Sok EU-s országban arattak sikert a szélsőjobboldali pártok a mostani EU-parlamenti választáson. Bakk Miklós politológus, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Politika- és Közigazgatástudományi Karának tanára szerint a közös okok között van a gazdasági recesszió, továbbá olyan problémák, melyekre a középpártok nem találtak megoldást – például a migráció kérdése. Az összefogás listájának sikere cáfolata volt az MPP. /Babos Krisztina: Magyar siker – jobbos előretörés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 9./

Dél-Erdély és a Bánság természeti, gazdasági és szociális környezetét mutatja be a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának A Kárpát-medence régiói monográfiasorozatában idén megjelent, kilencedik kötete. A kiadvány felvázolja az elmúlt másfél évszázad történelmi folyamatait, kitér többek között a térség népességére, településrendszerére, térszerkezeti egységeire, illetve az egészségügyi ellátási rendszerre. A 29 szerző tanulmányát tartalmazó Dél-Erdély és Bánság című kötetet június 11-én a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) székházában Horváth Gyula egyetemi tanár, a könyv szerkesztője és Péntek János akadémikus, a vaskos munka lektorálója mutatta be, a moderátor szerepét Benedek József professzor töltötte be. A Kárpát-medence régiói című sorozat célja, hogy bemutassa a magyarországi és határon túli régiók, így többek között a Vajdaság, Erdély és Kárpátalja gazdasági, társadalmi, települési és természeti állapotát, értékelve a különböző változásokat. Eddig nyolc kötet látott napvilágot, amelyek közül szintén Horváth Gyula szerkesztette a monográfiasorozat első, Székelyföldről, és negyedik, Északnyugat-Erdélyről szóló részét. A most bemutatott kötet szerzői között van Bakk Miklós, Vincze Mária, Nagy Egon, Veres Valér, Benedek József és Bodó Barna. A 29 szerző többnyire a Kolozsvári Egyetemi Intézet kutatója, egyetemi tanárok és doktoranduszok egyaránt vannak közöttük. A kötetet lektoráló Péntek János elmondta, egyfajta bizonytalanságot érzett a szaknyelvi terminológia tekintetében, ami annak tulajdonítható, hogy az idősebb kutatók eddig „legkevésbé” magyar nyelven publikálhattak, a fiatalok szövegein pedig a gyakorlat hiánya érződik. A Kárpát-medence régiói című sorozatot 14 kötetesre tervezték, már folyamatban van a Dél-Alföldről szóló, tizedik kötet szerkesztése, a további kiadványok Kárpátalját, a Közép-Dunántúlt, Észak-Magyarországot, Szlavóniát és a Muravidéket mutatják be. /Ferencz Zsolt: Dél-Erdély és Bánság: tudományos munkát segítő kiadvány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./

Megalakult és június második felében ülésezik először az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) autonómia-munkacsoportja – olvasható a fórum ügyvivőinek, Kelemen Hunornak és Toró T. Tibornak a közös közleményében. Az autonómia-munkacsoport elsőként alakult meg az EMEF keretén belül, ebbe a felek egy-egy társelnököt és három-három tagot nevesítettek. Az RMDSZ képviselői Márton Árpád, Varga Attila és Kelemen Hunor parlamenti képviselők, valamint Székely István politológus, az EMNT-t Toró T. Tibor, a szervezet alelnöke, Bakk Miklós egyetemi tanár, valamint Orbán Balázs és Illyés Gergely politológusok képviselik. A munkacsoport tevékenységének koordinálását a társelnökök, Márton Árpád és Bakk Miklós, végzik. /EMEF: létrejött az autonómia-munkacsoport. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./

Az önálló Bolyai Tudományegyetem felszámolásának ötvenedik évfordulójára emlékezett a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete. Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartott konferencián négy kiváló előadó idézte fel a félévszázaddal ezelőtt történteket, majd kihirdették a Bolyai Egyetem múltja és jövője című esszépályázat nyerteseit. A fődíjat a Szabadságban is rendszeresen közlő helytörténész, Asztalos Lajos vehette át. Kónya-Hamar Sándor és Somai József bemutatta a Fehér könyv az erdélyi magyar felsőoktatás kálváriájáról című kiadványt. Görömbei András, az MTA Határon Túli Tudományosság bizottságának elnöke a „Magyar egyetem és tudományosság fontossága kisebbségi helyzetben” című előadásában arról értekezett, miként lehet az egyetem ügyét a szabadság és az identitás-megőrzés örök kérdésével egy keretben megfogalmazni. Balázs Sándor a Bolyai Tudományegyetem alakulásának és felszámolásának folyamatát mutatta be. Csetri Elek és Dávid Gyula irodalomtörténész azokat a személyes tragédiákat idézte fel, amelyet a pártállami diktatúra váltott ki. A Fehér könyvről Bakk Miklós egyetemi docens kiemelte: „E kiadvány megjelenését az teszi indokolttá, hogy az emlékezés a jövőbe nézés egy formája, amely megteremti a folytonosságot a múlt és a jövő között. ” /Nagy-Hintós Dianna: Ötven évvel ezelőtt számolták fel a Bolyai egyetemet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Hamarosan megkezdi munkáját az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum autonómia munkacsoportja. Bakk Miklós politológus, a munkacsoport társelnöke szerint az elveket kell rögzíteni, és olyan keretet kell kialakítani, amely alkalmas a továbbfejlesztésre. A nyomásgyakorlás és az érdekeltségek kialakításának kombinációja vezethet el az autonómiát támogató román politikai akarat megjelenéséhez. Első lépésben nem az autonómiatervezeteket kell egyeztetni, hanem azt a keretet kell megteremteni, amelyben az egyes autonómiakoncepciók konvergens törekvésekké csiszolódnak. Bakk Miklós három elvet tart fontosnak: annak kölcsönös elfogadását, hogy senki sem sajátíthatja ki az autonómia képviseletét; az autonómia lehetséges lépések sorozataként gondolható végig; harmadszor: fontos, hogy a kérdésnek erőteljes mozgalmi összetevője is legyen. /Gazda Árpád: Bakk Miklós politológus az erdélyi magyar autonómia esélyeiről. = Krónika (Kolozsvár), jún. 24./

Megalakulása után első alkalommal ülésezett június 25-én Kolozsváron az RMDSZ és az EMNT által létrehozott Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), melyen megalakult az autonómia-munkacsoport. Markó Béla és Tőkés László egyöntetűen sikeresnek értékelte a június 7-i európai parlamenti választásokat. Közölték, hogy a választások miatt elhalasztott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés megszervezésére szeptember 5-én kerül majd sor. Markó Béla szövetségi elnök közölte, hogy az autónomia-munkacsoport várhatóan már szeptemberben az EMEF elé fogja terjeszteni a közös autonómia-koncepcióval kapcsolatos elképzeléseit. Tőkés hozzáfűzte: az EMNT-küldöttség keretében az EMEF-be várják a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képviselőit is. /P. A. M. : Szeptember 5. : Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés. Megalakult az EMEF autónomia-munkacsoportja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./ A találkozást megelőzően Bakk Miklós politológus, a munkacsoport társelnöke elmondta: az egyeztetést nem egy ülésre, hanem egy folyamatra tervezték, amely szerintük már több mint egy évtizede hiányzik az erdélyi magyar közéletből. „1995 óta konkurens autonómia elképzelések születtek, 2003-tól pedig, amikor a Tőkés László vezette csoport kivált az RMDSZ-ből, ezen elképzelések ellentétessége erőteljesebbé vált, és eddig egyszer sem került arra sor, hogy valamiféle érdemi egyeztetés ezen autonómiaelképzelések között létrejöjjön” – fogalmazott az Bakk Miklós. /Fleischer Hilda: Kiállta a próbát az EMEF. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./ Az ülésen döntés született arról is, hogy az Európai Néppárton belül a három romániai magyar EP-képviselőnek külön frakciót kell létrehoznia, amely önállóan működne a néppárti román delegáció mellett. /Lázár Lehel: Székely nagygyűlés szeptemberben – döntött első ülésén az EMEF. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

Interneten kommunikálva készülnek az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum /EMEF/ autonómia-munkacsoportjának tagjai a testület következő, szeptemberi ülésére, mondta el Márton Árpád RMDSZ-es társelnök, aki nem mindenben ért egyet Bakk Miklós politológussal, a másik társelnökkel. Bakk Miklós vitaanyagot osztott szét az egyeztetetés kereteiről, a testület tevékenységével kapcsolatos elvi kérdésekről. Megegyeztek abban, hogy a szeptemberi találkozó előtt ki-ki megírja a vitaanyagát, interneten közzéteszik, majd a beérkezett vitaanyagok alapján folytatják a tárgyalást. Bakk Miklós szerint a kisebbségi törvény akadályozhatja az autonómiatörekvéseket. Márton Árpád szerint viszont a kisebbségi törvény nemhogy akadályozná, hanem segítené az autonómiatörvény létrehozatalát. Bakk Miklós arról beszélt, hogy az autonómia kérdésében az erdélyi magyarság kettéválik. Márton Árpád szerint a romániai magyar közösségnek szüksége van mind a kulturális, mind a területi autonómiára. /Lokodi Imre: Vitaanyagokkal várják az őszt. Interjú Márton Árpáddal, az EMEF autonómia-munkacsoportjának társelnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

A nyár végéig igyekeznek tisztázni az Székely Nemzeti Tanács /SZNT/ és a Magyar Polgári Párt /MPP/ képviselőivel a kialakult helyzetet, meggyőzni őket, hogy a Magyar Összefogás ,,nem összeborulás, hanem férfias együttműködés”, az autonómiatörekvések képviselete minél szélesebb körű támogatottság esetén lehet hatásos – mondta Tőkés László. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumban (EMEF) fenntartották a helyet az MPP és az SZNT képviselőinek egyaránt. Az utóbbi határozottan elutasította a részvételt, az MPP egyelőre hezitál. Az MPP válságban, Szász Jenő kudarcot vallott mint pártvezér, s ahelyett, hogy levonná ennek következtetéseit, a Tőkés László és az RMDSZ, illetve az összefogás elleni támadások révén próbál kitörni sarokba szorított helyzetéből. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke az EMEF eddigi munkájáról, az autonómia szakbizottság terveiről számolt be. Elsőként autonómia szakbizottság jött létre, őszig tervezik még hat-hét munkacsoport létrehozatalát. Bakk Miklós, az autonómiabizottság EMNT részéről delegált társelnöke nyilvánosságra hozott egy vitaindítót. /Farkas Réka: Tárgyalást kezdeményez Tőkés László. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 22./

Autonómia-népszavazássá alakítanák az elnökválasztás második fordulóját egy civil kezdeményezés támogatói. A több neves személyiség által aláírt felhívásban arra szólítják a székelyföldi magyarokat, hogy ne valamelyik elnökjelöltet válasszák, hanem harmadik alternatívaként írják fel az AUTONÓMIA szót a cédulára, és erre üssék pecsétjüket. Az aláírók úgy értékelik, az elnökválasztás második fordulója nem nyújt választ a székelyföldi autonómiaigényre, és még arra sem kínál lehetőséget, hogy az államszerkezet reformjának a meghirdetésekor nyíltan megvitassák a Székelyföld státusát. A felhívást aláírásával támogatta: Ferenczes István csíkszeredai költő, Egyed Ákos történész, akadémikus, Bakk Miklós politológus, Gazda József író, tanár és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. /(-kas): /Tegyük láthatóvá Székelyföldet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 30./

Közösségünkért díj: Bálintfi Ottónak
A Szórvány Alapítvány 2009 évi Közösségünkért díját Bálintfi Ottó, a temesvári Nyugati Egyetem filozófia tanára érdemelte ki.
A díjat a Bánsági Magyar Panteon című kötet temesvári bemutatója alkalmából adták át a 70-es-80-as években Temesvárt tanuló magyar főiskolások Látóhatár Köre egykori szellemi vezetőjének. Laudációjában Bakk Miklós egyetemi tanár kiemelte: egy közösségépítőt díjaz a Szórvány Alapítvány, aki a Látóhatár Kör élén kifejtett tevékenységével, az úgynevezett beszélgető kulturális műhely irányításával meghatározó szerepet játszott a temesvári magyar diákság szellemi fejlődésében. Bálintfi Ottó a rá jellemző szerénységgel az alábbi szavakkal köszönte meg az elismerést: „Bár azt hiszem, hogy mások talán jobban megérdemelnék ezt a díjat, annyit elmondhatok, hogy pedagógusként megpróbáltam részt venni a magyar diákság szellemi életében és értő odafigyeléssel fújni a parazsat, ahol segíthettem. Lehet, hogy némi bátorság is kellett ehhez azokban az időkben.” A Látóhatár Kör egykori tagjai közül Bakk Miklós egyetemi tanár, lapszerkesztő mellett Hajdu Zoltán, Mirisz Miklós, Salat Levente, Szabó László, Szabó Mónika, Toró T. Tibor és Visky András vált neves tollforgatóvá, közéleti személyiséggé. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Húsz esztendő sikerek és kudarcok tükrében – Az elkövetkező évek kihívása a kollektív jogok kiharcolása
Megalakulásának huszadik évfordulóját ünnepli ma a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kolozsváron. Az elmúlt két évtized sikereit, kudarcait helyeztük mérlegre, a jövőbeli elképzelésekről faggattuk az RMDSZ történetének alakulásában markáns szerepet játszó Markó Béla szövetségi elnököt, Tőkés László EP-képviselőt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnökét, Takács Csabát, a szövetség egykori ügyvezető elnökét, valamint Bakk Miklós, Salat Levente, Szász Alpár Zoltán és Székely István politológusokat. Megfogalmazódott: az elkövetkező időszakban a szövetségre váró feladatok közül a legnagyobb kihívást a kollektív jogok kivívása, az autonómia különböző formáinak megvalósítása jelenti majd. Az RMDSZ-en kívüli erdélyi magyar képviseleti szervezetek szerint ugyanakkor nagy kérdés, hogy a jövőben a szövetség hogyan viszonyul majd a közösségen belül jelentkező pluralizmushoz. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Magyar-magyar egyeztetés a kisebbségi törvényről
Közös álláspontot igyekszik kialakítani a kisebbségi törvényről az RMDSZ és az EMNT, a nézetkülönbségek rendezése az autonómia-munkacsoport feladata, és az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) várhatóan jövő heti ülése előtt igyekeznek közös nevezőre jutni — mondta el Márton Árpád, a munkacsoport RMDSZ-es társelnöke.
Legutóbbi ülésükön nem sikerült véglegesíteni a vitatott kérdések rendezését, maradtak tisztázásra váró pontok. Egyetértenek abban, hogy az autonómiatanácsoknak kétszintesnek kell lenniük — arról vita folyik, hogy helyi vagy megyei legyen-e az alsó szint, és másképp látják ezek megválasztásának módját is. Bakk Miklós, az EMNT-s társelnök szerint az alsó szinten közvetlen szavazással, az országos szinten elektorosan kellene megválasztani az autonómiatanácsot, Toró Tibor és Márton Árpád szerint szerencsésebb lenne, ha mindkét szinten közvetlen módon választanák meg a testületeket a jegyzékbe vett, magukat magyarnak valló, szavazásra jogosult polgárok. Márton Árpád úgy véli, ezeken a belső választásokon a politikai szerepet vállaló szervezetek indulhatnának, a szakmai szervezetek nem állíthatnának jelöltet.
Zajlik tehát a vita, és Márton Árpád érthetetlennek nevezte Tőkés László kifakadását, aki egy héttel ezelőtt szemrehányóan nyilatkozott arról, hogy az RMDSZ elzárkózik a kisebbségi törvényről szóló tárgyalásoktól, és a jogszabállyal önnön hatalma megerősítésére törekszik. Márton Árpád szerint a munkacsoport már azt megelőzően egyeztetett, és a törvény elfogadása éppen hogy nyitáshoz vezetne, az RMDSZ monopolhelyzetének felszámolásához.
Az autonómia-munkacsoport folytatja a tárgyalást, megkeresik azokat a pontokat, amelyekben egyetértenek, és beszélnek arról is, hol lehet javítani a jogszabályon. Kialakítanak egy minimális kritériumrendszert, és vállalják, hogy ennél kevesebbel a román pártokkal zajló alkuk során sem érik be, ezt természetesen nem hozzák nyilvánosságra, hisz akkor oda az alkupozíció — mondotta Márton Árpád.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lemondott Bakk Miklós
Bakk Miklós lemondott az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében létrehozott autonómiabizottság társelnöki tisztségéről.
A politológus a sajtónak eljuttatott közleményében azzal indokolja döntését, hogy a bizottság társelnökeként, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) felkérése alapján az elmúlt hónapokban egy közös, több politikai és mozgalmi eszközt integráló autonómia-stratégia kimunkálását kívánta előmozdítani, törekvése azonban nem volt sikeres. Szerinte a bizottság munkája lassan haladt, az RMDSZ pedig mind a kisebbségi törvény, mind pedig a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés kérdését csupán az aktuálpolitikai helyzet és a kormányzati pozíció nézőpontjából tekintette, és stratégiai érveket, elképzeléseket nem igényelt a bizottságtól. Ezért úgy döntött, hogy lemond társelnöki tisztségéről, de – mint leszögezi – továbbra is nagyon fontosnak tartja, hogy az autonómia kérdésében az egyeztetés keretei – a kevés eredmény ellenére is – fennmaradjanak, és a bizottság munkáját szakértőként továbbra is támogassa. „Lemondásomat jelzésnek szántam arra vonatkozólag, hogy nem működik jól a bizottság” – fejtette ki a Szabadság kérdésére Bakk Miklós.
Az autonómiatanács RMDSZ-es társelnöke, Márton Árpád több okból kifolyólag is meglepetéssel fogadta Bakk Miklós döntését. Lapunknak elmondta: a bizottságban valamennyien egyetértettek abban, hogy egyaránt foglalkoznak stratégiai és aktuálpolitikai kérdésekkel, illetve azoknak a minimális feltételeknek a kidolgozásával, amelyeknek a készülő törvénytervezetnek eleget kell tennie ahhoz, hogy az RMDSZ elfogadtassa azt a parlamentben. „Az más lapra tartozik, hogy a munkálatok során hol a stratégia, hol pedig az aktuálpolitikai kerültek terítékre, s ezért kissé nehézkesebb volt az egyeztetés. A testületen belül azonban teljes volt az egyetértés arról, hogy mindhárom kérdéssel egyaránt foglalkozunk” – fejtette ki Márton Árpád. Elmondása szerint Bakk Miklós döntése azért is meglepő számára, mivel a politológus ebbéli szándékát már bejelentette az EMEF legutóbbi marosvásárhelyi ülésén, és akkor mind jómaga, mind pedig Tőkés László, az EMNT elnöke kifejtette: indokolatlannak tartja döntését. Tőkés László ráadásul azt is közölte, hogy nem fogadja el a felajánlott lemondást. „Ezért az a gyanúm, hogy a felsorolt indokoktól eltérő lehet Bakk Miklós lemondásának az oka” – vélekedett Márton Árpád.
P. A. M. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Toró T. Tibor lesz az EMEF autonómia munkacsoport elnöke
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke veszi át az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum autonómiabizottságának társelnöki tisztségét, miután az EMNT részéről delegált Bakk Miklós politológus benyújtotta lemondását. Toró T. Tibor a Transindex kérdésére elmondta, Bakk már korábban le akart mondani a tisztségről, mivel elégedetlen volt a munka lassú haladásával. Azonban az EMNT kérésére nem tette meg.
„Az autonómiabizottság munkálatain belül nagyobb hangsúlyt kapott az aktuálpolitikai kihívások megvitatása és ezek kapcsán felmerülő kérdések megválaszolása. Bakk Miklós nem politikus, ő a stratégiai célok kidolgozását részesítette előnybe az aktuálpolitika helyett” - mondta el Toró, hozzátéve, hogy Bakk szakértőként továbbra is részt vesz a bizottság munkálataiban.
Még elmondta, úgy fogja gyakorolni a társelnöki funkciót, hogy közben nem téveszti szem elől Bakk Miklós meglátásait, mert maximálisan egyetért ezekkel. Hozzáfűzte, a munka folytatása halaszthatatlan, hiszen ígéretek szerint a kisebbségi törvény egy új löketet kap a parlamentben, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formában fog átmenni a törvényhozó testületen.
Toró elmondta, fontos egy, a kisebbség jogállásáról szóló, jól megfogalmazott kellőképpen egyeztetett törvény, mivel az megteremtheti a kulturális autonómia közjogi kereteit. Így nem érthet egyet Szász Jenő MPP elnök tegnapi kijelentésével, miszerint a magyar kisebbségnek nem kisebbségi törvényre, hanem autonómiára van szüksége.
Bakk Miklós politológus lemondását egyébként azzal indokolta, hogy nem sikerült kidolgozni egy autonómiastratégiát, illetve nehezményezte, hogy az RMDSZ a kisebbségi törvény és a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés kérdését alárendeli az aktuálpolitikai helyzetnek és a kormányzati szerepvállalásának. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

Levél? Titok? Tempfli József levele Tőkésnek: magánélet vagy politika?
Tempfli József Tőkés László válása kapcsán írt az EP-képviselőnek. Két szakértőt: Bíró Bélát és Bakk Miklóst szólaltattunk meg az ügyben.
Két hete nagy port kavart az erdélyi – és magyarországi – sajtóban az a levél, amelyet Tempfli József címzett Tőkés Lászlónak, az EP-képviselő válása kapcsán. A levél .pdf formában (innen letölthető) eljutott az erdélyi magyar sajtó minden orgánumához, azzal a megjegyzéssel: szerzője azt eredetileg magánlevélnek szánta.
“Később a tudomásomra jutott, hogy levelemet egy harmadik személy, történetesen újságíró is olvashatta, ezért úgy érzem helyesnek, hogy a levél tartalmát a széles közvélemény is megismerhesse” - állt a levélhez csatolt, szintén Tempfli József által aláírt szövegben.
A levelet többek között az Új Magyar Szó idézte cikkében, ezt az írást vette át a Magyar Távirati Iroda (MTI) is. Tőkés László sajtófőnöke, Demeter Szilárd közleményben reagált az ÚMSZ cikkére, idézve többek között a római katolikus püspökség álláspontját, amely “teljes mértékben elhatárolódik Tempfli József nyugalmazott püspök levelétől és annak nyilvánosságra hozatalától, a római katolikus egyház mint ahogy eddig, ezután sem kíván senki magánéleti problémáiba beleszólni”.
Ugyanakkor hozzátették: “(...)Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester asszony (...) azzal kereste fel a nyugalmazott katolikus püspököt, hogy Tőkés Edith a kétségbeesés szélén áll, a reformátusok nem védik meg őt, ezért kérnék a Tempfli atya által biztosítandó védelmet”. Az alpolgármester az MTI megkeresésére nem kívánt nyilatkozni az ügyben.
A Transindex politológiai, társadalomtudományi szakértők segítségét kérte a levél és kontextusa értelmezéséhez, akik közül ketten: Bíró Béla újságíró, egyetemi adjunktus és Bakk Miklós politológus, egyetemi adjunktus vállalták, hogy megszólalnak az ügyben. A továbbiakban kettejük véleménye olvasható.
Bíró Béla: Erkölcs és politika
Tempfli püspök és Tőkés László kapcsolatának hátterét nem ismerem. Az azonban a levél egy explicit passzusából is bizonyosnak látszik, hogy megszületésében a két felekezet közti nézetkülönbségek is szerepet játszanak (lásd válás!). Politikai implikációk sem zárhatóak ki, amennyiben Tőkés László személye révén az új magyar hatalom sokkal szorosabban kötődik az erdélyi reformátussághoz, mint a katolikus felekezethez.
A kérdésfelvetés mindazon által a fentiektől függetlenül is jogosultnak látszik, s egy normális demokráciában nem is maradhat el. Tőkés László karizmája ugyanis nem csak papi hivatásával függött össze, hanem erkölcsi radikalizmusával is. Az akkor még püspök-politikus európai választásokon elért sikere első sorban annak volt köszönhető, hogy székelyföldi választói az erkölcsi promiszkuitással vádolt „hivatásos politikusokkal” szemben a politika erkölcsi tisztaságát, az egyenes beszédet, a meg nem alkuvást, az egyéni és nemzeti tisztességet látták a jelöltben megtestesülni.
Vélekedésük elsősorban azon a civilkurázsin alapult, melynek Tőkés László 1989 decemberében tanújelét adta. Ezt a bátorságot a későbbiekben Tőkés sokak által érzékelt emberi gőgje, hiúsága, rajongói iránti tiszteletlensége sem árnyékolhatta be. (Nem emlékszem például egyetlen olyan nyilvános összejövetelre sem, melyen Tőkés László ne várakoztatta volna meg lelkes híveit.)
Feltehetően ez az oka annak, hogy a házasságával kapcsolatos botrányok, a házastársak közti nyilvánossá vált és kölcsönös gyűlölködés, engem sem igazán lepett meg. Azok közé tartoztam, akik jóval korábban is aggódtak amiatt, hogy az erkölcsi parancsolatok jegyében fellépő politikus morális alkata potenciális veszélyt jelenthet a képviselni szándékolt értékekre is. A veszély annál jelentékenyebb, mivel nyilvánvaló: a romániai magyar közösség (és minden más közösség) közösségként való fennmaradása valóban erkölcsi kategóriák függvénye. Ezt ma már a nyugat-európai szakirodalomban is mind többen látják.
Az, ha valaki a pátosszal vallott erkölcsi kategóriákat, a másik ember (és a másik közösség) emberi (és közösségi) méltóságának tiszteletét, a kölcsönösség és az alázat keresztény parancsát csak másokra tartja érvényesnek, sőt az erkölcsöt a másként gondolkodók megbélyegzésének és nem önnön életvezetésének elvi alapja gyanánt használja, csakis a közösség politikai, kulturális, hitéleti törekvéseinek lejáratását eredményezheti.
Igen, Tőkés László joggal állapítja meg, hogy a magyar kérdés európai árfolyama meglehetősen alacsony. De vajon ennek – a nyugati államok Trianon miatti lelkiismeret-furdalása és önnön kisebbségeiktől való félelme mellett – nem lehet-e az egyik oka éppen azoknak az embereknek az erkölcsi minősége, a személyközi kapcsolatokban megnyilvánuló érzéketlensége, akik a kérdést Nyugat Európában forgalmazzák?
Az a tény, hogy fölmerülhet a gyanú: Tőkés László a testvérével mondatja el a feleségéről azt, amit ő – az egyértelmű megbotránkoztatás kockázata nélkül – nem mondhat el, s amire a Tempfli püspök által kifogásolt hallgatás is vallani látszik, meglehetősen aggasztó.
Kétségtelen, hogy vannak az emberi együttélésnek olyan határhelyzetei, melyek – egyébként nem a felek alkatától függetlenül – megoldhatatlanoknak vagy időről-időre majdnem megoldhatatlanoknak mutatkoznak. (Ezt több mint negyven év boldog házasélet után is állíthatom.) Ezért végső esetben a házasság felbontása sem tekinthető erkölcstelennek. Legalábbis önmagában. Az azonban, hogy a válás közös megegyezéssel, egymás emberi méltóságának tiszteletben tartásával történjen, továbbra is alapvető erkölcsi követelmény marad. És meggyőződésem, hogy kellő tapintattal és empátiával valóban megoldható.
A tapintat és az empátia hiánya azonban olyan emberi fogyatékosságok, melyek egy politikus esetében katasztrofális következményekkel járhatnak. A képviselt közösségre nézve is, illetve főként arra. (Lásd Magyarország!) A politika és az erkölcs értékei mindazonáltal nem azonosak. De nem is függetleníthetőek egymástól. És végképp nem akkor, ha valaki éppenséggel egybemosásukat tartaná kívánatosnak.
Következésként aligha tekinthető a házastársi szennyesben való méltatlan turkálásnak, ha valaki erre figyelmeztet.
Bakk Miklós: Merre moralizáljon Tőkés?
Azt hiszem, bármilyen elemzése, minősítése Tempfli József Tőkés Lászlóhoz címzett levelének, akár annak tartalmára, akár a küldő vagy címzett szándékaira nézve olyan hiba, amelyet messze el kell kerülnünk. Bármilyen morális igazságot kívánnánk itt megosztani, az óhatatlanul az ügy politikai kontextusába épül be, ami tovább erősíti azt az egyre dominánsabb észleletet, hogy a moralizálás itt most a politika álruhája.
Mindazonáltal, épp ezt szem előtt tartva, van néhány tanulsága az ügynek. El lehet gondolkodni azon, hogy annyi hazai politikus magánéleti válsága (válása) közül miért ez bulvárosodott a legerőteljesebben, és miért épp ebben látnak többen több politikai lehetőséget, mint más politikusok hasonló magánéleti megpróbáltatásában.
Ugyanis mifelénk is inkább az európai politikai stílus és mentalitás terjed, amely – szemben az amerikaival – nem tulajdonít kiemelt hitelesítő erőt a politikus magánéletének, szemben közéleti tetteivel, megnyilatkozásaival. Persze, mondhatnók: Tőkés László kivétel, hiszen ő egyházi személy (volt), és egyébként is, az erőteljesen moralizáló nyelvet az erdélyi politikában ő honosította meg.
Nos, szerintem épp ebben van a tanulság. Tőkés László valóban moralizálja a politikát, de ha jobban odafigyelünk, ennek a moralizálásnak a csapásiránya sohasem a magánélet, a magánerkölcs, hanem valami hiányzó közéleti éthosz számonkérése. Vagyis a moralizálása inkább politikai nyelv és nem etikai szigor (ahogy ez az amerikai közéleti szereplőkkel szemben viszont hangsúlyosabb szokott lenni).
Persze, lehet arról vitázni, hogy mire jó egy ilyen politikai nyelvezet, úgymond „korszerű-e”, a tény azonban az, hogy egyelőre „van rá igény”, és sokan látnak benne táborszervező erőforrást. Azt hiszem, ennek a nyelvezetnek a jövője még nem dőlt el. Ha abba az irányba változik, hogy alkalmas lesz a nálunk alakuló demokrácia hiányzó morális alapjának számonkérésére, akkor a modern értékkonzervativizmus megteremtője lesz Erdélyben. Ha ez nem sikerül, akkor megmarad egy politikai zárvány nyelvezetének. Addig is: Tőkés László épp magánéleti válsága kapcsán gondolkodhat el, merre is terelje a politikában moralizáló hajlamát.
Transindex.ro

Ilyenek a magyarok az országhatáron túl
Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke, 2006 áprilisában a határon túli magyarság helyzetét összefoglaló, problémafeltáró konferencia-sorozatot indított útjára, melynek célja a helyzetértékelés mellett a megoldáskeresés, ezáltal a jövő nemzetpolitikájának előrevitele. A konferenciák eredményét pedig tanulmánykötetben foglalták írásba. Az előadások a realitás talaján állva, szakmai alapon, az érzelmi hozzáállást félre téve tesznek kísérletet a problémák megközelítésére.
Problémák, mérleg, jövőkép
A nyitótanulmány Ablonczy Balázs és Bárdi Nándor tollából származik. Ebben megfogalmazzák a kisebbségi magyarságot érintő problémaköröket, áttekintik az eddig folytatott politikát Magyarország, a szomszédos országok, a nemzetközi szereplők, valamint a magyar kisebbség részéről, illetve a dolgozat kiemelten fontos elemeként egy lehetséges jövőképet vázolnak. Első lépésként a trianoni sérelmi gondolaton kell túllépni, hogy a szomszédos országokban uralkodó „magyar birodalmi” tudatot eloszlassuk. Ezentúl a nemzetépítés tekintetében az etnikai kizárólagosságot fel kell, hogy váltsa a társadalomban ható kulturális integrálódás, önszerveződés.
A magyarság társadalomföldrajzi adottságaiból fakadóan a többközpontú magyarság intézményesítése elvárás lehet, melyhez szükséges a szomszéd országokkal való viszony javítása. Erre a szerzőpáros az eddig még nem megfelelően kihasznált kommunikációs tereket javasolja, mint például az internet, valamint a nem állami médiák. Ezzel közvetlen kapcsolatban áll, hogy a reintegrációs, nemzetegyesítő retorikának a helyét átvegye a határtalanítás politikája. Mindezen célkitűzések viszont csak akkor valósíthatóak meg, ha egy viszonylagos konszenzust sikerül kialakítani a magyarországi pártok között néhány alapkérdésben. „Az út hosszú lesz, de el kell indulni rajta” – zárják tanulmányukat.
Kulturális közösség
Bakk Miklós és Öllös László tanulmánya Magyarország és a határon túli magyarok viszonyrendszerét, kulturális közösségét, valamint a kisebbségi magyarság fennmaradásának politikai, intézményi és kulturális hátterét vizsgálja. A tanulmány alaptézisének tekinti, hogy a magyar kisebbségek kulturális fennmaradásának feltétele a politikai érdekérvényesítés intézményesítése. Számba veszi a kisebbségi törekvéseket, melyek végső célja a minél szélesebb körű autonómia elérése. A magyar nemzetépítés fő feladata pedig ezen törekvések támogatása politikai, gazdasági és kulturális szinten egyaránt.
Képek a közös történelmi emlékezetről.
A magyarkérdés súlya eltérő az egyes államokban. Az egyik fő probléma, hogy a magyaroktól való fenyegetettség képzete uralkodik sok szomszédban, mely alapvetően hamis, köszönhetően annak, hogy Közép-Európa határai stabilak. Emellett kiemelendően fontos a közös EU illetve NATO tagság, mely alapjaiban cáfolja Magyarország agressziójának gondolatát. A probléma abban áll, hogy a magyar fenyegetés most már belpolitikai célokra használt propaganda. Ilyen körülmények között a nemzetközi intézmények sem tudnak hatékony kényszerítő erőként fellépni az elkövetett jogsértések esetén.
A magyarság feladata tehát (mind a magyarországi, mind a határon túl élő közösségek esetén), hogy az a meggyőződés terjedjen el a politikai döntéshozók körében: a fennálló állapot rossz nemcsak a kisebbségi, hanem a többségi nemzet számára is. A probléma kezelésére ez a szerzőpáros is megemlíti a média, s a kommunikáció kitágult lehetőségeit, melyet az állam nem képes ellenőrizni. Illetve fontos lépésnek tartják, hogy a magyarságnak közvetlenül, a szomszéd nemzetek nyelvén kellene kezdenie a dialógust az őket érintő aktuális kérdésekben, mely sokat segíthetne a magyarokról alkotott értékrend megváltoztatásában. Csak ezek után lehetnek sikeresek a kisebbségben élő magyar közösségek törekvései. A szerzők ezeket a tanulmány záró fejezetében veszik sorra.
Demográfiai folyamatok
A kötet harmadik tanulmányában Gyurgyík László, Horváth István és Kiss Tamás a magyar kisebbségek demográfiai változásait vizsgálja. Az elemzés fókuszában Szlovákia, Kárpátalja, Erdély, valamint a Vajdaság áll, hiszen Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban a magyar népesség aránya összehasonlíthatatlanul alacsonyabb. A demográfiai változásokat távlatokba tekintve, folyamatként kell kezelni, ezért a mai jelenségek megértéséhez szükség van az elmúlt évtizedek történetének ismertetésére is. A határon túli magyarság számaránya az első világháború után növekedett, s a növekedés minden országban folyamatos volt, leszámítva a második világháborús visszaesést. Változás a Vajdaságban a ’60-as, Erdélyben és Kárpátalján a ’70-es, Szlovákiában pedig a 90’-es években történt, amikor is csökkenésnek indult a magyarság száma. A természetes szaporulat visszaesése mellett a népességcsökkenéshez nagyban hozzájárultak a migrációs folyamatok is. Szlovákiában kevésbé, Vajdaságban, valamint Erdélyben erőteljesebben (az Erdélyből való elvándorlás százezres méreteket öltött).
A lakosságszám csökkenése mellett, illetve ezzel párhuzamosan súlyos problémát jelent az etnikai reprodukció esélyének csökkenése. Minél nagyobb egy adott közösségen belül a szórványhelyzetben, illetve a vegyes házasságban élők aránya, annál inkább lecsökken az etnokulturális reprodukció, illetve annál nagyobbak az ezt érintő kockázatok. Ez a veszély a szlovákiai, valamint a vajdasági magyarságot fenyegeti jelentősebben, Erdélyben kisebb a kockázat, Kárpátalján pedig adatok hiányában nem vonhatóak le messzemenő következtetések.
kitekinto.hu
Erdély.ma

Magyar-magyar egyeztetés a kisebbségi törvényről
Közös álláspontot igyekszik kialakítani a kisebbségi törvényről az RMDSZ és az EMNT, a nézetkülönbségek rendezése az autonómia-munkacsoport feladata, és az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) várhatóan jövő heti ülése előtt igyekeznek közös nevezőre jutni — mondta el Márton Árpád, a munkacsoport RMDSZ-es társelnöke.
Legutóbbi ülésükön nem sikerült véglegesíteni a vitatott kérdések rendezését, maradtak tisztázásra váró pontok. Egyetértenek abban, hogy az autonómiatanácsoknak kétszintesnek kell lenniük — arról vita folyik, hogy helyi vagy megyei legyen-e az alsó szint, és másképp látják ezek megválasztásának módját is. Bakk Miklós, az EMNT-s társelnök szerint az alsó szinten közvetlen szavazással, az országos szinten elektorosan kellene megválasztani az autonómiatanácsot, Toró Tibor és Márton Árpád szerint szerencsésebb lenne, ha mindkét szinten közvetlen módon választanák meg a testületeket a jegyzékbe vett, magukat magyarnak valló, szavazásra jogosult polgárok. Márton Árpád úgy véli, ezeken a belső választásokon a politikai szerepet vállaló szervezetek indulhatnának, a szakmai szervezetek nem állíthatnának jelöltet.
Zajlik tehát a vita, és Márton Árpád érthetetlennek nevezte Tőkés László kifakadását, aki egy héttel ezelőtt szemrehányóan nyilatkozott arról, hogy az RMDSZ elzárkózik a kisebbségi törvényről szóló tárgyalásoktól, és a jogszabállyal önnön hatalma megerősítésére törekszik. Márton Árpád szerint a munkacsoport már azt megelőzően egyeztetett, és a törvény elfogadása éppen hogy nyitáshoz vezetne, az RMDSZ monopolhelyzetének felszámolásához.
Az autonómia-munkacsoport folytatja a tárgyalást, megkeresik azokat a pontokat, amelyekben egyetértenek, és beszélnek arról is, hol lehet javítani a jogszabályon. Kialakítanak egy minimális kritériumrendszert, és vállalják, hogy ennél kevesebbel a román pártokkal zajló alkuk során sem érik be, ezt természetesen nem hozzák nyilvánosságra, hisz akkor oda az alkupozíció — mondotta Márton Árpád.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bugárék átlépték az etnikai határvonalat - így értékelte Bakk Miklós politológus a szlovákiai választások eredményét hétfőn az erdélyi Krónikában, amely egy másik írásában földcsuszamláshoz hasonlította a történteket.
A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem politikatudományi tanszéke magyar tagozatának vezetője szerint a felvidéki magyar pártoknak a szlovákiai választások során produkált eredményéből többek között kitűnik, hogy a Bugár Béla vezette Hídnak sikerült megvalósítania mindazt, amire például Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) fennállása óta nem képes, vagyis átlépte az etnikai határvonalat.
"A Híd egyértelműen úgy tudta növelni támogatottságát, hogy sikerült megszereznie a szlovák nemzetiségűek szavazatait is. Érdemes lesz elemezni a következő időszakban, hogy egy hasonló politikai projektet miért lehetett megvalósítani Szlovákiában, Romániában pedig nem" - állapítja meg a politológus.
Bakk Miklós emlékeztet: már korábban felmerült, hogy az RMDSZ etnikai pártból regionális alakulattá válhatna, mindez azonban a mai napig nem történt meg, ellenben a Híd sikerre vitte ezt az elképzelést. A nyilatkozó ugyanakkor azzal magyarázza a parlamentbe bejutott felvidéki magyar párt sikerességét, hogy szerinte Szlovákiában kevésbé éles a kulturális törésvonal a szlovák és a magyar társadalom között, mint Erdélyben a román és magyar között. Emlékeztet arra is, hogy a Felvidéken Erdélyhez képest magasabb a vegyes házasságok száma.
A Krónika vezércikkében földcsuszamlásszerűnek nevezni a szlovákiai parlamenti választások eredményét. A megmérettetés első számú hozadékának számít - írja -, hogy noha megnyerte a választást, várhatóan ellenzékbe szorul Robert Fico kormányfő szociáldemokrata pártja. Ez a politikai erő a vezércikkíró szerint négy éve mást sem tesz, mint igyekszik megalázni a félmilliós felvidéki magyarságot, ezáltal keresve a konfrontációt déli szomszédjával, Magyarországgal.
Csáky Pálék kudarca azt jelzi - fejti ki a kommentátor -, hogy a felvidéki magyarok elfordultak az MKP-tól, és inkább hajlandók rábízni a parlamenti képviselet terhét egy olyan "vegyes alakulatra", amelynek programjában annyira hangsúlyos szerepet kap a szlovák–magyar együttélés, hogy emiatt bizony sokan "leszlovákozzák". A következő időszakban kiderül, mennyire járható Bugárék útja, és ez a tapasztalat Erdélyben is tanulságos lesz, elsősorban az RMDSZ számára - vélekedik a Krónika kommentátora. Szerinte az RMDSZ-nek azon kell elgondolkodnia, miért nem sikerült az elmúlt húsz év során legalább feleannyi román értelmiségit a maga oldalára fordítania, mint amennyi szlovákot sikerült a Hídnak az elmúlt egy évben.
Garzó Ferenc
MTI

TUSVÁNYOS – Jó eséllyel lesz Orbán Viktor- Traian Băsescu találkozó
Miközben az államelnök útjai kifürkészhetetlenek, biztosnak ígérkezik a nyílt színi gyomrozás az első publikus EMEF-ülésen.
Annak ellenére, hogy a Tusványos-program még távolról sem végleges (a résztvevők közül még nem igazolta mindenki vissza részvételét), máris nehéz döntések előtt áll bármiféle ajánló szerkesztője: vagy bő lére ereszti és alaposan, minden rezdülésről tájékoztat, ezzel azt kockáztatva, hogy az anyagot unják majd végigolvasni, vagy pedig szelektál, és ezzel az önkényes döntések, személyes preferenciák ingoványos talajára lép. Mi az utóbbit választjuk.
Pénteken, július 23-án 10 órától az ébresztőt Németh Zsolt (parlamenti államtitkár, Külügyminisztérium, Magyarország), Eckstein-Kovács Péter (Traian Băsescu elnök kisebbségi tanácsosa), Szilágyi Zsolt (egyetemi oktató, EMNT alelnök, társelnök, EMEF kül- és nemzetpolitikai bizottsága), Cătălin Avramescu (egyetemi oktató, államelnöki főtanácsos) tartják 10 órától: a beszélgetés címe Korszakváltás a magyar-román kapcsolatokban a 2011-es EU-elnökség fényében, moderál Smaranda Enache.
Azok, akik mindig is arra voltak kíváncsiak, hogyan is zajlik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum egy ülése, 14 órától egy nyilvános EMEF-megbeszélésen vehetnek részt, ahol az EMNT-t Tőkés László elnök és Toró T. Tibor ügyvezető képviselik, az RMDSZ álláspontját pedig Markó Béla elnök és Kelemen Hunor védik, Bakk Miklós moderálásával.
Érdemes lesz még meghallgatni az egyházak átvilágításáról szóló beszélgetést 13 órától, ahol Szabó László (lelkész, Erdélyi Unitárius Egyház), Antal János (külügyi előadótanácsos, KREK), Molnár János (egyháztörténész, Szeged) osztják meg a jelenleg folyó átvilágítással kapcsolatos tapasztalataikat, Gazda Árpád moderálásával.
De pénteken 14 órától folytatódik az Erdély Café Sátorban az Adatbank Café konferenciánk is, amelyben a harmadik nap a természettudományoké lesz. Demeter László biológus, Ujvárosi Lujza biológus és Nagy László fizikus előadásait hallgathatjátok meg.
A Commitment-sátorban 18 órától a Biszku Béla-dokumentumfilmet, a Bűn és Büntetlenséget lehet látni: az 1956-os forrradalom megtorlásának kulcsfigurájáról készült film Magyarországon hatalmas port kavart, és Erdélyben eddig egyedül Kolozsváron lehetett megtekinteni. A vetítés után beszélgetésre is sor kerül az alkotókkal.
Pénteken a magyarországi Megasztár történetének legsikeresebb felfedezettje, Rúzsa Magdi tér vissza Tusványosra, hogy ismét megmutassa: van élet a tehetségkutató után is. Az egyik legnépszerűbb magyar énekesnő nemrég jelentetett meg egy közös dalt Hobóval, Bolondok hajója címen, úgyhogy Tusványoson nagy egymás ölébe borulás várható: hiszen a magyar blues nagy öregje is ott lesz - akinek a koncertjét a szervezők csak néhány napja jelentették be. Hobo és bandája a Circus Hungaricus című lemez turnéjának keretében lép fel Tusnádfürdőn.
A szombati, július 24-i program politikai szempontból kétségtelenül legfontosabb mozzanata a 10.30-tól kezdődő Orbán Viktor (miniszterelnök, Magyarország)-Tőkés László (alelnök, Európai Parlament)-Németh Zsolt (parlamenti államtitkár, Külügyminisztérium, Budapest) beszélgetés. Korábbi években ez volt az az előadás, melyet messze a legtöbb néző, kamera és billentyűzet követett – tavaly pedig Traian Băsescu is beszállt a vitába. Idén is voltak olyan hírek, miszerint talán Băsescu is jelen lesz – ez azonban még nem biztos.
Mivel a szervezők szombatra nem szerveztek be egyéb politikai eseményt, ezért lehet lazítani: mindenképpen kipróbálandó például a Walking on Water nevű program 17 és 19 óra között, ahol egy átlátszó labdában lehet járni a Csukás-tavon. Érdekes lehet még a tokaji bórkostolás és borvásár 17 órától, a Vinum Primartis Borsátorban.
A MISZSZ sátortól nem érdemes nagyon eltávolodni a délután folyamán: Kurdics Mihály (nyugalmazott rendőr alezredes, kábítószer-fogyasztás megelőzési szaktanácsadó, Kecskemét) a kábítószerek terjedéséről tart előadást 14 órától, aztán 15.30-tól Hajdó Csaba (Sentega Group, igazgató, Székelyudvarhely) fejtegeti a lótrágya és a globális felmelegedés közötti összefüggéseket. 16.30-tól Szilágyi Géza (életmód tanácsadó, Marosvásárhely), Sándor Csaba (módszertani pszichológus, Marosvásárhely) beszélgetésére kerül sor, Női és férfi titkok a nyugati és a keleti szexkultúrákban címmel. 18 órától pedig a Szomszédnéni Produkciós Iroda lép fel ugyanitt.
A Csűrben Lakatos Róbert Bahrtalo! – Jó szerencsét! című fikciós dokumentum-vígjátékát lehet megtekinteni 20 órától.
A Tusványos-szervezők valamiért különös vonzódást érezhetnek az idősödő rocksztárok iránt. Így fordulhat elő, hogy a már korábbi tusnádfürdői fellépésén is a korban jócskán benne levő Demjén Rózsi ismét itt lesz szombaton, a zárónapon. Igaz, ami igaz, Demjén tata annyi és akkor slágert gyártott már, hogy az is bőven elég lenne, ha csak karmesterkedni menne fel a színpadra. Tuti, hogy első beintésére többezren énekelnék hiba nélkül a dalait. Akiknek pedig ez nem a stílusa, azok a nap másik fellépőjével vigasztalódhatnak: a Pannonia Allstars Ska Orchestra pont azt fogja bemutatni, hogy nincs szükség emlékezetes dalszövegre ahhoz, hogy átéljük és élvezzük a zenét.
Vasárnap, július 25-én egyetlen programpont van, az azonban mindenki számára kötelező: haza kell menni. Transindex.ro

Magyarok Európa közepén
Fiatal politológusok tanácskoztak a kincses városban
Kolozsvárott szervezték meg idén november 11-14. között a Kárpát-medencei Fiatal Politológusok Konferenciáját, amelynek központi témája a magyar érdekérvényesítés Európa közepén, az integráció, a stratégiai partnerségek és a határon túli magyarok függvényében. A rendezvényt első alkalommal szervezik teljességében Magyarország határain kívül.
A konferencia nyitónapján, csütörtökön Prőhle Gergely, a magyar külügyminisztérium helyettes államtitkára vázolta a jövő évi magyar EU-elnökség prioritásait, bemutatva azokat az irányvonalakat, amelyek mentén érvényesíteni lehet a magyar érdekeket. A nap második előadásán Bakk Miklós, Szász Alpár Zoltán és Bodó Barna politológusok, a Babes-Bolyai Tudományegyetem, illetve a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának oktatói az erdélyi magyar közösségépítés történetét és modelljeit ismertették.
Pénteken a magyar-román viszony román szempontból való áttekintésére került sor: Gabriel Badescu és Gabriel Andreescu politológusok, valamint Ovidiu Pecican történész elemezték a román fél államközi és kisebbségi politikáját. Délután ugyanezt a partnerséget magyar szempontból értelmezte Füzes Oszkár, Magyarország romániai nagykövete, Sógor Csaba európai parlamenti képviselő (RMDSZ) és Horváth István szociológus.
Az előadáson Horváth István bemutatta a két állam, Magyarország és Románia viszonyát a rendszerváltás utáni első évtizedben, míg Füzes Oszkár a jelenlegi állapotot és a két ország irányvonalait ismertette.
Sógor Csaba EP-képviselő európai vonatkozásban beszélt a magyar-román partnerségről. Véleménye szerint az Európai Unióban, amely egy egységes Európára törekszik, nem elegendő, ha csupán a szomszéd országokkal találjuk meg a közös irányvonalakat, hanem a többi tagállammal is együtt kell működni. Az egyes országoknak hasonló problémákkal kell szembenézniük mezőgazdasági, környezetvédelmi, energiahatékonysági, szociális vagy éppen kisebbségvédelmi kérdésekben. Példaként említette a Duna stratégiát, amelynek a kidolgozásához a Duna menti országok zökkenőmentes együttműködésére van szükség, valamint szót ejtett arról is, hogy kisebbségi kérdésekben akár a lengyelek is partnereink lehetnének.
Sógor Csaba szerint bár Románia a maga sajátos történelmi, politikai és gazdasági fejlődése következtében lemaradt a nyugattól, nem lehetetlen az ország felzárkózása. "Tanulnunk kell a hibáinkból és gyakorolnunk kell a nyugaton bevált példákat. Mindehhez a jó partnerségi kapcsolatok is segítséget nyújthatnak" – véli a képviselő.
Sógor Csaba előadása során hangsúlyozta: csak akkor lehet erős magyar-román partnerséget kialakítani, ha mind a határon túl, mind Erdélyben megvalósul egy erős magyar-magyar együttműködés is".
Vasárnap Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára a magyar állam nemzetpolitikai koncepcióját mutatta be, majd Kovács Péter (RMDSZ), Orbán Balázs (MPP) és Gergely Balázs (EMNT) vitázott az erdélyi magyar politikai képviseletről, végül pedig a nemzeti érdek és európai identitás összefüggéseiről beszélgetett Egyed Péter, Salat Levente és Demeter Attila. Népújság (Marosvásárhely)

NEW PARTY ON THE BLOCK
Bakk Miklós: logikus és várható lépés volt a pártalapítás
kérdezett:Kertész Melinda
Hétvégén, Székelyudvarhelyen eldőlt: megalapítják az erdélyi magyar néppártot. A lépés időszerűségéről Bakk Miklós politológust kérdeztük.
Miért pont most vált időszerűvé a Tőkés-párt megalapítása?
A pártalapítás logikus és várható lépés volt: már a nyáron bejelentették. Az időzítés szempontjából meghatározó volt egyrészt az, hogy az EMNT vezetői pontosan látni akarták, hogy az új magyar kormány részéről, az új nemzetpolitikai koncepcióban mennyi támogatásra találhatnak. Másrészt időzíteni kellett a választási ciklus tekintetében is: most lehet időszerű - és sürgős is - bejegyezni az új pártot. Mert akár a koalíciós tárgyalásokhoz, akár az önálló listaállításhoz szükséges erőfelméréshez szükség van legalább egy évre, a választások pedig 2012-ben lesznek.
A pártalapítás időzítésének természetesen köze van a magyarországi politikai helyzethez, hiszen számtalan jele volt annak már korábban is, hogy a magyar jobbközép kormány támogatja Tőkés Lászlót és azt a politikai irányzatot, amelyet ő képvisel, inkább, mint az RMDSZ-t. De minthogy e támogatás konkrét tartalma és megosztása - gondoljunk az EMNT-vel immár konkurensi viszonyba kerülő MPP-re - nem volt felmérhető csupán a választási jelszavak alapján, az EMNT-nek ki kellett várnia, milyen mozgástere nyílik a magyar kormány konkrét támogatási tervei és Tőkés László európai parlamenti alelnöksége révén.
Olyan véleményeket is hallani, hogy az EMNT azért várta ki a Fidesz kormányra kerülését, hogy legyen, aki a pártalapítást finanszírozza.
Minden pártalapításhoz pénz kell, de én azt hiszem, hogy e helyzetben mégis a támogatási rendszer átalakítása a fontosabb, mert az abban való szerephez jutás - az RMDSZ mellett - fontosabb. Tehát hosszabb távon az számít, milyen intézményi reformja lesz a támogatási rendszernek, és az EMNT-alapon kialakuló pártnak mekkora befolyása lesz a támogatási rendszeren keresztül megvalósuló elosztásban. A Magyarországról érkező támogatások pártalapításra való közvetlen felhasználását nyilván elkerülik, ez törvényesen is kifogásolható, és támadási felületet nyújt mind Magyarországon, mind Romániában.
Ön szerint létezik valamilyen kapcsolat a Demokrácia Központok és a pártalapítási erőfeszítések között? El lehet mondani erről az irodahálózatról, hogy szervezetépítő szerepet tölt be?
A Demokrácia Központoknak mindenképpen szerepük van a szervezetépítésben. Az azonban még nem világos, hogy a közvetlen pártépítésben lesz-e szerepük, vagy az EMNT-nek, mint mozgalomnak nyújtanak segítséget. Ugyanis az új politikai építkezés logikája az, hogy a pártra is szükség van, de a mozgalmat is fenn kell tartani, amihez szintén szüksége van egy minimális intézményi háttérre. Az EMNT-pártban megjelenő politikai építkezés hosszabb távon lesz csak sikeres, ha az új párt erőteljesebben programpárt, és mellette fennmarad egy mozgalom is. Ha ezt nem sikerül elérnie az új pártnak, az elempépésedés, illetve az eleremdéeszesedés útjára kerül.
Ön szerint miért döntöttek úgy, hogy a majdani pártot néppártnak nevezzék? Megjegyezendő, hogy az RMDSZ is az Európai Néppárt tagja az Európai Parlamentben. Megfér két néppárti politikai szervezet a romániai magyar politikai porondon?
Azt hiszem, hogy itt a néppárton két különböző dolgot kell érteni. Egyrészt beszélhetünk néppárti orientációról európai összefüggésben, ekkor ez egy gyűjtőfogalom, mely a jobb-közép pártoknak egy eléggé széles és változatos palettáját fogja át. Másrészt viszont a “néppárt” egyfajta helyfoglalást is jelent a nevekért vívott politikai harcban. Ezt a román politikában is megfigyelhetjük, hiszen a Demokrata-Liberális Párton belül is van egy irányzat, amely a párt megújítását egy név lefoglalásához köti, tehát egy olyan referenciaponthoz, amelyhez kapcsoltan a Demokrata-Liberális Párt a néppárt nevét felvéve újul meg. Jelenleg a Cristian Preda és a Monica Macovei körüli csoport törekvése ezt jelzi.
Tehát ebben az értelemben a nevekért és az ideológiai hely kijelöléséért folyik a harc. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy az RMDSZ is tagja maradjon az Európai Néppártnak, hiszen arra is létezik példa, hogy az Európai Néppárthoz egy országból több párt is tartozik, viszont az új párt a névfoglalással egy világosabb ideológiai és program-orientált utat választ.
Ha mind az RMDSZ, mind az új párt a néppárti irányzatot vallja magáénak, mi lehet a különbség ideológiájuk között?
Manapság a pártok közvetlenül nem foglalják programtézisekbe az ideológiájukat, ez inkább a pártfejlődés egy korábbi időszakára volt jellemző. Ma a pártok programjaik tekintetében pragmatikusabbnak szeretnek feltűnni, ideológiai arculatukat sokkal inkább viszonyrendszerük és az egyes konkrét kérdések kapcsán kifejtett értéksúlyozó állásfoglalásaik mentén jelenítik meg.
Az EMNT új pártjába sikerül elegendő markáns arcot összegyűjteni, hogy versenyképes legyen a politikai porondon?
Ez a pártalapítók ügyességétől függ. Azt egyértelműen bejelentették, hogy mindkét oldalról, tehát mind a Magyar Polgári Párt, mind az RMDSZ részéről várnak politikusokat soraikba. De egyelőre a spekuláció birodalmába tartozik, hogy ez mennyire lesz sikeres.
Annyit azonban lehet látni, hogy az új párt mindkét irányba kinyitja kapuit, hiszen elégedetlenek mind az RMDSZ-ben, mind az MPP-ben vannak, és a szembenállás és az együttműködés ügyes menedzsmentjével tulajdonképpen mindkét oldalról nyerhet meg politikusokat.
Az MPP-ből valószínűleg a nemszékelyföldiek távoznak nagyobb arányban, hiszen ők úgy gondolhatják, hogy miután az MPP visszazsugorította önmagát székelyföldi regionális párttá, számukra ez kevesebb perspektívát nyújt. Az RMDSZ-ből pedig azok távozhatnak, akik Székelyföldön elégedetlenek lesznek a szövetség székelyföldi zsugorodásával, de eközben olyan koncepciót fogalmaztak meg a székelyföldi régió lehetőségeiről, amellyel könnyen átléphetnek az új pártba.
Bárhogyan legyen is, az stratégiai kérdésnek tűnik, hogy Székelyföldön lépnek-e át, és kik lépnek át az új pártba. Transindex

Máris ismertetik álláspontjukat az RMDSZ területi szervezetei
Nem fűz nagy reményeket az EMNT az RMDSZ-ben esedékes elnökváltáshoz, ami viszont az MPP szerint a szövetség széttöredezéséhez vezethet. Miközben az RMDSZ területi szervezeteinek többsége Kelemen Hunor támogatására hajlik Eckstein-Kovács Péterrel szemben, Bakk Miklós politológus úgy véli: az alakulat továbbra is a képviseleti hegemónia megőrzésére vagy visszaállítására törekszik majd. Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke szerint várható volt Markó Béla bejelentése, miszerint nem vállal újabb elnöki mandátumot, az RMDSZ elnökének kiléte azonban nem módosítja a nemzeti tanács terveit.
„Nem fűzünk nagy reményeket a Markó-korszak lezárulásához, hiszen az új korszak sem kecsegtet semmi jóval, az elnök személyétől függetlenül ugyanis a szövetség politikáját nagyon nehéz megváltoztatni. Szervezeti szövetét rendkívül átitatta a szemléletmód, miszerint a pénzt Bukaresttől várják, ahová azért küldik az embereiket, hogy jóban legyenek az aktuális főnökükkel, és nem azért, hogy törvényi jogrendszert alkudjanak ki a politikai egyenleteket figyelembe véve” – nyilatkozta lapunknak Toró.
Hozzátette, az EMNT számára legfeljebb a bizonytalan időre felfüggesztett magyar–magyar párbeszéd, az összefogásprojekt tekintetében érdekes a februári RMDSZ-kongresszus, a Kelemen–Eckstein-párharc kimenetele. Annál is inkább, mivel az EMNT szerint az RMDSZ fontos tényező marad az erdélyi magyar, valamint a román politikában, s az is világos, hogy az autonómiaprogramot csakis a különböző politikai szereplők konszenzusával lehet sikerre vinni.
Bakk Miklós politológus a Markó-örökségről, a szövetség várható irányvonaláról
– Milyen fejezet zárul le az RMDSZ történetében azzal, hogy Markó Béla 18 év után nem pályázik újabb elnöki posztra az alakulat élén? Ha egyáltalán lehet lezárásról beszélni, miután Markó egyértelművé tette azt is, hogy nem kíván visszavonulni a politikai életből, tehát megmarad a befolyása a felső vezetőségben.
– Kétségtelen, hogy minden formátumos vezető karakteres korszakot jelent egy párt életében – és Markó Béla ilyen vezető volt. Visszalépésével megkezdődik egyfajta felülvizsgálata annak az örökségnek, amelyet az RMDSZ-re hagyott, és amelyet a Markó-doktrína néven szoktak emlegetni, anélkül azonban, hogy eddig még sor került volna ennek történeti távlatokat és meghatározottságokat is figyelembe vevő elemzésére. Úgy vélem, a felülvizsgálat nem marad el, de nem lesz drámai, inkább az RMDSZ-nek a doktrínáról való lassú leválására számíthatunk. Maga Markó is azért marad – minden bizonnyal – továbbra is a politikai életben, hogy – túl a konkrét személyes és karrierérdekeken – felügyelje az örökségével való sáfárkodást.
– Bekövetkezhet-e – és ha igen, milyen jelleggel – irányváltás az RMDSZ politizálásában, ha Markó Béla pártfogoltja, Kelemen Hunor, illetve ha az „önjáró” politikusként közismert Eckstein-Kovács Péter nyeri el az elnöki tisztséget? Melyik elnökjelölt esélyeit látja nagyobbaknak?
– Nem tudjuk még, hány elnökjelölt lesz. Maga a tény, hogy Markó nem vállal újabb jelölést, annak bizonyítéka is, hogy e pillanatban biztosítottnak látja Kelemen Hunor megválasztását, aki a Markó-örökség legbiztosabb továbbvivőjének tűnik. Ez egyben azt is jelenti, hogy az RMDSZ továbbra is a képviseleti hegemónia megőrzésére vagy visszaállítására törekszik majd. A nyilatkozatok alapján úgy tűnik, Eckstein-Kovács Péter is ezt képviseli, azonban esetleges elnöksége alatt – ami viszont kevéssé valószínű – sokkal hamarabb bekövetkezne az, hogy elfogadja a pártszerű működés minden konzekvenciáját, köztük azt is, hogy egyenlő partnerként kezelje az EMNT még be nem jegyzett pártját vagy az MPP-t. Eckstein-Kovács elnöksége egyben az erdélyi magyar pártpaletta ideológiai letisztulását is felgyorsítaná, hiszen vezetése alatt az RMDSZ nem csupán pozicionálisan – tehát kapcsolatai révén – maradna a magyar balközép közelében, hanem ideológiailag is közelítene hozzá, miközben a román politika világában a „közép” konzerválására törekedne tovább is, amellyel megőrizheti koalíciós potenciálját, azaz többirányú nyitottságát.
– Bárkit választ is szövetségi elnökké az RMDSZ februári kongresszusa, szembesülnie kell az erdélyi magyar politikai palettán megjelenő új párttal. Belátja-e az elkövetkezőkben az RMDSZ, hogy nincs egyedül a romániai magyar politikai életben, vagy folytatja a markói egységretorikát?
– Azt hiszem, az RMDSZ előbb-utóbb alkalmazkodik ehhez a tényhez. Hogy milyen gyorsan, az függ a körülményektől – elsősorban attól, hogy milyen források állnak rendelkezésére, illetve maradnak meg ellenőrzése alatt –, de függ ez az új elnök által választott stratégiától is.
– Mennyire megalapozottak azok a vélemények, miszerint az elmúlt egy év népszerűtlen kormányszereplése, valamint az új, a magyar kormány által támogatott párt megalakulása az RMDSZ gyengüléséhez, akár széteséséhez vezethet?
– Az kétségtelen, hogy a válságkormányzás sokat ártott az RMDSZ megítélésének, mindazonáltal nem tartok az RMDSZ szétesésétől. Sokkal inkább gyengülésről vagy lemorzsolódásról lehet szó. Ez függ attól is, hogy milyen belső reformot hajt végre a kongresszuson a szövetség. Markót a brassói kongresszus mandátuma erősítette meg, jóllehet vezetése alatt nem az 1993-as szerkezeti elvek konszolidálódtak. Kelement a 2011-es kongresszus mandátuma erősítheti meg, ebben pedig a döntő momentum lehet a Székelyföld RMDSZ-en belüli, szerkezeti intézményesítése. Ha ez sikerül, és Kelemennek sikerül jó stratégiai egyezséget kialakítania az új székelyföldi arcvonallal, az Antal Árpád–Tamás Sándor–Borboly Csaba által képviselt csoportokkal, akkor megválasztása és mandátumának megőrzése biztosra vehető. De jelenleg még azt sem tartom kizártnak, hogy e „székely arcvonalnak” saját jelöltje is lesz.
Rostás Szabolcs
„Tehát mi érdekeltek vagyunk a párbeszéd előrehaladásában, sőt abban is, hogy az autonómia kérdésében jussunk el a közös cselekvésig” – állapította meg Toró T. Tibor.
Kérdésünkre az ügyvezető elnök elmondta, arra számítanak, hogy az RMDSZ minden eszközzel gátolni fogja az új magyar párt bejegyzési folyamatát, éppen ezért szerinte az igazi párbeszéd akkor fog elkezdődni, amikor az Erdélyi Magyar Néppárt teljes jogú szereplőként jelenik meg a politikai pályán, ekkor ugyanis az RMDSZ rákényszerül az együttműködésre.
„Már korábban is bebizonyosodott, hogy az RMDSZ csak a szavazatok nyelvén ért, emiatt csak akkor lesz komoly tétje az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon belüli tárgyalásoknak, ha jelentős, az RMDSZ-szel egyenrangú szereplő kerül színre. Mi képesek vagyunk arra, hogy ezt a státust elnyerjük, és soha nem rajtunk múlt, hogy nem születtek megállapodások az elmúlt időszakban” – nyilatkozta a politikus. Tőkés László különben a România Liberă napilapnak adott interjúban úgy fogalmazott: tart attól, hogy a Markó legnagyobb politikai pártfogoltjának számító Kelemen Hunor az RMDSZ jelenlegi elnökének „epigonjává” válik, miközben Eckstein-Kovács Péter előnyt is kovácsolhat abból, hogy „az államfő embere”.
Az EMNT elnöke úgy látja, Eckstein a tapasztaltabb politikus, és annak ellenére, hogy államelnöki tanácsos, függetlenebb, mint a jelenlegi kulturális miniszter, aki „továbbra is az RMDSZ sikerpolitikájáról beszél, és semmit nem ígér a szervezet megújulásáról”. Szász Jenő MPP-elnök szerint Markó Béla viszszalépésével az RMDSZ széttöredezhet, és ezáltal a különböző érdekcsoportok „láthatóbbá válhatnak” a szövetségen belül.
A polgári párt elnöke a Krónikának elmondta, a továbbiakban újabb markáns politikusok fognak bejelentkezni az elnöki megmérettetésre. „Egyfajta hatalmi harcnak is tanúi leszünk a következő hónapokban, és ezáltal a szövetség teljes egészében átrajzolódhat, vagy akár szét is hullhat. Azt gondolom, hogy a Bihar megyei szervezet sem hiába vállalta a kongresszus megszervezését, és elképzelhető, hogy nekik is lesz saját jelöltjük” – részletezte Szász, aki az erdélyi magyar társadalom demokratizálódási folyamatát sürgetve üdvözli az elnökváltást az RMDSZ élén.
A székely jelöltet támogatnák
Bár sokan nem zárják ki, hogy a szombati SZKT-ról külföldi útja miatt távol maradt Frunda György szenátor és Borbély László miniszter is megpályázza az elnöki tisztséget, Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke nem hiszi, hogy a két marosvásárhelyi politikus indulni fog a megmérettetésen. Borbély László, az RMDSZ alelnöke egyébként az Agerpresnek tegnap úgy nyilatkozott: egyelőre nem foglalkoztatja a kérdés.
Tamás Sándor, az RMDSZ Kovászna megyei szervezetének elnöke örül annak, hogy a székelyföldi gyökerekkel rendelkező Kelemen Hunor úgy döntött, megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét. „Fontos számunkra, hogy Kelemen Hunor – Markó Bélához és a szövetség első elnökéhez, Domokos Gézához hasonlóan – háromszéki származású, és így a székelyföldiek problémáit is jobban érti” – fogalmazott Tamás Sándor, utalva arra, hogy a művelődési miniszter szülei a kézdi-széki Torja községben élnek.
Borboly Csaba tegnap bejelentette, az általa vezetett csíki RMDSZ-szervezet is Kelemen Hunort támogatja (a miniszter itt nyert képviselői mandátumot), emellett Seres Dénes, a Szilágy megyei szervezet elnöke is úgy véli: jelenleg a „fiatal, határozott és rendkívül tapasztalt” Kelemen a legmegfelelőbb arra, hogy átvegye Markótól a stafétabotot.
A széttöredezéstől tartanak
Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke közölte: a megyei küldöttek tanácsának december 21-ére összehívott ülésén Kelemen támogatását fogja javasolni. „Nyilvánvaló, hogy Bukarestben és Budapesten is sokan azt kívánják, hogy az RMDSZ összeroppanjon, széttöredezzen.
Azt is tudom, hogy a szövetség alapítása óta a legnehezebb periódusát kell átvészelnie. Hiszek abban, hogy Kelemen Hunor meg tudja őrizni az RMDSZ egységét” – kommentálta Winkler. A szövetség Kolozs megyei szervezete a megyei küldöttek tanácsának pénteki ülésén dönti el, kit támogat, bár László Attila elnök szerint a megyei szervezetnek „kötelessége kiállni a megyei szervezetet képviselő Eckstein-Kovács Péter mellett”.
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)

Hívó szó, vándor időkben
RMDSZ-évfordulós dokumentumkötetet mutattak be a hétvégén Kolozsváron
A két évtizeddel ezelőtti eseményekre visszatekintő, mai emlékezéseket és dokumentumokat tartalmazó A hívó szó és a vándor idő. (Kolozsvár 1989–1990) című kötetet mutatták be a hétvégén Kolozsváron. A kiadvány az 1990 januárjában tartott első RMDSZ küldöttgyűlés évfordulója alkalmával jelent meg a Korunk-Kompress Kiadó és a Kolozsvár Társaság közös gondozásában.
A két évtizeddel ezelőtti eseményekre visszatekintő, mai emlékezéseket és dokumentumokat tartalmazó A hívó szó és a vándor idő. (Kolozsvár 1989–1990) című kötetet mutatták be a hétvégén Kolozsváron. A kiadvány az 1990 januárjában tartott első RMDSZ küldöttgyűlés évfordulója alkalmával jelent meg a Korunk-Kompress Kiadó és a Kolozsvár Társaság közös gondozásában. A résztvevőket Kántor Lajos, a könyv szerkesztője, a Kolozsvár Társaság elnöke köszöntötte.
„Ma is példaértékű, ahogyan 1990 januárjában az erdélyi magyar értelmiség képes volt alázattal, hűséggel és szolidaritással egységbe kovácsolni a számos helyi kezdeményezést, és letenni az egységes érdekvédelmi szervezet alapjait: ebben a hatalmas munkában a kolozsvári magyar értelmiségnek elsődleges szerepe volt” – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes a könyvbemutatón.
Az RMDSZ elnöke szerint az is példaértékű, hogy bár az értelmiségnek nem a politikai szerepvállalás, hanem az alkotás az alapvető feladata, 1989 után többségében tudósok, írók, művészek voltak azok, akik élére álltak a kisebbségi jogküzdelemnek, és megfogalmazták a lényegében ma is érvényes célkitűzéseket. Az elmúlt két évtized politikai tanulságairól szólva Markó Béla úgy fogalmazott: szabadságot, jogot egyszer s mindenkorra kivívni nem lehet, ezt ugyanis minden nemzedéknek ki kell vívnia magának.
„Mi, akik akkor alapítói voltunk a szövetségnek, a magunk szövetségét megkötöttük, most pedig a következő generációknak is meg kell kötniük a maguk szövetségét, és ezt az esélyt, lehetőséget meg kell nekik adni” – mutatott rá beszédében Markó Béla.
A könyvbemutatón részt vett Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter is, aki beszédében elmondta: 21 évvel ezelőtt is voltak olyan értelmiségiek, akik azonnal vállalták a cselekvést, olyanok, akik irányt mutattak, elméleti hátteret biztosítottak, és olyanok is, akik elsőre tudták, hogy nem akarnak aktív, politikai szerepet vállalni. A miniszter kifejtette: a kiadványból az derül ki számára, hogy ’90-ben semmi nem döntetett el végérvényesen, minden megfordítható ebben az országban, az értékrendek még nem kristályosodtak ki, még nem állnak a biztos alapok.
A kötet méltatásaként a kulturális miniszter kiemelte: ez nemcsak a lenyomata a 21 évvel ezelőtt történteknek, de útmutató, útravaló is azoknak, akik a közéleti, politikai szerepre vállalkoznak. A kordokumentumnak számító kötetből Kelemen Hunor kiemelte annak néhány olyan felvetését, amelyek 21 éve folyamatosan jelen vannak az erdélyi magyar közbeszédben.
A könyvbemutatón felszólalt több közéleti személyiség is, Gyimesi Éva egyetemi oktató, Bakk Miklós politikai elemző, Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője. A kiadványból Vindis Anrea kolozsvári színésznő olvasott fel, a rendezvényt a Concordia vonósnégyes zenéje tette hangulatosabbá. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kongresszus – Bakk Miklós: Az RMDSZ-nek kamatoztatnia kell azt, ami eddigi politikájának pozitív hozadéka
Mindenképpen történeti léptékkel mérhető korszaka volt az RMDSZ-nek ez a közel húsz esztendő, amelyet Markó Béla neve fémjelez. Ami e korszak mérlegén sikerként könyvelhető el az, hogy az RMDSZ állandó politikai partnerré és koalíciós tényezővé vált a román pártpolitikai palettán. Ezáltal folyamatosan megjelenítette a román politikában a magyar érdeket, azt viszonyítási ponttá avatta nagyon sok döntési folyamatban. Viszont a történelmi mérleg másik serpenyőjében látni kell annak a felemásságnak a konzekvenciáit is, hogy az RMDSZ politikai integrációja nem jelentette és nem sokkal vitte előbbre a magyarság egészének a kollektív-közjogi integrációját. Mi több, az RMDSZ politikai integráltságának, koalíciós működésének az volt az ára, hogy a napi, taktikai viták és a kompromisszumok okán a nyilvánosságból kikoptak, illetve onnan eltűntek a távlatosabb kollektív tervek vitái. Amire az erdélyi magyarságnak szüksége van, hiszen helyzete, belső adottságai sokat változtak a kilencvenes évek eleje óta.
A nagyobb korszakokat meghatározó politikusok habituálisan is kifejezik az illető korszak rejtett kényszereit, kompromisszumait. Így van ez Markó Bélával is. Az RMDSZ koalíciós potenciáljával ügyesen taktikázó pártvezér az erdélyi nyilvánosságban egyre inkább az elsinkófált társadalmi viták jelképévé kezdett válni. Politikusként mindig ügyesen kerülte az élesebb magyar vitaközeget, s ha vitát vállalt, azt mindig olyan helyzetben tette, amelyben megszólalásai inkább kinyilatkoztatások voltak, s nem vitára bocsátott vagy legalábbis vitatható tézisek. Jól megformált beszédei, helyzetértelmezései az SZKT-én kulturáltan autoriter lezárásai voltak olyan vitáknak, amelyek tulajdonképpen ki sem bontakozhattak.
Az RMDSZ-nek kétségtelenül kamatoztatnia kell azt, ami eddigi politikájának pozitív hozadéka: a kormányzati tapasztalatot és a koalíciós nyitottságot, partneri elismertséget. De távolról sem úgy, mint eddig! Jóval több programpártiságot kell vinnie ezekbe a koalíciókba, s nem a megszerzett kormányzati és közigazgatási pozíciókon, hanem a programon keresztül kellene értékelnie a kormányzati együttműködések eredményességét. Úgy vélem, két kérdésben is alapvető szemléleti váltásra van szüksége. Az egyik: a többi magyar politikai szervezethez való viszonya. Ezt eddig az RMDSZ hegemóniájának megőrzése nézőpontjából alakította, azonban hosszabb távon ez nem lesz tartható. Érdemes előre menekülnie, és valamilyen stratégiai tartalmú partneri viszony kialakításával kísérleteznie. Bár úgy tűnik, az EMNT-vel döcögősre sikeredett partnerség ebbe az irányba mutatott, mégis az elmúlt hetekben kiderült, e mögött is inkább megakadályozási szándék rejlett, hogy a Tőkés László körüli csoportosulásból intézményesült politikai erő váljon. A másik: a Székelyföld-kérdéshez való viszonya. Immár több politikai elemzés is napvilágot látott arról, hogy az alapvetően kulturális és nyelvi jogokra hangszerelt RMDSZ-stratégia ma már nem elégíti a székelyföldi választókat. Itt a területi érdek és a kulturális identitás fejlesztésének olyan összekapcsolása szükséges, amire a nyugati etnoregionális mozgalmak adnak jó példát. Persze, ez előrevetíti a különbséget, sőt az ellentétet, amely a székelyföldi és a nem székelyföld, valamint szórványhelyzetben élő magyarok politikai megszólíthatósága között feszül. De egy politika akkor kreatív, ha sikerül neki látszólag ellentmondásos helyzeteket és törekvéseket is egységben láttatni.
Szabadság (Kolozsvár)

Európai autonómiák, szükség és lehetőség között
Decentralizált autonómia tanácsokra lenne szükség
A Kohézió Egyesület Értékkeresőben című sorozata keretében Bakk Miklós docens, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára szép számú érdeklődőnek tartott előadást szombaton a Kós Károly Közösségi Központban az európai autonómiamodellekről.
A BBTE oktatója az autonómia meghatározásából (öntörvényű közösség) és alapvető céljából (megoldás potenciális interetnikus konfliktusok kezelésére) kiindulva bemutatta az autonómiaformákat, az Európa-szerte működő autonómiamodellek széles palettáját, a kulturális, személyi elvű autonómiától a területi autonómiáig. Az előadó vetítettképes előadása során részletesen beszélt a finnországi svédek, illetve az Aland szigeteken élő svédek által élvezett különleges autonómiaformákról, amelyek számunkra irigylésre méltó modellek, de még ezek sem tudták meggátolni teljesen a finnországi svédek asszimilációját és számbeli fogyását. Az előadást követő vita során Bakk Miklós azt is elmondta: a romániai magyarság két nagy lehetőséget is „elpuskázott” az autonómia kiharcolására, a rendszerváltás pillanatát és az Európai Unióhoz való csatlakozás pillanatát. Románia esetében differenciált autonómiaformákra lenne szükség, amelyekről Bakk Miklós az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek:
– Románia esetében az előadásom során említett autonómiaformáknak egy sajátos kombinációját lenne jó megvalósítani, a területi autonómia és a kulturális autonómia egyfajta összehangolását. A területi autonómia lenne a jó megoldás a székelyföldi tömbmagyarság számára, az Erdély többi területén élő magyarok számára pedig egy átfogó regionális reform, másrészt annak a kulturális autonómiával való ötvözése hozhatna olyan megoldásokat, amelyek jól intézményesülhetnének.
– Az „elpuskázott” lehetőségek után mi hozhat most előrelépést az autonómia ügyében?
– A kulturális autonómia törvényét el kell fogadtatni, de természetesen nem abban a rossz formában, ahogy beterjesztésre került. Alapvetően két dolgot kell változtatni a törvény tervezetén. A kisebbségi törvény eredeti változatához képest a Kulturális Autonómia Tanácsának a megválasztása semmiképpen sem történhet belső választással, hanem, amint az előadás közben is bemutattam, akár a magyar, az észt vagy a szerbiai minta alapján egy közjogilag szabályozott, plurális választás alapján kell létrehozni ezeket az autonómia tanácsokat. Másrészt fontos lenne az, hogy ne csak egy központi Autonómia Tanács jöjjön létre, hanem megyei, területi tanácsok is. A jelenlegi törvénytervezetben egyetlen kulturális autonómia tanács hozza meg a döntéseket, a központi, amely lényegében Bukarestben a kormányzat mellett működne. Ez nem lenne igazán jó megoldás, decentralizált autonómia tanácsokra lenne szükség.
– Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács zászlajára tűzte az autonómia ügyének képviseletét. Mit tehet egy kis mozgalom, egy most születő párt az autonómiáért?
– Az EMNT jelen pillanatban egy kisebb és gyengébb szereplő a már plurálissá vált erdélyi magyar politikai palettán. Kettős szerepet tölthet be az autonómiáért folytatott politikai harcban. Egyrészt legyen erőteljes kritikusa mindenütt és minden olyan kérdésben, amely nem konszenzusosan és szakmailag nem kellően megalapozott módon mutat az autonómia intézményesítése irányában – utalhatnék itt a kisebbségi törvényre – másrészt pedig létre kellene hoznia azt a mozgalmi komponensét az autonómiáért folytatott harcnak, amelyik hiányzik. Az elmúlt 15-20 év politikai harca annak a jegyében telt el, hogy az RMDSZ-re mint egyedüli politikai képviselőre a magyar választók rábíztak mindent. Mára látjuk azt, hogy nem elég ez a négyévenkénti szavazással történő rábízás, nagyon sok kérdésben a civil társadalomnak kell magához ragadnia a kezdeményező szerepet. Úgy gondolom, hogy az autonómia küzdelemben is van egy ilyen szerepe a civil társadalomnak.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Új néprajzi és eszmetörténeti kiadványok
Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében pénteken délután a Kriza János Néprajzi Társaság székházában a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék három új kötetet ismertetett.
Peti Lehel „házigazdáskodása” mellett előbb Szabó Árpád mutatta be a KJNT 18. évkönyvét, amely két konferencia anyagát közli három témakörben (tudomány és néprajz, oktatástörténet, kutatói pályaképek).
Ebből kiderül, hogy még sok homályra kell fényt deríteni, és felmerül a kérdés, hogyan lehet a népszerűbb kutatástörténet árnyékában a tudománytörténetet is vonzóbbá tenni a diákok számára. Ilyés Sándor a Korunk márciusi számát (Élettörténetek antropológiája) mutatta be. Ezeknek a 20. századi tanulmányoknak a közös vonása, hogy esztétikai szempontok helyett nagyobb hangsúlyt fektetnek a közösségi viszonyok elemzésére (legfőbb témák:migráció, vendégmunka, kisebbségi sors). A lapszám szerkesztője, Keszeg Vilmos elmondta, hogy még tart az igény a narratív láttatásmódra. Könczei Csillának a Kulturális identitás, rítus és reprezentáció a Brassó megyei Háromfaluban. A boricacímű kötetét Jakab Albert Zsolt és Könczei Csongor három évtizednyi kutatómunka lezárásának nevezte. A barcasági hétfalusi csángók egy részének (Zajzon, Tatrang, Pürkerec) ez a sajátos néprajzi eleme, tánca az emberi kommunikáció része, amelyet a helyi társadalmi és gazdasági feltételrendszer szabályoz. A jelen lévő szerző a kötetre áldozott sok gyűjtőmunkát emlegette fel, és arra biztatta a fiatalokat, hogy mélyedjenek alaposan bele egy-egy kutatási témába. (Ö. I. B.)
Balázs Sándor kötetei a múltról szólnak
Balázs Sándor köteteit ismerhették meg mindazok, akik pénteken délután ellátogattak a Kolozsvár Társaság főtéri székházába. A Kriterion Kiadó gondozásában 2008-ban megjelent Magyar képviselet a királyi Románia parlamentjében című könyvet, valamint a Román képviselet a dualista Magyarország parlamentjében című, tavaly napvilágot látott háromkötetes kiadványt (I. – Beszédek 1906–1909, II. – Beszédek 1910 –1918, III. – Analógiák) Bakk Miklós politológus ajánlotta a résztvevők figyelmébe. A szerző kiemelte: az eszmetörténeti vonatkozású kötetek, műfajukat tekintve nem tartoznak azon olvasmányok közé, amelyeket az ember este, lefekvés előtt lapozgatna. Elsősorban könyvtári használatra készültek, ahol tanulmányozni lehet a múltat, és ennek nyomán következtetéseket levonni a történelem különböző korszakaival kapcsolatban.
– Ezek a kötetek a múltról szólnak, és én bízom abban, hogy a lezárt múltról. Mert kisebbségről, abban az értelemben, ahogyan ebben a két államberendezkedésben beszélni lehetett, remélem, soha többé nem fogunk szót ejteni. Napjainkban, a globalizált Európában mindenki kisebbség, a szó korábbi értelme mára már megváltozott – hangsúlyozta Balázs Sándor. Hozzátette: ebben a lezárt múltban azonban nagyon sok olyan elem van, amelyből a jelenlegi politikusok is sokat tanulhatnak, hogy elődeik jó és rossz döntéseit, módszereit megismerve, „a múltat átlapozva” a jelen hasznára legyenek. (F. ZS.)
Szabadság (Kolozsvár)

Székelyföldnek autonóm parlament és regionális kormány kell
Beszélgetés Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével
– Elnök úr! Beszélgetésünk nyitányaként kanyarodjunk vissza a kezdetekhez: hogyan alakult meg a Székely Nemzeti Tanács?
– A SZNT létrejöttének előzményei a kilencvenes évek derekára nyúlnak vissza: 1995-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult az RMDSZ Székelyföldi Egyeztető Tanácsa a Kovászna, Hargita és Maros megyei képviselők részvételével. Dr. Csapó I. József volt a terv elindítója, aki elsőként fogalmazta meg markánsan Székelyföld autonómiájának a megjelenítését. A rendszerváltás utáni években eufóriában éltünk, hogy végre van magyar közképviselet, de hamar szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy köreinkben is vannak előítéletek a székelyföldi autonómiatörekvésekkel szemben. A Maros megyei RMDSZ-ben szembesültem ezzel: amikor felvetettük a Magyar Autonóm Tartomány visszaállításának szükségszerűségét, általános elszörnyedés, elképedés volt a válasz. Volt, aki nem restellte kijelenteni, hogy nekünk ez a három megye is elégséges, amit Ceauşescu idejében alakítottak. Akkor kerültem összetűzésbe a székelyföldi autonómiát elutasító mentalitással. Rákérdeztem, persze, hogy mi volt a baj a Magyar Autonóm Tartománnyal? Azon túl, hogy a kommunista rendszerben az ország többi tartományához hasonlóan működött, közigazgatási megoldásként nem volt rendszerfüggő. A rendszerváltás után húsz évvel még mindig az 1968-as kommunista megyerendszer működik az országban. Ha a rendszerváltást úgy érjük meg, hogy nem került volna elfogadásra a megyésítést kimondó 1968/2-es törvény, ma sokkal könnyebb dolgunk lenne: a Magyar Autonóm Tartomány hatásköreit kellene kiegészíteni, és nem újrarajzolni egy közigazgatási térképet, amely a mai megyerendszernél is több veszélyt tartogat Székelyföld számára. Az autonómia gondolata tehát a rendszerváltással egy időben merült fel, de markánsan 1995-ben jelent meg, majd 2003-ban, az RMDSZ szatmári kongresszusa után, amikor létrejött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Ezen belül, a székelyföldi képviselőkből megalakult a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Végigjártuk Székelyföld városait és falvait, és 2003 októberében, Sepsiszentgyörgyön, a Gábor Áron teremben Székelyföld autonómiájának közképviseleteként megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Nem párt, és nem bejegyzett szervezet: a mai viszonyok között nem bír román jogi személyiséggel. Ez ellentétes lenne magával az autonómiatörekvéssel.
– Az RMDSZ a kétezres évek elején egyeduralkodó volt a romániai magyar közéletben. Miként fogadta az SZNT megalakulását?
– Az RMDSZ vezetése az SZNT megalakulásában politikai riválist látott, emiatt értetlenül fogadtak. Később megértettem, hogy a két szervezet között koncepcionális különbségek vannak. 2008-ban, amikor az RMDSZ kissé korrigálta a hozzánk és az autonómiához való viszonyát, és a szervezet elnökét, Csapó I. Józsefet, illetve jómagamat alelnökként fogadott, Markó Béla, Kelemen Hunor társaságában kifejtette: az SZNT Székelyföldben, mint autonóm entitásban gondolkodik, és székely népről beszél, az RMDSZ számára viszont egységes erdélyi magyarság létezik. Az a differenciált jövőkép, amelyet az RMDSZ programja is tartalmaz – az erdélyi magyarság különböző élethelyzetekben él, emiatt más-más megoldás tudja biztosítani Székelyföld vagy Közép-Erdély teljes egyenjogúságát –, ez az RMDSZ számára néhány évvel ezelőtt még elfogadhatatlan volt. Közben nálunk is változnak az idők, hiszen az RMDSZ-en belül ma már székelyföldi pártstruktúrát hoztak létre, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. Kezdetben tehát ellenségesen, félve viszonyultak a Székely Nemzeti Tanácshoz, viszont megalakulásunk után egy évvel az SZNT-nek köszönhetően már módosították programjukat, és választási kampány-jelmondatukat. 2004-ben az RMDSZ Jó úton, Európába szlogennel ment bele a választási kampányba, és amikor észrevették, hogy az SZNT népszavazási kiírást kezdeményez – a sajtó és a közvélemény elsősorban ezzel foglalkozott –, félidőben, a kampány közepén visszavonták eredeti választási jelszavukat, plakátjaikat begyűjtötték, és egyik napról a másikra teljesen új jelszó és plakáterdő borította be Erdélyt Együtt az autonómiáért! címmel. Kevés emberben maradt meg ennek emléke.
– Hogyan alakult az SZNT kapcsolata a román közéleti és politikai elittel, és a sajtóval? Sikerült-e valamilyen párbeszédet kialakítani az évek során? – Utoljára egy román újságíró tette fel nekem ezt a kérdést egy marosvásárhelyi román televíziós műsorban. Akkor elmondtam: mindig pozitívan válaszoltunk a román média megkeresésére. Igazán jó együttműködést nem tudtunk kialakítani román pártokkal. Megkerestek román értelmiségiek, volt, aki nyitottságot is tanúsított, de a román politikai erők részéről semmiféle támogatást nem kaptunk autonómia-küzdelmünkhöz. A román közvéleményt azonban élénken foglalkoztatja mindaz, amit a Székely Nemzeti Tanács tesz. Mi természetesen a jó kommunikációra törekszünk, hiszen határozatainkat, közleményeinket eljuttattuk román fordításban a román sajtónak, a román közhatalom intézményeinek. Budapesti gyűlésünk határozatait megkapta a román államfő, a kormányfő, és a külügyminisztérium is. Ez utóbbitól érdemi választ is kaptunk, amire viszontválasszal éltünk. Pozitívumként lehet elmondani, hogy 2003-hoz képest jó irányú elmozdulás történt.
– Kronológiai sorrendben miként tudná összefoglalni az SZNT autonómia ügyben tett eddigi fontosabb lépéseit? – Elsőként említem a 2004 januárjában elfogadott törvénytervezetet, Székelyföld Autonómiatatútumát, amely a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentuma, és az egyetlen létező törvénytervezet, amely Székelyföld autonómiájának intézményeit írja le. Ezt 2004 után 2005-ben másodszor terjesztettük be a román parla ment elé. A Szenátusnál akadt el, ahol immár hat éve nem tárgyalják. Ez a törvénytervezet azért is alapmű, mert Székelyföld autonómiájával kapcsolatban mindent tartalmaz: körülírja Székelyföld határait, az autonómia intézményeit és részletesen meghatározza azok működését.
– Melyik európai autonómia ihlette leginkább az SZNT székelyföldi autonómia-statútumát? – Az autonómia-statútum alapjául szolgáló törvénytervezet az Európai Unióban működő autonómiákra épül, azokat tekinti mintának. A dél-tiroli, a baszk, a katalán vagy a skót autonómia közös vonása, hogy regionális parlamentben, és regionális kormányban gondolkodik: ez az a közös elem, amely a székelyföldi autonómia-statútumban is fellelhető. Természetesen más közös elemek is vannak, hiszen Katalónia, Baszkföld vagy Dél-Tirol autonómiájához hasonóan a régió nyelvét – a Székelyföldön a magyar nyelvet –, hivatalos nyelvnek tekinti: a magyar nyelv Székelyföldön azonos jogállású lenne az állam hivatalos nyelvével, a román nyelvvel.
– A nyelvi jogok terén azért történt némi előrelépés Erdélyben, a létező törvényes kereteket azonban nem használjuk ki...
– A nyelvi jogokért folyó jelenlegi küzdelem arról szól, hogy a magyar anyanyelvű román állampolgároknak egyénenként biztosítsák az anyanyelv szabad használatának jogát. E logika alapján nem a magyar nyelvnek biztosítanak területhez köthető jogállást, hanem a magyar anyanyelvű román állampolgárok egyéni jogaira helyezik a hangsúlyt. A megközelítés eleve diszkriminatív: már a megfogalmazásba valótlan, hamis állítást építenek be, ami kétféle mércét takar, hiszen szabadon használhatjuk ugyan anyanyelvünket, a magyar nyelvnek még sincs hivatalos jogállása a Székelyföldön.
– Az autonómia-statútum volt tehát az alap. Mi következett ezután?
– Az autonómia-statútummal egy időben fogadtuk el a Székely Nemzeti Tanács jelképeit, amelyek az elmúlt nyolc évben Székelyföld jelképeivé váltak. Fontosnak tartom a jelképek és szimbólumok terén történő kommunikációt. Amikor egy önkormányzat vagy pártszékház épületén megjelenik a székely zászló, ennek politikai, közéleti üzenete van. Két évvel ezelőtt Marosszéken – ahol a székelység egyharmada él – egyetlen önkormányzat épületén sem volt székely zászló. Azóta nyolc önkormányzatra sikerült kitűzni. Maros megye prefektusa minden alkalommal nagy segítségünkre van a mediatizálásban, mert ő azonnal le szeretné vetetni, be akarja tiltatni, folyamatosan fenyeget, így fölkelti a közfigyelmet. Pascan prefektus akarata ellenére partnerünkké vált a székely jelképek terjesztésében. Az ő ellenkezése nélkül nehéz lett volna kitűzetni nyolc önkormányzatra zászlónkat. Nemrég törvényt javasolt a székely szimbólumok betiltására. Meggyőződésem, hogy ez újabb lendületet fog adni a székely zászló minél több helyen történő kitűzéséhez. Ma már nem csak a Magyar Polgári Párt székházain lehet látni, hanem több RMDSZ székházra is felkerült. Ez jelzi, hogy pártoktól független jelképről van szó. A székely zászló ma már minden, Székelyfölddel kapcsolatos eseménynek része. Legutóbb a brüsszeli székelyföldi iroda megnyitásán került közelképbe. Az évek során mindenhol ott szerepelt, ahol Székelyföldről szó esett. Tőkés László székelyföldi kampánya, székelyföldi plakátjai elképzelhetetlenek voltak a székelyföldi zászló nélkül. A kronológiai felsorolást a székelyudvarhelyi nagygyűléssel folytatnám, ahol tömegrendezvényen sikerült fölmutatni közösségünk akaratát, és ennek igen jelentős médiavisszhangja volt. Az ott elfogadott határozatok ma is időtállóak. A soron következő gyergyóditrói nemzetgyűlés a népszavazás-kezdeményezés elindítója és legitimálója lett.
– A székelyföldi népszavazást sokan az SZNT legfontosabb kezdeményezésének tartják. Mekkora volt ennek a hatása?
– Az akció 2006 és 2008 februárja között zajlott, és 250 ezer székelyföldi polgárt sikerült megszólítani: a megkérdezettek több mint 90 százaléka mondott igen Székelyföld területi autonómiájára! Ez ma és a jövőben is igen fontos hivatkozási alap a nemzetközi fórumok előtt. A népszavazás jegyzőkönyveit beköttettük, ezek bekerültek az SZNT archívumába. Ennek egy másolatát átadtuk a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatalának, személyesen Sólyom Lászlónak, és felkértük, hogy a legmagasabb állami magyar közméltóságként erkölcsi és politikai védnökséget vállaljon fölötte. A köztársasági elnök úr, Sólyom László nagy empátiával fogadta munkánk eredményét. A Sándor-palota volt a legfontosabb hely, ahova jegyzőkönyveink másolatát eljuttattuk. A népszavazás végeredményéről részletesen tájékoztattuk az Európa Tanácsot, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, de eljuttattuk a román állami hatóságokhoz is. Úgy gondolom, hogy az SZNT kezdeményezése a Trianon utáni nemzettörténet egyik kiemelkedően fontos eseménye: a trianoni határokon túl, magyar közösségek még soha nem szerveztek önrendelkezési kérdésről népszavazást. A nemzetközi figyelemfelkeltés másik fontos példájaként említhetem az SZNT tavalyi, budapesti gyűlését, amely elsősorban a magyarországi közvélemény figyelmét hívta fel a székelyföldi autonómia-törekvésre. Sikerként könyvelem el, hogy a magyar pártokkal sikerült megértetni: ez pártpolitika fölött álló törekvés. Elmagyaráztuk, hogy Székelyföld autonómiája közjogi megoldást, és nem ideológiát jelent. Az ellenzéki pártok is elfogadták törekvésünket. A Magyar Szocialista Párt ígéretet tett, hogy ha a magyar kormány a székely autonómia irányába bármilyen lépést tesz, törekvésében támogatni fogják. A Lehet Más a Politika (LMP) szintén támogatásáról biztosított. Nagy előrelépésnek tartom, hogy magyarországi önkormányzatokkal gyümölcsöző együttműködést tudtunk kialakítani, elsősorban olyan önkormányzatokkal, melyek területén székelyek élnek. A Kerepesi Székely Köröknek például 500 tagja van, de sok más települést is felsorolhatnék, amelyekkel jó kapcsolatot építettünk ki. Bízom benne, hogy amennyiben megteremtjük Székelyföld autonóm intézményeit, nagy számban fognak hazatérni a szülőföldjüket elhagyott székelyek.
– Az anyaországból és általában a Kárpát-medencéből többször fogalmaztak meg olyan véleményt az erdélyi magyar közélet felé, hogy alakítsunk ki egységes álláspontot az autonómia-statútumok ügyében, így azokat nem csak az anyaországban, hanem az európai intézményekben lobbizó magyar diplomácia könnyebben támogathatná. Kialakítható-e konszenzus ebben az ügyben? – 2004-ben, amikor az SZNT megszavazta saját törvénytervezetét, és azt Románia parlamentje elé terjesztette, RMDSZ-politikusok szájából ígéretként hangzott el, hogy az RMDSZ is ki fogja dolgozni saját, Székelyföldre vonatkozó autonómia-tervezetét. Ez azóta sem történt meg. Sokáig vártam rá, mert kíváncsi voltam arra, hogy az autonómia általánosan elfogadott intézményei az RMDSZ koncepciójában helyettesíthetők-e mással? Nem tudtam eldönteni, hogy mit takarhat az RMDSZ más fajta autonómia-koncepciója? Nos, hét esztendővel az elhangzott ígéret óta, sem az RMDSZ-nek, sem más politikai alakulatnak nincs az SZNT-től eltérő koncepciója. A Bakk Miklós-féle törvénytervezetről szokás még alternatívaként beszélni, de aki ezt elolvassa és összeveti a Csapó-féle tervezettel, rájön, hogy a Csapó-féle tervezetből indult ki, arra építette a sajátját, és ezt a szerző is elismeri. Lényeges, elvi különbség tehát nincs a két törvénytervezet között! Egy másik törvénytervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács személyi elvű autonómia-statútuma az egész erdélyi magyarságra kiterjedő autonómia-statútum részként magába foglalja a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájának lehetőségét, illetve a tömbben élő magyarság, Székelyföld területi autonómiáját is. A törvénytervezet a romániai magyar nemzeti közösséget egységes jogalanynak tekinti, és kiragadja a kisebbségi kérdéskörből. Az EMNT két törvénytervezete azokat a jogköröket fogalmazza meg, amellyel minden erdélyi magyar rendelkezhet, azonban a sajátságos helyzetekre nem tér ki, amellyel például egy magyar többségű önkormányzatnak lehetősége és joga lenne élni. Megfogalmazása szerint a személyi elvű autonómia-statútum által szavatolt jogok gyakorlója, képviselője, megjelenítője a magyar többségű önkormányzat területén maga a választott önkormányzat. Az EMNT törvénytervezetei az RMDSZ programjában is megtalálható háromszintű autonómia-koncepcióra épülnek. Az általános szint kiterjed egész Erdélyre: ez a romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiája. Ebben a megfogalmazásban lehetőség van a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájára, és Székelyföld területi autonómiájára is. Minden olyan jogkört, amit a személyi elvű autonómia intézményei biztosítanak, Székelyföld esetében a regionális parlamentre és a regionális kormányra ruház. A Székelyföldön kívül lévő, magyar többségű települések esetében ez a feladatkör a helyi önkormányzatokra tartozik.
– Ehhez képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete messze áll mind az SZNT, mind az EMNT elképzeléseitől... – Az RMDSZ törvénytervezetével az a legnagyobb baj, hogy megtéveszti az embereket: sokan azt gondolják, hogyha itt-ott javítanának rajta, akkor talán elfogadható lenne a romániai magyarság számára. Ez nem igaz! Rossz maga az alapkoncepció: az erdélyi magyar nemzeti közösség és a többi romániai kisebbség egy szinten van kezelve. Az erdélyi magyar nemzeti közösség nem tartozik a romániai kisebbségek közé! Érdekességként mondom el, hogy 1988-ban jelent meg a magyar és román értelmiségiek közös nyilatkozata, a Budapesti Nyilatkozat, amely egy jövőképet vetített elénk. Lényege az volt, hogy Erdély a komplementaritás tere, az egymást kiegészítő kultúráké. Ezen belül a román és a magyar kultúra egyenrangú. Ehhez a felfogáshoz képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete hátrébb lép, és azt mondja, hogy van román többség és 18 kisebbség, amelynek egyike mi lennénk. Ez nem igaz! Katalónia kormánya, Katalónia parlamentje nagyon korrekt kisebbségügyi politikát folytat. Védi például az aráni nyelvet, és hivatalos rangra emeli azon a tíz katalóniai településen, ahol jelentős számban élnek. Vagyis a katalánok a maguk területén nem alanyai a kisebbség-politikának, hanem ők alkotják a kisebbség-politikát. Székelyföldön mi nem vagyunk kisebbség, 75 százalékos többséget alkotunk. A skótok nem tekintik magukat kisebbségnek, hiszen Skócia az ő hazájuk, ahol ők többségben vannak. Mi székelyek saját hazánkban, a Székelyföldön többségben vagyunk. Jobb kisebbségpolitikát folytatnánk, mint amit a román kormány jelenleg folytat. Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetét nem lehet javítani, mert az eleve rossz. Erről közleményt adtunk ki több erdélyi magyar szervezettel közösen. Amennyiben a román kormány elfogadná a törvénytervezetet, többet ártana a magyar nemzeti közösségnek, mint amennyit használna.
– A rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized. Traian Băsescu román államfő magyar- és autonómia-ellenes vehemenciája a kilencvenes évek elejére emlékeztet. Úgy tűnik, az autonómia területén tapodtat sem haladtunk előre, hiszen az SZNT és az EMNT autonómiatervezeteit, a több évig tartó műhelymunkát az egymást követő román törvényhozások olvasatlanul seperték le az asztalról. Még az RMDSZ által benyújtott, vérszegény kisebbségi törvénytervezet minimális jogköreit is kiiktatná a román többség. Miben látja az autonómia teljeskörű elutasításának okait? – Romániában a központosítás gondolata sokkal erőteljesebben, markánsabban élte túl a rendszerváltást, mint bármelyik más kelet-európai országban. A központi hatalom decentralizációjával a román hatalom képtelen megbirkózni. Amikor 1989 decembere után az Iliescu-rendszer a megyei elsőtitkárok funkcióját átalakította, és bevezette a prefektusok intézményét, az ellenzéki pártok, a későbbi Demokratikus Konvenció pártjai igen keményen kritizálták. Rámutattak arra, hogy az Iliescu-rendszer fenntartja a Román Kommunista Párt egykori struktúráját. Az indítvány motivációja az volt, hogy ahol Iliescu pártja nem nyerte meg a helyhatósági választásokat, ott a kihelyezett kormánybiztos érvényesítse a helyi népakarattal szemben a központi kormányzat akaratát. Az 1996-os váltással hatalomra került a Demokratikus Konvencióba tömörült ellenzék, de a prefektusi intézményt ők sem törölték el, hanem megerősítették saját klientúrájuk számára. Az 1968-as Ceauşescu-féle alkotmányba bekerült a nemzetállam gondolata, amit a háború előtti régi román alkotmányból élesztettek újjá, és ezzel folytonossá vált az egységes román nemzetállam szintagmája. Ez voltaképpen a Magyar Autonóm Tartomány megszüntetésével egyidejűleg következett be, és nem véletlenül. Az egységes és oszthatatlan román nemzetállam doktrínája Európában egyedülálló partikularitás: nem tudok még egy olyan alkotmányt, amelyben ez a doktrína így szerepelne. Ez a román politikai osztály fejében mindennél fontosabb! Ma Romániában az egy főre eső nemzeti össztermék kisebb, mint a gaboni. Ez már nem annyira fontos a románok számára. A románság el tudja fogadni azt, hogy az életszínvonal még alacsonyabb legyen, csak az egységes román nemzetállam doktrínája érvényesüljön továbbra is. Az autonómia-elképzelések útjában ez a legfontosabb akadály.
– Ha a romániai magyarság közképviselete az utóbbi másfél évtizedben nem alkudott volna meg a román állami vezetéssel, vajon előbbre állnánk autonómiaügyben?
– A román hatalom mindenkori érdeke az volt, hogy az RMDSZ-szel valamiféle szövetséget alkosson. Romániában nincs vertikális, csak horizontális hatalommegosztás, így nyilván román érdek volt az RMDSZ-t szervesen beépíteni a rendszerbe. A két-három RMDSZ-es miniszter hatásköre az egységes román nemzetállam jegyében terjed ki az ország egész területére. Miközben lemondunk arról, hogy saját ügyeinkről döntsük, cserébe néhány magyar politikusnak megadják azt a lehetőséget, hogy országos ügyekben legyen befolyása. Az RMDSZ részéről ez teljesen elhibázott felfogás volt. Ma már az autonómiát nem csak a románok ellenzik, hanem nincs markáns magyar képviselet sem, amely az autonómiáért és a vertikális hatalommegosztásért fellépne. Az autonómiához kell egy központi hatalom, amely átad, és kell egy regionális akarat, regionális képződmény, amely hatalmi központtá válva a központi hatalomtól jogosítványokat kap. Nálunk hiányzik ez a regionális képződmény, amely követelni tudná a közösségi jogok képviseletét a Székelyföldön. A két fél nélkül nincs hatalomátadás, és hatalomátvétel.
– Ön szerint milyen szerepe volt az utóbbi két évtizedben az anyaország gyenge, vagy hosszú évekig hiányzó autonómia-támogatásának?
– Az SZNT budapesti gyűlésén, egyik határozatában azt kérte az anyaországtól, hogy a székelyföldi autonómia-törekvést, az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseit tegye az államközi megbeszélések tárgyává, hiszen a román-magyar alapszerződés értelmében ezt megteheti. Az alapszerződés szerint jogaink védelme az államközi együttműködés tárgya, összhangban a nemzetközi joggal. Az autonómia nem más, mint ezeknek a jogoknak az intézményi garanciája. Mi elmondtuk, hogy nem a nyomásgyakorlás eszközét látjuk ebben, hanem éppenséggel a bizalomépítését. A dél-tiroli autonómia példája nem csak arról szól, hogy Ausztria lobbizott és nyomást gyakorolt, hanem hármas együttműködéssel jött létre: a dél-tiroli helyi közösség, Olaszország és Ausztria egyezett ki. Ebből Ausztria nem maradhatott ki: kimaradása gyengíti a bizalmat, hiszen nem világos, hogyan viszonyul az autonómia ügyéhez. Magyarországnak világos álláspontot kell kialakítania a székelyföldi autonómiáról, kormányközi együttműködés tárgyává kell tennie. Ebben a kérdésben a magyar politikát átláthatóvá kell tenni.
– Úgy tűnik, Brüsszelben is megtört a jég, hiszen a székelyföldi iroda megnyitása elmozdulás a holtpontról… – Bármennyire is sikeresnek tartom és üdvözlöm, néhány dolgot hiányolok belőle. Először is hiányzik a tartalom: önmagában a Székelyföldet jeleníti meg, de a nyilatkozók szerint Romániának akarnak pénzt szerezni. Ez Székelyföldnek kevés, de a román politikumnak túl soknak tűnt. Hiányzott az előzetes egyeztetés is. Az lett volna a természetes, hogy az iroda megnyitására a román külügyminisztérium is meghívást kapjon. Utána neki kellett volna megmagyaráznia, hogy miért nem ment el. Az autonómiatörekvés arról szól, hogy ezeket a törvényeket Bukarestben akarjuk elfogadtatni. Az SZNT budapesti nagygyűlésére Románia budapesti nagykövete is kapott meghívót. Ha nem jött el, az már nem a mi felelősségünk. Mi mindig nyitottak vagyunk a párbeszédre: rendezvényeinkre meghívjuk a román hivatalosságokat is. Ha nem reagálnak, minket felelősség nem terhel.
– A jövő évi választások fő témája ismét az erdélyi magyar autonómia-törekvés lesz. Az alakulóban levő Erdélyi Magyar Néppárt a közbeszéd tárgyává tenné a témát, ugyanakkor a választások előtt valószínűleg létrejövő erdélyi magyar politikai öszszefogás akár fordulópontot is jelenthet az autonómiaküzdelemben. Lát-e reményt az áttörésre?
– Az a kérdés, hogy egységesek tudunk-e lenni az autonómia kérdésében? Az összefogás lényege az volna, hogy egy világos autonómia-elképzelés mögé sorakozzunk fel mindannyian. A múlt keserű tapasztalatait csak így tudjuk megváltoztatni. Mondanék erre egy példát: 2009-ben a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést az SZNT azért kezdeményezte, mert a román politikum diplomatikusan teszteli az erdélyi magyar közösséget, a magyar kormányt, hogyan fogadna egy maihoz hasonló közigazgatási reformot. Akkor is felvetődött Székelyföld beolvasztása, felszámolása. Elképzelésünk az volt, hogy az önkormányzatokat vigyük szembe ezzel az akarattal. Ha ők tesztelnek, akkor legyen világos üzenet, hogy ez nem fog menni. Az önkormányzati nagygyűlésre előkészített dokumentumokban az első és legfontosabb határozat címe ez volt: Állásfoglalás a romániai közigazgatási reformról. A szöveg kulcsmondata így szól: Székelyföld fel nem osztható, és be nem olvasztható. Székelyföldnek egyben, önálló fejlesztési régióvá is kell válnia. Az egységes fellépés lett volna kívánatos. Ezzel szemben az történt, hogy az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács összehívott egy ellen rendezvényt Csíkszeredában, ahol úgynevezett Autonómia-memorandumot fogadtak el. Ebben a közigazgatási reformról nem vettek tudomást, ráadásul egy rendkívüli balsikerű mondattal spékelték meg a szöveget: Romániában jelenleg nincs olyan központi politikai akarat, amely a nemzetiségi arányok megváltoztatását célozná ott, ahol magyarok élnek. Ez döbbenetes kijelentés volt! Ha teszteltek Bukarestből, azt láthatták, hogy a székelyföldi önkormányzatoknak mindössze az egyharmada mondja ki, hogy szembe kell menni a veszéllyel, miközben a kétharmada ország-világ előtt arról beszél, hogy ilyen veszély nincs! Ez nagyon súlyos tévedés volt! Beszélhetünk egységről, de az egységnek az a feltétele, hogy amikor ilyen veszélyek vannak, senki ne szervezzen ellen rendezvényt a közös akarat gyengítésére. Természetesen elképzelhető az egységes fellépés, de csakis az autonómiának elkötelezett, koherens és világos álláspont körül. Ha ez az egység nem valósul meg, a közvéleménynek, sajtónak meg kell értenie, hogy e mögött nem személyi hiúságokat kell keresni.
– Ezt az egységet meg lehet-e teremteni immár három erdélyi magyar párt összefogásával?
– Én szkeptikus vagyok abban, hogy politikai versenypártokkal teremthető-e egység…A Székely Nemzeti Tanács azért nem alakul párttá, és nem határozta meg magát soha pártként, hogy az autonómiáért való együttműködésnek kerete, háttere lehessen. Ha a székelyföldi választásokon három versenypárt indul, azok mindent meg fognak tenni, hogy a létező helyeket megszerezzék. A választásokig nincs esélye az egységnek: a következő egy év a kampányról fog szólni, sőt a közéletben már be is indult a kampány. Persze van ennek pozitív hozadéka is, hiszen annyian beszélnek székelyföldi autonómiáról, mint az előző években még soha. Igaz, e mögött rendszerint az a szándék áll, hogy mindenki tőkét kovácsoljon magának az autonómiával. Mégis jó dolog, mert ez befolyásolja a közgondolkodást. Hogy a választások után sikerül-e egységet kialakítani, nem tudom megjósolni.
Magyarországon ma a nemzetpolitikában erős egység alakult ki, de ez nem úgy működik, hogy a választások előtti pártok valamiben megegyeztek volna, hanem a politikai palettáról egy párt eltűnt, és egy liliputivá zsugorodott. A nemzet egysége egy kétharmados többség égisze alatt valósul meg. Nálunk például az lenne a természetes, hogy a magyar politikai közszereplők a székelyföldi megyei tanácsok tagjaiként közös határozatokkal hozzák létre Székelyföld autonóm regionális parlamentjét, ahol lehetne vitatkozni közös dolgainkról.
– A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés utoljára tavaly márciusban ülésezett. Lesz-e folytatás? – Ez az önkormányzati résztvevőkön és a házbizottság akaratán múlik. Most, hogy Székelyföld fölött lebeg az országos közigazgatási reform veszélye, szükség lenne a nagygyűlés újbóli összehívására. A Székelyföldön 150 községi és városi önkormányzat működik. Ha a 150 polgármester, és helyi tanács a központi hatalomtól markánsan követelné hatáskörök átadását, eleve előrelépnénk. Akkor nem csak az SZNT követelné mindezt, hanem egység alakulna ki az önkormányzatok részéről is. Ezért van nagy szükség a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés újbóli összehívására.
– Önök is tiltakoztak az új román régió-elképzelések ellen. Úgy tűnik, végül is nem lesz belőle semmi, hiszen a kormánykoalíció tagja, az RMDSZ ezt nem szavazza meg. Vajon elkerülhető az ilyenszerű régiós átszervezés jövőbeli veszélye?
– Ha a románságban tudatosodik, hogy ez egy magyarellenes lépés, és a román pártok a következő választási kampányt is a magyarellenességre akarják építeni, akkor keveset számít, hogy az RMDSZ mit akar. Az RMDSZ által támogatott három megyés Székelyföld szintén elfogadhatatlan: Kovászna, Maros és Hargita megye nem Székelyföld! Ebbe a régióba a két megye mellett csak Marosszék tartozik. Maros megye megalakításakor 290 ezer románt csatoltak Marosszékhez. Maros megyét a Ceauşescu-rendszer kényszerítette ránk. Az a súlyos, hogy immár mi magunk kérjük a három megyét, holott tudvalevő, hogy azok nem képezik le a történelmi Székelyföldet. Azt akarjuk szentesíteni, amit Ceauşescu 1968-ban ellenünk megtett. Miközben mindenki azt mondja, hogy rossz a Ceauşescu-féle megyerendszer, úgy tűnik, az RMDSZ mégis erre építené a fejlesztési régiókat. Kérdés az is, hogy a mezőségi románság akarja-e ezt a régiót? Őket megkérdezték? A cseléd-mentalitás érhető tetten az RMDSZ viselkedésében: ők eleve a kompromisszumból indulnak ki. Azt mondják, a románság számára elfogadhatatlan a Székelyföldet kérni, akkor meg ne is kérjük. Az eleve kompromisszumos magyar kérést a többség nem érzékeli, nem látja az RMDSZ szolgai mentalitását. Nem tudja, hogy ez nem a helyi magyar közösség kérése, hanem a párté. Ezt a megfelelési kényszert senki nem kérte az RMDSZ-től. A három megye iránti igényhez a többség éppen úgy viszonyul, mintha az RMDSZ eleve a történelmi Székelyföldet igényelné vissza.
Makkay József
Erdélyi Napló
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tusványos: a romániai magyar koalíció esélyei és buktatói
Nem túl jók a kilátások arra, hogy létrejöjjön az együttműködés a romániai magyar politikai szféra szereplői között – ezt a következtetést lehet levonni azon beszélgetésből, amelyet szakértők részvételével tartottak az EMNT Jakabffy sátorban szerdán délután Tusványoson.
Ifjabb Toró Tibor politológus vitaindítójában megállapította: a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) esélyeit jelentős mértékben nehezíti, hogy nem biztos, hogy Tőkés László EMNT-elnök népszerűsége átvihető az általa létrehozni kívánt politikai alakulatra. A kérdés az: van-e harmadik út az egységparadigma és a hárompólusú erdélyi magyar politikai élet között? Megállapította: bizonyos kérdéseket ki kell vonni a napi politikai harcból, a versenytársaknak pedig kölcsönösen el kell ismerniük egymást.
Székely István Gergő politológus rámutatott: az erdélyi magyar politikai szféra szereplői között nincs akkora konfliktus, mint a délvidéki és a felvidéki magyar pártok között, arról ugyanis konszenzus van, hogy a romániai magyarságot nem egyének szintjén, hanem teljes entitásként kell a többségi társadalomba integrálni. Problémát jelenthet ugyanakkor, hogy az EMNP autonómiája hiányos lehet – amennyiben ugyanis túlságosan összefonódik az őt támogató Fidesszel, a magyarországi kormánypárt érdekeit is képviselnie kell, ami azonban ütközhet az EMNP tagságának és szimpatizánsainak érdekeivel. Ráadásul az, hogy Tőkés László nem vállalta el a pártelnökséget, nehezíti, hogy karizmája átsugározzon a pártra. Rámutatott: jelenleg a konfliktushoz, nem pedig a versengéshez áll közelebb a viszony az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt között, az EMNP-nek akkor lehet a kiegyezésre esélye, ha abban az RMDSZ-t is érdekeltté teszi valamilyen módon.
Kósa András László szociológus rámutatott: Románia erős központosítottsága miatt jelenleg az RMDSZ azon elve tűnik hatékonyabbnak, hogy Bukarestben kell hangsúlyosabban jelen lenni, mivel a magyar kisebbséget érintő fontos kérdésekről ott születik döntés – ez azonban csak addig működik, amíg kormányon van, helyi szinten, a helyi közigazgatásban viszont gyakran nem tud hatékonyan politizálni.
Bakk Miklós politológus, lapunk korábbi munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy konszenzust kell kialakítani arról, mely területeken versenyeznek és mely területeken működnek együtt a romániai magyar politikai alakulatok. Ugyanakkor azt is fontosnak nevezte, hogy ne csupán a célok, hanem az eszközök és prioritások tekintetében is konszenzus legyen.
Székely István, a Jakabffy Elemér Alapítvány elnöke szerint a siker érdekében az EMNP-nek a jövő évi önkormányzati választáson szavazatmaximáló technikát kell alkalmaznia, vagyis minden olyan településen saját jelöltet kell indítania, ahol akár csak egy szavazatot is kaphat, mivel az így kapott voksokat felhasználhatja alkupozíciói erősítésére a parlamenti választások előtt. Az önkormányzati választásokon várható éles versenyhelyzet ugyanakkor tovább mélyítheti a konfliktust, ami rontja a megegyezés esélyét az RMDSZ-szel – mutatott rá. Székely hozzátette: egyik magyar politikai alakulat sem beszél az alternatív választási küszöb meglétéről, pedig az abban az esetben is kedvező eredményt hozhat számukra, ha amúgy nem érik el az öt százalékos parlamenti küszöböt.
(Nem jön Băsescu? „Nem tudunk arról, hogy Traian Băsescu eljönne Tusványosra” – mondta el a Krónika kérdésére Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Mint ismeretes, a román államfő az elmúlt években részt vett az Orbán Viktor magyar kormányfő szereplésével megtartott szombati beszélgetésen, most azonban a tábor tematikája miatt – Összenő, ami összetartozik – nem kapott meghívót. Ennek ellenére fölmerült, hogy mégis eljönne. Toró közölte: jelenlegi tudomásuk szerint nincs szó arról, hogy Băsescu Tusnádfürdőre készülne.)
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Tusványos 2011: egy kis erdélyi magyar pártpolitika
Sokan úgy remélték, a július 19. és 24. között zajló Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében hivatalosan is bejelenthetik egy új romániai magyar politikai szereplő, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megszületését. A párt hivatalos bejegyzése azonban – egyelőre – elmaradt. Ez azonban nem akadályozta meg a szabadegyetemen résztvevő politológusokat, szakembereket, hogy elbeszélgessenek a kialakulóban lévő új erdélyi magyar pártrendszerről.
A múlt hétvégén közzétett ítéletében a Bukaresti Törvényszék első fokon elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. A döntés nem végleges, az egy-két hét múlva nyilvánosságra kerülő bírói indoklás után az alapítók fellebbezhetnek a Bukaresti Ítélőtáblánál. A már létező civil szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és ennek elnöke, Tőkés László körül megszülető új politikai tömörülés bejegyzésének folyamata hivatalosan idén májusban kezdődött el.
Toró T. Tibor, az EMNP létrehozását kezdeményező EMNT ügyvezető elnöke kijelentette, nem esett jól a hír, ám nem is esnek kétségbe. Véleménye szerint a bíróság indoklásában kifogásolni fogja az alapítók azon szándékát, hogy két nyelven, vagyis nemcsak románul, hanem magyarul is bejegyezzék a formációt. Toró szerint ebben semmi törvénytelen nincs, korábban a Magyar Polgári Párt (MPP) is így járt el. A második pont, amely a kedvezőtlen döntés alapjául szolgálhat az maga az „erdélyi” megnevezés, ugyanis az egyik óvás szerint nem létezik Romániában ilyen közigazgatási egység. A politikus optimizmusnak adott hangot, amikor rámutatott, örülnek, hogy a bíróság nem emelt kifogást az EMNP alapszabályával, illetve a néhány hónap alatt összegyűjtött közel 30 ezer aláírással szemben, és elutasította a kézjegyek hitelességét firtató óvásokat is.
Ez azt jelenti, hogy csak kisebb procedurális akadályok állnak az alakulat bejegyzésének útjában. Illetve van még egy ennél sokkal hatalmasabb probléma: a bíróság politikai befolyása. Toró ez utóbbi tényezővel kapcsolatban így nyilatkozott:
Tudtam, hogy nem könnyű Romániában bejegyezni egy pártot, és hogy ennek hátterében igazából politikai döntések húzódnak meg. Az EMNP esetében például teljesen nyilvánvaló volt az ügyész politikai befolyásoltsága.
Átalakulóban a romániai magyar politizálás
A részleges kudarc ellenére a kedden kezdődött Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor (rövidebb nevén: Tusványos) második napján, szerdán erdélyi magyar politológusok vitatták meg az EMNP megjelenésével beálló politikai változásokat. A beszélgetés elején leszögezték, az elmondottaknak akkor van értelme, ha az új pártot előbb-utóbb tényleg bejegyzik.
A nyilvánvaló eltérésektől eltekintve a felszólalások közös elemét olyan lehetséges modellek felvázolása képezte, amelyek alapul szolgálhatnak az átalakuló erdélyi magyar pártrendszer strukturálása számára. Bakk Miklós kolozsvári politológia-professzor azonban azt is elmondta, meg van a maga ideje az elméleti modellezésnek, elemzésnek és a politikai cselekvésnek is. Meglátása szerint az elmúlt időben a szakemberek elegendő teoretikus mintát, elképzelést gyártottak, most a politikusokon a sor, hogy tapasztalatuk és kreativitásuk felhasználásával megtalálják a számukra megfelelő változatot.
Az EMNP megjelenésével egy háromszereplős romániai magyar politikai tér születik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Magyar Polgári Párt (MPP) és a születendő tömörülés részvételével. Egy konszenzusos struktúra létrehozása, egy „magyar koalíció” vagy „magyar összefogás” megteremtése azért létfontosságú, hogy áthidalja az egység és pluralizmus erdélyi magyar dilemmáját. Az egységes politikai platform szükséges a romániai magyarság parlamenti jelenlétének tükrében, a pluralizmus előnyei pedig ennél talán még egyértelműbbek. A politikai tér többszereplős mivolta pedig nemcsak egy lehetőség, hanem egy kész tény, valóság, melyet az RMDSZ még mindig nem ismer el.
A felszólaló politológusok szerint egy olyan fajta együttműködésre lenne szükség, amelyben néhány alapvető kérdést a közpolitikai harcokon fölé helyeznének az egyes szereplők. Ifj. Toró Tibor arra is rámutatott, alapvető követelmény, hogy az egyes aktorok legitim szereplőkként ismerjék el egymást.
A kialakuló hármas politikai erőtér sajátosságait Székely István Gergő, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa vázolta fel. Véleménye szerint három törésvonal fedezhető fel nemcsak az erdélyi, hanem az egész határon túli magyar politikában. Ezek a törésvonalak jobb- és baloldalra sorolják be a különböző pártokat. Az első törésvonalat az etnopolitikai követelések intenzitása képezi. Eszerint Romániában az RMDSZ a mérsékeltebb, míg az EMNP és az MPP a radikálisabb táborba helyezhető. A központi hatalomhoz, illetve az anyaországhoz való viszony adja a másik két törésvonal alapját.
Ez utóbbival kapcsolatban Székely István Gergő rámutatott arra, hogy a magyar kormány és a Fidesz nemzetpolitikai stratégiája megköveteli, hogy mindegyik határon túli magyar párt nyíltan állást foglaljon. Vannak pártok (EMNP, MPP), melyek egyértelműen kötődnek a Fideszhez, és olyanok is (RMDSZ) melyek viszonya az anyaországi kormánypárthoz zavaros. Az választójog kiterjesztésével ez a szempont még erősebbé válik majd, minden kisebbségi magyar pártnak anyaországi partnert kell találnia (ez fordítva is igaz). A felmerülő kérdés az, hogy mennyire csökken így az határon túli magyar pártok autonómiája, mennyire válnak függővé az anyaországi pártoktól. Mi történik például az EMNP-vel, ha a Fidesz már nem lesz kormányon? – tette fel a kérdést Székely István Gergő.
Bakk Miklós bemutatta az együttműködés létrejöttét akadályozó tényezőket. Elmondta, nehéz eldönteni, melyek legyenek azok az elemek, melyek a közpolitikai verseny szféráján kívülre kerülnek, valamint melyek azok, amelyek folyamatos vita tárgyát képezhetik. Hogyan oldható meg, hogy az így létrehozott keretet időről időre felülvizsgálják, újratárgyalják és a változó körülményekhez alakítsák? Olyan aprónak tűnő technikai kérdések is gondot okozhatnak, mint az, hogy melyik párt neve alatt fusson a létrejövő választási koalíció. Ugyanis szükség van arra, hogy papíron egyetlen párt, nem pedig egy pártszövetség zászlaja alatt induljon a „Magyar Koalíció”, hiszen a választási küszöb pártoknak csak öt, pártszövetségeknek pedig 8 százalék. A politológus véleménye szerint ilyen és ehhez hasonló konfliktusok élnek a különböző felek között, azonban az esetenként túlburjánzó autonómia-diskurzus elrejti ezeket.
Tényleg szükség van magyar összefogásra?
Ezt a kérdést dobta föl Székely István, a Jakabffy Elemér Alapítvány igazgatója. Rámutatott, hogy túl sok szó esik az öt százalékos választási küszöbről, ám senki nem beszél arról, hogy a román törvények értelmében létezik egy alternatív választási küszöb is. Ezt azt jelenti, hogy olyan pártok is bejuthatnak a parlamentbe, akik nem kapják meg országos szinten a szavazatok öt százalékát, de első helyen végeznek hat képviselői és három szenátori egyéni körzetben. A 2008-as választások után az RMDSZ-nek 22 képviselője és 9 szenátora ül a bukaresti törvényhozásban. Igaz, a választási rendszer furcsasága miatt nem mindegyik politikus végzett első helyen az egyéni körzetében, de joggal feltételezhető, hogy két versengő magyar párt is elérheti az alternatív választási küszöböt. Ilyen körülmények között pedig nem is biztos, hogy a szereplők szükségét látják a megegyezésnek.
Pap Szilárd István
Kitekintő.hu

Tusványos: a bejegyzés előtt álló EMNP terveiről beszéltek az ideiglenes vezetőség tagjai
Bukarest több gondot okoz, mint amennyit megold – hangzott el abban a panelben, amelyben a bírósági bejegyzés folyamatában a múlt heti, alapfokú elutasító ítélet nyomán időlegesen megrekedt Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jövőjéről, céljairól, valamint a többi magyar politikai képviselettel kialakítani szándékozó kapcsolatról beszéltek a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor csütörtöki, második napján a jövendő párt ideiglenes vezetőségének tagjai. Toró T. Tibor, a párt létrehozása fölött bábáskodó Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, az ideiglenes pártvezetés feje a beszélgetés elején a pártbejegyzés eddigi történetét ismertetve rámutatott: álláspontjuk szerint az elutasító ítéletet meghozó bukaresti törvényszék erős politikai nyomás alatt dolgozott, Romániában ugyanis a pártbejegyzés a mai napig kőkemény politikai döntés.
 „A pártokrácia továbbra is van annyira fejlett, hogy nem szívesen enged új szereplőket megjelenni, emellett a romániai magyar politikai képviselet sem látja szívesen az új riválist: az RMDSZ egy-két túlbuzgó aktivistája is megpróbálta megakadályozni a párt bejegyzését, de az ő érveik elbuktak” – ecsetelte az előzményeket Toró Tusnádfürdőn. Leszögezte: várhatóan augusztusra megkapják az alapfokú elutasító ítélet indoklását, amelyet azonnal megfellebbeznek a bukaresti táblabíróságon, és reményét fejezte ki, hogy a folyamat hamarosan – immár pozitív döntéssel – lezárul.
Temesvár protestáló szellemisége
Az EMNP keretprogramja kapcsán Toró kifejtette, a párt kezdeményezői Temesvár protestáló szellemiségét tekintik alapnak, elvetik ugyanakkor „a posztkommunista értékhálót és az illúziókon alapuló rossz kompromiszszumokat”, mint ahogy a központi érdekkoalíción alapuló rendszert is. Ezek helyett a romániai magyar közösség jövőjét szolgáló közjogi kereteket kívánják megalapozni. „Az érdekérvényesítő összefogás és a verseny helyes arányát akarjuk megvalósítani” – szögezte le a politikus arról szólva, milyen viszony kialakítására törekszik az EMNP a többi magyar politikai képviselettel, hozzátéve, vissza szeretnék állítani az egység fogalmának valós tartalmi töltetét, azt ugyanis – szerinte – az eddigi politikusok kiüresítették.
Toró azt is elmondta, hogy az olyan megoldásokat kívánják támogatni, amelyek megalapozzák a közösségi integrációt és az önkormányzatiságot. Emellett a határok fölötti nemzetegyesítés és a Kárpát-medencei magyar szolidaritás eszméjét is képviselni kívánják, amelyek leghitelesebb képviselőiként Toró Tőkés Lászlót, az Európai Parlament alelnökét, az EMNT elnökét, valamint Orbán Viktor miniszterelnököt nevezte meg. Toró leszögezte: az EMNP öt alapértéke a szabadság, a család, az erdélyiség, a nemzet és a kereszténység morális értékeire alapozó demokrácia. Emellett alapelvnek tekintik az alkotmányos régiók szolidaritását, és az aszimmetrikus regionalizmust szorgalmazzák. Toró szükségesnek nevezte, hogy a tervezett romániai közigazgatási reform ebbe az irányba induljon el, ehhez viszont – mint fogalmazott – alkotmánymódosításra is szükség van.
Leszögezte: az EMNP konszenzusorientált alakulatként kíván szerepet vállalni az erdélyi magyar politikában, nem a többségi, hegemonisztikus rendszert támogatják, amelyet jelenleg Toró szerint az RMDSZ képvisel. Kifejtette, az együttműködési eljárások intézményesítését szeretnék, erre állandó testület felállítását tartják szükségesnek. „Mindezek biztosítására erdélyi stabilitási egyezmény megkötését kezdeményezzük, amely keretbe foglalja mindezeket” – mondta Toró.
Eltérő régiók, eltérő programok
A továbbiakban a párt regionális vezetői ismertették programjukat, lévén, hogy az EMNP a tervek szerint mindegyik régió számára sajátos programot kíván kidolgozni. Zatykó Gyula partiumi régióelnök leszögezte: legfőbb célkitűzésük a magyarság megmaradása, ennek három pilléreként a gazdaságot, a kisebbségi jogokat és a családpolitikát nevezte meg. „A cél, hogy a magyarországi gazdasági teret kiterjesszük a határ partiumi oldalára is. Fontos a két országot öszszekötő autópálya továbbépítése, addig is azonban kétoldalú kezdeményezések révén gyorsforgalmi utakat kell építeni a gazdasági fellendülés érdekében” – mutatott rá Zatykó. Fontosnak nevezte emellett a határt átszelő gyorsvasutak megépítését, a két ország települései közötti állandó tömegközlekedés beindítását, valamint a mobiltelefon-hálózatok kiterjesztését a másik ország határától számított 30-40 kilométeres sávban, hogy ezáltal is megkönnyítsék a határ mentén élők munkavállalását a másik országban.
Ugyancsak szükségét látja a kis- és középvállalkozók támogatásának, a középosztály megerősítésének, az oktatás stratégiai fejlesztésének, valamint annak, hogy a politikai képviselet tagjai is gyakorolják a nyelvi jogokat. Gergely Balázs közép-erdélyi régióelnök rámutatott: az általa képviselt, öt tájegységből álló régió igencsak heterogén, szinte minden egyes megyében eltérő helyzetben van a magyarság. Így van olyan, amelyben tömbben is élnek, de olyan is, ahol szórványban, ezért mindegyik számára más program szükséges. Külön említette a régió központját, Kolozsvárt, amelynek kiemelt szerepet szánnak. Rámutatott: az RMDSZ azon gyakorlatával szemben, hogy a jobb szakembereket Bukarestbe viszi, „kiürítve” így a megyéket, az EMNP célja az, hogy regionális szinten is maradjanak hozzáértő szakemberek. Ennek érdekében a Sapientia-egyetem diákjainak bevonásával monitorozni kívánják az önkormányzatok munkáját, egyfajta „árnyéktanácsokat” hozva létre, így próbálva javítani az önkormányzatok munkáját. Papp Előd székelyföldi régióelnök elöljáróban leszögezte: autonómiára van szükség. Indoklásul kifejtette: a Székelyföld gazdasági, politikai és kulturális értelemben is egységes régiónak tekinthető, ugyanakkor azt is elmondta, hogy „kibővített” Székelyföldben gondolkodnak, azaz olyanban, amelynek Hargita, Kovászna és Maros megye mellett a Csángóföld és Brassó megye egyes régiói is részét képezik.
Autonómia, mint stabilitási tényező
Szilágyi Zsolt, az EMNP külpolitikai koordinátora a jövendő párt külpolitikai célkitűzéseit vázolta. Mint kifejtette, határokon átívelő nemzetegyesítés és erős külpolitika szükséges. Ez utóbbit konszenzusos eszközökkel a Kárpát-medencei magyar politikusok bevonásával szükséges megvalósítani. „E külpolitika révén az euro-atlanti értékeket kell megvalósítani. Fontos, hogy a közösségek jól érezzék magukat, ehhez hatalommegosztás, valamint autonómia kell. Enélkül nem lesz stabilitás, Románia nem lesz jóléti állam, ha a Székelyföldnek nem lesz területi autonómiája” – hangsúlyozta Szilágyi. Hozzátette: van európai megoldás Közép-Európa stabilitására: ez a Kárpát-medencei autonómiák megvalósulása. „Bukarest több problémát okozott közösségünknek, mint amennyit megoldott – e helyzet feloldására a devolúció, az egyházi vagyonok visszaszolgáltatása, valamint az önrendelkezés jelenthet megoldást” – mutatott rá Szilágyi Zsolt.
Bakk Miklós politológus az EMNP programbizottságának szakmai koordinátoraként felszólalva elmondta, a programnak – német mintára – tartalmaznia kell a párt által felvállalt értékeket, mivel az egyben integrációs eszköz is, amely eligazítja az alakulat politikusait. Emellett azt is hangsúlyozta, hogy meg kívánják újítani a közbeszédet, illetve a politikai nyelvezetet. Rámutatott: a képviseletet az önrendelkezés révén le kell vinni megyei szintre, emellett azonban kormányszinten is változtatni kell, az RMDSZ ugyanis szerinte eddig egypártrendszerként uralta az elosztó rendszereket. Az EMNP kulturális autonómiakoncepciójával kapcsolatosan elmondta, az abban különbözik az RMDSZ-étől, hogy míg az RMDSZ a kisebbségi törvény révén olyan kulturális autonómiatanácsokat akar létrehozni, amelyeket a kormányszint mellé rendelne – továbbra is biztosítandó hegemóniáját, az etatista modell fennmaradását –, az EMNP ezirányú programja a decentralizációra épít: a kulturális autonómiát a jövendő régióknak kellene megtölteniük tartalommal.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)