Ünnepi műsor a gyásznap előestéjén
„A nemzet felelős minden magyarért”
A hagyománynak megfelelően október 5-én este az Aradi Állami Színházban az RMDSZ Arad Megyei Szervezete és az Aradi Kamaraszínház szervezte ünnepi műsorral emlékeztek október 6-ra. Ezúttal kissé rendhagyó módon, hisz a repertoárban csupa Erkel Ferenc-zenemű szerepelt.
Az ugyancsak Erkel nevéhez fűződő Himnusz elhangzása után Bognár Levente aradi alpolgármester beszédét azzal indította, hogy a 13 aradi vértanú emlékének ápolása szent kötelességünk, mint ahogy nem kérdőjelezhető meg a szabadsághoz való jogunk sem. „Magyarként akarunk élni szülővárosunkban és szülőföldünkön”, hangsúlyozta, majd köszöntötte az est vendégeit, köztük Kiss László ezredest, bukaresti magyar véderő-attasét és Jakab Istvánt, a magyar Országgyűlés alelnökét, akit szólásra kért fel.
Jakab István mindenekelőtt az általa képviselt intézmény, valamint a magyar egyházak üdvözletét tolmácsolta (a reformáció jubileuma alkalmából rendezett ökumenikus találkozóra október 5-én került sor Budapesten), majd így folytatta: Vannak nemzetek a világon, amelyek nem pusztán fenséges, győzelmes és dicső ünnepekkel rendelkeznek, hanem a nemzetüket sújtó gyásznapokkal is. (...) 1849. október 6-án tizennégy vértanú írta be nevét a nemzet történelmébe (az aradi 13-an kívül Pesten végezték ki az első felelős magyar kormány miniszterelnökét), s máig szolgáló példát mutattak, hitet adtak a magyarságnak. „Ma a Kárpát-medencében, együtt a magyarság, egy nemzetet alkot. Nemzetet, amely felelős minden magyarért” – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke.
Az Aradi Állami Filharmónia – Dorin Frandeş vezényletével – nagyon szép, Erkel Ferenc alkotásaiból (István Király, Bánk bán, Hunyadi László) összeállított műsorral készült, amelyben fellépett áriákkal két kiváló énekes is: a Bécsből hazatért (aradi) Kászoni Annamária szoprán és a Budapestről érkezett, marosvásárhelyi származású Szerekován János tenor. Mindketten feledhetetlen perceket szereztek a nagyszínházat megtöltő közönségnek. Mint talán mindig és mindenhol: a Bánk bán műsorzáró Hazám, hazám...ot, a magyar operairodalom alighanem legismertebb és legnépszerűbb nagyáriáját meg kellett ismételnie a művésznek. Utóbb az újságírónak bevallotta: ezt elénekelni egyszer sem könnyű – de másodszor is örömmel tette, amikor a lelkes közönség szűnni nem akaró vastapsát hallotta. Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad)

Kovách Géza művelődés- és helytörténeti tanulmányai
„Egyesületünk, az aradi Szabadság-szobor Egyesület célja az, hogy bemutassa Kovách Géza történész-tanár sokirányú munkáját, írásain keresztül a helytörténet, az etnográfia a művelődési élet helyi sokszínűségét. Ehhez a szándékhoz válogatott egy kötetre való anyagot Kovách Géza művelődés- és helytörténeti tanulmányaiból, valamint a központi és helyi sajtóban megjelent írásaiból a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára két munkatársa, Erdész Ádám igazgató és Héjja Julianna Erika főmunkatárs” – olvassuk az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnöke, Király András egykori Kovách-tanítvány, ny. történelemtanár, felelős kiadó előszavában.
Az igényes kivitelezésű, idén megjelent, több mint 250 oldalas kötetet szerda délután mutatták be az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében szépszámú közönség előtt.
Az összejövetelt profi módon vezető Horváth Levente (a Szabadság-szobor Egyesület ügyvezető elnöke) egyetlen „bakit” vétett bevezetőjében: azt mondta ugyanis, hogy Kovách Géza (2004-ben hunyt el) már nincs közöttünk. Hát köztünk van, mert nem feledtük el, azóta is számtalanszor emlegetjük – cáfolta meg később egy felszólaló.
„Gazsi” – ahogy bizalmasan, nagy szeretettel tanártársai, barátai és tanítványai nevezték (ilyen címmel könyv is megjelent róla) már életében amolyan legenda volt. Sokan azonban, főleg azok, akik csak a katedrán, vagy az általa vezetett emlékezetes, számtalan tréfás epizóddal fűszerezett kiránduláson látták (nagyszerű, „slágfertig” humora volt), jószerivel nem is tudták, mekkora tudományos koponya. Munkái sokáig nem láthattak nyomdafestéket, s hát – legyünk őszinték – a fiatalok többségét nem igazán érdekelték már akkoriban, sok évtizeddel korábban sem az erdélyi jobbágyok (végre megjelent) panaszlevelei, vagy az erdélyi céhes élet történései.
„Gazsi”, a tanár azonban rendkívüli hatással volt rájuk, ma is emlegetik.
A tavalyelőtt, 2015-ben megjelent Válogatott tanulmányok, valamint a most napvilágot látott és tegnapelőtt bemutatott Művelődés- és helytörténeti írások nem a nagyhatású pedagógust, hanem a tudós történészt helyezik előtérbe.
Dr. Erdész Ádám gyulai levéltári igazgató kolléganőjével, Héjja Julianna Erika főmunkatárssal együtt szerkesztette a Művelődés- és helytörténeti írások c. kötetet (két éve ugyancsak ők rendezték sajtó alá a Válogatott tanulmányokat). Emlékszem, annak idején az igazgató úr az aradi bemutatón megemlítette: szándékukban áll a hozzájuk (szerk. megj.: nagyon jó kezekbe) került Kovách Géza-hagyaték további feldolgozása, s egy népszerűbb, közérthetőbb, könnyebben hozzáférhető, nagyobb közönséghez szóló, rövid írásokból álló kötet megjelentetése.
Íme, az elképzelés megvalósult. Ha Arad testvérvárosa, a magyarországi Gyula nem veszi kézbe az ügyet, és nem lép, határozottan az aradi dr. Kovách Géza életművének értékesítése ügyében, jóval hátrébb tartanánk.
***
Hogy ne maradjunk adósok a szerda délutáni események kapcsán (esetleg érdekelhetné majd az utókort?) a két fő előadó, dr. Erdész Ádám és Héjja Julianna Erika előadásának megemlítésével. Mindketten a téma, a bemutatott könyv anyagának rendkívül alapos ismeretében szóltak.
Utánuk egy sor aradi (legalábbis aradi származású) polgár kapott szót.
Matúz András (most külföldön élő) képzőművész, a könyv borítólapjának tervezője, például. A katedrát, amely mögött „Gazsi” ült (ülhetett volna), a négylábú asztal alatt földbe (valóságba?) gyökerezett, szilárd támaszt biztosító fa (tölgy?) is alátámasztja, azaz szilárd alapokon áll. Ujj János, Puskel Péter (egykori tanítványok, későbbi barátok), Nagy István meghatottan, de nem szomorúan emlékeztek Kovách Gézára régi történetekkel, anekdotákkal.
Gazsi, ahogy alulírott ismerte, biztos ízlésű emberként, nem igazán kedvelte a szentimentalizmust (bár nótázásai során ez sem szorult háttérbe).
Ma azonban, ha visszatekinthetne, azt mondaná: srácok, nincs ellenemre, hogy megemlékeztek rólam. De tudjátok: amit csináltam, nem csak magamért tettem. Értetek, meg a jövőért is. Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad)

Magyar Népmese Napja a Téglásban
Egyszer volt, hol nem volt
Első ízben ünnepelték meg a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban a Magyar Népmese napját. – Eredetileg egész napos rendezvényt terveztünk, de tekintettel a magyar napok sűrű programjára, egy bő nagyszünetre vontuk össze a programot, számolt be Osváth Piroska, tanítónő, aki interaktív vetítéssel kalauzolta el a gyermekeket a magyar népmese világába. – Felelevenítettük a magyar népmesék hőseit, Benedek Elek és további nagy mesegyűjtők munkásságát, a különböző mesetípusokat. A gyermekek szemmel láthatóan otthon érezték magukat a képes bemutatóba rendszerezett mesevilágban, a felmerülő kérdésekre gondolkodás nélkül vágták rá a mesecímet, mesehősök nevét. Mindenki ismerte Tündér Ilonát, Babszem Jankót, Árgyélus királyfit, a szebeni muzsikusokat, boszorkányok, hercegek, tündérek, varázstárgyak szerepét a mesékben.
A tömör programba a tanintézmény valamennyi tanítója és osztályközössége bekapcsolódott. Már kora reggel színezni kezdték a magyar motívumos levélkéket, melyekre a nagyobbacska diákok kedvenc mesehősük nevét vagy meséjük címét is ráírták. Az interaktív bemutató nyomán az iskola előterében álló nagy falitáblára rajzolták fel a terebélyes mesefát, melyre mindenki felragaszthatta a gondosan kiszínezett levélkéjét. A mesefa körül mesebeli mondatok kígyóztak, a gyermekek ide is lelkesen sorolták a felírandókat. Becsengetés nyomán aztán mindenki visszavonult a tanterembe, hogy tovább fejlessze tudását, s jövőre még több mesét tudjon feleleveníteni a Magyar népmese napján.
Itt a vége, fuss el véle! Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

Patarét: tűz és víz, vészhelyzet
Továbbra is forró a hangulat a pataréti szeméttelep körüli botrányban: Alin Tişe tanácselnök, aki a héten egészségügyi okokra hivatkozva nem volt jelen a környezetvédelmi miniszter hétfői, pataréti látogatásakor, majd a hét közepén közleményben nyugtatgatta a kolozsváriakat affelől, hogy a jelzett víz- és talajszennyezés nem nagyfokú, tegnap már vészhelyzet kihirdetését kérte a prefektustól.
Közben szerdán este 9 óra körül újabb tűz ütött ki az ideiglenes szeméttárolóban, vélhetően szándékos gyújtogatás történt – a tűzoltók egész éjjel harcoltak a lángokkal, de a szeméthegy még tegnap délelőtt is füstölgött.
A pataréti újabb tűzeset kapcsán hivatalból indított bűnvádi eljárást a Kolozs Megyei Rendőrség, amely gyújtogatás útján elkövetett rongálás miatt nyomoz, hogy kiderítse a tűz keletkezésének pontos okait.
A Kolozs megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU) képviselői a tűz kiütése után 12 órával, azaz tegnap reggel is folytatták az oltási műveletet. Az éjszaka során nyolc tűzoltóautó és 32 katonai tűzoltó volt a helyszínen, reggelre már csak 4 autó és 16 tűzoltó maradt, miután a lángokat reggelre sikerült visszaszorítani és csak füstölgő gócpontok maradtak. A tűzoltók munkáját a Közterületfenntartó Vállalat (RADP) négy tartálykocsija és három munkagépe is segítette.
Közben a szomszédságban lévő, megszüntetés alatt álló régi szeméttároló kapcsán Alin Tişe, a megyei önkormányzat elnöke tegnap azt kérte Aurel Cherecheş prefektustól – akinek néhány hete még a menesztését sürgette –, hogy hívja össze a Sürgősségi Esetek Megyei Bizottságát, amely kihirdetné a vészhelyzetet a régi szeméttelep környékén. Ezt Tişe szerint több tényező indokolja, így a geológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az ottani földcsuszamlásokat részben az esőzések, a talajba szivárgott víz, a tűzesetek alkalmával az oltáshoz használt nagymennyiségű víztömegek okozzák, és a tároló mélyén felgyülemlett víz jelentősen megnöveli a csurgalék mennyiségét, ami olyan szennyezést okozhat, amely befolyásolhatja a lakosság egészségét. A felgyülemlett víz miatt ugyanakkor tovább csúszhat a szeméthegy, ami kihatással lehet Kolozsvár körgyűrűjére is. A vészhelyzet kihirdetése keretet teremtene arra, hogy az állam összes érintett intézménye, hatósága felléphessen a helyzet mihamarabbi megoldása érdekében – érvelt Tişe. Szabadság (Kolozsvár)

Kostyál Márk: „Pofon kell verni a nézőt!”
Így kezdődött a Filmtettfeszt
Szerda délután nyitották meg a kolozsvári Győzelem moziban a 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemlét. A 12 erdélyi városban párhuzamosan futó rendezvényt Kostyál Márk Kojot című rendezése nyitotta Kolozsváron.
– Idén elég szerencsés kontextusban kerül sor erre a rendezvényre. A Filmtettfesztnek, a Filmtett Egyesületnek az a célja, hogy népszerűsítse a magyar filmeket, az elmúlt egy évben pedig érezhetően sokkal több magyar filmet mutattak be fesztiválokon, egyedi vetítéseken, moziforgalmazásban, mint ezelőtt 4-5 évvel – mondta Zágoni Bálint a Filmtett Egyesület menedzsere, a fesztivál egyik szervezője a megnyitón. A rendezvény során Kolozsváron 10 nagyjátékfilmet vetítenek, amelyeket mind az elmúlt egy, másfél évben mutattak be.
– Nemcsak az a célunk, hogy a magyarországi filmeket elhozzuk Erdélybe, hanem az is, hogy az itthoni, főként fiatal alkotókra felhívjuk a figyelmet. Éppen ez okból hoztuk létre néhány évvel ezelőtt a Filmgalopp nevű versenyszekciót, amelyre eddig csupán fikciós filmeket lehetett nevezni, idén viszont változtattunk és dokumentumfilmeket vártunk a rendezőktől – fűzte hozzá a megnyitón Buzogány Klára szervező, a Filmtett főszerkesztője. A versenyszekcióba beválogatott hét dokumentumfilmre a közönség is szavazhat kedvencére a www.filmtettfeszt.ro weboldalon, a filmek adatlapján. A legtöbb like-ot begyűjtő film nyeri el a Filmgalopp közönségdíját.
A szervezők kiemelték, minden korábbi kiadásnál több közönségtalálkozóra kerül sor idén, 20 film után lesz közönségtalálkozó színészekkel, rendezőkkel, producerekkel, forgatókönyvírókkal.
A megnyitón felszólalt még Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere és Tibád Zoltán, a Bethlen Gábor Alap erdélyi kirendeltségének szakmai igazgatója.
Közönségtalálkozó a nyitófilm után
A Kojot című nyitófilm vetítése után a rendezővel, Kostyál Márkkal és a filmben szereplő két színésszel, a felvidéki Bocsárszky Attilával és a kolozsváriak számára nem ismeretlen Salat Lehellel találkozhattak a nézők. A beszélgetést Papp Attila Zsolt moderálta.
Kostyál Márk, aki eddig főleg reklámfilmeket rendezett, első nagyjátékfilmjében a 21. századi felnőttéválást, annak problémáit mutatja be. A rendező szerette volna, ha a filmje a „Nem lehetsz mindig menekülő állat” alcímet viselhette volna, amely alcímre utalt a film állatszimbolikája is, a kojot–szarvas páros. Kostyál Márk emellett kiemelte, a film egy másik fontos problémát tematizál, az apa-fiú kapcsolatot.
„Pofon kell verni a nézőt!” – jelentette ki a rendező a találkozón. Véleménye szerint ő csak ezzel a módszerrel tud alkotni, hisz nem elég bölcs ahhoz, hogy száraz, történetmesélős filmeket rendezzen.
A filmben leginkább erdélyi (Mátray László, Salat Lehel, Orbán Levente), felvidéki, délvidéki, és kárpátaljai színészek játszanak, ez is volt az egyik indoka annak, hogy ezt az alkotást választották a szervezők a fesztivál nyitófilmjének. Kostyál Márk elmondta, unja azokat a magyarországi színészeket, akik minden filmben feltűnnek, ismeretlen arcokkal akart dolgozni, akikhez még nem köthető más alakítás, film.
Másodsorban azért döntött amellett, hogy „vidéki” színésszekkel dolgozik, mert azt szerette volna, ha a szereplőknek van saját tapasztalatuk is a földdel, vidéki élettel. Bocsárszky Attila igazolta, hogy a rendező elképzelése igaz volt: épp cseresznyét szedett, amikor megtudta, hogy behívták castingra.
A színészek elmondták, ritka az olyan csapat, mint amilyen a Kojotmögött állt, a közös munka remek hangulatban zajlott. A forgatás befejezését követően a filmen dolgozók rendszeresen találkoztak. A remek munkakapcsolatot az is igazolja, hogy Kostyál Márk készülő filmjeiben több, a Kojotban játszó színész is szerepet kap, köztük Bocsárszky Attila és Salat Lehel is. Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Több sebből vérzik az oktatás – videókonferencián ígérgetett a tanügyminiszter
Nem fukarkodott az ígéretekkel Liviu Pop oktatási miniszter csütörtöki videókonferenciáján, a szakszervezetek panaszaira azonban már nem jutott ideje válaszolni.
Minden téren javításra szorul az oktatási rendszer – derült ki azon a csütörtöki videókonferencián, amelyet Liviu Pop oktatási miniszter hívott össze, és amelyre hosszú idő után a megyei tanfelügyelőségek mellett a szakszervezetek, a diákok, az egyetemisták és a szülők képviselőit is meghívták, az esemény pedig sajtónyilvánosságot is kapott.
Már rögtön a megbeszélés elején felmerült egy hiányosság, ugyanis szakadozott az internetkapcsolat, a tárcavezető erre elismerte, hogy a minisztériumban informatikushiánnyal küzdenek, tizenegy betöltetlen állásra várják akár a friss végzősök jelentkezését is. A napirendi pontok között szerepelt ugyanakkor a közvitán levő tankönyvtörvény-tervezet, az oktatási segédanyagok akkreditálási folyamata, a tanintézetek keretszabályzata, valamint az oktatási törvény módosításának szükségessége.
Kiderült, hogy minden téren gondok vannak, módosításokra, jobb szabályozásra van szükség, a miniszter pedig javaslatokat kért. Liviu Pop ugyanakkor nem fukarkodott az ígéretekkel, elmondása szerint jövő évben tízszer annyi pénzt szánnak az oktatási rendszerre, mint az elmúlt években.
Virtuális könyvtár számítógépek nélkül
Liviu Pop jó hírrel is szolgált, mint rámutatott: hétfőtől végre – az ortodox vallásúaknak szóló kiadványon kívül – mindegyik tankönyvet meg lehet rendelni az ötödik osztályosok számára.
A minisztérium honlapján elérhető tankönyvtörvény-tervezetről elmondta, két fontos kérdést kell tisztázni, az egyik, hogy tantárgyanként szükség van-e továbbra is több kiadványra, vagy elég lenne csak egy, ugyanakkor biztosítani kell-e a diákoknak mindegyik tárgyból a papíralapú eszközöket. Szerinte elektronikus formában könnyebben és gyorsabban kiadható a tartalom, ennek érdekében egy virtuális oktatási könyvtár létrehozását is javasolta, ahonnan minden tankönyvet, jóváhagyott oktatási segédanyagot, interaktív programot ingyen letölthetnek a tanárok és a diákok.
A videókonferencián ugyan senki nem vetette fel, de később rákérdeztünk Marcela Ştefu Kovászna megyei főtanfelügyelő-helyettesnél, aki elmondta, hogy a tanintézetek többsége 2008-ban kapott új számítógépeket, így ezek jócskán elavultak, sőt olyan falvak is vannak országszerte, ahol még elektromos áram sincs, nemhogy számítógép.
A főtanfelügyelő-helyettes szerint előbb az infrastruktúrát kellene biztosítani, és azután javasolni az elektronikus vagy virtuális tankönyvekre való átállást. A csütörtöki konferencián Liviu Pop arra is kitért, hogy az oktatási segédanyagokat október 8-ig lehet első körben benyújtani akkreditálásra, majd jövő évben lesz egy újabb jóváhagyási szakasz. A miniszter augusztusban jelentette be, hogy szigorúan megtiltják a segédeszközök, munkafüzetek használatát, amíg azokat felül nem vizsgálják, és nem akkreditálják.
Csütörtökön több megyéből is jelezték, hogy ennek ellenére igénybe vették a segédanyagokat, erre reagálva Ariana Bucur oktatási államtitkár kifakadt, hogy ez teljesen törvénytelen. Felszólította a pedagógusokat, hogy oldják meg a problémát, legyenek kreatívak.
A miniszter ezt követően arról számolt be, hogy hamarosan hozzálátnak az új középiskolás tanterv kidolgozásához, szerinte a munka során „tanulni kell” az általános iskolás tantervben elkövetett hibákból, a programot ugyanis még mindig túlzsúfoltnak tartja, „a heti 32-36 óra túl sok”. Liviu Pop az iskolai keretszabályzattal is elégedetlen, példaként említette, hogy ennek értelmében tilos a mobiltelefonok használata, ám szerinte egyes tanórákon kimondottan hasznos lenne, ha a diákok segédeszközként a telefonjaikat is használnák. Hozzátette: azt is fontolóra kell venni, hogy a diákok teljesítsenek-e iskolai szolgálatot, emiatt ugyanis lemaradnak az órákról.
„Nem életszerű az oktatási törvény”
Az oktatási miniszter azt a sokak által régóta hangoztatott álláspontot is osztotta, hogy új oktatási törvényre van szükség, a jelenlegi, 2011 óta érvényben levő jogszabálynak ugyanis már majdnem a fele módosításra szorult, mert „nem volt életszerű”.
A szaktárca jövő év szeptemberéig szeretné kidolgozni az új tervezetet, addig Pop szerint helyi szintű meghallgatásokat, közvitákat tartanának a diákok, a szülők és a vállalakozói szféra bevonásával.
A tárcavezető úgy vélte: azonosítani kell legkevesebb öt pontot, amit mindenképpen érdemes megtartani és öt gyenge tényezőt, ami javításra szorul. Liviu Pop olyan ötleteket is felvetett, hogy az előkészítő osztályt ki kellene venni a kötelező oktatásból, vagy hogy a középiskolákban felvételit lehetne szervezni, ha túljelentkezés van. Arra a – szakemberek által szintén régóta fel-feldobott – témára is kitért, hogy orvosolni kell a szakiskolák helyzetét, amelyekben rendszerint a meghirdetett helyek harmada üresen marad.
„A munkatörvénykönyv alkalmazhatatlan az oktatásban”
A videókonferencián a tanügyi szakszervezetek képviselői elpanaszolták, hogy a munkatörvénykönyv alkalmazhatatlan az oktatási rendszerben. Rámutattak: a munkaügyi ellenőrök elvárják a pedagógusoktól, hogy annyi órát maradjanak a tanintézetben, amennyi a munkaszerződésben szerepel, ám ez szerintük kivitelezhetetlen. „A tanárok otthon készülnek fel, erre az iskolában nincsenek megfelelő körülmények. Másrészt nem fizetik meg őket megfelelően.
Egy kezdő tanár 1400 lejt keres, kénytelen másodállásban pótolnia jövedelmét, ám ha napi nyolc órát az iskolában tölt, erre nincs lehetősége” – magyarázta a Temes megyei szakszervezeti vezető. Felvetésére azonban a miniszter már nem válaszolt, mert sietett, egyéb elfoglaltságára hivatkozva befejezte a konferenciát. Végül az esemény résztvevői abban maradtak, hogy a széles körű egyeztetésre havonta sort kerítenek. Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor szerint csúnya manipuláció, hogy hivatalos nyelv lenne a magyar
Rossz üzenetnek tartja a közös jövő alakítása szempontjából Kelemen Hunor azt, hogy a román pártok még a párbeszédet is elutasították az anyanyelvhasználati jogok bővítéséről; az RMDSZ elnöke szerint ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy a „magyarokat szájba verték”.
Pénteki aradi sajtóértekezletén Kelemen Hunor arra utalt, hogy a képviselőházban szerdán a román pártok érdemi vita nélkül elvetették az RMDSZ törvényjavaslatát, amely csökkentené azt a lakosságarányt, amely felett egy kisebbség használhatja anyanyelvét a helyi közigazgatásban. Az RMDSZ elnöke felhívta a románság figyelmét, hogy a 2018-as centenáriumi év után is együtt kell élnie a magyar közösséggel, és rámutatott: a kisebbségek identitásának megőrzését szolgáló törvény semmivel sem rövidíti meg a többségi nemzetet.
Kelemen Hunor „csúnya manipulációnak” minősítette azt a román médiában terjesztett állítást, miszerint az RMDSZ hivatalos nyelvvé akarja tenni a magyart, vagy hogy tervezete több mint kétezer romániai települést érintene. Leszögezte: a másfél évtizede hatályos helyi közigazgatási törvény alapján 373 romániai önkormányzatban jogosultak a kisebbségek anyanyelvükön intézni ügyeiket az intézményekben, ha pedig a jelenlegi húszszázalékos küszöböt tizenötre csökkenték, akkor ezek száma 41-gyel növekedne. Krónika (Kolozsvár)

Hellvig: minden Szekuritáté-dossziét átadtunk az irattárat vizsgáló tanácsnak
A rendszerváltás után 27 évvel a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) átadta a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnak (CNSAS) az egykori kommunista titkosszolgálat összes olyan munkatársára vonatkozó iratokat, akik kapcsán jogerős bírósági ítélet állapította meg, hogy együttműködtek a Szekuritátéval – jelentette ki csütörtökön Eduard Hellvig, a SRI igazgatója.
Hellvig a temesvári Nyugati Egyetemen a globális biztonság témájában meghirdetett mesterképzés elindítása alkalmából elmondott beszédében azt állította, a SRI lezárt minden kapcsolatot az „áldatlan” 1989 előtti időszakkal.
Közölte, olyan dokumentumokat bocsátottak a CNSAS rendelkezésére, amelyek remélhetőleg az ellentmondásos múlt számos eseményére fényt derítenek majd. Hozzátette, a közeljövőben átvizsgálják a még birtokukban levő dokumentumokat, és azokat, amelyek esetében erre a törvény lehetőséget biztosít, szintén átadják a CNSAS-nak. Hellvig ugyanakkor csütörtökön kijelentette: a SRI kívül áll a hatalmi játszmákon, a hírszerzés fölötti civil ellenőrzésnek pedig nem szabad politikai eszközzé válnia.
„A SRI fölötti civil ellenőrzést a parlament illetékes szakbizottsága gyakorolja, én pedig igazgatóként mindig teljesen nyitott voltam a valós és állandó kontrollra. Ugyanakkor azt várom, hogy ez az ellenőrzés ne váljon politikai vagy médiacélokat szolgáló eszközzé” – mutatott rá az igazgató. Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Tisztújítást tartott a Bihar megyei EMNT
A Bihari megyei EMNT tisztújítást tartott október 4-én, mely során Török Sándor, a szervezet elnöke beszámolt az eltelt két év tevékenységeiről. A beszámoló elfogadása elnököt és elnökségi tagokat választottak a jelenlevők.
„Az elmúlt két év nagyon gazdag volt a megszervezett tevékenységek terén, ami úgy vélem, az erős Bihar megyei csapatnak köszönhető. Fontosnak tartom, hogy az EMNT és a Néppárt továbbra is kiegészítse egymást, és fenntartsuk a többi társszervezettel levő sikeres együttműködést is” – jelentette ki Török Sándor.
A tisztújítást Kálmán Balázs, az EMNT országos alelnöke vezette le. A korábban hét tagú elnökséget öt tagúra csökkentették, amely szerint egy elnök és négy elnökségi tag alkotja a vezetőséget. Az újonnan elnöknek javasolt Török Sándort idén is megválasztották, az ő munkáját pedig Nagy József Barna, Tőtős Ilona Zsuzsa, Kálmán Balázs és Kosztin Julianna alelnökök segítik. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája; Reggeli Újság (Nagyvárad)

III. FuxFeszt: túl a felén
Az Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválja harmadik napján a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház A rest legényről, illetve a kolozsvári Puck Bábszínház Mimorózart című versenyprodukcióit, a Vajdasági Magyar Bábszínház A kis herceg, valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem mesterképzős hallgatóinak Játszmák című előadását láthatta a közönség. Folytatódtak ugyanakkor az esti szakmai programok is: az alkotókkal, zsűritagokkal, illetve szakmai hozzászólókkal folytatott kerekasztal-beszélgetéseket Szabó Attila rendező-dramaturg tematikus workshopjai követték.
A fesztivál hátralevő három napjában fellép többek között a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház bábtagozata, az Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínház Marosvásárhelyről, a házigazda Lilliput Társulat, a pécsi MárkusZínház, illetve a Rozsnyói Meseszínház is. Az esemény zárónapján a debreceni Vojtina Bábszínház mutatja be A só című nagyszínpadi produkcióját, ezt megelőzően pedig sor kerül a fesztivál ünnepélyes díjkiosztójára is.
A fesztivál idejére három előadásra érvényesíthető fesztiválbérlet váltható 20 lej értékben, az előadásokra jegyek és bérletek a színház jegypénztárában (nyitva hétfőtől péntekig 14-19 óra között), a helyszínen, illetve online, a www.biletmaster.ro oldalon vásárolhatók.
A FuxFeszt zárónapjára, október 7-e szombat délelőtt 11-re tervezett A só című előadás betegség miatt elmarad. A Vojtina Bábszínház előadása helyett ebben az időpontban, azaz délelőtt 11 órától a Szigligeti Színház nagytermében a pécsi MárkusZínház A repülés története című produkcióját láthatják az érdeklődők. A só című előadásra, valamint az eredetileg 15 órára meghirdetett MárkusZínház-produkcióra megváltott jegyek a 11 órai kezdettel műsorra kerülő A repülés története című előadásra is érvényesíthetőek, vagy felhasználatók az Erdélyi Magyar Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozójának valamelyik gyermekelőadására, vagy október 6-a este 19-ig visszaválthatók a színház jegypénztárában. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Végéhez közeledik az egyik iskolaper
Jövő héten ítélet
Rövid, de érdemi tárgyalásra került sor tegnap a Brassói Ítélőtáblán az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) által a Kós Károly Líceum ügyében indított perben. A testület meghallgatta a feleket, ítéletet október 12-én hirdet.
Ezúttal „kegyeskedtek” megjelenni az alperes ügyvédei is (legutóbb azért halasztottak, mert a perbe belépő tanfelügyelőség nem küldött képviselőt a tárgyalásra) – mondta el Bálint József. – Ügyvédünk fenntartotta álláspontunkat, hogy nem indokolt bezárni az iskolát, hisz ebben az évben is több mint 300 diákja van, hogy ezeket bezsúfolták egy másik iskolába, ahol friss levegőt Facebookon kapnak, hogy a megoldás rossz és törvénytelen. Törvénytelen, hisz a jogszabályok szerint ki kellett volna kérni az érdekelt gazdasági szféra és a szülők véleményét (ezután még mindig azt tehettek volna, amit akarnak, de formailag meg kellett volna őket kérdezni), és hogy vissza kell állítani az eredeti állapotot. A tanfelügyelőség és a helyi tanács ügyvédei elmondták, kevés a gyerek, és ez így van a legjobban, minden szépen meg van oldva, nem kell változtatni semmit – részletezte az EMNP megyei elnöke.
Bálint abban bízik, hogy az ítélőtábla belátja, itt a tanács visszaélt a hatalmával, és elrendeli, hogy vissza kell állítani az eredeti állapotot.
Amint ismeretes, miután nem tudta megakadályozni, hogy a tanács összevonja a Kós Károly Líceumot a Puskás Tivadar Líceummal, az EMNP bíróságon támadta meg a tanácshatározatot, ezt alapfokon Sepsiszentgyörgyön tárgyalják. Ezen kívül egy per a Brassói Táblabíróságon is folyik, amiben az EMNP azt kérte, hogy amíg alapfokon nem döntenek, függeszszék fel a tanács határozatát. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bűvölő szabadság
Úgy hiszem, s azért is mondom. Minden nép történelmében vannak pontok, tények, melyekhez hozzátenni s azokból elvenni nem lehet.
Renghet a föld, kivetheti magából a tízezer esztendős fa gyökérmaradványát is, kihányhatja hazugok s árulók csontját föl akár az egekig –, azok mind visszahullnak illő színhelyeikre. A nép, a nemzet igazságának meghatározó pontjaként rendíthetetlen. Az igazság felkiáltójele nem képlékeny.
Vannak mágikus számok a magyar történelemben. Adatokhoz kötődnek, s azok földrengésmentesek. Miért a 7 szentség? Honnan hozzuk a 7-es számot magunkkal évezredeken át, el a 7 vezérig?
Miért van csupán 7 aranyos törpénk?
A 13-mas szám a magyar nemzet mágikus adata, mágikus számjegye máig. Arad városa viszi és viseli ma is, holnap is a nemzeti igazság felkiáltójelét történelmi magasságban. Holott az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban Aradon halálra ítélt hős katonatisztek nem mind magyarok voltak.
A nemzeti igazságot ujjbegyein tartja a legenda, abból elvenni és ahhoz hozzátenni nemzetiségi alapon nem lehet. Ama Tizenhárom, az örök emlékeztetője a mi nemzetünknek. Igaz, voltak még mások is, a történelem számon tartja a többi vezért is, de a 13, az egyenlő Araddal, meg az igazságért való harc örök emberi voltával.
A történelmet eme bűvös „aradi 13” jegyében kell tanítani, s annak nevében. Ezt ferdíteni nem lehet.
Hátrálni lehet a nemzeti igazságért való nekirugaszkodás érdekében. Kihátrálni abból csak a gyávák.
Magyarok számára a 13-ban benne Petőfi, benne Balassi és mellette mindkét Zrínyink, tollal és karddal. És még mennyien, Istenem!
A szabadságért való harc mindmáig benne az ágyúvá olvasztható harang szavában, benne a kisgyermek altatójában.
Ez a szabadság szólalt meg október 6-ikán az emlékbeszéd közben elcsukló pap helyett, miközben sírt a falu népe is, hallván a 13-as számot 1949-ben is.
A 7 vezér és október 6. adja a 13-as számot.
Ne engedj, Urunk, a szabadságért folyó harc bűvöletéből bennünket soha! Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Marosszék, a mostoha
Minden bizonnyal ma, az aradi vértanúk emléknapján is székely ruhában szavalnak, koszorúznak Marosszéken.
De a lelkület teljesen más, mint Hargita vagy Kovászna megyében. Még mindig, de már nem annyira, mint 50 éve, 27 éve, 15 éve, vagy éppen tavaly.
Nemrég megkérdeztem a nyárádmenti származású nagymamámat, hogy ő székely vagy sem. Határozottan állította: ő nem székely, hiszen a székelyek a megyehatáron „túl”, Hargita és Kovászna megyében élnek. Ugyanilyen határozottan állította a következő kérdésemre válaszként, hogy a szülei székelyek voltak.
Magas, bajuszos, harisnyás székely volt az apja, mert akkor még a Nyárádmentén is székelyek termettek. És ha a küküllőmenti mamámat faggattam volna ugyanerről, hasonló választ kaptam volna.
A dédszüleim tehát székelyek voltak, a nagyszüleim már nem. Mert közben a világ megváltozott, jöttek a mást tanító román iskolaigazgatók, a felocsúdásnyinál nem hosszabb kicsi magyar világ és az újabb „határátkelés” – természetesen nem a nagyszüleim keltek át a határon, hanem a határ rajtuk –, autonóm magyarok, majd marosmagyarok, végül magyarajkú románok és a jó ég tudja, még mik nem lettek. Aztán rendszerváltás után végre megint magyarok. De székelyek már nem.
Nemzedékük felnevelte a szüleink nemzedékét, akik majd bennünket, és ebből az évszázados identitás-katyvaszból megörököltük, hogy székely ruhában konfirmáltunk és elsőáldoztunk, a lakodalmak alkalmával elénekeltük a székely himnuszt, de nem voltunk tudatosan székelyek.
Már az elemi iskola vége felé jártam, amikor kezdett kialakulni bennem a székely öntudat. Ebben az időszakban „futószalagon” jöttek a falumonográfiák, és egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor olyanokat olvastam a saját falumról, hogy „az részesülhetett nyílföldben, aki igazolni tudta a székely nemzethez való tartozását”. Igazolni ma is sokan tudnák, de kevesen érzik.
Ez az identitásválság feloldódni látszik. Elvitathatatlan érdeme van ebben az MPP marosszéki helyi szervezeteinek – az élen Makfalvával –, mint ahogy elvitathatatlan felelőssége van az RMDSZ korábbi Maros megyei vezetőinek is, amiért ennyire megkésett ez a folyamat. Örömmel látom, hogy mára a politikai hovatartozás már nem „feltétele” a székelységnek, és az utóbbi tíz évben Ákosfalvától Szovátáig valamennyi helyi önkormányzat kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy Marosszéket – többségében – székelyek lakják.
Még rengeteg a munka, mert a helyieknek nehéz elhinniük, hogy ismét székelyek. Úgy gondolom, hogy Hargita és Kovászna megyének kötelessége odafigyelnie erre, és elősegítenie az eltorzult marosszéki identitás megtisztítását. Óriási – és csak remélni tudom, hogy visszatérő – lehetősége a Székelyföldnek, hogy végre mindhárom megyét székely tanácselnök vezeti. Ha ebben az önkormányzati ciklusban élni tud Hargita és Kovászna megye Marosszék „visszacsatolásával”, az bizony sokat lendíthet az egységes Székelyföld megerősödésében.
A közelgő Székelyföld Napokra Maros megye székelyföldi része becsülettel, lelkiismeretesen készül. Ezt nemcsak a vezetőinknek kell észrevenniük, hanem minden Hargita és Kovászna megyei lakosnak – hatványozottan azoknak, akik nem értik, hogy a marosvásárhelyiek miért nem kapcsolódnak be a Székely Szabadság Napjába.
Ugye, milyen fájó, amikor a debreceni rácsodálkozik, hogy milyen jól beszélünk magyarul? Holott jóformán a szerencséjének köszönheti, hogy a határt előtte húzták meg és nem lett ő is romániai magyar, akire a miskolci csodálkozhatna rá a nyelvtudásáért. Ha ismerős az érzés, akkor érezzünk nagyobb felelősséget a marosszékiekért. Hiszen ha az a fránya megyehatár 20-25 km-t nyugatra tolódott volna, akkor ma már a küküllő- és nyárádmentiek is székelyek lennének. Nem így történt. Az identitásbeli elmaradás jogos, a felzárkóztatásban való segítségnyújtás pedig kötelező. Kovács Hont Imre / Hargita Népe (Csíkszereda)

Kelemen Hunor: „Ma is a szabadságjogokért küzdünk, mint a ’49-es hősök”
Párhuzam vonható az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc célkitűzései és az erdélyi magyarság mai önrendelkezési, jelkép- és anyanyelv-használati törekvései között – jelentette ki Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és Faragó Péter parlamenti képviselő, Arad megyei RMDSZ-elnök október 6-án reggel, az aradi 13 honvédtiszt kivégzésének 168. évfordulóján.
A sajtótájékoztató elején a házigazda Faragó Péter a héten a parlament plénumában elmondott beszédére építve kifejtette: a szabadságharcosok egy olyan elnyomó hatalom ellen lázadtak fel, amely nem fogadta el az önrendelkezési törekvéseket, nem értette meg, hogy a jogok biztosításával nem csorbulnak a hatalom jogai. Utalt arra, hogy a parlament alsóházának illetékes szakbizottsága és plénuma is vita nélkül utasította el az anyanyelv-használati küszöb 20-ról 15 százalékra való leszállítására vonatkozó RMDSZ-es törvényjavaslatot. „Kit zavart volna, ha például a 16 ezer aradi magyar használhatta volna a közigazgatásban?” – tette fel a költői kérdést a honatya.
Kelemen Hunor szerint a 215/2001-es helyi közigazgatási törvény (mely akkor teszi lehetővé egy etnikum anyanyelvhasználatát egy településen, ha számaránya eléri a húsz százalékot) elfogadása óta eltelt 16 évben megváltozott a társadalom összetétele és igénye. „Egy, a kisebb közösségek számára is elfogadható küszöbérték kellene. Mi először a tíz százalékot javasoltuk, majd kompromisszumos megoldásként a 15 százalékot, illetve a nagyvárosok esetében egy alternatív küszöböt. Ezt érdemi vita nélkül elutasították, és számomra az a meglepő és szomorú, hogy 27 évvel a rendszerváltozás után a román hatalom nem hajlandó a párbeszédre” – fejtette ki a szövetségi elnök.
A 2001-es (a törvény elfogadása évében rendezett) népszámlálás szerint 374-375 közigazgatási egység esik a 215-ös jogszabály anyanyelv-használati rendelkezése alá, az RMDSZ javaslata alapján ez a kör további 40-45 községgel, várossal bővülne. Ezt azért nyomatékosította Kelemen Hunor, hogy megcáfolja a román szélsőségesen nacionalista sajtóban megjelenteket, miszerint „2000 településen vezetnék be hivatalos nyelvként a magyart”.
„Ezáltal nem vennénk el semmit a románoktól, sőt javulna a magyar közösség közérzete, jobban viszonyulna a többségi társadalomhoz. A 20. században hibáztak a kisebbségi jogok alkalmazása terén, de meg kell ismételnünk a történelem hibáit, vagy tanulnunk kellene belőle?” – fejtette ki Kelemen Hunor, aki szerint az 1918-as román egyesülés centenáriuma alkalmából pozitív üzenet lett volna a románok részéről, ha ők tesznek gesztust a kisebbségek felé, bebizonyítva, hogy nem félnek, mert „egy erős nemzetnek nincs mitől tartania”. Felhívta – különösen a román – közvélemény figyelmét, hogy „2018 után is lesz élet”, de már most a nacionalizmus felerősödését tapasztalják, olyan irányból is, „ahonnan nem is vártuk”. Épp ezért az RMDSZ-elnök nyugalomra, józan gondolkodásra szólított fel mindenkit, mert szerinte jelenleg az ország valamennyi politikai-gazdasági sikertelenségéért, „a benzinár vagy a bankközi kamatláb emelkedéséért mi vagyunk a hibásak”.
A katalóniai függetlenedési népszavazásra vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva Kelemen Hunor kifejtette: nem állítható párhuzamba a katalán nép az erdélyi magyar közösséggel, mert „az ország határain belül képzeltük el az önrendelkezést, és soha nem jelentettük ki az elszakadási szándékot”.
Az október 6-i megemlékezések Aradon 11 órakor a minorita templomban tartott gyászmisével folytatódnak. 13 órakor a Szabadság-szobornál mond beszédet és koszorúz többek között Kelemen Hunor és Íjgyártó István, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, 16.30-kor pedig a vesztőhelyen lesz tisztelgés a hősök emléke előtt. Pataky Lehel Zsolt / maszol.ro

Az RMDSZ a szenátusban is fenntartja a közigazgatási törvény módosítását
„Félelemből nem lehet politizálni” – mondta Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő pénteken Nagyváradon, leszögezve: az RMDSZ a szenátusban is támogatja helyi közigazgatási törvényt módosító javaslatát, amely többek között az anyanyelv-használati küszöb csökkentését írja elő, és amelyet elutasított a héten a parlament alsóháza.
A politikus elmondta, a képviselőházban nem volt érdemi vita a javaslatról, amelynek három fontos eleme volt. Az RMDSZ tervezetének cikkelyenkénti megvitatásához el sem jutottak, nem volt arról érdemi párbeszéd, érzelmi alapon utasították el. Senki sem javasolt akár egy olyan kompromisszumot, hogy például 10 százalék helyett 15 százalék legyen a küszöb. Ez Biharban hat települést érintett volna, például Élesdet vagy Tenkét, ahol amúgy is vannak magyar feliratok, amelyek semmiféle etnikai feszültséget nem gerjesztenek, ahogy a Nagyvárad határian kihelyezett magyar nyelvű helységnév sem – magyarázta a képviselő.
A törvénymódosítás ugyanakkor kedvező lett volna például az ötvenezres kolozsvári magyarságnak vagy más kisebbségeknek is úgy, hogy senkinek semmilyen jogát nem sérti. Szabó Ödön azt is hangsúlyozta: az anyanyelvhasználat joga nemcsak az alkotmányban szerepel, hanem Románia által vállalt nemzetközi egyezményekben is, amelyek lehetővé teszik a nyelvhasználati küszöb újratárgyalását.
Az RMDSZ a szenátusban is fenntartja a módosításokat, és reméli, legalább ott valós párbeszéd alakul ki a tervezetről, hangsúlyozta a képviselő, aki szerint az alsóházban patetikus vita volt, meg sem nézték a tervezet szövegét. Fried Noémi Lujza / maszol.ro

A romániai német kisebbség nem támogatja a Minority SafePacket
A Romániai Német Demokrata Fórum (FDGR) a kisebbségi kérdés országon belüli rendezését szorgalmazza, és a kisebbségek jogállásának a szabályozására egy romániai törvény elfogadását javasolja.
A német szervezet pénteken kiadott közleményében tudatta: elnöksége szeptember 22-i ülésén elemezte az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) arra vonatkozó felkérését, hogy támogassa a nemzeti kisebbségek egyes jogainak európai uniós szabályozását javasoló Minority SafePack európai polgári kezdeményezést.
A fórum ezen elemzés eredményeként megállapította: „a romániai német kisebbség úgy ítéli meg, hogy sikeres a Romániában 1989 után alkalmazott kisebbségvédelmi modell, és a romániai német kisebbség jogai biztosítottak Románia alkotmánya, valamint a Románia által ratifikált nemzetközi egyezmények (Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, Regionális és Kisebbségi nyelvek Európai Chartája és mások) által”.
A német fórum ennek megfelelően javasolja a kisebbségek jogállásának Románián belüli szabályozását. Amint megemlítette: az alkotmánynak megfelelően szerves törvény elfogadásával lehetséges. Az ilyen törvények elfogadásához nem a jelen lévő, hanem a megválasztott képviselők vagy szenátorok többségének a támogató szavazata szükséges.
Románia megtámadta az Európai Unió luxemburgi bíróságán az Európai Bizottságnak azt a márciusi határozatát, amelyben a Minority SafePack részleges bejegyzéséről döntött. A perben Romániához Szlovákia is csatlakozott. Az alkotmány szerint Románia külpolitikájának alakításában jelentős szerep hárul az államfőre, s e tisztséget jelenleg Klaus Johannis, a Romániai Német Demokrata Fórum korábbi elnöke tölti be. maszol.ro

Csoma: nem mondunk le az anyanyelv-használati küszöb csökkentéséről
Száz évvel a gyulafehérvári kiáltvány után illett volna elfogadni a törvény – fogalmazott Csoma Botond pénteken arról, hogy szerdán visszautasította a képviselőház az anyanyelv-használati küszöb csökkentésének törvénytervezetét.
Az RMDSZ parlamenti képviselője elmondta, elvárták volna, hogy a tervezethez javaslatokat fogalmazzanak meg a román pártok, de ez nem történt meg. A bizottsági ülés hangulata is megelőlegezte, hogy mire számíthatnak a későbbiekben. Ők elmondták, párbeszédet szeretnének folytatni a román társadalommal 2018 küszöbén, de ez a plénumban sem történt meg – tájékoztatott a politikus.
A Nemzeti Liberális Párttal és a Népi Mozgalom Párttal szemben nem voltak elvárásaik a korábbi nacionalista kirohanások tükrében, az ellenzék továbbra is a magyar kártyával próbálja gyengíteni a kormánypártok helyzetét. „Ez most is megtörtént, a szociáldemokrata pártot és bennünket is azzal vádoltak, hogy a románok jogait szeretnénk szűkíteni, történelmi érzékenységeket érintünk a törvénytervezet beterjesztésével” – fogalmazott Csoma, aki szerint ezekben a kijelentésekben semmilyen logika nincs.
A képviselő nehezményezte a kérdéshez moderáltabban viszonyuló Mentsétek meg Romániát (USR) hozzáállását, akik az időpontot kifogásolták. „Persze soha nincs jóidőpont” – mondta Csoma.
A képviselő elmondta, nem mondanak le a törvénytervezetről, az is cél, hogy senkit ne büntessenek meg a székely zászló használata miatt. Száz évvel a gyulafehérvári kiáltvány után illett volna elfogadni a törvényt, megmutatta volna így a román állam, hogy tud párbeszédet folytatni a kisebbségekkel hangzott el – jelentette ki.
Csoma szerint újra kell gondolni a PSD-vel az együttműködést, de az elszigetelődés sem megoldás. Paktumot kellene kötni a teljes romániai politikummal arról, hogy nem használják a magyar kártyát – mondta el a képviselő. Kustán Magyari Attila / maszol.ro

Nem tűri tovább a magyarellenességet a Sepsi OSK
Nem tűrhetjük, hogy egy sporteseményt gyűlöletkeltésre használjanak fel – írja a Sepsi OSK labdarúgóklub pénteki közleményében, amely leszögezi: a következőkben „határozottan fellépnek” minden sportszerűtlen, rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulással szemben.
A sepsiszentgyörgyi együttes főtámogatója, Diószegi László ezzel többek között a csapat legutóbbi, brassói mérkőzésére utalt, amelyen a Sepsi OSK a bukaresti FCSB együttesét fogadta. Diószegi kijelentette: nem tűrheti, hogy egy sporteseményt egyesek gyűlöletkeltésre használjanak fel.
„Az utóbbi időben rendszeressé vált, hogy az ellenfél szurkolói azt skandálják, hogy a magyarok hagyják el az országot, legutóbb pedig a FCSB szurkolói egy hatalmas transzparenssel érkeztek, amelyen azt írta: Nektek Románia nem az otthonotok. Menjetek innen! Számunkra teljesen elfogadhatatlan ez a magatartás, a továbbiakban nem tűrünk meg ehhez hasonlót, és minden esetben határozottan reagálunk majd. Megjegyezzük, hogy saját szurkolóink mindig is sportszerűen biztatták a csapatot. (...) Köszönjük mindazoknak, akik civilizált magatartást tanúsítottak a lelátókon” – írja a Diószegi László által egy sajtóértekezleten felolvasott közleményben.
A csapat tulajdonosa értékelte a Sepsi OSK teljesítményét is a bajnokság felénél.
Mint ismeretes, a Sepsi OSK stadionjál nem hitelesítette a labdarúgó Liga 1 akkreditációs bizottsága, ezért a csapat Brassóban kényszerült játszani hazai mérkőzéseit. Kertész Dávid arról beszélt, hogy mikor szűnik meg ez az áldatlan állapot.
A FRF magatartási kódexet dolgoz ki
Răzvan Burleanu, a Román Labdarúgó-szövetség elnöke egy, a témával kapcsolatos pénteki eseményen bejelentette, hogy a szövetség év végéig kidolgoz egy magatartási kódexet, amely szankciókat irányoz elő mindazoknak, akik diszkriminatív, rasszista vagy idegengyűlölő kijelentéseket tesznek.
Az eseményen jelen volt Cristian Jura államtitkár, a Diszkriminációellenes Tanács vezetőségi tagja is, aki azt nyilatkozta, hogy amióta a zömmel magyarokból álló szurkolótáborral rendelkező Sepsi OSK bejutott az I. ligába, megszaporodtak a rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulások a romániai stadionokban. Agerpres; maszol.ro

A dési, ótordai és bánffyhunyadi református templomok is uniós pénzből újulnak meg
A kolozsvári Szent Mihály templom mellett ezeknek a műemléképületeknek a restaurálásának finanszírozásáról is szerdán írták alá a szerződést, mintegy 20 millió lej értékben.
A kolozsvári Szent Mihály templom mellett három református templom felújításáról szóló szerződést is aláírtak október 4-én – tudtuk meg Ilyés Szabolcstól, a pályázatokat előkészítő RegioConsult vezetőjétől. Az Észak-nyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség révén a dési református templom 11 753 049,40 RON (2 653 059 euró), az ótordai református templom 8 258 245,07 RON (1 864 163 euró), a bánffyhunyadi református templom pedig 10 513 919,81 RON (2 373 345 euró) vissza nem térítendő támogatást kapott felújításra európai alapokból. A Regionális Operatív Program 2014-2020 között elérhető alapjaiból a kolozsvári Szent Mihály templom 18 016 117,04 RON (4 066 843 euró) támogatást kapott. Hamarosan két újabb Kolozs megyei és két háromszéki műemléképület felújítására megítélt támogatás szerződését is aláírják.
A RegioConsult 19 magyar műemléképület felújításának a pályázatát állította össze és adta le, közülük 17 nyert, egy további pedig még felkerülhet a pótlistáról a támogatottak közé. Ilyés elmondta: ők maguk sem számítottak arra, hogy ilyen nagy lesz a sikerarány, és ekkora összegű támogatásokat tudnak lehívni – a magyar műemlékekre mintegy 30 millió eurónyi összeget. Ráadásul egy kolozsvári görög katolikus templom és a barcaszentpéteri evangélikus templom felújítására benyújtott pályázatukat is pozitívan bírálták el, így már a projektek összértéke (támogatás és önrész) 40 millió euróra rúg. Az idén erdélyi magyar műemlékek felújítására nyert támogatások összértéke Ilyés szerint valószínűleg több mint amennyi az elmúlt 25 évben összesen Magyarországról és Romániából érkezett erre a célra. Ha összehasonlítjuk azzal, hogy Magyarország évi mintegy 200 millió forintot (642 ezer euró) szán a Kárpát-medencei műemléképületek felújításának támogatására, és itt most egy 30 millió eurós csomagról beszélünk, valóban helyálló lehet a megállapítás. „Amire a leginkább büszkék vagyunk, hogy ez a folyamat mindenféle politikai beavatkozás zajlott le, teljesen szakmai alapon történt a pályázatok elbírálása, egyszerűen nem szólt bele senki” – mondja a cégvezető.
A sikeres pályázás egy nagyon hosszú folyamat eredménye, ezeknek a projekteknek már legalább 4-5 éve elkezdték a tervezését a tulajdonosok. A projektek előkészítését a RegioConsult részéről Görbe Beáta koordinálta, és több tucatnyi műemlékvédelmi szakember és tervező dolgozott az előkészítésen. A pályázatokat 2016. szeptember-október-novemberében adták be, a döntések idén az év első felében születtek meg, és most jutottak el a szerződéskötésig. Következő lépésként el kell készüljenek a részletes kiviteli tervek, megvalósíthatósági tanulmányok. A Szent Mihály templom dokumentációja jelenleg 1900 oldalnyi, és ehhez még el fog készülni egy részletes kiviteli terv, ami még legalább ennyi lesz – mondta el a szakember. Hozzátette: a projektek kivitelezése nagy valószínűség szerint jövő tavasszal indul, ha minden beszerzési folyamat sikeresen lezárul addig. Mostantól számítva négy év alatt kell kötelezően elkészülni a munkálatokkal, de Ilyés reális célnak tartja, hogy 2020 karácsonyáig befejeződjenek a munkálatok, „ha megfelelő a kivitelező, rendes, becsületes munkát végez, és tényleg el akarja ezt végezni”.
Ilyés arról is beszámolt, milyen „apróságok” nehezítik a munkafolyamatot. Bár a szabályzat szerint minden pályázatot elektronikusan kell benyújtani, és a román kormánynak létezik is egy ezt a célt szolgáló, MySMIS 2014 nevű rendszere, de ez 2016 őszén még nem működött, ezért minden pályázatot papíron adtak le. Így most a 2016-ban papíron beadott pályázatokat a szerződéskötés után elektronikusan ismét le kell adniuk, és csak a feltöltés után tud elindulni a folyamat. „Ez nem azért van így, mert közülünk valaki bármit is hibázott, hanem azért, mert a rendszer nem működött és nem indult el időben. Ezeket a pályázatokat nyilván digitalizáltuk még a leadás előtt, csak fel kell tölteni őket. Csakhogy a MySMIS 2014 legfennebb 50 megabájtos fájlokat enged feltölteni. Most el kell képzelni egy 1900 oldalas dokumentációt, ahol A0-ás vagy annál nagyobb méretű rajzok vannak, akár több száz is, és azoknak a szkennelt változatát egyenként kell feltölteni. Nem azért nem hívja le Románia az EU-s alapokat, mert mindenki hülye ebben az országban, hanem azért, mert a román adminisztráció képtelen megbirkózni ezzel a feladattal” – fogalmazott a cégvezető. Balázsi-Pál Előd / Transindex.ro

Kelemen Hunor közhelyeket pufogtatott Aradon
Minden nemzedéknek meg kell vívnia a maga szabadságharcát, a romániai magyar közösségnek pedig ma a parlamenti demokrácia eszközeivel kell lehetővé tennie, hogy a következő nemzedékek is magyarként élhessenek szülőföldjükön – hangoztatta pénteken Kelemen Hunor Aradon.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a 13 vértanú tábornok emlékére állított Szabadság-szobornál mondott beszédet a nemzeti gyásznapon.
Szerinte az ezer éve Erdélyben és száz éve Romániában élő magyar közösség úgy tud méltó lenni az aradi vértanúk áldozatához, ha a mai kor eszközeivel megvívja nemzedéke szabadságharcát, hogy mindig legyen egy következő nemzedék, amely a Szabadság-szobornál emlékezni fog az aradi vértanúkra. MTI; itthon.ma/erdelyorszag

A magyar és nem magyar mártírokra emlékeztek Aradon, hívatlan „ünneplőkkel”
A rendezvényen jelen volt a város román polgármestere, képviseltette magát a magyar kormány, az RMDSZ, az egyházak – no és a román Új Jobboldal is.
A szabadságharc nem magyar mártírjairól és a mai nemzedéknek szóló üzenetéről is beszéltek a szónokok pénteken Aradon, a vértanú tábornokok emlékére állított Szabadság-szobornál rendezett megemlékezésen - tudósít az MTI.
A magyar kormány képviseletében felszólaló Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára ünnepi beszédében elmondta: a leszármazottak és Magyarország prágai nagykövetsége kezdeményezésére hamarosan emléktáblával jelölik meg a csehországi Dobrány városkában Ormai Norbert honvédezredes, az első aradi vértanú szülőházát. Rámutatott: az Auffenbergből Ormaivá lett, a szabadságért új nevet és hazát választó, a mártíromságot is vállaló fiatal tiszt esete nem volt egyedülálló a honvédségnél.
Október hatodikán ezért a nem magyar származású szabadságharcosokra, a horvát, szerb, német és osztrák származású aradi vértanúkra, a szlovák honvédekre, a bécsi légióra, a lengyel önkéntesekre, a ruszin katonákra és a román származású honvédekre is kegyelettel emlékezik a nemzet vértanúi előtt tisztelgő magyarság.
Az államtitkár szerint a jó szándék, kölcsönös tisztelet és megértés tette lehetővé néhány éve Aradon, hogy ismét köztérre kerüljön a vértanúk emlékét idéző, korábban elbontott Szabadság-szobor.
Íjgyártó rámutatott: továbbra is jó szándékra, kölcsönös tiszteletre és megértésre van szükség ahhoz, hogy a térségben élő népek boldogulhassanak szűkebb hazájukban.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy minden nemzedéknek meg kell vívnia a maga szabadságharcát, a romániai magyar közösségnek pedig ma a parlamenti demokrácia eszközeivel kell lehetővé tennie, hogy a következő nemzedékek is magyarként élhessenek szülőföldjükön.
Kelemen Hunor aradi beszédéről és az ottani sajtótájékoztatón elhangzott nyilatkozatairól itt közöltünk összefoglalót.
A hideg, borús időben összesereglett több száz aradi magyar megemlékezésén Gheorghe Falcă, a város polgármestere és Arad megye román vezetői is tisztelegtek a szabadság eszményéért életüket áldozó mártírok emléke előtt. Valamennyi beszéd román, illetve magyar fordítása is elhangzott.
A megemlékezésen a szélsőségesen nacionalista, magyarellenes Új Jobboldal (Noua Dreaptă) tucatnyi szimpatizánsa egy húszméteres román zászlót feszített ki a téren, de nem hangoskodott. A szervezet korábban Arad belvárosában rendezett bejelentett megemlékezést a magyar honvédség állítólagos negyvenezer román áldozatáról, térfoglalási engedélyük azonban nem terjedt ki a Román-Magyar Megbékélés Parkjára, ahol az aradi vértanúk emlékét idéző Szabadság-szobor áll.
Az aradi megemlékezések délelőtt az Arad-belvárosi római-katolikus templomban kezdődtek, ahol Fodor József nagyváradi általános helynök, nagyprépost celebrált szentmisét a vértanúk emlékére, délután pedig az aradi vár melletti egykori vesztőhelyen közös imával és koszorúzással tisztelegnek a megemlékezők a mártírok emléke előtt. foter.ro/cikk

A PKE-n tartott reformációs jubileumi konferenciáról
A Partiumi Keresztény Egyetem és a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézete a reformáció 500. évfordulója alkalmából háromnapos konferenciát szervezett, amely október 5-én vette kezdetét a nagyváradi felsőoktatási intézetben.
A tudományos tanácskozást Pálfi József rektor, a teológiai tudományok doktora nyitotta meg, elmondva azt is, hogy a meghirdetettől eltérően a két díszvendég csak másnap tud a helyszínre érkezni, egyébirányú kötelezettségeik miatt.
Ennek megfelelően október 6-án reggel tartotta meg köszöntőbeszédét Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos és Tőkés László európai parlamenti képviselő, az egyetemalapító Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke.
A Magyarország kormánya által létrehozott Reformáció Emlékbizottság 2014. január 23-án tartotta meg alakuló ülését, s a miniszterelnök javaslatára Hafenscher Károlyt, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnökét bízták meg a bizottság irányításával. Az emlékbizottság az 1517-ben elindított reformáció 500. évfordulóinak méltó megünneplését – feladatának megfelelően – előkészítette és mindmáig végzi. Sokrétű munkájáról szólva a miniszteri biztos felhívta a figyelmet: mennyire fontos, hogy „egymás mellé kerüljön az, amit ismerünk, tudunk, megtapasztalunk, rögzítünk, továbbadunk, és az, amit hiszünk, vallunk, érzünk, ami átjárja a szívünket és a lelkünket”. Méltatta a nagyváradi konferencia szervezőit, és hangsúlyozta az ilyen jellegű tudományos vizsgálódás fontosságát, vagyis az értékfelmutató múltidézés és a korszerű interpretációk ötvözését.
Tőkés László az Európai Parlament strasbourgi plenárisáról hazaérkezve köszöntötte a jubileumi konferencia szervezőit, előadóit és részvevőit, bejelentve, hogy novemberben a Reformáció Emlékbizottság és annak elnöke személyes jóvoltából Brüsszelben, az európai törvényhozásban is meg fognak szervezni egy reformációi konferenciát, kiegészítéseképpen a hazai eseményeknek. Méltatta a továbbiakban a magyar protestáns felekezetek Kárpát-medencei együttállását az emlékév megtartása ügyében.
Történelmi visszatekintésében a püspök főként a reformációnak és a magyar református egyháznak az oktatásban és nevelésben betöltött korszakos szerepét domborította ki, a múlt és jelen ívén helyezve el azokat a sarokpontokat, amelyek ötszáz év távlatából is meghatározók. Szólt a régmúlt nehézségeiről és sikereiről egyaránt, és kitért az ateista kommunizmus idején uralkodó állapotokra. Az 1989-es rendszerváltás utáni ébredésről és nekibuzdulásról elmondta: „A református, evangélikus, unitárius, azaz a protestáns oktatás egyidős a reformációval, ilyen értelemben a reformáció szellemét és örökségét követtük és hirdettük tovább, arra gondolva, hogy az egyháznak helyre kell állítania a „tanítói hivatalát”, a katekézist, a vallásoktatást, és be kell töltenie iskolafenntartó szerepét.” Ez utóbbi vonatkozásában szólt az egyes iskola- és egyetemalapító törekvésekről, eredményekről, emlékeztetve, hogy azt az örökséget vette át és folytatta az egyház, amelyről Orbán Viktor ekképpen szólt erdélyi útján: „Öt évszázada a reformáció jelölte ki a magyaroknak a megmaradás ösvényét, megteremtette a magyar nyelvű irodalmat, és felépítette a nemzeti ellenállás végvárrendszerét: a protestáns iskolákat.”
Tőkés László ugyanakkor fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy milyen meghatározó szerepet vállaltak történelmi magyar egyházaink – köztük a protestáns felekezetek – az erdélyi anyanyelvű egyetemi oktatás beindításában, minekutána a politikai érdekképviselet kudarcot vallott az állami magyar Bolyai Tudományegyetem és az eredetileg színmagyar Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyreállításában. Végül szomorú statisztikákat idézve mutatott rá, hogy minden erőfeszítés és példamutatás, sőt lehetőség ellenére az erdélyi magyar fiataloknak csak egy része tanul anyanyelvén a szülőföldjén, jelentős hányaduk ugyan Magyarországon gyarapítja ismereteit, de félő, hogy kevesen fogják közülük itthon hasznosítani azokat. A nemzetszolgálatban azonban semmilyen körülmények között nem szabad megtorpanni – ez volt köszöntőbeszédének lényegi üzenete.
A konferencia előadásai között több kulturális momentumra is sor került (zenés játék, pódiumműsor, könyvbemutató), sőt könyvkötő műhelyt is berendeztek a főiskolai hallgatók számára az aulában. tokeslaszlo.eu/cikk

„ISMERETLEN” VÉRTANÚK A SZABADSÁGHARC UTÁN
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legismertebb vértanúiként az Aradon kivégzett tábornokokat és Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt tartja számon a közvélemény.
Az ő mártírhaláluk kétségtelenül a megtorlás csúcsa volt, ám rajtuk kívül is száznál több katonatisztet, politikust és polgári személyt végeztek ki az osztrákok.
A megtorlás ráadásul 1849 januárjában megkezdődött; az év első felében a kivégzések a civil lakosság megfélemlítését és elrettentését célozták, nyártól és a világosi fegyverletétel után viszont a katonai és a polgári vezetéssel való leszámolás volt az osztrákok szándéka.
Agyonlőtték a színházi súgót
– Az 1848 decemberétől kibocsátott kiáltványokban az udvar már jelezte, a szabadságharc résztvevői semmi jóra nem számíthatnak. Csupán az volt kérdéses, milyen kört érint az osztrákok bosszúja – mondta lapunknak Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese. – Eleinte nem főtiszteket és politikusokat végeztek ki, hanem civileket: földműveseket, falusi tanítókat, papokat, földbirtokosokat, akiknek az volt a bűnük, hogy lázítottak, kocsmákban iszogató császári katonákat próbáltak rábírni arra, hogy álljanak a magyar szabadságharc ügye mellé – ezt pedig Pelyach István történész, a Szegedi Tudományegyetem tudományos munkatársa fűzte hozzá. A megtorlás egyik első áldozata Daniel Christian Dressler, a pozsonyi német színház súgója volt.
A pozsonyi kocsmákban enyhén illuminált állapotban szidta Ferenc Józsefet, a trónbitorlót, a Habsburgokat, és kiállt a magyarok mellett. Aztán besúgók feladták, majd hadbíróság elé állították, és 1849. január 18-án reggel 7 órakor végrehajtották rajta a halálos ítéletet – mutatta be egy példával Pelyach István, milyen „bűnökért” járt halálbüntetés még jóval Haynau 1849. május 30-i színre lépése előtt.
Kivégzés a kormány szidalmazásáért
Hasonló eseteket Hermann Róbert is felsorol a megtorlással foglalkozó munkáiban. „(1849) Március 27-én Giovanni Baldini vasúti mérnököt, a többnyire olaszokból alakult Frangepán-csapat főhadnagyát lőtték agyon az olasz legénységű 23. (Ceccopieri) gyalogezred tagjainak magyar oldalra csábításáért, valamint fegyveres felkelésben való részvételért. Március 30-án pedig Barta Józsefet, Simonyi Ernő gerillacsapatának őrmesterét állították kivégzőosztag elé fegyveres lázadásban való részvételért, valamint a verebélyi sópénztárban található pénzösszeg elrablásáért (…) Másnap lőtték agyon Csömy Zsigmond aranyosi molnárt az uralkodó és a kormány szidalmazásáért, valamint fegyverrejtegetésért. Február 6-án a lengyel Feliks Slawsky szabót végezték ki, mert január 30-án több cs. kir. katona szállásán »őfelsége a császár ellen a legdurvább és legingerlőbb rágalmakat szórta«, s e katonákat »hitszegésre is csábítani igyekezett«” – ezeket az eseteket Az 1849–1850. évi kivégzések című tanulmányában említi Hermann Róbert.
A megtorlás jellege 1849 nyarától Haynau kinevezésével megváltozott. A hadifogságba esett főtiszteket kivégeztette az osztrák csapatok parancsnoka. Július 5-én Pozsonyban felakasztatta Mednyánszky László honvédőrnagyot és Gruber Fülöp századost. Hermann Róbert tanulmánya szerint „kivégzésük valósággal sokkolta a magyarországi közvéleményt. (…) Mednyánszky báró volt, s az ilyen magas társadalmi állású személyeket az osztrák hadbíróságok eleddig legfeljebb börtönbüntetésben részesítették.”
Haynau fővezérségével megszaporodtak a rögtönítélő eljárások. A számtalan példa közül csak egy a hivatkozott tanulmányból: 1849. július 12-én Mannsbarth Antal csákberényi katolikus plébánost és Szikszay János ottani református lelkészt végezték ki rögtönítélettel Nagyigmándon. „A két pap bűne az volt, hogy a szószékről a magyar kormány rendelete értelmében kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot, s állítólag népfelkelésre, s arra hívták fel híveiket, hogy fegyver híján kövekkel verjék agyon a betolakodókat” – írja Hermann Róbert.
„Felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént”
1849. augusztus 22-én halt mártírhalált az az Ormai (Auffenberg) Norbert, akit az első aradi vértanúnak tekintenek, mivel ezredesi rangban szolgált, és őt is a partiumi városban végezték ki. Ormai az úgynevezett vadászezredek főfelügyelője és az 1. honvéd vadászezred megszervezője volt.
Haynau nem is csinált titkot abból, hogy a vele szemben foganatosított eljárást alkalmazza majd a későbbi vértanúk esetében. „Tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli-ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje. Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik.
Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben” – írta egy osztrák tábornoknak küldött levelében.
A megtorláspárti fiatal császár
Pelyach István szerint az augusztus 13-i világosi fegyverletétel után fogságba került főtisztek, tábornokok számára a halálos ítélet eleve elrendelt volt. A szakember hangsúlyozta, aki az osztrákok szerint felségárulást követett el, annak csak halálos ítélet lehetett a büntetése. De Haynauhoz hasonlóan megtorláspárti volt-e a fiatal uralkodó, Ferenc József? Ezt a kérdést Hermann Róbertnek tettük fel, aki úgy válaszolt, egyértelműen igazolható, hogy még olyan esetekben is, amikor Schwarzenberg miniszterelnök hajlamosabb lett volna enyhébb elbírálásra, Ferenc József döntött a keményebb megtorlás mellett. Az 1849. augusztus 20-án, az ifjú uralkodó elnökletével tartott minisztertanácson született döntés arról, hogy nem lesz amnesztia, hanem – a történész szavai szerint – a megtorlás teljes szigorával fognak fellépni a magyar szabadságharc résztvevői ellen.
Az 1849. október 6-án végrehajtott kivégzések – az aradi vértanúké és különösen Batthyány Lajosé – azonban óriási nemzetközi felháborodáshoz vezettek. Ráadásul a tábornokok és a volt miniszterelnök halálos ítélete előre készen állt.
Batthyány esetében Hermann Róbert arra hívta fel a figyelmet, pere száz sebből vérzett, illetve annyira próbálkoztak azzal, hogyan lehet ezt az egyébként semmilyen szempontból felelősnek nem tekinthető miniszterelnököt elítélni, hogy ez 20. századi szempontból nézve is koncepciós per volt.
Pelyach István ehhez hozzátette, nyilvánvaló volt, hogy Batthyányt halálra szánják, pere eleve lejátszott volt.
Tizenhat aradi vértanú
Kevésbé ismert, hogy az október 6-án kivégzett tábornokok és Ormai (Auffenberg) Norbert mellett az aradi vértanúk közé sorolják még az október 25-én agyonlőtt Kazinczy Lajos ezredest, a nyelvújító író-költő, Kazinczy Ferenc fiát. Az ő kivégzésével ért véget az 1849. évi megtorlás, amit az osztrákok a nemzetközi tiltakozás hatására állítottak le.
Legalábbis a politikai szempontú kivégzéseket, mert köztörvényes színezetű ügyekben 1850-ben is hajtottak végre halálos ítéleteket, az utolsót 1850 júliusában – hívta fel a figyelmet Hermann Róbert. De még ebben az évben is akadt egy politikai ügy, amelynek végén egy volt bécsi újságírót, a szabadságharcban Bem József mellett alezredesként szolgáló Ludwig Haukot végezték ki.
Bár a hadbíróság halálra ítélte, Schwarzenberg miniszterelnök mégis 20 évi várfogság kiszabását javasolta rá, mondván, közben úgyis meghal. Mint Hermann Róbert írja, Haynau azonban nem hallgatott Schwarzenbergre, és Haukot 1850. február 19-én Aradon felakasztották. Ő volt a tizenhatodikként kivégzett honvédtiszt.
A megtorlás egyéb formái
A kivégzések mellett a megtorlásnak más formái is léteztek. Ilyen volt a várfogság, a sáncfogság (erődítési munkákban való részvétel), a volt honvédek tömeges besorozása, illetve a botozások, vesszőzések. Hermann Róbert megemlítette: nem volt gyakori, de néhány esetben előfordult, hogy az osztrák vagy az orosz csapatok feldúltak egy-egy települést. A Csorna melletti Bősárkány lakóit például azzal vádolták, hogy a csornai ütközet (1849. június 13.) után megtámadták a menekülő császáriakat – ami nem volt igaz –, ezért felgyújtották a falut. Losoncon 1849 augusztusában magyar gerillák támadtak meg oroszokat, mire a cári csapatok feldúlták és felégették a várost. A megtorlás része volt, hogy egy felkelés miatt Székesfehérvárra, a magyarok támogatásért pedig a zsidó hitközségekre vetettek ki hadisarcot az osztrákok.
Csapás a gazdaságra
– A nemzetet ért legnagyobb megtorló intézkedés az volt, hogy 1849 őszén begyűjtötték és megsemmisítették a szabadságharc fizetőeszközét, a Kossuth-bankókat – mondta Pelyach István. Ez a lépés ugyanis gyakorlatilag lenullázta a gazdaságot. A Kossuth-bankók be nem szolgáltatásáért és rejtegetéséért ráadásul szigorú büntetés járt. Szintén csapást jelentett az országra, hogy 1850 tavaszától a birodalmi adópolitikát alkalmazták Magyarországon. A szabadságharc alatt gyakorlatilag nem létezett adózás a fegyveres önvédelem miatt. Ezért a kőkemény birodalmi adórendszer azt jelentette, hogy lényegében minden után adózni kellett.
Hogyan lett Görgeyből „áruló”?
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni megtorlás egyik legnagyobb kérdése, hogyan kerülhette el a halálbüntetést a magyar sereg főparancsnoka, Görgey Artúr. Pelyach István ezzel kapcsolatban elmondta: Görgey meg volt győződve, hogy ő lesz a megtorlás első számú célpontja, azt is mondhatjuk, hogy készült valamiféle mártíromságra. Tragédiája tulajdonképpen pont az lett, hogy nem végezték ki, mert ezzel vált alkalmassá arra, hogy az áruló szerepét betöltse a magyar közgondolkodásban. Görgeynek az oroszok többször is próbáltak csapdát állítani, de mindig kijátszotta őket – ez is bizonyította hadvezéri rátermettségét. – Ez a harmincadik életévét betöltő magyar tábornok valami olyasmit tudott, amit nagyon kevesen tudtak ebben a korban Európában – mondta hadvezetői képességeiről Pelyach István. I. Miklós orosz cár értékelte is ezt, ezért arra kérte Ferenc Józsefet, adjon kegyelmet, és bocsásson meg a magyaroknak. „Megbocsátunk, de előtte akasztunk egy kicsit” – szólt a császár és Schwarzenberg miniszterelnök hírhedtté vált válasza. A cár erre kikötötte, hogy ha nem garantálják Görgey életét, nem fogják kiadni őt az osztrákoknak. A bécsi udvar végül fogcsikorgatva ugyan, de belement ebbe; így Görgeynek nem esett bántódása, a karintiai Klagenfurtba száműzték. – Életét egyértelműen az oroszoknak köszönheti. Éppen elég tehertétel volt számára, hogy árulónak bélyegezték – összegezte sorsát Pelyach István. Ambrus Vilmos / Magyar Nemzet; Erdély.ma

OKTÓBER 6-A NAGYVÁRADON: „VÉRTELEN HARCOT FOLYTATUNK A TÚLERŐVEL SZEMBEN”
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt közös megemlékezést tartott nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Nagyváradon. Idén is Szacsvay Imre, az 1849-ben kivégzett országgyűlési jegyző, bihari követ emlékművénél gyülekezett a sajnos évről évre kevesebb emlékező. „Csak egy tollvonás volt bűne” – áll a mártír jegyző szobrának talapzatán, akinek a császári megtorló gépezet a függetlenségi nyilatkozat megfogalmazását és aláírását rótta fel, a felségsértéssel és a lázadással egyetemben. Szacsvayt 1849. október 24-én akasztották fel Pesten Perényi Zsigmond felsőházi elnökkel és Csernus Menyhért pénzügyminiszteri tanácsossal együtt. Pár nappal korábban, október 6-án végezték ki Aradon a magyar forradalmi hadsereg 13 tábornokát, illetve ugyancsak a fővárosban Battyhány Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét. E napon szerte a világban megemlékezik a magyarság a szabadságharc vértanúiról.
A Sebes-Körös menti Ezredévi emléktéren Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi elnöke mondott bevezető szavakat, majd szólásra kérte föl Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét. Európai parlamenti képviselőnk beszédében elmondta: nosztalgiával és csalódottsággal gondol vissza a kommunista diktatúrát követő újrakezdésre, a rendszerváltás hőskorára, amikor szoros közösségbe vonta a váradi és az egész erdélyi magyarságot az ünnep öröme és gyásza, amikor tömegek demonstrálták, hogy megszűnt az ünneplés tilalma, s visszanyerve a szabadságot erőt merítettünk hőseink, mártírjaink példájából, hitéből a cselekvésre, a változásra, a megújulásra. Mostanra viszont ünnepeink megfakultak, elerőtlenedtek, üres szólamokkal házalnak a felkapaszkodottak, politikai korteskedésbe fojtva a legnemesebb alkalmakat is. „A hivatal hordja koszorúit”, minden a szavazatszerzésnek van alárendelve, s politikai tőkét is azok kovácsolnak hőseink vértanúságából, akik valójában az elnyomóink oldalán állnak. Mert azt látnunk kell, hogy – amint Petőfi Sándor írta – csak meg van tágítva, de nincs eltörve még a lánc. Elfeledkeztünk a szabadságról, amire felesküdtünk. Hajlamosak vagyunk a lemondásra, önfeladásra, felejtésre, nem vesszük észre, hogy félúton megrekedtünk, tanácstalanná váltunk, és nem tudjuk, merre menjünk. Meg vagyunk félemlítve. Túlerővel akarnak rávenni minket arra, hogy lemondjunk szabadságunkról, jogainkról, hitünkről, anyanyelvünkről – mondotta a püspök, rámutatva: meg akarnak fosztani azon jogunktól, hogy sorsunkról magunk döntsünk.
Zakariás prófétát idézve – „Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok” (13,7) – a szónok Orbán Viktor átfogalmazásában („vedd meg a pásztort”) mutatott rá, miként változtak meg a módszerek, miközben az eredmény ma is ugyanaz: a hatalom által lekenyerezett vezetőink diktatúra helyett felemás demokráciát kínálnak nekünk, tilalom helyett hazugságot, hátrányos megkülönböztetés helyett múlékony előnyök kecsegtetését. A nemzet ügyének elárulásáért jutalom, kiváltság jár; a megalkuvóknak, behódolóknak, korrupt törvényszegőknek, sehonnai újgazdagoknak áll a világ – fogalmazott a tőle megszokott szókimondással Tőkés László. Beszédét mégis biztatással zárta: „Elesett állapotunkban, csüggedéseinkben, elbizonytalanodásunkban, félelmeinkben, kicsinyhitűségünkben az aradi tizenhárom példája hivatott felrázni és a helyes, igaz útra terelni bennünket. Halálmegvető bátorságuk indítson minket hitre, erőre, elszántságra, cselekedetre, hogy ne hátráljunk meg, ne adjuk fel!”. Vállalnunk és folytatnunk kell békés küzdelmünket a szabadságért, az igazságért, Erdélyért, nemzetünkért, a demokráciáért, Európáért – mondotta az EMNT elnöke, azzal zárva, hogy nem állhatunk meg félúton.
Második szónokként Szilágyi Zsolt, az EMNP országos elnöke érthetetlennek mondta, hogy a román többségi nemzet vezetői száz évvel Trianon után is félnek a szabadságunktól – attól, hogy anyanyelvünkön tanulhassunk, hogy a közigazgatásban azt használjuk, hogy magunk döntsünk a dolgainkban – pedig törvénytisztelő adófizető állampolgárok vagyunk, akiknek nem csak kötelességeik, de jogaik is vannak.
A rendezvényen az alkalomhoz illő dalok is elhangzottak a Váradi Dalnokok és a Nagyváradi Asszonykórus jóvoltából. A megemlékezés egy különleges momentuma során elhangzottak az aradi vértanúk nevei, és minden név után a jelenlévők egyike egy mécsest helyezett el az emlékműnél. A koszorúzást követően közösen elénekelték a székely himnuszt, majd a nemzeti imádságot. A megemlékezés Nagysándor József vértanú honvéd tábornok közeli emléktáblájánál ért véget. Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája; Erdély.ma

MEGNYITOTTA KAPUJÁT A CSODAVÁR NAGYSZEBENBEN
2017. október 3-án volt a Csodavár GyermekKlub első foglalkozása – a HÍD Egyesület szervezésében – a Sőrház utcai Magyar Kulturális Központ irodában.
Nagy izgalommal siettettem az időt, hiszen én vártam a gyerkőcöket délután. Játékos ismerkedéssel kezdtük a programot a kicsikkel és a nagyokkal egyaránt.
Ezután a Magyar népmesék sorozatból megnéztük a Béka, az egér, és a kolbász című mesét, majd nekiláttunk a szereplők elkészítéséhez.
Színes papírból ollóval és a ragasztással készítettük el a bábokat. Az iskolásokkal a békákat, az ovisokkal az egérkéket. Persze a gyerekek hiányolták a kolbászt. Hiszen a történetben ez is szerepelt. Erre a kérdésre csak azt tudtam válaszolni, hogy azt otthon találják meg a hűtőben, vagy a kamrában. Tehát kedves Szülők, ha otthon csemetéjük a kolbászt kereste az miattam volt.
Jó érzés volt látni, hogy ilyen sokan elhozták a gyerekeket. Összesen 18 gyermek vett részt, és azt tapasztaltam, hogy élvezték a foglalkozást, hamar eltelt az az együtt töltött 1-1 óra.
Nagy segítségemre volt Mátyás-Küsmődi Csilla óvónéni a gyerekek körül. Az egyesület vezetője, Serfőző Levente pedig a szülőket tájékoztatta, valamint fotókat készített a foglalkozásokról.
Helyünk még akad, ha valakinek még van kedve velünk tartani, szívesen látjuk. A következő kedden Blénessy Enikő színésznő varázsolja el a lurkókat a Csodavárban. Tartsatok velünk akkor is! Simon Andrea / Szeben.ro; Erdély.ma

KINT RAGADÓK
Hétfőn arról írtunk, hogy továbbra is elszívják a hazai egyetemek a határon túli magyar diákokat – noha az anyaország jelentős mennyiségű pénzt költ a határon túli magyar felsőoktatási intézmények támogatására, gyakorlatilag alig van diák, aki Magyarországról menne át tanulni oda.
Jelenleg összesen tizenhét anyaországon kívüli intézmény indít rendszeresen magyar nyelven képzést a Kárpát-medencében – ők jellemzően a helyi magyar kisebbség továbbtanulási igényeit hivatottak kiszolgálni, de örömmel fogadnának anyaországi diákokat is.
Az európai uniós tagság azt is jelenti, hogy a helyiekkel azonos feltételekkel lehet felvételizni – ennek köszönhető, hogy a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem már négy évvel ezelőtt saját standdal vett részt egy budapesti felsőoktatási kiállításon.
A BBTE magyar tagozatán akkor hetvenhat szakon szerveztek felvételit, az egyetem huszonegy karából tizenötön folyt magyar nyelvű oktatás, hatezer magyar diákkal. Mivel lapunk kérdéseire nem válaszoltak, hároméves adataink vannak: akkor 135 külföldi, zömében anyaországi diák tanult náluk magyarul. A legnépszerűbb szak a távoktatásos pszichológia volt: 121 magyarországi járt az alapképzés három évfolyamára.
Kolozsvár azért is vonzó az anyaországi diákok között, mert ott olcsóbb a megélhetés a hazai nagy egyetemi központoknál, ráadásul egy lüktető, izgalmas város rengeteg magyar eseménnyel. A nem uniós országokba már bonyolultabb jelentkezni, ezzel együtt elkeserítő, hogy az Újvidéki Egyetem szabadkai magyar tannyelvű tanítóképző karán egyetlen anyaországbeli diák sincs, és Kárpátalján is csak tíz-tíz magyar állampolgárságú hallgató lenne felvehető évfolyamonként, már ha menne oda valaki.
Magyarországra eközben egyre több külföldi diák jön: tavaly nyolcezerrel többen iratkoztak be, mint öt évvel ezelőtt, így 28 628-an kezdtek nálunk tanulni. Persze zömükben nem határon túli magyarok, de ezek száma sem elhanyagolható: Romániából 2054, Szerbiából 1907, Szlovákiából 1885, míg Ukrajnából 1193 hallgató érkezett, és gyaníthatóan ezen diákok többsége magyar nemzetiségű. Én meg tudom mondani, milyen utat járnak be ezek a diákok – 1991-ben ugyanígy, tanulási céllal érkeztem Magyarországra a Székelyföldről, és mint társaim nagy része, én is itt ragadtam. A három vagy több év épp elég arra, hogy az ember barátokat, szakmai kapcsolatokat és jövendőbeli munkalehetőségeket szerezzen, így nagy az esély, hogy a frissen szerzett tudást itt is fogja majd kamatoztatni. És ez a jobbik eset!
Az talán még rosszabb, ha valaki a szülőföldjén tanul, de aztán azonnal elmegy Nyugat-Európába dolgozni. Romániából a friss adatok szerint tizennégyezernél is több orvos dolgozik külföldön. Többségükben friss diplomások, akik el sem kezdtek praktizálni otthon az egyetem elvégzése után, hanem azonnal külföldre indultak. A román adófizetők pénzén képezték ki őket, de gyaníthatóan soha nem fognak román adófizetőket gyógyítani. Persze ha megfelelő fizetést kapnának otthon, akkor talán maradnának, de az már más téma, most maradjunk az oktatásnál.
Az sem mindegy, milyen egyetemre-főiskolára megy a diák akár otthon, akár idegen országban. A France2 csatorna nemrég elgondolkodtató riportot sugárzott, és az anyag nagy botrány kavart Romániában. A kolozsvári orvosi és gyógyszerészeti egyetemen ugyanis ezerkétszáz francia diák tanul, megragadva a második esélyt – míg otthon nekik nagyon nehéz bejutniuk, Romániában elég a közepes felvételi eredmény és évi ötezer euró a tandíjra. A francia újságírók szerint egy Párizs melletti kórházban tavaly nyolc rezidens orvost voltak kénytelenek felfüggeszteni a roppant gyenge képzettségük miatt, és közülük hatan a kolozsvári egyetemen szerezték meg a diplomájukat. Még egy EKG-t sem voltak képesek rendesen értelmezni, állították a riportban, egyszerű diplomagyárnak bélyegezve a kolozsvári intézményt.
Szóval bonyolult lett a világ, nincsenek tuti receptek. Hacsak az nem, hogy történjék itt bármi, általában Nyugat-Európa jár jól. Lukács Csaba / Magyar Nemzet; Erdély.ma

Háromszéki képviselők tapasztalatai: szószegés és ultranacionalista szónoklatok a parlamentben
Megdöbbentették a háromszéki RMDSZ politikusokat a román pártok ultranacionalista szónoklatai, a párbeszédre való nyitottság teljes hiánya, hogy a románok még „kirakat-gesztusokra” sem voltak hajlandók a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak bővítésével és a szimbólumok használatával kapcsolatos törvénymódosítás kapcsán.
Márton Árpád és Benkő Erika sepsiszentgyörgyi képviselők külön tartottak sajtótájékoztatót pénteken, ám mind a ketten a törvénymódosítás parlamenti elutasítását kommentálták, a tapasztalataikat osztották meg. Érthetetlen, hogy még csak kirakat-gesztusokra sem voltak hajlandók, arra hogy meghallgassák az érveinket, hogy tárgyaljanak, a legnacionalistább szlogenek hangzottak el – mondta el Márton Árpád. Hozzátette, kompromisszumos megoldásra is hajlottak volna, ha a nyelvhasználati küszöböt 20 százalékról, nem a javasolt 10 százalékra, hanem legalább 15-re csökkentik, akkor is 40 jelentős településen oldották volna meg a problémát.
„Döbbenetes volt számomra nézni az emberjogi, jogi és közigazgatási bizottságok ezzel a témával kapcsolatos együttes ülésén, ahogy a román pártok szabadjára engedték az ultranacionalista szónokaikat. Később a képviselőház plénumában is visszaköszöntött mindez. A bizottsági ülésen nem voltak hajlandók sem elolvasni a módosítások szövegét, sem érdemben tárgyalni cikkelyeként azokról, a lehetőségét is elutasítva a párbeszédnek” – számolt be tapasztalatairól Benkő Erika. Hangsúlyozta, ebből világosan kitűnik, hogy Románia nem akarja betartani azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyeket a kisebbségek jogaival kapcsolatosan tett, majd hozzátette, hogy annak a tudathasadásos helyzetnek vagyunk tanúi, hogy Románia nemzetközi szinten azzal fényezi magát, hogy példaértékű módon megoldotta a kisebbségek helyzetét, mindeközben pedig nem engedik bővíteni a kisebbségi nyelvi jogokat, szisztematikus visszarendeződés történik a nyelvi jogok és a szimbólumhasználat terén. A két háromszéki politikus rámutatott, a szociáldemokrata párttal való együttműködés folytatásáról az RMDSZ erre kijelölt testülete dönt, ám személyes álláspontjuk az, hogy ezt újra kell értékelni. „Ha valaki egyszer a szavát szegte, mi a garancia arra, hogy másodszor nem teszi meg?” – tette fel a kérdést Márton Árpád. Újra kell értékelni az együttműködési protokollumot és világos határidőkre van szükség az ebben foglalt kisebbségi jogokkal kapcsolatos törvényalkotási folyamat tekintetében – szögezte le Benkő Erika. Bíró Blanka / Székelyhon.ro

Tanintézeteket ellenőriztek, és olyan hiányosságokat találtak, ami legtöbbünknek otthon alap
Számuk évről évre csökken ugyan, de még mindig vannak Hargita megyében olyan iskolák és napközik, amelyekben egyáltalán nincs vezetékes víz, vagy ami van, az nem iható, továbbá némelyekben csak kerti vécé van, az épületben nincs mellékhelyiség.
Szúrópróbaszerűen ötvenkilenc Hargita megyei oktatási egységet ellenőrzött a Hargita Megyei Népegészségügyi Igazgatóság szeptember 12–22. között, és az eredményekről összesített jelentést készített az intézmény. Az ellenőrök többnyire napköziket, óvodákat és általános iskolákat kerestek fel, de vizsgálódtak középiskolákban és iskolaorvosi rendelőkben is. A körülmények nem mindenhol feleltek meg az előírásoknak, volt olyan oktatási egység, amelynek egészségügyi működési engedélye sem volt a felszereltség hiányosságai miatt, máshol nem volt saját bejárata a napközinek, iskolának, illetve nem volt vezetékes víz az épületben. Több oktatási intézményben – főként napközikben, óvodákban – a természetes, illetve lámpafény nem volt az előírásoknak megfelelő, ezek felszólítást kaptak a probléma azonnali megoldására. A legtöbb ellenőrzött tanegységben elmulasztották elvégezni a fertőtlenítést és a rovarirtást, ezek szintén felszólítást kaptak, hogy a megszabott határidőn belül pótolják a mulasztást. Általános probléma volt az is, hogy a legtöbb ellenőrzött napköziben és iskolában nem az előírásoknak megfelelő helyen tárolják a szemetet. Volt továbbá néhány olyan oktatási egység is, ahol nem megfelelő helyen tárolják a tej-kifli programos termékeket, és a jelentés említést tesz a kápolnásfalusi óvodáról is, amelynek felfüggesztették a működési engedélyét, mert nem megfelelő épületben működik.
Csökkennek a hiányosságok
A népegészségügyi igazgatóság nyilvántartása szerint Hargita megyében 385 állami és hat magán, önálló jogi személyiséggel rendelkező oktatási központ működik. Az alárendelt egységeiket is beleszámolva 248 óvoda és napközi, 229 általános iskola és 39 középiskola működik a megyében, ám egy részüknek nincs vagy csak ideiglenes közegészségügyi működési engedélye van. Az arány a napközik és óvodák esetében a leggyengébb, ezeknek 87 százaléka rendelkezik engedéllyel. Mivel a községekben majdnem ötször több óvoda és napközi működik, mint a városokban, szám szerint a vidéki egységekben van több hiányosság, de arányokban mérve városon rosszabb a helyzet az engedélyek meglétét illetően.
Az általános iskolák esetében 91,7 százalékos az arány, ez az egészségügyi engedéllyel rendelkező vidéki iskolák 90,5, illetve a városiak 97,4 százalékos arányából áll össze. A megyében működő középiskolák mindegyike rendelkezik közegészségügyi működési engedéllyel. Széchely István / Székelyhon.ro

Vasárnaptól ismét Székelyföldön dolgoznak a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvosai
Vasárnaptól jövő péntekig ismét székelyföldi településeken végeznek szűrővizsgálatokat, vizsgálatokat és gyógykezeléseket a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) önkéntes orvosai – közölte pénteken a szervezet az MTI-vel.
Az idei második, Hargita megyei gyógyító körúton 24 orvos és egészségügyi szakember vesz részt, akik Székelyudvarhelyre, Kápolnásfaluba, Karcfalvára, Csíkmadarasra, Csíkszentsimonba, Csíkszépvízre, Csíkszentmártonba, Csíkszentkirályra és Csíkszeredába látogatnak el. Gyimesbükkön pedig moldvai csángó gyerekeket vizsgálnak, akiket 100-200 kilométeres körzetből autóbuszokkal szállítanak oda.
Az orvoscsoportban lesz csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermek-neurológus, gyermek-urológus, gyermek-aneszteziológus, kézsebész, gyermek-szemész, valamint fogorvosok, gyermek fül-orr-gégészek, szülész-nőgyógyászok, mentőápolók és szakorvosjelöltek is részt vesznek a munkában. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nőgyógyászati szűrőkamionja is csatlakozik az egyhetes körúthoz, a mobil rendelőben dolgozó orvosok szűréseket, vizsgálatokat végeznek és tanácsadást tartanak.
Tavaly mintegy 800 nőgyógyászati szűrést végeztek, amelyeknél két megvizsgált esetben derült fény súlyos elváltozásra, ami műtéti beavatkozást tett szükségessé, 48 esetben gyógyszeres terápiát írtak elő az orvosok.
A hagyományoknak megfelelően a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvoscsoportja évente kétszer utazik Hargita megyébe, ahol a megyei kórházban, iskolákban, óvodákban és egyéb gyermekintézményekben szűrik, vizsgálják és gyógykezelik a rászoruló gyermekeket.
Az intézményeket gyógyszerekkel, gyógyászati segédeszközökkel, illetve szakmai továbbképzéssel is segítik. 2016-ban a szervezet önkéntesei több mint tízezer vizsgálatot végeztek, a szűrővizsgálatok eredményeképp 68 gyermek esetében javasoltak magyarországi kivizsgálást, gyógykezelést vagy műtétet, és 41 gyermek jutott általuk ingyenesen szemüveghez. MTI; Székelyhon.ro

Legyünk hős elődök méltó követői
Verssel, énekkel, imával, az 1848–49-es szabadságharc legfőbb momentumainak felidézésével tisztelegtek tegnap délután Sepsiszentgyörgyön az aradi vértanúk emléke előtt. A Bod Péter Megyei Könyvtár mögötti téren a tiszteletükre felállított kopjafáknál a mikósok mellé pécsi diákok is felsorakoztak, a Székely Mikó Kollégium testvériskolájának növendékei saját műsorukkal csatlakoztak a sepsiszentgyörgyi megemlékezéshez.
A pécsi Leőwey Klára Gimnázium tanulói – akik a Határtalanul program révén érkeztek városunkba – csütörtökön Aradon koszorúztak, tegnap pedig itt is lerótták kegyeletüket a nemzeti gyásznapon. Az intézményt képviselő Bús Éva a megtorlássorozat tetőpontjaként említette az aradi tábornokok kivégzését. Katonai méltósággal, hazafiúi önérzettel vállalták az ítéletet, ahogyan a nemzeti ügy mellé álltak a harcok idején is, a nemzethez való tartozásukat pedig vértanúsággal koszorúzták meg – mondta. Márton Árpád, az RMDSZ háromszéki parlamenti képviselője beszédében egyebek mellett a világosi fegyverletétel utáni kegyetlen megtorlássorozatról is szólt. Kifejtette, bár a forradalmat sikerült ugyan legyőzni, Petőfi álma azonban megvalósult, hiszen ma már Európa-szerte alkotmányos monarchiák vagy köztársaságok léteznek, a volt osztrák birodalom széthullt részeinek mindegyikéből eltűnt a királyság intézménye. „Sajnos, a szolgalelkűség napjainkig sem tűnt el közösségeinkből, valószínűleg ennek köszönhető, hogy míg a német, szerb, horvát, örmény tisztek vállalták a kivégzést a magyar forradalom ügyéért, napjaink német, szerb, örmény, lengyel nemzeti kisebbségek képviselői saját nyelvi jogaik ellen szavaznak, és fontosnak tartják hangoztatni, hogy ők lojálisak Romániához, mert itt példaértékűen megoldott a kisebbségek sorsa” – összegzett zárásként. Elsősorban a hűségben, az adott szóban, a feladat megvalósításában, a haza szolgálatában voltak hősök az aradi vértanúk, s akkor is hűségesek maradtak, amikor ezért életükkel fizettek – hangsúlyozta tegnap ft. Szabó Lajos római katolikus kanonok, plébános. „Szemlélve emberi és lelki nagyságukat, meg kell hogy érintsen bennünket is, mint jövőt építő és formáló emberek a hős elődöknek hős fiaivá, utódaivá kellene válnunk” – fogalmazott. Áldását követően az emlékezők együtt imádkoztak, majd a koszorúk és virágok elhelyezésével, nemzeti himnuszaink eléneklésével tisztelegtek a vértanúk előtt. „Ki más állítson emléket azoknak, akik a mieink, rajtunk kívül?” – intézte kérdését tegnap a megemlékezőkhöz Balázs Antal nyugalmazott tanító, a kopjafák faragója, adományozója. Beszédében kitért arra is, az Aradon kivégzett tábornokok által bizonyított „kimondhatatlan bátorság és a szabadságszeretet” késztette részben arra, hogy tiszteletükre kopjafát készítsen, a pécsi fiataloknak pedig azért mondott köszönetet, hogy „eljöttek hozzánk, hogy szabadságot tanuljanak, kitartást, bátorságot, hazaszeretetet”. A megyeszékhelyi rendezvény ezúttal is az Erzsébet parkban zárult, ide vonult át a mintegy háromszáz résztvevő – az 1848–49-es honvédemlékműnél ismét koszorúztak a város elöljárói, különböző szervezetek képviselői, Ady Endre Október 6. című versét a Református Kollégium diákja, Végh Kriszta mondta el. Demeter Virág Katalin / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)