer tiszt és az általuk irányított, 130 ezer főből álló ügynökhálózat ellenőrizhetetlen módon áramlott be és vissza az ország politikai és gazdasági életébe. 1990 márciusában a központilag manipulált román–magyar nemzetiségi összecsapások ürügyként szolgáltak a belügyi szervek újjászületéséhez. A marosvásárhelyi incidens utáni héten, 1990. március 26-án Román Hírszerző Szolgálat (SRI) néven – kizárólag korábbi állambiztonsági tisztekből álló – elhárító szolgálat jött létre. A Temesvári Kiáltvány híressé vált 8. pontjában szereplő átvilágítás jó időre lekerült a napirendről. Csak 1996 őszén, az immár Emil Constantinescu elnök nevéhez fűződő időszakban került újra napirendre a lusztráció. Stefano Bottoni történész szerint immár „nyugodtan állítható, hogy miközben egyes kelet-európai országban megütközést okozott egyes tisztviselők állambiztonsági múltja, Romániában elképzelhetetlen volt bizonyos állami funkciók betöltése ilyen háttér nélkül”. Miután Constantinescu elvesztette Ion Iliescuval szemben a 2000-ben a választásokat, azzal állt a nyilvánosság elé, hogy őt lényegében a titkosszolgálatok győzték le. Elemzők úgy vélik, hogy a Constantinescu államfő nem tudta a maga oldalára állítani a SRI-t. Annak ellenére sem, hogy leváltotta Virgil Magureanut a szolgálat éléről, és Costin Georgescut javasolta az igazgatói tisztségre. Amint újra államfő lett, Iliescu azonnal leváltotta Georgescut, helyét Radu Timofte vette át. 2004-ben Traian Basescu megnyerte az elnökválasztást, Timofte –az elemzők szerint – nem volt hajlandó „behódolni” az új elnöknek, hamarosan leváltották. Helyére, a SRI-t ma is igazgató George Cristian Maior került. Tavaly márciusban a Legfelső Védelmi Tanács a SRI átszervezéséről döntött. Maior igazgató bejelentetése szerint, nem egyszerű átszervezésről, hanem új működési rendszerek bevezetéséről van szó. Azt tervezték, hogy felszámolják a központi egységek mintegy negyedét, és az átszervezés az egykori Szekuritáté alkalmazottainak eltávolítását célozta. /Simon Judit: A hatalom titkos szolgálatában. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

„Gyakorlatilag annak a versenyvizsgának az eredményét közölték velem, amelynek időpontját még ki sem tűzték” – háborgott Tar Gyöngyi, a Hargita megyei egészségügyi hatóság még tisztségben levő igazgatója annak kapcsán, hogy Constantin Strujan Hargita megyei prefektus tudatta vele: nem maradhat tisztségében. Tar szerint ez a hamarosan megtartandó versenyvizsga eredményeinek semmibe vétele. A leváltott intézményvezetők ugyanis megpályázhatják korábbi beosztásukat, Tar Gyönygi is ezt teszi. /Salamon Márton László: Alkotmányellenes politizálás? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

Másodszor ültek össze Csíkszeredában magyar és román szakemberek, mindenek előtt egyetemi oktatók, hogy a Magyarok a román irodalomban – románok a magyar irodalomban témakörben ismét tükröt tartsanak egymásnak. Az első, 2007-es próbálkozás protokollárisabbra sikerült, a mostani, az április 24-i rendezvény bensőségesebb volt, vélekedett a szervezők nevében dr. Balázs Lajos, a Sapientia EMTE kari kancellárja. Dr. Kövecses Zoltán (ELTE) előadása az értelmes párbeszéd és megértés kognitív feltételeit érintette. Dr. Breaz Mircea-Constantin (Babes–Bolyai) A román és magyar közmondások gyermeki világképe című dolgozata egy jövőbeli kutatás első lépése lehet. Látszólag ugyanaz a tárgy foglalkoztatta dr. Bucur Nicolaét és dr. Bíró Bélát (mindketten a Sapientia EMTE oktatói): Octavian Goga sajátos hazafiságának ellentmondásossága, illetve Goga és Ady Endre vitája az antiszemitizmusról és a román–magyar közeledés esélyeiről. Dr. Egyed Emese (Babes-Bolyai) Barcsay Ábrahám román leányvásárt ábrázoló élőképének gyökereit boncolgatta, dr. Tapodi Zsuzsa (Sapientia–EMTE, Csíkszereda). egy Gyulai Pál regény szereplőinek etnikai jellegzetességeit, összevetve Jókai Mór hasonló, ám erőteljesen idealizáló románságképével. Dr. Papp Kincses Emese (Sapientia EMTE, Csíkszereda) Illúzió és időszerűség. Kánon és kanonizáció Kós Károly transszilvanizmusában, majd Nagy Imola (Sapientia EMTE, Marosvásárhely) Magyar transszilvanizmus, román transszilvanizmus című dolgozatai, a román–magyar párbeszédben mindmáig tisztázatlan, ellentmondásos vádaskodásokat érintette. Dr. Bakó Rozália (Sapientia EMTE, Csíkszereda) Párhuzamos identitások a virtuális térben címen és egy magyar, illetve román nyelven vezetett, majdnem azonos tartalmú internetes blog eltérő visszhangját elemezte. /Cseke Gábor: Magyar–román „átjáró”. Széljegyzetek a második Nemzetközi Imagológiai Konferenciáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Utcára vonulnak a magyar pedagógusok, ha a minisztérium nem módosítja azon rendelkezését, miszerint román vezetőt nevezett ki a Hargita megyei tanfelügyelőség élére. „A Ceausescu-korszak legsötétebb éveit idézi a Boc-kormány intézkedése” – jelentette ki Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke Ecaterina Andronescu oktatási miniszter intézkedésére vonatkozóan, hogy leváltotta Bondor István Hargita megyei főtanfelügyelőt és helyére Anda Elena Ianosit nevezte ki, aki nem tud magyarul. Lászlófy levélben tiltakozott a rendelkezés ellen. Az intézkedést Borboly Csaba megyei tanácselnök is elítélte, az RMDSZ és az Magyar Polgári Párt is tiltakozik a döntés ellen. A Hargita megyei tanfelügyelőség élén a megye megalakulásától, 1968-tól kezdve mindig magyar vezető állt, csupán 1984–1989 közötti öt év alatt volt román főtanfelügyelő az intézmény élén. A Magyar Polgári Párt (MPP) a Thamó Csaba Hargita megyei tanácsos jegyezte tiltakozásában a miniszteri rendelet visszavonását követelte, és magyar főtanfelügyelő kinevezését kérte. „Az RMDSZ számára teljességgel elfogadhatatlan a tanügyi rendszerben zajló politikai tisztogatás, a szövetség minden eszközzel azon lesz, hogy megakadályozza a magyar tanfelügyelők leváltását” – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök május 9-én Marosvásárhelyen, a magyar tanfelügyelők tanácskozásán. Az RMDSZ határozottan fel fog lépni az etnikai arányosság betartása érdekében minden olyan intézmény esetében, amelynek közvetlen hatása van a helyi közösségek életére. Bondor István főtanfelügyelőnek, Bartolf Hedvig és Constantin Costea főtanfelügyelő-helyetteseknek felbontották a szerződését, Anda Elena Ianosit nevezték ki főtanfelügyelőnek, a két helyettesi tisztséget pedig Kálmán Ungvári Zsófia – aki 2000–2004 között főtanfelügyelő volt –, illetve Elena Mandru sajtószóvivő tölti be. /Jánossy Alíz: Tiltakoznak Hargita megye új, román főtanfelügyelője ellen. = Krónika (Kolozsvár), máj. 12./

Csak a prefektus beleegyezésével tarthatnak sajtótájékoztatót a tanfelügyelőségen –jelentett be Constantin Strujan prefektus. A mostani kormányzat alatt a minisztérium a prefektus konkrét beavatkozását igényli a tanfelügyelőség vezetésébe, és ő ennek meg akar felelni – mondta. Anda-Elena Ianosi új főtamfelügyelőnek prioritásként jelölte meg, hogy életbe léptesse a minisztérium nevelési politikáját és módszertanát. /Takács Éva: Prefektusi ellenőrzés alatt. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 27./

A Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) 1956. február 14-25-e között Moszkvában lezajlott, XX. kongresszusa mérföldkőként vonult be a kommunizmus történetébe. Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet pártfőtitkárnak a kongresszus utolsó napján elhangzott, addig titkos jelentése feltárta a sztálini korszak egyik szakaszát és a volt diktátor törvénytelenségeit. A Hruscsov-jelentés távolról sem tárta fel a terrort, az összes törvénytelenséget, a szovjet befolyás alatt álló közép-kelet-európai államokban addig lezajlott kommunista terrort meg sem említette, mégis hatalmas fegyvertény, hogy egy kommunista ország kommunista vezetője hivatalosan ítélte el a kommunizmus egyes túlkapásait. A jelentés csak a szovjet kommunista káderekkel szemben az 1934–37-ig terjedő időszakban elkövetett visszaélésekre, gyilkosságokra, meghurcolásokra tért ki, és teljes mértékben mellőzte azt az 1917–1934 közötti időszakot, amelyért a pártvezetést, ezzel együtt magát Hruscsovot is felelősség terhelte. A titkos jelentést Hruscsov 2500 kongresszusi küldött jelenlétében zárt ajtók mögött olvasta fel, ennek ellenére a dokumentum tartalmáról viszonylag hamar értesült a nemzetközi közvélemény. Hiányosságai ellenére a huszadik század egyik legfontosabb dokumentumai közé sorolt Hruscsov-jelentés vádiratnak bizonyult, amely gyökeresen megváltoztatta a világon a kommunizmussal szembeni szemléletet. Romániában – legalábbis hivatalosan – nem volt ismert a Hruscsov-jelentés. Az SZKP XX. kongresszusán részt vett RMP-küldöttség – Gheorghe Gheorghiu-Dej főtitkár, Miron Constantinescu, Iosif Chisinevschi és Petre Borila – vezetője, Dej az RMP központi vezetése tájékoztatásával is kivárt, és csak egy hónappal később, a párt 1956. március 23–25-i plenáris ülésén tájékoztatta azt a moszkvai kongresszus történéseiről. Az RMP 1956. március 23–25-i plenáris ülésén Dej jelentést tett a Politikai Bizottság előtt, bírálta Sztálint, és főleg személyi kultuszát, azonban a Hruscsov-jelentésről szó szerint nem tett említést. Nevek említése nélkül, de Ana Pauker, Vasile Luca és Teohari Georgescu 1952-beli félreállítására utalva Dej azt állította, hogy a romániai sztálinizmust és a személyi kultuszt az RMP még 1952-ben felszámolta, ő maga, Dej pedig még az SZKP XX. kongresszusa előtt végrehajtotta a desztálinizálást. Dej vezetése alatt zajlott le Romániában az államosítás, a „kulákság” felszámolása, ekkor kezdték néhol – például 1950. szeptember 22-én a háromszéki Gidófalván és Maksán – szekuritátés katonák sortűzzel átszervezni szovjet kolhozos mintára a mezőgazdaságot, ebben az időben hurcolták a kulákoknak kinevezett földművesek tízezreit a Duna-csatorna kényszermunkatáboraiba és Dobrudzsába. Mindezekről 1956 áprilisában–májusában már vidéki pártgyűléseken is szó esett. /Benkő Levente: „Versenyeztünk az emberek meghurcolásában” (1.) = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./

A decentralizált intézmények fölé rendelt vezető a megyében a prefektus, országos szinten a szakminisztérium. Egyik párt vagy önkormányzati vezető által gyakorolt nyomásnak sem szabad engedni – figyelmeztette Constantin Strujan, Hargita megye prefektusa az intézményvezetőket. /Hompoth Loránd: Bekeményített a prefektus. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./

Az őszre tervezett székelyföldi nagygyűlés hírére a székelyföldi románokat tömörítő Polgári Fórum nagygyűlést kíván szervezni, hogy egységes álláspontot fogadjanak el a régió autonómiatörekvései ellen. Ioan Lacatusu, a Hargita és Kovászna megyei románokat tömörítő Polgári Fórum elnöke szerint a cselekvési tervet annak függvényében dolgozzák ki, hogy a helyi magyar vezetők mit lépnek. Tucatnyi ember vett részt július 29-én Csíkszeredában a román himnusz napja alkalmából szervezett ünnepségen, Constantin Strujan Hargita megyei prefektus felrótta a megyei és városi magyar nemzetiségű választott képviselőknek, hogy nem tisztelik a román állam jelképeit. /M. Á. Zs. : Román reakció(so)k. Székelyföldi románok az autonómia ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./

A szentegyházi erdőtulajdonosok egy csoportja a prefektúrát okolja a birtokviszonyok körüli káosz felszámolásának késleltetéséért, amely miatt elképesztő méreteket öltött a falopás a kisváros környékén. Constantin Strujan, Hargita megye prefektusa mindezt cáfolja. Valamennyi szentegyházi tulajdonosi társulás tagjai közös folyamodványt nyújtottak be a Hargita megyei prefektusi hivatalhoz, kérvényezve a birtoklevelek kiigazítását, pontosítását. A beadványra küldött válaszlevélben a prefektusi hivatal arról tájékoztatta a szentegyházi önkormányzatot, hogy nem tehetnek eleget a kérésnek, mert a „birtoklevelek kibocsátása megfelelt a törvényes keretnek”, így azok kijavítása „nem indokolt”. /Hompoth Loránd: Ki állíthatja meg a falopást? = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./