Eckstein-Kovács Péter szenátor február 25-én tartott sajtótájékoztatóján elmondotta, több Kolozs megyei településen megfordult, többek között Tordaszentlászlón is, ahol az RMDSZ-es polgármesterek és alpolgármesterek találkozóján vett részt. Meggyőződött arról, hogy az utóbbi években ezek a tisztségviselők a közigazgatásban jól megállták a helyüket. Az általa vezetett Szabadelvű Kör február 27-én "Autonómia – a megvalósítás esélyei Romániában" címmel konferenciát szervez, amelyre meghívást kapott számos jelentős személyiség. A felkért előadók – Bakk Miklós, Csapó József, Varga Attila, Gabriel Andreescu, Dan Pavel és Sabin Gherman. /Köllő Katalin: Konferencia az autonómiáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

Autonómia – a megvalósítás esélyei Romániában címmel február 27-re konferenciát tartott RMDSZ Szabadelvű Köre Kolozsváron. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a Szabadelvű Kör elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felkérésére elkészített autonómiatervezet koordinátoraként tartotta meg előadását Bakk Miklós politológus, a BBTE adjunktusa. Kifejtette: fontos elérni, hogy az autonómia kérdése állandóan jelen legyen a politikai diskurzusban. Bakk szerint a jelenlegi helyzetben magyar–magyar dialógusra lenne szükség Erdélyben, általános magyar–román dialógusra, valamint székelyföldi román–magyar párbeszédre is. Salat Levente politológus, a BBTE docense kifejtette: az autonómiatörekvések több vonatkozásban is kontraproduktívnak bizonyultak. A különböző törekvések a belső megosztottságot tovább fokozták. A másik probléma: a tervezet kidolgozása egyoldalúan történt, a román fél bevonása nélkül ki. Varga Attila RMDSZ-képviselő az autonómiát folyamatnak tekinti, nem pedig ugrásszerű dolognak Varga Attila hangsúlyozta: magyar–magyar, illetve magyar–román politikai-társadalmi párbeszédre van szükség. Kis János, a Budapesti Közép-Európai Egyetem professzora a párbeszéd megindításának fontosságára hívta fel a figyelmet. Gabriel Andreescu, politológus, emberjogi aktivista rámutatott: az autonómiaformák, akár a területiek is, pozitív megoldásnak bizonyultak a modern Európában, törvényes dolognak számít ezeknek a tervezeteknek a kidolgozása. Felhívta a figyelmet: a magyar közösségen belül súlyos krízishelyzet van, elérte a kritikus küszöböt. Az RMDSZ eddig politikai téren a rációt képviselte, most pedig oda jutott, hogy visszautasítja a politikai versenyképesség gondolatát a közösségen belül. /Köllő Katalin: Az autonómia megvalósításának esélyei. Folyamatos párbeszédre lenne szükség. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Feltartóztatták a román határon és nem engedték belépni az országba Bayer Zsolt magyar újságírót a borsi határállomás román határőrei február 28-án hajnalban. Szemtanú elmondása szerint hajnali fél négykor Bayer Zsoltot a határátkelő hely román oldalán a határőrök feltartóztatták és közölték vele: nagyon sajnálják, de nem engedhetik be Romániába, mert neve ott szerepel az ő számítógépes tilalmi listájukon, amely a Romániából kitiltott személyekről készült. Székelyudvarhelyi forrásból az MTI úgy értesült, hogy Bayer Zsolt magánlátogatásra érkezett volna Romániába, ahol ismerőseivel, barátaival akart találkozni. – Politikai megfontolásból senkinek sem lehet megtiltani, hogy beutazhasson Románia területére – szögezte febr. 28-án Markó Béla, az RMDSZ elnöke azzal kapcsolatban, miszerint Bayer Zsolt újságírót a román határőrség nem engedte belépni az országba. Lamperth Mónika belügyminiszter Magyarkapuson közölte, nem tud érdemben nyilatkozni a hivatalos helyen meg nem erősített hírrel kapcsolatban, előbb alaposan kell tájékozódnia. Az újságírói kérdés elhangzásakor román hivatalos részről még nem erősítették meg a hírt Bayer Zsolt feltartóztatásáról. Markó Béla az újságíróknak elmondta: az RMDSZ is csak nem hivatalos forrásból értesült az esetről, ezért tájékoztatást kért a román kormánypártnak, a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) a vezetőitől. Ez utóbbiak ígéretet tettek, hogy informálják majd a magyarok politikai szervezetét. Markó leszögezte: az RMDSZ nem érthet egyet azzal, hogy valakit politikai álláspontja miatt ne engedjenek be a határon, legalábbis politikai megfontolásból senkinek nem lehet megtiltani azt, hogy Romániába beutazzon. Ami Bayer Zsolt politikai nézeteit illeti, maga Markó sem ért egyet azokkal, de az RMDSZ elnöke szerint politikai álláspontokkal szemben csak politikai eszközökkel szabad fellépni. /Bayer Zsoltot feltartóztatták a román határon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 1./ Az, hogy Bayer Zsolt kitiltását Tőkés Lászlótól Markó Béláig és Smaranda Enachéig politikai érzelmeitől függetlenül mindenki elítéli, annak a jele, hogy az alapvető szabadságok és a méltányos eljárások tekintetében immár létezik valami egyetértés-minimum, írta Bakk Milklós. Azonban Bayer Zsolt kitiltása a szerző autonómiával kapcsolatos állásfoglalására vezethető vissza, ez a román politikai elit gondolkodásmódjának változatlanságát mutatja. A kilencvenes évek elején Romániából kitiltott Eva Maria Barki és Doru Braia szintén az autonómia kulcsszavával vétett az ellen, amit nemrégiben Adrian Nastase a „románok sértegetésének” nevezett. Minderre akkor kerül sor, amikor Adrian Nastase kormánya az uniós tárgyalások felügyeletét egy titkosszolgálati múlttal rendelkező államminiszterre bízza. /Bakk Miklós: Egy kitiltás olvasata. = Krónika (Kolozsvár), márc. 1./

Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című politikai esszéje (Heti Válasz, jan. 16, Élet és Irodalom, 2004. 3. sz.) abba az erdélyi – Magyarországon már nem élő – hagyományba illik bele, amely Kemény Zsigmondtól Bánffy Miklósig vagy akár Balogh Edgárig egyetlen személyiségben ötvözött tartósan írói és politikusi pályaíveket, kezdte Bakk Miklós Markó vitairatára való reagálását. Markó esszéje inkább puszta politikai eszköz. Az egyik cél: kivetíteni az év végi választás esetleges kudarcát, ez nem az RMDSZ-t, hanem a magyarországi politikai közszereplőket, a „megosztottság” exportőreit terheli. A másik: annak elrejtése, hogy az RMDSZ egyre inkább baloldalra sodródik. Az RMDSZ rendelkezik a legfontosabb erőforrásokkal (Illyés Közalapítvány, magyar kormánytámogatás, a román kormány kisebbségek számára biztosított támogatási keretei), ezzel előbb kisajátították, majd késleltették a társadalom önszerveződését. Ez találkozott a román politikai elit törekvésével, hogy legalább „ellenőrzése alatt” tartsa ennek következményeit, a nemzet- és biztonságpolitikai – fejleményeket. Az RMDSZ zárójelbe tette a legfontosabb célt, az autonómiát. „A Markó-esszé tulajdonképpen bomlástermék: az 1990-es érzületi egység időn túli védelmében született.” – olvasható Bakk Miklós tanulmányában. Azt is jelezte, hogy Markó erdélyi ellenzéke képtelen alternatív látásmódot megjeleníteni. /Bakk Miklós: Egy konszenzus bomlásterméke. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./ (Egyidejűleg közölte: Heti Válasz (Budapest), márc. 5.)

Élesen bírálta a székelyföldi autonómiára vonatkozó törvénytervezetet Székely Ervin képviselő. Az általa antidemokratikusnak vélt dokumentummal szembeni szakmai kifogásait 50 pontba szedte a jogász honatya. Székely Ervin szerint a székelyföldi autonómiára vonatkozó törvénytervezet szellemiségét az 1. cikkely negyedik bekezdése határozza meg, mely „eufemisztikusan ugyan, de etnikai elvű közigazgatás létrehozását írja elő, vagyis kizárja a közéletből a régióban élő más nemzetiségű állampolgárokat”. A politikus úgy véli, ez összeegyeztethetetlen a jogállam fogalmával, és antidemokratikus. „Ilyesmit még Adolf Hitler se merészelt volna papírra vetni” – jelentette ki a honatya. Székely Ervin dilettánsnak minősítette a Csapó I. József által készített autonómiatervezetet, mondván, annál akármelyik elsőéves joghallgató jobbat dolgozott volna ki. „Az autonómia ilyen megközelítése szerencsétlen reakció az alkotmány által kimondott nemzetállamra” – nyilatkozta Székely Ervin, aki szerint a Bakk Miklós és Salat Levente nevével fémjelzett tervezet sokkal inkább összhangban áll az Európai Unió törvényeivel. A képviselő, aki az autonómia hívének vallja magát, kifejtette, azt csupán tárgyalásokkal, a többségi nemzet egyetértésével lehet megvalósítani. Csapó I. József nem kívánt reagálni a sajtótájékoztatón elhangzottakra. /Pengő Zoltán: Hitler és a székelyföldi autonómia. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./

A romániai magyarság érdekvédelmi szövetsége első ízben 1992 októberében, a Kolozsvári Nyilatkozatban fejtette ki a területi önkormányzatokkal kapcsolatos álláspontját. A többségi politikusok ezt a román állam feldarabolására tett kísérletnek minősítve, azonnal elutasították. Ennek ellenére magyar részről az elmúlt években több tervezet született, de a román politikusok változatlan álláspontja miatt ezekről még vita sem bontakozott ki. Az RMDSZ-nek a brassói kongresszuson elfogadott programja célul tűzi ki „a nemzeti azonosság megőrzését s a kisebbségi társadalom önszerveződését lehetővé tevő önkormányzatok biztosítását”, illetve „történelmi és földrajzi sajátosságainkat tekintetbe véve, a romániai magyar nemzeti kisebbség számára a helyi és területi önigazgatást, a személyi és művelődési önkormányzatot tekintjük irányadónak és követendőnek”. Mégis 1995 óta, amikor Bodó Barna–Szász Alpár Zoltán–Bakk Miklós, majd Bakk Miklós, végül Csapó I. József kidolgozott egy-egy önkormányzat-tervezetet, az RMDSZ nem foglalkozott a kérdéssel. 2003-ban azonban a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kidolgozott egy-egy tervezetet. Csapó I. Józsefnek az SZNT számára kidolgozott önkormányzati törvénytervezete a Székelyföldre vonatkozik, míg az EMNT szakértői csoportja által elkészített, Bakk Miklós által összehangolt tervezet a székelyföldi tervezetet a területi önkormányzatokra vonatkozó kerettörvénybe foglalja. Csapó I. József tervezetében Varga Attila a nemzetállam logikáját fedezte föl. Legújabban Székely Ervin képviselő még élesebben bírálta Csapó I. József tervezetét. Szerinte az burkoltan ugyan, de etnikai elvű közigazgatás létrehozását írja elő. /Asztalos Lajos: A területi önkormányzat megvalósításának esélyei. = Krónika (Kolozsvár), márc. 12./

A Communitas Alapítvány a román kormánytól kapott – a törvényes előírások szerint a magyar kisebbségi közösség támogatására fordítandó – pénz negyedét-felét a Communitas saját, a nagyközönség által át nem tekinthető tevékenységére költi. Bizonyos, hogy ennek az át nem látható költekezésnek majdnem teljes egészében az RMDSZ a haszonélvezője. Az RMDSZ politikai szervezet, ekként pedig nem részesülhet ebből a támogatásból, ez ismert a román kormányzat előtt is. Milyen árat fizet ezért az RMDSZ? Az árat minden bizonnyal az a hallgatólagos szerződés tartalmazza, amely a román kisebbségpolitikai modell alapja. S amelynek lényege: a román kormány átadja a közpolitikai erőforrás-elosztás monopóliumának egy részét a kisebbségeket képviselő politikai szervezeteknek, felügyel még arra is, hogy ezek monopóliumát alternatív szervezetek nehogy megtörjék, s mindennek fejében – őrködést kér. Őrködést afelett, nehogy új, e rendszer falait áttörő politikai kezdeményezések – például: autonómiatervek – jelenjenek meg. Bakk Miklós megjegyezte, történelmi bűne lesz az RMDSZ-nek, ha nem látja be: ma már változtatni kell e modellen. /Bakk Miklós: Communitas és közösség. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./

Az erdélyi magyar közösség jelen pillanatban a szétesettség és a többszörös kiszolgáltatottság állapotában van. Kiszolgáltatott az általánosan rossz gazdasági helyzet miatt, kiszolgáltatott a magyarellenes román hatalomnak és kiszolgáltatott a felette uralkodó komprádor-elitnek, az RMDSZ nómenklatúrának. Ezt a kiszolgáltatottságot Markóék professzionális módon tudták a maguk javára fordítani. Az RMDSZ-en belül a pénz s vele együtt a formális legitimitás nem alulról felfelé közlekedik, a szervezet nem a tagdíjakból tartja el magát, s sajnálatos módon nem a tagság választja vezetőit, hanem fordítva. A pozícióba jutott Markó-csapat egyre tökéletesebben monopolizálta a román és a magyar állam által az erdélyi magyar nemzeti közösségnek juttatott források feletti döntéskört, írta Borbély Zsolt Attila. Az Illyés Közalapítvány legtöbbször politikai alapon kiválogatott szakmai alkuratóriumainak döntését felülbírálhatja az RMDSZ csúcspolitikusaiból álló felettes alkuratórium. Az RMDSZ Communitas általi finanszírozása egyrészt törvényellenes, másrészt aligha maradhat rejtve a román államhatalom előtt, amint azt Bakk Miklós megállapította a Krónikában. Ennek ára van, a hatalom kontrollt kér a kisebbségek vezető szervezeteitől, azok társadalmával szemben. /Borbély Zsolt Attila: Kéz kezet mos. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 13./

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselői ápr. 24-én Marosvásárhelyen a Kultúrpalota nagytermében gyűltek össze. Az SZNT képviselői délelőtti tanácskozásukon a székelyföldi autonómia-tervezet képviselőházi elutasítása után kialakult helyzetet vitatták meg, és több határozatban is döntöttek arról, hogy az európai fórumokhoz fordulnak. Az EMNT képviselői délutáni tanácskozásukon három autonómiatervezetet fogadtak el. A párbeszédről szólva Tőkés László kijelentette: az EMNT kezdettől fogva nyitott volt az RMDSZ-szel történő dialógusra, az RMDSZ csúcsvezetősége azonban csak látszatpárbeszédre törekedett. Az SZNT elnöke, dr. Csapó I. József négy határozattervezetet terjesztett elő, amelyek szavai szerint a Székelyföld autonómiájáért folytatott küzdelem újabb állomásai. A felszólalók elfogadhatatlannak tartották a román képviselőház érvelését Székelyföld autonómia-statútumának elutasításáról. Az első határozattervezet az Európai Parlamenthez, az Európa Tanácshoz, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezethez fordul, azzal a kéréssel, hogy tegye Románia európai integrációjának előfeltételévé Székelyföld autonóm régióként történő elismerését. Egy másik elfogadott határozat több európai autonóm régió vezetőihez fordul, hogy nemzetközi szinten támogassák Székelyföld azon törekvését, hogy autonóm régióként kerülhessen be az Európai Unióba. Ugyanezt kéri a harmadik határozat a Kárpát-medencei magyar szervezetektől. A küldöttek arról is döntöttek, hogy népszavazást kezdeményeznek a történelmi Székelyföldhöz tartozó székek lakossága körében Székelyföld önrendelkezési jogának kivívásáról. Az EMNT tanácskozás 217 résztvevője meghallgatta Tőkés László püspök, az EMNT elnökének beszámolóját a decemberi alakuló ülés óta eltelt időszakról. Az EMNT autonómia-elképzeléseit ismertették a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, illetve a Magyar Demokrata Fórum vezetőivel. Mindkét ellenzéki párt támogatásáról biztosította az SZNT és az EMNT vezetőit. Az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseiről Mádl Ferenc magyar államfő is első kézből értesülhetett, ugyanakkor több magyarországi fórumon, különféle gyűléseken ismertették törekvéseiket. Tőkés László szerint szükség van az igazi párbeszédre, olyanra, amely magyar egységet teremthet az autonómia körül. Tőkés László bírálta az RMDSZ egyre megalkuvóbb politikáját, amelynek része az aradi Megbékélési Park is. Feltette a kérdést, hogy milyen árat fizethet az RMDSZ a román államtól polgári célokra kapott pénzek politikai célokra történő eltereléséért. Mi lehet az ára annak, hogy a román állam tétlenül nézi a Communitas Alapítvány körüli botrányt, ugyanakkor a közvélemény szinte semmit nem tud a Progres Alapítványról, amely a státustörvény alkalmazására kapott pénzek és az infrastruktúra fölött rendelkezik, szintén teljes RMDSZ-felügyelet mellett. Toró T. Tibor részletesen ismertette a Bakk Miklós vezetésével, kolozsvári politológusok által kidolgozott három autonómiatervezetet. A munkában részt vett Bodó Barna, dr. Csapó I. József, továbbá Kovács Péter és Gál Kinga magyarországi szakemberek, valamint Komlóssy József svájci szakértő. A küldöttek támogatásukról biztosították a tervezeteket. A vita végén a résztvevők megszavazták az autonómiatervezeteket. /Makkay József: A méltányos integráció előfeltétele az autonómia. Marosvásárhelyen ülésezett az SZNT és az EMNT. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

Újabb aszimmetriát eredményez a május elsejei uniós bővítés Magyarország és Románia kapcsolatrendszerében – állapította meg Bakk Miklós egyetemi tanár ápr. 29-én Kolozsváron, a Jakabffy Elemér Alapítvány székházában rendezett a vitaesten. A találkozót három magyarországi politikai szakértő – Gombár Csaba, Lengyel László, Bíró Gáspár – előadása nyitotta meg. Szerinte Románia jelenleg ingadozik a felzárkózó Magyarország és Csehország, illetve az Oroszország által kínált modell követése között. Lengyel László elengedhetetlennek tartja Románia regionalizálását. Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának tagjaként Bíró Gáspár nemzetközi jogász tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. „Brüsszelnek nincs kisebbségpolitikája, nem is lesznek ezt a témakört kezelő intézményei." – jelentette ki. Folyamatos párbeszédre van szükség az illető ország kormánya, a kisebbség legitim képviselete és az Európa Tanács között. /(Rostás-Péter Emese): Két csatlakozás között. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./

A Magyarok Világszövetsége által szervezett „Kelet”-konferencia javaslatot tesz arra, hogy a magyarság kapcsolatot keressen az ázsiai török népekkel. Az Unióban megállapodó Magyarország új öndefinícióját szolgáló kapcsolatok mindazonáltal nem feledtethetik a tényt: Magyarország az európai civilizáció része, fundamentális érdekei és teendői végérvényesen ehhez a térséghez és szomszédaihoz kötötték. /Bakk Miklós: A képzelet keleti peremén. = Krónika (Kolozsvár), jún. 1./

Két újabb autonómiatervezetet nyújtott be jún. 15-én a képviselőházban négy magyar képviselő és egy szenátor. /Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, és Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő, Szilágyi Zsolt független képviselő és Sógor Csaba RMDSZ-szenátor/. A személyi elvű autonómia kerettörvény-tervezete valamennyi romániai kisebbségre vonatkozik. A magyar nemzeti közösség autonómiastatútum-tervezete e törvény magyarságra vonatkozó változata. Toró T. Tibor reméli, hogy még a nyári vakáció előtt megvitatja a tervezeteket a törvényhozás. A benyújtást Toró T. Tibor képviselő jelentette be a Kárpát-medencei Magyar Autonómia-Tanács (KMAT) jún. 16-i nagyváradi alakuló ülésén. Toró elmondta, számított a kolozsvári képviselőtársak aláírására is, de nem tudtak velük megegyezni a beterjesztés időpontjáról. A kolozsváriaknak a választások utáni időpont felelt volna meg, az EMNT állandó bizottsága viszont úgy látta, tovább nem késlekedhetnek. A törvénytervezetek beterjesztési szándékáról jún. 14-én az RMDSZ frakcióit is tájékoztatták. Arra kérdésre, hogy miért nem egyeztettek a tervezetekről az RMDSZ vezetőségével, szakértőivel, Toró leszögezte: „Az EMNT megalakulása óta nyitott szervezet, és várta soraiba az RMDSZ szakértőit és képviselőit. Aki részt akart venni ebben a munkában, az részt is vett.” Hozzátette, egyedül Márton Árpád képviselő állt építő módon az ügy mellé. Az ő jogtechnikai jellegű javaslatainak egy részét be is iktatták a tervezetekbe. Toró elmondta, nem tud arról, hogy az RMDSZ készítene kisebbségi törvénytervezetet. Toró saját tervezetükkel a többi kisebbség parlamenti képviselőit is megkereste. A benyújtott kerettörvény-tervezet alapszövegét a Bakk Miklós vezette szakértői csoport állította össze. Munkájában az RMDSZ politikai főosztálya által tíz évvel ezelőtt elkészített anyagok mellett az európai országokban működő személyi elvű autonómiatörvények szövegeit és a magyarországi kisebbségi törvényt használták fel. /Gazda Árpád: Újabb autonómiatervezetek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./

Egyre több politikus és elemző veszi biztosra az ellenzék győzelmét a parlamenti választásokon. Az RMDSZ elköteleződése Ioan Rus mellett, az, hogy jóformán számításba sem vette Boc győzelmének eshetőségét, jelzi: elképzelések nélkül indult. Az RMDSZ belső politikai rendszere nem a felelősségvállalásra és elszámoltatásra épül, most sok szavazó kérdezhetné, miért biztatták egy kudarcos alternatíva támogatására. Az RMDSZ-nek szoros a viszonya azzal a párttal, amely az egypártrendszer diszkrét visszaállításába kezdett bele. /Bakk Miklós: A változás perspektívájában. = Krónika (Kolozsvár), jún. 22./

A szenátus jogi bizottsága is elutasította a székelyföldi autonómia tervezetét jún. 23-i ülésén. Toró T. Tibor elmondta, hogy a közel egyórás vitában olyan ismert szenátorok is részt vettek, mint Antonie Iorgovan (PSD) és Petre Roman (FD). Iorgovan szerint a javaslat nem szokványos törvény, hanem alkotmánymódosító tervezet, ezért arra kérte az előterjesztőket, hogy vonják vissza azt, és alkotmánymódosító javaslatként terjesszék elő az alaptörvény által megkívánt módon, azaz a szenátorok legalább egynegyedének támogatásával. Toró az előterjesztők nevében elutasította ezt. Petre Roman a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott tervezet azon passzusait kifogásolta, amelyek – az ő értelmezésében – „felfüggesztenék” a román törvények érvényesülését a Székelyföld területén. A vita nyomán a szenátus jogi bizottságának tagjai Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátor kivételével a tervezet plenáris vitájának elutasítását szavazták meg. Székelyföld autonómiastatútumának törvénytervezetét a Székely Nemzeti Tanács dolgozta ki Csapó I. József tervezete alapján, és hat RMDSZ-képviselő: Birtalan Ákos, Toró T. Tibor, Szilágyi Zsolt, Kovács Zoltán, Vekov Károly és Pécsi Ferenc nyújtotta be ápr. 25-én a képviselőházban. A képviselőház március közepén utasította el a törvényjavaslatot. /Bakk Miklós: Elutasították az autonómiát. = Krónika (Kolozsvár), jún. 24./

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) az RMDSZ-szel megállapodva szeretné az őszi választásokon a parlamenti képviseletet biztosítani. Ennek jegyében, az MPSZ országos vezetőtanácsa múlt heti elnökségi ülésén úgy döntött, hogy mielőbbi tárgyalásokat kezdeményez Markó Béla szövetségi elnökkel. Az MPSZ-nek egyetlen kritériuma van: kizárólag olyan politikusokat kíván támogatni, akik vállalják az autonómia ügyét, jelentette be Szász Jenő, az MPSZ elnöke. Az MPSZ álláspontja az, hogy a parlamenti választási listán indulókat fele-fele arányban javasolja az RMDSZ, illetve az MPSZ. /Szász Emese: Szövetséges szövetségek? = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 2./ Szász Jenő bejelentése, hogy a Magyar Polgári Szövetség igényt tart a parlamentben megszerezhető magyar képviseleti helyek felére, újabb szakasz nyitánya az RMDSZ–MPSZ közötti politikai párviadalban. Markó Béla a „hol tárgyalok, hol nem tárgyalok” játszmájára épít. A tárgyalóképes RMDSZ-arc jelenik meg Budapesten, ahol sok kritika érte a demokráciának választási gáncsot vető szövetséget, a közélet erdélyi színterein azonban továbbra is a birtokon belüli RMDSZ kemény arca látható. Szász Jenő szintén kétértelmű lépéseket tesz. Egyrészt nem mond le az önálló szervezet vagy külön párt bejegyzésének igényéről, másrészt tárgyalásra szólítja fel Markót a közös képviseletről. /Bakk Miklós: Kétértelműségek finisében. = Krónika (Kolozsvár), júl. 2./

Közel hároméves működésének válogatott cikkeiből készült Provincia-antológiát mutatott be júl. 8-án a marosvásárhelyi Pro Európa Liga emberjogi szervezet keretében működő Interkulturális Központ Kolozsváron. A Provincia 2000-ben induló román és magyar értelmiségiekből álló szellemi műhely volt, amely anyagi nehézségek miatt mára megszűnt. A lap román és magyar nyelven is megjelent, a két kiadás tartalma mindig megegyezett. Az egykori szerkesztők olyan fórumot kívántak teremteni, ahol Románia régiósításának kérdését vitathatták meg. – Bakk Miklós politológus szerint a régiósítási folyamat nehezebben hajtható végre azokban az országokban, ahol a gazdasági átmenet még tart, mivel itt a centralizmussal igyekeznek hatni a nemkívánatos gazdasági jelenségekre. /(borbély): Bemutatták a Provincia-antológiát. Vita Románia régiósításáról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

Bárdi Nándor új kötetét (Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2004) végiglapozva, a legelső kérdés: mitől olyan eredeti és sajátosan elrendezett ez a mű, holott olyan kérdésekről van szó benne, amelyekről magyar történészek és közírók könyvek garmadáját hozták már forgalomba. A válasz a szerző személyiségében s az általa felvállalt szerepben rejlik. Bárdi Nándor ma egyetlen olyan kutatója a határon túli magyarság kérdéseinek – a „külmagyar világnak” –, aki bár be nem sorolható „peremszemélyiség” maradt a határon túli magyarsággal foglalkozó, politikai és tudományos eliten belüli irányzatok között, eközben e helyzetét a problémák megfogalmazásában és az elszigetelten működő, határon túli műhelyek összekapcsolásában centrális szereppé tudta változtatni. Centrális – problématételező – szerepét kitűnő terepismerete alapozza meg, valamint az, hogy szakértői tudását olykor az egymással szemben álló táborok is igénybe veszik. Tipológiája szerint a következő látásmódok léteznek: 1. a szenvedéstörténeti, amely szerint „a határon túli magyarok története mártírológia, illetve sérelmek végeláthatatlan sora” (eszerint a kérdést nemhogy megoldani, de még csak kezelni sem lehet); 2. a konfliktuskezelő, mely vagy abból indul ki, hogy a közép-európai népek keveset tudnak egymásról, vagy abból, hogy a mindennapi életben az etnikumok jól megvannak egymással, a konfliktusokat felülről „viszik be” közéjük politikusok, értelmiségiek, egyéb külhatalmak; 3. egy sajátos társadalompolitikai megközelítés, mely szerint a határon túli közösségek állandóan megújuló, illetve újrakezdett önépítkezéséről van szó, és amely szerint a problémát nem megoldhatónak, hanem csupán kezelhetőnek kell tekinteni; 4. a közép-európai összehasonlító társadalomtörténeti perspektíva, melynek érvényesülésére inkább csak a jövőben lehet számítani. Az első két megközelítésmód közvetlenül is kapcsolódik azokhoz a politikailag is rögzült szemléletekhez, amelyekkel Bárdi kritikai distanciát alakított ki. A szenvedéstörténeti megközelítés a sérelmi politikával fakad egy tőről (inkább a jobboldalt jellemzi), a konfliktuskezelő viszont egyes nemzetközi szervezetek „feszültségoldó” (leginkább liberálisnak nevezett) politikájával rokon. Bárdi a harmadik megközelítésmód híve. Bárdi másik klasszifikációs kísérlete a határon túli magyarokkal kapcsolatos magyarországi elképzelésekhez kapcsolódik. Öt – a magyar politikára ható – stratégiai víziót különböztet meg: 1. a Tündérkert-vízió, mely szerint a határon túl „régi magyar világok” senyvednek, s ezeknek a felszabadítása az egész magyarság érdeke, hiszen „mélyebb magyarságukkal” jótékonyan hathatnak a mai Magyarországra is; 2. az egységes nemzet koncepciója, amely szerint a magyarság „egységes nemzet”-volta oly meghatározó valóság, hogy annak alapján a határon túli magyarság politikai és kulturális intézményei, valamint elitjei is a budapesti politikához csatolhatók; 3. az államközi kezelésmód, amely a külpolitika hagyományos kereteiben és eszközeivel tekint az egész „határon túli problematikára”; 4. a regionalista elképzelés, amely szerint a határon túli magyarok érdekeit leghatékonyabban ezeknek a nemzetrészeknek valamiféle – saját országukon belüli – régióba való integrálásával, majd e régióknak (melyeken belül a magyarok alkothatnak lokális kisebbséget vagy akár többséget is) Magyarországon és az EU-ban való képviseletével lehetne orvosolni; 5. végül a migrációs folyamatok modellje, amely szerint a kivándorlás és asszimiláció folyamatai döntenek ebben a kérdésben, a magyar politikának pedig kimondatlanul is az az érdeke, hogy a határon túli magyar közegből pótolja mind demográfiai deficitjét, mind pedig munkaerő-szükségletét. Ezek az elképzelések eléggé egyértelműen kapcsolódnak a magyar politika tömbjeihez. Az 1. és 2. vízió egyértelműen a jobboldalhoz kapcsolható, a 3. a baloldalhoz, a 4. pedig még „keresi a helyét”. Az 5. tekintetében – úgy tűnik – a végleges döntést még nem hozta meg a magyar politikai elit. Kiépültek a magyarországi pártok határon túli hálózatai, és a határon túli „magyar politikai világok” is kialakították láthatatlan kapcsolatrendszerüket a magyarországi politikai és közigazgatási elittel. E hálózatok a határon túli magyarok esélyeinek szintén fontos meghatározói. Bárdi Nándor könyvének igazi érdeme az, hogy „problémakatalógusában” láttatni tudja, miként függnek össze Magyarország támogatási politikájában az ismert – „klasszikus” – problémák a hálózat- és intézményépítés új determináló körülményeivel. /Bakk Miklós: Peremvidékek és centrumproblémák. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

A román kormány úgy döntött, hogy az egyetemi diploma megszerzésére fordított éveket is nyugdíj-kiegészítéssel járó szolgálati időnek tekinti. Azonban érdemi világos nyugdíjreform nélkül minden csak tákolgatás. A diplomások számára az elmúlt napokban bejelentett szolgálatiidő-kedvezmény nem jelent számottevő nyugdíjemelést. A nyugdíjak törvény szerinti újraszámításában az eddigi módszer a nyugdíjasok körülbelül ötvenöt százalékánál hamarosan a nyugdíjak csökkenéséhez vezet. /Bakk Miklós: A tákolgatás üzenete. = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./

Az erdélyi magyar politikában olyan helyzetet kell teremteni, hogy aki nem vállalja az autonómiát, az tűnjék el a politika süllyesztőjében, jelentette ki Toró T. Tibor képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. Toró szerint autonómiaügyben nemzeti konszenzust kell teremteni, ugyanakkor élénk párbeszédet kell kialakítani a kérdésről a többi romániai kisebbséggel és a román politikai elittel. Christoph Pan, a Népcsoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója úgy vélte, az autonómia által Székelyföld is egyfajta romániai Dél-Tirol lehetne. Hosszasan ecsetelte, hogy az 1971-ben kiharcolt autonómia mennyire kedvezően hatott az olaszországi osztrák többségű tartomány gazdaságára. Radu Sarbu, a román privatizációs hatóság volt elnöke hátránynak tartotta, hogy a magánosított román vállalatok 95 százaléka román tulajdonosok kezébe került. Emiatt kevés külföldi tőke áramlott az országba, és nem jut elég pénz a vállalatok fejlesztésére. Sarbu elmondta, Romániában a legnagyobb ipari kolosszusok ma is állami kézben vannak. Gansperger Gyula úgy látta, elsősorban politikai okai voltak annak, hogy a nagy magyar cégek sikertelenül vettek részt a romániai privatizációban. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Tagozata közleményben tiltakozott, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Csapó I. József nem tarthatta meg előadását az eredeti program szerint. Szilágyi Zsolt, a Tusványos egyik szervezője elmondta, Csapó I. Józsefet eredetileg két szekcióban való részvételre kérték fel. Az egyik vitát Toró T. Tibor moderálta volna, és a Székely Nemzeti Tanács elnökének Bakk Miklós mellett kellett volna kifejtenie a véleményét az autonómiáról. Ezt a vitát Csapó levélben lemondta, mert úgy vélte, nem léphet fel Toró és Bakk társaságában. A másik programban viszont, ahol a volt szenátornak Vincze Gábor és Bárdi Nándor történésszel együtt kellett volna fellépnie, ez utóbbiak kifogásolták az SZNT-elnök személyét. A tábor szervezői újabb meghívót küldtek az SZNT elnökének, amelyben a dél-tiroli Christoph Pannal és Davide Zaffival javasoltak közös fellépést. Csapó I. József azonban ezt is lemondta. /Gazda Árpád: Autonomista helyzetet teremtenének. = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./

Befejeződött a POLITEIA – Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület – által szervezett harmadik Torockói Diáktábor, amely a jövendőbeli jogászok, politológusok és újságírók szakmai műhelyének számít. A kolozsvári és temesvári politológián, jogon és újságírói szakon tanuló diákoknak egyetemi tanárok, lapszerkesztők, írók, jogászok, közgazdászok fejtették ki gondolataikat a regionalizmusról. A táborban négy lapot is bemutattak, a regionalizmussal, önrendelkezéssel, föderalizmussal foglalkozó Altera és Provincia lapokat, az ismeretterjesztő és tudományos Korunkat, valamint a Magyarországon megjelenő Tér és Társadalom című lapot. Megjelent Bodó Barna, a BBTE egyetemi adjunktusa a Politeia Alapítvány elnökeként a tábor egyik szervezője, Rácz Éva, a Kolozsvári Rádió munkatársa, egyetemi oktató, Pomogáts Béla, Veress Emőd jogász és egyetemi tanár, Szokoly Elek, az Altera lap szerkesztője, a Pro Europa Liga elnöke, Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató, Balázs Imre József író, a Korunk szerkesztője, Neményi József Nándor egyetemi tanár, helyettes államtitkár, Hajdó Csaba, a Civitas tagja, vállalkozó, Bíró Béla egyetemi tanár, publicista és Szász Alpár Zoltán politológus, egyetemi oktató. /Ladányi Emese Kinga: Torockó. Zárt a POLITEIA harmadik diáktábora. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

A két magyar politikai szervezet, az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség között nem lehetséges olyan kiegyezés, amely a régi keretekben művelné tovább a pluralizmus látszatát, írta Bakk Miklós. Az RMDSZ végül mégis vállalta az autonómia képviseletét. Érik az MPSZ partnerként való elismerése is: ezt jelzi Kovács Lászlónak, a Magyar Szocialista Párt elnökének az udvarhelyi kongresszus részvevőihez intézett levele. Az MPSZ-nél el kell kezdődnie a politikai építkezésnek, a politikai iránykijelölésnek. /Bakk Miklós: Eltékozolt fél év. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./

Markó és Tőkés találkozójával láthatóbbá váltak a korábbi pozíciók. Markó választási fogásként megpróbálta eladni a semmit – Toró T. Tibor és Sógor Csaba ama jogát, hogy a parlamentbe bejutva ott az MPSZ-t képviseljék. Tőkés kísérlete sem sikerült, hogy a szembenálló felek fölötti centrumot létrehozza, majd abban elhelyezkedve közvetítsen, és visszaszerezze azt az autoritását, amellyel a kilencvenes évek elején rendelkezett. Túlságosan is az erdélyi magyar jobboldal harcos vezetője volt ahhoz, hogy ezt most elfogadják tőle, túlságosan hajlíthatatlan volt ahhoz, hogy hirtelen a kiegyezés emberének tűnjék. Végül az MPSZ sem jutott előbbre. A meghamisított listák története világossá tette: az erdélyi magyar politikai osztály teljes egészében „integrálódott” a román politikába. Az MPSZ a listák meghamisítása után immár a politikai vállalkozók által létrehozott román zsebpártok sorába illeszthető. Az RMDSZ pedig egyre kevesebbeket győz meg arról, hogy ő más, mint a román állam elosztási pozícióit őrző pártkartell többi tagja. /Bakk Miklós: A tisztánlátás ára. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

A rendszerváltás óta eltelt másfél évtized során először kerül az erdélyi magyar választók jó része abba a helyzetbe, hogy mérlegelnie kelljen. Jó lett volna, ha az RMDSZ–MPSZ ellentét konfliktusai és le nem zárt vitái nem most zúdulnak a választópolgárok nyakába. /Bakk Miklós: Jó lett volna... = Krónika (Kolozsvár), nov. 26./

A kettős állampolgárság kronológiája – 1996–2004 1996. június 13–18.: A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) IV. világkongresszusa ajánlást fogalmaz meg a magyar állampolgárság kiterjesztésére vonatkozóan. 2000. május 22–23.: Az MVSZ V. világkongresszusa határozatba foglalja a brit mintát követő külhoni magyar állampolgárság célját. 2000. augusztus 20.: A magyar állampolgárság kiterjesztéséről szóló tervezetet küld az MVSZ az ország legfőbb közjogi méltóságainak (szerzői: Borbély Imre, dr. Géher József, dr. Váradi Vilmos és dr. Zétényi Zsolt). 2000. ősz: Az RMDSZ a Frunda György elnökjelöltségéhez szükséges aláírásgyűjtés során aláírásokat gyűjt a kettős állampolgárságért is. 2000. október 16.: Markó Béla RMDSZ-elnök bejelentette Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek, hogy összegyűlt több mint 80 ezer aláírás a külhoni állampolgárság támogatása érdekében, az október 19-ei megbeszélésen a magyar kormány a státustörvényt tekintette időszerűnek. 2001. október 5.: Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke nyilatkozatban fejtette ki, hogy a státustörvényt a Magyarok Világszövetsége a kettős állampolgárság felé tett első lépésnek tekinti. 2003. május: Módosították a román állampolgársági törvényt. A törvény szerint kérésre akár romániai lakcímmel, akár más országban lévő lakhellyel is megadható a román állampolgárság azoknak a személyeknek, akik egykor román állampolgárok voltak. 2003. július 22.: Aláírásgyűjtés kezdődött a vajdasági magyarok körében a kettős állampolgárságért. 2003. augusztus 1.: Bársony András magyar külügyi államtitkár szerint az etnikai hovatartozás Magyarországon nem lehet az állampolgárság kritériuma. 2003. augusztus 14.: Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) csatlakozott a vajdasági és a kárpátaljai magyar szervezetekhez, és kérte a magyar kormányt, biztosítson kettős állampolgárságot a romániai magyaroknak. 2003. augusztus 18.: Az MVSZ elnöksége úgy döntött, népszavazást kezdeményez arról, hogy a külhoni magyarok, kérelem alapján, magyar állampolgárságot nyerhessenek. 2003. augusztus 20.: Frunda György RMDSZ-szenátor irreálisnak nevezte az MVSZ elképzelését. 2003. augusztus 25.: Mádl Ferenc köztársasági elnök konzultációt kezdett neves jogtudósokkal a kettős állampolgársággal kapcsolatos lehetőségek megvizsgálásáról. 2003. augusztus 29.: Az RMDSZ a kettős állampolgárság kérdését vizsgáló szakbizottság felállításáról döntött, ennek tagjai: Varga Attila, Tokay György és Székely István. 2003. szeptember 10.: Az Országos Választási Bizottság (OVB) formai okokra hivatkozva elutasította az MVSZ kettős állampolgárságról szóló népszavazási kezdeményezését. 2003. szeptember 12.: Szent-Iványi István SZDSZ-es képviselő a brit nemzetközösségi állampolgárságot tekinti az egyik lehetséges mintának a kettős állampolgárság kérdésében. 2003. szeptember 18.: Az OVB határozattal hitelesítette a határon túli magyarok kettős állampolgárságának megadását célzó népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő íveinek mintapéldányát. A népszavazási kérdés a következő: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással magyar állampolgárságot kapjon az a nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a magyar igazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?” 2003. szeptember 22.: Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke bejelentette: október 23-án kezdődik az aláírásgyűjtés. 2003. szeptember 26.: Dávid Ibolya pártelnök bejelentette: a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportja benyújtja az Országgyűlésnek az állampolgársági törvény módosításáról szóló javaslatát. 2003. október 25.: A Székely Nemzeti Tanács nyilatkozatot fogadott el, amelyben 700 ezer székelyföldi lakos nevében igényli a nemzetiségi alapon nyújtandó kettős állampolgárságot. 2003. november 3.: A magyar Országgyűlés plenáris ülése elutasította az MDF javaslatának tárgysorozatba vételét. 2003. november 18.: Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Krónikának azt nyilatkozta, hogy bár még egyszer sem ült össze, dolgozik az RMDSZ állampolgárság-bizottsága. 2003. december 1.: A Mádl Ferenc magyar államfő által felkért szakértők szerint a magyar állampolgárság megszerzésének egyszerűsítése a szerbiai és horvátországi magyarok számára nem ütközik kényszerítő jogi akadályba. 2004. március 1.: A magyar Alkotmánybíróság jóváhagyta az OVB határozatát a népszavazás kiírására vonatkozóan. 2004. április 25.: Orbán Viktor a Kossuth Rádióban kifejtette: a határon túli magyarok számára a továbbiakban nem a státustörvény, hanem a kettős állampolgárság jelenthet megoldást. 2004. július 2.: A Magyarok Világszövetsége átadta az Országos Választási Bizottságnak a kettős állampolgársági népszavazást támogató 320 858 magyar állampolgár aláírását. 2004. augusztus 12.: Ficzere Lajos, az OVB elnöke bejelentette: az MVSZ által összegyűjtött aláírások közül legalább 274 332 megfelel a feltételeknek. 2004. szeptember 13.: Az Országgyűlés elrendelte az ügydöntő népszavazást a kettős állampolgárság ügyében. Összeállította: Bakk Miklós /Krónika (Kolozsvár), dec. 3./

Nem sok dilemmát okoz az RMDSZ-nek a kormányzati szerepvállalás Nastaséék oldalán. Nem merül fel, mi a társadalompolitikai következménye annak, hogy az RMDSZ a romániai korrupcióért leginkább felelős párthoz köti jövőjét. A PSD-vel való együttműködés ára esetleg az lehet, hogy elmarad az ellenzékkel való kiegyezés. Ez a koalíció ismét a Verestóy- és Borbély-féle irányvonal megerősödését jelenti, amely gyorsan erodálja Markó Béla ama politikai tőkéjét, amelyet a sikeres kampánnyal, az RMDSZ parlamentbe juttatásával szerzett. /Bakk Miklós: Megfogalmazatlan dilemmák. = Krónika (Kolozsvár), dec. 6./

Az RMDSZ számára lehetséges koalíciós opciókat elemezte Bakk Miklós, Szász Alpár Zoltán és Székely István politológus a Romániai választások 2004-ben témával rendezett vitaesten Kolozsváron, amelynek a Jakabffy Elemér Alapítvány adott otthont. Bakk Miklós rámutatott, hogy az RMDSZ idei szavazótábora az 1990-es szavazáshoz viszonyítva egyharmadával csökkent, ami az etnikai aránycsökkenéshez mérten is magas veszteség. Szász Alpár Zoltán politológus szerint város–vidék törésvonalak is vannak, a falvakban ugyanis Adrian Nastase elnökjelölt került előnybe, míg a városokban inkább Traian Basescu. Székely István, a Magyar Kisebbség főszerkesztője egy behatárolhatatlan jobb-, illetve baloldal hiányát vázolta fel. Megállapítása szerint a posztkommunista szó sem helyénvaló, mert mindkét elnökjelöltek "Iliescu zsebéből bújt elő". Véleménye szerint az elnökválasztás eredménye egy konstans elnök–parlament szembenállás lehet, ez azonban nem vonja majd maga után a parlamenti választások előre hozatalát. /Kiss Bence: Koalíciós dilemmák. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Sem Calin Popescu Tariceanu, sem Gyurcsány Ferenc nincs abban a helyzetben, hogy most „soha nem látott lendületbe” hozza a két ország kapcsolatát, amelyről Eörsi Mátyás beszélt kincstári optimizmussal két héttel ezelőtt Bukarestben, a mostani találkozó előkészítésekor. Tariceanu számára a kormányalakítás gondjai is jelezték: a koalíciónak nemcsak a minimális parlamenti többségéből adódó nehézségekkel kell megbirkóznia, hanem saját belső koncepciótlanságával is. A háromszéki prefektusbotrány vagy Miclea oktatásügyi miniszter nyilatkozatai a kolozsvári egyetem magyar tagozatával kapcsolatosan ugyanis annak a jelzése is, hogy a magyarokkal szembeni politikában a D. A. Szövetség is a PSD nyomvonalán halad majd, írta Bakk Miklós. Gyurcsány Ferenc a népszavazás kampányában szembefordult a határon túli magyarok közvéleményével. Két koncepciótlanság óvatos egymást méregetésére kerül sor Budapesten a két miniszterelnök találkozóján. /Bakk Miklós: Koncepciók híján. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

A Velencei Bizottság után az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) is elmarasztalta Romániát a tavalyi választási törvények miatt. A jelentés annak a törvénycikkelynek a törlését javasolja, amely különböző feltételeket állít a parlamentben jelen lévő és a parlamenten kívüli kisebbségi szervezetek számára. Az EBESZ bizottsága azt is kifogásolja, hogy Románia alig két hónappal a választások előtt módosította a választási törvényt. A jelentésben a legnagyobb hangsúlyt a választás hitelességének a megkérdőjelezhetősége kapta. A választási törvények kisebbségekre vonatkozó fejezetét tavaly azt követően módosították, hogy kiderült, az RMDSZ-en kívül a Magyar Polgári Szövetség is a magyar kisebbség szavazataira számít. A vele szemben támasztott feltételeket a Velencei Bizottság szinte teljesíthetetleneknek minősítette. A Velencei Bizottság az Európa Tanács felkérésére vizsgálta meg a román törvényt, azt követően, hogy Németh Zsolt és Braun Márton fideszes képviselő határozatjavaslatot terjesztett a parlamenti közgyűlés elé. Frunda György elmondta, megpróbálta lebeszélni őket a határozattervezet benyújtásáról. Két héttel később Frunda azzal a javaslattal próbálta menteni a romániai törvényt, hogy a Velencei Bizottság vizsgálja meg az európai országok választási gyakorlatát e tekintetben. Frunda nem osztja a Velencei Bizottság álláspontját. Szerinte a román törvény egyik célja az volt, hogy egy kisebbséget ne képviseljen több szervezet. /Bakk Miklós, Gazda Árpád: Szemben az európai főárammal. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

Frunda György, az RMDSZ „európai szenátora” elutasítja a Velencei Bizottság és az EBESZ kritikus szakvéleményét a román választási törvényekről – mindkét jelentés azt kifogásolja, hogy a törvény privilegizálja a parlamenti képviselettel rendelkező kisebbségi szervezeteket, és erősen korlátozó, majdhogynem tiltó feltételeket támaszt a törvényhozásban képviselőkkel nem rendelkező szervezetekkel szemben. Frunda György az elutasításnál szerzett jogokra hivatkozott. Szerzett jogokon Frunda György sokkal inkább azt érti, hogy amennyiben ő és társai megszerezték a parlamenti széket, akkor azt ne kelljen demokratikus versenyben újra és újra megmérettetés tárgyává tenni, írta Bakk Miklós. /Bakk Miklós: A mi kis európaiságunk. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

Lugoson március 6-án emlékeztek a helyi RMDSZ-szervezet megalakulásának 15. évfordulójára. A rendezvényen a volt és jelenlegi elnökök – sorrendben Bakk Miklós, Király Zoltán, Langó Ferenc és Pozsár József, Lugos alpolgármestere – felidézték az alapítás körülményeit és az azóta eltelt másfél évtized történéseit. A hőskor (amikor 640 tagot számlált a szervezet) már a múlté, de a lemorzsolódással párhuzamosan erősödött a civil szféra, társszervezetek, magyar alapítványok és közművelődési egyesületek alakultak Lugoson. Sikerült újraindítani az önálló magyar nyelvű óvodát, megerősíteni az elemi és általános iskolai képzést – a történelmi egyházakkal és a civil szervezetekkel közösen. Az ünnepségen diákok és helyi értelmiségiek szavaltak, fellépett az 5-ös iskola furulya-együttese és a Fazakas Csaba református esperes és Király Emőke által felkészített Gyöngyvirág népi táncegyüttes. /P. L. Zs.: Másfél évtized a lugosi RMDSZ mögött. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./