A kolozsvári származású, Alvincen élő festő és grafikus, Sipos László alkotásaiból nyílt kiállítás a marosvásárhelyi Bernády-házban. Egyéni tárlattal a művész harminc éve mutatkozott be utoljára Vásárhelyen. A kiállításon grafikák, olajfestmények, pasztellek és installációk tekinthetők meg. Józsa István esztéta, a Pallas Akadémia kiadó gondozásában megjelent Sipos-monográfia szerkesztője az alkotó munkásságának jellegzetesen magyar jegyeiről beszélt a tárlatnyitón. Sipos László leginkább szürrealistaként meghatározható művészete ősmagyar gyökerekből táplálkozik. /Antal Erika: Sipos László tárlata: ősmagyar gyökerek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./

Budapesti származású üzletember, Krizsán István műgyűjtő kollekciójának mintegy száz darabja tekinthető meg Marosvásárhelyen, a Maros Megyei Képzőművészek Egyesületének kiállítótermében. A művészetpártoló üzletember 1992-ben látogatott el először Marosvásárhelyre, ahol számos alkotóval került kapcsolatba – azóta gyűjti a festményeket, kisplasztikákat, grafikákat. /Antal Erika: Mecénás üzletember: Krizsán István. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

A Nagy-Románia Párt /PRM/ feljelentése nyomán indított vizsgálatot a tavaly nyáron ötödik alkalommal megtartott Bolyais Világtalálkozó, valamint a 450 éves Marosvásárhelyi Református Kollégium ünnepségsorozata kapcsán az Országos Diszkriminációellenes Tanács. A PRM helyi képviselői azt rótták fel, hogy a véndiákok találkozójára a szervezők csupán a magyar nemzetiségűeket hívták meg. Kirsch Attila, a Bolyai Farkas Gimnázium és a Marosvásárhelyi Református Kollégium Öregdiákok Baráti Körének elnöke, a rendezvény főszervezője megdöbbent, amikor a diszkriminációellenes tanács két munkatársa megkereste. Mint hangsúlyozta, a világtalálkozók soha nem voltak kizáró jellegűek. Kirsch arról is tájékoztatta a CNCD képviselőit, hogy csak a sajtón keresztül hirdették meg a rendezvényt, senkinek nem küldtek meghívót. A rendezvényen szép számban jelentek meg román nemzetiségűek is, jelen volt többek között a Román Tudományos Akadémia képviselője, illetve Dorin Florea polgármester is köszöntötte az egybegyűlteket. Mindezeket végighallgatva, a Diszkriminációellenes Tanács képviselői azt javasolták az érintetteknek, üljenek tárgyalóasztalhoz, a megbeszélésre pedig hívják meg a román, illetve a magyar média képviselőit is. /Antal Erika: PRM: diszkriminatív a világtalálkozó. = Krónika (Kolozsvár), febr. 28./

„Máig megválaszolatlan kérdés maradt számomra, hogy miért nem sikerült többet tenni Marosvásárhely magyarságáért – annak ellenére, hogy az RMDSZ csúcsvezetése innen került ki. Nemhogy a színház két tagozatát nem sikerült szétválasztani, de még egy olyan szerződés sem született, amely meghatározná a két társulat egymáshoz való viszonyát, az épülethasználattól kezdve a bevételek és a produkciókra fordítható összegek elosztásáig” – jelentette ki Kövesdy István, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igazgatója, amikor a Székely Színház Alapítvány létrehozásának fontosságáról beszélt. Az alapítvány az első lépést jelenthetné a magyar társulat önállósodásának útján, megalakításáért március végén jótékonysági bált rendeznek. „A Tompa Miklós Társulat jelenleg csak névlegesen önálló, sem jogi, sem anyagi függetlenséget nem élvez” – mondta a művészeti igazgató. Változtatni kellene azon a gyakorlaton, hogy a színház konyhájára a legtöbbet hozó magyar előadások bevételét szétosztják a két társulat között, viszont a román társulat kizárólag saját igényei fedezésére kér fel szponzorokat. 1996-ban, Kovács András Ferenc igazgatósága idején, a Székely Színház 50 éves évfordulóján újból felmerült a szétválás gondolata. Ekkor kezdeményezték, hogy a társulat vegye fel Tompa Miklós nevét, de az erőteljes anyagi függőség, a közös adminisztráció miatt a különválás nem történt meg. /Antal Erika: Az önállósodás útján. = Krónika (Kolozsvár), febr. 28./

Nagy tervekkel érkezett haza szülőfalujába Lukácsy Szilamér mezőbándi református lelkész. Renoválná, majd szórványbentlakássá és kulturális központtá alakítaná a nemrég visszaszolgáltatott mezőbándi egyházi kultúrházát. Ifjúsági ház létesítését, valamint cigánymissziót is tervez. Lukácsy Szilamér húsz év erdőcsinádi szolgálat után tért haza. Ellátogat a 2300 lélekszámú mezőbándi gyülekezet tagjaihoz, beszélget velük. „Nagyon sok a fiatal a faluban, csak meg kell találni azt az életformát, amely igazi közösséggé kovácsolja őket” – véli a lelkész, aki Erdőcsinádon az ifjúsági központot, a készülő öregek házát, a befejezés előtt álló székelykáli imaházat hagyta maga mögött. /Antal Erika: Kiemelné az embereket a lelki mélységből. = Krónika (Kolozsvár), febr. 29./

Kozma Rozália marosvásárhelyi textilművész tíz év termésével lépett a közönség elé. A Kultúrpalotában megnyílt egyéni tárlatán a nagyméretű falikárpitok, szőnyegek mellett térben elhelyezett, látványos kompozíciók is helyet kaptak. Saját találmányú technikáját kifejlesztette, a szállal festésnek nevezett technikát. Kozma Rozália tíz évvel ezelőtt, negyvenévesen szerzett diplomát a kolozsvári képzőművészeti egyetemen. /Antal Erika: Az egyhangúság ellen. = Krónika (Kolozsvár), febr. 29./

A közszolgálati rádiózás volt a témája annak a konferenciának, amelyet a Román Rádió alapításának 80. és a Marosvásárhelyi Rádió létrehozásának 50. évfordulója alkalmából rendeztek meg december 1-jén a Kultúrpalotában. A konferencia a Marosvásárhelyi Rádió jubileumi rendezvénysorozatának részét képezte. A nyugdíjas kollégák és azok, akik az 1985-ös elhallgattatás miatt távoztak a rádiótól, Aranyoklevelet, a jelenlegi munkatársak pedig Érdemoklevelet kaptak. A gálaműsor keretében többek közt Dancs Annamari lépett színpadra, a Marosvásárhelyi Rádió felfedezettjeként. Kovács Levente, a színművészeti egyetem tagozatvezetője, Zalányi Gyula színművész, és Spielmann Sebestyén Mihály író rádiós emlékeikről beszéltek. /Antal Erika: Rádióünnep Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

Új bemutatóra készül a marosvásárhelyi Yorick Stúdió. Március 26-án a vár Mészárosok bástyájában Tasnádi István Paravarieté című darabját viszi színre a társulat Sebestyén Aba rendezésében. /Antal Erika: A hétköznapiság dicsérete Vásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./

Székely János Caligula helytartója című drámájával lép színpadra március 27-én a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, Kincses Elemér rendezésében. /Antal Erika: Régen várt premier. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

A közelmúltban mutatta be Marosvásárhelyen a Yorick Stúdió Tasnádi István Paravarieté című darabját. /Antal Erika: A hétköznapi élet attrakciója. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./

Áprilisi bolondságok címen tartott egyéni előadóeset Kuszálik Péter közíró, szerkesztő a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Stúdiószínházában „bolondok napja előestéjén”. /Antal Erika: Áprilisi bolondságok Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 2./

A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem április 4–9-e között első alkalommal szerveznek színházi miniévadot, amelyen a román és magyar karok színészhallgatói mellett a bábtagozat is bemutatkozik. A minifesztiválon korábbi előadásokat, illetve egy új produkciót is láthat a közönség. A hat évtizeddel ezelőtti megalakulására emlékező rendezvénysorozattal a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem felkelti a pályaválasztás előtt álló fiatalok figyelmét. /Antal Erika: Színházi miniévad. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

Színes falikárpitok, szőnyegek, függönyök, zászlók, hagyományos és különleges terekben kibontakozó kompozíciók alkotják a tizenkettedik alkalommal Marosvásárhelyen megrendezett Ariadné textilművészeti kiállítás anyagát. Az alkotói fantáziának semmi nem szab határt. Nagy Dalma marosvásárhelyi képzőművész, az Ariadné kiállítás ötletgazdája elmondta, meghívására ötven alkotó jelentkezett. Életre kelt hagyomány címmel április 6-án nyílik az erdélyi népi iparművészet lakástextiljeit bemutató kiállítás Marosvásárhelyen. A Kali Margit gyűjteményéből létrejött tárlaton Csíkszéktől a Mezőségig és Kalotaszegig számos régió népi textilmunkái – falvédők, párnahajak, varrottasok – tekinthetők meg. /Antal Erika: Gyapjúból szőtt képversek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 4./

A Marosvásárhelyen hét éven át megrendezett Bolyai Alkotótábor résztvevőiről és alkotásaikról készült katalógust mutatták be április 5-én a Kultúrpalotában. A katalógusban százhúsz művész szerepel, életrajzi adatokkal, illetve a kiállított munkák fotóival. Csegzi Magdolna, a tábor egyik szervezője, a katalógus ötletgazdája elmondta, hét éve nemcsak a képzőművészeknek, grafikusoknak, festőknek, szobrászoknak, textilművészeknek, de a tudományok különböző területein tevékenykedő alkotóknak is lehetőséget nyújtanak a bemutatkozásra. /Antal Erika: Albumba gyűjtött művek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Ötezer dollárral támogatja Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnázium tervét a kanadai Rákóczi Szövetség: tanulmányi házat építenének a Gyergyói-medencében. „Ez a ház a magyarság háza lesz, mi ennek a megalapozásához szeretnénk hozzájárulni” – fogalmazott Ayklerné Papp Zsuzsa, a Rákóczi Szövetség elnöke. A borzonti tanulmányi ház terve három éve kezdődött, miután a marosvásárhelyi iskola diákjai, Borsos Szabolcs tanítványai elnyerték az OTP Fáy András Alapítvány által középiskolások számára meghirdetett pályázat fődíját, 5 millió forintot. Úgy döntöttek, hogy a pénzből tanulmányi házat építenek. A rendelkezésre álló összegből elkészülhet a ház alapzata. /Antal Erika: Épülhet a tanulmányi ház. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 9./

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata május 4-én, vasárnap mutatja be Carlo Goldoni A legyező című komédiáját Kiss Csaba átdolgozásában és rendezésében, a díszleteket és jelmezeket Dobre Kóthay Judit tervezte. /Antal Erika: Szerethető gyarlóságok a színpadon. = Krónika (Kolozsvár), máj. 2./

Május 4-én fotókiállítás-megnyitóval egybekötött könyvbemutatót tartottak Marosvásárhelyen az unitárius egyház Bolyai téri tanácstermében, ahol a Mentor Kiadó frissen megjelent Fénytől fényig című fotóalbumát, illetve a kiállítóterem falain látható fényképeket ismertette Sebestyén Mihály, a kötet előszavának szerzője. Az albumban a néhány éve elhunyt ifjabb Kolcsár Renate felvételei láthatók, aki utazásai során a tájat, az épületeket, templomokat, műemlékeket, a természeti jelenségeket örökítette meg. A marosvásárhelyi származású fotós Svédországba költözött. /Antal Erika: Falra akasztott tárcanovellák. = Krónika (Kolozsvár), máj. 5./

Vajda Mária Hol a világ közepe? Parasztvallomások a szerelemről című könyve, valamint Burány Béla és Erdész Sándor népköltészeti gyűjtéseinek felhasználásával Kárpáti Péter írta a Mi a szerelem? című darabot, amellyel május 6-án lépett színpadra a Marosvásárhelyen vendégszereplő budapesti Honvéd Színház. Az előadásban több, Marosvásárhelyről Budapestre telepedett színész is játszik. Már hagyományossá vált a Honvéd Színház vásárhelyi vendégszereplése. Domokos László színész elmondta, amikor évekkel ezelőtt több erdélyi színésszel együtt elszegődött a Honvéd Színházhoz Budapestre, egyik kérésük az volt, hogy a produkciókkal Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában is bemutatkozhassanak. Azóta szinte mindegyik előadást elhozták az itthoni közönségnek is, hiszen a Honvéd társulatának magvát a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen végzett művészek képezik. „Nagyon jó érzés hazajönni, itthoni telt háznak játszani” – magyarázta Domokos. /Antal Erika: Honvéd: szerelemről és honvágyról. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./

Bartók-emlékplakettet avattak a marosvásárhelyi Kultúrpalota emeleti előcsarnokában. Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrászművész alkotása a Maros Megyei Tanács és a Bernády György Közművelődési Alapítvány közös kezdeményezésére, Csíky Boldizsár zeneszerző ötletéből kiindulva készült el. Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke, Nagy Miklós Kund, az alapítvány kuratóriumának vezetője, valamint Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke leplezte le a plakettet, emlékeztetve arra, hogy Bartók Béla többször is járt Marosvásárhelyen, ahol koncertezett is. A találkozón bemutatták a Határtalanul – a Kárpát-medence múzeumai, Bernády-gyűjtemény albumot is. /Antal Erika: Mindenki zeneszerzője. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

Petrás Mária népdalénekes, keramikus a Bákó megyei Diószénen született, a brassói népfőiskola grafika szakán tanult. 1988-tól kényszerűségből szabadúszó lett, rajzaiból, festményeiből tartotta fenn családját. 1990-ben Magyarországon telepedett le. A csángó hitvilágot idéző köztéri munkáit, domborműveit és autentikus énekhangját egyaránt kedveli közönsége. Marosvásárhelyen nemrég a Bartók vonósnégyessel és a Muzsikás együttessel lépett fel. Petrás Mária nem járhatott magyar iskolába. A romániai rendszerváltás után, harminckét évesen jutott el Magyarországra, ekkor tanult meg magyarul írni-olvasni. Budapest mellett, Pomázon él. Régebben gyakrabban járt haza, szülőföldjére, mostanában ritkábban, mert megalapították a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítványt, és a teendők lefoglalják. Az alapítvány célja a moldvai csángómagyar családok, gyermekek, diákok, hátrányos társadalmi helyzetűek segítése. Magyarországon énekesként és keramikusként ismertebb, mint szülőhazájában. /Antal Erika: A zene, akár egy szentmise. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./

Visky András író, dramaturg, a Koinónia Könyvkiadó vezetője és Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója volt Marosvásárhelyen a május végi Látó Irodalmi Színpad vendége. Kovács András Ferenc és Láng Zsolt Látó-szerkesztők faggatták a meghívottakat színházról, rendezésről, irodalomról, a közös versírásról. /Antal Erika: Szerepcserés barátságok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./

Negyvenkét fiatal magyar színész lép pályára idén Erdélyben, azonban a hazai magyar színházak nem tudnak ennyi új művészt fogadni. A szokatlanul magas számra a bolognai rendszer kritériumait adaptáló hazai felsőoktatás helyzete ad magyarázatot: egyszerre ér véget az egyetemi alapképzés az utolsó négyéves oktatási ciklusban részt vevő hallgatók és a három évre beiskolázott legelső évfolyam diákjai számára is. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) színészképző szakán nyolcan negyedévesek, tízen harmadévesek, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen pedig 12-12 színész és hat bábszínész kapja kézbe oklevelét. Távlati terveket a végzős színészek egyelőre nem szőnek, egyesek átképeznék magukat, a televíziózás felé kacsingatnak, vagy önállóan próbálnak megoldást találni. Molnár Orsolya például egyéni műsorát kívánja minél több városba eljuttatni. Van olyan is, aki Budapesten próbálna szerencsét. Marosvásárhelyen a Színházművészeti Egyetemen a mesterképzést a legtöbb diák jó lehetőségnek tartja. /Antal Erika, Bonczidai Éva: Színpad helyett orvosira? = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

Magyarul tudó egészségügyi személyzet alkalmazását kormányrendeletet teszi kötelezővé valamennyi olyan településen, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozók aránya meghaladja a húsz százalékot, a kivitelezéssel azonban még a tömbmagyarság lakta vidékeken is gond van. Csíkszeredában Bachner István, a megyei kórház menedzsere a magyar anyanyelvű jelentkezők hiányára hivatkozva volt kénytelen magyarul nem tudó román nemzetiségűeket alkalmazni, és a tolmácsos megoldást javasolni. Csíkszeredán a versenyvizsgázó orvosoknak, illetve ápolóknak mindkét nyelvet kell beszélniük. Ez az esetleg ide állásra jelentkező magyarországi orvosoknak is akadályt jelent, hiszen ők nem tudnak románul. Több ilyen jelentkező van, Magyarországon leépítések vannak. – Hargita megyében a 450 szakorvosi helynek fele betöltetlenül áll, román és magyar vidékeken egyaránt. Jeszenszky Ferenc, a Hargita Megyei Orvosi Kamara elnöke a magyar orvosok kilencvenes évekbeli tömeges kivándorlásában látja az orvoshiány fő okát. Vass Levente, a Maros Megyei Kórház orvos-igazgatója úgy látja, az utóbbi időben csökken azoknak az orvosoknak a száma, akik külföldön szeretnének dolgozni. Az idei rezidensi vizsgán részt vevőknek hét százaléka magyar nemzetiségű volt, ami az előző évek két százalékához viszonyítva pozitív változást jelent. Az utóbbi időben sokan jelezték, hogy hazajönnének Magyarországról. A szakorvoshiány miatt Horváth István újságíró-karikaturista június 7-től 10-ig várt sorára, hogy gipszbe tegyék törött kezét. Egy másik június 5-én törte el a lábát, és csak 10-én került sorra, hogy gipszbe tegyék a törött végtagot. /Antal Erika, Fleischer Hilda: Orvoshiány orvosolatlanul. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

A Román Televízió több mint egy hónapja indított marosvásárhelyi stúdiója eddig nagyrészt kampányműsort közvetített, de Fekete Hajnal főszerkesztő elmondta, a riporterek dolgoznak, készülnek a riportok, interjúk, amiket a későbbiekben láthatnak majd a nézők. A jelenlegi ideiglenes műsorrács szerint heti három alkalommal sugároznak magyar nyelvű műsort: kedden, csütörtökön és pénteken délután fél öttől. A keddi és pénteki magyar nyelvű adás egy-egy órát tart, a csütörtöki félórás. A szerkesztőségben hét román és hét magyar újságíróból álló stáb dolgozik. Fekete Hajnal említette, hogy hiányos a műszaki felszereltség, a riporterek összesen két terepkamerával dolgoznak, a hírek és riportok feliratozása is nehézkes, időigényes, a megfelelő program hiányában még mindig ékezetek nélkül jelennek meg a szövegek a képernyőn. /Antal Erika: Csapattá rázódó stúdió. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./

Még a nyáron beindítja adását az Erdély Televízió – jelezte Nagy Zsolt, a televíziót működtető Janovics Jenő Alapítvány elnöke. Marosvásárhelyen minden készen áll a televízióadás elindítására a jól felszerelt médiaközpontban, melyet Szepessy Előd igazgató mutatott be. A háromszintes épületben az irodák mellett egy nagyobb gyűlésterem is helyet kapott, a rádióstúdióban már dolgoznak. A tévéstúdió is elkészül hamarosan. A tíztagú szerkesztőség egyik része már megkezdte a munkát, a másik része továbbképzőn vesz részt. A médiaközpontból június 16-tól rádióadást sugároznak, egyelőre az interneten. /Antal Erika: Erdélyi „próbatelevízió” = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnázium tanulói szerkesztik a Transz Bolyai Rádiót, melyben iskolai hírek és sok-sok zene hallható. Az iskola vezetőségének, a saját gyűjtésnek köszönhetően műszaki felszereléssel berendezett stúdióban dolgoznak. A Transz Bolyai Rádió főszerkesztője Ilyés Enikő, főtechnikusa Szabó Bernadett, mindketten az iskola diákjai. László József fizikatanár húsz szerkesztőt és húsz technikust irányít a rádiós munkában. /Antal Erika: Ízlésformáló sulirádió. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

„Ember nem kaphat szebb elismerést, mint amit egy közösségtől kap” – mondta június 25-én Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, amikor Pro Urbe díjat vett át Marosvásárhelyen. Szili Katalin a díjátadás előtt helyi elöljárókkal, politikusokkal és az egyházak képviselőivel találkozott. A magyarországi politikusnak a város érdekében kifejtett tevékenységéért ítélték oda az elismerést. Romániában Marosvásárhely az első város, amely kitünteti Szili Katalint – hangzott el a díjátadáson. /Antal Erika: Pro Urbe díj Szili Katalinnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete június 24-én két főt tüntetetett ki életmű-díjjal, Nagy Pál irodalomtörténészt, lapszerkesztőt és Farkas Ernő magyar szakos tanárt, volt tanfelügyelőt. A 84 éves Nagy Pál rövid tanári pályafutás után az Igaz Szó, majd A Hét és az Új Élet című lapnál dolgozott szerkesztőként, nyugdíjazását követően is folytatta a munkát, számos tanulmány, publicisztikai írás, antológia szerzője. A 90-es években újjáalakult EMKE Maros megyei szervezetének alelnökeként fáradhatatlanul járta a vidéket, a magyar kultúra értékeit népszerűsítő rendezvényeket szervezett, akárcsak Farkas Ernő magyar szakos tanár, aki húsz évig szaktanfelügyelőként irányította a megyében a magyar irodalom és nyelv oktatását, a legkisebb szórványtelepüléseket is ellátva magyar tankönyvekkel, a pedagógusokat pedig szaklapokkal. /Antal Erika: EMKE-életműdíjak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

„Részemről nem volt és nincs is semmiféle konfliktus, a hozzáértők szerint nagyon erős kampányt folytattunk, az emberekhez szóltunk” – jelentette ki Borbély László marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján a nemrég nyilvánosság elé került levéllel kapcsolatosan, amelyben tíz városi RMDSZ-körzet vezetője azzal vádolta meg, hogy egyszemélyes kampányt folytatott, nem vonta be a tanácsosjelölteket. Szerinte a városi szervezetnek közelebb kell kerülnie az emberekhez. Borbély bírálta a szervezeteket: nem jártak tagdíjat begyűjteni, nem állnak szóba az emberekkel, kevés rendezvényt szerveztek. /Antal Erika: Reformot sürget Borbély. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Törvénytelennek tartja a dicsőszentmártoni alpolgármester megválasztását és közigazgatási bírósághoz fordul Szabó Albert, az RMDSZ jelöltje. A városban harmadik nekifutásra sikerült polgármester-helyettest választani. Szabót korábban már megválasztották ugyan alpolgármesternek, de a döntést a PNL és a PSD képviselői megfellebbezték, így a prefektus újabb szavazást rendelt el. Ennek nyomán kihirdették, hogy Szabó Albert lett az alpolgármester, de a PSD-s Popa Octavian, az előző polgármester megóvta a döntést, és a PNL, a PSD, illetve a PRM képviselőinek kérésére a prefektus rendkívüli tanácsülést írt elő. A június 27-én megtartott ülésen a PNL-s Meghesan Sorin 11 szavazattal legyőzte az RMDSZ-es Szabó Albertet, aki 8 szavazatot szerzett. /Antal Erika: Törvénytelen alpolgármester? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./