Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Balaban-Grăjdan, Constantin
1783 tétel
2005. február 14.
A kormányalakítás utáni tisztogatás tekintetében a Tariceanu-kabinet hasonló volt a négy évvel korábbi Ciorbea–Constantinescu kettőshöz. Elődeik, Adrian Nastaseék négy évvel ezelőtt minisztériumok, központi intézmények egész sorát keresztelték át csak azért, hogy a törvényt így megkerülve, a régi garnitúrától megszabaduljanak, hogy még a kapusok, a takarítónők is az SZDP elkötelezett hívei legyenek. Ezt a piszkos munkát a Köztisztviselők Országos Irodájának elnöke, Verginia Vedinas (jelenleg nagy-romániás képviselő) és Birtalan József (2000-2004 között e hivatal alelnöke) végezte, írta Simó Erzsébet. Birtalan Józsefet most ugyanennek az irodának az elnökévé nevezték ki. Az Academia Catavencu szatirikus lap az esetet úgy értelmezte, hogy a Köztisztviselők Országos Irodájában, hála az RMDSZ-nek, tovább él az SZDP. Az elnöki hivatalban, a Cotroceni-ben még mindig Iliescu bizalmi emberei intézik Traian Basescu elnök ügyeit. – Blaga belügyminiszter bejelentette, hogy huszonkét, ,,munkába belefáradt” megyei rendőrfelügyelőt küld el, megyei szinteken is követelni kezdték a kormánykoalíció emberei, nyújtsák be felmondásukat az SZDP-s intézményvezetők. /Simó Erzsébet: Takarítani kellene. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./
2005. február 16.
Emil Constantinescu volt államfő megszólalt a Ziua című lapban. Négyéves hallgatását azzal magyarázza, hogy az SZDP-s cenzúra lehetetlenné tette a nyilvánosság elé lépését. Beszél arról, hogy jelenleg Romániában a gazdasági-politikai hatalom egy szekus-kágébés üzletembercsoport kezében van. Ha a Dunarea nevű iratcsomót nyilvánosságra hozzák, sok, 1989 decembere után meggazdagodott ügyeskedőt leplezhettek volna le. Elmondta, hogy a hatalomváltás előtt Románia jobban fel volt készülve a Független Államok Közösségéhez való csatlakozásra, mint az uniós integrációra, hogy az úgynevezett Severin-lista, miszerint három vagy négy országos román napilap főszerkesztője valamelyik titkosszolgálatnak dolgozik, ma is érvényes. Constantinescu szerint Traian Basescu elnöknek azonnal menesztenie kellett volna Radu Timoftét, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ igazgatóját, miután az a Realitatea tévében kijelentette, hogy merénylet készül az államfő és a miniszterelnök ellen. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 16./
2005. február 17.
Az előző kormány négy esztendeje alatt a régi gárda hatalomba való visszahelyezése, a klientúra anyagi igényeinek kielégítése, az államhatalom centralizálása mellett annak militarizálása folyt, például egy olyan civil intézmény élére is, mint az egészségbiztosító, katonaembert nevezett ki igazgatónak a kormány. Nem csoda, hogy az új kormány intézkedései meglehetősen nehezen hatolnak át ezen a közegen. A több mint négyéves kényszerű hallgatás után megszólaló Emil Constantinescu krimibe illő történeteket mesélt el a régi gárda visszatéréséről. Constantinescunak nagy nehézségek árán sikerült úgy-ahogy megtisztítania a hadsereget, a titkosszolgálatokat, a külföldi hírszerzést (SIE) a kommunista rezsim bizalmi embereitől. Azonban Nastaséék hatalomra kerülésük után alig fél évvel bizalmi embereiket újra pozícióba helyezték. Most a volt kormánypárt, az SZDP vádolja Traian Basescu kormányfőt, hogy törvénytelen eszközökkel vásárolt – kedvezményes áron – egy államosított villát a fővárostól. Az államelnök defenzívába szorult, magyarázkodik, s lehet, sem a titkosszolgálatok vezetőit nem lesz kurázsija leváltani, sem a kormányt óvatos tisztogató politikájában támogatni. /Simó Erzsébet: Holtponton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 17./
2005. február 22.
Egyszer s mindenkorra le kell leplezni a Securitatét, szögezte le Traian Basescu államelnök. Az utóbbi időben felszínre került adatok arra utalnak, hogy a közvagyon mértéktelen fosztogatása, a több ezermilliárdos sikkasztások szálai az egykori szekusokhoz vezetnek. Legyen szó az onyesti RAFO-ról, a bankrendszer kilencvenes évekbeli kifosztásáról vagy a humanista pártvezér óriási vagyonának eredetéről. A szekusok és az óriássikkasztások közötti kapcsolat már a külföldi sajtóban is port kavart. Másfél évtized alatt jóformán egyetlen óriás-sikasztás ügyét sem sikerült teljesen felgöngyölni. Mindezek nem kerülték el az államfő figyelmét, aki rájött, hogy a Securitate leleplezése nélkül a korrupcióellenes hadjárat fabatkát sem ér. Az előző nekifutás kudarcba fulladt, amikor Emil Constantinescu nyilvánosan beismerte, hogy “legyőzte a Securitate”. /Chirmiciu András Összefonódás. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 22./
2005. február 24.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya vitát váltott ki. A hetilap következő számában több reagálást közöltek: a/ Sütő András cáfolta Stefano Bottoni állításait. 1957-ben nem váltották le az Igaz Szóban viselt beosztásából, hozzátette: 1956-ban – „forradalom-pártiságért” – a letartóztatandó személyek listájára került, Fazekas János – akkori KB-titkár vállalt érte felelősséget. Sütő András visszautasította Bottoni állítását, hogy Hajdu Győzőt ő látta volna el folyamatosan információval Földes Lászlóról, Sütő ugyanis bekerült az Utunk szerkesztőbizottságába. Sütő ezt rágalmazásnak minősítette, mondván általános gyakorlat volt a tiszteletbeli szerkesztőbizottsági tagság. A hetilap testületében szerepelt, de gyakorlatilag semmi köze sem volt hozzájuk, mert 1956 elejétől kezdve már a Művészet című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott Marosvásárhelyt. „Így a kolozsvári Utunknál nem volt alkalmam Hajdu Győző „besúgójaként” működni Földes László ellenében” – írta. Sütő szerint Hajdu Győző véleményeket kért több, Földes által megtámadott írótól, ezt nevezte a tanulmány feljelentő levélnek. Sütő az emlékezetes gyűlésen védeni próbálta Földes Lászlót. /Sütő András: Traumát oldó emlék. Gálfalvi Zsoltnak. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ b/ Gálfalvi Zsolt az akkor történteket csapdahelyzettel magyarázta: „Földes tehát egy szorongató csapda-helyzetből úgy próbált kiutat találni, hogy másokat taszított csapda helyzetbe. Nemcsak helyzetmegítélése, eljárása is téves volt.” Gálfalvi Földes László hitelét és megbízhatóságát vonta kétségbe, de utólag úgy látja, hogy saját csapdahelyzetéből téves módon próbált menekülni. Ami akkor történt, az csak a diktatúra ismeretében ítélhető meg. /Gálfalvi Zsolt: Megjegyzések egy esettanulmányhoz. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ c/ Bodor Pál hozzászólásában a diktatúra akkori korszakát elevenítette fel. A románosítás 1956-ra már egyértelmű volt. 1956 szeptemberében Miron Constantinescu, a párt KB keménykezű titkára Kolozsváron magyar értelmiségi gyűlést hívott össze, ahol a felszólalók óriási többsége nyíltan kritikus volt a pártvezetéssel és a kormánnyal, a magyar érdekeket sértő jelenségek tekintetében. Ezt látva Miron Constantinescu elmondta, a párt vezetése jóváhagyta a régi kérést az 1940-ben megszüntetett Korunk újrakiadására, egy új gyereklapra (ez lett a Napsugár), nem állítják le a szakszervezetek magyar nyelvű hetilapját, (Szakszervezeti Élet, majd Munkásélet), a KISZ ifjúsági lapját sem szüntetik meg (Ifjúmunkás), visszaállítják a kolozsvári Agronómia magyar tagozatát, megvizsgáltatja az utcanév-változtatásokat stb. Bodor elismerte, hogy felszólalt Földes László ellen, de hozzátette: ezt a szövegét szinte Földes László diktálta és heteken át kérte Bodor Pált, hogy olvassa föl. /Bodor Pál Diurnus: Stefano Bottoni! = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ d/ Hozzászólt a hetilap munkatársa, Sipos Géza is, aki nekirontott Sütő Andrásnak és ítélkezett, Sütő nem jelentős író. „Egyszerre volt a működtetője, haszonélvezője és ugyanakkor eszköze a hatalomnak, másrészt nemzetiségi mivolta miatt sohasem válhatott annak szerves részévé” – minősítette Sütő Andrást Sipos Géza. Sőt, Sipos szerint az író „ellenzéki szerepben is megnyilvánult”, „átnyergelt”, „ellenzéki-nemzetvédő identitást épített ki magának”, „hatékonyan dolgozott önnön irodalmi kultuszán”. Sipos szerint Sütőnek 57 kötete jelent meg, „tézisdrámái 1975-től a szelep funkcióját töltötték be diktatúra és nemzetiség viszonyában”. Sipos Géza megvonta Sütő András írói mérlegét: egyetlen jó könyve van, az Anyám könnyű álmot ígér. /Sipos Géza: Az önfelmentő.= A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ e/ Kuszálik Péter saját magára hivatkozott, ő már régebben sürgette a „kibeszélést”. Földes László már 1964 decemberétől közölhetett, igaz, kezdetben csak recenziókat, kisebb cikkeket. Kuszálik két könyvcímet hiányolt Bottoni bibliográfiájából: Huszár Sándor: Sorsom emlékezete. Vallomások egy bűntelen nemzedék elkárhozásáról /Kriterion, Bukarest, 1982/ és Földes László: Elvek és viták. Tanulmányok, kritikák /Kriterion, Bukarest, 1983/. Huszár könyvéből kiderült, hogy a pártból kizárt Földes haláláig a marxista esztétika egyetemi előadótanára maradhatott. /Kuszálik Péter: Eljött (?) a kibeszélés ideje? = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./
2005. március 1.
Akad még jó néhány “pettyes” múltú a frissen kinevezett kormánybiztosok és kormánybiztos-helyettesek között. Például Strujan Constantin Hargita megyei kormánymegbízott egy esztendővel ezelőtt még szocdem színekben szaladgált, de azóta demokrata lett. Azt sem lehet érteni, hogy a brassói Madaras Lázár miért lett Mehedinti megye prefektusa. Mona Musca művelődési miniszternek a Trianon című film vetítésének hallatán Erdély elrablása jutott eszébe. Közben a Demokrata Párt elnöke, Emil Boc által vezetett Kolozsvár egyik negyedének főutcája továbbra is a háborús bűnös Ion Antonescu nevét viseli. A bukaresti Északi pályaudvar közelében lévő Negruzzi utcában hatalmas zöld tábla hirdeti, hogy itt van Mihály arkangyal légiójának, azaz a Vasgárdának a székhelye, ahol fasiszta típusú összejöveteleket tartanak. Az újságárus bódékban a legionáriusok lapjait meg könyveit árulják. /Román Győző: Újból ellopjuk Erdélyt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./
2005. március 4.
Négyszemközti beszélgetésen osztotta meg egymással Székelyföld autonómiájáról alkotott nézeteit Constantin Strujan Hargita megyei prefektus és Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke. Árus beszámolt arról, hogy a prefektus jelezte: ő voltaképpen csupán belecsöppent az elődje által elindított népszavazás-határozatok megtámadásának folyamatába, és nem állíthatja meg, nem vonhatja vissza a rendeleteket. Jogászai ugyanis fenntartják a határozatok törvénytelenségének érveit. A tavasz folyamán három gyergyószéki település – Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu és Gyergyóditró – helyi önkormányzata védi a marosvásárhelyi táblabíróságon a Hargita megyei prefektúra által megtámadott, az autonómia-népszavazásról kiírt tanácsi határozatok ügyét. /Gergely Edit: Négyszemközt az autonómiáról. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./
2005. március 14.
Március 12-én Temesváron tartották a Temesvári Kiáltvány megszületésének 15. évfordulóján rendezett ünnepséget. Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke az 1989-es rendszerváltás célját összefoglaló dokumentumnak nevezte a kiáltványt. A közönség éljenzéssel fogadta Mihály királyt és Anna királynét, Traian Basescu államfőt és Emil Constantinescu exelnököt. Basescu kifejtette, hogy a posztkommunisták, a visszarendeződés veszélye akadályozta a fejlődést, és megígérte, hogy mandátuma végén a gazdaság, a szociális kérdések és a jogegyenlőség terén pozitív lesz a mérleg. Mihály király figyelmeztette a román kormányzatot: a nemzetiségek egyenrangú állampolgárként való kezelése, a vallás- és szólásszabadság biztosítása, a magántulajdon tiszteletben tartása alapfeltétele a jogállamiságnak. A Temesvár Társaság a 2005-ös esztendőt az átvilágítás évének kiáltotta ki. /Pataky Lehel Zsolt: 2005 az átvilágítás éve. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 14./
2005. március 14.
Lemondott elnöki tisztségéről Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt alapítója a párt országos tanácsának plenáris ülésén. Tudor, aki ezentúl a saját kérésére létesített tiszteletbeli elnöki funkciót tölti be, kijelentette: nem áll szándékában kivonulni a politikából, a háttérből továbbra is ő fogja irányítani a jövőben Nagy-Románia Néppárt névre átkeresztelt politikai alakulatot. A párt ilyenformán szeretne fátylat borítani a múltra, s bebocsáttatást nyerni az Európai Néppártba. A párt új elnökévé Corneliu Ciontu képviselőt, első alelnökévé pedig Dorel Constantin Onacát választották. /Kisminkelt Nagy-Románia Párt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./
2005. március 21.
Március 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában dr. Kincses Előd, a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front volt alelnöke szervezésében megemlékezést tartottak, amelyen felidézték az 1990-es márciusi eseményeket. A 15 évvel ezelőtt történtekről Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu politológus, lapszerkesztő beszélt. Dr. Kincses Előd szóvá tette, hogy bár az RMDSZ most kormányzaton van, még mindig nem derítették ki az 1990-es marosvásárhelyi események kezdeményezőit, felbujtóit. Azóta 40 magyart és cigányt ítéltek el, de az igazi vétkesek büntetlen maradtak. Az ügyvéd elmondta, a romániai magyar autonómia-törekvések csakis összefogással érhetők el, ezért meghívta a rendezvényre az RMDSZ szenátorait és parlamenti képviselőit, de senki sem jött el, kivéve Kerekes Károly képviselőt. Sütő András betegségére hivatkozva maradt távol, eljött viszont a Ceausescu rendszer két ellenállója: Király Károly és Tőkés László püspök. Fehér karácsonytól a fekete márciusig címmel készült videofilm idézte a nagyszámú közönségnek az 1989. december 22. és a 1990. március 20-a között Marosvásárhelyen történteket. Schmidt Mária felolvasta Orbán Viktornak a Fidesz Polgári Párt elnökének az üzenetét. Schmidt Mária történész kifejtette, Tőkés Lászlónak sikerült maga mögé állítani Temesvár lakosságát. Ez forradalom volt – vélte a történész, az viszont, ami Bukarestben történt, az kételyeket ébreszt. Az 1989. december 21-i népgyűlésen a zavargásokat kirobbantók, majd a mai napig se tisztázott terrorista diverzió arra utal, hogy titkosszolgálati erők álltak a háttérben. A Szekuritáténak és a párt másodvonalbeli politikusainak kapóra jött Temesvár, hogy ennek ürügyén megrendezzék a bukaresti forradalmat. A figyelemelterelés, a dezinformálás voltak a visszarendeződés eszközei. Romániában a pártállami rendszert saját politikai elitje buktatta meg, így a rendszerváltás felemásra sikerült. Ameddig nem derül ki, hogy kik lőttek 1989 decemberében, kik szervezték a márciusi pogromot, kik irányították a bányászokat Bukarestbe, addig nem teljesedik ki a rendszerváltás. Gabriel Andreescu elmondta, hogy 1989 decemberében nem számolták fel a Szekuritátét, csupán a hadsereg hatáskörébe helyezték azzal a feltétellel, hogy a hadügyminisztérium három hónapig biztosítsa a titkosszolgálat tagjainak fizetését, majd ezt követően felszámolják őket. A három hónap márciusban járt le. Gabriel Andreescu Emil Constantinescu volt államfő könyvéből idézett, aki leírta, hogy a titkosszolgálat 1990-től, de mandátuma alatt is a román-magyar konfliktust tévesen állította be és szándékosan félretájékoztatták az államhatalmi szerveket. Gabriel Andreescu kifejtette: kétségtelenül Ion Iliescu az 1990 márciusi események stratégája és munkáját Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat első vezetője segítette. 1990. március 19-én Ion Iliescu Virgil Magureanu társaságában Temesváron tartózkodott, ahol az ottani értelmiségiek arra kérték, szervezzenek egy barátság felvonulást, amelyen jelezni kívánták, lehet megoldást találni a marosvásárhelyi konfliktusra, mire Iliescu kijelentette, a románok és a magyarok között akkora szakadék van, hogy azt már lehetetlen áthidalni. Virgil Magureanu hozzáfűzte: Erdély egy puskaporos hordó, nincs mit tenni... Valójában az történt, hogy március elején az Országos Nemzeti Megmentési Front állandó bürója – amely a volt kommunista pártvezetőkből is állt, mint Ion Iliescu, Silviu Brucan, Dumitru Mazilu és Petre Roman – titkos ülésen eldöntötte, hogy kirobbantják a marosvásárhelyi etnikai konfliktusokat, aminek célja egyértelműen a hatalom átmentése volt. Az RMDSZ kormányon van, így most joggal kérheti, hogy a 15 évvel ezelőtti eseményekre a jelenlegi hatalom fényt derítsen, hangoztatta Gabriel Andreescu előadásában. A rendezvényre eljött Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőrtiszt és Judea Ioan ny. ezredes, az 1990-es márciusi események egyik főszereplője, aki az igazát tisztázni szerette volna, így a rendezvény szünetében szót kért, azonban a hallgatóság azt nem engedélyezte. /Vajda György: Le kell bontani a hazugság falát! A titkosszolgálat szervezte a forradalmat és a pogromot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./ Bögözi Attila újságíró úgy minősítette, hogy Tőkés László az 1989-es romániai fordulat elindítójaként nem tudott megmaradni a hősök panteonjában, továbbá Kincses Előd, Marosvásárhely fekete márciusának egyik kulcsembere sem tudott megmaradni annak a nagyformátumú politikusnak, akinek 1990. március 20-án „a főtéren tüntető magyar tömeg – ma már tudjuk azt is, hogy tévesen – látta”, ugyanis a „főáramlatából a perifériára sodródott”. Az újságíró nem érti, miért kellett Kincses Elődnek rászervezni még egy másik rendezvényt az emlékezésre. Szerinte a Pestről jött Schmidt Mária történész (a Terror Háza Múzeum igazgatója) olyan szinten, mintha ezt első osztályosoknak tenné, elmesélte, hogy milyen is volt az élet a Ceausescu-korszakban. /Bögözi Attila: Ha emlékezni külön kottyan kedve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./
2005. április 9.
A pápáért szóltak a harangok a római katolikus templomokban, szentmiséken méltatták április 8-án II. János Pál pápa életét Romániában is. Gyulafehérváron, az érseki katedrálisban, Erdély mintegy háromszáz római katolikus templomában, a görög katolikus templomokban és a bukaresti Szent József római katolikus katedrálisban is szentmisékkel tisztelegtek a pápa emléke előtt. Az erdélyi római katolikus híveket Jakubinyi György érsek képviselte a vatikáni temetésen, de Rómába utaztak katolikus hívők Erdély több városából is. Teoctist román ortodox pátriárka, aki betegsége miatt nem tudott elutazni Rómába, gyászüzenetében méltatta II. János Pál pápa életét és munkásságát. Romániát a vatikáni temetésen Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök mellett I. Mihály, valamint Emil Constantinescu és Ion Iliescu volt államelnökök képviselték. /Gyásznappal, harangzúgással, szentmisékkel tisztelegtek a pápa emléke előtt Erdélyben is. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./
2005. április 13.
A Hargita megyei egészségügy állapotáról tartottak elemző megbeszélést április 12-én Strujan Constantin prefektus kezdeményezésére. A találkozón részt vettek a megyei, a székelyudvarhelyi, a gyergyószentmiklósi, a maroshévízi és a tölgyesi kórházak vezetői is. A kórház igazgatók beszámolói egybehangzóak voltak: a megye minden kórháza pénztelenséggel valamint szakember hiánnyal küzd. A megyében hét egészségügyi posztlíceum működik, a végzettek a nagyobb fizetés reményében, külföldön vállalnak munkát miután minisztériumi rendelet értelmében két évig fel kellett függeszteni az alkalmazásokat. Az orvosok Magyarországon vállalnak munkát. Gyergyószentmiklóson hét épületben működik a kórház és ezek közül egyik sem felelő. 1991 óta épül az új kórház, de nem sikerült befejezni. /(Daczó Dénes): Egészségügyi röntgenkép: Pénz és szakember hiány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./
2005. április 14.
Április 13-án több száz Hargita megyei gépkocsitulajdonos tüntetett a székelyföldi utak katasztrofális állapota miatt. A tüntetők jelképesen fűrészporral tömték be az úttestet éktelenítő gödröket. A tüntetés Székelyudvarhelyen kezdődött, majd elindultak Gyergyószentmiklós felé. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere, az MPSZ elnöke, a tiltakozás egyik szervezője elmondta: az akciónak nem szántak politikai töltetet, a tüntetők megpróbálták felkelteni a kormányzat figyelmét a székelyföldi utak katasztrofális helyzetére. Csíkszeredában a tüntetők átadtak Constantin Strujan Hargita megyei prefektusnak egy, az államfőnek és a közlekedésügyi miniszternek címzett petíciót, amelyben kifejtették, hogy az utóbbi tizenöt évben egyetlen Hargita megyei utat sem javítottak meg teljes egészében. /MPSZ-es autótüntetés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./
2005. április 15.
Beperelte a sepsiszentgyörgyi Constantin Brancusi Iskolacsoport vezetősége a helyi tanácsot és a polgármesteri hivatalt az iskola falán elhelyezett Lósy Schmidt Ede-emléktábla miatt. A tanintézet vezetősége arra hivatkozott, hogy a tanács törvénytelenül, az iskola beleegyezése nélkül helyezte el a táblát az iskola falán tavaly novemberben, és nem bizonyított, hogy Lósy Schmidt Ede valóban az épületben született. A sepsiszentgyörgyi tanács a magyar tudomány napja alkalmából akarta elhelyezni az emléktáblát az épület falán, Lósy Schmidt Ede egykori mikós diák, a budapesti Magyar Műszaki Múzeum megalapítója tiszteletére, aki ebben a házban született. Rodica Parvan iskolaigazgatónak az ellenkezése miatt a tábla avatására néhány napos késéssel került sor. Az avatóünnepség botrányba fulladt, mivel a városi tanácsosi tisztséget is betöltő Rodica Parvan az intézmény diákjait vezényelte ki, hogy megakadályozza az emléktábla felavatását. Albert Álmos polgármester elmondta, a tanács minden szükséges engedélyt beszerzett az emléktábla elhelyezésére. /Bíró Blanka: Törvény előtt a Lósy-emléktábla ügye. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./
2005. április 29.
Április 29-án veszi át a bécsi egyetem dísztermében Andrei Marga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem akadémiai tanácsának elnöke a Herder-díjat. A rangos kitüntetést Marga az európai kulturális örökség megőrzéséhez és gyarapításához való hozzájárulásért kapja. Több román és magyar neves alkotó is megkapta már ezt a díjat, köztük Constantin Daicoviciu történész, valamint Adrian Marino irodalomtörténész, aki a Szabadságot működtető Minerva Egyesület alapító tagja volt. Az erdélyi magyar személyiségek között található többek között Kányádi Sándor és Sütő András, a magyarországiak között pedig Csoóri Sándor érdemelte ki a díjat. /B. T.: Ma veszi át Andrei Marga a Herder-díjat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./
2005. április 29.
Constantin Strujan prefektus bejelentette, hogy kezdeményezi a Hargita Megyei Művelődési, Vallásügyi és Nemzeti Kulturális Örökség Felügyelősége vezetőjének, Váli Józsefnek a leváltását. Strujan szerint a felügyelőség vezetője nem tudja, mi történik hatáskörében, az intézmény működése nem megfelelő. Ezt azzal indokolta, hogy nemrég, a könyvtárosok napja után azt a tájékoztatást kapta a felügyelőségtől, hogy semmilyen rendezvényt nem szerveztek az alkalomból a könyvtárakban. Pár órával később viszont újabb tájékoztatást kapott, amely szerint mégis volt hét rendezvény a megyében. Váli József a Hargita napilaptól értesült a prefektus szándékáról, úgy vélekedett, hogy ennek a lépésnek politikai okai is vannak. /Kovács Attila: Leváltaná a főfelügyelőt? = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 29./
2005. május 5.
Ha 22 millió Plesunk vagy Patapieviciünk volna, én nem lennék ma elnök – mondta beiktatását követő első interjúiban Traian Basescu államelnök. Andrei Plesut külpolitikai tanácsosának nevezte ki, Horia Roman Patapievici pedig a Román Kulturális Alapítvány vezetője lett. Plesu most távozik posztjáról, felmondásának oka „egészségügyi” természetű. Egyes kommentátorok szerint Basescunak csak az imázs szempontjából volt hasznos Plesu, tanácsait viszont nem fogadta meg. Basescu tanácsosai mostanában egyre gyakrabban szerepelnek a lapok címoldalán. Most Constantin Degeratu került a figyelem középpontjába – közvetlenül Plesu titokzatos távozása után. A tábornokot, akit Ion Iliescu helyezett tartalékba, most elnöki rendelettel ismét „aktivizáltak”. Degeratu 2000-ben is a román hadsereg vezérkari főnöke volt, majd Emil Constantinescu nemzetbiztonsági tanácsosának nevezték ki. Ion lliescu 2000-es választási győzelmét követően helyét Ioan Talpes vette át, a tábornok néhány hónapig a védelmi minisztériumi államtitkár volt, majd tartalékba helyezték. Degeratu 1989 decemberében Kolozsváron volt a IV. hadtestnél, állítólag ő dolgozta ki a forradalmárok, illetve békés tüntetők elleni utcai harcok tervét, amelynek eredménye: 28 halott és 104 sebesült. A tábornok mindvégig tagadta, hogy az általa elkészített terv a lakosság elleni megtorlást szolgálta volna. A dokumentumot azóta megsemmisítették. /Sz. K.: Degeratu ismét vezérkari főnök lehet. Basescu még nem döntött Plesu utódjáról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./
2005. május 17.
Az igazság a hazugságról. Így jellemezte Emil Constantinescu volt államelnök bemutatott új könyvét. Ezúttal nem hétkilós könyvet írt, hanem egyetlen kötetben mondta ki az „igazságot” a „gyilkosokról, tolvajokról, rablókról”, akik tönkreteszik Romániát. A kötetben 1472 személyről ír teljes névvel, kezdve Románia elnökeitől, a leggazdagabbakig és az arab maffiáig. Könyve tényekre, statisztikai adatokra, az ügyészség, rendőrség nyomozási adataira, bírósági ítéletekre, tanúvallomásokra alapoz. Várta, hogy bepereljék könyvéért, de egyetlen érintett sem tette ezt meg. Kijelentette, hogy könyve nyomán vették napirendre a '89-es események, illetve a bányászjárások kivizsgálását. Constantinescu szerinte csak „azt hittük, hogy '90-ben demokrácia kezdődött Romániában”, pedig az olyan „katonai rendszer”, amilyen csak „a dél-amerikai és afrikai katonai diktatúrákban van”. /Mózes Edith: „Az igazság a hazugságról”. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./
2005. május 19.
A légtérrendészeti feladatok összehangolásáról, illetve a magyar-román közös stratégiai légiszállítási megállapodás előkészítéséről folytatott szakértői szintű megbeszéléséket Aradon Tömböl László vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója Constantin Croitoru vezérőrnaggyal, a román vezérkar hadműveleti főnökével. /Magyar–román szakértői tanácskozás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./
2005. május 19.
Bányai Péter szerint Basescu államfő nem egy „Emil Constantinescu féle nímand”, Radu Vasile volt miniszterelnök Bányai szerint hóhányó. Az államfő bízik Timofteban és társaiban. Basescu a Demokrata Párt /DP/ élén eltávolította a korábbi pártvezetést, másod, harmad vonalbeli pártaktivistákat állított a helyükre. Bányai szerint azonban ezek kiszámíthatatlanok, megbízhatatlanok. A tisztogatás következtében több „szőkét” is előléptetett, újgazdag nőszemélyeket, döbbenetes jövedelemmel. Basescu elnök a titkosszolgálatokra támaszkodik. Hat hónapja betöltetlen a nemzetbiztonsági főtanácsosi állás. Basescu nemzetbiztonságot veszélyeztető tényezőként akarja számon tartani a rossz kormányzást. – Basescu igazi ambíciója a hatalom. /Bányai Péter, politikai kommentátor: Elnöki „tanácstalanság”, avagy kikre (nem) hallgat Basescu. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./ Timofte 2001 óta a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ vezetője.
2005. május 26.
Hét román fiatalt azonosított a Kovászna megyei rendőrség az elmúlt napok sepsiszentgyörgyi magyarveréseinek elkövetőiként – közölte György Ervin prefektus, aki határozott fellépést kért Constantin Scurtu megyei rendőrparancsnoktól. Albert Álmos polgármester, az RMDSZ területi elnöke figyelemmel kísérte az ügyet, de megvárja a hivatalos jelentést, tudni akarja, kik a tettesek, és kapcsolatba hozhatók-e a Lósy-Schmidt Ede-emléktáblaállításkor szervezett tavalyi magyarellenes tüntetéssel. Az esetek sokasága és hasonlósága nem teszi kétségessé: a román fiatalok szervezetten és magyarságuk miatt bántalmazták a 15–18 éves diákokat. /Farkas Réka: Azonosították a magyarverőket. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./ Constantin Scurtu sepsiszentgyörgyi rendőrparancsnok bandák közötti harcra gyanakszik, szerinte nem áll etnikai konfliktus a bántalmazások hátterében. A szülők elmondása szerint a gyermekeket megkérdezték, hogy milyen nyelven beszélnek Romániában, és amikor magyarul válaszoltak, sértegették és bántalmazták őket. György Ervin Kovászna megyei prefektus elmondta, a napokban beszélgetést kezdeményez a diákokkal, a szülőkkel, valamint a helyi hatóságok, az iskolák, a tanfelügyelőség és a rendőrség képviselőivel, hogy még csírájában elfojtsák az etnikai konfliktus lehetőségét. /Bíró Blanka: Magyar diákokat vertek a román iskolások. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./
2005. május 27.
Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester beszélgetésre hívja a megvert magyar gyerekeket, szüleiket, valamint az iskolák igazgatóit. „A verekedésben vétkesnek talált fiatalokat kicsapással, szüleiket valószínűleg pénzbírsággal sújtjuk, de ez nem oldja meg a kérdést. Elfogadhatatlan, hogy az etnikumok közötti jó viszonyt bárki ilyen módon megsértse” – fejtette ki az elöljáró. Albert Álmos azt is fontolgatja, hogy eljárást kezdeményez a vétkes diákok tanárai és iskolaigazgatói ellen. Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki elnöke is felhívta a figyelmet a pedagógusok szerepére, utalva arra, hogy tavaly a Lósy-emléktábla felavatásakor a Constantin Brancusi iskola igazgatónője, Rodica Parvan a magyar rendezvények elleni tüntetésre buzdította a román diákokat. /Bíró Blanka: Pénzbüntetés a szentgyörgyi magyarverő román diákoknak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./
2005. május 27.
Fey László nehezményezte, hogy a sajtóban közölt bíráló, vagy vitacikkek szerzői gyakran durva kifejezéseket használnak. Ez a stílus többnyire a politikailag elfogult cikkírókra jellemző. Fey az ilyen írásokra nem szokott reflektálni. Most azonban olyan írásról szólt, amelynek szerzőjét tiszteli, becsüli. Bányai Péter Traian Basescu államfő tevékenységét elemezte (Szabadság, máj. 19.). Bányai Péter Emil Constantinescu volt államelnököt „nímand”-nak nevezi, Radu Vasile volt miniszterelnököt „hóhányónak”. A „szőkék” gyűjtőnév alatt említi Bányai a Basecu által előléptetett női kádereket, akik – szerinte – tudatlanok, műveletlenek. /Fey László: Még egyszer a stílusról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./ A cikk mellett olvasható Bányai Péter reagálása: nem aggasztja Fey László hozzászólása. „Fey Laci barátom ugyanis azon kevesek közé tartozik, akiknek véleménye számomra sokat számít.”
2005. május 28.
A Román Hírszerző Szolgálatot és a rendőrséget kéri fel Puskás Bálint szenátor, hogy vizsgálják ki, kik gerjesztik a magyarellenes konfliktusokat Sepsiszengyörgyön. – Meg kell találni azokat, akik a háttérben állnak, és felelősségre kell vonni őket – hangsúlyozta a szenátor. Puskás felsorolásában csak az elmúlt néhány év sokatmondó hasonló eseményei közül szerepelt néhány: a március 14-i, magyar fiatalok elleni rendőrségi akció, a Discret diszkó előtti román–magyar verekedés, a Lósy-tábla avatásakor lezajlott nacionalisa tüntetés és a mostani magyarverés. Puskás a szenátusban is fel fog szólalni, és levélben kéri a belügyminiszter segítségét. Ha nem kap garanciát, hogy belpolitikai szinten rendezik az ügyet, értesíti az EU-s szerveket. Sepsiszentgyörgyön a városházán, május 27-én tartott megbeszélgetésen a megoldáskeresésre igyekeztek összpontosítani a rendőrség és a helyi hatóságok képviselői. Albert Álmos polgármester elmondta, nem lehet véletlen, hogy az elmúlt időszakban kiskorúak által elkövetett bűncselekmények – legyen szó az ortodox templomra festett sátánista jelképekről vagy a mostani verekedésekről – főszereplői a román Constantin Brancusi Iskolaközpont tanulói. A polgármester a tüntetés után (a Lósy-emléktábla avatáskor) kérte Rodica Parvan igazgatónő leváltását. Indítványa válasz nélkül maradt. /Farkas Réka: Felnőttek provokációja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 28./
2005. május 30.
Rodica Parvan, a román Constantin Brancusi Iskolaközpont /Sepsiszentgyörgy/ igazgatója, aberrációnak nevezi azt a feltételezést, hogy az általa vezetett iskolában magyarellenességre buzdítanák a gyerekeket. Szerinte valamilyen zenei ízlésbeli különbségen robbant ki a vita, amely aztán verekedéssé fajult. Ennek nem lehet etnikai színezetet adni, mondta. Arra a felvetésre, miszerint a Lósy-emléktábla leleplezésekor mutatott tiltakozása nem a legjobb irányba terelhette diákjai gondolkodását, szintén elutasító volt, mondván, nem bizonyított, hogy az az úgynevezett híres személyiség ebben a házban született. Ezért jogos volt a felháborodásuk. /Bíró Blanka: Rodica Parvan: zenei ízlések vitája. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./
2005. június 1.
Írásban benyújtott politikai nyilatkozatában Antal Árpád András képviselő az elmúlt hat hónap két súlyos sepsiszentgyörgyi eseményére figyelmeztetett. Tavaly decemberben egy emléktábla elhelyezése alkalmával a Constantin Brancusi Iskola igazgatónője tiltakozó felvonulást szervezett az iskola diákjaival, megpróbálva megakadályozni a tábla elhelyezését, miközben a gyerekek magyarellenes szövegeket skandáltak. ,,Az utóbbi hetekben a több mint 75 százalékban magyar Sepsiszentgyörgyön román fiatalok csoportjai az utcán magyarul beszélő gyerekeket vertek meg. Nem elhanyagolható tény, hogy e fiatalok zöme más megyéből származik, és a fent említett iskola diákja. Meggyőződésem, hogy nem a gyerekek, hanem szüleik és tanáraik a leginkább felelősek ezért. Nyilvánvaló, hogy ebben az intézményben a fiatalokat a gyűlöletre, az elutasításra, a verekedésre nevelik. Kérem a Tanügyminisztériumot, vizsgálja ki az ügyet, és foganatosítson intézkedéseket azok ellen, akik politikai célokra használják fel a gyerekeket” – mondta a Kovászna megyei képviselő. /A sepsiszentgyörgyi magyarverés ügye a képviselőházban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 1./
2005. június 3.
A Constantin Brancusi Iskolaközpont /Sepsiszentgyörgy/ címére, ,,a bunyós Vali” nevére nyílt levelezőlap érkezett, melyben a ,,román banda” fejének tartott diákot felszólítják, mihamarabb hagyja el Sepsiszentgyörgyöt, menjen vissza Moldvába, különben mindkét kezét levágják, ,,munkaeszköz” nélkül hagyván, hogy többé magyart ne üthessen. A fenyegetés valóra váltása miatti aggódástól a június 2-án tartott önkormányzati ülés nyílt vádaskodások és újabb fenyegetőzések helyszínévé vált. A levelezőlap fénymásolatát Rodica Pirvan iskolaigazgató, szociáldemokrata párti önkormányzati képviselő mutatta be a testületnek. A tökéletes románsággal megfogalmazott, inkább felnőtt keze írását sejtető lap postán érkezett az iskolába. A levelet az igazgatónő magára vette, s emiatt hevesen rátámadt Albert Álmos polgármesterre. Miért akarják őt bűnbaknak kikiáltani, az igazgatói székből eltávolítani, holott ő már 27 esztendeje van Sepsiszentgyörgyön, tíz éve igazgatója az iskolának. Az igazgatónő fenyegetett: vaskos dossziéval rendelkezik, alig várja, hogy azt a minisztériumi vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsássa. Válaszában Albert Álmos kijelentette, ha a tavalyi Lósy-emléktábla avatásakor az igazgató nem állott volna az első sorban az ,,elmagyarosítás” ellen tüntetve, most senki nem hibáztatná, hogy iskolájának diákjai ilyen tettekre vetemednek. Hozzáfűzte, nem ez az első magyarveréses eset, csak eddig nem tettek ellene semmit, éppen a volt prefektus utasítására. /(vop): Megfenyegették a főbunyóst. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./
2005. június 7.
Az ígéret ellenére mégsem kezdődtek meg június 6-án a Gátaljához tartozó Szigetfalun az árvíz sújtotta első házak újjáépítési munkálatai. Constantin Ostaficiuc, a Temes Megyei Tanács elnöke közölte: azért nem foghatnak neki az újjáépítésnek, mert még mindig nem érkeztek meg a szakminisztérium által kiválasztott projektek, amelyek alapján felhúzzák a házakat. Ezeket a terveket május 30-áig meg kellett volna kapnia a megyei tanácsnak. A kárt szenvedett házak szakértői véleményezésével sem végeztek a megszabott határidőig a megyei hatóságok. /P. L. Zs.: Késik a házak újjáépítése. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 7./
2005. június 8.
Írásszakértő bevonásával próbálja kideríteni a háromszéki rendőrség, ki küldött névtelen, fenyegető levelet a Constantin Brancusi-iskolába. Az elmúlt héten a magyar gyermekeket megverő román fiatalok vezérének címzett, névtelen levelezőlapot küldtek a sepsiszentgyörgyi tanintézetbe. Az írás alapján arra gyanakodnak, hogy a levelet felnőtt személy küldte. Constantin Scurtu, a Kovászna megyei rendőrség parancsnoka biztosította a lakosságot, hogy Háromszéken javult a közbiztonság. „A magyarverés nem jelenség” – hangsúlyozta a parancsnok. /Bíró Blanka: Írásszakértő vizsgálta a sepsiszentgyörgyi román diákok vezérének küldött fenyegető levelet. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8./
2005. június 8.
Nagy Tünde, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának angolszakos gyakornoktanára Gyimesbükk községben gyűjtött adatokat egy olyan kutatáshoz, amely a gyimesi gyermekek kétnyelvűségéből próbál következtetéseket levonni. Két román tannyelvű iskolában, a tarhavaspatakiban és a gyimesbükkiben is engedélyt kért az igazgatótól, hogy az iskolásokkal névtelen kérdőíveket töltessen ki. Constantin Barsan községi tanácsos, a községhez tartozó bálványospataki iskola helyettes matematikatanára felelősségre vonta Nagy Tündét és engedélyt követelt tőle. Ő a kiküldetési papírt másnap eljuttatta az iskolába. Két nap múlva a Bákó megyei Desteptarea lapban terjedelmes cikket közöltek Didaktikai eszközzé átminősített diákok címen. Dan Mindirigiu cikkíró szerint a kérdőívekből kiderült, hogy elkészítőjük azt szerette volna kipuhatolni, akarnak-e magyarul tanulni a gyermekek. Radu Ababei megyei főtanfelügyelő kijelentette: törvény durva megsértéséről van szó, értesítik a Tanügyminisztériumot. /Gazda Árpád: Kérdőíves indulatok Gyimesbükkben. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8./