A Bolyai-buli jelentette a marosvásárhelyi magyarság igazi városnapi rendezvényét a Marosvásárhelyi Napokon, amikor a Bolyai Farkas Gimnázium diákegyüttese zenéjére mulathattak a kikapcsolódásra vágyók. Kirsch Attila városi tanácsos, a szervezést vállaló Bolyai Öregdiákok Baráti Körének elnöke a Krónikának elmondta, hagyományt szeretnének teremteni, a városnapok keretében meghonosítanának egy olyan rendezvényt, amely a város magyar lakosságát mozgatja meg. Ugyancsak magyar jellegű rendezvénynek adott otthont a Teleki Téka udvara is, ahol a zalaegerszegi Harangláb hagyományőrző együttes aratott nagy sikert. Az idei városnapokra első alkalommal a vártemplomi református egyházközség találkozóra hívta a Kárpát-medencei vásárvárosokat is. Az országból a házigazdákon kívül Kézdi-, Fugyi-, Gyerővásárhely küldöttsége, Magyarországról Kis-, Somló- és Hódmezővásárhely, Szerbiából pedig Torontálvásárhely mutatkozott be. Az előző évektől eltérően a kirakóvásár, népművészeti bemutatók kiszorultak a vár falai közül. /Antal Erika: Vásárvárosok találkozója. = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./

Ballagtak a kolozsvári és a marosvásárhelyi színihallgatók. A Babes–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti és Színháztudományi Karának végzős magyar hallgatói – négy fiú és három lány – búcsúzott tanáraitól, jelezte Salat Lehel, a végzősök évfolyamvezető tanára. Marosvásárhelyen a Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatának nyolc színésznövendéke egyelőre a vásárhelyi, a szatmárnémeti és a gyergyószentmiklósi színház felé orientálódhat, ezeknél az intézményeknél vannak üres helyek. Kovács Levente, a tagozat vezetője hangsúlyozta: a színművészetin nem évfolyamok végeznek, hanem színészek. /Antal Erika, Fülöp Noémi: Színházi piacmozgások. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere elégedett a városnapokkal, a magyar lakosság kevésbé. Míg a korábbi évek nyitórendezvényén román és magyar nyelven is felolvastak egy részt Mátyás király leveléből, amelyben vásártartási joggal ruházta fel a várost, akkori nevén Székelyvásárhelyt, Dorin Florea polgármestersége alatt ez a szokás feledésbe merült. A korábbi években a város elöljárói hintón vonultak végig a főtéren a várig, a jelenlegi városvezető előbb leegyszerűsítette ezt két lovasra: egy székelyruhásra és egy román népviseletbe öltözöttre, majd ezt is elhagyták. Később Marosvásárhely több nemzetiségéről a népviseletbe öltözött gyerekek felvonulása árulkodott, idén azonban a gyerekek között nem voltak székelyruhások. Csegzi Sándor alpolgármester elmondta, hogy a műsorfüzetet, amely sok vásárhelyi magyart felháborított rossz fordításaival, magyartalan megfogalmazásaival, nem látta megjelenése előtt. /Ilyen helyesírási hibákkal jelent meg, mint „képzomuvészet”, „fotoclub”, „Kultur Palota”, „eloadas”, „dijjak”, „mediasi lovagok”, „patriota”. Dorin Florea a tűzijáték költségeiről, a várszínpadon fellépő együttesek tiszteletdíjáról nem volt hajlandó beszámolni a sajtónak. Florea szerint nem igaz, hogy a magyarok nem érezték jól magukat, szerinte nem történt megkülönböztetés. /Antal Erika: Dorin Florea szerint nem történt megkülönböztetés. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Már több mint ötven éve minden július első vasárnapján megszervezik Marosvécsen a cseresznyevásárt. Ördögh Ferenc polgármester a néptánccsoportok számára felállított színpadról köszöntötte a cseresznyevásár résztvevőit. A színpadon egymást követik a vidék néptánccsoportjai, /Antal Erika: Marosvécsi cseresznyevásár körhintával, néptánccal. = Krónika (Kolozsvár), júl. 4./

Klézsei csángó gyerekeket nyaraltat Erdőcsinádon a helyi református egyházközség és a Csángó Alapítvány. A gyerekek keveset tudnak magyarul, egymás közt románul beszélgetnek, de nyitottak, tanulékonyak, szívesen fogadják, ha a velük foglalkozó pedagógus vagy lelkész magyaráz nekik, tanítja őket. Lukácsy Szilamér református lelkész elmondta, tizenkét éve szervezi a tábort, az anyagi és más jellegű nehézségek ellenére is. A lelkész hangsúlyozza: nem is tábor ez, hanem evangelizációs hét, kézművesfoglalkozás. Bartha Júlia, a vásárhelyi Habakuk Bábcsoport vezetője is jelen van, a csoport tagjaival közösen tanulják be azt a mesedarabot, amelyet a csángó gyerekek mellett a csinádiak is megnéznek majd. /Antal Erika: Evangelizációs hét csángó gyerekeknek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./

Újabb képeslapkötettel lépett az olvasók elé Csepreghy András és Henrik /Dicsőszentmárton régi arca, Mentor Kiadó, Marosvásárhely/. A könyv a múlt század elejéről származó fekete-fehér és színes levelezőlapokon idézi fel a Kis-Küküllő partján fekvő városka virágkorát. A kötet bevezetőjében Csepreghy András Dicsőszentmárton új- és jelenkori történetét ismertette. Csepreghy András nyugalmazott földrajztanár, képeslapgyűjtő évekkel ezelőtt Marosvásárhelyt mutatta be régi képeslapokon, mostani kötetével szülővárosa előtt tiszteleg. /Antal Erika: Polgári kisváros múltja századeleji anzikszokon. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

Szabó László bálványosváraljai unitárius lelkész linómetszeteit állította ki Marosvásárhelyen. Erdély régi templomait örökítette meg metszetein. /Antal Erika: Metszetek az idő szorításában. = Krónika (Kolozsvár), aug. 9./

Nagy ünnep a dévai és Hunyad megyei szórványmagyarság körében, hogy Déván szeptember 12-én Téglás Gábor nevét viselő önálló magyar iskolában megkezdődött a tanév. Az iskolaépület félkész állapotban van, mégis nagy volt az öröm. – Legyőztük a reménytelenséget, s megszületett a csoda, a várva várt iskola, hangsúlyozta Varga Károly, az iskolát létrehozó Geszthy Ferenc Társaság elnöke. Mindez nem jöhetett volna létre a társadalmi munkát vállaló szülők, egyházak, civil szervezetek, valamint az RMDSZ támogatása nélkül. Idén ugyanis az anyaországi támogatás fele sem jött meg, az építővállalat jóindulatán múlott a munka folytatása. Jelenleg csupán a földszinten és a második emeleten lévő tantermek készültek el, miközben az első emeleti bentlakáson, illetve a harmadik emeleti laboratóriumoknál még folyik az építkezés. Az ünnepségen résztvevő Markó Béla az együttes építést és a magyarság jövőjében való álmodozás szükségességét említette a tavaly novemberben megígért, de meg nem érkezett anyagi támogatás pótlására az összefogásból és a magyar oktatás hitében való kitartásból jelesen vizsgázó dévaiaknak. A magyar oktatási minisztérium képviselője az iskola további anyagi támogatásáról biztosította az egybegyűlteket. – Míg az iskolák rendre épülnek le még a többség körében is, mi, itt, a szórványban új iskolát építünk, hangsúlyozta Kocsis Attila, az iskola meghatódott igazgatója. /Chirmiciu András: Megszületett a várva várt csoda! = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./ A megnyitón megjelent Markó Béla RMDSZ- elnök, Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának megbízott elnöke és Mircea Ioan Molot, a Hunyad megyei tanács elnöke is. Markó Béla RMDSZ-elnök rámutatott: „Bizonyára sokan kész épületre, a friss, ragyogó vakolat illatára számítottak, ehelyett építőtelep fogadta az egybegyűlteket”, de az építőtelep a jelképe egyszerre szimbolizálja az eddigi erőfeszítéseket és a hátralevő feladatokat. Déván felépül ez az első, állami alapokból működő színmagyar iskola. Mircea Ioan Molot rendkívül nagyra értékelte az iskola névválasztását. Téglás Gábor ugyanis nemcsak egy dévai iskola igazgatói tisztségét töltötte be, hanem dák leletek után is kutatott a megyében. Az iskolában egyébként elsőtől tizenkettedik osztályig összesen 371 diák, valamint 80 óvodás kezdi meg a tanévet. Kocsis Attila igazgató félbentlakásos rendszert vázolt föl, ahol a diákok a tanórák után különböző foglalkozásokon, szakkörökön vesznek részt, és a házi feladatokat is elkészítik. Szabó Béla, a HTMH megbízott elnöke elmondta, az eddigi években több mint 110 millió forintot szánt a magyar állam a Téglás Gábor Iskola megépítésére, idén pedig újabb 35–40 millió forintra lehet számítani. Böjte Csaba ferences szerzetes, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke nem vett részt az ünnepségen. Úgy látja, az új iskola nem lesz negatív hatással az egyházi ernyő alatt működő intézményre. Böjte Csaba ugyanakkor természetesnek tartotta volna, ha a létesítmény megálmodóival még a telekvásárlás előtt közösen gondolkodtak volna a dél-erdélyi szórványmagyarság oktatási gondjainak megoldásáról. Téglás Gábor /Brassó, 1848. márc. 23. – Budapest, 1916. febr. 4./ régész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Egyetemi tanulmányai után, 1871-től a dévai főreáliskola tanára, 1883-tól 1904-ig igazgatója. A római kori Dáciát választotta tanulmányai főtárgyául. Felásatta a sarmisegetusai amfiteátrumot, s a dévai múzeumot gazdagította az innen kikerült leletekkel. Hosszú időn át igazgatója volt a Hunyad Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulatnak. /Antal Erika. Lukács János: Félkész épületben a Téglás-iskola. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

A gernyeszegi Teleki-kastélyt több mint ezren látogatták meg a Maros megyében első alkalommal megszervezett Európai Kulturális Örökség Napjai elnevezésű rendezvényen. Számos marosvásárhelyi és vidéki intézmény, kastély, templom és erődítmény látogatását szervezték meg. Sokan megnézték a marosvécsi Kemény-, a kerezsdi Bethlen-, a görgényszentimrei Bornemisza-kastélyt, Marosvásárhelyen pedig az egykori városházára, a mai közigazgatási palotára voltak a legtöbben kíváncsiak. A Toldalagi-palotát, a Teleki Tékát, a Kós Károly tervezte vízüzemet, a Bernády építtette vízgyűjtőt is több százan tekintették meg, akárcsak a képzőművészek műtermeinek otthont adó egykori megyeházát, valamint a Kultúrpalotát, ahol Molnár Tünde orgonaművész hangversenyét is meghallgathatták a látogatók. /Antal Erika: Műsoros műemléktúrák. = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./

Ünnepélyes évnyitóval indította az idei tanévet a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A marosvásárhelyi és csíkszeredai hétvégi tanévnyitó után, szeptember 26-án a kolozsvári karokon is elkezdődik az oktatás. Csíkszeredában Sárkányölő Szent Györgyhöz hasonlította a Sapientia elsőéves hallgatóit a tanévnyitó ünnepségen dr. Bakacsi Gyula, a Gazdasági és Humántudományi Kar dékánja. Mint köszöntőbeszédében mondta, az elsőévesek sikerrel vették az első akadályt, ám az egyetemi évek alatt és azt követően erőpróbák sorozata következik. /Antal Erika, D. Balázs Ildikó: Sárkányölő gólyák a Sapientián. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Ismét nem hozott döntést Marosvásárhely tanácsa a Calarasilor utca, volt Kossuth és az Antonescu sétány nevének megváltoztatásáról. A vásárhelyiek évek óta kérik, hogy az egykori Kossuth Lajos utca kapja vissza eredeti nevét, az Antonescu sétányt pedig, nevezzék át Vársétánynak. Haller István, a Pro Európa Liga Emberjogi Irodájának vezetője kifejtette, felháborító és törvénybe ütköző, ami Marosvásárhelyen történik. „Három éve meg kellett volna történnie az utcanévcserének, de máig késik. Annak idején, amikor kormányhatározatban tiltották meg a háborús bűnösök kultuszát, ami a NATO-tagság egyik alapfeltétele volt, a Wass Albert-szobrokat azonnal leparancsolták, a köztudottan háborús bűnös Antonescu nevét azonban még mindig viseli Vásárhely egyik utcája” – nyilatkozta Haller, hozzátéve, hogy amennyiben a jövő héten sem szavazzák meg a névváltoztatást, bepereli a tanácsot. /Szucher Ervin: Elhalasztották a szavazást a névváltoztatásról. = Krónika (Kolozsvár), szept. 30./ Kossuth Lajos „gyilkos és nemzetközi terrorista” – állítja közleményében több román marosvásárhelyi egyesület, tiltakozva az ellen, hogy a Kossuth Lajos utca legyen. Vasile T. Suciu, a Cultul Eroilor Egyesület elnöke kifejtette, mindaddig, amíg Kossuth negyvenezer ártatlan román lemészárlásáért felelős, nem szabad róla utcát elnevezni. A négy román egyesület a Ion Antonescu sétány nevének a megváltoztatásával sem ért egyet. /Antal Erika : Román egyesületek tiltakoznak a Kossuth elnevezés ellen. = Krónika (Kolozsvár), szept. 30./

A Maros megyei román polgármesterek nem veszik jó néven, ha a föld- vagy ingatlantulajdonosok magyar nyelven kiállított telekkönyvvel igazolják tulajdonjogukat – derült ki a prefektúra által összehívott tanácskozáson. A tanácskozáson elhangzott, mivel a telekkönyvezést az Osztrák–Magyar Monarchia idejében vezették be, az akkori állam nyelvén, magyarul adták ki ezeket az iratokat. /Antal Erika: Irritálja a román polgármestereket a magyar nyelvű birtoklevél. = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./

Bunta Levente, a Hargita Megyei Tanács elnöke lett a Központi Fejlesztési Régió új elnöke. A Brassó, Szeben, Fehér, Kovászna, Hargita és Maros megyét magában foglaló fejlesztési régió új elnöke úgy nyilatkozott, hogy minden megye számára egyenlő lehetőséget kell biztosítani, viszont nem tagadta: Hargita megyére jobban fog figyelni, hogy az „elmúlt időszak igazságtalanságait” helyrehozhassa. Bunta szerint az ország költségvetéséből hiányzik a fejlesztésekre szánt pénz, és emiatt az uniós csatlakozáshoz szükséges fejlesztéseket nem lehet kiemelt fontossággal kezelni. /Antal Erika: Odafigyel Székelyföldre. Bunta Levente a Központi Fejlesztési Régió új elnöke. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

Marosvásárhely átfogó története még megírásra vár. Bár születtek különféle tanulmányok a témában, sok a fehér folt, erre mutatott rá a helytörténeti konferencia, melyet a Borsos Tamás Egyesület rendezett október 22-én a Diakóniai Központban. Mára egyre több fiatal elvégzi a történelem szakot és hazajön kutatni, jelezte Spielmann Mihály történész, hozzátette, kísérletek voltak a megyeszékhely történetének megírására, és a konferencián elhangzó előadások is egy monográfia építőkövének tekinthetők. Marosvásárhelyi változatok címen Pál Antal Sándor, a marosvásárhelyi főlevéltáros a múlt század Marosvásárhelye történetírásának alakulására világított rá. A kilencvenes években egy új lelkes generáció nőtt fel, mely felvállalta a kutatást. Az egyik ilyen kutató Soós Zoltán, aki társaival a várban őskori, Árpád-kori és középkori leletek vizsgálatával foglalkozik. A régész elmondta, Marosvásárhely minden valószínűség szerint már a 11. században lakott volt, korábbi leletek még nem kerültek elő. A gazdaság és társadalom témakörben a város piacáról hallgathattak előadásokat az érdeklődők. Az elitek történelméből címen az előadók a református kollégium 1895-1944 közötti oktatóiról, az 1937-es Vásárhelyi Találkozóról, a marosvásárhelyi katonai elitről (1940-44) értekeztek. A szocializmus és diktatúra témakör előadásaiban szó volt az 1948-as propagandáról, továbbá arról, hogyan vált az ötvenes évek derekán még kisváros Marosvásárhely 1965-re nagyvárossá. Bemutatták az Autonóm magyarok? – Székelyföld változása az „ötvenes” években című tanulmánykötetet, amelyet Bárdi Nándor szerkesztésében a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó adott ki, a Teleki László Intézet Közép-Európa Tanulmányok Központjának kezdeményezésére, a Székelyföld az ötvenes években – Magyar Autonóm Tartomány kutatási program eredményeként. /Mészely Réka: Helytörténeti konferencia Marosvásárhelyről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./ A konferencián Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet főmunkatársa a népfrontos összefogást meghirdető, 1937-es Vásárhelyi Találkozóról beszélt. Dolgozatában az eseményt az évtizedek alatt rárakódott torzításoktól próbálta „megszabadítani”. A találkozó célkitűzése a nemzeti öntudat erősítése, a keresztény erkölcsi és demokratikus elvek közötti kompromisszum keresése volt – mutatott rá a kutató, cáfolva az eddigi, kommunista sztereotípiákon alapuló értelmezéseket. Stefano Bottoni az 1956-os forradalom marosvásárhelyi történéseiről beszélt, a magyarság ellen folytatott burkolt politikai perekről. Gagyi József a hatvanas évek Marosvásárhelyét mutatta be az épített örökség átalakításáról, a kombinátprojektekről szóló előadásában. Az előadás-sorozat anyagából a jövő évben kötetet adnak ki, ami egy későbbi Marosvásárhely-monográfia megírásának lehet az alapja. /Antal Erika: Közeli és távoli múlt Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Tavaly nyáron iktatták be Marosszentkirályon Veress László református lelkészt, felesége, Veress Enikőt pedig kántor. A lelkész házaspár Olthévízről tizenkét évnyi szolgálat után érkezett Marosszentkirályra. Új helyükön bibliaórát tartanak, a, nőszövetség, ifikör és kórus mellett a lelkész minden hónapban megszervezi a Szentkirályi Csütörtököt, amikor közérdekű előadásra, könyvbemutatóra, kiállításra hívja a falubelieket. A meghívott előadók között szerkesztő, orvos, történész, pedagógus szerepelt már. A jövőben a magyar történelemről, művészetekről, irodalomról, tudományról hallhatnak majd előadást az érdeklődők. Marosszentkirályon kívül Veress László a szomszédos Náznánfalva református gyülekezetében is szolgál. /Antal Erika: Elégtétel a lelkipásztori munka. = Krónika (Kolozsvár), jan. 6./

A zömében fiatal, marosvásárhelyi történészeket tömörítő Borsos Tamás Egyesület a színművészeti egyetemmel közösen olyan kerekasztal-sorozatot indított, amelynek célja megismerni a város és a szűkebb régió múltját. A Pálffy-házban február 1-jén Gagyi József kutató, a Sapientia tanára legújabb felfedezését, a budapesti Teleki László Alapítvány által őrzött kéziratot ismertette, az egykori Magyar Autonóm Tartomány kiadatlan monográfiáját. Az 1958-59-ben huszonegy szerző tanulmányából szerkesztett 225 oldalas kézirat „A Magyar Autonóm Tartomány a gazdasági fejlődés útján” címet viselte. Megjelenését Bukarestben leállították, a nyomdakész munkát bezúzták. A szerzők ellen hadjáratot indítottak, nacionalizmussal vádolták őket. /Antal Erika: Bezúzott monográfia az autonóm tartományról. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./

A gyökerekből készült szobraim nélkül üres a lakás, hiányoznak belőle a barna, sárga és fehér árnyalatú négylábúakat és madarakat ábrázoló ágak. Ők már az életem részét képezik – vallja Péter Ferenc gyökérszobrász, akinek alkotásaiból nyílt kiállítás Marosvásárhelyen. /Antal Erika: Gyökérszobrok az életről. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

Tamás Pál, a Marosvásárhelyről Magyarországra telepedett, jelenleg Vácott élő művész meghatottan vette tudomásul, hogy Oroszhegyen, apja szülőfalujában kiállíthatja munkáit az utókor számára. A szobrászatban, grafikában, ötvösművészetben egyaránt jártas Tamás Pál népművész Bukarestben született, mert szülei ekkor éppen ott éltek. Oroszhegyen egyemeletes, hatszobás épületet biztosítottak a kiállítás számára. Tamás Pált az oroszhegyi hagyományok, a farsang, húsvéti szokások, aratás, marhavásárok ihlették. Szerkezetileg jól felépített népi ötvösmunkákat tekinthetnek meg az érdeklődők a Hargita megyei falu múzeumában. A művész a Marosvásárhelyen nemrég véget ért tárlatát költöztette át választott szülőfalujába. Tamás Pálról és alkotásairól hamarosan kismonográfia jelenik meg. /Antal Erika: Múzeum nyílt Oroszhegyen. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

A visszajelzések alapján úgy érezzük, hogy a legfontosabb Maros megyei médiaként tartanak számon – nyilatkozta a Krónikának Mircea Munteanu, a Marosvásárhelyi Televízió igazgatója. A vásárhelyi tévé január 23-án indult egy építkezési magánvállalkozó pénzéből, napi ötórás műsoridővel. Ma már naponta kilenc órát sugároz. A magyar nemzetiségű nézőtábor kérésére a magyar nyelvű műsorok arányát ötven százalékra emelik. Adrian Moisoiu, a Nagy-Románia Párt (PRM) megyei elnöke „a túl sok magyar adást” és az élő adások feliratozásának hiányát kifogásolta. /Antal Erika: Féléves a Marosvásárhelyi Televízió: nőtt a magyar nyelvű műsorok aránya. = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./

Ötödik alkalommal szerveztek Bod Péter Konferenciát az elmúlt hétvégén a Brassó megyei Olthévízen. Veress László református lelkész elmondta, első alkalommal Magyarigenben tartották meg a konferenciát, azon a településen, ahol Bod Péter élete utolsó időszakában szolgált. Veress László kezdeményezésére 1999-ben Olthévíz adott otthont a tudományos ülésszaknak, majd Budapestet követően újra gróf Árva Bethlen Kata falujának egyházközössége szervezte meg a rendezvénysorozatot. A konferencia célja felhívni a közvélemény figyelmét egy olyan református lelkészre, aki életével és művével példaképe lehet a mai embereknek is. „Bod Péter egyike azoknak, akik elsőként írtak szép, tiszta magyar nyelven, akkoriban, amikor még a tudományos műveket németül, latinul írták” – hangsúlyozta Veress László egykori olthévízi lelkész elődjéről. Bod Péter műveinek nagy része kéziratban maradt, holott azok közül sok még ma is élvezetes olvasmány. A mostani konferencián Csizmadia Gabriella bemutatta Bod Péternek egy elveszettnek hitt lexikonát, amelyet a Teleki Tékában talált meg. Gudor Botond, Magyarigen lelkipásztora a történetíró Bod Péterről beszélt. /Antal Erika: Konferencia egy református nyelvőrért. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Az utolsó Ferenc-rendi szerzetest is elhelyezték Marosvásárhelyről: augusztus elsejétől a Kolozs megyei Désre helyezték Bakó Béla ferencest, szerzetesi nevén Pál atyát, akinek nevéhez számos szociális megvalósítás fűződik Marosvásárhelyen. A rendházat az egyházmegye veszi át, és plébániát hoz létre a helyén. Pál atya elmondta: a rendház elsősorban szociális tevékenységet folytatott, cigány- és börtönpasztorációt vállalt, szegénykonyhát és árvaházat működtetett, felkarolva a város elesetteit, rászorulóit. Az atya 1999-ben létrehozta a Szent Erzsébet Társaságot, amely keretet biztosított a szegényekről és a környék árváiról való gondoskodásnak. Távozásával megszűnik a cigánypasztoráció, valamint a börtönben végzett lelkiszolgálat, de az árvaház és a konyha nem zár be. Pál atya Désről fogja irányítani a Szent Erzsébet Társaságot, és többször látogat majd Marosvásárhelyre. /Antal Erika: Plébániává alakul a ferences rendház Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

A nyolcvanas évek falurombolásának áldozatait idézték fel Bözödújfaluban az emlékünnepségen. „Már nem haragszunk azokra, akik mások gyászát nem tartván tiszteletben, a tó partjára járnak kirándulni, fürdeni, halászni” – mondta Szombatfalvi József, a Bözödújfaluból Székelykeresztúrra telepedett unitárius esperes augusztus 5-én, a tizenhetedik alkalommal megszervezett bözödújfalusi emlékünnepségen. Idén is a tó partján lévő siratófal előtt idézték fel a nyolcvanas évek falurombolásainak áldozatául esett falut. A rendszerváltás óta évente, augusztus első szombatján találkoznak azok, akik a környező településeken, illetve távolabbi vidékeken találtak új otthont maguknak – Bözödújfalu lerombolása után. /Antal Erika: Bözödújfalura emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./

Eddig nyolcszázan vállalták csángó gyermekek állandó jellegű támogatását. Klub létrehozását tervezik azok a személyek, akik az elmúlt időszakban csángó gyermekek keresztszülőségét vállalták. Közülük sokan a magyarul tanuló gyermekeknek nyújtott anyagi támogatások mellett személyes kapcsolatot is kialakítottak pártfogoltjukkal. Olyan is akad közöttük, aki harminc gyermek támogatását vállalta, de nem kívánta felfedni kilétét. A keresztszülők klubja augusztus augusztus 28-án Budapesten alakul meg. A jelképes keresztszülői programot 2004-ben hirdették meg, abból a meggondolásból, hogy azok a nagyvilágban élő magyarok, akik tehetik, anyagi támogatást nyújtsanak a csángómagyar gyerekeknek, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, és tovább képezhessék magukat. Az elsősorban oktatási támogatás havi háromezer forintot, illetve kisebb-nagyobb csomagot jelent. /Antal Erika: Klubot alapítanak a keresztszülők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 9./

A kerámiának jut a főszerep a Bolyai Alkotótáborban, amelyet a marosvásárhelyi várban a Mészárosok bástyájában hatodik alkalommal szervezett meg az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) helyi fiókja. Az augusztus 15-én megnyílt művésztelepre grafikusokat és szobrászokat is meghívtak. Csegzi Magdolna szervező közölte, tizenkilenc képzőművészt hívtak meg, Magyarországról is érkeznek művészek. Idén újdonságnak számít a geometriatábor, amely a művészteleppel párhuzamosan zajlik, és amelynek célja a Bolyai-eszmeiség népszerűsítése. A Bolyai Farkas Gimnáziumban és a Teleki Tékában tartanak előadásokat, amelyekre matematikusokat, Bolyai-kutatókat, akadémikusokat várnak. /Antal Erika: Művészek és matematikusok. Bolyai Alkotótábor Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

Második alkalommal szervez amatőr színjátszó tábort az erdőszentgyörgyi Bod Péter Egyesület augusztus 16-22-e között. A környékbeli színjátszó csoportokon kívül az idén Bihar megyéből is érkezik egy csoport – mondta el Kovrig Ildikó, az egyesület vezetője. /Antal Erika: Műkedvelő színjátszók tábora Bözödön. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Hosszas betegség után elhunyt Bónis Johanna /Misztótfalu, 1950. jún. 21. – Marosvásárhely, 2006. aug. 22./, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. Bónis Johanna elvégezte Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakát. 1979-ben lett a Maros Megyei Múzeum munkatársa, 1982-től főmuzeológusként, az utóbbi két évben az intézmény vezetőjeként dolgozott. Fő kutatási területe Erdély történelme, ezen belül a középkori kézműipar, város- és céhtörténet, a művészeti intézmények fejlődése. Kötete jelent meg az erdélyi céhekről, a székelyföldi iparmúzeumról, képes útikalauzt írt Marosvásárhelyről. /Antal Erika: Elhunyt Bónis Johanna. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./ Mennyi történelmi, muzeális értéket átmentett Bónis Johanna, amikor ez bűntettnek számított. Álma az volt, hogy Erdélyi Magyar Múzeumot létesítsen Marosvásárhelyen, az egykori Székelyvásárhelyen. Könyvének dedikációjába is ezt írta Ötvös József lelkésznek: „a közösen megálmodott Erdélyi Magyar Múzeum-ügy sikerének reményében (...) 2003. karácsonyán”. Az Erdélyi Magyar Múzeum helyett Ráth Károly Alapítvány lett. – Nem Székelyföldön született, de a Székelyföldi Iparmúzeum lett Bónis Johanna élete. Ha egykor egy újabb Kultúrpalota homlokzatára felkerülnek a 20. század marosvásárhelyi személyiségeinek arcképei, akkor ott lesz Bónis Johanna arca is. /Ötvös József: In memoriam Bónis Johanna. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

Nyugdíjba vonult Sigmond Elíz marosvásárhelyi báb- és jelmezkészítő, lakásán színes, vidám ruhák, vicces kalapok, sapkák sorakoznak. Ahogy belép, a gyermek körülnéz, és szeretne azonnal részese lenni a látottaknak. Felpróbálja, illegeti magát, boldog, ha a fejére teheti, vállára terítheti a ruhákat, meséli. A jelmezkészítő híre szájról-szájra jár: óvónők, tanítónők adják egymásnak az egykori bábkészítő címét. Az óvodai, iskolai rendezvények, ünnepek, karácsony, farsang, születésnapi mulatságok előtt egyre többen keresik meg, hogy varrjon nekik jelmezt. Ötletből soha nem fogy ki, három évtizedes bábszínházi munka nem múlik el nyomtalanul. /Antal Erika: Palást, manókalap és társaik. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

Siménfalvát nem veszélyezteti az elnéptelenedés, állítja Szén Sándor unitárius lelkipásztor. Több a keresztelő, mint a temetés. 2004-ben húszat kereszteltem, és tízet temettem, mondta. A 825 lelket számláló siménfalvi unitárius egyházközségben kevesebben járnak templomba. A gyülekezetben van nőszövetség, ifikör, bibliaóra, illetve kórus is működik. A lelkész úgy látja, az ifjúságnak nincs sok esélye az itthon maradásra, az egyetemet végzők nem találnak szaktudásuknak megfelelő munkahelyet, mások pedig Magyarországon vállalnak kétkezi munkát. /Antal Erika: A megmaradás záloga a gyermek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./

Cserei Mihály történetíró pályájáról, műveiről értekeztek a szakemberek a hét végén Marosvásárhelyen. A Teleki–Bolyai Könyvtár szervezte emlékülésre Bányai-Kovács Réka könyvtáros, a rendezvény szervezője főként fiatal, doktori vizsgájukra készülő kolozsvári kutatókat hívott meg, de jelen volt Balázs Mihály, a szegedi egyetem Kolozsváron tanító vendégtanára, a régi magyar irodalom, az erdélyi unitárius szellemi mozgalmak kiváló ismerője is. Az 1668–1756 között élt Cserei Mihály korának egyik legkiválóbb elbeszélője volt, bár életében nem jelentek meg nyomtatásban művei. Históriája, amely a 17. század hetvenes éveitől a Rákóczi Ferenc vezette felkelésig követi nyomon Erdély történetét, csak 1852 óta olvasható nyomtatásban. /Antal Erika: Cserei Mihály történetíróról értekeztek Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

A Kis-Küküllő Alapítvány hatodik alkalommal szervezi meg a Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napokat a Magyar Házban. Az egyhetes rendezvénysorozat célja a város magyar lakosságának igényes szórakoztatása. Megtekinthető Vajda Györgynek, a Népújság fotóriporterének Hagyományosan című tárlata. A hét végi megnyitón a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem hallgatói léptek fel a Bolondos élet című zenés-táncos előadással. A rendezvénysorozat további programjában bábjáték, a Yorick Stúdió előadása, hangverseny, könyvbemutató és író-olvasó találkozó szerepel. /Antal Erika: Művelődési napok Dicsőszentmártonban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./