Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzenetének kifütyülése a márciusi ünneplés erdélyi színterein – Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen vagy Kolozsvárt – nem más, mint a Magyarországról importált politikai ellentét megnyilvánulása, mondják. Ez azonban nem igaz, hangsúlyozta Bakk Miklós. Nem csupán a december 5-i népszavazás kimenetele, az MSZP és SZDSZ akkori kampánya kapta meg az egyértelmű elutasítást, hanem egy politika-felfogás is. Gyurcsány esetében az üzenet azt akarata mutatni, hogy, ő és kormánya tud „nemzetül” beszélni. A Gyurcsány-kormány az erdélyi ünneplést a politikában megszokott emlékezeti vállalkozásnak tekinti. Erdélyben – ahol kevesebb az intézmény, de több a közösségélmény iránti igény – a hiteles jelenlét nélküli kommunikáció nem működik. Gyurcsány Ferenc üzenetének erdélyi kifütyülése március idusán ezt a tanulságot közvetíti. /Bakk Miklós: Márciusi kommunikáció. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Az egyik román hírtelevízió Vadim Tudor visszavonulását kommentálva Tőkés László lemondását is hírül adta, másnapra kiderül, a viták folynak ugyan az Erdélyi Nemzeti Tanácsban, de Tőkés nem mond le. Budapesten a gazdák felbőszülve Gyurcsány miniszterelnök arrogáns nyilatkozatán, azzal fenyegetőztek, hogy visszatérnek. Erdélyben Gyurcsány Ferenc üzenetét mindenütt kifütyülték, míg Tariceanu román miniszterelnök üzenetét megtapsolták. Aki azt állítja, hogy az erdélyi és a felvidéki, vajdasági megemlékezéseken azért fütyülték ki a magyar miniszterelnök üzenetét, mert átgyűrűztek a magyarországi pártpolitikai ellentétek, valamit végérvényesen nem ért. Túlságosan elevenek még a december 5-i népszavazás feltépte sebek, s erre emlékezni igazán nem kellenek fideszes agitátorok, hangsúlyozta Bogdán László. Bakk Miklós találóan írta a Krónikában: itt még él a közösségélmény iránti igény, s ezt ott túl nem akarják megérteni. /Bogdán László: Márciusi kaleidoszkóp. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetéről fejtették ki többen véleményüket. Bakk Miklós politológusnak komoly fenntartásai vannak a törvénytervezettel kapcsolatban. Fontos, hogy a tervezet a kisebbségeket államalkotó tényezőként is meghatározza, kérdés, hogyan viszonyul majd ehhez a román parlament, hiszen ez egy alkotmánymódosító javaslat. A kisebbségi szervezetek jogállását és a kulturális autonómia intézményi keretét szabályozó rész kevésbé sikerült. A kisebbségi szervezetek definíciójánál mértéken felül privilegizálja a már parlamenti képviselettel rendelkező szervezeteket. Itt olyan előírások beemeléséről van szó, amelyeket több európai szervezet is kifogásolt. A törvény hiányossága, hogy nem szabja meg, kik a választások résztvevői. A tervezet megerősíti a Romániában kialakult kisebbségpolitikai rendszert: a román politikai elit a kisebbségekkel kapcsolatos politikai feladatok egy részét a parlamentben képviselettel rendelkező szervezetekre bízza. A kulturális autonómiáról szólva úgy tűnik, az RMDSZ már első lépésben alája kínál a lehetőségeknek. Nagyon rossz, hogy nem történt egyeztetés az EMNT személyi elvű autonómiatervezetét benyújtó politikusokkal, ez azt a gyanút erősíti, hogy a korábban már megszerzett pozíciók közjogi biztosítékokkal való ellátására kerül sor. Puskás Bálint RMDSZ-szenátor: bő­víteni kellene és nagyobb ha­táskörrel felruházni azokat az intézményeket, amelyek a kulturális autonómia megvalósítását cé­lozzák. Kötelezni kell az államot a létrehozandó intézmények finanszírozására, másképp ugyanis nem tudnak majd működni. A szenátor szerint kulturális autonómia keretében egy kisebbséget egyetlen reprezentatív szervezetnek kell képviselnie. Kiss Jenő, a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület ügyvezető elnöke: Határozottabban és többet kell kérnie az RMDSZ-nek, mert ha most nem kér, akkor az esélyei rosszabbodnak. A tervezet túl nagy hatalmat biztosít az RMDSZ-nek. Nagy hibának tartja, hogy hiányoznak a garanciák. Gazda Zoltán, az MPSZ háromszéki elnöke: Az MPSZ székek közötti egyeztetőtanácsa szerint annyira elhibázott ez a törvénytervezet, hogy ezen javítani nem lehet, teljesen új törvényt kell alkotni, tekintettel arra, hogy a területi autonómia lehetőségként sem szerepel. Úgy látják, hogy a tervezet, amelynek a kisebbségek jogáról kellene szólnia, diszk­riminatív és nemzetellenes. Megfogalmazták a módosító javaslatokat. Nagyon szűk határidőt szabtak egy ilyen kulcsfontosságú törvény véleményezésére. /Farkas Réka: Lesz-e ebből autonómia? (Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./

Az RMDSZ hatalma beágyazódik a román állam korrupciót generáló politikai-igazgatási rendszerébe, ezt mutatja egy adatsor: a Communitas Alapítvány pályázati rendszerének sarokszámai. Az erdélyi magyarság kultúrájának fejlesztésére szánt több mint ötvenmilliárdos keretnek – amely az erdélyi magyarok adópénzét is tartalmazza – csupán egyharmad része jut nyilvános pályázatokon keresztül el azokhoz, akiknek a költségvetés szánta. Az összeg egynegyedét a Communitas önmagára, vagyis az elosztás patrónusára, az RMDSZ-re költötte, további negyven százalékot pedig oly módon osztottak szét az alapítvány kuratóriumában ülő RMDSZ-vezetők, hogy arra csak egyetlen kifejezés illik: klientúraépítés, írta Bakk Miklós. Így érthetővé válik, miért ilyen az RMDSZ most beterjesztett kisebbségi törvénye, miért kívánja az RMDSZ az autonómiatestületeket – amelyeknek át kellene venniük a Communitas támogatási rendszerét – saját felügyelete alatt tartani. A Communitas kis „államháztartása” a támogatás-tűrés-tiltás továbbéltetése az erdélyi magyarság körében. /Bakk Miklós: A Communitas kistükre. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./

Kolozsváron, a Jakabffy Elemér Alapítvány könyvtárában Bíró Gáspár és Bakk Miklós politológusok indítottak vitát az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetéről. A magyarság lehetséges képviseletét beszűkítő cikkelyek is napirendre kerültek. Bíró szerint tisztázatlan, hogy esetleges belső konfliktusok jogorvoslását majd milyen szerv lesz hívatott elvégezni. Az sem tisztázott, hogy az állami pénzeket milyen kritériumok alapján fogják elosztani. /Vita a kisebbségi törvénytervezetről. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./ Telt házzal zajlott a Politeia Társaság által Kolozsváron megszervezett Az RMDSZ kisebbségi törvénye: autonómia a reálpolitika szorításában? című vitaest. Bíró Gáspár budapesti egyetemi docens elvi kérdéseket vetett fel a jelenlévőknek. /Röviden rovat. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./

Május 19-én az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Nagyváradon Autonómia és integráció címen nemzetközi konferenciát szervezett. – Romániában el kellene már jutni oda, hogy az autonómia kérdéséről érdemi párbeszédet lehessen folytatni, és a román hatalom ne zárja ki „látatlanban” a területi autonómiáról folyó párbeszédet – mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke előadásában. Németh Zsolt kifejtette: A mi Európa-víziónk a polgárok Európája, amely az állampolgárok minél szélesebb köreinek megfelelő életfeltételeket teremt. Smaranda Enache, a marosvásárhelyi Pro Európa Liga elnöke előadásában emlékeztetett a romániai magyarság rohamos fogyására. Úgy vélte, hogy a román hatalomnak el kell fogadnia az autonómiát. Gabriel Andreescu emberjogi aktivista előadásában élesen bírálta az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezetet. Úgy vélte, a törvény meggátolja a kisebbségek szervezetei közötti megmérettetést. Kifogásolta a kisebbségi szervezetek létrehozására és választásokon való részvételére vonatkozó előírásokat. A konferencián résztvevő Marian Mandache, a roma kisebbség képviselője közös fellépést szorgalmazott, hogy megakadályozzák a tervezet jelenlegi formájában való elfogadását. Toró T. Tibor, RMDSZ-es parlamenti képviselő, az EMNT alelnöke megállapította: a tervezet rendszerbe foglalja a gyakorlatban már létező jogokat, de nem próbál többletet adni. Toró a tervezet erős pontjának nevezte, hogy megfogalmazza a kulturális autonómiát. Bakk Miklós politológus szerint a tervezet súlyos hibája az, hogy közjogi formába betonozza be a parlamenti kisebbségi szervezetek monopóliumát. Szerinte a kulturális autonómia megfogalmazása révén egyúttal strukturális reformokat is végre kellett volna hajtani, nemcsak összefoglalni a már létező jogokat. Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke szerint a tervezet önbecsapást jelent, amely nemzetárulással ér fel. /Borbély Tamás: Bírálatok össztüzében a kisebbségi törvénytervezet. EMNT-autonómiakonferencia Nagyváradon. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./ A sajtótájékoztatón részt vett Gál Kinga, Európai parlamenti képviselő, és az uniót működtető alapelvekről szólt: az önkormányzatiságról és a szubszidiaritás elvéről. „Ezért lényeges, hogy az Európai Parlament Romániáról szóló jelentésben szerepel ez a két elv a romániai kisebbségekre és kifejezetten a magyar kisebbségre kiemelve. Ezen alapelvek segítségével és az EU területén működő autonómiákat, azok eszközként való alkalmazását tekintve, elmondhatjuk, hogy az unió és az autonómia összeegyeztethető, remélem, hogy ez megtörténik Romániában is.” Franz Matscher, a Velencei Bizottság tagja arról beszélt, hogy Európa jelentős nemzetállamai nem tudnak mit kezdeni a kisebbségvédelemmel és az autonómia kérdésével. A többségnek és a kisebbségnek közös nevezőre kell jutnia, reméli, hogy ez Romániában is meglesz, magyarázta az osztrák vendég. /Lakatos Balla Tünde: Autonómia a többség és kisebbség egyetértésével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./

Az őszi ülésszakra halasztották a kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitáját. Jelenleg a szenátus jogi és emberjogi szakbizottságában van a tervezet: nagy valószínűséggel a félév végéig sem tudják elkészíteni róla a jelentést a sok módosító indítvány miatt. Toró T. Tibor parlamenti képviselő szerint most kellene megrendezni azt a társadalmi vitát, amit az RMDSZ vezetősége megspórolt, amikor a törvénytervezetet idő előtt átadta a kormánynak. Érdemes lenne nemzetközi szinten is foglalkozni a törvénytervezettel. Meg kell keresni az európai hírű szakértőket, kikérni a véleményüket. Erre jó alkalom a XVI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem. Az RMDSZ vezetősége nem kíváncsi sem a nemzeti jobboldalon levő különböző véleményekre, sem a szakértői véleményekre. A kisebbségi törvénytervezet nem kínál megoldást a Székelyföld alapvető problémáira. Többségi szavazással úgy határoztak, hogy az RMDSZ frakciói nem vállalják az SZNT törvénytervezetének a benyújtását. Az SZNT törekvése, hogy törvénytervezetében egyedi esetként kezeli a Székelyföldet, és kiharcolja Székelyföld területi autonómiáját, a járható utak közül az egyik. Dél-Tirolban hasonló egyedi alkuról volt szó. Ez követhető modell. A Toró T. Tibor által kezdeményezett és Bakk Miklós politológus által vezetett nemzetközi munkacsoport kidolgozott egy regionális autonómia-kerettörvényt, ezt is elő kell venni. /Makkay József: Áttörést a székelyföldi autonómia ügyében. Beszélgetés Toró T. Tibor parlamenti képviselővel a kisebbségi törvénytervezetről és a székelyföldi autonómiatörekvésekről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 21./

Azzal, hogy helyt adott a két ellenzéki párt által benyújtott alkotmányossági kifogások legtöbbjének, az Alkotmánybíróság meghatározó módon beleszólt a román belpolitika alakulásába, sőt még Románia uniós csatlakozásának a folyamatába is. /Bakk Miklós: A csatlakozás szinonimái. = Krónika (Kolozsvár), júl. 7./

Markó Béla, az RMDSZ a kisebbségvédelem jogi eszközeiről kezdett vitázni, és valótlan kijelentéseket tett, állapította meg Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke. Markó úgy nyilatkozott, hogy „a kisebbségi törvény vitája arra is jó volt, hogy egyik-másik bírálónk gyatra szakmai színvonalával és gyarló szellemi képességeivel is megismerkedhessünk. Olvasom például egy megfáradt jogászunktól, hogy a nemzetiségi statútum jobb (mint a jelenlegi kisebbségi törvénytervezet – szerk. megj.) A két törvényt körülbelül úgy lehet összehasonlítani, mint ama közkeletű gyermekmondókában a két ragadozót: »Az oroszlán is egy macska, / csak egy kicsit nagyobbacska!«„ Markó Kincses Előd írására (Szabadság, 2005. április 15.) utalt. Azonban Kincses soha, sehol nem írta le azt, hogy a „nemzetiségi statútum jobb”. Kincses Előd szerint a statútumnak számos olyan hatékony kisebbségvédő rendelkezése van, amely az RMDSZ-vezetés mostani törvénytervezetéből hiányzik. Kincses Előd példákat idézett a statútumból: azok a hatóságok, »amelyek körzetében a lakosság 30 százaléka nem román ajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek az illető körzet 30 százalékát kitevő lakosság tagjai által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott bármilyen beadványt elfogadni, anélkül hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének.«. Ma viszont Romániában nincs olyan hatóság, amely magyar nyelven elfogadna bármilyen beadványt. Ezen a helyzeten az RMDSZ tervezete nem kíván változtatni. Kincses Előd kifogása arra az elvre épül, hogy a szerzett jogokat visszavonni nem szabad. Markó valamiféle titkos kézfogást feltételezett az RMDSZ-tervezet bírálói és a Nagy-Románia Párt között. Markó megfeledkezik arról, hogy hányszor árult egy gyékényen Vadim Tudorral, a Nagy-Románia Párt elnökével, amikor a Székely Nemzeti Tanács autonómiatervezetéről volt szó. Vadim Tudor legutóbb az RMDSZ-től kapta a mentőövet, mert Csendes Lászlónak, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács RMDSZ-es tagjának támogató szavazata nélkül távoznia kellett volna a közéletből. A kisebbségi törvényről nyilvános bírálatokat fogalmazott meg: Ágoston András, Gabriel Andreescu, Bakk Miklós, Bodó Barna, Borbély Zsolt Attila, Csapó József, Smaranda Enache, Szilágyi N. Sándor, Szilágyi Zsolt, Veress László, Tőkés László, Fodor Imre és Bod Aladár, végül a cikkíró. /Izsák Balázs: Oroszlán-e a macska?Megvédi-e a szerzett jogokat az RMDSZ? = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./

Közvetlen hozadékát tekintve világos „adok-kapok” egyezséget kötött Tusnádfürdőn Markó Béla és Orbán Viktor. A Fidesz vezetője elérte, hogy a párbeszédhelyzetbe hozta a hozzá közel álló RMDSZ-ellenzéket, Tőkéséket és Szászékat, és biztosította a maga számára, hogy a 2006-os választások előtt nemzetpolitikája az RMDSZ-től diszkrét támogatást, legitimáló fellépést kap. Az RMDSZ elnöke is fontos eredményeket söpörhetett be: a magyarországi kormányváltás perspektívájában sikerült rendeznie kapcsolatát a Fidesz-MPSZ-szel. A változások adnak esélyt ahhoz, hogy a következő néhány évben az autonómia ténylegesen is elérhető legyen. /Bakk Miklós: A dialektikus tanuló. = Krónika (Kolozsvár), júl. 25./

Bársony András kijelentette, Magyarország az elmúlt tíz évben, őszintén támogatta szomszédai integrációs törekvéseit, és most, az utolsó pillanatban nem mondhat nemet. Mégis megfontolandó a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség felhívása, hogy az Országgyűlés csak Székelyföld autonómiájának szavatolása után hagyja jóvá Románia csatlakozását. A magyar külpolitika a tízéves csatlakozási folyamatban rejlő fáziskülönbséget stratégiai koncepciók hiánya miatt nem tudta kellő mértékben kihasználni a határon túli magyarság javára. Az uniós szerződések felülírják az 1996-os román–magyar alapszerződést. Új „szerződésre” van szükség a két ország között, erre pedig készülnie kellene mindkét oldalnak. Magyarországnak akár úgy, hogy ma azt mondja, először tárgyaljuk meg kapcsolataink EU-n belüli új keretét, írta Bakk Miklós. /Bakk Miklós: Hát mégse. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

A Gyurcsány-kormány döntése, hogy a határon túli magyarság támogatási előirányzatát 25 százalékkal csökkenti, egyöntetűen kritikába ütközik. Maradnak a füttyös fogadás esélyei Erdélyben, megtetézve az RMDSZ vehemens rosszallásával is. Érdemi vita a támogatáspolitika reformjáról nem lesz. Erre pedig szükség lenne, egyre több szakértői és civil fórumon elhangzott, hogy a kilencvenes évek első felében kialakult támogatási szisztéma elavult. A kispénzes klientúraépítés stratégiáját szolgálja, bármelyik párt legyen is Magyarország kormányán, és bármit mondjon is a valamilyen kormányrudat mindig kezében tartó RMDSZ. Helyette fejlesztésközpontú támogatás kellene, amely világosan kiemel néhány területet, uniós partneri rendszerekbe kapcsolja be – megnyitván azok forrásait is –, és nem arra szoktatja a határon túli pályázót, hogy az identitásmegőrzés szómágiájába fullassza céljai leírását, írta Bakk Miklós. /Bakk Miklós: A támogatáspolitika leváltása. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

Nem hiszem, hogy tizenöt évvel ezelőtt valaki is előre látta volna, hogy a két ország kormánya együttes ülést tart itt, Bukarestben – mondta Markó Béla a közös kormányülés ünnepélyes megnyitóján. Hozzátehette volna: nem hittem volna, hogy a Ion Iliescu által tíz évvel ezelőtt javasolt, és az akkori erdélyi magyar közszereplők által meglehetős egyöntetűséggel elutasított francia–német megbékélési modell ma ennyire kedvelt és elfogadott példa lehet, állapította meg Bakk Miklós. Románia EU-csatlakozása és az ország számára oly fontos országjelentés vitái előtt európai márkanevet kell adni a román–magyar kapcsolatrendszernek. Román–magyar „modell” tulajdonképpen – nincs is. A kérdés csupán az: e modell megtalálásában jut-e még szerep, s mekkora az erdélyi magyarságnak? Szól-e majd az őróla, vagy marad a modell az, ami most volt: márkanév két korszak határán. /Bakk Miklós: Márkanév a határon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./

 – Az erdélyi magyarság státusa jogi rendezésének szándéka tulajdonképpen egyidős a szövetséggel, ezt még 1990-ben belefoglaltuk programunkba – vázolta az ügy gyökereit Márton Árpád, a képviselőház RMDSZ-frakciójának vezetője. Azonban ő sem merte megjósolni, hogy végül megszavazzák-e a kisebbségi törvény tervezetét. Az RMDSZ akkor sem erőltette a tervezetet, amikor 1996–2000 között kormányon volt. Az RMDSZ március végén a kormány elé terjesztette, s az ügy azóta húzódik. A tervezetet erdélyi magyar értelmiségi, politikai körökből, de magyarországi ellenzéki oldalról is össztűz érte. A Politeia Társaság áprilisban szervezett vitaestet a törvénytervezetről. Bakk Miklós politológus kijelentette: az RMDSZ “hamis realista” alapon saját hegemóniáját építi körül közjogi eszközökkel. A tervezettel szemben a legerősebb kifogás, hogy a kulturális autonómia jogosítványait egyetlen szervezet kezébe adná, amely választásokon igazolná elsőbbségét. Bakk úgy véli, az autonómiában nem a nemzeti-nemzetiségi közösség részesül, hanem annak politikai szervezete. Ugyanakkor helyeselte a kisebbségi közösségek államalkotó tényezőnek való nevezését. A Magyar Polgári Szövetség a szenátusi fiaskó után az RMDSZ csúcsvezetésének lemondását követelték. “Az RMDSZ csúcsvezetőségének felelőssége, hogy olyan kisebbségi törvénytervezetet készítettek, amely nem rendelkezik a romániai magyar társadalom többségének, történelmi egyházaink, magyar civil szervezeteink támogatásával (…)” – áll nyilatkozatukban. Velük ellentétben Toró T. Tibor képviselő több szempontból is megalapozottnak tartja a tervezetet. Szerinte két dologért érdemes keresztülverekedni a törvényt: az egyik a kulturális autonómia, a másik pedig, hogy a kisebbségi nemzeti közösségek államalkotó tényezők, s ezáltal joguk van a közhatóságokhoz. /Irházi János: Kisebbségi törvénytervezet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./

Május végén az ENSZ előtt lesz a Bolyai Egyetem ügye, ígérik a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai. Hantz Péter elmondta, hogy a Bolyai Egyetem ügyében a „BKB-nak van elég muníciója ahhoz, hogy évekig tartó harcot vívjon, ha az egyetem vezetősége bekeményít.” A nyilvános vita az egyetemről folytatódik: az RMDSZ-szel közösen román-magyar értelmiségi fórumot szerveznek Bukarestben, majd még egyet a Pro Europa Ligával közösen. A magyar oktatók gyűlésén a tanárok három nyilatkozatot fogadtak el. A Horváth Andor előadó tanár által megfogalmazott nyilatkozat az egyetem vezetőségét célozta meg, kérte, lássák be: a magyar egyetemi közösség által megfogalmazott kérelmek nem irányulnak etnikai szeparatizmusra, hanem az oktatási folyamat javítását célozzák. A második nyilatkozatot Egyed Emese, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője olvasta fel, ebben az RMDSZ-t szólítják fel, hogy „tegyen határozott kormányzati lépéseket annak érdekében, hogy a BBTE három önálló kara és az egyetem megfelelő belső struktúrája, nyilvánossága és döntéshozatali autonómiája intézményesüljön.” A harmadik nyilatkozatot Bakk Miklós politológus mutatta be, amelyet szintén az intézmény román vezetőségéhez intézett, ebben kifogásolták, hogy megfélemlítették azokat, akiknek a BBTE többségi álláspontjától eltér a véleményük. Hantz Péter, a BKB szóvivője kezdeményezte a bizalmatlansági szavazást, ami három személyre vonatkozott: Salat Levente és Nagy László rektor-helyettesre, és Szamosközy Istvánra, az Akadémiai Tanács alelnökére. Hosszas vita után a közgyűlés úgy döntött, hogy nem lesz bizalmi szavazás. „Az RMDSZ cselekvően részt vesz az önálló magyar karok és az önálló magyar egyetem létrehozásában” – nyilatkozta Kötő József oktatási államtitkár. Azt is kifejtette, most készül a felsőoktatási törvény módosítása, ebben az RMDSZ el szeretné érni azt, hogy az önálló karok létrehozásának hatásköre ne legyen kizárólag az egyetemek hatáskörében. /Debreczeni Hajnal: Nincs megállapodás egyetem-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

– Mivel az MDF nem kívánja támogatni a Fideszt, annak nyerési esélyei a második fordulóban jóval kisebbek – jelentette ki Bakk Miklós politológus a magyarországi választásokra reagálva. A függőben maradt egyéni választási körzetekben a Fidesznek és az MDF-nek közösen kellene megnyerniük a mandátumok kétharmadát. Ha nem jön létre az együttműködés, akkor a Fidesznek ezt elég nehéz lesz egyedül megszereznie. Az MSZP első fordulós választási győzelmét értékelve a politológus elmondta: az a pszichológiai mozzanat volt a döntő, hogy Gyurcsány Ferenc el tudta hitetni az MSZP tagságával és választóival, hogy az MSZP győzni fog. Szerinte Gyurcsány át akarja venni az „orbáni modellt”, vezérelvűvé akarja átszervezni a szocialista pártot. Bakk szerint Dávid Ibolya stratégiája tulajdonképpen az, hogy az MDF olyan együttműködést alakítson ki a Fidesszel, amelynek nem Orbán Viktor lesz a meghatározó egyénisége. /Bakk Miklós: új vezetésű Fidesz körvonalazódhat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

A határon túli magyarok helyzetéről kezdeményez konferencia-sorozatot Sólyom László magyar köztársasági elnök. A konferencia célja, hogy pontos képet adjon a határon túli magyarok helyzetéről és problémáiról. A tervek szerint az éveken át tartó program első találkozóját május 4-én tartják a budai Sándor-palotában, a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar értelmiségiek részvételével. Erdélyből Bakk Miklós és Horváth István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói, Jakabffy Tamás, a Keresztény Szó szerkesztője és az Erdélyi Unitárius Egyház médiareferense, Kiss Tamás szociológus-demográfus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai munkacsoportjának tagja, Székely István, a Magyar Kisebbség című folyóirat főszerkesztője és Vetési László református lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület missziós szórványlelkésze kapott meghívót a rendezvényre. Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke úgy vélekedett, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) és a köztársasági elnök által kezdeményezett konferencia-sorozat jól kiegészítheti egymást. /Civil Máért május 4-én? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./ Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke szerint a Magyar Állandó Értekezlet a napi politikai élet területe, amelynek a körében a mindenkori magyar kormány a határon túli, legitim politikai érdekvédelmi szervezetek vezetőivel folytat párbeszédet. Ez a kettő egymást nagyon jól kiegészítheti, ugyanakkor azonban szervezetileg teljesen független egymástól. Komlós Attila hozzátette, más a kapcsolatrendszer azon határon túli magyar közösségekkel, amelyek már EU-s tagországokban élnek, más azokkal, aki holnap, holnapután lesznek EU-s tagországok. Ugyanakkor szigorodik és komolyodik a helyzet az olyan országokban élő magyarok vonatkozásában, mint Ukrajna és Szerbia- Montenegró. Komlós megjegyezte, nem tudni, mikor lesz a Magyar Állandó Értekezlet következő ülése, amint megalakul a kormány, várhatóan sürgősen össze fogják hívni a Máért-et. /HTMH: jól kiegészítheti egymást a Máért és a köztársasági elnök kezdeményezése. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./

Más-más témaköröket kívánnak felvetni a Sólyom László köztársasági elnök által meghirdetett, a határon túli magyarságról szóló konferenciasorozat erdélyi meghívottjai. Bakk Miklós politológus az autonómia ügyét tekinti a holnap kezdődő rendezvénysorozat egyik legfontosabb kérdésének. Vetési László lelkész a szórványmagyarságról, ezen belül a csángó közösségről készít helyzetjelentést. Székely István, a Magyar Kisebbség folyóirat felelős szerkesztője többek között a magyarországi támogatási rendszerek újragondolásához kíván néhány támpontot adni. Jakabffy Tamás, a Keresztény Szó felelős szerkesztője hangsúlyozta, hogy nem a politikai szférát összekapcsoló Magyar Állandó Értekezlet (Máért) alternatívájaként kell értelmezni ezt a konferenciát. Az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának igazgatója, Horváth István az oktatáspolitika kérdéskörében kíván véleményt nyilvánítani. Kiss Tamás, az RMDSZ demográfiai munkacsoportjának vezetője modellezni próbálta a népességi adatok jövőbeni alakulását. /Holnap kezdődik a határon túli magyarokról szóló konferenciasorozat. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

Május 13–14–én Szatmárnémetiben megtartották a Jakabffy Elemér kisebbségpolitikai napokat. „Első hallásra talán úgy tűnhet, hogy az autonómia és az integráció kizárja egymást, számunkra viszont a kettő közt nemhogy nincs ellentét, de nagyon is összefüggnek egymással” – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes előadásában. A két világháború közti neves erdélyi kisebbségi politikusra rangos előadók emlékeztek születésének 125. évfordulóján. „A rendszerváltáskor azt hittük, hogy a szomszédos országok új politikusai nem zárkóznak el a nemzetiségek autonómiájától. Lám, legtöbben szembefordultak vele, amihez minden bizonnyal az is hozzájárul, hogy az EU sem következetes a nemzetiségi gondok megoldásában. Ennek ellenére folytatni kell a párbeszédet, minden lehetséges fórumon következetesen kiállni az autonómiáért” – mondta Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter, aki kitért a kisebbségben élő magyarság összefogásának, együttes fellépésének szükségességére is. Törzsök Erika budapesti szociológus szerint a problémák súlyosságának egyik oka, hogy miközben Magyarország egyre nyitottabbá válik, a kisebbségben élő magyar közösségek mind zártabbak lesznek. „Korszerű kisebbségi politikára, közösen kidolgozott hosszú távú stratégiára van szükség, s akkor az EU-ban is jobban érvényesíthetjük a kisebbségvédelmet” – hangsúlyozta Törzsök Erika, a HTMH volt elnöke. Bárdi Nándor budapesti tudományos kutató, Kötő József, Pomogáts Béla és más előadók szerint is elérkezett a kisebbségi politika újragondolásának ideje. A két napos rendezvénysorozat keretében emléktáblát avattak a néhai parlamenti képviselő egykori lakóházán, illetve síremlékét is megkoszorúzták Szatmáron. Lugoson, Jakabffy Elemér szülővárosában Kisebbségi törvények Jakabffytól napjainkig címmel szerveztek kerekasztal-beszélgetést. A lugosi Jakabffy Napokat a Balázs Sándor szerkesztette Kisebbségi sorskérdések című Jakabffy-kötet bemutatója és H. Szabó Gyula, a Kriterion Kiadó igazgatójának előadása zárta. /Sike Lajos: Jakabffytól napjainkig. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./ Komlós Attila, a HTMH új elnöke mondta el a megnyitó beszédet. Bárdi Nándor budapesti tudományos kutató Az Országos Magyar Párt nemzetpolitikai programja és a párhuzamos kisebbségpolitikai stratégiák a két világháború között címmel tartott előadást. Arról sorolt példákat, hogy egy életképes nemzet bármilyen csapás után „újra termeli magát”. Józsa László, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Göncz László szlovéniai történész, valamint Deák Ernő bécsi kutató arról beszéltek, hogyan működik náluk a magyar kisebbség jogainak védelme. Szekernyés János temesvári helytörténész a bánsági magyarság történetéről beszélt. Bakk Miklós lugosi tudományos kutató Az RMDSZ és a román politikai rendszer címen tartott előadásában választ adott a nap folyamán addig nyitva maradt kérdésekre. Mindezzel párhuzamosan az épület földszinti termében Tamás Edit sárospataki történész, Székely István kolozsvári lapszerkesztő, Kereskényi Sándor közíró, Bottoni Stefano bolognai és Novák Zoltán Csaba marosvásárhelyi tudományos kutatók tartottak előadást a kisebbségpolitika különböző vetületeiről. /Báthory Éva: Jakabffy Napok – nyolcadszor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 15./

Az ÚMSZ eljuttatta a Civic Media Egyesülethez azon személyek listáját, akik a romániai magyar írott sajtóban vezető szerepet töltenek be, s ekként a romániai magyar közvélemény formálóinak tekinthetők; a lista a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottsághoz(CNSAS) kerül. Az ÚMSZ ezáltal csatlakozott a kezdeményezéshez, amely a romániai sajtó és civil szféra átvilágítását tűzte ki célul. A Civic Media eddig benyújtott névsorában az országos román napilapok, televíziók és rádiók, hírügynökségek főszerkesztői és helyetteseik szerepelnek. A MÚRE elnöke, Ambrus Attila üdvözölte a kezdeményezést. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke örömmel fogadta az átvilágítás hírét. Kiadvány/Újságíró neve/ Tisztsége: A Hét/Parászka Boróka/felelős szerkesztő; Bányavidéki Új Szó/Soltz Anna/igazgató és Szilveszter Mária/ főszerkesztő; Bihari Napló/George Catuneanu/igazgató és Rais W. István/főszerkesztő; Brassói Lapok/Ambrus Attila/főszerkesztő; Erdélyi Napló/Makkay József/főszerkesztő és Szentes Szidóni/főszerkesztő-helyettes; Erdélyi Riport/Szűcs László/főszerkesztő és Stanik István/felelős kiadó; Európai Idő/Horváth Alpár Szilamér/főszerkesztő; Gyergyói Kisújság Ábrahám Imre/főszerkesztő és Balázs Katalin/főszerkesztő-helyettes; Hargita Népe/Sarány István/főszerkesztő és Hecser Zoltán/felelős kiadó; Háromszék/Farkas Árpád/főszerkesztő és Torma Sándor/főszerkesztő-helyettes, Magyari Lajos, Sylvester Lajos/rendszeresen közlő publicisták, elemzők; Heti Új Szó/Graur János/főszerkesztő; Korunk/Kántor Lajos/főszerkesztő és Horváth Andor/főszerkesztő-helyettes; Krónika Csinta Samu/felelős szerkesztő, Gazda Árpád/vezető szerkesztő, Rostás Szabolcs/vezető szerkesztő és Bakk Miklós/főmunkatárs; Látó/Gálfalvi György/főszerkesztő és Kovács András Ferenc/főszerkesztő-helyettes; Népújság/Makkai János/főszerkesztő és Nagy Miklós Kund/főszerkesztő-helyettes; Nyugati Jelen/Böszörményi Zoltán/főszerkesztő és Jámbor Gyula/főszerkesztő-helyettes; Polgári Élet/Zsidó Ferenc/főszerkesztő; Reggeli Újság/Dénes László/főszerkesztő; Szabadság/Kerekes Edit/főszerkesztő-helyettes és Tibori Szabó Zoltán/publicista; Szatmári Friss Újság/Elek Anikó/főszerkesztő; Szatmári Magyar Hírlap/Princz Csaba/lapigazgató, Veres István/főszerkesztő és Benedek Ildikó/főszerkesztő-helyettes; Székely Hírmondó/Kocsis Cecília/főszerkesztő és Willman Walter/főszerkesztő-helyettes; Udvarhelyi Híradó/Jakab Árpád/főszerkesztő; Új Kelet/Péter Csaba/főszerkesztő és Barabás Orsolya/felelős szerkesztő; Új Magyar Szó/Stanik István/lapigazgató, Salamon Márton László/felelős szerkesztő, Bércesi Tünde/vezető szerkesztő, Ágoston Hugó/vezető publicista, Bíró Béla, Lokodi Imre/rendszeresen közlő publicisták, elemzők, Simon Judit, Székedi Ferenc; MÚRE/Karácsonyi Zsigmond/ügyvezető elnök, Szűcs László/írott sajtó alelnök, Csép Sándor/audiovizuális alelnök, Rácz Éva/szakmai oktatási biz., Hecser Zoltán/sajtójog-érdekvédelmi biz., Kacsó Sándor/médiapolitikai biz., László Edit/szoc. tagságkezelő biz., Bálint Zsombor/gazdasági biz. A Civic Media Egyesület elektronikus levelet kapott többek közt a Krónika napilap egyik munkatársának e-mail címéről, amelyek feladója a következők átvilágítását javasolja: Stanik István, Szűcs László, Simon Judit (Új Magyar Szó), Makkai János (Népújság), Ferencz Imre (Hargita Népe), Farkas Árpád, Magyari Lajos (Háromszék). /Cseke Péter Tamás: Az Új Magyar Szó csatlakozott a Civic Media Egyesület kezdeményezéséhez. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

Nagy Zsolt visszakozott: mégsem párt-RMDSZ-re van szükség, ahogy néhány nappal ezelőtt állította, hanem csak „bizonyos elemeiben” pártszerűbb működésre. Mindez jelzi, milyen hatalmi belviszonyok között lehet felvetni az RMDSZ-ben – ha egyáltalán fel lehet vetni – a belső reform kérdését. Csakhogy ez az árnyalatosdi egyáltalán nem kedvez a probléma helyes megfogalmazásának, írta Bakk Miklós. Akik pártot mondanak ugyanis, azok a hatékonyabb politikai cselekvést, a gyors döntéseket, a bukaresti kontextusnak való megfelelést állítják az előtérbe, de eközben annak elfogadását is kimondják, hogy egy „másik pártnak” is létjogosultsága van. Akik viszont a szövetségi jelleget hangsúlyozzák, azok az RMDSZ párt minél szélesebb támogatottságát gondolják fontosabbnak, egy „másik párt” létjogosultságát inkább tagadnák. Nagy Zsolték óvatoskodása fölött ott lebeg Markó, Frunda és a többiek kivárása, illetve struktúra-konzervativizmusa. /Bakk Miklós: A generációs seprű. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

Látszólag ugyanis csupán technikai részletkérdés, hogy milyen választási eljárást támogat az RMDSZ az európai parlamenti választások romániai lebonyolításában: a jelenlegi fejlesztési régiókon alapulót-e, avagy olyat, amelyben az ország – a nemzetállam egésze – alkot egyetlen választási körzetet. Alapjában véve egyik sem veszélyeztetné az erdélyi magyarság képviselőinek kijutását Strasbourgba. A jelenlegi fejlesztési régiók 1998-ban az RMDSZ kormányzati részvétele mellett, tehát támogatásával alakultak ki. /Bakk Miklós: Az ördög, a régiók és a részletek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./

Megjelent az Erdélyi Múzeum (Kolozsvár) legújabb száma. Néhány cím: Bakk Miklós: A politikai identitás; Szász Alpár Zoltán: A magyar kisebbséget képviselő pártok választási sikeressége (1990–2004), Pomogáts Béla: Mikó Imre és a magyar irodalom; Ifj. Toró Tibor: A „Bolyai-ügy”; Vallasek Magdolna: A nyugdíjrendszer reformja Romániában. /Erdélyi Múzeum (2006/1–2). = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

A feddhetetlenségi törvény kérdésében az RMDSZ szembekerült a rendszerváltás kezdetén vállalt, morális-közéleti hivatásával. Lehet, hogy a törvény Macovei-féle koncepciója erőteljesebb bírói és jogorvoslati garanciákat követel meg, akkor azonban a módosító lendületnek nem a törvény kivéreztetésére kellene törekednie, hanem a jogorvoslati garanciák megerősítésér, írta Bakk Miklós. Nem ez történt. A politikai elit magát védi. /Bakk Miklós: A feddhetetlenségi ügyködés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 18./

Basescu államfő szerint ugyanannyi autonómia jár Udvarhelynek, mint Caracalnak. Ezt mondta választási kampánya idején, ezt mondta tavaly novemberben, amikor az MPSZ szembesítette őt a koszovói helyzetre vonatkozó javaslataival. Basescu ismétlései nem a probléma megértését, hanem a status quóhoz való ragaszkodást fejezik ki. Ezzel a nacionalizmussal szemben kellene most kreatívvá válnia RMDSZ-nek, SZNT-nek és a Székelyföldnek. A székelyföldi autonómiaterv képviselőinek is fel kellene adniuk néhány ideát. Székely Nemzeti Tanácsnak azt, hogy véget ért a brüsszeljárás konjunktúrája, és most egy állandóan helyzetet teremtő mozgalmat kell létrehozni. Az RMDSZ-nek fel kellene adnia a parlamenti út egyedüliségének fixa ideáját, és el kellene fogadnia, hogy a népszavazási kezdeményezések stratégiai eszközt jelentenek. Székelyföld autonómiájához egyaránt szükség van legális eszközökre és az akár tüntetésekig és polgári engedetlenségig is elmenő mozgalmakra. /Bakk Miklós: Az autonómia színe és fixa ideája. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

Sólyom László köztársasági elnök október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából több mint hetven személyiségnek adományozta október 22-én a Magyar Köztársasági Érdemrend elismerését, a Magyar Köztársaság arany vagy ezüst érdemkeresztjét, illetve a Nagy Imre-érdemrendet. A Parlament kupolatermében tartott ünnepségen a magyar államfő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke jelenlétében adta át a kitüntetéseket. Az ünnepségen kilenc kitüntetett a három közjogi méltóság közül csak az államfőnek nyújtott kezet. Csak az államfővel fogott kezet Tersztyánszkyné Vasadi Éva volt alkotmánybíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékán-helyettese, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) és a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) több megyei tisztségviselője, valamint több nyugállományú katonatiszt. Pintér Károlyné, a Pofosz Gulag tagozatának elnöke, illetve Mészáros Gyula, a Pofosz Veszprém megyei elnöke Sólyom Lászlónak és Szili Katalinnak kezet nyújtott, de Gyurcsány Ferencet nem hagyta gratulálni. Az eseményen jelen volt a kormány több tagja, Boross Péter volt miniszterelnök, a négy parlamenti párt képviselője – Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője, Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke és Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője –, valamint számos közéleti személyiség. Felavatták a kommunizmus áldozatai előtt fejet hajtó, valamint a magyar forradalom és szabadságharc hőseire emlékező ikeremlékművet is a magyarországi Csömörön. A kommunizmus áldozatainak emléket állító kompozíció az első ilyen alkotás a világon. Az eseményen, amelynek fővédnöke Orbán Viktor, a Fidesz elnöke volt, felszólalt többek között Wittner Mária ’56-os szabadságharcos, valamint Tőkés László királyhágómelléki református püspök is. /Több kitüntetett mellőzte Gyurcsány Ferenc és Szili Katalin gratulációját. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./ A kézfogás gesztusok aritmetikája Budapesten – az, hogy hányan nem fogtak kezet Gyurcsánnyal, és hányan sem Gyurcsánnyal, sem Szilivel – egyértelműen jelzi: a politika nem lezárja, hanem épp ellenkezőleg: lezáratlanul tartja a múltat. Ma már bizonyosabban látható, mint öt-tíz évvel ezelőtt, hogy ‘56 emléke Erdélyben jóval erőteljesebb, jóval meghatározóbb, és hogy 1956 összekapcsolta a szolidaritást a magyar szabadsághagyománnyal és a kommunizmus elutasításával. Bakk Miklós szerint a „magyar szétfejlődés” döntő korszaka nem Trianon, hanem 1956 után kezdődött. 1956 után különböző pályára léptek a Magyarországgal szomszédos országok, és ezzel a társadalmi alkalmazkodás eltérő pályáit kínálták fel a kisebbségi helyzetbe került magyaroknak. /Bakk Miklós: Erdély, 1956. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

A román–magyar közös kormányülés előtt a helyzet sok szempontból ugyanaz, mint a tavalyi első – akkor „történelminek” kikiáltott – ülésezés előtt. Fontos kérdések kerülnek a napirendre – így a határátlépés egyszerűsítése, közös területfejlesztési projektek, a verespataki beruházás stb., ezek a két ország összehangolt fejlesztéséről szólnak, és nem a két nép megbékéléséről. Valójában Románia és Magyarország viszonyát alapvetően a Románián belüli román-magyar viszony rendezi. A román-magyar kormányülés történeti jelentőségének igazi mércéje: elrejti-e avagy megmutatja, mi a román-magyar viszony alapkérdése. /Bakk Miklós: Míg állni látszék... = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./

A jövő héten munkához lát az EMNT-RMDSZ közös bizottság, amely kidolgozza az erdélyi magyarság „nemzeti minimálprogramját”. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szilágyi Zsolt alelnököt, a Székely Nemzeti Tanács Izsák Balázst, illetve Bakk Miklós politológust kérte fel, hogy vegyen részt a munkacsoportban. Az RMDSZ részéről Kelemen Hunor és Varga Attila képviselő, valamint Lakatos András oktatási alelnök vesz részt a bizottságban. A közös munkacsoport megalakításáról Markó Béla, az RMDSZ és Tőkés László, az EMNT elnöke közötti legutóbbi megbeszélésen született egyezség. /Cseke Péter Tamás: RMDSZ-EMNT: összeállt a programbizottság. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke rejtélyes szerzőijogdíj-ügyében két tűz közé került: immár nemcsak a sajtó, hanem az Országos Korrupcióellenes Ügyészség /DNA/ is foglalkozni kezdett e kérdéssel. Markót megilleti az ártatlanság vélelme, de elvárható tőle az is, hogy elviselje a kellemetlen faggatást. /Bakk Miklós: A jogdíjügy kondenzcsíkja. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

Lemondott szenátusi tisztségéről Egyed Emese, a Bölcsészkaron működő Magyar Nyelv és Irodalom tanszék vezetője, tiltakozásképpen a BBTE-n kialakult kilátástalan helyzet miatt. A politikatudományi szak magyar vezetője, Bakk Miklós, november 29-én jelenti be hivatalosan, hogy amennyiben nem hívnak össze rendkívüli szenátusi ülést az állásukból elbocsátott Hantz Péter és Kovács Lehel tanársegédek ügyének megvitatására, szintén lemond. A szavazáson résztvevő magyar tanárok egyöntetű tanúsága szerint Kovács Lehel és Hantz Péter kizárását az egyetemről magyar részről a pszichológia, illetve a két teológia kar képviselői szavazták meg. Különösen az utóbbiak váltottak ki megdöbbenést a magyar közvélemény szintjén, eddig ugyanis a magyar történelmi egyházak egyértelműen kiálltak a Bolyai Egyetem és az önálló magyar karok ügye mellett. A szenátusi ülésen a Római Katolikus Teológia Kart Marton József dékán, míg a Protestáns Teológia Kart Buzogány Dezső képviselte. November 28-án számos személyiség, politikai és más jellegű szervezet tiltakozott a két magyar oktató kizárása ellen. Az egyetem magyar oktatói szolidaritási nyilatkozatot fogadtak el, amelyben többek között tájékoztatnak arról, hogy a kizárás ellen a testület jelenlevő magyar oktatói közül Nagy László és Salat Levente (rektor-helyettesek), Benedek József, Egyed Emese, Magyari Tivadar, Sárkány Kiss Endre, Veress Károly, valamint Vincze Mária szavazott. Hozzájuk a Fizika Kar dékánja, Simion Simon, és két magyar diákszenátor is csatlakozott, Petru Blaga, a Matematika Kar dékánja pedig tiltakozott az eljárás ellen. A harminchárom aláíró elfogadhatatlannak tartja ezt a szerintük 1959 óta példátlan eljárást, hogy jogaik védelmében – s egyúttal az egyetem programjával összhangban – fellépő kollégákat szankcionálnak. Következésképpen szolidaritást vállal a kérdéses határozatban elmarasztalt munkatársakkal. Külön tiltakozott a Fizika Kar magyar oktatási vonala. Ebben kifejtették: bár nem értenek egyet a tanársegéd (azaz Hantz Péter) radikális módszereivel, úgy gondolják, hogy az egyetemről való kizárás nem tükrözi az intézmény demokratikus hagyományait. A szólás- és véleményszabadságnak, a bíráló magatartásnak továbbra is az akadémiai környezet sajátosságának kell maradnia. Az elsietett szenátusi döntés pedig árt az egyetem arculatának. A közlemény aláírói: Nagy László egyetemi tanár, rektor-helyettes, Néda Zoltán, egyetemi tanár, Búzás Gábor előadótanár, Karácsony János előadótanár, dékán-helyettes, a magyar oktatási vonal felelőse, Sárközi Zsuzsanna előadótanár, Simon Alpár előadótanár, Póra Melinda-Katalin tanársegéd. Az egyetem tanárai aláírásgyűjtést kezdtek el a Transindex internetes portálon. Minden egyes csatlakozó aláírás nyomán automatikus üzenet érkezik a BBTE rektori hivatalának postaládájába. Az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselete is tiltakozott a szenátus döntése ellen. Nyilatkozatukban Eckstein-Kovács Péter szenátor, valamint Kónya-Hamar Sándor és Máté András Levente képviselők leszögezték: a két adjunktus tevékenysége során az egyetem státusával kapcsolatban fejtett ki véleményt, ami beletartozik a szabad véleménynyilvánítás gyakorlatának jogkörébe. Az egyetem rektorának kezdeményezése, valamint az egyetem szenátusának szavazata szöges ellentétben van mind az akadémiai szellemmel, mind egy multikulturális intézménytől elvárható toleranciától. Az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselői tiltakoznak a megfélemlítésnek szánt intézkedések ellen és felkérik a BBTE vezetőségét, hogy tegye meg azokat a lépéseket, amelyekkel bizonyítani tudja az egyetem valóban multikulturális és toleráns jellegét. Az RMDSZ europarlamenti megfigyelői, Kónya-Hamar Sándor, Szabó Károly és Kelemen Attila az uniós fórumok előtt foglalnak állást. Beadványukban kiemelik a kontrasztot a kolozsvári egyetem nemrég Brüsszelben bemutatott kiállításának üzenete, valamint az itthoni valós helyzet között. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) közös állásfoglalásban tiltakozott. Úgy vélik: a román többségű szenátus visszaél az egyetemi autonómiával, ugyanakkor a multikulturalitás intézményének álcázott keretek között etnikai diszkriminációt folytat. A MIT és a MIÉRT követeli, hogy vonják vissza a döntést, továbbá felhívják az erdélyi magyar és román közképviselet tagjait: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy e méltánytalan döntés hatályát veszítse. Kovács Lehel elmondta: még nem kapta kézhez a munkaszerződés felbontásáról szóló döntést, ellenben eljutott hozzá egy rendkívül furcsa idézés. A feladó egy úgynevezett Kutatási Bizottság, amelynek létéről mindmáig nem tudott, mi több, az idézésen sem fejléc, sem pecsét, sem aláírás nem látható. Hantz Péter körül nehezen magyarázható események zajlanak. A menesztett tanársegédet telefonon felhívta egy Dobrescu néven bemutatkozó személy, aki azt állította, hogy az Igazságügyi Minisztérium alkalmazottja. Felszólította Hantzot, hogy a saját érdekében sürgősen jelentkezzen Bukarestben, mert valamiféle eljárás indult ellene. A teológia karok vezetőinek szavazatával kapcsolatosan a Szabadság megkérdezte az illetékes egyházfőket is. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek elmondta: addig nem nyilatkozik a kérdésről, amíg az érintettet, Marton József dékánt személyesen is meg nem hallgatja, de álláspontját azután sem óhajtja közölni a sajtóval. Hasonlóan válaszolt Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Az egyházfő kifejtette, hogy az egyházkerületi tanács megvitatja majd a kérdést, véleményét azonban ő sem hajlandó nyilvánosságra hozni. Egyedül Tőkés László református püspök nyilatkozott. Mint fogalmazott, tárgyalt az esetről Pap Gézával és Juhász Tamással, a Protestáns Teológiai Intézet volt dékánjával, és mindannyian egyértelműen elítélték Buzogány Dezső szenátusi magatartását. Szomorúan vették tudomásul azt, hogy mind a református, mind a római katolikus egyházban akadnak olyan emberek, akik megtörik a történelmi magyar egyházak magyar egyetem iránti eddig osztatlan támogatását. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kiáll Hantz és Kovács mellett a magyar közvélemény. A magyar egyetemi vezetők a tömeges lemondást fontolgatják. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./ Nagy László és Salat Levente, a két magyar rektor-helyettes átiratot küldött a BBTE rektorának, amelyben tiltakozásukat fejezik ki az ellen, ahogy az egyetem vezetősége a két magyar oktató táblakitevési akcióját kezelte. Szerintük a rektorátus több formai hibát is elkövetett ez ügyben. Nem ismertették a helyzetet a szenátus kollégiumával, sőt, az érvényben lévő szabályok ellenére nem konzultáltak a magyar tagozatvezetéssel a két magyar oktató elbocsátásáról. Másodsorban a szenátus úgy hozta meg döntését, hogy előtte nem vitatták meg a szóban forgó kérdést. Harmadsorban úgy vélik, mivel a szenátusi szavazáson nem vették figyelembe a tartózkodásokat, a 70 mellette és a 9 ellene szavazattal hozott döntés nem érvényes. A két rektor-helyettes rendkívüli szenátusi ülés összehívását is sürgette. A BBTE magyar oktatóinak egy csoportja szolidaritási nyilatkozatot fogalmazott meg, amelyben többek között ez áll: „Alulírottak elfogadhatatlannak tartjuk ezt az 1959 óta példátlan eljárást, hogy jogaink védelmében – s egyúttal az egyetem programjával összhangban – fellépő kollégákat szankcionálnak. Következésképpen szolidaritást vállalunk a kérdéses határozatban elmarasztalt munkatársakkal.” Ezt a szolidaritási nyilatkozatot lapzártáig 72 oktató támogatta aláírásával. Ez a szám a magyar oktatók több mint egyharmadát jelenti. A fizika szak magyar oktatói levélben tiltakoznak Nicolae Bocsan rektornál Hantz Péter menesztése ellen. /Debreczeni Hajnal, Gujdár Gabriella: Tiltakozáshullám követte Hantz és Kovács kirúgását az egyetemről. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./