Példaértékű emberi sors: Puskás Attila útjai és ösvényei
Kolozsvár szülőttének, Puskás Attilának Utak és ösvények – Erdélyi magyar sors című könyvét mutatták be kedden délután Kolozsváron, a Gaudeamus Könyvesboltban. A biológus végzettségű, irodalom iránt vonzodó, az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal való szimpatizálása miatt meghurcolt Puskás Attila nyolcvanhat évesen látogatott haza szülővárosába, és hozta el a Kolozsváron sokak által ismert, hagyományaihoz, hitéhez és nemzetéhez ragaszkodó családja történetét megörőkítő kötetét „ajándékba”. Mozaikszerűen összeálló családtörténete betekintést nyújt egy olyan erdélyi, polgári értelmiségi családnak az életébe, amelybe Puskás Attila beleszületett és felnőtt, s amelynek értékrendjét mai napig vallja. Éppen ezért a Puskás-családot évtizedeken keresztül megfigyelte a Szekuritáté, és apától fiúig meghurcolták őket.
Puskás Attila Utak és ösvények –Erdélyi magyar sors című könyvét mutatták be kedden délután Kolozsváron, a Gaudeamus Könyvesboltban. Az esemény október 23-a, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulója közeledtével különösen időszerű volt, hiszen a biológus végzettségű Puskás Attilát és öccsét, Csabát annak idején sok más tásukkal együtt a kommunista hatóságok kegyetlenül meghurcolták. Köszöntőjében Weghofer Erna Aletta, a Gaudeamus Könyvesbolt vezetője arra figyelmeztetett, hogy eltűnőben az ötvenhatosok nemzedéke, ezért is fontos, hogy emléküket folyamatosan éltesse az utókor.
A kötet tartalmának nagy része korábban a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Háromszék című napilapban már napvilágot látott, szerzője pedig valójában nem (ön)életrajzot írt – nyolcvanhat éves kora ellenére ma is dolgozik, mi több, számítógépen „veti papírra” munkáit – , hanem különböző életkorok jelzéseit közvetíti az olvasók felé – mondta felvezetőjében Benkő Levente. A történész-újságjró szerzővel folytatott beszélgetéséből kiderült, hogy az 1931-ben Kolozsváron született Puskás Attila 1954-ben hagyta el a kincses várost, miután a Bolyai Tudományegyetem természetrajz karán elvégezte felsőfokú tanulmányait. Irodalmat kedvelő és a versírást is művelő biológia tanárként kezdte pályafutását a Magyar Autonóm Tartomány Csík rajonjában, Csíkszépvízen, ahonnan egy év múlva a csíkszeredai (ma Márton Áron) gimnáziumban tanított három évig. Innen politikai okokból kénytelen volt kérni áthelyezését Csíkdánfalvára, ahol 1959. május 12-én letartóztatta a Szekuritáté.
Az 1956-os események nyomán kimutatott érzelmei, a forradalom és szabadságharc melletti nyilvános kiállása, „a verselő diákjaival” való kapcsolatai mind terhelő bizonyítékot jelentettek a kommunista hatóságok számára. A csíkszeredai tanár-diák koncepciós perben, az ún. Puskás-csoport fővádlottjaként húsz, illetve pusz tíz év szabadságvesztéssel sújtották. Huszonnyolc évesen harminc esztendő rabságot szabtak ki számára, mindvégig Szamosújváron tartották fogva, 1964. augusztus 3-án általános közkegyelemmel szabadult.
A Puskás-családot folyamatosan megfigyelés alatt tartották a kommunista hatóságok: már az édesapát, Puskás Lajos történészt és műfordítót, a kolozsvári Zágoni Mikes Kelemen római katolikus gimnázium latin-történelem szakos közkedvelt tanárát meghurcolták. Négy gyermeke közül Attila, Csaba és Árpád állandóan a Szekuritáté megfigyelése alatt voltak. Az 1956-os események nyomán Csaba öccsét, gyimesfelsőloki tanárt úgyszintén letartóztatták 1959-ben, és tizennyolc évre ítélték, 1964-es kiszabadulásáig a peripravai kényszermunkatáborban tartották fogva. Puskás Attila kötetében olvasható végelszámolásában megállapítja: összességében a család „nyilvántartására” a román állam 29 összeállított dossziéban 4531 lapot pazarolt el, 54 besúgót foglalkoztatott 39 szekus tiszt hadnagytól ezredesig, ám – mint vallja – megtörni egyiküket sem tudták.
A könyvesbolti találkozón levetítették a Xantus Film Produkció Fény a végeken dokumentumfilm-sorozatának A Puskás-csoportcímű alkotását. A közönség ebből részletesebben megismerhette Puskás Attila és „verselő diákjainak” szomorú történetét, letartóztatásuk okait és körülményeit. Ugyanakkor tudomást szerezhetett arról, miként lehetett túlélni azokat a szekusoktól és besúgóktól nyüzsgő zavaros, viharos időket anélkül, hogy „elárulták”, feladták volna önmagukat. Puskás Attila meghurcoltatása legnehezebb pillanataiban sem tört meg, a rácsok mögött is versekben megtestesülő – ezekből néhányat a jelenlévők meg is hallgathattak – erős hite tartották benne a lelket s az emberséget.
A rendezvényen megjelent kortársai, egykori évfolyamtársak, cimborák és hozzátartozók hangulatosan elevenítették fel régi közös kolozsvári emlékeiket. Ezekből kiderült, hogy a biztonsági szervek által „Şahistul” (Sakkozó) fedőnévvel számon tartott Puskás Attila nemcsak emberként és tanárként, hanem biológusként és tudománytörténeti kutatóként is maradandót alkotott. Pályatársa, Uray Zoltán hozzászólásában külön kiemelte Puskás Attilának ezt az „arcát”, emlékeztetve arra, hogy az évek során számos, biológusi tanulmányaihoz kapcsolodó értékes tudománynépszerűsítő szakkönyvet tett le az asztalra. A rendszerváltás után több (köztük a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztje) kitüntetéssel ismerték el társadalmi, szakmai és politikai tevékenységét. ÖRDÖG I. BÉLA, PAPP ANNAMÁRIA / Szabadság (Kolozsvár)

Átadták Bencze Mihály iskolaigazgatónak az Európai Polgár Díjat
Átadták szerdán Brüsszelben Bencze Mihály bukaresti iskolaigazgatónak, a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny alapítójának az Európai Polgár Díjat, amelyre Tőkés László EP-képviselő terjesztette fel.
Az Európai Parlament olyan személyeknek vagy egyesületeknek adja át minden évben az elismerést, akik/amelyek határokon átnyúló vagy nemzetek közötti kulturális együttműködéssel járó tevékenységeik során kivételes teljesítményeket mutattak fel, nagymértékben hozzájárulva az európai szellemiség megerősítéséhez. Jelölést benyújtani kizárólag a parlament tagjai jogosultak, képviselőként évente egyet-egyet. A díj odaítélésével felhatalmazott testület az Európai Polgári Díj kuratóriuma. A földrajzi és a nemek közötti egyensúly elvének figyelembe vételével a testület legfeljebb ötven jelöltet választ ki a javasoltak közül minden évben. Idén Tőkés László és Bocskor Andrea fideszes képviselők Bencze Mihály négyfalusi (Brassó megye) születésű matematikatanárt, a bukaresti Ady Endre Líceum igazgatóját jelölték. Tőkés László közleménye szerint a jeles közéleti ember – költő, szakíró, szerkesztő és könyvkiadó –, aki az 1989-es változásokban is aktív szerepet vállalt, huszonöt évvel ezelőtt alapította meg az Erdélyi Magyar Matematikaversenyt, majd egy évvel később ezt az egész Kárpát-medencére továbbterjesztve létrehozta a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt. Ennek fő célja a matematikában tehetséges diákok felfedezése és képességeiknek fejlesztése.
„Ily módon a verseny egyben a tudásalapú társadalom és a kisebbségi magyarság ügyét is szolgálja; ezen túlmenően a határok fölötti békés nemzetegyesítést is elősegíti. Idén a nemzetközi verseny atyját a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki” – emlékeztet az EP-képviselő. Az Európai Parlament brüsszeli székhelyén szerdán megtartott díjátadó ünnepségen a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny alapítójának kitüntetése mellett Cristian Pantazit, a bukaresti Hotnews hírportál főszerkesztőjét is díjazták, Monica Macovei román konzervatív képviselő felterjesztésére. Az ünnepségen Sylvie Guillaume, a díj kuratóriumának elnöke, az EP tájékoztatási politikájáért és a polgárokkal fenntartott kapcsolatokért felelős alelnöke köszöntötte a díjazottakat. Az előző években Tőkés László kezdeményezésére az Európai Polgári Díjat Smaranda Enache emberjogi harcos (2011), Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke (2012) és Nyisztor Ilona csángó népdalénekes (2013) is megkapták. Krónika (Kolozsvár)

Létezésünk a dokumentumfilmek tükrében – Interjú Kató Csillával az Astra filmfesztivál idei kiadásáról
Hét napon keresztül összesen 100 alkotást, a leginnovatívabb techikákkal készült dokumentumfilmeket, a világ 30 országából érkezett produkciókat tekinthet meg a közönség az október 16. és 22. között tartandó nagyszebeni Astra filmfesztiválon. A szemléről Kató Csilla művészeti igazgató beszélt a Krónikának.
– Huszonnegyedik kiadásához érkezett az elsősorban dokumentumfilmeket felsorakoztató nagyszebeni Astra fesztivál, amelynek idei kiadása október 16. és 22. között várja a nézőket. Hogyan összegezné a tiszteletre méltó kort megért rendezvény majdnem negyed évszázadát? – A fesztivál immár 24 éve nyújt kiváló alkalmat arra, hogy a világgal folytatott párbeszédünket finomítsuk, élesítsük, reflektáljunk mindarra, ami körülvesz bennünket.
Segít megérteni, mit jelent számunkra – az egyén, közösség számára az emberi egzisztencia itt és most. A vetítendő filmek, amelyeknek a szerzői többéves munkával ásnak le egy bennünket is érintő téma mélyére, valamiképpen a létezésünk kérdéseire világítanak rá. Ha arra gondolunk, hogy a fesztivál hét napján száz filmet láthatnak a nézők, akik a vetítések után párbeszédet folytathatnak a filmek alkotóival, a rendezvény rendkívül intenzív élményt nyújt.
A következő tematikus blokkokba csoportosítottuk a vetítésre kerülő produkciókat: Nyomás alatt/Under Pressure, A széllel szemben/Against the Odds, Családi variánsok/Familyscapes, Felnőni/Growing Up, A jövő most van/Future is Now, A dokumentumfilm nagyjai/Voices of Documentary, Elveszett illúziók/The Look of Delusion, Felélesztett rítusok/Rites Revisited, Mások országában/In Someone Else’s Country, Az igazság utáni korszak /Post-Truth, Identitáskérdések/The Question of Identity. – Az Astra idei mottója a valóság és virtuális valóság közti összetett kapcsolatra utal. Miként mutatkozik meg a téma a programban, illetve mire szeretné felhívni ezáltal a figyelmet a rendezvény? – Két dologra hívja fel a figyelmet a mottó. Egyrészt arra, hogy amiként a játékfilm, úgy a dokumentumfilm sem képezi le a valóságot. Bár a dokumentumfilm esetében leginkább a valós életről, valós személyekről készített felvételekkel van dolgunk, mégiscsak a vágószobában megkonstruált termékről van szó, így a nézőnek rendkívül résen kell lennie, amikor filmet néz, hogy mit fogad el igaznak, valóságalapúnak, és mit nem. Amint azt például a Letartóztatott független mokumentumfilm/Mockumentary Under Arrest című, a belga független filmes, Ruben Vermeesch október 21-i előadásából megtudhatjuk, igencsak népszerű a hamis dokumentumfilmek készítése is manapság.
Másrészt a mottó arra hívja a figyelmet, hogy Romániában az Astra az a szemle, ahol a leghaladóbb technológiákkal készített dokumentumfilm-felhozatallal találkozhatnak a nézők. Ezek az alkotások, amelyeket a Jövő most van elnevezésű szekcióban láthat a közönség, virtuális valóság (VR)-technikával készültek, 360 fokos kamerákkal vették fel őket, full dome formátumúak.
– Mit emelne ki a fesztivál gazdag, hazai és külföldi filmújdonságokat, koncerteket, járulékos fesztiválprogramokat kínáló idei felhozatalából?
– Az egyik meglepetés egy rendhagyó filmpremier lesz október 20-án este. Egy 35 évvel ezelőtt készült, a cenzúra által betiltott, csodával határos módon megmenekült filmkópián megmaradt, kiváló román fikciós film, a Szivárványléggömbök hivatalos bemutatójára kerül sor a szerzők jelenlétében. A film szereplőinek nagy része amatőr színész, a dokumentarista megközelítés sok más eszközét is felhasználó alkotás mára kordokumentum is. A film rendezője az Ausztráliában élő Demián József, aki a Román Televízió magyar adásának egykori szerkesztőjeként-bemondójaként ismert Józsa Erika férje.
– Hány alkotást neveztek be a fesztiválra, és milyen szempontok szerint válogatták ki a dokumentumfilmeket, amiket levetítenek a közönségnek? A korábbi tapasztalatok szerint mennyire növekszik vagy stagnál az érdeklődés a műfaj iránt?
– 2000 beküldött filmből 100 került be a végső válogatásba. Az összesen harminc országból érkezett produkciók 50 ország valóságát tárják fel. A kiválogatott filmek fele 5 versenyprogramban 20000 eurós értékű díjakért versenyez. A dokumentumfilm – itt természetesen nem arra a televíziós műfajra gondolok, amit a kereskedelmi adókon láthatunk (Discovery, National Geographic), hanem a szerzői, egész estés dokumentumfilmre, ami a fesztiválunk programjának alapját képezi – egyre nagyobb közönségsikernek örvend. Nemcsak a mi szemlénken, de világszerte is.
– Az Astra a fiatal nézőkre is összpontosít, diákoknak szóló filmek, rendezvények is szerepelnek a programban. Milyenek a korábbi tapasztalatok, mennyire sikerül az ifjúságot bevonni a filmművészet vonzáskörébe ezekkel a programokkal?
– Itt két dologról beszélnék. Egyrészt létezik a diákoknak szóló fesztivál a fesztiválban: 9 éves immár az Astra Film Junior, ami rendkívül népszerű (a tavaly 15000 iskolás vett részt a vetítéseken). Három korkategóriában vetítünk filmeket, a főtéren felállított igluban is lesznek kifezetten a diákközönségnek válogatott, úgynevezett fulldome, azaz „kupolafilmek”.
Másrészt a fesztivál évek óta a világ különböző részein dokumentumfilm-készítést tanuló diákok találkozóhelye. A versenyen kívül az idén három egyetem is bemutatja képzési stratégiáját: a genfi, müncheni és a lengyelországi Lodz egyeteme.
Kiss Judit Krónika (Kolozsvár)

Öt szerző, öt nyelv, egy hit: Csíksomlyón a Brassói mise
Erdély több évszázados egyházi, zenei és nyelvi sokszínűségére reflektál a Luther Márton által elindított mozgalom ötszázadik évfordulójára az a mű, amely öt kortárs zeneszerző tollából született. Alkotóival beszéltünk a rendhagyó darab létrejöttének körülményeiről.
A Credo in unum Deum, vagy más nevén a Brassói mise ősbemutatóját a brassói Fekete-templomban tartották szeptember végén, legközelebb pedig Csíksomlyón csendül fel október 15-én. Az alkotás katolikus, evangélikus, lutheránus, ortodox felekezetű magyar, román és száz közösségeket hozott össze. A mű öt nyelven – magyarul, németül, angolul, románul és latinul – szólal meg. A projekt magját a brassói Bach kórus képezi, hozzá csatlakoztak más erdélyi evangélikus kórusok Szebenből, Medgyesről, Szászrégenből, illetve a csíkszeredai Lux Aurumque kamarakórus. A több mint nyolcvan tagú egyesített kórus mellett a mise megszólaltatásában közreműködnek szólisták is: Cristina Radu szoprán, Carmen Topciu mezzoszoprán, Răzvan Săraru tenor és Dan Popescu basszus, valamint Amalia Goje orgonán és Kertész János üstdobon. További szólisták: Gabriela Schlandt, Ványolós Orsolya, Ványolós András. A koncert karmestere Steffen Schlandt.
„Tavalyelőtt volt egy közös projektje a Lux Aurumque kamarakórusnak Steffen Schlandt-tal, ő volt a Csíkszeredai Régizene Fesztivál közös kórusának karmestere. A produkció végén kiderült, hogy jó lenne még a brassói kórussal együttműködni. Schlandt mondta, hogy szeretné, ha a Brassói mise projektben részt venne a kórusunk, rá is bólintottunk, testhezálló volt ez a feladat. Megkérdezte azt is, hogy mivel többszerzős misét szerezett, amely több nyelven szólal majd meg, vajon tudok-e valakit, aki magyar nyelven egy tételt elvállalna. Rögtön Szalay Zoltán jutott eszembe” – magyarázta Ványolós András, a Lux Aurumque vezetője, amikor egyik próba előtt leültünk beszélgetni.
A Brassói mise egy középkori istentisztelet szerkezetét követi. A Kyrie (Uram, irgalmazz) Szalay Zoltán csíkszeredai zeneszerző tollából származik, középkori gregorián dallamok és 17. századi énekes egyházi magyar szöveg felhasználásával a Cantionale Catholicum énekeskönyvből. A Cantionale Catholicum című latin-magyar egyházi énekeskönyv, Kájoni János leghíresebb és irodalomtörténeti szempontból a legjelentősebb műve. A zeneszerző kifejtette: amikor megrendelték tőle ezt a tételt, arra gondolt, hogy gregorián dallamokat fog beleépíteni. Hosszas keresgélés után ki is választott néhányat, olyanokat, amelyek a magyar népzene hangrendszerével nagyon közeli rokonságban vannak: pentaton gregorián dallamokat. A dallamokat meghagyta eredeti nyelven, ahogy a középkorban énekelték, és magyarul is ugyanezt beleépítette az első tételbe. A magyar szövegeket a Cantinale Chatolica-ból vette, ezek 17. századi szövegek. Egy középkori istentisztelet szerkezetét követi a darab
„És noha ott dallamok is vannak, nem érintettek meg annyira, hogy átvegyem ezeket a Kyrie tételbe. Inkább saját magam írtam különböző dallamrészleteket, pentaton hangsorban, így aztán a gregorián pentatóniája és a magyar szövegek pentatóniája egyrészt egy bizonyos egységet kölcsönöz ennek a két különböző anyagnak, másrészt egyfajta ellentét is van közöttük. A gregorián dal inkább folyékony, állandó mozgásban lévő, szabadon ritmizált dallamokból áll.
Mivel én több szólamban harmonizáltam, illetve írtam meg ezeket a gregorián dallamokat, ezért ez a szabadon ritmizált rész inkább az én szabadságomra korlátozódik, az előadókéra nem” – mutatott rá Szalay Zoltán.
Hozzátette, a magyar szövegű dallamok elsősorban népdalhoz hasonló szerkezetek, dallamvonalak, ezért – egyrészt a pentatónia miatt, másrészt ezek miatt a dallamok miatt – , a mű első tétele egy sajátosan magyar tétel.
A második, Gloria (Dicsőség) elnevezésű részt Steffen Schlandt írta német nyelven. A brassói szász evangélikus zeneszerző és karnagy a Fekete templom orgonistája és a brassói Bach kórus vezetője, ugyanakkor a jelen projekt kezdeményezője és koordinátora. A mű következő része, a Credo (Hiszekegy) latin nyelven csendül fel, szerzője Heinz Acker erdélyi származású, Baden-Wüttembergben élő szász evangélikus karmester és zeneelmélet-professzor. A Sanctus (Szent vagy) román nyelven van írva a brassói születésű román anyanyelvű és ortodox vallású Șerban Marcu által. A záró rész, az Agnus Dei (Isten báránya) angol nyelven hangzik el, szerzője Brita Falch Leutert Norvégiából, aki már két éve a nagyszebeni evangélikus székesegyház kántoraként tevékenykedik. Művében zenei idézeteket használ a Kronstädter Cantionaleből, amely egy értékes, négyszáz éves múltra visszatekintő kulturális örökség, harmonikus kórusművek és szabad szerzemények gyűjteménye – olvasható a Hargita Megyei Kulturális Központ közleményében.
A csíkszeredai zeneszerzőtől megtudtuk: a tételeket külön-külön megrendelésre komponálták, nem volt semmiféle megegyezés a szerzők között. Mindenik tétel hozza a saját maga hangulatát, zenei szempontból is nagyon sokszínű. „Vannak olyan tételek, amelyek konkrétan kapcsolódnak ahhoz a népcsoporthoz, amelyhez a zeneszerző is tartozik. Engem különösen megfogott a román tétel, a Sanctus. De mindenik tétel zeneileg értékes anyagot mutat be, és annak ellenére, hogy stílus szempontjából különbözőképpen fogalmaz, mégis ad ez az öt tétel egy valamiféle egységet az egész misének.
„A brassói előadáson – ekkor hallottam én is eleitől a végéig – nem éreztem azt, hogy törés lenne valahol” – fogalmazott a zeneszerző.
Szalay Zoltán hangsúlyozta: a Brassói mise létrejötte különleges példája az összefogásnak. „Brassó nagyon hosszú ideig többnyelvű város volt, együtt éltek románok, magyarok, szászok, cigányok. Valószínűleg a kezdeményező Steffen Schlandt fejében is így fogalmazódott meg, hogy legyen ez a Brassói mise egy többnemzetiségű, többnyelvű, többvallású ökumenikus mű” – vélte az alkotó. „Megszólalnak benne református és evangélikus zsoltárok is. Már a többnyelvűség révén is – román, angol, latin, görög, német, magyar szövegek hangzanak el benne – utal arra, hogy a reformáció vívmánya, a népnyelvűség ily módon egy élő hagyomány. Ez a projekt egy székely-román-szász összefogás eredménye. A kultúra mindig is olyan terület volt, ahol együtt tudtak működni ezek a nemzetek” – összegzett Ványolós András.
Bemutató a Kegytemplomban
A Székelyföld Napok programpontjaként október 15-én 19 órától láthatja, hallhatja a nagyérdemű az alkotást a Csíksomlyói Kegytemplomban, de az alkotók tervezik bemutatni Erdély több városában is a művet. A projekt kezdeményezője a brassói Honterus Közösség, a Romániai Evangélikus Egyház, a Brassói Evangélikus-Lutheránus Egyházközség. Péter Beáta / liget.ro

Adományokból és tartalékokból élnek a Hargita megyei hátrányos helyzetű gyermekek
Továbbra sem oldódott meg a Hargita megyei hátrányos helyzetű gyermekek sorsa. A gyermekvédelmi igazgatóság súlyos pénzhiánnyal küzd, a felügyelete alá tartozó intézményeket lassan már csak az adományokból működtetik, a költségvetésükből éppen csak az alkalmazottak fizetésére futja.
Hetek óta foglalkoztatja a helyi közvéleményt a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság kilátástalanná vált helyzete. A központi vezetés csak azután kapta fel a fejét – és kezdi megérteni, hogy valóban nagy a baj –, hogy a bukaresti sajtó is lecsapott a témára.
Egy hónappal ezelőtt számoltuk be arról, hogy pénzhiány miatt lehetetlen helyzetbe került a Hargita megyei gyermekvédelmi igazgatóság, mivel az új közalkalmazotti bértörvény alapján 50 százalékkal kellett emelni az intézmény kötelékeiben dolgozók béralapját, viszont a személyzeti költségekre szánt összegeket a korábbi béralap szerint számolták ki. Tehát a kormány rendelkezett a béremelésekről, viszont pénzügyi alapokat már nem biztosított.
„Nem normális helyzet”
Elekes Zoltán igazgató akkor bejelentette: ahhoz, hogy a tavalyihoz hasonló módon megfelelően és tartalékokkal zárják az évet, további 20 millió lejre van az intézménynek szüksége. A bejelentés után nem sokkal országos költségvetés-kiigazítást hajtottak végre, aminek köszönhetően 2,7 millió lejt kapott az igazgatóság, ezt 700 ezer lejjel toldotta meg Hargita Megye Tanácsa. Ebből az összegből a béreket és a sürgősebb számlákat tudták fedezni, de az alkalmazotti fizetések járulékaira már nem jutott pénz. Legutóbb már csak 11,5 millió lejt kértek a kormánytól ahhoz, hogy nullában zárják az évet – tudtuk meg az igazgatótól.
Mindeközben több szervezet és intézmény is gyűjtésbe kezdett, hogy a gyermekvédelmi rendszerben élőknek adományokat gyűjtsenek. A Hargita megyei hegyivadász dandár katonái tartós élelmiszereket, gyümölcsöt, zöldségeket, valamint pénzadományt is eljuttattak a megye északi részén található három – halmozottan sérült, valamint hátrányos helyzetű gyermekek számára fenntartott – elhelyező központ számára. A feketehalmi (Brassó megye) börtön fogvatartottjai pedig napi egy kenyéradagjukat az oklándi elhelyező központban élő gyermekeknek ajánlották fel.
„Szép gesztusok ezek mind, és örömmel fogadjuk el, hiszen több intézményünk is nehezen tudja a hétköznapokat megoldani. Azért is fontos ezeket nyilvánosságra hozni, mert nem normális helyzet az, hogy az állami rendszerben működő intézményeket adományból kell fenntartani. Most, hogy a központi sajtóban is kezdtek reagálni a helyzetre, a bukaresti vezetés is felfigyelt ránk, pedig már áprilisban jeleztük nekik, hogy nehézségekkel fogunk küszködni az ősszel” – nyilatkozta a Maszolnak Elekes Zoltán, a gyermekvédelmi igazgatóság vezetője.
Azt is megtudtuk tőle, hogy a regionális fejlesztési minisztérium a napokban kért az intézménytől kimutatást, amelyet nem indokoltak meg, azonban Elekes Zoltán reméli, hogy ennek alapján kapnak újabb finanszírozást.
A gyermekek még nem érzik a hiányt
Cseke Rozália, az Oklándi Elhelyező Központ igazgatója elmondta a Maszolnak, hogy szerencsére a gyermekek még nem érezték meg a hiányt, az alapélelmiszerekből még van raktáron, azonban ez sokáig már nem tartható. Ahogy Elekes Zoltán is említette, a személyzeti béreket még tudták fedezni, de a fizetések járulékait már nem.
„Sokan próbálnak segíteni rajtunk, a falu lakói, a munkatársak és sokan mások hoztak már adományokat, amikért mind nagyon hálásak vagyunk. Most ebből, és a tartalékainkból élünk” – fejtette ki intézmény igazgatója.
A Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság ellátórendszerébe mintegy 11 különleges intézmény, 1100 gyermek és közel 200 fogyatékkal élő felnőtt tartozik, de a 10 ezret is meghaladja azoknak a száma, akinek különféle segítségeket nyújtanak.
A bukaresti iroda ablakából szép Románia
Az igazgatóságot fenntartó Hargita Megye Tanácsa részéről Borboly Csaba elnök közleményben tudtatta, hogy szerinte miért elfogadhatatlan a helyzet. „Lehetséges, hogy a bukaresti iroda ablakán kitekintve nagyon szép az a Románia, amelynek egy Dâmbovița-parti logika és matematika képezi alapját, de köszönő viszonyban sincs az országos helyzettel. Ezt bizonyítja az is, ahogy a munkaügyi minisztérium szerint működnie kellene a szociális ellátó és gyerekvédelmi rendszernek” – jelentette ki a megyei tanács elnöke.
Borboly szerint Bukarest önkényesen határozza meg, hogy mennyi pénzalapot biztosít. S ezt az álláspontjukat igazolják azzal a kijelentésükkel, hogy a költségstandardok nem tartalmazzák a beruházásokkal és a gyerekvédelmi vezérigazgatóságok szakapparátusának működéséhez szükséges költségeket, amelyek fedezése a megyei költségvetésekből kell hogy megvalósuljon.
„Tehát ha van egy elhelyező központ, annak karbantartása, villany, fűtés és más közműköltségei, könyvelése stb., nem tartoznak a költségstandardokhoz. De az is homályos, hogy mit jelent a gyerekvédelmi igazgatóságok saját szakapparátusa, illetve kik tartoznak ebbe: a könyvelők vagy a nevelőszülők?” – tette fel a kérdést a megyeitanács-elnök kiemelve: a törvény konkrétan előírja, hogy a szakminisztérium feladata a rendszer költségeinek, nem pedig a költségstandardok 90 százalékának finanszírozása, ez utóbbiak csak a költségvetés megalapozásához használatos iránymutatók. Kovács Boglárka / maszol.ro

Románia nem csatlakozik a visegrádi négyekhez
Klaus Iohannis szerint Románia nem osztja a visegrádi négyek (V4) nézeteit Európa jövőjét illetően, és cáfolta csütörtökön, hogy Románia közeledne hozzájuk.
„Románia hosszú évek óta próbál közeledni a V4-ekhez, ez külpolitikánk egyik alapvetése. Az utóbbi időben azonban a visegrádi csoport olyan álláspontokat alakított ki, amelyek lényegesen eltérnek a mieinktől, így szerintem jelenleg nincs realitása annak, hogy Románia közeledne a V4-ekhez” – mondta Iohannis egy craiovai rendezvényen, újságírói kérdésre válaszolva.
A román jobboldali média rosszallóan számolt be arról, hogy a bukaresti szociálliberális kormánytöbbség vezető politikusai – köztük Teodor Melescanu külügyminiszter – az utóbbi hetekben több ízben jelezték: Bukarest érdekelt a V4-kel folytatott együttműködés fejlesztésében. MTI; itthon.ma/erdelyorszag

Romániának nem kell a magyar kormány segítsége
Bukarest nem kér magyar segítséget a határvédelemben, a román külügyminiszter szerint alig érkeznek bevándorlók hozzájuk.
A nyugat-balkáni országok külügyi vezetőit is meghívták a Visegrádi Négyek szerdai találkozójára, amit a Várkert Bazárban tartottak. A megbeszélés központi témái a biztonság és kereskedelmi kapcsolatok voltak. A megbeszélést követően a Hír TV kérdésére Szijjártó Péter megerősítette Orbán Viktor korábbi ajánlatát, mely szerint Magyarország kész segítséget nyújtani Romániának a határvédelem területén.
„Ha olyan migrációs útvonal jön létre ami Románián keresztül vezet és veszélyezteti Magyarországot akkor nálunk az első prioritás, hogy Romániának nyújtsunk segítséget, hogy a saját határai meg tudja állítani a bevándorlási hullámot. Hogyha ez nem sikerül, akkor jöhet szóba olyan megoldás, ami a magyar-román határt érinti akár kerítésépítés vonatkozásában, de szeretném hangsúlyozni nekünk az lenne az elsődleges érdekünk, hogy ha ilyen útvonal jön létre akkor Romániának segítséget segítséget nyújtsunk,, hogy már Románia meg tudja állítani az illegális bevándorlási hullámot” – fogalmazott Szijjártó Péter.
A Román külügyminiszter szerint mivel az Unió és a Törökország közötti megállapodás működik, így csupán néhány tíz menekült érkezett az országba a Fekete-tengeren keresztül. A diplomata arra is felhívta a figyelmet, hogy a szomszédos ország tranzit és nem célország, a határokat pedig egyedül is meg tudja védeni
„Románia gazdag tapasztalattal rendelkezik a határvédelem területén a déli térségben, a Földközi-tengeren, ahol hajókkal és személyzettel is részt vesz, hogy fogadják, kimentsék és megfelelő körülményeket biztosítsanak mindazoknak, akik a tengeren átjutnak. Ez azt jelenti tehát, hogy megfelelő eszközökkel, felkészült emberekkel rendelkezünk. Pillanatnyilag olyan problémákkal nem szembesültünk amelyeket nem tudnánk magunk megoldani” – fogalmazott Teodor-Viorel Melescanu.
A találkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy a Nyugat-Balkán biztonsága érdekében fel kell gyorsítani az Európai Unióhoz és NATO-hoz történő csatlakozási folyamatokat. Az instabil és feszültségektől terhelt délkeleti térség ugyanis komoly kockázatot jelent az uniónak. hirtv.hu; itthon.ma/erdelyorszag

Lénárd András cáfolja, hogy csődközelben lenne a Tiltott Csíki Sör
A Magyar Nemzet Online saját információira hivatkozva azt írja, hogy súlyosan eladósodott és csődközeli állapotba került a Tiltott Csíki Sör gyártója, a csíkszentsimoni Lixid Project Kft. Az MNO szerint a vállalatnak egyelőre nem jött be a magyarországi terjeszkedés, a cég tulajdonosa pedig magyar állami tulajdonban levő bankokkal tárgyal hiteleinek átcsoportosításáról. „Ezek az állítások légből kapottak. Csődközeli állapotról szó sincs. A Csíki Sör eladásai hónapról hónapra rekordokat döntenek, szerintem mi vagyunk a legdinamikusabban fejlődő kézműves sörmárka úgy Romániában, mint Magyarországon. Az viszont tény, hogy a cégnek van a hátán egy anyagi teher, amit viszünk” – jelentette ki megkeresésünkre Lénárd András, a Tiltott Csíki Sör tulajdonosa.
Az MNO cikkében azt is kiemeli, hogy a cégnyilvántartás adatai szerint a vállalat adóssága az elmúlt évben elérte a 16 millió eurót, valamint, hogy a cég 4,5 millió euós forgalom mellett 1,6 millió eurós veszteséget termelt 2016-ban.
Arra a kérdésünkre, hogy a vállalat az elmúlt évben komoly veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, Lénárd elmondta: „Nagyon nagyot nőtt a cég. A veszteség, amit említenek, az tulajdonképpen könyvelési veszteség. Egy ilyen nagy beruházás kapcsán, mint amilyet mi eszközöltünk, nagy amortizáció terheli a céget, de ez nem egy gyakorlati veszteség” – mondta. Hozzátette: „most bővítjük az autóparkot, szó sincs csődközeli állapotról”.
Kérdésünkre sikeresnek ítélte azt a próbálkozásukat, hogy Magyarországon a vállalat házhoz szállításba kezdett. Az 1+1-es ajándékrekesz akciójukkal kapcsolatos felvetésre, miszerint ez arra utalna, hogy a gyártónak nem jött be a házhoz szállítás, Lénárd elmondta, az akciót azért vezették be, hogy rászoktassák a fogyasztókat a házhoz szállítás lehetőségére.
Lénárd kérdésünkre cáfolta azt, hogy a vállalat magyar állami tulajdonban levő bankkal tárgyalna az adósságainak újraütemezéséről.
Arra a felvetésünkre, hogy a magyarországi piaci igények mekkorák a vállalat gyártókapacitásához viszonyítva, Lénárd elmondta, a termelési kapacitást nem lehet rögtön négyszeresére emelni, az inkább egy folyamatnak az eredménye lehet. „Jelenleg úgy állunk, hogy a termelést közel megháromszoroztuk, működik az üzem olyan 60-70%-on, el kell érni a piaci növekedést, ez egy folyamat. Mindössze egy éve fejeztük be a bővítést, megtöbbszöröztük az eladásunk” – mondta.
Hozzátette, Magyarországon 6 ezer helyen értékesítik a sörüket, ennek fele vendéglátóhely és fele kisüzlet, a házhoz szállításnál pedig már 10 ezer embert értek el. „A magyar prémium sörpiac a teljes magyar sörpiacnak az 5 százaléka. Mi elvittük a prémium sörpiacnak a 10%-át” – jelentette ki Lénárd. Transindex.ro

Civil összefogás nélkül bárki elbukhat
A Szatmári Híd Egyesület elnökét, Krakkó Rudolfot az elmúlt években mintegy tízezer eurónyi büntetéssel sújtották a román hatóságok magyar hagyományápoló rendezvények szervezése miatt. A civilszervezet vezetőjével beszélgettünk.
–Milyen körülmények között és hogyan alakult meg a Szatmári Híd Egyesület? –Az egyesületet 2003-ban alakítottuk meg egy szatmárnémeti magyar óvodabotrány után. Az óvoda bezárására tett burkolt hatósági kísérletet néhány szülővel közösen és a Szatmári Friss Újságban megjelent figyelemfelkeltő írásaink segítségével sikerült megakadályoznunk. Ez a folyamat négy éven keresztül zajlott. Hogy mennyire nem volt partner ebben az akkori magyar érdekképviselet, jól jelzi, hogy Szatmár megye parlamenti képviselője –igaz, sikertelenül, de –igyekezett megakadályozni az egyesület bejegyzését. Amikor személyesen elmentem Bukarestbe, hogy a szakminisztériumból kivegyem a hivatalos bejegyzéshez szükséges engedélyt, az ügyintéző csak az üres dossziét találta meg. Mindent elölről kellett kezdeni, de mégis bejegyeztettük az egyesületet.
–Kevés erdélyi magyar civilszervezetet övezett az elmúlt években akkora hatósági „érdeklődés”, mint a tiéteket. Mi ennek a magyarázata?
–Számomra érthetetlen, hogy az RMDSZ helyi vezetői miért viszonyultak hozzánk a kezdetektől fogva ellenségesen. A bejegyzési cirkusz utáni megpróbáltatásaink azzal folytatódtak, amikor egy Wass Albert meséiből készült színházturnét próbáltak megakadályozni. Később egy Árpád-kori hagyományőrző bemutatónak a helyszínét is meg kellett változtatnunk, amit végül egy román iskolában tartottunk meg. Az első és a második Partiumi Híd Fesztivált az RMDSZ akkori megyei vezetője, a Szatmár Megyei Közgyűlés elnöke, Csehi Árpád igyekezett ellehetetleníteni. Furcsamód éppen az RMDSZ-es elöljárók találtak e rendezvényekben kivetnivalót. Eleinte az volt a baj, hogy rendezvényeink MPP-sek, később azt kifogásolták, hogy „Tőkés-pártiak”, egy következő alkalommal Wittner Mária személye zavarta őket, majd az verte ki a biztosítékot, hogy az egyik rendezvényre Vona Gábort, a Jobbik elnökét is meghívtuk.
–Hogyan lett mindebből hatósági zaklatás?
–Erős a gyanúm, hogy az RMDSZ akkori helyi vezetői hívták fel a román politikum és a román hatóságok figyelmét a Szatmár megyében újdonságnak számító magyar rendezvényeinkre. Arra ébredtünk, hogy nemcsak civil ruhás állambiztonságiak, hanem egyenruhás csendőrök is felsorakoztak a II. Híd fesztivál bejárata előtt, olyan címszó alatt, hogy felülvigyázzák a rendet. Erődemonstrációjuk sok helybélit elijesztett. Az ’56-os megemlékezések csúcspontjaként megtartott fáklyás körmenetet a csendőrség nehezítette, sőt az egyik alkalommal komoly pénzbírsággal büntettek a magyar zászló használata miatt. Érdekes módon, amióta új magyar polgármestere van Szatmárnémetinek, és megváltozott a megyei közgyűlés vezetője is, a csendőrségi akciók alábbhagytak.
–Milyen fontosabb rendezvényei voltak az egyesületnek az elmúlt években?
–Minden évben megemlékeztünk az 1956-os forradalom hőseiről, tavaly például egy nyolc napon át tartó eseménysorozattal. Az Ismerős Arcok ünnepi koncertet 2016-ban a Szakszervezetek Művelődési Házában tartottuk meg, az ’56-os kiállítást a Megyei Múzeumban lehetett megtekinteni egy héten keresztül, és az RMDSZ-szel való viszony normalizálódását jelzi, hogy a tárlatot a város új RMDSZ-es polgármestere nyitotta meg. A szatmárnémeti iskolák magyar osztályaiban rendhagyó történelemórákra került sor. Nagyrészt önerőből, de a Lázári Polgármesteri Hivatal támogatását is élvezve felavattuk Partium mindeddig egyedüli, közterületen álló ’56-os emlékművét. Eddig egyedülálló módon sikerült olyan autonómiatanácskozást is szerveznünk, ahova románok is eljöttek. A helyi román sajtó ekkor vette össztűz alá az egyesületet, és olyan aljas rágalomhadjáratot indított ellenünk, amelyet nem hagyhattunk szó nélkül. Per lett belőle, amit meg is nyertünk. Évi rendszerességgel megszervezzük a Szatmári Bevonulás emlékünnepét és a Trianon-emlékműsort is. Hogy mennyire változnak az idők, jelzi az is, hogy míg korábban egy '56-os emlékműsort is teljes elutasítottság fogadott, ma már történelmi vonatkozású rendezvényeink keretében a helyi magyar középiskolákban tartunk emlékműsorokat. De mondhatom a Wass Albert-emlékrendezvényt vagy a Magyar Hősök emlékünnepét is, amelyeket civilszervezetként egyedül vállaltunk fel a megyében.
–Kikből áll a lelkes szervezőcsapat?
–A szervezést általában egy négy-nyolc fős csapat végzi, de nagyobb rendezvény alkalmával összejön egy negyven fős társaság diákokból, lelkészekből, pedagógusokból vagy civil foglalkozású emberekből.
–Az egyik rendezvényen hatalmas büntetéssel sújtották az egyesületet, amely megkérdőjelezheti további működését is. Valójában mi történt?
–Ez régi történet, amelyet ma is magunk előtt görgetünk. 2009-ben, az '56-os emlékrendezvényen a csendőrség a magyar zászló használata miatt hatalmas büntetést rótt ki, miközben azt állította, hogy rendzavarás történt, ami nyílván nem volt igaz. Korábban a Híd Fesztivál helyszínét tucatnyi hatósági ember lepte el, de végül csak egy árust büntettek meg (joggal), mert nem adott kasszanyugtát. A máig kifizetetlen büntetést azonban a környezetvédelmi hatóság embere rótta ki ránk, amikor olyan engedélyt kért, ami a fokozottan védett természetvédelmi területeken megtartott rendezvényekhez szükséges. Ezzel azért nem rendelkeztünk, mert a terület tulajdonosa – a kökényesdi helyi önkormányzat vezetője, Simon Levente polgármester – szerint nem volt szükséges. Az állami hatóság azonban a bíróságon bizonyította be, hogy a jelzett terület kiemelt környezetvédelmi zóna, és a bírságot immár jogerősen helyben hagyták. A dolog pikantériája, hogy a környezetvédelmi hivatal sem addig, sem azóta nem szabott ki senkire 40 ezer lejes – szinte tízezer eurós – büntetést Szatmár megyében.
–Ezt a bírságot azóta is cipeli az egyesület?
–Mivel nem tudtuk kifizetni, a bankszámlánkat zárolták. Egyértelművé vált, hogy el akarják lehetetleníteni tevékenységünket, ami mégsem sikerült. Több nemzeti tábort nem tudtunk ugyan szervezni, de kisebb rendezvényekre folyamatosan sor került. A bírság behajtásának története nemrég újabb fordulatot vett. Amikor a hatóság rájött, hogy az egyesület nem tudja kifizetni, egy adóhatósági döntés nyomán mintegy 45 ezer lejt személyesen tőlem, az egyesület elnökétől akarnak behajtani.
–Hol kapcsolódott az ügybe az ügyészség?
–A bűnvádi eljárás más történet. Egy Wass Albert-rendezvény miatt indítottak ellenem eljárást, de nem értesítettek róla. Később derült ki, hogy 2011–2016 között létezett a nevemre kiállított bűnvádi dosszié, amelyben titokban 16 tanút és egy bűntársat hallgattak ki. Minderről csak akkor értesítettek, amikor tavaly nyáron az ügyészség ejtette az ellenem felhozott vádakat.
–Wass Albert életműve, a magyar honvédség erdélyi bevonulása vagy Trianon kérdése ma is kényes téma a román hatóságok szemében. Hogyan tekintenek rendezvényeitekre a magyar pártok és szervezetek?
–Mi a legtöbb támogatást református lelkészektől kaptuk, de iskolákkal is jó kapcsolatokat építettünk ki. Viszonylag kiegyensúlyozott kapcsolat alakult ki a Magyar Polgári Párttal, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal és az Erdélyi Magyar Néppárttal, a legutóbbi választások óta pedig az RMDSZ-szel is.
–Hogyan látod az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit?
–Autonómiaküzdelmünk egyhelyben topog, mert nincs egységes politikai és társadalmi akarat ennek véghezviteléhez. Ennek okát abban látom, hogy az erdélyi magyar pártok elsősorban kampánycélból használják fel a témát, de az egymás közötti rivalizálás is komoly akadályokat gördít az előrelépés elé. A másik oldalon ott van a román ellenállás, ami elsősorban a politikum ellenállását jelenti. Ha egységes magyar fellépés lenne, szerintem a román politikusok nem tudnák megakadályozni az autonómiát Erdélyben. Nagyon fontos szerep hárul az anyaországi nemzetpolitikára és külpolitikára egyaránt. Kérdés, hogy a magyar kormány hogyan tudna rajtunk segíteni, ha azt mi nem akarjuk eléggé.
–Kevés civilszervezetnek sikerült eddig magyar és román értelmiségieket egy asztalhoz ültetni, az egyesületnek ez sikerült. Hogyan látod a román–magyar párbeszéd esélyét?
–Mindenekelőtt pártokon felüli közös akarat kell a határon túli magyar nemzetpolitikában. Nem lehet ugyanis tartósan bármiben is megegyezni a románokkal, ha a magyar politika különböző szereplőinek egymástól függetlenül egyéni elképzelései vannak. Ez hiteltelenné tesz bennünket a románok előtt. Ha azonban közös és határozott célokat fogalmazunk meg és azok megvalósítása reményében állunk a román tárgyalófél elé, akkor ezzel egyfajta tiszteletet is kiválthatunk az adott téma iránt, így lényegesen könnyebb lehet a párbeszéd. Ha mindezek fényében Budapest határozottan jelzi, hogy mellettünk áll, komoly ütőkártya van a kezünkben.
–Ha ideális esetben mindez összejönne, akkor is marad a román többség fenntartása, gyanakvása vagy éppenséggel ellenséges magatartása. Erre van recept?
–Keresni kell azokkal a román emberekkel, szervezetekkel a kapcsolatot, akik hajlandóak partnereink lenni az autonómiatörekvésekben. Szerintem nincs értelme autonómiáról álmodozni, ha nem vesszük észre, hogy Székelyföld kivételével mindenhol román többség van. Tudatában kell lennünk annak, hogy a románok jelentős része is ugyanúgy szülőföldjének tartja történelmi városainkat, mint mi magunk, és hasonlóan ragaszkodik hozzá. Egyenlő partnerként kell velük leülni a tárgyalóasztalhoz: sem felsőbbrendűséggel, sem pedig megalázkodva. Hogy az utóbbi negyed században az autonómiatörekvések terén nem történt semmiféle előrelépés, azt jelzi, ez a párbeszéd létre sem jött.
–Erdélyben ahhoz szoktunk hozzá, hogy szinte mindent a politikusok határoznak meg. Miben segíthetne a civil kezdeményezés?
Óriási hiányosságnak tartom a magyar civil szféra gyengeségét. Emiatt semmiféle társadalmi kontroll nincs az érdekvédelmet képviselő politikum fölött.
A civil szféra gyengesége viszont elsősorban közös felelősségünk. Az erdélyi, partiumi magyar társadalom sajnos „sikeresen”megtartott magának egy részt a kommunista diktatúra örökségéből, ami azt jelenti: sokan úgy gondolják, semmi értelme sincs törekednünk, mert úgyis az történik, amit a politikusok akarnak. Ameddig ez a jelenség él, sokkal kevesebb esélyünk van előre jutni. Mindig lesznek olyanok, akik civil keretben szeretnének pártoktól függetlenül cselekedni, ők azonban civil összefogás hiányában éppúgy járhatnak, mint én, azaz teljesen kiszolgáltatottá válnak. Makkay József / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Visszatérni a Kolozsvári Nyilatkozathoz (Bíró Zsolt Sepsiszentgyörgyön)
Huszonöt éves a Kolozsvári Nyilatkozat, mely mérföldkő volt az erdélyi magyar politizálásban, ideje lenne leporolni, aktualizálni és ismét a román közvélemény elé tárni a magyar közösség igényeit – nyilatkozta tegnap Sepsiszentgyörgyön Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke.
Meglátása szerint ez a lépés azért is időszerű, mert ma Romániában a hangulat igencsak hasonlít a negyedszázaddal ezelőttihez.Az MPP elnöke és képviselője elsősorban a parlamentben uralkodó hangulatra utalt, a magyar képviselet minden kérését lesöprik, elutasítják, de egyre sűrűsödnek a magyarellenes uszítások a sportpályákon és a hírtévék műsoraiban is. Úgy véli, fontos lenne pontosan megfogalmazni a magyar igényeket, célkitűzéseket, mert jelenleg ezeket nem ismeri a románság, nem tudják pozicionálni a követeléseket, így odajutunk, mint a közigazgatási törvény módosításának elutasításakor, amikor azzal érveltek, hogy „a magyaroknak semmi nem elég, ha a kisujjukat adják, az egész kezüket követeljük”.
„Rögzíteni kellene a célokat, aztán pedig haladni feléjük, ha csak apró lépésekben lehet, akkor úgy, de nem szem elől téveszteni a fontos dolgokat” – fogalmazott Bíró Zsolt. A centenáriumi év küszöbén a magyar képviselet teljesen defenzívába szorult, ezért kell visszavonulni a gyökerekhez, és nagyon pontosan leszögezni néhány alapvető célkitűzést.
Elsőként az alkotmánymódosítás szükségességét említette, meglátása szerint a modern román állam megszületésének századik évfordulóján helyet kellene kapniuk az alaptörvényben a gyulafehérvári nyilatkozat fontosabb ígéreteinek, de nagyon határozottan meg kell fogalmazni a székelyföldi területi autonómia igényét, illetve egy gazdasági terv szükségességét Székelyföld felzárkóztatására.
Az 1992. október 25-én elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat kihangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság megmaradásának és fejlődésének biztos záloga a belső önrendelkezés elvén nyugvó autonómia megteremtése.
Huszonöt évvel ezelőtt az RMDSZ képviselői és szenátorai a kolozsvári Szent Mihály-templomban felesküdtek az erdélyi autonómiatörekvések képviseletére. Farkas Réka / Háromszék; Erdély.ma

Kettős szoboravatás Kolozsváron – Márton Áron és Jakab Antal püspökök emléke előtt tisztelegtek
Kolozsváron a Magyar Mozgáskorlátozottak Társulata keretében működő Szent Kamill Szociális Otthon udvarán 2017. október 7-én kivételes eseménynek lehetett tanúja az alkalomra összegyűlt ünneplő közösség: az intézet impozáns szoborparkja két újabb alkotással, Márton Áron és Jakab Antal püspökök mellszobrával gyarapodott. Pakot Áron farkaslaki népi faragó kőmunkájának kivitelezését Borsos Géza József, a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány elnöke támogatta, a Jakab Antal Keresztény Kör pedig csatlakozott a nemes kezdeményezéshez.
Az ünnepség az otthon kápolnájában az Ausztriából hazalátogató Vencser László igazgató, valamint a Kolozsvár-Monostoron szolgáló id. Kádár István címzetes esperes és a kisbácsi Kovács Árpád plébános által bemutatott szentmisével kezdődött, majd a szoborparkban ünnepi műsorral folytatódott.
Megnyitószavaiban Tokay Rozália, az intézet elnöke elmondta: a szobrok állításához a két nagy püspök iránti tisztelet kifejezésének a szándéka vezette, amihez Borsos Gézától nagyfokú megerősítést és támogatást kapott.
A Felső-Ausztriában élő dr. Vencser László morálteológus, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola volt tanára és vicerektora, a Jakab Antal Keresztény Kör társalapítója köszöntőjében elmondta: mindkét főpásztor maradandót alkotott, nagy elődjük, gróf Mailáth Gusztáv Károly püspök által az egyházmegyében lerakott fundamentumokra építkezve. „Az idő múlásával az őket övező megbecsülés és tisztelet egyre növekszik. A mai nap is ennek bizonyítéka” – fogalmazott Vencser László.
Hozzátette: a szobrok, domborművek, emléktáblák és a különféle emlékjelek segítenek minket abban, hogy ne feledjünk. „Nagyjaink számunkra fontosak voltak életünkben és fontosak ma is. Nem akarjuk őket soha elfeledni, emléküket őrizzük ma és továbbadjuk a jövő nemzedéknek” – emelte ki.
Végül megállapította: szükségünk van ma is a Márton Áron és a Jakab Antal lelkületét hordozó emberekre, szükségünk van olyan személyekre, akik az ő szellemük és tanításuk szerint beszélnek és cselekednek. „Legyen a mai napnak Rózsafüzér Királynője és a holnap ünnepelt Magyarok Nagyasszonya ebben segítség és támasz mindazok számára, akikhez eljut a mai nap eseményének üzenete” – zárta szavait a szónok.
Dr. Ónody Rita Éva, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzul asszonya ünnepi beszédében úgy találta: ezen a különleges helyszínen, ebben az egyre jelentősebbé váló szoborparkban kiváló társaság közé kerül Márton Áron és dr. Jakab Antal mellszobra. „Nagyjaink ezeken a mindent bíró kőlábazatokon a jövő nemzedékeinek is üzenik: magyarnak lenni jó, magyarnak lenni érték, s hozzon a sors bár földi poklot, bármily vészt, mi, magyarok együtt megyünk előre, emlékezünk s erőt merítünk a holnapokhoz a tegnapok igaz magyarjainak példáiból” – hangsúlyozta.
A konzul asszony emlékeztetett: bármilyen veszedelem, megpróbáltatás jutott is a magyarságnak osztályrészül, minden kornak megvoltak a maga kiemelkedő, szívükben megtörhetetlenül szilárd személyiségei, akik továbbvitték nemzetünk értékeit, hitet, reményt és példát adva az őket követőknek. „Ez a két, most még letakart szobor és ez a mai délután engem mindig arra fog emlékeztetni és tanítani, hogy csak a másokat elfogadó, nyíltszívű, de töretlen hozzáállás – amely Márton Áront és Jakab Antalt is jellemezte – hozhat a magyar nemzet számára örömteli jövőt” – vélelmezte Ónody Rita.
Varga Gabriella Budapesten élő újságíró, Jakab Antal püspök unokahúga, a Jakab Antal Keresztény Kör társalapítója kifejtette: Márton Áron és Jakab Antal összetartoztak, egy úton jártak, ezért illő, méltó és igazságos, hogy az utókor is együtt emlegesse őket. Áttekintette a két püspök kapcsolatát, egymáshoz viszonyulását 1926-tól, gyergyószentmiklósi találkozásuktól kezdődően 1980-ig, Márton Áron haláláig bezárólag. Üdvözölte, hogy ez alkalommal „kettejük egyszerre emelt mellszobrát egyszerre leplezzük le”.
Borsos Géza József, a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány elnöke az eseményt így nyugtázta: „Szívünkben elégtétellel állunk itt, hisz’ Istennek tetsző dolgot cselekszünk.
Abból az adósságból törlesztünk, amellyel nemcsak nagy püspökeink emlékének, hanem azoknak az értékeknek, erkölcsi magatartásnak és szellemiségnek is tartozunk, amit – Márton Áron és Jakab Antal – képviseltek, megvalósítottak és amellyel közösségünket gazdagították.
Történelmi adósságunkból törlesztünk egy csekélységet.” Rávilágított: mindenekelőtt azért állítunk szobrot, mert azonosulni tudunk és akarunk azzal az értékrenddel, amelyet a szobor alanya képviselt, azzal a móddal, ahogyan cselekedett, ahogyan életében ezeket az értékeket megvalósította. De a szoborállítással a tisztelet és emlékezés mellett kötelezettséget is vállalunk, hisz’ a szobor emlékeztet és egyben késztet is mindarra, amiért Márton Áron és Jakab Antal küzdött.
Ezt a két „emberkatedrálist” – hallhattuk –, azon túl, hogy mindketten a székely nép sarjai és egymást követve vitték egyházunk ügyét félévszázadon át, a hitből fakadó népszolgálat köti össze. Borsos Géza rámutatott: a szobor emlékeztet és üzen. A szobornak erőtere, lelke van. A szobor a gondolatok, a szeretet erővonalainak találkozása. Nemcsak az alkotó megálmodott emberi munkája van benne, de magában hordozza mindazok gondolatát, érzését, akik akarták vagy éppen nem akarták létrejöttét.
Ez a szobor is szellemi misztérium, maga a csoda, melynek vonzása, üzenete és parancsa van, hiszen székely szívek összefogásával született és székely kéz faragta a szülőföld termette kőből. Felhívta a figyelmet arra is: a szobor nem fénykép, nem az élet adott pillanatát örökíti meg. A szobor jel; múlt, jelen és jövő egysége. Lelkeinket, gondolatainkat köti össze térben, időben és eszmeiségben. Összefogja mindazokat, akiknek akaratából és hozzájárulásával megszületett. A szobor a múltat a jövővel, az égieket a földiekkel kapcsolja össze. Ha majd ránézünk, ennek szimbolikus jelét is láthatjuk.
Bajor Andor Nem mi választjuk ki a szentjeinket című verse – amelyet Fuchs Tünde közjegyző tolmácsolt a jelenlévőknek –, majd a Kovács Árpád plébános vezetésével közösen elénekelt, Van egy jó hely, odamegyek kezdetű ének után a szobrokat Bányai Csilla és Pál Karsai András leplezte le, áldást pedig Vencser László kért az alkotásokra. Az ünneplés befejező pillanataiban a jelenlévő szervezetek, intézmények képviselői elhelyezték a szobroknál a kegyelet koszorúit.
A kolozsvári Szent Kamill Szociális Otthon kertjében jelenleg Boldogasszony anyánk, Árpád-házi Szent Margit, Dr. Anton Gots kamilliánus szerzetes, Szent István király, Petőfi Sándor, Attila, Csaba, Árpád, Nimród, Hunor és immár Márton Áron, illetve dr. Jakab Antal szobra áll, továbbá a szemlélő Szent László, Szent Márton, Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály és Kölcsey Ferenc domborművét is megtekintheti a falakon. Az alkotások sora a közeljövőben továbbgazdagodik: 2017. november 18-án Árpád-házi Szent Erzsébet szobrának avatására hívják majd az érdeklődőket. Székely Pálma Erdély.ma

Román szabadrúgás
Mindenki hallhatta, olvashatta a sajtótechnika jóvoltából, mit jelent ma – még ma is – Romániában egy bukaresti meg egy székelyföldi labdarúgócsapat találkozója. Őrjöngő szurkolók felbukkannak ugyan egy-egy nagyvároson belüli találkozón is, ám ami október 1-jén Brassóban megtörténhetett, az sem egyedi, nem egyszeri, nem az első eset. Ezt hangsúlyozzuk, meg azt, hogy a román sajtó naponta hangoztatja nyíltan és százezres példányokban, hogy nekünk, magyaroknak nincs mit keresnünk itt, takarodjuk ki innen. És a sajtó is csak azért teheti, mert szabad ezt üvölteni nyílt tereken meg gyűléseken, parlamentben és a postahivatalban, intézményekben. Ne szólaljunk magyarul sehol, takarodjunk, mert jövevények vagyunk!
Előttem nem a játékvezető arca, hanem a kormányfő, a miniszterek és az ún. állambiztonsági tisztek vigyorgása tűnik föl, ha a történtekre gondolok. Meg lehet tenni ezt akkor is, ha a székelyföldi klubcsapat fele román, néger vagy német. A híradásokban xenofób megnyilvánulásnak nevezik, ha tízezrek ordítják románul, hogy takarodjunk innen, akkor is, ha a csapatban csak egy magyar van. A xenofób szó idegentől való félelmet jelent. De hát itt nem félelemről, hanem a másfélezer éve itt élő magyarok iránti gyűlöletről van szó! Arról, hogy ezt itt igenis szabad, hiszen ezt tapasztalják mindenütt, közel száz éve.
A Román Labdarúgó-szövetség ejnye-bejnyézve csóválja a fejét, és azt ígéri, jövőtől másképp lesz, másképp kell mindezt csinálni. De addig is megbüntetik az áldozatot – a székelyföldi klubcsapatot is! Ez ám a demokrácia! Agyonveretéssel fenyegetnek naponta minden szinten bennünket, s ha valahol kést is vágnak belénk, mi is bűnhődünk. Eredmény? Ja, nem a pályán, hanem lelakatolt magyar iskolákban. Ott, s mindenütt, ahol sírni is csak románul szabad.
Várjuk a nagy román nemzeti ünnep 2018-as ajándékát, az új viselkedési kódexet, mi lészen abba beleírva Románia Alkotmánya első paragrafusának védernyője alatt: Románia egységes nemzetállam. A többi nem számít. Czegő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma

Százak sorsvállalása a nélkülözőkkel
A hűvös idő nem tartotta vissza Csíkszereda lakóit, hogy együttérzésüket fejezzék ki a hátrányos helyzetben lévő embertársaik iránt: az idei Egymillió csillag a szegényekért szolidaritási akción 483 résztvevő 4416 lejt adományozott a rászorulók számára.
A Szabadság térre kilátogatók egy-egy gyertya meggyújtásával, valamint pénzbeli adományukkal járulhattak hozzá az idei szolidaritási akció sikerességéhez.
Az esemény alkalmából összeállított ünnepi műsor keretében elsőként Demeter Zsuzsa, a Gyulafehérvári Caritas Szociális Ágazatának képviselője köszöntötte a jelenlevőket, majd Tódor Attila segédlelkész áldásával vette kezdetét a gyűjtés. Ezt követően a csíkszentkirályi Vadrózsa néptánccsoport előadását, majd a Csík Klarinét Kvartett rövid koncertjét élvezhette az adakozó közönség..
Györfi Rita Erdős Virág a Világító testek című kötetében megjelent néhány rövidversét adta elő, végezetül pedig Török Csongor tűzzsonglőr tartott zenés-tüzes bemutatót. Az esemény ideje alatt Zengerling Vanessa, a szervezet önkéntesének gitárjátéka volt hallható. A Gyulafehérvári Caritas lelkes önkéntes csapata a rendezvény szervezésében és lebonyolításában nélkülözhetetlen segítséget nyújtott. A jelenlévők mosollyal, tapssal, kedves szavakkal illették az akciót és a produkciókat, sokan készítettek fényképet a mécsesekről, a fokozatosan bővülő alakzatról – írja közleményében a Gyulafehérvári Caritas. Tavaly egyébként Csíkszeredában 676 résztvevő 4495 lejt adományozott a szolidaritási akció során.
Pénteken este a hargitai megyeszékhely mellett további 16 helyszínen – Marosvásárhelyen, Marosszentgyörgyön, Erdőszentgyörgyön, Szovátán, Csíkkarcfalván, Gyergyószentmiklóson, Gyergyóremetén, Gyergyóditróban, Gyergyóalfaluban, Maroshévízen, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Bereckben és Petrozsényben – gyújtottak gyertyát, a nélkülözőkkel való jelképes sorsvállalás jegyében. Székelyhon.ro

Huszárnapok és huszárbál Udvarhelyen
A Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred és a Homoródmenti Hagyományőrző Hannover Huszárezred idén is megrendezi a Székelyudvarhelyi Huszárnapokat, melynek részeként Huszárszemlét tartanak, illetve október 14-én és 15-én Agyagfalván Székely Nemzeti Gyűlést.
Szombat délben Székelyudvarhely központjában gyülekeznek a huszárok, majd az ünnepélyes megnyitót követően végigvonulnak a városon. Délután 3 órától bográcsozás lesz a Rókakertben, majd 4 órától megtartják a III. Györffy Árpád Emlékversenyt. Este huszárbálba várják az érdeklődőket, melynek védnöke Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke. Vasárnap reggel 7 órától koszorúzást tartanak a szombatfalvi temetőben, majd innen indulnak Agyagfalvára, ahol 11 órától református istentisztelet lesz. Székelyhon.ro

Indul a táncházidény: évadnyitó a Zugtáncban
Sándor Csaba Táncoló Székelyföld című előadására és az ezt követő táncházidény-megnyitóra, Zugtáncra várja a néptánc kedvelőit a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes október 16-án, hétfőn este hét órától
A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tájékoztatója szerint a Zugtánc Csíkszereda egyik olyan programja, amelyik évtizedes fennállása alatt kinőtte nevét. A programot az András Alapítvány működteti, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont támogatásával, és úgy látják, a tánctanulási igény szülte baráti összejövetel mára társadalmi szükségletet ellátó rendezvénnyé vált.
Hogy az igényeknek megfeleljenek, a tánctanítás két csoportban zajlik, kezdőknek és haladóknak, és hogy a kisgyermekes szülők is szórakozhassanak, minden táncházban gyermekfoglalkoztatás is zajlik. Lesz szabad tánc és természetesen élő zene, táncot pedig Antal Zsolt és Péter László, a Hargita együttes táncosai oktatnak.
A hétfői esemény ünnepi hangulatát fokozza, hogy a Székelyföld-napok keretében, a táncház előtt Táncoló Székelyföld címmel Sándor Csaba, a balánbányai Ördögborda Néptáncegyüttes vezetője zenés-táncos, néprajzi előadását nézhetik meg az érdeklődők. Vendégek lesznek az Ördögborda Néptáncegyüttes, a csíkszentdomokosi gyermektáncosok, a csíkszenttamási Csonkatorony néptáncegyüttes felnőtt táncosai és a Petres zenekar R. Kiss Edit / Székelyhon.ro

Nem vagyunk terroristák
Nem terrorista, aki Székelyföld autonómiájáért harcol – ezt válaszolta Kulcsár-Terza József kérdésére a Román Hírszerzőszolgálat (RHSZ) képviselője a képviselőház emberjogi bizottságának meghallgatásán.
A háromszéki képviselő azon az ülésen tette fel kérdését, amikor a hírszerzőszolgálat hatáskörének bővítéséről vitáztak. Azért tartotta fontosnak tisztázni ezt, mert a kézdivásárhelyi alaptalan terrorvádak esetében megfogalmazott vádiratban (melyet az RHSZ segítségével állítottak össze az ügyészek) terrorveszélyként szerepelnek az autonómiamegmozdulások, és több hivatalos dokumentumban nemzetbiztonsági kockázatként jelenik meg a magyarság autonómiaigénye Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A református egyház is támogatja (Minority SafePack)
A magyar közösséget érintő aktuális kihívásokat beszélték át tegnap a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület elöljárói partiumi önkormányzati vezetőkkel, parlamenti képviselőkkel és szenátorokkal immár hagyományossá vált tanácskozásukon. Csűry István püspök meghívásának az RMDSZ szövetségi elnöke és a FUEN elnöke is eleget tett.
A kisebbségvédelem európai lehetőségeiről beszélve Vincze Lóránt ismertette a bonyolult európai környezetet, amelynek része a brexit, az eurozóna problémái és a katalán ügy is. Ebbe a környezetbe most még az is belefér, hogy Románia és Magyarország közösen lép fel a kisebbségek anyanyelvi oktatását ellehetetlenítő ukrajnai törvény ellen. A FUEN elnöke Az Európai védelmet jogainknak! – Minority SafePack kezdeményezésről elmondta: „páratlan lehetőség, hiszen a kilencvenes évek óta az európai intézmények szintjén semmi nem történt a kisebbségvédelem terén. Hatalmas a felelősségünk abban, hogy ezt a kezdeményezést sikerre vigyük”; egyúttal megköszönte Csűry István püspöknek és az egyháznak, hogy támogatja a kezdeményezést. Vincze Lóránt egy nappal korábban a Maszol hírportálnak úgy nyilatkozott: Románia óvása gyakorlatilag nem befolyásolja a Minority SafePack sorsát, hiszen az érdemi tárgyalás körülbelül két év múlva várható az Európai Unió luxemburgi bíróságán, és addig rég okafogyottá válik, hiszen jövő év áprilisig kell összegyűjteni az aláírásokat, illetve akkor el kell kezdődnie a jogalkotási folyamatnak. „Románia tartani akarja magát ahhoz az »ígéretéhez«, hogy mindenáron megpróbálja elgáncsolni ezt a kezdeményezést, és akkor már ezt a jogi eszközt is bevetették (...), ugyanakkor azt is elmondják, hogy pont az egyesülés centenáriumára időzítettük az aláírásgyűjtést. Holott tudni kell, hogy ha nem utasította volna el az Európai Bizottság 2013-ban, akkor már minden rég lejárt volna. Nem rajtunk múlott, hogy az Európai Bíróságon kellett az igazunkat keresnünk és megtalálnunk, és ezzel elhúzódott a folyamat” – magyarázta a FUEN elnöke. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emlékezzünk Hosszu Zoltánra
Ebben az évben több személyiség születésének 120. évfordulójára tartottak kisebb-nagyobb megemlékezési ünnepséget: Székelyudvarhelyen augusztusban Tomcsa Sándorra emlékeztek, szeptember Tamási Ároné volt.
Velük egy esztendőben, a mi megyénkben született dr. Hosszu Zoltán, akiről még egy utcát sem neveztek el, pedig megérdemelné.
A mi százhúszasunk Kálnokon látta meg a napvilágot 1897. október 14-én. Iskoláit is itt kezdte, majd Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr, Kolozsvár érintésével eljutott Szegedre, ahol jogi diplomát szerzett és doktorált is, de ez őt nem elégítette ki: színi tanulmányokat folytatott, és hamarosan a budapesti Belvárosi, majd a Nemzeti Színház színésze lett, utóbbinak örökös tagja. A közönség és a szakma egyaránt értékelte, és elsősorban a falusi emberek hiteles ábrázolására törekedett, hiszen szülőfalujából igen sok élményanyagot hozott. Legtöbbet emlegetett színpadi alakítása Katona József Bánk bánjának Tiborca. De másként is jelentkezett karrierjében a szülőföld: emlékeiből felidézte két falubelijét, Dani bát és komáját, Bedábel Kárujt, s tíz humoros monológot írt kettejük furfangjairól. A közönség hamar megkedvelte Dani bá góbéságait – valószínű, ez volt a korabeli stand up – , de a rádió is gyakran közvetítette, így az erdélyi hallgatók is megismerhették. Jómagam annak idején hangkazettát készítettem a Dancs Market jóvoltából, a néhai sepsiszentgyörgyi tévében pedig születésének 100. évfordulóján Hosszu Zoltán életét és karrierjét ismertető műsort sugároztunk, melyben időnként élőben is felelevenítettem a monológok némelyikét. A kézdivásárhelyi Zelegor Könyvkiadó kötet formában adta ki a Dani bá-monológokat, értékes ismertető anyagok kíséretében, a szerkesztő Sántha Attila úgy vélekedett: „ha azt nézzük, hol és mikor kezdődik a székely ember autentikus megjelenítése a magyar színpadokon, akkor Hosszu Zoltán Dani bájánál kell keresgélnünk”. A színház mellett a filmet érezte közel állónak egyéniségéhez: számtalan filmben jelenített meg kiváló karaktereket. 1943-ban úgy dönt, hogy saját filmgyártó vállalatot alapít Hosszu film néven, de sajnos csak egyetlen mű került innen a mozikba: És a vakok látnak. Ezt az alakítását a szakma is igen nagyra értékelte, később Nemeskürthy István külön kiemelte azt a bizonyos favágási jelenetét. Sajnos a filmnek csak egy igen rossz másolata maradt meg. Nem véletlen, hogy a végére hagytam a szakmai és közönségsikert aratott Negyediziglen című filmet, amelynek társszerzője és főszereplője volt. A bibliai idézetből vett cím mögött a szovjet hatalom mesterkedéseinek egy nagyon kemény kritikája, mondhatni ostorozása rejlik, így nem csoda, hogy Magyarország „dicsőséges felszabadításakor” Hosszu Zoltánnak menekülnie kell. Családjáról pontosan tudjuk, hogy előbb Nyugat-Európába, majd Dél-Amerikába emigráltak. Felesége, a brassói születésű Eszenyi Olga, aki a filmekben is partnere volt, külföldre kerülve mindenhol felkereste a magyarul játszó színtársulatokat, ápolva ott is a magyar nyelvet. A brazíliai Sao Paulóban halt meg 1992-ben. Egyetlen törvényes fia is ott él – a Kálnokon frissen letelepedett, az utóbbi időben Magyarországon játszó egykori kollégám, Simon András szerint a 41-es születésű ifj. Hosszu Zoltán jól beszéli a magyar nyelvet, de felesége és két fia sajnos nem. Törvénytelen fia, Gera Zoltán élete végéig tisztelte és imádta a magyar filmet és színpadot, ő is nemrég távozott az élők sorából. Hosszu Zoltán haláláról különböző mendemondák keringenek, még várni kell az igazság kiderítésére Október 14-én tisztelegjünk a 120 esztendővel ezelőtt született dr. Hosszu Zoltán emléke előtt. Veress László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az együttérzés csillagai
Október 13-án, ma este 6–8 óra között a Gyulafehérvári Caritas kilencedik alkalommal szervezi meg az országos szolidaritási akciósorozatát. Marosvásárhelyen a Színház téren, Marosszentgyörgyön a Szent György téren, Erdőszentgyörgyön a művelődési ház előtt, Szovátán a fürdőtelepen, a Maros villa előtti parkolóban várják a résztvevőket, hogy gyertyákkal világítsák meg a tereket, amivel a nélkülözőkkel való sorsvállalást jelképezik. Ez az alkalom lehetőséget teremt mindenki számára, hogy egy-egy gyertya meggyújtásával és pénzbeli adományával láthatóan is kifejezze: minden nehézség ellenére fontos számára közösségünk, és együtt érez a nélkülöző emberekkel. Népújság (Marosvásárhely)

Szobrot állítanak II. Rákóczi Ferencnek Mezőpanitban
Rendkívüli eseményre készülnek Mezőpanitban: október 14-én, szombaton 12 órakor felavatják II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem szobrát, Pogány Gábor Benő alkotását. Az eseményen részt vesz Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, L. Simon László országgyűlési képviselő, továbbá Bodó Előd Barna, a község polgármestere. A szobor a polgármesteri hivatal előtti téren kap helyet. II. Rákóczi Ferenc 1707-ben, útban Marosvásárhely felé – ahol fejedelmi székbe iktatták – a Radnót, Mezőbánd, Mezőpanit, Marosszentkirály útvonalat járta be. A helyi hagyomány szerint a fejedelem és kísérete Mezőpanit határában pihent meg, mielőtt bevonult Marosvásárhelyre. Ráduly Csongor helyi történelemtanár kutatásai nyomán kiderült az is, hogy az utolsó jelentősebb erdélyi kuruc–labanc csata a szomszédos Mezőmadaras határán zajlott 1708-ban. Az utolsó erdélyi nagy fejedelemhez való helyi kötődések, a munkássága, a szabadságvágya, az erdélyi kultúra és vallásszabadság megőrzéséért tett jelentős hozzájárulása miatt Mezőpanit népe emléket állít e példamutató életű fejedelemnek. A félalakos, kezében jogart tartó fejedelmet ábrázoló szobor Pogány Gábor Benő magyarországi szobrászművész alkotása. Egyedi munka, bronzból készült, kimondottan Mezőpanitba, s csak egy létezik belőle. Talapzata süttői mészkő. A szobor a polgármesteri hivatal előtti parkban kap helyet. A szobor felállítását Barabási Endre, mezőpaniti születésű, jelenleg Küküllőváron szolgáló református lelkész kezdeményezte, akinek régi vágya, hogy szülőfalujában megvalósulhasson a szoborállítás. Bodó Előd Barna polgármester és Mezőpanit helyi tanácsa felkarolta az ügyet, és a Monográfia Alapítvánnyal, valamint önkéntesekkel közösen dolgoztak a megvalósításon. A szoborállítást a Nemzeti Kulturális Alap, Balog Zoltán miniszter és L. Simon László képviselő támogatták, a további költségeket helyi adományokból, felajánlásokból fedezték a mezőpanitiak. Terveik között szerepel egy emlékhely kialakítása is, ott, ahol a hagyomány szerint a fejedelem és kísérete pihenőt tartott a falu határában. Az iskolai oktatásban hangsúlyosabban emelnék be a fejedelem életét, munkásságát azzal, hogy vetélkedőket és ünnepségeket szerveznek. Hosszabb távú terv lenne a Rákóczi-út kialakítása, melynek egyik állomása Mezőpanit lesz. Népújság (Marosvásárhely)

Pénteken rajtol a Nemzetiségi Színházi Kollokvium
Október 13-án, pénteken kezdődik a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház és a Figura Társaság szervezésében a Nemzetiségi Színházi Kollokvium tizenkettedik kiadása. Az október 22-ig tartó tíznapos színházi szemle idén huszonegy előadással, kiállításmegnyitókkal, filmvetítésekkel, felolvasószínházi sorozattal, koncertekkel, közönségtalálkozókkal, fórumokkal, könyvbemutatóval és állandó könyvvásárral várja az érdeklődőket.
A fesztivál idei kiadásának programja a következő színházak előadásaiból állt össze:
Aradi Kamaraszínház, Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínház (Marosvásárhely), Csíki Játékszín (Csíkszereda), Figura Stúdió Színház (Gyergyószentmiklós), Kézdivásárhelyi Városi Színház, Kolozsvári Állami Magyar Színház, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház – Tompa Miklós Társulat, Radu Stanca Színház – Német Tagozat (Szeben), Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat, Szigligeti Színház (Nagyvárad), Tamási Áron Színház (Sepsiszentgyörgy), Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház – Temesvári Állami Német Színház, Tomcsa Sándor Színház (Székelyudvarhely), Újvidéki Színház (Újvidék).
Az ország magyar és német nyelvű színházai mellett idén több független színházi produkció is meghívást kapott, jelen lesz a bukaresti Giuvlipen Színházi Társulat, a budapesti Káva Kulturális Műhely, a kolozsvári Váróterem Projekt és a marosvásárhelyi Yorick Stúdió. Emellett a sepsiszentgyörgyi M Studio tűzzsonglőr show-ja is helyet kapott a Kollokviumon.
Az erdélyi színjátszás egyik legnagyobb multú rendezvénye október 13-án a Kolozsvári Állami Magyar Színház Homemade című produkciójával startol. Az előadás a Kollokvium hivatalos megnyitóját követően este 7 órától teinthető meg.
A tíznapos program egyik kiemelkedő momentuma az Újvidéki Színház jelenléte. A Szerbiából érkező társulat, amely először vendége a Kollokviumnak, a Fekete című többszörösen díjazott előadással mutatkozik be a gyergyószentmiklósi színházban.
A fesztivál idei kiadásának másik fő kuriózuma, hogy a két Bocsárdi László-rendezés (a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának Shakespeare-darabja, a Tévedések vígjátéka, valamint a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Molnár Ferenc-darabja, a Liliom) mellett kiállítás nyílik a Figura Stúdió Színház alapítója, Bocsárdi László művészetéről.
A Temesvárról érkező Moliendo café, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház társulatainak közös munkája azért is kiemelkedő előadás, mert a Kollokvium először lát vendégül Silviu Purcărete-rendezést.
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház két előadással is meghívást kapott, a Zakariás Zalán rendezte Roberto Zucco mellett a Stop the tempo! című kocsmaszínházi előadás is bekerült a programba. A csíkszeredai Csíki Játékszín társulata idén otthoni színpadon, de a fesztivál keretében játssza Victor Ioan Frunză rendezésében a Portugált.
A fesztivál a klasszikusok kedvelőinek is tartogat meglepetéseket: műsorra kerül Novák Eszter rendezésében a nagyváradi Szigligeti Színház Molière-darabja, A mizantróp, ugyanakkor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának kiemelkedő produkciója, Csehov Sirálya is látható, Keresztes Attila rendezésében, míg a Figura Racine klasszikusát, a Phaedra-t (rendező Albu István) a Kollokvium záróelőadásaként október 22-ére tűzte műsorra. A gyergyószentmiklósi színház október 12-én, az esemény nulladik napján Botond Nagy rendezésében a Puskin nyomán készült Anyegint és október 16-án Máthé Annamária egyéni előadását is bemutatja.
A Kollokvium idén első ízben ad helyet filmvetítéseknek, a fesztivál közönsége Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című filmjét, valamint Enyedi Ildikó nemzetközi sikernek örvendő Testről és Lélekről című alkotását tekintheti meg.
Az estéket többnyire a meghívott színházak színészzenekarai zárják, de olyan együttesek is meghívást kaptak, mint a sepsiszentgyörgyi sZempöl Offchestra, a temesvári The Case, vagy Marosvásárhelyről a Koszika & The HotShots. Szabadság (Kolozsvár)

Kilencedszer szerveztek évadnyitót a szamosújvári Tékánál
Társasjáték esttel zárult a rendezvénysorozat
A szamosújvári Téka Alapítvány évek óta a város közművelődési és szabadidős programjainak tervezője, szervezője. Célközönsége a város magyar lakossága, kisbabáktól az idős korosztályig. Hangsúlyosabban az iskolás korosztály számára szerveznek programokat, számukra októbertől májusig heti rendszerességgel változatos tevékenységet ajánlanak.
Idei évadnyitónkén egyhetes programsorozatot szerveztek, amely hétfőn, október 2-án indult Bálint Tibor bujka-kiállításával. A népviseletkészítő nemcsak a cifra kalotaszegi felsőruházat megnevezését ismertette a résztvevőkkel, hanem ennek készítési módját, illetve az alapanyagok eredetét is.
Kedden este a Művész(?) beugró új, ötödik évadát nyitották meg, bemutatva a nyári tábor filmes anyagát az újonnan érkezett diákoknak, Makkai Bence értékelte a levetített filmeket, míg Demeter Réka a jövő évi tábor újításairól számolt be. A programot Debreczeni Orsolya magyartanár vezeti, ez alkalommal is ő moderálta a beszélgetést.
Pénteken a Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum kisdiákjait hívták meg a szervezők egy színvonalas bábdarab megtekintésére. Vitéz László és az elátkozott malom történetét a Keljfeljancsi társulat bábosai mutatták be a magyar iskola aulájában. 17 órától a Prücskök játszóház 12. évadját indították, a Kaszaj és az Ördöngös zenekarok közreműködésével, Katona Annamária helyi óvónő vezetésével.
Játszóház után a felnőtteket könyvbemutatóra hívták. Lackó Vass Róbert Nyitott szemmel című könyvsorozatát Somai László mutatta be. A három kötet a Györkös Mányi Albert emlékházban indult projekt eredménye és az ott elhangzó riportokat, beszélgetéseket tartalmazza. A könyvek arculata tükrözi az utazások világát, a szőttes motívumokon visszaköszönnek a beszélgetésben is fellelhető motívumok.
Az estet táncház zárta a már említett zenekarok résztvételével. A helyi magyar iskola tavaly óta partnerkapcsolatban áll a hévízi Kemény János Elméleti Líceummal. Tavaly a szamosújváriak látogattak oda, most a hévízi iskola pedagógusai, diákjai érkeztek. Az évadnyitó rendezvényein kívül városismereti vetélkedőn, Bonchida-Válaszút kiránduláson, városnéző sétán vettek részt. Természetesen szakmai beszélgetés is a program részét képezte: formálisan is pályázási és együttműködési lehetőségekről, a szülői bizottság munkájáról, de informálisan is az egész hétvégén.
Szombaton a Szomszédnéni Produkciós Iroda poénjain derülhettek a helyi Művelődési Házban összegyűlt szamosújváriak. 20 órától Vincze László borszakértő irányításával megismerhették a Kárpát medence borait. A Hamvas idézetek és az Ördöngös zenekar muzsikájával együtt kellemes hétvégi programot jelentettek.
A rendezvény társasjáték esttel zárult. A kicsiknek és nagyoknak egyaránt szóló programot Bartha Áron vezette.
A rendezvényt követően ismét benépesül a Téka Alapítvány székhelye. A 120 bentlakó diákon kívül a szamosújvári diákok is bejárnak e tevékenységekre. 110 gyerek 6 csoportban néptáncol, 35-en népi hangszeren játszanak, 3-an orgonaoktatásban részesülnek. Agyagozni hetvenen járnak, ezek közül 2 felnőttekből álló csoport is agyagozik. 27-en gyöngyfűzésre, 12-en drótékszer készítésre, 14-en tűzzománcra járnak. Népdaloktatásra 75-ön, a bentlakás kórusában 38-an énekelnek, 15-ön pedig bibliaórán vesznek részt heti rendszerességgel. A bentlakók heti egy nap pszichológus ill. pszichopedagógus segítségét kérhetik. Fodor Emőke / Szabadság (Kolozsvár)

A Stúdiószínpad volt nekem a tarka paszuly
Emlékezés Papp Mihállyal, Erdély legidősebb műkedvelő színészével
Pusztán a hanglejtésével bravúroskodva amilyen szenvtelen arccal tudta hamisítatlan Hacsekként mondani, hogy „Képzelje, az első felvonás közepén az anyósom – potty! – a karzatról leesett a földszintre!”, hát századik alkalommal is már előre kuncogtunk a színfalak mögött, pedig a poénokat kívülről fújtuk. Papp Misi, a szinte parasztgyerek, egy életen át szabó, majdnem színiiskolás, 84 esztendősen Erdély talán legöregebb műkedvelő színésze, aki nemrég még játszott.
A kilencvenes években éppen csak nagykorúként koptatva a műkedvelő színjátszás deszkáit eleinte szinte kínos megtiszteltetés volt számunkra tegezni Misit, aki a hőskorszaki, régi Stúdiószínpadban is játszott. A közelében lenni örökké a jókedv, nevetés ígéretét hordozta magában, mindig el tudott sütni egy elmés poént, mégis olyan tartása volt, hogy most visszagondolva nem is értem, hogyan kérhette, hogy magunkfajta kis csitrik, suhancok tegezzék.
Színház a gyárban: Misike, szeretne színész lenni?
Zilahon, a Kraszna utcában nőtt fel, a hely akkoriban inkább volt falu, mint város, majd szabóként Kolozsváron, a Flacăra ruhagyárban dolgozott. Ma már elképedve csodálkozunk ezen, de akkoriban a kolozsvári gyárakban színjátszókörök működtek, sőt a Flacărában egyszerre kettő is, román és magyar. Komoly, valóságos rendezőkkel. A színészek szabók, gombfelvarrók, mesterek, lakatosok, netán könyvelők voltak. Sokszor őstehetségek, akár a hályogkovács. Papp Mihály így csatlakozott a gyári magyar társulathoz az ötvenes években, később pedig felvették a városi kultúrotthonban működő híres Stúdiószínpadba, amely Kolozsvár harmadik társulatának számított. Ismert szakemberek rendeztek itt, az előadásokhoz műsorfüzet készült, a társulatnak súgója, zenekara, műszaki személyzete is volt, és mindenekfölött színpada a főtéren, ugyanis a Városi Művelődési Házhoz tartozott. Kolozsváron számon tartották és várták a Stúdiószínpad előadásait.
– Egyszer a megállóban vártam a buszt a Györgyfalvi negyedben, egy idegen hölgy fordult hozzám: „Művész úr, mikor adják elő megint a darabot?” Mondtam, hogy ugyan, nem vagyok én művész úr. Miért is nem lettem művész úr? Amikor elkezdtem a Flacărában színjátszóskodni, azt kérdezte tőlem az akkori kultúrház igazgatónője az első próbaolvasás után: Misike, maga nem szeretne színész lenni? Én, rögtön mondtam, hogy nincs nekem még érettségim se. Mire ő: az nem számít, azt meg lehet azután is csinálni, de van egy baj, Misike tudja, hogy kancsi? Hát persze, hogy tudtam. Azt mondja, kicsit zavaróan hat a színpadon, azt meg kéne operálni. Mondom, nem probléma, úgyse látok vele, ha megoperálják, hát megoperálják. Azt mondta, hogy azt az előadást (Gergely Sándor: Vitézek és hősök) bemutatjuk, ő meghív szakembereket, és nagyon jó a káderlapom, mivel faluról került szinte parasztgyerek vagyok, hát biztos, hogy bejuttatnak. Egye fene, gondoltam. Elmentem, megoperálták a szememet, bár ott is volt valami, mert azt mondták a klinikán, hogy a román egészségügy plasztikai műtétet nem finanszíroz, csak kivételes esetekben. Visszamentem az orvoshoz, aki küldött, mondtam, hogy nem lesz a szemműtétből semmi, és nekem úgyis csak a színiiskola miatt kellett volna, hát ráírta a küldőpapírra, hogy „szakmai okok, színiiskolába küldik”. Visszamentem a klinikára, rögtön volt hely, másfél hónapot tartottak a kórházban. Mikor kijöttem a kórházból, kezdtük volna a próbákat, a hölgyike elcsúszott a fürdőszobájában, ráömlött a forró víz, meghalt. Na mondom, Misi, lőttek a színiiskolának. Hát így nem lettem én művész.
1960-ban még a Flacărában játszottam, volt egy komoly rendezőnk, Bereczki Péter két évet foglalkozott a csapattal. Megrendezte egy ukrajnai író darabját, Elrabolt boldogság volt a címe, kakastollas csendőrrel, puskával, én bírót játszottam benne. Vendégszerepeltem a Herbák társulatában, amikor a színdarabjuk főszereplője elment Palesztinába. Ott volt egy isteni sztori. Igazgatót alakítottam, főszerep volt ez is, bajuszt kellett ragasszak, és a kislányomat, aki ma már 54 éves, a háziasszonyunk hozta, mert a feleségem bent volt a katonakórházban, operálták. Akkor volt a bemutató, képzeld el a lelkiállapotomat. A háziasszonyom ott ült az első sorban, ölében a lányommal, akkor volt hároméves, azt hiszem. S mikor beléptem a színpadra, felkiáltott, ni, édesapám! Odaszaladt a színpadhoz nagy hangosan: mi van orrod alatt? Nem volt egyszerű megőrizni a hidegvéremet. Akkor egyszer játszottunk, de többet ott se, mert megszűnt a Herbák színjátszóköre, a ruhagyáré is, pedig még kiszálláson is jártunk, Désen vagy kétszer.
Ott maradtak volna nadrág nélkül
– Közben 1958-ban megnősültem, a fiam és a lányom is megszületett már, és még mindig egy házinéninél laktunk, kellett a lakás. A kommunizmusról lemondtam, hogy segítene. Egy ideig mind reménykedtem, aztán ajánlottak is ... egy garzont. Akkor kigürcöltem az előleget, és megvettem a háromszobás lakást. Ha már a lakással így jártam, visszaadtam a pártkönyvet, azt mondták, hogy kitettek a pártból, mert azt nem mondhatták, hogy én mentem el. Pedig az állomástól kezdve végig a Horea úton, nekem minden héten három délután volt önkéntes munka, a Republica mozinál (Köztársaság mozi, ma Florin Piersic – szerk. megj.), a Donát negyedben, legalább vagy négy évig. Az építőtelepeken dolgoztam önkéntes munkát, mert azt mondtam, ki tudja, valahol épül az enyém is. Épült is, a Györgyfalvi negyedben, csak éppen ki kellett fizessem. Így aztán amikor a gyári társulatok megszűntek, a lakásért való küszködés miatt volt egy pár év szünet, amikor nem játszottam, mikor aztán már megengedhettem magamnak, akkor aztán jelentkeztem a Stúdióba. De cserébe meg kellett elégednem egy alacsonyabb fizetéssel, mert csak így juthattam el a próbákra, a ruhagyár ugyanis két váltásban működött. Olyan szekcióba helyeztek, ahol a címem megvolt ugyan, de csak alapfizetést kaphattam, és négyes kategóriánál feljebb nem engedtek, pedig az fizetésemeléssel járt volna, de mehettem a stúdiós próbákra. Én ha vasalásnál dolgoztam, háromszor annyit kerestem volna. Közben volt egy másik osztályon egy hatos kategóriás retusor, kérdeztem, hogy hát neki miért lehet? Azt mondták, hogy hát Márta Vászilé csak egy van. Aztán elkapták, hogy lopta a nadrágokat. Törvényszékre került, elzárták. Rengeteg hiánya volt, volt rá eset, hogy vagy kétszáz nadrág. Na akkor mondtam, még szerencse, hogy csak egy Márta Vászilé volt, mert ha lett volna vagy három, akkor ott maradtak volna nadrág nélkül...
Aztán lett egy nagy zűrzavar az egyik szekcióban. Kérték a munkások, hogy adják ide Papp Misit mesternek, mert két hét alatt rend lesz. A főmérnök beleegyezett, mert neki mindegy volt, csak rend legyen, na de a párttitkárnak kellett beleegyezni, az pedig „Nu koreszpungye politik” – ezt mondta.
A Stúdióban „őrzött” bennünket a szekuritáté
– A Stúdióhoz komoly vizsga volt, ott volt a rendező, a zsűri elnöke és a Stúdió néhány tagja. Előre meg lett mondva, hogy aki iskolás, ha romlik a jegye, búcsúzzon el. Aztán a magaviseletet is nézték. El kellett mondani egy választott verset, de improvizálni is kellett a vizsgán és látatlanban olvasni. Azt hiszem 1976-ban mentem be a Stúdióba. Végig ott voltam egész addig, amíg jött ez a mese, hogy újra kellett volna vizsgázni, merthogy hát játsszunk románul is.
Egyszer műsorra tűztük Bajor Andortól a Ki nem lop ruhaszárító kötelet. Nekem a nézőtéren kellett ülni, izegni-mozogni egy széken, recsegett is alaposan. Észrevettem, hogy egy hölgy már vagy háromszor is hátranéz, hogy ki az, aki mind recsegteti a széket. A színpadon Rozsnyai Júlia beszélt, és úgy volt megrendezve a dolog, hogy Júlia leszólt, „kérem legyenek ott csendben, mert belezavarodok a mondókámba”, akkor láttad volna a hölgyet, hogy nézett vissza rám, hogy na, most megkaptam a magamét a recsegtetésért. Júlia a színpadról folytatta: „Legyenek ott csendben, így is nincs semmi csattanó, és nem tudjuk folytatni az előadást”. Akkor én csattintottam egy nagyot, felgyúlt a nézőtéren a villany, és felálltam mondva, hogy nem is kell folytassák, majd folytatom én. S akkor kapcsoltak a nézőtéren, hogy tulajdonképpen ez a darab része volt.
A párt kultúrfelelőse kellett jóváhagyja, hogy lemehetünk Szalontára és Váradra. Igen ám, de amikor megérkeztünk Bihar megyébe, ott már vártak, azt mondták, hogy a kabaréval bemehetünk Szalontára, de az Arany János estet nem engedik. Úgy kértük, hogy Szalontán szombat este előadjuk az Arany János estet, ott alszunk, és Váradon visszafelé játsszuk a kabarét. Lefújták, nem engedtek be Szalontára, azt mondták, hogy a kabaréval szerepelhetünk Szalontán, de az Arany Jánossal nem. Ennyire őrzött a szekuritáté bennünket, három ember ha összegyűlt valahová, kellett aprobálás. A magyar színház buszával mentünk. Tulajdonképpen mi voltunk az egyetlen formáció, 81-ben még Magyarországra is kiengedtek, ez nagy mértékben Kovács Pali Ferencnek volt köszönhető. Rajtunk kívül csak a mákófalviakat engedték ki, hogy bemutassák a kalotaszegi viseletet, de őket is csak úgy, hogy Pali Feri nem mehetett velük.
Mikor megkaptuk az utazási engedélyt, az igazgatónő csinált egy gyűlést, és a következőket mondta: „Mielőtt elindulnánk, a csoport tudomására hozom, hogy perfekt beszélek magyarul. Mindent értek.” Tehát úgy beszéljünk az autóbuszban, a határnál és ott is, hogy ő perfekt tud magyarul. De ő, mint a csoport hivatalos vezetője nem beszélhet magyarul. A kiszállást értünk csinálta, neki Budapest nem jelent semmit. Ő járt Moszkvában, járt Kijevben, neki Budapest már nem mutat semmi újat. Ez lett leadva, így indultunk útra. S akkor az történt, hogy három nap múlva belebetegedett abba, amit látott.
Egy hetet voltunk Magyarországon, elvittek Vácra, a Duna-kanyarba, sokfelé. Május elseje ott ért bennünket, és a felszólítást megkaptuk, hogy május elsején nem tartózkodhatunk Budapesten, tehát az ünnepségen nem vehetünk részt, politikai megnyilvánulásunk nem lehet, ezt kerüljük. Akkor kivittek Vácra, ott ettünk egy finom halat, megnéztük ezt is, azt is, az igazgatónő három nap alatt elköltötte az összes forintját, azután hallottuk, hogy valakinek panaszolta: jaj, nem tudtam elképzelni, hogy Magyarország így néz ki. Az utak, a tisztaság, a minden, hát ég és föld volt Magyarország és Románia közt, mi mentünk lefelé, álltunk sorba minden szarért, és akkor ott a bőség országa volt. Na és mikor visszajöttünk, a Királyhágón megálltunk. A kanyarban állt egy kocsi, le volt téve egy újságpapír, rajta valami szerszámok, és két pasas ott dikicselte az autóját. Jött egy másik autó, kicsit közel az újsághoz. Az autót javító pasas felnézett, ahogy elhaladt a másik, és csúnyán szitkozódva kiabálni kezdett. Akkor az igazgatónő félhangosan mondta: „Na, așe, așe, cel puțin să știm că am ajuns în România.” (Na úgy, úgy, legalább tudjuk, hogy megérkeztünk Romániába.)
A kultúrházban létezett egy román csoport is, egyszer csináltak egy színdarabot, A hold láthatatlan oldala. Az volt a szokás, hogy ha az egyik csoportnak volt bemutatója, a másik csoportnak adott meghívót. Leitner Emil azt mondta, „Gyerekek, aki el tud jönni, legyen megborotválkozva, ünneplőbe, lehetőleg nyakkendővel, nem jövünk ide ló módra, tessék tisztességgel idejönni. És negyedórával az előadás kezdete előtt itt legyen, aki jön.” Egyetlen egy jegyet adtak el. Mi megjelentünk nagyrészt, de ezt az előadást lefújták. Úgy eltűntek a színpadról a csórók! Persze ez az igazgató fülébe jutott, és aztán megjelent a szeku nálunk, hogy játsszunk románul, ekkor szűnt meg aztán a csapat.
Fehér paszuly, tarka paszuly
– A feleségem biztosított olyan hátteret, ami nélkül nem is gondolhattam volna a műkedvelősködésre. Pénteken elmentem Székelyföldre, hazajöttem hétfőn reggel 5 órára, a feleségem pedig hajnalban ott várt az uzsonnával a gyár előtt, mert tudta, hogy nem volt időm hazamenni. Nemegyszer ő volt, aki mondta, hogy ne maradj ki, menj. Ezért tudtam elérni azt a kort, hogy Erdély legidősebb aktív műkedvelő színjátszója voltam. Még Magyarfenesen is (ahova a rendszerváltás után költöztek) fel tudtam lépni egy színdarabban, még szavaltam a templomban, zászlószentelés volt, és a kórustalálkozón, egész addig, amíg tudtam. De az utóbbi időben már éreztem, hogy nem megy, felejtettem a szöveget is. Aztán most már én is készülök hazafelé...
Egyszer Marton Lilit elküldte hozzánk az újság cikket írni. Azt kérdezte, hogy mit jelent nekünk a színjátszás. Nekem Nagy István jutott eszembe, aki az egyik könyvében leírta, asztalosinasként minden délben ebédre paszulylevest kapott. Egy idő után már nem az bántotta, hogy paszulyleves, hanem hogy mindig fehér paszulyból volt, s kívánta volna, hogy bár egyszer legyen tarka az a paszuly. Én bent dolgoztam a ruhagyárban. A foglalkozásomra nézve szabó voltam, de a ruhagyárnak kevés köze van a szabósághoz, csak annyi, hogy ha el kellett menjek egyik osztályról a másikra, nem kellett jöjjenek utánam tanítani, csak el kellett mondják, hogy mit kell csinálni, de akit bevettek az utcáról, megmutattak neki egy műveletet, s csak azt tudta. Elmondtam hát Marton Lilinek, hogy én ott dolgozom a gyárban, és az fehér paszuly. Nekem a Stúdió jelenti a tarka paszulyt. Akkor Marton Lili rám nézett: „Ez olyan szép, de nem lehet megírni...” Kerekes Edit / Szabadság (Kolozsvár)

Klimkin: egyetlen román iskolát sem zárnak be Ukrajnában
Egyetlen román iskolát sem fognak bezárni Ukrajnában – ígérte román tárgyalópartnerének Bukarestben Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter pénteken.
A tárcavezető a kisebbségek anyanyelvű oktatását korlátozó új ukrán oktatási törvényről tárgyalt Teodor Meleşcanu külügyminiszterrel. Klimkin szerint az érintett nemzeti kisebbségek szervezetei által bírált jogszabály éppenséggel „többlet lehetőségeket” kínál a nemzeti kisebbségek számára. Közös sajtóértekezletükön Meleșcanu elmondta: a megbeszélésen Románia aggodalmának adott hangot, és párbeszédet sürgetett az oktatási törvényről, felkérve az ukrán felet, hogy legalább a jelenlegi szinten garantálja az Ukrajnában élő románok jogát az anyanyelvű oktatáshoz a gimnáziumi osztályok befejezéséig.
Emlékeztetett: Románia elvi alapon viszonyul a törvényhez, amikor az Európa Tanács és az EBESZ szakértelmének igénybevételét javasolta. Bukarest üdvözölte Petro Porosenko ukrán elnök azon tervét, hogy – ha már a jogszabály kihirdetése előtt nem tette meg, legalább utólag – kikéri a Velencei Bizottság véleményét a törvényről.
Meleșcanu szerint Klimkin megígérte neki, hogy figyelembe veszik az Európa Tanács szakértői testületének, illetve a partner országoknak a módosító javaslatait.
Az ukrán külügyminiszter találkozott annak a román parlamenti különbizottságnak a tagjaival, amelyet éppen azért alakítottak meg, hogy a kijevi hatóságokkal tárgyaljon az oktatási törvény módosításáról.
Constantin Codreanu, a parlament külhoni románokkal foglalkozó bukaresti parlamenti szakbizottság elnöke az Agerpres hírügynökség szerint úgy értékelte: a jogszabály sérti Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásait és az ország alkotmányának 23. és 53. cikkelyét.
Arra is emlékeztette Klimkint, hogy Ukrajnában az ott élő románok is életüket áldozzák az ország területi épségének megőrzéséért, így senki sem vonhatja kétségbe lojalitásukat Ukrajna iránt. Románia számos más csatornán keresztül is kifejezte korábban aggodalmát amiatt, hogy az új ukrán oktatási törvény drasztikusan korlátozza az Ukrajnában élő román közösség jogát az anyanyelvű oktatáshoz.
Klaus Johannis államfő lemondta októberre tervezett ukrajnai látogatását a jogszabály elfogadása miatt, a román parlament pedig nyilatkozatban sürgette a törvény módosítását.
A szeptember végén hatályba lépett törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikke több ország, köztük az Ukrajnával szomszédos Magyarország, Románia és Lengyelország heves tiltakozását váltotta ki.
A jogszabály ezen 2020 szeptemberétől életbe lépő része kimondja: Ukrajnában az oktatás nyelve az államnyelv, a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatását csak az első négy osztályban engedélyezik, így az 5. osztálytól felfelé, az anyanyelvi tárgyak kivételével, minden tantárgyat ukránul oktatnak majd.
A külügyminisztérium adatai szerint (a románnal azonosnak tekintett moldovai nyelvűeket is beleértve) Ukrajnának 400 ezer román anyanyelvű lakosa van. MTI; Krónika (Kolozsvár)

Budapest magyarázatot kér a szatmári Szamos-szennyezésre
A magyar belügyminisztérium hivatalos tájékoztatást kért a Szamos szennyezéséről a román hatóságoktól, illetve bejelentette: a végleges megoldás érdekében valamennyi fórumon felveti az ügyet.
Hivatalos tájékoztatást kért a román hatóságoktól a Szamos szennyezéséről a magyar belügyminisztérium, Budapest a végleges megoldás érdekében valamennyi fórumon felveti az ügyet, és a diplomáciai lépésektől sem riad vissza. Erről tájékoztatta a szaktárca közleményében Baranyi Krisztinát, az Együtt budapesti, 9. kerületi önkormányzati képviselőjét, miután a magyarországi szakpolitikus Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordult a folyó romániai szakaszának szennyezése ügyében.
Az Együtt politikusa által a Facebook közösségi oldalon megosztott válaszlevélben a magyar belügyi tárca illetékesei kifejtik:
a Magyarország és Románia között a határvizek védelme és fenntartható hasznosítása céljából aláírt egyezmény alapján hivatalos tájékoztatást kértek a román „kormánymeghatalmazottól” az üggyel kapcsolatban. Emellett a román–magyar környezetvédelmi egyezmény alapján működő vegyesbizottság ülésének az összehívását is kezdeményezték, de a Szamos szennyezése a magyar V4-elnökség keretében megrendezésre kerülő magyar–román környezetvédelmi miniszteri egyeztetésnek is témája lesz. Emellett a tárca a folyó magyarországi szakaszának a fokozott ellenőrzését és rendszeres vízminőségi vizsgálatát is elrendelte november közepéig, hogy az említett találkozókon akkreditált hatósági mérések alapján tárgyaljon a kérdésről. Mint írják, a román fél tájékoztatása szerint az Unicarm húsfeldolgozó üzem által okozott terhelés „a 2016-os monitoring adatok alapján nem okozott romlást a befogadó víztest ökológiai állapotában”. Azonban az is kiderült, hogy a közelmúltban az Unicarm tisztított szennyvizéből végzett mintavétel alapján több paraméter, az ammónia, nitrogén és foszfor koncentrációja meghaladta az engedélyezett határértéket. Ezért a román hatóságok gyakoribb önellenőrzésre és a teljes szennyvízkezelési rendszer felülvizsgálatára kötelezték a szatmári céget, és további vizsgálatokat kértek, derül ki a levélből. Mint arról beszámoltunk, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) múlt héten hívta fel a figyelmet arra, hogy az Unicarm élelmiszeripari cég nehézfémekkel szennyezi a Szamost és a Szatmár megyei Vetés környéki mezőgazdasági területeket. Korábban Baranyi Krisztina magyarországi szakpolitikus, majd a Greenpeace természetvédelmi szervezet is jelezte, hogy a vetési üzem által a Szamosba ürített szennyvíz nem felel meg a törvényekben foglalt minőségi mutatóknak. Bár elvárható lett volna, az illetékes hatóságok nem tájékoztatták a közvéleményt a jelzett problémákról, mutatott rá a Néppárt. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Kényszerű társbérlők: politikum és etikum
Kényszerű társbérlet címet viseli Aniszi Kálmánnak az a kötete, amelyet szerda délután hat órától mutattak be a közönségnek a Kiss Stúdióban. A kötetet a szerző ismertette, részleteket olvasott fel Meleg Vilmos.
A magyarkakucsi születésű Aniszi Kálmán író, újságíró, egyetemi tanár esszékötetében két nagy, sokszor szöges ellentétnek tűnő fogalom jelenik meg: politikum és etikum. Kényszerű társbérlők ők, akiknek együtt kell élniük, ám kapcsolatuk sokszor konfliktusos. A kötet műfajilag színes palettát mutat, kisesszék, esszénovellák alkotják, a szerző bevallása szerint a mű „nem tudóskodva írt könyv”, hanem élményszerűen és életszerűen leírt gondolatok. Így a két fogalom párharca irodalmi színezettel tárul az olvasó elé. Erkölcs és politika szembenállása a könyv borítóján megjelenő illusztráció által is kirajzolódik, a fedőlapot ugyanis Szalai József erdélyi származású, ma Svájcban élő festő- és grafikusművész Szemben című alkotása díszíti. A könyv hátlapján a hányattatott sorsú művész életéről olvashatunk.
Eltérő érdekek
A két fogalom párharca az eltérő érdekekben keresendő, mutatott rá a könyvbemutató során Aniszi Kálmán, és az eltérő érdekeket eltérő módon érik el. A szabad akarattal rendelkező ember nem szabadossággal rendelkezik, szabad akarata addig terjed, amíg nem sérti meg a másik ember szabadságának a körét. Így az erkölcs a politikával szemben, amely diktálva dönt, nem a cél elérésének legrövidebb útját veszi alapul, hanem tekintettel van arra, hogy minél kevesebb szenvedést okozzon. „Az erkölcs mindig tettekben vizsgázik” – mutatott rá a szerző. Nem elég tehát az erkölcsről szónokolni, hanem gyakorolni és gyakoroltatni is kell az erkölcsös életmódot.
A görög filozófusok időtálló eszméi mellett a könyvbemutató során szó volt a hit hegyeket mozgató erejéről, az Én szerepének korszakokon átívelő változó megítéléséről, de arról is, hogy a demokrácia nem importálható, vagyis a szerző elmondása szerint nem lehet kívülről beleszólni egy társadalom fejlődésébe.
A könyvbemutatót Barabás Imre magyarkakucsi református egyház főgondnoka jóvoltából kisebb állófogadás, illetve a helyszínen jelképes áron megvásárolható kötet dedikálása zárta. János Piroska / erdon.ro

Átadták a Szent Alajos Konviktus felújított épületét
A megmaradás-megtartás céljának megvalósításáért, Szatmárnémetiben a Szent Alajos Konviktus is tesz – több beszédben is megjelent a gondolat az épület átadásának ünnepségén, csütörtökön.
Énekkel vette kezdetét csütörtökön délelőtt a Szent Alajos Konviktus épületének átadási ünnepsége, melyen a helyi és megyei közigazgatás, a főtanfelügyelőség képviselői, egyéb neves meghívottak mellett Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese is részt vett. Az épület ugyanis Magyarország Kormánya valamint a Szatmári Római Katolikus Püspökség támogatása révén újulhatott meg.
Schönberger Jenő megyéspüspök köszöntőbeszédében így, érthető módon fontos részt kapott a hála kifejezése, de a főpásztor visszatekintett az elmúlt évtizedekre is, illetve a keresztény nevelés megtartásával a családok védelmét hangsúlyozta: „Amikor 1990-ben újraalakult a Szatmári Egyházmegye, az első papi gyűlések témája volt a katolikus oktatás, hiszen az egyházmegyének múltja volt ezen a területen. Akkor az atyák kiemelték az oktatás fontosságát, és mellé tették egy bentlakás létrehozásának szükségességét is, amely támogathatja a nevelést. Hiszen itt, a Konviktusban talán még inkább tudunk hatni a jövő generációjára. Így épült meg a Szent Alajos Konviktus. Azóta már sok mindent megkérdőjelez a világ, és az utolsó bástyát, a katolikus családot is megrohamozza. Mert, ha a katolikus család eszményét is sikerül tönkretenni, akkor mindenki kiszolgáltatott lesz ebben az úgynevezett új egyesült Európában. Nem véletlen, hogy Szentatyánk egyre többször emeli fel a szavát a család védelmében, és nem véletlen, hogy az anyaország is hangsúlyozza: család nélkül ország sincs. Mint katolikus püspök köszönöm, hogy olyan sokat tesz a Magyar Kormány a magyar családokért, és nem csak otthon, hanem itthon is. Köszönöm a sok-sok támogatást és különösen, amit ennek az épületnek a felújításáért tettek. Tudom, nagyon sok magyar testvéremnek az aprópénze van itt, de nem értelmetlenül, hisz a magyar, a keresztény családokat segíti ez az intézmény, hogy a gyermekek katolikus, keresztény, magyar szellemben nevelődjenek, okosodjanak, gazdagodjanak.”
Ádámkó István, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója ismertette a felújítás költségeit, ugyanakkor megvallotta, a megújult épület kapcsán a nevelési célok hatékonyság-növekedését várja: „Hálásak vagyunk, és büszkeség tölthet el, hogy egykori megyéspüspökünk álmát, miszerint méltó otthont teremtsünk az 1991-ben újjáindított katolikus iskola vidéki diákjainak, tovább tudjuk álmodni. Hisszük, hogy végső soron ez a dolgunk: keresztény hitükben erős, identitásukban és nemzeti hovatartozásukban biztos, emberséges és másokért is tenni vágyó embereket nevelni.
Hisszük, hogy a megszépített, korszerűbbé tett, megújult épület méltó környezetet nyújt céljaink eléréséhez, és így tovább tudjuk vinni elődeink terveit. A nagyszabású beruházás összköltsége 94 000 000 forint, amiből a felújítási munkálatok értéke 62 400 000 forint, az új felszerelések ára 28 000 000 forint, a tervezés-engedélyeztetés költségei pedig 3 600 000 forintot tesznek ki. Ezúton szeretnék mindannyiunk nevében köszönetet mondani elsősorban Magyarország kormányának az anyagi támogatásért, a Szatmári Római Katolikus Püspökségnek, Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatalának, a tervező és kivitelező cégeknek, az építésvezetőknek, és mindenkinek, aki hozzájárult a diákotthon korszerűsítéséhez. Végül, de nem utolsó sorban köszönöm iskolánk munkaközösségének munkáját, segítségét.”
Az avatási ünnepség beszédeinek sorában Pataki Csaba megyei tanácselnök a fiatalok megtartásának fontosságát emelte ki, s ebben a konviktus szerepét méltatta: „Itt állunk egy otthonban, hiszen a gyerekek közül egyeseknek négy, másoknak nyolc évig otthona a Konviktus. Több megyéből laknak itt gyerekek. Szatmárnémetit ékesíti ez az épület, de a hatása sokkal nagyobb, megyehatáron és országhatáron is átlép. Két évtizede ismerem a Szent Alajos Konviktus helyzetét, örülök, hogy megújult és örülök, hogy segít bennünket abban a munkában, hogy élhetőbb várost, megyét, térséget teremtsünk. Fontos, hogy fiataljaink, akik legnagyobb kincsünket jelentik, maradjanak közel a szülőföldjükhöz, ne hagyjanak teret másoknak, ne legyenek humánerőforrás-gondjaink pár évtized múlva.”
Kereskényi Gábor polgármester továbbvitte a fiatalok itthon-tartásának gondolatát: „Ez a mai ünnepség azt példázza, hogy ha összefogunk – az anyaország, a történelmi magyar egyházak, illetve a közösségi érdekképviselet –, akkor nagyon sok, szép dolgot tudunk közösen megvalósítani. Szatmárnémeti városa az idei évben először, költségvetésének csaknem 30 százalékát költi az oktatásra. Tesszük ezt azért, mert azt gondolom, hogy tanintézményeink valóban hozzájárulnak ahhoz, hogy ne legyenek humánerőforrás-problémáink. Sajnos, jelen pillanatban Románia, Szíria után az az ország, ahonnan a legtöbben vándorolnak el. Jelen pillanatban, Romániából több, mint három és félmillió ember van távol az otthonától. Én abban reménykedek, hogy ez a beruházás is hozzá fog járulni ahhoz, hogy ezt a munkaerőhiányt legyűrjük, vagy legalább is kezeljük.”
Durla Pașca Mihai Călin főtanfelügyelő megszólalásában kiemelte, az oktatás nem működhet az iskola, a család és a közösség jó együttműködése nélkül. De ha az egyház is belép ebbe a hármasba, az eredmények valóban kiemelkedők. Megköszönte ugyanakkor Schönberger Jenő püspöknek mindazt az áldozatot, amit a szatmárnémeti gyerekek oktatásáért hoz.
A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum tanulóinak kulturális műsorával, versszavalattal és népdalelőadással is színesített ünnepségen az utolsó beszéd Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese részéről hangzott el.
Üzenetként az egyházi oktatás értéktöbbletét hozta és emelte hallgatósága elé: „Aki ebbe az iskolába jár, ehhez a Konviktushoz tartozik, ennek az iskolarendszernek a tagja, amely a Szatmári Római Katolikus Püspökséghez kötődik, előnyben van. A történelem bizonyítja az egyházi iskolák fölényét. Itt, a Kárpát-medencében, természetszerűleg előbb volt egyházi iskola, mint állami. A magyar állam több, mint ezer éves, de a magyar iskola Pannonhalmán idősebb, mint a magyar állam, és végig a történelem során olyan pluszt tud adni, amit senki más! Ezt bizonyítják az egyházi iskolákból kikerültek, akik társadalmi szerepvállalásukkal példát mutatnak.”
Semjén Zsolt kihangsúlyozta, Magyarország már erős ország anyagi értelemben, büszkeségében, valamint nemzeti öntudatában is. „Nem véletlen, hogy az új alkotmányban már nem az a maszatoló mondat szerepel, hogy felelősséget érzünk a határon-túli magyarságért, hanem, hogy Magyarország felelősséget visel minden magyarért, bárhol is éljen ő a világon. Tehát az a helyzet, hogy amikor a Magyar Állam támogatja, mondjuk ezt az intézményt, az nem valamilyen kegy-gyakorlás, nem valamilyen jótett, hanem az a Magyar Állam kötelessége, mert a Magyar Állam minden magyarnak az állama, függetlenül attól, hogy a világ melyik szegletében él. És pláne, ha az őshonos magyarság tekintetében, a Kárpát-medencében. Alkotmányos kötelezettségünket teljesítjük.”
Magyarország miniszterelnök-helyettese példaértékűnek nevezte a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye fejlesztő-törekvéseit: „Meg kell, hogy mondjam, az a minőségi építkezés, amit a Szatmári Római Katolikus Püspökség végez – a Püspök atya mindig bevonja ebbe jogosan a munkatársait is –, az példaértékű az egész Kárpát-medence tekintetében. A Püspök atya csak olyan dologra kér pénzt, ami értelmes, reális, konkrét cél, hajszálpontosan megtervezve, hajszálpontosan kivitelezve és hajszálpontosan elszámolva. Következésképpen a létező legprecízebb, legpontosabb és példaadó, amit egyébként mutogatunk a többi, magyarországi és külhoni magyar intézménynek is, hogy tessék, így kell ezt csinálni!”
Mindezeket követően áldotta meg Schönberger Jenő püspök az épületet, amelyet megtekinthettek a vendégek is, akik az ünnepség után sem siettek el – a Szent Alajos Konviktus étkezőjében jutott idő a frissítő beszélgetésekre is. szatmar.ro

Szobrokkal díszített versek
Ferencz Imre költő, szerkesztő, lapunk korábbi munkatársa legújabb verseskötetét mutatták be tegnap a Hargita Megyei Kulturális Központ pincetermében. A Félbemaradt tüzek című kötetet méltató Székedi Ferenc publicistával a versírás problematikusságának és szépségének részleteit tárták fel. Ferencz Imre tizedik verseskötete az ifjúság, a költői lét, a szülőföld és a hétköznapok tematikáját járja körül. „A szavak parádéját alkotja meg a költő” – fogalmazott Székedi Ferenc. A jeles alkalomból – meglepetésként – a költő szilvafából faragott szobrait is megtekinthették az érdeklődők. A kiállított szobrok spontán és céltudatos portrékat ábrázolnak, különlegességük pedig, hogy cipőkrémmel vannak lefestve. Lázár Emese / Hargita Népe (Csíkszereda)

Szobor, hej
Ha ilyen tehetséges fiatal szobrászművészeink vannak, miért van tele a város silány köztéri giccsekkel? – a költői kérdés a nemzeti gyásznapon fogalmazódott meg bennem, amikor Berze Imre szobrászművész egyszerű, de minimalizmusában is drámai installációját megláttam. Azt sem bántam: ideiglenes, mert köztudott: szoborból, köztéri alkotásból nincs hiány Székelyudvarhelyen, ki is érdemelte a Szoborheju Szekujeszk gúnynevet. Minap kollégámmal próbáltuk is összeszámolni, hány kőbe, bronzba, fába öntött, vésett szobor és egyéb mementónak nevezett akármi van a városban. A szejkei Orbán Balázs-emlékművet is sorolva összesen harminckettőt vettünk leltárba. Könnyen meglehet, tévedtünk, és ennél jóval több van. Mennyiségben több a soknál, s még ezzel sem lenne gond, ha valóban értékes lenne az összes. Ott van például a híres, hírhedt szoborpark, amivel a nemzet stratégájává előléptetett volt polgármesterünk lepett meg bennünket, s aminek selejtes mivoltán azóta sem tudunk eleget csodálkozni. Az már csak növeli a műélvezetet, hogy a „szoborturkáló”, vagy „szoborkomplexum”, ahogy frappánsan nevezi a nép, a városi közvécé és a szintén volt városvezetőnk által állíttatott fabódé szomszédságában áll. Ajándékszobornak nemzeti színű szalaggal kötik át a nyakát a messziről idetévedt, édes Erdélyért és a csodás Székelyföldért rajongó, tévedésből néha minket lerománozó nemzettársak. Mi is könnyezve gondolunk arra, hogy mennyire szeret bennünket az anyaország, még a pincék mélyéről is képesek voltak felhurcolni az eredeti másolatát. Ingyen adták, ne háborogjunk. De kaptunk mi grátisz műanyagból fröccsöntött huszárt is, lovastól. Fel volt avatva, átadva megőrzésre a hagyományőrző huszároknak, évekig volt kibiggyesztve a Székelytámadt vár fokára. Nemrég suttyomban levették, most egy napközi udvarán díszeleg a játékhuszárunk.
Van még jó pár félresikerült alkotás. Az egyik mindjárt a központban: sokba került, de legalább rondára, az eredetinek halovány másolatára sikerült Millenniumi emlékoszlop, tetején döglött turullal, oldalán műoroszlánokkal. Mellette, a szökőkút körül szerénykedik az egyik legszebb, legértékesebb, szocreál szoborcsoport – az udvarhelyi 56-osokat pár éve sikerült restaurálás címen tönkretenni. Hasonló sorsra jutott a Patkót vigyázó több mint 100 éves Krisztus-szobor is, homokfúvóval estek neki, megtisztítva minden díszétől. A másik borzalom a Bethlen lakónegyedi, csak hűtőmágnesnek becézett Bethlen Gábor – áldott szerencse, hogy csak domborműre futotta a költségvetésből. A Művelődési Ház mellett kis talpazaton hatalmas monstrumként réved gondolkodón a semmibe Sütő András mellszobra. A térhez viszonyított grandiózus arányait tekintve a szemközti tízemeletes tömbház tetejére kellett volna helyezni – van, amikor a művészet (?) távolról szép.
A Patkóban az ellenségre puskatussal lendületesen lesújtó Vasszékelyünk sem az igazi, hogy a Szentimre utcában árválkodó Imre herceget, vagy a Szász-éra másik gyöngyét, a Városháza előtti park végében álló Élet-szoborcsoportot ne is említsük.
A sok hitvány között természetesen vannak kiválók is, mint Orbán Balázs egész alakos szobra, kár, hogy Hunyadi László alkotását sűrű örökzöld takarja a szem elől. De szép a városi park dísze, Székely József szobra, és szép lenne, a miénk lenne az egyetlen Székely szék – ha néhai Gubis Mihály emlékezetét nem láncfűrésszel vágta volna derékba a vadakat szerető és beszélő ex-városvezetőnk. Ma sem értjük, miért?
Ahogy azt sem, miért kell minden térre szobrot állítani, de ha mégis kényszer, akkor mostanság miért csak egy, a „farkaslaki pléhbolyjal” nevét immár szó szerint is fémjelző szobrászművész nevét ismerik a megrendelők? Miért nem jut eszükbe például a szentegyházi Bodó Levente szobrászművész? Vagy miért nem elég jó nekünk az új generációt képviselő Berze Imre? Vannak változást jelző momentumok Udvarhelyen. Ilyen volt az október 6-i megemlékezés is. Méltó volt a Berze-installáció, nem volt sok, unalmas beszéd. Lássuk már be végre – nem kell több rossz szobor a népnek, sőt jó lenne, ha a meglévőkből is eltűnne néhány. Ám, ha mégis újabbra támad kedv, jó lenne, ha a kezdeményezők nem a meglévő giccsparádé gyarapítására, hanem az időtálló értékre áldoznának. Ehhez először a régi, poros értékítéletet kell jobbra váltani. Művészet az is. Lázár Emese / Hargita Népe (Csíkszereda)

Nem függesztik fel a határozatot
Döntött a táblabíróság
A brassói táblabíróság úgy döntött tegnap, nem függeszti fel a sepsiszentgyörgyi helyi tanács azon határozatát, amely a Kós Károly és a Puskás Tivadar szakközépiskolák összevonásáról rendelkezik. Az ítélőtábla ezzel elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vonatkozó keresetét.
Az EMNP azért kérte a tanácshatározat felfüggesztését, mert ugyanebben az ügyben a sepsiszentgyörgyi bíróságon is folyik egy alapfokú per. Ha ebben az EMNP-nek adnak igazat, akkor vissza kell majd az iskolákat az eredeti formájukba szervezni. Az EMNP meglátása szerint szerencsésebb lett volna, ha minden marad a régiben, s csak azután „rúgják fel az iskolarendszert”, hogy ennek jogosságát a bíróság is megállapítja.
– A brassói bíróság ítéletét elfogadjuk, mást nem tehetünk. Továbbra sem világos, hogy miért nem lehetett ezt a döntést a tanév kezdete előtt meghozni, mert most már szinte nem is dönthettek volna másképp – mondta el megkeresésünkre Bálint József.
Az EMNP Kovászna megyei elnöke szerint „van esély”, hogy alapfokon nyernek, hisz a két iskolát összevonó tanácshatározat „sebtében összedobott” döntés volt, amely a törvény által előírt procedúrának több pontját figyelmen kívül hagyta. Az alapfokú tárgyalásra október 20-án kerül sor, miután az ügy aktáit hazaszállítják Brassóból. Mint ismeretes, miután nem tudta megakadályozni, hogy a tanács összevonja a Kós Károly Líceumot a Puskás Tivadar Líceummal, az EMNP bíróságon támadta meg a tanácshatározatot, ezt alapfokon Sepsiszentgyörgyön tárgyalják. Ezen kívül egy per a Brassói Táblabíróságon is folyt, amiben az EMNP azt kérte, hogy amíg alapfokon nem döntenek, függesszék fel a tanács határozatát. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)