Túlbuzgó prefektus vagy túlzó panaszok? (Sepsiszentgyörgyön a parlamenti albizottság)
Kulcsár-Terza József képviselő kezdeményezésére, a párbeszéd jegyében és egy folyamat elindításának reményében érkezett Sepsiszentgyörgyre tegnap a román parlament magyar közösséggel foglalkozó albizottsága. A három képviselő – ketten betegség miatt távol maradtak – a székelyföldi megyeitanács-elnökökkel, civil szervezetek szószólóival találkozott, este közös vacsorán vettek részt a háromszéki román polgármesterekkel, ma délelőtt pedig találkoznak Sebastian Cucu prefektussal. Szeretnék jobban megismerni az itt élő magyarok gondjait – fogalmazták meg, bár a sajtótájékoztatón az is kiderült, egyikük a felvetett panaszok némelyikét találja túlzónak, másikuk a kormány helyi megbízottjának egyes lépéseit véli konfliktusgerjesztőnek. A kiszállás tapasztalatairól dokumentum készül, igyekeznek elérni, hogy a parlament napirendjére kerüljön a magyarság gondjainak orvoslása – hangzott el.
A román parlament emberi jogi, nemzeti kisebbségi és egyházügyi bizottságán belül működő, a romániai magyarság ügyeivel foglalkozó albizottság Kulcsár-Terza József kezdeményezésére jött létre, és az ő ötlete volt a kétnapos székelyföldi terepszemle is. Mint fogalmazott, ez csak az első lépés, a közeljövőben Erdély más régióiba is ellátogatnak, szeretnék, ha még a nyári vakáció előtt elkészülne a magyar gondok leltára. Fontosnak tartotta, hogy kollégái a helyszínen tájékozódjanak, bizonyos ügyeket ismertek, de nagyon sok mindenről nem hallottak eddig. A civil szervezetekkel folytatott megbeszélésen – részt vett a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat, a Civilek a Katolikus Iskoláért, a LAM Alapítvány, a Székelyföld Megmaradásáért Mozgalom, a Sepsi Reform Egyesület, a MERT és a református egyházat képviselő Sántha Imre lelkész – mindenki elmondhatta gondját-baját, és megfogalmazódott, jelenleg a legnagyobb probléma a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyének rendezése, de szó volt a székely zászló körüli hercehurcáról és az autonómia kérdéséről is. A Szociáldemokrata Párt színeiben megválasztott Vîrză Mihăiţă felszólalásában óvatosan fogalmazott, még elemeznie kell a hallottakat – mondotta, empatikusabb volt viszont a romákat képviselő Vasile Daniel, aki elmondta: céljuk, hogy a parlament napirendjére kerüljenek egy-egy kisebbség, így a magyarság sajátos gondjai. Tartalmasnak, előremutatónak nevezte a megbeszéléséket, és bízik benne, eredménye is lesz tájékozódásuknak. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök a sajtótájékoztatón az albizottság segítségét kérte, elmondta, a prefektus megtámadta egy román–magyar együttélési kódex létrehozására vonatkozó kezdeményezésüket, alapfokon pert nyertek ugyan, de hasznos lenne, ha a képviselők is véleményt fogalmaznának meg indítványukról, mely meglátása szerint segíthetné a vitás kérdések legalább kétharmadának rendezését. Maros megyét Kocsis Róbert megyeitanács-tag képviselte, aki példamutatónak nevezte a kezdeményezést, és úgy vélte, ha sikerülne kiiktatni a napi, heti rendszerességű intézmények közötti vitákat, az a régió javára válna, vonzóbb lehetne a befektetőknek, jobban fejlődhetne gazdasága, turizmusa. Tamás Sándor háromszéki megyeitanács-elnök a szerbiai példát ismertette, ahol valóság a kettős nyelvhasználat és a helyi autonómia, két nyelven állítják ki a hivatalos dokumentumokat, mégsem dől össze a világ. Kiemelte, nagyon fontos, hogy a képviselők eljöttek és a helyszínen tájékozódnak, hisz már több ízben kiderült, Bukarestből Székelyföld egészen másképpen látszik. Szűkszavú nyilatkozata után újságírói kérdésre válaszolva kicsit bőbeszédűbb lett Vîrză Mihăiţă, aki tapasztalatairól szólva elmondta, bizony egyes panaszokat túlzónak talált, majd ki is fejtette: a prefektus ellen megfogalmazott vádakra gondol, hisz a kormány helyi megbízottja nem tesz egyebet, csak a törvényeket alkalmazza, azok pedig ugyanazok az egész országban. Kollégája, Vasile Daniel pontosítani igyekezett, ő például éppen a prefektus akcióit véli túlkapásnak, abszurdnak nevezte, hogy kétnyelvűsége miatt megtámadja a pályázati űrlapokat, és ellehetetleníti az egész folyamatot. Véleménye szerint az ilyen lépések csak a konfliktushelyzet kiélezésére jók. Vîrză Mihăiţă még egyszer nekifutott a magyarázkodásnak, finoman igyekezett utalni a magyarok túlzott érzékenységére, „gyermekes frusztrációjára”, meglátása szerint éppen azért szükséges a párbeszéd, tárgyalás, hogy sikerüljön feloldani ezeket.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiáll az erdélyi reformátusok mellett a Református Egyházak Világközössége (Református hírnök)
Kató Béla püspökkel tartott megbeszélést május 10-én az Erdélyi Református Egyházkerület Püspöki Hivatalában Jerry Pillay, a Református Egyházak Világközösségének (REV) elnöke. A találkozón Kató Béla püspök beszámolt arról, hogy a restitúció okozta nehézségek akadályozzák az egyházat küldetése teljesítésében, a világközösség elnöke ebben a kérdésben is segítségét ajánlotta fel egyházkerületünknek.
Az egyházi elöljárók elsősorban a református egyházhoz való tartozásról beszélgettek, ezen belül pedig kitértek azokra a problémákra, amelyekkel az egyház jelenleg szembenéz, valamint mérlegelték a lehetőségeket, hogy miképpen lehetnek egymás segítségére. A fogadóbizottság felvázolta az egyháztagokat érintő gondokat, a létszámcsökkenés problémáját, illetve az ennek orvoslására irányuló intézkedéseket. A nagyobb gondok közé sorolták a magyarok megoldatlan helyzetét Romániában, valamint szót ejtettek a jövőbeli kilátásokról. Jerry Pillay elnök a beszélgetést követően elmondta: Románia jövőben ünnepli egyesülésének centenáriumát, de az integráció és elfogadás jelenlegi szintje még hagy kívánnivalót maga után. „A Református Egyházak Világközössége kiáll az erdélyiek és az egyház mellett ebben az időszakban, megpróbál megoldásokat keresni a múlt sebeinek gyógyítására, de az igazság ügyére is hangsúlyt fektet, hiszen a társadalom tagjaiként a magyar emberek száz év után is kívülállónak érzik magukat szülőföldjükön” – foglalta össze a világközösség elnöke. Hozzátette: „Az egyháznak nem könnyű ezzel a problémával foglalkoznia, kívülállók segítségére van szüksége, a Református Egyházak Világközössége pedig betöltheti ezt a szerepet – erős hangként nyomást fejthet ki, globális szinten is ismertté teheti a helyzetet az erdélyiekkel és itt élő reformátusokkal való szolidaritás jegyében.” A beszélgetésen kitértek arra, hogy a hívek számának csökkenését többek közt a fiatalok megszólításának nehézségei okozzák, hiszen az iskolákban és egyéb intézményekben, amelyeket egykor az egyház működtetett, nem kap eléggé kiemelkedő szerepet a vallásos nevelés. A restitúció kérdéséről részletesen tárgyaltak. „Az ember azt várná el, hogy az elkobzott javakat gond nélkül visszaszolgáltatják, hogy az egyház végezhesse azt, amire elhivatott, taníthassa, képezhesse, a megfelelő erkölcsi értékekre vezesse híveit a hit és az ige jegyében” – jelentette ki Jerry Pillay. Elmondta, a restitúció ügyének alakulásában is végig szeretnék kísérni az Erdélyi Református Egyházkerületet az akadályokkal teli útján, hogy az visszaszerezhesse, ami az övé – nemcsak az anyagi javakat, hanem fennhatóságát, a társadalomban betöltött jelentős szerepét, hiszen munkájával, az egyén fejlesztése mellett, a világot is jobbá teszi. „Az egyház szolgálata és missziós tevékenységei elvesznek az olyan társadalmakban, ahol nem engedik kiteljesedni, megfelelően működni. Ahhoz szeretnénk hozzásegíteni az itteni református egyházat, hogy Isten híveiként szabadon és akadályok nélkül végezhessék mindazt, amire elhivatottak, a közösség szolgálatába állhassanak” – hangsúlyozta az elnök. Elmondta, szülőhazájában, a Dél-afrikai Köztársaságban a fajüldözés a legsúlyosabb gond, a Református Egyházak Világközössége pedig nagymértékben hozzájárult az ellene folytatott harchoz. A szervezetnek jelentős szerepe van az igazságért, emberi jogokért folytatott harcban, a jobb világ megteremtéséért való munkálkodásban, mindig kiáll a kisebbségek és kirekesztett embercsoportok mellett. „Az erdélyi magyarok helyzete tehát nem teljesen új számomra, de különösen megérintett, hiszen a földrajzilag megosztott kisebbségek történelmük szempontjából is elválasztottak, és azért is küzdeniük kell folyamatosan, hogy normális körülmények között élhessenek. Romániában a református egyháznak az a szerencséje, hogy egy nagyobb család tagja, a világ 109 országának több mint 80 millió reformátusa közé tartozik, tehát megvan a lehetőségünk arra, hogy támogassuk az érvényesülésért és befogadásért folytatott küzdelmében” – fogalmazott Jerry Pillay. Az REV elnöke elmondta, újabb találkozót tervez az egyházkerület vezetőivel, hogy elindíthassák a konkrét intézkedéseket a megbeszélt gondok orvoslásáért. „Nem egy kívülálló csoportot akarunk ráállítani a problémamegoldásra, hanem az itteni egyházzal együtt fogunk dolgozni. Nem fogjuk semmilyen formában elnyomni vagy akadályozni a munkáját, hanem együtt kezdeményezünk, mi pedig vállaljuk a tartószerkezet szerepét, lehetőségeink függvényében felajánljuk a szolgálatainkat, hogy az egyházkerület kiállhasson az ügyéért, és együtt találhassunk megoldásokat és célokat, amelyek elősegítik a haladást” – szögezte le. Hozzátette: a világ reformátusai együtt alkotnak egyházat, az Erdélyi Református Egyházkerület pedig részese ennek. „Figyelembe kell vennünk: amellett, hogy a gyülekezetek szintjén helyileg oldják meg a gondokat, mindnyájan Isten birodalmának tagjai vagyunk, amely nem helyhez kötött, az egész világot felöleli.”
Berekméri Gabriella / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kis lépés a reform útján
Vass Levente, a képviselőház egészségügyi bizottságának titkára szerint összességében sok pontban sikerült javítani a parlamentben az egészségügyi reformról szóló, még az előző kormány által elfogadott sürgősségi kormányrendeletet.
A képviselő ugyanakkor leszögezte: az egészségügyi rendszer megfelelő működéséhez teljes körű reformra lenne szükség, ezzel csak néhány halaszthatatlan kérdést orvosoltak. Így ismét lesz minden kórháznak adminisztratív igazgatója, aki az intézmény hotelszolgáltatásainak bővítéséért, a beszerzési folyamatok javításáért, a kórházi körülmények javulásáért felel majd. Szintén lényeges, hogy a kórházigazgatók nem tölthetnek be ezután semmilyen tisztséget pártok vezetőségében, de joguk lesz egyszerű tagként pártszimpátiájukat kinyilvánítani vagy megtartani. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kongresszusi távszemle
Vélemény
Szerencsémre ültem, amikor mellbe vágott Semjén Zsolt kijelentése. A magyar miniszterelnök-helyettes ugyanis az RMDSZ-kongresszus egyik „folyosói” pillanatában azt nyilatkozta az M1 televíziónak, hogy „volt időszak, amikor szárnyaltak a magyar–román kapcsolatok”! Ezen, hogy sokat ne mondjak, elképedtem, majd pánikba estem. Jó ideje taposom az anyaföldet, s fogom, amíg rám nem borítják, de mindeddig nem szereztem tudomást az idézett szárnyalásról. Egy fia kapaszkodót sem találok, mert a sajtósok vagy nem merték, vagy nem akarták megkérdezni a nyilatkozót, hogy mikor is lehetett a szóban forgó kapcsolatokban az említett páratlan időszak. S a kongresszushoz fűzött sajtóbeli utóhangoktól sem lettem okosabb. Maradok hát a Semjén-talánnyal, meg azzal, hogy eléggé ép még a memóriám…
A kongresszus iránti érdeklődésemet valójában a visszhangtalansága keltette fel, és Semjén Zsolt megjegyzése volt hozzá az impulzus, mint fentebb már részleteztem. Kutakodásom közben fedeztem fel, hogy a 13. (bűvös szám!) kongresszust különös kettősség jellemezte. Nincs nyoma az „utóhangokban” annak, hogy bármiről is vita folyt volna, pró és kontra érvekkel, valami ellen, valami mellett, hogy végül a „legmagasabb” fórumon előkerüljenek a demokrácia olyan „kellékei”, mint az, hogy ki van mellette, ellene, ki tartózkodik, majd az eredményhirdetés… Az egyhangúsághoz aligha volt szükség sok száz küldöttre. S arról sem tudhattunk meg semmit, hogy mi van a hajdan igen aktív platformokkal, amelyek az egyes kérdésekben legalább árnyalatnyi, de gyakrabban élesebb, nemegyszer eszmei nézetkülönbségeket jelenítettek meg. Mert a valóság sokszínű, akárcsak az élethelyzetek. Ez az „objektív” forrása az elkerülhetetlen nézetkülönbségeknek, s az ebből fakadó termékeny vitáknak. Tegyem hozzá: amiért korábban érdemes volt odafigyelni a szervezetre.
Szemléletbeli homogenizáláson esett át az RMDSZ? Alig több mint fél év alatt, hiszen a parlamenti választások előtt élénk, helyenként agresszív vita zajlott a „hogyan tovább” dolgában. Igaz, ebben az RMDSZ meghatározónak mondható személyiségei inkább hallgatásba burkolóztak, így joggal tűnhetett a szóban forgó vita a politika környékén hozzám hasonlóan kibickedők steril fontoskodásának. Én, persze, másként gondolom! A mostani egyöntetűség velejárója lehet, hogy néhány ember, a beavatottak szűk köre, szabad kezet kapott. Talán az ilyen „könnyed”, majdhogynem észrevétlen fordulattal kerültek közelebb „a Párt mindent jobban tud” állapothoz. Nem lesz újdonság, ha hozzáteszem, hogy eddig sem volt másként. Szinte minden szinten a „kiscsoportos” társaságokban születtek a legfontosabb döntések, de ezt a demokráciadeficitet mégsem éreztem annyira, mint most.
Hanem az egyhangúság mégsem jelentette feltétlenül azt, hogy unalmas is volt az esemény. Hangzottak el egymásnak ellentmondó vélemények, megállapítások, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Akkor sem, ha a kongresszust értékelő/méltató politikusok meg egyéb kommentátorok jobbára elengedték ezeket a fülük mellett. Így például azt sem tudhattam meg, hogy milyen fogadtatása volt a küldöttek körében Kelemen Hunor autonómiával kapcsolatos álláspontjának. Az elnök szerint nem időszerű a területi, illetve a kulturális autonómiáról szóló törvénytervezetek parlamenti beterjesztése! S még egy meglepő elnöki kijelentés egy újságírói kérdésre: akkor lesz időszerű, amikor „az RMDSZ azt érzi, hogy lehet”… Ettől majdnem annyira kiakadtam, mint Semjén Zsolt berámázásra érdemes „szárnyalásától”. A jobb kezemet nem, de a balt tűzbe teszem, hogy aki akár egy évvel ezelőtt ilyennel állt volna elő, alaposan kiverte volna a magyar közvéleményben a biztosítékot. Most semmi. Még a „nemzeti ügyek” önkéntes felvállalójának, Biró Zsoltnak sem volt hozzáfűznivalója, pedig az RMDSZ–MPP frigy összehozása során az autonómiatervezetek sűrűn szóba kerültek. Legalább a székely felvonulások szervezői rákérdezhettek volna: miért húzzák ki a lábuk alól a talajt ilyen szánalmas „majd, ha úgy érzik”-módon? „Apró” ellentmondásnak tűnik, hogy közben a „Gyulafehérvári Kiáltvány” jövő évi évfordulójára készülgetve a százéves ígéreteket kívánják számonkérni…
Az ilyetén bizonytalanná tett/vált autonómiáért Semjén Zsolt „állt ki”, bizonyára nem tudott a készülő fordulatról. A jogsérelmeket lajstromozva beszélt a „szerzett jogok visszavágásáról”. S itt úszik be a képbe Liviu Dragnea, aki az RMDSZ-szel való együttműködést méltatta. Ezt egyesek mindjárt a kormányzásra való felhívásként értelmezték. Nem sokkal később azonban lehűtötte a kedélyeket, kiegészítve a korábbiakat azzal, hogy ő mindössze a parlamenti, valamint a helyi együttműködés elmélyítésére gondolt. S ekkor hangzott el az IGAZI, korántsem az RMDSZ-nek szóló üzenet. A pártelnök kifejtette, hogy kedvező tapasztalatai vannak az RMDSZ-politikusokkal való együttműködésben, bármiről is legyen szó, s nincs szükség ebben sem közvetítőre, sem ügyvédre… Ez a félreérthetetlen utalás a magyar államra és Semjén Zsolt szereplésére vonatkozott. A dilemma: két nemzetállami ambícióktól fűtött ország soha nem veszi jó néven a belügyekbe való beavatkozást. Ez az a történelminek is mondható „kátyú”, ami útját állja az érdemi elmozdulásnak a román–magyar vagy magyar–román kapcsolatokban, s így mindegyre elodázódik, a magyar miniszterelnök szavaival élve, a mellény „újragombolásának” az esélye…
Az iménti, amolyan kongresszusi távszemléhez még hozzátenném, hogy nem sikerült megvilágosodnom a Wesselényi bárótól kölcsönzött „Nem hátrálunk meg” hatásvadász szlogen dolgában. Szóba jöhet, hogy ez esetleg azt jelenti, a fal van mögöttünk. Ha nem, akkor hol tartunk, hol is van pillanatnyilag a „frontvonal”? Belátom, nem könnyű rátalálni, mert például az ugyancsak nemrégiben tartott Székelyföld-konferencia marosvásárhelyi megnyitóján Egyed Ákos történészprofesszor első megállapítása így hangzott: „Az 1902-ben tartott I. székely kongresszus óta nem sokat változtak a dolgok, a gondok ugyanazok maradtak”.
S akkor? Ne felejtsük el, hogy a székelység helyzete és a Székelyföld társadalmi-gazdasági állapota számunkra, az egész erdélyi magyarság számára egyensúlyi kérdés. Ha ez elvész, minden gyorsított ütemben odalesz...
MAKKAI JÁNOS / Népújság (Marosvásárhely)

Törvénymódosítással biztosítaná az RMDSZ az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban
A román politikusok rendre rózsaszínű képet festenek külföldön az itt élő nemzeti kisebbségek helyzetéről, jogairól, ám ezek a deklarációk távol állnak a hétköznapi valóságtól, hisz Románia semmibe veszi a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit, és sokszor saját törvényeit is.
Az RMDSZ most a helyi közigazgatást szabályozó 2015-ös törvény módosításával akarja elérni, hogy végre bővüljenek az anyanyelvhasználati jogok a közigazgatásban. Az erre vonatkozó módosító javaslatot az RMDSZ május 23-án nyújtotta be a parlamentben.
– A most érvényben lévő törvényben és a különböző kormányrendeletekben az anyanyelv használatának előírásai pontatlanok, lehetőséget adnak több irányú értelmezésre – sommázta Faragó Péter aradi parlamenti képviselő, hogy miért volt fontos a törvénymódosítás.
– Mindamellett, hogy az erre vonatkozó romániai jogértelmezés nem felel meg a nemzetközi elvárásoknak és Románia vállalt kötelezettségeinek, a helyi közigazgatásban sincs meg mindenhol a politikai akarat a 215-ös törvény alkalmazására. Sajnos, ebben az országban még senkit sem büntettek azért, mert megtiltotta a közigazgatásban az anyanyelv jogos használatát. A módosítással el akarjuk elérni, hogy azokon a településeken is használhassuk anyanyelvünket a hivatalokban, az ügyintézésben, ahol a magyarok – vagy más kisebbségek – aránya nem éri el a most megszabott 20 százalékot. Le akarjuk vinni a küszöböt tíz százalékra! – magyarázta a képviselő.
Sőt, az RMDSZ a kedvezményes küszöb elvét is belefoglalta a most benyújtott módosítási tervezetbe. Ennek lényege, hogy azokon a településeken is biztosítani kell az anyanyelv használatát, ahol a számarány nem éri el a tíz százalékot sem: 10 ezer lakos alatti településen a minimális létszám 300, 10-25 ezer között 500, 25-50 ezer között 1000, 50-100 ezer között 2000, és 100 ezer feletti települések esetében 10 ezer kell legyen a kisebbségi közösséghez tartozó személyek száma ahhoz, hogy biztosítsák az anyanyelvhasználatot, így aztán Arad mellett, többek között Kolozsváron, Zilahon, Nagybányán vagy Brassóban is beszélhetünk magyarul a polgármesteri hivatalban, állami intézményekben.
– Az RMDSZ célja, hogy a módosítás nyomán, ahol a kisebbségek számaránya eléri a 10 százalékot, vagy jelentős számban élnek, kérjük az anyanyelvhasználat biztosítását minden közintézményben, közérdekű szolgáltatásokat nyújtó helyi és megyei egységekben, prefektúrákon, illetve a decentralizált intézményekben. Használhassuk a magyar nyelvet írásban, szóban egyaránt a közintézményekben, feliratozzák magyarul a közintézményeket, a települések névtábláit, utcaneveket, a kisebbségek nyelvén is bocsássanak ki anyakönyvi kivonatot, az ifjú pár magyarul is kimondhassa a boldogító igent, és ne ütközzék akadályba nemzeti szimbólumaink használata, például, a székely zászlóé, így aztán Arad mellett, többek között Kolozsváron, Zilahon, Nagybányán vagy Brassóban is beszélhetünk magyarul a polgármesteri hivatalban, állami intézményekben – részletezte Faragó Péter a módosítási tervezet további elemeit.
az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének sajtóközleménye; Nyugati Jelen (Arad)

Felhívás nyári egyetemen való részvételre
A Kisebbségi Jogvédő Intézet és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet 2017-ben is megrendezi a Kisebbségvédelem Európában c. nyári egyetemet, melyre elsősorban határon túlról származó joghallgatók, fiatal jogászok, ügyvédek jelentkezését várjuk, de indokolt esetben más tudományterületek hallgatóinak, képviselőinek is lehetővé tesszük a részvételt.
Többek között várható előadóink: Potápi Árpád János, dr. Navracsics Tibor, Kalmár Ferenc, dr. Kardos Gábor, dr. Elek Zsófia.
Várható szabadidős programjaink: beszélgetés és közös éneklés Sebestyén Márta előadóművésszel, parlamenti látogatás, QuizNight, nemzetpolitikai vetélkedő, kastély- és templomlátogatás, városnézés.
A nyári egyetem 2017. július 30.–augusztus 5. között kerül megrendezésre Gödöllőn és Budapesten. A hallgatók számára ösztöndíj biztosított, amely magában foglalja a képzést, a szállást, a napi háromszori étkezést, a rendezvény keretében megszervezésre kerülő utazások költségét, valamint a belépődíjakat. Az ösztöndíj nem tartalmazza az oda- és hazautazás költségét.
Jelentkezéssel kapcsolatos további információk:
www.kji.hu
jogvedo.intezet@kji.hu. Nyugati Jelen (Arad)

Elballagott a szamosújvári magyar líceum első végzős évfolyama
Negyvenhét maturandus búcsúzott el Erdély legfiatalabb iskolájától
Két osztálynyi, pontosabban 47 maturandus vett búcsút Erdély legfiatalabb Alma Materétől, a 2016 szeptemberében beindított Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceumtól. Az ünnepi hangulatot fokozta a gyönyörű széki népviseletbe öltözött diákok látványa. A beszédekben többször elhangzott, a mostani végzősök az első ballagó nemzedékként maradnak majd meg a krónikákban, illetve Erdély egyik legkorszerűbb iskolája bocsátotta útra első maturandusait. Míg Timsa Ildikó igazgató azt hangsúlyozta, hogy a szamosújvári magyar iskola az összefogás jelképe, Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke, a tanintézmény megálmodója és létrehozója egyrészt megemlítette az elmúlt tíz év erőfeszítéseit, másrészt pedig céltudatosságra és munkára ösztönözte a fiatalokat. A 11-esek és a 12-esek műsora után köszöntő beszédek következtek, majd kulcsátadással, a tanulmányi és különdíjak kiosztásával zárult a ballagási ünnepély.
Elballagott szerda délelőtt a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum első végzős évfolyama. Egy-egy humán és reál osztály maturandusai, összesen 47 tanuló öltötte magára a közeli Szék népviseletét.
„Egy évvel ezelőtt nem gondoltuk, hogy ilyen hamar elérkezik ez a pillanat. A közös emlékek azonban tovább élnek mindannyiunkban. Legyetek vidámak és derűlátók, éljetek meg minden pillanatot” – buzdította a maturandusokat Csatári Karolina 11. osztályos tanuló.
Kulcsár Melinda, a 11. osztályfőnöke arra biztatta a diákokat: ha emlékeiket szívükbe zárják, tíz év múlva elővehetik azokat, és akkor újra 18 éveseknek gondolhatják magukat.
„A ballagás az emlékezés, a számadás és az új iránti kíváncsiság ünnepe. Szülőként és pedagógusként mi is átéljük ezeket az érzéseket. Ne feledjétek, a sikerért mindig meg kell dolgozni. Mindannyiunk közös felelőssége, hogy milyen életük lesz gyermekeinknek” – vélekedett Török Zoltán, Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes.
„Szabadok vagytok, tanuljatok tovább, majd jöjjetek vissza ebbe a közösségbe. Legyetek büszkék arra, hogy Erdély egyik legmodernebb iskolájának első végzősei vagytok. A hidat, amelyen nemrég átmentetek az udvaron, azt is nektek építettük. Hidaljatok át ti is minden utatokba kerülő akadályt” – hangoztatta Pap Attila, a 12. A osztályfőnöke.
Székely Izabella végzős köszönetét fejezte ki a tanároknak és a szülőknek. Alig tudott meghatottságán úrrá lenni Bányai Beatrix, a 12. B osztályfőnöke. Diákjainak az iskola és a műveltség fontosságáról, a lehetőségek kiválasztásáról értekezett. Török Enikő 12. osztályos tanuló a végzősöket magával ragadó örömről és szomorúságról beszélt.
„Iskolánk küldetése a híd, ami összeköt és kapcsolatot teremt. Történelmi pillanatot élünk meg: Erdély egyik legkorszerűbb iskolájának első nemzedéke ballagott el. Remélem, nemcsak ismereteket, hanem emberi értékrendet is adtunk, és megismertettük veletek az együttműködés szabályait” – közölte Timsa Ildikó, az iskola igazgatója.
Szamosújvár polgármestere, Neselean Ioan arra figyelmeztetett: „az elkövetkező időszak tele lesz felelősségvállalással.”
„Feladatotok felvállalni az újat, személyiségetek által eredetiséget adni a világnak. Ne feledjétek el: korszerű intézményben, minőségi, anyanyelvű oktatásban részesültetek” – mondta Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, parlamenti képviselő.
Balázs-Bécsi Attila emlékeztett, hogy a diákok egy évig tanultak ebben az intézetben. „Ez kevés, de egy év után is büszkék lehettek, mert a krónikákban úgy maradtok meg, mind az első végzős generáció. Számunkra nagy elégtétel, hogy itt lehetünk az első ballagáson. Egy évvel ezelőtt kétségek között voltunk. Vajon sikerül befejezni az építkezést, létrejön ez az iskola? De sikerült. Tíz évvel ezelőtt sokan azt mondták: lehetetlen, hogy az iskola beinduljon. Ti láthatjátok: mindent lehet, csak akarni kell. Kívánom, hogy mérjétek fel jól céljaitokat, és dolgozzatok. Ne azt nézzétek, hogyan nem lehet, hanem keressétek az utakat a megvalósuláshoz, lelketek pedig maradjon fiatal” – buzdított a szamosújvári Téka Alapítvány igazgatója.
Igeolvasásakor Vajda Dániel református lelkipásztor arra figyelmeztette a fiatalokat: a segítség Istentől jön.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

Nemzetközi Néptáncfesztivál zajlik Szamosújváron
A helyi Turisztikai Információs Központban kézművesek kiállításával rajtolt hétfőn délután Szamosújváron a XXII. Nemzetközi Néptáncfesztivál a Szamosújvári Kézművesek Egyesületének szervezésében. A frissen bejegyzett egyesület képviselőinek köszöntője után Egri Hajnal, okleveles fazekas illetve egyesületi tag mutatta be társai és saját munkáit. Egri Hajnal kerámiái, Molnár Annamária kerámiai és varrottasai, illetve Bartha Katalin kerámiái és ékszerei mellett Felszegi Melinda dekorációs tárgyai is helyet kaptak. Az egyesület másik tagja Filep Erzsébet, kétéves hímzőtanfolyamot is végzett Békéscsabán, illetve elnyerte a hímzők számára kiírt Malonyai Rezső pályázat legmagasabb fokozatát is. Több munkáját is díjazta a Hagyományok Háza.
Áprilisban a Téka Alapítvány székhelyén szervezte az egyesület, a középiskolás kollégisták számára szervezett, interaktív kiállítást. A konferenciateremben a helyi kézművesek varrottasai, kerámiái, gyöngyékszerei és díszei voltak láthatók. Az alkotók három műhelyt szerveztek a fiataloknak, akik lelkesen kapcsolódtak be a műhelymunkába. Filep Erzsébet mezőségi minta varrását tanította tojásszedő tarisznyára. A tarisznya lenvászon anyagára bordó, vékony gyapjúfonallal, láncöltéssel és Margit-öltéssel varrták rá a virágos mezőségi motívumot. Egri Hajnal és Felszegi Melinda hagyományos tojásírást, illetve gyönggyel való tojásdíszítést tanítottak. Molnár Anna és Bartha Katalin patchwork tojásdekorációt oktattak. Bár ez nem tartozik a hagyományos kismesterségek közé, az újrahasznosítás jegyében tartották fontosnak a diákoknak megtanítani. Az egyesület, amely a közelmúltban került bejegyzésre, azzal a céllal jött létre, hogy szervezett formában adja tovább a népi kismesterségeket. Az áprilisi tevékenységükkel a diákok igényeit is igyekeztek felmérni. Az akció sikerén felbuzdulva, újabb tevékenységeket terveznek. Főleg a hímzés iránt mutatott érdeklődés lepte meg őket, hiszen táborokban, foglalkozásokon elég távolságtartóak voltak a diákok ezzel a technikával szemben. A hétfőn megnyitott kiállítás egész héten látogatható. A Turisztikai Információs Iroda Szamosújvár Főterén található, nagyon közel van a szabadtéri színpadhoz, ahol a fesztivál több rendezvénye zajlik. A Téka Alapítvány pénteken 18, szombaton 16,30-tól várja az érdeklődőket a térre. Szombat délelőtt a kicsiké a színpad, a VI. Játék és Népi hagyomány projekt egyik tevékenységeként népi gyermekjáték találkozóra kerül sor. Lesz játszóház, kézműves foglalkozások, népművészeti vásár, népviseleti felvonulás, képkiállítás megnyitó, könyvbemutató, sok régi ismerős és hajnalig tartó táncház. Érdemes Szamosújvárra látogatni ezen hétvégén.
Szabadság (Kolozsvár)

Biró Zsolt: diszkriminatív a Maros megyei beiskolázási terv
A 2017/2018-as tanévre vonatkozó Maros megyei beiskolázási terv hátrányosan érinti a magyar diákokat és ezáltal a közösséget – hívta fel a figyelmet Biró Zsolt Maros megyei parlamenti képviselő, aki írásban fordult az oktatásügyi minisztériumhoz, és a tanfelügyelőt is tárgyalni hívta.
Rámutatott: a 8. osztályt magyar tagozaton elvégző diákok 15 százaléka nem folytathatja a tanulmányait magyar nyelven a beiskolázási terv szerint, míg a román tagozaton ez az arány 105 százalékos, azaz több a hely, mint a diák. A Maros megyei beiskolázási tervnek egyik kiemelt összetevője a Római Katolikus Teológiai Gimnázium körüli káosz, mégpedig, hogy nem engedték elindítani a cikluskezdő osztályokat.
Emellett a tervet teljességében nézve egy évek óta létező anomáliára kértem választ Pavel Năstase minisztertől. A napokban találkozni fogok Ioan Macarie főtanfelügyelővel is” – jelentette ki szerdán a politikus.
Biró Zsolt a 2011-es tanügyi törvénynek az oktatáshoz való jog- és esélyegyenlőségre vonatkozó kitételének megszegését rója fel a Maros megyei tanfelügyelőségnek, mivel idén magyar tagozaton 1653 diák végzi a nyolcadik osztályt, ennek ellenére a középiskolai beiskolázási tervben csak 53 kilencedik osztályt irányoztak elő, ami 28-as létszámmal számolva 1484 helyet jelent. Mivel azonban a tanfelügyelőség megtagadta a Római Katolikus Teológiai Gimnázium három kilencedik osztályának elindítását, a fent említett szám 1400-ra csökkent.
A diszkrimináció egyértelmű, a lemorzsolódást említő eddigi válaszok nem megnyugtatóak, mivel a román tagozat esetében azzal indokolják a túltervezést, hogy a környékbeli megyékből is érkeznek diákok” – mondta Biró Zsolt.
Ezzel szemben a román tagozaton idén 3042-en végzik el a nyolcadik osztályt, és számukra 114 osztályt indítanak, azaz 3192 helyet biztosítanak, ami 105 százalékot, azaz 5 százalékos többletet jelent. A képviselő beadványában azt kérdezte a minisztertől, hogy miként akarja biztosítani az esélyegyenlőséget, és hogyan kívánja orvosolni a helyzetet.
Gáspár Botond / Krónika (Kolozsvár)

Tamás Sándor: komolyabban kell venni a civileket
Úgy tűnik, a román kormány el akarja engedni a civil szervezetek kezét, nem veszi komolyan azt a szolgálatot, amit ezek a szervezetek végeznek, gyakran önkéntesen – hívta fel a figyelmet Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke azon a sajtótájékoztatón, melynek keretében a civilek által benyújtott támogatásokat ismertették.
„Az év elején áldatlan helyzet alakult ki, hiszen a kormány már tavaly szerződést kötött a nonprofit szervezetekkel a szociális szolgáltatások finanszírozására, a megígért pénzt januárban folyósította, majd februárban leállította a támogatást, és márciusban is csak 75 százalékban adta meg, amiatt főleg az otthoni beteggondozás került veszélybe” – emlékeztetett a tanácselnök, meggondolatlannak, felelőtlennek nevezve a kormány döntését.
Hangsúlyozta, akkor a megyei önkormányzat sem tudott segíteni, mert nem volt költségvetésük, ám megígérték, hogy idén megkétszerezik a tavalyi pályázati alapot.
Tavaly 400 ezer lejt különítettek el erre a célra, idén 800 ezret, az összeg nagy részével az otthoni beteggondozást támogatják.
Vass Mária, a programot lebonyolító szociális ellátási és gyermekvédelmi vezérigazgatóság vezetője elmondta, nyolc civil szervezet 13 pályázatot nyújtott be, ebből négy vonatkozik az otthoni beteggondozásra, hat nappali központ működtetésére, kettő fogyatékkal élők foglalkoztatására, és egy közösségekben végzett szociális szolgáltatások biztosítására.
A pályázó civil szervezetek 340 alkalmazottat foglalkoztatnak, és 1700 rászoruló, beteg otthoni gondozását biztosítják.
Példaként említette: az egészségbiztosítási pénztár havi kerete például három-négy beteg otthoni ellátására elég, és a pénz lehívása annyira bürokratikus, hogy nem is élnek vele. Makkai Péter, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztény Alapítvány igazgatója kifejtette, szerinte a román kormány autonómiára szoktatja a civil szférát, de ma már külföldről is egyre kevesebb támogatást kapnak.
Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Amikor a Csángóföldön járt Szent Péter
Tizenhárom moldvai csángó településről érkeztek azok a kicsik és nagyok, akik mesét mondtak a Bákó megyei Lujzikalagor Disznyó-hegyén lévő öreg diófa alatt vasárnap. Ízes nyelvjárásukra, elmondott tréfás történeteikre, vagy ahogy a szervezők nevezték: kincsükre még Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés exelnöke is kíváncsi volt.
Hatodjára ültek össze a csángó magyarok kis és nagy mesemondói a Bákó melletti Lujzikalagorban szüleik, nagyszüleik vagy dédszüleik meséit bemutatni, továbbadni. Az Ádám család Disznyó-hegyi kertje, a közepén álló öreg diófa, a hatalmas katolikus templom tornyának árnyéka és nem utolsósorban a találkozó végéig kitartó szép idő mind-mind hozzájárult a vasárnapi rendezvény sikeréhez. Persze egyébre is szükség volt, mint például a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége néhány lelkes szervezőjének, az oktatók, valamint adatközlők ténykedésére.
„Magam vagyok, nincs kinek mondjam a mesét” Elvégre a csángó mesék nem a Grimm testvérek történeteiből ismert varázslatokról, tündérekről és sárkányokról szólnak, sokkal inkább az életből merítenek. Azokból a „mindennapokból”, melyekben például ott találjuk Szent Pétert meg Jézuskát, akik Lujzikalagorba érve betérnek a zsugori asszony portájára. De találkozunk a cigánnyal, aki „pököleálát” akart tanulni, aztán jól megkapta a magáét, néne Trézsivel, a pletykás asszonnyal, meg az aranyálmát őrző három fivérrel, akik közül csak a legkisebb, a „legpröpödjítebb” járt sikerrel. De hallottunk az ördögöt „megcsaló”, csóréra vetkőzött és négykézláb mászkáló vénasszony történetéről is, no meg arról, miként futott a róka a kecske „seggibe”.
Népviseletbe öltözött lábnyiki, magyarfalusi, pusztinai, külsőrekecsini, dumbravéni, máriafalvi, diószéni, trunki, klézsei, forrófalvi, csíkfalusi, frumószai és helyi elemisták és nagyobbacskák tolmácsolták a mókásabbnál mókásabb történeteket, de a főszervező Petres László helyi tanító időnként a Magyar Ház mögött álló diófa ágai alá invitálta az öregeket, a „keresztanyáit meg keresztapáit”, ahogyan Moldvában kedveskednek a szép korúaknak.
Gyurka Lucian bá például Magyarfaluból hozott el egyet az általa ismert sok-sok mese közül, Dobos Rózsa pedig Külsőrekecsinből utazott Kalagorba. Amikor azt kérdeztük, hány csángó mesét ismer, vállvonogatás meg egy „nem is tudom” volt a válasz. Aztán némi gondolkodás után valamelyest pontosított: „Három nap es kéne, amíg összeszámlálnám”.
A maga nyolcvan esztendejével rangidősnek számító néne Erzse, a klézsei Benke Erzsébet egy legyintéssel intézte el ugyanazt a kérdést: „tudok én többet es, de magam vagyok, nincs kinek mondjam”. A kisebbségi jogok harcosaként ismert orvos, Ádám Valérián Marosvásárhelyről tért haza, hogy néhai nagyszülei udvarában mesét olvasson fel abból a könyvből, melyet ő maga írt.
Építkezni hitből, nyelvből, gyermekből
Valójában a moldvai csángók egy kincsen ülnek – fogalmazott a mesemondó találkozó kiagyalója, Petres László. A helyi tanító bácsi, aki nyolc évvel ezelőtt a Babeş–Bolyai tanári állását hagyta ott a csángó gyerekekért, teljesen véletlenül pottyant a mesevilágba. „Valamikor a kezembe került Baka András diószéni mesemondó könyve. Nemcsak hogy egy délután alatt elolvastam, de rájöttem, hogy egy Benedek Elek-kaliberű mesemondóval van dolgunk, illetve egy olyan kinccsel, amin ülünk, s talán nem is tudunk róla” – idézte fel az újtusnádi születésű fiatalember. Petres akkor egyet gondolt, és Bakáról elnevezett mesemondó találkozót szervezett.
Ötlete más tetszését is elnyerte, így a faluban évente – jó magyar szokás szerint – két hasonló eseményt is rendeznek: egyet Kalagorban a csángószövetség, egyet, afféle vándorrendezvényt, a vele olykor rivalizáló pedagógusszövetség. „Tény, hogy építkezni kell, nyelvből, hitből, gyermekekből” – mondta Petres László. Amíg van mese és gyermek, aki anyanyelvén tolmácsolja, nincs gond, állapította meg az anyaországi vendégsereg egyik tagja, Pánczél Károly, a Magyar Országgyűlés nemzetiösszetartozás-bizottságának elnöke, aki Szili Katalin társaságában érkezett Csángóföldre.
Valahogy így gondolják a helyiek is. A falu szülöttje, Palkó Ágoston atya, aki jelenleg a marosjárai katolikus híveket szolgálja, úgy vélte: ha valaki ezelőtt huszonhét évvel azt mondja, hogy Csángóföldön, Lujzikalagorban lesz egy közösség, mely összeül, és magyar meséket mond, bolondnak tartották volna. „Hisz abban az időben a moldvai csángóktól elvették a nyelvüket, és csak titokban, susogva, suttogva mondhatták imáikat, énekeiket és meséiket” – mondta a pap.
Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)

Tartalmas nap a múzeumban: kiállítás és előadás
A világ tengelye
Tartalmas nap volt kedden Erdővidék Múzeumában. 17 órától a Kászoni Gáspár-teremben megnyílt Szente-Szabó Ákos baróti származású festő- és grafikusművész kiállítása, melyet dr. habil. Szepessy Béla DLA grafikusművész méltatott, majd Szőcsné Gazda Enikő tartott előadást.
Az Axis Mundi, vagyis A világ tengelye című kiállítás kapcsán a méltató a következőképpen fogalmazott: „A szülővárosában először kiállító művész már nem az útkeresők táborához tartozik, hiszen képei bizonyítják: megtalált valamit. Talán azt a viszonyítási pontot, melyet a szülőföld jelentett, s melyet egykoron kénytelen volt elhagyni” – mondta, majd a kiállító művészhez szólva így összegzett: „Ne feledd, a tehetség és a tisztesség kötelez!” Szente-Szabó Ákos a kiállítást elhunyt nagyszülei, nagybátyja és baróti keresztanyja emlékének ajánlotta. A tárlatmegnyitón Márk Attila gitárművész is közreműködött.
Szente-Szabó Ákos 1979-ben Baróton született, tizenegy éves korától Magyarországon élt, tavaly azonban a hazaköltözés mellett döntött. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Egyetem képgrafika és vizuális nevelőtanár szakán végezte. 2002 óta rendszeresen kiállít különböző helyszíneken. Magáról a következőket vallotta: „Hiszem, hogy minden mű létrehozása rítus, legyen az szobor, kép, zene, tánc, film, fotó – bármi. Rítus, amely során ugyanazok a csatornák nyílnak meg, amelyek egy ima vagy egy áldozati szertartás során… És ha a művész munkája rítus, a művész következésképpen pap, aki szolgál, közvetít, áldoz, és ilyenformán ő az, aki ítél afelett az energia, mozgás és élet felett, ami ahhoz kell, hogy képességeit annak ajánlja, akitől kapta azokat”.
A tárlatmegnyitó után a művész a jelenlevőket a múzeum kertjébe invitálta bográcsozásra.
19 órától Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató-muzeológus, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzi részlege vezetőjének tartalmas előadását hallgathatták meg az érdeklődök, akik az erdővidéki Zathureczky család tagjainak életútjait követhették nyomon segítségével, megtudva róluk részletekbe menő érdekességeket, újdonságokat. Az előadó mesélt a Zathureczkyek felvidéki származásáról, a két testvér, Zathureczky Ferenc és Zathureczky István erdélyi megtelepedéséről, aztán utóbbi 12 gyermekének sorsáról, azoknak a közéletben betöltött szerepéről.
Szőcsné Gazda Enikő előadása egyben a Tortoma Önképzőkör évadzáró rendezvényét is képezte. A délután házigazdái Hoffmann Edit muzeológus, illetve Demeter László múzeumigazgató voltak.
Böjte Ferenc / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az anyanyelv tánca
Évekkel ezelőtt, amikor híre kelt, hogy Kazinczy Ferenc falujában felavatták a Magyar Nyelv Múzeumát, sokan csóválták a fejüket. Hogyan is lehet a nyelvnek múzeuma? Aztán nemsokára megjelentek autóbuszok, amelyek annak a múzeumnak az üzenetét hozták, s tódultak a diákok mellett felnőttek is, mert csodát akartak látni és hallani. És valóban él az a múzeum, amelynek üzenetét hozták!
És most, nemrég arról is meggyőződhettem, hogy az anyanyelvet, ha akarjuk, el is tudjuk táncolni, táncoltatni. Azt jól tudtuk, hogy milyen is a mi nyelvünk zenei nyelvre átültetve, sokszor és sok helyen ízlelgettük zamatát, próbáltuk elzengeni csodás hangfekvéseit. Népi táncainkat látva nem nehéz beleképzelni a legszebb szavakat…
Az anyanyelv kézdivásárhelyi ünnepén, az anyanyelvi vetélkedő utolsó mozzanataként kelt táncra az anyanyelv. Ott hullámzott előttünk, csalogató zeneszóra hajlongtak a testek – nem, nem koppantak a lábak, inkább mintha a levegőben siklottak volna, a patyolatfehérbe öltözött lányok tündéri lebegéssel szóltak hozzánk, s a valamivel keményebbre sikeredett legénylépések, mint megannyi mássalhangzó simult a magánhangzók tisztaságához. Nem volt ott egy felesleges mozdulat, harmóniából kiszökkenő botlás, mint édes anyanyelvünk, oly tisztán és páratlan egyszerűséggel folytak egymásba a mozdulatok, nyugodtan, kiegyensúlyozottan, feszélytelenül. És ez akkor sem csorbult, amikor versmondó meg énekelő lépett közbe, mint pont a mondatok között, s hátul társaik, a zenészek is mintha ráéreztek volna a helyzet szinte megismételhetetlen harmóniájára, úgy avatkoztak bele a történetbe, mint édesanya szokott gyerekei halk beszélgetésébe.
Lehet, lesz még bemutatása ennek a finom érzékkel kicsiszolt alkotásnak. Bizonyára másokat is magával ragad majd a tánc, a zene, az ének, a szó eme egybehangzása. Amit én tapasztaltam viszont, ahhoz kellett az anyanyelv háromnapos ünnepe, ahhoz kellettek az elhangzott szép szavak. Lehet, az sem baj, ha ezt a képet csak egyetlen alkalomra készítették. Anyanyelvünk ünnepére.
A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Főgimnázium így (is) ünnepelte anyanyelvünket!
Péter Sándor / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elismerték Haáz Sándor munkásságát
Hargita Megyéért-díjjal jutalmazta Haáz Sándor zenetanár, karnagy közösségért folytatott munkáját csütörtöki, Székelyudvarhelyen tartott dísztanácsülésén Hargita megye tanácsa.
Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere köszöntötte a Művelődési Házban összegyűlt vendégeket, majd az est házigazdája, Bíró Barna Botond nyitotta meg a dísztanácsülést. Hargita Megye Tanácsának alelnöke elmondta, a megye legrangosabb díját olyannak adják, aki önzetlen, kitartó, következetes munkájával példaként van jelen a közösség életében.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntőjében kifejtette, Haáz Sándor és az általa vezetett Szentegyházi Gyermekfilharmónia kulturális nagykövete a megyének, nemcsak ide vonzzák a látogatókat, hanem jó hírét is magukkal viszik a világba. Ugyanakkor reméli, hogy az egyöntetű szavazattal megválasztott díjazott példáját sokan fogják követni.
Haáz tanár úr úgy érzi, megdőlt az a teória, mely szerint az ember nem lehet próféta saját hazájában. Elmondta, egyáltalán nem számított ilyen rangos elismerésre, majd kifejtette, milyen szerencsés embernek tartja magát, amiért az élet remek emberekkel és közösségekkel hozta össze.
Az est hangulatát a székelyudvarhelyi Quartetto vonósnégyes zenéje tette ünnepélyesebbé, továbbá a Szentegyházi Gyermekfilharmónia néhány tagjának előadását is hallhatta a közönség.
Dávid Anna Júlia / Székelyhon.ro

Új kiállítás a Csíki Székely Múzeumban – nagy nevekkel
Megnyitották a Művészek ágyúdörgésben. Erdély az első világháborúban című kiállítást a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban. A huszonnégy művész száz munkájából álló tárlat július végéig látogatható.
Az első világháború éveinek centenáriuma minden országban „mozgósította” a történészeket, művészettörténészeket, muzeológusokat, hogy a máig ható eseménysort újraelemezzék, a dokumentumokat feltárják, az ismert vagy eddig rejtett tárgyi emlékeket bemutassák a közönségnek. Ebben a témában már eddig is számos kiállítás valósult meg szerte a nagyvilágban, ehhez csatlakozott most a Csíki Székely Múzeum is, folytatva az eddigi tárlatok immár elvárt magas színvonalú megszervezését.
Két jeles kutató, Murádin Jenő (Kolozsvár) és Szücs György (Budapest) vállalkozott arra, hogy összeállítson egy impozáns műtárgylistát és egy reprezentatív katalógust.
A csütörtök esti kiállításmegnyitót közel egyéves szervezőmunka előzte meg, amelynek eredményeként huszonnégy képzőművész száz alkotását tekinthetik meg az érdeklődők július 30-ig a Mikó-vár emeleti termeiben – mutatott rá Gyarmati Zsolt, a múzeum igazgatója.
„A múzeum életében ez az első alkalom, amikor több mint tíz kölcsönző intézményről beszélhetünk, ebből öt magyarországi és öt erdélyi, továbbá a Csíki Székely Múzeum 19 saját alkotással járult hozzá a tárlat megvalósításához. Ez egy rendkívül jó érzékkel, nagyon színvonalasan megvalósított tárlat, amely alkalmával olyan nagy neveket hoztunk Csíkszeredába, amelyek korábban sohasem voltak Székelyföldön, a megyeszékhelyen pedig biztosan nem. Gondolok itt például Vaszary Jánosra, Hans Ederre, Stróbl Alajosra, mellettük pedig a mi székely festőóriásainkra, Nagy Istvánra és Márton Ferencre” – sorolta Gyarmati.
A kiállításmegnyitón Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszöntőbeszédében hangsúlyozta, reméli, hogy ez a kiállítás új áttörés lesz a múzeum életében. „A hasonló témák kapcsán az erdélyi városok együtt mutathatják meg azokat az értékeiket, amelyek összekötnek minket. Az első világháború végén voltak vesztesek és győztesek, és bár mi vesztesekként a nyertesek országában élünk – már ha így éljük meg, de ez nem kötelező –, abban az időszakban sok olyan esemény volt, ami összeköt bennünket, és ezt már sajnos senki sem veheti el tőlünk” – hangsúlyozta a polgármester.
Lukács Bence Ákos, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja felszólalásában arról beszélt, mennyire tökéletesen lefedik a kiállított művek az első világháború időszakát.
A köszöntőbeszédeket követően Murádin Jenő művészettörténész méltatta a kiállítást. „Egy olyan kiállítás résztvevői vagyunk, amely példamutató elrendezéssel tárja elénk ezt a hatalmas anyagot, és amely szemléletesen mutatja fel, hogy milyen tényleges vízválasztója volt Európa történelmének a száz évvel ezelőtti világháború” – emelte ki Murádin Jenő. Végül Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese a megnyitó zárómozzanataként kiemelte, sok művész már a háború elején életét vesztette, azok munkájából azonban, akik életben maradtak, Csíkszeredán túlmutató, európai színvonalú kiállítást tudnak bemutatni a Csíki Székely Múzeumban.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro

Hetvenöt évesen sem tudja abbahagyni a csíkrákosi néptáncoktató
Az utóbbi ötven év csíki néptáncéletének egyik meghatározó alakja, a csíkrákosi Fodor Csaba táncmester nemzedékeknek tanított néptáncot, volt tanítványai között már nagyszülők is vannak. Hivatásos és diák néptáncegyüttesek alapításában vállalt szerepet, és kivette részét irányításukból is. Azt vallja, a hangulat hozza ki az emberből a táncot, amellyel ő egy életre elkötelezte magát.
A csíkrákosi családban nyolcan voltak testvérek, édesapjának a gazdálkodás mellett a festegetésre is maradt ideje. Fodor Csaba már gyermekkorában szoros kapcsolatba került a néptánccal. „Minden vasárnap délután a rezesbanda kiült a kultúrház elé, muzsikáltak, mi, gyermekek lestük, hallgattuk őket, délután tánc volt a kultúrházban, oda is mindig belógtunk. Már az iskolában is tanítottak táncot a tanító nénik egyszerűbb módon, a középiskolában pedig folytattam. Idős Kosz Szilveszter – aki hazajött a Maros táncegyüttestől –, 1957-ben kezdett Csíkszeredában dolgozni, a középiskolában összeállított egy ügyes csapatot, abban én már akkor diákként táncoltam” – emlékezett a kezdetekre.
Hivatása lett a tánc
Később Brassóban tanult tovább, majd sorkatonai szolgálat következett, de ahogy hazakerült, folytatta a néptáncot.
„Kosz Szilveszter nyakon fogott, és azt mondta, Csaba, gyere táncolni. Akkor a városnak volt egy reprezentatív együttese, amelyet a régi kultúrház és az Olt Kisipari Szövetkezet közösen tartott fenn, s abban táncoltam én egészen 1970-ig, amíg megalakult a Hargita együttes. Gál Árpád volt az igazgató, Toró Emil volt a vezetője az együttesnek. Az elején szakszervezeti vonalon profi együttes alakult, zenészek és táncosok – ez arra volt hivatott, hogy a vidéki tánccsoportokat is kísérje. Aztán a reprezentatív csíkszeredai együttesnek a profi kerettel együtt kiszállásokat, turnékat szerveztek. A táncegyüttest a kultúrház együtteséből verbuválták, felvételizni kellett. A próbák miatt egy héten egy nap kivettek a termelésből, aztán az egy napból két nap lett. Voltak, akik sorozatgyártásban dolgoztak, és a fizetésükön nagyon érződött, ha egy héten két napig nem dolgoztak. De azért nagyjából ment így 1970-től 90-ig megszakítás nélkül” – elevenítette fel.
Több csoportot oktatott
Az idős táncmester szerint a régi Hargita együttes általában telt ház előtt lépett fel. Hivatalosan a műsor 50 százalékát román népzene és néptánc kellett kitöltse, a másik fele lehetett a nemzetiségi műsor. „Ezt falun nem lehetett betartani. Amikor megnézték az illetékesek, az 50-50 százalék megvolt, aztán utána már nem. De ezzel nem volt probléma, mert a román táncokat is megtapsolták. Felcsíki, sóvidéki, marosszéki, felső Maros-menti, küküllőmenti táncokat adtunk elő, a románok közül avasi, láposi, mezőségi járta.
Menet közben alakult a repertoár, sárpatakit is jártunk, a lányoknak volt külön lányos, menyecskés tánc.
Több külföldi turnén voltunk, Magyarországra sokáig nem lehetett menni, de 1973-ban Görögországba, aztán Olaszországba, majd 77-ben Magyarországra is eljutottunk. Törökországban kétszer is voltunk, a Szovjetunióban is felléptünk, majd 1990-ben megint Magyarországon”. Fodor Csaba ezzel párhuzamosan oktatni is kezdett, 1972-ben diákegyüttest indított a faipari középiskolában, amellyel később rendszeresen felléptek, majd hétvégéken turnéztak.
„Ennek én voltam a vezetője, de a szervezéstől a bemondásig és a tánctanításig mindent egyedül csináltam – néha a tanárok segítettek. Vittem a plakátokat, tíz kilométereket gyalogoltam, hogy kihelyezzem” – mesélte. Több versenyen nyert az általa irányított diákegyüttes, és amellett néhány vállalatnál, így az akkori UMTCF-nél, az Olt kisipari szövetkezetnél vagy a zsögödi bútorgyárnál is tánccsoportokat tanított, akárcsak szülőfalujában, Rákoson.
Táncmester, bemondó
Közben a Hargita együttesnél is változások történtek, 1987-ben Toró Emil Ausztriába távozott, így utána egy ideig ő vezette az együttest. Aztán 1990-ben megalakult a mostani Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. „Részt vettem az alapításában, Gergely Andrással együtt. Bementünk Bukarestbe, Horváth Andor volt az államtitkár, és engedélyezték a hivatásos együttes létrehozását. Itthon Pataki Imre volt a Nemzeti Megmentési Front elnöke, ő is azt mondta, megvan az engedély, és 40 személyes kerettel megalakult a profi néptáncegyüttes táncosokkal, zenészekkel, igazgatóval, kisegítő személyzettel. Az induláskor jórészt az én faipari iskolás tanítványaim jöttek oda, és a régi Hargita együttesnél is többségben az én táncosaim szerepeltek” – elevenítette fel. Szalay Zoltán volt a hivatásos együttes első igazgatója, Fodor Csaba táncmesterként dolgozott, és hosszú ideig a műsorbemondó feladatát is ellátta. Nem ment egyszerűen a változás, nézeteltérések voltak szakmai körökben is a néptáncot illetően. „A régi Hargita együttes stílusa nem feküdt az új, táncházas stílusú táncoktatóknak, és hevesebb vitáink is voltak emiatt. Az is elhangzott, hogy a régi együttesből senkit nem akarnak látni – ilyen volt a közhangulat. Aztán enyhültek a nézőpontok. A színpadi stílusról folyt a vita, volt az úgynevezett Mojszejev-féle szinkrontánc, ahol mindent egyformán táncolnak, a táncházi felfogás szerint pedig szabadon kell táncolni. Aztán rájöttek, hogy a színpadnak mások a törvényei, azt a hangulatot kell kelteni, mintha szabadon menne a tánc, viszont meg kell koreografálni, másképp nem megy. Ennek megvan a szakmája, aki ért hozzá, jó koreográfiákat készít” – említette Fodor Csaba.
Táncmesterként a koreográfiák készítésében is részt vett, és a tánckarral ő dolgozott a legtöbbet. „Napi hat órát táncoltunk, koreográfiákat tanultuk, edzettünk. Az elején kicsit botladoztunk, mert nem volt tapasztalat, de aztán belejöttünk” – mesélte. 1993-ban, miután Szalay távozott az együttestől, ismét őt bízták meg a vezetéssel, ez 1995-ig tartott, amikor András Mihályt hívta el igazgatónak, aki elvállalta, és azóta is az együttes vezetője. Fodor Csaba szerint mindig egyéntől függ, hogy kiből mennyi idő alatt lesz jó táncos – van akinek olyan tehetsége van, hogy egy-két hónap alatt eléri a kívánt szintet, más hosszabb idő alatt.
Még tíz évet volt a hivatásos együttesnél, 2000-ben nyugdíjba vonult. Azóta is oktatja a néptáncot Rákoson, Madarason, egy időszakot pedig Csicsóban is dolgozott.
Az alapokat tanítja
Úgy látja, megvan az érdeklődés a néptánc iránt, de ez megoszlik, mert más tevékenységre, sportolni is irányítják a gyermekeket. „A tánc nem kötelező, én alapokat tanítok nekik, mert tudom, hogy sokan később kimaradnak. Vannak időszakok, amikor olyan társaság jön össze, akik akarnak táncolni, de nem tudnak. Velük egy kicsit nehezebb dolgozni. Azokkal, akik már otthon közel kerültek a néptánchoz, jobban lehet haladni. Én már szeretném abbahagyni – 75 éves leszek idén –, mert ha nem tudod megmutatni a gyakorlatot, nem lehet tanítani. Fel kell készülni a próbákra, ha az ember elvállalja, elég energiaigényes tevékenység, erőnlét, rugalmasság kell, és ez szellemiekben és fizikailag is próbára teszi az embert” – magyarázta. Fodor Csaba számára kedves a felcsíki, a sóvidéki tánc vagy a nagyon technikás kalotaszegi legényes.
„Szebbnél szebbek a táncok, mindegyikben van valami, ami megadja a sava-borsát, van amelyik technikásabb, más a karakterében különleges.
A tánchoz nemcsak a mozgás, hanem a hangulat is hozzátartozik, a hangulata sokszor többet jelent, mint maga a mozgás, a hangulat hozza ki az emberből a táncot. Fiatal koromban a tánc egy nagy élmény volt, a táncpróbáktól kezdve a szabad táncig. Az ember ahogy érik, szakma lesz belőle, nem annyira a lángolás a lényeg, hanem, hogy el van kötelezve, és tudja, hogy hasznos, jó dolgot tesz. A környéken nem tanít senki, így nekem sokkal nehezebb visszalépni” – említette.
Volt eredménye a munkának
Fodor Csaba lakodalmas gazdaként is ismert, ilyenkor rendszeresen régi ismerősökkel, tanítványokkal találkozik. „Ha elmegyek egy lakodalomba, sokan jönnek hozzám, és mondják, hogy benne voltak a tánccsoportomban – nem is emlékszem mindenkire. Olyan tanítványom is volt, akinek a nagyapját is tanítottam. A táncosaim közül sokan oktatnak, ez nagy elégtétel, látja az ember, hogy volt eredménye a munkának. Fontos lenne, hogy ez ivódjon bele a közösségünkbe, hogy érezzék, ezt el kell sajátítani. Nem kell mindenkiből táncos legyen, az alapokat tanulják meg, legalább a magját meg kellene tartani a régi értékeknek. Ez a miénk” – vallja az idős táncmester.
Kovács Attila / Székelyhon.ro

Útjukra engedték a végzősöket gyergyói egyetemen és két középiskolában
A tanulóévek alatt szerzett tudás és tapasztalat hasznosítására kaptak biztatást a ballagó diákok tanáraiktól és az őket búcsúztató kisebb társaiktól. Az ünnepi beszédekből a figyelmeztetések sem maradtak el. Csütörtökön a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozata, a Fogarasy Mihály Szakközépiskola és a Batthyány Ignác Technikai kollégium végzőseit búcsúztatták a ballagási ünnepségeken.
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozatán, a Csiky-kerti tanintézményben csütörtök délelőtt tartották a ballagási ünnepséget.
A magyar és román tagozat idegenforgalom-földrajz szakán végzetteket, illetve a mesterizőket tanáraik és társaik is búcsúztatták. A ballagási ünnepségen Seer Mihály egyetemi tanár köszöntötte a végzősöket, szülőket, kollégáit, az évfolyamvezető tanárok pedig külön szóltak a fiatalokhoz, kívántak sikeres vizsgát, boldogulást az életben.
Horváth Alpár egyetemi adjunktus az egyensúly keresésére és annak megtalálására hívta fel a végzősök figyelmét, kiemelve, hogy folyamatosan nyitott szemmel járjanak, használják ki a kínálkozó lehetőségeket. Nagy Zoltán Gyergyószentmiklós polgármesterének üdvözletét, jókívánságait Fórika Krisztina tolmácsolta.
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozatán ezidáig 1303 hallgató végzett. A tizenhetedik alkalommal szervezett ballagási ünnepségen a tanintézmény igazgatója a kezdetekről is szólt, kiemelve két kollégája, Garda Dezső és Dézsi Zoltán hozzáállását, és jelezte, az új tanév kezdetén a huszadik tanévnyitóval kerek évfordulót is ünneplenek. Dombay István, az intézmény igazgatója a lehetőségek kihasználására biztatta a ballagókat, továbbá az egyetemi évek alatt érdek nélkül köttetett barátságok ápolására kérte fel.
A szakis végzősöknek is utoljára szólt a csengő
A Szakiból csütörtökön hat osztálynyi fiatal lépett ki örökre, és lépett be a felnőtt életbe. A római katolikus teológia, a számítástechnika, az elektrotechnika, a mechanika, illetve az asztalos és az autószerelő szakokon végzők – amint több beszédből is kiderült – kettős érzéssel töltötték ezt az utolsó iskolai napot. Részben egy további szerződést hosszabbítottak volna a diákévekkel, részben pedig várták, hogy véget érjen ez a pillanat, és immár felnőttként folytassák életüket. Útravalóul számos szép szót és intelmet kaptak, többek között azt, hogy mindig legyenek büszkék magukra, és sose adják alább annál, mint amire maximálisan képesek. Vagy amint Részeg Ildikó igazgatónő figyelmeztette őket: sose legyenek szürke átlagemberek.
Eső zavarta meg a batthyányisok ünnepét
Hat osztálynyi tizenkettedikesnek szólt utoljára a csengő csütörtökön a Batthyányi Ignác Technikai Középiskolában, ahol idén első alkalommal ballagtak az általános egészségügy szakon posztliceális képzésben részesülő végzősök is. A véndiákok búcsúztató ünnepségét a zuhogó eső megszakította – az udvaron elhangzó búcsúbeszédeket követően a kicsengetettek ismét visszamentek osztályaikba az ilyenkor szokásos méltatásra, díjazásra.
A Batthyányiban hat osztály diáksága fejezte be tanulmányait. Technikusi képzésben részesültek könyvelés, turisztika, élelmiszerminőség-vizsgáló, állategészségügy szakon, illetve egy osztálynyi diák a média szakon tanult képvágást és szövegszerkesztést. Az iskolában posztliceális képzés is zajlik általános egészségügy szakon, az első végzősök együtt ballagnak a gimnáziumi tagozatosokkal. Az összesen 135 végzőst az oktatási intézet vezetősége részéről Gáll Enikő aligazgató és Farkas Zoltán igazgató búcsúztatta.
Baricz Tamás Imola, Gergely Imre, Pethő Melánia / Székelyhon.ro

Civileké a pálya
Román szempontból egy nemzeti kissebség kultúráját, nyelvét, épített örökségét megvédeni és megőrizni hivatott kezdeményezés etnikai szeparatizmust, a vehemensebbek részéről a területi egység veszélyeztetését és revíziót jelenthet. Ezt annak mentén mondják, hogy évtizedek óta – az éppen aktuális politikai rendszertől függetlenül – halljuk, miszerint Románia „megoldotta a kisebbségi kérdést”, és a román kisebbségpolitika modellértékű. (Erről mindig eszembe jut a nácik „végső megoldása” zsidóügyben, de ebbe most ne menjünk bele). A Kolozsváron megtartott Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) kongresszusán kiderült, amit mindig is tudtunk: kisebbségeket érintő kérdésekben a többség szerint minden rendben, szerintünk semmi sem.
A nemzetközi szervezet helyszínválasztása akár jelzésértékű lehet, hiszen olyan városban tartották az előadásokat, ahol még a többnyelvű helységnévtáblák kifüggesztése is hosszú évek harcának eredményeként született meg. A siker egy civil kezdeményezésnek köszönhető, tehát nem a sikeres hivatalos kisebbségpolitika eredménye. Hol vannak már azok az idők, amikor a román hatalom fűt-fát megígért a kisebbségeknek, csakhogy befogadják az Európai Unióba és a NATO-ba?
A csatlakozás lejártával visszatértek ugyanazokhoz a szövegekhez: miközben jogaink állandóan csorbulnak, és vannak, akik nyíltan, már-már betegesen gyűlölnek minket, a hivatalos állásfoglalás szerint mi itt úgy élünk, mint hal a vízben, és sehol a világon nincs ilyen jó dolga a magyarnak.
Az Európai Unió intézményei közben kivonják magukat a felelősség alól, ami a kisebbségek problémáinak megoldását jelenti. Pedig az EU-ban több mint hatvan regionális vagy kisebbségi nyelv létezik, ezeket az unió mintegy 40 millió polgára beszéli. Ennek a nyelvi és kulturális sokszínűségnek egyenes következménye, hogy minden kisebbségi állampolgár viseli a maga könnyebb vagy nehezebb keresztjét, és ezt – úgy tűnik – intézményes szinten senki nem kívánja levenni a válláról.
Marad tehát a polgári kezdeményezés, az aláírásgyűjtési kampány, a tiltakozás az elszenvedett igazságtalanságokkal szemben. Bár a magyar kormány kiáll az ötmillió hazáját vesztett honfitársa mellett, de a problémákat belülről (is) kell vagy kellene kezelni. A jelenleg futó Minority SafePack egy olyan kezdeményezés, amelynek célja, hogy a kisebbségvédelem bizonyos területei az európai uniós jog részei legyenek. Egymillió aláírás szükséges, hogy az akció eredményes legyen, és a siker ismét csak rajtunk, civileken múlik.
Nánó Csaba / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Bónuszérv
A kolozsvári FUEN kongresszus egyetlen disszonáns vetülete a román külügy enervált reakciója, ami túlmutat egy egyszerű diplomáciai fogáson. Rendszerspecifikus megnyilvánulás: a romániai kisebbségi helyzet modellértékűségét szajkózó propaganda felelőseit nehéz lesz meggyőzni, hogy ezzel a módszerrel nem lehet a terítékről továbbra is leseperni a meglévő és dokumentált, tehát számon kérhető mulasztásokat, félmegoldásokat, vagy éppen visszalépéseket. De amikor a külügy ilyet cselekszik, figyelmen kívül hagy egy fontos tényezőt: hogy barátságtalan viszonyulása saját munkáját nehezíti meg.
Az eddig elhallgatott, vagy felszínesen kezelt határon túli románok helyzetéről van szó. A Minority SafePack rájuk is érvényes Bulgária és Magyarország vonatkozásában, mintegy fel- vagy átvállalja azt a munkát, törődést, amit a bukaresti kormány rendszeresen megspórolt lassan több mint két évtizeden át. Elegendő lenne összevetni a budapesti kabinet határon túli magyaroknak juttatott támogatását és odafigyelését azzal, amit Bukarestben egy tárca (és merem hozzátenni, megfelelő stratégia+büdzsé) nélküli államtitkárság biztosított határon túli honfitársainak. A statisztikákat tekintve van a jelenlegi határokon túl (a vendégmunkásokat, nyugatra költözőket és a Pruton túliakat leszámítva) hivatalosan mintegy 5 ezer lélek Bulgáriában, 30 ezer Szerbiában, 8 és fél ezer Magyarországon, Ukrajnában pedig 400 ezerre tehető a számuk. Készakarva hagytam észak-keleti szomszédunkat utoljára; Porosenko elnök ugyanis a minap jelentette be, hogy meghívta Klaus Iohannist a kétoldalú kapcsolatokról való tárgyalásra, méghozzá nem Kijevbe, hanem egyenesen Csernovitzba, hogy a témaérzékenységre való felkészülést megkönnyítse a Cotroceni palota lakójának.
Erőltetett és hiteltelen lenne, ha kisebbségi sérelmeinket másfelől klasszicizált jeremiádként zúdítanánk idelátogatóknak, hazai hatalmi tényezők és az esetleg arra érzékeny többségi sajtószereplők nyakába. Az 1989-es állapotokhoz viszonyítva kétségtelen és léptékekben is érzékelhető a kisebbségiek helyzetének javulása. Csakhogy a folyamat az ország uniós és NATO-csatlakozása után szintén látványosan lelassult, sőt elakadt, időnként visszájára fordult.
Amúgy az MSP-kampánynak, miközben az egyes uniós tagállamok kisebbségeit mozgósítja, jó eséllyel meg kell szólítania a többségi társadalm(ak)at is: ha az egymillióvalahány aláírás között majd román szignók jelennek meg, az lenne a kezdeményezés egyik igen érdekes, valóban az üzenetet erősítő hozadéka.
Rostás-Péter István / maszol.ro

Néppárt: tisztújítás Kolozs megyében
Április 22-én Székelyudvarhelyen tartotta Országos Küldöttgyűlését az Erdélyi Magyar Néppárt. A tanácskozáson országos alelnöknek választották Soós Sándort, a Néppárt korábbi Kolozs megyei elnökét. Az ezáltal megüresedett Kolozs megyei elnöki tisztség betöltése céljából május 24-én küldöttgyűlést tartott a Néppárt megyei szervezete.
A küldöttek a körösfői Mihály Ágnest választották meg megyei elnöknek. Fancsali Ernőt, a Néppárt kolozsvári szervezetének elnökét ügyvezető alelnöki feladattal bízták meg. Munkájukat alelnökökként Csüdöm Ferenc (Bánffyhunyad), Filep Sándor (Szék), Kis Júlia, Tök Eszter (Kolozsvár), Kurucz József (Kolozs), Péntek Levente (Egeres) és Láposi Csaba (Ördöngösfüzes) segítik majd. itthon.ma/erdelyorszag

Iohannis a román hősöket méltatta
Románia hűséges és megbízható partnere nemzetközi szövetségeseinek, és ezt az önfeláldozó hősöknek köszönheti – véli Klaus Iohannis elnök.
„Azokra kell gondoljunk, akik életüket kockáztatják a hadszíntereken, bátorságukkal bizonyságot téve arról, hogy Románia hűséges és megbízható partnere nemzetközi szövetségeseinek” – Iohannis köszöntő üzenetben.
Habár Iohannis a szavak szintjén tisztelgett a román hősök emléke előtt, önkritikusan megjegyezte, hogy ennyi nem elég: „A múlt tetteinek dicsőítése nem rekedhet meg a retorika szintjén, ránk hárul a kötelesség, hogy bebizonyítsuk: képesek vagyunk továbbvinni őseink példáját, az általuk közvetített értékek szellemében. Nagy szükség van manapság a béke, a fejlődés és a haladás nagyköveteire. Csak így tudjuk bebizonyítani, hogy megértettük a harc és az áldozat értelmét, megtanultuk a történelem által feladott leckét”.
Agerpres; itthon.ma/erdelyorszag

Sepsiszentgyörgyön járt a román képviselőház magyarokkal foglalkozó albizottsága
Az albizottság tagjai a székelyföldi megyék tanácselnökeivel, valamint magyar civil szervezetek képviselőivel folytatott párbeszéd során ismerkedtek a székelyföldi magyar közösség problémáival.
A szerda esti sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón Kulcsár Terza József albizottsági elnök elmondta: a testület tagjai alapos tájékoztatást kaptak a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium működésének az ellehetetlenítéséről, amelyet a magyar közösség egyik legégetőbb kérdésének nevezett, terítékre került ugyanakkor a székely zászló üldözése és a székelyföldi autonómiatörekvések kérdése is. Kulcsár Terza József elmondta: a látogatás részleteiről jelentés készül a román parlament számára.
Mihaita Virza kormánypárti képviselő a sajtótájékoztatón a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta. Daniel Vasile, a roma közösség képviselője elmondta, mind a magyar albizottságnak, mind az általa vezetett roma albizottságnak az a célja, hogy a bukaresti törvényhozás elé vigye a kisebbségek ügyeit.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke kijelentette: Székelyföldön a magyar közösségi ügyekben hozott bírósági ítéletek lassan egy „törvény fölötti törvényt" rajzolnak ki. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusa ugyanakkor pozitív példaként említette a román-magyar együttélés kódexét, amelynek a kidolgozásáról Hargita megye önkormányzata határozott.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke kijelentette: Székelyföldön nap mind nap érzékelhető, hogy a román állam kettős mércét alkalmaz a magyar közösséggel szemben. Hozzátette: az RMDSZ a kettős nyelvhasználatot szeretné bevezetni a régióban a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvvé való minősítése által.
Az öttagú albizottságból egyébként a Magyar Polgári Pártot (MPP) képviselő Kulcsár Terza József elnök mellett a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője, Mihaita Virza, valamint a cigány kisebbség képviselője, Daniel Vasile vett részt a látogatáson. A testület tagjait csütörtökön fogadja Sebastian Cucu, Kovászna megye prefektusa, majd Csíkszeredában és Homoródalmáson folytatják a tájékozódást. Utóbbi helyszín azért fontos, mert a székelyföldi faluban cigány-magyar konfliktus alakult ki, és a képviselőházi emberjogi bizottságon belüli cigány és magyar albizottságok a cigány és a magyar képviselők kölcsönös támogatásával alakulhattak meg.
MTI; itthon.ma/erdelyorszag

Egy helységnévtábla margójára
Az erdélyi, partiumi, bánsági magyarnak immár lassan száz esztendeje hol megtiltják, hol megengedik, hogy szülőfaluja vagy városa elnevezését anyanyelvén is viszontláthassa az adott település bejáratánál. A politikum, amely tájainkon „érdekképviselet” megfelelően rá is játszik erre a százesztendős traumára.
Egy ideális világban mindenki a saját anyanyelvén írhatja, olvashatja annak a településnek a nevét, ahol megszületnie és élnie adatott. Az Erdélyben őshonos magyarság idestova száz esztendeje nincs abban a helyzetben, hogy ezt a jogot természetesnek, magától értetődőnek tekinthesse. Erről elsősorban a hódítóként érkezett, és a zsákmányra azóta is féltékenyen vigyázó román állam tehet, mely a száz esztendő alatt rájött, hogy a merev tiltás sokszor kevésbé célravezető nemzetpolitikai céljainak elérésében, mint a húzd meg-ereszd meg játék. Ők pontosan tudják, hogy az idő és a demográfia a magyarság ellen dolgozik, ezért ma már kifizetődőbb megengedni, hogy magyarul is olvasható legyen Nagyvárad, Kolozsvár vagy éppen Zilah neve. Kifizetődőbb, mert például a felsorolt településeken egyre inkább súlytalanná válik a magyarság, nem kell tartaniuk semmilyen revíziótól, és ha kegyesen engednek egy ilyen ügyben - akár bírósági döntés nyomán, akár másképp - az kirakatként mindig jól mutat a „példás” román kisebbségi politika Patyomkin falujában.
magát érdekképviseletnek aposztrofáló RMDSZ nem csupán asszisztál ehhez a román politikához, de még rá is játszik. Hatalmas győzelemként, a több évtizedes megfeszített munka eredményeként tálalja propagandasajtójában, hogy Zilah 2017-ben többnyelvű táblákat helyez ki a város bejárataihoz. Aki viszont kicsit is járatos a politikai döntéshozatal berkeiben, pontosan tudja, hogy egy ilyen döntés nem a román önkormányzati képviselők hirtelen született magyarbarátságának következménye, hanem egy sokkal magasabb szinten megszületett alkué. Adunk valamit a magyaroknak, amit az RMDSZ felmutathat mint eredményt, ők pedig cserébe legitimálják a mi politikánkat.
Azon túl, hogy egy ilyen „eredmény” meglehetősen sovány és szánalmas, rámutat egy az RMDSZ politikájában tetten érhető és következetesen megvalósított vonalvezetésre. Az RMDSZ nem más, mint egy kufár, amely a rá bízott közösségi értéket aprópénzre váltja, és amely nem meri vagy nem akarja a valós árat megkövetelni az általa szállított voksokért, politikai legitimációért. Ők úgy vélik, hogy a kis lépések politikája célravezető, hiszen érdekképviseleti maffiájuk fel is mutathat valamit, a politikai porondon is marad (ami a jó élethez szokott politikusok számára létkérdés) és a román hatalom számára is hasznos marad, hiszen nem lép fel az ő szemszögükből túlzott követelésekkel. Az egyedüli vesztes ebben a bizniszben a magyarság, amely huszonhét esztendeig várhat egy magyar helységnévtáblára. Persze csak azok, akik időközben nem vándoroltak el, vagy éppen asszimilálódtak. Ők az igazi fokmérői ugyanis az érdekképviselet hatékonyságának.
Barta Béla; itthon.ma/szerintunk

Elballagtak a tanítóképzősök (Kézdivásárhely)
A kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház színháztermében ballagott el tegnap délután a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kara Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete óvodai és elemi oktatás pedagógia szakának tizenhat végzőse, akik hároméves alapképzésben vettek részt.
Ez volt a kilencedik ballagási ünnepség. Az ünnepségen jelen voltak a végzősök hozzátartozói, tanárok, az első- és másodévesek, illetve meghívottak, a gyakorló intézmények vezetői és a mentorok. A ballagókat Zoller Katalin igazgató köszöntötte, hangsúlyozva: „Az erdélyi, székelyföldi magyarságnak nem egyszerűen csak magyar iskolákra, de mindenekelőtt jó magyar iskolákra, elkötelezett, innovációra nyitott tanárokra van szüksége.” Azt is elmondta, 1999 óta a kolozsvári tudományegyetem keretében felsőfokú képzés formájában van lehetőség pedagógusi oklevelet szerezni, és a kezdetben főiskolai képzés idővel egyetemi szintűvé alakult. Ezt követően a gyakorló tanintézmények, a Manócska Napközi Otthon óvodásai, valamint a Petőfi Sándor-iskola második és harmadik osztályos tanulói rövid, az alkalomhoz illő előadással léptek színpadra. A műsort betanította Molnár Dalma és Cserei Izabella óvónő, illetve Füleki Katalin és Volloncs Szidónia tanítónő. A végzősök nevében Kovács Katalin mondott ünnepi beszédet, majd a másodévesek műsorát követően a ballagóknak emléklapokat és virágokat adtak át. A ballagók közül Kovács Katalin, Bardocz Orsolya és Simon Anett érte el a legjobb tanulmányi eredményt.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyarapodó határsértők
Megszaporodtak az utóbbi időben a Magyarországra átszökni próbáló migránsok elfogásáról szóló hírek a határrendészet honlapján: a héten már a harmadik ilyen csoport feltartóztatásáról számolt be a hatóság. Idén már 358-an próbálták átlépni törvényellenesen a határt, míg tavaly egész évben 549 személyt tartóztattak fel.
Csütörtök hajnalban egy, az illegális bevándorlás megfékezése érdekében végrehajtott művelet során hét 24 és 37 év közötti, a határ felé közeledő etiópiai és eritreai állampolgárt fedeztek fel a nagylaki határrendészek egy mezőn, ötszáz méterre a magyar határtól. Kihallgatásuk során elmondták, hogy taxival érkeztek Nagylakra, és a (belső határellenőrzés nélküli) schengeni övezetbe akartak eljutni. A határrendészet tiltott határátlépési kísérlet gyanújával kezdeményezett bűnvádi eljárást ellenük. Kedden hajnali fél kettőkor szintén Arad megyében, a Gyula–Varsánd határátkelő közelében fogtak el 14, Magyarországra a zöldhatáron keresztül átszökni próbáló szíriai és iraki állampolgárt a román határrendészek. A csoportot hat férfi, hat nő és három gyerek alkotta, a felnőttek 18 és 60, a kiskorúak 3 és 17 év közöttiek voltak. Kihallgatásuk során ők is azt állították, hogy a schengeni térségbe akartak bejutni. A határrendészek hétfőn a Bihar megyei Érmihályfavánál is feltartóztattak egy hattagú szíriai csoportot, négy felnőttet és két gyereket, miközben hajnali hat órakor mintegy háromszáz méternyire megközelítették a magyar határt. Elmondásuk szerint ők is a schengeni térségbe akartak eljutni, ellenük is tiltott határátlépési kísérletért indult eljárás. Az áprilisban közölt, a határrendészet honlapján azóta megjelent adatok szerint idén már 358, Magyarországra átszökni próbáló migránst tartóztattak fel a hatóságok. Tavaly egész évben 549, Romániából illegálisan távozni próbáló határsértőt fogott el a határrendészet. Idén tavasszal megnőtt Romániában a migrációs nyomás: áprilisban több határsértőt (634) tartóztattak fel a határrendészek a szerb–román határon, mint az első negyedévben (420), és az országba illegálisan belépett, elfogott migránsok száma már május elején meghaladta a tavalyi éves adatot. A határrendészet eddig 1286 határsértő feltartóztatásáról számolt be, míg tavaly 1075, az országba illegálisan belépett külföldit fogtak el az ország határain. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyilvános a lista
Az igazságügyi minisztérium tegnap közzétetteazoknak a személyeknek a listáját, akik meglátogatták a Független Védelmi és Korrupcióellenes Szolgálat (SIPA) archívumát. A szenátus alelnökének, Laura-Iulia Scânteinek és az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) egykori vezetőjének, Horia Georgescunak a neve is szerepel a jegyzéken. A lista vegyes fogadtatásban részesült.
Tudorel Toader igazságügyi miniszter azt nyilatkozta, hogy a volt Független Védelmi és Korrupcióellenes Szolgálat – egyszerűbben megnevezve a büntetés-végrehajtó intézetek (börtönök), egykori, 1991–2006 között működött titkosszolgálatának – archívumát őrző épületben nem csak arra a 22 látogatásra került sor 2007-től kezdődően, amelyről listát tettek közzé. „Sokkal többször bejártak, van erről két jelentés is, amelyeknek titkosságát még nem oldottuk fel, de fel fogjuk oldani, és amelyekből további látogatásokról értesülhetnek” – nyilatkozta Toader. A tárcavezető hozzátette: mindenekelőtt meg kell határozni, a jelentések milyen titkosítási szinten vannak, hogy tudni lehessen, kinek a jogköre elrendelni a titkosítás feloldását. Toader szerint kár lenne megsemmisíteni az archívumot, mert „az a román igazságszolgáltatás szép vagy kevésbé szép történelméhez tartozik”. Az archívumhoz hozzáférők kapcsán két volt igazságügyi miniszter is megszólalt tegnap. Robert Cazanciuc a 2013-ban lezajlott látogatást illetően elmondta: erre azért volt szükség, mert az archívumot őrző Országos Börtönigazgatóság jelezte a szaktárcának, hogy meghibásodott az egyik világítótest a dokumentumokat tároló helyiség előterében. Raluca Prună, aki az előző kormányban vezette az igazságügyi tárcát, úgy vélte, az archívumba betekintést nyert személyek listája nem több nevek halmazánál, és csak az igazságszolgáltatás becsmérlőinek malmára hajtja a vizet.
Az irattárral kapcsolatosan az Evenimentul zilei napilap egy 2007-ben készült jelentést is közzétett, mely szerint a bizottság, amely a szolgálat felszámolása után az archívumot megvizsgálta, több rendellenességet is tapasztalt. Dan Andronic újságíró, a lap tulajdonosa szerint az irattár 2006-os leltározása során illetéktelen személyek ügyészeket és bírákat kompromitáló információkhoz jutottak, amelyek lehetővé tették egyes bírák zsarolását, az igazságszolgáltatás döntéseinek befolyásolását. A lapban megjelenteket követően jelentette be Tudorel Toader, hogy rövid időn belül feloldják az irattár titkosítását, de előtte még nyilvánosságra hozzák a – tegnap közölt – listát. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Családtámogatási intézkedésekről döntött a magyar kormány
A budapesti kormány tovább emeli a családi adókedvezmény mértékét, ennek középpontjába a kétgyermekes családokat állítják – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök a Családok budapesti világtalálkozójának első napján megrendezett demográfiai fórumon, ahol ismertette a kormány előző napi ülésén elfogadott, a gyermekvállalást ösztönző akciótervet.
A kormány döntése értelmében a jelzáloghitellel rendelkező családok a harmadik és további gyermekek esetén egy-egy millió forintot leírhatnak a tartozásukból, az állam át fogja tőlük vállalni. A program részeként a diákhitel-tartozással rendelkező fiatal nőknek két gyermek esetén a tartozás 50 százalékát, három vagy több gyermek esetén a teljes adósságot elengedik. A diplomás gyed időtartamát kitolják egy évvel, így a gyermek kétéves koráig meghosszabbodik az egyetemisták esetében is. Ezek mellett „soha nem látott” bölcsődefejlesztésekbe kezdenek; mindenhol, ahol családok élnek, bölcsődét építenek, illetve, ha kell, felújítják a meglévőket. A külföldön tartózkodó vagy ott élő magyarok előtt is óvatosan megnyitják a családtámogatási rendszert, jövőre már ők is kaphatnak a gyermek születése után anyasági támogatást, és az egész Kárpát-medencében jegyezhetnek babakötvényt is. A kormányfő elmondta: Kopp Mária szellemiségét „ideidézve” kutatóintézetet hoznak létre, hogy a családok segítésére, a családpolitika filozófiai megalapozásához, az európai és a világhelyzet megértéséhez megfelelő intellektuális muníció álljon rendelkezésre. Hangsúlyozta: népesedési fordulatra van szükség, minél több gyermeknek kell születnie, mert ha van gyermek, van jövő. Kevesebb mint negyven év alatt Magyarországon „elfogyott” csaknem egymillió ember. „Ez több, mint a második világháború alatt elszenvedett teljes emberveszteségünk” – hívta fel a figyelmet. A miniszterelnök szerint ma két álláspont ütközik Európában: azoké, akik bevándorlással akarják kezelni a demográfiai problémákat, és a közép-európai, magyar álláspont, amely szerint azokat saját erőforrásainkra támaszkodva, tartalékainkat mozgósítva, a magunk lelki megújításán keresztül kell megoldanunk. Úgy vélte, sok olyan irigylésre méltó életszínvonalú ország van ma Európában, amely súlyos demográfiai problémákkal küzd. „Ha ugyanis a család nincs a fiatalok szívében az első helyen, hiába a gazdasági erő, a kiváló mutatók, nem jutunk semmire. Közép-Európában még szerencsések vagyunk, mert a fiataloknak még mindig a házasság és a családalapítás az etalon. De amikor a tervek a realitások mezejére kerülnek, a vágyott gyermekek egy része meg sem születik, ezért olyan politika kell, amely félretolja ezeket az akadályokat a fiatalok útjából” – mondotta. Szerinte minél inkább támogatják a családokat, annál több gyerek születik. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elkészült a túraterv
Országos EKE-vándortábor Háromszéken
Célegyenesbe jutottak az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) sorrendben 26. országos vándortáborának előkészületei: elkészült a rendezvény honlapja, s bár még sok munka vár a szervezőkre, amíg minden a helyére kerül, a túraterv, a program és több más fontos tudnivaló (szálláslehetőségek, szabályzat, árak) a heke.ro címen már böngészhető.
Az országos vándortábort minden évben más EKE-osztály szervezi meg, idén először házigazda a háromszéki (HEKE), amely dupla jubileumot is ünnepel 2017-ben: megalakulásának 125. és újjáalakulásának 25. évfordulóját.
A tábor központi székhelye Rétyen lesz, a tó mellett ez alkalomra kiépülő, ideiglenes kempingben, a résztvevők száma várhatóan meghaladja az 1200 főt. Július 25–30. között tehát nagy nyüzsgés lesz Háromszéken: összesen 30 túrából lehet választani, van köztük könnyebb, közepes és nehéz, gyalogos, kerékpáros, szekeres, buszos kiruccanás is. Természetjárásra a Bodoki-, Baróti-, Nemere-, Bodzai- és Csukás- hegységbe, a Lakócára és a Vargyas-szorosba lehet iratkozni, de nagyszámú honismereti utat is kínálnak a környék látnivalóihoz (mofetták, várak, múzeumok, nevezetes helyek megtekintésére), és külön fotós kirándulásokat is indítanak; mindezekre nem csupán EKE-tagok jelentkezhetnek, bármilyen külső érdeklődőt szívesen látnak. A táborban maradók számára minden délelőtt gyermekfoglalkoztatásokat kínálnak, délutánonként, esténként pedig kulturális programok, előadások várják a hazatérőket.
Demeter Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Árvízriadó kilenc megyében
Sárga árvízriadót bocsátottak ki a hidrológusok kilenc megyére: Hargita, Kovászna, Brassó, Szeben, Máramaros, Beszterce-Naszód, Suceava, Neamţ és Bákó megye érintett. Péntek 10 óráig Máramaros megyében a Visó és az Iza, Beszterce-Naszód megyében a Nagy-Szamos vízgyűjtőjére érvényes a riasztás. Csütörtök 16 órától szombat 20 óráig az Olt, a Suceava, a Moldova, a Beszterce és mellékfolyóik esetében várható a vízszint megemelkedése. Kovászna, Hargita és Suceava megyében a kisebb folyókon is érvényes a riasztás.
AGERPRES; Népújság (Marosvásárhely)

Biró Zsolt írásban kérdezte a tanügyminisztert: Mit tesz a diszkrimináció megszüntetése érdekében?
Biró Zsolt képviselő, a képviselőház tanügyi bizottságának tagja szerdán bejelentette: írásos kérdéssel fordult Pavel Năstase tanügyminiszterhez, akitől azt kérdezte: mit tesz a diszkrimináció megszüntetése és a törvény által szavatolt jogok biztosítása érdekében?
A képviselő diszkriminatívnak nevezte a Maros megyei beiskolázási tervet, amely, mint mondta, hátrányosan érinti a magyar diákokat, és ezáltal a magyar közösséget is, hiszen a nyolcadik osztályt magyar tagozaton elvégző diákok 15%-a nem folytathatja a tanulmányait magyar nyelven a beiskolázási terv szerint, míg a román tagozaton ez az arány 105 százalé- kos, vagyis több a hely, mint a diák. Hangsúlyozta, hogy a Maros megyei beiskolázási tervnek egyik kiemelt összetevője a Római Katolikus Teológiai Líceum körül kialakult helyzet, az, hogy nem engedték elindítani a cikluskezdő osztályokat. Ezért fordult az oktatási minisztériumhoz, és a katolikus iskola ügye mellett a beiskolázási terv egészében évek óta létező anomáliákra is választ kért Pavel Năstase tárcavezetőtől. Ugyanakkor bejelentette, hogy a napokban találkozni fog Ioan Macarie főtanfelügyelővel is. „Diszkrimináció, hogy Maros megyében 253 hellyel kevesebbet hirdettek a magyar tagozaton a VIII. osztályt végzett tanulók számára, miközben ugyanez a román tagozat esetében nem áll fenn, sőt, ott jóval több a meghirdetett helyek száma, mint a végzősöké! Nekik 150-nel több hely jut, mint a végzősök száma!” Ezért fordult írásos kérdéssel Pavel Năstase tanügyminiszterhez, akitől azt kérdezte: mit tesz a diszkrimináció megszüntetése és a törvény által szavatolt jogok biztosítása érdekében? Biró korábban is interpellált a katolikus iskola ügyében Biró Zsolt képviselő, a Magyar Polgári Párt elnöke már korábban is interpellált a parlamentben, arra hívta fel a figyelmet, hogy egy jog-államban nehezen értelmezhető, ami Marosvásárhelyen történik. – Egy jogállamban nehezen értelmezhető az, ami Marosvásárhelyen zajlik, ahol az Országos Korrupcióellenes ügyészség (DNA) egyenként hallgatja ki a római katolikus iskolában tanuló diákok szüleit” – jelentette ki napirend előtti felszólalásában a képviselő a líceum körül kialakult botrányos helyzet kapcsán. Parlamenti beszédében, felelevenítve a tanintézet történetét, kiemelte: az iskola létjogosultsága – amelynek védelmében tavaly novemberben tízezrek vonultak utcára – nem kérdőjelezhető meg. *** Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy Tamási Zsolt iskolaigazgató és Ştefan Someşan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen tavaly november elején indított eljárást a DNA. A vád szerint annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Teológiai Líceum működéséhez, hogy tudták: valójában az iskola nem rendelkezik az ehhez szükséges engedélyekkel. Később a szülőket is kihallgatták az ügyben. Biró Zsolt szerint természetesen a vádhatóság dolga az igazság kiderítése, de „megengedhetetlen a szülők zaklatása csak azért, mert gyermekeik számára egy egyházi szellemben működő, és e szellemben nevelő oktatási intézményt választottak”. Biró Zsolt a 2011-es tanügyi törvénynek az oktatáshoz való jogra és esélyegyenlőségre vonatkozó kitétele megszegését rója fel a Maros megyei tanfelügyelőségnek, mivel idén magyar tagozaton 1653 diák végzi a nyolcadik osztályt, ennek ellenére a középiskolai beiskolázási tervben csak 53 kilencedik osztályt irányoztak elő, ami 28-as létszámmal számolva 1484 helyet jelent. Mivel azonban a tanfelügyelőség megtagadta a Római Katolikus Teológiai Líceum három kilencedik osztályának elindítását, ez a szám 1400-ra csökkent. „A diszkrimináció egyértelmű, a lemorzsolódást említő eddigi válaszok nem megnyugtatóak, mivel a román tagozat esetében azzal indokolják a túltervezést, hogy a környékbeli megyékből is érkeznek diákok” – mondta Biró Zsolt.
Mózes Edith / Népújság (Marosvásárhely)