Orbán Viktorral találkoztak az EMNP vezetői Nagyváradon
Orbán Viktorral találkozott hétfőn Nagyváradon – a Partiumi Keresztény Egyetem hivatalos megnyitója alkalmával – Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Zatykó Gyula, az alakulat alelnöke és Csomortányi István, a néppárt Bihar megyei szervezetének elnöke.
Az alakulat közleménye szerint a néppárti vezetők átadták a miniszterelnöknek a szervezet által idén nyáron kezdeményezett Szent László Terv első csomagját, mely az elkövetkező évek nagyváradi cselekvési stratégiáját foglalja magában. Az erdélyi politikusok elmondták: az elmúlt évtizedekben folyamatosan és drámaian csökkent a nagyváradi magyarság lélekszáma, s e tendencia gyorsulóban van, így égetően szükségessé vált egy átfogó terv kidolgozása, mely megoldást nyújtana a nagyváradi magyarság megmaradásához, kulturális örökségének megmentéséhez és gazdasági megerősítéséhez.
A terv tartalmaz egy nagyváradi vállalkozástámogatási elképzelést, valamint több, a helyi magyar vállalkozói szféra számára fontos javaslatot. Továbbá kiemelt hangsúllyal foglalkozik a város magyar oktatási kérdéseivel, és hosszútávú beiskolázási terv elkészítésére tesz javaslatot, amelynek eredményeként újraindítható lenne a magyar általános iskolai oktatás két városrészben is.
Fontos elemei a tervnek a hivatalos magyar nyelvhasználat és a történelmi magyar utcanevek ügye, valamint néhány, a város kiemelt műemlékével kapcsolatos javaslat is megfogalmazódott.
Egyúttal rögzítésre került az is, hogy Nagyvárad magyarsága szeretné ismét a megyeszékhely főterén felállítani a városalapító Szent László király lovasszobrát. A kötetlen találkozó alkalmával dr. Szilágyi Ferenc, a Partiumi Keresztény Egyetem dékánja átadta Orbán Viktor miniszterelnöknek, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek és Németh Zsoltnak, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének a Partiumi Kutatótintézet és a Partiumi Autonómiatanács által elkészített, a partiumi történelmi régiót első ízben közigazgatási egységként értelmező térképet és a régió zászlaját.
Az alakulat tájékoztatása szerint Orbán Viktor miniszterelnök arról biztosította a néppárt politikusait, hogy a nagyváradi magyarság továbbra is számíthat a magyar kormány támogatására. Krónika (Kolozsvár)

Félmillió egyetemista kezdte meg hétfőn a tanévet
Országos szinten mintegy 500 ezer hallgató kezdte meg hétfőn az egyetemi tanévet, közülük 368 ezerre tehető az állami és magánkézben lévő felsőoktatási intézmények alapképzéseire járó hallgatók száma – közölte az oktatási minisztérium.
Az állami egyetemek szakjaira alapképzésen körülbelül 340 ezren járnak, a magiszteri hallgatók száma eléri a 90 ezret, míg a doktori képzéseken 17 ezren vesznek részt. A magánegyetemek alapképzésen 28 ezer, a magiszteri szakokon 5500, a doktori képzésben pedig 74 fiatalt oktatnak. A katonai felsőoktatásban 6600-an tanulnak.
A Számvevőszék egyébként 2016 májusában közölt jelentésében arra hívta fel a figyelmet, hogy noha 1990-hez képest 30 százalékkal csökkent a hallgatók száma, az egyetemek köre mégis folyamatosan bővült az elmúlt években – tavaly 103 felsőoktatási intézményt tartottak nyilván.
A jelentéshez is kapcsolódik Klaus Johannis államfő hétfői, az egyetemi tanév megnyitása alkalmából elmondott beszéde, mint rámutatott: a felsőoktatási intézményeknek segíteniük kell leszámolni azzal a tévhittel, hogy Romániában túl sok fiatal jár egyetemre. Az államfő hangsúlyozta: valójában az uniós tagállamok közül Romániában a legalacsonyabb a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok aránya. Johannis Konstancán nyitotta meg az egyetemi évet, az ünnepségen úgy vélekedett: a fiatalok szakmai felkészültsége nem javítható gyenge és kétes értékű képzést nyújtó egyetemekkel, előrelépés csak a felsőfokú oktatás hitelének helyreállításától várható.
Az államfő burkoltan bírálta a szociálliberális (PSD–ALDE) kormányt, amiért késlekedik a doktori iskolák akkreditálásának szabályozásával. Az szerint rámutatott: a plágiumbotrányok sok kárt okoznak az oklevelek nemzetközi megítélésének, hátrányos helyzetbe hozzák az oklevelüket tisztességes munkával megszerző romániai hallgatókat, csak azért, mert „néhányan olyan tudományos fokozatokra vágytak, amelyeket nem érdemeltek ki”. Az államfő szerint az ország fejlődését csak az igazságra, kritikus gondolkodásra és tisztességre nevelő egyetemek alapozhatják meg.
Országos szinten a 30–34 éves korosztály alig több mint 20 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, míg az európai átlag meghaladja a 35 százalékot, és uniós cél, hogy az évtized végéig elérje a 40 százalékot. A közvéleményben azért alakult ki az a meggyőződés, hogy túl sok fiatal jár egyetemre, mert a kilencvenes években tucatszám alakultak olyan magánegyetemek, amelyekre szinte bárki beiratkozhatott, ha hajlandó volt kifizetni a tandíjat.
A felsőoktatási akkreditációs szabályok szigorodása, a csalók ellen indult büntetőperek és munkaerőpiaci elvárások azonban fokozatosan visszaszorították a „diplomagyárak” népszerűségét, így a közhiedelemmel ellentétben ma már nem olyan könnyű „megvásárolni” az egyetemi oklevelet, mint egy-két évtizeddel korábban. Krónika (Kolozsvár)

Megkezdődött az erdélyi magyar bábszínházak fesztiválja Váradon
Elkezdődött hétfőn az október 6-áig tartó, a váradi Szigligeti Színház Lilliput Társulata által kezdeményezett III. Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválja.
A nagyváradi művészi bábjátszás kiemelkedő alakjáról, Fux Pálról elnevezett esemény a régióban egyedülálló módon vállalja, hogy az erdélyi magyar bábszínházak fórumaként lehetőséget biztosítson a szakmai párbeszédre.
Az idei kiadáson 17 társulat 22 előadását láthatják az érdeklődők, az erdélyi társulatok mellett pedig Magyarországról, Szerbiából és Szlovákiából is érkeznek vendégfellépők.
Nyitóbeszédében Botházy-Daróczi Réka, a Lilliput Társulat művészeti vezetője elmondta, nagyon örül annak, hogy az erdélyi báb- és felnőttszínházi szakemberek egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a nagyváradi teátrum hagyományteremtő kezdeményezése felé, ugyanakkor köszönetet mondott Czvikker Katalin főigazgatónak, illetve a támogatóknak, hogy idén minden eddiginél színesebb kínálattal várhatják az érdeklődőket.
A sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház A só – mese a szeretetről című előadását megelőzően, Botházy-Daróczi Réka elmondta, a nyitóelőadással a tavaly elhunyt Nagy-Kopeczky Kálmánra, a kortárs erdélyi bábszínházi szakma elismert rendezőjére kívánnak emlékezni.
Czvikker Katalin kifejezte reményét, hogy a mesei hármas szám szerencsét hoz a fesztivál harmadik kiadásának: Fux Feszt van, ha esik, ha fúj, ha sok, ha kevés a támogató. Teret adunk, lehetőséget teremtünk arra, hogy az erdélyi bábszakma az újra és a másra rácsodálkozhasson kétévente, itt, Nagyváradon” – tette hozzá.;;;?A fesztivál idejére három előadásra érvényesíthető fesztiválbérlet, az előadásokra jegyek és bérletek a színház jegypénztárában (nyitva hétfőtől péntekig 14-19 óra között), a helyszínen, illetve online, a www.biletmaster.ro oldalon vásárolhatók. Krónika (Kolozsvár)

„Felnégyelték” a Sepsi OSK-t – bepanaszolták a magyarellenes FCSB-szurkolókat
Az FCSB kilenc perc alatt megpecsételte a Sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK sorsát az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság vasárnapi brassói találkozóján. A 4-0-ra győző bukarestiek szurkolóinak magyarellenes megnyilvánulásai miatt panaszt emeltek.
Az óriás-kürtőskalácsot a közegészségügyi szabályok miatt nem oszthatta szét a Sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK a vendégszurkolók között, ugyanakkor az FCSB nem fukarkodott a gólokkal vasárnap este, amikor 4-0-ra legyőzte a háromszékieket az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 13. fordulójában. Az alapszakasz első felét lezáró forduló brassói találkozóján kilencperces rémálmot éltek meg a házigazdák, hiszen előbb Florin Tănase (26. perc), majd Gnohere (31. perc) értékesíthetett büntetőt, hogy aztán Sebastian Ghinga (34. perc) öngóllal súlyosbítsa a helyzetet. A szünet után kitartóan küzdő Sepsi OSK helyzetei nem jártak sikerrel, a végeredményt pedig Daniel Benzar (74. perc) állította be, így a négy forduló óta veretlen bukaresti „piros-kékek” 28 ponttal maradtak az összetett második helyén. Az élen továbbra is a Kolozsvári CFR áll, amely a sereghajtó Bukaresti Juventus elleni, hazai 2-0-ás vasárnapi győzelmével megőrizte négypontos előnyét fővárosi üldözőjével szemben.
A tíz ponttal tizenkettedik helyen maradt Sepsi OSK veteránja, Hadnagy Attila szerint meglátszott, hogy az FCSB az egyetlen romániai csapat, amelyik még versenyben van az európai kupaporondon, két erős csapatot is összeállíthatna azokból a játékosokból, akik a bukarestiek rendelkezésére állnak.
„Nem hinném, hogy az edzővel lenne gond. Nekünk a hozzáállásunkon kell változtatnunk, mert gyermeteg hibákat követünk el, felelőtlenül játszunk” – vélekedett. Szakvezetőjük, Valentin Suciu szerint is ajándékba adták a Steauának az első három gólt, és sajnálatát fejezte ki azért, amiért nem tudtak felemelkedni drukkereik szintjére. A Székely Légió ugyanis újfent végig énekelve biztatta kedvenceit az FCSB ultrái által ellenséges hangulatot teremtő közegben, az országból „kizavaró" üzeneteikre sértegetés helyett Ria! Ria! Hungária! és Szentgörgy!, Szentgyörgy! rigmusokkal „válaszoltak" a találkozón.
A vendégszurkolók magyarellenes megnyilvánulásaira a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat is a saját maga „fegyvereivel” reagált, hiszen sajtóirodájuk hétfőn közölte: újfent levélben fordultak a Román Labdarúgó-szövetséghez (FRF), hogy lépjen fel a futballmérkőzéseken előforduló xenofób magatartások ellen. Ezen felül – a korábbi esetekhez hasonlóan – panaszt emeltek az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, mert mint rámutatnak: az FCSB drukkerei fütyülni kezdtek, amikor a brassói Ifjúsági Stadion hangosbemondóján magyarul mondták be a csapatokat, majd a mérkőzés során kiterítettek egy bannert, amelyen ez állt: „A ti otthonotok nem Romániában van. Menjetek innen!”
„Sajnálatos módon egyre gyakoribbak a sportrivalizálás határait túllépő, magyargyűlölő megnyilvánulások a romániai futballmérkőzéseken. Mindezidáig azonban nem történt semmilyen jelentős lépés ezek megelőzése érdekében. A bírók általában szó nélkül hagyják a gyűlölködő skandálásokat, az utólagos büntetések elmaradnak, a helyzet pedig egyre súlyosbodik" – fogalmaz tegnapi közleményében a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat. A Liga 1-es bajnokság 13. fordulója különben hétfőn a Voluntari–Chiajna mérkőzéssel ér véget. Az élvonalbeli pontvadászat a válogatott világbajnoki selejtezőmérkőzései miatt október 13-ig szünetel, de az alsóbb osztályokban nem pihennek, és a héten – kedden és szerdán – még a Román Kupa negyedik körében is pályára lépnek az érintett csapatok. Bíró Blanka, Vásárhelyi-Nyemec Réka / Krónika (Kolozsvár)

Református sziget a szász tenger kellős-közepén
Templommentő misszió a szomszédban
Mindmáig szerényen azt hittem magamról, hogy a Székely Kalendárium szerkesztőjeként úgy ismerem Erdély délkeleti részét, mint a tenyeremet, elvégre az elmúlt évek folyamán igyekeztem majd minden településére eljutni, még a legeldugottabb falvakba is. Ezért szerfölött meglepődtem, amikor pár hete Ferkó Zoltán azzal hívott fel telefonon, hogy Kóborról Kézdivásárhely irányába tart, és szívesen felkeresne. Amíg megérkezett, röstelkedve ugyan, de rákerestem Kóbor nevére az interneten, s meglepődve állapítottam meg, bizony nem jártam ott. Pedig itt van a „szomszédban”, Székelyföld határától alig 25 km-re keletre, az Olt-melléki hegysorhoz tartozó Hortobágy (!) magas dombjai között, Szászföld egyetlen református (értsd: magyar) falujaként sajátos, székely kötődésektől sem mentes, titokzatos múlttal, aminek megismeréséhez hajdanán tatár ostromot is kiálló templomerődje nyújthat némi kapaszkodót. Ezt kellene megmenteni a pusztulástól.
No, de előbb kezdjük Ferkó Zoltánnal. Tíz évvel ezelőtt már szerepelt lapunkban híressé vált zarándokútja révén: a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnökeként elkerékpározott előbb Vatikánba, onnan pedig – egy rövid repülős szakaszt is beiktatva – a moldvai Jászvásárig, a moldvai katolikus püspökségig, így próbálván felhívni a közvélemény és az egyházi elöljárók figyelmét az anyanyelvű oktatásban is gátolt moldvai magyarok magyar misézés iránti igényére. Egyszerűen nem értette, hogy még azokban a falvakban sem lehet magyar nyelven dicsőíteni Istent, ahol mindenki, még a pap is magyarul beszél! Másfél hónap alatt négyezer kilométert tekert le akkor, a Vatikánban petíciót nyújtott át Pietro Parolinnak, a Szentszék külügyminiszter-helyettesének, Jászvásáron Petru Gherghel püspökkel folytatott megbeszélést. Persze, azóta is megoldásra vár ez a kérdés, egyedül Pusztinában tartanak néha magyar misét.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mitől lesz egy budapesti születésű fiatalember Moldva szerelmese, aki csak húsz évvel ezelőtt, 21 éves korában jutott el először Erdélybe? „Magyar szakon végeztem, mindig is érdekeltek a különböző tájegységek, nyelvjárások, no meg a külhoni magyarság sorsa is, és ez az egyetemen csak tovább erősödött – meséli. – Fejembe vettem, hogy elmegyek Moldvába, ahol még a régi magyar nyelvet beszélik, és onnantól fogva ettől a kötődéstől nem tudok szabadulni.”
Ez a kötődés később erős érzelmi töltetet is kapott, hiszen ott ismerte meg azt a marosvásárhelyi lányt is, aki szintén Moldvába ment magyarul tanítani, és aki nem sokkal később a felesége lett – most már két gyerekük édesanyja. Igaz, a tanári diploma megszerzése után nem egyenes út vezetett Lábnyikba: előbb a mobil távközlésben dolgozott, aztán kiment egy évre Sydney-be. Felszolgálóként tanulta az angol nyelvet, látogatta a magyar közösség rendezvényeit.
Moldvából Kóborra
Nem sokkal Moldvából való hazatérése után jelentkezett a magyar kormány által indított Petőfi-programba. Ennek lényege, hogy a külhoni magyar területekre, leginkább a szórványba küldenek ki ösztöndíjasokat, akik a helyi magyar közösséget igyekeznek segíteni, programokat szervezni számukra. Kóborban négy évvel ezelőtt már megfordult, amikor az erdélyi szórványkollégiumokat látogatta végig – akkor is inkább a szórvány érdekelte.
„Most Kolozsváron kezdtem, Vetési László elküldött Segesvárra, onnan, a Gaudeamus Alapítványtól előbb Kőhalomba irányítottak, majd Szegedi László, a Brassói Református Egyházmegye esperese, aki most is a mentorom a programban, Kóbort jelölte ki missziós állomáshelyemül. Így kerültem el ebbe világtól elzárt kis faluba, amely Kőhalomtól háromnegyed órányi autózásra fekszik. Már akkor feltűnt, hogy rengeteg üres ház áll ott.” Közel száz évvel ezelőtt, az 1920-as népszámláláskor 944 lakosából még 826-an vallották magukat magyarnak (115 románnak, 2 zsidónak, 1 németnek) ma alig kétszázan lakják, ennek mintegy harmada magyar, a többi román és roma. „És ami nagyon érdekes – magyarázza Zoltán –, hogy egy kis református szigetet képez az evangélikus Szászföldön, a környező falvakat régen többnyire csak szászok lakták! Szászföld geometriai központjának is tekinthető, hiszen majdnem egyenlő távolságra esik Brassótól, Nagyszebentől, Segesvártól, Medgyestől.”
Vajon ebben a geometriai központban, ebben a szász tengerben lakói miként tudtak megmaradni reformátusnak? – töprengek félhangosan. „Ez nagyon jó kérdés, magam is keresem rá a választ. Úgy gondolom, a földrajzi elszigeteltség lehet a magyarázata. Mindenesetre biztosnak tűnik, hogy mindig is magyar többségű falu volt, bár a szász befolyás érződik az építészetén, a korábbi népviseleten, de úgyszintén székely hatás is tetten érhető, főként beszédükben. A vallás régen nemzetiségi alapon is meghatározónak számított. A szászok a reformáció idején evangélikusok lettek, a magyarok vagy megmaradtak katolikusnak, vagy kálvinista, unitárius vallásra tértek át. Mivel a kóboriak alapvetően magyarok voltak, már a nemzeti–etnikai korlát is megtartotta őket reformátusoknak. Ez a vallási–etnikai hovatartozás-tudat tartja össze ma is a magyar közösséget.”
Székelyek az ostromban
A faluban szász mintára építették a templomot, de hogy kik, mikor, pontosan nem tudni, mint ahogy a település eredete is homályba vész. Annyit azonban tudunk róla, hogy az igazolhatóan a legrégebbi Brassó megyei település, első írásos említése 1206-ból való. Egyes vélekedések szerint teuton lovagok alapították, szász lakosait 1432-ben egy török támadás során kiirtották, helyükbe székelyek telepedtek. A székelyek egy újabb csoportja a 16. század második felében érkezhetett ide, mert akkoriban földijeink közül sokan menekültek Kóborra, főként a jobbágy-teherviselés elől. János Zsigmond fejedelem egyik 1570-es okleveléből tudjuk, hogy Székelyderzsről, Petki Mihály uradalmáról két jobbágy, Szabó László és Szabó István Kóborra szöktek. A faluról nemrég Kósa Jolán írt monográfiáját, de Balázs János is foglalkozik vele Kő kövön című kötetében.
Maga az Istenházát körülölelő védőfal négyszög alakú, 50 méter hosszú, 32 méter széles, sarkain valamikor bástyák álltak. A falak négy méter magasak, félköríves lőrésekkel. A délnyugati tornyot 1900 környékén bontották le. Komoly erődítmény lehetett, mert 1658-ban, abban az évben, amikor az alsócsernátoni is, sikerrel állt ellen egy tatár ostromnak – bár olyat is olvasni, hogy „a tatárok 1658-ban lerombolták a falu templomát, amely feltehetően egy román kori előzményekkel bíró 15. századi gótikus templom lehetett”, néhány évtizeddel később építették újjá.
Amit biztosra vehetünk, hogy az 1802-es földrengés alkalmával leégett a templom, a bástyák és majdnem az egész falu. Az erősen megrongált bástyatornyokat elbontották, ma csak kettő áll (a harmadik helyén kántori lak épült), a harangtorony (Zwingli-bástya) és az ún. „szalonnabástya”; a falu népe egykoron itt tárolta a szalonnát. Na, és áll még maga a templom – ezt kellene most sürgősen kitakarítani, rendbe tenni, turisztikai látványossággá varázsolni. A jó példa adott, a nem mesze meghúzódó, valamikor úgyszintén székelyek lakta Szászfehéregyháza, amelynek Károly brit trónörökös segítségével felújított evangélikus templomát több ezer külföldi keresi fel évente. Kóboron is sokat segítene a faluturizmus fellendülése, de ahhoz előbb meg kell menteni ezt az építészeti gyöngyszemet.
A misszió nagy célja
„Szegedi László esperes úr segít ebben, de óriási befektetés szükségeltetik – mondja Ferkó Zoltán. – És ez lenne a nagy célja a missziónak. Tudom, hogy amíg én ott ösztöndíjas vagyok, kevés esély van rá, hogy befejeződjön, de elindítani el lehet. Jó lenne, ha Erdélyből, az egész Kárpát-medencéből minél többen eljönnének ebbe a faluba, annak utolsó óráiban, mert még el lehet kapni azt a kis magyar közösséget, ahol legfiatalabb korosztály 60 éves, de a többség már 70–80 éves. A munkaképes középkorosztály Nyugaton vagy Magyarországon dolgozik. Van ugyan három tizenéves lány, akik még tudnak magyarul, de az utánuk jövő nemzedék már más nyelven fog beszélni…”
Tényleg, milyen sors várhat arra a közösségre, ahol csak óvoda és 1–4. osztályos iskola működik, de az is csak román nyelven! De nincs is, akit magyarul oktatni, hiszen a gyerekek többsége román vagy vegyes családból jár oda. Szinte hihetetlennek tűnik a Néptanítók Lapjának 110 évvel ezelőtti híradása, miszerint „a Nagyküküllő vármegyei Általános Tanítóegyesület kőhalmi járásköre Kóboron tartotta meg őszi rendes közgyűlését.” Boldog békeidők…
„Augusztus végén érkeztem, a program kilenc hónapig tart – folytatja a feladatok sorjázását Ferkó Zoltán. – Első lépésben a templomkertet kellene rendbe tenni, nagyon benőtte a bozót. Ide főként ember kell és gép, egy kisebb csapat egy hét alatt ki tudná takarítani. A református egyház komoly pályázatot nyújtott be a magyar kormányhoz, emellett keressük az uniós alapokat is, hiszen a falu nem csak a magyar kulturális örökség része, hiszen szász mintára épült, így egész Európa számára kincs, ami, ha elvész, többé nem lehet előteremteni.”
A világon egyetlen Kóbor van
Ferkó Zoltán emellett a közösségépítésben is szerepet vállal. „A faluban idős emberek élnek, akiknek nehezére esik a saját otthonukat elhagyni, úgyhogy én járok hozzájuk sorban, illetve ezt csináltam az első hetekben. A kétheti istentisztelet mellett összejövetelt szervezek számukra, a parókián megbeszéljük a legsürgősebb tennivalókat. Sok mindenben elkel a segítség. Orvosságot hozok Olthévizről, beviszem Sepsiszentgyörgyre azokat, akik magyar állampolgárságot szeretnének… Sajnos mindegyik magyar család magára van utalva, külön-külön küszködnek, és elmondásuk szerint nem látják a jövőt, sokszor úgy érzik, a semmiért küzdenek. Mezőgazdaságból él, aki még munkaképes, a 60–70 éveseknek még vannak még juhaik, marháik, ezzel foglalkoznak. Más megélhetési lehetőség nincs a faluban.”
Kóbort (románul Cobor, németül: Kiwern) legkönnyebben az E60-as útról lehet megközelíteni: Kőhalom (Rupea) előtt, Olthévíznél (Hoghiz) kell letérni Alsókomána (Comăna de Jos) irányába, ott nyugatra fordulunk Királyhalma (Crihalma), illetve Szásztyukos (Ticuș) felé, innen pár kilométernyi földút vár ránk a faluig. Meg lehet közelíteni északról, Zsiberk (Jibert) felől is, de az csak terepjáróval járható, mint ahogy személygépkocsival Felmér (Felmer) felől érkezni sem tanácsos.
„Szállást családoknál lehet keresni, magam is tudok ebben segíteni, illetve a parókián is le tudunk fektetni pár személyt – ajánlkozik Ferkó Zoltán. – Van egy német vállalkozó, aki csinált oda egy hagyományőrző farmot, lovakat tart, nála is van szálláslehetőség, de az nagyon drága, mert nyugati turistáknak szól. A templom most, romos állapotban is szép, be lehet menni, látogatható, fel lehet menni a harangtoronyban, az orgona fele még ép. Nemrég egy holland házaspár vendégeskedett nálunk, és a hölgynek sikerült megszólaltatnia pár orgonasípot. Most a még megmenthető, visszafordítható állapotában leledzik, de ha várunk 5–10 évet, már nem lesz visszaút. A világon egyetlen Kóbor van – ha ez eltűnik, más nem lesz.”
Aki anyagilag szeretne hozzájárulni a templom felújításához, illetve a falu megmentéséhez, a kóbori református parókia bankszámlaszámára utalhat pénzt:
Parohia Reformata Cobor RO17RZBR 0000 0600 06974290
Adószám (cod fiscal): 1383 6440 Kocsis Károly / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Rontások és ráolvasások könyve
Veszélyben a csángók!
Szombaton a kovásznai művelődési ház Ignácz Rózsa-termében, a Fábián Ernő Népfőiskola szervezésében Csoma Gergely fotó- és szobrászművész, a moldvai csángómagyarság kutatója mutatta be A megkötött idő – Varázslások, ráolvasások, rontások, archaikus imák és népmesék Moldvából című könyvét.
Csoma Gergely, aki unokatestvéri ágon bizonyítottan Kőrösi Csoma Sándor leszármazottja, már 41. éve kutatja, illetve ad ki könyveket a moldvai csángómagyarokról. Kovásznára a kilencedik kötetét hozta el, mely a csángók varázslásairól, rontásairól, ráolvasásairól, archaikus imáiról és népmeséiről szól.
A szerző először a hetvenes években, Gyimesben hallott a csángókról, több könyvet is elolvasott, majd 1976-ban ment ki először Moldvába. Kezdetben a Bákó körüli falvakat látogatta meg, majd a Románvásár környéki, legrégebbi „sziszegő nyelvjárású” falvakat kereste fel, ahol egy közel 700 évvel ezelőtti, archaikus magyar nyelvet beszélnek. Ezután Aknavásár környékét kereste fel, és az ott látottak és tapasztaltak olyan hatással voltak rá, hogy ezt követően évente 5–6 alkalommal is visszatért a csángó vidékekre.
A most bemutatott könyve egy néprajzi gyűjtésen alapul, mintegy 30 falu anyaga található meg benne, magnókazettákra rögzített hanganyagokból, fotókból, jegyzetekből állt össze. Számos csángó családot keresett fel, bábaasszonyokkal, gyógyítókkal, jósnőkkel találkozott, akik nemcsak történeteket meséltek, de beavatták őt a szokásaikba, „mágikus” tevékenységeikbe is.
Elmondta, könyve megírásakor az a cél vezérelte, hogy az utókor is elolvashassa és megérthesse, hogy milyen óriási tudással rendelkeztek a csángók a népi gyógyászatban, a csillagismeretben, a hitvilág területén.
– A csángóknak mindenfajta betegségre vannak ráolvasó verseik, ugyanakkor a gyakorlati, népi gyógyászati megoldások is jellemzőek körükben – részletezte. –Szerelmi varázslások, rontások, igézések, megkötések területén is eredményesen működnek ezek a mágikus tevékenységek. Az archaikus ima a nép által alkotott különleges imádságfajta, ami a liturgikus imáktól elkülönült, ugyanakkor bizonyos pogány kori elemeket is őriz. Ezeket a tevékenységeket régen titkon, rejtve művelték, a tudást ma is őrzik.
A csángók identitását 1880 óta folyamatosan és tudatosan roncsolják, pusztítják a román katolikus egyház és a román állami intézmények, hatóságok emberei. Úgyhogy egyre kevesebb esély van arra, hogy a moldvai csángómagyarság megmaradjon – tette hozzá figyelmeztetve.
Csoma Gergely: A megkötött idő – Varázslások, ráolvasások, rontások, archaikus imák és népmesék Moldvából /Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2016/ Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Két előadással megy a gyergyói kollokviumra a színház
Tíznapos lesz idén a seregszemle Gyergyószentmiklóson, az udvarhelyiek a Roberto Zuccót és a Stop the Tempót viszik.
A Tomcsa Sándor Színház két produkcióval vesz részt a kollokviumon. A Stop the tempo október 14-én, szombaton délután 3-tól lesz a YourLivingRoomban, ami a Figura színház művészkávézója, illetve kultúrkocsmája, míg a Roberto Zucco október 16-án, hétfőn lesz a nagyteremben.
A XII. Nemzetiségi Színházi Kollokvium október 13. és 22. között zajlik Gyergyószentmiklóson, az előadásokon kívül filmvetítések, koncertek és beszélgetések is lesznek. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Emlékművet avatott a református közösség
Október 1-én emlékművet avattak fel a margittai református templom kertjében. Az avatást ünnepi istentisztelet előzte meg, az igét Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette. Az alapigét János Evangéliuma 12. részének 12-19-ig terjedő verseiből vette.
Prédikációjában kitért arra, hogy ma, amikor gyülekezetek ürülnek meg, mert az emberek elhagyják otthonaikat, szülőföldjüket, elmennek végeláthatatlan utakra, sokszor céltalanul, kimerítve a kalandozás fogalmát, jó dolog látni, hogy a margittai Gyülekezet gyarapodik és megtölti templomát. „Testvéri közösségben vagyunk és emléket állítunk. Mindig lesznek erős, ünneplő és emléket állító, imádkozó, jövőképet hordozó közösségek.”– mondta az ünnepi szónok. Október hava lévén, kitért arra is, mennyire fontos volt, mi mindent adott a reformáció az embereknek. A püspök után a házigazda, Kovács Gyula lelkipásztor mondta el az ünnepséghez fűződő gondolatait. Az alapigét a 25. Zsoltár 1-2 verséből vette. „A reformáció 500. évfordulóján, október havában, együtt vagyunk, egy akarattal.” – mondta beszédének bevezető részében. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy: „ A reformáció értéket adott ennek a világnak, a reformáció Isten műve, ami által meg akarja tartani az ő Anyaszentegyházát. A reformáció a Szentíráshoz való visszatérés, Isten igéjének magyarázása mindenkinek saját anyanyelvén. A Biblia szövegének anyanyelvre való fordítása és nyomtatása, mindenki számára elérhetővé tétele.” Kegyelettel emlékezett azokra, akik vállalták hitükért a szenvedéseket is. Beszédének második részében a margittai református egyházközség nevében köszöntötte azokat, akik együtt ünnepeltek a közösséggel: Ft. Csűry István püspököt és feleségét, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzőjét, püspök helyettesét, Nt. Derencsényi Istvánt, és feleségét, a debreceni Kossuth utcai gyülekezet küldöttségét, Cseke Attila szenátort, a helyi és körzeti RMDSZ-, valamint az intézmények és civil szervezetek vezetőit és mindenkit, aki jólélekkel érkezett az ünnepi istentiszteletre. A tiszteletes felkérte a Református Kórust és a Mi-Kis Kórust, hogy mutassák be énekszolgálatukat, valamint ifj. Kiss Imrét és Lőcsei Erzsébetet ezen alkalomra választott versük elszavalására. Ezen szolgálatok is emelték az ünnepi hangulatot.
A templomkertbe
A templomban záróénekként a Szózatot énekelték a hívek, majd a templomkertbe vonultak, hogy részt vegyenek az emlékmű avatásán. Kovács Gyula lelkipásztor mutatta be dióhéjban az emlékművet és készítőjét/tervezőjét Szabó István monospetri fafaragó művészt. Köszönete mondott az alkotónak és az anyagi támogatónak, Nemes Antal vállalkozónak egyaránt. Az emlékmű első oldala kézben tartott szívet ábrázol, alatta a kálvini jelmondat: Szívemet égő áldozatul neked adom Uram felirattal. A hátoldala szintén kézben tartott szívet ábrázol, alatta: A reformáció 500 évében. Egyedül Istené a dicsőség feliratokkal. Az emlékmű felső centrális része lángszimbólumot ábrázol. Avató beszédet Nt. Derencsényi István mondott. „A margittai református közösség időtálló, maradandó alkotással emlékezik az évfordulóra. A kálvini jelmondat már sok évszázad próbáját kiállta, most Margittán is emlékműbe vésve lesz időtálló, mondta a magyarországi vendég. Az emlékművet Ft. Csűry István, Nt. Derencsényi István és Kovács Gyula lelkipásztor leplezték le. A beszédek között Kocsis Alexa szavalata hangzott el. A polgári vendégek közül Cseke Attila szenátor mondta el ünnepi gondolatait. „Örömömre szolgál, hogy együtt lehetünk szülővárosomban és ünnepelhetjük a reformáció 500. évfordulóját.”- mondta beszédének bevezető részében. A továbbiakban kifejtette, hogy a reformáció egyetemes értékeket teremtett, nem csak a reformátusok javára. „Nekünk, magyaroknak elsősorban a magyar nyelvet hozta, hiszen anyanyelvünkön olvashattuk a Bibliát, hallgathattuk az istentiszteleteket és hozta az erdélyi szellemiséget.”- latolgatta a továbbiakban.
Püspöki áldás
Az ünnepség a templomkertben püspöki áldással, majd nemzeti imánk éneklésével zárult, majd a meghívott vendégeket szeretetvendégség várta a parókián. Szőke Ferenc / erdon.ro

Bilinccsel várták Liviu Dragneát a legfelsőbb bíróság épülete előtt
Mintegy tucatnyi tüntető fogadta kedden a legfelsőbb bírósághoz érkező Liviu Dragneát. A Szociáldemokrata Párt elnökének újrakezdődött az a pere, amelyben hivatali visszaélésre való felbujtással vádolják.
A tüntetők a Belina-ügy miatti felháborodásuknak adtak hangot. „Igazságszolgáltatást, ne korrupciót!” – kiabálták, többen pedig bilincseket nyújtottak feléje. Többen a szemére hányták, hogy a „bőrét mentve” próbálja átalakítani a hazai igazságszolgáltatást.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) 2016. július 15-én állította bíróság elé hivatali visszaélésre való felbujtás és csalás miatt Liviu Dragneát, aki a feltételezett bűncselekmények elkövetése idején a Teleorman Megyei Tanács elnöke volt.
Ugyanabban az ügyben Dragnea volt feleségét, Bombonica Prodanát, a Teleorman megyei gyermekvédelmi igazgatóság akkori magas beosztású hivatalnokát, valamint több más személyt is bíróság elé állított a vádhatóság.
A per már a végéhez közeledett, amikor a legfelsőbb bíróság elrendelte az újratárgyalását. Ennek oka, hogy időközben nyugdíjba ment az ügyben ítélkezni hivatott bírói testület egyik tagja.
Ez áll a vádiratban
A DNA szerint Dragnea közbenjárt annak érdekében, hogy a gyermekvédelmi igazgatóság alkalmazzon két személyt – Adriana Botorogeanut és Anisa Niculina Stoicát –, akik valójában mindketten a Szociáldemokrata Párt Teleorman megyei szervezeténél dolgoztak. Adriana Botorogeanut 2005-ben alkalmazták mint az intézmény adminisztratív osztályának szakinspektorát, Anisa Niculina Stoicát pedig 2006-ban vették fel referensi munkakörre.
A vádhatóság szerint azonban a két szóban forgó alkalmazott soha nem jelent meg a munkahelyén, és a munkaköri leírásában szereplő feladatok közül egyet sem látott el, ehelyett mindketten a Teleorman megyei PSD-nél tevékenykedtek. Agerpres; HotNews; maszol.ro

Indul az Örökségünk őrei – székelyföldi- és szórvány döntővel bővül a program
Hatodik alkalommal startol az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket mozgalom az RMDSZ kulturális főosztályának szervezésében. A minden év októberében induló program idén két döntővel is bővül, így a vetélkedők végén három győztes csapat vehet részt a brüsszeli jutalomkiránduláson Winkler Gyula európai parlamenti képviselő jóvoltából. A szervezők 15 fős 9–12. osztályos csapatok jelentkezését várják.
„A programban részt vevő fiatalok lelkesedése miatt az idén úgy gondoltuk, hogy tovább kell azt bővítenünk. Így a hagyományos kolozsvári döntő mellett, ahol a kolozsvári magyar iskolák szoktak megmérkőzni, létrehoztunk egy szórvány döntőt, ahol a szórványban levő összes magyar iskola és tagozat összeméri tudását, és egy székelyföldi döntőt is, hiszen legnagyobb örömünkre Marosvásárhelyen is be akarják indítani az Örökségünk őrei programot” – idézi az RMDSZ keddi tájékoztatója Hegedüs Csillát, a szövetség kultúráért felelős ügyvezető alelnökét.
Mint írják, a szervezők szívesen látnák a programban a Hargita és Kovászna megyei iskolákat is. Amennyiben a mozgalom Székelyföldön is beindul, külön döntőt szerveznek majd ott is, így a székelyföldi nyertes csapat is brüsszeli jutalomkirándulásban részesülhet. Emellett az RMDSZ kulturális főosztálya minden évben megszervezi az Örökségünk Őrei erdélyi hálózatának táborát, amelyben az iskolai döntőt megnyert csapatok vehetnek részt – emlékeztet a közlemény.
A vetélkedőn részt vevő diákok feladata, hogy az általuk választott műemléket fél éven keresztül tanulmányozzák, majd másokkal is megismertessék azokat az értékeket, történeteket, különleges eseményeket, amelyek egyedivé teszik azt.
Hegedüs Csilla úgy véli, a legfontosabb, hogy a fiatalok saját eszközeikkel fedezzék fel, és mutassák be az örökbefogadott épületek értékeit egy színházi előadás, flashmob, főzőverseny, film vagy akár egy fantáziadús Facebook-oldal keretében. Így megismerhetik és megszerethetik ezeket az épületeket, és kiváló őrzőivé válhatnak az elkövetkező ötven, akár száz évben is – áll az RMDSZ tájékoztatójában.
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő a kezdetek óta a mozgalom támogatója, a nyertes csapatoknak brüsszeli jutalomkirándulást ajánl fel, amellyel arra szeretnék felhívni a diákok figyelmét, hogy az erdélyi magyar és az európai identitás kiegészíti egymást. „Büszke vagyok az Örökségünk őrei mozgalomra, izgalmas programnak tartom, örömmel veszek részt benne" – fogalmazott. Elmondta: idén kezdeményezték, hogy a mozgalom bekerüljön az európai jó gyakorlatok közé, annál is inkább, hogy 2018-ban a Kulturális Örökség Évét ünneplik Európában.
„Azt szeretnénk, hogy a többi kárpát-medencei magyar régió is vegye át ezt a sikeres műemlékvédelmi programot. Újabb évad következik, ez új lendületet, új energiákat jelent, bizonyára idén is lesznek olyan csapatok és helyszínek, amelyek most kapcsolódnak be a mozgalomba. Nemcsak sok sikert kívánok a résztvevőknek, hanem sok felejthetetlen élményt is, hiszen ez olyan program, amely a diákokat megmozgatja, barátságok szövődnek, tanulni lehet, tapasztalatokat szerezni” – összegzett Winkler Gyula.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke ugyanakkor rámutatott: megújult erővel és lelkesen vágnak bele az idei kiadás szervezésébe is, „hiszen évről-évre egyre több fiatal érdeklődését sikerül felkelteni”.
„A programot 5 évvel ezelőtt indította el az RMDSZ, és azóta a Szövetség egyik sikertörténetévé vált, az Európai Unióban is mint példaértékű projektet emlegetik. Eddig 1500 fiatal fogadott örökbe műemlékeket Erdély-szerte, így mutatták meg szűkebb-tágabb környezetüknek azt, amit itt Erdélyben az elmúlt 1000 évben teremtettünk, és azt, ahogyan vigyáztunk erre az örökségre az elmúlt 100 évben is. Ami a miénk, annak a megőrzése a mi feladatunk, és erre kiváló lehetőség az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket mozgalom” – összegzett Hegedüs Csilla. maszol.ro

A DK nem szeretné, hogy az erdélyi magyarok is szavazzanak Magyarországon
A Demokratikus Koalíció azt szeretné, hogy ne szavazhassanak a magyarországi választásokon azok, akik soha nem éltek Magyarországon. A párt alelnöke keddi, budapesti sajtótájékoztatóján kijelentette: jognak és kötelességnek együtt kell járnia, ezért csak az voksolhasson, aki viseli annak következményeit. Vadai Ágnes emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban készült el a szászfenesi református templom, amelynek építését a magyar kormány anyagilag is támogatta. A templomavatón mondott beszédében Orbán Viktor miniszterelnök „alig burkoltan kijelentette”, a község azért kapott pénzt az építkezésre, mert 2014-ben „az erdélyi magyarok a Fideszre szavaztak” és akkor várhatnak további pénzeket, ha jövőre is a mostani kormányt támogatják – fogalmazott a független képviselő.
A Demokratikus Koalíció helyesnek tartja, ha a mindenkori magyar kormány hozzájárul a határon túli magyar közösségek oktatási, kulturális kiadásaihoz és a határon túli magyarság nemzeti identitásának megőrzéséhez. Ugyanakkor tűrhetetlen és elfogadhatatlan, hogy Orbán Viktor a magyarországi adófizetők pénzén vásároljon magának szavazatokat a szomszédos országokban – jelentette ki Vadai Ágnes. (mti) Transindex.ro

Napi gyurcsányizmus: A DK szerint Orbán Viktor szavazatokat vásárol Erdélyben
A Demokratikus Koalíció azt szeretné, hogy ne szavazhassanak a magyar választásokon azok, akik soha nem éltek Magyarországon. A párt alelnöke keddi, budapesti sajtótájékoztatóján kijelentette: jognak és kötelességnek együtt kell járnia, ezért csak az voksolhasson, aki viseli annak következményeit.
Vadai Ágnes emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban készült el Szászfenesen egy református templom, amelynek építését a magyar kormány anyagilag is támogatta. A templomavatón mondott beszédében Orbán Viktor miniszterelnök „alig burkoltan kijelentette”, a község azért kapott pénzt az építkezésre, mert 2014-ben „az erdélyi magyarok a Fideszre szavaztak” és akkor várhatnak további pénzeket, ha jövőre is a mostani kormányt támogatják – fogalmazott a független képviselő.
A Demokratikus Koalíció helyesnek tartja, ha a mindenkori magyar kormány hozzájárul a határon túli magyar közösségek oktatási, kulturális kiadásaihoz és a határon túli magyarság nemzeti identitásának megőrzéséhez. Ugyanakkor tűrhetetlen és elfogadhatatlan, hogy Orbán Viktor a magyarországi adófizetők pénzén vásároljon magának szavazatokat a szomszédos országokban – jelentette ki Vadai Ágnes. MTI; itthon.ma

Fidesz: Gyurcsányék megint megtagadnák a külhoni magyarokat
A Fidesz-frakció szerint Gyurcsány Ferencék megint megtagadnák a külhoni magyarokat, újra gyűlöletkampányt folytatnak ellenük, ahogy azt egyszer már megtették.
A kormánypárt arra reagált az MTI-nek kedden küldött közleményében, hogy a volt miniszterelnök vezette DK azt szeretné: ne szavazhassanak a magyar választásokon azok, akik soha nem éltek Magyarországon.
A Fidesz-frakció ezt úgy kommentálta: „mindig is tudtuk, hogy Gyurcsányék soha nem adnának állampolgárságot és szavazati jogot a külhoni magyaroknak”.
2004-ben magyart magyar ellen fordítottak – írták reagálásukban, emlékeztetve, hogy Gyurcsány Ferenc több baloldali képviselővel és Vona Gábor Jobbik-elnökkel együtt a kettős állampolgárságról szóló törvényt sem szavazta meg.
A külhoni magyarság a nemzet elválaszthatatlan része, „Gyurcsányék azonban előbb adnának jogokat a migránsoknak, mint a külhoni magyaroknak” – fogalmazott a nagyobbik kormánypárt parlamenti képviselőcsoportja. (MTI)

CLUJ ÉS NAPOCA: EGY NÉVCSERE TÖRTÉNETE
Györke Zoltán volt prefektus – helyettes közölt egy dokumentumot, amely azóta bejárta a román sajtót. Az 1974 október 15-i közgyűlésen Nicolae Ceauşescu rövid párbeszédet folytatott hat párttársával – többek között Elena Ceauşescuval – Kolozsvár (Cluj) 1850 éves municípiumi fennállásának alkalmából a város nevének megváltoztatásáról. A párbeszéd több jelenségre is rávilágít: egyrészt a kor régészeti és történészi kutatásainak eredményeire, a diktatúra vezető politikusainak intellektuális hiányosságaira de legfőképp a „Cluj–Napoca” névváltozat hiteltelen és megalapozatlan voltára.
A rövid párbeszédből kivehető, hogy az ötletet maga a pártvezér, Nicolae Ceauşescu kezdeményezte, ráadásul egyetlen nappal a Kolozsváron tartott ünnepség előtt. A beszélgetésből kiderül, hogy Leonte Răutu kivételével a társaság többi hat tagja semmit sem tud Kolozsvár ókori és középkori történetéről – mi több, Buda és Pest történetéről sem. A pártvezér szavaiból ugyanakkor kiderül, hogy az információt, miszerint a Napoca név dák eredetű és Hadrianus császár idején, 124-ben a település municípiumi rangot kap, történészek tanulmányaiból merítette. Ahogy azt is, hogy a római település falusias formában fönnmaradt a középkorig, amelynek „római lakosai” adták a latin Clusum nevet a településnek. Ezekre az információkra építve a város másnap Szörényvárhoz hasonlóan, dákórómai nevet kapva „Cluj–Napoca” lett. A helyzet azóta sem változott, bár ahogy a címermódosítást is egyre többen kezdeményezik és támogatják civil körökben, úgy most Györke Zoltán révén Kolozsvár régi nevének visszaállítása is aktuális lett.
Érdemes azonban egy kis historiográfiai kutakodást végezni a témában. Milyen dokumentumok állhattak Ceauşescu rendelkezésére amelyben azt olvashatta – már ha jól értette a szöveget – hogy Clusum latin neve a rómaiaktól származik és Napoca bizonyosan dák fogalom? A történészeket rég foglalkoztatta Kolozsvár ókori története. Azt már a reneszánsz kor polihisztorai is tudták, vagy legalábbis gyanították, hogy a castrum Clus – Kulusuar – Kolozsvár – Claudiopolis – Klausenburg neveket viselő településnek vannak sokkal régebbi nyomai is. Már Szamosközy István is leírja 1598 –ban, hogy Kolozsvár valószínűleg a Ptolemaiosz által felsorolt 40 dáciai településnév közül Napukával azonosítható.
Ezt három felirattal is alátámasztja, amely akkor Barát Péter házának bejáratában és a városfalba beépítve volt látható. Szamosközy tézisét sokáig elfeledték, ám Torma Károly és Theodor Mommsen, az erdélyi és egyetemes latin epigráfia jeles kutatói a XIX. század második felében már biztos érvekkel és bizonyítékokkal tudták alátámasztani, hogy a mai Kolozsvár alatt nyugvó római város a Municipium Aelium Hadrianum Napoca nevet viselte. Később, a város Colonia Aurelia Napocensis néven új, magasabb városi rangot kapott.
A rómaiak már a 106-ban történt hódítást követően letelepedtek itt, ezt bizonyítja a néhány évvel később emelt ajtonyi mérföldkő, amely Potaissa (Torda) és Napoca közötti út elkészültéről tanúskodik, de ekkor még csak a „Napoca” nevet viselte a falusias település. A név etimológiájáról számtalan tanulmány született román, magyar és külföldi szakemberek tollából is. Az egyik legrészletesebb elemzést a román régészet úttörője, Vasile Pârvan írja, aki szerint a Napoca szó a görög napai – napae (ναπαι /ναπαε) szóból eredhet, amely egy népnevet takar.
Ez a jelenség ráillik a Ptolemaiosz féle település – lista számos tagjára, a görög származású, de római környezetben nevelkedett szerző ugyanis nemcsak római településeket, de helyi, őslakos telepeket, vidékneveket, földrajzi elnevezéseket is összegyűjt – nemegyszer egymástól eltérő kronológiai forrásokból. Nem kizárt, hogy a Napuka (Ναποκα) névvel jelzett földrajzi egység nem is egy település, hanem egy völgy, egy vidék vagy egy erődítmény neve lehetett. A mai kutatás elfogadja Τomaschek tézisét, amely szerint a fogalom trák vagy talán dák eredetű és „erdős völgyet” jelölhet. A rómaiak szokása volt, hogy megőrizték számos helyen az őslakos település vagy vidék nevét. Így volt ez a kelták lakta Noricum, Raetia vagy akár Pannónia esetén is. Dacia szinte össze településneve trák, vagy dák eredetű, egyedül Romula visel latin nevet. Ez a romanizáció és a rómaiak hódításának sajátossága volt: a helyi kultúra megbecsülése és felhasználása.
Bár az 1950-es és 60-as években számos régészeti ásatás folyt Kolozsváron és környékén, nem sikerült azonosítani az egykori dák települést, Napocát. Ion Mitrofan, aki számos cikket is irt az ókori város történetéről, ásatásokat folytatott Szamosfalván, ám a feltárt dák leletanyag nem tűnt elégségesnek egy település nyomainak. Hasonlóan kevés régészeti anyagot sikerült feltárni a szászfenesi Leányváron, ahol a középkori vár feltárása során dák kerámiára is bukkantak. A szórványos kerámialeletek – amelyek 5% -ban a kolozsvári ásatások során is előkerültek – nem szolgálnak elég bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy létezhetett a közelben egy dák település. Sarmizegetusa (Várhely) és a többi külföldi analógia azt mutatja, hogy míg a helyi lakosság erődítményeit és városait dombokra, magaslatokra helyezte, a rómaiak mindig a kereskedelemre és mozgásra alkalmasabb völgyeket kedvelték. Ezért is került a római város a mai Kolozsvár szívébe.
Ma tehát, a kutatás jelenlegi állása szerint a Napuka (Napoca) név feltételezhetően dák vagy trák eredetű (bizonyosan nem latin) de nem tudjuk, hogy egy, a római város mellett, felett elterülő várat, várost vagy egy egész földrajzi egységet, régiót, völgyet jelölt –e. Néhány szakértő – így az 1960 –as években már aktívan publikáló Dumitru Protase továbbra is tartja magát ahhoz, hogy kellett egy dák településnek léteznie itt.
A római település a Kr.u. III. század végéig állhatott, amikor folyamatosan elnéptelenedett, majd kihalt. A népvándorlás korának számos kultúrája – gótok, gepidák, avarok, szlávok – telepedtek le hosszabb – rövidebb ideig itt, de egyikük sem hagyott látható nyomot a településen, mi több, többségük nem is a római városban, hanem attól távolabb, a mai Polus Bevásárlóközpont területén telepedett le. A középkori vár és körülötte kialakult település első említése csak 1177 –ben bukkan föl mint castrum Clus. A Clus – Kulusuar név etimológiájáról is hosszú vita folyt, számos elmélet született úgy a román, mint a magyar történetírásban. Nemegyszer a téma ideológiai és politikai színezettel és céllal ecsetelte a név „latin” vagy „ősmagyar” eredetét. A mai álláspont szerint szláv személynévből származhat Kolozsvár neve.
1974 –ben tehát, amikor Ceauşescu embereinek össze kellett gyűjtenie az adatokat a névváltoztatáshoz, már temérdek szakirodalom sorakozott úgy a román, mint a magyar és nemzetközi oldalon is. Feltételezhetjük azonban, hogy a pártideológia csak bizonyos szerzőket – így Constantin Daicoviciu, Stefan Pascu vagy David Prodan műveit – preferálták. Ezekből természetesen a kontinuitás elméletét és a municipalitás 1850 éves folytonosságát ki lehetett hámozni és „bizonyítékokkal” alátámasztani, annak ellenére, hogy mindkét történész tudta: közel 9 évszázad hiányzik a város történetéből 270 és 1170 között, amikor aligha állhatott város a Szamos partján. Ennek ellenére, Ceauşescu átnevezte a várost. Ha pontos lett volna, a „Cluj – Colonia Aurelia Napocensis” nevet kellett volna adja, hisz Napoca, mint dák nevet viselő, római város soha nem is létezett ilyen névvel.
1974 –ben, az átnevezést követően számos cikk jelent meg, amely „bizonyítani” próbálta – vagy legalább a helyi lakossággal tudatni, mi is volt Napoca és hogyan illeszthető be Kolozsvár történetébe. Ekkor jelenik meg Bodor András cikke a Korunkban, Hadrian Daicoviciu és Ioan I. Russu tanulmánya is a város történetéről.
Ma egyre többen az átnevezés mellett voksolnának, annak súlyos adminisztratív következményei ellenére. A civil szféra érezhetően le akarja „vakarni” a kommunizmus hagyatékát a város szép neve mellől. Félő, hogy ezzel a rejtélyes Napoca és a kevésbé ismert római város, Colonia Aurelia Napocensis is háttérbe szorul. Pedig számos város Romániában, de főleg külföldön – London, Köln, Szombathely, Carnuntum, Tarragona, Budapest, Gyulafehérvár – be tudta építeni a városimásba a római múltat. Kolozsvárnak is így kell tennie a közeljövőben. T. Szabó Csaba / Erdélyi Krónika; Erdély.ma

MEGALAKULT A “BALKÁNI VISEGRÁDI NÉGYEK CSOPORTJA”
Mihai Tudose kormányfő azt nyilatkozta kedden Várnában, hogy Románia, Bulgária, Görögország és Szerbia az Európai Uniót védő „fal” lehet.
„Nem csináltunk egyebet, mint kibővítettük az együttműködést Románia, Bulgária, Görögország és Szerbia között. (…) A négy ország lehet az Európai Unió kapuja, de lehet akár egy olyan fal, amely védi az Uniót” — hangoztatta a román miniszterelnök.
Tudose szerint fontos, hogy mindenki megértse, hogy „ez a csapat” nem „valaki, vagy valami ellen” állt össze, hanem azért, hogy „együtt jobban érvényesítsék érdekeiket”.
Bojko Boriszov bolgár államfő szerint kedden megalakult Várnában a „balkáni visegrádi négyek csoportja”, amely ‘jót tesz Európának’ és amely’együtt fogja hallatni hangját’.
A négy kormányfő a várnai Evkszinográd palotában vett részt a magas szintű négyoldalú találkozón, a következőre várhatóan Szerbiában kerül sor. Agerpres; Erdély.ma

LUDOVIC ORBAN PNL-ELNÖK LÁTOGATÁSÁRÓL AZ EURÓPAI NÉPPÁRT EP-FRAKCIÓJÁNAK ÜLÉSÉN
Az Európai Parlament a heti strasbourgi munkahetén, kedd este Ludovic Orbant, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnökét látta vendégül az Európai Néppárt politikai csoportja. A képviselőcsoport ülésén lezajlott eszmecserét Manfred Weber frakcióelnök nyitotta meg, testvéri módon üdvözölve az európai pártcsalád legnagyobb román tagszervezetét.
Előterjesztésében a nemrégen megválasztott liberális elnök előbb az 1875-ben megalakult, nagy múltú pártját mutatta be, majd a romániai belpolitikai helyzetet ismertette. Kiemelte, hogy országa elkötelezett híve az európai integrációnak, pártja pedig az 1918-as „nagy egyesülés” egyik megvalósítója. Egyebek mellett síkra szállt Románia schengeni övezeti tagságáért, melynek legfőbb feltételei adva vannak. Előterjesztését követően a képviselők kérdéseire válaszolt.
Tőkés László hozzászólásában örömmel üdvözölte a körükben megjelent pártelnököt. Elmondta, hogy a 2014-es elnökválasztáson az erdélyi magyarok elsöprő többsége a PNL jelöltjére, Klaus Iohannisra szavazott. Akkor még egyazon „platformon” voltak a liberális párttal – mondotta. Visszautalva az általa emlegetett „nagy egyesülésre”, a trianoni békeszerződést is megemlítette, melynek értelmében a békecsinálók Romániának ítélték Erdélyt. Megérett az idő, hogy végre sor kerüljön a román–magyar megbékélésre. Hogyan látja ennek lehetőségét és esélyét, és mit tud tenni ennek érdekében a PNL? – tette fel a kérdést, rákérdezve egyben arra is, hogy egyik szeptemberi nyilatkozatában a kisebbségi magyar nyelvhasználatot miért nevezte „privilégiumnak”. Az Európai Unió miként lehetne a megbékélés elősegítője? – zárta hozzászólását.
A teljes válaszadást megkerülő feleletében Ludovic Orban kétségbe vonta, hogy szükség volna román–magyar megbékélésre, mivel – vélekedése szerint – a románok és a magyarok között nincsenek jelentős feszültségek, másfelől pedig Románia példás módon biztosítja a kisebbségi jogokat. Ezzel együtt felidézte minisztersége idejét (2007–2008), valamint az RMDSZ hosszan tartó kormányzati szerepvállalását, mely időszakokban a magyar szervezet követeléseinek többsége – állítása szerint – teljesült.
Legvégül, az elhangzottak kiegészítéseképpen Winkler Gyula EP-képviselő is kifejtette véleményét. Elismerve ugyan, hogy az eltelt 27 évben az RMDSZ sok eredményt ért el, mindazáltal ő is szükségesnek ítélte a megbékélést. Ehhez pedig román–magyar intézményes párbeszédre volna szükség – mondotta. Erre nézve a román politikus csak annyit jegyzett meg, hogy a parlamentben van a helye a dialógusnak.
Magyar képviselőink és néhány román társuk utóbb a parlament folyosóján folytatták a vendéggel való kötetlen eszmecseréjüket. Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája; Erdély.ma

ORBÁN: KERÍTÉS HELYETT INKÁBB ROMÁNIA HATÁRAIT VÉDENÉNK
Magyarország a Romániát próbára tevő migrációs nyomás esetén szívesebben segítene megvédeni Románia keleti határait, minthogy kerítést kelljen húznia a magyar-román államhatáron. Erről Orbán Viktor miniszterelnök beszélt abban az interjúban, amelyet a Nagyváradon megjelenő Bihari Napló közölt számában.
Orbán Viktor úgy vélte: nőni fog a kelet felől Európára nehezedő migrációs nyomás, és ez megnöveli Románia súlyát az elkövetkező időszakban. „Románia ebből a szempontból fontos állam, és fontos küldetése lesz, hogy a keleti határainál megállítsa az Európába tóduló ellenőrizetlen migráns tömegeket. Keleti határainál előbb-utóbb hatékony határzár-rendszert kell létrehoznia. Másképp Romániát el fogják lepni a migránsok, és akkor nekünk magyaroknak kell majd a román határon kerítést húznunk.
Ezt mindenképp szeretnénk elkerülni. Szívesen segítünk inkább – ha kell – Romániának abban, hogy meg tudja védeni a keleti határait” – fogalmazott Orbán Viktor. Hozzátette: reménykedve tekint az ortodox egyházra és a román politikai vezetésre, bízik benne, hogy ők is úgy látják, Románia jövőjéről, Románia keresztény jövőjéről van szó. Úgy vélte: Románia és Magyarország jól együttműködhet ezen az alapon a következő években.
Közép-Európa nagy évtizedei jöhetnek
A miniszterelnök elmondta: a következő évtizedeket Közép-Európa nagy évtizedeinek látja. „A lengyelek, a csehek, a magyarok és a szlovákok biztosan komoly sikereket fognak elérni együtt, és még a szlovénokat is ide sorolhatom. A horvátokkal még el kell rendeznünk néhány kérdést. A szerbek pedig határozottan csatlakozni akarnak ehhez a közép-európai sikertörténethez.
Az is nyilvánvaló, hogy a romániai magyaroknak is helye van ebben a felemelkedésben” – fogalmazott. Hozzátette, a románoknak kell eldönteniük, hogy a magyarokkal együttműködve, közös gazdasági projekteket elindítva, közös célokat kitűzve tudnának-e kötődni egy nagy közép-európai sikertörténethez. „Egy V4 plusz Románia formációban megtalálhatnánk az együttműködésnek azt a formáját, ami végül a romániai románoknak is életszínvonal-emelkedést, nagyobb biztonságot és jobb perspektívákat jelentene. Mi ezt a kaput nyitva tartjuk” – jelentette ki.
A magyar kormánynak feladata kiállni a nemzetközi fórumokon
A miniszterelnök azt is elmondta azonban, hogy a magyar kormánynak feladata kiállni a nemzetközi fórumokon és kétoldalú viszonylatban is a magyar kisebbségi közösségek jogai érdekében. Konkrét megoldandó ügyként a bezárt marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium újraindítását, és az egykor államosított ingatlanok „csigalassú” visszaszolgáltatási folyamatának a felgyorsítását említette. Hozzátette, a magyar nemzetpolitika már nem merülhet ki csupán jogvédelemben.
„A románokkal meg kell vitatnunk ezeket a dolgokat, ugyanakkor a másik kezünkkel ki kell nyitnunk azt a kaput, amin a románok beléphetnek a közép-európai gazdasági térségbe. Szerbiával már sikerült megteremtenünk egy olyan együttműködést, melynek nyertesei a szerbek, meg az ott élő magyarok is. Jól haladunk Szlovéniával, és kiváló az együttműködésünk a szlovákokkal is.
Várjuk, hogy kezet foghassunk
„Azt várjuk, hogy valahogy kezet tudjunk fogni a románokkal a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés keretében” – utalt a magyar gazdaságfejlesztő programokra a miniszterelnök. Biztatónak tartotta, hogy Liviu Dragneával, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökével a marosvásárhelyi iskolaügy kapcsán sikerült biztató személyes kapcsolatot kialakítania.
„Ezt szeretném megerősíteni a két kormányzó párt között is, függetlenül attól, hogy különböző nemzetközi politikai családokhoz tartozunk” – tette hozzá. Nagy-Románia létrejöttének a 2018-as centenáriumára utalva kijelentette: „a románok megérdemlik, hogy őszintén beszéljünk velük, és mi is megérdemeljük azt, hogy őszintén beszéljenek velünk”. Hozzátette: „megpróbáljuk ezt a ’18-as évet valahogy úgy túlélni, hogy mind a két közösség úgy érezhesse, méltóságának sérelme nélkül került ki egy érzelmileg is bonyolult időszakból”.
A katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány
Az erdélyi magyar autonómia-törekvéseket a katalán népszavazás fényében firtató kérésre Orbán Viktor kijelentette: a katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány, mert ezt spanyol belügynek tekinti. Az autonómiát olyan gondolatnak látta viszont, amely körül sok a bizalmatlanság. „Ott azonban, ahol nem elvi csatákat vívtunk, hanem megpróbáltunk gyakorlatias együttműködést kialakítani, mint például a Vajdaságban, kiderült a szerbek számára is, hogy nem ördögtől való, és a magyarokkal ebben a kérdésben is meg lehet egyezni. Romániával egyelőre messzebb vagyunk ettől” – vélekedett. Úgy értékelte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) sikerült túllépni a korábbi sérelmeken, és együttműködésük a jövőre tekint. Hozzátette: a mindenkori magyar kormánynak azokkal kell együttműködnie, akikben a romániai magyarság megbízik. A romániai választások eredményei pedig egyértelműsítették az erdélyi erőviszonyokat.
Azt is megjegyezte: szívesen dolgozik együtt Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel. A Bihari Naplóban szerdán közölt interjúban Orbán Viktor arra kérte a külhoni magyarokat, hogy vetessék fel magukat a magyarországi választói névjegyzékbe, és vegyenek részt a jövő tavasszal esedékes parlamenti választáson. „Azt javaslom, hogy a közösen megnyitott úton együtt haladjunk tovább” – fogalmazott Orbán Viktor. hirado.hu; Erdély.ma

Kiállnak a csernátoni polgármester mellett
A végleges ítélet után hat hónapon belül kérjen rendkívüli perorvoslatot, ezt javasolta Tamás Sándor Kovászna Megye Tanácsának elnöke a tisztségéből felfüggesztett csernátoni polgármesternek. A tanácselnök szerint, erre azért van szükség, hogy bebizonyosodjon törvénytelen az ellene hozott döntés.
„Nincs rosszhiszemű eljárás. A kapott pénzt rendeltetésének megfelelően használták fel, ezt dokumentumok bizonyítják. Károkozás nem történt, hiszen a község visszafizette a vitatott pénzösszeget a végleges ítélet megszületése előtt. Az elkövetkezőkben az üggyel foglalkozni kell. Odaállunk Csernáton vezetője mellé is, hiszen jó katonát nem hagyunk kint. Sem eddig, sem ezután nem marad közösségi támogatás nélkül – fogalmazott Tamás Sándor.
A tanácselnök hozzátette, 21 éve ismerik egymást Bölöni Dáviddal, aki 27 éve áll a község élén, ami azt bizonyítja, hogy az emberek megbíztak benne, ugyanakkor európai szintűvé fejlesztette Csernáton község mind a négy települését.
Mint ismeretes az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) tavaly decemberben emelt vádat a polgármester ellen, azért mert – az ügyészség szerint – 2008-2009-ben 738 hektár legelő után igényelt támogatást Csernáton községe, amelyet a helyi gazdák használtak, így a kifizetési ügynökség visszakövetelte a több mint 312 ezer lejes támogatást. A jogerős ítélet szerint, az elöljárót egy év és négy hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a bíróság, ezután a prefektus felfüggesztette tisztségéből. A polgármester úgy érzi a becsületébe gázoltak, mint mondta az Európai Uniótól a legelők feljavítására kérték a támogatást, és arra is használták fel. Bíró Blanka / Székelyhon.ro

20 éves a BBTE gyergyói tagozata – megünnepelték
Húsz éve kezdődött egyetemi szintű oktatás a gyergyószentmiklósi Csiky-kertben, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozatán. Az idei tanévnyitón, szerdán délben a két évtizedes létet is megünnepelték.
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem vezetősége a jelenlegi egyetemisták mellett számos magyarországi, izraeli meghívottal, megyei és városi vezetővel, valamint az egykor és ma a Csiky-kertben tanító tanárokkal ünnepelte a huszadik tanévnyitót. Dombay István, az intézmény igazgatója a kezdetekre emlékezett. Mint mondta, bár 1997 őszén indult az első oktatási év, már korábban elkezdődtek az egyeztetések. Dézsi Zoltán akkori polgármester volt az ötletgazda, és az igazgató elmondása szerint az egyetem indításáról az első fontos megbeszélést egy éjszaka folytatták le. Nem volt egyszerű az út, hiszen kérdések sora merült fel, de sikerült minden nehézséget leküzdeni – mondta, hozzátéve, a BBTE első kihelyezett tagozataként létrejött gyergyószentmiklósi kart az egyetem földrajz kara az elmúlt húsz évben mindig támogatta. Becsek Garda Dezső és Jakab Gyula mérnök nevét emelte ki, akik az intézmény első tanáraiként nagyon sokat tettek. Dézsi Zoltán is a kezdetekről szólt, kiemelve többek között Pál Árpád volt városvezető illetve Markó Béla és Garda Dezső hozzáállását.
A 20 év alatt 1303 hallgató végzett a gyergyószentmiklósi tagozaton turizmus, topográfia szakon valamint mesteri képzésen. Az igazgató elmondása szerint az egykor a Csiky-kertben tanulók több mint fele jelenleg is a turizmus területén dolgozik, de sokan kaptak állást a tanügyben is, hiszen a hallgatók szakjuk mellett a pedagógia modult is felvehetik tanulmányi éveik alatt. Emellett politikusok, egyetemi tanárok, vállalkozók is kerültek ki a végzettek közül.
A térség fejlődését szolgálja
Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere kiemelte, hogy a gyergyói kar megálmodói nagyon fontos döntést hoztak, amikor létrehozták a Csiky-kertben az egyetemet.
„Úgy gondolom, nagyon bölcs dolog volt a korábbi városvezetés részéről a turisztika, az egyetemi szintű oktatás mellett dönteni, mert igenis van, amit ajánlanunk” – mondta. „Az egész város nevében köszönettel tartozunk, hiszen húsz évvel ezelőtt a jövőnek építettek iskolát, mely amellett, hogy szakembereket nevel, a település rangját is emeli” – fogalmazott a városvezető, és arról biztosította az intézményt, hogy az önkormányzat a továbbiakban is mindent megtesz, hogy megfelelően működhessen.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a jó szakemberek szükségességéről beszélt, mint mondta, a megye számára is nagyon nagy fontossággal bír a BBTE Gyergyószentmiklóson működő kara. Barti Tihamér alelnök a diákokhoz szólva elmondta, legyenek kíváncsiak, és egyszerűsítsenek le mindent, tanuljanak és legyenek büszkék, hogy ennek az egyetemnek a diákjai.
Többek között ünnepi beszédet mondott Zvi Ha Cohen, az izraeli Ben Gurion Egyetem rektora, aki a tapasztalatok cseréjében látja a kapcsolat hasznosságát. Horváth Béla, a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi kihelyezett karának dékánja az együttműködés további erősödését javasolta. Markó Bálint rektor-helyettes elmondta: ez a tanév jól kezdődött, ugyanis a Babeș–Bolyai Tudományegyetemet az országban a legjobb egyetemnek titulálták, 40 ezres közösséget tudhat magáénak, a diákok létszáma pedig növekvő pályát mutat. Dănuț Petrea egyetemi tanár, dékán ünnepi beszédében a mintaértékű kapcsolatot emelte ki, melyet a kezdetektől fogva ápolnak a gyergyóiakkal.
Az ünnepséget Veres Csaba és ifjú Máyer Róbert hegedűjátéka zárta. Baricz Tamás Imola / Székelyhon.ro

Tanévnyitó az Ezüst Akadémián
Közel háromszázan csatlakoztak Sepsiszentgyörgyön az Ezüst Akadémia felnőttoktatási programhoz, tegnap délután a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében hivatalos tanévnyitón köszöntötték az érdeklődőket, illetve ismertették a május végéig tartó előadás-sorozatot.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai kara által kezdeményezett program olyan korosztályt szólít meg, amelyre az egyetemek általában kevéssé vagy egyáltalán nem figyelnek, amely számára így megkönnyítik a találkozást a tudományokkal, a változó világ sokszínű arcát föltáró ismeretekkel, mely által a résztvevők közösségként, egyénként is megerősödhetnek, többé válhatnak – fogalmazott köszöntőjében a rendezvénynek otthont adó Székely Mikó Kollégium képviselője, Dobra Judit. Befogadókészségét bizonyítva, a sokszínű, aktuális tematikájú előadás-sorozat sepsiszentgyörgyi elindítását az önkormányzat is támogatta – idézte fel tegnap Pap Levente, a csíkszeredai kar dékánhelyettese, kiemelve azon civilek szerepét is ebben a folyamatban, akik azt szerették volna, hogy a díjmentes, 50 év fölöttieket célzó program városukban is elérhető legyen. Antal Árpád polgármester rámutatott: „Sepsiszentgyörgy minden nemzedékének, minden társadalmi rétegének lehetősége és felelőssége az, hogy fejlődjön, tanuljon, s azt a tudást, amelyet megszerzett saját maga és családja számára, a közösség és a város számára kamatoztassa.” Gondolataihoz csatlakozva Kőrösi Viktor Dávid, Magyarország Csíkszeredai Konzulátusának képviselője azt kívánta az érdeklődőknek, hogy az a tudás, amelyet az Ezüst Akadémia keretében szereznek meg, járuljon hozzá mind személyes, mind Székelyföld és Erdély felemelkedéséhez. A szervezők beszámolója szerint a sepsiszentgyörgyi programra jelentkező legidősebb hallgató 82 éves, de több mint ötven érdeklődő 70 év feletti. Demeter Virág Katalin / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az önrendelkezéshez való jog egyetemes érték
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is kinyilvánította szolidaritását a katalán néppel, és párhuzamot vont az erdélyi helyzettel a vasárnap tartott népszavazás kapcsán. Az EMNT elnöksége közölte: elfogadhatatlannak tartja, hogy a spanyol központi hatalom megtiltotta és megpróbálta megakadályozni egy alapvető demokratikus jog, a népszavazás gyakorlását. „Sokunkban azóta óhatatlanul felmerült a kérdés és a párhuzam: mi lenne, ha egyszer Erdélyben is népszavazást szerveznénk a régió sorsát illetően?” – fogalmazott közleményében az EMNT. Hozzátették: Erdély ma is őrzi saját régiós identitását, amelyet a bukaresti kormánynak tiszteletben kellene tartania. „Erdély nem Románia – jogilag ugyan igen, de ami fontosabb: történelmi, kulturális és szellemi értékeit tekintve saját identitással bíró térség, amely hosszú történelme során többször volt önálló fejedelemség, mint országrész. Erre a hagyományra a mai Európában építeni érdemes és kell: közösséget, gazdaságot, jövőt” – áll a szervezet közleményében. Az EMNT hozzátette: a régiók Európája segítheti az erdélyi, székelyföldi törekvéseket, és ennek szellemében támogatják a katalánok és minden más európai nép önrendelkezési küzdelmét. Hasonló szellemben fogalmazta meg Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke a Carles Puigdemont katalán elnöknek címzett nyílt levelét. „Az önrendelkezéshez való jog olyan egyetemes érték, amelyről nem mondhatunk le soha. Amíg jelen történelmi helyzetben önöknél, Katalóniában a nemzeti önrendelkezés az önálló államiságban és a függetlenségi törekvésekben ölt testet, addig mi, erdélyi magyarok Romániában a közösségi autonómiák különböző formáiban látjuk ennek kiteljesedését, a sajátos jogállású közigazgatási régiókban, közöttük Székelyföldben, valamint a kulturális autonómia közjogi alapjainak törvény általi biztosításában” – fogalmazott Szilágyi Zsolt. A pártelnök hozzátette: az EMNP megalakulása óta következetesen kiáll minden olyan európai nemzeti közösség mellett, amely saját sorsáról önmaga akar dönteni. Felidézte: az elmúlt években katalán politikusok részt vettek a székely szabadság napján és a székelyek nagy menetelésén. „Szívből reméljük, hogy a népszavazás utáni helyzetben azok kerekednek felül, akik nem a rendőri vagy más típusú erőszakkal, hanem a demokrácia és a párbeszéd eszközével kívánnak megoldást találni” – fogalmazott a Carles Puigdemont katalán elnöknek címzett nyílt levelében Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

IGAZI LOKÁLPATRIÓTÁK. Oláhkocsárd tanácsosai úgy döntöttek, hogy üléspénzüket a polgármester fizetésének 0,1 százalékára, azaz mintegy 6 lejre csökkentik, hogy a megtakarított összegekből a polgármesteri hivatal folytathassa a már elkezdett közvilágítási hálózat kiépítését. Vasile Morar, a község polgármestere nagyra értékeli a helyi tanácsosok gesztusát, amelynek következtében ebben az évben 70 ezer lejt takarítanak meg. Oláhkocsárd községnek körülbelül 1500 lakosa van, és az idei költségvetésük 3 millió lej volt, amely a Maros Megyei Tanácstól és az államkasszából kiutalt pénzekből állt össze. (Agrepres)

HA HULL, HA NEM, DECEMBERBEN LEHET SÍZNI. A brassó-pojánai sípályákat már november elején elkezdik beszórni hóval, hogy a síszezont december elején megnyithassák – közölte Gantz Miklós brassói városmenedzser. A hóágyúk beindításához mínusz 4 Celsius-fok alatti hőmérséklet kell, ez – az előrejelzések szerint – november elején teljesül, és kedvező körülmények között 5–10 napig tart, amíg a hóréteg sízésre alkalmassá válik. „Mindenképpen azt szeretnénk, hogy előbbre hozzuk a síszezon kezdetét” – mondta Gantz Miklós. Az üdülőtelepen október 16-án egy 400 helyes új parkolót adnak át. A felvonó árai nem változnak tavalyhoz képest, 20 lejbe kerül felfelé, és 35 lejért lehet menettérti jegyet váltani. Az öt évvel ezelőtt felújított pojánai síközpont összesen 24 kilométer hosszú, részben kivilágított pályarendszere 85 hektár területet ölel fel. (Agerpres)

Öröm és aggodalom a Heveder alatt
Bizony van öröm is, gond is egy olyan település életében, mint amilyen Sepsimagyarós – derült ki a vasárnapi ünnepi igehirdetésből. Deák Botond tiszteletes, beszolgáló rétyi református lelkipásztor Ezsdrás könyvének azzal a versével példázódott, amikor a hívek lerakták az Úr házának alapját, és felhangzott az örömben való kiáltás, de a nép siralmának szava is. Lehet-e új életre számítani egy apadó lélekszámú, kiöregedő faluban? – tette fel a kérdést a lelkész az ünnepi istentiszteleten. Lehet – hangzott a derűlátóan fogalmazott felelet, mert itt még megkondulnak az imára hívó harangok, mert tartja magát az egykoron önálló jeles település, mert meg-megújítja templomát, mert időnként óhajt találkozni az elszármazott falusfelekkel, jólesik ünnepeket ülni, s lám, emléket állítani és emlékezni az egyre tovatűnőbb múltra is. De az ezsdrási üzenetben benne van a sirám is, egyfajta közösséget sebző jajveszékelés, mert a gyerekhiány a falu ősi iskolájának létét ismét veszélyezteti. – Mennyi a jelenlegi gyermeklélekszám a Fodor János tanító nevét viselő helybeli iskolában? – kérdeztük Gál Erika tanítónőt. – Nagy a gond és főleg az aggodalom – felelte –, mert a tavaly megszűnt az óvoda. Az egyetlen óvodáskorú gyerek most előkészítő osztályos, és vele együtt heten vagyunk. Év végén kirepül egy negyedikes, és így jövőre hatan maradunk. Kérdés, hogy ezzel a létszámmal maradhat-e az iskola? Ennél még szomorúbb, hogy nincsen a faluban óvodaköteles gyerek, nincs utánpótlás, hacsak nem költözik ide néhány fiatal, gyerekes család. – Veszélyben van a magyarósi iskola jövője – jeleztük Ráduly István polgármesternek. – Volt még ehhez hasonló helyzet évekkel ezelőtt – mondotta –, az önkormányzat akkor segített, bepótolt a költségekbe. Segítenénk ezután is, ez lehet a megoldás a következő iskolai évben is. – Valóban aggodalomra ad okot a jelenlegi helyzet? – kérdeztük Szabó Margittól, az uzoni Tatrangi Sándor Központi Iskola igazgató-pedagógusától is. – Már tavaly párbeszédet folytattunk a megyei tanfelügyelőséggel az iskola fenntartásának fontosságáról, megértőek voltak, és engedélyezték az idei működést. Jövő iskolai évre is kérni fogjuk az egység működésének engedélyeztetését, meglépjük ismét a legfontosabb lépéseket. – Van még más baj és kétely éppen elég ebben a faluban – jelezte Kovács Zsombor falufelelős, a községi tanács képviselője. Lehangoló, hogy rohamosan öregedik ki a falu, nincsenek munkahelyek a fiatalabbak számára, a megélhetés is egyre nehezebb, mert a vadállomány szaporodása idén is jelentős károkat okozott az amúgy is munkaerejük fogytán levő magántermelőknek. Rendszeresen bejárnak a vadak terményeinkbe, ezért átlagon aluli volt a termés, a kevéske elvetett napraforgót például teljesen elpusztították a medvék!
Ünnepre készülünk – mondták a templomba igyekvő idős férfiak, s azt is mutatták, hogy egy szép kopjafával több van már a templom előtt. 500 éves a reformáció – betűztük az újonnan elhelyezett kettős feliratú emlékkopján – Az elesett hős kurucok emlékére. Örömmel láttuk, hogy az emlékkopját a Bukarestben élő, de köpeci gyökerekkel rendelkező Vajda Botond állíttatta, a néhai helytörténész, Gáspár József köpeci néptanító unokája, aki a helyiek szerint a magyarósi Jancsókkal ápol rokoni szálakat. A robusztus faragvány Bedő János köpeci faragómester munkája. – Ünnepi pillanatoknak voltunk tanúi a nem kis erőfeszítéssel felújított templomban, ahol a reformáció félszázados múltjára emlékeztek. Gomba támadta meg a templom padlózatát, és már a gerendázatra is átterjedt – tájékoztatott Kovács Zsombor. – Nem kis anyagi áldozat árán kiköveztük a templomot, meszeltünk, nagyobbik harangunkra villanymeghajtást szereltettünk. Kevés volt a tehetős munkaerő. Nyolcvan kepefizetőnk van, a falu lélekszáma 110 körül ingadozik. Leszereltük a műemlék értékű, vasból készült családi címeres ablakkereteket, mert kitöredezett belőle sok hutaüveg ablakszem, pótlása gondot okoz, pénzre lenne szükség, hogy valahonnan ilyen üveget szerezzünk. Zsúfolásig teltek a templomba visszaszerelt padsorok, együtt énekeltek a helybeliek a ménesbirtokáról híres mezőhegyesi testvértelepülésről érkezett vendégekkel. A magyarósiakhoz a Békés megyei kisváros polgármestere, Mitykó Zsolt szólt, felolvasta a Magyar Országgyűlés elnökének ünnepi üzenetét. Az uzoni községvezetés jóvoltából ez alkalommal falutalálkozót is tartottak, újra felcsendült az uzoni fúvósok muzsikája Kóréh Ferenc szülőfalujában, Ráduly István és Mitykó Zsolt jelenlétében felavatták a Kóréh nevét viselő kultúrotthon előtt létesítendő emlékpark bejárati székely kapuját. Étel, ital és zene mellett éjfélbe nyúlva feledte bajait-gondjait a falu. Néhány gondolat még erről a faluról azoknak az olvasóinknak, akik nem ismerik Sepsimagyaróst. A település fölötti hegyfarkon helyezkedik el a Nyír irányában az eredetében még véglegesen nem tisztázott Homárka. Az árok és a mellette húzódó földtöltésvonulat szatellitfelvételen jól követhető. A település mögötti hegyoldalban több alkalommal kerültek napvilágra égetett agyagból készült, sejthetően római kori vízvezetékcsövek. Református temploma 1752-ben épült. Harangtornya megőrizte a korra jellemző toronytetők kiképzését. Két portikuszának háromszöges oromfala már a korai klasszicista stílus jegyeit hordozza. Turisztikai látnivaló egy helybeli székely lakóházból kialakított tájház. A Magyarósi előnevet viselte Bartha László, a XVIII. századi földrajzi utazó, író, de itt született Teleki Sándor (1894–1952) református lelkész, egyházi író, szegedi lelkész, valamint Teleki József (1905–1986) református lelkész, egyháztörténeti író, székelykeresztúri tanár, kinek édesapja a falu jeles kántortanítója volt. Iskolája viseli Fodor János (1899–1969) néptanító nevét. A faluhoz kötődik néhai Fodor Sándor marosvásárhelyi tanár, a falu monográfiájának szerzője és Dancs Rózsa tanár-író, a torontói magyar–angol nyelvű Kalejdoszkop lapszerkesztője. A gazdag történelmi múlttal rendelkező közösség óhaja volt, hogy elevenítsük fel ez ünnepi alkalommal a háromszéki kurucmozgalom históriáját, hiszen október elsejétől azt is képviseli a falu új emlékkopjája.
A magyarósi Kuruchalom Istennel a hazáért és a szabadságért! A kuruc szabadságharc e jelszavának szellemében idéztük a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcot (1703–1711), amelynek a háromszéki székelység is részese volt. Említett Kóréh Ferenc, a Háromszék elődjének, a Székely Népnek korabeli főszerkesztője, később az Amerika Hangja rádióállomás belső munkatársa egy rádióbeszédében emlékezett arra anno, hogy egy Magyarósra hazatérő honvéd így mesélt: „amikor kiértem a Heveder tetejére a Kuruchalomhoz, megláttam a falu templomának tornyát, szemem megtelt könnyel”. A kortárs Cserei Mihály Históriájában részleteiben foglalkozik – bár nem rokonszenvezett a ribillióval – a Rákóczi-féle mozgalom eseményeivel. A zágoni kötődésű történésznek, a Mikó-kollégium és a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának, Csutak Vilmosnak már 1906-ban megjelent Háromszék fölkelése a Rákóczi-szabadságharc elején című tanári székfoglaló értekezése, mely szerint Háromszék idejekorán kifejezte rokonszenvét a kor szabadságeszméivel. Vidékünk székelysége lelkesedéssel csatlakozott a szabadságharchoz. Cs. Bogáts Dénes levéltári kutató 1941-ben részletesen ismertette Zágon 1690. évi feldúlását és következményeit. 2003-ban az említett szabadságharc 300 éves évfordulójára emlékezve jelent meg Magyari András (1927–2006) kolozsvári történész, egyetemi professzor Rákóczi és az erdélyi kurucmozgalom című kötete, s azt követően Demeter Lajos és Éltes Enikő sepsiszentgyörgyi könyvtárosok szerkesztésében II. Rákóczi Ferenc és a háromszéki kurucok című olvasókönyv (2004). Háromszék sem régen, sem most nem viszonyulhatott másodlagosan és érdemtelenül a kuruc szabadságharchoz, ugyanis Rákóczi Ferenc és zágoni Mikes Kelemen személyisége a Habsburg-ellenes harcban az önzetlen kitartás és a hűséges ragaszkodás örökös példaképévé váltak. Sepsimagyarós Uzon község szomszéd települése volt akkor is, lakói (hiszen az 1567-es összeírásban 9, 1703-ban 27 család lakta) hallhattak a fellángoló kurucmozgalomról. Az uzoni református egyház egykori jegyzőkönyvében ez olvasható: „Anno 1704. Ezen esztendő az Isten haragjának, s tűzzel-vassal való pusztíttatásunkkal mostoha ideje lévén a mi bűneinkért, édes hazánknak s nemzetünknek szörnyű pusztíttatásában több környékbeli helységekkel s templomokkal egyedül ége el 14. Aprilis drága szépségű, s ritka ékességű szép templomunk s egész falunk jutának soha ki nem lábalható kietlen pusztasággá.” Bizonyára, hogy a futótűzként terjedő veszedelem híre borzadalmat kelthetett Sepsimagyaróson is, különösen akkor, amikor 1706-ban a Lisznyóból kiszorított és leölt kurucokat a magyarósi határban elhantolták. Erre a küzdelemre emlékeztet ma is a még álló Kuruchalom – írta Sepsimagyarós helytörténetírója, néhai Fodor Sándor marosvásárhelyi tanár, hivatkozva dr. Binder Pál és Cserey Zoltán 1992-ben megjelent adataira. A Kuruchalom domborulatát azóta sem bolygatta meg régész ásója, az akkori eseményekről szűkszavúak az írott emlékek. Még csak a háromszéki Sepsibesenyő népe kapcsolódik olyan tárgyi emlékhez, ami, akárcsak a magyarósi kopja és a halom, kézzelfogható. Nem más ez, mint egy sokszor lemásolt kéziratos irka (füzet), amit őriznek, olvasnak, úgymond több kézen megfordul. Címe Csulak Marci kuruc vitéz regényes élete a 18. század elejéről, Porzsolt Ádám besenyői tanító írta helyi visszaemlékezések és Cserei Mihály adatai alapján. Az eredetiből, a Pál István által 1960-ban lemásolt füzetből e sorok írója közölt részleteket a Háromszékben (2011). Kovács Zsombor falufelelős kifejtette: szakemberrel szeretnénk biztosabban azonosítani a halomsírt, megvizsgáltatni kézi fémdetektorral. Az ötletet Ráduly István polgármester is támogatná, s a leendő ásatásoknál önkéntes módon segédkezet nyújthatnának a község falvaiban lakó fiatalok. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az egyetem napja a Sapientián
Tizenhat év távlatából
A marosvásárhelyi karon ünnepelte kedden az egyetem napját a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Az ünnepségen átadták az egyetemi díjakat és tiszteletbeli címeket, illetve felavatták a diákotthon új épületszárnyát, és felszentelték az ehhez tartozó kápolnát. A délután folyamán kötetlen programokon ünnepeltek együtt a diákok és a tanárok.
2001. október 3-án tartotta első tanévnyitó ünnepségét a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Az intézményi akkreditációt követően, 2012-ben az egyetem szenátusa elhatározta, hogy az első tanévnyitó évfordulóját az egyetem napjává nyilvánítja. A tegnapi ünnepi rendezvényen jelen voltak a baráti és társegyetemek vezetői, egyházi méltóságok, valamint a hazai, illetve anyaországi politikum képviselői.
– 16 év telt el a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapítása óta, és ez arra ad alkalmat, hogy meggyőzzük magunkat, jó úton járunk – mutatott rá beszédében dr. Dávid László, az intézmény rektora. – Romániában a Sapientia EMTE még mindig nem érdemelte ki az állami támogatást… és ott lebegne Damoklész kardja az intézmény felett, ha nem létezne a magyar állami támogatás – tette hozzá. Mint mondta, bár manapság az egyetemi kínálat terén a bőség zavara érvényesül, a Sapientián meghirdetett helyek általában mindig gyorsan betelnek. Miközben manapság igen divatos a részképzés, illetve a távoktatás, az egyetemen nappali tagozaton zajlik a képzés, a Sapientia több mint kétezer hallgatója és közel ötezer végzettje mind nappali tagozaton szereztek oklevelet. A tanár-diák, mester-tanítvány személyes kapcsolata teszi ugyanis meghatározóvá az oktatás milyenségét, és ezt nem tudja pótolni sem az internet, sem pedig a könyvek sokasága.
Ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta, immár 16 éve annak, hogy megszületett és létezik a Sapientia EMTE, és sokszor feltevődik a kérdés, hogyan volt lehetséges, hogy létrejöhetett ez az erdélyi magyarság számára oly jelentős intézmény.
– A mi sorsunkra a következő jellemző: több mint hetven esztendővel ezelőtt szüleink elváltak, és mi apánknál maradtunk. Telt az idő, és azt láttuk, hogy apánk valamiért nagyon utál minket, és bármit kérünk tőle, mindig visszautasít, és egyre inkább úgy érezzük magunkat, mint a mostohagyerekek. Viszont felügyelet alá helyeztek, így döntött a bíróság, nem lehetett azt egyik napról a másikra megváltoztatni. Aztán láttuk, ahogyan a mi életünk lassan-lassan fogyatkozik, és ebből igen sok hátrányunk származik, a növekedésünk lelassul, teljesítményünk is csökken. Aztán ’89 után, bár tudtuk addig is, de akkor éreztük azt, hogy anyánk is él még, oda mehetünk hozzá és kérhetünk tőle. De azt is meg kellett tanulnunk, hogy ő sincs abban a helyzetben, hogy megadja, amit kérünk. Aztán 17 esztendővel ezelőtt új helyzet állt elő, odafordultunk, és meghallgatta, amit kérünk, és lehetősége is nyílt arra, hogy támogasson. És amit apánktól nem kaptunk meg, azt anyánktól kértük. Mert az anya nem feledkezhet el a gyerekéről soha. Így alakult a mi történetünk. 16 év alatt több mint 37 milliárd forinttal támogatta a magyar kormány a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és a Partiumi Keresztény Egyetemet. Valószínű, hogy ha valaki ezt a számot hallja, borzalmasan sok pénznek tűnhet, és erre vannak is utalások: minek kell ez, van nekünk közünk más országban élő embercsoporthoz, aki nem nálunk adózik? És így nagyon gyorsan egymás ellen lehet fordítani a testvéreket – mutatott rá a püspök, utalván arra, hogy jól befektetett összeg ez, hiszen az egyetemről kikerült diákok bárhol a világon felelős értelmiségiként állnak helyt és értéket teremtenek.
Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese beszédében kifejtette, 17 évvel ezelőtt az erdélyi történelmi egyházak akkori vezetői pontosan tudták, hogy mit szeretnének.
– Pontosan tudták, hogy a körülöttünk folyamatosan változó világban, ahol az állam hallani sem akar az egykori magyar nyelvű Bolyai Egyetem visszaállításáról, igencsak szükség van arra, hogy a magyar közösség erejét, versenyképességét egy intézmény segítségével emelje a legmagasabb szintre. Az erdélyi egyházak vezetői pontosan tudták, hiába várunk ott segítséget, ahol idegennek tekintenek, ahol tudatosan megtagadják jogainkat. A segítség a magyar kormány részéről érkezett. De túl minden anyagi támogatáson, a legfőbb dolog mégis az, hogy évről évre legyen e falak között elég tudásra szomjas fiatal. Az alapítók, fenntartók és az oktatók közös célja az anyanyelven elsajátított minőségi tudás által erősíteni az erdélyi magyar közösséget. Mindnyájan tudjuk, hogy egy közösséget legjobban anyanyelvi oktatása elsorvasztásával lehet megtörni. De nekünk ennél többet kell tennünk, túlélni és megerősödni – emelte ki a főosztályvezető-helyettes.
Az ünnepi beszédeket követően az egyetemi díjak és tiszteletbeli címek átadására került sor, olyan személyeknek, akik az évek során kiemelt szerepet vállaltak az egyetem építésében, illetve az ott zajló minőségi oktatás biztosításában.
A 2012-ben alapított Bocskai István-díjat az egyetem szenátusának a döntése alapján idén Jávor András professzornak, a debreceni egyetem volt rektorhelyettesének, dr. Mezey Barna professzornak, az anyaországi Eötvös Loránd Tudományegyetem leköszönő rektornának ítélték oda.
Szintén a szenátus döntése alapján dr. Filep Emődnek, a Sapientia egyetem marosvásárhelyi kara nyugalmazott adjunktusának és Gáspár Bencéné dr. Vér Katalinnak, a csíkszeredai kar oktatójának tiszteletbeli professzor címet adományoztak. A Sapientia EMTE kiváló oktatója címet dr. Csapó János, a csíkszeredai kar oktatója, a professor emeritus címet pedig nyugdíjba vonulása alkalmából dr. Székely Gyula professzor, a marosvásárhelyi kar volt dékánja kapta meg.
Az ünnepség részeként tegnap felavatták az egyetemi bentlakás új épületszárnyát, és felszentelték az ehhez tartozó kápolnát. Délután kötetlen programok sora várta a diákokat és tanárokat egyaránt, diákmérkőzések zajlottak, bográcsgulyás készült, terménybemutatót tartottak és a kolozsvári kar filmművészet, fotóművészet, média szakos hallgatóinak díjnyertes filmjeiből is meg lehetett tekinteni egy válogatást, valamint Marosán Csaba színművész Luther asztalánál című előadására is sor került a reformáció 500 éves jubileumának a tiszteletére. Az egyetem napját a Koszika & The HotShots koncertje és buli zárta. Menyhárt Borbála / Népújság (Marosvásárhely)

Egykori protestáns város mai főtere
Hatvankettedik nyelvlecke
A reformáció ötszázadik évfordulójához közeledve, egyre sűrűbbek az emlékezések, ünneplések, az emlékhelyek felavatása. Fél évezreddel ezelőtt a németországi Wittenberg nevű városból elindult lelki, szellemi és kulturális mozgalom jelentős mértékben alakította Európa, a Kárpát-medence és benne Erdély életét, lelki vagy éppen építészeti arculatát. Keletre tekintve, itt a felsorolást akár be is fejezhetjük, hiszen a második évezred legnagyobb európai eseménye a Kárpátokig jutott el, s lett így a protestantizmus keleti bástyája a Székelyföld, benne az egykori Székelyvásárhely – 1616-tól Marosvásárhely. A mai román politikai és igazságszolgáltatási gyakorlat ellenére is mindez igazolja: Székelyföld volt, van és lesz.
Manapság a városunkba érkező érdeklődő alig-alig fedezheti fel a protestánsok jellegzetes jegyeit vagy emlékeit főtéri sétáján. Sem egy utcanév, sem egy tornyos épület, sem egy szobor vagy emléktábla nem emlékeztet a reformáció itteni ötszáz évére, bár e város történelmében nagyon gazdag a protestáns múlt.
Hisszük és valljuk, nem csak azok a lelki, szellemi értékek élnek és gazdagítanak minket, amelyeknek tárgyi emlékeit naponta láthatjuk, de a reformáció nagy emlékezésében egyfajta adósságot törlesztünk a főtéri emlékhelyek felemlegetésével. A régiek látták és még emlékeznek az egykori főtéri evangélikus-lutheránus templomra, amely a Kultúrpalotától keletre, a sarkon állt, s egy egyszerű négyemeletes tömbház építésének áldozatává vált. Meglepődve fedeztem fel, hogy egykor (1941– 48 között) a főtéren volt Luther Márton utca, ami a történelmi változásokból következően rövid idő alatt nem igazán épült be tudatunkba, emlékeinkbe. Nem csak ezért kérik ma a marosvásárhelyi evangélikus-lutheránusok, hogy az áthelyezett templomuk melletti utca felvegye Luther Márton nevét.
A főtér másik végénél a Vártemplom alatti tér is egykor Kálvin János nevét viselte. Nem véletlenül, hiszen egy valamirevaló egykori partiumi (Nagyváradon ma is van Kálvin tér) vagy erdélyi nagyvárosban (Kolozsváron is) volt a reformátorról elnevezett tér vagy utca. Ezek is mind-mind európaiságunk emlékeztetőiként éltek.
A hitelesség kedvéért említem meg, Dávid Ferenc tér ma van a városban, ha nem is a főtéren, hanem a Kövesdombon. Vájtfülű egyháztörténészek tudják, volt ő református szuperintendens (püspök) is, de igazából az unitárius vallás megalapítójaként ismerjük.
Nézzük meg a legnagyobb protestáns felekezet, a marosvásárhelyi református egyház marosvásárhelyi jelenlétét. Ma, a harmadik évezred elején létezik tíz református templom, szépen elosztva, eloszolva a város területén, de a főtéren semmi jel vagy emléktábla nincs, ami emlékeztetne arra, hogy ebben a Kárpát-medencei városban fogadták el és fogalmazták meg először magyar nyelven a református úrvacsoratant. Ismereteim szerint volt itt egykor Tolnai Lajos utca, de az nem a vitatott hírnevű vártemplomi református lelkipásztornak, hanem az írónak állított emléket. Volt Göcsi Máté utca is, aki vásárhelyi pap, esperes, erdélyi püspök volt, és éppen az ő emléke alapján szólal meg bennem a szomorú kérdés: Marosvásárhely 450 év alatt nyolc püspököt adott az erdélyi református egyháznak, és egyetlenegy sem érdemel meg ebben a városban egy utcát vagy teret? ÖTVÖS JÓZSEF Népújság (Marosvásárhely)

Interneten szervezkednek a szélsőségesek október 6-ra
Az interneten, a Facebook közösségi hálón toborozza a szimpatizánsokat a magyargyűlölő Noua Dreaptă az október 6-i megemlékezésekre. A szélsőségesen nacionalista román párt helyi szervezete, Angel Popescu elnökkel az élen, még egy eseményt is létrehozott, melynek címe (szabad fordításban) „A háborús bűnösökről ne nálunk emlékezzetek meg!” (Criminalii de război, nu-i comemorați la noi!”). A felhívásban arra buzdítják a románokat, hogy legyenek patrióták, nacionalisták és jelenjenek meg október 6-án, 10.30 órai kezdettel a Hegyalja téri ortodox katedrálisnál, ahol „megemlékeznek a magyar katonák által 1848–49-ben meggyilkolt 40 000 románról”. A kezdeményezők egy 20 méteres román zászlót is magukkal visznek, üzenik.
Ez egyébként nem az első ilyen jellegű megnyilvánulása a szervezetnek, Popescuék a magyarok nemzeti ünnepét (március 15.) is bemocskolták már párszor – egyszer meggyújtottak egy székely zászlót a Megbékélési parkban –, többször tiltakoztak a Szabadság-szobor ellen, miközben nem győzték hangsúlyozni, hogy elítélik az erőszakos megnyilvánulásokat.
Sólya Emília Népújság (Marosvásárhely)

Márton Árpád: Megfontolandó az RMDSZ és a PSD közötti további együttműködés
Politikai szavazásnak minősítette Márton Árpád Kovászna megyei képviselő, hogy a képviselőház elutasította az RMDSZ törvénymódosító javaslatát, amelynek értelmében 10%-ra csökkenne az anyanyelv-használati küszöb a kisebbségek által is lakott településeken.
Arra a kérdésre, hogy ez a szavazás veszélyeztetheti-e a Szociáldemokrata Párttal (PSD) kötött parlamenti együttműködési megállapodást, Márton azt válaszolta, a két párt vezetősége megfontolja a további együttműködés lehetőségét. A képviselő azt nyilatkozta, meglepő volt számára a szavazás végeredménye, és elhamarkodva szavaztak, még mielőtt cikkelyenként megtárgyalták volna a tervezetet. Márton hozzátette, az az érzése, hogy egyesek már előítéletekkel érkeztek a szavazásra, anélkül, hogy ismerték volna a törvénytervezet szövegét. Márton Árpád szerint az elmúlt 27 évben sokszor elutasított a parlament bizonyos tervezeteket, de politikai párbeszéd és viták során mindig sikerült megoldást találni. Szabadság (Kolozsvár)

Elutasította a képviselőház az RMDSZ kezdeményezését az anyanyelvhasználati küszöb csökkentésére
Előbb a képviselőház jogi, közigazgatási, illetve emberjogi bizottsága, majd a képviselőház plénuma is elutasította az RMDSZ törvénymódosító javaslatát, amelynek értelmében 10%-ra csökkenne az anyanyelv-használati küszöb a kisebbségek által is lakott településeken. A kezdeményezés mellett csak a 21 RMDSZ-képviselő szavazott, 256-an ellene voksoltak, négyen tartózkodtak.
A helyi közigazgatásról szóló törvény RMDSZ által javasolt módosítása értelmében 20 százalékról 10-re csökkentenék az anyanyelv-használati küszöböt, és egy kedvezményes küszöböt is bevezetnének. A tervezet szerint azon településeken, ahol valamely nemzeti kisebbség számaránya eléri a 10%-ot, használhatják anyanyelvüket a helyi közigazgatási intézményekben és az azoknak alárendelt intézményekben, a prefektúrákon, a minisztériumoknak és a központi közigazgatásnak alárendelt területi intézményekben. Jelenleg csak azokon a településeken kötelező a nyelvi jogok alkalmazása, ahol a kisebbségek számaránya meghaladja a 20%-ot. A tervezetet Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő ismertette, de a szövetségen kívül egyetlen párt sem támogatta, még a nemzeti kisebbségek képviselői sem. Mindegyik alakulat képviselői azon véleményüknek adtak hangot, hogy Románia továbbra is példaértékű országnak számít a kisebbségekkel szembeni tolerancia terén. A végső döntést a parlament szenátusa fogja meghozni.
Csoma Botond: durva, nacionalista szónoklatok az RMDSZ-kezdeményezés vitáján
Lapunkat Csoma Botond tájékoztatta a szakbizottsági, majd ezt követően a plénumban lezajlott vitáról. Az RMDSZ Kolozs megyei képviselője maga is felszólalt a bizottságban a módosítás mellett érvelve. Csoma a Szabadságnak elmondta: a legvehemensebben – amint az várható volt – a liberálisok támadták az anyanyelv-használati küszöb csökkentésére vonatkozó kezdeményezést. Florin Roman (PNL) és Pașcan Emil-Marius (Népi Mozgalom Pártja – PMP) nacionalista szónoklatai a 90-es évek elejének hangulatára emlékeztet, az ellenzők a románok elleni támadásnak, szeparatizmusnak minősítették a módosító indítványt. Jóllehet a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) Kolozsváron támogatta a többnyelvű kolozsvári településjelzők kihelyezését, képviselői most az RMDSZ-kezdeményezés ellen szavaztak. Az alternatív küszöböt kifogásolták, amelynek értelmében azokon a településeken is megillet egy kisebbséget a közigazgatásban való anyanyelvhasználat joga, ahol számuk eléri az 5000 főt. Csoma Botond úgy értékelte, ez csak színjáték részükről, hiszen más megoldást nem javasoltak. Mint említette, később azzal a kifogással álltak elő, hogy az RMDSZ miért a szociáldemokratákkal tárgyalt erről.
A Szociáldemokrata Párt (PSD), amely az RMDSZ-szel kötött együttműködési megállapodás aláírása előtt még azt ígérte, hogy támogatja a küszöb csökkentését, utóbb visszakozott, most pedig leszavazta az RMDSZ-indítványt. A Liviu Dragnea pártelnök kínálta kompromisszumos megoldásnak számító 15 százalékról sem sikerült megegyezni velük, noha az RMDSZ elfogadta volna az ajánlatot.
A nem magyar nemzetiségek képviselői is a küszöb csökkentése ellen szavaztak, alkotmányellenesnek nevezve azt. Kifejtették: nagyon elégedettek, ahogy a román állam gondját viseli a kisebbségeknek, a 20 százalékos küszöb pedig több mint nagyvonalú, sehol Európában nincs erre példa, hangoztatták. Mindezt annak ellenére, hogy a viták során több alkalommal is elhangzott: az Európa Tanács miniszteri tanácsa 2012-ben ajánlást fogalmazott meg Románia számára, amelyben a 20 százalék csökkentését javallja, ami pedig az európai példákat illeti, Belgiumban a német lakosság számaránya alig 3 százalék, ennek ellenére élhetnek anyanyelv-használati jogukkal. szabadsag.ro

Nemet mondtak a kisebbségi anyanyelvhasználat bővítésére
Negatív szakbizottsági véleményezést kapott a bukaresti képviselőházban szerdán az RMDSZ törvénykezdeményezése, amely bővítené a kisebbségek anyanyelvhasználati jogait a közigazgatásban.
Az Agerpres hírügynökség szerint a jogi, közigazgatási és emberi jogi bizottságok tagjai érdemi vita nélkül utasították el az RMDSZ tervezetét, amelyet csak a magyar képviselők támogattak.
A hírügynökség kiemelte, hogy az RMDSZ kezdeményezését még a – nem magyar – kisebbségi frakció jelen lévő képviselője sem támogatta, mert úgy vélekedett, hogy a román állam elegendő jogot biztosít a kisebbségeknek.
Az RMDSZ kivételével minden frakció szónoka azt hangoztatta, hogy Románia modell-országnak számít a kisebbségekkel szemben tanúsított türelem terén. Két hete Liviu Dragnea, a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke korainak nevezte, hogy Romániában bővítsék a kisebbségek anyanyelvhasználati jogait a közigazgatásban, emlékeztet az MTI.
A pártelnök szerint „roppant érzékeny” kérdésről van szó, és a PSD csak akkor fogja az anyanyelvhasználati küszöb leszállítását támogatni, ha ennek szükségességét a román társadalom is megérti és elfogadja.
A szakbizottságok szerdai ülésén az ellenzéki jobbközép Nemzeti Liberális Párt javasolta a tervezet elutasítását, amit a kormánypártok is támogattak, majd a képviselők meg is tapsolták saját szavazatuk eredményét.
Márton Árpád, az RMDSZ frakcióvezető-helyettese a jelen lévő újságírók előtt csalódottságának adott hangot, amiért képviselőtársai „előítéleteik alapján voksoltak”, anélkül, hogy egyáltalán elolvasták volna az RMDSZ törvénykezdeményezését.
A képviselő nem kívánt jóslatokba bocsátkozni arról, hogy ezek után folytatódik-e az RMDSZ és a szociálliberális kormánykoalíció közötti parlamenti együttműködés, azt mondta: nem tagja annak a testületnek, amely erről dönt.
A magyar parlamenti frakció májusban kezdeményezte a bukaresti parlamentben a közigazgatási törvény módosítását, amely a jelenlegi húszról tíz százalékra csökkentené azt a lakosságarányt, amely felett egy kisebbségnek joga van anyanyelvét használni a helyi közigazgatásban.
A tervezetről a kétkamarás parlament szenátusa fogja meghozni a végső döntést, függetlenül attól, hogy miként voksolnak róla a képviselőház plénumában, vagy egyáltalán napirendre tűzik-e a törvénytervezetet a képviselőházban a hallgatólagos elfogadásra megszabott határidő lejárta előtt. Krónika (Kolozsvár)