Szilágyi Péter: a kormánynak kiemelten fontos a magyar diaszpóra
Kiemelten fontos a magyar diaszpóra a kormánynak, az elsődleges célok között a fiatalok megszólítása, a gazdasági kapcsolatok erősítése és a diaszpóradiplomácia szerepel - közölte Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár vasárnap, miután hollandiai magyar szervezetek rendezvényein vett részt.
A helyettes államtitkár délután előadást tartott a Mikes Kelemen Kör találkozóján az aktuális nemzetpolitikai kérdésekről és a magyar diaszpórapolitikáról, az előző napon pedig köszöntőt mondott a Hollandiai Magyar Szövetség fennállásának 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen.
Szilágyi Péter az MTI-nek adott telefonos interjújában elmondta, hogy hétvégi látogatásán bemutatta a kormány eddigi munkáját, és beszámolt a diaszpórastratégia céljairól. Hozzátette, a szombati megemlékezést gyerekmajális követte, amelyen közel száz gyerek vett részt, a programot cserkészbemutató és táncház is színesítette.
Hangsúlyozta, a kormány kiemelt helyen foglalkozik az oktatással, támogatást nyújtanak a világszerte működő több mint 200 hétvégi magyar iskolának.
Mint mondta, céljuk az is, hogy amennyiben lehetséges, minél több fiatalt csábítsanak Magyarországhoz látogatás vagy akár letelepedés céljából.
A legfrissebb hivatalos adatok szerint 20 ezer körüli a magyarság létszáma Hollandiában, de a valós szám inkább 30-40 ezer főre tehető. MTI

Araszolgatunk?
Jelentős előrelépést jelenthet az anyanyelv- és szimbólumhasználat terén az RMDSZ által kidolgozott, múlt hét elején benyújtott javaslatcsomag, ám pezsgőt bontani egyelőre korai lenne, elfogadásáig ugyanis még hosszú és rögös út vezet.
Kisebb győzelemként hirdették a szövetség vezetői, politikusai, hogy elkészült a közigazgatási törvényt módosító tervezetük. Először három hónappal ezelőtt kürtölték világgá, hogy átfogó jogszabályon dolgoznak, amely a kormánypártokkal való együttműködésük szakítópróbája lesz. Az akkori jelzések arról szóltak, hogy még a nyári vakáció előtt érvényes törvényként láthatjuk a nyelvi jogokat maximalizáló tervezetet. Teltek a hetek, hónapok, és sehol semmi. Belső vitákban, külső egyeztetésekben őrlődtek az elképzelések, míg végre a parlament asztalára kerülhetett a magyar képviselők által felvállalt javaslat. Egy már létező törvényt pontosító, hiányosságait javító, egyértelműsítő módosítócsomag, amely nem tesz egyebet, csak a valósághoz, no meg Románia nemzetközi vállalásaihoz igazítja a korábbi jogszabályt. Azt tényszerűsíti, amiről a világ már rég azt hiszi, hogy valóság abban az országban, amelynek vezetői nem győzik hirdetni minden fórumon, mily példásan rendezték a kisebbségek helyzetét. Mindezek dacára – vagy talán éppen ezért – nagyon fontos az a módosítócsomag, amely végre elkészült. Zavaros, sokféleképpen értelmezhető jogszabályok között tenne rendet, húszról tíz százalékra csökkentené az anyanyelvhasználati küszöböt, pontosítja az intézmények kötelezettségeit, és büntetéseket is előír, ha nem hajlandóak alkalmazkodni az előírásokhoz. Ha elfogadják, végre valósággá válik, hogy írásban és szóban is magyarul kommunikálhatunk a különböző rendű-rangú közintézményekkel, és szabadon használhatjuk regionális szimbólumainkat, tételesen a székely vagy az Erdély-zászlót is. Ha elfogadják... A tervezet benyújtása minden bizonnyal a kormánypártokkal folytatott egyeztetések miatt (is) késlekedett, hisz támogatásuk nélkül esély sincs elfogadására. Zárójelbe kerültek azonban a még fontosabb célkitűzések, a román politikai elitet felvonultató RMDSZ-kongresszuson például egyetlen szó sem hangzott el az autonómiáról, és Kelemen Hunor szövetségi elnök minden alkalommal későbbi, megfelelő időpontra ígéri a szövetség által kidolgozott, felvállalt autonómiastatútum beterjesztését. Fontos lépés lenne e most elkészült jogszabálycsomag elfogadása, de hány meg hány törvény létezik jelenleg is, amelyeket nem hajlandóak betartani a román hatóságok. A székelyföldi autonómiának valóban jelentős komponense, hogy regionális hivatalos nyelv legyen a magyar, de semmiképpen nem válthatja azt ki ez a jogszabály. Valós előrelépés helyett ismét csak araszolgatunk, alacsony mércékkel és kevés reménnyel kikövezett úton, egy nagyon bizonytalan jövő felé.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A család a szeretetről szól
Labdázni, zsákban ugrálni, bohóccal huncutkodni vagy éppen csúszdázni szaladtak a gyerekek, a lányok zöme arcfestésre várt, mások anya, apa ölében sorakoztak, míg elkészültek a kutyus alakúra csavart vagy kívánság szerint éppen karddá igazított színes lufik. Örökbe fogadott gyermekeket és családjaikat ünnepelték a Benedek-mezőn tegnap.
Kellemes zene és gyermekzsivaj töltötte be a tábort és környékét vasárnap, a szervezők – a Pro Adopt Egyesület, valamint a gyermekjogvédelmi hivatal munkatársai – már reggel azon szorgoskodtak, hogy kellemessé, tartalmassá tegyék a gyermekek és szüleik napját. Háromszék mellett Brassó, Szeben és Fehér megyéből, de a fővárosból is eljöttek az örökbe fogadó családok gyermekeikkel, éves találkozóik sorában immár tizenkettedik alkalommal ünnepeltek együtt. Külső szemlélőként úgy tűnt, egyetlen nagy családról van szó, amelynek tagjai jól ismerik egymást, és ahol a gyermekek a legfontosabbak. Egy jókedvű, virgonc kislánnyal, a kétéves Orsikával többször is keresztezik egymást útjaink. Édesanyja fáradhatatlanul, mosolyogva szalad utána. Két év várakozás és megújított iratok előzték meg a találkozásukat. December 8-a óta vannak együtt, azóta nagyon megváltozott az életük, minden más – mondja. Szavai, mozdulatai, mosolya boldogságról árulkodott. „A család a szeretetről szól, és nem a DNS-ről” – ezekkel a szavakkal üdvözölte a vendégeket Vass Mária, a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság vezetője. Mint mondta, nem az számít a gyermek életében, hogy ki a vér szerinti rokona, sokkal inkább az, ki veszi körül szeretettel. Számukra az a közeg jelenti az igazi családot, ahol örülnek létezésüknek és elfogadják őket – hangsúlyozta. Lapunk érdeklődésére kifejtette: míg tavaly 18 bizonylatot adtak ki olyan családoknak, akik örökbe fogadhatnak, idén már nyolcat, az örökbe adható gyermekek száma az előző évben 27 volt, ebben az évben pedig már 21-et jegyeztek. Örökbeadás céljából ebben az évben 13 gyereket helyeztek el, míg egy évvel ezelőtt összesen 17-et. A véglegesített örökbeadások tekintetében is reményt keltőek az adatok, idén már 11-et, tavaly egész évben pedig 13 ügyet zártak le. Vass Mária nagyon fontosnak tartja, hogy a 13, örökbeadás céljából elhelyezett gyermek közül hét a nehezen örökbe adhatók köréből került ki, életkoruk szerint 4 és 14 év közöttiek. Pozitív változásként értékelte, hogy a vonatkozó jogszabály lehetővé teszi, hogy részletesebben ismertessék ezeket a gyermekeket. Ezáltal a család nem csupán egy adathalmazzal találkozik, papírokat lát, hanem személyesebb információkhoz jut, betekintést nyerhet a gyermek múltjába is, fényképről megismerhetik, és ez felkelti az érdeklődésüket. Példaként említette azt a 14 éves lányt, akit múlt héten helyeztek el Fehér megyében. „Csodálatos dolog, hogy ennyi gyermeknek megadatott az, hogy egy igazi családba kerüljön” – összegzett. A Benedek-mezei rendezvény és a Pro Adopt Egyesület országos viszonylatban is egyedi – értékelte tegnap Iulia Matei. Az országos örökbefogadási hatóság tanácsadója szerint, bár a szakhatóságok más megyékben is szerveznek hasonló találkozókat, az örökbe fogadott gyermekek szülei azonban csupán megyénkben tömörültek egyesületbe. Elmondta, országszinten jelenleg mintegy háromezer örökbe fogadható gyermeket tartanak nyilván, és sok család kíván gyermeket befogadni, meglátása szerint ezt a vonatkozó, tavaly módosított jogszabály is bátorítja. Sok-sok közös játék mellett tegnap pónilovak is szórakoztatták a gyermekeket, míg a szülőknek és szakembereknek közös beszélgetésre adódott lehetőség. Eközben a közelben a Szabadtűzi Lovagrend tagjai élükön Dobai Lászlóval – a Bertis, illetve a Tribel támogatásával – a közös ebéd elkészítésén dolgoztak.
Demeter Virág Katalin / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kulcsár-Terza József: Be kell terjeszteni az autonómiastatútumot
Jó és fontos a közigazgatási törvény módosítására benyújtott javaslatcsomag, de ez még nem elegendő – véli Kulcsár-Terza József képviselő. Sok gondra – az anyanyelv és a szimbólumok használatára – megoldást nyújtana, de az autonómiaköveteléseket nem váltja ki, éppen ezért fontolóra kell venni a statútum mihamarabbi parlamenti beterjesztését – véli az MPP-s politikus.
„Ha normális országban élünk – amint azt a miniszterelnök szereti hangsúlyozni –, akkor elfogadja a parlament az RMDSZ által hét elején beterjesztett javaslatcsomagot. Ha leszavazzák, vagy halogatják vitáját, akkor baj van, és ezt nem szabad majd szó nélkül hagyni” – fejtette ki Kulcsár-Terza. Tudomása szerint volt egyeztetés a kormánypártokkal, de az idő mutatja meg, mennyire veszik azt komolyan. Ha egy hónapon belül semmilyen elmozdulás nem történik, akkor lépniük kell, annál is inkább, mert az RMDSZ vezetői több ízben nevezték az SZDP-vel kötött egyezségük szakítópróbájának javaslataik elfogadását. A képviselő kitart korábbi álláspontja mellett: minél hamarabb, még idén be kell terjeszteniük az autonómia¬statútumot, ha jövőre, a nagy román centenárium évfordulójára halasztják, a románok heccként értelmezhetik. Meglátása szerint ennek prioritást kellene élveznie, közösen kellene kiállniuk az egyetlen, mindenki által elfogadott autonómiatervezet mellett.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bukarest a nyelvoktatási hálózat bővítésével próbálja védeni a külhoni románság nemzeti identitását
A román nyelvoktatás az identitásmegőrzés kulcskérdése a külföldön élő románság számára, ezért Bukarest bővíteni akarja a külföldi nyelvoktatási hálózatot – hangoztatta Andreea Pastirnac, a külhoni románságért felelős miniszter egy az elvándorolt románságról szóló vasárnapi rendezvényen.
A szaktárca vezetője arra figyelmeztetett, hogy egyre több külföldre települt román családban a gyermekek – bár tudnak románul – már nehezen tudják kifejezni magukat anyanyelvükön.
Pavel Nastase oktatási miniszter beszámolt arról, hogy a külföldi román nyelvoktatási programban jelenleg 134 tanár vesz részt, akik több mint 12 ezer gyereket tanítanak 859 csoportban, 523 iskolában. Hozzátette: a külföldre települt románok gyermekei számára Romániában csaknem 5900 helyet tartanak fenn az állami felsőoktatásban.
Nastase szerint arra lenne szükség, hogy a befogadó országokban, ahol nagyszámú román közösségek élnek, bekerüljön az iskolában oktatható idegen nyelvek közé a román nyelv.
Liviu Papadima, a rendezvényt szervező Bukaresti Tudományegyetem rektorhelyettese szerint a román nyelvtanfolyamokat tavaly mintegy 7200 tanuló végezte el Spanyolországban és 4500 Olaszországban. Megszervezésük nem könnyű feladat, hiszen a tanintézmények, és helyhatóságok rugalmas hozzáállására és megfelelő nyelvtanárra van szükség – tette hozzá.
A külhoni románság napját 2015 óta május utolsó vasárnapján ünneplik. Ebből az alkalomból Klaus Johannis államfő is köszöntötte külföldön élő honfitársait.
„Azt szeretném, hogy a románok, bárhol is élnének és bármilyen területen is dolgoznának, támogassák egymást, és vegyenek részt az őket is érintő döntések meghozatalában” – olvasható az elnök üzenetében. Rámutatott: a román állam azzal fejezheti ki elismerését a külföldön dolgozó nagyszámú románság iránt, ha segíti őket. Johannis szerint tavaly történt „némi előrelépés” a konzuli szolgáltatások bővítése és az oklevelek honosítása terén, de sok még a tennivaló.
Az utóbbi negyed évszázadban – de főleg a román uniós csatlakozás óta eltelt évtizedben -legalább hárommillió román állampolgár hagyta el szülőföldjét és költözött Nyugatra. Romániának csaknem 23 millió állampolgára van, az ország állandó lakossága viszont a 2011-es népszámlálás szerint 20 millió alá csökkent. MTI; Népújság (Marosvásárhely)

Épületek „kisebbségi sorban”
Fotókiállítás és könyvbemutató a várban
Csütörtökön délben a marosvásárhelyi vár Szűcsök bástyájában két esemény is volt a városnapok keretében. Both Gyula, a Marx József Fotóklub elnöke megnyitotta azt a tárlatot, amely a városról készült egykori és jelenlegi fotókat teszi közszemlére. A tárlat érdekes időutazást kínál azoknak, akik néhány évtizeddel ezelőtt jártak az egykori utcákon, hiszen visszavarázsolhatják azt az időszakot, amikor kevés tömbház „rondította” el a városképet.
Az érdeklődők kézbe vehették Ferencz András fiatal fotós A kő marad című albumát, amelyben több erdélyi kastély fotója található. Hatvannégy oldalon huszonhat kastélyról 45 igényes fotó készült, ezekhez rövid, magyar–román és angol felirat tartozik. A fényképeket egy pályázat során készítette, több helyen volt kiállítva és innen jött az ötlet, hogy albumban is elérhetővé tegye a fotós az alkotásokat. Olyan épületek ezek, amelyek az enyészet sorsára jutottak, néhányat megpróbáltak feljavítani, de legtöbbjük siralmas állapotban van, híven tükrözi a hányatott sorsú arisztokrácia közelmúltját, illetve a tulajdon-visszaszolgáltatást követő állapotokat. A megnyitót és a könyvbemutatót követően a szerző dedikált.
VAJDA GYÖRGY / Népújság (Marosvásárhely)

Egyéves a Nők a Nőkért Gizella Egyesület
Sok, színes, közösségépítő programot terveznek
Egyéves múlt a Nők a Nőkért Gizella Egyesület, amelynek elmúlt évi tevékenységét tesszük mérlegre Zámbori Magdolna elnök és Vass Csilla titkár társaságában.
– Hölgyeim, milyen célokat tartottak a legfontosabbnak az Egyesület tavalyi tevékenységében?
– Legfontosabbnak tartottuk megismertetni az emberekkel a civilszervezetünket, ezért az arad-gáji katolikus templomban karácsonykor is, húsvétkor is apró ajándékokat osztogattunk – kezdi Vass Csilla. – Anyák napjára és Nőnapra virággal kedveskedtünk a hölgyeknek, a templombúcsú alkalmával a résztvevők között kiosztottuk a Gizella-ima kinyomtatott példányait.
– Miből fedezték az ajándékozást? Visszhangra talált-e az emberek, a hívek körében a törekvésük, gyarapodott-e a támogató tagságuk?
– Megalakulásunk óta sikerült önkéntes támogatókat is találnunk – kapcsolódik a beszélgetésbe Zámbori Magdolna –, az ő anyagi támogatásaikból finanszírozzuk a tevékenységünket, de számítunk a személyi jövedelemadó azon 2%-ára is, amivel mindenki támogathatja a civilszervezeteket. Tavaly ebből a forrásból is támogatták egyesületünket.
– Milyen programokat szerveztek az elmúlt évben?
– Az összesítésből kiderült, hogy tavaly 52 aktív napot tudhatunk magunk mögött, ami azt jelenti, hetente általában egy napot az arad-gáji közösségért dolgoztunk. A velük való folyamatos együttlét, gondjaik lereagálása meghozta a gyümölcsét, hiszen mind többen álltak mellénk. Sokan adtak hangot hálájuknak, amiért rájuk is gondoltunk. Gizella-napkor mindenki megkapta a kinyomtatott imát, amiért ugyancsak hálálkodtak, ezért úgy érezzük, sikerült megvetnünk a lábunkat. Tehát elindultunk valahonnan, ahonnan a város felé is ki szeretnénk terjeszteni a munkánkat.
– Mit kell tenni a Gizella-imával?
– Azt bármilyen alkalommal el lehet mondani, de Boldog Gizellának a szentté avatásáért a Gizella-litániákon szoktunk imádkozni. Úgy érezzük, az elmúlt év alatt elértük az elénk kitűzött célt. P. Böjte Csaba testvért is megajándékoztuk a dr. Faltin Erzsébet által írt A királyné című kötettel, egyben megkérdeztük, hogy áldásos munkája mellett tudna-e Boldog Gizella hírnöke is lenni? Erre azt felelte: házi feladatnak tekinti. Komolyan vette, ami abból is látszik, hogy nagyon sok prédikációjába belefoglalja Szent Istvánt és Boldog Gizellát. Beszél az egyház- és hitépítő munkájukról. Bizakodunk abban, hogy Csaba testvér jóvoltából mind többen felfigyelnek Boldog Gizellára, akinek a szentté avatását ezzel is előre tudjuk mozdítani.
– Dédelgetnek-e olyan tervet, hogy az Egyesület autóbuszos kirándulást szervezne Németországba, felkeresné Boldog Gizella sírját?
– Én személyesen jártam ott – válaszolja Zámbori Magdolna –, pontosan nem tudom, melyik évben, de 2010 táján történt, hogy a mezőhegyesi és a marosludasi hívekkel közösen dr. Faltin Erzsébet, A királyné című monumentális mű szerzője zarándoklatot szervezett Passauba. Akkor, több mint 1000 év után, Szent István és Boldog Gizella ereklyéi újra egyesültek. Természetesen gondoltunk zarándoklat-szervezésre, de az első évi tervünkbe nem tudtuk belefoglalni. Első évben legfontosabbnak tekintettük az Egyesület céljainak megismertetését, illetve felkutatni a működés hosszú távú biztosításához szükséges támogató tagságot.
– Nem zavarja-e önöket, hogy bizonyos programjaik visszatetszést keltenek némely emberekben? Gondolok itt elsősorban az oktatási fórum megszervezésére, ami a pedagógusok körében nem talált visszhangra. Úgy érzik, hogy az anyanyelvű oktatásnak a reformálása az önök feladatkörébe tartozik?
– Mi elsősorban szülőkként kezdeményeztük a jelzett vitafórumot, hiszen az Egyesület elnökségi tagjai egyben szülők is vagyunk. Éppen ezért fontosnak tekintettük, hogy valamilyen formában elinduljon egy vita, ami valamikor oda vezethet, hogy a pedagógusok és a szülők tábora őszintén elbeszélgessen. Jól tudjuk, hogy a szülők a pedagógusokkal folytatott dialógusban teljesen másképp nyilvánulnak meg, mint amikor maguk között beszélgetnek. Ez komoly oka lehet annak, hogy a szülők az állam nyelvén taníttatják a gyermeküket, fokozva az anyanyelvű oktatás gondjait. Jó példa erre az Aurel Vlaicu Általános Iskola, ahol a gyermekeink tanulnak, de nem biztos, hogy ősztől lesz-e különálló magyar ötödik osztály. Viszhányó Aranka aligazgató közbenjárására az iskola vezetőségének jóváhagyták a minimális 10 fős V. osztályt, amihez azonban legkevesebb 10 magyar diákra van szükség, csakhogy jelenleg csupán heten vannak. Részünkről a kezdeményezés mindenfajta rosszindulat nélkül teljesen tiszta volt, mindenképp az anyanyelvű oktatásnak a javát akartuk. Éppen ezért felkerestünk vegyes házasságban élő vagy olyan magyar családokat, amelyeknek a gyermekei nem anyanyelven tanulnak. A velük folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy a gondok legtöbbje a kommunikáció hiányából ered, tehát kézzelfogható, bizonyítható érvekkel kell alátámasztani az anyanyelvű oktatásnak a hatékonyságát, a szükségességét. Mindehhez azonban meg kell találni a megfelelő kommunikációt, amivel az érvényesülés érveit is tolmácsolni lehet. Az internetes módszerrel megkeresett vegyes családok visszajelzéseiből kiderült: ha nem is azonnal a magyar oktatásba, de előzetesen magyar közösségbe szívesen engednék a gyermekeiket ismerkedni, barátkozni. Ha bekerülnek egy ilyen társaságba, ahol gyakorolhatják az anyanyelvüket, sokkal könnyebben hajlanak az oktatás felé is. Ehhez viszont valamilyen módon kommunikálni kell e családokkal!
Jövőbeli tervek
– Ne bonyolódjunk túlságosan az oktatásba, inkább térjünk át az Egyesület jövőbeli terveire!
– Szeretlek apa! címmel pályázatot hirdettünk az apának címzett versíró pályázatra. Az ötlet az apáktól származik, akik a nőnapi és az anyák-napi ünnepségeken gyakran szóvá teszik, hogy őket soha nem ünneplik, köszöntik. Utánanéztünk: Romániában 2010 óta iktatták törvénybe, hogy az anyák és az apák napját minden év májusának második vasárnapján, együtt kell megszervezni. Példának okáért idén, Aradon a Család Napja elnevezéssel szerveztek közös programot. Magyarországon június utolsó vasárnapján tartják az Apák Napját, világszerte azonban februártól novemberig sok programot szentelnek az apáknak.
– Önök hogyan képzelik megszervezni az apák-napi ünnepséget?
– Úgy gondoljuk, ha az anyák napjával közösen ünnepelnénk, az tompítaná az apák-napi részét, ezért inkább a magyarországi hagyomány szerint június utolsó vasárnapján szerveznénk meg. A meghirdetett pályázat szerint a június 19-ig beküldött, apákhoz szóló verseknek a szerzőit megkérnénk, hogy szavalják el vagy olvassák fel költeményeiket. E-mailen augusztus 28-a beküldési határidő. A beérkezett versek elbírálására felkérünk egy szakavatott zsűrit, amelynek tagjai kiválasztják azokat, amelyek belekerülhetnek a Szeretlek Apa! című kötetbe, amihez hasonlóról nincs tudomásunk. Szeretnénk tisztázni: nemcsak gyermekek, hanem felnőttek verseire is számítunk, hiszen mindenkinek van vagy volt édesapja, aki bizonyára megérdemel egy szívből jövő verset.
– Milyen további terveik vannak erre az évre?
– Az említett, nyár eleji projektünk előtt anyák napján Aradon minden egyes magyar tagozaton dolgozó pedagógust felköszöntöttünk. Mindnyájan örvendtek neki, reméljük, hogy a szeretetből és szívből szervezett tevékenységeink mellé állnak. Szeretnénk biztosítani őket, hogy mindent az anyanyelvű oktatásunkért, a diáktoborzás előmozdításáért teszünk.
– Hozzávetőleg hányan vesznek részt az önök által meghirdetett programokon?
– Legnépszerűbb volt a fennállásunk féléve alkalmából szervezett töltött káposztás fogadásunk, amely komoly programmal, nagy részvétellel zajlott le, a Duna TV is filmet forgatott róla. Ugyanakkor egész évben jönnek-mennek az adományok, amelyeket ahogy kapjuk, adjuk is tovább. Mintegy 1000 kilónyi élelmiszer, ruhanemű, lábbeli, könyv érkezett hozzánk, adtuk tovább a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kisiratosi és az arad-gáji gyermekotthonba. Ugyancsak a gáji gyermekek egy fogorvos jóvoltából ingyenes fogászati kezelésben is részesültek. Megragadjuk az alkalmat ezúttal is köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt évben bármivel is támogatták vagy a jövőben támogatni kívánják az Egyesületünket. Abban reménykedünk, hogy a jelenlegi 31 fős támogató tagságunk létszáma tovább fog gyarapodni, ezért szeretettel várjuk mindazokat a hölgyeket és urakat, aki csatlakozni kívánnak az Egyesülethez, amelynek a programjaiban is aktívan részt kívánnak venni.
– Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok a további programjaikhoz.
– Mi köszönjük a lehetőséget.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Holokauszt-megemlékezés Kolozsváron
A volt Postakert (ma Caragiale) parkban található Holokauszt-emlékműnél kezdődött és a Horea utcai zsinagógában folytatódott a megemlékezés. Szabadság (Kolozsvár)

Felfüggeszti az észak-koreai munkaerőimportot Románia, Csehország és Bulgária
Felfüggesztette hétfőn Bulgária, Románia és Csehország az észak-koreai munkaerőimportot, miután a phenjani hatóságokról kiderült, hogy állítólag visszatartja az állampolgárok által külföldön keresett pénzt – jelentette be a Yonhap hírügynökség szerint Bulgária dél-koreai nagykövetsége.
„Bulgária, Románia és Csehország precedenst teremtett a munkaerőimport leállításával, miután megvizsgálták, milyen bánásmódban részesülnek a határon túl dolgozó észak-koreai állampolgárok. Az, hogy ez a három kelet-európai ország nem fogad több észak-koreai dolgozót, példaértékű abban, hogy milyen aktív lépéseket tehetnek az államok az elkobzások ellen” – áll a nagykövetség közleményében.
A munkaerőexport Észak-Korea számára komoly bevételi forrást jelent. Másfelől a phenjani kormányt modern rabszolgaság vádja is éri, mivel az országban nagyon rosszak a munkakörülmények, a külföldön dolgozókat pedig megfosztják keresetüktől.
Megközelítőleg 50–60 000 észak-koreai dolgozik külföldön, elsősorban a bányaipar, erdészet, textil- és építőipar terén. Észak-Korea állítólag évi több mint 100 millió dolláros bevételre tesz szert a külföldön dolgozó állampolgárok révén. Szabadság (Kolozsvár)

Anyanyelv, idegen nyelv, hivatalos nyelv
Több kedvező, az erdélyi magyarok komfort- és otthonosságérzetét növelő fejlemény is történt az elmúlt időszakban az anyanyelvhasználat biztosítása terén. Kolozsváron kikerült a kincses város magyar nevét is tartalmazó, háromnyelvű helységnévtábla, Zilahon pedig megszületett az önkormányzati határozat ugyanerről. Persze jobb lett volna, ha mindez mondjuk másfél évvel ezelőtt megtörténik, és valljuk be: a mostani előrelépéshez nagyban kellett, hogy a románság számára ma már nem bír különösebb téttel egy település magyar megnevezésének feltüntetése. Sokkal keményebb diónak ígérkezik viszont annak a törvénymódosító javaslatnak az elfogadtatása, amelyet a múlt héten terjesztett be a parlamentben az RMDSZ, és amely az anyanyelvhasználati jogokat bővítené. A kezdeményezés a jelenlegi húszról tíz százalékra csökkentené azt a küszöbértéket, amely fölött egy kisebbség tagjait anyanyelvhasználati jog illeti meg a helyi közigazgatásban. A javaslat alternatív küszöböt is bevezetne, hogy a nyelvhasználati jogokat az arányukban kicsi, de létszámuk alapján mégis jelentős kisebbségi közösségek is élvezhessék.
Ma még nem tudjuk, miként viszonyulnak az előterjesztéshez a román koalíciós pártok, fel mernek-e vállalni egy ilyen kisebbségbarát intézkedést, éppen a nagy román egyesülés centenáriumának közeledtével. Ám ha lassan is, mégis tetten érhető a szemléletváltás, lám, odajutottunk, hogy a hivatalban lévő román tanügyminiszter szerint idegen nyelvként kellene oktatni a román nyelvet a külföldön letelepedett románok gyermekei számára. Ugye emlékszünk, milyen felhördülést váltott ki, amikor mi kértük itthon ugyanezt a magyar diákok számára?
Azonban ami a többség számára soknak tűnhet, az nekünk, magyaroknak meg éppenséggel kevés, vagy legalábbis nem elegendő. Talán még emlékszünk, hogy az RMDSZ tavalyi választási programjában hangsúlyos fejezetet kapott a magyar nyelv hivatalos székelyföldi státusának az elérése, részben ezzel kérték a szavazatunkat. Márpedig a mostani javaslatban ez nem szerepel, a küszöbleszállítás és -létrehozás pedig nem egyenértékű egy nyelv hivatalos státusával.
Ugyanakkor még ha át is megy a mostani, „lájtosabb” tervezet, nagyon fontos lenne rávezetni, ösztönözni az erdélyi magyarokat – élen a politikusokkal, önkormányzati képviselőkkel –, hogy éljenek is nyelvhasználati jogaikkal. Korábban lapunk is feltárta, hogy sokan azokban a polgármesteri hivatalokban sem próbálnak magyarul ügyeket intézni, ahol erre mód lenne, számos települési önkormányzat magyar tanácsosai pedig a testület ülésein rendszerint a román nyelvet választják, mert úgy „praktikusabb”, és baj sincs belőle. Márpedig, ha tartalommal akarjuk feltölteni a szerzett, illetve a kivívni óhajtott jogokat, akkor ezen a mentalitáson változtatni kell. Az olyan – megtörtént – esetekkel pedig végképp le kell számolni, hogy egy megyei szociális és gyerekjogvédelmi igazgatóságon megszólnak, megaláznak egy fogyatékos gyerekével bizottság elé álló magyar szülőt, amiért nem beszél tökéletesen románul. Ráadásul olyan intézményről van szó, amelyet történetesen magyar tisztviselő irányít. Ha kicsit is adunk magunkra, nyelvhasználati jogaink kiterjesztésének igényével párhuzamosan megpróbáljuk felszámolni az ilyen helyzeteket.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Megérdemli a tízest a TESZT
Intimitás, hangokkal való kommunikáció és szavak nélküliség – vasárnap este zárul a tizedik Temesvári Eurórégiós Színházi Találkozó, a TESZT.
A Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozón (TESZT) először résztvevőnek nem egyszerű megfogalmaznia a fesztivállal kapcsolatos gondolatait és érzéseit, hiszen a felvonultatott produkciók és performanszok mintha folyamatos hasba rúgást, a megszokott medrekből való kizökkentést jelentenék és okoznák.
A tizedik születésnapját ünneplő, május 21-én kezdődött és vasárnap este záruló TESZT messzemenően kiállta a jubileumi évforduló próbáját,
olyan, akár összművészeti fesztiválnak is beillő válogatást sikerült összegyűjteni, aminek egyhuzamban való megnézése és megtapasztalása csak kevesek kiváltsága. Páros és tömeges intimitás, őszinteség, „egyszerű, de nagyszerű"-ség, letaglózás, kényelmetlenül érzés – az elmúlt nyolc napban a TESZT-előknek lehetőségük volt egyfajta érzelmi hullámvasúton utazni. Nehéz valamiféle sorrendet felállítani a produkciók között, a kommunikációs formák különbözősége miatt nem is lenne sok értelme.
Történetmesélés főnévi igenevekkel és hangokkal
Valamit azonban mégiscsak elsőként kell megemlíteni, legyen ez most a holland BOG társulat, amely két produkcióval érkezett Temesvárra, előadásai után – más produkciókhoz képest – mintha többen maradtak volna a gondolatok kifejezésére alkalmas szavak nélkül. A Kísérlet az élet újrarendezésére című darab nyelvi és díszlet szempontjából végtelenül leegyszerűsített, a négy szereplő végig főnévi igeneveket, határozószókat, mellékneveket sorol, amelyekkel végigjárják az élet egyes, legtöbbünk számára ismerős szakaszait.
Az egyszerre nosztalgikus, önironikus, néhol ijesztő és elszomorító történet is az egyszerűség hatását kelti, mintegy felülről szemlélteti, hogy az élet általában csak az egyén adott helyzetében tűnik bonyolultnak és elviselhetetlennek.
BOG másik előadása Lisa Verbelen One című szólóperformansza volt, amelyben teljesen újszerű módon, szó szerint hangvonalakkal kommunikál az előadó térről, időről, érzésekről, gondolatokról, az ezek alkotta végső forma, a zene pedig a folyamat során születik meg bennünk. Ugyancsak zenei kommunikációs eszközökkel él az olaszországi Lecce város Koreja Színházának társulata, amely Katër i Radës. A hajótörés című előadásában az opera műfaján és a kaotikus, felkavaró, zűrzavarosnak tűnő zenén keresztül dolgozza fel azt az 1997-es esetet, amikor egy – nőkkel, férfiakkal és gyermekekkel teli – albán hajó elsüllyedt az olasz partokhoz közel.
Ernelláék helyett ezúttal Kálmánékhoz látogattunk el
A hagyományosabb vonalat képviselte a TESZT-en immár visszajáró vendégnek számító Hajdu Szabolcs rendező, akinek Kálmán-nap című előadása szorosan kapcsolódik előző, Ernelláék Farkaséknál című produkciójához, amelyből nagy sikerű film is készült. A Kálmán-napban is hasonló szituációba csöppen a néző: két, mintegy húsz éve együtt élő házaspár életébe leshet be, és láthatja azokat a helyzeteket, amelyek bárki számára ismerősek lehetnek.
Felmerülhet a kérdés, hogy az Ernelláék után szükség van-e egy ugyanolyan műfajban, formában és stílusban megalkotott előadásra, a Kálmán-nap azonban jóval intimebbnek, egyszerűbbnek, de mélyrehatóbbnak tűnik.
Az előadást követő közönségtalálkozón ezt Hajdu Szabolcs is megerősítette, elmondta, hogy míg az Ernelláék próbafolyamata során soha nem merült fel, hogy önmagukat játsszák, a Kálmán-nap esetében már komoly – belső és egymás közötti – konfliktusok alakultak ki a személyes vonatkozások miatt.
Az előadásban ezúttal is szereplő rendező azt is elárulta, hogy erdetileg nem az Ernelláék kvázi ikertestvérét akarták megalkotni, de „így jött össze". A tizedik TESZT vasárnap este Ivo Dimcsev bolgár előadó Songs from My Shows című koncertjével zárul. A provokatív és merészen fizikális darabjairól ismert előadó erre a produkcióra tizenöt dalt választott ki előadásaiból, amelyeket különálló, független darabokként mutat be.
Kőrössy Andrea / Krónika (Kolozsvár)

Újabb díjat kapott Szabó Attila
Gödöllő város különdíját kapta az udvarhelyi tévés, a Méregzöld meséket illette az elismerés.
Nemzetközi természetfilm fesztivált tartottak a magyarországi Gödöllőn a hét végén – a rangos fesztiválra a székelyudvarhelyi Aves Média vezetője, Szabó Attila a Méregzöld mesék című filmjével nevezett és azzal Gödöllő Város Különdíját érdemelte ki.
A film a székelyföldi falopásokról, illetve a famaffiáról szól, 2015-ben készült, azóta sok helyen levetítették, illetve több szakmai díjat is kapott
KATONA ZOLTÁN / Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Beszélni kell a gondjainkról
A titkosszolgálat vezet
A román sajtó szinte egyáltalán nem érdeklődött a képviselőház emberi jogi albizottságának székelyföldi látogatásáról – mondta el Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke, aki az RMDSZ listáján nyert parlamenti mandátumot.
– Bezzeg, amikor a „székely terroristákról” kellett írni, akkor itt voltak, azt kellett népszerűsíteni, amikor azonban rólunk, a mi jogainkról, sérelmeinkről van szó, arról mélyen hallgatnak – mondta pénteki sajtóértekezletén Kulcsár-Terza. – Ezt az országot a mai napig a titkosszolgálatok irányítják, ők diktálják, hogy mikor, mi történjen – ez rendkívüli módon megnehezíti a munkánkat.
A képviselő pozitívnak értékelte a képviselőház magyar ügyekkel foglakozó albizottságának háromszéki látogatását, mert a találkozók során, „majdnem teljes képet” kaphattak azokról a gondokról, amelyekkel a helyi többség szembesül.
– Nagy előrelépésnek tartom azt is, hogy a bizottság felkért, hogy tartsak előadást a bizottságban Székelyföldről, hogy jobban megismerjék a régiót. Természetesen nagyon szívesen vállaltam – mondta a képviselő.
Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Iskolanap és könyvtáravató Uzonban
A jövőépítés jegyében
Az elmúlt hétvégén immár tizenharmadik alkalommal rendezték meg Uzonban a községi napokat, melynek az ilyenkor szokásos lacikonyhás vásári forgatagon, szórakoztató műsorokon és közös mulatságon kívül, pénteken két kiemelkedő mozzanata volt: az iskolanap és a könyvtáravató.
„Uzon a holnapért, a fenntartható fejlődésért” jelmondattal szervezték meg a Tatrangi Sándor Általános Iskola napját, melynek idei tematikája a természetvédelem volt. A nagyközség pedagógustársadalma ugyanis hiszi és vallja, hogy jövőt csak természetkímélő és környezetbarát magatartásra lehet építeni. Az ünnepi rendezvényt Szabó Margit igazgatónő nyitotta meg, két nyelven elmondott köszöntőjében az eredetileg sokszínű, de az ember, romboló tevékenysége következtében egyre szürkébbé és barátságtalanabbá váló természet még megmaradt értékei megóvásának fontosságára hívta fel a hallgatóság figyelmét. Dr. Ráduly István polgármester az önkormányzat nevében szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozván, hogy életünk minden pillanata egy újabb lehetőséget rejt magában, az viszont már rajtunk múlik, hogy tudunk-e élni vele, képesek vagyunk-e a magunk és mások javára fordítani.
Bartók Enikő Anna tanfelügyelőnő ez alkalomból elhangzott véleménye szerint egy iskola értékét nem csak a tanulmányi eredmények határozzák meg, hanem az ott végzett diákok felelősségérzete, értékrendje, a kihívások megválaszolásának képessége és a természethez való viszonyulásuk is.
A beszédek után az I–IV. osztályos tanulók, Oxigén nevet viselő előadása következett, mellyel szintén a természet megóvásának szükségességére hívták fel a figyelmet. Ezt követően pedig az V–VIII. osztályosok mutatták be Beke György írása nyomán született összeállításukat, majd a tűz, víz, levegő témakörben kiírt pályázatok nyerteseinek díjazása következett. Példaértékű munkásságáért Pénzes Klára, Tatrangi Sándor és Vargha Orbán Csaba, pedagógusi díjban részesült. Az iskolanap a falu nagy szülöttje, Beke György, valamint a pedagógusok emlékére állított kopjafák koszorúzásával ért véget.
Délután, érdeklődők népes tábora jelenlétében avatták fel az Erdélyi Lajos Községi Könyvtár 1939-ben épített és 2015–16-ban felújított régi új otthonát. Az egybegyűlteket köszöntő dr. Ráduly István polgármestertől megtudhattuk, ennek megvalósítása egy európai uniós pályázat elnyerése és az önkormányzat hozzájárulása révén vált lehetségessé. Szonda Szabolcs az általa vezetett Bod Péter Megyei Könyvtár nevében értékes könyveket adományozott a tevékenységét újraindító intézménynek, melyben az elöljáró ígérete szerint kéthavonta tartanak író–olvasó találkozókat.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ne Bukarestben döntsenek a bérekről!
Antal nem túl derűlátó
Antal Árpád szerint az egységes bértörvény lehetőséget biztosít az önkormányzat számára, hogy megtalálja a megfelelő arányt a felelősségvállalás mértéke és a bérezés között.
Sepsiszentgyörgy polgármestere sajtótájékoztatóján a szenátus által már elfogadott közbérezési törvénytervezet kapcsán elmondta, mérsékelt optimizmussal követi az eseményeket, mivel már megérte azt, hogy a román parlament elfogadott egy bérezési törvényt 2010-ben, amit azóta sem alkalmaztak, és tart attól, hogy ez a jogszabály is hasonló sorsra jut.
Leszögezte, a tervezetről jó a véleménye, különösen arról a részről, ami az önkormányzati bérezéseket szabályozza. „Úgy gondolom, hogy a helyi pénzügyi autonómia irányába mutat ez a törvény olyan értelemben, hogy végre nem Bukarestből mondja meg valaki azt, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnál egy jogásznak mekkora legyen a fizetése, hanem meghatároz egy alsó és egy felső határt, ami között a választott testület dönthet arról, hogy mekkora fizetést biztosít különböző munkatársaknak”, magyarázta Antal. A városvezető szerint ez azért rendkívül fontos, mert végre lehetőséget biztosít az önkormányzat számára, hogy megtalálja a megfelelő arányt az elvégzett munka minősége, mennyisége, valamint a felelősségvállalás mértéke és a bérezés között.
Készített egy kimutatást is, amiből kiderült, hogy 2008 után nagy volt az ingadozás az önkormányzati alkalmazottak számát illetően: 2009 és 2013 között jelentősen többen távoztak, mint ahányat tudtak alkalmazni, és ez legyengítette az önkormányzatot. 2017 az első év, amikor átbillent pozitívra ez a mérleg, fűzte hozzá Antal.
Kiss Edit / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Megvannak az országos döntősök
Népdalvetélkedőt rendeztek
Május 25–26-án a kézdivásárhelyi Vigadóban tizenkettedik alkalommal rendezték meg a Háromszéki Népdalbarátok Vetélkedője megyei szakaszát.
A Molnár Józsiás Általános Iskola által szervezett megmérettetés két kategóriában zajlott, csütörtökön az előkészítő–negyedik, pénteken az V–VIII. osztályosok léptek színpadra. „Mindkét csoport első helyezettjei vehetnek részt az ősszel esedékes országos szakaszon, ahonnan rendre 4–5 díjjal térnek haza”, hangsúlyozta Veres Enikő szervező.
Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az első példakép: Tiboldi Bea
A Nőileg magazin Mutass jó példát! programjának 87 Hargita megyei jelöltje közül az öttagú zsűri – Bereczki Kinga, a Háromszéki Közösségi Alapítvány igazgatója, Dimény Levente színművész, Gergely Orsolya szociológus, Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus és Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke – végső összesítése szerint a legjobb értékelést Tiboldi Bea, a Csíki Anyák Egyesületének elnöke kapta.
Második helyen a gyergyószentmiklósi Miklós Réka író, míg harmadik helyen a székelyudvarhelyi, jelenleg Csíkszentmiklóson élő András Róbert található. A második és harmadik helyezettről a Nőileg Facebook-oldalán olvasható hamarosan riport, a győztesről pedig a június 5-én megjelenő magazinban.
Összefogta a csíki medence anyukáit, folyamatosan programokat, rendezvényeket kezdeményez a kisgyerekes anyukáknak látókörük bővítéséért és a közösség építéséért. Nála a kulcsszó, hogy az anya a legjobbat kapja, ezáltal a gyerek is boldogabb, kiegyensúlyozottabb lesz, ezért számára természetes, ha azért kell tennie, hogy a szülészet barátságosabb legyen, vagy ha anyukák égető kérdéseire kell válaszolnia – fogalmazták meg a jelölők Tiboldi Beáról. A második helyezett, Miklós Réka író, feleség, követendő példa a fiatalok számára. A jelölők többsége szerint nem lehet csak egy jellemvonást kiemelni Réka tulajdonságaiból, amiért felnéznek rá. „Rengeteget tett a gyergyószentmiklósi fiatalok neveléséért, irodalmi műveltségéért, (...) létrehozott egy ifjúsági irodalmi kört, ahol mindamellett, hogy regényeket elemeznek, a fiatalok bátran bemutathatják saját írásaikat, játékosan fejlődnek. Megtanítja őket arra, hogy ne féljenek az újtól, merjenek bátran kibontakozni és nyitni a lehetőségek felé”. András Róbert 2013-ban a helyi fiatalokkal újraindította az ifjúsági egyesületet, azóta is naponta azért dolgozik, hogy kis közössége jó hírét minél messzebbre elvigye. Ő honosította meg Csíkszentmiklóson a Kolbász Fesztivált, és szintén ő az, aki a Konyhák csatája rendezvényt kitalálta. Emellett tárgyi javakkal is gazdagította környezetét: két felszerelt előadóterem az érdeme. Önkéntesen dolgozik, mintegy 3000 személy élvezheti munkája gyümölcsét.
Péter Beáta / Székelyhon.ro

Új időszámítás kezdődik az udvarhelyi színháznál
A megszokottól eltérő események zajlanak a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban: újabb előadást visznek kávéházi környezetben színpadra, újraindítják a színházi nevelési programot, továbbá a következő évadtól új művészeti vezető veszi át Csurulya Csongor helyét.
„Ki kell menni a színházból, a falak közül, erre az egyik lehetőség a kocsmaszínházi előadások rendezése” – ecsetelte a hétfő délután tartott sajtótájékoztatón Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója. Elmondta, az előadások készítése mellett ismét elkezdtek diákokkal is foglalkozni, újraindították a színházi nevelési programot, amelyre a következő évadtól még jobban odafigyelnek. „Fincziski Andrea kollégámmal többször beszélgettünk arról, hogy nyitni kellene a diákok felé, jobban vonjunk be őket a színházi életbe. A program érdekessége, hogy nem a színházról szól, hanem a színházat mint eszközt használja fel. Olyan, mint egy rendhagyó osztályfőnöki óra” – magyarázta Bekő Fóri Zenkő programfelelős.
Említette, hogy a kecskeméti Katona József Színháznak és a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak is van hasonló programja, utóbbitól hívták meg Kocsis Tünde rendező, drámapedagógust, aki az ESziK vagy Isszák? edukatív színházi különórákat vezeti. Több alkalommal sikerült gimnazistacsoportokkal együtt dolgozni, akikkel egy téma kapcsán beszélgettek, drámajátékokat végeztek, és megnéztek a témához kapcsolódó előadást a színházban, majd egy levezető foglalkozáson megbeszélték a látottakat.
A színházigazgató szerint azért igyekeznek nagyobb hangsúlyt fektetni a színházi nevelési programra, mert egyben népszerűsíti az intézményt is a fiatalabbak körében. Ennek kapcsán szeretnék, ha az elkövetkezőkben a diákok és tanárok igénylésére eljutnának az iskolákba is, így beszélgetve velük a különböző produkciókról.
Új művészeti vezető, új lendület
Új időszámítás veszi kezdetét a Tomcsa Sándor Színháznál, egyrészt azért is, mert Csurulya Csongor művészeti vezető az évad végén elhagyja a társulatot. Nagy Pál igazgató biztos abban, hogy Csurulya rendezőként még visszatér a társulathoz, ám távozásával új művészeti vezetés lesz az intézménynél, és ezzel egy időben nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni az előadások melletti tevékenységekre és kísérő rendezvényekre. Példaként említette a tavalyi március 15-ei megmozdulásukat. Az új szemléletmód viszont új munkatársakat is igényel az igazgató szerint, ezért átszervezés lesz a társulat nem művészi részén.
Nagy Pál szerint mindezzel az intézmény alapításának jövőben esedékes huszadik évfordulójára készülnek. Arra törekednek, hogy minél inkább közösségi térré tegyék a színházat, és ne csak az épületben, hanem másik szlogenjükhöz – Színházban a város – igazodva megmutassák más vetületeit is. Erre szerinte szakemberekre van szükség. Nagy szerint még nem tisztázódott, hogy ki lesz a művészeti vezető, de mindenképp olyan személyt szeretnének, aki nyitott és érzékeny a székelyudvarhelyiek igényeire.
„Nekünk kis létszámú társulatként nem megfelelő körülmények között nehéz feladat eleget tenni a színészek és a közönség igényeinek. Ez egy örökös kihívás, de most új lendülettel kezeljük. Ennek nem Csurulya Csongor volt az akadálya, viszont reméljük, a változás új impulzus lesz” – mondta Nagy Pál. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az elkövetkezőkben is szeretnének együtt dolgozni Zakariás Zalán rendezővel, továbbá a társulat művészeti tanácsa már összeállította a következő évad tervét, így jelenleg a kiegészítő programokon és a csapat összeállításán dolgoznak.
A társulat továbbra is férfiszínészeket keres.
Nagy Pál kérdésünkre kifejtette, hogy az a négy poszt, amelyet nemrégiben megszavazott az önkormányzati képviselő-testület, nem színészi állás volt, ám így kisegítő személyzettel bővült a társulat. A szerzői jogdíjas szerződéssel dolgozó színészekkel tárgyaltak, közülük senki sem távozik, csupán Kulcsár Székely Attila neve fog eltűnni – ő már korábban jelezte, hogy távozna, így az idei évadban már nem is osztottak ki neki szerepet. Az évad utolsó előtti bemutatója Az új bemutatóról, a Stop the tempo! című produkcióról Tóth Árpád rendező elmondta, hogy eltér a korábbi háromtól, hiszen azokkal a felolvasószínház határait feszegették. A hár omállomásos Plazma-kísérletet követően a negyedik előadás a rendező szerint már nem felolvasószínház lesz, hanem igazi színházi produkció, kávéházi környezetben. Tóth szerint annak ellenére, hogy párhuzamosan két előadáson dolgozott a társulat, így is jó lett a produkció. Úgy érzi, hogy aktuális társadalmi helyzetet dolgozott fel, a fiatalos hangvétel ellenére az idősebb nézők is élvezni fogják. A darabban Fincziski Andrea, Mezei Gabriella és Antal D. Csaba szerepel. Az előadás hossza egy óra és tíz perc. A hétfői bemutatón kívül kedden is színpadra viszik a székelyudvarhelyi G. Caféban, este fél kilenctől.
Veres Réka / Székelyhon.ro

A közigazgatási törvény módosításakor a szankciók kapcsán számít nagy ellenállásra az RMDSZ
Miért fordítja félre a román állam a fejét, ha kisebbségi ügyekről van szó, és miért akart bekavarni a külügy a FUEN Kongresszusának – erről is beszélgettünk Kelemen Hunorral A politika belülről friss kiadásában.
Közigazgatási törvény módosítása a kormánypártokkal kötött parlamenti együttműködés szakítópróbája lehet. Erről, illetve a FUEN kolozsvári kongresszusa kapcsán tapasztalt román viszonyulásról és a kisebbségi érdekérvényesítés európai lehetőségeiről beszélgetett Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel A politika belülről friss kiadásában Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője. A műsort vasárnap, május 28-án 18 órától sugározza az Erdélyi Magyar Televízió, de az Erdély FM-en is meghallgatható, illetve kivonata alább olvasható. A beszélgetés második, az RMDSZ Kongresszusának témáiról, illetve az oktatás problémáiról szóló részét hétfőn közöljük.
- Az elmúlt hónapokban gyakran mondta azt, hogy a puding próbája az evés, amikor arról érdeklődtem, mennyire működik a kormánypártokkal kötött megállapodás. Úgy tűnik, hogy az RMDSZ felszolgálta a desszertet, hiszen benyújtotta azt a törvénykezdeményezést, amely 10%-ra csökkentené a nyelvhasználati küszöböt.
Kelemen Hunor: A 215-ös törvény módosításáról van szó, és az anyanyelvhasználati küszöb 20%-ról 10%-ra való csökkentése a tervezetben szereplő módosításoknak csak egyike. Számos más olyan rendelkezés van, amely szerintem a törvényt jobbá, az anyanyelvhasználatot zökkenőmentesebbé teszi.
A tervezet ki is terjeszti az adminisztrációban az anyanyelvhasználatot, mert bevettük a prefektúrák mellett a dekoncentrált intézményeket, bevettünk minden olyan intézményt, amely annak az önkormányzatnak, vagy annak a településnek a területén működik. Ugyanis nem lehet, hogy a törvény csak az önkormányzatokra vonatkozzon, és ne vonatkozzon más intézményekre, beleértve például a formanyomtatványok kérdését is. Ugyanakkor az utcanévtáblákra, iránymutató táblákra is kitér, ugyanis az elmúlt esztendőkben ezek kapcsán rengeteg vita volt. Van, aki így értelmezte a törvényt, van aki úgy, és ezt is tisztázni kellett. Alternatív küszöböt is javasolunk, mert vannak olyan települések, Temesvár vagy Arad, hogy csak kettőt mondjak, ahol a magyarság aránya folyamatosan csökkent, és a 10%-os küszöb alá ment, de még mindig ezres, tízezres nagyságrendű, tehát jelentős számú közösség él ott. Ilyen esetben az alternatív küszöb bevezetése azt tenné lehetővé, hogy ezek a hagyományos kisebbségi közösségek is élni tudjanak a nyelvi jogokkal ott, ahol ilyen vagy olyan okok miatt, például a múlt században a 70-es, 80-as években az erőszakos betelepítés miatt, majd a 90-es évek belső migrációja miatt változtak és folyamatosan változnak az etnikai arányok. Ami legalább ugyanilyen fontos a törvénytervezetben, az a szankciók kérdése. Ugyanis az elmúlt évek azt is bebizonyították, hogy ez a törvény, és még számos más törvény szankciók nélkül nem működik jól. Tehát szankciókat javasolunk ebben az esetben – ez pénzbírságot jelent, nem börtönbüntetést, ahogy egyesek az első pillanattól kezdve a román médiában félremagyarázták, és azt mondták, hogy be akarjuk záratni a polgármestereket, önkormányzati vezetőket, akik nem alkalmazzák a törvényt. Szó nincs erről, itt pénzbírságról beszélünk. Szóval bevezetnénk azokat a szankciókat, amelyek a törvény alkalmazását biztosabbá tennék. Még van egy dolog, ami előre mutat: az írtuk bele a törvénytervezetbe, hogy a nyelvi, etnikai, vallásos szimbólumok használatáról az önkormányzatok döntenek egy településen belül. Ez tulajdonképpen megoldaná azt a kérdést, amely rengeteg vitára adott okot az elmúlt években. A prefektusok folyamatosan támadták, különösen Székelyföldön azt, aki a székely zászlót használta. De én azt gondolom, ez egyébként is a világ legtermészetesebb dolga, hogy az önkormányzat döntse el, hogy egy településen az állami szimbólumok mellett milyen helyi, regionális identitáshoz tartozó szimbólumokat használnak a hivatalos intézmények, akár. Azt gondolom, hogy ez egy jó törvénytervezet, figyelembe vettünk különböző ajánlásokat, mert a 10%-os küszöb esetében már volt nemzetközi, Európa Tanács által megfogalmazott ajánlás, és figyelembe vettük a 2001 óta és különösen az elmúlt 5-6 évben összegyűlt tapasztalatokat is.
- Említette a szankciókat, mekkora bírságokról lenne szól?
- Elég nagyok ezek a bírságok, így első hallásra. Több büntetés van, amit mi bevezettünk ebbe a tervezetbe, elmennek 4-6 ezer lejig. Mivel ez egy adminisztratív szankció, pénzbírság jellegű rendelkezésről van szó, ez végigjárná azokat az utakat, amelyeket ilyenkor végig lehet járni: tehát meg lehet támadni a bíróságon, és a bíróság eldönti, hogy igaza volt-e vagy sem annak, aki kirótta a szankciót. Tehát ez is abban a jogállami keretben működne, mint a többi más szankció, nem az van, hogy valaki megírja a nyugtát, és akkor azonnal fizetni kell.
- Ilyen esetben a polgármestert vagy a polgármesteri hivatalt, tehát a személyt vagy az intézményt bírságolják meg?
- Az előírás szerint különböző helyzetek vannak. Van, ahol az önkormányzatot teszi az anyanyelv-használat felelősévé, hiszen egy polgármesteri hivatalban egy településen, ahol bizonyos kérdésekben az önkormányzatnak kell eljárnia, ott az önkormányzat a felelős a törvény alkalmazásáért, például ha az utcanévtáblák kihelyezéséről beszélünk. Ha decentralizált intézményekről beszélünk, akkor az nyilván nem a prefektúrának a felelőssége, hanem azé az intézményé, amely egy bizonyos területért felelős: tanfelügyelőség, munkaügy, nyugdíjosztály stb. Ezek mind-mind abban az intézményi rendszerben működnek, amely egy-egy város, megye, tehát önkormányzat területén működik. Van, ami a helyi, van, ami a megyei önkormányzathoz tartozik, de van olyan is, amely csak a megyeszékhelyen működő intézményekhez tartozik.
- Egyeztettek a PSD-vel, az ALDE-val a törvénytervezet kapcsán?
- Mi decemberben-januárban jeleztük a szándékunkat, hogy egy ilyen törvénytervezettel készülünk, illetve én ezelőtt egy hónappal odaadtam a kormánykoalíció mindkét pártja vezetőjének, Tariceanunak és Dragneának a törvénytervezet szövegét magát. És több mint egy héttel ezelőtt volt még egy rövid beszélgetés, amikor mondtam, hogy ezen a héten benyújtjuk a tervezetet. Nem mentünk a tárgyalásokkal részletekbe, az elvekről beszéltünk. Azt láttam, hogy a szankciók kapcsán merült fel a legtöbb kifogás. De valószínű, hogy más területeken is lesznek majd módosító javaslataik.
Úgy fog ez működni, hogy mi sürgősségi eljárást kérünk a képviselőházban, a szenátusban ennek a törvénytervezetnek a megtárgyalására, és a szakbizottságokban – mert ez a közigazgatási, kisebbségjogi szakbizottságba mindenképpen bekerül véleményezésre – lesznek módosító javaslatok. A módosító javaslatokat kell tudnunk úgy alakítani azokkal, akik ebben a kérdésben partnerei lehetnek a szövetségnek és az erdélyi magyaroknak, hogy egy elfogadható változattal jöjjünk ki, tehát hogy a magyar közösség is azt lássa, hogy a nyelvi jogok területén van a románokban nyitottság, lehet előre lépni, és nyilván, ahol ők úgy érzik, hogy nem elfogadható a tervezet, találjunk egy olyan megoldást, ami mindenkinek jó.
Minden tervezet megszavazása egy kompromisszumnak az eredménye, ritkán találni olyan tervezetet – még a kormány által előterjesztettekben sem fordul elő gyakran – hogy ne legyen kisebb vagy nagyobb módosítás. Tehát én arra készülök, hogy a szakbizottsági vitákban lesznek módosító javaslatok. Aztán meglátjuk, hogy milyen támogatást élvez ez a tervezet. Azt gondolom, hogy Romániában, 2017-ben az égvilágán semmi gondot nem kell okozniuk azoknak a javaslatoknak, amelyeket mi előterjesztettünk, mert gyakorlatilag a már létező nyelvhasználati jogokat tisztázza, egy kicsit bővíti és részletezi bizonyos helyzetekben. Tehát olyan radikális áttörés a szankciók kivételével és a helyi szimbólumok kérdésén túl, ami eddig nem volt a törvényben, nem is lenne. Az alternatív küszöb, elismerem, egy új megközelítés, de egy néhány héttel ezelőtt elfogadott törvényben, az egészségügyi és szociális intézményekről szóló törvényben, ahol a nyelvhasználatot bevezettük, ott az alternatív küszöbnek már helyet találtunk, és az alkotmányosság próbáját kiállta, tehát ilyen szempontból is azt mondom, hogy nagy megrázkódtatásokra én nem számítanék, de a fene tudja, hogy ki, mikor, milyen szempontokat vesz figyelembe, amikor egy-egy kérdésről dönt.
- Az, hogy az egészségügyi törvény módosítását utólagosan az ellenzéki pártok megtámadták az alkotmánybíróságon, vajon előre vetíti azt is, hogy hogyan fognak viszonyulni a közigazgatási törvény módosításához?
- Amikor én Traian Băsescunak mondtam, hogy miért kellett megtámadnotok ezt a törvény az Alkotmánybíróságon, nem is értem, hogy mi a probléma, akkor ő a szokásos laza stílusában, nagy hahotázás közben azt mondta, hogy soha ne számítsál rám. Én mondtam, hogy soha nem is számítottam rád, de most nem ez a kérdés, hanem az, hogy ennek most mi értelme volt. Azt gondolom, hogy ők teljes egészében annak a szemléletnek a rabjai, hogy amit a másik oldal támogat, azt én nem támogatom. Tehát, ha most a PSD-ALDE támogat valamit, akkor minden bizonnyal a PNL és a PMP nem fogja támogatni, vagy legalábbis megpróbál valamilyen ürüggyel szembefordulni. Ez nem jelenti azt, hogy nincsen közöttük meggyőződéses nacionalista, mert van, mindenik pártban van, még az USR-ben is van, láttuk, mindenhol vannak meggyőződéses nacionalisták. De sajnos ez a szemlélet ebben a pillanatban nem változtatható általunk. Én azt szeretném, ha eljönne az a pillanat, amikor a román politika jelentős része (mert nem mondom, hogy egyhangúlag) elfogadná azt, hogy a többség-kisebbség viszonyát nem kell a napi politikai csatározások témájává tenni. Mert rengeteg olyan kérdés van, ahol egymást lehet kínozni, gazdaságtól külpolitikáig. De ne ez legyen az a kérdés, ahol egymást pofozzák, mert tulajdonképpen ezzel bennünket pofoznak.
- A múlt héten zajlott Kolozsváron a FUEN Kongresszus, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának a kongresszusa, aminek szerintem az egyik legérdekesebb részletkérdése az volt, hogy a román kormány, illetve a román állam nem képviseltette magát gyakorlatilag semmilyen szinten. Hiszen sem az államfő nem küldött üzenetet, sem a miniszterelnök, a külügyminiszter sem, aki tudtommal szintén meg volt hívva az eseményre.
- Persze, ő is, meg az európai ügyekért felelős miniszterasszony is.
- Mivel magyarázható ez az elfordulás?
- Több magyarázata is van ennek. Egyrészt, ők továbbra is úgy tekintenek a kisebbségekre, a magyarságra a román állam egy bizonyos szegmensében – én most nem tudom, hogy ezt hová kell helyezni, de a külügyminisztériumi szemléletben ez tetten érhető – mint valami idegen testre, ami zavarja az állam normális működését. Elmondják, hogy mintaértékű megoldást találtak a kisebbségekre, ami egy nagy hazugság. Akkor is nehéz lenne komolyan venni egy ilyen mondatot, ha eljöttek volna a FUEN Kongresszusra. Mert addig, amíg nem mondjuk mi, erdélyi magyarok, hogy meg vagyunk elégedve azzal a jogi kerettel, amit a román állam a kisebbségvédelemre, az identitás megőrzésére és erősítésére elfogadott, addig én nem gondolom azt, hogy másnak a szentenciáit el lehet fogadni. Ez olyan, mintha én azt mondanám a szomszédomra, hogy nem beteg, már meggyógyult. Mindenki látja, hogy haldoklik, de én azt állítom, hogy nincsen semmi baj vele, jól érzi magát, hát nézzék meg, nyitva az ablak, szellőztetünk a lakásában, kitesszük az ablakba, mindenki látja, kedves a nagymama, hozzák a nyugdíjat. Nem lehet ezt így megközelíteni. Én azt mondtam, hogy ez az egyik probléma.
A másik probléma meg az, hogy nem akarják elfogadni, hogy a kisebbségi ügyeket európai szinten is meg kell tudni közelíteni. Hogy ezek emberjogi kérdések, és hogyha az emberi jogok ügye egy európai uniós ügy, hogyha ez egy általános elv, egy olyan érték, amelyet mindenhol védenek, és nem hagyják, hogy csak az államok a saját belügyüknek tekintsék, a kisebbségi jogok is az emberi jogoknak egy jelentős részét képezik. Tehát ez sem lehet belügye egy államnak, Romániának például.
Másrészt pedig azt gondolom, hogy van valami hihetetlenül rossz, régi mechanizmus, amit a külügyminisztérium hoz magával, és amit a többi állami intézményre is úgymond rá akar erőlteti. És ezt már láttuk a Minority SafePack elindításánál is, amikor ők arról beszélnek, hogy a román államnak a konszolidált álláspontja az, hogy a Minority SafePack egy probléma, azt nem szabad elfogadni. Én kérdeztem akkor is, amikor nekem volt egy éles vitám az akkori külügyminiszterrel, hogy már meg ne haragudjon, de ezt a konszolidált álláspontot ki alakította ki? Mert ha létezik egy konszolidált álláspont, akkor több félnek, többek között a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek is meg kellett volna valakinek kérdeznie az álláspontját. Mert számtalan érvünk van amellett, hogy miért jó a Minority SafePack, miért hasznos egy ilyen kezdeményezés.
Szóval ilyen jellegű problémákat látok én, és ezen nem tudom, hogy hogyan lehet túllépni, hogyan lehet egyik napról a másikra ezen változtatni. Mert ez egy régi örökség, amit cipelnek. Időnként beteszik a sarokba, úgy tesznek, mintha már elfeledték volna, és amikor aztán jön egy éles helyzet, akkor előveszik.
A diplomáciában, a külügyminisztériumban amit én leginkább kifogásolok, hogy évek óta nincsen hangja a román diplomáciának. Történnek körülöttünk a dolgok, a régióban, Európában, és Románia nem hallatja a hangját, mindenről lekésik. Követ bizonyos álláspontokat, bizonyos más szereplőknek az álláspontját. Amikor viszont a magyarokról van szó, akkor olyan aktívak lesznek, mintha hirtelen Red Bullt ivott volna mindenki reggeltől estig, és felpörögnek, és megtesznek mindent, öt-hat államot megszólítanak, hogy legyen egy közös front a Minority SafePack ellen az Európai Unióban, levelet írnak Junckernek, majd letagadják, de kiderül, hogy hiába tagadják, mert van levél, stb. Tehát hihetetlen nagy sebességbe kapcsolnak, amikor rólunk van szó.
- Egyébként mennyire személyfüggő a külügynek a hozzáállása? Ugye Meleșcanu esetében azért nem lehet azt mondani, hogy ő arról lett volna híres, hogy kisebbségellenes, vagy magyarellenes lett volna. A román-magyar viszonynak a javítását is tőle várták sokan.
- A diplomáciában, a külügyminisztériumban amit én leginkább kifogásolok, hogy évek óta nincsen hangja a román diplomáciának. Történnek körülöttünk a dolgok, a régióban, Európában, és Románia nem hallatja a hangját, mindenről lekésik. Követ bizonyos álláspontokat, bizonyos más szereplőknek az álláspontját. Amikor viszont a magyarokról van szó, akkor olyan aktívak lesznek, mintha hirtelen Red Bullt ivott volna mindenki reggeltől estig, és felpörögnek, és megtesznek mindent, öt-hat államot megszólítanak, hogy legyen egy közös front a Minority SafePack ellen az Európai Unióban, levelet írnak Junckernek, majd letagadják, de kiderül, hogy hiába tagadják, mert van levél, stb. Tehát hihetetlen nagy sebességbe kapcsolnak, amikor rólunk van szó. Egyébként mennyire személyfüggő a külügynek a hozzáállása? Ugye Meleșcanu esetében azért nem lehet azt mondani, hogy ő arról lett volna híres, hogy kisebbségellenes, vagy magyarellenes lett volna. A román-magyar viszonynak a javítását is tőle várták sokan.
- Meleșcanu egy nagyon komplex figura, maradjunk annyiban. Mint minden régi vérbeli diplomata, azért nagyon tudja azt, hogy hogyan kell dolgokat másképpen láttatni, mint ahogy egyébként a valóságban vannak. Én azt gondolom, hogy személyfüggő akkor, hogyha van egy nagyon határozott és egy nagyon erős külügyminiszter, és egy nagyon erős államelnök. Mert Romániában a külpolitikát két helyen rakják össze, két helyről vezetik, az államelnöki hivatalból, illetve a külügyminisztériumból. És hogyha tudnak egy pontos irányt szabni, akkor a diplomácia, tetszik, nem teszik, nálunk is, máshol is, követi a politikai döntést, a politikai akaratot. Ha nincsen egy ilyen erős akarat, szemlélet, akkor nyilván, hogy ők gyártják az anyagokat, hozzák a régi reflexeket, a beidegződéseket, mert ez egy nagyon szigorú, fegyelmezett rendszer. És a politikus gyakorlatilag abból rakja össze a saját döntésnek tűnő álláspontját, amit a külügy felszolgál neki. És ez a probléma ma Romániában, hogy nincsen egy olyan erős ember, nincsen egy olyan figura, aki a külpolitikában azt mondaná, hogy erre menjünk, és ehhez igazítjuk a különböző más döntéseinket. Én ezt ma nem látom, vagy hogyha van, akkor nagyon elrejtették, mert az elmúlt években nem tűnt föl, hogy lenne valahol egy ilyesmi. Inkább az van, hogy a régi begyepesedett szokásaikat újra és újra előveszik, és leteszik a kormányfő asztalára, leteszik az államelnök asztalára, leteszik a külügyminiszter asztalára, és ebből főznek.
- Az előbb említette már a Minority SafePacket, amelynek támogatására Uniós szinten legalább hét tagállamból kell összesen egymillió aláírásnak összegyűlnie. Az RMDSZ azt vállalta, hogy 250 ezer aláírást fog összegyűjteni ennek a támogatására. Nekem nagynak tűnik ez a szám, főleg azért, mert a tapasztalatom az, hogy az erdélyiek kevésbé figyelnek az európai ügyekre, kevésbé lehet őket megszólítani európai témákkal. Hogy lehet közelebb vinni hozzájuk ezt az ügyet?
- Ez nem egy európai ügy. Ez egy magyar ügy nekünk, amit ki akarunk vinni Európába. Akkor válik európai üggyé, ha erősnek látszunk, ha erősek vagyunk, ha fel tudjuk mutatni, hogy itt van egy nagy közösség. Ez elsősorban a mi ügyünk. Európának akkor leszünk fontosak, ha mi magunkat fontosnak látjuk, fontosnak gondoljuk, és fel tudjuk mutatni az akaratunkat.
Én ezért azt mondtam, s azt mondom mindig, hogy nekünk az Európai Unióba többek között azért kellett menni, azért kell ott lennünk, hogy a kisebbségi ügyeket az EU-s intézményekben is megjelenítsük, és keressük meg azokat a mechanizmusokat, amelyeken keresztül azt a kettős mércét, ami ma Európában létezik a kisebbségek kezelésében, ki lehet küszöbölni. Nekünk a mi ügyeinket kell európai üggyé tennünk, uniós üggyé tennünk. Ezért mondtuk, hogy a 200-250 ezer aláírás összegyűjtése nem lehetetlen. Mi egyébként össze szoktunk gyűjteni 300 ezer aláírást akkor, amikor egy-egy jelölésnél, választások előtt szükséges az aláírások összegyűjtése, és pontosan azért hagytuk szeptemberig, hogy tudjuk előkészíteni rendesen az aláírásgyűjtés szervezését, kommunikációját, és amikor nekifogunk, akkor egyértelmű legyen az, hogy nem hónapokig elhúzva-nyúzva, téve-véve próbáljuk ezt összegyűjteni. Attól leszünk az EU-ban szereplők, ha fel tudjuk mutatni a közösség akaratát. Ha nem tudod felmutatni, akkor nem vesznek komolyan, akkor azt gondolják, hogy gyenge közösség vagy, nem létezel, nincsen akaratod – ez így van más ügyekben is, a gazdaságban, a geopolitikában, és rengeteg olyan kérdésben, ahol az államok vagy közösségek az akaratukat érvényesíteni próbálják. Kisebbségi ügyekben ez még inkább így van.
Az Európai Unió, vagyis a Szén- és Acélközösség az ötvenes években nem azért jött létre, hogy azzal foglalkozzon, hogy mi van az őshonos kisebbségekkel. Az európai békét akarták megteremteni egy gazdasági együttműködéssel. És ez bővült folyamatosan. 2017-ben ott tartunk, hogy egy újabb reform előtt állaz EU, ma már a franciák és a németek is elismerik, hogy hozzá kell nyúlni a maastrichti szerződéshez, hozzá kell nyúlni az alapszerződésekhez, tehát egy reform előtt állunk. Nem vagyok biztos benne, hogy ez az Európai Parlament 2019-es mandátumának vége előtt megtörténik, de megkezdődött már egy nagyon alapos gondolkodás az uniós reformról.
Az elmúlt 50 évben folyamatosan bővült az Európai Unió és az együttműködésnek a kerete. A további bővülés, a további újragondolás, ennek reformja lehetővé teszi azt is, hogy a kisebbségi ügyeket is bevigyük. Rengeteg olyan kérdés, ami ma európai uniós hatáskör, az ötvenes-hatvanas-hetvenes években nem volt az európai gazdasági közösségnek a hatásköre. Ezért ezt nem lehet úgy tekinteni, mint egy bibliát, mint egy égi szentenciát, hogy nem lehet hozzátenni semmit, nem lehet elvenni belőle semmit. Az EU folyamatosan alakul, és alakulni fog a következő évtizedekben is. Nem gondolom, hogy a mi nemzedékünkkel ez majd eljut egy olyan fázisba, amikor évszázadokig nem kell majd hozzányúlni, ez ki van zárva. maszol.ro

Visszakerült a magyar felirat a korondi községházára
Korond község polgármestere és helyi tanácsa bizonyította, hogy megvédi anyanyelvünk használati jogát, nem bújik a politika takarója alá, nem fél felvállalni a harcot továbbra sem! Visszakerült a magyar felirat! – áll az örömteli hír beszámolójában.
Primărie helyett Casa Comunală felirat olvasható a magyar Községháza mellett, azaz ha nem volt megfelelő a románról magyarra fordítás, akkor lefordították magyarról románra a községháza szót. http://itthon.ma/erdelyorszag

Elég az áldozati nemzedékből
Nem megfelelő a romániai oktatási infrastruktúra, nincsenek jól felkészített tanárok, egyik nap felborul egy iskolabusz, másik nap beszakad egy iskola mennyezete, mindezekért változtatni kell a rendszeren, de ahhoz, hogy azt megváltoztassuk, elsősorban magunk kell megváltoznunk a minisztertől az iskola kapusáig – mondta a hét végén országos konferencián Pavel Năstase tárcavezető, aki a változtatást önmagával kezdené
Nocsak-nocsak, őszinte vallomásra szánta el magát az egyik legerősebb egyetem, a bukaresti közgazdasági akadémia egykori rektora. Nem ő az első, aki evidenciákról nyilatkozik, csakhogy mindez nem elég az igazi változáshoz. Informatikai szakemberként minden bizonnyal érzi annak súlyát, hogy hány ezer falusi iskolában nincs számítógép, ha mégis akad egy-kettő, az elavult, legfeljebb levelezésre jó, közel féléves tárcavezetői tereptapasztalata alapján pedig az is nyomaszthatja, hogy iskolák százaiban nincs ivóvíz, épületen belüli illemhely, a tantermek kisméretűek, esőzéskor vödörben fogják fel a rég kilyukadt tetőn át becsorgó vizet. Igaz, hogy ezek a példák a végletek, de az ennél sokkal jobb hazai iskolai infrastruktúra is messze elmarad attól, amit a huszonegyedik századi interaktív oktatás megkövetelne. Igen, interaktívról kellene manapság beszélni, és nem a tananyag leadásáról és annak bebiflázásáról, ami alig elég arra, hogy az így szerzett tudás kitartson az első vizsgáig. Mondjuk ezeket a végzős diákok búcsúztatása után egy-két nappal, amikor a ballagási ünnepségeken annyi okosnak hitt gondolat hangzott el arról, hogy álljanak helyt minden körülmények között, hisz erre készítette fel őket az iskola, legyenek törekvőek, és soha ne hagyják abba a tanulást. Legalább évtizede szajkózzák a mindenkori oktatási miniszterek, hogy át kell állni az egyénenkénti képességek feltérképezésére és a készségek fejlesztésére, az egész oktatás megreformálására óvodától a középiskola végéig, de még mindig csak ott tartunk, hogy erről több szó esik, mint ahány tett megvalósul. Attól kell ezért tartanunk, hogy azok mellett, akiket tegnap kicsengettek, ősztől újabb áldozati nemzedékeket csengetnek be előkészítő osztályba, és ennek a folyamatnak mintha soha nem lenne vége, mindig csak holnap jön el a változás.
Igaza van a tárcavezetőnek, hogy változásra van szükség, az a megállapítása is helytálló, hogy az oktatás tekintetében mindenkinek változnia kell, de ez csak akkor válik hitelessé, ha a szervezéstől a tanterv- és tankönyvírásig, a pedagógusok képzésétől a katedráig, a vizsgarendszertől az értékelésig valóban megváltozik minden, és ehhez a mindenkori kormány biztosítja a megfelelő jogszabályrendszert és anyagi fedezetet. Ha nem így történik, félő, hogy unokáink sem lesznek felvértezve azzal a tudással, hogy miként boldoguljanak kreatívan és önállóan az életben, megértsék, mit jelentenek a saját kulturális és történelmi gyökerek, a közösség, a család, a hivatás. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A főfogyasztóvédő „igaza”
Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetője közleményben tudatta tegnap, hogy a megyei magyar napilapok több, őt „nemzetiségében diszkrimináló, becsületében megsértő, zsaroló, tisztségéből való menesztésével fenyegető cikke”, valamint egy „magyar nemzetiségű férfi bántalmazása” nyomán számára kedvező hatósági határozatok születtek. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) által megrovásban részesített Bedő Zoltán közíró furcsának találja, hogy nem kapta meg az őt elítélő határozatot, ám a jelentgető Dan Tanasă már szombaton közölte azt blogján. Ezt a bloggernek a titkosszolgálatokkal való együttműködésével magyarázza.
A Vrancea megyéből Háromszékre szegődött Diacon előbb rendőr volt, de magatartása miatt eltanácsolták az intézménytől. Aztán polgárőrnek állt, onnan meg kirúgták. Volt a Szociáldemokrata Párt megyei aktivistája, egy ideig Spanyolországban tartózkodott, aztán prefektusi tanácsos, 2013. január közepétől a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetője. Többször felhívta magára a figyelmet, többek között a „székely ízek” üldözésével, a taxisok SIC-matrica miatti megbírságolásával, az unitárius ifjak árkosi egyházi táborában rendőri kísérettel való ellenőrzésével, vendéglői dulakodásával. Hivatali visszaélésért és diszkriminatív magatartásért, sőt, bűncselekmények elkövetésének gyanújával Diacont többen feljelentették, a maga rendjén ő is feljelentette a Székely Hírmondó kiadóját és Bedő Zoltán publicistát. Utóbbinak A főfelügyelőnek távoznia kell! című jegyzete miatt az ODT megrovásban részesítette a szerzőt és a kiadót. Az erről szóló tizenegy oldalas határozatot Diacon leveléhez csatolta.
Bedő Zoltán érdeklődésünkre szemenszedett hazugságnak nevezi a határozatban felsoroltakat. Jegyzetében emberként marasztalta el Diacont, nem azért, mert román – magyarázta. Őt viszont azért róják meg, mert magyar. A határozat sérti a sajtószabadságot és az egyéni véleménynyilvánítás szabadságát. Felsorolnak egy sor európai normát, amelyeknek minden betűjével egyetért, mondja Bedő, de itt nem erről van szó. Tiltakozni fog hazai és nemzetközi újságíró-szervezeteknél, tette hozzá. Arról még nem döntött, hogy a bíróságon megtámadja-e az ODT határozatát, de sok értelmét nem látja, mert, mint fogalmaz, titkosszolgálatok irányítják az országot. Az ODT egy másik határozata felmenti Diacont a diszkrimináció vádja alól. Az RMDSZ háromszéki területi szervezete jelentette fel a székely ízek üldözéséért, és sértő hangnemben beszélt arról, hogy milyen termékeket lehetne még a székely elnevezéssel illetni: „székely vécé vagy székely temető”. Egy újságírói kérdésre visszakérdezett: maga kóstolt székelyt? Diacon csatolta a bírósági végzést, mely szerint elítélték és 1000 euró erkölcsi kártérítésre kötelezték az őt bántalmazó L. L.-t. Továbbá a sepsiszentgyörgyi ügyészségnek az ő bűnügyi vizsgálatát bűntett hiányában lezáró határozatát.
Diacon bűnügyi feljelentést tett a Háromszék és kiadója három vezetője ellen fenyegetés (!) vádjával. Erről eddig nem értesültünk. Ám határidőn túl történt a feljelentés, az ügyészség nem kezdett kivizsgálást.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A hősökre emlékeztek Kisborosnyón
A kisborosnyói történelmi emlékparkban koszorúzott a hősök napja alkalmával a Vitézi Rend erdélyi törzse v. dr. Székely Zsolt erdélyi törzskapitány vezetésével. Az eseményen a rend tucatnyi vitéze volt jelen, számos helybéli részvétele mellett.
Vasárnap a kisborosnyói református templomban tartott istentiszteleten vettek részt a vitézek. Igét hirdetett Székely Róbert Imre, aki maga is a Vitézi Rend tagja. A lelkész üdvözölte a jelen lévő vitézeket, majd mindenkit szólított: vegyenek részt a koszorúzáson. A Vitézi Rend zászlaja és tagsága mögött vonultak az emlékparkba, ahol tisztelegtek a hősök emléke előtt. Dr. Székely Zsolt a nap fontosságáról beszélt érdeklődésünkre. A hősök napi megemlékezés törvénybe foglalva 1917-ben került a hivatalos ünnepek közé. A második világháború után eltűnt a naptárból, majd a rendszerváltás után minden május utolsó vasárnapján emlékeznek a hősökre. Erdélyben a Vitézi Rend erdélyi törzse vállalta fel a nemes feladatot. Sepsiszentgyörgyön a Hősök temetőjében, a Vitézi Rend 90. évfordulója alkalmával állított emlékműnél tartották idáig a rendezvényt, idén rendkívüli módon Kisborosnyón rótták le kegyeletüket, vitéz Horthy Miklósra, mint ellentengernagyra, az otrantói ütközet hősére emlékezve. A hazának nem hősi halottakra, hanem túlélőkre van szüksége, így hősökre, túlélő hősökre emlékezünk. Horthy a monarchia egyetlen megnyert tengeri ütközetében maga is sebesülést szenvedett, de tovább vezette a hadihajókat, innen indult politikai karrierje is. Azért választották Kisborosnyót a megemlékezés helyszínéül, mert itt van a csodálatos emlékpark, mely rendtársuk, Damó Gyula nyugalmazott tanító nevéhez fűződik, és hogy tiszteletüket és kegyeletüket róják le előtte – magyarázta a megemlékezés hátterét dr. Székely Zsolt törzskapitány.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megyék közti fejlesztési elképzelésekre van szükség
Az elmúlt héten Csíkszeredában a megyeháza gyűléstermében került sor a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumának (KEF) székelyföldi regionális ülésére. Az eseményen a gazdaszervezetek képviselői mellett önkormányzati, agráradminisztrációs hivatalosságok, politikusok, a magyarországi Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) megbízottjai vettek részt, jelen volt Lázár Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának külgazdasági attaséja is. A háromszéki gazdatársadalmat az agrárigazgatóság, a Kovászna Megyei Juhtenyésztők Egyesülete és a Zágoni Gazdák Egyesületének küldöttei képviselték.
A jelenlévőket Márton István, Hargita megye tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének igazgatója köszöntötte, majd Borboly Csaba, a megyeháza vezetője vette át a szót. Kiemelte: az NAK-nak köszönhetően magasabb szintű párbeszéd alakulhatott ki a gazdák és az érdekelt intézmények között. Hargita megye tanácsa a kis- és közepes gazdaságok támogatására fektet hangsúlyt. Pénzt juttat eszközök vásárlására, de ha az egyes ágazatok képviselői összefognak, magyarországi támogatások lehívására is van kilátás – mondta. Fel kell készülni a 2018-tól esedékes támogatások fogadására, ehhez a székelyföldi megyék összefogására van szükség, közös fejlesztési programokat, megyék közötti áthidaló elképzeléseket kell kidolgozni – részletezte.
Koós Edit, az NAK megbízottja, aki megfigyelői státusban vett részt az ülésen, úgy értékelte, a fórum jó alkalmat teremt a regionális mezőgazdasági kérdések megvitatására. Van miről tárgyalni, minél több hasonló gyűlést kell szervezni – értékelte. Sebestyén Csaba Hargita megyei RMDSZ-es képviselő, a képviselőház mezőgazdasági bizottságának tagja kifejtette: meg kell próbálni olyan közös agrárpolitika megalkotását, amely hasznos lehet a kis- és közepes gazdák számára, mert a román kormány hangsúlyosan a nagy gazdaságokat támogatja. A KEF-nek a maga során tovább kellene lépnie, megoldásokat keresnie a közös gondok orvoslására.
Változások várhatóak a Közös Agrárpolitika terén, de a támogatások nem fognak teljesen leépülni (korábban Borboly Csaba azt mondta, fel kell készülni a támogatások felszámolására). Lehetetlen a támogatások teljes felszámolása, hiszen ezt követően az élelmiszerek megfizethetetlenek lennének. Pályázati pénzek 2020 után is lesznek, de ezek a vidék- és közösségfejlesztést fogják célozni, nem termelői támogatások formájában lesznek lehívhatóak – magyarázta. Lázár Zoltán kilátásba helyezte, hogy a székelyföldi gazdák számára utazási lehetőséget biztosítanának a szeptember 20-án Budapesten megnyíló Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításra és Vásárra, valamint az azt megelőző szakmai napra. Ugyanakkor a hagyományos termékek készítőinek támogatást biztosítanak a vásáron való részvételre. Kiemelte: azon dolgoznak, hogy a Kárpát-medencei magyar gazdák számára elérhető legyen az NAK pártoló tagsági minősége. A tagsági kártya a gazdasági szempontból való összetartozás jelképe lesz – fogalmazott.
A gyűlésen bemutatkoztak, ismertették tevékenységüket a részt vevő gazdaszervezetek, majd sor került a KEF regionális bizottsága, a székelyföldi területi képviselők megválasztására. Egységes szavazattal egyéves mandátummal bízták meg Márton Istvánt, Csomós Attilát és Bokor Gábort. Ők képviselik a székelyföldi gazdatársadalmat a KEF plenáris ülésén, amelyre októberben kerül sor. Azt még nem szögezték le, hogy a Kárpát-medence melyik országában zajlik majd az ülés.
Csomós Attila, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei szervezetének elnöke meghívására a KEF székelyföldi regionális ülésének következő helyszíne Mikháza a szeptember 2–3-án sorra kerülő gazdanapok alkalmával.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Egy majdnem teljes kép”
Nem kavarta fel különösen a kedélyeket, a román sajtó sem tulajdonított jelentőséget a hírnek, hogy a képviselőház emberi jogi bizottságának magyarokkal foglalkozó albizottsága a múlt héten Székelyföldre látogatott.
Ezt egyébként az albizottság kezdeményezője, Kulcsár-Terza József képviselő is nehezményezte. Kijelentette: „bezzeg, amikor a »székely terroristákról« kellett írni, akkor itt voltak, amikor azonban a jogainkról, sérelmeinkről van szó, mélyen hallgatnak”. A képviselő szerint az országot a mai napig a titkosszolgálatok irányítják, ők diktálják, hogy mikor mi történjen, ami rendkívül megnehezíti a bizottság munkáját. Az albizottság háromszéki látogatását azonban pozitívan értékelte, mert „majdnem teljes képet” kaphattak a helyi problémákról.
A „majdnem teljes képhez” az is hozzátartozik, hogy az albizottság román ajkú tagjai egymásnak ellentmondó következtetésekre jutottak: a szociáldemokrata képviselő túlzónak nevezte a magyarok által felvetett problémák egy részét, nem hiszi, hogy a prefektus visszaélne a hatalmával, és gyerekes frusztrációnak tartja, hogy zavarja a magyarokat, hogy a magyar felirat a román alá kell kerüljön. Ezzel szemben a roma párti képviselő éppen a prefektus támadásait tartotta túlzottnak, amelyekkel „fölöslegesen konfliktusokat gerjeszt”.
Az albizottság tagjai a három székely megye vezetőivel, civil szervezetek és egyházak képviselőivel, polgármesterekkel is találkoztak. Kulcsár-Terza szerint fontos lenne a magyar–román párbeszéd, mert a magyar kérések mindeddig „süket fülekre” találtak Bukarestben. Legégetőbb problémának a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyét nevezte, és kijelentette, kezdeményezni fogja, hogy az emberjogi és az oktatási bizottságok együttes ülésen keressenek megoldást.
A megbeszélésen elhangzott, hogy kisebbségi ügyekben kialakult egy párhuzamos törvénykezés, a bírósági ítéletek gyakran felülírják a hatályos jogszabályokat. A Hargita megyei tanács elnöke kérte az albizottságot, véleményezze a hargitai önkormányzat által elfogadott, ám a prefektus által megtámadott román–magyar együttélési kódex törvényességét. Olyan vélemény is elhangzott, hogy ha a különböző intézmények közötti meddő vitákat lezárnák, több energia jutna például a befektetőbarát környezet kialakítására. Illetve az is, hogy a magyar nyelvet is hivatalos nyelvvé kellene nyilvánítani Székelyföldön.
Kíváncsian várjuk a kétnapos munkaülés konklúzióiról szóló jelentést.
Tény, hogy a romániai magyar kisebbségnek több rendezetlen, megoldásra váró problémája van. Előrelépés már az albizottság létrehozása is, amely szerepet vállalhat akár a szimbólum- és nyelvhasználat kérdéseinek rendezésében, a román–magyar viszony javításában is.
Várjuk a további fejleményeket és azt, hogy valamiféle előrelépést tapasztaljunk a jogsértések orvoslásában.
MÓZES EDITH / Népújság (Marosvásárhely)

Még jól látszik a csillagösvény
Csaba királyfit ünnepelték Nyárádszeredában
Szombaton ötödszörre szerveztek emlékünnepséget a kisvárosban Csaba királyfi tiszteletére. A tartalmas program keretében aktuálpolitikai kérdések is felvetődtek, díjakat adtak át, koszorúztak, szórakoztak.
A Magyar Polgári Párt országos és helyi szervezetei, Nyárádszereda Székely Tanácsa, az Erdélyi Magyar Ifjak helyi szervezete és a Kerecsen egyesület szervezésében ötödször ünnepelték Csaba királyfit. Erre 2012 óta kerül sor, amióta a kisváros Kövér Lászlótól, a magyar országgyűlés elnökétől Csaba-szobrot kapott elismerésül, amiért határozottan fellépett az ortodox egyház erőszakos templomépítési szándéka ellen. Minden évben május utolsó hétvégéjén kerül sor az ünnepségre, tavaly a választási kampány miatt maradt el. 1944-ig május 30. Csaba királyfi hivatalos ünnepe volt, ezt próbálták feléleszteni a szeredai kezdeményezők azért, hogy erősítsék Maros megyében a székely nemzettudatot. Ebben segített a székely zászló és a Csaba-szobor is, és remélhetőleg „ragályos” lesz, mások is megszervezik – mondta el lapunknak Bíró József Attila, az MPP helyi elnöke. Az ünnepség a városi könyvtárban kezdődött délután, de előtte nem feledkeztek meg arról, hogy néhai Csíki Sándor sírját felkeressék, aki ezt az ünnepséget megálmodta, létrehozta. Siklódi Réka a székely himnusz kevésbé ismert sorait énekelte el, Nagy Hunor Gergő Csaba királyfi mondáját adta elő, majd két érdekes előadást is meghallgathatott a mintegy százfős közönség. Miholcsa József szobrászművész Csaba királyfi és a székelyek mitológiáját tizenhat éve faragta meg, s ennek kapcsán tartott a csodaszarvasig, csillagképekig, szkítákig, de az indiai művészetig is elnyúló tartalmas értekezést. Szerinte a székelyek mitológiája a csillagok tükörcserepeiből igenis összerakható, sőt hiszi azt is, hogy Csaba királyfi Szent László lényében, személyében is visszatért népéhez egykoron. Dr. Köllő Gábor nyárádremetei plébános a csillagképeken túli szimbólumrendszerekről is szót ejtett, amelyet csak mi ismerünk, a mi életünk kulcsrendszere van benne, míg a pentaton dallam struktúrája a csillagképekben is benne van – fejtegette, rámutatva, hogy történelmünket és oktatásunkat ma mások írják, ezért kiesett szívünkből az ősmagyar tudás, elfelejtjük énekeinket, táncainkat is. Az ünneplők megkoszorúzták Csaba királyfi főtéri szobrát, majd a középiskola udvarán Biró Zsolt parlamenti képviselő és Novák Zoltán szenátor megadták a kezdőrúgást a helyi RMDSZ és MPP szervezetek közötti focimeccsre, a szervezők pedig hatalmas adag babgulyásra is várták a tömeget, a gyerekeknek pedig foglalkozásokat szerveztek. „Lészen autonómia” Egy ilyen ünnep kapcsán elkerülhetetlen rávilágítani az aktuálpolitikai kérdésekre, így Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke arra mutatott rá, hogy minden állítás ellenére a székely autonómiamozgalom nem fulladt ki. Kipróbálták a tömegmozgalmat és a nemzetközi diplomáciához is fordultak, mert a törvényesség eszközeit kell felsorakoztatni az autonómia mellett. A székelység sem a lendületéből, sem a szabadságvágyából nem fogyott ki, mert az autonómia maga a szabadság intézménye. A székelység egész történelme a szabadságért folytatott harcról, a jogtiprásról és az az elleni fellépésekről szólt, a székely a „jog népévé” vált, és az autonómiát a jog eszközeivel fogja megszerezni – hangzott el. Biró Zsolt, az MPP elnöke ajándékokat adott át a helyieknek és a felvidéki Berzéte küldöttségének, majd rámutatott: Európában és Romániában kettős mércét használnak a kisebbségek és a különböző régiók identitását illetően. Ezt a helyzetet szeretnék most a parlamentben a helyi közigazgatási törvény módosítása révén feloldani, rendezni a szimbólumhasználat kérdését, de azt is megpróbálják később elérni, hogy Székelyföldnek is legyen hivatalos ünnepnapja, ahogyan más romániai térségeknek már van. Továbbviszik az éneklést Csaba királyfi ünnepén a kezdeményezők minden évben díjat nyújtanak át egy személynek vagy szervezetnek, intézménynek „szülő- földünkön való megmaradásunk érdekében végzett önzetlen munkásságáért és hagyományaink, valamint kultúránk ápolásáért”. Idén a szeredai Bocskai Dalkarnak ítélték oda a díjat, a sokévi munka tiszteletéül és köszönetéül. Az oklevél és emlékplakett mellé egy 1000 lejes vásárlási utalvány is járt, ezzel segítenének a kórust leendő új székházának berendezésében. Ferencz Csaba karnagy meglepődve vette át a díjat, amely erőt, lendületet adhat a „lányoknak”, hogy a következő évben nagyobb szabású ünnepséget szervezhessenek a női kar megalakulásának 30. és a szeredai karéneklés 150. évfordulójára. Az 1988-ban alakult női kar az 1929-ben létrejött Bocskai Dalkar „jogutódja”, az elmúlt húsz év alatt mintegy 50 településen 250 fellépést számlált itthon és külföldön, öt éve ezüst fokozattal minősített kórus, és nélküle elképzelhetetlen a kisváros és a Nyárádmente kultu- rális élete – hangzott el Kovács Júlia volt tanfelügyelő laudációjában.
Gligor Róbert László / Népújság (Marosvásárhely)

Egy nem mindennapi esemény előzetese
Az 1956-ban alakult Állami Székely Népi Együttes múlt évben ünnepsorozat keretében emlékezett meg hat évtizedes múltjáról, melyen felelevenítette az utánpótlásról való gondoskodást is. Nos, erről az utánpótlás generációról szeretnék írni néhány sort. Idén az egy évvel később alakult gyerekegyüttes készül a 60 éves évfordulóra, megköszönve Cseh Gábornak és néhány lelkes volt együttestagnak, akik felvállalták ezt a csöppet sem egyszerű szervező és tagságtoborozó munkát, hogy ennyi év távlatából össze- gyűjtsék a volt gyerekegyüttes tagjait. És az ügy sikeresnek mutatkozik, mert szeptember másodikára már lefoglalták a Kultúrpalota kis- és nagytermét, hogy méltón emlékezhessünk a nem min- dennapi eseményre. 60 év hosszú idő, az akkori gyereksereg tagjai is már a hetedik, egyesek a nyolcadik évtizedüket tapossák, de annál nagyobb lelkesedéssel fogadták, hogy a 10 évvel ezelőtti évfordulós találkozó után újra együtt lehet a több mint 100 tagú énekkar, a nagy lét- számú tánckar és az őket kiszolgáló, a művészeti középiskola tanulóiból verbuválódott zenekar. Sajnos nem lehet már köztünk a mindenki Dini bácsija, Székely Dénes táncmester, de nagyban bizakodunk, hogy a szintén mindenki Jóska bácsija, Birtalan József és felesége, Birtalan Judit, megtisztelnek jelenlétükkel. Igen, Dini bácsi a próbatermekben betanította a táncjátékokat, Jóska bácsi a táncok zenei anyagát, a kórusműveket, forradalmi dalokat, amik az akkori idők sikerszámai voltak, de a színpadon már Birtalan József vezénylete alatt szólalt meg a kórus és a zenekar, léptek szín- padra a népdalénekesek és a tánc-kar. Mindig bejött a megérdemelt vastaps, mert a nagyérdemű tudta értékelni a befektetett munkánkat. 1970 szeptemberében a gyerek- együttes részt vett Belgrádban az Európa öröme gyermekfesztiválon, ahol a legjobb minősítést szerezte, fura módon utána, felsőbb utasításra, a nagy együttestől a pionír- házhoz csatolták. Aki nem énekelt kórusban, nem játszott zenekarban, nem ropta a táncot egy együttes tagjaként, az nem mindig tudja fel- mérni, hogy mi az, ami nekünk pluszban megadatott a gyerekegyüttesben eltöltött évek alatt. A szinte katonai fegyelem, ami senkinek nem tűnt túlzásnak, mert a színpad azt megköveteli. Közösségformáló erejét azóta is magunkénak tudjuk, és az életben, munkahelyünkön kamatoztattuk az idők folyamán. Jó volna felmérni, hogy ki-ki hol folytatta, mert tudtom szerint sokan folytatták a művészi pályán, akár szimfonikus, akár népi zenekarokban, hivatásos kórusokban, zenetanárként vagy táncosként, táncoktatóként. De van orvos, ügyvéd, tévés, rádiós és kétkezi munkás, akik mind sok pluszt kaptunk, akik a hagyományos gyerek- játékok helyett próbatermekben tanultunk művészetet. A gyerek- együttes létezése alatt a több százra rúgó gyereksereg felnőtté vált, családot alapított és szétszéledt a szélrózsa minden irányába. Ez ünnepségre hazavárjuk volt pajtásainkat Amerikából, Izraelből, Magyarországról, Németországból, Ausztráliából és persze az itthon maradottakat is, a felsorolás itt sem teljes. Sajnos, sokan már nem személyesen tudnak velünk ünnepelni. Gondolok itt elsősorban azokra a volt kolozsvári tanárokra, akik a gyimesfelsőloki egy hónapos táborban segítették a Birtalan házaspár munkáját. Az ő nevük már csak az ünnepi évfordulóra bővített és javított kiadásban megjelenő Gyöngyvirágtól lombhullásig emlékkönyvben fog megjelenni az évtizedek alatt elhunyt volt gyerekegyüttes-tagok neveivel. Emléküket szívünkben őrizzük, és hiszem, hogy Ők mindnyájan, az örök hó- mezőkre távozottak, büszkén tekintenek ránk, hogy együtt lehetünk, s talán énekelve táncra is perdülnek az ég színpadán. Örvendetes az, hogy a Maros Művészegyüttesnél a táncosutánpótlás jó kezekben van, a rendszerváltás után teljes tánckar- csere történt, és mindez a Napsugár együttes munkájának köszönhető. De hiányolom egy olyan reprezentatív kórus jelenlétét, amilyen a Birtalan mester keze alatt szólalt meg, akiket a város iskoláiból válogattak. Tudtommal ma nincs egy olyan vásárhelyi gyerekkórus, amely a 60 évvel ezelőtti színvonalát számbelileg és minőségben elérné. Jó volna, ha a bukaresti Román Televízió erre az alkalomra válogatna a szalagtárából egy ilyen ünnepnapi alkalomra méltó műsort az évek folyamán rögzített felvételekből, esetleg átvehetné az Erdélyi Magyar Televízió, és előzetesként műsorra tűzné. Szép volt, fiúk, szép volt, lányok! Bízzunk a 60 éves találkozónk sikerében!
Szász Károly, az egykori gyerekegyüttes tagja / Népújság (Marosvásárhely)

Budapesti könyvadomány a Csikynek
Tegnap Aradon járt Budapest XII., azaz Hegyvidéki Kerületének a küldöttsége, amelynek tagjai a két önkormányzat közötti együttműködés jóvoltából egy kisbusszal több ezer használt, de jó állapotban lévő könyvet hoztak. A többségükben szépirodalmi és tudományos-ismeretterjesztő jellegű könyvet Gonda Attila kulturális irodavezető és Balázs Attila, az ottani Helytörténeti Múzeum igazgatója, Bognár Levente aradi alpolgármester közreműködésével átadták a Főgimnázium vezetőségének. A Csiky Gergely Főgimnázium által fel nem használt könyveket Arad megyei magyar tannyelvű iskolák könyvtáraihoz juttatják el – mondta el érdeklődésünkre Bognár Levente aradi alpolgármester. Nyugati Jelen (Arad)

Nem könnyű a búcsú, de szükséges rossz az ismeretlen feltárásához
Mindenféle „jóval” tarisznyálták fel a ballagó diákokat
Rengeteg jókívánsággal, biztató szóval és szívből jövő tanáccsal tarisznyálták fel az iskolától búcsúzó diákokat tanáraik a hétvégén zajló ballagások alkalmával. Öt kolozsvári magyar tannyelvű oktatási intézmény – a János Zsigmond Unitárius Kollégium, a Kolozsvári Református Kollégium, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum, a Báthory István Elméleti Líceum –, valamint a Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium magyar tagozatának végzősei köszöntek el iskolájuktól, attól a a helytől, amely tizenkét éven keresztül második otthonuk volt, illetve tanáraiktól, akik sokszor a szülők helyetteseiként vigyáztak rájuk, nevelték és tanították őket. A búcsú az intézménytől, a pedagógusoktól és diáktársaktól sohasem könnyű, de szükséges rossz a következő életszakasz, a számukra még ismeretlen lehetőségek feltárásához. A felszólalók zöme azt kívánta, az úton, amelyen most a fiatalok elindulnak, találják meg életük célját.
Még egy bíztató ölelés
„Szépek vagytok, kicsit még meg szeretnénk ölelni titeket, bíztatásként, mielőtt elmennétek, mielőtt rohanássá válik a szemlélődés, mielőtt feladattá válnak az álmok”, nézett végig a szószékről a két végzős osztály fiataljain az áhítatot tartó Solymosi Zsolt vallástanár, a János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója a kollégisták ballagási ünnepségén, amelynek a hagyomány szerint a belvárosi unitárius templom adott otthont. Szülők és tanárok számára egyaránt ez az a perc, amikor elnézve felnőtté vált csillogó szemű gyerekeiket „minden megtérül” – mondta az immár a sokadik végzős nemzedéket útjára bocsátó nevelő.
Ünnepi beszédet mondott Popa Márta, a kollégium igazgatója, aki arról szólt, milyen csodálatos átalakuláson ment át a felnőtté vált gyermek az iskola tizenkét évében. A „pillangóvá válás” mögött azonban nehéz küzdelem áll – ez a természet rendje. De ezeket az átalakulásokat, újjászületéseket élvezni kell, ezt kívánja a végzősöknek is. Az igazgató zárásul Kassákot idézte: „Aki elment, az elment, de aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.”
Bálint Benczédi Ferencz unitárius püspök útravalóul elmondta: a fiataloknak nem csak tudásra, hanem erős hitre is szüksége van, ebben az iskolában pedig mindkettőre felkészülhettek. „Az alkotás Istentől kapott feladat, ez ad értelmet az életnek, gyarapítani kell ezt a szép világot. De nem csak acélból és betonból, hanem szeretetből is. Építsétek Isten házát, hogy otthon érezhessük magunkat ebben a világban!”, fogalmazott a magyar unitárius egyház vezetője.
A búcsúztatás az elsősök „bölcs és hasznos” tanácsaival folytatódott, amelyeket Székely Benczédi Gellért és Oszoczky Júlia tolmácsolt. A tizenegyedikesek részéről Finta Klára mondott beszédet, a ballagók gondolatait az évfolyamelső kollégista diák, Gáncsa Noémi-Brigitta fogalmazta meg.
A Péterffy Gyula énekkar (karnagy: Ercsey Ravasz Ferenc) ajándékdalának sikeréhez nélkülözhetetlen volt Garfield Adrienne (zongora), Nagy-Betegh Kamilla (szintetizátor), Lázár Izabella Laura (gitár), Fekete Tekla és Szász-Zsiga Nikolett (hegedű) közreműködése.
Az ünnepség a tanulmányi, illetve a különdíjak kiosztásával ért véget. A 12. humán (osztálynevelő Balon Ruff Andrea) legjobbjai: Tasnádi Beáta (9,78), Both Eszter Orsolya (9,73), Osváth Réka (9,45). A 12. reál (osztálynevelő: Szekernyés Réka) első három díjazottja: Gráncsa Noémi-Brigitta (9,81) Miklós Eszter-Beáta (9,65), Fodor Árpád (9,60). A Szabadság napilap díját Both Eszter Orsolya 12. H osztályos tanuló kapta a Cipó diáklap szerkesztésében kifejtett tevékenysége jutalmául.
Idén először adták át az Almási Ildikó-díjat, amelyet a nemrég elhunyt tanárnő családja alapított, és amelyet a biológia területén jeleskedő diák vehetett át. Almási Ildikó biológia-tanárnő a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban fejezte be tanári pályafutását több mint 40 évnyi kiváló pedagógusi munka után. Szakértelme, igényessége, mély embersége, amellyel a diákok számára példát tudott mutatni, örök emlék marad – hangzott el.
Székely Kriszta
„Indulnotok kell vágyott, dédelgetett célok felé”
Megvan az ideje minden dolognak az ég alatt – ezzel az igével bocsátotta útjára a Kolozsvári Református Kollégium végzős diákjait Kiss Cserey Zoltán iskolalelkész, miután kezükbe helyezte a Bibliát, hogy azt a ballagási ünnepségen tovább adhassák az utánuk következőknek. A búcsú az iskolától, pedagógusoktól, diáktársaktól sosem könnyű, de szükséges rossz a következő életszakasz, a számukra még ismeretlen lehetőségeinek feltárásához – erre világítottak rá a Farkas utcai templomban elhangzott ünnepi beszédek is.
„A kollégiumban megélt sok szép emlék összeköt benneteket, és arra sarkall, hogy néha találkozzatok, és ezek a találkozások ünnepnapok lesznek” – fogalmazott búcsúztatójában Székely Árpád iskolaigazgató. Hozzátette: ha Jézus nyomában haladtok, biztos nem veszítitek el önmagatokat. Gáll Sándor a szülőbizottság elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa beszédében a jövő kapcsán felmerülő kérdéseket vázolta fel. „Jézus előkészített egy helyet számotokra, fogadjátok ezt szívetekbe” – látta el tanácsokkal a ballagókat.
Oláh Emese alpolgármester ünnepi beszédében hangsúlyozta: tudni kell az új irány felé nyitni, és meglátni a feltáruló lehetőségeket. „Az utaknak értelmük van, de ezt csak a cél előtti pillanatban értjük meg. Kívánom, hogy megtaláljátok a célotokat az élet útvesztőiben” – bíztatta a ballagókat. Batiz Elly tanfelügyelő az értékmegőrzés és az őszinte barátságok fontosságára hívta fel a búcsúzó diákok figyelmét. Tóth Szilárd történész, öregdiák pedig arról beszélt, amit a kollégium jelent számára. „A református kollégium gondoskodik a szórványmagyarság oktatásáról, megmentéséről” – mutatott rá.
Dezső Anna első osztályos diák versben búcsúztatta a végzősöket, majd Budai Sámuel tizenegyedikes tanuló szólt a stafétát átvevők nevében. „Indulnotok kell vágyott, dédelgetett célok felé. Itt kell hagynotok a biztonságot nyújtó hajlékot. A batyuban elrejtettük a csodakulcsot álmaitok kapujához” – fogalmazott.
Ezt követően a búcsúzó diákok rábízták a Bibliát a következő nemzedék tagjaira. Fekete Hanga a 37 ballagó szegény legény és leány történetét mesélte el, akik a fele királyság megszerzése érdekében jelentkeztek képzésre egy varázslatos kastélyba. Az oktatás során rádöbbenhettek, nemcsak a jó tündér segíthet rajtuk, hanem tanáraiktól és társaiktól kevésbé mágikus, de hatásos segítséget kaphatnak, és bár varázsolni nem tanultak meg, rájöttek arra, hogy egy kórusmű tisztán eléneklése is felér egy csodával.
A végzősök emléklapjainak átadása és a kórus bizonyságtétele zárta a ballagási ünnepséget.
Dézsi Ildikó
Apáczai-ballagás Müsszenccsel és kenuval
Sírva nevetéssel búcsúztak többen is az Apáczai-líceum maturandusai közül szombaton reggel a Kétágú templomban tartott ünnepségen. Ehhez minden fűszer adott volt.
Az ünnepséget az iskola vegyeskara nyitotta meg (karvezető: Szabadi Ildikó zenetanár), majd Papp Hunor iskolalelkész a bátorságról, egymás bátorításáról beszélt Józsué könyve 1:9 alapján.
A 11. osztályosok nevében Becsky Tamás Nemes Nagy Ágnes Iskola című versével búcsúzott a ballagóktól, Nagy Gellért az Ismerős Arcok Nélküled című dalával fakasztotta könnyekre még azt a törékeny fekete maturanduslányt is, akinek alkarján tetoválásszerű rajz díszelgett, majd Mátyás Orsolya olvasta fel gondolatait, amelyek legalább annyira szolgálnak felkészítésül saját jövő évi ballagásukra, például annak fontosságáról is beszélt, hogy a fiatal a mások véleményét útmutatónak élje meg, ne utasításnak.
Mindig tetőznek az érzelmek, amikor a legkisebbek búcsúznak a maguk mosolygós őszinteségével, s bár nem tudhatom, mennyire gyötörte őket a lámpaláz, amikor a székre álltak a mikrofonhoz a többszázas tömeg elé, de még csak egy szó erejéig sem sültek bele a mondandójukba, pedig a tancijuk igazán nem súgott, hiszen a néhány méterrel hátrébb, kezükben a nagyoknak szánt virágokkal sorakozó kéttucatnyi lélekszámú teljes előkészítő osztályt igazgatta. Fehér Mátyás az Úgy elmegyek című népdallal vívott ki erőteljes padkopogtatást (mert templomban tetszésnyilvánításként sem tapsolunk), majd László Helén, Soós Ádám és Szabó Ilona felváltva meséltek Szöszmögi Müsszencs Sündörgő (Berszán István: A válogatott útibatyu) útrakeléséről, arról, hogyan felejtődik otthon, majd hullik ki a batyuból sorra a bánat, a büszkeség, a butaság, a tekintély.
Ömböli Irma, Kolozs megye magyar nyelvű oktatásáért felelős szaktanfelügyelő Márait idézte az utakról, amelyek értelmét csak a célban értjük meg, és a diákok figyelmébe ajánlotta: csak most kezdődik számukra az igazi tanulás, az elbukások és felemelkedések, az örökös pótvizsgázások, de ez izgalmas és jó, csak vigyázni kell, hogy a hosszú úton az átszállásoknál ne vesszenek el az igazi értékek.
Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője Esterházyhoz és Senecához fordulva az alkukról és az időről beszélt. Alkukról, amelyeket az embernek főleg önmagával kell kötnie és az idővel, az egyezségekről, amelyekre az embertársaival kell jutnia úgy, hogy közben megvédhesse magát önmaga számára.
A ballagók nevében Salamon Orsolya búcsúzott, aki első osztályosként 11 évvel ezelőtt az akkori ballagókat búcsúztatta, így emlékezett az iskolában töltött 12 esztendőre, de a zamatos csínyekről sem feledkezett meg, így például arról az emlékezetes pizzásról, amellyel a 12. B osztály megúszta a kémia felmérőt, egyben megünnepelték oszijuk születésnapját, ami igazán nem kis teljesítmény, hiszen osztálynevelőjük az egyenességéről, de szigoráról is ismert Farkas Melinda kémiatanár volt. A közgazdasági osztályos Tulogdi-Szűcs Orsolya Réka allegóriát olvasott fel a Szamoson szervezett kenuversenyről, amelyet rendre az 1 kormányossal és 14 evezőssel küzdő lánycsapat nyer a 14 kormányossal és egyetlen evezőssel futó fiúcsapat ellenében, az alulmaradás okait firtató aforizmaszerű történetvezetéssel megfogalmazva a közgazdaságtan egyik alaptételét. Késmárki Krisztina Kovács András Ferenc Erdélyi iskola falára című versével búcsúztatta osztályát.
A díjazás és zászlóátadás előtt Vörös Alpár iskolaigazgató a 11 évvel ezelőtti ballagást idézte fel, arra biztatva a végzősöket, térjenek majd be az iskolába és számoljanak be az életükről, „mindegy mit valósítottál meg, az egyedi és értékes, mi a te történetedre vagyunk kíváncsiak”.
A legjobb tanulmányi díjak: Aranyoklevél: Fábián Gyula (9,67); Ezüstoklevél: Adorjáni Csenge (9,64); Bronzoklevél: Salamon Orsolya (9,59). Az osztályelsők Bergner István által alapított díjban is részesülnek.
A Szabadság napilap díját Lovász Szilárd 12. A, a Világnégyzet főszerkesztője, tehetséges fiatal költő kapta.
Kerekes Edit
Brassais ballagás a szimbólumok jegyében
A ballagók iskolájuktól, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumtól indulva, énekelve érkeztek az ünnepély lassan már hagyományos helyszínére, a Diákművelődési Házba. A jelképes 12 harangütés és a ceremóniamester, Szép Mónika vallástanár szavai által kísérve jutottak a 461. évfolyam végzősei a színpadra Iszlai Enikő (12. A, intenzív angol osztály) és Vajnár János Zsolt (12. B, turizmus szaklíceumi osztály) osztályfőnök vezetésével. Az iskola kulcsát Szallós Kis Csaba 12. A osztályos diák, a zászlót pedig Fogarasi Zsigmond Levente (12. A), továbbá a bojttartó Veres Brigitta (12. A) és Balog Mónika (12. B) hozta.
Kósa Mária igazgató ünnepi beszédében a kulcs és kapu szimbólumáról szólt. „Mindegyiketek életének a maga kulcsával érkezett ide, mely egy időben nyitó- és záróeszköz, és megnyit előttetek bizonyos tereket, másokat bezár, mely lehetőség valamilyen cél elérésére, valamilyen tudás megszerzésére… Ma mindannyian megnyitottatok egy kaput. Az a kapu mindig nyitva marad, családotok, iskolátok mindig visszavár. Szilágyi Domokos A kapu versét idézve: a határ itt hasad meg, hogy kilássunk, hogy tovább tudjuk magunkat magunknál – a határ itt szelídül határtalan reménnyé – a Kapuban… kívánok reményteljes indulást és boldog megérkezést” – mondta búcsúzóul.
Ünnepi beszédet mondott még az RMDSZ képviseletében Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere és Batíz Elly tanfelügyelő, előbbi Márai Sándort idézte: „az utaknak értelmük van, de ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt”, utóbbi Hérakleitosz örök érvényű mondásával engedte útjára a ballagókat: „Mindennap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik. De mindennap születik valami, amiért érdemes élni.”
A végzősök nevében a későbbi jutalomkiosztás során is számos díjat, köztük a Szabadságét is kiérdemlő Szallós Kis Csaba megható búcsúbeszédében kicsengető kártyájuk mottójából indult ki: „Minél teljesebben felfogtuk a felfoghatót, annál tisztábban ragyog fel előttünk a felfoghatatlan” (Ljudmila Ulickaja). Két költemény következett a ballagó diákok előadásában, Ecsedy-Baumann Zita Ady Endre: Intés az őrzőkhöz, Veres Brigitta pedig ugyancsak a nagy magyar költő Üzenet egykori iskolámba versét szavalta el.
A ballagókat Fosztó Beatrix (11. A) búcsúztatta keretesen Madách Imre szavaival, közben pedig kitért arra, hogy idén 44-en végeztek, s mint a magyar ABC betűinek száma: „akkor vagytok teljesek, ha együtt vagytok”. A tizenegyedikesektől is két vers hangzott el, Szabó Norbert (11. A) Weöres Sándor Tíz lépcső művét szavalta el, míg Márton Kamilla (11. B) brassais hagyományként Egyed Emese Jelentés helyett költeményét tolmácsolta. Utóbbi vers részlete már évek óta háttérfeliratként is szolgál a brassais ünnepélyeken: „Együtt vagyunk, csak azért is, reménnyel, / közös sors, erős akarat vezérel, / hogy mint most, bátran jelenthessük egykor: őrizzük egymást, Brassai professzor.”
Dezméri Máté előkészítő osztályos diák is remek szavalattal járult hozzá az ünnepélyhez, K. László Szilvia Tarisznyába való verse igaz útravalóul szolgál a ballagóknak.
A ceremónia menete hagyományosan folytatódott a szimbólumok átadásával: Pope Ernő Endre (11. A), Csete Júlia (11. A) és Kispál Tímea (11. B) vette át a zászlót, Dóka Tímea előkészítős diák kapta meg rövid időre az iskola kulcsát (s át is adta az iskola igazgatónőjének), utána pedig a jelképes kilépés a nagybetűs életbe: a tizenkettedikesek három lépést előre, a tizenegyedikesek pedig a ballagó diákok helyébe.
A jutalomkiosztás után következhetett az ünneplés, előtte pedig Szép Mónika ír-kelta idézettel bocsátotta útjára a végzősöket: „Legyen előtted mindig út! Fújjon mindig hátad mögött a szél. S míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten.”
A legjobb tanulmányi díjak: 12. A: 1. Veres Brigitta 9,60; 2. Szallós Kis Csaba 9,57; 3. Ecsedy-Baumann Zita 9,52; 12. B: 1. Balog Mónika 9,77; 2. Görög Dorottya 9,35; 3. Nagy Orsolya Noémi 9,12.
Póka János András
A jövő rajtatok keresztül lép be a világba
A Báthory István Elméleti Líceumban a ballagási ünnepség a hagyományokhoz híven az alapító fejedelem „üzenetével” kezdődött, majd a jelenlévőkre Kovács Sándor főesperes adta áldását. A főtisztelendő a most zajló Szent László-év mottóját idézte, „élj bölcsen, bátran, mértékletesen és igazságosan”, majd ezen erények közül a bátorságot emelte ki követendő példaként a ballagóknak, olyan bibliai idézetekkel, amelyek azt közvetítik: állandóan velünk van az Úr keze, sőt az ő karja erősít minket – nincs tehát miért félni, ablakból szemlélni az életet. „Ne álljatok a sor végére, legyetek a történelem főszereplői, építsetek egy jobb világot” – idézte Ferenc pápának az Ifjúsági Világtalálkozón elhangzott szavait a folytatásban, majd a ballagók figyelmét arra hívta fel. „Ti vagytok azok, akiknek jövőjük van. A jövő rajtatok keresztül lép be a világba. (…) Krisztus atlétái vagytok, egy szebb egyház és egy jobb világ építői.”
Timár Ágnes igazgató előbb amiatti örömét fejezte ki, hogy most végez az iskola első kiadványszerkesztői szakosztálya. „Jó döntés volt egy ilyen lehetőséget is kínálni gyerekeinknek az elméleti oktatás mellett”– mondta a négy évvel ezelőtt indított „kísérlet” kapcsán, hozzátéve, hogy az induló 29 diákból 20-an készülnek a héten esedékes szakvizsgára, és nagyrészük tovább szeretne tanulni, akárcsak a matematika-informatika és a természettudományi osztályok diákjai. Útravalóul valamennyi végzős diák figyelmét felhívta arra, hogy „felnőtt nem akkor leszel, ha kardot húzol és vakmerően harcolsz a vélt igazadért, sem akkor, ha nem félsz mások arcába vágni a legpimaszabb igazságaidat is. (…) Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed. ha sorsodért nem a körülményeket okolod, hanem önmagadat, és persze akkor is felnőtt leszel, ha megérted a szabályok fontosságát. A lázadó kamaszkor végét éppen ez a fordulat jelzi”, mondta, majd Márait idézte: „a felnőtt ember élete úgy áll össze szabályokból és életmódokból, mint egy épület szilárdan összerótt téglákból.” Végül azt kívánta diákjainak, hogy a soron következő megmérettetésekhez, így az érettségihez és a pályaválasztáshoz „legyen elegendő bölcsesség és tudás bennetek, és legyen mindig kellő lélekerő és alázat a helyes döntésekhez és a felelősség vállalásához.”
A folytatásban az elsős Tamás Orsolya köszönt el a ballagóktól László Szilvia Tarisznyába való versével, majd ez utóbbiak részéről a színtízessel végző Bikfalvi Márton búcsúzott tanáraitól, iskolatársaitól. A 11. osztályosok Szőke Balázs által kívántak jó utat a végzősöknek, majd sor került a hagyományos, szimbolikus kulcsátadásra.
A tanfelügyelőség nevében Ömböli Irma magyar nyelvű oktatásáért felelős szaktanfelügyelő szólalt fel, ugyancsak Márai Sándort idézve, de ezúttal az utak értelméről, amelyeket csak az utolsó pillanatban értünk meg. Arra intette a ballagókat, hogy életük útjának ezen csomópontján ügyeljenek arra, nehogy az átszállásnál elvesszen az értékes rakomány, amit 12 év alatt a patinás iskola falai között gyűjtöttek.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke az iskola véndiákjaként szólt a három osztály végzőseihez, kiemelve, „olyan közösség vagyunk mi, volt báthorysok, ami szerte a világon külön kaszt” olyan emberekkel, akik mindig ráismernek egymásra, akik között mindig van egy plusz bizalom, bátorítás, akik mindig támogatják egymást. Arra bíztatta a most végzőket, járjanak világot, tanuljanak meg mindent, amit lehet, majd önző szülőként arra kérte őket, hogy utána térjenek haza, és a megszerzett tudást itt kamatoztassák, a közösség javára.
A ballagási ceremónia újabb hagyományos mozzanataként a végzősök közül Tarisznyás Tamás szavalhatta el Kányádi Sándornak az iskola 400. évfordulójára írt, Az öreg iskola ünnepére című versét, majd miután a maturandusok átnyújtották a köszönet virágait, elkezdődött a díjak kiosztása. Az ünnepséget a végzősök kórusa zárta Potyó István karnagy vezényletével.
Balázs Bence
A zene nyelvén értők is elbúcsúztak
„Mi lesz velem, ha egyszer felnövök?” – idézte Keszthelyi Zoltán versét a kolozsvári Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium ballagóit köszöntő Kállay Tünde. Az intézmény aligazgatója a kicsengetési kártyák készítését, a szerenádozást, a ballagást, az érettségit, a most lezáruló közelmúlt és az ugyanabban a pillanatban kezdődő jövő közötti átmenti időszaknak nevezte. „Keszthelyi Zoltán kérdése immár nem a távoli jövőnek szól, mert az egyszer most van” – fogalmazott Kállay Tünde, hozzátéve: „Ez a múlt ma lezárul, nem lesz több becsengetés, házifeladat-másolás, unalmas kóruspróba, perecért rohanás, dolgozatírás, koncert vagy hangszervizsga előtti izgulás.” Mintegy útravalóként az oktató hozzátette: „Jövőbeli álmaitok, vágyaitok különbözőek, de végeredményben ugyanarra a célra törnek: boldogok szeretnétek lenni. Az iskolában töltött évek során kincseket gyűjtöttetek mindezek eléréséhez. Kívánom, úgy legyetek boldog felnőttek, hogy ezeket a kincseket soha ne veszítsétek el!”
A ballagók nevében Mikola Brigitta 12. B osztályos diák szólt. „Amikor hat-hét évesen elkezdtük az iskolát, nem is tudtunk mást elképzelni, csak azt, hogy a tanító néni vigyáz ránk, szeretnek minket, és minden értünk van. Az 5. osztálytól a pótanyuka helyett tanárok jöttek, egymásnak ellentmondó elvárás-rendszerekkel, 9. osztálytól pedig már nekünk is erősebbek lettek az elvárásaink, miközben helytálltunk a zenében. Köszönjük azt a csodát, hogy játszadozó gyermekekként jöttünk ide, és most a zene nyelvén értő emberekként távozunk innen.”
Orbán Csala (11. B) felidézte a gimis évek néhány felejthetetlen emlékét, majd azt kívánta búcsúzó társaiknak, hogy „legyetek bátrak, és a megszerzett tudás mellett vigyétek magatokkal a Reményt, hogy csalódásaitok, nehézségeitek is a javatokra váljanak”.
A Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium a legjobb eredményt elért végzőseit díjazta, közülük is kiemelkedtek Mikola Brigitta 9,94-es, Tompa Ábel 9,70-es, valamint Maksay Csaba 9,65-ös általánossal. Szabadság (Kolozsvár)

Tisztelet és együttérzés a magyar hősök emlékünnepén
A civil áldozatok között négyéves kislány neve is feltűnik
A magyar hősök emléknapja alkalmával az 1944-es tordai csata hőseire, valamint a Szovjetunióba „malenkij robotra” hurcolt polgári áldozatokra emlékeztek vasárnap délután az Aranyos menti kisváros központi temetőjében. A magyar Országgyűlés által 2001. június 19-én elfogadott, a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló LXIII. számú törvény értelmében minden év májusának utolsó vasárnapján – az idén május 28-án – tisztelegnek „az elmúlt ezredév magyar hősei előtt”. Józsa István Lajos, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke emlékeztetett, „Torda nem csak második világháborús hadszíntér volt, nem csak katonai hősi áldozatok sokasága kötődik a helyhez, hanem polgári áldozatokkal is fizetett a város magyar lakossága csak azért, mert magyarnak született.” A felszólalók hangsúlyozták, emlékezni és emlékeztetni kell a történtekre, hogy soha többet ne fordulhassanak elő ilyen szörnyű tragédiák.
A Tordai Magyar Kulturális Egyesület, valamint a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) által a magyar hősök emléknapja alkalmával vasárnap szervezett, több helyszínen zajló ünnepség kürtszóval és nemzeti imánk eléneklésével kezdődött a tordai központi temetőben, a második világháborúban meghalt magyar honvédek sírkertjénél.
„Minden nemzet erkölcsi kötelessége, hogy ne feledkezzék meg hősi halottairól. Nemzettudatunk egyik alappillérének kell lennie hősi halott katonáink tisztelete és emlékük ápolása” – mondta a szép számban összegyűlteket köszöntő beszédében Józsa István Lajos unitárius lelkész, a THHB elnöke.
A gondosan rendezett helyhez és az itt nyugvó katonákhoz méltó ünnepi műsor – a jelenlévők az Alsó- és Felsőszentmihályi Vegyes Dalkör és a Jósika Miklós Elméleti Líceum cserkészcsapatának előadását hallgathatták meg – és koszorúzás után a résztvevők néhai vitéz Pataky József sírkertjét keresték fel, s fejezték ki tiszteletüket a THHB néhai elnöke iránt, aki a hősi halottak és „a malenkij robotra” hurcolt polgári áldozatok emlékének ápolásával, valamint közösségszervező és -megtartó tevékenységével rendkívül fontos munkát vállalt magára hosszú éveken keresztül. Lelkes, fáradságot és lehetetlent nem ismerő tevékenységének köszönhetően sikerült számos emlékművet állítani Tordán és környékén a második világháborúban elesett magyar katonák és ártatlan civil áldozatok emlékére.
Kötelességünk emlékezni és emlékeztetni
A rendezvény a Tordáról deportált, szovjet fogságban meghalt civilek emlékére állított, gránittömbös-kopjafás emlékoszlopánál folytatódott. Itt egyben a felújított környezet átadására is sor került, amelyet a Gulág-Gupvi emlékév keretében a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásának köszönhetően sikerült megvalósítania a civil szervezetnek.
Beszédében Józsa István Lajos emlékeztetett: 1995. október 29-én még csak a második világháború áldozatainak emlékére állíthattak kopjafát, mert akkor Tordán még nem lehetett a kényszermunkára hurcolt magyar polgári áldozatokról nyíltan beszélni, és számukra emléket állítani. Már ez szemet szúrt a hatóságoknak, ám Pataky József nem ijedt meg a pereskedéstől, a fenyegetőzésektől, sőt a nyilvánosság elé tárta az akkori helyzetet. Végre 2014. október 4-én a kopjafa mellé sikerült két gránittömböt helyezni, amelyre feltűntették a kényszermunka során életüket vesztett, 216 ismert beazonosított személy nevét, és kicserélték a kopjafa alapján lévő feliratot a következőre: „Malenkij robotra elhurcolt tordai magyar polgári áldozatok”.
„Torda nem csak második világháborús hadszíntér volt, nem csak katonai hősi áldozatok sokasága kötődik a helyhez, hanem polgári áldozatokkal is fizetett a város magyar lakossága csak azért, mert magyarnak született” – hangsúlyozta a THHB elnöke. A szovjetek román segítséggel utcáról utcára, házról házra jártak, és vették őrizetbe általában a 16 és 60 év közötti férfiakat, akik aztán ismeretlen, borzalmas világba, szögesdrótok közé, internáló és emberpusztító lágerekbe kerültek. A gránittömbre felvésett adatokból kiderül, hogy a legkisebb áldozat, Török Róza feltételezhetően mindössze 4 éves lehetett, fogságának körülményeiről azonban nem sikerült megtudni részleteket. De ott találjuk az áldozatok között a 10 éves Moldován Györgyöt, a 14 éves Berecki Bélát, valamint több 17 éves fiatalt, míg a legidősebb személy, Veress Zsigmond 80 évesen kerülhetett a szovjetek „figyelmébe”.
Az ünnepségen Nagy Albert ótordai és Vincze Csongor újtordai református lelkészek mondottak imát, illetve áldást, a megemlékezés azonban itt még nem ért véget, ugyanis a Jósika Miklós Elméleti Líceumban könyvbemutatóra került sor. Dr. Cech Vilmos ismertetteA tordaiak malenkij robotja című könyvet, amelyet Józsa István Lajossal és Kékkői Károllyal állítottak össze. A szerzők emléket próbáltak állítani a sok száz Tordáról elhurcolt ártatlan civilnek és magyar katonának: a kötet egyfajta „helytörténet a nehéz időkből”, mint ahogyan azt az alcím is sugallja, de egyben összefoglaló munka is a THHB rendkívül eredményes tevékenységéről.
Józsa István Lajos hangsúlyozta: a háború borzalmaira emlékezni és emlékeztetni az utókort erkölcsi kötelességünk, hogy soha ne ismétlődhessék meg ilyen vagy ehhez hasonló szörnyű vérontás. Ezért is mindenhol létre kell hozni a nemzeti sorsfordító tragédiákra emlékeztető, első és második világháborús emlékhelyeket, hiszen az áldozatok és hozzátartozóik iránti tisztelet ezt követeli meg tőlünk.
Különösen fájó pont Kolozsvárnak és Tordának
A kolozsvári magyar főkonzulátus részéről Polonyi Géza mondott beszédet, hangsúlyozva, a megemlékezés kifejezi a tiszteletet a hős honvédekkel szemben, illetve az együttérzést a kényszermunkára elhurcolt polgárok és családjaik iránt. Felhívta a figyelmet arra, hogy az 1944. szeptember 15-től október 7-ig a Tordán és környékén zajló csatát a katonák és a civil lakosság egyaránt megszenvedte. Miután a honvédek minden lehetségest megtettek az elsöprő szovjet és román túlerővel szemben, újabb tragédia kezdődött, amelyet a köznyelv „malenkij robotként” ismer.
„Kolozsvárnak és Tordának ez különösen fájó pont” – fejtette ki a diplomata, hiszen a jelenleg ismert adatok szerint a kincses városból mintegy 5000 magyar férfit gyűjtöttek össze, míg Torda lakosságát valósággal megtizedelték azzal, hogy 700 embert taszítottak rabságba. „Nem tehetünk mást, csak azt, hogy emléküket kegyelettel megőrizzük, ápoljuk és azon fáradozzunk: soha ne ismétlődhessen meg ehhez hasonló gyászos esemény” – összegzett Polonyi Géza.
Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke beszédében szomorú történelmi pillanatnak nevezte a több mint hét évtizeddel ezelőtt történteket, amelyről a kommunizmus alatt sem Magyarországon, sem Romániában nem volt szabad beszélni. Az 1989-es változások óta olyan lelkes embereknek köszönhetően, mint Pataky József azonban már nyíltan emlékezhetünk.
„Mindez nem azt jelenti, hogy a múltnak élünk, hanem tiszteletünket fejezzük ki a hősök előtt, és a fiatalabb nemzedéknek is a tudtára adjuk az egykor történteket” – hangsúlyozta az RMDSZ parlamenti képviselője, kiemelve Járosi Andor evangélikus lelkész példás magatartását, aki 1944 tavaszán zsidó embertársai életét mentette, ám októberben a Kolozsvárra bevonuló szovjet erők már őt hurcolták el kényszermunkára, és soha többé nem térhetett haza otthonába.
Papp Annamária / Szabadság (Kolozsvár)